. Interkerám 20 éve a szilikátipar szolgálatában.......... A raku Rövid története és újjáéledése
A raku története A raku egy japán égetési technika, amely körülbelül 400 éves múltra tekinthet vissza. Eredetileg a raku edények, pontosabban teás csészék használatához, a tea szertartásokhoz fűződik. A korabeli források szerint egy Csódzsiró nevű fazekas cserépkészítő lévén soha nem tanult korongozni, bőrkeményre szikkadt agyagból faragta edényeit szobrait, melyekből teát ittak. Kezdetleges kemencéjét csak alacsony hőfokra tudta felhevíteni; kis égetőterét pedig úgy próbálta jobban kihasználni, hogy a csészét nem hagyta a kemencében kihűlni (jakidzamasi), hanem egy hosszú nyelű kovácsoltvas fogóval még forrón kivette (haszamidasi), és azonnal újat rakott a helyébe. A vörös rakut hagyta kihűlni a levegőn, a fekete rakut pedig nyomban kéz-meleg vízbe mártotta. Ezt a két színt kedvelte; a vöröset okker öntőföldből és több rétegben felvitt színtelen mázból nyerte, a feketét a Kiotót átszelő Kamo folyó vas- és mangántartalmú kavicsából őrölte. Így született a gyors égetésű raku, ami szabadon formált, alacsony hőfokon égetett és hirtelen dermesztett mázú kerámiát jelent. A korabeli japán kerámia technikai színvonalához képest ez visszalépésnek tűnik, hiszen a Nara korszak (VIII. sz.) óta a legeldugottabb fazekas faluban sem égettek másképp használati edényt, mint magas hőfokon, 1200 C felett. Ám a porózus, alacsony tüzű kerámia is jól megfelelhet funkciójának. Az ismert források szerint a raku elnevezés magától Hidejosi sóguntól ered, aki megbecsülése jeleként fogadott fiának egy aranypecsétet ajándékozott, melybe a raku írásjegyet vésette, ami értelem szerinti fordításban, azt jelenti: a ráérő idő élvezete. 2
Ezeket a hagyományokat továbbgondolva született meg az a rakuégetési technika, amelynek az elmúl időszakban nagy kultusza lett szerte a világon így Magyarországon is. A raku technikája A raku tárgyak égetéséhez általában - kerámia szálas paplanból vagy szigetelő téglából készült - könnyű falazatú többnyire gázégővel fűtött kemencét használnak. A könnyűfalazat és viszonylag nagy teljesítményű gázégő elengedhetetlen feltétele ennek a technológiának, mivel több alkalommal és gyorsan kell égetni a tárgyakat és nincs idő a lassú nehézfalazatok felfűtésére.. Ez már önmagában is jelzi, hogy olyan agyagból és/vagy masszából kell lennie a raku tárgyaknak, amelyek egyaránt elviselik a gyorsabb égetés és a gyors hűtés hősokkját. Ez az eljárás egyszer égetéses, azaz a megmunkált cserepeket zsengéletlenül és mázazva égetik ki, általában 850-950 celsius körüli hőmérsékleten. Ebből adódóan a máz felhordása vagy öntéssel, vagy szórással / fújással kel,l hogy történjen. A máz a hirtelen lehűtéstől minden esetben megrepedezik, a repedezés mértéke a máz összetételével befolyásolható. A mázban levő fém-oxidok egy része redukció hatására fémes formában kiválik a felületen. A redukáló anyagokból képződő füst szén szemcséi behatolnak a máz repedéseibe és a massza pórusaiba. Kihasználva a korom dekoratív hatását "ősi", a tűz és a föld kölcsönhatását, természetességét érzékeltető tárgyakat kapunk. 3
Az alacsony égetési hőfok miatt szóba jöhető mázak ólom, ólom-bór, vagy alkáli-bór tartalmúak, alacsony Al 2 O 3 és SiO 2 tartalommal. Az égetés utáni redukcióval különösen változatos eredményeket kapunk, ha a mázban az alábbi fém-oxidok vannak: CuO, TiO 2 SnO 2, Sb 2O 3, Cr 2 O 3. Bizmut és ezüst vegyületek hozzáadásával lüszteres effektusokat lehet elérni. A mázak összetevőit gyakran nem őrlik össze csak össze keverik, vagy csak rövid ideig őrlik, a nyersanyagok finomságától függően, mert így változatosabb effektusokat lehet elérni. A máz felhordás vastagságát az elérni kívánt effektus is befolyásolja. Erősen redukált, égetett hatású tárgyaknál a mázat csak vékonyan, szinte jelzésszerűen kell felhordani. Ha a lehűtéskor keletkező repedések hangsúlyozása a cél, akkor vastag rétegben felvitt fedő mázat kell használni. A mázakat "szemre" égetik, azaz olyan hosszú ideig és addig a hőfokig, ahol a máz láthatóan jól kiolvadt. Az égetési hőfokot kb. 1000 C-ig növelve a raku mázak viszkozitása erősen csökken, lefolynak a tárgyakról, amit szintén dekoratív hatású lehet. A tárgyakat kemence felhevítése után, az edényeket izzó állapotukban veszik ki egy hosszúszárú fogóval, majd föld- homokszerves anyag keverékébe temetik. Az így keletkezett, redukálódott kerámiafelületek azon túl, hogy egy jellegzetes hangulatvilágot teremtenek, mindig változó és izgalmas színeket produkálnak. Ettől lesz maga az égetési folyamat is izgalmas, várakozással teli, a kerámiák pedig, mintha önálló életet élnének, mindig megörvendeztetnek és meglepnek bennünket változatosságukkal és egyediségükkel. Vid Katalin: Tál www.vidkati.hu 4
Egyszerűen elkészíthető raku mázreceptek Ólmos alapmázak (Eichi Mitsui receptjei alapján) 1 2 3 4 5 6 Ólom-oxid fritt ( MFCE 520) 50 50 60 60 70 70 Bór fritt TR 1059 20 40 30 25 20 15 Kvarcliszt 30 10 10 15 10 15 Színezékek: Zöld szín esetén: réz oxid 3-5 % Sárgaszínezéshez: vas - oxid vagy Antimon - oxid 1-2 % Barna szín esetén : vas - oxid 5 % Kék színezéshez: kobalt - oxid 0,5-1 % Ólommentes alapmáz- receptek 1 2 3 4 Alkáli fritt - - 43 - Bór fritt (pl.tr 1059) - - 27 45 Colemanit 40 57-50 Káli-földpát (norvég) 40 - - - Na - földpát (spanyol) 14 28 - - Li2 CO3-5 10 - Kaolin 6 10 6 5 Kvarcliszt - - 14-5
Színezésre a fentebb említet színező oxidok használhatók, de ennél az alapmáznál az oxidok más árnyalatokat fogunk kapni. Fehér kraklés mázak Effekt rakumázak "Égetett cserép" máz ajánlott receptje: Colemanit: 50 % Kaolin: 15 % Vas oxid: 15 % Króm oxid: 10 % Bór fritt: 10% "Bronz máz " ajánlott receptje: Mangán fritt 45 % Mangán -dioxid 5 % Ólom-monoszilikát 20 % Bizmut - nitrát 10 % Réz - oxid 10 % Kaolin 10 % et. Cirkonos Colemanit 40 53 Káliföldpát 40 - Na-földpát 14 27 Kaolin 5 13 Cirkozil 6 - Ón-oxid - 7 Ón oxidos Biztonsági figyelmeztetés: A felsorolt mázak egészségre ártalmas nehézfémeket is tartalmaznak, használatuk fokozott elővigyázatosságot igényel!! További máz receptek nagy számban találhatók az Interneten. 6