SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv szakiskolásoknak

SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS Tanulói munkatankönyv szakiskolásoknak 3

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült. SZAKMAI VEZETÕK PÁLA KÁROLY SZAKMAI IGAZGATÓ PUSKÁS AURÉL FEJLESZTÉSI IGAZGATÓHELYETTES RÁPLI GYÖRGYI A PROGRAMFEJLESZTÉSI KÖZPONT VEZETŐ JE FEJLESZTÉSI PROGRAMVEZETŐ KORÁNYI MARGIT VEZETŐ FEJLESZTŐ K ARATÓ LÁSZLÓ KÁLMÁN LÁSZLÓ SZAKMAI BIZOTTSÁG BÓKAY ANTAL ELNÖK BÁNRÉTI ZOLTÁN CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR ALKOTÓSZERKESZTÕ FENYŐ D. GYÖRGY SZAKMAI LEKTOROK A SZAKMAI BIZOTTSÁG TAGJAI PETHŐ NÉ NAGY CSILLA SCHLEICHER IMRÉNÉ TRENCSÉNYI BORBÁLA FELELÕS SZERKESZTÕ NAGY MILÁN BORÍTÓGRAFIKA TIPOGRÁFIA SZŰ CS ÉDUA BÁRD JOHANNA SULINOVA KHT. FENYŐ D. GYÖRGY A KIADVÁNY INGYENES, KIZÁRÓLAG ZÁRT KÖRBEN, KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLLAL HASZNÁLHATÓ. KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET. MÁSOLÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS! KIADJA AZ EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG 1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37. A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ NYOMDAI MUNKÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2007

MAGYAR ÖRÖKSÉG PRÓZÁBAN Tanulói munkatankönyv

TARTALOM MAGYAR ÖRÖKSÉG PRÓZÁBAN 5 A FEHÉR LÓ MONDÁJA 13 A MAGYAR HUSZÁR KÉPE KÉT NOVELLÁBAN 39 ELLENSÉG VAGY TESTVÉR 50 A ZSARNOKI REND HATALMÁBAN 58 ÖRKÉNY ISTVÁN: TÓTÉK 97 MILYEN A MAGYAR

1. A F E H É R L Ó M O N D Á J A A magyarok bejövetele és a fehér ló mondája (Képes Krónika)1 1. Olvassunk képből! Az időben egymást követő jeleneteket a középkorban gyakran egyetlen képen ábrázolták. Ezt tapasztaljuk a Képes Krónikának ezen a képén is. Próbáljuk kitalálni azt a történetet, melyet lefestettek! Az alábbi kérdések megválaszolásánál minden sejtés és ötlet elfogadható. A kép bal oldalán látható jelenet időben az első. Kiket látunk, és mit cselekszenek? A kép alján középen két csoport áll egymással szemben. Vajon mi történik? Milyen csoportot látunk a kép jobb oldalán középmagasságban? Vajon mire készülnek? Milyen kapcsolat lehet a három jelenet között? Gondolatok, ötletek, feljegyzések: 1 A Képes Krónika 1360 körül készült. A magyarok történelmi legendáit dolgozza fel Károly Róbert koráig.

6 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M 2. A Fehér ló mondája Készüljön fel öt tanuló az alábbi monda felolvasására! A három részt három különböző narrátor olvassa, két további a két megszólaló szereplő (Szvatopluk fejedelem és a követ) mondatait olvassa majd! A FEHÉR LÓ MONDÁJA (A Képes Krónika nyomán) Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy hírszerzőt, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki. Amikor Kusid Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy a táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves. Mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, aki ott uralkodott. A fejedelmet Szvatopluknak hívták. Kusid köszöntötte népe nevében, és az ügyet, amiért odament, előadta. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyesen elbocsátotta. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, friss fűvel tömlőjét megrakta, aztán fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért. Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt. Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldötték. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért mint telepesek küldték. Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt: Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a hírrel övéihez visszatért.

A F E H É R L Ó M O N D Á J A 7 Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa. Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet bíztak rá: Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet féken, a vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg kapzsiságod miatt a földet, a füvet és a vizet nekik átadtad. Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt: Azt a lovat bunkós bottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék, az aranyos nyerget a Duna vizébe hajítsák! Erre a követ így szólt: És ebből, uram, a magyaroknak mi kára lesz? Ha a lovat megütteted, az ő kutyáiknak adsz eleséget, ha a féket a fűbe kiveted, az ő embereik, akik a füvet kaszálják, az aranyát megtalálják, ha pedig a nyerget a Dunába hajítod, halászaik az aranyos nyerget a partra kiteszik és hazaviszik. Ha a föld, a fű és a víz az övék, akkor minden az övék! Amikor a fejedelem ezt meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok elé vonult. A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem futásnak eredt. A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt. (Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1972. 70 73. old.) 3. A fehér ló mondája közelről A) Az olvasók feladatai Adjatok címet a szöveg három részének! (Írjátok címeiteket az egyes részek fölé!) Miért örült Szvatopluk a magyarok jelentkezésének? Mit gondolt róluk? Melyik az a két szó, amelyet gondolatban Szvatopluk a magyarok jövőbeni helyzetére vonatkozóan használ? Mit gondol ezzel szemben Árpád vezér arról, milyen jogállásba lépnek a magyarok ezen a földön?

8 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M Mit milyen áron váltottak meg a magyarok Szvatopluktól? Írjátok fel a három értékpárt! MIT? MINEK ÁRÁN? Földet Fék B) Az írók feladatai Szvatopluk fejedelem a magyarokkal folytatott jogvitában a keletrómai (bizánci) császárhoz fordul mint döntőbíróhoz. Fogalmazd meg panaszlevelét! A császár felszólítja a magyarokat, hogy igazolják jogaikat erre a földre. Fogalmazd meg válaszlevelüket!

A F E H É R L Ó M O N D Á J A 9 C) Az irodalomtudósok feladatai Először olvassátok el az alábbi szakszövegeket, majd oldjátok meg a feladatokat! A TÖRTÉNETI MONDA: Elbeszélő műfaj. Valós történelmi eseményhez vagy személyiséghez kapcsolódik, de ismeretlenségben maradó szerzője a valóságot költött, kitalált (esetleg csodás) mozzanatokkal egészíti ki. A FEHÉR LÓ MONDÁJA a honfoglalás környékén született legendák, mondák egyike, amely évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn, csak később jegyezték le. A legteljesebb történet a Képes Krónikában maradt fenn, amely a 14. században íródott. A monda leggyakrabban a morvák elleni magyar cselről szól, de valószínűleg ezt a módszert alkalmazták a bolgárok és más szomszédos népek ellen is. A fehér ló mondája egyes korábbi változatokban Szvatopluk apjával, Mén Maróttal játszódik le. A magyar vezérek a történet szerint egy ősi keleti jogszokást használnak ki. E szokás alapja az a hiedelem, hogy az országból, településből, házból kihordott föld, por vagy bármilyen tárgy az országot, tájat stb. ellenséges erők hatalmába juttatja. A birtokszerzésnek ez a sajátos módja máshol is jelen volt. Hérodotosz görög történetíró a perzsákról írt művében leírja ezt a jogszokást, és több korabeli arab forrás is élő szokásként említi meg. Persze a morva fejedelem erről nem tudhatott, és ez megalapozta a két nép ellenségeskedését. A legendának annyiban nincs köze a valósághoz, hogy Árpád magyarjai akkor érkeztek a Kárpát-medencébe, amikor Szvatopluk már meghalt. A Dunántúl elfoglalása viszont már valóban a morvák elleni csatában sikerült. A csuvas, votják, mordvin nép körében a modern korig élt a lopott föld termékenyítő hatásában, illetőleg a meglopott terület termékenységvesztésében való hit, amelyre rítusok épültek, de amelyből egyúttal népek közti háborúskodások is származtak. (A Wikipédia nyomán) Keresd meg a szövegben a történeti monda műfajának definícióját! Tanuld meg, majd készülj fel arra, hogy elmagyarázzad társaidnak! A műfaj egyes jellemzőinek bemutatására keress példákat a szövegben vagy a Lehelről szóló történetben! Milyen valós történelmi tényhez kapcsolódik a fehér ló mondája? Milyen történeti tényeknek mond ellen a fehér ló mondája? Foglald össze írásban egy mondatban a birtokszerzésnek a fehér ló mondájában megismert keleti jogszokását!

10 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M D) A történészek feladatai Először olvassátok el az alábbi szakszövegeket, majd oldjátok meg a feladatokat! A Kárpát-medence meghódítása minden jel szerint 894-ben ment végbe, midőn a magyarok Bizánc és a frankok oldalán hátba támadták a morvákat 1 és a bolgárokat. A bizánci császár és a frank király ugyanis, amikor a bolgár, illetve morva támadás érte, az ellenség hátában lakó magyarokhoz fordult segítségért. Ekkor következett be a magyarok első megrázó erejű nyugati támadása. Szvatopluk morva fejedelem mint olvassuk boldogtalanul végezte be életét, s a magyarok később szilárdan tudni vélték, hogy egy ellenük vívott csatában esett el valahol a Dunánál. Ezzel egy időben egy másik magyar sereg, amelyet bizánci hajók szállítottak át a Dunán, a bolgárokat győzte le. A kettős győzelem eredménye a morva és bolgár kézen lévő Alföld és Erdély meghódítása volt. Évtizedek múlva, a kalandozások idején Nyugaton még jól emlékeztek arra, hogy Arnulf frank király hívta szövetségesül a magyarokat, és így végül is az ő bűnének lehetett felróni, hogy a magyarokat rászabadította Európára. Csakugyan, amíg Arnulf élt, a frank magyar szövetség szilárd maradt, és Pannónia (vagyis a Dunántúl) mentesült a magyar támadásoktól. Arnulf frank király a segítségnyújtás fejében vélhetően felajánlotta a magyaroknak a morva birodalom keleti felét a Duna és a Garam vonaláig. A csábító ajánlat elfogadásának azonban egy komoly akadálya volt: maga Álmos, aki egykor Szvatopluk morva fejedelemmel pogány módra, áldozattal és kölcsönös ajándékokkal megszentelt szövetséget kötött. 892-ben ugyan egy magyar sereg már harcolt Arnulf zsoldjában, de a morva szövetség azért még érvényben volt. Ahhoz azonban, hogy a morvákat hátba támadják, Álmosnak távoznia kellett. Mint a krónika írja: megölték, mert ő nem léphetett be Pannóniába, és a morva háborúban már a fia, Árpád vezényelte a magyarokat. A vezéráldozat ellenére a szerződés megszegése mély nyomot hagyott az ilyesmire érzékeny nomádok tudatában. A kínos emlék idővel egy mesévé szublimálódott, amelyben átértelmeződtek az eredeti tények és szimbólumok. A történet szerint a magyarok egy felszerszámozott lovat küldtek ajándékba Szvatopluknak, aki ezt egy korsó vízzel, egy marék fűvel és földdel viszonozta. E három jelképpel azonban, tudtán kívül, ő maga ajánlotta fel a magyaroknak saját országát, annak földjeivel, vizeivel és legelőivel. A magyarok tehát nem Arnulftól kapták azt, hanem Szvatopluktól magától, és nem is tettek egyebet, mint elfogadták tőle és fegyverrel birtokba vették. A nevezetes Fehér ló monda ilyenformán a kollektív felejtés jellegzetes példájaként értelmezhető. (Forrás: Millenniumi Magyar Történet. Magyarország története a honfoglalástól napjainkig. Osiris Kiadó, Bp., 2001. 28 29. old.) Készítsetek ábrát a tanulmányban említett népek viszonyának szemléltetésére! Helyezzük el a történetben szerepet játszó öt nép nevét az alábbi keretben, majd a köztük levő kapcsolatokat jelöljük nyilakkal: ellenséges, egymást támadó népek szövetségben álló népek vagy valamely nép megtámadja a másikat 1 morva (többes számban morvák) = ősi szláv nép; nevük tovább él a ma Csehországhoz tartozó Morvaország elnevezésében (Brno és vidéke)

A F E H É R L Ó M O N D Á J A 11 Vessük össze a mondát a történettudomány megállapításaival! Írjatok be történetmozzanatokat a táblázat megfelelő helyére! KÖLTÖTT, MONDAI JELENETEK VALÓSÁGOS TÖRTÉNETI TÉNYEK Fogalmazzuk meg bővebben, mit jelent, hogy ez a monda a kollektív felejtés eszköze!

12 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M 4. A föld jussa Vitassátok meg a következő kérdéseket! Ki formálhat jogot egy ország földjének birtoklására? Milyen esetben okoz ez viszályt, milyen esetben nem? Gondolatok, ötletek, feljegyzések: 5. A fehér ló története rajzfilmen Nézzétek meg a monda rajzfilm-feldolgozását (Jankovich Marcell: Magyar legendák és mondák I. rész)!

2.A MAGYAR HUSZ ÁR KÉPE KÉT NOVELL ÁBAN JÓK A I MÓR: EG Y BÁ L HUSZ Á R A TEK NŐBEN ÉS MIK SZ ÁTH K Á L M Á N: 1. A magyar huszár Nézzétek meg az alábbi képet alaposan! A továbbiakban két novellát fogunk feldolgozni: Jókai Mór Egy bál és Mikszáth Kálmán Huszár a teknőben című művét. Mindkettőben előfordul a magyar huszár alakja. Valaki készüljön fel kiselőadással az egyetemes hadtörténet magyar eredetű katonatípusáról, amely talán éppen ezért a magyarság jelképévé is vált kulturális örökségünkben. Páros munkában dolgozzatok! Egyikőtök a Jókai-, másiktok a Mikszáth-novellát olvassa el! Egyénileg oldjátok meg a hozzá tartozó feladatokat, majd együtt a közöseket!

14 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M 2. Jókai Mór: Egy bál Jókai Mór (1825 1904): író, drámaíró, költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A nemzeti romantika megteremtője, a legnépszerűbb magyar regényíró, a magyar olvasóközönség megteremtője. Elsősorban a magyar reformkorban és szabadságharcban játszódó regényei (És mégis mozog a föld, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai), történelmi regényei (Rab Ráby, Török világ Magyarországon), valamint a jelenben játszódó fordulatos, kalandos történetei (Az arany ember, Fekete gyémántok) tették népszerűvé, olvasottá és ünnepeltté. A történet az 1848 49-es szabadságharc idején játszódik, valahol a Felvidéken (a mai Szlovákiában). 1848 49 telén Windischgrätz császári tábornok megsemmisítéssel fenyegette a magyar hadsereget. A szétszóródott magyar hadseregrészek összevonására Tokaj környékét jelölték ki, ahová Guyon Richárd hadosztálya a Branyiszkói-hágónál áttörve jutott el a Felvidékről 1849. február 5-én vívott véres csata után.

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 15 JÓKAI MÓR: EGY BÁL Egy kisasszony leveléből Kedves Eleonórám! Beteg vagyok, fekszem, kétségbe vagyok esve. Ah, én sohasem fogok quadrille-t 1 táncolni többet. Apácává leszek vagy férjhez megyek, vagy más egyéb módon ölöm el magamat. Képzeld, mi történt velem! Óh, az borzasztó! az rettenetes! az iszonyatos! azt még regényben sem olvasád soha. Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói csata után a magyar seregek itt mentek keresztül. Volt rémülés, hurcolkodás mindenfelé, jövetelük hírére azt hittük, hogy fel fogják gyújtani a várost, hogy kirabolnak és megölnek bennünket, sőt a mama azt mondta, hogy még annál sokkal rosszabb is történhetik velünk, s erővel rá akart beszélni, hogy fessem be a képemet korommal, hogy utálatos legyek. Hallottál valaha ilyen kívánságot? Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg. A papa kiment elébök a deputációval 2, a cselédek mind elszaladtak a katonákat nézni, a mamát pedig az egész háznál sehol sem találtam, már azelőtti napon is mind azzal törte fejét, hogy hová bújhatna el, s ha híttam, kerestem, sohasem felelt, sőt ha véletlenül majd az almárjomban 3, majd az óratokban rátaláltam, szörnyen megszidott, hogy minek fedezem én fel az ő rejtekhelyét. Magamra maradva legokosabbnak tartottam, ha sok mindenféle ennivalót és bort kirakok az asztalra, így csak nem fognak tán a magyarok engemet megenni, ha más okosabb ennivalót találnak, s föltettem magamban, hogy akármit kívánnak, mindent adok nekik és nem mutatom, hogy félek tőlök. S azután vártam egész rezignációval 4, hogy mikor fog már a népség szaladni az utcán és segítségért kiabálni. Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést hallok az előszobában, de még semmi káromkodást, sőt, au contraire 5, igen illedelmes kettős kocogtatást az ajtón. Ijedségem, elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt, nem bírtam kimondani e szót: szabad. De ne képzeld, hogy ezért puskaaggyal ütötték volna be az ajtót, sőt a kocogtatás ismételve lőn, s csak szavamra nyílt meg az ajtó. Én azt vártam, hogy legalább hat hórihorgas tatár fog belépni rajta, négyszegletű fejekkel, singes 6 bőrcsalmákkal 7, övig érő szakállal, kikészítetlen medvebőrrel körülcsavarva, hátán bőrzsákkal, amibe mindent bepakolhat, amit megkíván, és késekkel, pisztolyokkal felrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel lefestette, de képzeld meglepetésemet, midőn mindezek helyett két csinos fiatal tiszt nyit be hozzánk, egyik szőke, másik barna, és mind a kettő igen módos, igen takaros. Elegáns piros zsinóros mente volt vállaikra vetve, azalatt feszes divatos atilla 8, medvebőrnek és négyszegletes fejeknek semmi híre náluk, sőt úgy találtam, hogy az egyik igen is jóképű barna fiú. Első dolguk volt engedelmet kérni, hogy alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy ezt nem tartom alkalmatlanságnak, sőt kész vagyok nekik szolgálni mindennel, amit parancsolnak. Az a barna fiú némi vonatkozásnak véve szavaimat az asztalon felrakott oldalszalonnákra és boros cilinderekre 9, nem bírt egy elértő mosolygást visszatartani, mi engem véghetetlen zavarba hozott, úgy 1 quadrille = táncfajta: négyes (francia szó, ejtsd: kadrij) 2 deputációval = küldöttséggel 3 almárijom, almárium = kamra (almárium: szekrény) 4 rezignációval = beletörődéssel 5 au contraire = ellenkezőleg (francia szó, ejtsd: o kontrer) 6 sing = régi hosszmérték: 0,622 méter 7 bőrcsalma = bőrsüveg, tatár sisak 8 atilla = férfi ruhadarab 9 cilinderek = itt: hengeres palackok

16 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M hiszem, hogy igen el kellett pirulnom, ha ezt észrevette, hogy azt a két mázsa szalonnát az ő számára készítettem. Végre a szőke tiszt ragadott ki az embarras-ból 10, igen szelíd, behízelgő hangon köszönve meg minden ajánlott szolgálatot, s csupán azt kérve, hogy mutassak ki számukra valahol egy szobát, hol kipihenhessék magukat, mert igen fáradtak, már hat hét óta nem feküdtek ágyban és két nap óta éppen le sem feküdtek. Szegény fiúk, szinte megsajnáltam őket. Hat hét óta nem feküdni ágyban! Pedig, ugye, milyen rossz dolog dívánon vagy éppen tábori ágyon hálni kérdezém tőle. Mind a kettő elneveté magát. A puszta földön, a havon, az ég alatt felelé az egyik. No, nézd! És kibírják! Nálunk a cselédség is holtra betegednék, ha egy éjjel kinn hálna télen. Csakugyan valami tatárfajtának kell nekik lenni. Jőjenek utánam mondám, s elvezettem őket legszebbik szobánkba, hol éppen két ágy volt. Cselédjeink mind elmentek hazulról, s magam akartam az ágyakat felvetni számukra. Ah, azt meg nem engedjük, majd el tudjuk azt mi rendezni magunk is mondák udvarias megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra van szükségük, egyedül hagytam őket. Alig érek a szobámba, midőn rettenetes sikoltást, kiabálást hallok szobájukból. Segítség! rablók! gyilkosok! A hangot ismertem, de ijedtemben nem tudtam kitalálni, hogy kié. Rablók, gyilkosok! segítség! Ha helyzetembe képzelheted magadat, gondolhatod, hogy én bizony nem futottam segítségére a kiabálónak, míg az végre keresztül nem rontott a szobákon, egyenesen hozzám. Az édes mama volt De milyen állapotban! Ruhája összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, félcipőjét valahol elvesztette s maga vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek ki, és folyvást kiabált és jajgatott és hítta a segítséget. Sokára bírtam kitudni tőle, hogy hol volt és mi történt vele. Hát éppen abban a szobában rejtette el magát, ahová én a két jövevényt beszállásoltam, mégpedig az ágy fenekére, valamennyi derekalj 11 alá. Már most gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy fáradtan odavetette magát az ágyra, bizony szegény mamának volt oka miért kiabálni segítség után. De micsoda gondolat is volt az tőle? Nagy munkába került a mamát némileg megnyugtatni és elhitetni vele, hogy azok a katonák éppen nem rabolni és gyilkolni jöttek ide; végre is annyira vittem a dolgot, hogy ő megígérte, miszerint nem rejti el többet magát, én pedig majd megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának rheumatismusai 12 vannak, azért bújt valamennyi derekalj alá izzasztó fürdőt venni. Alig volt azonban idejük az én vendégeimnek elszenderedhetni, már jött valami ordonánc 13, és beszélni akart velük. Nem lehet mondám, várjon vagy jőjön később, mert alszanak. Hol alszanak? kérdé az. Én megmutattam neki a szobát, s az, anélkül, hogy legkisebbet gondolkozott volna rajta, hogy illik-e az embert fölkelteni, mikor harmadnapra egyszer elalszik, belépett a szobájukba. Én megijedtem, azt hittem, hogy a tisztek mindjárt összefaragják ezt az embert, amiért az fölkelti őket. 10 embarras = zűrzavar (francia szó, ejtsd: ambárá) 11 derekalj, derékalj = a lepedő alá helyezett takaró 12 rheumatismusai = reumás fájdalmai 13 ordonánc = szolga, küldönc

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 17 De nem tették, sőt pár perc múlva mindketten teljesen felöltözve, legkisebb jele nélkül a kedvetlenségnek, követték az ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket. Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni minden ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának. Én szeretném mindig előre tudni, ha valamit parancsolnak, hogy miért parancsolták. Fél óra múlva visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv, semmi álmatlanság nem látszott rajtuk, nem is igen kívánkoztak szobájukba, hanem fölkeresték a mamát meg engemet, s behízelgő örömmel adák tudtunkra, hogy ma este a tisztikar táncvigalmat fog rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk, és rögtön foglalót kértek tőlem quadrille-re, csárdásra és lengyelre 14, mert keringő nem lesz. Természetes, hogy rögtön megígértem nekik mindent. Ez volt az első táncvigalom nálunk farsang derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni sem akartak többet az alvásról. Hanem a mama folyvást ráncigált és ellenvetéseket tett. Nincsen báli ruhád. Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt rajtam. Az nem divatos. Csak egy kis nemzeti szalagot rá szólt közbe az én barna tisztem, és a divatok legszebbikét foga kegyed viselni. De az én lábom fáj mentegetőzék a mama. Hiszen kegyednek nem kell éppen elkerülhetetlenül táncolni, édes mama. A tisztek csupa udvariasságból nem nevettek, a mama hasonló tekintetekből nem szidott össze, s csak akkor támadt rám, mikor amazok szobájukba távoztak. Te szerencsétlen leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe! Így veszted el magadat készakarva! Én azt hittem, hogy szokás szerint, mint máskor, ha bálba készültem, a hektikától 15 félt, s azt hittem, hogy nagyon meg fogom nyugtatni, ha eszébe juttatom, miszerint keringőt nem fogunk táncolni. Ez még jobban haragba hozta. Nincs eszed! Minek adnak ezek most bált, azért tán, hogy táncoljanak? Szépen azért, ez mind csak finesse 16, csak komplott 17 a magyaroktól, hogy a város leányzóit így mind egy csomóba csalogatva, hirtelen magukkal elragadják s elvigyék Törökországba. Ah, mama! Hiszen a tiszteknek nem szabad háború idején házasodni felelék én kacagva. Erre még erősebben megmosdatott, kis libának nevezett, s azt mondta, hogy nem is azért visznek el majd bennünket, hogy feleségeik legyünk. Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk még egyébre a férfiaknak, mint hogy feleségül vegyenek. Hiszen majd meglátod fenyegetőzék a mama, hanem azért nem tartóztatott vissza. Estig dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem utasítása szerint széles piros-fehér-zöld szalagot kötöttem öv gyanánt fehér báli ruhám derekára, a két végit elöl hosszan le hagyva függni, a coiffure-ömbe 18 egyszerű fehér és piros eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel őszinte nemzeti színt adott ki. Csak most vettem még észre, hogy ezek a színek milyen jól állanak együtt. A két tiszt már en pleine parade 19 várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet 20 mondott, hogy győznék rá emlékezni. 14 lengyelre = lengyel táncra, mazurkára (lengyel népi tánc) 15 hektikától = tüdőbajtól 16 finesse = csel (francia szó, ejtsd: finesz) 17 komplott = összeesküvés 18 coiffure = fejék, fejdísz; coiffure-ömbe = fejékembe, hajdíszembe (francia szó, ejtsd: koafür) 19 en pleine parade = díszbe öltözve (francia szó, ejtsd: an plen párád) 20 komplimentet = udvarló bókot

18 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M Ő sem hagyhatta szó nélkül azt a kis szeplőt ajkam alatt, amiben még eddig mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna, ahol sohasem látnák. Kénytelen voltam zavarodásomat hangos kacagással elrejteni. Nono, mind sírás lesz ennek a vége mormogta a mama félig hallhatólag, hanem azért folyvást igazgatott, rendezgetett rajtam valamit, hogy ha elrabolnak, legalább mindent rendben találjanak rajtam. A két tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke voltam arra a hatásra, amit nemzetiszín szalagommal s két csinos, fess kísérőmmel fogok a többiek felett kivívni. Köztünk mondva, még folyvást nem akartam letenni arról a reménységről, hogy hátha a többiek csakugyan mind négyszegletes fejűek, csupán nekünk jutott a gömbölyűből. De mekkora volt csalatkozásom és meglepetésem! Barátnéim mindegyike legalább kétszerannyi nemzeti színt rakott fel magára, mint én, s ami a többi magyar tiszteket illeti, ah, azok mellett az én két chevalier servant-om 21 csak a másod- és harmadrangú csillagok közé tartozott. Egyik kedvesebb, egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek, módosak, megelőzők; az ember alig hinné, hogy ezek annyi vért ki tudtak ontani! Különösen egy tűnt a szemembe, de nemcsak az enyimbe, hanem mindenkiébe. Egy gyönyörű magas, karcsú honvédkapitány. Szép, halvány piros arcához oly jól illett az a kis fekete koszorúszakáll, a piros zsinóros atilla, mintha csak öntve lett volna rá. És hogy táncolt! Milyen tűzzel járta a lengyelt, a csárdást, az ember szeretett volna odarohanni hozzá s ország-világ előtt összecsókolni nemcsak magamról beszélek. És, ami több volt táncnál, komplimentjainál 22, az a je ne sais quoi 23 nagy fekete epedő szemeiben, te azt nem képzeled, az több, mint amit az ember leírhat, az bódított, az elevenített, az megölt és idvezített. Egy óra alatt minden leány, minden asszony bele volt bolondulva. Magamat sem veszem ki. No, ha ezek a csatatéren is ily hódításokat fognak tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e előttük vár bevétetlen. S képzeld már most érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám, s felkér a legközelebbi quadrille-ra. Én szerencsétlen! El voltam rá ígérkezve. Mint szerettem volna, ha táncosomat elküldték volna hirtelen valahová futárnak! Tehát az utána következőre vitatá tovább az engagement-t 24 a szép kapitány s odaült mellém. Nem tudom, hogy szóltam-e neki valamit, de azt igen, hogy úgy érzettem magamat, mint aki álmában repül. De majd el fogja kegyed felejteni, hogy nekem ígérkezett kötődék velem tovább. Ha hirtelen észre sem veszem magamat, majd olyasmit találtam volna neki felelni, hogy elébb elfelejtem azt, hogy a világon vagyok. Azonban meglehetősen mérséklett hangon válaszolék neki, hogy nem fogom elfelejteni. De majd nem ismer kegyed rám Valami falusi liba azt felelte volna erre helyzetemben: Száz közül! ezer közül, első tekintetre! Én nem. Mintha a világon a legközömbösebb dolgot tenném, kivettem a keblemre tűzött magányos rózsabimbót, mely ott nyílt ki félig, s anélkül, hogy a hatást akarnám észrevenni, odanyújtám neki. Erről meg fogom önt ismerni. 21 chevalier servant = szolgáló lovag (francia szó, ejtsd: sövalié szervan) 22 komplimentjainál = bókjainál 23 je ne sais quoi = nem tudom, mi (francia kifejezés, ejtsd: zsö nö sze koá) 24 engagement = kötelezettség; engagement-t = kötelezettséget (francia szó: angazsman)

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 19 Mindezt olyan hangon, minővel a szolgabíró passzust 25 ad az utazónak. A kapitány halkan ajkához szorítá a rózsát. Nem néztem oda, de azért láttam. A fél világért szemébe nem néztem volna e percben. Azután eltávozott, velem szembe egy tükör alá leült és nem táncolt. Ott egészen elmélázott magában. Eközben még két csárdást és egy lengyelt jártak el, csak azután jött a sor az én quadrille-omra. Gondolhatod, mily hosszú volt nekem odáig az idő, azok a véghetetlen három a tánc -ok nem akartak lejáródni. Soha olyan dühösen táncolni, mint ezek. Pedig már harmadik éjjel nem alusznak s mégsem tudnak elfáradni, hogy az én quadrille-omra jöhetne a sor. Hanem eközben sok mulatságot szereztem magamnak azáltal, hogy az ottlevő zászlóalj parancsnokával, Sch. őrnaggyal kötöttem ismeretséget, aki igen víg, mulattató ember. Német neve van, magyarul szörnyű rosszul beszél, de azért mégis mindig magyarul beszél, ha németül szólnak is hozzá. De legjelesebb benne az, hogy szörnyű nagyot hall. Igen, olyan fennhangú beszédhez van szokva, amilyenen az ágyúk konverzálnak 26 egymással. Hanem azt mondják, hogy igen vitéz katona. Alakja nem valami csábító. Hosszú, sovány arca, termete; a rövidre nyírott haj és a nemrég növesztett bajusz sehogy sem állanak neki. A mi mulatságunk rendkívül sajátságos volt, amit én beszéltem, azt ő nem hallotta, s amit ő beszélt, azt én nem értettem. Odahozott nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam, hogy milyen rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból azt következtethetve, hogy valaki rettenetesen megbánthatott a bálban, mondott rá valamit, a szavait kísérő taglejtésből ítélve semmivel sem kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul talpig ketté fogja hasítani ha csak azt nem hiszem, hogy ennek a háborúban élő embernek rendes akciója az, amivel más ember az agyonütést szokta kifejezni. Végre elkövetkezett az én quadrille-om. A zenekar a bevezetést elhúzta, s erre mindenki sietett a táncosnéjához. Majd kiverte szívem a corsette-em 27 oldalát, úgy dobogott, midőn táncosomat láttam felém közelíteni, meghajtá magát előttem, kezében tartott virágomat szívéhez szorítva. Oly forró volt keze, midőn kezemet megszorítá vele. Örültem, kacagtam, magamon kívül valék. Ah, ön elrabolja szomszédnémat! kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan rendes akciója az a fejbeütésforma). Mi pedig a tánc-kolonne-ba 28 lejténk. Úgy hiszem, mintha hátam mögött suttogni hallottam volna: Mi összeillő pár. Ah, Eleonóra! milyen boldog voltam, úgy érzém, mintha egymást szorító kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna át, s az övé az enyimbe. Vártuk a zenét. De mielőtt az megszólalhatott volna, hirtelen nyargaló paripák robaja hallatszott az utcán, s a távolból néhány ágyúlövés, melynek hangja a terem ablakait megreszketteté. S ugyanazon percben egy férfi lépett be a terembe, föltett csákóval, sárral összefecskendve, s jelenté, hogy az ellenség megtámadta az előőrsöket. Az őrnagy az ágyúlövést is meghallá, s a futár arcából is olvashatá, amit szavaiból meg nem érte. Ah! hiszen nagyon jól van! szólt tenyerébe csapva, ismét azzal a mozdulattal, amivel emberhalált 25 passzust = útlevelet 26 konverzálnak = társalognak 27 corsette = fűző (a felsőtest tartását támasztó ruha alatt viselt eszköz); corsette-em = fűzőm (francia szó, ejtsd: korzett) 28 tánc-kolonne = táncfüzér (az utótag francia szó, ejtsd: tánc-kolon)

20 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M szokás kifejezni. Éppen vártuk őket. Messieurs 29, egy percre kérjenek engedelmet hölgyeiktől. Csak egy percre, mes dames 30, rögtön visszajövünk, tartsanak kegyetek addig nyugórát. S ment kardját felkötni. És a többi tisztek is ugrottak fegyvereik után, a nyájas, mosolygó, hízelgő arcokat láttam hirtelen haragos, vakmerő, fenyegető képekké válni, ijedtté, remegővé egyet sem. Engem is elhagyott táncosom. Ment kardját és csákóját felkötni. Mindeniknél merészebb volt járása, arca legbátrabb, szemei legcsillogóbbak, ha szerelmet, gyönyört éreztem miatta az elébb, most bámulatot, hódolást gerjeszte bennem. Midőn kardját felkötötte, valami oly különös hév fogott el minden ízeimben, szinte kedvem lett volna vele menni a csatába, mellette lovagolni és biztatni s gyönyörködni benne, mint ront ellenei közé. Rózsámat még mindig kezében tartá, s midőn csákóját föltette, odatűzte kokárdája mellé s ekkor visszafordult és szemeivel látszott keresni a tömeg között. Szemeink találkozának. Ő elsietett, vele együtt a tisztek mind. Mi azonban együtt maradtunk, mintha misem történt volna; az őrnagy parancsot adott, hogy senki se távozzék el visszajötte előtt. A leghosszabb órát ekkor éltem át életemben. Többen kiállottunk az ablakba hallgatózni, és figyeltünk és okoskodtunk a távolabb vagy közelebb hangzó ágyúdördülésekből ítélve. Hazamenni senki sem tartá tanácsosnak, miután megeshető volt, hogy valahol a két sereg utcai csatába keveredik. Jobb volt elvárni itt együtt a harc kimenetelét. Nemsokára mindig távolabb-távolabb kezdének menni az ágyúdördülések, végre egészen elhangzottak. A velünk volt civilisták 31 ebből azt következtették, hogy a magyarok győztek. Igazuk volt. Alig egy negyed múlva nagy robajjal és víg lármával hallánk visszafelé jőni a tisztikart, bejöttek a terembe, vígan, nevetkőzve, mintha semmi sem történt volna, némelyik még most törülgetett le a ruhájáról valamit (tán sár, vagy vér?), s sietett mindenki a táncosnéját felkeresni és megvigasztalni. Hol is hagytuk csak el? kérdé az egyik. Igen! a quadrille-nál szóltak többen, s rendezni kezdék a kolonne-okat, mintha csak az étteremből jőnének. Csak az én táncosom nem volt még itt és az őrnagy. Váltig néztem az ajtóra, szüntelen jött be valaki rajta, csak az nem, akit én vártam. Végre belépett rajta az őrnagy. Szétnézett, amint engem meglátott, odajött. Egy furcsa komplimentet 32 csinált előttem, s nem várva, hogy én beszéljek hozzá, monda: Szép kisasszony, kegyed táncosa ezerszer engedelmet kér általam azon udvariatlanságáért, miszerint a legjobb akarat mellett sem képes azon élvezetben részesülhetni, hogy kegyeddel az ígért kontratáncot eljárhassa, miután a féllábát ellőtték a csatában, s kénytelen azt térden fölül amputáltatni 33 Ah, Eleonóra, én sohasem fogok quadrille-t táncolni többet. Beteg vagyok, fekszem, kétségbe vagyok esve. 29 messieurs = uraim (francia szó, ejtsd: mössziő) 30 mes dames = hölgyeim (francia szó, ejtsd: mé dam) 31 civilisták = polgári személyek, civilek 32 kompliment = bók, itt: meghajlás 33 amputáltatni = levágatni

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 21 a) Szövegértés és elemzés Keretezd be azt a bekezdés, amelyben arról van szó, hogy milyennek képzelte, majd milyennek látta a valóságban a lány a magyar katonákat! Miért kéri a mama, hogy a leány fesse utálatosra arcát? Mit gondol erről a lány maga? Milyen kellemetlenség érte a lány mamáját? Jellemezd néhány szóval a mama viselkedését, amikor a tisztek meghívják őket a farsangi bálba! Soroljuk fel, mi mindenhez értenek a magyar katonák a lány beszámolója szerint! Sorolj fel olyan történetmozzanatokat az egész novellából, amelyeket irreálisnak tartasz! Jellemezd egy-két mondatban a német őrnagyot! A következő tárgyak mindig két-két szereplőt kötnek össze. Kik azok? bonbon:... és... rózsa:... és... derékalj:... és... ágyú:... és...

22 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M Hogyan kísérik figyelemmel a bálozók a csatát? A történet végén az őrnagy mentegetőző mondatait három pont zárja. Miért? Hogyan folytatódhatna az elbeszélés? Szerinted megváltozott-e a lány gondolkodásmódja az események hatására? Mi utal arra, hogy igen, mi utal arra, hogy nem? b) Szóértés Írd át a régies ragozású alakokat mai magyarra! Ha nehézséged akad, keresd meg a szót a szövegben, hátha a szövegösszefüggés segít! Magyarázatul: régen létezett az úgynevezett elbeszélő múltú igealak. Jele: -a, -e (alanyi ragozás), -á, -é (tárgyas ragozás). Példák (E/3. személyben): néze valamit, nézé a várat, láta valamit, látá a várat. (E/1. személyben: nézék valamit, nézém a várat, láték valamit, látám a várat.) Az ilyen igealakokat is írd át mai magyarra!

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 23 RÉGIES ALAK MAI SZÓALAK Állanak Állnak Barátnéim Enyimbe Érzém Gerjeszte Hallánk Híttam Idvezített Jőjenek Jőni Kötődék Lőn Megreszketteté Nevetkőzve Odanyújtám Olvasád Tőlök Válaszolék c) Szereplők Állapítsd meg, kire vonatkoznak az alábbi leírások: hórihorgas tatár, négyszegletű fejekkel, singes bőrcsalmákkal, övig érő szakállal, kikészítetlen medvebőrrel körülcsavarva, hátán bőrzsákkal, amibe mindent bepakolhat, amit megkíván, késekkel, pisztolyokkal felrettenetesítve két csinos fiatal tiszt, egyik szőke, másik barna, és mind a kettő igen módos, igen takaros, elegáns piros zsinóros mente volt vállaikra vetve, azalatt feszes divatos atilla, úgy találtam, hogy az egyik igen jóképű barna fiú

24 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M gyönyörű magas, karcsú, szép halvány piros arcához jól illett a kis fekete koszorúszakáll, a piros zsinóros atilla mintha csak öntve lett volna rá d) Párbeszédek Minden közlés helyes értéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk a következőkkel: Ki beszél? Kihez? Milyen jelrendszert használ a közléshez? Milyen közvetítő csatornán keresztül juttatja el közölnivalóját? Mi a beszélő és hallgató viszonya, mikor és hol hangzik el a közlés? Jelrendszer Üzenet Beszélő (Feladó)... Hallgató (Vevő) Csatorna Valóság Üzenet = az, amit valaki mond vagy ír Beszélő/feladó = aki küldi az üzenetet, aki mond vagy ír valamit; amint neki küldik az üzenetet, már ő a hallgató Hallgató/vevő = akinek az üzenetet, a mondanivalót küldik; a válaszadás során már ő a beszélő Jelrendszer = a nyelv, amelynek a jeleit felhasználjuk az üzenet megfogalmazásához Csatorna = a fizikai közeg, amelyen keresztül küldjük az üzenetet; pl. a levegő, a mobiltelefon, a levélpapír Valóság = amiről az üzenet szól (természetesen nem csak valóságos lehet, pl. ha valaki hazudik vagy mesét mond) KI BESZÉL KIHEZ? Írd le tehát (röviden, csupán néhány szóval), hogy a Jókai-novellában Ki a beszélő? Ki a hallgató? Milyen közlési csatornán, milyen formában közli mondanivalóját a beszélő a hallgatóval?

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 25 Mi a beszélő és hallgató viszonya? Mi tekinthető a történetben váratlan fordulatnak? Képzeld magad elé a novella beszélőjét! Jellemezd annak alapján, ahogyan fogalmaz! e) Elemzés Pótold az alábbi elemzésrészlet hiányzó szavait a keretben látható szavakkal! ágyban aránytalanság létezhet mértékével románcot súlyos sebesülése túlzó módon udvarias A novella egyik fontos jellemzője az..., ami abból származik, hogy a mesélő téves vagy hiányos ismeretei miatt nincs tisztában bizonyos dolgok valóságos súlyával,... Az érkező katonákról... rémületes képet fest, ám a barbárok helyett elegáns,..., szép férfiak érkeznek. Amikor arra kérik, hadd aludjanak vetett..., fel sem merül benne, hogy... hatheti földön alvás. S végső soron udvarlójának... hallatán is mintha csak az elmaradt táncot, az elmaradt... fájlalná. f) A magyar katona jelleme Foglald össze hat sorban, milyennek ábrázolja az elbeszélés a magyar katonát! Térj ki külső megjelenésére, viselkedésére, belső jellemvonásaira egyaránt!

26 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M g) Eleonóra válasza Fogalmazd meg 8-10 sorban Eleonóra válaszlevelét! 3. Mikszáth Kálmán: Huszár a teknőben

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 27 MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847 1910) író, publicista (újságíró), országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az anekdotikus ábrázolás és az élőbeszédhez közelítő eleven stílus mestere. Írásművészete a romantika és a realizmus határán helyezkedik el. Legismertebb novellás kötetei: Tót atyafiak, A jó palócok; legfontosabb regényei: A gavallérok, Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, Új Zrínyiász, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság. Az elbeszélés első része 1849-ben játszódik. A magyar szabadságharc leverésére Ferenc József császár az orosz cár hadseregét hívta segítségül. Ez megfordította a háború menetét, és 1849 májusától augusztus végére a magyar hadsereg felmorzsolódott. A második rész körülbelül 12 év múlva játszódik. A szabadságharc leverését követően a magyar nemesség passzív ellenállással igyekezett megnehezíteni a rendszer működését. Az elnyomás az 1860-as években kezdett gyengülni. Az ellenállás egyik formája ekkor az adófizetés megtagadása volt. MIKSZÁTH KÁLMÁN: HUSZÁR A TEKNŐBEN (részletek) I. A DEBERNEKYÉK KOZÁKJA 34 Deberneky János szelíd lelkű, csendes ember volt, aki még a légynek se vétett, s ha a nagyaszszony (Debernekyné, született Székely Anna) megindult a szobákban a légycsapóval, borzongva hunyta be a szemét, hogy a tömeges gyilkolásokat ne lássa. Mi lett volna belőled, ha a középkorban találsz születni? pirongatta a nagyasszony. Mikor lovon kellett ülni, táborozni, csatározni, törökvért ontani. Milyen szerencséd, János, hogy ilyen aludttej-világban születtél. Addig-addig mondogatta ezt Székely Anna, hogy egyszer csak kezdett az az aludttej-világ megfordulni. A tej belőle átváltozott piros vérré és nem aludt, hanem pezsgett. A nagy nemzeti szónok kimondta a végzetes szót az országgyűlésen: Mérkőzzünk össze! A nagy nemzeti költő elszavalta a gyújtó dalt: Talpra magyar, hí a haza! S egyszerre mozogni, elevenedni kezdett minden. Micsoda nyár volt az az 1848-iki! Forró, száraz. Fű helyett katonák nőttek a földből. De minek is lett volna a fű? A kaszák elmentek fegyvereknek, a kaszások katonáknak. De a Deberneky-kastély csendes maradt sok ideig a nagy nemzeti harc alatt is. Debernek kis falucska messze a hegyek között, erdőktől eltakarva; a harcvonalakba bele nem esett. János úr békében ült otthon, csak a férficselédjei szaladtak szét. Asszonyokkal és aggastyánokkal dolgoztatott. A nagyasszony váltig zsörtölődött: János, János! Van-e lelked, János, hogy itthon csücsülsz a hamun, mint egy vénasszony? Hát illik ez? Nem szégyenled magadat? Itthon is kell a férfi védekezett János úr. Ki tudja, mire leszek itthon jó? Hallgass, asszony, hallgass! No iszen, majd meglátom, hogy viseled magad itthon, ha lesz valami. Egy tizenkét éves fiuk volt Debernekyéknek, a szőke fürtű Palika. Vézna, cingár legényke, de az anyja vére folyt benne, nem az apjáé, mert erőnek erejével a táborba akart menni. 34 kozák = lovas katona az orosz hadseregben

28 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M Hiszen én is el tudom már sütni a puskát. De hordani nem bírod, fiacskám. Leroskadnál te ott a fáradságtól. Nem eresztlek, fiam csitította az anyja. Ráérsz te még arra. Hiszen, ne félj, lesz még nekünk háborúnk ezekkel máskor is! Messze a csataterektől nem is valami nagyon borzalmas a háború. Csak a pirosló ég mutatja majd nyugaton, majd keleten, hogy városok, falvak égnek arra. János úr lefekszik a kertben a földre, s úgy hallgatja, hogy van-e valahol valami. A föld sok, sok mérföldre elviszi az ágyú dörejét. A mi hazánk, a mi édesanyánk teste messze darabon rezg, ha valami fáj rajta. János úr felsóhajt ilyenkor: Ma megint dolgoznak! Aztán a munka eredményét várja izgatottan. Hozzák az újságok és az arra vetődő utasok. Elszivárog mindenüvé, még Debernekre is kuszán, elferdítve, néha megfordítva. Remény, aggodalom, lelkesedés, kétségbeesés tarkán váltakoznak. Ha egy csatát nyer a magyar, egyszerre magasra csap az önbizalom: Meg sem állunk addig, atyafiak, míg egész Európa nem a mienk!, s ha valamely csapatunkat megverik, nyomban megcsappan az önbizalom: Jaj, végünk van! Pedig se nem hódítjuk meg Európát, se végünk nincs, mert a bátor nemzetek halhatatlanok. A télen, meg a tavaszon át még csak voltak fordulatok, borúra derű is, hanem úgy nyár felé kezdett a szerencse lefelé fordulni. Rossz hírek jöttek: Nem bírt velünk a császár. Elhítta segítségül a muszkát! 35 Azután még rosszabb hírek: Itt vannak már a muszkák! Eljöttek. Megették a zöld uborkáinkat, a faggyúgyertyáinkat és a szabadságunkat. Siralom völgye lett szegény Magyarország. Isten a balkezével kezdte begöngyölgetni a szép, kibontott nemzeti zászlókat. Sorba jöttek a csapások. A muszkákból még Debernekre is jutott. Egy nap ijedten szaladtak össze asszonyok, gyerekek és férfiak a kastély udvarára. Jaj, itt vannak a muszkák! Ne beszéljetek bolondokat! dadogta elhalványodva János úr. De bizony itt jönnek. Ahol fénylenek ni, a kopjáik! Valóban Cserte felől a dombon egy kis lovascsapat bontakozott ki a felvert porfellegből. Egyenesen Deberneknek tartottak. Lehettek vagy tizennégyen. Bizonyosan elmaradtak a főcsapattól, mely Kassa felé húzódott. Anyjuk! hörgé Deberneky. Mit csináljunk? Mit tegyünk, lelkem? (És a fogai vacogtak.) Hát semmit. Bevárjuk őket. Meg nem esznek. Te úgyis járatos vagy a szláv nyelvekben, hát beszélsz velök. No, még csak az kellene. Majd bolond vagyok. Én elmegyek, Anna, én menekülök. A nagyasszony mérgesen toppantott a lábával: Itt maradsz, punktum! Nem sok idő volt a feleselésre, a kis csapat a templomtól, mint a zsinór, befordult a kastély udvarába. Egyet-kettőt csillant lovaik patkója, s ott termettek a tornác előtt. János úr rémülten ugrott be a pitvarajtóba. Ne szaladj, bátyuska, ne szaladj! szólt a lovasok egyike meglehetős szelíd hangon. Adj inkább valami harapnivalót! János úr egyetlen értelmes szót nem bírt kiejteni. A szeme kimeredt, az ajka némán mozgott. Sok baromfit látok az udvaron, bátyuska! mondá a másik kozák epedő tekinteteket vetve a pulykákra és a tyúkokra. 35 muszka = orosz

A M A G Y A R H U S Z Á R K É P E K É T N O V E L L Á B A N 29 Hát mért nem szólsz hozzájuk, te mamlasz? riadt fel a nagyasszony. Adunk nekik, hogyne adnánk! Szívesen adunk belőlük hebegte most János úr, összeszedve magát valamennyire. Szálljanak le a katona urak és pihenjenek meg nálunk! Debernekyné rögtön kiadta a rendeletet. Zsuzsi, Panna, hol vagytok! Uccu, fogjatok egypár pulykát, egypár tyúkot; vizet forralni, te Sára! Aztán kopasszatok, süssetek. Hadd lakjanak jól ezek a becsületes muszkaemberek. A muszkák leszálltak a lovaikról és letelepedtek a tornácon a nagy kerek kőasztal körül. Rátok nem haragszom szólt a nagyasszony, ti kénytelenek vagytok vele. Úgy van, anyuska; kénytelenek vagyunk. Eltaláltad, anyuska. Bár otthon lehetnénk a mi gyermekeink, asszonyaink mellett. János úr is nekimelegedett lassankint. Hiszen nem olyan borzasztó emberek ezek! Egyre múlt a félelme, s mire az ízletes ételek elkészültek (nem eszik ilyen paprikást maga a fehér cár sem) egy fertályakós 36 hordócskát előgurított a pincéből s tulajdon kezével ütötte nekik csapra. Pompás volt a lakoma, a bor nemkülönben, jó kedvük szottyant a kozákoknak, és a házigazda is beszédes lett. Egészen elérzékenyítették azzal, hogy felköszöntőt mondott rá valamelyik. Ejnye, de derék fickók ezek! No, csak igyanak, katona urak, igyanak! Ittak is emberül, közbe muszkadalokat énekeltek, szidták az osztrákokat, dicsérték a magyarságot. János bácsi egészen föllendült mellettük. Kár ezekkel verekedni mondá az asszonynak, jó gyerekek mind. Könnyű lett volna velük kibékülni! De a lakmározás már soká tartott egy kicsit. Az egyik kozák, a legnagyobb szakállú feltekintett a napra, mely már egészen alul volt a menny peremén, s élénken kiáltott fel: Elkésünk, fiúk! Szent András csontjaira mondom, elkésünk. Legyen már vége, azt gondolom. Ej, mindegy az, Jaroszláv! bölcselkedett egy tömpe orrú nyurga. Honnan késünk el? Mert hova siet az ember az ő földi pályáján? A sír felé, Jaroszláv. A sír felé. Honnan késünk hát el, Jaroszláv? János úr is közbeszólt: Nem eresztlek benneteket. Maradjatok még egy kicsit. Köszönjük, bátyuska, te jó vagy szólt akit Jaroszlávnak neveztek, hanem a Nikoláj olyan furcsákat beszél a sírról. Utól nem érjük a sereget, ha mondom. A te lovad is fáradt, ne csábítsd hát a pajtásaidat szelességekre, hanem nyeregbe, legények, egy, kettő, három Mindnyájan felkászmálódtak a lovaikra, csak a tömpe orrú nem (akit diák -nak szólítottak maguk közt). A diák makacsul leült a kis hordóra. Van még az alján hörgé villogó szemekkel. Nem jössz, Nikoláj? Nem megyek. Utólérlek benneteket! Igazán nem jössz? Kutya legyek, ha mozdulok. Elvágtattak, ott hagyták. Nikoláj ivott és addig ivott, míg kidőlt, mámorosan elterülve a földön. Deberneky kedvetlenül vakargatta a fejét: Ej, ej, mármost mi az ördögöt csináljak vele. Gyere ki, Anna lelkem. Nézd mivé lett. Te okos asszony vagy, adj tanácsot, hogy mitevők legyünk. Tudod mit mondá a katonás asszony, vágjuk el a nyakát. Hadd legyen ezzel is kevesebb az ellenség. 36 fertályakós = kb. 12-13 literes. Az akó régi mértékegység, 50 liter. A fertály a viertel német szóból ered, jelentése negyed. A fertály akós hordó tehát kb. 12-13 literes.

30 S Z Ö V E G É R T É S S Z Ö V E G A L K O T Á S 1 0. É V F O L Y A M Bolond vagy! hőkölt vissza János úr. Mi jut az eszedbe, szerencsétlen! Ez az egy muszka már nem határoz. Talán a paptól kellene tanácsot kérni. Szaladj el, Pali fiam, a tisztelendőért. A kis Pali lihegve futott a paplakba, ahol a méhesben meglelte a nagytiszteletű urat, amint éppen rajt vett fel 37. Jó napot, pap bácsi! Jó napot, Palikám. Nézd ezeket a méheket. Királyné nélkül szétszélednek s nem akarnak bemenni a köpűbe 38. Jaj, nem érek én most rá, pap bácsi, a méheket nézegetni. Nagy baj van otthon. Apám elküldött a bácsiért. Megyek, fiam, megyek. Mindjárt készen vagyok. De hát mi a baj? A muszka katonákból hátramaradt az egyik. Anyám a nyakát akarja elvágni, az apa pedig nem akarja. A pap mosolygott. És szeretettel simogatta meg a Pali üde arcát. Nagy zavarodás volt otthon, mire a pap megérkezett a fiúval. A nagyasszonynak János úr rimánkodott, hogy ne okoskodjék, mert abból nagy baj lehet. Aztán nagy vétek is. A tiszteletes úr is az ő pártjára állott. El kell a kozákot távolítani szép simán. Hogyan? Föl kell a lóra ültetni, aztán hadd menjen, amerre a ló viszi. De hátha valami baja történik, és engem fog a cár okozni? fázott tőle Deberneky. Kötözzük oda a lóhoz mondta a tiszteletes úr, hogy le ne eshessen róla! Úgy is lett. A magával tehetetlen Nikolájt két béres meg a kertész lóra ültették, kezét-lábát oda kötözve. A kantárját odakapcsolták a kabátja gombjához s ezzel Deberneky János úr maga vezette ki a lovat a kapu elé, ott az ostorral jól megriasztva, az mint egy tüzes sárkány vitte lankadt lovagját, az összegyűlt falusi népek nagy hahotája közt, a szántóföldeken keresztül, észak felé. Hogy mi lett belőle, soha nem tudódott ki, de a szegény Deberneky János nyugalmát elvitte örökre. Mert se aludni se enni nem tudott azontúl az örökös félelemben, hogy a cár megolvassa egyszer a katonáit, és a Nikolaj nem lesz köztük. Vizsgálni kezdik és kisül, hogy az bizony a Debernekyéknél veszett el. S megjön a pecsétes parancsolat egy nap, hogy tessék a kozákot előállítani. Ismerősei, barátai is ijesztgették: Szegény János bácsi! Nagy baj lesz még abból. II. A DEBERNEKYÉK CSEREPÁRJA 39 De nem lett belőle semmi baj. Vagy megkerült Nikolaj, vagy fel se vette az orosz cár az eltűnését, elég az hozzá, nem kereste a kozákot. Van még neki otthon elég. [ ] Nemsokára bejött a legtetszetősebb divat: hogy nem kell adót fizetni. Éltünk már és mozogtunk. A hármas halom zöldült már, és ott ültünk a tetején. Volt ez rosszabbul is, mikor a hármas halom csak egy nagy sírnak látszott az ország címerében, s alája volt temetve minden, minden. Debernekyék se akarták megfizetni az adót. Magának János úrnak is megtetszett ez a gondolat. Nem fizetek, dehogy fizetek! 37 rajt vett fel = méhrajt fogott be 38 köpü = méhkas 39 cserepár = a Habsburg Birodalomban az egyes nemzetek katonái általában a birodalom más országában szolgáltak, őket nevezték cserepárnak