MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK BENKß LORÁND. EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 6. BENKß LORÁND EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva Munkatárs: Markó Alexandra Pávics Krisztina ISSN 1419 4481 ISBN 963 463 321 8 Bolla Kálmán A kiadvány megjelenését az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke támogatta. Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett 98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc. 2

3

4

BENKŐ LORÁND VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ahogy már az előzetes beszélgetésekben is szó volt róla, én lassanként abba a korba csúszom bele, hogy szívesebben emlékezem a régmúltra, gyerekkoromra, ifjúságomra. Ha nem is akarnék ebbe belemerülni, azért egy-két dolgot megemlítenék. Erdélyben születtem, ott töltöttem gyerekkoromat, diákéveim egy részét, és a születési hely egy bizonyos értelemben meg is határozta az életemet. Ma is kihat rám annyiban, hogy nagyon sokat és nosztalgiával gondolok az ott töltött időkre, az ifjúságra. És kihat annyiban is, hogy még tudományos tárgyválasztásaimat is bizonyos mértékben befolyásolja. Ami már közelebbről a tudományos pályámat illeti, talán azzal kezdem, hogy eléggé szerencsém volt olyan tekintetben, hogy a középiskolában is, később az egyetemen, majd az egyetem után is, olyan mestereim voltak, akiktől nagyon-nagyon sokat tanulhattam. A középiskolát Szegeden végeztem, a Klauzál Gábor Gimnáziumban, ahol nagyon kiváló tanári kar verődött össze. Olyan neveket említhetek tanáraim közül, mint a nyelvész Takács Lajos, a nyelvész és irodalomtörténész Fűr István, a klasszika filológus Szabó László, a kiváló germanista Szabó Dezső, még mások is. Olyan tanári kar volt ez, amely engemet is egy életre ellátott sok mindennel. Annak ellenére, hogy éppen a magyar nyelv és irodalom körében és a társadalomtudományok tekintetében ilyen kiváló mesterektől tanulhattam már középiskolás koromban, nekem annak idején, még érettségi táján is, nem volt különösebb szándékomban az, hogy nyelvész legyek, de még az se nagyon, hogy tanár legyek. Engem elsősorban a növény- és állatvilág érdekelt és a földrajz. Valami olyan terveim voltak, hogy talán erdőmérnök leszek, ebben a körben gondolkoztam. Édesanyámnak a rábeszélésére kerültem mégis azután a bölcsészkarra, és természetesen nem bántam meg, hogy az ő tanácsaira hallgattam. Úgyhogy 1941-ben beiratkoztam a kolozsvári egyetemnek a bölcsészkarára és ott végeztem el a tanulmányaim. Ott is 5

szerencsém volt, mert több olyan mesterem volt ebben az időben, akinek a hatása úgy érzem, nagyon sokat jelentett nekem, és ellátott életre szóló útravalóval. Elsősorban szeretném megemlíteni Szabó T. Attilát, aki tulajdonképpen egy kis erőszakkal ugyan, de a nyelvészet felé irányította érdeklődésemet, továbbá Mészöly Gedeont, aki a finnugor professzor volt annak idején Kolozsvárott, nagy élvezettel hallgattam az előadásait. Az irodalomtörténészek közül is több nevet említhetnék, de azokat most nem hozom föl. Csak annyit említek ebből az időszakból, hogy ha már nem sikerültek azok a gyerekkori vágyaim, hogy más pályára menjek, még itt az egyetemen is elsősorban inkább az irodalomtörténet érdekelt, és mint ahogy említettem, Szabó T. Attila volt az, aki valamit úgy látszik fölfedezett bennem a nyelv és a nyelvészet iránti hajlandóságból, és tényleg nagyon erősen rajta múlott, hogy végül én ezt a pályát válasszam. Az ő alkata, az ő tudományos habitusa, az ő tudományhoz való viszonya, az ő munkabírása, munkaszeretete mind olyan tulajdonságok voltak, amelyek egy fiatalember számára példaként nagyon sokat jelentettek, és engem is megkaptak. Aztán a történelem fordulói meg az én életsorsom is úgy hozta, hogy elszakadtam Erdélytől. Budapestre kerültem és itt megint tulajdonképpen szerencsém volt, ami a tudományos pályámat illeti legalábbis, mert olyan emberek, olyan mesterek hatókörébe kerültem, akiktől megint sokat tanulhattam nemcsak tudományban, hanem emberségben is, úgy érzem. Legelsősorban kívánkozik itt megemlítésre Pais Dezsőnek a személyisége, hatása, akivel voltaképpen nagyon szoros kapcsolatban, együttlétben jó negyedszázadot töltöttem el. Ebből 15 évet legalább, ha nem többet úgy, hogy egy szobában dolgoztunk, és mindennapos érintkezésben voltunk egymással. Pais Dezső mellett nagyon nagy szeretettel emlékezem vissza a már szintén halott Bárczi Gézára, aki megintcsak úgy gondolom, minden tekintetben nagy és jó hatással volt rám. És szeretettel gondolok Kniezsa Istvánra, akivel ugyan nekem elég sok írásbeli és szóbeli hadakozásom volt, de mindig úgy, hogy egymást kölcsönösen, emberileg és tudományosan is megbecsültük. Ami a tudományos tevékenységemet illeti, arról én érdemben keveset mondanék, azt majd nyilván nem is a jelenkor, inkább az utókor 6

tudja majd elbírálni. Annyit mindenesetre fölvetnék, hogy úgy érzem, két-három olyan dolog volt a tudományos életben hatással rám, ami segített engem a tudományos pályámnak a vitelében. Legelsősorban említeném azt, hogy Pais Dezsővel együtt 20 évig szerkesztettem a Magyar Nyelvet. Az ő fájdalmas halála után néhány éve már egyedül. És az, hogy most már lassan negyedszázada a Magyar Nyelvnek minden cikkét, mint szerkesztő, többször is el kellett olvasnom, akarva-akaratlanul is olyan szakirodalmi tájékozódást adott a számomra, amellyel talán nem mindenki rendelkezik, hogy úgy mondjam, beleszorított engem abba a helyzetbe, hogy a tudományos előzményeket, amik a szaktárgyamra vonatkoznak, így szinte hivatalból megismertem. Egy másik olyan körülmény, ami úgy érzem, segített a pályámban, az a Nyelvatlasz munkaközösségében és a Nyelvatlasz kutatásaiban való részvételem, amelyre nemcsak azért emlékszem vissza, mert nagyon jó emberi és szakmai közösségben töltöttem el ezeket az időket, hanem azért is, mert a nagyszámú gyűjtés során sokat tanultam. Tulajdonképpen a nyelv földrajzi megoszlásának, a nyelv szociális tagozódásának a dolgában, általában abban a problémakörben, amit ma nyelvszociológiának szoktunk nevezni, nagyon sokat gyűjtöttem össze magamnak, nemcsak anyagot, hanem, úgy vélem, problémalátást is. Nem tudom, hogy még mit említhetnék ebből a körből, de mindenesetre ez a két dolog: a Magyar Nyelv szerkesztése és a Nyelvatlaszban való részvétel eléggé elhatároló volt, úgy vélem, az én pályámon. Talán még egyet megemlíthetnék, ez pedig az Etimológiai Szótár, amelyet hát nem tudom most, hogy mit mondjak, jó- vagy balsorsom következtében 15 éve irányítok, szerkesztek, és most már a harmadik kötet befejezése előtt állunk. Azért mondom, nem tudom, hogy jó- vagy balsorsom, mert egyrészt jó volt az, hogy itt működhettem, talán a munkálatnak is voltam némi hasznára, másrészt azonban engem nagyon sokban segített az, hogy tulajdonképpen a magyar szókincs teljes problémakörét, megintcsak hivatalból, igen alaposan megismerhettem. A szókincs problémakörét persze tágabban értelmezve, tehát jelentéstan, művelődéstörténet, hangtörténet és sok más egyéb, ami a szókinccsel kapcsolatos. Itt megint sokat fölszedtem magamba, és talán lesz még alkalmam az életben hasznosítani. A balsorsot inkább azért említem az Etimológiai Szótárral kapcsolatban, mert az a 15 év más oldalról kiesett az életemből. Kiesett any- 7

nyiban, hogy nagyon lekötött ez a szótár, nemcsak abban a heti két napban, amikor vele hivatalosan foglalkoztam az Intézetben, hanem azon kívül is sokszor az esti, részben az éjjeli óráim egy részét is elvitte, és nem tudtam ebben az időben, ebben az utolsó 15 évben olyan dolgokkal foglalkozni, amilyenekkel szerettem volna. Dehát ez így van rendjén, azt hiszem, valamit valamiért kell adni, és nem bántam meg, hogy így választottam. Talán itt lehet megemlíteni azt, ami befejezésül kívánkozik ebben a beszélgetésben. Mégpedig az, hogy van néhány olyan tervem, amit meg szeretnék valósítani. De hogy ez sikerülni fog-e, vagy sem, lesz-e időm rá, azt nem tudom, inkább az az érzésem, hogy minden, amit elterveztem, hogy megcsinálok, annak csak egy kis része fog megvalósulni. De örülnék annak, hogyha ez a kis része is megvalósulna. Egy-két dolgot megemlítenék és ezzel befejezem. Az egyik ilyen problémakör a nyelvtörténetnek elvi és módszertani kérdései, amelyből készülök egy könyvet írni. Voltaképpen az anyag együtt van, csak össze kellene állítani, az pedig nem kicsi dolog munkában, időben, energiában. Szeretném megírni régi olasz jövevényszavainknak a történetét, egy kicsit tágabban, mint ahogy azt a nyelvészek általában föl szokták fogni. Én valahogy ezt a művelődéstörténet keretébe ágyazva, a mediterrán, adriai kultúra magyarországi hatása keretébe szeretném beállítani. Hát ez is olyan dolog, hogy az anyag együtt van, de hogy mikor lesz belőle mű, vagy mikor nem, azt majd a jövő fogja megmutatni. Megemlíthetném azt is, hogy régóta készülök olyan tanulmánynak vagy talán kisebb könyvnek vagy nagyobb könyvnek, ezt még nem tudom, a megírására, amelynek valami efféle címe vagy talán témaköre lehetne, hogy a mai nyelv a nyelvtörténész szemével. Én tudniillik, bármennyire is nagyra becsülöm a mai nyelvművelésnek az eredményeit, mert tényleg nagyra becsülöm, azokat a személyeket is, akik ezzel foglalkoznak, azt a hivatást is, amivel ezt véghezviszik, nem mindenben értek egyet azzal, ahogy a nyelvi folyamatokat szemlélik, illetőleg, ahogy némelykor a helyesség, nemhelyesség kérdéseiben állást foglalnak. Nekem van egy sajátos szemléletem, amelyik úgy tartom, hogy teljesebb szemlélet, mert történeti szemlélet. Hát ha hozzájutok, akkor ezt a tervemet is szeretném megvalósítani, talán még leghamarább az említettek közül, de ez már nehezebb terület, olyan terület, amelynek nemcsak 8

tudományos, hanem társadalmi és egyéb vonatkozásai is vannak, kell hogy legyenek, természetesen. Említhetnék még egyéb terveket is, de nem szeretem a tervezést túlságosan ad absurdum vinni, mert azt tartom, hogy nem a tervezés a lényeges, bár az se lényegtelen, hanem az, hogy mit tudunk belőle megvalósítani. Hogy én mit tudok még teljesíteni, azt majd a jövő megmutatja. A felvétel 1976. január 7-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le. * * * Mintegy huszonöt év telt el azóta, hogy most ez elé a mikrofon elé ültem, de úgy gondolom, hogy nem lehet csak az azóta eltelt időről beszélnem, hanem a csaknem hat évtizednyi szakmai munkásságomat egy egységként kell tekintenem. Visszanézve a pályám kezdetére, úgy érzem, hogy egy kicsit hamarabb kerültem bele a nyelvészeti közéletbe, mint kellett volna. Alig múltam el harminc éves, amikor már olyan feladatokat kellett ellátnom, amelyekre még kellő tapasztalat hiányában nem voltam felkészülve. Az persze szakmai biztatást jelentett számomra, hogy 1952-ben megkaptam a kandidatúrát. Az akkori rendszer szerint nem a disszertációt kellett megvédeni, hanem az addigi munkásságra adták meg egy igen szűk körnek ezt a minősítést, ami abban az időben még komoly elismerésnek számított. Magamról elmondhatom, hogy én elsősorban kutatói hajlamú ember voltam és vagyok, olyan, aki mindig is a filológusi munkában lelte gyönyörűségét. Ehhez adott biztatást a kandidatúra elnyerése, mégis úgy érzem, hogy később az egyre szaporodó tudományos közéleti kötelezettségek miatt nem volt már soha elég alkalmam arra, hogy ebből a szigorúan szakmai munkálkodásból nekem tetsző módon, kellő nyugalomban kivegyem a részem. 1953-ban egyetemi docenssé neveztek ki. 1954-ben jelent meg a Helyesírási szabályzat tizedik kiadása, amely akkoriban nagy port kavart, mivel beleszóltak az ügyekbe különböző illetéktelen szervek, pártapparátusok, amiből nagy zavar keletkezett. A helyesírási bizottság elnöke, Pais Dezső akkor annyira megundorodott ezektől a dolgoktól, hogy abbahagyta az MTA Helyesírási Bizottsága elnöki teendőinek az ellátását.. Én voltam akkor a bizottság titkára, így engem kértek fel arra, hogy vállaljam el az igen felelősségteljes elnöki posztot, ami rendkívül sok kellemetlenséggel járt számomra. 9

Az ötvenes évek közepén a nyugalomba vonult Mészöly Gedeon helyére akartak Szegedre leküldeni, amit én visszautasítottam, de hozzá kell tennem, hogy akkor persze nem is sejtettem, hogy Pais Dezső hamarosan nyugdíjba vonul. Őt végül is az 56-os események hatására ártatlanul kényszernyugdíjazták. Pais tanár úr nyugdíjazásakor megörököltem az ország első egyetemének, a Budapesti Egyetemnek a Magyar Nyelvészeti Tanszékét, ahol akkor különleges felelősséggel kellett dolgoznom. Szerencsémnek tartom, hogy Pais Dezső és Bárczi Géza is mellettem álltak, és tanszékvezetői kinevezésemet is ennek az idős nyelvész generációnak köszönhettem. Így kerültem én be egy olyan tudománypolitikai helyzetbe, amely nem volt egészen kedvemre való, de ennek ellenére végeztem a munkámat. 1964-ben lettem először a nyelvtudományi bizottság elnöke, amely akkoriban még nagy feladatot jelentett, 1965-ben pedig az Akadémia levelező tagjává választottak. Abban a nemzedékben, amelybe én is tartozom, elsőként lettem akadémikus, így sok teher hárult rám. Igyekeztem munkámat a tőlem telhető legjobb módon végezni, amit nehezített az is, hogy idősebb segítőim elhaltak mellőlem, én pedig mivel akadályokban e téren sohasem volt hiány nem tudtam előre segíteni azokat az embereket, akikre lehetett volna támaszkodnom. Így a tudomány forgatagában, amely egyben harc is, nem egy törekvésemmel elakadtam. Kivétel e tekintetben az egyetem, ahol tanszékemet jórészt tanítványaimból kedvemre fejleszthettem, s ahol mindig igazán jól éreztem magamat. Visszatekintve úgy érzem, hogy nyugodtabb életet tudtam volna magamnak biztosítani, ha kizárólag a kutatói munkámnak szentelem magam, ha nem kellett volna olyan dolgokkal is foglalkoznom, amelyek nemcsak rengeteg időt és energiát emésztenek fel, hanem az embert magát is. A tudományban ösztönösen törekedtem arra, hogy azokat a hazai nyelvészeti hagyományokat vigyem tovább, amelyek megteremtésében már hosszú évtizedekkel az én működésem előtt elődeim nagy eredményeket értek el. Én ezeken a nyelvészeti eredményeken értem nyelvésszé, és ezekbe a hagyományokba próbáltam beleilleszkedni. Ma úgy látom, hogy szükséges volt így tennem, bár ezt akkoriban nem tudatosan tettem. Amellett mindvégig kitartottam, hogy a tudományos paletta sokszínűségének elvi helyeslése mellett is az általam nagyra tartott úgynevezett budapesti iskola szemlélete háttérbe ne kerüljön. Ebben az ügyben tudtam 10

valamit tenni, annál is inkább, mert a tanszék mellett 1960-tól az akadémiai intézetbe kerültem, és a magyar osztályt vezettem, ahol egyrészt lehetőségem volt arra, hogy segítsem azokat a felnövekvő nyelvészeket, akik a magyar nyelvészeti hagyományokat is folytatni tudták, másrészt pedig olyan munkálatokat tudtam megszervezni és vezetni, amelyek ebbe a nyelvészeti hagyományba tartoztak. Példaként említhetném a Történetietimológiai szótár munkálatainak megszervezését, amely az 1912-ben indult Gombocz Melich-féle etimológiai szótár nagy hagyományait próbálta továbbvinni. Ebbe a vonalba tartozik az Etimologisches Wörterbuch gárdájának megszervezése és a munkálat lefolytatása, amelynek jelentőségét abban látom, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a magyar történeti nyelvészet elért az etimológiai kutatások terén, a magyar nyelvészet szűk körén túl nemzetközi porondra is ki lehetett vinni. Szintén idetartozik a Magyar történeti nyelvtan megszervezése és véghezvitele is, amelynek akkor lehetett nekikezdeni, amikor a TESz. munkálatai befejeződtek, mert két ilyen horderejű munkával egyszerre nem lehetett foglalkozni. (Bár később kiderült, hogy ez mégis lehetséges, hiszen a Wörterbuch és a történeti nyelvtan is egy időben készült, csak a munkatársak voltak mások.) Addigra már felnevelődött egy olyan gárda, amely képes volt e feladatoknak eleget tenni, emellett pedig az egyetemi tanszék is jelentősen besegített, sőt a történeti nyelvtan munkálatainak felét a tanszék munkatársai vállalták. Nagyban segített az is, hogy én egyszerre voltam az intézetben és a tanszéken is, és meg tudtam szervezni úgy a munkálatokat, hogy mindkét intézmény munkatársai részt vegyenek ezekben. Ez a történeti nyelvtan tulajdonképpen a 20-as években elakadt A magyar nyelvtudomány kézikönyvének hagyományait próbálta folytatni, és vitte is tovább, így megszületett a történeti nyelvtan három kötete minden szervezési és anyagi nehézség ellenére. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy Imre Samunak, aki az ilyen jellegű, csak sokak összefogásával lehetséges munkálatoknak szintén nagy jelentőséget tulajdonított a szakmai segítsége és támogatása mennyire hozzájárult ahhoz, hogy ezek sikeresen folytak le az intézetben. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása rengeteg időt vett el a számomra oly kedves filológusi munkától, mégsem sajnálom a befektetett energiát, mert van látható eredménye. Még egy fontos intézeti szervezésű munkálatot kell megemlítenem, amelyben én mint munkatárs vettem részt, ez pedig a Magyar nyelvatlasz, amely az 50-es években Bárczi Géza vezetésével indult. Ez 11

olyan munka volt, amelyet nem lehetett eléggé szeretni, és amelyet a kutatók manapság talán nem is becsülnek kellően meg, illetőleg nem használnak fel eléggé, pedig óriási mai nyelvi, sőt már-már nyelvtörténeti értékű dokumentum, amely a magyar nyelv alakulásának rögzítésében csodálatos teljesítmény. Szólnom kell még a Magyar Nyelvtudományi Társaságról is, amely ugyan nem alkotó műhely, de mindenképpen egy olyan magyar hagyomány, amely lassan 100 éve fennáll, és a maga létével, a nyelvészek összetartásával és a közösségi tudat ébrentartásával betöltött és ma is betölt fontos funkciót. Amikor Bárczi Géza halála után engem tiszteltek meg azzal, hogy a társaságot vezessem, én ugyanabban a szellemben próbáltam a társaságot irányítani, amelyet az elődök is képviseltek. Azt hiszem, az előbb említett munkákat sikerként könyvelhetem el, de persze nemcsak a magaménak, hanem a munkaközösség és talán a speciális magyar nyelvtudomány sikerének is. Közben azonban, mint azt már említettem, mindez visszavetett saját kutatásaimban. Szerettem volna többet íróasztal mögött ülni, kutatni és az eredményeimet papírra vetni. Huszonöt évvel ezelőtt említettem, hogy terveim közé tartozott a Magyar nyelvtörténeti módszertan című mű elkészítése. Ez egy két részes munka második fele lett volna; elvi része tankönyv formájában, A történeti nyelvészet alapjai című munkámban meg is valósult, módszertani része azonban, amelyben a nyelvtörténeti munkálkodásba való bevezetést szerettem volna közreadni, elmaradt. Legalább ennyire bánom, hogy nem tudtam elkészíteni a magyar nyelv olasz jövevényszavairól szóló művemet, amihez itáliai levéltári kutatásaim során óriási anyagot gyűjtöttem össze, és amiből talán egy nagy monográfia is kikerekedhetett volna. Viszont sikerült megvalósítani az akkori tervek közül, hogy olyan művet hozzak létre, amely a magyar nyelvművelés kérdéseit a nyelvtörténész szemével vizsgálja: ez a napokban megjelenő Nemzet és anyanyelve című cikkgyűjtemény formájában lát napvilágot. Már jó ideje foglalkoztat a korai magyarság történetének kérdésköre a nyelven, főként pedig a legkorábbi magyar névanyagon keresztül szemlélve. Amikor fiatalon a névtannal kezdtem el foglalkozni, ösztönösen éreztem, hogy a nevek mögött mennyi minden rejlik. Engem a nyelvben mindig az érdekelt, amit ki lehet belőle hámozni a magyar múltra vonatkozólag. A nevek világa ebben a tekintetben rendkívül sokat nyújt, ez a témakör pedig olyan gazdag, hogy sok ember munkássága kellene feltárásához. Amíg tehetem, ebből a gazdagságból szeretnék csipegetni, 12

és a témával foglalkozni. Ide tartozik az Anonymus-kérdés is. Ezzel kapcsolatban még megjegyzem: Bárczi Géza vette észre holott Paisnak volt ez leginkább kedvenc témája, hogy Anonymus messze nincsen nyelvészetileg kiaknázva. Az Anonymus-kutatásnak könyvtárnyi irodalma van, de sok vizsgálat valahogy mindig mellékvágányra futott. Számosan nem magát a művet vizsgálták, hanem inkább azzal foglalkoztak, hogy mi volt a szerzőjének a neve, mit jelent a P., hányadik Béla király jegyzője volt stb. Bárczi figyelt fel arra, hogy az anonymusi műben még sok minden van, aminek a kutatására több ember egész élete sem lenne elég. A mű látszólag a honfoglalásról szól, de valójában korának a keresztmetszetét adja. Ennek feltárása az anonymusi mondanivalón keresztül nemcsak a névanyagára gondolok, hanem annak körítésére, a személyekre, a helyekre, az eseményekre, a meseszövésre vonatkozó anyagára is még nem történt meg a kívánt mértékben és eredménnyel. Irodalomtörténeti szempontból viszont elég szépen megközelítette kiváló könyvében ifjú Horváth János. Ugyanakkor nyelvészeti szempontból való rálátása, elemzése ennek az anonymusi problémakörnek még nem valósult meg igazán. Pais tanár úr annak idején a kor szellemének, szemléletének megfelelően elsősorban etimologizált. Akkor még arra gondoltak, és úgy hitték (egyébként Melich is, de főként Pais): azzal, hogy az anonymusi neveket etimologizálják, el van intézve a dolog, holott ez csak egy parányi része az anonymusi kérdéskör egészének. Hátralevő időmben ezzel szeretnék még foglalkozni, és egy teljes anonymusi jegyzetanyagot elkészíteni. Azért emlegetem annyit anonymust, mert nekem is kedvencem. (Megfigyeltem elődeimen, hogy öregkorukra az igazi filosz szenvedélyük, szakmai szerelmük visszatért, jóllehet tematikailag kissé leszűkülten. Ezt láttam Melichnél is, Paisnál is, még részben Bárczinál is, másoknál is, és magamon is tapasztalom. Hat évtizedes nyelvészpályámon elég sok mindennel foglalkoztam, s ez a szétszórtabb érdeklődés az öregkorra leszűkült. Így már engem is elsősorban a korai magyarság, az Árpád-kor és benne Anonymus érdekel.) Pályám során jutalomakban, kitüntetésekben, társadalmi elismerésben is részesültem, amelyek megerősítést, ösztönzést, biztatást adtak további munkámhoz. Közülük is a Szinnyei-emlékéremet említem elsőnek, amelyet a Magyar Nyelvtudományi Társaságtól kaptam. Két kitüntetése volt régen a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak a Szinnyeiemlékérem (ez volt a kisebbik, fiatalabb nyelvészek kapták) és a Szily- 13

jutalom, melyet érett nyelvészeknek adtak, akik mögött már jelentős szakmai munkásság állt. Ma is roppant kedves számomra az 1947-ben a Szinnyei-emlékéremmel kapott könyvcsomag, mert nyelvészkönyvtáram megalapítása is ehhez kapcsolódik. A magyar nyelvtudományt illetően bizonyos fokig aggódva nézek a jövőbe, mert nem abba az irányba fejlődik, ahogy én szeretném. Egysíkúnak látom a fejlődését, pedig egy tudomány akkor értékes, ha tematikailag minél gazdagabb, szemléletében és módszereiben a sokféleség érvényesül. Tolerálom a ma divatos spekulatív nyelvészetet is, mert a nyelvnek egy másik szeletét vizsgálja, bár az én érdeklődési körömtől eléggé messze esik. Azt azonban aggodalommal tapasztalom, hogy a nagy globalizációs buzgólkodás közepette a történeti nyelvészettel általában, valamint az anyanyelvi nyelvészet hagyományos irányaival szemben türelmetlenség van, és kiszorítási műveletek is tapasztalhatók. A fő bajt ebben látom. Ugyanakkor reménykedem is, hogy a magyar nyelvtudományban van még elég erő és tartás is a nemzeti hagyományokat és az anyanyelv ügyét illetően. Ez nemcsak szemlélet és módszer kérdése, hanem benne van az anyanyelv különleges ügye is. Az anyanyelvet pedig nem lehet úgy tekinteni, mint egyet a sok nyelv közül, mint például a tűzföldi indiánok nyelvét, amelyet bárki vizsgálhat csupán spekulatíve is. Az anyanyelv más szemléletet igényel, annak más a vallomása; tudományos vizsgálata is sok tekintetben más közelítési módokat kíván. Ezért mégis nagyon bízom benne, hogy a hazai nyelvtudomány a tudomány egyetemességi igényeinek magától értetődő figyelembe vétele és a nemzetközi kapcsolatok ápolása mellett nem távolodik el saját nemzeti feladataitól sem. A felvétel 1999. november 25-én készült, szövegét Pávics Krisztina jegyezte le. * 14

A pályakép fontosabb adatai: Benkő Loránd 1921. december 19-én született Nagyváradon. A középiskolát Szegeden, a Klauzál Gábor Gimnáziumban végezte. 1941 44. A kolozsvári egyetemen tanult. 1945-ben került a Pázmány Péter Tudományegyetemre. 1946-tól dolgozik a budapesti tudományegyetemen. 1952-ben elnyerte a nyelvtudományok kandidátusa fokozatot. 1953-tól a Magyar Nyelv szerkesztője. 1959 91. A magyar nyelvtörténeti és nyelvjárástani tanszék vezetője. 1960-tól a nyelvtudományok doktora. 1960 95. Az MTA Nyelvtudományi Intézete magyar osztályának a vezetője. 1962 65. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese 1964 96. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának elnöke. 1965 90. Tanszékcsoport-vezető az ELTE-n. 1965-ben az MTA levelező tagjává választották. 1967 74. Az ELTE rektorhelyettese. 1969-ben a Finn Oroszlán Lovagrend parancsnoki fokozatával tüntették ki. 1973 90. A Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. 1974-ben megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranyérmét. 1976-tól az MTA rendes tagja. 1977-től a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke. 1980-ban Révai Miklós-emlékérmet kapott. 1980 1990. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke. 1988-ban Pais Dezső-díjjal tüntették ki. 1991-ben Apáczai Csere János-díjban részesült. 1993-ban Déry Tibor-jutalmat kapott. 1994-ben nyugállományba vonult. 1995-től a TIT elnöke. 1996-tól professzor emeritusz az ELTE-n. 1996-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1999-ben Munkácsi Bernát-díjjal tüntették ki. 15

BENKŐ LORÁND ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. I. Budapest, 1951 (1988-tól Acta Linguistica Hungarica néven). ÁltNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok. I. Budapest, 1963. AUB SLingu = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Linguistica. I. Budapest, 1970. Ism. = ismerrtetés, MNy = Magyar Nyelv. I. Budapest, 1905. MNyj = Magyar nyelvjárások. I. Debrecen, 1951. MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. I. Budapest, 1905. I. OK = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. I. Budapest, 1951. NyIrK = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. I. Kolozsvár, 1957. NyK = Nyelvtudományi Közlemények. I. Budapest, 1862. Nyr = Magyar Nyelvőr. I. Budapest, 1872. NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések. I. Budapest, 1953. UAJb = Ural-Altaische Jahrbücher (Fortsetzung der Ungarischen Jahrbücher I XXIII. Berlin, 1921 1943) XXIV. Wiesbaden (Aquis Mattiacis), 1952. Vir = Virittäjä. I. Helsinki, 1897. 1944. Üver. Erdélyi Múzeum XLIX, 133 4. A barcasági Hétfalu helynevei. Erdélyi Múzeum XLIX, 148 50. Hágó és társai. Erdélyi Múzeum XLIX, 476 7. 1946. Szentgerice, Szentháromság. MNy XLII, 53 6. 1947. A Nyárádmente földrajzi nevei. Budapest, 51 lap. (MNyTK 73.) Két térszínformanév. MNy XLIII, 27 32. Vécke. MNy XLIII, 134 5. Pilis, piliske. MNy XLIII, 205 7. Csoktele. MNy XLIII, 207. Víz- és helységneveink viszonyához. MNy XLIII, 259 63. Számló, számló föld. MNy XLIII, 289 90. Adalékok a székelyföldi román névadáshoz. Erdélyi Múzeum LII, 105 6. Bardoc. Erdélyi Múzeum LII, 106. Ocfalva. Erdélyi Múzeum LII, 106. Bod és származékai a székelységnél. Erdélyi Múzeum LII, 106 8. A családnév-változtatás kérdései I II. Magyarosan XVII, 40 5, 65 72. 16

Lok. MNy XLIV, 52 3. Enlaka. MNy XLIV, 54. Betfalva. MNy XLIV, 54 5. Izsó. MNy XLIV, 55 7. A székelyföldi szláv eredetű víznevek kérdéséhez. MNy XLIV, 95 101. Mikecs László: A moldvai katolikusok 1646 47. évi összeírása. Ethnographia LIX, 204 5. (Ism.) 1949. A régi magyar személynévadás. Budapest, 24 lap. A családnév-változtatás kérdései III. Magyarosan XVIII, 1 6. Leürenci. MNy XLV, 77 8. Csokán. MNy XLV, 78. A történeti személynévvizsgálat kérdései. MNy XLV, 116 24, 244 56. Gerezd. MNy XLV, 317 8. 1950. A Nyárádmente földrajzi nevei II. Debrecen, 21 lap. -ka, -ke képzős helységneveink kérdéséhez. MNy XLVI, 143 5. Tővégi magánhangzók rövidült keresztneveinkben. MNy XLVI, 230 3. Árpádkori személynevek. Nyr LXXIV, 18 23. Fiatal nevek és őseik. Nyr LXXIV, 123 8. Az í, ú, ű hang írásáról. Nyr LXXIV, 257 67. Hogyan beszéltek a régi magyarok? Nyr LXXIV, 267 72. Néhány becenevünkről. Nyr LXXIV, 335 42. 1951. Magyar nyelvjárási bibliográfia. Budapest, 220 lap. (Társszerző: Lőrincze Lajos) Magyar nyelvtan a gimnáziumok I-IV. osztálya számára. Budapest, 256 lap. (Társszerző: Kálmán Béla) Helyesírási tankönyv. Budapest, 88 lap. (Társszerző: Rácz Endre és Takács Etel) Helyesírásunk néhány kérdéséről. MNy XLVII, 89 96. Egy jobbágylevél margójára. MNy XLVII, 221 9. A nyelvtani szerkezet és a nyelvtan kérdései. A Nyelvtudományi Intézet Közleményei III, 36 47. A bukovinai székelyek nyelvéről. Nyr LXXV, 273 7. 17

1952. Hangtani tanulmányok a magyar kettőshangzók köréből. NyK LIV, 37 62. Naspolya ~ lasponya. MNy XLVIII, 203 4. Ellentétes típusú kettőshangzók az Ecsedi-láp vidékén. MNy XLVIII, 233 4. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei II. kötet 1-4 szám. MNy XLVIII, 240 3. (Ism.) 1953. A magyar ly hang története. Budapest, 83 lap. (NytudÉrt 1.) Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. MNy XLIX, 13 25. Pulyka. MNy XLIX, 196. A kulcs hangtörténetéhez. MNy XLIX, 457 58. Verőfény. MNy XLIX, 466 8. Zsúfol. MNy XLIX, 468 70. Dűlő, dűlőút, dűlőre jut. MNy XLIX, 474 5. Egy moldvai székely mássalhangzó-hasonulásról. MNy XLIX, 523 4. Anyanyelvünk leíró nyelvtana. I. OK IV, 66 8. 1954 Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. ALinguH IV, 463 78. (Ism.) Megjegyzések néhány időszerű helyesírási kérdéshez. MNy L, 179 92. Egy hangfestő igecsoport. MNy L, 254 74. Széljegyzetek egy helyesírási "kritiká"-hoz. Nyr LXXVIII, 399 404. 1955. A magyar ly hang kérdéséhez. Budapest, 1955. 54 lap. (NytudÉrt 6.) (Társszerző: Pais Dezső és Bárczi Géza) Helyesírásunk időszerű kérdései: Bevezetés. NytudÉrt 4. 5 16. A kiejtés szerint (fonetikus) írásmód. NytudÉrt 4. 33 44. A hagyományos írásmód. NytudÉrt 4. sz. 54 5. Egyéb tudnivalók. NytudÉrt 4. sz. 123 6. Megjegyzések Deme Lászlónak "A magyar nyelvjárások néhány kérdése" című tanulmányához. I. OK VII, 500 23. Adalékok a mezőségi a-zás irodalmi nyelvi jelentkezéséhez. MNy LI, 130 4. Hangjelölési adalék a XVIII. századi irodalmi szokásokhoz. MNy LI, 164 9. Az l hiátustöltőről. MNy LI, 328 30. Az éjszaka régi írásmódjáról. MNy LI, 357 8. Fenyeget. MNy LI, 485 7. 18

1956. Az á > ā labializáció eredete. In: Pais-Emlékkönyv 81 9. Hozzászólás a v hang vitáján. MNy LII, 23 6. Germanisztika és magyar nyelvtudomány. MNy LII,199 200. Léha. MNy LII, 203 6. Az ö-zés irodalmi nyelvi szerepéről. MNy LII, 271 9. Bokály. Egy európai vándorszó magyar vonatkozásai. MNy LII, 450 6. Észrevételek a magyar kettőshangzók eszközfonetikai elemzéséhez. MNyj III, 102 12. A régi magyar nyelvjárások. Nyr LXXX, 244 51. Nyelvatlaszgyűjtő úton Romániában. Nyr LXXX, 462 6. Elnöki megnyitó [a "Helyesírásunk időszerű kérdései" vitáján]. I. OK IX, 91 2. Elnöki zárszó [a "Helyesírásunk időszerű kérdései" vitáján]. I. OK IX,131 9. 1957. Magyar nyelvjárástörténet. Budapest, 112 lap. Gondolatok Melich János nyelvtudományi munkásságáról. MNy LIII, 1 12. Néhány megjegyzés az a > a "labializáció" eredetéhez. MNy LIII, 179 82. Fonnyad. MNy LIII, 204 7. (Kő Benedek néven.) Nyelvjárástörténeti megjegyzések. MNy LIII, 279 84. Bámul. MNy LIII, 462 6. A szorgos, szorgalmas stb. szócsalád eredete. Nyr LXXXI, 318 21. 1958. Die ungarische Literatursprache in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts in Siebenbürgen. Cercetări de Linguistică (Bukarest) II, 97 106. A hangsúly hangmódosító hatása a keleti magyar nyelvjárásokban. NytudÉrt 17. 53 85. Az irodalmi nyelvi téves visszaütésről. NyK LX, 11 6. A Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák. MNy LIV, 17 22. Adalékok a Nyárádmente nyelvföldrajzához. MNy LIV, 380 7. Új nyelv- és irodalomtudományi folyóirat Romániában. MNy LIV, 490 503. Egy XVIII. századi plagizáció nyelvi vonatkozásai. NyIrK II, 45 58. Opponensi vélemény Imre Samunak "A Szabács Viadala" című kandidátusi értekezéséről. In: Imre Samu, A Szabács Viadala. Budapest, 299 309. Az ötéves tanárképzés és a nyelvészeti oktatás. Felsőoktatási Szemle VII, 462 8. 19

1959. A táji nyelvtípusok szemlélete a XVIII. század második felében. In: Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Budapest, 45 66. Beszámoló az új egyetemi magyar nyelvészeti tanterv vitájáról [előadói jelentés]. MNy LV, 328 38. Technikai tudnivalók folyóiratunk munkatársai számára. MNy LV, 155 63, 303 9, 441 4, 560 8. A Magyar Nyelvatlasz munkálatai. Magyar Tudomány IV, 271 280. 1960. A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Budapest, 548 lap. Irodalmi nyelvünk fejlődésének főbb vonásairól. In: Anyanyelvi műveltségünk. Budapest, 221 38. Válasz a hozzászólásokra. In: Anyanyelvi műveltségünk. Budapest, 303 9. Nyelvjárástörténet a névtudományban. In: Névtudományi vizsgálatok. Budapest, 132 5. Technikai tudnivalók folyóiratunk munkatársai számára. MNy LVI, 143 8, 282 6, 419 27, 495 500. Megjegyzések terminus technikusokról. MNy LVI, 238 40. 1961. Ob osznovnih csertah razvitija vengerszkovo lityeraturnovo jazika. Annales Philologica III, 89 105. Felvilágosodáskori nyelvtanaink szerepe az írásbeliség normáinak alakulásában. In: Nyelvtani Tanulmányok. Budapest, 185 202. Nemzetközi nyelvjárástani kongresszus Belgiumban. MNy LVII, 1 13. Pipacs. MNy LVII,162 9. Konty. MNy LVII, 295 303. Új módszerbeli lehetőségek a magyar nyelvjárástani vizsgálatokban. MNy LVII, 401 13. A nacionalizmus és a kozmopolitizmus problémái anyanyelvünk egyetemi oktatásában. Magyar Tudomány VI, 403 14. Az egyetemi tankönyvekről. Felsőoktatási Szemle IX, 747 9. Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről [hozzászólás]. I. OK XVIII, 40 6. 1962. Einige allgemeine Probleme der Geschichte der Literatursprache. ALinguH XII, 19 52, 273 363. Adatok a magyar szókincs szerkezetének változásához. NyK LXIV, 115 36. Az új magyar etimológiai szótár. MNy LVIII, 261 94. 20

Néhány szó a kettőshangzókról. MNy LVIII, 73 4. Reszel. MNy LVIII, 87 90. (Kő Benedek néven.) A kórógyi nyelvjárás aspirált mássalhangzói. MNy LVIII, 231 5. 1963. Adalékok az ősmagyar szóhasadás eseteihez. NytudÉrt 38. 18 39. Milyen eredetű a piros és családja? MNy LIX, 151 62, 286 297. Mikor dőlt el az ë írásának sorsa? Nyr LXXXVII, 3 20. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Magyar Tudomány VIII, 369 79. 1964. Bárczi Géza hetven éves. NytudÉrt 40. 5 l5. A magyar nyelvtörténet korszakolásáról. MNy LX, 137 45. Beke Ödön. Nyr LXXXVII, 91 2. 1965. Huomioita unkarin kielen sanaston alkuperästä. Vir LXVIII, 333 43. A borzas és családja. MNy LXI, 398 404. A földrajzi nevek nyelvtörténeti tanulságai. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei I, 69 76. 1966. Die ungarischen etymologischen Forschungen und das neue ungarische etymologische Wörterbuch. Finnisch-ugrische Forschungen (Helsinki) XXXVI, 235 54. The Periodization of the Hungarian Language. ALinguH XVI, 239 50. Etymologische Bemerkungen. Studia Slavica XII, 43 52. Szabó T. Attila hatvan éves. MNy LXII, 119 22. Az anonymusi hagyomány és a Csepel név eredete. MNy LXII, 134 46, 292 305. 1967. A magyar nyelv története. Budapest, 600 lap. (Társszerző: Bárczi Géza és Berrár Jolán) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. Budapest, 1142 lap. II, 1970, 1108 lap. III, 1976 1231 lap. IV. Mutató, 1984. 493 lap. (Főszerkesztő) A mai magyar nyelvtudomány. NytudÉrt 58. 9 21. A nyelvföldrajz történeti tanulságai. I. OK XXIV, 29 48. Megemlékezés Arany Jánosról. MNy LXIII, 129 30. Nyelvjáráskutatás és településtörténet. Nyr XCI, 455 64. 21

1968. A Magyar Nyelvjárások Atlasza I. Budapest, 1 192. térképlap. II. 1970. 193 388. térképlap. III. 1972. 389 570. térképlap. IV. 1974. 571 768. térképlap. V. 1976. 769 960. térképlap. VI. 1977. 961 1162. térképlap. (A szerzői közösség tagja.) Die Rolle des Protestantismus bei der Herausbildung der ungarischen Literatursprache. In: Congressus Secundus Internationalis Fenno- Ugristarum (Helsinki) 23 8. Die Vergangenheit und die Gegenwart der ungarischen etymologischen Forschungen. Slavica (Debrecen) VIII, 33 44. Nyelvtörténet és mai nyelv. Adalékok a nyelvi szinkrónia és diakrónia viszonyához. ÁltNyT V, 41 67. Két olasz jövevényszavunkról. MNy LXIV, 154 61. Észrevételek a tanszéki szervezet problémaköréhez. Felsőoktatási Szemle XVII, 257 62. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatásának továbbfejlesztéséről. Felsőoktatási Szemle XVII, 577 86. 1969. Le rôle des synthèses dans la linguistique hongroise. ALinguH XIX, 39 67. A szintézisek szerepe a magyar nyelvtudományban. NytudÉrt 65. 41 65. Adalékok a népi mulattatás terminológiájához. Filológiai Közlöny XIV, 480 95. Emlékezés Simonyi Zsigmond "Tüzetes magyar nyelvtan"-ára. Nyr XCIII, 317 22. Hozzászólás [Telegdi Zsigmondnak "Általános nyelvészetünk helyzete" című előadásához]. In: Általános nyelvészetünk helyzete. Budapest, 75 85. Hozzászólás [Herman Józsefnek "Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon" című előadásához]. In: Általános nyelvészetünk helyzete. Budapest, 165 7. 1970. Zur Frage der uralischen Nomenverba im Lichte der ungarischen Sprachgeschichte. In: Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. Göttingen, 36 45. Zur Ausbildung der ältesten uralischen syntagmatischen Verbindungen. In: Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. Göttingen, 33 5. Der Zusammenhang zwischen der grammatischen Synonymik und der Semantik. In: Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. Göttingen, 137 9. Névtudományunk helyzete és feladatai. NytudÉrt 70. 7 16. 22

Legrégibb olasz jövevényszavaink nyelvi és történeti tanulságai. MNy LXVI, 154 68. Megjegyzések a magyar nyelvtudomány történetéhez a Sajnovics-évforduló kapcsán. MNy LXVI, 385 96. A középiskolai tanárképzés helyzete és továbbfejlesztésének perspektívái. Felsőoktatási Szemle XIX, 421 7, 519 24. A középiskolai tanárok továbbképzésének megszervezése az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Felsőoktatási Szemle XIX, 715 21. (Társszerző: Szathmári István) 1971. A nyelvtudomány és az anyanyelv egyetemi oktatása. NytudÉrt 75. 5 14. A tudománytörténeti hűségről és a tudománytörténész felelősségéről. NyK LXXIII, 327 42. A társadalom anyagi és szellemi műveltsége a szókincs történeti vizsgálatának tükrében. ÁltNyT VIII, 11 27. A pojáca idegen nyelvi előzményeihez. MNy LXVII, 73 6. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatásügyének újabb fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről. Felsőoktatási Szemle XX, 520 5. 1972. Tudnivalók a Magyar Nyelv alakításmódjáról. Budapest, 62 lap. (MNyTK 129.) Die Bedeutung der Synchronie für die sprachgeschichtliche Forschung. UAJb XLIV, 153 61. The lexical stock of Hungarian. In: The Hungarian Language. Budapest, 171 226. Hungarian proper names. In: The Hungarian Language. Budapest, 227 53. Az oktatás, a kutatás és a tudományos-technikai forradalom. Felsőoktatási Szemle XXI, 465 73. A tudományos-technikai forradalom és az egyetemi oktatás. In: ELTE Évkönyve 1972. 29 47. 1973. Réflexions sur la terminologie hongroise ancienne de la navigation. In: Mélanges offers à Aurélien Sauvageot (Paris Budapest) 15 22. "Elmélettörténet" kritika etika. NyK LXXV, 337 44. Búcsú Pais Dezső akadémikustól. I. OK XXVIII, 365 7. Pais Dezső búcsúztatása. MNy LXIX,131 3. Pais Dezső 1886 1973. Magyar Tudomány XVIII, 541 5. 23

Kronológiai problémák a magyar szótörténetben. In: Adalékok a magyar nyelv életrajzához. Budapest, 33 7. (ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 14.) A Pedagógiai Szemle tartalmi továbbfejlesztésének fő irányairól. Pedagógiai Szemle XXIII, 6 9. Tanárképzés és pedagógia. Felsőoktatási Szemle XXII, 129 34. 1974. Beiträge zum Gebrauch von Orstnamen bei einer umgesiedelten ungarischen Volksgruppe. In: Actes du XI e Congres International des sciences onomastiques (Sofia) 105 10. Eröffnungsprache [az ELTE Finnugor Tanszékének 100 éves jubileumán]. AUB SLingu V, 11 2. A magyar nyelvtudomány Sajnovicstól napjainkig. MNyTK 131. 37 49. Szempontok a jelentésfejlődések jellegének, irányának, kronológiájának megállapításához. NytudÉrt 83. 92 7. Búcsú Kubinyi Lászlótól. MNy LXX, 124 5. Bárczi Géza köszöntése születésének nyolcvanadik évfordulóján. MNy LXX, 249 52. A nyelvtudományi irányzatok viszonyáról. Magyar Tudomány XIX, 162 7. Közoktatásunk tartalma és az egyetemes közművelődés. Köznevelés XX/17, 16 7. 1975. Zur Frage der Chronologisierung der Wörter. In: Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum (Tallinn) 575 9. Linguistics: Science and scholarship in Hungary. Budapest, 259 76. (Társszerző: Németh Gyula) Sándor Mikesy. Onoma (Leuven) XIX, 462 6. Az etimológiai kutatások újabb fejlődése Magyarországon. NytudÉrt 89. 12 26. Elnöki zárszó ["Az etimológia elmélete és gyakorlata" konferencián]. NytudÉrt 89. 314 6. A Magyar Nyelvjárások Atlaszának hangjelölési rendszere és gyakorlata. In: A Magyar Nyelvjárások Atlaszának elméleti-módszertani kérdései. Budapest, 123 65. A történeti nyelvtudomány néhány kérdéséről. NyK LXXVII, 327 44. Zalaegerszegtől az Akadémiáig Pais Dezső tudományos életútja. Zalai Tükör 1975/II, 21 8. MNyTK 140. 21 8. Apáczai Csere János és a magyar nyelv. MNy LXXI, 385 97. Az élő nyelvi múlt. Magyar Tudomány XX, 726 32. Emlékezés Árvay Józsefre. MNy LXXI, 240 l. 24

Az anyanyelv szerepe Apáczai Csere János műveltségeszményében. Pedagógiai Szemle XXV, 887 97. Mikesy Sándor. Nyr XCIX, 116 7. 1976. Egy emfatikus eredetű hangváltozásról. NyK LXXVIII, 284 91. Búcsú Bárczi Gézától. MNy LXXII, 1 4. A magyar szótörténeti kutatások kiemelkedő eseményéről. MNy LXXII, 39 47. Pavao Tekavčić, Grammatica storica dell'italiano. MNy LXXII, 355 60. (Ism.) Anyanyelv és társadalom. MNy LXXII, 385 94. Szabó T. Attila köszöntése. Nyr C, 120 l, 124 5. Bárczi Géza. Magyar Tudomány XXI, 316 9. 1977. L'œuvre de Zoltán Gombocz reste une source de lumière. ALinguH XXVII, 231 46. Österreichisch ungarische Beziehungen in der Sprachwissenschaft. AUB SLingu VII, 99 107. Magyar nyelvtörténet magyar őstörténet. In: Magyar Őstörténeti Tanulmányok. Budapest, 45 57. A legkorábbi magyar szövegemlék-csoport. MNy LXXIII, 130 46, 288 302. Gombocz Zoltán szerepe a magyar történeti nyelvészetben. MNy LXXIII, 412 9. Elnöki zárszó [a Gombocz-emlékünnepségen]. MNy LXXIII, 480 2. Az idegen szavakról. Nyr CI, 129 41. (Társszerző: Lőrincze Lajos) Anyanyelv és társadalom. Új Írás XVII, 102 8. Herder árnyékában? Kortárs XXI, 1956 9. Az idegen szavakról. Magyar Tudomány XXII, 84 95. (Társszerző: Lőrincze Lajos) Anyanyelvünk a közoktatásban. Pedagógiai Szemle XXVII, 3 9. Előszó [Ligeti Lajos cikkgyűjteményéhez]. In: Ligeti Lajos, A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. Budapest, III IV. Anyanyelvünk tanítása. Látóhatár 1977. március 189 93. 1978. Das neue ungarische etymologische Wörterbuch und die Namenforschung. Onoma (Leuven) XXII, 682 4. A legkorábbi magyar szövegemlék-csoport. MNy LXXIV, 13 27, 144 63. Benkő Loránd közli. MNy LXXIV, 127 8. Az irodalom szerepe nyelvünk életében (a szerző szakirodalmi bibliográfiájával). I. OK XXX, 345 63. 25

A nyelvi-nyelvészeti ismeretterjesztés helyzete, feladatai és lehetőségei. Nyr CII, 73 6. Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr CII, 385 95. Záró megjegyzések az idegen szavakról szóló vitához. Magyar Tudomány XXIII, 197 202. (Társszerző: Lőrincze Lajos) Száz éve született Horváth János. Látóhatár 1978. szeptember 186 7. Szempontok a bölcsészeti karok távlati fejlesztéséhez. Felsőoktatási Szemle XXVII, 85 91. (Társszerző: Unger Mátyás) 1979. Su alcuni problemi riguardo alle ricerche dei prestiti italiani nell'ungherese: Giano Pannonio (Padova) I, 1 12. Zur Entwicklungsgeschichte der ungarischen Verbalpräfixe ki 'aus-' und le- 'nieder-, unter-'. Studia Slavica XXV, 45 51. Anyanyelvi oktatásunk korszerűsítéséért. MNy LXXV, 8 13. Az "Etymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache" tervezete és mutatványa. MNy LXXV, 142 7. (Társszerző: Papp László) Horváth János és a magyar nyelvtudomány. Nyr CIII, 3 8. Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Látóhatár 1979. január 135 52. Elnöki megnyitó [a szövegtani konferencián]. In: A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Budapest, 6 8. Ruffy Péter, Bújdosó nyelvemlékeink. Irodalomtörténet LXI, 203 7. (Ism.) 1980. Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Budapest, 382 lap. Beiträge zur Geschichte der ungarischen Wortbildung. In: Congressus Quintus Internationalis Fenno-Ugristarum. Turku, 1980. Pars VI, 40 7. Történeti nyelvtanírásunk helyzete és feladatai. NytudÉrt 104. 15 28. Záróbeszéd [A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusán]. NytudÉrt 104. 162 9. Mazolán. MNy LXXVI, 212 3. (Kő Benedek néven.) Cinadoff. MNy LXXVI, 467 8. (Kő Benedek néven.) 1981. Problemi areali nelle ricerche del lessico. In: La lingua e la cultura ungherese come fenomeno areale. Venezia, 1977 81. 111 24. Prolusione [a visegrádi magyar-olasz nyelvészeti szimpozionon]. In: Giano Pannonio (Budapest) II, 5 6. Le denominazioni degli italiani in Ungheria. In: Giano Pannonio (Budapest) II, 101 11. 26

Über die Sammlung des gesamten Ortsnamenmaterials in Ungarn. Onoma (Leuven) XXIV, 219 26. Megjegyzések a bagó eredetéhez. MNy LXXVII, 203 6. Mészöly Gedeon emlékezete. MNy LXXVII, 257 61. MNyTK 161. 3 7. Anyanyelvi nevelésünk néhány kérdéséről. Nyr CV, 194 201. Megnyitó [a III. Magyar Névtudományi Konferencián]. MNyTK 160. 7 13. Olasz eredetű régi magyar kelmenevek. In: Lakó-Emlékkönyv, Budapest, 31 42. A tudományegyetemeken folyó anyanyelvi tanári képzés problémái. In: Az anyanyelvi oktatás korszerűsítésének változatai. Budapest, 322 6. Elnöki megnyitó [a Magyar Nyelv hetén]. In: Társadalmi fejlődés és nyelvi magatartás. Budapest, 14 7. Megnyitó [a Pedagógiai Szemle 30 éves jubileumán]. Pedagógiai Szemle XXXI, 388. 1982. Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében. Budapest, 82 lap. (NytudÉrt 113.) Problèmes relatifs à l'aire linguistique dans la recherche lexicologique. Études Finno-ougriennes (Budapest Paris) XV, 73 80. Antichi nomi ungheresi di stoffa di origine italiana. Scritti Linguistici (Pisa) 671 9. Mittelalterliche ungarische Siedlungsnamentypen. In: Fenno-Ugrica Suecana. In honorem Bo Wickman. Uppsala, 15 21. Egy régi magyar pipafajta nyelv-, tárgy- és művelődéstörténetéről. MNy LXXVIII, 311 21. A név és az ember. Nyr CVI, 391 9. A nyelvjárási monográfiák elvi és módszertani kérdései. In: VEAB Értesítő (Veszprém) II, 9 27. Hozzászólások [a Dialektológiai Szimpozionon]. In: VEAB Értesítő (Veszprém) II, 141 8, 179 82. Mi lesz veled universitás? Köznevelés XXXVIII/14, 3 4; XXXVIII/25, 18 9. 1983. Der Protestantismus in seiner Wirkung auf die ungarische Schriftsprache. AUB SLingu XIV, 3 10. Észrevételek bordély szavunk eredetéhez. MNy LXXIX, 324 8. A nyolcvan éves Ligeti Lajos köszöntése. MNy LXXIX, 369 72. Megnyitó Társaságunk Arany-ünnepségén. MNy LXXIX, 385 6. Zárszó (az első magyar helyesírási szabályzat kibocsátásának 150. évfordulóján tartott tanácskozáson). Nyr CVII,140 1. 27

A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa. Elnöki zárszó. Nyr CVII, 509 12. Adalékok a magyar zs idegen nyelvi előzményeihez. NyK LXXXV, 305 10. A köznyelv szerepe és a vele kapcsolatos magatartásformák. Magyar Tudomány XXVIII, 888 93. A budai Egyetemi Nyomda a felvilágosodás kori magyar nyelvi műveltség szolgálatában. In: Typographia Universitatis Hungaricae Budae. Budapest, 233 41. Megjegyzések a pedagógusképzéshez. Pedagógiai Szemle XXXIII, 691 9. 1984. A magyar fiktív (passzív) tövű igék. Budapest, 198 lap. Zur Geschichte des Ungartums vor der Landnahme in Zusammenhang mit Leved und Etelköz. ALinguH XXXIV,153 95. Contributo alla storia della viticultura ungherese. AUB SLingu XV, 31 6. Megjegyzések az "Oxfordi glosszák" szavaihoz. MNy LXXX, 74 5. Tájékoztató "A magyar nyelv történeti nyelvtana" munkálatairól. MNy LXXX, 129 40. Megnyitó a Klemm Antal-emlékünnepségen. MNy LXXX, 257 9. A magyarság honfoglalás előtti történetéhez Leved és Etelköz kapcsán. MNy LXXX, 389 419. Elnöki megnyitó (a Kempelen-emlékünnepségen). Magyar Fonetikai Füzetek XIII, 9 10. 1985. Bemerkungen zur Einteitung der ungarischen Mundarten. Dialectologia Uralica (Wiesbaden) 67 75. Néhány filológiai probléma az Ómagyar Mária-Siralom körül. In: A magyar vers. Budapest, 24 7. Székely Oklevéltár. MNy LXXXI, 500 3. (Ism.) Iskola és nyelvhasználat. Édes Anyanyelvünk VII/2, 10. 1986. Geschichte eines ungarischen verbalen Ableitungssuffixes. In: Lyökämme käsi kätehen. Amsterdam, 11 27. Die Szekler. Zur Siedlungsgeschichte einer ungarischen Volksgruppe. Ungarn Jahrbuch (München) XIV, 207 24. Eymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache. Entwurf des Wörterbuches. UAJb Neue Folge VI, 215 27. (Társszerző: Zaicz Gábor) Lőrincze Lajos köszöntése hetvenedik születésnapján. MNy LXXXII, 497 501. 28

Elnöki zárszó [a Pázmány-konferencián]. In: A magyar irodalmi nyelv Pázmánytól napjainkig. Budapest, 41 4. Anyanyelvünk az iskolában. Pedagógiai Szemle XXXVI, 1155 65. Anyanyelvi nevelésünk néhány kérdéséről. In: Program az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére. Budapest, 27 38. Pais és Dezső. Névtani Értesítő XI, 5 14. Tosu tanár úr. Édes Anyanyelvünk VIII, 7. 1987. Rolle der Schutzheiligen in der mittelalterlichen ungarischen Namengebung. In: Forschungen über Siebenbürger und seine Nachbarn I. München, 303 15. Megnyitó a Csűry Bálint-emlékünnepségen. MNy LXXXIII, 129 31. Elnöki megnyitó [a Pais-emlékünnepségen]. MNy LXXXIII, 258 61. Honnan vettük mester szavunkat? MNy LXXXIII, 415 21. Megjegyzések néhány olasz jövevényszavunkhoz. In: Szlavisztikai tanulmányok. Budapest, 65 74. Elnöki megnyitó [a nyíregyházi Anyanyelv-oktatási napokon]. In: Szemlélet - tananyag módszer. Országos Pedagógiai Intézet. Budapest, 9 20. 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Budapest, 282 lap. Le sedi degli Ungari nel secolo nono. In: Popoli delle steppe: Unni, Avari, Ungari. Spoleto, 283 306. The Teaching of Hungarian School. Pedagogical review (Budapest) 71 4. A magyar birtokos jelzős szerkezet jelölésének történetéből. MNy LXXXIV, 24 31. Imre Samu köszöntése születésének hetvenedik évfordulóján. MNy LXXXIV, 378 82. Yrjö Wichmanns Sammlung zur volkstümlichen Sprache der Tschangonen. AUB SLingu XIX, 65 72. Megnyitó a Budenz-emlékülésen. NyK LXXXIX,101 107. A nyelvi változások mibenléte és jellegzetességei. Nyr CXII, 386 97. Irodalmi nyelv köznyelv. In: A magyar nyelv rétegződése. Budapest, 15 33. Záróbeszéd [A magyar nyelvészek V. nemzetközi kongresszusán]. In: A magyar nyelv rétegződése. Budapest, 131 4. A terminologizálódás egy sajátos fajtájáról és terjedésének következményeiről. In: Studia in honorem P. Fábián, E. Rácz, I. Szathmári oblata a collegis et discipulis. Budapest, 29 33. 29