ROMÁKAT FOGLALKOZTATÓ VÁLLALKOZÁSOK KUTATÁSA 2001
Tartalom 1. BEVEZETÉS... 3 2. ROMÁK ÁLTAL VEZETETT/TULAJDONOLT VÁLLALKOZÁSOK... 5 2.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység... 6 2.2. A gazdasági potenciál... 8 2.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése... 13 2.4. Foglalkoztatási jellemzők... 15 2.5. Kereseti viszonyok... 19 2.6. Képzettségi jellemzők... 20 3. A ROMÁKAT ALKALMAZÓ CÉGEK HELYZETE... 23 3.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység... 23 3.2. A gazdasági potenciál... 25 3.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése... 29 3.4. Foglalkoztatási jellemzők... 30 3.5. Kereseti viszonyok... 33 3.6. Képzettségi jellemzők... 34 4. A ROMA VÁLLALKOZÓK KÉPZETTSÉGE, JÖVEDELMI VISZONYAI... 36 5. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS... 41 6. NÉHÁNY PÉLDA ÉRTÉKŰ, ROMÁK ÁLTAL VEZETETT/TULAJDONOLT VÁLLALKOZÁS EGYEDI BEMUTATÁSA... 45 A példaértékűnek tekinthető egyedi vállalkozások adataiból következő javaslatok... 53 7. MELLÉKLETEK... 56 7.1. A gazdasági környezet... 56 7.2. A kutatás során figyelembe vett törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések... 60 Kutatás és projektvezetés: Tanulmány: Babusik Ferenc Dr. Adler Judit, Babusik Ferenc 2
1. Bevezetés A kutatás alapvető célja a romákat foglalkoztató vállalkozások leírása, e vállalkozási körből meríthető információk feldolgozása volt 1. Az e körben fellelhető stabilan működő, egyúttal romákat stabilan foglalkoztató vállalkozások paramétereinek feltárása, a célkitűzés szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaság- és munkaügyi irányítás megfelelő szabályozóeszköz-módosításokat hajthasson végre (vagy újakat eszközölhessen) annak érdekében, hogy - legalábbis hosszú távon - növekedjen a ténylegesen foglalkoztatott romák számaránya. Az érintett vállalkozási kör két fő rétegből tevődik össze. 1. azon vállalkozások sokasága, amelyek romákat alkalmaznak, függetlenül a tulajdonosi kör etnikai identitásától, 2. azon vállalkozások sokasága, amelyeket romák tulajdonolnak (vezetnek) - függetlenül attól, hogy az alkalmazottak etnikai identitása micsoda. Noha a bevezetőnek nem lehet célja az alábbi munkából következő tanulságokat előre felidézni, ehelyütt mégis szükségesnek látszik egy - a pályázati cél megfogalmazását árnyaló - megjegyzés. A pályázati cél leírásakor a stabilan működő, egyúttal romákat (stabilan) alkalmazó vállalkozásokat, előfeltételezés gyanánt, "példaértékű" vállalkozásoknak neveztük. Mint az alábbi következő elemzésből világossá válik, erősen elkülönül a két jelzett vállalkozási kör: azon vállalkozások, amelyek "csak" alkalmazzák a romákat, de tulajdonosi / vezetői poszton nem találunk romát, lényegét tekintve nem tekinthetők "példaértékűnek". Egyrészt ezek a vállalkozások igen kis százalékban alkalmaznak roma munkaerőt, azt is elsősorban az alacsony iskolázottságú rétegből választva, fizikai munkásként foglalkoztatják. Emellett e kör roma foglalkoztatására jellemző a rövid időtáv. Azon vállalkozási kör, amelyet romák tulajdonolnak / vezetnek, közelebb áll a "példaértékű" terminushoz - de csak annyiban, hogy komolyan közreműködnek a család eltartásában, egyúttal tágabb környezetükben is munkaalkalmat képesek biztosítani romáknak. Annyiban ezek a vállalkozások sem nevezhetők "példaértékűnek", hogy nem járulnak hozzá komolyabban a nemzetgazdaság teljesítményéhez, versenyképességük az azonos méretű vállalkozásokhoz képest is alacsony. Az elmondottakat azért láttuk szükségesnek, hogy jelezzük: a kutatási célt megvalósítottnak tekintjük, mivel - noha igen jelentős nehézségek árán - sikerült feltárni e vállalkozási kör jellemzőit, - függetlenül attól, hogy példának tekintjük-e ezeket vagy sem - egyúttal elég világosan kibontakoznak azon területek, amelyeken a gazdaság- és munkaügyi irányítás beavatkozva elősegítheti a roma foglalkoztatottság javítását. 1 A kutatómunka folyamatát és az adatfelvétel eljárásait a "Kutatási beszámoló" írja le. 3
Válaszráták A Kutatási beszámoló kiegészített változatában leírtak szerint összesen 90 romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozáshoz sikerült érdemben eljutnunk. Ezek közül 81 válaszolt úgy, hogy értékelhető kérdőívet kaptunk. Ugyancsak a kutatási beszámoló kiegészített változatában leírtak szerint, összesen 2286, romákat vélhetően alkalmazó vállalkozás került be abba a regiszterbe, amelyet átadtunk az OFA -nak. Az összesen 2286, romákat alkalmazó vállalkozásból 127 értékelhető kérdőívet kaptunk, tehát a válaszráta 5,5 % volt, amely kutatási tapasztalatok szerint értékelhető, megbízható eredményt nyújt. 4
2. Romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozások A vállalkozások jellemzői alapján arról nyerhetünk impressziót, hogy a romák egy csoportja miként próbált választ adni az őket ért foglalkoztatási, megélhetési kihívásra. A kutatás felvillantja, hogy milyen dimenziók mentén szerveződik a romák által jegyzett vállalkozások működése. A kutatás során szerzett válaszok zöme Észak-Magyarországról 2, ezen belül is Nógrád megyéből származik 3. Roma vállalkozások - régió szerint vállalkozás központi telephelye % Budapest 4,9 Pest megye 1,2 Észak Magyarország 74,4 Észak-Alföld 14,6 Észak-Nyugat Magyarország 1,2 Nyugat-Magyarország 1,2 Dél-Dunántúl 2,4 A válaszoló romák közel egyharmada azért kezdett vállalkozásba, mert nem tudott megélni jövedelméből, 28%-a "kalandvágyból", tehát nem volt kényszerítő körülmény, 13%-uk a munkanélküliség elől menekült, 1-2%-ukat csak így alkalmazták tovább, s 26%-uk az egyéb kategóriát jelölte meg. Összességében a válaszolók hozzávetőlegesen fele-fele tekintette kényszernek, illetve szabad választásnak a vállalkozást, a nők valamivel erősebben érezték kényszernek a vállalkozást, mint a férfiak. A roma vállalkozások munkájában több mint 1000 fő vett részt. A cégek 85,4 %-a mikrovállalkozás, azaz maximum 9 főt foglalkoztat, s bennük talál megélhetést a vizsgált létszám 21,7%-a. A 10-49 fő közötti kisvállalkozások aránya 11%, létszámuk 16,4%-ot képvisel. A közepes nagyságú cégek aránya 2,4%, a felvételbe bekerült létszámuk 14,6%- ot képvisel. Nagyvállalat - 250 főt meghaladó alkalmazottal - egy került a válaszok közé, viszont ennek foglalkoztatásban betöltött súlya 47,3%. Az arányok eltérnek a nemzetgazdasági átlagtól, ott a mikrovállalkozások aránya 96%, a nagyvállalatoké mindössze 0,2%, bár a bennük foglalkoztatott létszámhányad csak kismértékben tér el a roma vállalkozásokétól. 2 A vállalkozások elérhetősége területi szempontból igen egyenetlen volt. Ennek okait a "Kutatási beszámoló" tartalmazza. 3 E területre vonatkozó gazdasági elemzést az 1. sz. melléklet tartalmazza. 5
A vállalkozások számának és létszámának megoszlása Vállalkozás mérete vállalkozások számának alkalmazottak számának megoszlása % Mikró 0-9 fő között 85,4 21,7 Kisv. 10-49 fő között 11,0 16,4 Középv. 50-249 fő között 2,4 14,6 Nagyvállalk. 250 fő felett 1,2 47,3 Összesen 100 100 2.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység A válaszolók jellemzően egy telephellyel rendelkeztek (80%-uk), további 13%-uk két telephelyen működött. A vállalkozások több mint a fele 1-2 fős - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - egyéni vállalkozás. A romák által alapított cégek 57%-ánál az alapító egyszemélyi tulajdonosa is a cégnek. Az egyszemélyi tulajdonlás valamivel magasabb arányban jellemző a férfiakra, mint a nőkre. A vállalkozások zöme egyfajta tevékenységet folytat, a válaszoló cégek 30%-ának kettő, 10%-ának három és 2%-ának négy féle tevékenysége volt. A romák által jegyzett vállalkozások több mint a fele a kereskedelemben és az építőiparban tevékenykedik, nagyjából fele-fele arányban. Ezen túlmenően említésre méltó még feldolgozó-ipari és mezőgazdasági tevékenységük. Figyelemre méltó, hogy ugyan csak sporadikus jelleggel, de valamennyi nemzetgazdasági ágban megjelentek a roma vállalkozások. A feldolgozóiparban működő vállalkozások vallották magukat leginkább kényszer-vállalkozóknak, kétharmaduk volt ilyen, a legkevésbé (29%) jellemző ez a mezőgazdaságban. A többféle tevékenységet is folytató vállalkozásokban jellemzően az alábbi kombinációk fordulnak elő: kereskedelmi tevékenység szálláshely-szolgáltatással jár együtt, építőipari főtevékenység kereskedelmivel egészül ki, feldolgozóiparhoz építőipari és kereskedelmi kapcsolódik, mezőgazdasági főtevékenységhez kereskedelmi és építőipari társul. A rendelkezésünkre álló válaszok szerint roma vállalkozások 1980 óta alakultak, a folyamat 1990-től felgyorsult. Az elmúlt 10 év során emelkedő a roma vállalkozások alakulásának trendje, de az egyes évek elég nagy kilengéseket mutatnak. A folyamatok ilyetén alakulásában számos tényező szerepet játszik. A roma népességet korábban érte el a munkanélkülivé válás, mint a foglalkoztatottak többségét. Őket már a rendszerváltást megelőzően, a gazdasági válság előjeleként elbocsátották, így kényszerré vált számukra, hogy a korábbiaknál nagyobb mértékben forduljanak a vállalkozói lét felé. A vállalkozás-alapítás évenkénti jelentősen eltérő mértékébe belejátszik a munkanélküliség mértéke, illetve a munkanélküliségi ellátási jogosultság feltételeinek változtatása, továbbá a munkanélküliek foglalkoztatásához, az önfoglalkoztatáshoz fűződő kedvezmények alakulása. A válaszolók több mint fele 1994 után alapította vállalkozását. 6
A roma vállalkozások alapítási éve - időszakonként alapítás időszaka % 1980-89 között 9,80 1990-96 54,80 1997-2000 35,40 A vállalkozások több mint fele jogi személyiség nélküli egyéni vállalkozás, további 20%-a jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, s 18%-uk korlátolt felelősségű vállalkozás. Az érintett vállalkozások 70%-ának tulajdonosi szerkezetében található belföldi magánszemély, itt zömében önfoglalkoztatásról van szó. A vállalkozások egynegyedében fordul elő belföldi társas vállalkozás általi tulajdonlás, s elvétve szerepel állami, önkormányzati; kht; illetve alapítványi tulajdonlás is. A tulajdonosi palettáról teljesen hiányoznak a külföldiek, a szövetkezetek, az MRP szervezetek. A kérdőívre válaszolók cégeinek közel 60%-ánál egy tulajdonos van, további 30%-nál kettő. Ez is mutatja, hogy egy sajátos, zárt világgal állunk szemben, melynek perspektívái nagyon bizonytalanok. A roma népesség gazdasági-társadalmi helyzetének ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy nincsen külföldi tőke vállalkozásaikban (a beáramló működő tőke egyébként is egyre erősebben preferálja a 100%-os tulajdonlást a vegyessel szemben), viszont a fejlődésnek ez az egyik legfontosabb letéteményese a jelenlegi magyar gazdaságban. Roma vállalkozások jogi formájának megoszlása jogi forma % magán 65,9 társas 25,6 egyéb 8,5 7
2.2. A gazdasági potenciál A roma gazdasági szervezetek saját ereje igen alacsony volt az indulásnál, s ezt külső források csak szerény mértékben támogatták meg. A válaszolók 84%-a saját pénzét fektette be a vállalkozása elindításához, s mint azt látni fogjuk ezek meglehetősen szerény összegek voltak. A vállalkozások egynegyede kapott adókedvezményt működése kezdetén, de bértámogatásban csak 9%-uk, beruházási támogatásban 5%-uk részesült. E támogatások értéke 500 ezer és 1,6 millió forint között mozgott, s az adott vállalkozás számára az adott költségnemben a ráfordítások 50-70%-át fedezte. A roma vállalkozások alapításkori vagyona egyéni vállalkozók társas vállalkozások készpénz tárgyi eszköz immateriáli s jav. készpénz tárgyi eszköz immateriáli s jav. 101 M Ft felett 0 0 0 0 4,3 25 51-100 M Ft 0 0 0 0 0,0 0 között 11-50 M Ft között 0 0 0 0 8,7 0 1-10 M Ft között 14,0 14,7 0,0 48,5 47,8 25,0 1 M Ft alatt 86,0 85,3 100,0 51,5 39,1 50,0 Összesen 100 100 100 100 100 100 A roma vállalkozások gazdasági potenciálja meglehetősen nehezen minősíthető azon mérleg és főkönyvi kivonatból származó adataik alapján, amelyeket hajlandóak voltak a kutatók tudomására hozni. Az adatok rendkívül hiányosak, nehezen értelmezhetők. Természetesen elképzelhető, hogy a bizalmatlanság szülte az információk eltitkolását. A kérdezőbiztosok az interjúk során érzékeltek bizonyos őszintétlenséget a válaszadóknál 4. 4 Mint a beszámolóban jelezzük, a roma vállalkozások adatfelvételét elsősorban roma származásúak, ezen belül is roma vezetők végezték. Az ő közléseik szerint a megkérdezett vállalkozók egy hányada ténylegesen több üzletágban tevékenykedik (ismereteik szerint), mint ahányról a kérdőívben beszámol, illetve jelentősebb számban foglalkoztatnak "fekete" munkavállalót. Az elemzőben megfordulhat a gondolat, hogy ezek a vállalkozások nem éppen a törvényi előírásoknak megfelelően vezetik könyvelésüket. Ugyanakkor kutatói alapnorma szerint az informális adatok nem minősíthetők adatnak, kizárólag a kérdezett válaszait vehetjük figyelembe. 8
A romák által vezetett/tulajdonolt cégek megoszlása eredményességük szerint Eredmény mértéke Vállalkozások Vállalkozások száma megoszlása darab % 1 milliónál több veszteség 7 8,5 1-999 ezer Ft közötti veszteség 12 14,6 0 2 2,4 1-999 ezer Ft közötti nyereség 37 45,1 1 milliónál több nyereség 16 19,5 Nem válaszolt 8 9,8 A válaszolók 65%-a nyereségesen gazdálkodott 1999-ben. Eredmény-kategóriánként meglehetősen speciálisan alakul az átlagos árbevétel mértéke. A legnagyobb árbevétel és veszteség összefonódása érthető, mert ez esetben nagy cégekről van szó. Az a tény azonban már nehezen magyarázható, hogy az alacsonyabb nyereségsávba eső vállalkozások árbevétele miért magasabb a legnagyobb eredményt realizálókénál. Ezt valószínűleg a végzett konkrét tevékenység jellege okozza, de ilyen mély elemzésre nincs módunk. Egyébként ezt a feltételezést erősíti meg a foglalkoztatottak száma is. Az adósságállomány elég kézenfekvően alakul. A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek néhány gazdálkodási mutatójának összefüggése eredményességükkel Veszteség Nyereség 1 millió Ft 1-999 ezer Ft 0 1-999 ezer Ft 1 millió Ft felett között között felett Átl. Árbevétel, ezer Ft 212.128 19.155 2.100 16.896 9.988 Átl. Létszám, fő 67 2,3 1,5 7,0 7 Átl adosságáll., ezer Ft 197.002 2.217 2.400 20.136 2.788 A vállalkozását nem kényszerből működőnek minősítők közel 20 százalékpontnyival magasabb arányban realizáltak nyereséget, mint a kényszerből gazdálkodók. Ez az általános kép valójában abból adódik, hogy a nagy nyereséget realizálók körében magas a nem kényszerből működők hányada, minden más nyereségsávban a vállalkozásukat kényszernek tekintők fordulnak elő nagyobb arányban. A veszteségesen működő cégek között akadt kettő olyan, amely a többiekhez képest különösen nagy összegű veszteséget halmozott fel (52, illetve 20 millió forintot). Tekintve, hogy e két vállalkozás adatai elég jelentősen befolyásolják az átlagos értékek alakulását, az adatokat ezek figyelembe vételével, s nélkülük is átlagoltuk. A továbbiakban külön értékeljük a társas vállalkozások, valamint az egyéni gazdálkodók gazdálkodási jellemzőit. A társas vállalkozások veszteségesen gazdálkodtak az átlagos adózás előtti eredmény szerint (-1.446 ezer forint) a két nagy veszteségű céget is beszámítva, míg a nélkül 873 ezer forint az átlagos adózás előtti nyereség. Az eredmény alsó szélső értéke a már említett 52 9
milliós veszteség, a két nagy vesztes nélkül viszont csak 3 millió forint a legnagyobb értékű negatív eredmény. A legmagasabb adózás előtti nyereség 6 millió forint a vizsgált mintában. A társas vállalkozások belföldi értékesítési árbevétele az előbbi esetben 63 millió forint egy vállalkozásra jutóan, míg az utóbbiban annak csak a fele, 30 millió forint. A két nagy veszteség-termelő kiugróan magas árbevétellel rendelkezik. A legalacsonyabb nettó árbevételt realizáló társas vállalkozás 500 ezer forinthoz jutott, a legmagasabb nettó árbevétel meghaladta az egy milliárd forintot a két nagy veszteségest is figyelembe véve. Ezeket figyelmen kívül hagyva 300 millió forint volt 1999-ben a mintába bekerült legnagyobb nettó árbevétel. A belföldi árbevétel a cégek túlnyomó többségének esetében azonos az összes árbevétellel, mivel exportja csak kettőnek volt 1999-ben. Ez a két vállalkozás viszont a vizsgált minta jellemzőihez képest egész jelentős, 52, illetve 516 millió forintot realizált ezen az ágon. A saját tőkében tízszeres eltérés tapasztalható a két alcsoport vizsgálata során: a két nagy veszteséggel rendelkezőt is figyelembe véve 25 millió forintot meghaladó az egy vállalkozásra jutó átlagos vagyon, nélkülük viszont még a két és fél milliót sem éri el. A legalacsonyabb saját tőkével rendelkező cégnek 2 ezer forintnyi a vagyona, ezzel szemben a "veszteséges" csoportban közel 600 millió a felső érték, a másikban alig haladja meg a 7 milliót. A veszteségeseket is magában foglaló csoport átlagos jegyzett tőkéje csak kétszerese a másiknak (21, illetve 10 millió forint), tehát az induló pozícióban szolidabb volt a különbség. A legalacsonyabb jegyzett tőke 30 ezer forintot tett ki, a legmagasabb 170, illetve 100 millió forint volt. A veszteségeseket is tartalmazó csoport képes volt vagyona növelésére, míg nélkülük vizsgálva vagyonvesztés tapasztalható. A magyar cégek nyilvántartási fegyelmét, gazdálkodási ügyeskedéseit ismerve közel sem biztos, hogy a vagyon gyarapodása piacképes összetevőkből áll. A társas vállalkozások adósság állományában is ötszörös különbség észlelhető a két csoport között. A veszteségeseket is tartalmazó kimutatás szerint az átlagos adósságállomány közel 70 millió forint egy vállalkozásra vetítve, nélkülük viszont alig haladja meg a 12 milliót. Az összes válaszoló kétharmadának nincsen adóssága, feltehetően nem is jutnának legális hitelekhez adottságaik miatt. Az amortizációban jelentkező különbségeket is a két nagyobb méretű veszteséges cég determinálja. Velük együtt vizsgálva az átlagos amortizáció 4,3 millió forint volt 1999-ben, nélkülük csak 1,8 millió. A legkisebb amortizációt realizáló cég 150 ezer forint értékcsökkenést számolt el, a legmagasabb összeg 64, illetve 6 millió forint volt. A forgóeszközök átlagos értéke 21 millió forint, a ráfordításoké 38 millió forint volt a két nagy veszteséggel gazdálkodó céget is magában foglaló számbavétel esetén, e nélkül csak 5,6, illetve 3,5 millió. A legkisebb forgóeszköz értékkel bíró cég 100 ezer forint értékű ilyen jószágot tudhatott magáénak, az ellenkező póluson 351, illetve 63 milliós értékek találhatók. 10
A romák által vezetett/tulajdonolt társas vállalkozások néhány gazdasági mutatója 1999-ben két nagy veszteségessel nélkül átlag szórás átlag szórás ezer forint adózás előtti nyereség -1446 10180 873 1886 belföldi ért. nettó árbev. 63134 191842 30425 61348 adósság állomány 68920 244419 12369 39330 amortizáció 4330 12580 1834 1905 forgóeszköz 21154 74891 5603 13712 ráfordítás 37734 187964 3446 5501 A bekért igen kevés számú számviteli adat alapján 5 az alábbiakban bemutatjuk néhány, a vállalkozások gazdasági potenciáljának megítélésére használatos mutató értékét a vizsgálatba bekerült roma vezetésű társas vállalkozásokra vonatkozóan. Nettó profithányad (adózott eredmény/nettó árbevétel) Jegyzett tőke-arányos jövedelem (adózott eredmény/jegyzett tőke) Vagyonarányos jövedelem (adózott eredmény/saját tőke) Saját tőke-arányos forgalom (nettó árbevétel/saját tőke) Az adózott eredményt becsültük összes társas vállalkozás két nagy veszteséges nélkül -0,0229 0,0235-0,0687 0,0706-0,5712 0,2965 2,4942 12,6035 Az összes vállalkozásra nézve valamennyi mutató negatív tartományba esik - az alapgazdálkodási hányados kivételével - a két nagy veszteséges cég torzító hatása miatt. Nélkülük vizsgálva a helyzetet azt láthatjuk, hogy a cégek nagyon alacsony profitrátával dolgoznak, s a megtérülési arány is meglehetősen szerény. A vállalkozási jövedelmezőség mérésének központi kategóriája a vagyonarányos jövedelem alakulása. Ez méri a vállalkozás saját tőkéjének (azaz a vagyonának) jövedelemtermelő-képességét. E ráta mértékét az eszközfinanszírozáshoz használt kölcsöntőke nagysága csak ennek költségén (kamat) keresztül befolyásolja, az eladósodottság jelenségét, ezzel mintegy elszeparálva a jövedelmezőségtől. Ennek a ténynek egy negatív következménye is van: a vagyonarányos jövedelmezőségi ráta figyelmen kívül hagyja az adott vállalkozásban lekötött tényleges tőke nagyságát. Éppen ezért célszerű az eszközarányos jövedelem vizsgálata is, de ezt adataink sajnos nem teszik lehetővé. A vizsgált körben az eszközarányos jövedelem megközelíti a 30%-ot. 5 A bekért számviteli adatok minimalizálását az adatfelvétel igazolta: e vállalkozások ténylegesen hozzáférhető könyvelési adatai csekélyek. 11
Az alapgazdálkodási hányadosok (aktivitási ráták) a saját tőke- illetve eszköz-arányos forgalmat mutatják, esetünkben csak az előbbi vizsgálható. A mutató valójában azt méri mennyire hatékony a saját tőke, illetve összes eszköz az értékesítési árbevétel generálásában. Az egyéni vállalkozók gazdasági eredményei nagyságrendekkel alacsonyabb értéket képviselnek, mint a társaságoké, s a különbségek is mérsékeltebbek. Ebben az esetben az átlagos adózás előtti nyereség megközelíti a 300 ezer forintot, a legmagasabb nyereség 3,5 millió, s a veszteség maximuma 3 millió forint. A jegyzett tőkére nem született használható adat, a saját tőke 800 ezer forintot meghaladó egyéni vállalkozókként, s 60 ezer és 3,5 millió forint a két szélső érték. Nyilván az alapításhoz szükséges néhány ezer forinttal kiváltották az egyéni vállalkozói igazolványt, s a későbbiekben felhalmozott vagyon szerény mértékben nőtt az esetek többségében. Feltehetőleg ez a tevékenység ellátásához elengedhetetlen néhány eszköz beszerzése által keletkezett. A roma egyéni vállalkozások néhány gazdálkodási adata 1999-ben, ezer forint Átlag Szórás adózás előtti nyereség 291 945 belföldi ért. nettó árbev 3221 3673 adósság állomány 555 1519 amortizáció 450 439 forgóeszköz 883 948 ráfordítás 695 633 Az egyéni vállalkozások átlagos nettó árbevétele meghaladja a 3,2 millió forintot, ez esetben meglehetősen nagyok a különbségek 400 ezer forinttól 12 millióig terjed a skála. Az adósságállomány átlagos értéke 555 ezer forint. Az amortizáció 450 ezer forint volt 1999- ben átlagosan, szintén jelentős szélsőségeket mutatva (25 ezer forinttól másfélmillióig terjed a nagysága). A forgóeszközök átlagos értéke 883 ezer forint, 82 ezertől 4 millióig tart a sáv. A ráfordítások 700 ezer forintot megközelítő átlaga 50 ezer és 2 millió forint között mozog. Ezek az értékek meglehetősen szerény egyéni vállalkozói mozgástérről tesznek tanúbizonyságot. A szegényes és korszerűtlen eszköz-ellátottságra utal, hogy a válaszolók 46%-ának nincsen amortizációja, s 40%-uk a forgóeszközök mértékéről sem adott számot, ráfordításairól 27%-uk nem tudott beszámolni. 12
2.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése Az értékesítési helyzet 1997-99 közötti alakulásának minősítése során feltehetőleg gondot jelentett a korábbi évek állapotára való visszaemlékezés, legalább is a válaszok hiánya 1997-re megközelítette a beérkezett kérdőívek egyharmadát, ez 1998-ra mérséklődött 20%- ra, 1999-re már 10% alá került. Az értékesítési helyzet alakulása a roma vállalkozásokban % értékesítési helyzet 1997 1998 1999 Stabil volt 64,2 42,2 44,0 stabilnál jobb volt, lehetőséget adott fejlesztésre 5,7 23,4 16,0 nehézség 24,5 23,4 22,7 romlott 5,7 10,9 17,3 100,0 100,0 100,0 Mindhárom évben az értékesítési helyzet stabilitása volt a legnagyobb arányban előforduló válasz. Időbeli lefutását tekintve ez a válasz leginkább az 1997-es évre vonatkozott, ehhez képest a következő évre visszaesett a gyakorisága, 1999-re ismét emelkedett, de nem érte el a kiinduló állapotot. A stabilnál jobb, fejlesztési lehetőséget is biztosító lehetőséget kevesen választották a kérdezettek közül 1997-ben, viszont a következő évben több mint négyszeresére emelkedett súlya a válaszok között, de 1999-ben valamelyest visszaesett. Az értékesítési nehézségekre panaszkodók jelentették a második legjelentősebb csoportot 1997-ben, 1998-ban holtversenyben álltak a fejlesztőkkel, s 1999-ben picit csökkent a súlyarányuk. Az értékesítési helyzet romlására alacsony hányadban panaszkodtak a válaszolók 1997-ben, viszont azóta évről évre elég radikálisan emelkedett az erre szavazók hányada. Mindemellett a válaszolók számának megnövekedése miatt az a helyzet állt elő, miszerint 1997-ben a válaszolók alig több mint a fele mondta, hogy nem volt értékesítési nehézsége, ez az arány 1999-re elérte a 70%-ot. Ugyancsak a válaszadók számának megemelkedésével magyarázható, hogy 1997-1999 között az index alakulását szemlélve azt láthatjuk, hogy miközben az értékesítési helyzetük alakulását stabilnak mondók száma változatlan maradt, a fejlesztési lehetőségről beszámolóké négyszeresére, a romlást érzékelőké 4,3 szeresére emelkedet, a nehézségekkel küszködőké 30%-kal bővült. A vállalkozások két tipikus értékesítési irányról számoltak be, melyből kicsit nagyobb hányadot képvisel az idegen cégnek történő értékesítés, mint a lakosság felé történő eladás. Ezen kívül kis súllyal előfordul még rokon, illetve családtag cége számára történő értékesítés, illetve egy estben saját másik cég felé történő eladás. A beszerzések alapvetően idegen cégtől történnek (65%), de ezt követően közel azonos arányban fordulnak elő vásárlások a lakosságtól, külföldről, illetve rokon, családtag cégétől. A roma vállalkozások közel egyharmadának működésére jellemző az idényjelleg. Az idénymunka leginkább nyáron és ősszel jellemző, bár tavasszal is magas gyakorisággal fordul elő, télen viszont szinte megszűnik. 13
A gazdálkodás egyes jellemzőinek alakulása 1997-99 között a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál, megoszlás % Alkalmazotti létszám Árbevétel Piaci részesedés Állóeszköz állomány Növekedett 11 32 20 27 Csökkent 10 31 39 11 Stagnált 79 37 41 62 Összesen 100 100 100 100 A gazdálkodás más jellemzőiben is a stagnálás volt az alapvető tendencia, bár erősen eltérő mértékben. A stagnálás legnagyobb arányban az alkalmazotti létszámot érintette, csaknem 80%-ban. Ezt követte az állóeszköz állomány több mint 60%-os hányaddal. A piaci részesedés és az árbevétel minősítésénél a stagnálás a válaszolok 40% körüli részét érintette. Növekedés leginkább az árbevétel alakulásában következett be, ezt követi az állóeszköz állomány. A csökkenés leginkább a piaci részesedésben következett be. Elképzelhető, hogy e vonatkozásban a roma vállalkozások egymásnak is konkurenciát jelentenek. A piaci részesedés visszaesése értelemszerűen hozzájárult a válaszolók 30%-ánál az árbevétel csökkenéséhez is, de az arányokból úgy tűnik kisebb hányadot érintett az árbevétel mérséklődése, mint a piaci részesedés zsugorodása. A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek nemcsak megalakulásukhoz kaptak kevés támogatást, hanem később is ez volt a helyzet. A működéshez kapott támogatások esetében előtérbe került a bértámogatás - 14%-uk részesült ilyenben - feltehetően a munkanélküliek foglalkoztatásával összefüggésben. A működési bértámogatások mértéke 180 ezer forinttól 186 millióig terjedt, s az érintett vállalkozásoknál a bérköltség 12-70%- os sávjában mozgott, átlagosan 30% körüli volt (bár e kategóriának itt kevés a relevanciája). Az adókedvezményben részesülők hányada 7% volt, beruházási támogatásban alig 4%- uk részesült. A rendkívül kevés fejlesztés miatt - több más ok mellett - fejlesztési hozzájárulásban 3-5%-uk részesült a már említett jogcímeken. Az az egy vállalkozás, mely az adatokról is hajlandó volt információt szolgáltatni 800 ezer forintos bértámogatásról számolt be, mely ráfordításai 70%-át fedezte. Noha a válaszolók 10%-a folytat mezőgazdasági tevékenységet, semmilyen agrártámogatásban sem részesült egyetlen egy vállalkozás sem. Mint az az eddigiekből is látható még leginkább bértámogatásban részesülnek a működtetett támogatási módozatok közül a roma vállalkozások. Feltehetőleg a munkanélküliek foglalkoztatásáért igényelhető bérkiegészítésekért képesek eredményesen folyamodni a Munkaügyi Központokhoz. Erre lehet következtetni abból, hogy bértámogatásban a válaszolók 17%-át részesítette az említett szervezet, ugyanakkor munkahelyteremtő támogatásban csak 7%-ukat, más támogatásban képzésben csak 1-2%-ukat részesítette. Mástól (állami alapoktól, önkormányzatoktól, roma szervezetektől, alapítványoktól) gyakorlatilag nem részesültek humánpolitikai támogatásban, egy-egy precedens jellegű eset került be a válaszok közé. Összességében, valamennyi jogcímet figyelembe véve a válaszolók 25%-a kapott adókedvezményt, 15%-a bértámogatást, 8%-a beruházási támogatást. Az iskolai végzett- 14
ségnek nagy szerepe volt a támogatások elnyerésében, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fele, a gimnáziumot végzettek 42%-a kapott valamilyen támogatást, míg a nyolc általánossal sem rendelkezők mindössze 20%-a. A támogatások egy része a pozitív diszkrimináció jegyében áll a roma vállalkozások rendelkezésére, de az informáltság, a tudás hiánya, a bonyolult hozzáférési lehetőségek miatt azok csak részlegesen jutnak el a címzettekhez. 2.4. Foglalkoztatási jellemzők A roma vállalkozások meglehetősen belterjesen működnek, ami méretükből és gazdálkodási jellemzőikből adódóan eléggé természetes. Alvállalkozó céget 16%-uk, egyéni alvállalkozót 13%-uk, bedolgozót 4%-uk foglalkoztat bevallásuk szerint. Az összes vezető beosztású dolgozó 74%-a volt cigány, ami azt jelenti, hogy a cigányok által tulajdonolt cégek több mint egynegyedét nem cigány származásúak irányítják. Feltehetőleg ennek több féle oka van. A cigányok egy része képes volt valamilyen módon felhalmozni több-kevesebb befektetésre fordítható pénzt, de nincs kellő szakértelme a vezetéshez, esetleg csak a befektetés után akar jövedelemhez jutni, de a konkrét tevékenységben akkor sem kíván részt venni, ha ezt kvalitásai megengednék. Az okok közül azt sem lehet kizárni, hogy csak a nevét adta a vállalkozáshoz, hogy a cigányok részére a pozitív diszkrimináció jegyében létrehozott támogatáshoz etnikumon kívüli is hozzáférjen. A potenciális okok között felvethető annak lehetősége is, hogy a nem cigány ügyvezető könynyebben boldogul az ügyek intézésével a meglehetősen sok rasszista érzelemmel bíró magyar közéletben. A vezetők 68%-a férfi, 32%-a nő, ehhez közel állóak az arányok etnikai bontásban is. E kérdésben a nemi hovatartozás erősebben meghatározó tényezőnek tűnik, mint az etnikai. A roma vállalkozások foglalkoztatásának minőségi jegyeit vizsgálva az látszik, hogy a beosztotti státus legelőnyösebb posztján, az állandó munkavállalók körében - de csak itt - magasabb a nem cigányok részaránya (63%), mint a cigányoké (37%). A roma vállalkozások állandó munkavállalói közül a nem cigányok esetében viszonylag kiegyensúlyozott a nemenkénti eloszlás - 57% férfi és 43% nő -, viszont a cigányok esetében erősen elbillen a mérleg a férfiak javára (80%). Az együttes nemek szerinti megoszlás 65% férfi és 35% nő a tárgyalt foglalkoztatotti kategóriában. 15
A roma vállalkozások alkalmazottainak foglalkoztatási formája és megoszlása etnikai hovatartozás, valamint nemek szerint % nem cigány cigány összesen ffi nő ffi nő nem cigány cigány ffi nő Vezető 69 31 62 32 26 74 68 32 Állandó munkavállaló 57 43 80 20 63 37 65 35 Szerződéses 98 2 66 8 43 57 93 7 munkavállaló Időszaki munkavállaló 100 0 90 10 14 86 91 9 Alvállalkozó 85 15 100 0 21 79 97 3 egyéni vállalk. Bedolgozó 100 0 0 100 33 67 33 67 A roma vállalkozások szerződéses munkavállalói az állandó alkalmazottaknak csak a 20%-át teszik ki. Ebben a kategóriában többségben vannak (57%) a cigányok, a résztvevők 93%-a férfi. A nem cigány szerződéses munkavállalók esetében még szélsőségesebb a nemek szerinti megoszlás: 98% a férfi, a cigányok esetében 89%-os a férfiak részaránya. Az időszaki munkavállalók képezik a roma vállalkozások második legjellemzőbb foglalkoztatási módozatát összefüggésben az általuk végzett tevékenységek egy részének szezonális jellegével. Az idénymunka esetében a legmagasabb a cigányok részvételi aránya (86%), s itt is erős a férfi túlerő: az érintettek 91%-a az erősebb nemhez tartozik. Etnikai bontásban e munkavállalási formában a nem cigányok közül csak a férfiak vettek részt a válaszoló cégeknél, a cigányok esetében 90%-os a férfiak részesedési aránya. Az alvállalkozóként történő foglalkoztatás igen alacsony létszámot érintett a válaszoló roma vállalkozások esetében. Itt is meglehetősen féloldalasak az etnikai arányok, a roma vállalkozások alvállalkozóinak majd 80%-a szintén roma. A nemek közötti eltérésben az előbbi két formációhoz hasonlóan elsöprő, 97%-os a férfi többség. A cigányok közül csak férfi alvállalkozók vannak, a másik csoportban előfordul 15%-nyi nő is. Bedolgozás gyakorlatilag nem fordult elő a válaszok között. Ez adminisztrációs szempontból egy meglehetősen bonyolult formáció, az elérhető keresetek rendkívül alacsonyak, nem lehet csodálkozni azon, hogy az egész nemzetgazdaságban háttérbe szoruló formáció a romák között sem népszerű. Összességében tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vezetői poszt betöltésénél a nem szerinti hovatartozás az erősebben motiváló tényező. Az állandó beosztotti státus elnyerésénél az etnikai hovatartozás játssza a jelentősebb szerepet, bár a cigány populáció esetében a nőknél már itt is feltűnően megjelenik az etnikai és a nemi hovatartozás kumulált hátrányos hatása. A bizonytalanabb foglalkoztatási formák esetében tetten érhető a cigányok túlreprezentáltsága, s az, hogy ezekből a formákból a nők kiszorulnak. Végül is a roma vállalkozásokban is jobbak a nem romák munkavállalási esélyei, mint az azonos etnikai csoportba tartozóké. 16
Köztudott, hogy a romák között is magas a feketén foglalkoztatottak száma, de ennek a kérdésnek körüljárására jelen kutatásunkban nem tértünk ki. Feltételezhető, hogy a roma vállalkozások foglalkoztatási képessége magasabb a válaszok alapján feltártnak, mert az illegális ügyeiket nem "szellőztetik" a cégek 6. A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása a tevékenység jellege szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján nem cigány cigány összesen Mindffi nő ffi nő nem cigány ffi nő összesen cigány Fizikai 92 80 93 76 88 90 92 78 89 Szellemi 8 20 7 24 12 10 8 22 11 Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 A roma vállalkozások döntő többségében fizikai foglalkozásúakat alkalmaznak, a válaszolóknál tapasztalható 90% körüli arány sokkal magasabb, mint a nemzetgazdasági átlag (55%, a versenyszférában 70% körüli). Az összképet nem módosítja az etnikai hovatartozás, viszont a jellegzetes nemenként eltérés itt is látható. A nők részvételi aránya kétszer-háromszor magasabb a szellemi tevékenységben, mint a férfiaké, de még így is sokkal alacsonyabb arányt képvisel az országos arányokhoz képest. A fizikai foglalkozásúakon belül a férfiak aránya 80%-os, a romáké 56%-os. Az etnikai és a nemi komponens együttes hatására érdekes kombináció alakult ki, mint azt táblázatunk is mutatja. A vizsgált roma vállalkozásokban feltűnően kevés fizikai foglalkozású cigány nő vesz részt, amely következhet egyrészt tradicionális okokból is, másrészt eddigi kutatásaink szerint 7 a férfiak és nők háztartáson belüli gazdasági szerepe a gyermekszám függvényében alakuló munkamegosztásbeli különbségeikből is fakad. A szellemi foglalkozásúak esetében ellentétes a tendencia a nemzetgazdaság átlagában tapasztaltakhoz képest, magasabb közöttük a férfiak részaránya, mint a nőknél. E jelenség hátterében tisztán látszik az etnikai determináltság: a nem cigányok, ha tompított mértékben is, de "hozzák" az országosan szokásos magasabb női részvételi hányadot, viszont a romák esetében erősen fordított a tendencia. A folyamat alakulásában feltehetőleg jelentős szerepe van a már említett tradicionális és családi okokon túlmenően a roma női népesség alacsony iskolázottsági színvonalának is. 6 A roma kérdezőbiztosoktól származó informális adatok alapján pl. a mezőgazdasági tevékenységet folytatók igen komoly mértékben élnek a "zsebszerződések" gyakorlatával. Pl. a libatenyésztésben érdekeltek legális és illegális "beszállítói" aránya között tíz-hússzoros aránykülönbség lehet. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg e gyakorlat tényleges (noha adózatlan) jövedelemszerző képességéről sem. 7 Lásd pl. Kutatás az ózdi régió roma népessége körében, 1998. http://www.delphoi.hu 17
A roma vállalkozások alkalmazottainak megoszlása a tevékenység jellege, etnikai hovatartozása és nemek szerint % nem cigány cigány összesen ffi nő ffi nő nem cigány ffi nő cigány Fizikai 70 30 87 13 44 56 80 20 Szellemi 45 55 63 37 51 49 54 46 Összesen 67 33 85 15 45 55 79 21 Úgy tűnik, a vállalkozások nemigen foglalkoznak alkalmazottaik adataival 8, vagy a munka egyszerű fizikai jellege miatt érdektelen az állomány összetétele. Például a cigány férfiak kivételével nem tudtak beszámolni a dolgozók átlagos életkoráról. Az egyetlen értékelhető kategória - a cigány férfiak - átlagos életkora 36 év, ez néhány évvel alacsonyabb, mint az ország összes foglalkoztatottjára jellemző érték. A roma vállalkozások alkalmazottainak átlagos foglalkoztatási ideje hónap nem cigány származású cigány származású férfi nő férfi nő Fizikai dolgozók 10 10,5 9 9,4 Szellemi dolgozók 22,3 21,6 11,7 12 Legalább érettségizett 18 22,5 10,9 10,8 Érettségivel nem rend. 10,4 9,8 8,7 9 Az alkalmazottaknak a roma vállalkozásoknál töltött átlagos foglalkoztatási ideje a háromnegyed év és a közel két év között szóródik, tehát meglehetősen alacsony. A válaszokban előforduló leghosszabb foglalkoztatás 60 hónapot tett ki, ez a szerencsés egy nem cigány szellemi foglalkozású, érettségizett nő volt. A cigány származásúak átlagos foglalkoztatási ideje ránézésre is láthatóan rövidebb, mint a másik csoporté. A szellemi foglalkozásúaké hosszabb, mint a fizikaiaké, ez az összefüggés különösen erős a nem cigány származásúaknál. Itt a munka jellege gyakorlatilag megduplázza a foglalkoztatási időt. A nem cigány származásúaknál az előbbi összefüggés pandantjaként hasonló tendenciák figyelhetők meg az iskolai végzettség dimenziója mentén is. Ugyanakkor a cigány származásúaknál az iskolai végzettség szintje lényegesen kisebb eltérést eredményez a foglalkoztatási időben. Valamennyi cellában a legnagyobb gyakorisággal előforduló foglalkoztatási idő a 12 hónap. Mint azt a korábbiakban láttuk a támogatási formák közül értékelhető mértékben egyedül a bértámogatásokból részesültek a roma vállalkozások. Ennek konkrét formája feltehetőleg a munkaügyi központok által a munkanélküliek foglalkoztatásához folyósított bértámogatás igénybevétele volt, mely fél évre szól, s utána még fél évig minimum foglalkoztatni kell a támogatottat. Ennek a foglalkoztatási stratégiának az érvényesülése elsősorban a cigány etnikumhoz tartozók alkalmazásában érhető tetten a roma vállalkozásokban. 8 Az esetek egy részében, a hiányos könyvviteli adatokhoz hasonlóan, nem rendelkeznek ilyennel. 18
A roma vállalkozások munkaerő ellátottságát elsősorban az ismerősök által ajánlott személyek biztosítják, kismértékben még a Munkaügyi Központokon keresztül is hozzájutnak alkalmazottakhoz, bár nem tévedünk nagyot, ha azt vélelmezzük, e két technika szorosan összefonódik egymással helyi viszonylatban. 2.5. Kereseti viszonyok A roma vállalkozások nem igazán tudták minősíteni saját alkalmazottaik bérezési helyzetét a környezetükhöz képest. Feltehetőleg a nem cigányok esetében ez volt az oka a rendkívül magas válasz megtagadási aránynak, az a néhány cég, amelyik egyáltalán válaszolt, átlagosnak értékelte nem cigány alkalmazottai bérszínvonalát a környezethez képest. Ez vagy így is van, vagy egy kitérő válasznak tekinthető. A cigány férfiak esetében érkezett jól értékelhető válasz, ahol az alkalmazottak több mint 80%-át átlagos keresetűnek vélték a válaszolók. A cigány nők esetében hozzávetőlegesen a cégek fele válaszolt, ott közelítette a 90%-ot az átlagos besorolás 9. (Az ágazatra jellemző országos átlagkeresethez képest a kereskedelemben 65%, a mezőgazdaságban 87%, a feldolgozóiparban 79%, az építőiparban 68% volt a megyei átlag.) A viszonyítási alap tehát elég alacsony. A bérezés feltehetőleg eseti megállapodás kérdése, a teljesítmény, illetve időbérezésre vonatkozó - főleg a nagyvállalati - gyakorlatban használt, a kérdőívben felkínált bérezési technikákba nem tudták besorolni alkalmazottaikat. A roma vállalkozók jövedelmének alakulása speciális képet mutat. Körükben nem érvényesül a magasabb iskolai végzettség jövedelem-növelő hatása - ez alól kivételt képeznek azon elenyésző arányú romák, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Azt "természetesnek" tekintjük, hogy a nyereségesen gazdálkodók egy főre eső jövedelme magasabb az ellenpólusénak. Igen figyelemre méltó viszont, hogy bár a legmagasabb egy főre jutó családi jövedelem a 0 szaldósok között mutatható ki! E vállalkozói körben is úgy tűnik: az igazán "szemfülesek" nem törekednek nyereség realizálására, inkább a költségek terhére igyekeznek megfelelően élni. Ez a magyar gazdaságban a kis és középvállalkozások körében - ahol a háztartás és az üzleti vállalkozás pénzügyei elég erősen összemosódnak - egy jól bevált életviteli stratégia. A vállalkozások igen komoly életszínvonal emelő hatására hívja fel a figyelmet, hogy a bevallott 10 egy főre eső családi jövedelmek tekintélyesek (62-95 eft / fő) - a nem roma kisvállalkozók átlagát tekintve is - de különösen a roma népesség átlagos jövedelmi viszonyai ismeretében (e relációban hat - nyolcszoros a jövedelmi különbség!). Mivel a roma vállalkozók jövedelmi -és lakásviszonyai jelentősen különböznek e népesség átlagától, a 2. sz. mellékletben e tárgykört külön elemezzük. 9 A válaszok értékeléséhez azt is figyelembe kell venni, hogy Nógrád megye az ország egyik legalacsonyabb átlagkeresetével rendelkező megyéje, az országos átlaghoz képest a keresetek itt 79%-ot tettek ki 1999-ben. 10 Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bevallott és a be nem vallott jövedelmek között minden társadalmi réteg vizsgálata esetén jelentős a különbség. 19
2.6. Képzettségi jellemzők A vizsgált munkavállalói körben a felsőfokú végzettségűek aránya messze alatta van a nemzetgazdasági átlagnak (a versenyszférában ez 13-14%-ra becsülhető). Ugyanakkor a vizsgált mintában a roma vállalkozók 4,9 %-a vallotta magát felsőfokú végzettségűnek, miközben a hasonló átlagéletkorú roma népességben ez az arány 0,1 % és 0,5 % között becsülhető 11. Az sem jellemző még, hogy az alkalmazott nők között magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a férfiak között, s hogy ezt pont a cigány nők magas felsőszintű végzettségi aránya okozza, ez ellentmond minden társadalmi tapasztalatnak, korábbi vizsgálatnak. Nyilván ezt a minta specifikus jellege okozza, esetleg az hogy bizonyos nevében felsőfokúnak titulált tanfolyamok elvégzését, esetleg valami mást helytelenül felsőfokú végzettségnek minősítettek a válaszolók. A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása az iskolai végzettség szintje szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján - oszlop % nem cigány cigány összesen Mind- Végzettség ffi nő ffi nő nem cigány cigány ffi nő összesen Felsőfokú 3,3 3,8 1,3 7,1 2,6 2,6 2,2 5,1 3,0 Érettségizett 14,2 28,3 5,6 22,1 14,3 9,3 9,8 25,9 14,3 Szakmunkás 45,5 22,3 33,3 18,6 28,2 30,0 39,2 21,0 34,0 Befejez. 8 ált 37,0 45,6 39,4 31,9 29,9 37,7 38,3 40,3 38,9 Kevesebb 0 0 20,4 20,3 0 20,4 9,5 7,7 9,8 Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 Az érettségizettek esetében már jól láthatóan megjelenik az etnikai hovatartozás szelektáló hatása, ez különösen jellemző a férfiak esetében. A cigány nők között figyelemre méltó az érettségizettek hányada, feltehetőleg az ő munkához jutási esélyeiket ez jelentősen megemeli, ezért magas viszonylag a kereső tevékenységet végzők között az arányuk. Ennek hatása az összesen adatokban is jól megmutatkozik, így az érettségivel rendelkező nők hányada két és félszer magasabb, mint a férfiaké. A szakmunkás, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők esetében, mind az etnikai, mind a nemenkénti szelektációs hatás tetten érhető. Mindkét nem esetében magasabb az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada a nem cigány részmintában, de összességében elég kiegyenlített az eredmény. Az összesítésben a nemenkénti hovatartozás hatása válik meghatározóvá: majdnem kétszer annyi a férfiakon belül az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada, mint a nőknél. 11 Lásd: Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról, Bp. 1997, OM, valamint: Babusik Ferenc: Az iskolai hatékonyság kulcstényezői a romák oktatásában (http://www.delphoi.hu) 20