Dr. Fazekas István 1 - Orosz Zoltán 2 A települési szilárdhulladék-gazdálkodás jelenlegi helyzete és várható jövıje Magyarországon 1. Bevezetés A 90-es években gyakran hallhattuk azt - a napjainkban is idınként még elhangzó - állítást, hogy Magyarország kommunális hulladékgazdálkodásának 25-30 éves lemaradást kell behoznia, ha a legfejlettebb európai országok színvonalát kívánja elérni. Azóta a hulladékgazdálkodás területén a hazai jogharmonizáció lényegében megvalósult. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és a kapcsolódó rendeletek tartalmilag megfelelnek az uniós szabályozásnak. A települési önkormányzatok számára 2003 januárjától a hulladékkezelés megszervezése kötelezı közszolgáltatássá vált. Jelentısen átalakult a hulladékkezeléssel kapcsolatos engedélyezési eljárások rendszere, szigorodtak az ilyen tevékenységet végzı létesítmények, hulladéktelepek mőködési feltételei. A termelık és hulladékkezelık nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettsége révén jóval pontosabb adatokkal rendelkezünk a hulladékgazdálkodás hazai helyzetérıl. A megbízhatóbb információs rendszer pedig megteremtette a hulladékgazdálkodási területi tervezés (országos, regionális, megyei, települési) alapjait. Magyarország a 2003-2008. közötti idıszakra Országos Hulladékgazdálkodási Tervet készített. Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk a hazai hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzetét, fontosabb trendjeit, valamint azt, hogy mely területeken vannak továbbra is komoly tennivalóink. Cikkünk elkészítéséhez felhasználtuk a szelektív hulladékgyőjtés lakossági fogadtatásával kapcsolatos kérdıíves vizsgálataink eredményeit, a 2007 nyarán a zöldhatóságok körében végzett kérdıíves vizsgálatunk legfrissebb adatait, az uniós hulladékgazdálkodási (ISPA) projektek hazai tapasztalatait, továbbá a KvVM 2007-2016 közötti idıszakra készített - a települési szilárdhulladék-gazdálkodásra vonatkozó - fejlesztési stratégiáját, és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében elıirányzott operatív programok hulladékgazdálkodásra vonatkozó tervezett fejlesztési célkitőzéseit. 2. A keletkezı települési szilárd hulladék mennyisége, összetétele A keletkezı települési szilárd hulladék mennyisége 2000 2004 közötti idıszakban 4,5 és 4,7 millió tonna/év körül ingadozott, a térfogata enyhe növekedést mutatott. A fogyasztás kis mértékő bıvülését bizonyos mértékben kompenzálni tudta a fogyasztói szokások kedvezı, bár minimális változása. A hulladék tömeg/térfogat arányának kedvezıtlen alakulásában a könnyő összetevık (fıként mőanyag csomagolási hulladék) növekedése játszik szerepet. Az országban keletkezı települési szilárd hulladék harmada a Közép-Magyarországi Régióban képzıdik, ami döntıen a fıváros országosan 26%-os részarányának köszönhetı. A keletkezı települési szilárd hulladék mennyiségét egyrészt a lakosok száma, másrészt a régió gazdasági fejlettségét tükrözı, egy fıre jutó fajlagos hulladékmennyiség határozza meg. A Közép-Dunántúli Régióban például az alacsonyabb lakosságszám ellenére több hulladék keletkezik, mint az Észak-Alföldi Régióban, mert az egy lakosra jutó fajlagos hulladékmennyiség másfélszer nagyobb (1. ábra). 1 Dr. Fazekas István Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék, Debrecen E-mail: ifazekas@delfin.klte.hu 2 Orosz Zoltán Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék, Debrecen E-mail: zolorosz@gmail.com 290
1. ábra. A keletkezett települési szilárd hulladék fajlagos mennyisége régiónként 2004-ben (szerk Orosz Z.) A települési szilárd hulladék összetétele az elmúlt egy évtizedben szintén nem változott lényegesen. A hulladék mintegy harmadát teszik ki a fém, üveg, mőanyag és papír csomagolási hulladékok, ugyancsak egyharmadát pedig a biológiailag lebomló szerves hulladékok [1] (2. ábra). egyéb 25,5% szerves 37,5% textil 3,1% üveg 3,6% fém 3,7% mőanyag 12,1% papír 14,5% 2. ábra. A települési szilárd hulladék összetételének alakulása 2004-be; (Forrás: A települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007-2016) 3. A települési szilárd hulladék kezelése 3.1. Megelızés A hulladék keletkezésének megelızése mint a hulladékgazdálkodási prioritások közül az elsı elsısorban a termelés, gyártás technológiájának és a termék élettartamának, 291
újrahasználhatóságának függvénye. A megelızés szükségességének kiemelt hangsúlya miatt azonban szükséges a lakosság környezettudatosságának fokozása, fogyasztási szokásainak környezetbarát irányba történı megváltoztatása, ezért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztését célzó stratégiájában megfogalmazta azt az elvárást, hogy a fejlesztési projektek költségvetésének 5%-át ilyen célú PR tevékenységre kell fordítani [1]. A hulladékképzıdés megelızését segíti intézkedéseivel a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), elsısorban a Fenntartható termelési és fogyasztási szokások ösztönzése prioritási tengely révén, amelynek kerete 2007-2008-as idıszakra 6,8 milliárd forint [3]. A szerves hulladék lerakásának csökkentéséhez hozzájárulva mind a térségi projektek részeként, mind kisprojektként támogatást kap a házi komposztálás terjesztése, ezáltal a hulladékgazdálkodási rendszerekben kezelendı hulladék mennyisége csökken [1]. 3.2. Hasznosítás A keletkezı hulladék kezelése során az egyik legfıbb célkitőzés a képzıdı hulladék anyagában történı hasznosítása, amennyiben ez gazdaságosan nem megvalósítható, akkor az adott hulladék energetikai célú hasznosítása. A KEOP-on belül a települési szilárd hulladékok kezelésére kidolgozott fejlesztési intézkedések és az azokhoz kapcsolódó tevékenységek az Egészséges, tiszta települések prioritási tengely alatt szerepelnek. A prioritási tengelyen belül a hulladékgazdálkodási célokra felhasználható támogatási keret a 2007-2008-as idıszakra 74,4 milliárd forint [3]. A hasznosítás alapfeltétele a hulladék szelektív győjtése. 2006-ban 4,2 millió lakos számára volt elérhetı lehetıség (a vidéki településeken 1160 fı/győjtısziget átlagos érték mellett) a szelektív hulladékgyőjtés, bár ez távolról sem jelenti a kívánatos mértékő infrastruktúrát, vagyis azt, hogy a győjtısziget 200 méteren belül elérhetı legyen a lakosság számára [1]. Lakossági kérdıíves vizsgálatunk szerint a hazai lakosság mindössze 15%-a veszi ténylegesen igénybe a szelektív hulladékgyőjtés jelenlegi infrastruktúráját. Összességében a teljes győjtött települési hulladékmennyiségnek kb. 2-3%-át győjtik össze szelektíven hazánkban, miközben ugyanez az arány 15-20% a nyugat-európai országokban, de néhány esetben (pl. Ausztria, Németország, Hollandia, Svájc, Svédország) ez az arány eléri a 25-30 %-ot (FAZEKAS I. 2005). További célként a fejlesztési stratégia a szelektív győjtés települési körének bıvítésével 2009-re a lakosság 60%-át, 2013 végére pedig 80%-át kívánja elérni. Statisztikailag ez természetesen lehetséges, de a lakossági szelektív hulladékgyőjtésben ténylegesen résztvevı polgárok aránya, és ezáltal az ilyen módon összegyőjtött hulladék mennyisége jelentısen nem fog növekedni, amennyiben a rendszer gerincét továbbra is csak a szelektív győjtıszigetek fogják képezni. 3.2.1. A szerves hulladék hasznosítása A hulladéklerakásról szóló 1999/31/EK irányelv alapján 2006, 2009 és 2016 évekre a lerakásra kerülı települési szilárd hulladék biológiailag lebomló szervesanyag tartalmát ütemezetten csökkenteni kell, az 1995-ben képzıdött mennyiséghez képest 75, 50 illetve 35%-ra. A 2009-ig megvalósuló projektek kapacitása azonban nem lesz elégséges az 50%-os hasznosítási arányhoz, így az ehhez szükséges kezelıkapacitást ki kell építeni EU-források igénybevételével. A biológiailag lebomló szerves hulladékok kezelése többféle eljárással valósítható meg: a biohulladék (háztartásokban keletkezı konyhai hulladék) és zöldhulladék elkülönített 292
győjtése, majd komposztálása, biogáz elıállítása, a papír elkülönített győjtése és hasznosítása, termikus kezelés, energetikai hasznosítás (pl. pirolízis, égetés). A bio- és zöldhulladék komposztálása 22 komposztálótelepen, illetve a lakosság által végzett házi komposztálással történik. 2004-ben az országos komposztáló kapacitás 200 ezer tonna volt [1], amely az akkor keletkezett komposztálható települési szilárd hulladék 11%-át tudta anyagában hasznosítani. Ez az arány a kapacitásnövelı fejlesztéseknek köszönhetıen 2009-re 20% fölé nı. A települési hulladékok szervesanyag-tartalmának bomlása során keletkezı biogáz főtıértéke jelentısen elmarad a szekunder (állati eredető) biomasszából, vagy éppen a szennyvíziszapból elıállítható biogázéhoz képest. Az új építéső regionális hulladéklerakókban már gázkinyerı kutak mőködnek, de ezek túlnyomórészt csak kis teljesítményő gázmotorokat hajtanak meg, melyek többnyire csak a telepek mőködéséhez szükséges energiát termelik meg. A települési hulladékok termikus kezelése az ország egyetlen települési hulladék égetıjében, a Fıvárosi Hulladékhasznosító Mőben történik, amely a képzıdı hıt főtésre és elektromos energiatermelésre fordítja. Az égetımő 2002 és 2005 között végzett teljes rekonstrukciója után 2006-tól teljes, 420 ezer tonna/éves kapacitással mőködik [1]. Jelenleg az összes keletkezı TSZH mennyiségének nem egészen 4%-a hasznosul termikus úton, ez az arány a fejlesztési stratégia által közölt adatok szerint 2009-re több mint kétszeresére, 8% fölé fog nıni. Az égetımővek magas beruházási és mőködési költségei, továbbá az EU csomagolási hulladékokra vonatkozó új irányelve - amely alapvetıen az anyagában történı hasznosítást preferálja az energetikaival szemben - erısen kétségessé teszik a célkitőzés kivitelezését és megkérdıjelezik annak értelmét. 3.2.2. A csomagolási hulladékok hasznosítása A csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló 94/62/EK irányelv elıírta, hogy a tagországok legkésıbb 2001-ben a csomagolási hulladék legalább 50%-ának hasznosítását valósítsák meg, oly módon, hogy a hulladék legalább 25%-a termikus úton, 25%-a pedig anyagában hasznosuljon. Ezen belül pedig a papír, az üveg, a fém és a mőanyag csomagolási anyagok anyagában történı hasznosítása egyaránt legalább 15% legyen. Magyarország a Csatlakozási Szerzıdésben ezen arányok teljesítésére 2005 végéig kapott átmeneti mentességet. Üveg hulladékok esetében hazánk 2005-re 22%-ot ért el, tehát tejesítette az elvárt arányt. A papír esetében az újrahasznosítási arány meghaladta az 50%-ot (az elvárt 15%-hoz képest), hasonlóképpen a fémhulladékkal sem volt probléma (megközelítette a 40%- ot). A leginkább komoly gond a mőanyag csomagolási hulladék újrahasznosításával van. A 2005-re elvárt 15% helyett hazánk csak 12%-ot tudott hasznosítani. A 2004/12/EK és a 2005/20/EK irányelvek szerinti további cél a csomagolási hulladékok 60%-ának hasznosítása oly módon, hogy a hulladék legalább 55%-a anyagában hasznosuljon, és csupán 5% lehet az energetikai hasznosítás. Mindezt 2012-re kell megvalósítani. Anyagfajtánként a következıképp módosultak az elvárt hasznosítási arányok a csomagolási hulladékoknál: üveg 60%, papír 60%, fém 50%, mőanyag 22,5%. Üveg hulladékok esetében a probléma az, hogy hazánkban nincs színesüveg hasznosítás, ezért a színes, illetve a keverten győjtött üveghulladékok hasznosítási arányának növelése csak a megfelelı háttéripar kialakításával illetve a hulladék exportálásával oldható meg. A fémhulladékok hasznosítási aránya a szelektív hulladékgyőjtés kiterjesztésével növelhetı (FAZEKAS I. 2006). 293
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által készített A települési szilárdhulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007-2016 címő dokumentum számításai szerint 2008-ban 945 ezer tonna csomagolási hulladék fog keletkezni. Ennek mintegy fele a települési szilárd hulladék részeként jelenik meg, melybıl begyőjtést követıen 274 ezer tonna kerül anyagában hasznosításra. Emellett a gazdasági tevékenységek körében képzıdı és begyőjtött, valamint a Fıvárosi Hulladékhasznosító Mőben energetikai hasznosításra kerülı 100 ezer tonna mennyiséget is figyelembe véve, hasznosításra kerül a teljes keletkezı mennyiség 60%-a, ezen belül anyagában hasznosításra kerül 49%-a. Ezáltal a 2012-ig teljesítendı kötelezettség idıarányosan teljesítésre kerül [1]. A magunk részérıl távolról sem osztjuk a minisztérium optimizmusát. A lakossági szelektív hulladékgyőjtés jelenlegi állapota (győjtıszigetek dominanciája a házhoz menı begyőjtıjáratokkal szemben, az üveghulladék vegyes győjtési módja, a hiányos lakossági fémhulladék-győjtés), továbbá a mőanyag- és üveghulladék feldolgozására alkalmas hazai háttéripar kialakulatlansága komoly akadályt fog jelenteni az elvárások teljesítésében. 3.3. Ártalmatlanítás Az Európai Uniós irányelveknek és az Országos Hulladékgazdálkodási Tervnek (OHT) megfelelıen a nem hasznosuló hulladékot környezet-veszélyeztetést és egészségi kockázatot kizáró módon kell ártalmatlanítani. A települési szilárd hulladékok okozta káros hatások megelızésére és csökkentésére irányuló fejlesztési intézkedés beleértve a hulladéklerakók rekultivációját és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek a KEOP Vizeink jó kezelése prioritási tengelye alatt szerepelnek [3]. A prioritási tengely pénzügyi kerete 59,3 milliárd forint a 2007-2008 évekre. A hulladékégetés nem csupán hasznosítási módszer, de ártalmatlanítási eszközként is alkalmazható, különösen fertızésveszélyes hulladékok esetén. Az OHT a hulladékégetı mővek számát régiónként 1 darabban (országosan összesen 7 db.) maximálta [4]. Az égetımővek helykiválasztását és tervezését 2008-ig kívánták elkezdeni, de amint korábban említettük, az energetikai hasznosítással szemben az anyagában történı hasznosítás uniós preferálása, valamint a lerakásos ártalmatlanítás jelentısen alacsonyabb beruházási és mőködési költségei miatt ezek a beruházások 2012 utánra tolódnak. Részesedési arányát tekintve a hulladékkezelési módszerek közül hazánkban a lerakás a meghatározó 2004-ben 85% - melyet 2009-re 60, 2013 végére pedig 50%-ra kell csökkenteni. Az Európai Unió ISPA-forrásból 12 hazai hulladékgazdálkodási projekt támogatásáról döntött 2004-ig. Ezek közül az ÉK-Pest megyei projekt ISPA támogatását idıközben visszavonták. A 11 jóváhagyott ISPA projekt megvalósítása folyamatban van, teljes befejezésük azonban az OHT kialakítása idején tervezett 2004 2006 helyett többségükben csak 2009 közepére, és 2010 végére várható. Az ISPA projektek keretében 21 regionális hulladéklerakó kialakítására kerül sor. A csatlakozás óta a Kohéziós Alap (KA) vette át az áthúzódó ISPA projektek finanszírozását, továbbá 1 új regionális hulladékkezelési projektet fogadtak el 2006-ig. A 12 térségi projekt jelentısen hozzájárul a hulladékgazdálkodási célkitőzések teljesítéséhez, a beruházások keretében a szelektív hulladékkezelési rendszerek, valamint a biológiailag bontható szerveshulladék-kezelı létesítmények kiépítésével nı az anyagában hasznosításra kerülı hulladék mennyisége, ezáltal lényegesen csökken a lerakással ártalmatlanított hulladék mennyisége. A Fıvárosi Hulladékhasznosító Mő teljes kapacitással való üzemelésével a lerakás aránya a teljes keletkezı hulladékmennyiséghez viszonyítva a 2008 év végére 67%-ra csökken, a 60%-ra való csökkentéshez a hasznosítási arányok növelésére van szükség [1]. 294
A hulladék lerakása 2005 és 2009 között 182 db hulladéklerakóban valósul meg, amelyek közül a környezetvédelmi elıírásoknak meg nem felelés miatt csak 57 db mőködhet 2009 után is (3. ábra). 3. ábra. A 2005-2009 között és 2009 után is üzemelı hulladéklerakók területi elhelyezkedése (HEVESI Z. 2007 alapján szerk. Fazekas I. Orosz Z.) A lerakók évrıl-évre csökkenı szabad kapacitásokkal fognak rendelkezni, amelyeket pótolni szükséges a KA-ból tervezett projektek meglévı lerakóinak továbbfejlesztésével. A 2008 végén lévı szabad kapacitásokat a 4. ábra mutatja. Új lerakókapacitások, illetve bıvítések nélkül a számítások szerint 2013 végén 2 éves szabad kapacitás állna csak rendelkezésre országos szinten. Elsısorban a Nyugat-Dunántúli, Közép-Dunántúli és Közép-Magyarországi Régiókban van szükség 2009-tıl újabb kapacitásfejlesztésre a hulladék megfelelı kezeléséhez. Ez várhatóan új lerakó építését, illetve a meglévık bıvítését jelentheti és/vagy más régiók területén lévı önkormányzati, vagy vállalkozási alapon mőködı, meglévı kapacitások igénybevételét. Amennyiben ezekben a régiókban tervezett elıkészítés alatt álló térségi hulladékgazdálkodási projektekben szereplı fejlesztések nem történnek meg az eddig tervezett ütemezés szerint, úgy a keletkezı TSZH megfelelı kezelése ellehetetlenül [1]. 7 6,61 6 5 4 3 4,46 4,73 4,22 2,77 Lerakott hulladék mennyisége [millió tonna] 2 1 0 1,23 1,45 0,35 0,48 0,48 0,47 0,51 0,31 0,82 Lerakó szabad kapacitása [millió tonna] Ny- Dunántúl Kö- Dunántúl É- Magyaro. É-Alföld D-Alföld D- Dunántúl Kö- Magyaro. 4. ábra. Lerakók szabad kapacitása és az éves lerakás régiónként 2008 végén (Forrás: A települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007-2016) 295
3.3.1. Települési szilárd hulladéklerakók rekultivációja 2003 januárjában PHARE támogatással készült el egy országos felmérés, amelynek keretében Magyarországon 2667 települési szilárd hulladék lerakó feltérképezésére került sor [2]. A PHARE-projekt adatait felhasználva készült el 2004-ben az Országos Rekultivációs Program (ORP), mely a korszerő lerakási feltételeket ki nem elégítı, mőködı vagy már felhagyott települési szilárd hulladék lerakóhelyek környezetvédelmi felülvizsgálatához, majd bezárásához, szükség esetén felszámolásához és területük rekultiválásához szükséges tennivalókat összegzi. Figyelembe véve a PHARE felmérés és az ORP adatait, az országban jelenleg 2560 db bezárt és felhagyott, de nem rekultivált, illetve 2009-ig bezárásra kerülı és rekultiválandó lerakó található. E nagyszámú hulladéklerakó rekultivációját környezeti kockázatuk figyelembevételével, ütemezetten célszerő végrehajtani. Azon önkormányzatok - amelyek tagjai valamelyik ISPA által támogatott projekt keretében megvalósuló hulladékkezelési rendszernek - régi, környezetvédelmi elıírásoknak nem megfelelı hulladéklerakói (328 darab) a projekt részeként kerülnek rekultiválásra. Az ISPA projektek területén nem kerül sor az összes kijelölt hulladéklerakó rekultivációjára, mivel a projektek tényleges rekultivációs költségei több esetben meghaladták az elızetes költségvetési tervekben foglaltakat, illetve a kimaradt rekultivációkra a Környezet és Energia Operatív Program keretein belül lehet pályázni. Az ISPA projektekbe nem tartozó, rekultiválandó hulladéklerakók száma 2232 darab. Ezen hulladéklerakók rekultivációját kistérségi, térségi kisprojektek (Regionális Operatív Program - ROP) keretében kívánják pályázati úton megoldani (5. ábra) [1]. 5. ábra. ISPA, KA, KEOP és ROP keretein belül pályázható rekultivációs projektek (szerk. Orosz Z.) Az ISPA illetve KEOP által finanszírozott rekultiváció támogatási aránya elérheti a 100%- ot, míg a kisprojektek által elérhetı támogatás maximuma 85% lehet, annak ellenére, hogy ROP keretein belül rekultiválható hulladéklerakók általában kis településekhez tartoznak, amelyek többségükben állandó forráshiánnyal küzdenek. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ágazati projektekben részetvevı hulladéklerakók átlagos mérete mintegy négyszer nagyobb, mint a regionális projektekben szereplıké, tehát környezeti kockázatuk is jelentısen 296
meghaladja a kismérető hulladéklerakókét (1. táblázat). Ebbıl a szempontból indokolt lehet nagyobb a támogatási arány. 1. táblázat. Különbözı forrásokból finanszírozott rekultivációra váró hulladéklerakók néhány jellemzı adata Támogatás maximális mértéke % Lerakott hulladék átlagos térfogata [millió m 3 ] Lerakók által használt átlagos terület [millió m 2 ] ISPA+KA+KEOP projektek 100 0,17 0,04 ROP projektek 85 0,04 0,01 Irodalom FAZEKAS I. 2005: Települési szilárd hulladékok kezelése. Debreceni Egyetem, Környezettudományi Tanszékcsoport, Debrecen, 155p. FAZEKAS I. 2006: Az Európai Unió környezetvédelmi politikája és a magyar integráció. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 168p. HEVESI Z. 2007: Rekultiváció 2007-2013. Elıadás, Nemzetközi Köztisztasági Szakmai Fórum és Kiállítás, Szombathely [1] A települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztési stratégiája 2007-2016. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2006, Budapest, 52p. [2] A települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációs programjának kidolgozása. Tanulmány, ERM Hungária Kft., Budapest, 70p. [3] Környezet és Energia Operatív Program 2007-2013. A Magyar Köztársaság Kormánya, 2006, verziószám KEOP 070111, Budapest [4] Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2002, Budapest 297