MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 62. RÉDEI KÁROLY

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 62. RÉDEI KÁROLY EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva Munkatárs: Markó Alexandra Pávics Krisztina ISSN 1419 4481 ISBN 963 463 320 X Bolla Kálmán Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett 98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc. 2

RÉDEI KÁROLY 3

4

RÉDEI KÁROLY VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Grammaticus non nascitur, sed fit A nyelvtudomány művelőire a latin poeta non fit, sed nascitur [A költő nem lesz, hanem (annak) születik] szólásnak a címként adaptált megfordított értelmezése érvényes. Nyelvésznek nem születik az ember, hanem élete első szakaszában körülbelül a huszadik és a harmincadik életév között válik azzá érdeklődése és tanulmányai révén. Ezzel egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a nyelvésszé fejlődésben a géneknek, bizonyos velünk született adottságoknak, az úgynevezett nyelvérzéknek nem volna szerepe. A nyelvérzéket, a nyelvtanulás szeretetét, néhány nyelv aktív, illetőleg passzív elsajátítását az iskolai, valamint az egyetemi évek alatt rendkívül fontosnak tartom a későbbi kutatómunka számára: hiszen nyelvek, konkrét nyelvi anyag ismerete nélkül nehezen támadhatnak a nyelv titkait fürkészni óhajtó embernek ismereteinket előrevivő gondolatai a nyelvben (nyelvekben) meglévő összefüggésekről. Nem tagadom, hogy egy nyelvnek, az anyanyelvnek alapos ismerete és tanulmányozása is hozzásegítheti az érdeklődő fiatalembert ahhoz, hogy a nyelv kutatójává váljon, de más nyelvek ismerete nélkül fennállhat az a veszély, hogy az ilyen kutató megállapításai szűk horizontúak vagy spekulatívak lesznek. A személyes bemutatkozást azzal kezdem, hogy a gimnáziumi tanulmányaimat Nagykanizsán végeztem: öt évig jártam a kegyesrendi római katolikus gimnáziumban a piarista atyákhoz, az utolsó három évet a rossz emlékezetű, erőszakos államosítás után már az állami gimnáziumban fejeztem be. A piarista gimnázium humánumra, az emberi értékek megbecsülésére nevelt. Az iskola demokratikus szellemére jellemző, hogy származásra vagy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül minden diák egyenlő volt; kizárólag a teljesítmény, a tudás jelentett elismerést. Igényességével ez az iskola ébresztette fel bennem a tudásvágyat, az ismeretek megszerzésének az örömét. Az államosítás nehéz éveket hozott magával, de néhány kiváló tanárunknak köszönhetjük, hogy törés sem nevelésünkben, sem tanulmányi előrehaladásunkban nem követke- 5

zett be. Legyen ez a szubjektív kitérő hálám kifejezése a már nagyrészt elhunyt tanáraim iránt, hiszen nekik köszönhetem az életbe való elindításomat. A mostani hálatelt visszaemlékezést az teszi különösen aktuálissá, hogy iskolám 1990-ben ünnepelte 225 éves fennállását. A gimnáziumi évek adták meg a lehetőségét annak, hogy majdan nyelvész váljék belőlem. Az iskolában elsősorban a humán tárgyak (magyar, történelem, latin, angol, német) érdekeltek. Magyarban és a nyelvekben jeleskedő diákokkal tanáraink külön is foglalkoztak: a kötelező órákon kívül önképző körök, nyelvi klubok keretében bővítették ismereteinket. Ilyen előzmények után iratkoztam be 1951-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karára. A magyar nyelv és irodalom szak keretében az első évben inkább az irodalom iránt mutattam vonzódást, bár Zsirai Miklós professzor úr Finnugor népek és nyelvek című kollégiuma már az első évfolyamon felkeltette érdeklődésemet a finnugor nyelvek és népek iránt. (A finnugor népekre vonatkozóan bizonyos alapfokú ismeretekre már középiskolai tanulmányaim révén is szert tettem.) Tulajdonképpen Zsirai professzor úr lebilincselő, színes előadásainak köszönhetem, hogy egyre jobban kezdett érdekelni a nyelvészet, közelebbről a finnugor nyelvtudomány. A második évtől kezdődően felvettem néhány speciális kollégiumot: finn nyelv (Sz. Kispál Magdolnánál), osztják nyelv (Zsirai Miklósnál, később Sz. Kispál Magdolnánál). Ezt követték vogul (Lavotha Ödön), cseremisz (Beke Ödön), votják és lapp (Lakó György) nyelvi tanulmányaim. Különösen sokat tanultam két éven keresztül Lakó professzor úr lapp óráiból, mégpedig nem csupán a lapp nyelvre, hanem általában a finnugor nyelvészetre vonatkozóan is. Magyar nyelvészeti, elsősorban nyelvtörténeti ismereteimet Pais Dezső és Bárczi Géza professzorok óráin sajátítottam el. Szakmai és módszertani tekintetben különösen sokat tanultam Bárczi Géza professzor úr A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése című speciális kollégiumából. Az egyetem befejezése után 1955-ben finnugor nyelvészaspiráns lettem az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Ez ma a posztgraduális képzésnek felel meg. Lakó György volt a tudományos vezetőm. A hároméves aspirantúra alatt egyebek közt Fokos Dávid professzor úr zürjén nyelvről szóló előadásait látogattam. Lakó György votják és Fokos Dávid zürjén előadásai indítottak el azon az úton, hogy az obi-ugor nyelvek mellett a permi nyelvek kutatója is lettem. 6

Az aspirantúra befejezése után 1958-ban az MTA Nyelvtudományi Intézete finnugor osztályán kaptam állást tudományos munkatársi minőségben. A finnugor osztályon folyó A magyar szókészlet finnugor elemei című tervmunkába való bekapcsolódás meghatározó jelentőségű volt szakmai fejlődésemben. E munkálatban való részvétel révén vált egyik fontos kutatási területemmé az etimológia. Fontos mérföldkövek tudományos pályámon következő monográfiáim: Die Postpositionen im Syrjänischen unter Berücksichtigung des Wotjakischen (Budapest, 1962); Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen (Budapest Hága, 1970). Az elsőt mint kandidátusi értekezést 1960-ban, a másodikat mint akadémiai doktori értekezést 1967-ben védtem meg. A Nyelvtudományi Intézet magas szakmai igényeket támasztó tudományos légköre és az intézet életére jellemző szívélyes kollegiális kapcsolatok, élénk eszmecserék kedvező munkakörülményeket és tudományos fejlődést biztosítottak mindazoknak, akik a nyelvtudományt választották élethivatásul. Tudományos pályám szempontjából jelentősnek tartom a Szovjetunióban beszélt rokon nyelvek körében végzett gyűjtőtevékenységemet. Legelőször 1957 őszén nyílt lehetőségem osztják nyelvi anyag gyűjtésére Leningrádban. Ezen tanulmányutam eredménye Északi-osztják nyelvtan című munkám (megjelent Budapesten, 1961-ben). 1964-ben féléves gyűjtőúton voltam a Szovjetunióban. Ekkor végeztem első ízben helyszíni kutatásokat a zürjének körében. Ezenkívül Leningrádban kazymi osztják szövegeket és leíró nyelvtani anyagot jegyeztem le. Gyűjtőutam tudományos lecsapódásai a következő művek: Nordostjakische Texte (Kazym-Dialekt) mit Skizze der Grammatik (megjelent Göttingenben, 1968-ban); Zyrian Folklore Texts (Budapest, 1978). Zürjénföldi tanulmányutamhoz Fokos Dávid professzor úr nagyon hasznos szakmai és gyakorlati tanácsokat adott. Azzal bocsátott utamra, hogy remélhetőleg életem legszebb élménye lesz ez a kutatóút, minthogy neki is zürjén gyűjtőútjai élete legmaradandóbb emlékei közé tartoznak. És valóban nemcsak gazdag nyelvi és folklóranyaggal tértem haza, hanem szép emlékekkel is, mint ahogyan azt kedves emlékű tanítómesterem megjövendölte. Feledhetetlen szép emlékek, hasznos és kedves beszélgetések fűznek Fokos tanár úrhoz. Gyakran meglátogattam őt otthonában. Szovjetunióbeli tanulmányaim során meghitt, kollegiális még inkább tanári-tanítványi kapcsolatom alakult ki Vaszilij Iljics Lytkin zürjén származású nyelvésszel és költővel. A vele való moszkvai, sziktivkári és budapesti találkozások, eszmecserék ugyancsak életem legszebb emlékei 7

közé tartoznak. Rajta kívül még sok közeli barátra és kollégára tettem szert Zürjénföldön. Most nincs módom arra, hogy számot adjak minden általam fontosnak tartott tudományos vállalkozásomról. Szakmai fejlődésem szempontjából rendkívül jelentős volt A magyar szókészlet finnugor elemei című munkálatban való részvétel először tudományos munkatársként, majd Lakó György főszerkesztő mellett szerkesztőként (1959-től 1974- ig). Tudományos pályám eddigi legjelentősebb vállalkozása az 1966-ban a Nyelvtudományi Intézetben elindított Uráli Etimológiai Szótár, amely két kötetben jelent meg: Uralisches Etymologisches Wörterbuch. Budapest Wiesbaden, 1988; a harmadik kötetet képező szómutató is megjelent már azóta. Azt hiszem, nem túlzok azzal a megnyilatkozásommal, hogy az etimológiai szótár nem csupán nekem, a munkálat vezetőjének jelentett sok örömet, hanem munkatársaimnak is. A szótár melléktermékeiként számos cikk és néhány monográfia született a munkacsoport keze alatt. Örülök, hogy az intézetben egy jól összehangolt, kollegiális munkacsoport vezetője lehettem. Kollégáimmal a kapcsolattartás és tudományos együttműködés 1974-ben Bécsben való egyetemi tanári meghívásom után sem szakadt meg. Bécsben új, szakmailag gyümölcsöző kapcsolatok születtek. A nemzetközi tudományos körökkel való kooperációt a produktív tudományos munka elengedhetetlen előfeltételének tekintem. Az uráli nyelvészeten belül az obi-ugor és a permi nyelvekkel, valamint a finnugor nyelvtudomány átfogó, általános kérdéseivel foglalkozom. Olykor kirándulást teszek a mordvin és a cseremisz nyelvészet területére is. A nyelvi jelenségek közül a hangtan, az alaktan, az etimológia, továbbá nyelvcsaládunk távolabbi (indoeurópai, jukagir) kapcsolatai érdekelnek. Munkámra a nyelvi jelenségeket rendszerszerű összefüggésükben vizsgáló történeti-összehasonlító módszer jellemző, noha tevékenységem a finnugor fonológia és leíró nyelvészet területére is kiterjed. Fiatalkori pályaválasztásomat nem bántam meg. A tudomány művelése örömöt, boldogságot jelent számomra. Némi túlzással elmondhatom, hogy a finnugor nyelvtudomány oktatása és kutatása szinte egész életemet meghatározza. Úgy vélem, számos kollégám osztja azt a nézetemet, hogy a tudományos munkát nehéz munkaidőkeretekbe szorítani. Ha egy megoldatlan tudományos kérdés foglalkoztat, akkor ez a feszült idegállapot kitölti egész időmet, amíg csak az eredmény meg nem születik: az utcán járva, utazás közben avagy éjszakai felébredéskor állandóan a megoldás, a lehetséges összefüggések keresése foglalkoztat. A lelki 8

megnyugvás csak akkor következik be, ha sikerül az izgató kérdésre választ találnom. A felismerés, meglátás után jön a probléma aprólékos kifejtése. Persze a szakmával való teljes azonosulás veszélyeket is rejthet magában: ügyelni kell arra, hogy az ember ne váljon szakbarbárrá, hogy ne veszítse el érdeklődését a kultúra és a világ egyéb dolgai iránt. Az egészséges egyensúlyból a nyelvésznek és a nyelvészetnek is haszna származik. Ez a vallomásszerű curriculum vitae röviden az én tudományos életutam. Nekem a tudománnyal járó, nem egyszer puritán életvitel teljesen megfelel. Máshoz talán, egy másfajta, szakmai életstílus illik jobban. Ám ha vallomásszerű pályabeszámolómból egyik vagy másik fiatal kolléga valamilyen tanulságot merít a maga számára, akkor talán már nem vallottam hiába magamról és a nyelvtudományról. *** Ez az önvallomásszerű curriculum vitae 1991-ben jelent meg, az azóta eltelt kilenc-tíz év alatt változatlanul a bécsi egyetem Finnugor Tanszékét vezetem. Jövőre, 2000. szeptember végén megyek nyugdíjba mint emeritus professzor. Tudományos munkámat igyekszem továbbra is folytatni, sőt részt veszek az egyetem oktatói munkájában is amennyire erőmből telik, sőt igyekszem minél több időt idehaza tölteni, és az itthoni tudományos életbe bekapcsolódni. Az elmúlt tíz év alatt az uráli finnugor nyelvtudomány területén elsősorban összehasonlító-történeti morfológiai kérdésekkel foglalkoztam. Az utóbbi időben a nyelvcsaládunknak nem is annyira uráli, hanem preprotouráli vagy preuráli kérdései foglalkoztattak. Ez egy eléggé veszélyes és bizonytalan, ingoványos terület, hiszen a protouráli nyelvi rendszert sem tudjuk teljes egészében rekonstruálni mint nyelvet, hanem csak részrendszereket tudunk rekonstruálni. Természetesen a rekonstruált uráli nyelvi rendszer vagy rendszerek lehetőséget nyújtanak, hogy bepillanthassunk egy korábbi időszakba, a nyelv keletkezésébe, az uráli nyelvek kialakulásának a keletkezésébe anélkül, hogy arra törekednénk, hogy ezt a nyelvi rendszert tökéletesen valaha megismerhessük. Nyelvi rendszereket, részrendszereket tudunk csak felfedezni. Hát, majd meglátjuk, mi jön ki ebből. A felvétel 1999. szeptember 15-én készült, szövegét Markó Alexandra jegyezte le. 9

RÉDEI KÁROLY ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. I. Budapest, 1951. AOH = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. I. Budapest, 1950. CIFU = Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum. EFOu = Etudes Finno-Ougriennes I. Paris Budapest, 1964. FUF = Finnisch-ugrische Forschungen I. Helsingfors Leipzig, Helsingfors, Helsinki, 1901. FUM = Finnischugrische Mitteilungen. I. Hamburg, 1977. LU = Linguistica Uralica. (az 1 25. kötet 1989-ig SFU címen jelent meg). MNy = Magyar Nyelv. I. Budapest, 1905. MNyTK= A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. I. Budapest, 1905. MSFOu = Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne. I Helsinki, 1890. I. OK = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. I. Budapest, 1951. NyK = Nyelvtudományi Közlemények. I. Budapest, 1862. NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések. I. Budapest, 1953. SFU = Sowjetische finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. I. Tallinn, 1965. UAJb = Ural-Altaische Jahrbücher (Fortsetzung der Ungarischen Jahrbücher I XXIII. Berlin, 1921 1943) XXIV. Wiesbaden (Aquis Mattiacis), 1952. Vir = Virittäjä. I. Helsinki, 1897. 1956. Két chanti névutó. In: Pais-Emlékkönyv. Budapest, 635 7. 1957. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei VII IX. NyK LIX, 211 2. Nyelv és Irodalom. NyK LIX, 225 6. # NyK LIX, 233 6. 1958. Ok- és célhatározó névutók a chanti nyelvben. NyK LX, 147 57. A magyar -t, -tt igenévképző eredete. NyK LX, 421 4. Obi-ugor etimológiák. NyK LX, 425 31. Adalékok a permi nyelvek alaktanához. NyK LXI, 79 85. Mutatvány a komi nyelv felső-vicsegdai nyelvjárásából. NyK LXI, 95 9. Szófejtések. NyK LXI, 359 61. A manysi saj mög etimológiájához. NyK LXI, 364 5. 10

Komi és udmurt nyelvű kiadványok 1946-tól 1956-ig. NyK LX, 253 61. (Ism.) 1959. Ural-Altaische Jahrbücher XXIV XXIX. NyK LXI, 125 31. (Ism.) 1960. Szófejtések. NyK LXII, 124 8. Szófejtések. NyK LXII, 325 7. A chanti népnév eredete. NyK LXII, 120 3. (Auf englisch: The Origin of the People s Name Chanti. ALinguH XI, 157 61). Atval 'vitricus', flat 'privignus'. MNy LVI, 255 7. D. R. Fokos-Fuchs, Syrjänisches Wörterbuch. NyK LXII, 156 8. (Ism.) 1961. Osztják nyelvtanulmányok (Muzsi nyelvjárás). NyK LXIII, 21 63. (Különnyomat. NytudÉrt 31. 44.) Szófejtések. NyK LXIII, 377 87. Zwei permische Ableitungssuffixe. FUF XXXIV, 35 42. 1962. Die Postpositionen im Syrjänischen unter Berücksichtigung des Wotjakischen. Budapest, 223 lap. Jurák-szamojéd jövevényszók a zürjén nyelvben. NyK LXIV, 71 95. (Németül: Juraksamojedische Lehnwörter in der syrjänischen Sprache. ALinguH XIII, 1963, 275 310.) A tárgyas igeragozás kialakulása. MNy LXIII, 421 35. (Németül: Die Entstehung der objektiven Konjugation im Ungarischen. ALinguH XVI, 1966, 111 33). Kálmán Béla, Die russischen Lehnwörter im Wogulischen. NyK LXIV, 416 8. (Ism.) 1963. Szófejtések. NytudÉrt 38. 12 7. Über den Ursprung einiger finnisch-ugrischer Völkernamen. CIFU I, 98 104. Szófejtések. NyK LXV, 157 64. Az én személyes névmás eredetéhez. NyK LXV, 166 9. Fel-föl Oberflache. MNy LIX, 212 3. Az őspermi első szótagbeli *Ï > *g és * g > Ï hangváltozásról. NyK LXV, 371 3. A zürjén jas és a votják -jos többesjel eredetéhez. NyK LXV, 374 5. Szófejtések. NyK LXV, 393 9. 11

Nyék. NytudÉrt 40. 311 3. Obi-ugor jövevényszók a zürjén nyelvben. NyK LXVI, 3 15. Szófejtések. NyK LXVI, 103 5. Vannak-e az előmagyar-permi érintkezésnek nyelvi nyomai? NyK LXVI, 253 61. (Németül: Gibt es sprachliche Spuren der vorungarisch-permischen Beziehungen? ALinguH XIX, 1969, 321 34.) Véd. MNy LX, 99 100. 1964. Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum Budapestini habitus 20 24. IX, NyK LXVI, 443 8. (Ism.) 1965. Northern Ostyak Chrestomathy. Uralic and Altaic Series, Vol 47. The Hague, 132 lap. Szófejtések. NyK LXVII, 117 29. Szófejtések. NyK LXVII, 324 38. 1966. Szófejtések. NyK LXVIII, 94 6. Szófejtések. NyK LXVIII, 420 8. Einige juraksamojedische Lehnwörter im Russischen. Studia Slavica XII, 359 60. 1967. A magyar szókészlet finnugor elemei I. Főszerk. Lakó György. Budapest, 727 lap. II, 1971; III, 1978. (Szerkesztő) A létige jelen idejű alakjai a permi nyelvekben. NyK LXIX, 164 6. Szófejtések. NyK LXIX, 167 74. Ajtó. MNy LXIII, 209 10. A palatális mássalhangzók palatalizáló hatása az ősmagyarban. NytudÉrt 58. 167 71. Alo Raun Andrus Saareste, Introduction to Estonian Linguistics. NyK LXIX, 217 8. (Ism.) 1968. Nord-ostjakische Texte (Kazym-Dialekt) mit Skizze der Grammatik. Göttingen, 139 lap. Permjakisches Wörterverzeichnis aus dem Jahre 1883 auf Grund der Aufzeichnungen F.A. Wolegows. Uralic and Altaic Series. Vol. 101. The Hague Budapest, 138 lap. 12

A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez. NyK LXX, 33 45. (Németül: Neue Aspekte zur permischen Vokalforschung. UAJb 41. 130 41.) Szófejtések. NyK LXX, 155 62. Széljegyzetek Vászolyi Erik Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben c. cikkéhez. NyK LXX, 171 3. Beiträge zur historischen Formenlehre der permischen Sprachen. CIFU II/1. 431 5. A moksa-mordvin nyelvjárások fonémarendszeréhez. NyK LXX, 383 6. Magda A. Kövesi, A permi nyelvek ősi képzői. ALinguH XVIII, 248 51. (Ism.) Lauri Hakulinen: Suomen kielen rakenne ja kehitys 3. NyK LXX, 466 7. (Ism.) 1969. Finnugor nyelvrokonaink és a forradalom. NytudÉrt 65. 208 13. Szófejtések. NyK LXXI, 101 12. 1970. Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. Uralic and Altaic Series. Vol. 109. The Hague Budapest, 195 lap. Szófejtések. NyK LXXII, 157-63. (Finnül: Suomen kuru. Vir 1970, 45 6.) Kengyel. MNy LXVI, 226 7. Kiellon ilmaisemisen alkuperästä unkarissa. Vir 1970, 47 51. Russische Einflüsse in der permjakischen Syntax. In: Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. Vendenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 154 60. Korreferat zum Aufsatz von Gy. Décsy Das Existenzverb in den prädikativen Fügungen des Selkupischen. In: Symposion..., 62 4. Korreferat zum Aufsatz von G.J. Stipa Impersonalia im Syrjänischen. In: Symposion..., 213 4. 1971. Zürjén szövegmutatványok. NyK LXXIII, 3 23. Szófejtések. NyK LXXIII, 416 24. III. Nemzetközi Finnugor Kongresszus. NyIOK XXVII, 286 7. (Ism.) 1972. Osztják jövevényszavak a szelkupban. NyK LXXIV, 186 93. A permi nyelvek őspermi kori bolgár-török jövevényszavai NyK LXXIV, 281 98. (Társszerző: Róna-Tas András) L évolution en hongrois des mots à structure proto-ouralienne et finnoougrienne VC s/š V et CVC s/š V. In: Mélanges offerts à Aurelien Sauvageot pour son soixante-quinzième anniversaire. Budapest, 231 6. 13

Коми вокъяс. [Zürjén testvéreknél]. Войвыв кодзув [Nordstern] 1972/12. 50 1. 1973. Über die Demonstrativpronomina in den uralischen Sprachen. MSFOu 150. 311 9. Zu den syrjänischen Lehnwörtern der obugrischen Sprachen. FUF 40. 177 84. A mordvin nyelvjárások fonematikus átírása (Erza nyelvjárás). In: Castrenianumin toimitteita 7. 71 4. (Moksa nyelvjárás) uo. 75 8. # NyK LXXV, 263 70. (Ism.) Erwiderung auf zwei Rezensionen. ALinguH XXIII, 231 4. (Ism.) 1974. Szófejtések. NyK LXXVI, 364 8. Sandhi-Erscheinungen in denm permischen und wolgafinnischen Sprachen. ALinguH XXIV, 307 12. Об отдельных финно-угорских языках. In: Moszkva, 50 2. # In: Moszkva, 1974, 397 438. (Társszerző: Erdélyi István) 1975. Der Akkusativ in den uralischen Sprachen. (Zum Kasussystem der uralischen Grundsprache). CIFU III, 133 8. A bolgár-török-permi érintkezések néhány kérdése. NyK LXXVII, 31 44. (Társszerző: Róna-Tas András) Szóképzés a PU PFU alapnyelvben. NytudÉrt 89. 255 62. (Németül: Wortbildung in der PU/PFU Grundsprache. NyK LXXVII, 93 102). A zürjén népnév eredete. MNyTK 140. (Zalai Tükör 1975/II) 187 9. (Angolul: Origin of the Ethnic Name Zyrian: Studies in Finno-Ugric Linguistics. Vol. 131. 1977, 275 8.) Phonologische Beschreibung des Syrjänischen. In: Linguistische Studien. Reihe A, Arbeitsberichte 22. Berlin, 103 16. A horizontális és vertikális magánhangzó-harmóniáról. NyK LXXVII, 480 4. In: Turcologica. Leningrad, 1976, 142 5. (Társszerző: Róna-Tas András) A magánhangzó-harmónia egyes típusai. NyK LXXVIII, 416 24. (Németül: Einige Typen der VokALinguHarmonie. In: Phonologica. Innsbruck, 1977, 167 74). Tyima Veny: Fadöntés. In: Medveének. Budapest, 351 3. (Fordítás) 14

Tyima Veny: Faúsztatás. In: Medveének. Budapest, 353 6. (Fordítás) Tyima Veny: Tripan Vasz. In: Medvenének. Budapest, 356 62. (Fordítás) Jakov Rocsev: A lóverseny. In: Medveének. Budapest, 405 10. (Fordítás) Ivan Izjurov: Hosszú út előtt. In: Medveének. Budapest, 413 24. (Fordítás) Ivan Toropov: Részlet Az új kapitány c. regényből. In: Medveének. Budapest, 429 37. (Fordítás) Permják népköltészet: Hogyan vívott meg Pera vitéz a sárkánnyal? In: Medveének. Budapest, 465. p. (Fordítás) Permják népköltészet: Pera vitéz és a vízi szellem. In: Medveének. Budapest, 465. p. (Fordítás) Valerian Batalov: Találkozás a medvével. In: Medveének. Budapest, 477 481. (Fordítás) 1976. # #. Turcologica, Leningrad, 142 5. (Társszerző: Róna-Tas András) Martti Larni: Diagnózis. Új Tükör 19. 32. p. (Fordítás) Martti Larni: A társadalom sarkköve. Új Tükör 43. 18 9. (Fordítás) 1977. Einige uralische Etymologien. In: Klagenfurter Beiträge zur Sprachwissenschaft 3/1 2. 59 67. Beiträge zu den russischen Lehnwörtern im Wogulischen. Finnisch-ugrische Mitteilungen, 149 51. Szófejtések. NyK LXXIX, 201 16. 1978. Chrestomathia Syrjaenica. Budapest, 197 lap. (Németül: Syrjänische Chrestomathie. Mit Grammatik und Glossar. Studia Uralica I. Wien, 1978, 265 lap). Zyrian Folklore Texts. Budapest, 652 lap. Szófejtések. NyK LXXX, 120 6. Jevgenij Semënovic Guljaev 1928 1977. NyK LXXX, 210 2. (Ism.) Pertti Virtaranta 60 éves. NyK LXXX, 215 6. (Ism.) Juha Janhunen (Hrsg.): Etäsukukielet. NyK LXXX, 226 7. (Ism.) 1979. Még egyszer a vogul tárgyas igeragozás l-jéről. NyK LXXXI, 124 6. (Németül: Nochmals zum l der wogulischen objektiven Konjugation. UAJb Neue Folge 1. 1981, 85 7.) Szófejtések. NyK LXXXI, 353 64. 15

1980. A Konda folyónév eredetéről. NyK LXXXII, 285 6. (Németül: Über die Herkunft des Flußnamens Konda. In: Lingua Posnaniensis XXIII, Warszawa Poznań, 163 4.) Diskussionsbeitrag zum Vortrag Gy. Lakós Mittel und Wege in den finnischugrischen Wissenschaften CIIFU IV/2. 31 2. Diskussionsbeitrag zum Vortrag A. J. Jokis Affinität und Interferenz in den Sprachen des nordeurasischen Areals CIFU IV/2. 85 7. Őspermi és votják jövevényszók a csuvasban. NyK LXXXII, 125 33. (Társszerző: Róna-Tas András) Szófejtések. NyK LXXXII, 260 4. A permi elativusrag eredete. NyK LXXXII, 265 70. (Németül: Über die Herkunft des permischen Elativsuffixes. SFU 17. 1981, 279 84. Vita az őszürjén és ősvogul vokalizmus néhány kérdéséről. NyK 82. 280 2. A felszólító módjel eredete a magyarban. NytudÉrt 104. 649 53. (Németül Die Herkunft des Imperativzeichens im Ungarischen. FUF 44. 1982, 1 10.) 1981. Többesjelek a PU-PFU alapnyelvben. NyK LXXXIII, 97 105. (Finnül: Monikon tunnukset uralilaisessa ja suomalais-ugrilaisessa kantakielessä. CIFU V/6. 210 9.) Miscellanea (Adalékok az uráli nyelvek areális jelenségeihez). NyK LXXXIII, 106 8. (Franciául: Miscellanea. Contribution a l'étude des phénomènes d'ordre aréal dans les langues ouraliennes. EFOu 15. 1982, 295 9). 1982. Beitrag zur VokALinguHarmonie im Ersa-Mordwinischen. SFU 18. 176 7. Szófejtések. NyK LXXXIV, 221 8. A komi-zürjén és a komi-permják irodalmi nyelv kialakulása. Filológiai Közlöny 28. 571 5. Explanationes Et Tractationes Fenno-Ugricas. In: Honorem Hans Fromm Sexagenarii... Kratylos 26. 214 5. (Ism.) András Róna-Tas, A nyelvrokonság. NyK LXXXIV, 279 81. (Ism.) Vaszilij Iljics Litkin 1895 1981. NyK LXXXIV, 411 4. (Ism.) 1983. A magyar filológia oktatása Ausztriában. In: Hungarológiai oktatás régen és ma. Budapest, 78 81. Die ältesten indogermanischen Lehnwörter der uralischen Sprachen. MSFOu 185. 201 33. 16

Early Bulgarian Loanwords in the Permian Languages. AOH 37. 3 41. (Társszerző: Róna-Tas András) Szófejtések. NyK LXXXV, 35 43. Adalékok a vogul nyelv történeti alaktanához. In: Urálisztikai tanulmányok. (Hajdú Péter 60. születésnapja tiszteletére) Budapest, 323 30. Szófejtések. NyK LXXXV, 405 10. Markó Imre Lehel: Kiskanizsai Szótár. NyK LXXXV, 201 2. (Ism.) 1984. Phonologische Analyse des Erza-Mordwinischen. In: Studien zur phonologischen Beschreibung uralischer Sprachen. Hrsg. Péter Hajdú und László Honti. Budapest, 209 30. Die Spuren der neutralen Zeit (des Aorists) in einigen uralischen Sprachen. In: Linguistica et Philologica. Gedenkschrift für Björn Collinder (1894 1983). Hrsg. Otto Gschwantler Károly Rédei Hermann Reichert. Wien, 349 53. (Magyarul: A neutrális idő (aoristos) nyomai egyes uráli nyelvekben. NyK LXXXVI, 113 7.) Björn Collinder 1894 1983. In: Linguistica et Philologica. Gedenkschrift für Björn Collinder (1894 1983). Hrsg. Otto Gschwantler Károly Rédei Hermann Reichert. Wien, VII XI. (Társszerző: Otto Gschwantlerral és Hermann Reichert) A szóeleji és a szóbelseji labiális mássalhangzók delabializáló hatása az őspermiben. NyK LXXXVI, 191 5. (Németül: Die delabialisierende Wirkung der anlautenden und inlautenden labialen Konsonanten im Urpermischen. FUF 46. 53 9.) 1985. Kriterien zur Klassifizierung der Dialekte des Syrjänischen. In: Dialectologia Uralica. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica Bd. 20. Hrsg. Wolfgang Veenker. Wiesbaden, 221 9. A finn-lapp gemináta affrikáták kérdéséhez. In: Läänemere-soomlastest neenetsiteni. (Paul Ariste-Eml.) Tallinn, 88 90. Szófejtések. NyK LXXXVII, 209 16. Die Etymologie zweier ostjakischer Wörter. In: Lyökämme käsi kätehen. Beiträge zur Sprachkontaktforschung im Bereich des Finno-Ugrischen und des Germanischen. A.D. Kylstra zum 65. Geburtstag. Amsterdam, 103 6. Gerhard Ganschow 60 éves. NyK LXXXVII, 450 1. Válasz Csúcs Sándor két ismertetésére. NyK LXXXVII, 451 4. 17

1986. Zu den indogermanisch-uralischen Sprachkontakten. Wien, 109 lap. Beiträge zur historischen Formenlehre der wotjakischen Sprache. Festschrift für István Futaky. FUM 10. 339 42. Szófejtések. NyK LXXXVIII, 208 19. The Development of Vowel Harmony in Proto-Uralic and Proto-Finno-Ugrian. FUF 48. 39 50. (Magyarul: A magánhangzó-harmónia típusai a PU- PFU alapnyelvben. NyK LXXXVIII, 220 8.) Antwort auf eine Kritik. Kratylos 31. 217 21. Antwort auf den Diskussionsbeitrag von A.D. Kylstra. JSFOu 80. 263 7. 1987. Der zweite Internationale Kongreß für Hungarologie in Wien. Österreichische Osthefte 29: 105 7. Hungarológiai Értesítő VII/3 4. 286 8. (Ism.) Vorwort. In: Studien zur Phonologie und Morphonologie der Uralischen Sprachen. Studia Uralica Band IV, 3 6. (Ism.) 1988. Uralisches Etymologisches Wörterbuch I II. Unter Mitarbeit von Marianne Bakró-Nagy... Budapest Wiesbaden, 906 lap. (III. Register Zusammengestellt von Attila Dobó und Éva Fancsaly. Budapest Wiesbaden, 1991, 275 lap.) A mordvin népnév eredetéről. In: Urálisztikai tanulmányok 2. Budapest, 315 7. (Bereczki-emlékkönyv) Suomen huuli-sanan alkuperästa. Vir 177 8. Die syrjänische Sprache. In: Handbook of Uralic Studies. Volume I. The Uralic Languages. Leiden, 111 30. Geschichte der permischen Sprachen. In: Handbook of Uralic Studies. Volume I. The Uralic Languages. Leiden, 351 94. Előszó. In: Nyelvkutatás és iskola. Budapest, 7 8. (MNyTK 184.) Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan. Helsinki 1981. NyK LXXXIX, 1987 88, 226 42. (Ism.) 1989. Über die finnougrische Konjugation unter besonderer Berücksichtigung der ungarischen Personalsuffixe. JSFOu 82. 193 209. (Magyarul: A finnugor igeragozásról különös tekintettel a magyar igei személyragok eredetére. NyK XC, 143 61.) A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. In: A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében I, 9 10. (Ism.) 18

1990. Vielä kerran permiläisten kielten monikon tunnuksesta ja muusta siihen liityvästä. Vir 1990. 126 9. Beiträge zu der historischen Morphologie der permischen Sprache. In: Specimina Sibirica III. Red. János Pusztay. Pécs, 169 74. Zu den uralisch-jukagirischen Sprachkontakten. (Einige Kapitel aus dem Themenkreis. 27 36.) Adalék a finnugor *-j (-Ç) múltidő-jel megfelelőihez. MNy LXXXVI, 75 7. 1991. Grammaticus non nascitur, sed fit. In: A nyelvészetről egyes szám, első személyben. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne Kontra Miklós. Budapest, 231 4. Kiegészítő megjegyzések a finnugor *-j (-Ç) múltidő-jel osztják folytatójához. MNy LXXXVII, 447 9. Bemerkungen zu zwei mißlungenen etymologischen Versuchen. FUF 50. 161 71. Felfogásbeli különbségek a magyar nyelvtörténet egyes kérdéseiben a magyar és finnugor nyelvtudományban. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. A magyar nyelvészek V. Nemzetközi Kongresszusának előadásai. Szerk. Kiss Jenő Szűts László. Budapest, 543 9. Wogulisch nalwa 'ans Ufer; flußabwärts'. In: Varia Eurasiatica. Festschrift für Professor András Róna-Tas. Szeged, 153 6. Manfred Mayrhofer: Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen 1. Band. Lief. 1 7. Heidelberg 1986 1990. 556 l. FUM 14/15. 225 9. (Ism.) 1992. Altkirchenslawische semantische und syntaktische Einflüsse in der altsyrjänischen Sprache. In: Finnisch-ugrische Sprachen zwischen dem germanischen und dem slawischen Sprachraum. Hrsg. László Honti usw. Amsterdam Atlana, 139 50. 1993. Szófejtések: NyK XCI, 169 73. Beiträge zu den iranischen Lehnwörtern der uralischen Sprachen. In: Szemerényi-Festschr. = Comparative-Historical Linguistics: Indoeuropean and Finno-Ugric. Ed. B. Brogyanyi and R. Lipp. Amsterdam Philadelphia, 549 52. Adalékok a mordvin tízesbeli számnevek magyarázatához. In: Festschrift für Raija Bartens. MSFOu 215. 237 40. 19

Adalékok a zürjén nyelv orosz jövevényszavaihoz. In: 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Budapest, 271 2. (Névtani Értesítő 15.) Neuere Beiträge zu den juraksamojedischen Lehnwörtern in der syrjänischen Sprache. LU 29. 277 83. A permi '8' és '9' jelentésű számnevek eredetéről. In: Hajdú Péter 70 éves. Budapest, 302 7. 1994. Óegyházi szláv szemantikai és szintaktikai hatás az ózürjén nyelvben. Budapest, 88 lap. (Oroszul: Sziktivkar, 1996. 59 l). Szófejtések. NyK XCII, 83 111. 3. 50 9. Komi. In: Encyclopedia of World Cultures. Volume VI. Russia and Eurasia/China. Eds. Paul Friedrich Norma Diamond. Boston, 202 4. Il problema dei contatti linguistici uralo-indoeuropei. In: Incontri Linguistici 17. Trieste Udine, 115 28. Mikko Korhonen 1936 1991. NyK XCII, 199 202. Aus Anlaß einer Rezension. FUF 52. 395 6. (Ism.) 1995. Válasz Vértes Editnek. Magyar Tudomány 1. 76 8. In: Zur Frage der uralischen Schriftsprachen. Szerk. Gábor Zaicz. Budapest, 113 22. Az uráli-finnugor névszóragozás történetéből. NyK XCIII, 79 94. (Németül: Zu der Geschichte des PU-PFU Kasussystems. Die Rolle der Koaffixe in der Herausbildung der Deklination. In: Lapponica et Uralica. Studia Uralica Upsaliensia 26. 1996, 257 71.) Még egyszer a finnugor *j (*Ç) múltidőjel osztják folytatójáról. NyK XCIII, 95 8. Szófejtések. NyK XCIII, 125 35. Nyelvünk és népünk identitástudata. In: Önismeretünk nyomában. Európa - Club 3. 9 21. A. K. Mikusev 1926 1993. NyK XCIII, 179 80. 1996. Zyrian texts. Studia Uralica Bd. 8. Wiesbaden, 144 lap. A protourális *-t többesjel eredete. In: Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szeged, 260 4. 20

A hosszú magánhangzók rendszere az ősmagyar kor végén. In: Ünnepi könyv Domokos Péter tiszteletére. Budapest, 208 10. Kommentare zu dem Vortrag von Eugen Helimski Proto-Uralic Gradationn: Continauation and Traces. CIFU VIII/8. 23 4. Zur Herausbildung der uralischen Konjugation (Die Frage des Aspekts und Tempus). CIFU VIII/3. 176 82. A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. MNy XCII, 129 38. Die Vertretungen der finnougrischen inlautenden Nasale im Mordwinischen (zur Frage einer phonologisch-morphologischen Alternation). FUM 18/19. 107 13. Über die Herkunft des ungarischen Wortes isten 'Gott'. LU 32. 283 8. 1997. A nem személyes névmási igei személyragjaink eredetéről. NyK XCIV, 153 7. Die sprachliche Situation und die Probleme der Schriftsprache bei den Syrjänen. Specimina Sibirica 12. 127 34. A magyar nyelv helye a finnugor nyelvek között. In: Honfoglalás és nyelvészet. Főszerk. Györffy György. Budapest, 25 42. Izés. In: Kiss Lajos-Eml. 341 2. # In: Moszkva, 141 5. Samojedische und obugrische (ostjakische) Lehnwörter im Jukagirischen. Specimina Sibirica 12. 231 42. 1998. Őstörténetünk kérdései. Budapest, 68 lap. (Finnugor Füzetek 10.) Őstörténetünk kérdései. Budapest, 136 lap. Bereczki Gábor, a finnugor nyelvek kutatója. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 7. Bereczki Gábor. Szerk. Bolla Kálmán. Budapest, 23 6. Suomen tanner in: Oekeeta asijoo. Commentationes Fenno-Ugricae in honorem Seppo Suhonen sexagenarii 16. V. 1998. MSFOu 288. 384-5. Aus der Entwicklungsgeschichte der permischen Sprachen (Einige kurze Exzerpte). In: Specimina Sibirica 14. 103 7. Zur Geschichte der finnougrischen Personalpronomina. LU 34. 341 52. 1999. The Origin of the Proto-Uralic Plural Suffix *-t. LU 35. 1 6. Isten szavunk eredete. MNy XCV, 40 5. Zu den uralisch-jukagirischen Sprachkontakten. FUF 55. 1 58. 21

Díjak és kitüntetések Az Akadémiai Kiadó nívódíja Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. (1970.) A Magyar Tudományos Akadémia díja Zyrian Folklore Texts. (1983.) A Magyar Tudományos Akadémia díja Uralisches Etymologisches Wörterbuch. (megosztva, 1993.) A Munka Érdemrend bronz fokozata (1964.) A Finn Oroszlán Lovagrend parancsnoki fokozata Összeállította: Jancsó Katalin 22

KORTÁRSI MÉLTATÁSOK RÉDEI KÁROLYRÓL SZUBJEKTÍV-OBJEKTÍV SZAVAK RÉDEI KÁROLYRÓL Amikor e sorokat írom, elmúlt hét esztendeje, hogy az akkor 60 esztendős Rédeit köszöntöttük egy szép emlékkönyvvel. A szerkesztők megtisztelő felkérése folytán én voltam az, aki az emlékkönyv szerzőinek nevében köszönthettem őt. Most újra alkalmam nyílik, hogy egyszerre szubjektív és objektív képet vázoljak fel arról a több évtizedet magában foglaló kapcsolatról, amely kettőnk közt fennáll. Az arcképvázlat szubjektív, hiszen a kollegiális kapcsolatokon kívül baráti szálak is összefűznek minket. Éppen ebből következik, hogy nézeteltérés esetén kíméletlenül őszinték vagyunk egymáshoz, nincs kétféle, eltérő véleményünk szemtől szemben, ill. egymás háta mögött. Tehát az én szubjektív megítélésem szerint az objektivitás nem szenvedhet csorbát. Sokan ismerik és szeretik Rédeit, tudtommal sok kollégával ápol baráti kapcsolatokat azon országokban, ahol megfordult és ahol foglalkoznak finnugrisztikával. Messziről indult, egy kedves kis zalai településről, Kiskanizsáról, hogy aztán otthonosan forogjon a világban. Sokfelé megfordult, hol a távoli rokonok földjére ment, hogy európai ember számára kalandos körülmények közt hozzájáruljon a kutatók nemzedéke által végzett nyelvi és népköltészeti anyaggyűjtés sikeréhez, hol pedig számos nemzetközi rendezvényen, különféle egyetemeken adta elő a szakmánkat előbbrevivő feltevéseit és magyarázatait. Én közvetlenül természetesen csak a tudományos pályafutással összefüggő eseményeknek voltam többé-kevésbé tanúja, az indulásról tőle hallottam. Az a benyomás alakult ki bennem, egész életére pozitív hatást gyakorolt gyerekés ifjúkori környezete, a kis- és nagykanizsai évek, a piarista gimnázium elmeserkentő szelleme. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol magyar nyelvet és irodalmat, valamint finnugor nyelvészetet tanult Bárczi Géza, Pais Dezső, Zsirai Miklós és Lakó György vezetésével. 1955-ben szerzett diplomát magyar szakon. Ugyanebben az évben következett be magánéletében egy olyan változás, amely kutatói pályáját is erősen befolyásolta: feleségül vette a sokunk által ismert és megszeretett Piroskát, aki áldozatos munkával és végtelen türelemmel teremtette meg azt a nyugodt családi hátteret, amely az elmélyült kutatómunkának elengedhetetlen feltétele. 23

Az egyetem után zökkenőmentesen indult a pálya, tanárainak ugyanis hamar feltűnt a tehetséges diák. Ismereteit aspirantúra keretében bővíthette, s így készítette el kandidátusi értekezését, amelynek tudományos vezetője (a később még engem is tanító) Lakó György professzor volt, és amelyet 1960-ban eredményesen meg is védett. Tárgya a zürjén és a votják nyelv névutórendszere volt: Die Postpositionen des Syrjänischen unter Berücksichtigung des Wotjakischen (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962). A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Finnugor Osztályára került dolgozni, amelynek munkatársa, majd később osztályvezetője lett. Bekapcsolódott az osztályon folyó etimológiai kutatásokba, amelyeknek eredménye A magyar szókészlet finnugor elemei ([MSzFE] Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967 1978) című etimológiai szótár. Nyilván itt és ekkor érzett rá az etimologizálás ízére, amely talán az egyik legkedvesebb (ha nem a legkedvesebb!) kutatási területévé vált. A szótári munkálat irányítója, Lakó György társszerkesztőként vonta be e munkába, így Rédei igen jelentős mértékben járult hozzá az MSzFE állásfoglalásainak megformálásához, sőt voltaképpen a vele párhuzamosan, részben szintén az Intézetben készült, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára című műnek (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967 1976) uráli, finnugor és ugor eredetű címszavai is viselik áttételesen Rédei kezenyomát. 1967-ben lett osztályvezető, s ugyanebben az évben védte meg akadémiai doktori értekezését, melynek témája szélesebb volt, mint amennyit címe (Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970) sejtet, ugyanis források alapján részletezi a zürjének és az obi-ugorok közti kapcsolatok történetét, továbbá figyelemmel van az osztjákban található zürjén jövevényszavakra is. Hosszú időn át a legrégebbi finnugrisztikai folyóiratnak, a Nyelvtudományi Közleményeknek technikai szerkesztőjeként (1961 1973), majd szerkesztőjeként (1974 1985) is tevékenykedett, éveken át szinte egyedül alakítgatva annak profilját. Tudományszervezői tevékenységet Bécsben is kifejtett: 1987 1988-ban ő töltötte be az ottani Nyelvtudományi Társaság elnöki tisztét. A József Attila Tudományegyetemen évekig tartott vendégoktatóként előadásokat, amit a Bölcsészettudományi Kar kezdeményezésére az egyetem 1971-ben címzetes egyetemi tanári titulussal honorált. Úgy gondolom, életpályájának legméltóbb elismerése az volt, amikor 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Rédei életében nagy változást hozott az 1974. esztendő: az akkor már nemzetközileg elismert kutatót a Bécsi Egyetem meghívta és kinevezte az akkor alapított Finnugor Intézet élére rendes egyetemi tanárnak. (Némi csodálkozással vettük Budapesten tudomásul, hogy a nyugati szomszéd olyan sokáig szinte teljes közönyt mutatott a vele évszázadokon át kényszerházasságban élt magyaroknak és azok rokonainak nyelve iránt, de örömmel nyugtáztuk, hogy végülis Ausztriában is gyökeret ereszthetett a finnugrisztika, megindulhatott a magyar 24

szakos tanárok, a finnugorszakos kutatók képzése.) A két város közti földrajzi távolság minimális, akkoriban egymástól mégis fényévekre lévő két külön világban voltak, így ezentúl a budapesti kollégákat és Rédeit az ún. vasfüggöny választotta el egymástól. Rédei Károlytól nem kevés erőfeszítést követelt Bécsben a kedvező munkafeltételek megteremtése, kialakítása, az új kutatói és oktatói gárda összeverbuválása. Legnagyobb tette sokunk szemében minden bizonnyal az intézeti könyvtár létrehozása volt, amelyet szinte a nulláról kellett indítania. Persze kedvezett az időpont is: buktatókkal ugyan, de ez már a politikai enyhülés ideje (tulajdonképpen a kommunizmus nyilvánvaló agonizálásának a kezdete, csak akkor ezt meg nem sejthettük), az osztrák állam kellő anyagi fedezetet biztosított könyvvásárlásokra, a magyar és a finn kultúrpolitika irányítói is kötelességüknek tekintették a könyvtárépítéshez való hatékony segítségnyújtást. Az eredményről pedig bárki meggyőződhet, aki felkeresi a bécsi finnugor tanszéket (és ilyenek nem kevesen voltak az elmúlt negyedszázadban!): meglepően gazdag és egyre gyarapodó uralisztikai nyelvészeti, néprajzi, magyar, finn, észt stb. irodalmi anyagot találni, de nem hiányoznak a legfontosabb altajisztikai és indogermanisztikai munkák sem, jelezve a könyvtáralapító érdeklődését. Rédei még Budapesten, a Nyelvtudományi Intézetben alapozta meg és alakította ki tudományos profilját: az etimológia, a hangtörténet, a permi és az obi-ugor nyelvészet, az uráli nyelvek egymás közti kapcsolatai, az egyes uráli nyelvű népek és az oroszok, valamint a török nyelvű népek közti kapcsolatok nyelvi vetülete, az ősi uráli-indogermán érintkezések tekinthetők Rédei Károly legkedvesebb témáinak. Szívesen szólt hozzá mindig a finnugor (uráli) alapnyelv és a későbbi nyelvi állapotok morfológiai, szintaktikai problémáihoz is, köztük a különféle ősmagyar jelenségekhez, nyelvi változásokhoz. Érdeklődését azonban minden kétségét kizáróan az etimológia dominálja. Aligha van az uráli nyelvészetben e tudományágnak még egy olyan lelkes és sikeres művelője, mint ő. Jó okkal nevezte őt Hajdú Péter a tudomány doktora fokozat elnyerésért írott monográfiáját ismertetve hivatásos etimológusnak, akinek különös érzeke és tehetsége van etimológiai összefüggések felismerésére és kibogozására. Csak a Szófejtések című, a Nyelvtudományi Közleményekben publikált sorozatában közel 300, részben vagy egészben új etimológiát közölt, vagy legalább lényeges (hangtörténeti, jelentéstani stb.) megjegyzéssel egészítette ki az egy-egy szóra vagy szócsaládra vonatkozó ismereteinket; az egyéb közleményekben elhelyezett etimológiai észrevételei becslésem szerint meghaladják a fenti mennyiséget. Persze nem a számok a lényegesek, hanem az, hogy a szakmai közvélemény ezeknek túlnyomó részét el tudja fogadni helyesként. Az a mű is etimológiai, amely Rédei nevét minden kétséget kizáróan a legbiztosabban megörökíti és az uralisztikán túl is ismertté és megbecsültté teszi: az Uralisches Etymologisches Wörterbuch címűről ([UEW] Akadémiai 25

Kiadó Otto Harrassowitz, Budapest Wiesbaden, 1988) van szó, amelynek több szócikke tőle származik, ő volt az irányítója, szerkesztője, így kétségtelenül a végső megformálás is az ő kezemunkája; az egyes vitás kérdések eldöntésekor az ő véleménye volt a döntő (sohasem volt könnyű vitapartner, mindig szenvedélyesen képviselte álláspontját, és ha valamiről sikerült meggyőznünk, akkor azt szívósan kiharcolt sikerként értékeltük). A nyelvek közti kapcsolatok, a jövevényszó-kutatások iránti érdeklődését nemcsak etimológiai jegyzetei bizonyítják, hanem a Zu den indogermanischuralischen Sprachkontakten (Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1986) című munkája is, amelyben az addigi szakirodalom és saját kutatásai alapján keresett választ olyan kérdésekre, mint pl. az uráli nyelvek indogermán jövevényszavainak periodizálása, a legrégibb kapcsolatok lehetséges időpontja és helyszíne, a jövevényszavak hangtani problémái. Ezt a mind az uralisták, mind az indogermanisták számára hasznos művet a már említett etimológiai szótár (UEW) anyagára és tanulságaira támaszkodva, azokat újra gondolva és bővebben kifejtve adta közre. A Volga Káma vidékének törökségi és finnugor nyelvei közti érintkezések, kapcsolatok kutatása is ebbe a sorba illik bele, amely azért is említésre érdemes, mert több tanulmányt is kiváló altajista kollégájával, Róna-Tas András szegedi professzorral közösen publikált e tárgykörből. A nyelvek közti érintkezések nemcsak a szókincsben hagynak nyomot, hanem pl. a mondattanban is. Rédeit e téren az orosznak (és az óegyházi szlávnak) a zürjénre gyakorolt hatása foglalkoztatta leginkább, amint ezt több tanulságos cikke és előadása is igazolja. Szívesen ment, amikor csak tehette, finnországi könyvtárakba dolgozni és a Szovjetunióban élő rokonok nyelvéből anyagot gyűjteni. Osztják és zürjén gyűjtései nemcsak tartalmas publikációinak számát gyarapították, hanem számára további, főleg etimológiai tanulmányok forrásává is váltak. Osztjákokkal csak Leningrádban találkozhatott, de a zürjéneket már lakóhelyükön is felkereshette, többször is, ami nem is volt kis jelentőségű esemény, ismerve a szovjet viszonyokat. Zürjénföldi útjai igen eredményesnek bizonyultak, két kötetben publikálta anyagát (Zyrian Folklore Texts Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978; Zyrian Texts Studia Uralica 8. Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 1996), közülük az elsőért 1983-ban Budapesten Akadémiai Nagydíjjal tüntették ki. Osztják gyűjtése jóval kisebb, de pl. a kazymi osztják szövegeit és grammatikai vázlatát tartalmazó kötetet (Nord-ostjakische Texte Göttingen, 1968) gyakran forgatják az osztjakológusok. E sorok írója, mint már említettem, kissé elfogult Rédei Károllyal szemben, hiszen baráti kapcsolatban vagyunk egymással, amelynek gyökerei lassan már negyven évre nyúlnak vissza. Családi ismeretség révén vetődtem el Rédeihez, aki hozzásegített egyetemi kollégái révén ahhoz, hogy egyetemi je- 26

lentkezésemet csak a felvételi vizsgám eredménye alapján bírálták el, és hogy megfeledkeztek arról, hogy osztályidegen voltam. A bennem csak a mélyben szunnyadó finnugrisztikai érdeklődést Rédei hívta elő, tanáccsal és könyvvel, nem utolsó sorban pedig barátságos, megértő, emberséges viselkedésével. Miután sikerült bejutnom az egyetemre és elvégeznem azt, 1969-ben neki köszönhetően a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem, az általa vezetett osztályra, ahol lassanként bekapcsolódhattam az Uralisches Etymologisches Wörterbuch munkálataiba. Nagyon kellemes, jó légkörű munkahely volt, ahol az idősebb kollégák türelemmel tanítgatták be a fiatalokat. A hol puhább, hol vadabb kommunista diktatúra idején az akadémiai kutatóintézetek egy része oázisnak számított, ahol viszonylagos biztonságban dolgozhattak olyan szakemberek is, akiket a hatalom birtokosai pl. az egyetemeken nem tűrtek meg. Szívesen emlékszem vissza az ott eltöltött időre, amely nemcsak az értelmes munkát foglalta magában, hanem olykor egy-egy közös programot is, hol szűkebb, hol nagyobb társaságban. Ilyenek voltak például az egy időben rendszeres havi közös vacsorák ( finnugor hétfő ), amelyeket Rédei Károly oly nagyon tudott élvezni, s amelyeken nem nagyon tűrte, hogy valaki is bármi miatt búnak eressze a fejét. Amikor 1974-ben távozott a Nyelvtudományi Intézet Finnugor Osztályáról, az már valójában egy lassú folyamat része volt: a régiek vagy meghaltak, vagy máshová kerültek, apránként szinte teljesen kicserélődött az osztály és maga a Nyelvtudományi Intézet is. Így persze megfogytak a kapcsolatok is, egyre inkább csak személyes-baráti szinten éltek tovább. Azt hiszem, Rédei bécsi évei alatt lett a viszonyunk barátibb, de amennyire tudom, nemcsak az én esetemben van így. Szívesen gondolok tehát vissza a Rédei osztályvezetősége alatt eltöltött évekre, hiszen a Nyelvtudományi Intézet számunkra a nyugodt munkavégzést, a jó közérzetet, mi pedig egymásnak a kellemes baráti-kollegiális légkört biztosítottuk. Kétszer is volt a főnököm: a budapesti évek után egy esztendeig Bécsben is, ahol vendégmunkás voltam. Minden súrlódástól mentes, talán harmonikusnak is mondható volt a mi együttműködésünk. Tapasztalataim szerint a bécsi Finnugor Intézetben is az a jó, kiegyensúlyozott, baráti légkör uralkodik, amely a budapesti Finnugor Osztályt is otthonossá tette. Rédeivel nem mindig és nem mindenben értettünk egyet. Nézetkülönbségeink mindig szakmai természetűek voltak. Sok kérdésről alapvetően másként vélekedünk, időnként kölcsönösen az az érzésünk, hogy érvelésünk egy szemléletes finn kifejezést használva ei mene perille. Én őt gyakran makacsnak érzem, ő meg nyilván engem Van, amikor sikerül valamelyikünknek meggyőznie a másikat, de az sem ritka eset, hogy csak félbeszakítjuk a vitát, mert lezárni úgysem tudjuk, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban ismét összetűzzünk. Úgy hiszem, ez az ideális állapot, hiszen nem kell köntörfalaznunk, s tudjuk, a vita hevében még véletlenül sem lehet szándékosan bántó felhang. 27

Legtöbb írásunkat még kéziratban elküldjük a másiknak, hogy az publikálás előtt mondjon róla véleményt. Mindig szívesen fogadtam elismerő szavait, de kritikájának talán jobban szoktam örülni, hiszen vagy valami tévedésemet korrigálhattam neki köszönhetően, vagy pontosabban kellett megformálnom gondolataimat. Én az ő írásait azért olvasom szívesen (eltérően némely más kollégáéitól), mert világosan fogalmaz, semmi kétséget nem hagy nézeteit illetően, nem szokása a ködösítés, tanulmányainak címe pontosan megjelöli, miről olvashatunk bennük. Amikor a Rédei-Emlékkönyv számára írtam a köszöntőt, már realitás volt, hogy elkövetkezik számára a visszavonulás pillanata. Amikor pedig a Bécsi Egyetem arra kért fel, hogy vegyek részt a Rédei utódlásának gondjával foglalkozó bizottság munkájában, kissé mégis meglepőnek éreztem az idő gyors múlását. De még ez sem számít, ha még sokáig vitatkozhatunk, s a vita hevét egy-egy pohár finom nedűvel csillapíthatjuk! Honti László RÉDEI KÁROLY BÉCSBEN Rédei Károlyt 1974-ben hívták meg a Bécsi Egyetemre. Az induló boly tagjaként, az első négy hallgató egyikeként kezdettől fogva tanúja voltam és vagyok tanári és kutatói munkásságának (az érdekesség kedvéért: mind a négyen az egyetemen maradtunk, G. Böhm afrikanista, J. Reinhart szlavista, Dobó A. finnugrista lett, én pedig magyar irodalomtörténész). Az általános és összehasonlító nyelvészeti tanszék egy sötét, kicsi szobáját kaptuk meg, használhattuk a tantermet és néhány könyvespolcot. Budapestről megkaptuk Papp István hagyatéki könyvtárát, de leltározni és katalogizálni már magunknak kellett a több ezer ajándékkönyvet. Rédei tanár úr békés egyetértésben pecsételgetett, irogatott, ragasztotta az ex librist a hallgatókkal. Ő vásárolt bélyeget, radírgumit, ő vitte a dékáni hivatalba az iratokat. Azután egyszercsak lett titkárnőnk is, és nem telt bele három év: új, önálló intézeti helyiségekbe költöztünk a Berggasséba. Ezt, a polgári lakásból kialakított tanszéket ismeri a legtöbb látogatónk szerte a világból a finnugrisztika talán minden jelentős személyisége megfordult ott nálunk, hiszen több mint húsz évet dolgoztunk a Freud-ház tőszomszédságában. Azután ezt az intézetet is kinőttük, a látogatottabb órákat az egyetem főépületében kellett tartani, a beérkezett könyvek nagy részét pedig a földön tároltuk. 1998-ban költözött a finnugor intézet a Régi Közkórház területén és épületeiből kialakított Campusra, erre a város szívében fekvő, csendes, zöld udvarokkal tagolt, idillikus szigetre. Könyveink számára a mi házrészünk- 28