A városi hősziget hatás elemzése közép-európai nagyvárosokra műholdas mérések alapján

A városi hősziget hatás elemzése közép-európai nagyvárosokra műholdas mérések alapján Pongrácz Rita, Bartholy Judit, Dezső Zsuzsanna Összefoglaló. A globalizáció fokozódásával és a világnépesség növekedésével egyre több ember él a folyamatosan növekvő városi agglomerációs környezetekben. Többek között ez indokolja a városklimatológiai kutatások utóbbi időkben történő előtérbe helyeződését. A városokban a fokozott, koncentrált emberi tevékenység hatására megbomlik a természetes környezet egyensúlya, mely az éghajlat módosulását idézi elő. A városi környezet egyik jellegzetes ismertetője a városi hősziget jelenség. Ennek részletes elemzéséhez távérzékeléssel nyert műholdképeket használtunk fel. E cikkben kilenc közép-európai nagyváros (Bukarest, Budapest, Varsó, Bécs, Milánó, München, Szófia, Belgrád, Zágráb) nappali és éjszakai városi hőszigetének évszakos intenzitását és szerkezetét elemezzük a 2001-2005 közötti időszakra. Vizsgálatainkat az amerikai Terra és Aqua műhold MODIS szenzorával detektált felszínhőmérsékleti értékek idősorai alapján végeztük. 1. Bevezetés Világszerte megfigyelhető a világnépesség gyors növekedése, s azon belül elsősorban a nagyobb településeken élők számának emelkedése. 2000-ben már a Föld népességének mintegy fele városokban élt (ENSz 2004). A fejlett régiókban a városi lakosság aránya kb. 75%-os, s várhatóan ez már csak kis mértékben fog növekedni az elkövetkező két és fél évtizedben kb. 80%-ig. A fejlődő régiókban viszont a jelenlegi 40%-os arány néhány évtized alatt akár a másfélszeresére nőhet (ENSz 2004). A fokozódó emberi tevékenység hatására megbomlik a természetes környezet egyensúlya a városokban, mely az éghajlat módosulásához vezet. 1. táblázat. A vizsgált közép-európai városok elhelyezkedése, földrajzi koordinátái (ϕ, λ), tengerszint feletti magassága (h), lakosainak száma (Brinkhoff 2004) és kiterjedése ϕ (É. sz.) λ (K. h.) h (m) Lakosság (fő) Kiterjedés (km 2 ) Bukarest 44,12 o 26,57 o 85 1 921 751 228 Budapest 47,5 o 19,05 o 105 1 719 342 525 Varsó 52,17 o 16,07 o 100 1 692 854 525 Bécs 48,12 o 16,57 o 183 1 598 626 415 Milánó 45,43 o 9,28 o 120 1 271 898 182 München 48,15 o 11,3 o 310 1 247 873 519 Szófia 42,5 o 23,2 o 564 1 138 950 215 Belgrád 44,82 o 20,28 o 117 1 120 092 198 Zágráb 45,73 o 16,07 o 120 691 721 123 Városi körülmények között jelentősen megváltozik a felszín-légkör rendszer energiaegyenlege, aminek egyik megjelenési formája az e cikkben is tárgyalt ún. városi 1

hősziget hatás (Howard 1833; Oke 1982). E cikkünkben a városi hősziget megjelenését és jellegzetességeit mutatjuk be Közép-Európa néhány nagyobb városára (Bukarest, Budapest, Varsó, Bécs, Milánó, München, Szófia, Belgrád, Zágráb). A városok földrajzi elhelyezkedését és főbb paramétereit az 1. táblázat foglalja össze. A városi hősziget (UHI) jelenségének vizsgálatához hagyományosan a két méter magasságban mért léghőmérsékleti adatokat használják. Az első meteorológiai műholdak megjelenése óta azonban egyre több olyan tanulmány születik, mely a távérzékeléssel nyert felszínhőmérsékleti adatokon alapul. Az 1970-es években készültek az első ilyen jellegű vizsgálatok, ám ezekhez még durva felbontású (10 km/pixel) műholdképeket használtak (Rao 1972), s nagymértékben egyszerűsített összefüggéseket alkalmaztak a sugárzásmérésből való felszínhőmérséklet származtatásához (Carlson et al. 1977). E kutatások bebizonyították, hogy a műholdas mérések derült égbolt esetén alkalmasak a városi hősziget jelenségének kimutatására (Price 1979). A városi és városkörnyéki területek közötti hőmérsékleti különbség már viszonylag kisebb városok esetében is kimutatható (Matson et al. 1978). A városi hősziget elemzéséhez szükséges felszín-bázisú hőmérsékleti adatbázishoz vagy egy sűrű állomáshálózat mérései révén, vagy egy mozgó járműre rögzített mérőműszer segítségével juthatunk (Unger et al. 2001). Az utóbbi módszer csak kisebb városok esetében alkalmazható, ahol a mérési útvonal elég rövid ahhoz, hogy a megfigyelések közötti időkülönbség még kezelhető legyen. Nagyobb agglomerációk esetében ez a módszer nem alkalmazható, hiszen egy megfelelő sűrűségű felszíni állomáshálózat telepítése és fenntartása a jelenlegi gazdasági környezetben nem finanszírozható. Alternatív lehetőséget kínálnak a térben folytonos, lényegében egyidejű műholdas mérések (Bartholy et al. 2001; 2004). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hagyományos földfelszíni mérésekből, illetve a műholdas felszínhőmérsékleti mérésekből meghatározott városi hősziget intenzitása lényegesen eltér egymástól. A hősziget-intenzitás maximuma a földfelszíni mérések esetében napnyugta után néhány órával következik be, míg a műholdas mérések esetében ez a déli, kora délutáni órákra tehető (Roth et al. 1989). A hazai nagyvárosokra végzett városi hősziget elemzéseink is ezt támasztják alá (Dezső et al. 2005; Bartholy et al. 2005; Pongrácz et al. 2006). 2. A városi hősziget elemzéséhez felhasznált adatbázis és módszertan Az amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA Földmegfigyelő Rendszerének részeként 1999 decemberében bocsátották pályára a Terra műholdat, majd ezt követte 2002 májusában az Aqua műhold (NASA 1999). A kutatási program kiemelt céljai közé tartozik az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásainak a vizsgálata. A Terra és az Aqua műhold által mért sugárzási adatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a nagyvárosokban zajló folyamatokat, változásokat egyre pontosabban leírjuk, és azok lehetséges okait feltárjuk. Mindkét műhold kvázipoláris pályájú és 705 km magasságban kering a Föld körül. A Terra az Egyenlítőt (leszálló pályán) helyi időben 10 óra 30 perckor lépi át, az Aqua pedig (felszálló pályán) 13 óra 30 perckor (NASA, 1999). A Terra fedélzetén öt szenzor található (ASTER, CERES, MISR, MODIS, MOPITT), míg az Aqua műhold fedélzetére hat érzékelőt telepítettek (AIRS, AMSU-A, HSB, AMSR-E, MODIS, CERES). E cikkben a Terra és az Aqua műholdon egyaránt megtalálható finom-felbontású spektrális sugárzásmérő MODIS-szenzorok méréseit használtuk fel. A MODIS szenzor a sugárzási paramétereket 36 különböző hullámhossz- 2

csatornában méri a látható tartománytól a hőmérsékleti infravörösig terjedően (Barnes et al. 1998). A felszínhőmérséklet meghatározása a földfelszín által kisugárzott hosszúhullámú sugárzás segítségével történik, mely erősen függ a földfelszín energiaháztartásától, különösen a szenzibilis és a látens hőáramok arányától. Planck törvénye értelmében minden test a hőmérsékletének megfelelő hullámhosszú elektromágneses sugárzást bocsát ki. A szenzorok azonban nem képesek tisztán a felszín által kibocsátott sugárzást mérni, hisz a légkör tetején mért spektrális infravörös sugárzás a felszín hőmérsékleti sugárzása mellett szoláris direkt és diffúz sugárzást és a felszín által visszavert légköri hőmérsékleti sugárzást is tartalmaz. A felszínhőmérséklet meghatározása a MODIS szenzor hőmérsékleti infravörös tartományába eső mérései alapján történik, melyeket előzőleg minőségellenőrzésnek és felszíni megfigyeléseken alapuló kalibrációnak vetnek alá (NASA 1999). A Wan és Snyder (1999) által kifejlesztett módszer a felszínhőmérséklet meghatározásához a 36 spektrális csatornából hét csatorna méréseit használja fel: 3660-3840 nm (20. csatorna), 3929-3989 nm (22. csatorna), 4020-4080 nm (23. csatorna), 8400-8700 nm (29. csatorna), 10780-11280 nm (31. csatorna), 11770-12270 nm (32. csatorna), 13185-13485 nm (33. csatorna). Ez a módszer a MODIS szenzor fenti hét csatornájának nappali és éjszakai mérési párjait használja, melyekből a felszínhőmérséklet és az emisszivitás nagy pontossággal meghatározható a légköri hőmérséklet és a vízgőzprofil előzetes ismerete nélkül. A sugárzás-átviteli egyenlet linearizálásával regressziós egyenletrendszert kapunk, melyekben az együtthatók meghatározása ugyan sok számítási műveletet igényel, de ezt csak egyszer kell elvégezni. A MODIS szenzor által mért 1 km-es térbeli felbontásban rendelkezésre álló felszínhőmérsékleti értékek abszolút pontossága óceán felett 0,3 C, szárazföld felett 1 C, a relatív pontosság pedig 0,25 C. A műholdas adatok legfőbb hátránya az, hogy csak felhőmentes időszakokban használhatók. 1. ábra. A városi és városkörnyéki területek szétválasztása (jobbra) a MODIS felszínborítottsági adatbázis (balra) és a digitális magassági mező (középen) felhasználásával Budapest agglomerációs övezete (50 km 50 km) esetén. A közép-európai nagyvárosok hősziget hatásának elemzéséhez első lépésként leválasztottuk a teljes 1200 1200 pixeles műholdképekről a kilenc várost lefedő 50 50 km 2 - es kivágatokat (Pongrácz et al. 2006). A városi és városkörnyéki képpontok szétválasztását az ún. MODIS Felszínborítottsági Adatbázis (Strahler et al. 1999) alapján végeztük el, melynek térbeli felbontása 1 km. A 17 féle felszíntípus (Belward et al. 1999) meghatározásához számos, a MODIS szenzor méréseiből származtatott paramétert használtak fel bemenő adatként. Városi pixelnek tekintettük a Felszínborítottsági Adatbázisban beépített területként megjelenő képpontokat, melyek a városközpont 15 km-es körzetében találhatók. A városkörnyéki pixelek közé soroltuk azokat a képpontokat, melyek nem beépített- és nem víz 3

felszíneket jelölnek, továbbá a főváros középpontja körüli 15/25 km-es körgyűrűn belül találhatók. Mivel a domborzati viszonyok jelentősen befolyásolhatják a városi hősziget szerkezetét és intenzitását, ezért fontos a jelentős magassági különbségek kiszűrése. Ehhez az ún. GTOPO30 globális digitális terepmodellt (USGS 1996) használtuk fel. Az USA Geológiai Hivatala által összeállított adatbázis horizontális felbontása 30 szögmásodperc (átlagosan 1 km). A városi és városkörnyéki képpontok elhelyezkedését, a felszínborítottsági osztályokat és a magassági mezőt Budapest esetén az 1. ábrán illusztráljuk. 3. A városi hősziget intenzitása A városi hősziget intenzitását a Terra/MODIS és az Aqua/MODIS szenzora által mért felszínhőmérsékleti értékekből származtattuk. Elsőként meghatároztuk mind a városi, mind a városkörnyéki pixelek átlagos hőmérsékletét, majd képeztük az átlagok különbségét. Ezután meghatároztuk 2001-2005 között a havi átlagos intenzitás értékeket a nappali, illetve az éjszakai időszakokra, s mind a kilenc közép-európai nagyváros esetén kiszámítottuk a nappali és az éjszakai hősziget intenzitás értékek éves átlagát a 2001-2005 (Terra/MODIS alapján), illetve a 2004-2005 (Aqua/MODIS alapján) közötti időszakra. A 2. ábrán a vizsgált városok Terra/MODIS mérései alapján meghatározott éves átlagos hősziget intenzitást mutatjuk be a nappali és az éjszakai órákban. Látható, hogy a hősziget intenzitás éves átlaga általában éjszaka erősebb, mint nappal. A nappali éves átlagos hősziget intenzitás 1-3 C, míg az éjszakai 2-3 C körül alakul. Az Aqua műhold esetében a nappali intenzitás értékek valamivel magasabbak, mely abból következik, hogy a Terra nappali mérései 10 óra körül, míg az Aqua megfigyelései 12 óra körül zajlanak, s a déli órákban erősebb a besugárzás mértéke. Városi hősziget intenzitás ( C) 4 3 2 1 0 Nappal Éjszaka Bukarest Budapest Varsó Bécs Milánó München Szófia Belgrád Zágráb 2. ábra. A nappali és az éjszakai éves átlagos városi hősziget intenzitás a Terra/MODIS szenzora által mért felszíni hőmérsékleti értékek alapján, 2001-2005. A 3. ábra a havi átlagos hősziget intenzitások éves menetét illusztrálja München, Varsó, Milánó és Budapest esetén. Jól látható, hogy az éjszakai időszakban jóval kisebb éven belüli változékonyságot tapasztalhatunk, mint a nappali műholdátvonulások alkalmával. A legintenzívebb városi hőszigetet (4-6 C körüli intenzitás-értékekkel) a nyári júniusi, illetve 4

júliusi nappalokon detektáltuk, melynek oka egyrészt a nagyobb napmagasság miatti erős nappali besugárzás, másrészt a mesterséges felszínek nagy hőtározóképessége. 3. ábra: A városi hősziget intenzitásának éves menete a Terra/MODIS által nappal és éjszaka mért felszíni hőmérsékleti értékek alapján, 2001-2005. 4. A városi hősziget szerkezete Mind a kilenc város esetében megvizsgáltuk a városi hősziget térbeli szerkezetét, a Terra/MODIS mérések esetén 2001-2005 között, míg az Aqua /MODIS mérések esetén 2004-2005 között. Az egyes napokra kapott hősziget szerkezeti térkép elkészítésekor a városkörnyéki átlagos felszínhőmérséklettől vett képpontonkénti eltéréseket ábrázoltuk. A napi térképek összegzésével havi, majd évszakos hősziget szerkezeti térképeket hoztunk létre. Budapest városi hőszigetének térbeli szerkezetét a 4. ábra illusztrálja, ahol az évszakos átlagos felszínhőmérsékleti anomáliákat ábrázoltuk a nappali és az éjszakai Aqua/MODIS mérések alapján. Az anomáliák meghatározásához a városkörnyéki képpontok átlagos felszínhőmérsékletét használtuk fel (Dezső et al. 2005). A legnagyobb anomáliaérték itt is nyáron jelenik meg. További jelentős eltéréseket láthatunk a tavaszi időszakban is. Az évszakos maximális anomáliaértékek a nappali órákban nyáron meghaladják a 12 C-ot, illetve tavasszal a 8 C-ot. A nagyrészt erdővel borított budai oldalon fordulnak elő hűvösebb felszínhőmérsékletek, a hősziget legmelegebb területei pedig a pesti belvárosban figyelhetők meg. A nyári nappalokon 4-5 C-kal magasabbak az anomáliaértékek ezekben a régiókban a téli nappalokhoz viszonyítva. Az éjszakai műholdmérésekből származtatott térképek jóval kisebb mértékű éven belüli ingadozást mutatnak, habár a városi hősziget térbeli szerkezete hasonló jellegű a nappalihoz. Az évszakok közötti kis éjszakai eltéréseket jól jellemzi, hogy a hősziget anomália-maximumainak különbsége mindössze 1 C körüli. 5

4. ábra: A városi hősziget átlagos évszakos szerkezete nappal és éjszaka Budapest térségében az Aqua/MODIS felszíni hőmérséklet mérései alapján, 2004-2005. A havi hősziget szerkezet időbeli követése érdekében mind a kilenc kiválasztott város esetében elkészítettük 4 fő irányban (É-D, Ny-K, ÉNy-DK, DNy-ÉK) a keresztmetszeti képpontok 5 éves idősorát. Minden város esetében a domborzati viszonyok szempontjából legreprezentatívabb keresztmetszetet mutatjuk be, így Bukarest, Varsó, Bécs és München esetében a Ny-K irányú, Milánó, Szófia, Belgrád és Zágráb esetében az É-D irányú, végül Budapest esetében az ÉNy-DK irányú metszetek bizonyultak a leginkább kifejezőnek (5. ábra). A Terra/MODIS szenzor felszínhőmérsékleti értékei alapján készült nappali és éjszakai elemzéseket foglaljuk össze a bemutatott térképeken. Mind a kilenc város esetén jól kivehető, hogy a nappali órákban detektálható felszínhőmérsékleti különbségek évi változékonysága jóval meghaladja az éjszakait. Bukarestnél szembetűnő a keleti területeken lévő tavak eltérő hőmérséklete. Ez a hőmérsékletkülönbség nyáron a nappali órákban a legnagyobb, amikor is a városközpont és a keleti környező területek közötti eltérés eléri a 12 C-ot. A nyugati régió felszínhőmérséklete ekkor 8 C-kal alacsonyabb, mint a központi részeké. Nyáron az éjszakai órákban 4-5 C az eltérés a városi és a környező területek között. Télen nappal 4-5 C, míg éjjel 5-6 C az eltérés. Varsót a Visztula-folyó szeli ketté, a várostól nyugatra egy erdős terület található. A folyó hatása jól kivehető az ábrán, szinte kettébontja a hősziget szerkezetét. A nyári hónapok nappali időszakában a maximális eltérés a legmelegebb városközpont és a leghidegebb környező területek között 7-8 C. Nyáron éjszaka 4-5 C a városkörnyéki átlagtól vett eltérés. Télen nappal 4 C, míg éjjel 5-6 C a különbség. Bécs esetében nyugaton jól látható a Bécsi-erdő, aminek felszínhőmérséklete a nyári hónapokban a nappali órákban 12 C-kal alacsonyabb a városközpontnál. A városközponttól keletre folyik a Duna, ami szintén érezteti hatását, nyáron e területek felszínhőmérséklete 8 C-kal alacsonyabb. Nyáron az éjszakai időszakban 4-5 C a különbség a város és környezete felszínhőmérséklete között. A téli hónapokban nappal 7-8 C, míg éjjel 4-5 C a maximális anomáliaérték. Münchennél nyáron a nappali időszakban szintén jól kivehető a várost kettészelő Isarfolyó, itt is megfigyelhető egy kismértékű hőmérsékletkülönbség a folyó környezete és a központ között. Nyáron nappal a maximális eltérés a város és a környező területek hőmérséklete között 7 C körüli. Az éjszakai időszakban a nappalinál mérsékeltebb, csupán 6

4 C-os eltérések mutatkoznak. Télen a maximális különbség nappal 4-5 C, míg éjszaka 6-7 C is előfordul. 5. ábra: A havi átlagos városi hősziget keresztmetszeti képe nappal és éjszaka a Terra/MODIS felszíni hőmérséklet mérései alapján, 2001-2005. 7

Milánó esetében nyáron a nappali időszakban a városközpont a legmelegebb, a déli területek a leghidegebbek. A két régió között 8 C körüli hőmérsékletkülönbséget detektáltunk. Éjjel nyáron 7 C a városközpont és a leghidegebb déli területek hőmérsékletkülönbsége. Télen nappal 3-4 C, míg éjszaka 7 C körüli a legnagyobb anomáliaérték. Szófiát majdnem minden oldalról hegyek veszik körül, a várostól délre található a 2224 m magas Vitosa-hegy. A feltűnően nagy hőmérsékletkülönbséget egyértelműen ez a jelentős magasságkülönbség okozza. Nyáron a nappali órákban a városközpont és a környező területek hőmérséklete közötti eltérés 15-16 C, melynek a fele jellemző a téli időszakra. Éjszaka nyáron és télen rendre 13 C, illetve 7-8 C körül alakulnak a maximális anomáliaértékek. Belgrádnál északon a Duna, délen egy erdős terület található. Nyáron a nappali órákban a városközpont hőmérséklete 10-11 C-kal, míg télen 3-5 C-kal alacsonyabb, mint a környező területek. Éjszaka nyáron 5-6 C, míg télen 7-8 C is lehet ez a különbség. Zágráb esetében északra fekvő hegyi területeknek van a legalacsonyabb hőmérséklete, mely a nyári nappali órákban 11 C-kal, télen 4 C-kal alacsonyabb a városközpont felszínhőmérsékleténél. Éjszaka nyáron 4-5 C-os, míg télen 3 C-os eltérések mutatkoznak. Budapestnél jól kivehetők a hűvösebb Budai hegyek és a Duna, valamint a magasabb felszínhőmérsékletű pesti városközpont, melynek nyáron nappal akár 12 C-kal is magasabb a hőmérséklete, mint a budai oldalnak. Éjszaka ez a különbség mintegy 4-5 C. A téli hónapokban nappal 4 C, míg éjszaka 5-6 C a maximális anomáliaérték. 5. Következtetések Az amerikai Terra és Aqua műhold MODIS-képeinek felhasználásával a vizsgálatainkban szereplő kilenc közép-európai nagyvárosra (Bukarest, Budapest, Varsó, Bécs, Milánó, München, Szófia, Belgrád, Zágráb) végzett városi hősziget elemzések során a 2001-2005 közötti időszakra kapott eredményeink alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. (1) A nappali órákban végzett mérésekből meghatározott városi hősziget hatás évi változékonysága jóval meghaladja az éjszakait. (2) A városi hősziget intenzitás éves átlagos értéke 1-3 C. A nappali és az éjszakai hősziget intenzitás egyaránt a nyári hónapokban a legerősebb. A legtöbb város esetében nyáron a nappali, míg télen az éjszakai hősziget-intenzitás értéke a nagyobb. A legintenzívebb városi hősziget a nyári hónapokban a nappali időszakban figyelhető meg, melyre a 4-5 C-ot meghaladó havi átlagos hősziget-intenzitás jellemző. (3) Budapest agglomerációs övezetében az évszakos felszínhőmérsékleti anomáliák közötti eltérés nyáron és tavasszal meghaladja a 12 C-ot, illetve a 8 C-ot. A belvárosi hősziget-centrum téli napokon 4-5 C-kal hűvösebb, mint nyáron. (4) A többi nagyváros esetén a legnagyobb különbségek a városi és városkörnyéki területek között szintén a nyári hónapok nappali időszakában adódtak, amikor az eltérésekből adódó hőmérsékleti anomáliák meghaladták a 9-10 C-ot. Tavasszal is jelentős, 6-7 C-os különbségek fordultak elő a nappali órákban. A téli és őszi hónapokban éjszaka fordultak elő nagyobb anomáliaértékek, ekkor a különbség 3-5 C körül alakult. (5) A városi hősziget szerkezetének különböző irányú keresztmetszeteit vizsgálva kimutattuk, hogy a domborzat, a zöld növényzettel borított területek, a folyók és tavak jelentős hatással vannak a hőmérséklet alakulására. A magasabban fekvő területek, a fás, 8

erdős részek, a tavak és folyók közvetlen környezete alacsonyabb hőmérsékletű, mint a városok beépített részei. Köszönetnyilvánítás A műholdas felszínhőmérsékleti adatbázis előállítása és rendelkezésre bocsátása az amerikai NASA-nak köszönhető, melyhez a Földfelszíni Megfigyelőrendszer Adatközpontján keresztül jutottunk hozzá. Kutatásainkat az OTKA T-038423, T-034867, T-049824 számú pályázatai, az NKFP-3A/0006/2002, az NKFP-3A/0082/2004 és az NKFP-6/079/2005 pályázatok, valamint az IHM TP-241, TP-258, TP-287 számú pályázatai támogatták. További segítséget nyújtott az EU VI. keretprogram CECILIA projektje. Irodalomjegyzék Barnes W.L., Pagano T.S., Salamonson V.V., 1998: Prelaunch characteristics of the Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS) on EOS-AM1. IEEE Transactions on Geoscience and Remote Sensing, 36, 1088-1100. Bartholy J., Pongrácz R., Dezső Zs., 2001: Evaluation of urban heat island effect for large Hungarian cities using high resolution satellite imagery. In: Proceedings of the Fifth European Conference on Applications of Meteorology ECAM 2001. (Hunkár M., szerk.) Budapest. Bartholy J., Pongrácz R., Barcza Z., Dezső Zs., 2004: Aspects of urban/rural population migration in the Carpathian Basin using satellite imagery. In: Environmental Change and its Implications for Population Migration (Unruh J.D., Krol M.S., Kliot N., szerk.) Book series "Advances in Global Change Research" Vol. 20. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht and Boston. 289-313. Bartholy J., Pongrácz R., Dezső Zs., 2005: A hazai nagyvárosok hősziget hatásának elemzése finomfelbontású műholdképek alapján. AGRO-21 Füzetek, 44, 32-44. Belward A.S., Estes J.E., Kline K.D., 1999. The IGBP-DIS 1-Km Land-Cover Data Set DISCover: A Project Overview. Photogrammetric Engineering & Remote Sensing, 65, 1013-1020. Brinkhoff, T., 2004. City Population Database. http://www.city-population.de Carlson T.N., Augustine J.A., Boland F.E., 1977: Potential application of satellite temperature measurements in the analysis of land use over urban areas. Bulletin of the American Meteorological Society, 58, 1301-1303. Dezső Zs., Bartholy J., Pongracz R., 2005: Satellite-based analysis of the urban heat island effect. Időjárás, 109, 217-232. ENSz, 2004: World Population Prospects The 2004 Revision and World Urbanization Prospects. http://esa.un.org/unpp Howard L., 1833: Climate of London deduced from meteorological observations. Vol. 1-3. Harvey and Darton, London. Matson M., McClain E.P., McGinnis D.F., Pritchard J.A., 1978: Satellite detection of urban heat island. Monthly Weather Review, 106, 1725-1734. NASA, 1999: Science writers guide to Terra. NASA Earth Observing System Project Science Office, Greenbelt, MD. Oke T.R., 1982: The energetic basis of the urban heat island. Quarterly Journal of the Royal Meteorological Society, 108, 1-24. Pongrácz R., Bartholy J., Dezső Zs., 2006: Remotely sensed thermal information applied to urban climate analysis. Advances in Space Research (megjelenés alatt) Price J.C., 1979: Assessment of the heat island effect through the use of satellite data. Monthly Weather Review, 107, 1554-1557. Rao P.K., 1972: Remote sensing of urban heat islands from an environmental satellite. Bulletin of the American Meteorological Society, 53, 647-648. Roth M., Oke T.R., Emery W.J., 1989: Satellite-derived urban heat island from three coastal cities and the utilization of such data in urban climatology. International Journal of Remote Sensing, 10, 1699-1720. 9

Strahler A., Muchoney D., Borak J., Friedl M., Gopal S., Lambin E., Moody A., 1999: MODIS Land Cover Product Algorihm Theoretical Basis Document, Version 5.0. Center for Remote Sensing, Department of Geography, Boston University, Boston, MA. USGS, 1996: GTOPO30 documentation. http://edc.usgs.gov/products/elevation/gtopo30/readme.html Unger J., Sümeghy Z., Zoboki J., 2001: Temperature cross-section features in an urban area. Atmospheric Research, 58, 117-127. Wan Z., Snyder W., 1999: MODIS land-surface temperature algorithm theoretical basis document. Institute for Computational Earth Systems Science, Univ. of California, Santa Barbara. 10