Esélyegyenlőségi és fenntarthatósági információk
Összefoglaló... 3 1. Esélyegyenlőség az Európai Unióban... 8 2. Az esélyegyenlőséghez kapcsolódó hazai szabályozás és gyakorlat... 11 2.1 Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról... 11 2.2 A vállalkozások és esélyegyenlőségi szempontok figyelembe vétele... 18 3. A fenntarthatóság nemzetközi vonatkozásai... 22 3.1 A fenntarthatóság megjelenése a nemzetközi jogban... 23 3.2 Fenntarthatóság az Európai Unióban... 25 4. A fenntarthatósághoz kapcsolódó hazai szabályozás és gyakorlat... 27 4.1 A fenntarthatósághoz kapcsolódó magyarországi stratégiaalkotás és szabályozási elemek... 28 4.2 A vállalkozások és fenntarthatósági szempontok figyelembe vétele... 30 2
Összefoglaló Esélyegyenlőség 1) Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek alapvető megközelítési szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról), valamint a 119. cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) kerültek rögzítésre. Az azonos esélyek biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja, amely az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel. Az Európai Unió az esélyegyenlőség szempontjainak kialakítására, programként való összefoglalására számos irányelvet rögzített, amelyek a jogharmonizációval a magyar jogrendbe is beépítésre kerültek. 2) Az Európai Unió Strukturális Alapjai azt szolgálják, hogy a fejletlenebb uniós tagországokban előre haladjon a gazdasági szerkezet átalakítása, amely mérsékli a termelékenység és a hatékonyság jelentős eltéréseit, megteremti a felzárkózás feltételeit. Az emberi viszonyok jobbá tételét, a társadalmi kohéziót szolgáló intézkedések forrása az Európai Szociális Alap. Uniós alapelv, hogy az alapokból származó közösségi forrásokkal megvalósuló projektek esetében 1) a fejlesztések ne járjanak a természeti környezet indokolatlan terhelésével (fenntartható fejlődés biztosítása), 2) a különféle társadalmi csoportok közti különbségek mérséklődjenek. A fenntarthatóság és az esélyegyenlőség biztosítása ott szerepel az uniós pályázatok horizontális célkitűzései között, figyelembe vételük nélkül nem nyerhetők el uniós pályázati források. 3) Az egyenlő bánásmód követelményének szabályozása Magyarországon háromszintű. a) Az Alkotmány általános érvénnyel mondja ki a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. b) Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény a jogrendszer egésze számára ad részletesebb útmutatást a követelmény értelmezéséhez. c) Számos ágazati jogszabály (Munka Törvénykönyve, közoktatási és felsőoktatási törvény, egészségügyi törvény stb.) utal az esélyegyenlőségi törvényre, és állapít meg további, csak az adott területen érvényes szabályokat. A közösségi jog e témakörre vonatkozó teljes harmonizációját hazánkban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény valósította meg. Ez az esélyegyenlőséggel foglalkozó legfontosabb hazai jogszabály. Az esélyegyenlőség területén a másik fontos előrelépés az volt, hogy a Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII. törvény) 2001. július elsejétől hatályos módosítása bevezette az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér fogalmát. 4) Egy vállalkozásnak több okból is célszerű figyelembe vennie az esélyegyenlőségi szempontokat. 3
- Egyrészt lojális, hosszú távon elkötelezett munkavállalók kerülhetnek a vállalkozáshoz. Az esélyegyenlőségi követelményeknek való megfelelés propagálása versenyképességi előnyökkel is járhat. - Másrészt, a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásának előmozdítására hozzáférhetők különféle kedvezményes megoldások: adókedvezmények, a járulékfizetés mérséklése. - Harmadrészt, az uniós forrásokhoz csak úgy lehet hozzájutni, ha a pályázó vállalkozás valamilyen intézkedést tesz az esélyegyenlőség érvényesítéséért. Ugyanakkor - évről évre változó formában - hazai forrásból biztosított foglalkoztatás-bővítési pályázati támogatások is elérhetők, amelyek célja a hátrányos helyzetű emberek alkalmazásának előmozdítása is lehet. Fenntarthatóság 1) Mi a fenntarthatóság? Az emberiség, az egyes emberek és társadalmak közvetlenül vagy a gazdaság révén szükségleteik kielégítése érdekében természetes környezetükből veszik el azokat a javakat, amelyeket a földi rendszer létezése óta felhalmozott. Ettől a rendszertől az ember annyit és olyan körülmények között vehet el, hogy ne sértse saját létkielégítésének jövőbeli esélyeit. Ezt a nagyon egyszerű felismerést fogalmazta meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közös jövőnk jelentése 1987-ben, miután úgy találta, hogy környezetünk erőforrásait és állapotát a növekvő számú és igényű emberiség veszélyezteti. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A társadalom megfelelő életminőségének biztosítása a fenntartható fejlődést célul kitűzve olyan fejlődés (vagy olyan létfenntartás, ebben az értelemben beszélünk fenntarthatóságról) amelyben a környezet feltételként jelenik meg, amely azt jelenti, hogy addig a mértékig használhatjuk természetes környezetünk erőforrásait, amíg nem sértjük annak megújulási lehetőségét, azaz eltartó-képességét. A gazdaság a társadalom fenntartásának, a környezet használatának eszköze. Ezt az eszközt a társadalom hasznára, a környezet sérelme nélkül kell használnunk. Nem lehet megengedni, hogy a gazdaság öncélúvá váljon olyan mértékig, hogy működésével sértse társadalmi, környezeti érdekeinket. 2) A fenntartható fejlődés fogalmának szerződéses nemzetközi jogi koncepciója az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. A nemzetközi jogi kiindulópont a Riói Nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről (és az ahhoz kapcsolódó Agenda 21 cselekvési terv), melyet 1992-ben fogadtak el az ENSZ konferenciáján. Tíz évvel később az ENSZ johannesburgi Fenntartható Fejlődés Csúcsértekezletén újból megerősítésre kerültek a Riói Nyilatkozat elvei és az Agenda 21. A fenntartható fejlődés koncepciója a nemzetközi szerződéses gyakorlatban az államok társadalmi, gazdasági fejlődését olyan értelemben korlátozó jogi eszközként szerepel, hogy az államok tekintettel legyenek a jövő nemzedékek érdekeire, továbbá a környezetvédelem, a bioszféra és az ökoszisztémák védelmének 4
célkitűzésére. Fontos nemzetközi jogi fejlemény, hogy a környezetvédelmen túli területek, a népesedés vagy az emberi egészség kérdései is integrálódnak a fenntartható fejlődés koncepciójába. 3) Az Európai Unió elsődleges jogában a fenntartható fejlődés részben alapelv, részben cél, amelyet maga az Európai Unióról szóló Szerződés nem törekszik meghatározni. Az EU a Lisszaboni Szerződéssel együtt hatályba lépett Alapjogi Charta preambulumában kinyilvánítja a jövő nemzedékek iránt viselt felelősség elvét. A másodlagos jog sem nélkülözi a fenntarthatóság immár tényleges jogszabályi megjelenését. Legtöbbször a különböző uniós támogatási rendszerekben, azok magyarázataként, elveként vagy céljai között jelenik meg a fenntarthatóság. 2009- ben jelenik meg az első olyan másodlagos jogi szabály, amely már megpróbálja a fenntarthatóságot végrehajthatóvá tenni, mégpedig a megújuló energiák kapcsán. Az EU politikai dokumentumai keretében 2001-ben jelent meg első ízben fenntartható fejlődési stratégia [COM/2001/264], melyet 2006-ban megújítottak [Council/10117/06], majd 2009-ben felülvizsgáltak [COM/2009/0400]. Ezek nyomán minden tagállamban elkészültek a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiák. Az azóta eltelt időben is számos olyan uniós politikai dokumentum látott napvilágot (például az EU 2020 stratégia, az EU Biodiverzitás Stratégia 2020), amelyek a hazai fenntarthatósági stratégia szempontjából is fontos célkitűzéseket határoztak meg. 4) A magyar fenntartható fejlődési stratégia megalkotásában a nemzetközi és európai jog a fenntartható fejlődés fogalmának rugalmassága, a konkrét jogi kötelezettségek szűkössége miatt tág mozgásteret biztosít, lehetőséget teremtve saját erőforrásaink állapotához, az országot érő kihívásokhoz legjobban igazodó cél/prioritás/eszközrendszer meghatározásához, melynek során azonban figyelemmel kell lenni a globális fenntarthatósági problémák megoldásában ésszerűen elvárható magyar közreműködésre, valamint az általunk okozott határokon túlnyúló hatásokra is. A szén-dioxid kibocsátás szabályozása hazai jogi hátterének főbb elemei a következők. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének kihirdetése (1995. évi LXXXII Tv.), a Kiotói Egyezmény kihirdetése (2007. évi IV. Tv.), az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. Törvény. Az Országgyűlés 28/2008. (III. 20.) számú határozata, amely elfogadta a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát. A 323/2007. (XII. 11.) Kormányrendelet, amely a kiotói egységek értékesítésére létrehozta a Zöld Beruházási Rendszert. A magyar jogszabályi környezetből kiemelendő még a 213/2006. (X. 27.) Kormányrendelethez illeszkedő, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. Törvény. Magyarországon 2002 óta kötelező átvétellel és garantált hatósági árral támogatják a megújuló és kapcsolt villamosenergia-termelést. 5
Magyarország 2004-es Európai Uniós csatlakozásával jogosulttá vált az Unió fejlesztési támogatásaira. A pályázati kiírásokban rendre megjelennek környezetvédelmi szempontok, a megújuló energiaforrások hasznosítását célzó projektek is támogathatóak. Érvényben van Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2010-2020. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gondozásában, 2012-ben elkészült a "Nemzeti Energiastratégia 2030" című dokumentum. 2007-ben kidolgozásra került a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiája. A Kormány döntése értelemében a Stratégia rendszeres időközönként felülvizsgálatra kerül, és hozzá kapcsolódóan konkrét Cselekvési Tervek kerülnek kidolgozásra, melyek kétéves, gördülőtervező jelleggel kerülhetnek végrehajtásra. 5) A fejlődésnek a társadalom megfelelő életminőségét kell eredményeznie, ezért a fejlesztések során a szervezeteknek a szorosan vett gazdálkodási feladataikon túl a hosszú távú működési feltételek biztosítása érdekében részt kell vállaljanak a szélesen vett társadalmi feltételek javításában. A vállalatok és önkormányzatok nem csak a szűken vett, tulajdonához kötődő döntéseiért felelősek, hanem a működésük, termékeik és szolgáltatásaik révén kapcsolatba került fogyasztókért, az alkalmazottakért és egyéb érdekelt félért (beszállítók, partnerek, stb.), valamint a társadalmi folyamatok befolyásolásáért. Olyan szervezeti stratégiák szükségesek, amelyek a szervezetek környezeti és társadalmi felelősségét erősítik. A jogi szabályozások betartásán túl a fenntartható fejlődést biztosító beruházások és üzleti gyakorlat hozzájárulhat a gazdálkodó szervezetek versenyképességéhez, jobb eredmény érhető el az üzlet minden szintjén, előnyösen befolyásolja a menedzsment gyakorlati lépéseit, javítja a munkakörülményeket, az egészségügyi és biztonsági kockázatokat, a szervezet partnereivel való kapcsolatait, a versenyben elfoglalt helyét. Az önkormányzatok számára a fenntarthatóság figyelembe vétele településszervezési szinten egy jól összpontosított, társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok összehangolását jelentő politikát jelent, intézményi szinten pedig környezetvédelmi példamutatást. 6) Egy vállalkozásnak több okból is célszerű figyelembe vennie a fenntarthatósági szempontokat. - A vállalkozás tevékenységnek megkezdéséhez, működéséhez, fejlesztéseihez stb. kapcsolódó jogszabályok, illetve eljárások számos esetben tartalmaznak a fenntarthatósághoz kapcsolható szempontokat: például engedélyhez kötött tevékenységek folytatása, építési engedély kiadásának feltételei, a tevékenységhez köthető különleges engedélyek elnyerése, adott telephelyen történő működés stb.. Az engedélyek megszerzéséhez, a tevékenység folytatásához olyan követelményeknek kell megfelelni, amelyekben gyakran kimondva/kimondatlanul benne szerepelnek a fenntarthatósági szempontok. Fel kell hívni a figyelmet, hogy eltérés mutatkozik a környezetvédelmi szabályok betartása és a fenntarthatóság érvényesítése között. A meglévő környezetvédelmi jogszabályok célja a környezeti elemek (föld, víz, levegő, élővilág) védelme, amelyek meghatározzák a környezetszennyezés 6
lehetséges mértékét, amelyek mindenkire nézve kötelezőek. A környezetvédelmi szabályok ugyanakkor önmagukban csak kis mértékben alkalmasak arra (mert túlmutat annak keretein), hogy a természeti erőforrások hatékony felhasználásához és a társadalom megfelelő életminőségéhez igazodóan befolyásolja a termelés és fogyasztás térbeli és időbeli folyamatait (például növekvő hulladékok, túlzsúfolt városok, leszakadó térségek, természetes területek visszaszorulása stb.). - A fenntarthatósági követelményeknek való megfelelés (például energia megtakarításra törekvés, a környezetszennyezés mérséklése, a papírfelhasználás csökkentése, az elektronikus munkavégzés kiterjesztése, a zöld iroda megoldások alkalmazása stb.) a ráfordítások leszorítását, a piacra lépés esélyének erősítését, s így a versenyképesség növelését szolgálják. Azaz közvetlen gazdasági hasznuk van. Sokkal könnyebb és hatékonyabb a környezeti szempontokat kezdettől fogva szem előtt tartani, tervezni és alkalmazni, mint azokat utólagosan, drága pénzért beépíteni a projektbe, vagy még rosszabb esetben a környezetben okozott károk felszámolására költeni. A fenntarthatósági szempontok figyelembevétele ugyanakkor javíthatja a vállalkozás társadalmi elfogadottságot, növeli a fejlesztő jó hírét, amely javítja piaci pozícióit. A jó megoldások példaként szolgálhatnak más vállalkozások számára a helyes és követendő fenntarthatósági gyakorlat tekintetében. - Számos pályázati uniós forrás kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódik a fenntarthatósági követelményekhez. Ilyenek például az Új Széchenyi Terv Zöldgazdaság-fejlesztési program, a Tudomány Innováció Program pályázati kiírásai. - Ugyanakkor a pályázati uniós forrásokhoz általában is csak úgy lehet hozzájutni, ha a pályázó vállalkozás valamilyen mértékben figyelembe veszi a fenntarthatóság érvényesítését. A Tanács 1083/2006/EK Rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról a támogatások alapelveként határozta meg (17. cikk) a fenntartható fejlődés biztosítását: Az alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés keretében, valamint a környezet védelme és állapotának javítása céljának a Közösség általi előmozdítása keretében kell megvalósítani, a Szerződés 6. cikkében megállapítottak szerint. A horizontális elvárás, mint nevesített uniós elvárás lényege, hogy a támogatások felhasználásakor a támogatási rendszer egészében (az operatív programok és beavatkozásaik tervezésétől kezdve, a megvalósításon át a nyomon követésig) függetlenül attól, hogy azok nem önálló célkitűzésként kerültek meghatározásra külön is figyelmet kell fordítani. A projektek tervezése, elbírálása, megvalósítása, majd létrejöttük esetén utólagos értékelésük során a fenntarthatóság feltételeinek biztosítása tehát európai uniós elvárás, amelyet a pályázónak figyelembe kell venni. 7
1. Esélyegyenlőség az Európai Unióban Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek alapvető megközelítési szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról), valamint a 119. cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) kerültek rögzítésre. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet úgynevezett pozitív megkülönböztető intézkedésekre is. Az Amszterdami szerződés 1999-es hatálybalépésével egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ezen új cikkely célja, hogy a Tanács megtehesse a szükséges intézkedéseket mindennemű, a nembeli, a faji, az etnikai hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti, és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében. Az Európai Unióban az alapszerződések képezik az úgynevezett elsődleges jogszabályokat. Ezek elfogadása, és egy az egyben történő alkalmazása valamennyi tagállam részére kötelező. Szintén be kell fogadni, és be kell építeni a nemzeti jogszabályokba azokat az uniós rendeleteket, amelyek a közös uniós ügyek másik jogszabályi pillérét jelentik. Ezek közé tartoznak az irányelvek, amelyek a nemzeti jogba a jogharmonizáció révén épülnek be. Azaz az irányelv célkitűzéseit kell megjeleníteni és ennek megfelelően alkalmazni szabályait. A munkajogi jogszabályok uniós irányelv formáját öltötték. Ezek közé tartoznak az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok. Az azonos esélyek biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja, amely az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel. A hetvenes évek közepéig lényegében az azonos munkáért azonos fizetséget elv megvalósítására törekedtek. Az ezt követő másfél évtizedben lépésről lépésre a közösségi szociálpolitika legkidolgozottabb és viszonylag sikeresen alkalmazott eleme az egyenlő bánásmód tagállami szabályainak harmonizálása lett. A 8
nyolcvanas évek végétől egyre hangsúlyosabban megfogalmazásra kerülő és érvényesülő esélyegyenlőségi koncepció már egyre nagyobb mértékben meghaladja az egyenlő bánásmód alkalmazásán, és határozott lépésekkel, pozitív diszkriminációval (előnyök biztosításával) igyekszik tényeleges esélyegyenlőség biztosítani a hátrányos helyzetű emberek, embercsoportok részére. Az Európai Unió az esélyegyenlőség szempontjainak kialakítására, programként való összefoglalására számos irányelvet rögzített, amelyek a jogharmonizációval a magyar jogrendbe is beépítésre kerültek. Az uniós irányelvek közül az alábbiakat emeljük ki 1 : A Tanács 75/117/EK irányelve a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (1975. február 10.) A Tanács 76/207/EK irányelv a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkavégzés terén történő végrehajtásáról (1976. február 9.) és az azt módosító 2002/73/EK Irányelv. A Tanács 79/76/EK irányelv a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról (1978. december 19.) A Tanács 97/80/EK irányelv a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről (1997. december 15.) A Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód alkalmazásáról (2000. június 29.) Az irányelv megvalósítja az egyenlő elbánás elvét az emberek között, függetlenül faji vagy etnikai származásuktól. Védelmet nyújt a diszkrimináció ellen a foglalkoztatásban, képzésben, oktatásban, társadalombiztosításban és egészségügyben, valamint az árukhoz és 1 Forrás: Esélyegyenlőség és foglalkoztatás: kézikönyv vállalkozásfejlesztési intézmények és munkaügyi központok munkatársai számára (SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, 2009). 9
szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A diszkrimináció sértettjeinek megadja azt a jogot, hogy jogi vagy adminisztratív eljárásban panaszt emeljenek, s ezt a diszkriminálók megfelelő büntetése kísérje. Minden tagállamban előírja egy olyan szervezet megalakítását, amely az egyenlő elbánást szorgalmazza és független segítséget nyújt a faji diszkrimináció áldozatainak. A Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (2000. november 27.) Az irányelv megvalósítja a foglalkoztatásban és képzésben az egyenlő elbánás elvét, függetlenül az emberek vallásától, hitétől, szexuális orientációjától és életkorától. A faji egyenlőség irányelvével azonos előírásokat tartalmaz a diszkrimináció, a jogorvoslati jog és a bizonyítási teher megosztásával kapcsolatban. Megköveteli, hogy a munkáltatók ésszerű elrendezésben tekintetbe vegyék a fogyatékossággal élők szükségleteit, amennyiben azok rendelkeznek a szóban forgó munkakörhöz szükséges képesítéssel. Az előbbieken túl az Európai Bizottság más alapvető fontosságú dokumentumot is elkészített, amelyek hosszú távú cselekvési terveket, programokat jelölnek meg az Európai Unió, illetve a tagállamok számára. Kapcsolódó stratégiák kidolgozására is sor került. Ezek A nemek közötti esélyegyenlőség közösségi keretstratégiája 2001-2005, az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a Lisszaboni Stratégia (2000). Ez utóbbi azt a célt fogalmazta meg, hogy az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági egységévé váljon. Az azóta felfrissített lisszaboni stratégia centrumában a növekedés és a munkahelyek állnak. Az Európai Unió Strukturális Alapjai azt szolgálják, hogy a fejletlenebb uniós tagországokban előre haladjon a gazdasági szerkezet átalakítása, amely mérsékli a termelékenység és a hatékonyság jelentős eltéréseit, megteremti a felzárkózás feltételeit. Az emberi viszonyok jobbá tételét, a társadalmi kohéziót szolgáló intézkedések forrása az Európai Szociális Alap. Uniós alapelv, hogy az alapokból származó közösségi forrásokkal megvalósuló projektek esetében 1) a fejlesztések ne 10
járjanak a természeti környezet indokolatlan terhelésével (fenntartható fejlődés biztosítása), 2) a különféle társadalmi csoportok közti különbségek mérséklődjenek. A fenntarthatóság és az esélyegyenlőség biztosítása ott szerepel az uniós pályázatok horizontális célkitűzései között, figyelembe vételük nélkül nem nyerhetők el uniós pályázati források. 2. Az esélyegyenlőséghez kapcsolódó hazai szabályozás és gyakorlat Az egyenlő bánásmód követelményének szabályozása Magyarországon háromszintű. 1) Az Alkotmány általános érvénnyel mondja ki a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. 2) Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény a jogrendszer egésze számára ad részletesebb útmutatást a követelmény értelmezéséhez. 3) Számos ágazati jogszabály (Munka Törvénykönyve, közoktatási és felsőoktatási törvény, egészségügyi törvény stb.) utal az esélyegyenlőségi törvényre, és állapít meg további, csak az adott területen érvényes szabályokat. A közösségi jog e témakörre vonatkozó teljes harmonizációját hazánkban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény valósította meg. Ez az esélyegyenlőséggel foglalkozó legfontosabb hazai jogszabály. Az esélyegyenlőség területén a másik fontos előrelépés az volt, hogy a Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII. törvény) 2001. július elsejétől hatályos módosítása bevezette az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér fogalmát. 2.1 Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról A törvény kimondja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség és deklarált célja, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára. Lehetővé teszi a közérdekű 11
igényérvényesítést, a jogsérelem esetén a bizonyítási teher megfordulását és 2005. évtől kezdődően speciális, az egyenlő bánásmód megsértése esetén eljáró hatóság felállítását rendelte el (Egyenlő Bánásmód Hatóság). A) Általános rendelkezések A törvény hatálya. Az egyenlő bánásmód követelményét a magyar állam, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei, a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, a közalapítványok, köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szervezetei, a közszolgáltatást végző szervezetek, a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény), a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények, a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak, az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók, a pártok, valamint egyéb költségvetési szervek foglalkoztatásra és munkavégzésre irányuló megállapodásaik létesítése és fenntartása során, illetve az azokhoz kapcsolódó eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani. Az egyenlő bánásmód követelményét az előbbieken túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani, aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, 12
aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz, az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az állami támogatás igénybevételétől kezdődően mindaddig, amíg az állami támogatás felhasználását az arra jogosult szerv a rá vonatkozó szabályok szerint ellenőrizheti, valamint a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Hátrányos megkülönböztetés. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzetiséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. 13
Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás. Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a hátrányos megkülönböztetés pontban felsorolt tulajdonságával függ,össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a szóban forgó tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít. Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. Előnyben részesítés. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul. Az ilyen rendelkezések akkor tekinthetők jogszerűnek, ha egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányulnak, ha törvényen, vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződéses rendelkezésen alapulnak, és meghatározott időre vagy meghatározott időre vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig érvényesek. Külön említi a törvény, hogy a pártok ügyintéző és 14
képviseleti szervének megválasztása, valamint a jelöltállítás során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesülő előnyben részesítés is e kategóriába sorolandó. 2 B) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését ez a hatóság ellenőrzi. A hatóság autonóm államigazgatási szerv. A hatóság független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. A hatóság számára feladatot csak törvény állapíthat meg. A hatóság fejezeti jogosítványokkal felruházott központi költségvetési szerv, amelynek költségvetése az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős miniszter költségvetési fejezetén belül önálló címet képez. A hatóságot elnök vezeti. A hatóság elnökét aki nem lehet tagja pártnak, nem tölthet be állami vagy önkormányzati tisztséget - a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott eljárások során - így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során - érvényesíthetőek. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaikban sértett személyek és csoportok jogainak védelmében; véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök és jelentések tervezeteit; 2 Esélyegyenlőség és foglalkoztatás: kézikönyv vállalkozásfejlesztési intézmények és munkaügyi központok munkatársai számára (SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, 2009), 23-24. oldal. 15
javaslatot tesz az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra; rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és a Kormányt az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetről; feladatainak ellátása során együttműködik a társadalmi és érdekképviseleti szervezetekkel, valamint az érintett állami szervekkel; az érintettek számára folyamatos tájékoztatást ad és segítséget nyújt az egyenlő bánásmód megsértése elleni fellépéshez; közreműködik az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban nemzetközi szervezetek, így különösen az Európa Tanács számára készülő kormányzati jelentések elkészítésében; közreműködik az Európai Unió Bizottsága számára az egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelvek harmonizációjáról szóló jelentések elkészítésében; évente beszámol a Kormánynak a hatóság tevékenységéről és e törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatairól. Képviselet és bizonyítás Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban - így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per során - a társadalmi és érdekképviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - képviselőként járhat el. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte. A másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. 16
C) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése- foglalkoztatás Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében; a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan; munkafeltételek megállapításában és biztosításában; a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások megállapításában és biztosításában; a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben; az előmeneteli rendszerben; a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés; a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés. 17
2.2 A vállalkozások és esélyegyenlőségi szempontok figyelembe vétele Egy vállalkozásnak több okból is célszerű figyelembe vennie az esélyegyenlőségi szempontokat. - Egyrészt lojális, hosszú távon elkötelezett munkavállalók kerülhetnek a vállalkozáshoz. Az esélyegyenlőségi követelményeknek való megfelelés propagálása versenyképességi előnyökkel is járhat. - Másrészt, a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásának előmozdítására hozzáférhetők különféle kedvezményes megoldások: adókedvezmények, a járulékfizetés mérséklése. - Harmadrészt, az uniós forrásokhoz csak úgy lehet hozzájutni, ha a pályázó vállalkozás valamilyen intézkedést tesz az esélyegyenlőség érvényesítéséért. Ugyanakkor - évről évre változó formában - hazai forrásból biztosított foglalkoztatás-bővítési pályázati támogatások is elérhetők, amelyek célja a hátrányos helyzetű emberek alkalmazásának előmozdítása is lehet. Esélyegyenlőségi szempontok A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján (www.nfu.hu) szereplő esélyegyenlőségi útmutató az alábbi esélyegyenlőségi szempontokat jelöli meg, amelyeket a pályázó vállalkozások figyelembe vehetnek a pályázat elkészítése, a projekt megvalósítása és fenntartása folyamán, s amelyek teljesítéséért többlet pontszámot kaphatnak a bírálat során. Esélyegyenlőségi munkatárs, felelős alkalmazása. Esélyegyenlőségi terv megléte. Hasonló/azonos munkakörben dolgozó munkatársak azonos bérezésben részesülnek. A szervezet döntéshozói, munkavállalói vagy közönsége számára esélyegyenlőségi képzést tart. 18
A megvalósítás helye rendelkezik települési esélyegyenlőségi koncepcióval; Közoktatási Esélyegyenlőségi Programmal/Tervvel. Az esélyegyenlőségi célcsoportot vagy annak képviselőit bevonásra kerültek a projekt tervezésébe. Esélyegyenlőségi felmérés, hatáselemzés megléte. A pályázó leghátrányosabb helyzetű kistérségben vagy halmozottan hátrányos helyzetű településen működik, fejleszt. Akadálymentesített épületek megléte és/vagy létesítése. Infokommunikációs akadálymentesítés. Nők aránya a felső- és középvezetésben. K+F területen dolgozó nők száma. Részmunkaidős foglalkoztatottak száma. Távmunkában foglalkoztatottak száma. Fogyatékkal elő foglalkoztatottak száma. Roma foglalkoztatottak száma. 50 évnél idősebb, határozatlan idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatottak száma. Pályakezdő, határozatlan idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatottak száma. Középfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező munkatársak szakmai továbbképzése az elmúlt, illetve elkövetkező 5 évben. Bedolgozóként foglalkoztatottak száma. Továbbfoglalkoztatott nyugdíjasok száma. Gyesről, gyedről, ápolási díjról visszatérő munkavállalók száma. Nők száma a foglalkoztatottak közt. Rugalmas munkaidő-szervezés vagy csúsztatható munkakezdés lehetősége. A törvényben meghatározottnál több szabadság biztosítása a dolgozóknak. Munkaidő-kedvezmény biztosítása a dolgozók továbbképzéséhez. GYES-en, GYED-en levő munkatársakkal való szervezett, dokumentált kapcsolattartás. 19
Vállalati, szervezeti gyermekintézmények fenntartása. A szervezet támogat esélyegyenlőségi célcsoportok helyzetét javító alapítványokat, civil szervezeteket. A megvalósításban közhasznú foglalkoztatási programelem is tervezett/van. A pályázó figyelembe veszi és érvényesíti a közlekedési kapcsolatok, a térhasználat és a létesítmények tervezésekor a nők és férfiak igényeit, az idősek, a fogyatékosok és a gyermekek igényeit. A projekt végrehajtása során megszülető termék és/vagy szolgáltatás más társadalmi csoportnál igazolhatóan kedvezőbben hat az esélyegyenlőségi célcsoportok helyzetére, életminőségére. Vállalkozásfejlesztés vagy szervezetfejlesztés esetén speciális figyelmet fordít a nők vezette szervezetekre, vagy kifejezetten a nők igényeire specializált vállalkozásokra, szervezetekre. Az érintett célcsoport számára a fejlesztés eredményéhez való hozzáférést a fejlesztő vagy partnere aktívan, és az esélyegyenlőségi célcsoport(ok) képviselőivel egyeztetett módon segíti. A fejlesztéshez kapcsolódó nyilvános eseményeken, kommunikációjában és viselkedésében a fejlesztő vagy partnere esélytudatosságot fejez ki: nem közvetít szegregációt, csökkenti a csoportokra vonatkozó meglévő előítéleteket. Esélyegyenlőségi terv A vállalkozások készíthetnek esélyegyenlőségi tervet. Az uniós pályázatok esetében a tervkészítés lehet az egyik indikátor, amely teljesítését vállalhatják a pályázó vállalkozások többlet pontszám elnyerése érdekében. Az alábbiakban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján (www.nfu.hu) szereplő mintadokumentum alapján összefoglaljuk az esélyegyenlőségi terv főbb elemeit. - A munkáltató kijelenti, hogy a foglalkoztatás során tiszteletben tartja vele közszolgálati és munkajogviszonyban állók emberi értékeit, méltóságát, egyediségét. 20
A munkáltató a diszkrimináció minden formáját elítéli, feladatainak ellátása során minden tekintetben szem előtt tartja az esélyegyenlőség és az egyenlő elbánás elvét. - A munkáltató deklarálja, hogy a foglalkoztatottak kiválasztása, illetőleg a foglalkoztatás során betartja az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség követelményeit és fellép a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen. Tilt minden közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetést, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós, vagy vélt - neme, - faji hovatartozása, - bőrszíne, - nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, - anyanyelve, - fogyatékossága, - egészségi állapota, - vallási vagy világnézeti meggyőződése, - politikai vagy más véleménye, - családi állapota, - anyasága (várandóssága) vagy apasága, - szexuális irányultsága, nemi identitása, - életkora, - társadalmi származása, - vagyoni helyzete, - foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb - jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, - érdekképviseletihez való tartozása, - egyéb helyzet, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más. A munkáltató kijelenti, hogy tilt minden zaklatást, jogellenes elkülönítést, megtorlást. - Az esélyegyenlőségi terv alkalmazása szempontjából kiemelt célcsoportba tartozik a nő, a negyven évnél idősebb, a roma identitású, a fogyatékos, a két vagy több tíz 21
éven aluli gyermeket nevelő, vagy a tíz éven aluli gyermeket (gyermekeket) nevelő egyedülálló, a tartósan beteg, az idős hozzátartozót ápoló, a pályakezdő foglalkoztatott. - Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a munkáltató az alábbi konkrét, kiemelt célokat, programokat és intézkedéseket határozhatja meg. A munkáltató folyamatosan figyelemmel kíséri az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség követelményeinek gyakorlati érvényesülését, és e célból esélyegyenlőségi referensi munkakört működtet. A munkaügyi folyamatok esélyegyenlőséget előmozdító szabályozásának bővítése. A pályakezdő roma fiatalok foglalkoztatásának előmozdítása. A kiemelt célcsoportba tartozók fokozott védelme létszámleépítés esetén. A képzési programokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása. A családbarát munkahely feltételeinek megteremtése. A gyed/gyes vagy hosszantartó betegség miatti tartósan távollévők tájékoztatása. Az egészség megtartása és fejlesztése érdekében általános és célirányos szűrővizsgálatok szervezése. Támogatja az egészség megőrzését szolgáló sport és szabadidős tevékenységeket. - Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítését szolgáló eljárásrend kidolgozása. 3. A fenntarthatóság nemzetközi vonatkozásai Mi a fenntarthatóság? Az emberiség, az egyes emberek és társadalmak közvetlenül vagy a gazdaság révén szükségleteik kielégítése érdekében természetes környezetükből veszik el azokat a javakat, amelyeket a földi rendszer létezése óta felhalmozott. Ettől a rendszertől az ember annyit és olyan körülmények között vehet el, hogy ne sértse saját létkielégítésének jövőbeli esélyeit. Ezt a nagyon egyszerű 22
felismerést fogalmazta meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közös jövőnk jelentése 1987-ben, miután úgy találta, hogy környezetünk erőforrásait és állapotát a növekvő számú és igényű emberiség veszélyezteti. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A társadalom megfelelő életminőségének biztosítása a fenntartható fejlődést célul kitűzve olyan fejlődés (vagy olyan létfenntartás, ebben az értelemben beszélünk fenntarthatóságról) amelyben a környezet feltételként jelenik meg, amely azt jelenti, hogy addig a mértékig használhatjuk természetes környezetünk erőforrásait, amíg nem sértjük annak megújulási lehetőségét, azaz eltartó-képességét. A gazdaság a társadalom fenntartásának, a környezet használatának eszköze. Ezt az eszközt bölcsen, a társadalom hasznára, a környezet sérelme nélkül kell használnunk. Nem lehet megengedni, hogy a gazdaság öncélúvá váljon olyan mértékig, hogy működésével sértse társadalmi, környezeti érdekeinket. 3.1 A fenntarthatóság megjelenése a nemzetközi jogban 3 A fenntartható fejlődés fogalmának szerződéses nemzetközi jogi koncepciója az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. Az 1990-et követő években megfogalmazott nemzetközi egyezményekben a fenntartható fejlődés fogalma a gazdaság fejlődésének egy olyan változatát jelenti, amelyet a környezetvédelmi megfontolások korlátok közé szorítanak. Bár a fenntartható fejlődés fogalma számos nemzetközi egyezményben szerepel, a fenntartható fejlődés meghatározása, tartalma és az általa kiváltott jogi hatás meglehetősen eltérő képet mutat az egyes megállapodásoknál. Egy nemzetközi jogfejlődési folyamat tanúi lehetünk tehát, amelyben a fenntartható fejlődés jogi tartalma folyamatosan bővül, változik. A nemzetközi jogi kiindulópont a Riói Nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről (és az ahhoz kapcsolódó Agenda 21 cselekvési terv), melyet 1992-ben fogadtak el az 3 Forrás: Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégia 2012 23
ENSZ konferenciáján. Tíz évvel később az ENSZ johannesburgi Fenntartható Fejlődés Csúcsértekezletén újból megerősítésre kerültek a Riói Nyilatkozat elvei és az Agenda 21. Az államok a konferencia végén elfogadott cselekvési tervben megerősítették több nagy környezetvédelmi egyezmény jelentőségét (például az Éghajlatváltozási Keretegyezményről vagy a biológiai sokféleség védelméről szólóét), de további konkrét kötelezettségeket nem vállaltak. A nemzetközi szerződéses jogban a szerződések két nagy csoportjában jelenik meg a fenntartható fejlődés elve. Ide tartoznak egyfelől azok az egyezmények és megállapodások, amelyeket a szerződő felek egy általuk kiválasztott térségben közösen használt természeti erőforrás elsősorban valamilyen szabad természetben vadászott állat vagy fellelt növény tekintetében határoztak meg. E megállapodásokban a felek közös akarattal biztosítják, hogy a vadászat, a halászat, továbbá a növények begyűjtése ne kockáztassa az adott fajok fennmaradását, illetve ne vezessen állományuk jelentős csökkenéséhez. A fenntartható fejlődés szerepe kiemelt hangsúlyt kap másfelől azon folyamokat és azok vízgyűjtőjét illetően, amelyek több állam területéhez tartoznak, és ezáltal a folyam mellékágai és a vízgyűjtő terület védelme, használata, valamint hasznosítása ezen államok közös ügye. Ezen a területen is jelentős együttműködések jöttek létre. A fenntartható fejlődés fogalma a részes felek konferenciáján vagy más intézményen keresztül érvényesülve biztosítja, hogy a gazdasági fejlesztés érdekében a természettel kapcsolatos leginkább károsító tevékenységeket a többi állam a fenntartható fejlődés jogi eszközével felvértezve megakadályozhassa. A fenntartható fejlődés koncepciója a nemzetközi szerződéses gyakorlatban az államok társadalmi, gazdasági fejlődését olyan értelemben korlátozó jogi eszközként szerepel, hogy az államok tekintettel legyenek a jövő nemzedékek érdekeire, továbbá a környezetvédelem, a bioszféra és az ökoszisztémák védelmének célkitűzésére. 24
Fontos nemzetközi jogi fejlemény, hogy immár a környezetvédelmen túli területek, a népesedés vagy az emberi egészség kérdései is integrálódnak a fenntartható fejlődés koncepciójába. Már a Riói Konferencia dokumentumaiban megjelent a népesedés és a fenntartható fejlődés fogalmának összekapcsolása. Majd a későbbi nemzetközi szerződéses dokumentumokban az emberi társadalom egészséges fejlődése a fenntartható fejlődés koncepciójába illeszkedő értékként jelenik meg. Az egészséges társadalom gondolata, a társadalmi reprodukciós képesség hozzájárul egy társadalom, és ekképp egy ország egészségéhez, így részét képezi a fenntartható fejlődés koncepciójának. Ez a nemzetközi jogban még nem vált egyértelművé, de már felfedezhetők azok a tendenciák, amelyek azt mutatják, hogy a nemzetközi jog és ezen belül a nemzetközi szerződések joga kezdi integrálni a fenntartható fejlődés ezen koncepcióját is. A 2005-ös ENSZ Közgyűlésén elfogadott, a 2000. évi Millenniumi Nyilatkozatot megerősítő határozat a fenntartható fejlődés három, egymással szoros kölcsönhatásban és függőségben levő komponensét, a gazdaságit, a társadalmit és a környezetit azonosította. Az egymást követő nemzedékek anyagi, szellemi és lelki jólétének elősegítéséhez szükséges javak létrehozása nem lehetséges négy alapvető erőforrás: a humán, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások hiányában. Fenntarthatóság az előbbiek alapján az, hogy az egyéni jó élet és a közjó biztosításának feltételeit az adott időpillanatban saját jólétét megteremtő generáció nem éli fel, nem meríti ki erőforrásait, hanem megfelelő mennyiségben és minőségben a következő generációk számára is megőrzi, bővíti azokat. 3.2 Fenntarthatóság az Európai Unióban Az Európai Unió elsődleges jogában a fenntartható fejlődés részben alapelv, részben cél, amelyet maga az Európai Unióról szóló Szerződés nem törekszik meghatározni. Az EU a Lisszaboni Szerződéssel együtt hatályba lépett Alapjogi Charta preambulumában kinyilvánítja a jövő nemzedékek iránt viselt felelősség elvét, annak 37. cikke pedig kimondja: A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet 25
minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat. A deklarációk egyes elemeiből a fenntarthatóság hagyományos gondolatai jól érzékelhetők, de a megfogalmazás nem teszi lehetővé, hogy konkrét kötelezettség fakadjon belőle. Nincs a megfogalmazásokban számon kérhető, akár az uniós intézmények, akár a tagállamok felé megjelenő kötelezettség, különösen nem a jogalanyok irányában. A fenntarthatóság ezért továbbra is inkább elvként értelmezhető, mégpedig kevésbé jogi, mint inkább politikai elvként, amelynek aktuális tartalma változik. A másodlagos jog sem nélkülözi a fenntarthatóság immár tényleges jogszabályi megjelenését. Legtöbbször a különböző uniós támogatási rendszerekben, azok magyarázataként, elveként vagy céljai között jelenik meg a fenntarthatóság. Ezek rendeleti formájú másodlagos jogszabályok, amelyek tehát közvetlenül lépnek hatályba, fogalmi rendszerük ennek megfelelően kötelezettséget is jelent. Talán éppen ez az oka annak, hogy a fenntarthatóság ilyen, közvetlen fogalomként nem található, sokkal inkább, mint közismert hivatkozás, alapelv. Ez az elv számos esetben külön hangsúlyozza annak környezetvédelmi tartalmát. 2009-ben jelenik meg az első olyan másodlagos jogi szabály, amely már megpróbálja a fenntarthatóságot végrehajthatóvá tenni, mégpedig a megújuló energiák kapcsán. Ez jelentős fordulat, mert ennek révén a fogalom komplexitása jogi tartalmat is nyer, és ez annak ellenére általános jelentőségű, hogy egy szűkebb területre szorítkozik. A megközelítés inkább negatív, tehát azt határozná meg, mi a nem fenntartható, illetve olyan kritériumokat jelent, amelyekben a környezetvédelem, a gazdaság, sőt akár a fair1trade elemei is megtalálhatók. A fenntarthatóság a joggyakorlatban, az EU bíróságok ítélkezési gyakorlatában is megjelenik, tehát igyekszik jogi követelménnyé válni. Ezeknek az ítéleteknek a legnagyobb tanulsága a tartalmi meghatározottság hiánya. Fontos azonban maga az 26
a tény, hogy a fenntarthatóság alapelve joggyakorlati hivatkozás; illetve jelentős a jogesetek változatossága, a környezetvédelemtől a támogatáspolitikáig, a halászattól a közbeszerzésig. Különösen fontos e tekintetben a béke, biztonság, demokrácia és jogállamiság egybefoglalása a fenntarthatósággal vagy a kulturális dimenzióval (pl. a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása nem lehetséges béke és biztonság nélkül, és hogy az új közösségi fejlesztési politika célkitűzései szükségképpen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásával érhetők el). Az EU politikai dokumentumai keretében 2001-ben jelent meg első ízben fenntartható fejlődési stratégia [COM/2001/264], melyet 2006-ban megújítottak [Council/10117/06], majd 2009-ben felülvizsgáltak [COM/2009/0400]. Ezek nyomán minden tagállamban elkészültek a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiák. Az azóta eltelt időben is számos olyan uniós politikai dokumentum látott napvilágot (például az EU 2020 stratégia, az EU Biodiverzitás Stratégia 2020), amelyek a hazai fenntarthatósági stratégia szempontjából is fontos célkitűzéseket határoztak meg. 4. A fenntarthatósághoz kapcsolódó hazai szabályozás és gyakorlat A magyar fenntartható fejlődési stratégia megalkotásában a nemzetközi és európai jog a fenntartható fejlődés fogalmának rugalmassága, a konkrét jogi kötelezettségek szűkössége miatt tág mozgásteret biztosít, lehetőséget teremtve saját erőforrásaink állapotához, az országot érő kihívásokhoz legjobban igazodó cél/prioritás/eszköz(rendszer meghatározásához, melynek során azonban figyelemmel kell lenni a globális fenntarthatósági problémák megoldásában ésszerűen elvárható magyar közreműködésre, valamint az általunk okozott határokon túlnyúló hatásokra is. 27