történeti szemle BUDAPEST G YŐ R MISKOLC A TARTALOMBÓL K o m m u n ik á c ió s c s a to r n á k a m e g y é k é s d ié ta k ö z ö tt

történeti szemle BUDAPEST G YŐ R MISKOLC A TARTALOMBÓL K o m m u n ik á c ió s c s a to r n á k a m e g y é k é s d ié ta k ö z ö tt a r e f o rm k o rb a n A s z ü lé s i s e g é ly e z é s k ia la k u lá s á n a k t ö r t é n e t e a m a g y a r tá r s a d a l o m b iz to s ítá s b a n A s ú ly o s ítá s i tila lo m f o g a lm a tö r t é n e t i é s jo g e lm é le ti m e g k ö z e líté s b e n - A jo g in té z m é n y h a z a i tö r t é n e t i f e jlő d é s e 1 9 6 2 - ig A m a g y a r k iv á n d o rlá s i p o litik a k e z d e te i ( 1 8 8 1-1 9 0 3 ) - K iv á n d o rlá si tö r v é n y e k é s a z a m e r ik a i k iv á n d o rlá s K irá ly k o ro n á z á s v s. in a u g u rá c ió - P á r h u z a m o k é s e lle n té te k A k ö z h a ta lm i f e le lő s s é g k ia la k u lá s a h a z á n k b a n A z 1 9 2 1 - e s ro m á n f ö ld tö r v é n y r e a d o t t jo g a lk o tá s i v á la s z E sz a k -E rd é ly b e n - A z é s z a k - e r d é ly i m a g y a r a g r á r p o litik a

T A R T A L O M T A N U L M Á N Y O K D O B S Z A Y T a m á s : K o m m u n i k á c i ó s c s a t o r n á k a m e g y e k é s d i é t a k ö z ö t t a r e f o r m k o r b a n... 1 G Ö N D Ö R É v a : A s z ü l é s i s e g é l y e z é s k i a l a k u l á s á n a k t ö r t é n e t e a m a g y a r t á r s a d a l o m b i z t o s í t á s b a n... 8 H E R K E C s o n g o r : A s ú l y o s í t á s i t i l a l o m f o g a l m a t ö r t é n e t i é s j o g e l m é l e t i m e g k ö z e l í t é s b e n - A j o g i n t é z m é n y h a z a i t ö r t é n e t i f e j l ő d é s e 1 9 6 2 - i g... 1 6 P Á L V Ö L G Y 1 B a l á z s : A m a g y a r k i v á n d o r l á s i p o l i t i k a k e z d e t e i ( 1 8 8 1-1 9 0 3 ) - K i v á n d o r l á s i t ö r v é n y e k é s a z a m e r i k a i k i v á n d o r l á s... 2 7 M Ű H E L Y B E K E - M A R T O S J u d i t : K i r á l y k o r o n á z á s v s. i n a u g u r á c i ó - P á r h u z a m o k é s e l l e n t é t e k... 3 5 B O R B Á S B e a t r i x : A k ö z h a t a l m i f e l e l ő s s é g k i a l a k u l á s a h a z á n k b a n....... 4 5 H Ő R C S 1 K L a j o s K á l m á n : A z J 9 2 1 - e s r o m á n f ö l d t ö r v é n y r e a d o t t j o g a l k o t á s i v á l a s z É s z a k - E r d é l y b e n. 11. A z é s z a k - e r d é l y i m a g y a r a g r á r p o l i t i k a... 5 5 F O R R Á S T Ö T T Ő S G á b o r : E g y e l f e l e d e t t j o g t ö r t é n e t i k u r i ó z u m - A k i k é t s z e r h a l t m e g e g y n a p a l a t t... 61 K Ö N Y V E K R Ő L A s z ó l á s s z a b a d s á g a l a p v o n a l a i - K o l t a y A n d r á s k ö n y v é r ő l - R É V É S Z T. M i h á l y... 6 4 A u t o n ó m i a - k é r d é s e k - H e r g e r C s a b á n é m o n o g r á f i á j á r ó l - M E Z E Y B a r n a... 6 6 A h o s s z ú r e f o r m k o r s z a k n y o m á b a n - K a t u s L á s z l ó k ö n y v é r ő l - D O M A N I C Z K Y E n d r e... 6 9 M a g y a r a l k o t m á n y - é s j o g t ö r t é n e t i k é z i s z ó t á r - K O I G y u l a... 7 2 C s a l á d n é v - t ö r t é n e t i t a n u l m á n y k ö t e t - K I S S B e r n a d e t t... 7 5 N é h á n y t a n u l m á n y P e s t m e g y e m ú l t j á b ó l - G O S Z T O N Y I G e r g e l y... 7 6 G o n d o l a t o k M a r t o n Á r p á d m é d i a e t i k a i t a n k ö n y v é r ő l - S Z Á D E C Z K Y - K A R D O S S I r m a... 7 8 S Z E M L E S z a b ó S z i l á r d P h D - é r t e k e z é s é n e k v i t á j a - L E H O T A Y V e r o n i k a... 7 9 A n n e x i ó, o k k u p á c i ó v a g y c e s s z i ó? - S z a b ó S z i l á r d P h D - d i s s z e r t á c i ó j á r ó l - M E Z E Y B a r n a... 81 H o r v á t h A t t i l a h a b i l i t á c i ó s e l ő a d á s a - K É P E S G y ö r g y...... 8 7 T u d ó s a p o l i t i k a v i h a r á b a n - H ó m a n B á l i n t e m l é k e z e t e - É. L... 8 8 3 8. N é m e t J o g t ö r t é n é s z N a p o k M ü n s t e r b e n - F R E Y D ó r a... 9 2 R e n d v é d e l e m - t ö r t é n e t i k o n f e r e n c i a - K. B...9 3 H Í R E K... 9 4 E s z á m u n k s z e r z ő i... 1 0 0 M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia - F.ötvös L o rán d T u d o m á n y e g y e te m Jo g tö rtén eti K utató cso p o rt A címlapon: H ó m a n B á lin t (1885-1951) történész, egyetemi tanár, kultúrpolitikus. vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja Jog történeti szemle v J N em zetközi szerkesztőbizottság : D r. W ilh e lm B ra u n e d e r (B écs), D r. Izsák L ajo s (a sz erk e sztő b izo ttság e ln ö k e ), D r. P e e te r Ja rv e la id (T allin n ), D r. G ü n te r Je ro u s c h e k (Jé n a ), D r. S rd a n S ark ic (Ú jv id ék ), D r. Kurt S e e lm a n n (B ázel), D r. E rik S te n p ie n (K assa) S z erk esz tő ség : D r. M áthé G áb o r, D r. M ezey B arna, D r. R é v ész T. M ih ály, D r. S tip ta István S zerkesztő : É lesztős L ászló (e-m ail: eleszto sl@ ajk.elte.h u ) S zerk esztő ség cím e: 1053 B udapest, E gyetem tér 1-3. II. em. 211. T el./f ax : 411-6518 ISSN 0 237-7284 K iad ja az E ö tv ö s L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m M a g y a r Á llam - és Jo g tö rtén eti T an szék e, a K ároli G ásp ár R efo rm átu s E gyetem Jogtörténeti- Jo g elm életi Intézete, a S zéchenyi István E gyetem Jogtörténeti T an szék e és a M iskolci E gyetem Jogtörténeti T anszéke F elelő s k iadó: D r. M ezey B arna Nyomda: GB Kft. 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7.

A hazai rendi képviselet m űködési elveit tekintve gyökeresen különbözött a m odern népképviseleti rendszertől. N em csak a nem esség várm egyei politikai m onopólium a, hanem a képviselet m ódja is eltért a liberális elvekből következőtől. A követek nem választókat, nem az országot, hanem rendi testületeket jelenítettek m eg. E testületi jelleg m egnyilvánult abban is, hogy nem pusztán a választók szem élyének, hanem a testületük politikai akaratának m egjelenítése volt a feladatuk. Ezt fejezte ki a m andátum kötött jellege, a v álasztottaknak adott utasítás. A kortársak ennek m egfelelően m eglehetős következetességgel m aguk is a követ szót használták képviselők, és a küldőkéi a választók kifejezés helyett. A követküldés - m int a képviseletnek a hazai kései rendiség időszakára, s így a reform korra jellem ző - technikája a m odern közélethez képest különleges viszonyokat terem tett a p o litik a o rszágos és helyi szintje között. A z utasítási rendszernek - a kortársak, különösen a c e n tralistá k által bírált zav arait m ost nem tá rg y a lv a - következm ényeit egy m ásik szem p o n tb ó l vizsgáljuk: a követi instruk ció nak term é szetesen csak akkor volt értelm e, ha b e tartása ellenőrizhető, a nem en g e d e lm e s kedő követ pedig visszahívható. M indez a mainál sokkal szorosabb kapcsolatot feltételezett a m egyét az országgyűlésen képviselő követ és az őt m egválasztó m egye között. S zabad sajtó híján m ás eszközökkel kellett biztosítani az eh hez szükséges folyam atos inform á cióáram lást. D olgozatom ban általánosságban szerelném szám ba venni és áttekinteni a várm egye és a diéta közti kom m unikációs csatornákat. A m ondottakból is kitűnik, hogy jelen tanulm ány a kom m unikáció szót nem elsősorban a mai p o lito ló g iáb an g y ak o rta elő fo rd u ló, lényegében a propagandához és az agitációhoz hasonló értelem ben használja, hanem, eredeti latin com m unicatio (közlés, részesítés, tárgyalás) jelentéséhez igazodva, a közlést, illetve m egvitatást érti alatta. T udatában vagyunk u gyanakkor annak, hogy az em lített je le n tésektől a befolyásolás, vélem ényalakítás (inlorm atio) m ozzanata - m int aláb b látni elválasztható. Hivatalos, szinkron kom m unikáció A m egyei követutasítások m eghatározták a követek állásfoglalásait, u gyanakkor egyben változékonnyá is Dobszay Tamás történeti szemle TANULMÁNY Kommunikációs csatornák a megyék és diéta között a reformkorban tették az o rszág g y ű lési állásp o n to k at. L eginkább K ölcsey lem ondása kapcsán m ég a nem történészek is hallhattak arról, hogy az utasítási rendszer egyáltalán nem volt merev, hanem éppen ellenkezőleg. dinam ikus, sőt változékony viszonyt létesített. azaz folyam atos kommunikációt telt szükségessé a kél tényező, a m egye és a diéta között. E kapcsolat képe azonban a történeti köztudatban olykor kissé egyirányúan je len ik meg: m intha az a követet teljesen a m egye járszalagjá ra fűzné, s az erővi Az alsólábta ülésterme Pozsonyban 1830 körül szonyoknak a m egyékben bekövetkezett m ozgásai egyirányúan m eghatároznák az országos politikát. A z utasítások tartalm ának alakulása azonban nem volt független m agának az országgyűlésnek a tevékenységétől. A diéta nem egyszerű törvénygyárként, hanem a nyilvánosság legfontosabb fórum aként alakította a politikai életet. Az ott történtek folyam atosan fo g lalk o zta ttá k a m egyei közéletet, a m egyéknek gyakran kellett m enet közben is válaszolniuk a diéta fejlem ényeire. A követek m aguk is - közvetve vagy közvetlenül - szereplői voltak és m aradtak a megyei keretben folyó országos politikának, tehát befolyásolhatták m egyéjüknek az utasításban m egnyilvánuló álláspontját. Eleve gyakran m aguk is részt veitek az anyautasítást kidolgozó választm ány m unkájában, így v élem ényük esetleg m ár e szakaszban érvén yesü l h etett.1 M ég inkább hatott a diéta azáltal, hogy az utasítások is fogju k - nem betartásáról és az országos fejlem ényekről a követek jelentései tudósítottak.- A m egyék által előírt, általában két-három heti rendszerességgel érkező beszám olók a diétái traktátus nehézkessége m iatt a csaknem szinkron inform ációáram lást tették lehetővé - a honiak csekély időkülönbséggel értesültek a vitákról. E gyakorta form ális jelentések nem csak tájékoztattak, hanem olykor

Jog történeti szemlev.,, az országgyűlési tárgyalások m ögöttes tartalm ára, az azok során felm erült, hevesen vitatott vagy éppen új kérdésekre, illetve az utasítások hézagaira is utaltak, egyes tárgyakban nem ritkán kifejezetten kérték a m egye k ieg észítő, p ó tu ta sítá sb m m eg n y ilv án u ló irányadását. M int D eák 1833. szeptem ber 16-án írta sóg o rán ak a szabad ad ásv étel e n g e d ély ezésé n ek k érd ésérő l: mi is m a kérünk T őletek [Zala nem ességétől] utasítást staffétaliter. m ert [...] nem találju k u tasításunkat elegendő világosnak és m eghatározottnak. -1 A követeknek m ódjuk volt arra is, hogy a hivatalos je len tések szerkesztésm ódjával a je le n tés közvetlen tartalm án túl is b e folyásolják küldőiket. B ár tö b b kevesebb részletességgel be kellett szám olniuk m inden lényeges m ozzanatról, de súlyozhattak a jelen tés tartalm ában a történtek egyes elem ei között: szűkszavú előadással jelen ték telen íth ettek egyes m o zzan ato k at, m ásfelől bővebb, részletesebb tárg yalással, esetleg erő teljeseb b m egjelenítéssel. fig y elem felhív ó n yelvi eszk ö z ö k k el k iem elh ettek m ásokat. A jelentések tényleges hatása a fogadó közeg pillanatnyi viszonyaitól, állapotától is fü gg hetett. M ivel a jelen tés beérkezte ritkán esett a nagy közgyűlések, a generális congregatiók idejére, azokat többnyire a tisztikarból, egyes választm ányok tagjaiból, táblabírákból és véletlenszerűen ö ssz eg y ű lt résztv ev ő k b ő l álló kisgyűléseken, esetleg a m egye utasítási készítő bizottm ányában ism ertették és v itatták m eg, hagyták jó v á ; a nagygyűlések elé a fontosabb ügyek kerültek. A m egyék e keretekben vettek tudom ást és nyilvánítottak vélem ényt a diétán történtekről. A jelentések sorát a nagygyűlésben m egtárgyalt végjelentés zárta, am elyről m ég szót ejtünk. A k ö v etek n ek m ég egy leh ető ség ü k volt arra, hogy k ü ld ő ik v élem é n y ét h iv atalo san b efo ly á so ljá k : az esetenkénti személyes megjelenés ci megyegyűléseken. A m egyék nem véletlenül küldtek két-két követet a diétára egy közös szavazattal; egyikük jelen léte elegendő volt a m egye képviseletére. így ha valam elyikük távol volt, hazautazott, nem okozott fennakadást a J a A Í U *4 ( fi***** / / képviselet m űködtetésében. A beszám olók nem ritkán em lítik a követek távozását, az országgyűlési tudósítások egy ponton külön ki is em elik, hogy a RR táblája m ost soha sincs teljes szám m al [,... Bőthy [sic] haza m egy pihenni. K ölcsey, Prónay s m ások otthon vannak."-4 K ossuth kéziratosának egyes egységei végén szo k áso s szöveggel gyakran szerepel erre utaló kitétel: C sepcsányi. Deák s de la M otte ' / d jfi/rr t i a í r «? / u w Syt/** Utf/Á-Jh p//«s* n/as.- V * u / a l/t. I /p+séf -tf **/ *** + y <<*/ /- /*/tjf. 4% a / ú L 7 -} r r / n r t n r J V f i /,/f/rfrs /tsfir V* * Jtcy, ^th tssjírsa s/.fi/ *. *» A e ru tc :,».1 //** /- ti'*/** < * ****jé/,/,s :j Ayyr^rff/r */*»/«*/ '^/jf Deák Ferenc egyik időszaki követjelentése (Zala Megyei Levéltár) Kölcsey Ferenc ^ m egérkeztek," vagy Czinderi és D ókus több heti otthon létök után szeren csésen m egérk eztek."5 M áskor szöveg közben, egy-egy ülés. egy-egy felszólaló e m lítések o r tudósít e tényről: szavazatkor [...] Arad (kinek távol volt egyik követe. T örök m ár m egérkezett) nem [,.. voxolt. 6 O ly k o r D eák is em lít ilyen helyzetet: K övettársaink igen unják az O rszág G yűlését, m ost eg y szerre 28-an otthon vannak szabadsággal. 7 Kölcsey és követtársa, E ötvös M ihály levelezése m utatja, hogy a kollegiális viszonyban álló követek szem é ly esjó kapcsolat esetén ilyenkor is együtt tudtak m űködni.8 A hazatérés oka term észetesen elsősorban pihenés, családi és gazdasági, netán jogi ügyek elin tézése. S őt, nem is volt szokás, hogy a hazatért követ felszólaljon a m egye közgyűlésén. A z o tthon tartó zk o d ás m égis adott lehetőséget arra, hogy a követ esetenként a m egyeházán m egjelenve tájékoztatást adjon. Tudunk azonban olyan esetről, am ikor a követ kifejezetten azért utazott haza, hogy küldői utasítását a m egyegyűlésben befolyásolja. K ölcsey az engedőleges ö rö k v áltság tárgyában adandó p ó tu tasítás érdekében W esselényi segítségével szem élyesen kísérelte m eg küldőinek szavazat-m eghatározó szándékát m egváltoztatni, s csak azután nyújtotta be m aga és Eötvös M ihály lem ondását a követi m andátum ról. m iután ez nem sikerült.9 N em hivatalos egyid ejű csatornák M inthogy a m egye közgyűlésein, a nagygyűléseken elvben a m egye m inden nem ese, köztük az írástudatlan, a nagypolitikai és a szakkérdéseket nem értő szegény nem esek is részt vehettek, e generális kongregációk

széles, de általában kevéssé értő nyilvánosságot bizto sítottak. A kisgyűlések és a m egyei diétális választm ányok viszont túl szűk körű publicitást nyújtottak a követek - hang súlyozzuk - hivatalos jelentésein ek. S zélesebb kör szám ára inkább a sajtónak, illetve, szabad sajtó híján, az azt pótló kéziratos tudósításoknak kellett volna lehetővé tenniük, hogy értesüljenek a diéta vitáiról, fejlem ényeiről. A reform kor kezdetén azonban a nyom tatás szo ros ellenőrzése ezt nem tette lehetővé. M int B alogh János barsi k ö v et m ondta: A pozsonyi ném et és latin, a pesti két m agyar ú jságokban o lv ash atn i ugyan országgyűlési határozatokat, de azoknak k eletk e zését [...] a nagyközönségnek tudni nem szabad. 10 E z a hiány szülte a Paj- kossy G áb o r által részletesen elem zett k ézirato s tu d ó sítás m űfajának felfutását is." T öbbszö r m erült fel o rszággyűlési újság készítésének gondolata, de az anyagi, nyom tatási nehézségek, valam int a korm ányzat politikai ellenállása, az általa tám asztott a d m in isz tratív akadályok m indannyiszor m eghiúsították e k ezdem ényezéseket.12 ' / / ///s/s// _Jog történeti szemlev«/ /r.\mu»s Mii5v.trOrv/wiü tmtjd imiuttm T.Mnsyti TiiM;»hírnj.«rs N* Zjü«>Mi'cyt* vult Orsxi ígíiyuh'vt kmrir Deák Ferenc legrégebbi ismeri arcképe (Szakmáry József litográfiája, 1836j K ésőbb ugyan lazult a cenzúra, s a nyom tatott lapokban eshetett m ár szó a vitákról is, de pl. a szónokok m egnevezését általában m ég az 1840-es években sem olvashatták a kortársak. Ráadásul a sajtó - olvasói elvesztésének veszélye nélkül - term észetesen nem vállalhatta az olykor hosszas, unalm as, részletkérdésekkel foglalkozó, paragrafusról paragrafusra haladó tanácskozások teljes terjedelm ének rögzítését sem. A szabad sajtó hiánya a követutasítások alakulása, s az o rszá g g y ű lésn ek a helyi közv élem én y t alakító tevékenysége szem pontjából felvetett egy kom m u n ikációs és politikai problém át. A két követnek m ódja volt ugyan közös h iv atalo s je le n té se ik k e l b efo ly áso ln i instrukcióik tartalm át, de ha a követkollégák nem értettek egyet egym ással, vagy olyan m egyével kom m u nikáltak, am ely nem osztotta nagyobbrészt nézeteiket, a je le n té se k k e l nehezen g y ak o ro lh a tta k erő s h atást küldőik szándékaira. K ellett tehát egy olyan - értelem szerűen nem hivatalos, hanem szem élyes jelleg ű - csatorna, taktikai lehetőség, am elyen keresztül a követ m egkísérelhette ezt. A törvényalkotás nehézkes lassúsága adott alkalm at arra, hogy a követ a m egyei közéletet vagy egyes résztvevőit, szem lélőit magántermészetű érintkezések, levelezés révén in fo rm álja, se g ítsé g ü k k el esetleg m egyéje állásfoglalásait is alakítsa. így igyekezett tudom ást szerezni pl. K azinczy az 1825/27-es diétán történtekről, de közism ertek a források e köréből K ölcseynek K ende Z sigm ondhoz, m egyéje alispán jához, de m agánem berként és követtársához, Eötvös M ihályhoz intézett levelei, valam int D eáknak sógorához, Tarányi Józsefhez írt. m ár em lített országgyűlési levelei.13 D eák több esetben nem egyszerűen beszám ol az o r szággyűlésről. hanem levelében közvetve vagy közvetlenül célként jelöli m eg a m egye állásfo g lalásán ak b efo ly áso lás á t.14 Jelezv e, hogy m int követek hivatalosan is pótutasítást kértek, a helyzet felvázolása és az egyes álláspontok következm én y ein ek elő rev etítése után megjelöli a kért pótutasítás tartalmát is. A körülm ények ism ertetése révén világos, hogy m ilyen irányú instrukciót vár az otthoniaktól június 6-i levelében. Mi is utasítást kértünk mái napon a vallásbéli sérelm ek eránt. majd m eglátom, mi lesz szándéktok, addig én sem m i esetre sem szólok, m ert belső m eggyőződésem m inden szabadságot, m ely nem káros, pártolni, a vallá sb élit pedig sem károsnak, sem dogm a elleninek nem tartom. H ivatkozik arra, hogy a vallásszabadságnak a katolikus B ajorországban is létező jo g in tézm én y e nálunk is m egállhat a katolikus vallás sérelm e nélkül. Jellem zi egyben, hogy utasítás nélkül m aradása m ilyen helyzetet okozna: m eggyőződésem tehát a Statusok izenete [tehát az alsótáblai többség álláspontja] volna, de ekkor ellene kellene m ondanom M ukinak [követtársának], ki eddig az ellen jelen tette ki m agát, am it utasítás nélkül nem teszek. 15 U gyanekkor, ugyanitt az irtások ügyében is az utasítás változtatását kéri: noha m agában véve utasításunk igazságon alapul, de veszedelm es lehet, m ert sok követek egyenesen zendüléstől félnek, ha ez törvénnyé válik. A látám asztásul vázolja az irtások esetleges elvételének társadalm i következm ényeit a szűkhatárú erdős falvakkal bíró felvidéki m egyék esetében. Július 4-én az áttérések kérdésében az uralkodó felügyeleti ju ssán ak kiterjesztő értelm ezése ellenében - annak várható káros következm ényeit hangoztatva - a kérdés olyan szabályozására vonatkozó utasítást kér, am ely kizárná a fejedelm i önkényt. N oha tehát a vallásbcli u tasítást - elő re g y an ítv a annak spanyol ájtatosságú tartalm át - nyugodtan várom, nagyon szeretném m égis, ha ezt otthon figyelem be vennék és a vallás palástja alatt a fejedelm i önkénynek lehető terje d ésé t el nem néznék. M arczibányi, a protestánsok legdühösebb ellensége e tárgyban m égis velők voksolt, m ert kinyilatkoztatta, hogy ezt nem m int vallásos, hanem m int ju ris publici kérdést tekinti. Ugyanebben a levélben m ás kérdésben is pótutasítás kieszközlését

Jog történeti sjemle kéri sógorától. A z irtások ügyében is új utasítást kérek, pártold m ind ezt, m ind am azt kedves Sógor, ha szü k séges leend, és kérlek, tudósíts engem a gyűlés napján röviden arról, am it ezekben és a vallás dolgában utasításul adtatok. 16 A kapott és várt irányú utasítást jú liu s 21-i levelében köszöni m e g.17 U gyancsak em lített, jú liu s 4-i levelében küld m eg egy a m egye utasításával ellen k ező országgyűlési határozatot, hogy küldői ilyen értelem ben m ódosítsák utasítását, nehogy a parasztok szem élyes szabadságát törvényes eljárás nélküli bün tetés lehetősége ko rlátozz a.18 1833. decem ber 26-án, a helyzet ism ertetése után kéri utólag m egerősíteni a törvényszékek rendezése tárgyában a diétán kialakított álláspontjukat, és utasításukkal ellenkező eljárásukat, mivel az eredeti utasítás szerin t eljárv a leszav azták ő k et. M in k et ezen h atáro zás [ti. az o rszág g y ű lési alsó tá b la döntése] utasításunktól végképp elvetett [...] további tanácskozáso k b an teh át k én y tele n ek valánk ö n m e g győződésünket követve [tehát utasítás nélküli vokso l ni. A helyzetet m agyarázva kifejti, hogy m eg lévén a pedaneus bíró ságo k szüntetve, s ezáltal eddigi instrukciónk dugába dőlve, utasításról kell gondoskodnotok. 19 S zintén utasítást kér arra, hogy az adó m egszavazásához feltételként a m egye előző diétán követett m agatartásához igazodva a m agyar alakulatok élére m agyar tiszteket kö v etelh essen.20 H ogy a m agánlevél olykor m ennyivel többet-m ást ad. m int a hivatalos jelen tés, m utatja kisebb konfliktusa a m egyével. Szintén sógorától értesül ugyanis arról, hogy a m egye túl részletezőnek és parancsolónak értékelte követjelentéseit, s m inden bizonnyal azért m agyarázkodik előtte, hogy ő sim ítsa el - eddigi indítékait közvetítve, a küldők tudom ására hozva - a súrlódást: A zt írod, 'duzzadt to llal írott jelentéseinket ném elyek sokallották. E zt valóban sajnálom. K ötelességem nek véltem én küldőim nek m egírni m indazt, ami tanácskozásaink közben kifejlett, m indazt, am it ők nem is tudhattak, m ert azt hittem, csak így tehetnek helyesen és biztosan in tézeteket. M egígérve, hogy ezentúl rövidebben ír, egyben jelzi, hogy nem m ond le a m a gánérintkezés adta inform ációs lehetőségről. H iszem azonban, hogy a m egyének jo b b és lelkesebb része azon ném elyeknek éles észrevételében nem osztozik, habár a tárgyra m agára vélem ényem m el nem tart is. A z eset je le annak is, hogy a m egyei közvélem ény nem m indig fogadta szívesen az utasítások m ó do sítására vonatkozó kérést. D eák ném ileg indignálódva kénytelen barátjának m egírni (s rajta keresztül a helyi közvélem énynek üzenni), hogy V élem ényünket csak kérés gyanánt és nem erőltetve adtam elő, sokallást és félreértést nem vártam. A zonban [...] m ost legalább tudóm, hogy nekünk vélem ényt m ég kérés gyanánt sem lehet előadnunk. A helyi közélet befolyásolására a hivatalos jelentések helyett m aradt tehát a m agánlevél és az otthon m aradt barátok seg ítség év el tö rtén ő nyom ásgyakorlás.21 S zatm ár m egye követe, K ölcsey olykor egészen erőteljes, rábeszélő vagy könyörgő hangon kér p ó tu tasítási: k é rlek, kom olyan fonto ljáto k m eg, s különösen az urbárium ra nézve adjatok pótló utasítást. [...] A z Istenért, édes Z sigám, m ég ideje van! Még adhatunk várván köszönetét, de m egtörténhetik, hogy adni fogunk kénytelen, köszönet nélkül, m ajd sorolja m ely tárgyban, m ilyen állásfoglalást tartana jónak. M áskor csak általános utasítást kér, hogy ne legyen kötve a k eze.22 D rám ai hangú m eg szó lalása az ö rö k v áltság o t engedő törvény elb u k ása küszöbén hangzik el: Iszonyú dolog lenne, ha éppen azon nap, m ellyen mi itt utolsó elszánással vívtunk. Ti ellenünk hoztatok volna végzést. [...] De ha m ég sem m i rossz nem történt nálatok, akkor kérlek, kcnyszeríllek a haza szent nevére, hogy bennünket, érettetek küszködőket, el ne hagyjatok, s két év alatt kínos fáradással kivívott elveinket halom ra dönteni ne engedjétek. 23 Szintén a m agánlevél adott teret egyben a nem hivatalos tudnivalók, háttér-információk, kiszivárogtatások, kérések közlésére is. T öbb D eák-levél tudósított az országgyűlési erő viszonyokról, a szavazási arányok alakulásának okairól, napirendi kérdésekről.24 A nádor által a háttérben a követekre gyakorolt nyom ásról decem ber 4-én írt haza, m ajd jan u ár 31-én a hivatalos tudósításokban nem szereplő m agánkonferenciák fejlem ényeit adta tudtul.25 M agánértesülések alapján szól arról, hogy a vallási sérelm eket érintő alsótáblai felirat nyom án a király a protestánsok hivatalszerzési am bícióiról elutasítóan n y ilatk o zo tt, n y ilv ánvaló an a d iéta fejlem ényeire hivatkozva, m ondván, hogy úgyis elegen vannak felsőbb hivatalokban, és m égis nyughatatlanok. 26 H írt ad arról, hogy a nádor egy neki nem tetsző szöveg ellenében m agánkörben saját szem élyes szolgálataira lett hivatkozással igyekezett egyes követeket befolyásoln i.27 A z országgyűlésben a politikai élet középpontjából D eák az egyes m egyékben történt, de a diéta egész m űködését befolyásoló esem ényekről is jobban értesült, m int az elzártabb m egyei közeg, így arról is, hogy egyes m egyékben m iképpen gyakorolnak nyom ást a korm ányközegek a m egye vélem ényének alakulására.28 É rtesüléseit közli Tágén Jánosnak, a váradi káptalani követnek és B eöthy Ö dön bihari követnek ö sszeütközése ügyében keletkezett per kim eneteléről.29 A követi kar összetételének változásáról m áshonnan is értesülhettek a kortársak, az általános hangulati viszonyokról, arról azonban, hogy a követek unják a vontatott tanácskozásokat és hazakívánkoznak, inkább csak m agánérintkezés keretében.30 De nem csak az országgyűlésről, hanem egyéb országos jelentőségű információkról is van alkalm a tudósítani; így pl. jú liu s 4-én a szlovák-m agyar nem zeti indítékú röpiratháború cenzúrakörülm ényeit adja tudtul sógorán keresztül m egyéje közvélem ényének.31 Egyik m ásik terület, am elyről a szem élytelenebb je l legű tudósítások kevesebbet szólnak, az egyes szereplők jellem zése és a követi kar személyes viszonyainak nem lényegtelen kérdésköre. D eák hallom ásból tudósít C sapó D ániel tolnai követnek, kerületi elnöknek a ná

valam int hazatérve szem élyesen is beszám ollak a történtekről. V oltak persze, akik nem különösebben erőltették m eg m agukat azzal, hogy leírják tapasztalataikat; m ások azonban naplószerű írásokat készítettek vagy a m unka során készített jegyzeteiket őrizgették, hogy azután a kortársaknak, m ajd évtizedek m úlva az utókornak szolgáljanak ism eretekkel. Az országgyűlések alatti Pozsonyban m egesett dolgokról (egyes követek m elletti vagy elleni ro konszenvtüntetésekről és m acskazenékről, a dokum entum ok nyilvánosságot biztosító kéziratos sokszorosításáról) ad hírt D egré A lajos.38 Ilyen m unkajegyzetekből nőtt ki annak a K ovács Ferencnek a naplója is, akinek írását pl. m áig az egyik legfontosabb forrásként használja a történetírás az 1843/44. évi gyűlésen történtekre.39 É rdekes és színes beszám oló e m űfajból a T em es m egyei követek m ellé rendelt O rm ós Z sigm ondé. V ukovics Sebő barátjáé, aki az országgyűlési itjak társalk o d ó eg y esü letén ek is d orhoz fűződő - hivatali aspirációi által táplált - kapcsolatáról. A nagyhatású és köztiszteletben álló Kölcseynek a vallási sérelm ek ügyében m ondott beszédét illető - valójában úgy látszik, vegyes - fogadtatásról pl. azt írja: T udom Klári K ölcseyt m int költőt szereli, m egküldöm ezen beszédjét; olvasni nem kellem etlen, noha P ázm ándy azt súgta fülem be, m időn K ölcsey leült, hogy a beszéd helyes, de az Izenetben nem sok hasznát v ehetni. 32 Foglalkoztatta a követi kart. s k ö zv etv e az o tth o n i k ö z v é le m ényt is F üzéressy G ábor és T i sza L ajos követeknek a d eb receni vásárban történt botrányos összeszólal kozása és v erek ed é se, am elynek sokak szerint - állásukhoz m éltatlan m agatartás lévén - lem o n d ásu k at kellett volna m aga után vonnia. Az ügyben ta rto tt m agán k o n feren ciákról - am elyek, nem lévén hivatalosak, K ossuthnak am úgy sem m indenkihez eljutó tu d ó sításaiból kim aradtak, a zalai ro konok és a politikai szö vetség e sek D eáktól értesü lh ettek részletesebben.33 A z eset következm ényei sem m aradhattak ki a is ad ism ertetést egyes részt alapítói közé ta rto z o tt40 O rm ós Ormós Zsigmond levelekből: jú n iu s 6-i levelében D eák a lem ondásuk utáni helyzetről és egyikük T isza újraválasztási ak ciójáról, m ajd utóbb m ás m egyei kortcskedésekről tudósít.34 M egjelennek a levelekben a tárgyalások feszültebb p illan atai során kialakult szem ély es ellen tétek is. P échy, a pesti követ m indenben a főrendeket pártolván, éles vagdalkozással belekapott a két barsi követbe, B alogh vastagon felelt, s a gyűlés zajos volt. 35 M áskor azonban öröm telibb társasági esem ények jutnak ilyen m ódon a hazaiak tudom ására; így Deák em lített decem ber 6-i levele útján A ndrássy G yörgy tornai követ házasságáról és em iatti hazatéréséről. M agánlevelekből tudunk sokat az országgyűlésnek m int a társasélet egyik színterének, m int társadalm i közegnek a m ű kö d ésérő l is. D eák m ájus 11-én a sétatéren tett rekreációs célú sétájáról, valam int az aln ád o m ak adott tisztelkedő szerenádról szám ol be levélb ejeg yzésben.36 vevőkről, pl. W esselényiről, de m egfesti az országgyűlési ifjak közül nem csak a feladatát kom olyan vevő, elk ö te le z e tt kisk ö v etek, hanem a pozsonyi tartózkodást csak léha szórakozásra felhasználó társainak portréját is. Leírja a D una-szigeli fasort és a sétányt, a pozsonyi városi és országgyűlési társaság kedvelt helyszíneit, az ott folyó életet térzenével, hölg yekkel, vendéglőkkel, kávéházakkal. K ülönös figyelm et szentel a pozsonyi nyári színkör, az A rénának nevezett deszkaszínház előadásainak.41 Ejt szót az ülések lefolyásáról, erőviszonyairól, az ifjak társalkodási egyesületéről és arról a fenyegetésről, am ely annak alapítását követően az ifjakra nehezedett. N em kerüli el figyelm ét Pozsony városának csekély elkötelezettsége a diétán tárgyalt közügyek iránt.42 M egem líti azt a fentebb m ár hivatkozott esem ényt is, am ikor a nézeteivel ellenkező utasítást kapott Kölcsey hazautazott, hogy szem élyesen eszközölje ki a megyegyűlésen a követi instrukció m egváltoztatását.43 Ilyen típ u sú, h áttérje lle g ű inform ációkat más M inden bizonnyal az ifjak szerepére is vonatkozik az résztvevőktől olykor talán m ég nagyobb m ennyiségben olvashatunk. A m egyék által a követek m ellé az ország gyűlésre küldött kancellisták, kiskövetek egyik szerepe (a titkári teendő és a politikai tapasztalatszerzés m ellett) talán éppen ez volt: pótolni a nyom tatott n yilvánosságot, szem élyesen is tudósítani a diétán történtekről. A követenként olykor több, tehát együtt tekintélyes szám ú országgyűlési ifjúság37 tagjai (akikhez a hivatalos jegyzőkönyvvezetést ellátó királyi táblánál gyakorlatukat töltőket is hozzá kell adnunk) m agánlevelekben. általa m egfogalm azott rem ény, m ely szerint az országgyűlésen történtek a hazatérő látogatók szem élyes híradásai folytán is befolyásolják m ajd a közvélem ényt. A z országgyűlésen m egforduló idegeny bizonyára azon lészen, hogy a hallott szabados elveket lakhelyében eleinte ugyan csak gyenge s az idő viharai ellen védeni szükséges, de utóbb önállású, m inden vésznek dacoló s százszoros gyüm ölcsöket term ő plántaként átültesse. Az irodalm i form ában m egírt tapasztalatok élőszóban bizonyára ham arabb is eljutottak a küldő

m egye közvélem ényéhez.44 S talán nem véletlen, hogy O rm ós K ölcseynek és Eötvösnek az országgyűléstől vett em lékezetes búcsúzásával-búcsúztatásával zárja feljegyzéseit.45 U tóidejö ko m m u n iká ció A z eddig em lített, csaknem egyidejűséget biztosító csatornák m ellett létezett diakron kapcsolat is a diéta és a várm egye között. Ennek jelentőségét kihangsúlyozza a tö rténettudom ánynak az a m egállapítása, hogy a reform kor valójában inkább csak a reform törekvések korának nevezhető: a hazafias és közéleti felbuzdulás 1848- ig, törvényekben m érh ető en, csak csekély eredm ényt hozott. Az erő fe sz íté s m égsem volt hiábavaló. M ár a k o rtárs H orváth M i hály is m egállapította, hogy az országgyűléseknek a m eghozott törvényeken túl mentien óriási tudatform áló hatása, jelen tő ség e volt. Ha az egyidejű tudósításo k, h írek rögtö n nem is, de néhány év késleltetéssel képesek voltak hatást kifejteni a m egyék közvélem ényére. V olt-van azonban néhány olyan forrástípus, am ely m ár egykorúan is azt a célt szolgálta, hogy egy-egy diéta tapasztalatait a következő országgyűlésre történő felkészülés céljából rögzítse, tanulságait a jö v ő re nézve összegezze. Ilyen volt a leköszönő követeknek az országgyűlés végeztével készített, s a m egye nagygyűlése által m egvitatott utolsó beszám olója. A követi végjelentések felsorolták a m eghozott törvényeket, összevetették az ered m ény t az utasításokkal, az eltérésekre m agyarázatot adtak. E m ellett azonban olykor általános politikai értékeléssel szolgáltak, visszam enőleges összefoglalót, m agyarázatokat, inform ációt közöltek. A z elm arad á sokat, hiányokat szám ba véve m egjelölték a következő diéta feladatait, m ásrészt a m egalkotott törvények v é g re h ajtá sa során e lő jö h ető p ro b lém ák at elő je gyezték" a következő diéta szám ára. Szám os m egye vagy követ e végjelentéseket tájékoztatásul m egküldte m ás törvényhatóságoknak, sőt ki is nyom tatta ezeket. Ily m ódon a végjelentések nem egyszer befolyásolták a következő időszak politikai életének tem atikáját, érveit, irányt adtak a következő országgyűlésnek is. Ism ert, nevezetes példája e m űfajnak D eák 1836-os és 1840-es v ég jelen tése, v alam in t B ékés k ö v etein e k 1844-es hasonló dokum entum a.46 A diakron kom m unikációban különleges hely illette az országgyűlési naplókat. E zek egyik funkciója, hogy Az Országgyűlési tudósítások egy lapja az utasítások teljesítését legalább utólagosan ellenőrizhetővé tegye. Tekintettel arra, hogy a követjelentéseket épp azok írták, akiknek a tevékenységét ellenőrizni akarta a várm egye, sem m iképp nem voltak elegendőek az utasítások betartatására. S m inthogy a kor közlekedési-kom m unikációs viszonyai az odautazást, a tárgyalások m eghallgatását sem tették lehetővé, a sajtót pedig a cenzúra gátolta a nyilvánosság biztosításában, kom m unikációs eszköznek m aradt a hivatalos napló. E nnek kellett volna a történeti hitelességen túl a küldő törvényhatóságok szám ára lehetővé tennie követeik m unkájának ism eretét, a követeknek pedig az utasítások hű teljesítésének igazolását. M ajthényi A ntal, H ont várm egye követe szerint a napló (az ország g y ű lési ú jság gal együtt): azon irovány, m elyből a követek m agokat C om m ittenscik előtt legitim álhatják. Csak e kettő által fejlődik ki am a publicitás, am ely mind azon követnek, aki kötelesség ét híven te l jesíti, m ind annak, aki C om m itensei bizodalm át m egcsalá, érd e m ien díjt ad a n d."47 H asonló A ndrássy G yörgy érvelése a városi követek naplóbírálók közé választása m ellett: ha szavazatuk van, jo g u k kell legyen arra is, hogy szavuk m ikénti feljegyzését ellenőrizhessék.48 Egy m ásik szem pont, hogy a naplók nagy segítséget nyújtanak az országgyűlés alkotta törvények alkalm a zásánál, illetve a politikai diskurzusban és érvelésben. M ajthényi az első reform országgyűlésen elhangzott előbbi felszólalásában is jelezte már: A naplókönyvek szerkesztésére - hogy az hűségesen, pontosan és függetlenül vitessen - felügyelni igen m éltó, m ert a naplókönyv [...] Jus Publicum kútforrásának tekintődhetik, sok nevezetes kérdésbe szokás annak tartalm aira h i vatkozni, 49 Som sich M iklós szerint fontos, hogy politikai kérdések felvetésében, m ibenlétének m egvilágításában és a döntéshez szükséges érvelésben tám aszkodhassanak a korábbi politikai viták eredm é nyeire, ne kelljen az asztalra kerülő egyes ügyekben a tájékozódást újrakezdeni.50 K ossuth is úgy látta, hogy naplónak az utasítások ügyénél is fontosabb célja azoknak az indítékoknak és törvényhozói szándékoknak a nyilvánossága, am elyeket a jo g szabály m eghozatala során kifejtettek, s am e lyek ism erete a végrehajtáskor a törvény betűjének ism eretén túl nélkülözhetetlen. En újabb jelét láttam itt azon hiánynak, hogy a kerületi üléseknek hiteles je g y zőkönyve a naplóról beszél] nem vala, [...] s ennélfogva a bírók és törvényhatóságok a törvénynek nem m on

dóm m agyarázatában (m ert ez körükbe nem tartozik), hanem alkalm azásában olly hiteles kútfővel nem bírnak, m inőt az o rszágos ü lésb en m e g v ita to tt tá r gyaknál. 51 A m egye és a diéta közti diakron kom m unikáció tehát a törvényhozói szándék pontos ism eretét, ezáltal a törvények helyes alkalm azását segítette volna. S m inthogy a m egszólalás a m egyei híreket közlő Törvényhatósági Tudósításokban hangzik el, s épp az 1836-os nyelvi törvények kihirdetése és értelm ezési nehézségei kapcsán, a forráshely is rávilágít a diéta és a várm egye effajta utóidejű kom m unikációjának fontosságára. J egy zetek 1 K ölcsey szerepe az 1832-es szatm ári követutasításban: Kölcsey Ferenc összes munkái. III. S ajtó alá rend.: Szauder Józsefné és S zauder Jó z sef (S zépirodalm i K önyvkiadó, B udapest, 1960. 193-200. és 1040. p.). A vonatkozó szöveget M erényi O szkár gondozta. 2 Pl. D eák Ferenc követjelentéseit közzétette: Tekintetes Karok és Rendek". Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848. V álogatott dokum entum ok. S ajtó alá rend.: M olnár A ndrás (Zalai G yűjtem ény 56. Z ala M egyei Levéltár, Z alaegerszeg, 2003). A fent em lített K ölcsey-kiadás közli azokat a követjelentéseket, am elyek K ölcscytől vagy tőle és Eötvös M ihálytól közösen szárm aztak: Kölcsey Ferenc összes munkái III. (2 0 0-2 4 1.. 2 4 3-2 7 2. és 1040. p.). 3 Deák Ferenc országgyűlési levelei, 1833-1834. S ajtó alá rend.: Sándor Pál (Z ala M egyei Levéltár, Z alaegerszeg. 19 9 7,6 7. p., más tárgyban uo. 76. p.). 4 1833. augusztus 29-ére vonatkozó előleges bejegyzés augusztus 2 1 -érői. K ossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. I-V. Sajtó alá rend.: Barta István (Kossuth Lajos összes munkái. I-V. M agyar Történelm i Társulat, Budapest, 1948-1961. II. kötet, 87. p.). '9 3. tudósítás: K ossuth: Országgyűlési Tudósítások (II., 381. p.); 94. tudósítás (uo., II., 390. p ); 96. tudósítás (uo., II., 411. p.); 99. tudósítás (uo.. II.. 441. p.); 106. tudósítás (uo., II., 51. p.); 112. tudósítás (uo.. 11.. 567. p.) és szám os m ás helyen. 6 278. tudósítás (uo., V., 29. az 1835. szeptem ber l-jei kerületi ülésről). 7 Deák országgyűlési levelei. 51. p. 8 Kölcsey Ferenc levelezése. Válogatás. Sajtó alá rend.: Szabó G. Zoltán (G ondolat, Budapest, 1990, 173-174., 181-182., 187. p.). 9 Vö.: Pajkossy G ábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez (Századok, 130. évf.. 1996, 5. sz.). A korm ány használja a hazautazó követek befolyását: 1192. p. K ölcsey kifejezetten a m egyegyűlésre történő ráhatás végett utazott haza: 1195. és 1197. p. Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós (A kadém iai K iadó. B udapest, 1965, 271. p.). 10 K ossuth: Országgyűlési Tudósítások. IV.. 207. p., az 1835. február 16-i országos ülés, 209. p.. 11 P ajkossy G ábor: A reformkori országgyűlési tudósítások (Levéltári közlem ények, 66. é v f. 1995, 1-2. sz.) 12 Bényei M iklós: Reformkori országgyűlések a sajtószabadságról (Stúdium Kiadó, D ebrecen. 1994. 37-67. p.). 13 Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal. S ajtó alá rend.: T axner-t óth E rnő (Petőfi Irodalm i M úzeum. Budapest. 1983), illetve Kölcsey Ferenc levelezése: Eötvös M ihály fent hivatkozott levelei K ölcsey háttértudósításaira reagálnak. Vö.: 8. jegyzet. Eötvös levele Pozsonyból az otthon tartózkodó K ölcseynek: uo., 187. p.; K ölcsey Kendének: uo., 192 p.. 14 Deák országgyűlési levelei. 7-8. p. 15 Deák országgyűlési levelei, 29. p. 16 Deák országgyűlési levelei, 37. p. 17 Deák országgyűlési levelei, 44. p. 18 Deák országgyűlési levelei, 39. p. 19 Deák országgyűlési levelei. 76-77. p. 20 Deák országgyűlési levelei. 80. p. 21 1833. jú liu s 21-i levél: Deák országgyűlési levelei, 46. p. 22 Kölcsey Kendének. Pozsony, 1832. decem ber 21. In: Kölcsey levelezése Kende Zsigmonddal, 5 7-5 8. p. 23 Pozsony, 1834. novem ber 18. in: Kölcsey levelezése Kende Zsigmonddal. 157. p. 24 A szavazási arányról: m ájus 9. 16. p.: a tárgysorozat m egállapításáról: m ájus 11. In: Deák országgyűlési levelei, 18. p. 25 uo., 71. és 84. p. 26 1833. június 4-i levél: Deák országgyűlési levelei. 28. p. 27 1833. 31-i levél: Deák országgyűlési levelei, 25. p. 28 1833. decem ber 26-i és 1834. jan u ár 31-i levél: Deák országgyűlési levelei, 81. és 86. p., valam int 1834. április 22. uo., 106-107. p. 29 1833. június 3.: Deák országgyűlési levelei. 27. p. -30 1833. jú liu s 21. és júliu s 31.: Deák országgyűlési levelei. 47. és 51. p. 31 Deák országgyűlési levelei. 40. p. 32 183 3. m ájus 31-i levele: Deák országgyűlési levelei, 24. p. 33 1833. m ájus 9-i levél: Deák országgyűlési levelei. 16-17. p. 34 uo. 30. és 60-61. p. A hevesi korteskedésekről szól a decem ber 6-i és 26-i levél: Deák országgyűlési levelei, 73. és 81. p. 35 1833. decem ber 5-i bejegyzés: Deák országgyűlési levelei. 72. p. 36 Deák országgyűlési levelei. 18. p. 37 F ejős Im re: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete (Századok, 123. évf., 1989. 4 4 2-4 4 4. p.) 38 D egré A lajos: Visszaemlékezéseim (M ag y ar századok. Szépirodalm i K önyvkiadó, B udapest, 1983). D egrének más helyütt is m egjelentek töredékes em lékezései a diétáról. 39 K ovács Ferenc:.4; l843-44iki országgyűlési alsótábla kerületi üléseinek naplója. 1-6. (B udapest, 1994) 40 O rm ós Zsigm ond: Szabadelmű levelek vagy democrat lapdacsok aristocrat görcs ellen. K özzéteszi, a bev. tanulm ányt és a jegyzeteket írta: Benkő Sam u (Téka, Kriterion. Bukarest, 1976). 41 A z Aréna: 69. p. A ligetről: 67. p.: az esti sétány hangulatos leírása: 6 8-6 9. p.: K ölcseyről: 78. p.; a léha ifjú naplókönyve: 122. p.; drám airodalom, színház: több helyen: pl. 194. p. sk.; 202-2 0 3. p. 42 uo., 82., 90., 144-150. és 96. p. 43 uo., 152. p. 44 uo 91. p. 45 uo.. 209-216. p. 46 D eák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. I. 1825-1849. Vál., sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta: M olnár A ndrás (O siris. B udapest, 2001. 252-305. p.): Követ-jelentés az 1843-44-ki országgyűlésről Szombathely Antal és Tomcsányi József Békés vármegyei követektől (Pest, 1845, 56 p.). 47 A z em lített 1832. decem ber 22-i és decem ber 24-i kér. ülés: Országgyűlési Tudósítások, I. 2 1. és 29. p. 48 uo.. 22. p. 49 1832. decem ber 22-i kerületi ülés: Országgyűlési Tudósítások, I. 21. p. 50 1832. decem ber 24-i kér. ülés: Országgyűlési Tudósítások, I. 29. p. 51 Tön ényhatósági Tudósítások 2. sz. Pest. júliu s 15-én, 1836. Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvényhatósági Tudósítások. Sajtó alá rend.: Barta István (Kossuth Lajos összes munkái. VI. kötet. M agyar Történelm i Társulat, Budapest. 1966, 658. p.).

Jog lörténeti szemlev» Göndör Éva A szülési segélyezés kialakulásának története a magyar társadalombiztosításban* A szülés esetén já ró segélyezés kezdeti form ái az általános m unkás- és társadalom biztosítás szab á lyozásának történetében lelhetők fel. A szülési segélyek a betegbiztosítás keretében, a társad alo m biztosítás elsőként szabályozott ágazatában alakultak ki. A m unkások betegség esetére szóló biztosítása m agában foglalta a szülési m int kockázati elem et is, és különböző ellátások nyújtását tette lehetővé. A m agyar társadalom biztosítás első, általános jelleg ű intézm énye az Á ltalános M unkás B etcgsegélyző és R okkantpénztár volt, am ely 1870-ben alakult m eg annak hatására, hogy a kis taglétszám m al m űködő betegsegélyező eg y esü letek nem tudtak m egfelelő gazdasági eredm ényt felm u tatn i.1a pénztárba való belépés ek k o r m ég önkéntes volt és a tagdíjakat m aguk a dolgozók fizették. A pénztár alapszabályaiban m ár a kezdetektől rögzítették, hogy a nőtagokat szülési segély illette meg. A m unkás segélyezési törvényhozás kezdetei a 19. század végére nyúlnak vissza; ekkorra alakult ki - a bányatársládák, ön seg élyező pénztárak, gyári betegsegélyező pénztárak létrejöttét követően - a pénztári kényszer elve, m ely szerint m inden m unkás köteles volt egy, a törvényes szervezetnek m egfelelő betegsegélyező pénztárhoz csatlakozni, és így a betegség által okozott keresőképtelenség esetére biztosítva volt.2 A k ö telező tá rsa d a lo m b iz to sítá s b ev e ze té sén e k első állom ása az 1891:14. törvénycikk m egalkotása volt, am ely a betegségi biztosítást kötelezően szabályozta. A z 1 8 9 1 :1 4. törvénycikk A z ipari és gyári alkalm azottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891:14. törvénycikk 7. -a m e g h atá ro z ta, hogy a tö rv én y szerin t fen n álló betegsegélyező pénztár m ilyen segélyeket köteles m inim álisan nyújtani a tagjainak. Ezek között szerepelt a szülés esetén szükséges szülészeti tám ogatás és gyógykezelés, valam int a gyerm ekágy-segély. A z utóbbi ellátás a táppénzzel egyenlő összegben járt, a szülés3 első napjától, és legalább négy hétig.4 A törvénycikk indokolása szerint a gyerm ekágy-segély négyheti táppénzben való m egállapítása főleg azért történt, hogy a szülő m unkásnő ne kényszerittessék azonnal ism ét m unkába állani s hogy gyerm ekének legelső ápolásával foglalkozhassék, mi a gyerm ekhalandósági kedvezőtlen arányok ném i m egjavítására vezethet". A z indokolás arra a helyzetre is kitért, ha a gyerm ekágy után betegség vagy keresőképtelenség következett be, ebben az esetben a nőtag ugyanúgy táppénzre volt jogosult, m int a pénztár m ás rendes tagja. A táppénzt, illetve a gyerm ekágy-segélyt heti utólagos részletekben kellett kifizetni a jogosultaknak. A z 1 9 0 7 :1 9. törvénycikk A z 1891:14. törvénycikk rendelkezéseivel sem a m unkásság, sem a m unkáltatók nem voltak m egelégedve, továbbá nagy hiányossága volt, hogy a balesetbiztosításról egyáltalán nem intézkedett. Erre figyelem m el az ipari és kereskedelm i alkalm azottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907:19. törvénycikk a m agyar szociális törvényalkotás kezdetének és m egalapozójának tekinthető, m ert ez a törvény fektette le a társadalom biztosítás egyes intézm ényeinek alap jait.5 A jo g szab ály VI. fejezetében foglalkozott a betegség esetén nyújtandó segélyekkel, ahol a gyermekágyi segély szabályozására is sor került. A betegség esetére biztosításra kötelezett és önként biztosított tagok6 az O rszágos M unkásbetegsegélyző és B alesetbiztosító P én ztártó l (a to v áb b iak b an : p én ztár) gyerm ekágy esetén gyerm ekágy-segélyl igényelhettek, am ely a táppénzzel m egegyező m értékű volt.7 A tagok erre az ellátásra a szülés első napjától kezdve hat hétig voltak jogosultak. A törvénycikk indokolása kiem elte, hogy a g y erm e k ág y -seg é ly e k az 1891:14. törvénycikkben m egállapított négy héttel szem ben hat hétig jártak, ami orvosi szem pontból a gyerm ekágyas nők egészségének helyreállítása és az esetleges betegségi kom plikációk m egelőzése érdekében feltétlenül szükséges volt. A p énztár - am ennyiben az anyagi eszközök lehetővé tették - a főszabályként m eghatározott m értékűnél nagyobb segélyeket is nyújthatott, azzal a m egkötéssel, hogy a gyerm ekágy-segély nem haladhatta meg a járu lék alapjául vett átlagos napi bérösszeg 75% -át, és időtartam át tekintve a szülés előtt és után összesen legfeljebb nyolc hétig volt adható. Ha a gyerm ekágysegély lejárta után a tag továbbra is keresőképtelen volt, ak k o r táppénzt is igénybe vehetett. A táppénz a keresőképtelenség idejére, de legfeljebb húsz hétig járt. A gyerm ekágy-segély m egvonható volt attól a tagtól, aki az orvos utasításainak szándékosan nem tett eleget és ezzel a felgyógyulását késleltette. Ez a rendelkezés a biztosított tagok egészségügyi ellátása érdekében volt szükséges, m iután a táppénz, elvonásában rejlő kényszer az orvosi gyógykezelés sikerét kívánta elő m ozdítani és biztosítani. A táppénz elvonása tehát ebben az esetben fegyelm i eszközként jelentkezett, s ez a jo g a biztosító pénztár által a körülm ényekhez m érten volt alkalm azandó, úgy, hogy a biztosított tagtól a szükséghez képest esetleg csak a táppénz, illetve a gyerm ekágy-segély bizonyos része volt elvonandó.8 A gyerm ekágy-segély feltétele volt az előzetesen biztosításban töltött idő, am it az ism ertetett törvénycikk úgy szabályozott, hogy az a nőtag, aki nem tudta kim u 8

tatni, hogy az O rszág o s M u n k á sb etegsegély ző és B alesetbiztosító Pénztárba való belépését m egelőző egy év alatt összesen legalább három hónapig pénztári tag volt. gyerm ekágy-segélyre csak abban az esetben tarthatott igényt, ha a szülés az O rszágos M u nkásbetegsegélyző és B alesetbiztosító P énztárnál eg y h u zam ban töltött három havi tagság után következett be. A táppénzt és a gyerm ekágy-segélyt heti utólagos részletekben fizették ki és az esedékességtől szám ított egy éven belül volt érvényesíthető. A z a rendelkezés, am ely szerint a táppénz és a gyerm ekágyi segély heti utólagos részletekben volt kifizetendő, m egegyezett az 1891:14. te. 11-ik -ában foglalt szabályozással, és m egfelelt a m unkabérek kifizetésére nézve a gy ako rlatban fennálló szokásnak.9 A törvénycikk indokolása különös hangsúlyt helyezett az 55. értelm ezésére, és kiem elte, hogy a táppénznek és a gyerm ekágy-segélynek heti utólagos részletben való kifizetése nem je le n tette azt, hogy a szóban levő pénzbeli szolgáltatások kifizetése abban az esetben is a hét utolsó napjára volt halasztandó, am ikor a betegség és a keresőképtelenség a hét valam ely m ás napján szűnt m eg. Ilyen esetben a hét illető napjaira esedékes táppénzt és a gyerm ekágysegélyt a betegség, illetőleg a keresőképtelenség utolsó napján k ellett a b iz to síto tt k ív á n ság á h o z képest kifizetni. A m ásik lényeges értelm ezési kérdés az volt, hogy a heti utólagos részletekben való fizetés alatt mit kellett érteni, azaz m ikor kellett kifizetni az ellátást. Ez nem azt jelentette, hogy a pénzbeli segély a naptári hét szokásos utolsó napján, azaz szom baton volt kifizetendő, hanem a törvénycikk rendelkezésének a célja az volt, hogy a pénztárt a pénzbeli segélyeknek bizonyos rövidebb időközökben való k iszolg áltatására kötelezhesse, tehát nem volt akadálya annak, hogy a pénztári alapszabályokban az egy heti fizetési határidő a naptári hét valam elyik m ás napjára essen. T erm észetesen a pénzbeli segélyeken kívül a szülő nők m egkapták a szükséges gyógykezelést és szülészeti ápolást is. A z első világháború alatti infláció m iatt elengedhetetlen volt az ellátások összegének, illetve időtartam á nak a felem elése, am it - a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1917:7. törvénycikk felhatalm azása alapján - az ipari és kereskedelm i alkalm a zottak betegség és baleset esetére való biztosítását szabályozó rendelkezések kiegészítéséről és m ódosításáról szóló 4790/1917. M. E. rendelet hajtott végre. A gyermekágyi segély a rendelet hatálybalépésétől (1918. ja n u á r 1.) kezdve a korábbi hat héttel szem ben m ár nyolc hétig illette m eg a biztosított nőt, és a m értéke is v álto zo tt, m ert az a tag já ru lé k á n a k k i szám ításánál alapul vett átlagos napibér 75% -a volt. Új segélyezési form aként szabályozta a rendelet a szoptatási segélyt, am it azok vehettek igénybe, akik a gyerm eküket szoptatták. A szoptatási segély a g y erm ekágyi segély m egszűnését követő tizenkét hétig járt, összege az átlagos napibér 50% -a, de legfeljebb napi két korona volt. A kik orvosi igazolás szerint nem tudták szoptatni a gyerm eküket, a szoptatási segély h e lyett annak az összegét m eg nem haladó értékű csecse- m őtápszert kaptak. A rendelet bevezette a nem biztosított családtagok szülés esetén já ró ellátásait, akik innentől kezdve igénybe vehették a szükséges szülészeti tám ogatást és gyógykezelést, valam int a gyerm ekágyi segélyt is hat hétig, napi egy korona összegben. A n y a sá g i ellátások a T anácskö ztá rsa sá g idején A T anácsköztársaság alatti jo g alk o tás a nőknek terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélyt biztosított. Ezek jelen tő s rendelkezések voltak annak idején, mert a korábbi jogszabályok a terhességi segélyt egyáltalán nem ism erték, a gyerm ekágyi segély m értéke pedig igen alacsony v o lt.10 A T anácsköztársaság időszakából kiem elendő a m unkások betegségi és baleseti biztosításának a kiépítéséről szóló K orm ányzótanácsi rend e le t11 és a végrehajtásáról rendelkező M unkaügyi és N épjóléti N épbiztosság 3. M.N.N. és 39. M.N.N. rendeletei. A rendeletek alapvető jelentőségűek voltak abból a szem pontból, hogy először valósították meg a dolgozók szám ára az általános társadalo m b izto sítást.12 A betegségi és baleseti biztosítás m inden m unkásra kiterjedt. M unkásnak m inősült m indenki, aki köz- vagy m agánszolgálatban m unkabér vagy fizetés fejében d o l gozott. A betegségi segélyekre a betegség kezdetétől szám ított egy évig voltak jogosultak a biztosítottak. A betegségi biztosítási járulék az átlagos n apibér11 hat százaléka volt. a járulékokat - am elyeknek az összegét a napibérosztályok szerint a 3. M.N.N. rendelet m eghatározta - a m unkáltató és a m unkás fele-fele arány ban fizette meg. A rendeletek alapján a dolgozó nő az anyaságával összefüggésben három fajta segélyre volt jogosult. A biztosított nő a terhesség utolsó négy hetében átlagos napibérének teljes összegét m egkapta terhességi segély cím én, ha a m egelőző egy éven belül három hónapig tagja volt a pénztárnak. A terhességi segélyt hetente, utólagos részletekben kapta m eg a várandós nő. A m ennyiben a terhességi segélyt négy hétnél hosszabb ideig folyósították, ebben az esetben a szülésig történt túlfizetést a gyerm ekágyi segélybe kellett beszám ítani. A gyerm ekágyi segély az átlagos napibér teljes összege volt, a nem biztosított családtagok részére szülés esetében napi három korona gyerm ekágyi segély járt. A terhességi és gyerm ekágyi segély m egillette azokat a dolgozó nőket is, akik a m egelőző éven beiül nem voltak ugyan három hónapon át pénztári tagok, de ennyi időn át olyan foglalkozásban álltak (pl. háztartási alkalm azottak), am elyre a Forradalm i K orm ányzótanács X X I. rendelete a m unkásbiztosítás hatályát kiterjesztette. A terhességi és a gyerm ekágyi segély nem volt kifizethető azokra a napokra, am elyeken a jogosult m unkabér fejében m unkát végzett. A terhességi és gyerm ekágyi segély összege az első napibérosztályban napi öt, a m ásodik napibérosztályban napi tíz, a har

m adik napibéroszlályban napi tizenkettő, a negyedik napibérosztályban napi tizenhat, az ötödik napibérosztályban napi húsz korona volt. A 39. M.N.N. rendelet szabályozta azt az esetet, am ikor a biztosított nő a gyerm ekágyi segély lejárta után betegség m iatt továbbra is keresőképtelen volt. E kkor a betegség időtartam ára, de legfeljebb egy évig táppénzben részesülhetett. A z egy év attól a naptól szám ított, am ikor a gyerm ekágyi segély m egszűnt. A dolgozó nők szoptatási segélyét a 3. M.N.N. végrehajtási rendelet úgy szabályozta, hogy valam ennyi n ap ib éro sztály b an két koronában rö g zítette annak összegét. A 39. M.N.N. rendelet rögzítette továbbá, hogy a szoptatási segélyen felül táppénz is já rt annak a biztosított nőnek, aki betegség következtében keresőképtelen volt. A z em líteti rendelet foglalkozott azokkal is, akik nem tudtak szoptatni, ők legfeljebb napi kél korona értékű csecsem őtápszert igényelhettek arra az időre, am elynek tartam ára szoptatási segély járt. A b eteg sé g i b izto sítá s s z a b á ly o z á s a a T a n á cskö ztá rsa sá g b u k á sa után 1919. szeptem ber 30-án született m eg a m agyar korm ány 5400/1919. M. E. rendelete a betegségi és balesetbiztosítás ideiglenes szabályzásáról, am ely a kihirdetése napján - 1919. novem ber 15-én - lépett hatályba. A rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztették a m u n k ásb izto sítás tárg y áb an 1919. m árcius 21-étől augusztus 1-jéig kelt korm ányrendeletek. A rendelet 7. -a betegségi biztosítási segélyek között rendelkezik a szülés esetében já ró segélyekről. E nnek alapján szülés eseten ingyen já rt a szükséges szülészeti támogatás és gyógykezelés. A terhesség utolsó négy hetében terhességi segély illette m eg a várandós nőt az átlagos napibér teljes összegében. Ha a terhességi segélyt négy hétnél hoszszabb ideig folyósították, a szülésig történt túlfizetést a gyerm ekágyi segélybe be kellett szám ítani. A gyermekágyi segély a szülés első napjától kezdve nyolc h étig já rt a tag átlag o s n ap ib érén ek teljes összegében. Ha a biztosított nő a gyerm ekágyi segély időtartam ának lejárta után keresőképtelen volt, a b eteg sége idejére, de legfeljebb egy évig táppénzre volt jo g o sult. A z egy év a gyerm ekágyi segély m egszűnésének a napjától szám ított. A zok a biztosított nők, akik gyerm eküket szoptatták, a gyerm ekágyi segély m egszűnését követő tizenkét hétig szoptatási segélyt kaptak napi kettő korona (» szeg ben. A kik orvosi igazolás alapján a gyerm eküket nem tudták szoptatni, a szoptatási segély helyett ennek az összegét m eg nem haladó értékű csecsem őtápszerben részesültek. A szoptatási segélyen felül táppénz is m egillette azt a nőt, aki a szoptatás idején betegség m iatt keresőképtelen volt, vagy a csecsem ő igazolt betegsége m iatt az ő ápolása céljából nem végzett m unkát. A biztosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem bíró, nem biztosított családtagok is m egkapták a szü k séges szülészeti tám ogatást és gyógykezelést, valam int a gyerm ekágyi segélyt hat héten át napi három korona összegben. A terhességi, gyerm ekágyi és szoptatási segélyre csak az a biztosított nő volt jogosult, aki igazolta, hogy a szülést m egelőző egy év alatt összesen legalább három hónapig az O rszágos M unkásbiztosító Pénztár biztosított tagja volt. A női családtagok esetén a gyerm ekágyi segélyre való jo go su ltság feltétele a tag biztosítási jogviszonyának fenti időtartam ának m egfelelő igazolása volt. A terhességi és a gyennekágyi segélyt heti utólagos részletekben fizette ki a pénztár. A pénztár annak az igényjogosultnak a készpénzsegélyeit, akinél valam i lyen különleges körülm ény (pl. iszákosság. elm ezavar) következtében az a veszély forgott fenn. hogy a kiszolgáltatott összeget nem használja fel rendeltetésszerűen, a vele közös háztartásban élő családtag kezéhez fizethette, ha az egyéni körülm ények gondos m érlegelésével ezt indokoltnak találta. A z a biztosított nő, aki terhességi vagy gyerm ekágyi segélyre, illetve az a női család tag. aki gyerm ekágyi segélyre volt jogosult, nem kapta meg a segélyét azokra a napokra, am elyeken m unkabér fejében m unkát végzett. A z 5400/1919. M. E. rendeletet m ódosította, illetve kiegészítette az 1350/1922. M. E. rendelet, am ely a betegségi biztosítási segélyek felem eléséről cs kiterjesztéséről rendelkezett. Ez a jogszabály kizárólag a szülési segélyek esetében léptetett életbe változásokat. T o vábbra is ingyen já rt a szükséges szülészeti támogatás és gyógykezelés. A terhességi segély változatlanul a terhesség utolsó négy hetében volt igénybe vehető az átlagos napibér teljes összegében. A gyerm ekágyi segély esetében sem történi változtatás, ugyanúgy nyolc hétig illette m eg a szülő nőt az átlagos napibérének teljes összegében. A szoptatási segély összegét azonban napi tíz korona összegre em elte fel a rendelet. A biztosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem bíró, nem biztosított családtagok szülési segélyei tekintetében jelentős változás történt. Új ellátási form aként vezette be a rendelet a terhességi segélyt a terhesség utolsó négy hetében, valam int a szoptatási segélyt a gyennekágyi segély fele összegében. A terhességi és a gyerm ekágyi segély a biztosított tag átlagos napibérének teljes összegében járt, azzal a korlátozással, hogy összege legfeljebb napi tizenöt korona lehetett. A z 1 9 2 7 :2 1. törvénycikk A z 1907:19. törvénycikk az ipari és kereskedelm i alkalm azottak betegségi és baleseti biztosításában változásokat hozott, de nem váltotta be a hozzá fűzött rem ényeket, ezért az I. világháború utáni években a betegségi és baleseti biztosításról szóló törvények reform jának a követelése folyam atosan napirenden volt.14 Az 1907:19. te. m ódosítása a közvélem énynek régi kívánsága volt, a változás főként a biztosítási szervezetet érintette.15 Az. 1907:19. te. alapján a betegség és baleset esetére való biztosítást az O rszágos M unkásbetegsegélyző

történeti szemle a) A szükséges szülészeti segédkezés (bábád íj)1s és gyógykezelés. Ez m agában foglalta azt a jogot, hogy a szülészeti tám ogatásra jogosult az intézet által kijelölt szülésznőt vagy az esetleg kijelölt több szülésznő egyikét vehette igénybe. A gyógykezelést az intézet szerződött orvosai, vagy, ahol volt, szerződött szülész szakorvosai útján teljesítette. A szülészeti segédkezés nyújtása érdekében az intézet az igényjogosultak ellátására okleveles szülésznőkkel kötött m egállapodást.19 M ás szülésznőt is fel lehetett kérni a szüléshez, ha az intézetnek nem volt kijelölt szülésznője, vagy indokolt sürgős szükség esetében, de az intézet az ebből szárm azott k öltségei csak az alapszabályban meghatározott m értékig térítette m eg. Az OTI első alapszabályának20 47. -a alapján a szülés lev ezetéséért B udapesten tizenhat, vidéken húsz pengőt, elvetélés esetén Bu és B alesetbiztosító P énztár teljesítette, m elynek a biztosítást és a segélyezést közvetítő helyi szervei voltak a kerületi m unkásbiztosító pénztárak és a vállalati betegsegélyező pénztárak, ideértve a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is. A betegségi és baleseti bizto sítást az 1927:21. törvénycikk hatálybalépésétől (1928. ja n u á r I.) kezdve az O rszágos M unkásbiztosító Intézet (a továbbiakban: intézet) teljesítette, am ely feladatait részben a központban. részben helyi szervei útján végezte. A z új törvénycikk életbelépésével az 1907:19. tö r vén y cik k m ég h a tályban levő összes m egfelelő ren delk e zése. és a törvényt m ódosító és kiegészítő eg yéb m egfelelő törvényi ren delkezések - kivéve az 1921:31. tö rvénycikket - hatályukat vesztették. A z O r szágos M unkásb iztosító Intézet e ln e vezését az 1928:40. te. 101. -a O rszágos T ársa d alo m - dapesten nyolc, vidéken tíz pengőt té Az Országos Társadalombiztosítási Intézet épülete (Budapest, Fiumei út) 1931 ben biztosítási Intézetre (OT1) változtatta, am ely rendelkezés 1928. október I- rített m eg.21 H a a szülésznői tám ogatásra a szülési, jén lépett h atály b a.16 illetőleg az elvetélési esetből kifolyólag nyolc napon túl A betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló is szükség volt. a levezetési díjon felül a szülés utáni 1927:21. te. az első rész V. fejezetében szabályozta a nyolcadik napon túl m inden napra a levezetési díj egybetegség esetére nyújtandó segélyeket - az előző jo g tized-egytized része is járt. Ikerszülés esetén - tekintet szabályokhoz képest - m ár külön alfejezetben sorolva nélkül az ikrek szám ára - a m egtérített díjazás a m egállapított összegek m ásfélszerese volt. fel a szülés esetén igényelhető ellátásokat. Segélyezésben részesülhetett a biztosított szülőnő b) Terhességi segély já rt a terhesség utolsó hat hetére. a biztosított nő tényleges javadalm azása napi átlagá saját jo g án, valam int a biztosított felesége, m int családtag, a férj jogán. Feleség hiányában a feleséggel egyenlő feltételekkel és m értékben volt igényjogosult az a nő. családtagnak (feleség, illetve a háztartási vezető nő) ez nak vagy átlagos napibérének teljes összegében. A aki a biztosított háztartását vezette. A bírói gyakorlat a a segély csak a terhesség utolsó négy hetére járt. biztosított háztartását vezető nő igényjogosultságát összege napi negyven fillér volt. Ha a biztosított szülő azokban az esetekben is m egállapította, am ik o r a biztosítottnak törvényes felesége volt. akitől nem vált el, hességi segély kezdő napja - a szülés napjától negyven nő a szülést követően je len ten e be az igényéi, a ter de akivel nem élt együtt. T ovábbá igényjogosult család keltő napnak (hat hét) a visszaszám ításával - egyszerűen m egállapítható volt. A z igényt azonban rendsze tagnak ism erte el a biztosított háztartását vezető nőt akkor is, ha az. közeli rokona, például az anyja vagy a rint a terhesség utolsó szakában jelentették be, ebben az nővére v o lt.17 A családtagnak já ró szülészeti segélyek esetben az intézeti orvos adott szakvélem ényt arról, időtartam és m érték szem pontjából különböztek a biztosítottat m egillető szülészeti segélyektől. A törvény az bek öv etk ezik-e.22 Ennek m egállapítása után folyósítot hogy a szülés hat hét (családtag esetén négy hét) m úlva 1907:19. te. 53. -ában a gyerm ekágyi segély tek in ta az intézet a terhességi segélyt. A terhességi segély az tetében kifejezésre ju tó elvet átvette és kiterjesztette a orvos vagy a szülésznő által m egállapított időponttól a terhességi és a szoptatási segélyre, m ivel m eg állapította, hogy e segélyekre csak az a biztosított nő volt igény- szülésznő a szülés időpontjának kiszám ításában téve szülésig abban az esetben is járt, ha az orvos vagy a jogosult, aki igazolta, hogy a szülést m egelőző egy év dett. E tévedés következtében a terhességi segély cím én alatt összesen legalább hat hónapon át betegség esetére felm erült túlfizetést a gyerm ekágyi segélybe beszám í biztosított volt. tani nem lehetett, kétségtelenül azért, hogy az anya a kí- A z 1927:21. te. alapján szülés esetén az alábbi segélyezési form ák illettek m eg az arra jogosultakat. séges anyagi eszközök nélkül, illetve ne m életi idő alatt ne m aradjon a létfenntartáshoz szük kényszerüljön

egészségét v eszélyeztelő m unkára.23 E nnek a ren delkezésnek a gyakorlati fontosságát m utatja több, a M unkásbiztosítási F elsőbíróság által hozott döntés. A bírósági jo g alk alm azás szerint a terhességi, g y erm ek á gyi és szoptatási segélyekhez való igényjogosultság elnyeréséhez az 1927:21. te. 40. -ának (2) bekezdése értelm ében a tagnak azt kellett igazolnia, hogy a szülés e lő re lá th a tó id ő p o n tját m egelő ző egy éven belül legalább hat hónapon át biztosításra kötelezett alk alm azásban állt. nem pedig, hogy a szülés tényleges időpontját m egelőző egy évben állt hat hónapig ilyen alkalm azásban. Ha az intézet az intézeti orvos - bár az időpont tekintetében téves - vélem énye alapján a szülés e lő re láth ató id ő p o n tjáh o z v iszo n y ítv a a terhességi segélyhez való igényjogosultságot m egállapította, ezzel a tag a többi (gyennekágyi. szoptatási) szülészeti segélyekhez. való igényjogosultságát is m egszerezte.24 Egy későbbi döntés szintén m egerősítette az előbbi álláspontot. A felperes 1929. jú liu s 22-én G rav. IX25-nek találtatott és saját jo g án biztosított volt. A szülés 1929. szept. 14-én következett be. A szülészeti segély iránti igényt az intézet elu tasíto tta azon a cím en, hogy felperes egy éven belül a szükséges 180 napi tagsággal nem rendelkezett. A Felsőbíróság m egállapította, hogy a m unkanapok szám ításánál úgy az Intézet, m int az elsőbíróság tévedett, és felperes a szükséges tagsággal rendelkezik. M egállapította a bíróság azt is, hogy az intézeti orvos a szülés előrelátható időpontja tek in tetében tévedett, m ert m ár a ténylegesnél I hónappal előbb felperest a terhesség 9. hónapjában lévőnek nyilvánította. Ilyenkor a kérdéses segély előfeltételeként irányadó 1 év szám ításának attól a napjától visszafelé kell történnie, am ely napra az orvos - bár utólag tévesnek bizonyultan - a lebetegedést várta. A szám ítás ily m ódjának helyes és m éltányos volta m ellett szól ugyanis az az alaposan feltételezhető körülm ény, hogy az orvosnak em lített tévedése hiányában felperes m ég m egszerezhette volna azt a tagsági időt, am i a szülés tén y leges napját m egelőző I éven belüli 6 hónapból - bár vitásan - hiányzott. 26 c) Gyermekágyi segély a szülés napjától kezdve hat héten át a biztosított nő tényleges javadalm azása napi átlagának vagy átlagos napibérének teljes összegében. A családtag jogán a feleséget napi negyven fillér illette meg. Ha a biztosított nő a gyennekágyi segély lejárta után betegség m iatt keresőképtelenné vált, táppénzre volt jogosult. Ez a rendelkezés az anyákat meg kívánta védeni attól a hátránytól, hogy az anyaságuk alapján járó segélyezésük következtében egyébkénti alap szabályszerű segélyezésükben jogcsorbítást szenvedjenek.27 A terhességi és gyerm ekágyi segély folyósítása alatt táppénz nem volt adható. A táppénz és az em lített anyasági segélyek célja az volt, hogy az elvesztett k eresetet pótolják, és ezért a törvény a segélyek halm ozását nem engedte m eg, tekintettel arra, hogy az anyasági segély a kárpótlást m egadta. A z a nő. aki terhességi vagy gyerm ekágyi segélyre való igényjogosultságának tartam a alatt kereső foglalkozást folytatott, a foglalkozás napjaira e segélyeket nem igényelhette. Ezeknek az ellátásoknak a rendeltetése ugyanis az volt, hogy a nő a szülést közvetlenül m egelőző és az azt követő időszakon át ne dolgozzon, annak érdekében, hogy a saját és újszülötte egészségének m egóvása lehetőleg biztosítva legyen. Az a nő tehát, aki a védelm i időszakon belül kereső m unkát végzett, a segélyezés célját m aga hiúsította m eg.28 d) Szoptatási segély já rt azoknak a b iz to síto tt nőknek, napi hatvan fillér összegben, akik gyerm eküket a gyerm ekágyi segély m egszűnését követő tizenkét hétig m aguk szoptatták. A feleség szoptatási segélye pedig napi harm inc fillér volt. A z a szoptatási segélyre jo g o su lt nő, aki orvosi igazolás szerint nem volt képes szoptatni, a szoptatási segély helyett m egfelelő értékű csecsem őtápszert kapott. Ikerszülés esetében a szoptatási segély az. ikrek szám áh o z képest többszörös összegben járt. A szoptatási segélyben részesülő nőnek táppénz volt adható, ha a gyerm ekének igazolt betegsége m iatt nem dolgozhatott.29 Ellentétben a terhességi és a gyerm ekágyi segéllyel, a szoptatási segély nem a kereset pótlását, hanem az anya táplálkozásának némi javításával az anyai szoptatás előm ozdítását célozta, ezért a táppénznek m egfelelő esetben való egyidejű kiszolgáltatását nem zárta ki. A joggyakorlat szerint a szoptatási segélyre való igénynek a szem élyes szop tatás ténye nem elengedhetetlen feltétele. Eszerint nincs kizárva, hogy ilyen igényt olyan biztosított nők is érvényesíthessenek, akik gyerm eküket dajkaságba adni és ennek költségeit viselni kénytelenek. 30 A terhességi, a gyermekágyi és a szoptatási segélyre csak az a biztosított nő volt jogosult, aki igazolta, hogy a szülés előrelátható időpontját m egelőző egy éven belül összesen legalább hat hónapon át betegség esetére biztosított volt. A feleségnek, m int családtagnak e segélyekre vonatkozó igényjogosultságát is csak akkor lehetett m egállapítani, ha szülésének előrelátható időpontját m egelőző egy éven belül férje összesen legalább hat hónapon át betegség esetére biztosított volt. Ebben az esetben a feleség m int családtag az em lített segélyekre akkor is jo gosult volt, ha a férj a szülés időpontjában m ár nem élt. A hat hónapba nem szám ított be az az idő, am elyen át az intézet a biztosítottat táppénzzel, terhességi és gyerm ekágyi segéllyel, kórházi vagy gyógyintézeti ápolással segélyezte. Ezt a rendelkezést később a 9090/1931. M. E. sz. rendelet 12. -a úgy m ódosította, hogy a szülési segélyekre való igényjogosultsághoz a szülést m egelőző kél éven belül legalább tíz havi tagság volt szükséges. K ésőbb a 6500/1935. M. E. sz. rendelet 16. -a úgy m ódosította a törvényt, hogy a terhességi, gyennekágyi és a szoptatási segélyre m ár csak az a biztosított nő volt igényjogosult, aki igazolta, hogy a terhességi segélyre való igénye m egnyílását, vagy ha a terhességi segélyre igényt nem tám asztott, a szülés időpontját m egelőző tizennyolc hónapon belül összesen legalább kilenc hónapon át betegség esetére biztosított volt. U gyanez vonatkozott a n a a férfira is, akinek a felesége tartott igényt ezekre a segélyekre. A z ezt m egelőző ren

delkezés szerint a tíz hónapot a szülés m egállapított - vagy ha a szülés m ég nem történt m eg - a szülés vélelm ezett időpontjától visszam enőleg kellett szám í tani. A bban az esetben, ha a szülés m ég nem történt m eg, a terhességi segély m egnyílásának a napjához, ha a várandós nő m aga is biztosított volt, hat heti időtartamot, ha pedig a gyerm eket váró nő a biztosított felesége volt, akkor négy heti időtartam ot kellett hozzászám ítani és az így vélelm ezett szülési napot m egelőző két éven belüli tíz havi tagság fennállását kellett kim utatni. Az újabb rendelkezés szerint a terhességi segélyre való igényjogosultság a szülés napjától teljesen független, és az előírt kilenc hónapot m indig a terhességi segélyre vonatkozó igény m egnyílását és nem a szülés napját m egelőző tizennyolc hónapon belül kellett igazolni. A gyerm ekágyi és a szoptatási segély tekintetében változatlanul a szülés napja volt az irányadó, a kilenc havi tagságot tehát a szülés napjától visszafelé kellett szám í tani. A törvény helyes értelm ezése szerint, ha a bizto sított szülő nőnek a terhességi segélyre az igénye m egnyílt. jogosu lttá vált a terhességi segély után esedékes gyerm ekágyi és szoptatási segélyre is, ez utó b bira ak kor, ha a gyerm eke élt és azt m aga szoptatta.31 A terhességi, a gyerm ekágyi és a szoptatási segélyt az intézet elvonhatta attól, aki az orvos utasításának szándékosan nem tett eleget, illetőleg az intézet által az orvos ja v aslata alapján előírt gyógytényezőt jo g o s indok nélkül nem vette igénybe, és ezzel gyógyulását k ésleltette, vagy ha e m ag atartása gyógyulásának késleltetésére alkalm as volt. A terhességi, a gyerm ekágyi és a szoptatási segélyt heti utólagos részletekben az igényjogosultnak kellett kifizetni. K ivételes esetben ezek a segélyek az igényjogosult belegyezése hiányában is. a vele közös háztartásban élő családtagnak voltak kifizethetők, ha fennállt - az igényjogosult egyéni körülm ényei (pl. iszákosság, elm ezavar) következtében - az a veszély, hogy a k i szolgáltatott összeget nem a segély céljának m egfelelő m ódon h asználta fel. H a a szoptatási segélyre igényjogosult anya a gyerm ekét elhagyta vagy m eghalt, a szoptatási segélyezés hátralévő tartam ára a szoptatási segély annak járt, aki hitelt érdem lő m ódon igazolta, hogy a gyerm eket eltartja. M esszem enően védte a törvény az. igényjogosultat anyaságában, m ivel rendelkezett arról, hogy c segélyeket m ásra nem lehetett átruházni, elzálo gosítani, lefoglalni, beszám ításnak nem volt helye ezekkel szem ben, és a segélyekről a biztosított érvényesen sem egészben, sem részben nem m ondhatott le.32 A törvény 31. -a szerint az intézet alapszabálya a jo g szab ály b an m egállapított legkisebb m értékű segélyeket a rendelkezésre álló fedezet korlátai között felem elhette és kiegészíthette a következő ellátásokkal. A terhességi, gyerm ekágyi vagy szoptatási segélyben részesü lő b iz to síto tt nőnek tej volt en g edély ezhető, legfeljebb napi egy liter m ennyiségben. A biztosított nő szoptatási segélye felem elhető volt a szoptatás egész, tartam án vagy tartam ának egy részén át a táppénz m értékéig. A gyerm ekágyi segélyben részesülő bizto sított nőnek csecsem ők elen g yc volt adható vagy kölcsönözhető. A biztosított feleségének terhességi és gyerm ekágyi segélye a férj tényleges javadalm azása napi átlagának vagy átlagos napibérének feléig, szoptatási seg ély e pedig annak harm inc százalékáig felem elhető volt. A z 1929-ben kezdődő gazdasági világválság okozta gazdasági nehézségek következtében a törvénynek ezt a passzusát a 9090/1931. M. E. szám ú rendelet kiegészítette azzal, hogy ha a betegségi biztosításban tartósan m utatkozó kezelési hiányt m inden rendelkezésre álló egyéb eszköz alkalm azásával sem lehet kiküszöbölni, a betegségi biztosítási szolgáltatásokat a szükség m értékéhez képest időlegesen az alapszabály m egfelelő m ódosításával korlátozni kell. A z alkalm azható korlátozások között szerepelt, hogy a terhességi és a gyerm ekágyi segély m értékét a biztosított nő tényleges javadalm azása napi átlagának vagy átlagos napibérének 50% -áig lehetett csökkenteni. A z előzőekben ism ertetett jogszabályokhoz képest újdonság volt a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a terhességi és gyerm ekágyi segély helyett a segélyezés tartam a alatt az intézet az igényjogosult b eleeg y ezésév el an y aotthonban vagy m ás hasonló intézm énynél ingyenes ellátást adhatott. Az ilyen ellátás költségét a biztosító intézet legfeljebb a terhességi, illetőleg a gyerm ekágyi segély összege erejéig az intézm énnyel kötött m egegyezés szerint fizette meg. Az anya- és csecsem ővédelem területén az ismertetett törvény nagy előrehaladást jelentett. A kor egyik m egoldandó feladata volt a csecsem őhalandóság csökkentése és az átlagéletkor m eghosszabbítása, núvel M agyarország rendkívül kedvezőtlen helyet foglalt el az európai csecsem őhalálozási statisztikában.33 A csecsem őkorban lévők életesélyeit szociális, egészségügyi és szociális politikai eszközökkel igyekeztek befolyásolni. Legnagyobb jelentőségű lépésnek az újszülött-védelem ben az anyasági biztosítás rendelkezéseit kell tartanunk. 34 Az anya- és csecsem ővédelm et szolgálta a törvénynek az az intézkedése is, am ely szerint az intézel a segélyek kiszolgáltatását a várandósság bizonyos szakától kezdődő rendszeres orvosi vizsgálattól tehette függővé, és ott. ahol anya- és csecsem ővédelm et szolgáló intézm ény m űködön. az intézet a m inisztérium jóváhagyásával a szülési segélyek kiszolgáltatását a m egjelölt intézm ény igénybevételéhez és igazolásához, köthette.35 A z anyasági segélyek közvetlenül a szülő nő egészségvédelm ét, közvetve pedig az újszülött egészségvédelm ét szolgálták. Sajnálatos m ódon a rossz gazdasági viszonyok m iatt ezeknek a segélyeknek az anyavédelm i jelentősége csökkent, m ivel a legtöbb, iparban alkalm a zott nő a terhességi segély ideje alatt is végezte a többékevésbé nehéz testi m unkáját a kettős kereset m egszerzése érdek éb en.36 E lőrem utató volt a kor azon törekvése is, hogy az anya és családvédelm et célzó egyesületek m unkáját, am elyeknek a fő feladata a terhes nők és gyerm ekágyasok gyám olítása, feltétlenül tám ogatnia kellene a betegpénztáraknak. Ezek az egyesületek v é dőnőket küldtek a betegekhez, akik az ápoláson kívül vezették a beteg háztartását is a beteg gyógyulásáig.

Jog történeti szemlev_/ K orabeli külföldi kitekintés A betegségi biztosítás szülés esetén nyújtott szolgáltatásai nem zetközi viszonylatban nem m aradtak el a hasonló külföldi biztosítások nyújtotta segélyezésektől, ahogy ezt egy 1930-ban készült ö sszehasonlítás m utatja,37 am ely a m agyar szabályozással az osztrák, a ném et és a csehországi adatokat v etette össze. Ausztriában - a m agyar ellátásokkal azonos m ódon - hat-hat hétig já rt terhességi és gyerm ekágyi segély, am elynek összege a táppénzzel m egegyező volt. A szoptatási segély a táppénz, összegének a fele volt, és tizenkét hétig vehette igénybe a biztosított. Németországban a szülést m egelőző négy héten át, m ajd a szülést követően hat hétig nyújtottak segélyt a táppénz összegével azonos m értékben. A szoptatási segély itt is tizenkét hétig illette m eg a nőt, összege a táppénz fele volt. Ezeken kívül m inden szülés esetén egyszeri segélyt fizettek, am elynek a felét az állam térítette m eg. A Csehszlovákiában nyújtott anyasági segélyek azonosak voltak az osztrák ellátásokkal. Franciaországban 1930-ban lépett életbe új törvény a szociális biztosítások területén, am ely a fentiekhez hasonlóan szabályo zta a szülési segélyeket. A b izto sított nő vagy a b iztosított felesége bábasegélyben, gy óg yszerellátásb an és szülési segélyben részesülhetett, am ely a gyerm ek születésétől szám ított hat hétig já rt a táppénzzel egyenlő m értékben. Ezen kívül, ha a biztosított saját gyerm ekét szoptatta, akkor legfeljebb egy évig szoptatási segély is m egillette, am elynek összege a harm adik hónaptól folyam atosan csökkent. H a a jogosult nem tudott szoptatni, akkor tejjegyet kapott, am elynek értéke a szoptatási segély kétharm a dát nem léphette túl.38 Jugoszláviában a betegségi b iztosítás területén egy 1922. évi törvény szabály o zta a szülés esetén já ró segélyeket, am elyek kedvezőbbek voltak az eddig ism ertetett országokban já ró ellátásoknál. A betegség esetén biztosított tagnak szülés esetén já rt a szülészeti segédkezés és gyógykezelés, a terhességi segélyt a szülés előtt két hónapig, a gyerm ekágyi segélyt pedig két hónapig a szülés után vehette igénybe, az alapbér három negyed összegének erejéig. Ezen kívül kelengyesegélyt is kapott a szülő nő az alapbér tizennégyszeres összege erejéig. A szoptatási segély a gyerm ekágyi segély m egszűnését követő húsz hétig illette m eg a biztosítottat, összege az alapbér fele volt. A terhességi és gyerm ekágyi segélyre való jogosultság előfeltétele volt legalább három hónapi tagság az utolsó egy évben, vagy m egszakítás nélküli három hónapi tagság a szülés időpontját m egelőzően. A gazdasági válság azonban a taglétszám, valam int a járulékbevétel csökkenésére és a kiadások m egem elkedésére vezetett ebben az o rszág ban is. Ennek következm ényeként a deficit leküzdése érdekében az 1922-es törvényt 1931. decem ber 5-én m ó d o síto tták, am ely je le n tő se n m e g szig o ríto tta a szülési segélyek igénybevételének feltételeit. Az új rendelkezések szerint a terhességi, a gyerm ekágyi és a kclengyesegélyre való jo g o su ltság m egszerzéséhez leg 14 alább tíz hónapi tagság kellett az utolsó éven át. vagy 18 hónapi tagság az utolsó két évben. E m ellett a segélyeknek az időtartam át is csökkentették. A terhességi és a gyerm ekágyi segély csak hat-hat hétig, a szoptatási segély pedig 12 hétig já rt.39 Lengyelországban ebben az időben az. anyasági biztosítás szolgáltatásai között az orvosi kezelés, a szükséges szülészeti segédkezés. továbbá a szülészeti és a szoptatási segély szerepelt. A szülészeti segélyt nyolc hétig lehetett igénybe venni, és előírás volt, hogy hat hét lehetőleg a szülés utáni időre essen, összege a m unkabér fele volt. A szülészeti segély lejárta után tizenkét hétig szoptatási segély já rt.40 A z angol biztosítási rendszer m ind a m agyar, m ind a többi európai állam étól nagym értékben különbözött, de a társadalom biztosítással foglalkozó szakértők m égis fontosnak tartották a m egism erését, m ivel kitűnő eredm ényeket m utatott fel és népszerűségnek is örvendett.41 A z angol betegségi biztosítás három féle készpénzsegélyt ism ert: a táppénzt, a rokkantsági segélyt és a szülészeti segélyt. A biztosított nő és a biztosított felesége egyaránt részesült a szülészeti segélyben. Ha a feleség is biztosított volt. akkor kettős összegben járt. A pénztár kettős összeget folyósított annak a biztosított nőnek is, aki férjhezm enetele után is folytatta biztosításra kötelezett foglalkozását. A szülészeti segélyre csak az volt jo g o su lt, aki m egelőzőleg 42 hetes tagságot szerzett és 42 heti járulékot fizetett be. A szülés esetén já ró segélyek bevezetése a társadalom biztosítás betegségi ellátásainak ágazatában előrelépés volt azon az úton, ahol a cél a születések szám ának az. em elkedése volt, am ire különös hangsúlyt helyeztek a két világháború közötti időszakban. Alfréd G rotjahn professzor, a berlini egyetem tanára a N é m etországban tapasztalható népességcsökkenés m egszüntetésére egy különleges m egoldást javasolt.42 A professzor a társadalom biztosítás keretén belül a szülők biztosításának, m int külön ágazatnak a bevezetését látta olyan eszköznek, am ely népesedéspolitikai szem pontból eredm ényeket m utathat fel. M eglátása szerint m ár az (N ém etországban) érvényes társadalom biztosítási jo g ban voltak olyan tételek, am elyek kiindulási pontként szolgálhattak; ilyen volt az özvegység és árvaság esetére szóló b izto sítás, valam int a gyerm ekágyi segély. E lképzelése szerint ahhoz, hogy a szülők biztosítása telje s legyen, az is szükséges, hogy a népesség jelentős részére kiterjedjen, tehát az összes nőtlen és hajadon, valam int gyerm ektelen, jövedelem m el bíró szem élyt be kellene vonni a teher viselésébe, azoknak a kivételével, akiknek jövedelm e a létm inim um alatt volt. A járulékteher m eghatározását progresszíven gondolta, azaz a havi jövedelem százalékában tartotta célszerűnek m eghatározni annak m értékét. Ebben az elgondolásban a nőtlenség, illetőleg hajadon állapot, valam int a gyerm ektelenség okai közöm bösek, m ert a biztosítási járulék fizetését nem büntetésképpen gondoljuk, hanem kizárólag m int azoknak a családi terheknek részbeni viselését, m ely terheket a sokgyerm ekeseknek inkább kell viselniök, m int a többieknek. 43 G rotjahn profesz-

szór azt gondolta, hogy a szülők biztosításának a m egterem tésével a belső piac a vásárlóerő tekintetében nyereségre fog szert tenni, m ert em elkedni fog az elsőrendű szükségleti cikkekre irányuló kereslet. A gyerm ekpótlék m értékének m eghatározásánál javaslatában eltér attól az alapelvtől, hogy a befizetett járu lék összegéhez igazodjo n a gyerm ekek után já ró ellátás. H a m ár egyszer a biztosítás valósággá válik, m inden anyánál a gyerm ek szülése olyan cselek v éssé m ag aszto su l, am ely őt közvetlen és öröm teljes kapcsolatba hozza az állam m al, m int a társadalm i közösség képviselőjével, m inthogy a gyerm ek m egszülése által g y erm ek járadék ra szerez jogot. M ég a legszegényebb anya is e m ódon érezni fogja, hogy nem csak anyagilag, hanem egyúttal eszm ényileg is elism erik és értékelik azt a társadalm ilag jelen tő s szolgálatot, m elyet ő az anyasággal vállal."44 Ö sszehasonlítva a m agyar társadalom biztosítás szülés esetén nyújtott ellátásait a m ás országokban szabályozott szülési segélyekkel, egyetérthetünk azzal az a hetven évvel ezelőtti m egállapítással hogy nincs az a külföldi állam, am ely betegség, szülés esetében oly m agas értékű szolgáltatásokat nyújtana, m int am ennyit a mi annyiszor lebecsült, tudatlanságból m egszólt, kigúnyolt betegségi biztosító intézeteink.45 Jegyzetek----------------------------------------------------------- * A jánlom ezt a tan u lm án y t m en to ro m n ak, dr. H ág elm ay er Istvánnénak 75. születésnapja alkalm ából. 1 L aczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás története (Budapest. Táncsics K önyvkiadó. 1968, 38. p.) 2 L ásd az 1891:14 törvénycikk indokolását. 3 A jogszabály lebetegedést em lít, ami alatt a szülést kellett érteni. 4 A táppénz a járulék kiszám ításának alapjául szolgáló összeg fele volt. A törvénycikk 16. -a szerint a tagok járulékait vagy az átlagos közönséges napibér vagy a valósággal élvezett napibér alapján állapították m eg. A zt, hogy a két bér közül m elyiket vették alapul, az adott pénztár alapszabálya határozta meg. 5 L ázár László: Az 1907. évi XIX. t.-c. és a Máv. betegségi biztosítás kialakulása (M unkaügyi Szem le. 1932. 7-8. sz. 351. p.) 6 A pén ztári tag k ö zö s h áztartásb a n élő c salád tag jai a tag járu lék ain ak felét fizették, ha nem volt keresetük és az O rszágos M u n k á sb eteg seg ély ző és B ale setb izto sító P énztárb a ö n ként beléptek. 7 T áppénz cím én a biztosított tag járulékának kiszám ításánál alapul vett átlagos napi bérösszeg fele járt. A betegségi biztosítások esetén a tagok a járulékokat átlagos napibér-osztályok szerint fizették. A biztosított tagok járuléka az átlagos napibér két százalékánál kevesebb és négy százalékánál több nem lehetett. Az átlagos napibér-osztályokat az O rszágos M unkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alapszabályaiban állapította meg. A biztosított tagoknak az átlagos napibér-osztályokba való besorolása tényleges fizetésük vagy bérük alapján történt. 8 Lásd az 1907:19. te. 52. ij-ához fűzött indokolást. 9 L ásd az 1907:19. te. 55. -ához fűzött indokolást. l0 Trócsányi László: A Magyar Tanácsköztársaság munkaügyi jogalkotása (Jogtudom ányi Közlöny, 1969. 6. sz., 325. p.) 11 A l-'orradalmi K orm ányzótanács 1919. m árcius 29. napján kiadott XXL rendelete. l2 T róesányi L ászló: Munkajog. In: H alász P ál-k o v ács István Peschka V ilm os (szerk.): A magyar Tanácsköztársaság jogalkotása (B udapest, K özgazdasági és Jogi K önyvkiadó, 1959, 334. p.) 13 A z átlagos napibér ötféle volt: öl korona, akiknek keresete nem volt, vagy keresete legfeljebb öt koronáig terjedt: tíz korona, akiknek napibére öt koronától tíz koronáig terjedt; tizenkét korona, akiknek napibérc tíz koronától tizennégy koronáig terjedt; tizenhat korona, akiknek napibére tizennégy koronától tizennyolc koronáig terjedt; húsz korona, akiknek napibérc huszonkét koronánál nagyobb volt. 14 Laczkó: i. m. 120. p. 15 Lásd az. 1927:21. te. általános indokolását. 16 A hatályba léptető jogszab ály a 3960/eln. 1928. N.M.M. rendelet volt. 17 N ovák D énes: A betegség esetére biztosítottak segélyezésre jogosult családtagjai (T ársadalom biztosítás. Szem le. Munkaügyi Szemle. 1936. 3. sz., 135. p.) 18 K álm án M ihály: Társadalmi biztosítás. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1928, 3. sz., 108. p.) l9 T em ovszky Jenő: A kötelező biztosítás munkaköre az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemben (Munkaügyi Szemle, 1933, 1 1. sz., 529. p.) 20 Az OTI első alapszabályát a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1929. évi 1700. eln. sz. rendelete határozta m eg. Lásd: Az Országos Társadalombiztosító Intézet Alapszabálya (Budapest, Pesti K önyvnyom da R észvénytársaság. 1929, 29. p.) 21 É rdekesség, hogy később a vidéken levezetett szülésért tíz pengőt, az elvetélésnél való segédkezésért öt pengőt térítettek csak m eg. L ásd Az Országos Társadalombiztosító Intézet Alapszabálya az 1935. évi december hó 31-ig jóváhagyott módosításokkal kiegészített szöveg jegyzetekkel (Budapest, Pallas Irodalm i és Nyom dai Rt.. 1935, 48. p.) 22 M áthé István: Társadalombiztosítási jogszabályok és útmutató (Budapest, Pesti Lloyd-nyom da, 1939, 217. p.) 23 T ernovszky: i. m. 529. p. 24 M b. Fb. II. 1475/1929. In: Joggyakorlat. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1932. 11. sz., 560. p.) 25 A várandósság kilencedik hónapjában lévőnek. 26 Joggyakorlat. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1933. 3. sz., 144. p.) 27 Lásd az 1927. évi XXI. te. 40. -ának részletes indokolását. 28 Lásd az 1927. évi XXI. te. 40. -ának részletes indokolását. 29 K álm án M ihály: Társadalmi biztosítás. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1928. 3. sz., 108. p.) 30 Joggyakorlat. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1933. 4. sz., 195. p.) 31 M áthé István: Társadalombiztosítási jogszabályok és útmutató (V III., átdolg. és bőv. kiadás. B udapest, Független-nyom da, 1947. 325. p.) 32 Ternovszky: i. m., 530. p. 33 Pfeiffer M iklós: Magyarország anya- és csecsemővédelmi feladatai (M unkaügyi Szem le, 1930. 7. sz., 277. p) 34 Pfeiffer: i. m., 280. p. 35 Ternovszky: i. m., 530. p. 36 Pfeiffer: i. m., 280. p. 37 Lásd: B ikkal D énes: Betegségi biztosításunk szolgáltatásai nemzetközi megvilágításban (M unkaügyi Szem le, 1930. 8-9. sz., 350-3 5 2. p.) 38 N ádujfalvy József: Az új francia szociális biztosítás (M unkaügyi Szem le, 1929. 5. sz., 176Í-I77. p.) 39 Siftár: Reformtörekvések a jugoszláv társadalombiztosításban (M unkaügyi Szem le, 1932. 12. sz., 611-612. p.) 40 Társadalombiztosítás. Szemle (M unkaügyi Szem le, 1933. 9. sz., 400. p. Lásd még: Szeibert János: A lengyel társadalombiztosítás reformja. M unkaügyi Szem le. 1935. I. sz., 28. p.) 41 N ádujfalvy József: Az angol társadalombiztosítás (M unkaügyi Szem le, 1936. 7. sz., 357. p.) 42 G rotjahn Alfréd: A szülők kötelező biztosítása, mint a népfogyatkozás ellenszere (Társadalom politika, 1930. 3-4. sz., 245-252. p.) 43 Grotjahn: i. m., 247. p. 44 Grotjahn: i. m., 251. p. 45 Munkaügyi Szemle, 1942. 1. sz.. I. p. A z 1891:14. törvénycikk ötven éves jubileum a alkalm ából írt vélemény. 15

H e r k e C s o n g o r : A súlyosítási tilalom fogalma történeti és jogelméleti megközelítésben - A jogintézmény hazai történeti fejlődése 1962-ig* A hatályos büntetőeljárási jo g b an a súlyosítási tilalom m egtalálható a m ásodfokú eljárásban, a h arm adfokú eljárásban, a m egism ételt eljárásban, a ren d k ív ü li p ero rv o slato k során, sőt, egyes különeljárásokban is. A büntetőeljáráson kívül a reform atio in peius tilalm áról beszélhetünk a szabálysértési jo g b an is, hiszen a szabálysértésekről szóló 1999. évi LX1X. törvény 92. (4) bekezdése szerint a bíróság az eljárás alá vont szem ély terhére a szabálysértési hatóság h atározatáb an m eg állap ított ren d elkezések nél h átrányosabb rendelkezést csak akkor hozhat, ha a tárg yaláson új bizonyíték m erül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új lényt állapít m eg, am elynek folytán súlyosabb m inősítést kell alkalm azni, vagy jelen tő s m értékben súlyo sab b büntetést kell kiszabni. Sőt, a polgári eljárásjogban is érvényesül a ne ultra petitum elve: az 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. (3) bekezdésének első m ondata szerint a m ásodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. ) változtathatja m eg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jo g, illetőleg az azzal szem ben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, am elyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem h atáro zo tt.1 A súlyosítási tilalom a fellebbezés és a rendkívüli p erorvoslatok során a vádlott ja v át szolgálja, függetlenül attól, hogy ki a jogorvoslat benyújtója. Ez a vádlott saját m aga is lehet, lehet az ügyészség is, aki a Be. 324. (2) bekezdése alapján a vádlott ja v ára is nyújthat be fellebbezést, és ugyanígy nem csak a vádlott terhére, hanem annak ja v ára is élh et rendkívüli p erorv oslatokkal (Be. 409. ; 417. ; 431. ; 440. ). E m ellett a védőnek is teljes körű fellebbezési és a vádlott kifejezett tiltó rendelkezése hiányában rendkívüli perorvoslati jo g a van a vádlott javára. Sőt, m ás szem élyek is élhetnek a terhelt ja v ára vagy terhére perorvoslati jo g u k k al (terhelt törvényes képviselője, nagykorú h o z zátartozója. egyéb érdekeltek stb.). M iközben tehát az ügyész a vádlott ja v ára és terhére is benyújthat perorvoslatot, addig a többi jogosult ezt a jogát csak egy irányban (vagy a vádlott javára, vagy annak terhére) érvényesítheti. A reform atio in peius tilalm ának nincs jelentősége a vádlott terhére benyújtott perorvoslat esetében. Állami közvádló szervként az ügyész m indkét irányban felléphet. m iközben a m agánvádló és a pótm agánvádló csak a vádlott terhére nyújthat be perorvoslatot. A súlyosítási tilalom lehetővé kívánja tenni a vádlottnak, hogy az ő általa súlyosnak és jogtalannak talált ítélet ellen a szám ára rendelkezésre álló perorvoslatokkal élhessen, de úgy, hogy ne legyen m eg annak a rizikója, hogy a perorvoslatot, anélkül, hogy az ítéletet m egalapozatlanság m iatt hatályon kívül helyeznék, a terhére m egváltoztatnák. A döntésre jogosult bíróság alapjában véve m indig kötve van a reform atio in peius tilalm ához, ha ugyanazon tettről való újbóli döntésre abból az okból kerül sor, hogy a vádlott vagy a javára az ügyészség, illetve egy m ásik jo g orv oslatra jogosult perorvoslattal él az ítélet ellen. A súlyosítási tilalom nak meg kell őriznie a határozathozatali eljárás szabadságát: az ítéletet vagy tudom ásul kell venni, vagy a hátrányos m egváltoztatás rizikója nélkül lehet perorvoslattal élni. Az. új ítéletnek azonban a m egtám adott ítélettel összehasonlítva sem a bűnösség kim ondása, sem a jo g k ö v etkezm ény vonatkozásában nem kell azonosnak lennie. A felhasználás területére és a súlyosítási tilalom m értékére nézve jelen tő s a vádlott döntési szabadsága. A súlyosítási tilalom ebből a szem pontból egy eljárási védőjog,2 am elynek ellensúlyoznia kell a perorvoslat benyújtását gátló tényezőket. A vádlott döntése a súlyosítási tilalom hiányában pszichológiai kenyszerszituációnak lenne kitéve,3 am elyben neki kellene eldöntenie, hogy az ítéletet elfogadja (az ott kiszabott szankcióval együtt), vagy az általa benyújtott perorvoslat esetén attól kellene félnie, hogy abból hátránya szárm azhat. A reform atio in peius tilalm a kiutat m utathat a vádlottnak ebből a dilem m ából, am ely alapján joggal bízhat abban, hogy a perorvoslat benyújtása nem érinti hátrányosan a helyzetét. Joggal nevezi tehát M olnár a reform atio in peius tilalm át a félelem m entes fellebbezés elvének".4 1. A reformatio in peius tilalom fogalm ának kialakulása A reform atio in peius m egjelölés egy, az eljárásjoggal összekapcsolt róm ai jogi tényállásban jelent meg először. Ez a tézis az L 1 pr. Cod. de appcllationibus et relationibus, 49, 1 d igesztahelyre utal, am ely a következőt m ondja: A ppellandi usus quam sit frequens quam que necessarius, nem o est qui nescial, quippe cum iniquitatem iudicantium vei im peritiam recorrigat: licet nonnum quam bene latas sententias in peius reform et, neque enim utique m elius pronuntiat qui novissim us senlentiam laturus est. 5

A kifejezés a 18. században m ég ism eretlen volt.6 A 19. század kezdetén tűnt fel először G ö n n em él,7 aki azon a vélem ényen volt. hogy az ítéletnek rendes jo g o r voslaton keresztül az ellenlel hátrányára való m eg változtatása (reform atio in peius) ne legyen követelhető. Ez a két forrás eredm énytelen vitákhoz vezetett a fogalom eredetét illetően. A digesztahelyen m egfogalm azott in peius reform are alatt azt a szatirikus m egjeg y zést értették, hogy a bírók, akik a jogorvoslatról döntenek, nem feltétlenül a legjobb bírók.8 A zt a k ijelentést, hogy eg y általán jo g o su ltak -e, és h a igen, m ilyen m értékben (m ilyen irányban) jogosu ltak a bírók a fellebbezési eljárásban arra. hogy m egváltoztassák az alsóbbfokú bíróságok ítéleteit, ez az idézett hely nem tartalm azza.9 A fogalom eredetéről tartott vita ezért csak annak túlértékelődésérc világít rá. L inde m ár ebben az időben kifogásolta azt. hogy a fogalom hoz nem kap cso ló dik sem elvi, sem gyakorlati köv etk ezm ény. csak a jogintézm ény neve bír nagy jelentőséggel az eljárásjog szám ára.10 K apsa szerint a túlértékelés hatásai m egállapíthatók m anapság is a reform atio in p eius in tézm én y ének m e g é rté séb e n.11 A jo g in té z m ényeknek egységes dogm atikai alapot kell biztosítani, am ellyel sablonosán m inden olyan problém ás esetet m eg lehet oldani, am elyekre a törvény nem tartalm az kifejezett rendelkezést, és ez ugyanúgy igaz a refo rm a tio in peiusra (annak tilalm ára) is.12 G yakran em legetett ilyen elm életi alap a rendelkezési jo g és a jogorvoslat term észete. A z indítványokhoz való kapcsolódásból (diszpozíciós elv) is következtethetünk a reform atio in peiusra, és m egindokolhatjuk vele a fellebbezési eljárásban való alkalm azását, m egfelelő m eghatározás hiányában pedig a reform atio in peiust m indössze m egengedhetőnek ta rth atju k.13 Jogilag egyszerűnek tűnik ezzel szem ben a jo g o rv o s lat term észetével m egm agyarázni a reform atio in peius tilalm át. H a a súlyosítási tilalom a jogorvoslat term észetéhez tartozik, akkor annak azokban az esetekben is érvényesülnie kell, am elyeket nem szabályoz a tö rvényhozó. Ha ez az érvelés helyes lenne, akkor nem engedne kivételt a reform atio in peius m egengedhetősége aló l.14 A fogalom m eghatározásához felhasznált legtöbb dogm atikai alap az eljárásjogra irányul, vagy a jo g o r voslat term észetére való utalással nagyon általánosnak bizonyul. Ebből adódnak K apsa szerint a reform atio in peius tilalm ával kapcsolatos, m inden (büntető, polgári, közigazgatási) eljárásjogban m egjelenő nehézség.15 A fellebbezési eljárás e nézet szerint nem aliud kapcsolatban áll az alapeljárással, hanem látszólag a végül döntő szerv intézm ényi biztonságán keresztül különbözik attól. A reform atio in peius m egjelölés nem norm atív, hanem deskriptív fogalom, am elynek terjedelm ét különbözően határozzák m eg. T ág értelem ben m egfogalm azva azt értjük e fogalom alatt, hogy ezzel az állam i szervek azon jogosultsága van körülírva, hogy egy döntést a cím zett h átrányára v álto ztasso n m e g.16 A z eljárásjogban reform atio in peiusról abban az esetben beszélnek, ha egy m agasabb fokú szerv o kozza a hátrányt, m iközben tőle a jogorvoslattal egy jo b b döntést v árta k.17 A z idők folyam án ennek a tartalm i m eghatározásnak m indig újabb és újabb korlátozásait tartották szükségesnek. E zeket a különböző vélem ényeket összefoglalták, és a reform atio in peiust (a tilalom szem szögéből) úgy definiálták, m int m inden egyes, az. új ítélőbíróság által foganatosított, hivatalból bekövetkezett, és a főkérdést érintő döntés m egváltoztatása annak hátrányára, akinek javára a jogorvoslatot benyújto tták.18 A m ellékkérdések hátrányos m egváltoztatását, különösen a költségekről való hátrányos rendelkezést m ár ezen szerzők szerint sem érintette a reform atio in peius problém ája. A reform atio in peius korlátozása tehát csak a főkérdésre koncentrált. A zt azonban Kapsa sem tartotta szükségesnek, hogy a reform atio in peius m egengedhetőségével kapcsolatos definícióba a főkérdést m int fogalm i elem et felvegyék. Szerinte is csak azt kell vizsgálni, hogy a létező állam i hatósági aktust m ennyiben szabad hátrányosan m egváltoztatni, és erre ki jo g o su lt.19 A fellebbezési eljárásban a fogalom felülértékelésének lehetősége m iatt nem veszélytelen a reform atio in peius fogalm ával dolgozni. H ess szerint könnyen ráveszi ugyanis az em ber m agát arra, hogy az eljárásjog tartalm i m eghatározását átvegye, és analóg m ódon egy m egoldást keressen az eljárásjoghoz, noha először azt kellene m egvizsgálni, hogy a reform atio in peius jo g i lag hova tartozik a fellebbezési eljárásban.20 A m int az itt kifejtettekből is látszik, a súlyosítási tilalom nak a m agyar jo g i szaknyelvben két fogalm a alakult ki: az egyik súlyosítási tilalom ként, a m ásik a reform atio in peius tilalm aként jelöli m eg a jo g in tézm ényt. Ez főként a ném et behatásnak köszönhető, hiszen a ném et jo g i szaknyelv is ezt a két fogalm at használja (D as V erschlechterungsverbot; Das Verbot d ér reform atio in peius). A z angol jo g i szaknyelv elsősorban a latin nyelvből szárm azó kifejezést alkalm azza (Prohibition o f the reform atio in peius), és ez jellem ző a többi o rszágban h aszn álato s k ifejezésre is (az olaszban pedig értelem szerűen a latin eredetű kifejezés fordul elő: il div ieto della reform atio in peius). 2. A súlyosítási tilalom egyetem es története N agyon távolba nyúló történetet nem lehet a súlyosítási tilalom tanával kapcsolatban feleleveníteni. Sem a róm ai jo g, sem a kánoni, sem pedig az ógerm án jo g nem ism erte ezt a fajta tilalm at. H abár m áig vitatott, hogy m ilyen m esszire nyúlnak vissza a reform atio in peius tilalm ának gyökerei, T h o de21, K eber22 és S artorius23 részben m ár a róm ai jogban is m egfigyelték a jogintézm ény eredetét. L auckner szerint azonban ez nem követhető,24 ő azt feltételezi, hogy a fogalom csak a 18. század elején keletkezett. A tilalom m ár csak am i att is ism eretlen volt korábban, mert nem is volt arra lehetőség, hogy jogorvoslattal m egtám adják az ítéletet. 17

Jog történeti szemle A reform atio in peius tilalm a a 18. század elején, az inkvizícióperekben keletkezett,25 am ely lényegében a C onstilulio C rim inalis C arolina (C C C ) rendelkezésein (V. K ároly császár, 1532) alapult. H abár ez a per m ég nem ism erte a jogorvoslatokat, a reform atio in peius tilalm ának kezdem ényei m ár a C C C rendelkezésiben is felism erhetők. L auckner szerint m ár 1521-ben szerepelt egy tervezetben a fellebbezés ( A ppellation ), am elyet végül nem vettek át a törv ény b e.26 A z idők folyam án, az egyetem ek befolyása alatt kialakult az ún. további védelem (rem edium ulterioris defensionis) intézm énye, am elynek alapján a bíróság egy további alkalom m al is döntött az akta tartalm áról. E nnek alapján az ítéletet bárm ely irányban m eg lehetett változtatni, tehát súlyosítani is lehetett, ami különösen akkor fenyegetett, ha az új tárgyaláson korábban m ég nem ism ert tényeket állapítottak m eg, vagy új gyanú m erült lei. A reform atio in peius tilalm a itt m ár csak am iatt sem m erült fel, m ert nem volt összeegyeztethető az inkvizíciós per legfontosabb alapelvével, az. anyagi igazság keresésével. A z, hogy a jelen tő s és nehéz eseteknél az aktákat az ügy lezárása után a bírók elküldhették az egyetem ek jo g i fakultására, a C onstitutio C rim inalis C arolina elő írásán alapult. A z egyetem ek jo g i fakultásai az ítéletet önállóan hozták m eg, tehát az ügyet elküldő bírótól függetlenül, aki a jo g i nézeteit csak a kísérő iratokban változtathatta m eg. A 17. század folyam án ez az eljárás m ár nem korlátozódott a nehéz esetekre, hanem rendes eljárássá lett.27 A m ennyiben a bíróknak az egyetem döntése túl enyhének tűnt. gyakran előfordult, hogy ezeket az aktákból kivették és az új - gyakran súlyosabb - ítéletet egy m ásik egyetem hozta m eg, am i többször is lehetséges volt, és a vádlott ennek az eljárásnak teljesen ki volt szolgáltatva. A bíróság önkényének ezen aktusa m egváltozott a term észetjogász T hom asius 1709-ben m egjelent írása szerint (Dissertatio de judice sententiam in casuis crinűnalibus latan ab actis removente). T hom asius elítélte az újbóli aktaküldést, de érd e k es m ódon nem csak ak k o r fo rd u lt az újbóli aktaküldés ellen, ha az súlyosabb büntetéshez, tehát a reform atio in peiushoz vezetett, hanem akkor is, ha annak alapján ja v ítá sra került sor.28 Ez tulajdonképpen cá fo lja G erb er v élem é n y ét,29 aki sz erin t itt m ár egyértelm űen m egjelenik a reform atio in peius tilalm á nak alapgondolata, m egtalálhatók a bírói hatalom korlátozásában a súlyosítási tilalom első lépései, m égpedig szerinte a következő évek bírósági gyakorlatában.30 A jo ggyakorlat közel került ahhoz, hogy a súlyosítási tilalm at a strukturális fegyverek egyenlősége elve reakciójaként értelm ezték az akkori institúciós perekben. M aga a súlyosítási tilalom csak a következő években fejlődött ki H alle jo g i egyetem ének joggyakorlatán keresztül. A lapja az az elképzelés volt, hogy a felm entő ítélet (és csak ez!) rögtön jo g erő re em elkedett, tehát m ég azelőtt, hogy jogorvoslat m iatt egy további fórum foglalkozott volna az üggyel. A kkoriban m ég azon a vélem ényen voltak, hogy a vádlottat azokban a pontok- ban, am ikben nem ítélték el, úgy kell tekinteni, hogy 18 felm entették. G erber szerint ez a mai jogértelm ezés alapján azt jelenti, hogy például egy halált okozó testi sértés m iatt kiszabott 10 év szabadságvesztés esetén egyrészt a bíróság felm enti a vádlottat a 10 év szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés, m ásrészt a súlyosabb m inősítés (m int pl. em berölés) alól.31 Az ítéletnek ez a felm entő" rendelkezése pedig azonnal jo gerő re em elkedik. A zt a következtetést lehet levonni, hogy az ítéletnek a vádlott terhére való m egváltoztatása tilos, mivel különben ez a relatív jo g erő nem érvényesülne. Ezzel lefektették a reform atio in peius mai értelem ben vett tilalm ának az alapjait. A 18. század vege felé egy m odern, a mai értelem nek m egfelelő jo g erő tan alakult ki, am elynek egyik m egalapozója K leinschrod.32 A z ő tana szerint m inden ítélet csak egy bizonyos határidő, éspedig a jogorvoslati határidő után lesz jogerős, a felm entő vagy az elítélő döntés be sem következik ez előtt az időpont előtt.33 Ez a jo g iro d a lm i állásp o n t sokkal következetesebb a súlyosítási tilalom korábbi indokolásánál. Éppen az, hogy ez a teória a reform atio in peius tilalm ával függ össze, am ellett szól. hogy ennek a vádlott szám ára érvényesülő védelm i jo g n ak a korlátozása a régi jogi teóriák szerint csak m ellékes volt. és azok szerint nem kellett tudatosan szolgálni a vádlott jo gállásán ak erősödését.34 E lő szö r a francia forradalom befo ly ásak én t, a liberális gondolattal egyidejűleg erősödtek meg azok a hangok, am elyek nem találták m éltányosnak, ha a vádlott a jogorvoslat benyújtása által kiteszi m agát annak a veszélynek, hogy rosszabbul já r, m int az elsőfokú ítélettel. C séka szerint35 a súlyosítási tilalm at először az 1808. évi francia C ode d instruction crim inelle, azaz a francia büntetőeljárási kódex vezette be, de m ár az 1806. évi C onseil d État is kim ondta. A z idő m úlásával a reform atio in peius tilalm ának régi gondolata újjáéledt, és a 19. században sok kódexbe, pl. az 1873-as osztrák büntető perrendtartásba (290. és 295. ), N ém etországban pedig az 1877-es büntetőeljárási törvénybe is bekerült,36 noha akkoriban m ég kom oly vita folyt a intézm ény jogi alapjáról, és a relatív jo g e rő tana is újabb követőkre talált.37 A z 1877. évi ném et birodalm i büntető perrendtartás a következő szöveggel tartalm azta a súlyosítási tilalm at: Fellebbezés: 372. Ha az ítéletet a vádlott, vagy annak javára az ügyészség, vagy egy m ásik, a 340. - ban m egjelölt szem ély tám adta meg, akkor nem lehet az ítéletet a vádlott hátrányára m egváltoztatni. F elülvizsgálat: 398. (2). H a az ítéletet a vádlott, vagy annak javára az ügyészség, vagy egy m ásik, a 340. -ban m egjelölt szem ély tám adta m eg. akkor az új ítéletben nem rendelhetnek el súlyosabb büntetést, m int am it az elsőben m egítéltek. Perújítás: 413. (2). Ha a perújrafelvételt csak az elítélt, vagy annak javára az ügyészség, vagy egy m ásik, a 340. -ban m egjelölt szem ély indítványozza, akkor az új ítélet nem rendelhet el súlyosabb büntetést, m int az első ítélet. A z em lített szabályozás után nem sokkal heves kritikák érték a reform atio in peius tilalm ának intézm é