Tenyésztésről Anker Alfonz 33 éve halott. A magyar postagalamb tenyésztés e százados tölgyének kidőlése óta nem sok szó esett a tenyésztésről. Mi valamennyien tenyésztőnek valljuk magunkat, de postagalamb SPORT egyesületbe, postagalamb SPORT szövetségekbe tömörülünk. Pedig az eredményes részvétel a postagalambsportban megfelelő szakértelmet és tenyésztői munkát igényel. E nélkül csak pünkösdi királyságot jelenthetnek a véletlen ajándékaként ölünkbe hulló sportsikerek. Az elkövetkezendő fél órában, ha érdemben nem is tudunk a tenyésztés részleteiben elmerülni, legalább a főbb irányvonalakról szeretnék néhány szót ejteni. Még mielőtt bárki is feltételezné, nincs a kezemben a mindentudás ajtajának a kulcsa, csak a sarkokat próbálom olajozgatni... Mi a postagalamb tenyésztés célja? Legalább olyan minőségű utódnemzedéket felnevelni, mint a meglévő, vagy ha lehet egy kicsit jobb. Ezután felmerül a következő kérdés: Mi a jó galamb? Mitől jó egy galamb? A jó galamb az, amelyik megelőzve társait, rendszeresen az elküldött résztvevők 1-2%-ában tud hazatérni, minél többször egy szezon alatt. Különösen értékesek azok a versenyek, ahol az első galambok sebessége 1100-1300m/perc között található. Ezek a versenyek a mérvadóak. Az irreális sebességű 1700-1900 m/perc körüli versenyek és a katasztrófa utak nem adnak reális választ a galamb értékére vonatkozóan. Mitől jó egy galamb? Ha a tájékozódás kapcsán a legrövidebb utat tudja választani, kevesebbet repül, mint a nagyobb kerülőket tévő társai és marad még benzin a tankjában. Minden tenyésztett állatfaj értékét a kitenyésztő ország elvárásai határozzák meg. Például a német juhászkutyáét a németek, a buldogét az angolok, a komondorét a magyarok... A postagalambét pedig a németalföldiek, a belgák és a hollandok. Ha közelebb szeretnénk kerülni hozzájuk, az értékelési rendszerünket is ahhoz kell igazítanunk. Ott a gyorsaság az elfogadott mérce. A galambok teljesítményét értékelik közvetlenül. A tenyésztőket nem próbálják bajnokságokba rangsorolni nyakatekert közvetett módszerekkel. Pontosan tudják, hogy az almát nem lehet összehasonlítani a körtével. Csak az egy napon egy feleresztési helyről történő besorolás (azonos konkurencia) alapján elért 20%-os lista értékelhető, mindenféle koefficiensek, pontozások nélkül. Jelenleg díjkilométerben, sampionságban gondolkozunk, ami tényleg a legfontosabb a csapatbajnokságok szempontjából, ez a megbízhatóság. A pengéket sokszor figyelmen kívül hagyjuk, pedig ők az élgalambok. A megbízhatóság kevésbé öröklődik, a gyorsaság jobban. Talán ennek az értékrendnek is köszönhető, hogy nem alakultak ki nálunk olyan klasszikus törzsek, mint Belgiumban, Hollandiában. 1
Természetesen vannak olyan galambok, melyek gyorsak és megbízhatóak is, de kevés. Ugyanis a két tulajdonság egymással antagonista (ellentétesen) módon öröklődik. Nincs olyan tyúk sem, amelyik 3,5kg és 300-at tojik egy évben. Versenylóval sem lehet szántani. Kimondhatjuk tehát: a jó galambot három szempont határozza meg. 1. Tájékozódás 2. Energiaháztartás 3. Motiváció. Ezek közül a tenyésztés szempontjából csak az első kettő érdekes igazán. Ezek a képességek. A harmadik a motiváció elsődlegesen versenyzéstechnika függvénye. 1. Tájékozódás Nem az a kérdés, hogy haza jön-e a galamb, vagy sem. A kérdés, hogy képes-e hátráltató körülmények között széljárás, esőfrontok, út közbeni ragadozótámadások... ellenére - a legrövidebb utat választani. Ki tud-e válni a falkából, amikor kell. Nem az a galamb nyer, amelyik gyorsabban repül, hanem amelyik kevesebbet. Nem mindegy, hány kilométert kell korrigálnia útközben. A másik fontos dolog, hogy elindul-e az élbollyal a feleresztés után, vagy még fél órát köröz, mielőtt betájolná magát. Ha egy galambot kézbe veszünk, a tájékozódási képességét nem tudjuk megállapítani, de az állapota, a nem megfelelő egészségi állapot negatívan befolyásolhatja. 2. Energia háztartás Ha egy galambot itatás-etetés után engedünk is el, körülbelül négy óra repülés után a tartalékaihoz kell nyúlnia. Ha nincsen a májban megfelelő mennyiségű glikogén (üzemanyag), azt nem tudja mobilizálni, kénytelen kiválni a bolyból. Nem tarthatja azt a sebességet, amelyet a hibátlan szervezetű társai diktálnak. Az a galamb, amelyik élete során átesett valamilyen betegségen, feltehetően károsodott valamilyen nemes szerve (máj, szív, tüdő, légzsákok...) nem fogja tudni a tartalékait megfelelő módon mozgósítani. Rövid távokon még versenyt is nyerhet, de 400 kilométer felett már hátrányba kerül. Ezért van az, hogy a legjobb galambjaink életük során sosem voltak betegek... Tehát a második fontos szempontból is felmerül az egészségi állapot milyensége, vagyis mindkét fő teljesítmény meghatározó szempont az egészség függvénye! Mi tehát az egészség? Az egészség nem csupán a betegségek hiánya, hanem a testi, lelki, szociális jólét is!!! A betegségeket is meg kell különböztetnünk. 1. Fertőző betegségek. Ezeket okozhatják vírusok, baktériumok, gombák, paraziták, melyek külső és belső élősködők egyaránt lehetnek. 2. Hiánybetegségek A szabadon járó galambok szelektív képességük által többé-kevésbé beszerzik a szükséges nyomelemeket, ásványi anyagokat. A zártságra ítélteknek nincs erre módjuk. Bizonyos mikroelemek hiánya génveszteséghez is vezethet. Magyarul, hiánybetegségben szenvedő galamb örökíteni sem tud megfelelően... 2
Eljutottunk tehát a lényeghez. A születendő utódok minőségét alapvetően két dolog határozza meg. 1. Genotípus, vagy örökletes alap, melyet a születendő utód fele-fele arányban a szüleitől kap. 2. Környezeti hatás: a galambápolás. 1. A genetika postagalambászokra vonatkozó részét Anker Alfonz Repülő keresztrejtvény című könyvében részletesen taglalta. Nem szándékozom ezzel bővebben foglalkozni, csupán néhány gyakorlatban előforduló kérdéssel. a) Rokontenyésztés vagy keresztezés? Itt a vagy szóval van a probléma. Mindkét tenyésztési módszer eredményes lehet, egymást kiegészítheti. Mégis, rokontenyésztést, csak azok alkalmazzanak, akik a galambápolást magas szinten művelik! Ugyanis az egészségi állapotra, a vitalitásra negatív hatással van. Nő a közös ősök száma és csökken a gének száma. A heterozigózitás pedig feltétele a jobb egészségi állapotnak....de a jó galambápolók is csak akkor, ha követik az aranyszabályt: JÓT A JOBBAL! Ha ilyen esetekben a két legjobb galambunk rokon, az nem baj. De csak azért összepárosítani két galambot, mert rokonok......ennek nem látom értelmét. Kockáztatjuk ezzel az egészség magas szinten tartását, mely, mint korábban láttuk, úgy a tájékozódást, mint az energia háztartást lényegesen befolyásolja. A negatív tulajdonságok is öröklődnek. Csak halkan jegyzem meg, hogy a legjobb versenygalambok és a legjobb tenyészgalambok is zömében keresztezettek. A másik gyakran felmerülő kérdés: Van egy kiváló galambom, de már idősödik. Ezért össze szeretném párosítani a fiával, vagy a lányával. Erre azt tudom mondani, ha az olyan jó galamb, akkor bizonyára vannak hasonló utódai is. Azokkal kell tovább menni. Nem érvényesülhet a jót a jobbal szabály, hiszen egy kipróbálatlan kérdőjelet szándékozunk párosítani az amúgy is rövidesen kiöregedő jó galambunkhoz. Ez csak arra lenne jó, hogy a bezárt, kipróbálatlan kérdőjelek számát növeljük. Környezeti hatások (galambápolás) Mindkét szempont, a genetikai háttér és a galambápolás egyaránt fontos. Mégis azt gondolom, aki nem nagyon jártas a genetika tudományában, de jó szeme van és jó galambápoló, sikeres lehet. Hány bajnok van, aki nem tudja, mi az episztázis, homeosztázis, szuperdominancia stb, de jó galambápolók. Fordítva: hiába jó genetikus valaki, ha elhanyagolja a galambápolást, nem sok babérra számíthat. A környezeti hatásoknál fontos, hogy nem csak az új nemzedék felnevelésénél, hanem már a szülők tartásánál is jelentőséggel bírnak, hiszen a tojásban már sok minden eldől. 1. Az elhelyezés A tenyészgalambok dúca semmivel sem lehet rosszabb, mint a versenygalamboké. Csak akkor számíthatunk sikeres tenyész eredményre, ha a tenyészgalambok is hasonlóan jó állapotban vannak, mint a versenyek győztesei. Ha jó a dúcunk, lényegesen kevesebb problémánk adódik a fertőző betegségekkel. Elsősorban a parazitákra kell figyelnünk. Bélférgek, kokcidiumok, trichomonászok, különböző egysejtűek. Valamennyire jellemző, hogy fertőző 3
stádiumukat egy bizonyos fejlődés után érik el. Fejlődésükhöz oxigénre, egy bizonyos hőmérsékletre és nedvességre van szükségük. Adódik a lehetőség, ha a nedvességet megszüntetjük, nem képesek sporulálódni. Ezért is kell gyakran takarítani és a nedves foltokat megszüntetni. Nem lehet pangó trágya, mellyel a galambok érintkezni tudnak. Fontos a galambsűrűség. 15-20pár zárva tartott galambnak lényegesen nagyobb dúcra van szüksége, mint ugyanennyi versenygalambnak. A volierek aljzata nem érintkezhet a talajjal, hiszen ez a férgek melegágya. Minél több helyről és minél több galambot viszünk be, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valami nyavalyát becipelünk. Mire egy dúcban a bennlakók azonos immunállapotba kerülnek az 1,5-2 év! Ha közben új galambot viszünk be, ez az idő meghosszabbodik. Ahol sok a tenyészgalamb, ott sosem vásárolnék galambot, még ha oly híres is az illető. Sok sportbarátság ment tönkre teljesen feleslegesen a más nem rakhat a kosárba szindrómának köszönhetően. Ha sporttársaink tudnák, hogy a szállító konténer szinte minden egyes pontján egy-két óra leforgása alatt azonos mikroflóra alakul ki, ezektől megkímélhetnék magukat és társaikat. 2. Hiánybetegségek A hiánybetegségek okozzák a leggyakoribb környezeti hatást. Bizonyos mikroelemek hiánya génveszteséget okozhat. Nem biztosított a megfelelő anyagcsere, a galambok nem kerülhetnek jó állapotba. A jó minőségű utódnemzedék záloga a szülők jó állapota. A különböző grittek, zöldeleség, só, ásványi anyagok, mész, foszfor, agyag, (vakondtúrás,) jelenléte nélkülözhetetlen. Ugyanilyen fontos, hogy esőben tudjanak fürdeni, ne csak a fürdető edényben hetente adott csapvízben. A közvetlen napfény elengedhetetlen. A napfény az egyik legjobb fertőtlenítő is egyúttal. A megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányozás, rost biztosítása. A nevelés ideje alatti 3-4-szeri etetés legalább 40%-os hüvelyes mag tartalommal. Itatók gyakori fertőtlenítése stb. Vagyis profi szintű galambápolás. Állandó felügyelet, hogy a legkisebb rendellenességet is azonnal orvosolni tudjuk. Persze ehhez, sokat kell tudnunk a galambokról....és időt kell rájuk szánni! A hiánybetegségek szétrobbantják az immunrendszert, utat nyitva a fertőző betegségeknek. Ugyanez vonatkozik a parazitákra is. Milyen is egy jó állapotú galamb? Erre nem is olyan könnyű válaszolni. A magyar nyelv végtelenül gazdag. Minden idegen nyelvet le lehet magyarra fordítani, de a magyart egy nyelven sem lehet élethűen visszaadni. Ennek ellenére vannak dolgok, amiket nem lehet kellően megfogalmazni. Például a szagokat. Nem lehet leírni, milyen a verbénaillat. Csak az érti meg pontosan, aki ismeri. Ilyen dolog a galamb állapotának leírása. Márpedig, amit nem tudunk, azt nem is láthatjuk. Ennek ellenére a foxi kutya sem sem tudja, mi az a patkány, de ha találkozik vele, felismeri... Ha látunk egy dúcot, ahol rendben vannak a galambok, vagy találkozunk egy olyan emberrel, akit nem csak a huncutság, a jogtalan előnyök megszerzése, a pénz motivál, hanem tisztességes, szakmailag előttünk jár, azt azonnal fel kell ismerni, (mint a foxi a patkányt,) a többi már megy magától. Ujházy Péternek, annak idején széles ismeretségi köre volt, mégis kevesen ismertük fel. 4
Sok jó versenygalamb van, de igazán jó tenyészgalamb nagyságrendekkel kevesebb. Olyanokra gondolok, melyek különböző párosításokból is képesek díjnyerőket költeni. Érdekes módon a megoszlásuk tenyésztőnként közel 50-50%. Talán azért, mert a coli, a kosár és a flugreiterek, vagy kalandos kedvű versenyzők (Milánó, Róma, Athén, Barcelóna, London) szelektálnak, de a tenyész dúcba szinte minden évben érkeznek újabb és újabb lakók. Mielőtt kinevezünk egy jobb sorsra érdemes galambot tenyész galambnak, nem árt, ha figyelembe vesszük az alábbiakat: 1. származás, 2. SAJÁT teljesítmény (verseny, tenyész), 3. fenotípus (kézből való bírálat), 4. egészségi állapot 1. Származás: Minél több élgalamb a felmenők között, lehetőleg minél közelebb. Nem elég egy híres ős a harmadik, negyedik ősi sorban, vagy egy ismert tenyésztő neve. 2. Saját teljesítmény: Nem minden jól repülő galamb felel meg a tenyésztés feltételeinek. Miért? Anker Alfonz véleménye szerint a galambok örökletes alapját additív és nem additív gének összessége adja. Az additívak öröklődési lehetősége, úgynevezett h2 értéke magasabb. Ilyen például a tájékozódás, a küzdeni tudás, az intelligencia stb. Esetükben a környezeti hatások kevésbé befolyásoló tényezők. A nem additívak: formatulajdonságok, betegségekkel szembeni ellenálló képesség, vedlési tulajdonságok, szaporasági tulajdonságok, vitalitás... Ezeket a környezeti hatások jobban befolyásolják. Az additívak intermedier módon öröklődnek. A rokontenyésztés kevésbé rontja le. A nem additívakat jelentősen befolyásolja a környezet. Rokontenyésztés hatására leromlanak. Keresztezés hatására javulnak. Az a galamb, amelyik azért jó, mert a jóságát zömmel additív tulajdonságok határozzák meg, jó örökítő lehet. Az a galamb, amelyik azért jó, mert benne a nem additívak vannak többségben, kevésbé jó örökítő, mert ezek a tulajdonságok a környezeti hatás függvényei, gyengébben öröklődnek. (Jó galambápolás.) Amelyik galamb élrepülő utódokat költ ott nincs miről beszélni. De mennyi van ilyen? Csak töredéke annak a mennyiségnek, amit tenyész galambnak nevezünk. Az igazság az, hogy csak olyan galambok kerülhetnének be a tenyész dúcba, amelyek már bizonyítottak. Tudnék ajánlani egy egyszerű és olcsó módszert. Kell hozzá 30-50 kivedlett galamb, amelyik szabadon jár. Az első költést felneveltetjük. Utána özvegyen, vagy műtojásról röptetjük valamennyit. Több fiatal nincs. (Az azonos korú fiatalok töretlenebbül fejlődnek, mintha közéjük kerül a második, harmadik költés. Ilyenkor mindig visszaesés tapasztalható.) 5
A versenyek után kiselejtezzük a gyengén teljesítőket, ezáltal a következő évben mindig csak azok tudnak szaporodni, melyek átestek a rostán. Egy idő után rájövünk, melyek azok a galambcsaládok, melyek jobbak a többinél, ugyanis ezek elszaporodnak. Ennél a módszernél, lehetőséget adunk minden galambnak, hogy a tenyészértékét is megmutassa. Mire kiöregszik a versenyzésből, egyértelművé válik, hogy kell-e a tenyésztésbe, vagy sem. Sokszor felmerül a kérdés, ha van egy jó szezont produkáló galambunk, röptessük-e, vagy tenyésztésbe tegyük? Olyan ez, mint mikor a házasulandó zsidó fiatalember elmegy a rabbihoz. Rabbi, te bölcs ember vagy, mond meg, nősüljek, vagy ne nősüljek? Mindegy fiam, hogy mit csinálsz, úgyis megbánod. Ha lezárjuk, akkor sem hagyunk belőle négynél több fiatalt. Ennyit akkor is tudunk belőle gyűrűzni, ha repül. Az első költést vele neveltetjük, a másodikat dajkák alá tehetjük. Kézből való bírálat Elsősorban az egészség jeleit keressük. (csőr, torok, szem, szemhús, tollazat) Aztán egyensúly, arányosság, izomzat (ami általában a standard követelményekben is szerepel). Szelekció Egyébként az a véleményem, hogy aki nem foglalkozik galambeladással, annak nincsen szüksége külön tenyészgalambokra. Elég, ha a versenyek utáni költésből hagy néhány fiatalt dajkának. Utána ezeket az az évi fiatalokkal egy kicsit megmozgatja és következő évben már, mint kétévesek indulhatnak a versenyeken. A szelekció fontosabb tenyésztői tevékenység, mint a tenyész kiválasztás. Főleg egészségügyi szempontok szerint. Teljesítmény alapján. Fiatalokkal elnézőbbek lehetünk, de a három éves kort csak olyan galamb érje meg, amelyik már teljesített. Persze, itt is, mint minden más esetben, ha biológiával foglalkozunk, mindig van kivétel. Aranyszabály, hogy a kivételekből nem szabad kiindulnunk! Vegyünk csak egy közismert közmondást: A hasonló a hasonlónak örül. Magyarul: madarat tolláról, embert barátjáról! Júdásnak mégis milyen tizenegy barátja volt? Ha a kivételből indulunk ki... Már pedig a közmondás több száz éve megállja a helyét. Úri sport Régen nem is volt divat ez a gigantománia. Tenyészgalambja kevés tenyésztőnek volt. Legfeljebb a versenyből kiöregedettek. Horváth János Rákospalotán, aki a legeredményesebb tenyésztő volt, télen tokkal-vonóval negyvennégy galambot tartott. Sokat gondolkoztam, honnan eredhet ez a MÉRTÉKTELENSÉG? Az a sejtésem, hogy Anker Alfonz cikkei, előadásai hatására sokan zarándokoltak Kaposvárra a hatvanas években. Ott azt látták: van 60 körüli bezárt galamb. (Anker Alfonz nem volt átlagember. Azon kívül tudományos kutató volt. Ő álmodhatott.) Hazamentek és 61-et gyűjtöttek össze. Óhatatlanul eszembe jut erről egyik barátom mondása: ha a gyerek nagyobbat akar szellenteni, mint az apja, annak betojás a vége. Most ebben az állapotban vagyunk... Szappanos István Elhangzott: II. Anker Alfonz emléknap és nemzetközi postagalambász konferencia. Kaposvár, 2012. november 17. 6