0
A MODERN MŰVÉSZET ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET A romantika volt az utolsó korstílus, mely abszolút áthatotta művészeti ágakat, minden alkotási téren jelen volt. Az ezt követő stílusok már csak egy-egy művészeti területen alakultak ki: például, ami a festészetben megjelenhetett, nem biztos, hogy a szobrászatban is. A leginkább észrevehető különböző tulajdonság a korábbi és az avantgárd alkotások között, hogy az irányzatok előtérbe helyezik a gondolati és értelmi síkot, alapvetően akarják megújítani a formákat, elvetni a régi hagyományos felfogásokat. A funkció és esztétikum vetekszik egymással. SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM 1, Avantgard törekvések a XX. század művészetében. Az avantgárd művészeti irányzatok 1905-1945 között. A művészet nem a láthatót adja vissza, inkább láthatóvá tesz. (Paul Klee) A szó eredete: avant garde : francia katonai műszó, jelentése előőrs. Az alkotók célja nem csak a látvány valamilyen szintű visszaadása, hanem a dolgok mögött rejlő gondolati tartalom érzékeltetése, átadása. A régi értékek teljes lerombolása, átértelmezése vezérli őket, igyekeznek a művészi formanyelvet radikális mértékben megújítani minden művészeti ágban. Fontos számukra a teljes emberi és művészi szabadság megvalósítása, a konvenciók elsöprése. Társadalomformáló programjuk is van, mert az emberek tudata másképp nem alakítható át. A korszakban a művészeti ágak közelednek egymáshoz (például a film hatása igen erős), keverednek is, és tiszta műfajokról már csak ritkán beszélhetünk. 1
Az alkotások középpontjában az ember áll. A témák általában a 20. századi ember megváltozott élete, elidegenedettsége, létminősége, az embert fenyegető veszélyek vagy az előtte megnyíló lehetőségek körül forognak. Az avantgárd törekvések rövid ideig tartó, forradalmi lendületű mozgalmakat hoztak létre, melyek új kifejezésformákat keresnek. Új irányzatok, az ún. "izmusok" sokasága lépett fel egymás mellett, illetve közvetlenül egymás után; alapelveiket rendszerint nyilatkozatokban, kiáltványokban fogalmazták meg. Egy részükre inkább a tagadás, esetleg a polgárpukkasztás volt a jellemző, mások pedig az új látásmód és új formanyelv kialakítására helyezték a hangsúlyt. Az irányzatok kétfelé bonthatók: 1, Formabontó izmusok : - érzelmi alapon közelítik meg az ábrázolt valóságot - indulatokkal, feszültséggel telítettek - hagyományos formák elvetése, lerombolása után új valóságot hoznak létre - minden művészeti ágban kifejtették hatásukat - ide tartozik: expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus 2, Formaépítő izmusok : - gondolati alapon közelednek a világ és a világ dolgai felé - sokkal nyugodtabb, higgadtabb stílusok - a valóságot a leghagyományosabb formákig bontják vissza, és ezekre az alapokra építkeznek tovább. - csak a képzőművészetben jelentkezik. - ide tartozik: kubizmus, konstruktivizmus Németországban a 20. század második évtizedében az expresszionizmus vált a legjellemzőbb festői törekvéssé. A kubizmus sajátosan francia, a futurizmus pedig olasz művészeti mozgalom volt. Az avantgárd ellenreakciói a 1930-as években jelentek meg: újnépiesség, neoklasszicizmus. Az art déco is élesen elkülönül az avantgárd mozgalmaktól, bár sok elemet átvesz. Virágzásának kora azelső világháború idejére és az utána következő válságkorszakra tehető. Jellemzője, hogy szakít a hagyományokkal, szakít a közönséggel, széttöri a megszokott formákat, a verset. 2
2, Fouvizmus 1905-ben alakult meg a múlt kultúrája ellen lázadó festők egy csoportja, akiket fauv -nak, azaz vadaknak gúnyoltak. Képeiken még megőrizték a felismerhető látványt, de a színek szabadabb használatában túlmentek Van Goghon. Az ő művészeti irányukat nevezzük fouvizmusnak. (Németországban ezzel párhuzamosan bontakozott ki az expresszionizmus irányzata) A fauvizmus volt a 20. században az első fontos lépés a közvetlen természeti látványtól való elszakadás, vagyis a természettel önállóan szembeállítható, autonóm műalkotás felé. A vadak: - Henri Matisse (1869 1954; Zöld sugaras portré, 1905; A tánc, 1910). - André Derain (1880 1954; A Westminster-híd, 1906), - Maurice Vlaminck (1876 1968; A cirkusz, 1906), - Raoul Dufy (1877 1953; Fürdő nők; Lóversenytér, 1926), Stílusukra jellemző a színek szabadabb, harsányabb alkalmazása. Az ábrázolt testek formáit egységes színfoltokkal jelenítették meg, melyek körvonalai, kontúrjai adták a kompozíció vázát. Jóformán csak tiszta színeket használtak, és nem annyira a látványnak, hanem inkább érzelmeiknek engedelmeskedtek. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról, a harmadik dimenzió látszatáról; a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. A képfelületen kiterülő, kétdimenziós színfoltok együttes hatása a nézőben a térbeliség élményét váltja ki. Alkotásaikon harsogó, vad színeket alkalmaztak, és erős színkontrasztjaikkal dekoratív hatást értek el. Az egységes színfelületek és a tiszta színek használata révén a kép síkja tüzesen ragyog, nagy feszültségről és kifejezőerőről árulkodik. Ábrázolásmódjukat az érzékszervekre gyakorolt erőteljes hatás miatt dinamikus szenzualizmusnak is nevezték. Henri Matisse (1869-1954), a Vadak királya egyik legjelentősebb alkotásának a Tánc című képet tartják. A valóság formái a képfelületen díszítőformák lesznek, az emberalakokat pedig leegyszerűsíti. A színek élénkek és tiszták, ezzel teremtve síkszerű hatást. Másik képe a Zene szintén elnagyolt, leegyszerűsített emberalakokat ábrázol. Itt a kezek és lábak formáinak megnyújtásával kifejezőbbé teszi az alkotást. A hátteret növénylevelekkel zárja le, fokozva a síkszerűséget. 3
Kép: Matisse: Tánc és Zene 3, Expresszionizmus Az expresszionizmus az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Ez az irányzat az intenzív belső tartalmak kifejezője, a kitörő indulat megnyilvánulása. Céljuk a színek, formák felszabadítása, a hangsúlyozott tartalmat a kifejezés szolgálatába állítják. A színek drámai kezelése, a formák eltorzítása révén hatásos felhívó jellegű, sokszor szociális mondanivalót hordozó alkotás jön létre. Az expresszionizmus jellemzően politikai tartalmú, a társadalmi valóságot tartja meghatározónak a művésziséggel szemben. Feladatának tekinti a társadalom elesettjeivel való együttérzés kifejezését is. Elnevezése a latin expressio ('kifejezés') szóból ered, ennek megfelelően ez az irányzat az impresszionizmus párja, illetve ellentéte. Meghúzódik ugyan mögötte valamilyen valóságélmény, de az expresszionista mű a reflexiót állítja a középpontba; festők a saját lelkiállapotukat vetítik ki a vászonra. 4
Az expresszionizmus a romantika késői változata. A kubizmus a teljes objektivitásával, a művészi szubjektumnak a háttérbe vonulásával szemben a művészi alany önkivetítődése jellemezte. Az expresszionista formanyelv dinamizmusa lehetővé tette, hogy ne csak a szorongást fejezze ki, hanem a társadalmi aktivitást vállaló radikális szemléletű festők kezében a kor forradalmi tendenciáit is tükrözni tudja. Az expresszionizmus nem az ábrázoló, hanem a kifejező művészetek egyike. Az irodalomon belül elsősorban a lírában jelentkezik. A szubjektív tartalmak közül főleg az érzelmi és az akarati tényezőket szólaltatja meg. Fő pozitív változatai a himnikus életigenlés, a forradalmiság, az elragadtatás és a diadalérzet. Negatív válfajai pl. a csalódottság, a kétségbeesés, az undor vagy akár az átok. Olyan nyelvi formákat használ, melyek az intenzitást, szuggesztivitást fejezik ki. Az ige mellett az indulatszavak kapnak hangsúlyt, s ezzel együtt a felkiáltás, a felszólítás, érzéki benyomások. Az expresszionizmus szülőhazája Németország, és ezen irányzat képviselői elsősorban itt, illetve Svájcban alkottak. Az expresszionizmus 1905 1920 között alakult ki, az alkotók irodalmárok és festők német folyóiratok és könyvkiadók köré tömörültek. Az expresszionizmusnak a német művészetben több előfutára volt: ilyen például a Phalanx. Drezdában 1905 1913 között működik a Die Brücke (A híd) folyóiratról elnevezett csoport, céljuk a német és a francia modernség összekötése. Vezetőjük Ernst Ludwig Kirchner (1880 1938) festő és grafikus. Az irányzat esztétikai alapjait Wilhelm Worringer (1881 1965) fogalmazta meg először az Absztrakció és beleérzés című írásában (Abstraktion und Einfühlung, 1908); melyben kifejti, hogy a címben is szereplő két fogalom harca zajlik éppen a művészettörténetben. Kirchner munkásságára a tömör formák és élénk színek jellemzők. A berlini hétköznapok voltak legkedveltebb témái. Stílusa és színvilága még a fauvizmus irányzatához teszi hasonlóvá alkotásait. Figyeljük meg a Két lány című festményen az élénk, harsogóan tiszta színek összhatását! Kép: Kirchner: Két lány 5
A második német csoportosulás középpontja a Herwart Walden vezette Der Strum (A vihar) Berlinben 1910-től, valamint a Die Aktion (A tett) című folyóirat 1911-től. Az utóbbi gyakorolt hatást Kassák Lajos munkásságára is hazánkban, aki közvetlen kapcsolatban is állt a német alapítókkal. Münchenben a Franz Marc és Kandinszkij által létrehozott Der Blaue Reiter (A kék lovas) csoport működött 1911-től, a nevük az expresszionista festő Kandinszkij itt kiállított azonos című képéről származik (A Kék Lovas). A felfokozott érzelemvilág kivetítése jellemezte a Die Brücke és a Der Blaue Reiter csoportot, s mellette a szinte vallásos hit a művészet társadalmat megváltoztató szerepében, hogy javítható az elesett rétegek helyzete. A híd tagjai a nagyvárosi nincstelenek élete, a Kék lovas csoport számára ihlető forrást jelentett a középkori vallásos művészet és a 19. századi népies szentképek. Vaszilij Kandinszkij (1866-1944) művészettörténeti jelentősége abban állt, hogy az expresszionizmust már 1910 körül tiszta, elvont formák és színek művészetévé fejlesztette. Így eljutott az absztrakt festészetig. A Szellemiről a művészetben című munkájában kifejti, hogy egy magasabb rendű kifejezési eszköz keresése a fő célja. A színek és formák a maguk tisztaságában képesek érzelmek és szellemi tartalmak kifejezésére. Kandinszkij Szurdok-improvizáció című alkotása egy kirándulás emlékét őrzi. A képen sok tárgyi motívumot figyelhetünk meg, például mólót és csónakot. A képből fakadó asszociációkat magunk is folytathatjuk. A festmény nem kelt kaotikus hatást: szabadon áramlanak a színek és formák, de a legtöbb motívum a komplementer színek segítségével fonódik egymásba. 6
Kép : Kandinszkij: Improvizáció (1910) Az expresszionizmusnak két irányzatát különböztetjük meg: 1, figurális expresszionizmus: torzított formák jellemzik, de ezekből a valóság felismerhető 2, absztrakt expresszionizmus: nem valóságrészletet ábrázol, az érzelemkifejezés pusztán színekkel és formákkal, az érzések hangsúlyozása mozdulatokkal, arckifejezésekkel, gesztusokkal történik. Közös bennünk a látomásos, lebilincselő erő, a kifejező színvilág. Az expresszionista irányzathoz köthető: - Emil Nolde (1867-1956; Utolsó vacsora, Pünkösd, József elmeséli az álmát, 1909) - Erich Heckel (1883 1971; Vörös házak, 1908), - Ernst Barlach (1870 1938, Páni félelem, 1912; Koldusasszony lepellel, 1914), 7
- Ernst-Ludwig Kirchner (1880 1938; Cirkuszi lovas, 1914), - Karl Schmidt-Rottluf (1884 1976; Virágzó fák, 1909; Dangasti táj, 1910; - Käthe Kollwitz (1867-1945; Parasztasszony, Parasztháború-sorozat, 1908). - Otto Dix (1891 1969; Lens bombázása, 1924) - Otto Mueller (1874 1930, Szerelmespár, 1919) - Paul Klee (1879 1940; Őszi hely, 1921) A német expresszionizmus egyik legjelentősebb alakja Franz Marc (1880-1916) volt. Kezdetben hatott rá a Jugendstil, 1907-es párizsi útja után pedig Van Gogh hatása alatt állt. Erősen szubjektív, kissé a misztika felé hajló művész. Igen sok képének tematikája foglalkozik állatokkal, melyeknek jeleneteit szimbolikussá fokozza (Kék lovak tornya, Az állatok sorsa, Őzgidák erdőben). A harsogó színekhez vonzódik. 1912 után a kubizmus hatására nagy gondot fordít a konstrukcióra. A háború alatt festett képeiben (Tört formák, Egyszerű formák) az absztrakció felé közeledik. A művészi ösztönösséget hirdette; festészete romantikus, misztikus lelkületének hű tükörképe. KÉP: Marc: A kék ló 8
Marc A kék ló című alkotásába az állatok világába a civilizáció során elvesztett ártatlanságot és természetközelséget vetítette bele. Tanulmányozta az afrikai festett fafaragványokat, s ebből merített ösztönzést, állítása szerint az európai tradíciókat el kell felejteni, hogy az őszinteség megjelenhessen. A színeknek szimbolikus jelentése van: a kék a tiszta szellemi energia jelképe Edvard Munch (1863-1944) az expresszionizmus egyik előfutára. A norvég művész alkotásai különös torzításai erőteljes hatásúak. A Sikoly című képen egy nyomasztó, szinte ijesztő figura kerül a középpontba. Az alak beesett arca, merev szemei a halálfejhez hasonlít, és a művész csak jelzésszerűen festi meg a részleteket. Az összes vonal a kiáltó fej felé mutat. A kép azt próbálja érzékeltetni, hogyan formálja át érzéki benyomásainkat egy váratlan izgalom. Valami borzasztó történhetett, és a kép annál nyugtalanítóbb, mivel soha nem tudhatjuk meg, mit jelenthetett a kiáltás. Ez az 1890-es években keletkezett alkotás mintegy lezárja a nagy ipari forradalom 19. századát, s egyben bevezeti a 20. századot. Kép: Munch: Sikoly 9
3, Kubizmus (1907-1920) A név alapja a latin cubus ( kocka ) szó. A kubista festők a valóság tárgyait geometriai alapformákra egyszerűsítve ábrázolták. Ennek elméleti hátterében Bergson áll, és az ő teremtő értelem ideája, amely a dolgok belső szerkezetének megragadására irányul. A leegyszerűsített formákkal rendet és állandóságot akart teremteni. Szilárd szerkezetet ad a műveknek a gömb, henger, kúp, hasáb formája. Fő törekvésük a véletlenszerű külső forma mögötti belső struktúra, tartalom feltárása. A végsőkig leegyszerűsített geometrikus formaelemek alkalmazása. Alkalmazzák a szimultán perspektívát, egyidejűleg több nézőpontból történik a többsíkú ábrázolás. A képek igazából látványtöredékekből épülnek fel. A színvilág korlátozott. Elterjedt a kollázstechnika, melynek lényege, hogy a művész papír- és textildarabokat is felragaszt az alkotási felületre. A kubizmus az irodalomban is megjelent, az időbeliség új felfogását, a folyamatos idő meghódításának szándékát, az egyidejűség kifejezésének kísérleteit inspirálta. Az irodalomban, azaz az olvasmányélményben a középpontba ismét az egymás utániság problémája kerül. A valóság egyes elemeiről a szöveg az olvasás sorrendjében mindig egymás után közöl információkat, de az író-költő jelezheti, hogy a befogadásban ezeknek egymás mellé kell kerülniük. A szimultaneizmus nyelvi eszközei: a laza mondatszerkezet, a mellérendelés és a kötőszóhiány ( aszindeton ), a montázstechnika. Apollinaire a kubista festészet támogatójaként lépett fel a Kubista festők c. írásában (Les Peintres cubistes, 1913). Ilyen jellegű kubista eljárás figyelhető meg verseiben is (pl.: A Mirabeau-híd, Le pont Mirabeau, 1902), illetve képverseiben (Kalligrammák, Calligrammes, 1918). A kubizmus jeles képviselői: - Pablo Picasso (1881 1973; Gaurnica, 1937; Az avignoni kisasszonyok, 1907) - Georges Braque (1882-1963; A portugál nő, 1911) - Juan Gris (1887-1927, Kávéházi csomag, 1914) - Fernand Léger (1881-1955, A lépcső, 1913) - Robert Delaunay (1885-1941) - Marcel Duchamp (1887-1968; Lépcsőn jövő akt, 1912) - Jacques Villon (Tálaló-asztal" 1912; Menetelő katonák, 1913; A játék, 1919) 10
A kubizmus új plasztikai nyelvet próbált teremteni, s szakított a reneszánsz óta a képzőművészetben uralkodó empirikus látványszerűséggel. Azt vallotta, hogy a festészetnek az alkotás a feladata. Úgy vélték, hogy mivel nem a látott, hanem az elképzelt valóságösszefüggéseket ábrázolják, túllépnek az eddigi művészet utánzó jellegén. A kubizmus a végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket. Jelentős állomás volt, de értéke inkább csak mint bátor kísérlet maradandó, legtehetségesebb képviselői, mint Braque és Picasso átmenetnek tekintették. A kubizmus hatása az építészet mellett a modern iparművészetben figyelhető meg: az ipari forma és az alkalmazott grafika máig is benne gyökeredzik. A legnagyobb jelentősége pedig abban rejlik, hogy architektonikus szemléletével, az építészetre gyakorolt hatásával, majd a későbbi periódusában a táblakép-koncepció elvetésével a festészet és az építészet kapcsolatának az ösztönzőjévé vált. A kubizmus történetét általában három szakaszra szokták bontani; a költő Apollinaire, a kubizmus egyik teoretikusa, négy csoportot jelöl meg: a tudományos; a fizika (természeti), az orfikus (zenei) és az ösztönös kubizmust. - 1, plasztikus vagy cézanne-i" periódus 1907-1909; a cézanne-i intenciónak megfelelően megtörténik a forma geometrikus átfogalmazása, de még nem szakítanak teljesen a klasszikus távlattannal. Redukálják a színt, mint az illuzionizmus legfőbb eszközét, ezzel pedig elszakadnak Cézanne-tól; - 2, analitikus 1910-1912; a szimultánizmus jellemzi. A tömeg elveszíti jelentőségét a felülettel szemben. Az uralkodó szín a barnásszürke. A művészek, ha táblaképet festenek, a kép szerkezete túlkívánkozik a kép lezárt határain. A tárgyakat analizálják, felbontják. - 3, szintetikus 1913-1914; már teljesen szakítanak a naturális tárgyakkal, a tárgyak utánzását a teljesen szabadon kitalált képzőművészeti jelek használata helyettesíti. A harmadik stádiumot is a több perspektivikus nézőpont jellemzi, a tömegek még inkább felszívódnak a síkban. Gazdagodnak a színek, mozgalmas ritmus hatja át a kompozíciókat. A statikusság helyett a mozgás hangsúlyozódik, s ezzel reneszánsz térformálása helyébe az időbeli forma lép. 11
Pablo Picasso (1881 1973) szakít a klasszikus kép alapvető koncepciójával, tagadja az egy nézőponttól meghatározott, perspektivikus teret. A téranalízisnek megfelelően több nézőpontot vezet be, ezért alakjai a klasszikus értelemben torzzá, szervetlenné válnak, milyenségüket nem a látványhoz való hasonlóság, hanem egészen más belső esztétikai szükségszerűség szabja meg. Tördelt síkok, geometrikus metszetek jellemzik a néger periódus képeit, s ezzel lényegében megnyílt az út a modern képzőművészet hatalmas horderejű vállalkozása, a kubizmus felé. Érződik művészetén a néger faszobrászat, a primitív ibériai művészet és a Közép-Kelet művészeti emlékeinek hatása. A primitív művészet revelációként hat: az európai szépségeszménytől távol is lehet nagyszerűt alkotni. A nagy szakítás az európai művészet tradicionális természetszemléletével a negroid korszakban és különösen az Az avignoni kiasszonyok című festményben történt meg. Az avignoni kisasszonyok című festménnyel született meg a kubista festészet. Az emberalakok mértanias formákká egyszerűsödtek le, és több nézőpontból ábrázoltak. A jobb oldali alakok arcát ihlették afrikai néger törzsek maszkjai, részleteiket szobrászi módon faragta ki testük tömbjéből. KÉP: Picasso: Az avignoni kisasszonyok 12
KÉP: Picasso: Gaurnica A Gaurnica című alkotásával a fasizmus és a pusztítás ellen tiltakozik a társadalmi haladás és humanizmus eszméit hirdetve. A mű egy 1937-es német bombázás során elpusztult spanyol falunak állít emléket. A torz figurák egymáshoz viszonyított arányait az alkotó önkényesen variálta. Montázshoz hasonló hatást ér el a síkszerű alakok kusza összevisszaságával. A festmények mellett rengeteg szobrot is készített változatos anyagokból. Ezek a plasztikák inkább fémszerkezetek, sokszor a szemétből vett elemekkel egészítette ki őket. 1930-32 között legalább ötven fémszobrot alkotott. Az 1960-as években kerámiatálak készítésével foglakozott, melyeket humoros figurákkal, alakokkal díszített. Az arctálakat fehér mázazott kerámiából készítette. Georges Braque (1882-1963) a kubizmus másik főalakja a fauvizmusban és a kubizmusban, s azon belül is végigjárta mindegyik szakaszt. 1910-1911-ben monokróm képeket fest A portugál nő című képe jellegzetesen analitikus, színtartományát monokrómiába hajló barnásra szűkítette. Ő vezeti be először a nyomtatott betű applikálását is, s az ő festményein jelenik meg a modern művészetben oly gyakori motívum: a zeneszerszám ábrázolása. Festészetét a logikus konstrukció, a tiszta dekoratív szellem élteti. A XX. század egyik legintellektuálisabb, legfranciásabb festőjének tartják. Első kubista tájképei 1907-1908 között születtek, és Cezanne hatása erősen érezhető alkotásain. 1910-re kubista stílusa már jól kivehető művein. A L Estaque-i házak alkotáson a festő lemond a térmélység érzékeltetéséről, tompa színeket, hangsúlyos hasábformákat használ: a házak tömbszerűek, fák sematikusak. 13
Kép: Braque: L Estaque-i házak 4, Futurizmus 1909-1944 A futurizmus az avantgárd egyik legkorábbi, de gyors lefolyású áramlata. Elnevezésének alapja a latin futurum szóból származó olasz futuro szó, melynek jelentése: jövő. Elnevezője Marinetti. A futurizmus a jövő felé forduló, de a múltat elutasító művészeti irányzat, mely a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Csak periférikus állomása volt a modern képzőművészetnek, bár az expresszionistákra gyakorolt hatása miatt bekapcsolódott a modern festészet egyetemes vérkeringésébe. A futurizmus egyik ága a szimbolizmus örökösének vallotta magát, mások a kubizmus folytatói kívántak lenni. A futurista művilág elemei az anyagok, a technika, valamint a tudomány szavai és fogalmai. Az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej fogalmakat tudjuk a futurizmushoz kapcsolni. A futuristák istenítettek minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Szembefordultak a könyvtárak és a múzeumok elavultnak tekintett kultuszával, és a modern, nyüzsgő nagyvárost dicsőítették. 14
A futurizmus 1910 körül lépett fel, szülőhazája Olaszország volt. Két fő változata közül az olasz (Marinetti vezérletével) Mussolini mozgalmához csatlakozott, és ezáltal a jobboldali beállítottságú a fasizmus eszközévé vált, Oroszországban Majakovszkij és társai 1917-ben a szocialista forradalom hívei lettek, akik célja a polgári hagyományok teljes lerombolása és az élet újjáalakítása. A futurizmusnak volt orosz változata a Mihail Larinov, és Natalja Goncsarova által szervezett úgynevezett rayonizmus, amely átmenetet képez a futurizmus és az absztrakció között. A mozgalom atyja az olasz, de franciául is író Filippo Tommaso Marinetti (1876 1944), 1909-ben adta közre először Párizsban, a francia Le Figaro hasábjain programhirdető kiáltványát: A futurizmus megalapítása és kiáltványa (Manifeste futuriste, majd olaszul: Fondazione e manifesto del futurismo); ezzel indul el az első irodalmi avantgárd mozgalom Európában, mely később a képzőművészetben is jelentkezett. A futurista szövegek nyelvének jellemzői: a nagy ívű mondatok, a puszta felsorolások, a verbális stílus (igék, igenevek túlsúlya), az indulatszavak, a főnévi igenevek, a merész képek és szókapcsolatok, a szimultán technika, a hirtelen stílus- és ritmusváltások, a megszakítások, a vers különleges sortördelése, az íráskép meghökkentő eljárásai, valamint a matematikai és zenei jelek. Elutasították a hagyományos mondatszerkezetet, a szabad verset és a képverset művelték. Jellegzetes műfajuk az óda volt. A futurista festőkre igen nagy hatással volt a kubizmus, majd különösen Delaunay orfizmusa. A kubisztikus kompozícióba a dinamizmus elemét akarták bevezetni. Fő jellemzője a mozgalmasság és a szimultanizmus, azaz a különféle időben keletkezett mozgást és a mozgás okozta benyomást egy időben jeleníti meg, a mozgás fázisait egymás mellé helyezi, sőt ugyanabba a képbe sűríti a művésznek a különféle időkből való benyomásait, érzelmeit is. A kubizmusban a festő mozog a tárgy körül, addig a futurizmusban a megfigyelő művész mozdulatlan, és a tárgy mozog előtte. A megfigyelő és a tárgy viszonya mindkét esetben az időben bontakozik ki, a kész mű ugyanannak az egységes tér-idő-kontinuumnak más és más vonatkozása. Témáik a következők: modern nagyvárosi jövő; technikai csodák, a gépek, a mechanika világa; sebesség, erő, dinamizmus; militarizmus, erőszak, a forradalmak és háborúk éltetése. A képeiken igyekeztek egymás utáni mozgásfázisokat ábrázolni, a mozgás irányának érzékeltetése, és az erővonalak ábrázolása is jellemzőek. 15
A futurizmus egyik vezéregyénisége volt Umberto Boccioni (1882-1916), aki szerzője az 1910-es Futurista Festők Kiáltványának. 1911 körül festette a Lélekállapotok című sorozatát, amelyben több emlékképet egyetlen képbe sűrít, mint például a Búcsú című festménybe egy utazás összes élményét. Jellemző, bizonyos mértékig expresszionisztikus képe Az utca erői (1911) című, drámaian mozgalmas kompozíciója, melyen a modern nagyváros fényeinek sejtelmes hangulatát mutatja meg; az erős fénycsóvák hozzák mozgásba a kompozíciót. A Felkelés a városban (1911-1912) című kép a felkelés lendülete szinte elragadja a nézőt. A tömeget örvénylő ecsetvonásokkal, színfoltokkal érzékelteti az alkotó. KÉP: Boccioni: Felkelés a városban, Az utca erői 16
1912-ben kiadta A futurista szobrászat technikai kiadványa című munkáját, majd 1914- ben a Futurista festészet, szobrászat című könyvét. Boccioni szobrai festményeivel egyenértékűek. A Folytonossági formák a térben (1913) című alkotás egy lépő ember mozdulatát ábrázolja. Az alak felsőtestének előredöntésével a sebességet, gyorsaságot, a tempót mintázza a művész. KÉP: Boccioni: Folytonossági formák a térben A további alkotók: - Luigi Russolo (1883-1947; Önarckép koponyákkal 1909, Zaj manifesztuma 1913) - Carlo Carrá (1881-1961; Egyidejűség, Asszony és balkon 1912; Milanói galéria 1912, Fésülködők 1939). - Gino Severini (1883-1966; A helyérdekű megérkezik Párizsba 1915, A páncélvonat 1915) Geometrikus absztrakció A futurizmus továbbfejlesztés egyik iránya a még teljesebb elvonatkoztatás felé haladt. Ebből született egy újabb, a későbbiekben számos változatra ágazó irányzat, a geometrikus absztrakció. 17
Legjelentősebb képviselői a holland De Stijl folyóirat köré tömörültek. A csoport vezető egyénisége, Piet Mondrian (1872-1944), aki arányos négyszögekre osztotta a képfelületet, s a négyszögű mezőket semleges szürkével és a három alapszínnel - vörössel, sárgával és kékkel - töltötte ki. A meggyőződése volt, hogy a művészet csak akkor szólhat mindenkihez, ha kerüli az egyes személyekhez kötődő, egyedi formákat. A feladata tehát az, hogy általános érvényű aránytörvényeket képszerűvé tegyen, és ehhez csak a legalapvetőbb formaelemeket használhatja: a vonalat, a négyszögű síkidomot és az alapszíneket. Mondrian 1911-ben festi a Fák című sorozatát, majd a tengerről és a katedrálisról fest sorozatot Amszterdamban. E képeiben is már a horizontális és vertikális vonalak ritmusát keresi, a tízes évek végén pedig teljesen absztrakt konstrukciókat szerkeszt. Mondrian tiszta térelosztású konstrukcióinak felmérhetetlen hatása volt a modern építészet fejlődésére. KÉP: Mondrian: Fák A De Stijl elveit az első világháború utáni években átvették s a tervezésben hasznosították az építészek is. Az absztrakció másik iránya, az 1917-ben alakított "De Stilj" mozgalma pedig az architektúrához közelítette a festészetet. Ennek az iránynak a fő képviselője a modern építészetben jelentős szerepet játszó Theo van Doesburg (1883-1931). 18
5, Dadaizmus A dadaizmus a meghökkentést célzó avantgárd irányzat. Az első világháború elleni erőteljes tiltakozásként jelenik meg, a világpusztításhoz vezető hagyományos civilizáció teljes elutasításaként. Fellépésük (és kiáltványuk) határozott és élénk volt, de folytatható program híján az irányzat hamar elhalt, ill. más irányzatok számára készítette elő a terepet; a dada legtöbb képviselője rövid időn belül a szürrealizmushoz pártolt. Az irányzat neve ( dada ) konstruált szó, jelentését sokféleképp adják meg: paci, vesszőparipa, szent tehén farka, igen-igen, kocka, anya stb. A dada illetve a dadaizmus abszurd, nihilista és antiművészeti magatartásforma. Talán lényegében a kifejezés nem művészi irányzat, inkább dogmaellenes magatartást jelent. A dadaista szöveg a szavak véletlenszerű egymásutánja, a mű egészének nincs konkrét jelentése. A dada szerepe kimerül a hagyományok tagadásában, a világ zűrzavara elleni tiltakozásban. A dadaizmus jellegzetes cselekvése az action gratuite, stílusa antistílus, jellemző esztétikai minősége a szupergroteszk. 1916-ban Zürichben születik meg, szélesebb körben az 1920-as évek közepén hat. 1919- ben Breton, Soupault és Aragon megalapította Párizsban a Littérature című dadaista folyóiratot, mely az irányzat önálló orgánuma lett. Első számú vezéralakja a román származású Tristan Tzara (eredeti nevén Samuel Rosenstock, 1896 1963), aki szerint a versíráshoz csupán újságpapír és olló kell. Ő fogalmazta meg a dadaizmus lényegét az 1918-as Dada kiáltványában: Dada nem jelent semmit... Azért írom ezt a kiáltványt, hogy kimutassam, lehet ellentmondásos cselekedeteket is egyszerre végrehajtani egy rövid lélegzetnyi idő alatt, a cselekvés ellen vagyok, és a folytonos ellentmondást szeretem, de az állítás ellen is vagyok, sem mellette, sem ellene nem vagyok, és senkinek nem akarok megmagyarázni semmit, mert gyűlölöm a jóízlést. A másik meghatározó személyiség André Breton lett (1896 1966), de 1924-tól már ő is szürrealistaként tűnik fel. A dadaista megmozdulások törzshelye a zürichi Cabaret Voltaire 1916-tól, melynek alapítója a német költő, Hugo Ball (1886 1927) volt, mely meghökkentő előadóestjeiről és kiállításairól volt híres a korszakban. Németországban Max Enrst (1891 1976) lett a kölni centrum vezére, de 1922-től már őt is a szürrealisták között találhatjuk, Párizsban. Dadaista szövegeket alkotott Karl Richard Huensenbeck (1892 1974) német költő is. A franciáknál René Crevel (1900 1935) és Robert Desnos (1900 1945) számítható dadaistának. 19
További művészek, akik a dadaizmushoz köthetők: - Jean (Hans) Arp (1886-1966), - Hugo Ball (1886-1927), - Marcel Duchamp (1887-1968), - Max Ernst (1891-1976), - Raoul Hausmann (1886 1971), - John Heartfield (1891-1968), - Richard Huelsenbeck (1892-1972), - Man Ray (1890-1976), - Francis Picabia (1879-1953), - Erik Satie (1866-1925), - Kurt Schwitters (1887-1948), - Tristan Tzara (1896-1963) Céljuk a botránykeltés, meghökkentés, provokáció, magatartásuk egyértelműen az abszolút tagadás felé mutat. A tradicionális művészet megcsúfolása, a múlt megtagadása és lerombolása fő céljuk, de új irányokat és célokat nem ad helyette. "az emlékezés eltörlése: DADA a jövő megsemmisítése: DADA Mindezen hatások és célok megvalósításához az eszköztáruk a hulladékból összeállított szobrok mellett a készen kapott tárgyak, melyeket egyszerűen műalkotássá nyilvánítottak (ready-made). Előszeretettel alkalmaztak néhány újszerű technikát: fényképmontázsokat, kollázsokat, frottázsokat, merzképeket. Ezen felül botránykeltő és harsány koncerteket és színházi előadásokat szerveztek. 20
Marcel Duchamp (1887-1969) a mozgalom előhangja, hatottak művészetére Cezanne, illetve a kubisták is. A Lépcsőn lemenő akt (1913) című képén még a futurizmus hatása is megfigyelhető a kubista vonások mellett. A képen öt egyforma emberalakot festett a lépcső fokaira, a mozgás az egymás utáni mozdulatok egyidejű ábrázolásával érzékeltette. KÉP: Duchamp: Lépcsőn lemenő akt Duchamp a ready-made, azaz a készáru munkáival előlegezi meg a dadaizmust. Különböző talált tárgyakat műalkotásként mutatott be, hiszen véleménye szerint egy hétköznapi használati tárgy is lehet műalkotás, ha kimozdítjuk a szokásos környezetéből. A kiállított helyzetben szabad ötleteket, gondolatokat keltenek a nézőkben. Ilyen a Palackszárító című tárgy is. 21
KÉP: Duchamp: Palackszárító Hans Arp (1887-1966) szobraiban az anyagok szépségét is tudatosan kihasználta, a nagy szabálytalan formák szépségéért alkotott. Jellegzetes alakzatai szép tárgyak, melyeket az ember szívesen kézbe venne. Ilyen alkotás a Fej és kagyló című alkotás is 1933-ból, mely polírozott sárgarézből készült. KÉP: Arp: Fej és kagyló 22
Max Ernst (1891-1976) alkotásaiban a dadaisták és szürrealisták szellemisége is megtalálható. Szobrászatában figurái térbelivé, kézzelfoghatóvá váltak. Plasztikáin az afrikai bennszülött törzsek fafaragásaink hatása érezhető. Alakjai sejtelmes, alvilági lényekhez hasonlók, melyeknek testtartása, leegyszerűsített formái a természeti népek szobrainak jellegzetességeihez hasonlítanak. KÉP: Ernst: Bak 6, Szürrealizmus 1924-1945 "Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben..." (Breton) A szó a francia sur réalisme szóból származik, melynek jelentése realitáson túli, valóságfeletti, valóságon feletti valóság. Az irányzat központjai: Franciaország, Spanyolország. A szürrealizmus megjelenése az Első Szürrealista Kiáltvánnyal vette kezdetét. A szürrealizmus menekülés az menekülés az I. világháborút követő politikai-gazdasági káoszból, tiltakozás a civilizált valós világ embertelensége, kegyetlensége ellen. Ez elől vonulnak el fantáziájukba, álmaikba, emlékeikbe, tudatalatti világukba, őrült vízióik világába. A szürrealizmusra jellemzően a szépség, mint esztétikai kategória nem létezik, és helyette a félelmetes, nyomasztó, groteszk, bizarr, fekete humor kategóriákat használják a művészek. A háború után megerősödő szürrealizmusnak volt az előfutára a Giorgio de Chirico (1888) által alapított metafizikus festészet, amely az 1910-15 közötti években fejlődött ki. A metafizikus festészet szakított a futurizmus dinamizmusával és kristályos formatisztasága, nyugalma már a neoklasszicizmust készíti elő. Képviselői azt vallották, hogy fel kell fedni a tárgyak rejtett nyelvét, az álmok, a tudatalatti világát, a dolgokban rejlő mágiát. Chiricón kívül még a korábban futurista Carlo Carrà és Giorgio Morandi tartozott ehhez az irányhoz. Az első szürrealista, és a fantáziavilág felfedezője Henri Rousseau (1844-1910) volt, aki autodidakta festőként teremtette meg meseszerű világát szinte ösztönösen. Gyermeki életszemléletéről árulkodnak sokszínű, vidám alkotásai. A szürrealista alkotók: 23
- Alexander Archipenko (1887-1964) - Amadeo Modigliani (1884 1920) - Aristide Maillol (1861-1941) - Constantin Brancusi (1876-1957) - Ernst Barlach (1870-1938) - Henry Moore (1898-1986) - Joan Miró (1893-1983) - Marc Chagall (1887-1985) - Paul Klee (1879-1940) - Salvador Dalí (1904-1989) A szürrealizmus két irányzata: - fényképszerűen naturalisztikus részletekből felépített abszurd víziók (pl.: Dalí) - vonzódás, az ősi, primitív, mitikus formákhoz és jelképekhez (gyerekrajzok, törzsi művészetek, hiegrolifák világa) (pl.: Klee) A szürrealizmus másik korai képviselője az európai festészetben az orosz Marc Chagall (1887-1985). 1910-ben kerül Párizsba, de ott is otthoni élményeit, a kis galíciai zsidó falut, rokonait, gyermekkori élményeit festi sejtelmes révületben, gyakran álomszerű látomásokban. Képein gyakran különféle emlékek és élmények képét vegyíti, néha meghökkentően deformál, játékos ötletekkel változtatja meg a dolgok természetes formáját. Műveiben a tárgyak és személyek szimbolikus jelentést kapnak. Jellegzetes figurái a szerelmespár, a kecske, a hal, az ingaóra. Igen sok stílus hatása megfigyelhető meg képein, de nem csatlakozik egyik irányzathoz sem teljes egészében. Az 1908-as Piros akt -jában a fauvizmus és a kubizmus elvei elegyednek, de az ugyancsak 1908-ban festett barnás tónusú Halál c. képének témája már későbbi törekvéseihez kapcsolódik. Az 1910-es Sárga szoba indítja el szürrealisztikus elemekkel vegyülő képei sorát, amelynek a lenyűgöző darabja az Én és a falum (1911), melyben valóságos szereplők álmaiban szereplő alakokkal keverednek. A képen ritmikus, egymásba vágó montázsban sorakoznak falujának emlékképei, felhasználja a futurizmus szimultánizmusát, a Boccioni-féle idő-tér egybeolvasztást. 24
KÉP: Chagall: Én és a falum 25
E montázsszerű, általában erős kék színt felhasználó stílus él tovább a Költő (1911), az Ivó katona (1912-13), a Csendélet (1912), az Állatkereskedő (1912) című képekben. 1914 után többnyire a faluja életéből vett jeleneteket festi, álomszerűen átalakítva a meseszerű élményeket ( Vityebszk felett 1914). A korszak végén kubista jellegű képeket fest ( A temető 1917; Szürke ház 1917; Kubista táj 1918). Művészi magatartásának egyik kifejezője az Önarckép hét ujjal (1912) című alkotása. Az élénk színek a favauvizmus, a síkszerű formák és az arc darabokra való felosztása a kubizmus hatását mutatja. A hét ujj a művész mágikus erejét jelenti, mint holmi varázsló jelenik meg. KÉP: Chagall: Önarckép hét ujjal Salvador Dalí (1904-1989) katalán származású festő a madridi Művészeti Akadémián tanult. Polgárpukkasztó viselkedésével, különcségével rövid idő alatt a legismertebb szürrealista lett Európában. Alkotásain az elképesztő jelenségeket és tárgyakat naturalista módon festette meg. Igen részletgazdagok a képei, melyek valóságon túli világot idéznek és valóságon túli hangulatot árasztanak. Műveire erőteljes hatással volt az 1936-os spanyol polgárháború illetve a II. világháború. És bár elmondása alapján a politika nem érdekelte, de ezektől nem tudta függetleníteni magát 26
A polgárháború előérzete (1936) című kép elvont jelképekkel utal a szörnyű háborúkra. Az alkotás torz képződményeket ábrázol. Emberi testrészekből (kéz, láb, fej) épül fel a festett alakzat. Az ujjak görcsös szorítása, az arc kényszeredett vigyora a háború nyomasztó mivoltára utal. KÉP: Dalí: A polgárháború előérzete Amadeo Modiglianira (1884 1920) a néger plasztika volt nagy hatással, remek szobrokat mintázott. Művészetének fő témája a női akt és a portré. Gótikus finomságú, törékeny aktjai költői szépségében a reneszánsz tradíció, elsősorban Botticelli festészetének a hatása érződik. Képeit a vonal dekoratív erejének a felhasználása jellemzi, néhány portréja az expresszionizmussal is rokon. 27
KÉP: Modigliani: Kék szemű nő (1917) 28
KÉP: Modigliani: Jeanne Hébuterne portré 29
Chaim Soutine (1894-1943) az expresszionizmus rokona. Színmegoldása még a fauvizmushoz kapcsolódik. Korszakunkban alkotott képei közül kiemelkedik barátjáról, Modiglianiról (1916) festett portréja és önportréja. Ha az említett mestereket nem is lehet egyik mozgalomhoz sem csatolni, azért hatottak rájuk az új törekvések, azok ismerete nélkül nem is érthető meg formanyelvük. A kor szobrászata nem olyan jelentős, mint a festészete. Korszakunk két legjelentősebb szobrásza, Aristide Maillol (1861-1941) és Émile-Antoine Bourdelle (1861-1929) is még a század végén kezdi el működését, munkásságuk azonban már jócskán áthúzódik a XX. századba is. Émile-Antoine Bourdelle Rodin köréből indult, később azonban ő is a modern, impresszionizmuson túlemelkedő szobrászat vezéralakjává vált. Különösen az archaikus szobrászat vonzotta, az archaikus görög plasztikában találta meg a neki legjobban megfelelő tradíciót. A kiegyensúlyozott nyugalmú Maillollal szemben szobrait igen gyakran a romantikus hevület fűti. 1912-ben alkotja nagyszabású reliefsorozatát a párizsi Théátre des Champs-Elysée-re. Általában sokat foglalkozik az építészet és a képzőművészet viszonyának a problémájával. 1909 a dátuma a nagyszerű Íjazó Herkules című szobrának. Kiemelkedő helyet foglal el szobrászatában elementáris portréművészete (Rodin, Ingres). Festőként kezdte Maurice Denis (1870-1943), majd Gauguin hat rá. Szobrászként is az impresszionizmussal szembenálló törekvésekhez kapcsolódik, illetve azok legfőbb képviselője. Művészetében a régi antik szobrászat, az asszír, az egyiptomi és a kora-görög plasztika eszménye éled újjá. Mindenekelőtt mitológiai és vallásos tematikájú képeket festett ( Paradicsom, A múzsák, Angyali üdvözlet ). Stilizáló formanyelve leginkább közelítette meg a szecesszió nemzetközi stíluseszményét. Nagyobb dekoratív feladatokat is vállalt (Théátre des Champs Élysées, Le Vésinet-i kápolna falképei). Jelentősek művészeti írásai is ( Théories, 1890-1910, Paris, 1913; Nouvelles Théories, Paris, 1921; Histoire de l'art religieux, Paris, 1939). 30
KÉP: Denis: Angyali üdvözlet Az avantgárd törekvéseknek is megvoltak a szobrász képviselői. Közöttük a legjelentősebb Alexander Archipenko (1887-1967). 1908-ban kerül Párizsba és az 1910-11 közötti Őszi Szalon -okon tűnnek fel újszerű szobrai. Kezdetben kubista szobrokat mintáz, majd expresszionista és absztrakt műveket készít. A vörös tánc, Anyaság, Gyerekek, Salome című szobrai kubisztikus torzói nagy vihart arattak. 1912-16 között alakítja ki az ún. skulptomalerei -t; erősen dekoratív színű reliefeket mintáz. Szobrászata anyagául újszerű anyagokat is használ, az 1914-es Medrano -ja vas, fa, üveg konstrukció. 7, Konstruktívizmus...a mértani alak a rajz lényege. A mértan - a térnek, a tér arányainak és kapcsolatainak tudománya - mindig is a festészet alapvető szabálya volt. A mértan az a képzőművészetnek, ami a nyelvtan az irodalomnak. (Apollinaire) A szó eredete a constructio latin kifejezésből származik, mely felépítést, szerkezetet jelent. Szándékuk szerint törekszenek a racionális rend, egyensúly és nyugalom megteremtésére. Elsősorban építészeti és képzőművészeti irányzat ez; célja a világ absztrakt újraépítése, a világállapotot jellemző rendezetlenség és káosz felszámolása. Ideálja az új ember konstruktív életmódja volt. Értékrendjében a célszerűséget és a társadalmi hasznosságot az esztétikum fölé helyezte. Feladatául vállalta az autonóm és az alkalmazott művészetek közti határvonal megsemmisítését is. Szigorú mértani formákból építkeznek (vonal, négyszög, kör), színekben a fehér és három alapszín (kék, piros, sárga) használták leginkább. Szerkesztésük zárt, arányos, világos. Leginkább Hollandiában, Németországban, és Oroszországban terjedt el. 31
A konstruktivizmus közvetlen képzőművészeti előzménye a szuprematizmus, azaz síkfestészet: a természeti formák legegyszerűbb geometriai síkidomokra való redukálása a zártság, az egyszerűség és a tisztaság jegyében fekete, fehér és vörös színek használatával. Az irányzat megteremtője Kazimir Malevics (1878-1935) orosz festő. A konstruktivizmus egyik ágazata a Walter Gropius (1883 1969) német építész és iparművész által alapított Bauhaus (építőház) elnevezésű, funkcionalista szemléletű német művészeti iskola, a művészetek és mesterségek szabadiskolája volt. A csoport Weimarban (1919 1926), majd Dessauban (1926 1933) működött. Célja az igényeket magas szinten kiszolgáló produktumok létrehozása korszerű technológiával, illetve az emberi környezet átalakítása célszerűség és hasznosság jegyében. Ez az irányzat rakta le a modern ipari formatervezés alapjait; alapításával kezdődött az építészet történetének napjainkig tartó, legújabb korszaka. Ideálja volt az összművészet is. A Bauhaus nem csupán egyszerű művészeti iskola volt, hanem a szó szoros értelmében vett alkotóműhely. Az emberi környezetet teljes egységben alakító, céltudatos munkára nevelt. Oktatási programjába felvette mindazt, ami az előző negyed század újító törekvéseiből időtállónak bizonyult: a szecesszióból a (Morris elveire visszanyúló) szociális elkötelezettséget és a kézműves munka tiszteletét, a Werkbundtól a korszerű technika hasznosításának igényét s a tárgyilagosságot, a kubizmustól a térrel kapcsolatos kísérletek eredményeit, a geometrikus absztrakciótól az elvont komponálás módszerét. A konstruktivizmus irodalmi megnyilvánulása csekély, néhol a lírában és a vegyes típusú prózában fordul elő. A konstruktivizmus hívei közé lépett a jövőkép művészi megfogalmazásában az 1920-as évtizedben Bécsben Kassák Lajos és Moholy-Nagy László, majd néhány vers erejéig József Attila is. Ennek a hatásnak a kései megnyilvánulása pl. A város peremén c. 1933-as költemény záró szakasza. 8, Magyar művészeti csoportok A magyar avantgárd A 20. század első felének magyar művészetet két nagyobb periódusra tagolják. Az első szakasz, a tágabb értelemben vett századforduló, a 19. század utolsó éveit és a 20. század első két évtizedét foglalja magában, vagyis a millennium körüli évektől az első világháború végéig terjed. A második szakasza a két világháború közötti korszakot jelenti. 32
A magyar avantgárd vezéregyénisége Kassák Lajos (1887-1967), aki egyben a hazai konstruktivista festészet megteremtője is. Festészetére a síkkonstruktivizmus jellemző, a kompozíciós rend törvényszerűségeit vizsgálta. Az aktivizmus három jellegzetes tehetségű festője Kassák mellett Nemes Lampérth József, Uitz Béla, illetve Bortnyik Sándor voltak. Kassák a húszas években festette képarchitektúráknak nevezett síkkonstruktivista kompozícióit. Uitz emigrációja kezdetén hasonló kísérleteket folytatott művészi analízis sorozatával és Bortnyik is ezen az úton haladt a húszas évek elején, Weimarból való hazatérése után kezdődő, metafizikus-szürrealisztikus korszaka felé. Az ő műveikkel zárul a Nagybányától az aktivizmusig ívelő szakasz. Az aktivizmusnak nevezett irodalmi, művészeti mozgalom fokozatosan alakult ki a Kassák által szerkesztett Tett (1915), majd annak betiltása után a Ma (1916) című folyóiratok körül. Az utóbbi köré csoportosulók a reneszánsz kísérletezők csoportjának modernkori megfelelője volt. Az irodalmi avantgárdot is először ő képviselte, a kortársak egyszemélyes avantgárdnak is nevezték. Művészetelméleti írásaival vált a magyar avantgárd szellemi vezetőjévé. Az ő és Moholy-Nagy László eszméi alapozták meg a 20. századi modern festészetet hazánkban. A Ma-csoporthoz tartozó Moholy-Nagy László (1895-1946) merész konstrukcióiban az anyagok fényáteresztő képességét is kihasználta, gyakran kombinált össze különféle anyagokat és technikákat. Modern anyagokkal folytatott kísérleteket, melyekben a tér és forma kapcsolatát vizsgálta. Dolgozott a Bauhaus tanáraként is, miután megismerte Walter Gropiust 1923-ban. Németországból Angliába, majd az USA-ba került. Chicagóban alapította meg az Institute of Design nevű magániskoláját. 33
KÉP: Moholy-Nagy László: CHX A nagybányai művésztelep A franciaországi impresszionista festészeti mozgalom hatására alapította 1896-ban Hollósy Simon (1857-1918). A művésztelep alkotói a naturalizmus és impresszionizmus jegyében munkálkodtak. Az ő munkájuk révén jelentek meg hazánkban az új festészeti irányzatok. A Münchenben tanult művész képeire még a finom naturalizmus a jellemző ekkor. Legismertebb alkotása a Tengerihántás (1885), melyen még az akadémikus festőkre jellemző részletező előadásmód figyelhető meg. A magyarság szabadságvágyát kifejező Rákoczi-induló (1899) című alkotáson lenyűgöző erejű alakokat festett meg. Az erős csúcsfények és árnyékos részek kontrasztja mozgalmasságot visz az képbe. 34
KÉP: Hollósy Simon: Tengerihántás, Rákóczi-induló 35
Az iskola legnevesebb alkotója Ferenczy Károly (1862-1917) volt. A művésztelepen az olaszországi és müncheni tanulóévek után a magyar plein air festészet meghatározó alakjává vált. Képein a külső térben megfigyelt fényhatások színekre gyakorolt hatását vizsgálta. Október (1903) című alkotásán az erőtlen napsütés hatására változnak meg a színek, a Márciusi est (1902) képen pedig az alkonyat kifejezésére visszafogottan használta a színeket. Nagybányához köthető Rippl-Rónai József (1861-1927) grafikus, festő, iparművész is. A magyar posztimpresszionista festészet jelentős alkotója. Olajfestményei mellett, pasztellrajzai is kiemelkedőek. Saját elnevezésű kukoricás korszakában jellegzetes stílust alakított ki, mely egyéni ecsetkezelésére utal. (kukoricaszem nagyságú festékfoltokkal alakítja ki a kompozíciót). Jól megfigyelhető a Lazarine és Anella (1910) című képen, hogy apó színfoltokból alakítja ki a képfelületet, szinte mozaikszerűen, erősebb kontúrokat rajzolva a nagyobb formák hangsúlyozására. 36
KÉP: Rippl-Rónai József: Lazarine és Anella Csontváry Kosztka Tivadar (1853-191) festészete egyéni, elszigetelt jelenség. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. A valóság tárgyainak tudatos megfigyelése révén értékes műveket alkotott, szenvedélyes expresszív képei egyedi és utánozhatatlan látomások. A festményei furcsa alakjai nyugtalan, bizonytalan ember lelki viaskodásairól árulkodik. Járt Egyiptomban, Libanonban, Jeruzsálemben és ezen egzotikus tájak színeivel varázslatos hangulatot és különös világot teremtett. A valóság és álomvilág keveredik munkáiban. A magányos cédrus (1907) idézi fel a Közel-Kelet egzotikus tájainak emlékét. Egyéni szimbólumként is felfogható a cédrus alakja, ami a társadalom által el nem fogadott művészt jelképezi. 37
Kép: Csontváry Koszta Tivadar: magányos cédrus A neósok A nagybányai művésztelep második generációjának művészei már nem Münchenben, hanem Párizsban tanultak, és ott bekapcsolódtak a legfrissebb művészeti törekvésekbe. A legtöbben a Vadak körébe kerültek, egyesek Matisse-nál tanultak (pl. Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza), mások együtt állítottak ki vele (Czóbel Béla, Ziffer Sándor), és ezt a stílust magukkal vitték Nagybányára is. Itt 1906-ban Czóbel Béla (1883-1976) robbantott ki forradalmat Párizsban festett képeinek bemutatásával. A síkszerű kompozíciókon az intenzív színekkel kitöltött felületeket erős körvonalak határolják, a formák leegyszerűsítettek. Legérzékenyebb képein olyan embereket ábrázolt, akiknek igen jellemző arckifejezésük, fejtartásuk, mozdulataik vannak. 38
KÉP: Czóbel Béla: Kislány ágy előtt Ez a neós -nak nevezett stílus (a szó a "neoimpresszionizmus" lerövidítéséből ered) került át aztán Kecskemétre és Budapestre, és ebből az irányzatból nőtt ki illetve túlnyomórészt ezekből a művészekből formálódott 1909-ben az első magyar avantgárd művészcsoport, a később Nyolcak néven kiállító Keresők is. A nyolcak Az avantgárd Magyarországon 1908-ban jelentkezett a Nyolcak elnevezésű csoporttal. A magyar művészet ekkor az egyetemes művészet áramával együtt haladt, annak szerves részét képezte. 1909-ben A MIÉNK tagjai közül nyolc művész kivált és még ugyanabban az évben "Keresők" néven szervezett kiállítást. 1911-es második kiállításukon már "Nyolcak" néven szerepeltek. A csoport tagjai: Kernstok Károly, Berény Róbert, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Orbán Dezső. Harmadik és egyben utolsó kiállításukon 1912- ben már csak négyen vettek részt (Berény, Pór, Tihanyi, Orbán). A csoport vezéralakja Kernstock Károly (1873-1940) volt. Cezanne volt rá nagy hatással. A Lovasok a vízparton (1909) című képe hasonlít is Cezanne Nagy fürdőzők című alkotására. Hasonlóan gömbölyű és hengeres formákból építi fel az emberalakokat, de a magyar művésznél sokkal légiesebbek, könnyedebbek ezek az alakok. 39