Az újragondolt mezőgazdaság Fontos! Ezt tudnod kell! Mert alapvetően fogja meghatározni, hogy a jövőben mennyire sikeresen tudsz megküzdeni azokkal a kihívásokkal, melyek a mezőgazdaságot napjainkban és a jövőben érintik. Bővebben Drasztikus változások történnek a környezetünkben. Ezek a változások kikerülhetetlenül érintik a mezőgazdaságot is. Változik a klíma, kiszámíthatatlanná vált az időjárás, változik a csapadék mennyisége-, és eloszlása, változik a napsütéses órák száma, szélsőséges, kiszámíthatatlan és felborult természeti tényezők uralkodnak, amelyek alapvetően kihatnak a szántóföldi növénytermesztésünkre. Amennyiben belátjuk és elfogadottnak tekintjük azt, hogy a növények biológiailag élő szervezetek, azt is el kell fogadnunk, hogy termesztésüket leginkább biológiai-, és természeti tényezők befolyásolják. Amennyiben viszont ezek a termelés sikerességét leginkább befolyásoló tényezők változnak, akkor az alkalmazott módszereinken is változtatnunk kell annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk az új feltételekhez, mert ez a kulcsa a jövőbeli sikerességünknek. A termesztett növényeink genetikai értékvesztése, környezetünk fokozódó elszennyeződése, talajaink egyre romló állapota mind veszélyezteti magát az ágazatot, és ezen keresztül a táplálékaink minőségét és mennyiségi lehetőségeit a jövőben. Ezen okokból kifolyólag cégcsoportunk azt az alapvető célt fogalmazta meg, hogy olyan biológiailag-, és gazdaságilag is versenyképes új technológiákat hozzon létre, melyek használatával ezen problémák orvosolhatók, és biztos alapokat teremtve a jövőben a mezőgazdaság előtt álló kikerülhetetlen kihívások leküzdésére. Alapvető célunk egy olyan szemlélet elterjesztése a mezőgazdaságban, mely kiemelten a szántóföldi növénykultúrák termesztése szempontjából ad új alapokat a termelőknek. Az új irány szükséges mind biológiai-, mind gazdasági érdekek miatt. El kell fogadni, hogy változtatnunk kell! Erre a változtatásra felkészültünk, technológiáink választ tudnak adni ezekre a kihívásokra, kivédve a jövőbeni bizonytalan termelési és termesztési tényezőket, új és valós alapot szolgáltatva az ágazat számára. Több szempontból is fontosnak tekintjük mindezt. Egyfelől az elmúlt évtizedek termelési gyakorlatai, kialakult szokásai, alkalmazott szerei mára már nem
megfelelőek, hosszú távon pedig sem élelmiszerbiztonsági-, sem gazdasági értelemben nem szolgáltatnak biztos alapot az ágazat versenyképességét illetően. Másfelől és kiemelve azt a tényt, hogy egy alapvető, stratégiailag is fontos ágazatról beszélünk, ezért az ágazat rossz és egyre romló versenyképességi mutatói jelenthetik azt, hogy a művelt területek száma lecsökken, a talajaink állapota egyre romlik, a megtermelt növényeink mennyisége csökken, minősége romlik. Ráadásul mindezt egyre magasabb költségek mellett tudjuk fenntartani. Ez viszont az emberiségre nézve beláthatatlan következményekkel járhat. Lévén, hogy az alkalmazott technológiák megváltoztatásával lehetőség van arra, hogy ezt a folyamatot pozitív módon befolyásoljuk, így szükségszerű a változtatás. Az általunk kifejlesztett technológiák nemhogy alkalmasak arra, hogy a jelenlegi termelési módszerek alternatívájaként hozzájáruljanak az egészséges növény-termesztés eléréséhez, hanem használatukkal kevesebb költséggel tudunk növényeket termeszteni, biztosítva ezáltal az ágazat javuló gazdasági kilátásait és növelve a benne tevékenykedő szereplők nyereségességét. Mindezek okán feltétlenül indokoltnak látjuk, mind biológiai-, mind gazdasági érdekek alapján egy merőben új szemlélet elterjesztését és ezen új szemléletre kívánjuk felhívni a gazdálkodók figyelmét. Az általunk képviselt gondolatok nem újak, inkább más megközelítést adnak a termelőknek. A lényege, hogy egy komplex rendszerként tekintsenek a mezőgazdasági növénytermesztésre, és rendszerről lévén szó fel kell ismerni, hogy emiatt minden mindennel összefüggésben van. Vagyis ha változtatunk a termelési alapjainkon, akkor elérjük, hogy ezen keresztül sok problémánk - amely a növénytermesztésben felmerül - is megváltozzon. Ezen rendszer-elmélet első lépéseként meg kell értenünk és elfogadnunk, hogy a növénytermesztésre elsődlegesen biológiailag közelítsünk. Ezért fontos, hogy alapvetően olyan megoldásokat részesítsünk előnyben amelyek elsősorban szerves-, organikus módon biztosítják a kívánt hozamokat. Problémák a jelenlegi mezőgazdaságban Műtrágyák használata A mai szántóföldi növénytermesztési gyakorlat alapvetően szervetlen anyagokra épül. Ezt a maga komplexitásában értjük, vagyis műtrágyákat
használ a tápanyagok pótlására, gyomirtó vegyszereket a gyomosodási problémák megoldására, talajfertőtlenítőket, aztán permetezőszereket a növénykultúrák lombozatán keresztüli utólagos tápanyag pótlására és védelemre. Ezeket viszont kivétel nélkül szervetlen anyagokra, vegyszerekre épülve használjuk. Kijelenthetjük, hogy a mai termelési gyakorlat alapja vegyi. Szintetikus, szervetlen anyagokkal termesztjük a növényeket gazdaságainkban. Nem mondjuk azt, hogy nincsen szükség kemikáliákra. Azt azonban tényekkel tudjuk igazolni, hogy kizárólag kemikáliára alapozott termeléssel olyan állapotokat teremtünk hosszú távon, mely teljesen ellehetetleníti a tevékenységünket. Ha mindezt szerves alapokra helyezzük, akkor nemcsak hogy olcsóbban tudunk növényeket termeszteni, hanem egészségesebb növényeket tudunk előállítani, mely adott növénykultúrák esetében a jobb beltartalmi értékeknek megfelelően eladhatóságukat javítja és magasabb áron értékesíthetők, illetve a stressztűrőbb növények miatt kevesebb anyagi ráfordítást igényelnek gazdaságaink növényvédelmi kiadások tekintetében. A megváltozott körülményeink miatt a költségek csökkentése kikerülhetetlen ahhoz, hogy fenntarthatóvá tegyük az ágazatot. Egészen addig, amíg a környezeti tényezők nem változtak meg az utóbbi sok év során tapasztaltaknak megfelelően, a hagyományosan műtrágyázásra, szervetlen anyagokra épülő termesztési irány kielégítőnek bizonyult lévén, hogy stabil eredményeket lehetett vele elérni. A szántóföldi növénytermesztés esetében fontos kiemelni, hogy vannak stratégiailag fontos elemei, ilyen a tápanyag-gazdálkodás, vagyis a talajok tápelemekkel való feltöltése. Mindez azért az egyik legfontosabb eleme a növénytermesztésnek, mivel a növények élőlények lévén fejlődésük szempontjából, immun-állapotukat tekintve az általuk felvett mikro-, makro-, mezo-elemeknek, vitaminoknak, ásványi anyagoknak vannak kiszolgáltatva. Elsődlegesen fontos kiemelnünk, hogy a mai tápanyag pótlási gyakorlat szinte kizárólag a szervetlen tápanyagok bevitelére alapoz, vagyis a műtrágyák használatára. Sajnálatos tény, hogy az állatállomány nagymértékű zsugorodásának következményeként a tápanyag körforgásból eltűnt a szerves trágya, mint szerves anyag. Mindez pedig kikerülhetetlen az egészséges növények termesztéséhez és az olcsó termeszthetőséghez. Ahol pedig a szerves trágya rendelkezésre áll, ott is sok esetben tapasztaljuk, hogy a trágya hasznosulása is problémákba ütközik a leromlott talajállapotok miatt. A műtrágyák alapvetően sók, ennek okán a talajra, mint biológiai-, kémiai élő rendszerre negatívan hatnak. A talaj nem megfelelő és folyamatosan romló állapota alapvetően határozza meg a lehetőségeit az ágazatnak, hiszen a
növények vagy nem férnek hozzá a számukra, növekedésükhöz, fejlődésükhöz, kártevőkkel szembeni ellenállásukhoz-, illetve a megfelelő minőségű és mennyiségű termésképzéshez szükséges tápelemekhez, vagy csak olyan kis mértékben férnek hozzá, hogy nem képesek tolerálni a megváltozott körülményeket. Ezekre számos példa áll rendelkezésre, de legkézenfekvőbb a 2012-es évi aszályt megemlíteni, vagy a nagy csapadékmennyiségek miatti 2013-as év eleji vetésbeli problémákat. Emiatt biológiailag és gazdaságilag is egyre rosszabb helyzetbe sodródik az ágazat. A tápanyagok a talajban vannak, és emiatt a növények a gyökérzetükön keresztül férnek hozzá. Nézzük meg milyen konkrét hatásai vannak a sok évtizede folytatott műtrágyázási gyakorlatnak. Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy hová vezetett az intenzív növénytermesztés? Az intenzív növénytermesztésnek köszönhetően a korábbi évtizedekben megnőtt a műtrágyák felhasználása és a kemikáliák (növényvédő szer, gyomirtó, talajfertőtlenítő, érésgyorsító stb.) használata, amelyek túlzott alkalmazásának következtében talajaink fokozatosan elsavanyodtak. Ehhez járul még hozzá a sok esetben nem megfelelő agrotechnika alkalmazása is. Ezen tényezők összességeként romlott le a talajaink levegő-, hő- és vízgazdálkodása, nehezebb lett a művelhetőségük. Ezek a jelenségek nagyban tapasztalhatóak azokban a fejlett országokban is ahol az intenzív gyakorlat került előtérbe. A talaj savanyodásának hatásai Jelentősen növekszik a tápanyagok oldékonysága, így csapadékos területeken a talaj tápanyagainak egy része kimosódik a talajvízbe, és a növények nem tudják azokat felvenni. A kimosódott tápanyagok szennyezik a felszín alatti és felszíni vizeinket is. Gazdaságilag mindez pedig óriási veszteséget jelent. Az alkalmazott műtrágyák csekély része hasznosul. Mérések szerint a foszforműtrágyának csak 20-30 %-a, a nitrogénműtrágyának is maximum 50 %-a hasznosul. A jelenlegi műtrágya árak mellett ez nagyon elgondolkodtató! Savanyodó talajokon fokozódik a toxikus nehézfémek felvétele is. Ez terméscsökkenést eredményez, fokozza a termelés kockázatát, a növények kevésbé lesznek ellenállóak és így megnövekszik a védelmükre fordított költség is. Csökken a termés mennyisége és romlik a minősége. Utalva arra miszerint a növénytermesztést rendszerben kell látni, elengedhetetlen azt a szakmailag is bizonyítható tényt kiemelni, hogy ennek a rendszernek a talaj is része. Nem túlzó azt állítani, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésben a csapadék és napfény után a talaj a második
legdominánsabb termelési tényező. Lévén, hogy a talajban lejátszódó biológiai-kémiai folyamatok alapvetően befolyásolják a tápanyagkörforgást, kihatva ezzel a növények tápanyag felvételére, kimondhatjuk, hogy élettanilag a talaj óriási jelentőséggel bír. Hiszen adott növények energetikai állapota alapvetően befolyásolja a termelési eredményeket. Liebig 1840-ben fogalmazta meg a minimum törvényt, hogy a növények növekedését, virágzását, a termés mennyiségét és minőségét mindig az igényekhez képest legkisebb mennyiségben jelen lévő tápanyag határozza meg. A növény a legkisebb mennyiségű tápelem arányában veszi fel a többit is. A Liebig elmélet nem csak a tápanyagokra, hanem minden környezeti tényezőre is igaz. Az intenzív növénytermesztés hatása az emberre A nem megfelelő szemlélet és tudás hiányában folytatott gazdálkodás a fogyasztói társadalomra is fontos hatással bír. A kedvezőtlen felfogás eredménye: A talaj mobilis nehézfémeit a növények képesek felvenni és akár a termésükben is felhalmozni, ami folyamatos fogyasztás esetén egészségkárosodást okozhat. Sok az emberi szervezetnek nélkülözhetetlen tápelemet nem tud felvenni a növény és így azok nem jutnak el a táplálékláncba. Példaként említve: két elem, a króm /Cr/ és a szelén /Se/ növények számára nem válik felvehetővé. A króm az emberi szervezetben a cukorháztartás szabályozója. A cukorbetegségek nagy száma és egyre súlyosabbá válása ezzel is összhangban van. A szelén 18 féle rákbetegség megelőzésében játszik szerepet. Egyes szelénvegyületek a rák áttételeződés /metastis/ fékezői, vagy blokkolói. Az utóbbi 40-50 évben a rák- és cukorbetegségek száma rohamosan növekedett, ami összefüggésbe hozható ezen mikroelemek hiányával. A nitrát mérgezés veszélye is egyre inkább megjelenik növényeknél, állatoknál, embereknél egyaránt! Gazdasági problémák a termelésben Mindezek következtében kialakult helyzet már gazdaságilag is előnytelen
irányba sodorta az ágazatot. Vagyis azért mert a jelenlegi termelési gyakorlat alapvetően nem biológiai alapokon nyugszik, ezáltal a természeti termelési tényezőket negatív irányba befolyásolva, elértük azt, hogy ezt már gazdaságilag is érzékelhetjük. Érzékelhetjük úgy, hogy egy adott hektár termelési költségei a határokat feszegetik. Mindezek tükrében kimondhatjuk, hogy egyre tervezhetetlenebb termelési oldalról a növénytermesztés, amit ezeken felül még jobban megerősít az a tény, hogy nem kalkulálhatunk előre egy adott felvásárlási árral. Mindezeket a tényeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülünk. A megoldás, az újragondolt gazdálkodás Mi utat kívánunk mutatni a megoldások felé. Utaltunk a talaj dominanciájára, termelési tényezőként, mint az egyik legfontosabb elemére a termelésnek. A talaj egy biológiai-, kémiai élő rendszer, melyben rengeteg élettanilag fontos folyamat zajlik. Amennyiben a tápanyag ellátásra helyezzük a hangsúlyt, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a talajainkban élő mikroorganizmusok és egyéb a tápanyagok felvehetősége szempontjából fontos biológia folyamatok szerepét. Tekintettel arra, hogy az általunk bevitt tápanyagok és a talajban meglévő tápanyagok hasznosulása a talajaink állapotától függ, így erre a tényre alapozva tudjuk helyreállítani a folyamatot és megváltoztatni a termesztésünket. Cégcsoportunk ebben az új irányban rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, fejlesztésekkel, új innovációkkal, melyekkel ezen felsorolt negatív hatások kivédhetőek, technológiáink alkalmazásával és a gazdaságokba való beillesztésével ezeket a ránk nehezedő kihívásokat sikeresen le tudjuk küzdeni.