SzabolcS-Szatmár-beregi

SzabolcS-Szatmár-beregi Szemle társadalomtudomány irodalom mûvészet a megye önkormányzatának folyóirata megjelenik negyedévenként 48. évfolyam, 03.. Szám Főszerkesztő: Karádi Zsolt Szerkesztőség: Antal Balázs, Antall István, Babosi László, Fábián Gergely, Marik Sándor Tördelőszerkesztő: Erdélyi Tamás Kiadja: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza, Szabadság tér 2. Felelős kiadó: Kührner Éva igazgató A szerkesztőség címe: Nyíregyháza, Szabadság tér 2. Levélcím: 4401 Nyíregyháza, Pf. 23. Telefon: (42) 598-888, fax: 404-107 E-mail: szabolcsi.szemle@gmail.com http://szszbmo.hu/szemle ISSN: 1216-092X Előizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ügyfélszolgálati irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál. Évi előizetési díj 2000 Ft. Beizetéskor minden esetben kérjük feltüntetni a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle nevet! A folyóirat Nyíregyházán megvásárolható a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban és a Szent István Könyvkereskedés és Teaházban (Szent István u. 4.). Nyomda: IMI Print Kft., Nyíregyháza

ii. világháború Bene János Nyíri bakák a Donnál Amíg 1941-ben Magyarországnak a Szovjetunió elleni német hadjáratban való részvételét Kassa bombázása és a német katonai vezetés kérései határozták meg vagy döntötték el, 1942-től ez már Hitler határozott követelésére történt. 1941 végén, 1942 elején 5 megszálló magyar dandár állomásozott a hadműveleti területen. A német hadvezetés tisztában volt a magyar haderő gyenge fegyverzetével és felszereltségével, de úgy vélte, hogy csekély fegyveranyag kiegészítésekkel a főirányban támadó német seregtestek szárnyainak biztosítására ezek az erők ugyanúgy felhasználhatóak lesznek, mint egy évvel korábban. Ha eddig azon az állásponton voltak velünk szemben, hogy ha mindenáron részt akarunk venni a háborúban, akkor részt vehetünk, úgy most 1941 végén az eddigi önkéntes részvételünkből egyszerre kötelességet csináltak írta Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke az 1945- ben szerkesztett védőiratában. 1 Magyarország fokozott háborús részvételét Joachim von Ribbentrop külügyminiszter és Wilhelm Keitel vezértábornagy magyarországi tárgyalásain kellett német részről kierőszakolni. Először Ribbentrop érkezett Budapestre 1942. január 6-án. Hosszas alkudozások után a német követelésekre adott magyar válasz a tárgyalások utolsó napján, január 9-én született meg, melynek a lényege az volt, hogy Magyarország ugyan nem bocsáthatja német rendelkezésre hadserege száz százalékát a keleti hadszíntéren, de kész a lehetőségeinek legszélső határáig elmenni, azaz az eddiginél lényegesen nagyobb erőkkel részt venni a hadjáratban. A politikusok megegyezése után a katonákra maradt az a feladat, hogy a részleteket tisztázzák. E célból érkezett Budapestre 1942. január 20-án Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának (Oberkommando der Wehrmacht OKW) a főnöke, azzal az instrukcióval, hogy a közelgő hadjáratra a magyar honvédség legalább kétharmadát igényelje. A másnap megkezdett tárgyalásokon a német vezértábornagy minden remélt mértéket túlhaladóan három hadtest hadtestenként három dandár, a gyorshadtest és egy hegyidandár kiküldését kérte. Ez ugyan nem a honvédség egésze, de mindenképpen a zöme, ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar királyi honvédség ténylegesen 1 Hadtörténelmi Levéltár [HL] Békeelőkészítő Bizottság anyaga, A/II./1. Idézi: SzAbó Péter: Don-kanyar. Budapest, 1994. Zrínyi Kiadó, 10. [Szabó, 1994.] 3

Bene János meglévő 21 dandárjából a most kért 9 dandár mellett 5 másik már megszálló erőként Ukrajnában tevékenykedett. Ebből kellett tehát Bartha Károly honvédelmi miniszternek és Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek a tárgyalások során lealkudniuk. A hosszas és nem egyszer ingerült hangvételű megbeszélések végül is az alábbi megállapodással zárultak: a 3 dandárt, amelyek megszállási célokra lettek volna igénybe véve, szintén hadiállományra töltjük fel és ezt is a hadműveleti seregbe állítjuk be. Így ezen hadsereg 9 dandárból, egy páncélos dandárból fog állani, mely 3 hadtestbe lesz összefogva, míg a megszálló erők 5 dandárt fognak kitenni. E tárgyalások eredményeként került ki tehát a magyar történelem tragikus sorsú 2. hadserege v. Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt a keleti hadszíntérre. Az ország csaknem egész területéről szervezett hadsereg kötelékében 1942 tavaszán még nem találjuk a nyíregyházi 12. honvéd gyalogezred alakulatait. A magyar politikai és katonai vezetés eleinte úgy remélte, hogy a 207 ezer fős 2. hadsereg részvétele a hadműveletekben nem húzódik el. Szerepe nem lesz egyéb, mint a támadó német ékek mögött kisebb biztosító feladatok ellátása. Ahogy a gyorshadtest alakulatai 1941 késő őszén, úgy a doni hadsereg is hamarosan hazatér. Az ugyan német célokért és a bolsevizmus ellen, de a visszakapott magyarlakta területek megtartása reményében a keleti hadszíntérre kivezényelt 2. hadsereg sorsa 1942 őszére másképpen alakult, mint azt a magyar politikai és katonai vezetés remélte. Német részről szóba sem került a felváltás, s 1942 késő őszén még újabb magyar alakulatok kerültek ki a Don mellé. A kezdeti harcok, a doni hídfőcsaták után egyre sűrűbben érkeztek haza a sebesültszállítmányok, a hősi halotti vöröskeresztes értesítések és a fegyverzet, illetve felszerelés tönkremenéséről szóló jelentések, s a magyar politikai és katonai vezetésnek hamarosan csalódnia kellett kezdeti elképzeléseiben. Magyarország fegyveres erejét illetően súlyos gondot jelentettek e veszteségek, mivel a Donhoz kiküldött 2. hadsereg hazai viszonylatban a legjobban felszerelt és ellátott hadsereg volt. A kivonuló hadsereg hadrendjének kialakítása már 1942. január utolsó napjaiban megkezdődött. A mozgósításra a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet jelölték ki, de január 26-án a Minisztertanács azt javasolta, hogy: Magyarország katonai részvétele úgy történjék, hogy az ország valamennyi részéről emeltessenek ki csapatok és ne kizárólag a mozgósított három hadtest területéről. 3 Ezen előterjesztéshez másnap a kormányzó is hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy a mozgósítás ne érintse a román határon fekvő debreceni VI. és kolozsvári IX. hadtestet. Így egy gondos válogatással összeállított hadsereg mozgósítására került sor, melynek emberanyaga egyenlően terhelte az ország egész területét, a kivonuló sorállomány nem haladta meg a honvédség egész sorállományának 20%-át, s a kivonuló 20%-os nemzetiségi arány is megfelelt az ország nemzetiségi arányainak. Hátránya e mozgósítási rendszernek az volt, hogy a hadtestekhez már eleve oda nem tartozó ezredek, dandárok (1942. február 12-től könnyű hadosztályok) is kerültek, s az összeszokottság hiánya, a felsőbb vezetésnek és a parancsnoki karnak csak a SzAbó, 1994. 13 14. 3 Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltára K. 27. Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1942. jan. 26. 4

Nyíri bakák a Donnál harctéren lehetséges hatásos kapcsolatának kialakítása az egyes alakulatok későbbi együttműködését károsan befolyásolta. Míg tehát a hadsereg személyi állományának összeállításakor a legértékesebb korosztályok kímélése volt a cél, a fegyverzeti és technikai ellátásnál igyekeztek a legjobb fegyverzetet, felszerelést adni a katonák kezébe. A 2. hadsereg fegyverzetét, felszerelését a honvédség összes alakulatától egyenlően elvont anyagból és a német hadseregtől remélt kiegészítésekre hagyatkozva állították össze. Az itthon rendelkezésre álló fegyvermennyiség csaknem felét megkapta a kivonuló hadsereg. Egy 1942. február 10-én keltezett honvédelmi miniszteri rendelet az alábbiakat írta elő: a. a szóban forgó alakulatok kellálladékát teljes mértékben fel kell tölteni; b. a rendelkezésre álló hadianyag közül hadihasználhatóság szempontjából a legjobbat kell adni; c. egyes anyagcikkekből főleg ruházat a rendszeresített kellálladékon felüli tartalék anyagot is be kell állítani. 4 A kellálladékon az egyes alakulatok számára előírt fegyverzet, egyenruha, felszerelés stb. mennyiségét értették. Bár az ígért német fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítések csak részben, s főleg zsákmányanyagok átadása révén realizálódtak, mégis a honvéd vezérkar a magyar királyi honvédség akkoriban legjobban felszerelt hadseregét küldte ki 1942. tavaszán Ukrajnába. A 2. hadsereg fegyverzete és felszerelése természetesen mind mennyiségében, mind minőségében elmaradt a német és a szovjet hadseregekétől, hiszen a honvédség alakulatait nem a katonai nagyhatalmak háborújában való részvételre készítették fel. A honvédség 1938-tól meginduló fejlesztése legfeljebb a szomszédos országok hasonló, vagy azt meghaladó hadipotenciállal rendelkező hadseregeivel megvívandó harcokra képesítette a csapatokat. A fegyverzetnek, a személyi állomány felszerelésének, ruházatának, szállító járműveinek összeállításánál egy esetleges közép-európai hadszíntér terep- és időjárási viszonyait vették alapul állapítja meg Szabó Péter. E hadsereg leváltásáról tehát a német hadvezetőség 1942 őszén már hallani sem akart. A nyári német hadműveletek szeptember hónapban lelassultak. Nem tudtak döntő csapást mérni a Kaukázus mögötti szovjet csapatokra, nem hatoltak be a Kaukázuson túlra, nem érték el a bakui olajmezőket. A szovjet csapatok szeptember végére felhagytak a gyakori ellentámadásokkal, és szilárd védelembe mentek át. A Heeresgruppe B. is lemondott a Don jobb partján kialakított szovjet hídfők felszámolásáról. A hadműveletek Sztálingrádnál való megakadása után pedig a saját és a szövetséges erőit szinte hatásos tartalékok képzése nélkül kénytelen volt az eddig elért mintegy 3000 km hosszú keleti arcvonalra felsorakoztatni. A honvéd vezérkarnak, bár ismerte a doni hadsereg ezernyi problémáját, az 1942 őszére leromlott állapotát, nem volt távlati terve a kialakult helyzet megoldására. A háború végkimenetelétől függetlenül, a jövőre gondolva a visszakapott magyarlakta területek megőrzése és a belső rend fenntartása érdekében egy itthoni 4 HL HM Eln. 6/k. 1942./46/M. SzAbó, 1994. 28.

Bene János ütőképes hadsereg kiépítésére törekedett már ekkor. A németektől kérték és várták a 2. hadsereg megerősítését, s csak némi fegyverzeti, felszerelésbeli kiegészítésre, a tisztikar és legénység fokozatos felváltására hajlottak. 1942 őszén tehát egy személyi állományában, fegyverzetében, felszerelésében megfogyatkozott, súlyos ellátási és utánpótlási gondokkal küszködő, a doni hídfőcsatákban leharcolt magyar hadsereg várta sorsa beteljesülését. Tisztikara és legénysége már nem a németek győzelmében közreműködő szövetséges hadsereg tagjainak érezték magukat, sokkal inkább egy leírt, elfelejtett és pusztulásra ítélt hadsereg katonáinak. Habár a szovjet hadsereg sztálingrádi ellentámadása még nem indult meg, már tapasztalni lehetett, hogy a szovjet-német arcvonal déli szakasza teljesen megmerevedett, s a kezdeményezés kicsúszott a németek kezéből. A magyar csapatok részleges felváltására vonatkozóan 1942. október 11-én született meg a végleges döntés. Eszerint az első lépcsőben 3 ezredparancsnokságot és 12 zászlóaljat szándékoztak felváltani részben a hátországból, részben a Keleti Megszálló Csoporttól útba indítandó alakulatokkal. Tervezték a hadsereg többi alakulatának a felváltását is, erre azonban az 1943. januári események miatt már nem került sor. A felváltó alakulatok személyi állományának összeállításakor ugyanazon elvek érvényesültek, mint amelyek 1942 tavaszán a hadsereg többi alakulatának szervezésekor. Egy gyalogezred-parancsnokság, illetve közvetlen alakulatainak létszámát összesen 891 főben, egy zászlóaljét pedig 1264 főben határozták meg. A felváltásra nem kerülő csapatok hiányait egyelőre menetszázadokkal akarták pótolni. 6 A váltásra kijelölt alakulatok között volt a teljes nyíregyházi gyalogezred is. Korábban, 1942 késő nyarán már indult egy 4 tisztből és kétszáz főnyi legénységből álló menetszázad a Donhoz Bondor Vilmos hadnagy parancsnoksága alatt, akiket a hadműveleti területen a III. hadtest 7. könnyű hadosztályának 35/I. zászlóaljába osztottak be. 7 A 12. gyalogezredet három zászlóalj, az ezredközvetlen alakulatok és a csapatvonat alosztályok alkották. Mindezekből csak a 12/III. zászlóalj állomásozott Nyírbátorban, a többi alosztály Nyíregyházán a Damjanich laktanyában szolgált. Az ezredközvetlen alakulatokhoz az 194-ben érvényes hadrend szerint alábbi alosztályok tartoztak: árkászszázad (4 tiszt, 220 fő legénység) kocsizó géppuskás század (4 tiszt, 150 fő legénység) páncéltörő ágyús század (5 tiszt, 224 fő legénység) aknavető század (5 tiszt, 155 fő legénység) kísérő könnyű ágyús tábori üteg (7 tiszt, 134 fő legénység) lovasszakasz (1 tiszt, 51 fő legénység) kerékpáros szakasz (1 tiszt, 49 fő legénység) távbeszélő szakasz (1 tiszt, 50 fő legénység) Összesen: 28 tiszt és 1033 fő legénység. 6 HL 2. hadsereg iratai 8. fasc. számnélküli irat (1. sz. melléklet a 2122/2. hds. I. a. X. 11. sz. rendelethez). 7 bondor VilMoS: A világégés hadszínterein. Budapest, 1994. Zrínyi Kiadó, 5 24.

Nyíri bakák a Donnál A gyalogzászlóaljak zászlóaljanként három puskásszázadból és egy nehézfegyverszázadból álltak. (A nehézfegyver század, melynek parancsnoka egy idősebb százados, vagy őrnagy, egyben a zászlóalj-parancsnok helyettese is, egy aknavető, egy páncéltörő ágyús és egy géppuskás szakaszból állt). Zászlóaljközvetlen alakulat egy távbeszélő szakasz volt. A zászlóaljak személyi állományába 30 tiszt és 964 fő legénység tartozott. 8 Egy gyalogezred összlétszáma tehát: 118 tiszt és 3925 fő legénység, azaz 4043 fő volt. Ezzel szemben a váltásra kijelölt gyalogezredek, így a nyíregyházi is magasabb létszámmal: 4683 fővel vonultak el. A tartalékosok behívásával hadilétszámra emelt ezredet 1942. október 13-án ünnepi külsőségek között búcsúztatta el Nyíregyháza városa. 9 A mozgósítástól a hadműveleti területre való szállításig mintegy 4 hét állt a rendelkezésre, az alosztályok összeszoktatására és kiképzésére. Ennélfogva a nehézfegyverek kezelésének begyakorlására és harcszerű alkalmazására kevés idő jutott. A tisztikar ugyan nem kapott alapos és részletes tájékoztatást a 2. hadsereg doni arcvonalán kialakult helyzetről és a várható konkrét feladatokról, de hallott a szovjet csapatok makacs ellenállásáról. A 12. gyalogezred 1942 október végén rakodott be a nyíregyházi vasútállomáson. Október 31-től indultak el a szerelvények a hadműveleti területre. 10 Először az ezredparancsnokság az ezredközvetlenekkel és a 12/I. zászlóaljjal, utána a 12/II., végül a november 1-jén Nyírbátorból útnak indult 12/III. zászlóalj hagyta el Galántánál a magyar határt. 11 A vasúti szállítás az alábbi útvonalon történt: Nyíregyháza Miskolc Budapest Érsekújvár Galánta Zsolna Jablonkai-hágó Teschen Oderberg Kielce Radom Deblin Lukow Breszt Litovszk Minszk Bobrujszk Brjanszk Ljgov Kurszk Bjelgorod. 1 Az ezredet szállító szerelvények november 15-re érkeztek ki Bjelgorodra, ahol az ezred kirakodott. Még a hadműveleti területre való vasúti szállítás alatt súlyos és érzékeny veszteség érte a 12/III. zászlóaljat. 1942. november 4-én éjjel két órakor a Lengyel Főkormányzóság területén Suchedniow község előtt 500 méterre a partizánok két, kővel megrakott vasúti kocsit futtattak neki a szerelvénynek és a mozdony mögé kapcsolt tiszti vagonban az ütközés következtében a világítógáz tartálya felrobbant és a vagon kigyulladt. A szerencsétlenség következtében 16 tiszt, 2 altiszt és 9 honvéd vesztette életét, közöttük a zászlóalj parancsnoka, Koppány Vilmos százados is. A nyírbátori zászlóalj első hősi halottait másnap ezen község temetőjében közös sírba temették el. 13 8 HL VKF. 4. oszt. 1943. számnélküli iratok (525/f.) 9 Nyírvidék, 1942. okt. 14. 3. 10 HL Tiszti személyügyi anyagok 995/1897. ilonkay József alezredes. 11 HL VKF. Eln. 1. a. oszt. számnélküli iratok. NHJ: 1942. nov. 11. 1 bene JánoS SzAbó Péter: Nyíri bakák a Donnál. Adalékok a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred történetéhez (1920 1945). Nyíregyháza, 2009. Jósa András Megyei Múzeum, 20. (A Jósa András Múzeum Kiadványai, 61.) [Bene Szabó, 2009.] 13 bene SzAbó, 2009. 21.

Bene János Hősi halált halt 12. gyalogezredbeli honvédek temetése 1943. január elején A hadműveleti területre v. Muzsay Ferenc ezredes parancsnoksága alatt vonult el a 12. gyalogezred. Zászlóalj-parancsnokai: v. Nyáry Rezső alezredes (12/I. zászlóalj), v. Ilonkay József alezredes (12/II. zászlóalj), Krasznay Tibor rangidős százados (12/ Matreno Gyesovoban. Középen vitéz Nyári Rezső ezredes 8

Nyíri bakák a Donnál III. zászlóalj), akitől 1942. december közepén Nyírbátorból a hadműveleti területre kiérkező v. Léczfalvy Alfonz százados vette át a parancsnokságot. Léczfalvy százados addig a 12/III. zászlóalj visszamaradó különítményének a parancsnoka volt. A hátországból útnak indított felváltó alakulatok csaknem fegyvertelenül, századonként 30 puskával és a tisztek pisztollyal felszerelve kerültek ki a hadműveleti területre. A kirakodási helyüktől, Bjelgorodtól a már behavazott, nehezen járható utakon még 40 50 kilométert gyalog kellett megtenniük az egyes kiképzőtáborokig. A 12. gyalogezredet a VII. hadtest kiképzőtáborába, Matreno-Gyesevoba irányították. Itt, még az arcvonalba kerülésük előtt 4 hetes kiképzésben részesültek. Többnyire csak a golyószóró és a géppuska kezelését gyakorolták az alakulatok, mert a többi gyalogsági nehézfegyvert nem lehetett részükre hátravonni az arcvonalból (a téli idő beállta miatt a védőállásokba beépített lövegeket már nem is lehetett megmozdítani, a vontatáshoz szükséges lovakat pedig már korábban hátravonta a hadsereg-parancsnokság, a hátsó lóteleltető állomásokra, mindössze a mindennapi élethez, az élelem- és lőszerellátáshoz szükséges mennyiséget hagyva a csapatoknál. A hadsereg-parancsnokság előzetes intézkedéseiben a védőállásokban adódó műszaki feladatok begyakorlását és a rohamutász kiképzést is előírták az alakulatok számára, a tél miatt azonban végrehajtani már ezeket sem lehetett. A felváltásokra, illetve a csapatoknak a doni állásokba való irányítására 1943. január első két hetében került sor. A központi utasítás az volt, hogy a fegyvereket és a téli felszerelést majd az első vonalban, a felváltandó alakulatoktól veszik át a kiérkezők. Így fordulhatott aztán az elő, hogy a szovjet támadás megindulásakor a felváltás előtt a felváltó, a felváltás után pedig a leváltott alakulatok csak puskával rendelkeztek. 14 Muzsay Ferenc ezredes 1943. január 6-án kapta meg a IV. hadtest parancsnokságának intézkedését a kaposvári 10. könnyű hadosztály egyes alakulatainak a felváltására. A 12. gyalogezred parancsnoksága és az ezredközvetlen alakulatok a 6. gyalogezred parancsnokságát és ezredközvetlen alosztályait, a 12/II. zászlóaljnak a 6/I. zászlóaljat, a 12/III. zászlóaljnak pedig a 6/III. zászlóaljat kellett felváltani a Don menti állásokban. A 12/I. zászlóalj továbbra is a VII. hadtest alárendeltségében maradt, s a miskolci 19. könnyű hadosztály 43/I. zászlóaljának felváltására irányították előre. 1 A felváltásra kijelölt zászlóaljak egyike sem szenvedett nagy veszteségeket az 1942 nyári és kora őszi doni hídfőcsaták alatt. A fent említett alakulatok személyi állományát nem is teljes egészében váltották le, hanem ahogyan a IV. hadtest parancsnokságának rendeletében olvasható: a 6. és 36. gyalogezred egyes, arra érdemes egyénei juthattak volna haza. A leváltandó honvédekről névjegyzékek készültek. Miután a hazairányítandó alakulatok tisztikara és legénysége ennélfogva a 6. és 36. gyalogezred tagjaiból vegyesen került ki, szükségessé vált a 6. gyalogezred ezredközvetlenjeinek, I. és III. zászlóaljának újjászervezése. 16 14 SzAbó, 1994. 151. 1 HL. 2. hadsereg iratai 8. fasc. számnélküli irat. 16 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály parancsnokság 6. számú harctudósítása, 1943. jan. márc.

Bene János A 12. gyalogezred közvetlenjeivel és a 12/II-III. zászlóaljaival Gluhovka Veretyje Osztrogozsszk útvonalon jutott ki a 6. gyalogezred védőállásához, a Szvobodával szembeni területre. A váltásnak 1943. január 9. és 13. között kellett megtörténnie. A 12/I. zászlóalj 1943. január 7-én érkezett ki a Donhoz, s Marki helységben szállásolt el, kezdetben mint hadosztálytartalék. Ennek a zászlóaljnak január 12-ig kellett a 43/ I. zászlóaljat felváltania. 17 A 12. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús százada felvonulásáról és a váltásról az alábbiakat írta visszaemlékezésében Mohácsy Ferenc tartalékos zászlós, szakaszparancsnok:...az ezredközvetlen páncéltörő ágyús század beérkezett Liszki községbe, ahol az ezredparancsnokság is állomásozott. Innen az esti órákban kivezettek bennünket Szalusnoje és Nyikolszkij falucskák helyén lévő védelmi vonalba. Megtaláltuk a felváltandó kaposváriakat... Óriási ovációval fogadták szakaszunkat és már szedték is a motyójukat. A szakaszukban tiszt vagy tiszthelyettes nem volt. Egy tizedes adta át az ágyúkat és a védelmi körletet. Páncéltörő ágyús szakaszunk átvett 2 fűthető és elsötétíthető lövegbunkert, 2 fűthető lakóbunkert, 2 rejtett és megerősített igyelőállást, 2 mészkőből épített pincét, tele repesz- és páncélgránátos rakaszokkal. Továbbá átvettünk 2 db, németek által zsákmányolt, rövid csövű belga páncéltörő ágyút. Ilyenről korábban soha nem is hallottunk, ilyet nem is láttunk. Magunkra maradva az első éjszakánk a löveg tanulmányozásával telt [...] A lövegbunkerekben, melyek kb. 300 m-re voltak egymástól, ki volt függesztve az ellenséges nehézfegyverek elhelyezésének vázlata és távolságuk. 1943. január 15-éig két alkalommal lőttünk gyorstüzet az ágyúkkal, tüzelőállás-változtatással. A szemközti Szvoboda várost vasúti híd kötötte össze Liszkivel. A híd le volt robbantva, de a pillérek mind a két oldalon hasznos kiindulópontot jelentettek a vállalkozásokhoz, az erőszakos felderítésekhez. Az oroszok két alkalommal kíséreltek meg a reggeli órákban századerőben támadást a megfelelő tüzérségi előkészítés után. Ekkor lőttük repeszgránáttal az állásaink felé futó katonákat, akik a jégen egyensúlyozva botladoztak. Sikerült visszaszorítani őket... 18 A védőállásban folyó életet pedig így jellemezte: Az élelmiszer-ellátásunk a gyenge szervezést tükrözte. Az ebédért dupla falú háti ételhordóval kellett menni az elég távol lévő konyhához. Gyakran volt szárított zöldségekből főzött leves (katonáink partizánlevesnek becézték), a nyersanyagot a németek adták. A leves olyan rossz volt, a szállítási útvonal pedig veszélyesen belőtt, hogy a katonáink nem is kérték. A bunkereinkben (melyek a falu lebontott házainak az igen jó, kifaragott gerendáiból készültek) berakott tűzhelyek voltak, s ezekben állandóan égett a tűz. A füstölgő kémények azonban igen jó célpontok is voltak [...] Katonáink a bunkerben sütöttek, főztek, mosdottak. Havat olvasztottunk, így nyertünk vizet [...] Sokat kellett tetvészkedni. A deszkák és gerendák mögötti föld tele volt egerekkel. Állandóan nyargalásztak a földön és az emeletes priccseken és mindent felfaltak. Esténként a századparancsnokság országos járművel küldött ki hideg élelmet. Sajnos, ez nem volt rendszeres. A honvédek rá voltak kényszerülve a polgári lakosság által elrejtett csekély búza felkutatására. Ezt sütötték, főzték a tűzhelyen. Molnár lászló ezredes. 17 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. A 12. gyalogezred harctudósítása, 1943. jan. febr. MuzSAy Ferenc ezredes. 18 Jósa András Múzeum. Adattár: 793 93. MohácSy Ferenc: Visszaemlékezés az 1942 43. évi doni eseményekre. 4 5. 0

Nyíri bakák a Donnál Kilyukasztott konzerves dobozok között megőrölték a búzát és ebből a durva, szemcsés, korpás lisztből készült a lepény. 19 A 12/II. zászlóalj 1943. január eleji tevékenységéről az alábbiakat tartalmazza Ilonkay József alezredes harctudósítása: 1943. január 1. január 4. A zászlóalj teljes hadiállománnyal a VII. hadtest kiképzőtáborában volt átképzésen. Zászlóaljparancsnokság és 4. század Scserbakov, 5. század Serostanov és Saposnyikov, 6. század Kuscsin, II. géppuskás század Gyesevo község. Távbeszélő szakasz a védőállásban. Január 5-én. A kiképzés befejezésére és a védőállásba való menetelre érkezett parancs, erről az alosztályparancsnokokat tájékoztatták, a menetre parancsot kaptak. Menet Alekszejevka D. vasútvonalig két oszlopban. Ott besorol az 5. század a zászlóalj élére, követi a II. géppuskás, a 4. század, a zászlóaljtörzs és a vonat és 6. század. Biztosításra Mess zászlós parancsnoksága alatt 75 főből álló síosztag (minden lövészszázadtól 20 fő, géppuskás századtól 10, zászlóaljtörzstől 5 fő) rendeltetett előre, mely indul elhelyezésből 5 órakor, a csapat 5.30-kor. Január 6-án. Nagy hóviharban indult a zászlóalj a fent jelzett időben, Alekszejevkán át. Előrerendelt síosztag Alekszejevkán más útra tért, így az e napi menetcél elérésekor vonult be a zászlóalj után [...] Január 7-én. 7 órakor indult a zászlóalj Gluhovkáról [...] Az e napi menetcélt, Veretyje községet kb. 14-kor érte el a zászlóalj, ahol beszállásolt. 20 Másnap délben Osztrogozsszkban várta Muzsay ezredes parancsa a zászlóaljat a parancsnokok előrerendeléséről. E parancs értelmében délután 3 órakor Ilonkay József zászlóaljparancsnok, a segédtiszt, a gh. főnök, a századparancsnokok, a szolgálatvezetők és minden alosztálytól még két tiszt gépkocsin Svedovoba, az ezredparancsnokság harcálláspontjára ment előre. A zászlóaljat a védőállásba Horváth Lóránd főhadnagy, a 12/II. géppuskás század parancsnoka vezette fel. A tájékoztató után a zászlóalj-parancsnokság tovább indult Kolomejcevoba, a 6/I. zászlóalj parancsnokságára. Január 9 10-én a parancsnokok tájékozódtak a védőállásban, majd 11-én az alábbiak szerint osztották el a zászlóaljat az állásokban: Szalusnoje északi szegélyén az 5. század, Nyikolszkij északi szegélyén a 4. század, Nyikolszkij északkeleti szegélyétől a zászlóalj jobb sávhatáráig, a Keserű István alezredes parancsnoksága alatt álló pécsi 8/III. zászlóaljig a 6. század. Géppuskás szakaszok a zászlóalj védőállásában elosztva, a páncéltörő ágyús szakaszok a 4. század, az aknavetős szakaszok a 4. és 5. század védőállásában elosztva, géppuskás századtörzs a zászlóaljtörzzsel és a távbeszélő szakasz központi kezelőivel Gemüsebauban, 1 a zászlóaljparancsnok harcálláspontján, távbeszélő csoportok és rádiósok az alosztályoknál védőállásban, gh. és zászlóaljvonat nagy része Kolomejcevoban, a vonat kisebb része és a segélyhely Gemüsebauban. 19 bene SzAbó, 2009. 70. 20 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonkay JózSeF alezredes. 1 Gemüsebau: Egy Donhoz közeli, feltehetően gyümölcs- és zöldségtermeléssel foglalkozó kolhoz német elnevezése a korabeli térképeken.

Bene János Ezen a napon, amikor még a századparancsnokok irányításával az anyag átadása, illetve átvétele tartott az ellenség kb. két századnyi erővel vállalkozást hajtott végre a Szvoboda Liszki felrobbantott vasúti híd innenső hídfőjénél. Ennek elhárítását Héri Béla főhadnagyra, a 12/5. puskásszázad parancsnokára bízták, aki az ellenvállalkozást még a 6/I. zászlóalj katonáival teljesítette. Este 8 óra tájban azután megérkezett a 12/II. zászlóalj legénysége is a védőállásba. Január 12-én és 13-án tájékozódtak, az anyagokat átvették, berendezkedtek, s ismételten Héri Béla parancsnoksága alatt sikeres vállalkozásokat hajtottak végre fogolyszerzés céljából. A 12/III. zászlóalj, melynek zászlóaljtörzse, távbeszélő szakasza és géppuskás százada a 10. könnyű hadosztály tartaléka lett volna, január 12-én vette át a védőállásokat és a felszereléseket. A 12/7. század Liszkitől északra mint ezredtartalék, a 12/9. puskásszázad pedig Liszkiben mint zászlóaljtartalék foglalta el a védőállást. A géppuskás század Liszki és Szalusnoje területén szemben a Don túlsó oldalán fekvő Szvoboda városával helyezkedtek el. 1942. december végén a Sztálingrádnál megindított ellentámadás sikerének továbbfejlesztésére a szovjet hadvezetés az arcvonal más szakaszain is újabb támadó hadműveletek előkészítésébe kezdett. Az első a Voronyezsi Front osztrogozsszk rosszosi hadművelete volt azzal az általános céllal, hogy megsemmisítse a 2. magyar hadsereget, a 8. olasz hadsereg maradványait és a német XXIV. páncéloshadtestet és birtokba vegye a Liszki és Kantyemirovka között a Rosztovba vezető vasútvonalat, s kedvező helyzetet teremtsen a német 2. hadsereg elleni támadáshoz. (A fent említett, a Donon Szvoboda és Liszki között átvezető vasútvonal két oldalán, a felrobbantott vasúti hídnál volt állásban a 6. és 36. gyalogezred, majd a váltás után a 12. gyalogezred törzse a közvetlenekkel, valamint a II. és a III. zászlóalj.) Az offenzíva végrehajtására a 40. hadsereg, a megerősített 18. önálló lövészhadtest, a fronttartalék 3. harckocsihadsereg és az újonnan felállított 7. lovashadtest állt a Voronyezsi Front rendelkezésére. Az 1943. január 12-én megindult szovjet támadást így rögzítette a 2. hadsereg-parancsnokság naplója: Az urivi hídfőből várt orosz támadás 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi és Sztálin-orgona tűz előkészítés után 10.30-kor megindult. 23 Ezt, a csupán nagyobb erejű felderítő vállalkozást sem tudták azonban a számottevő páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkező, vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar alakulatok elhárítani, s a pókhálószerű, cérnavékony arcvonalat az ellenség áttörte. Másnap, az előző napi sikerre való tekintettel a Voronyezsi Front parancsnoksága úgy döntött, hogy egy nappal korábban, tehát január 14-én indítja meg a fő támadást mind az urivi, mind pedig a scsucsjei hídfőből. Ezen a napon lépett harcba a 12. gyalogezred is. Súlyos és veszteségteljes védelmi és elhárító harcairól, visszavonulásáról eredeti hadiokmányok nem maradtak fenn, csak a Honvéd Vezérkar főnökének utasítására utólag, 1943 márciusában szerkesztett harctudósítások, melyeket v. Muzsay Ferenc ezredes, ezredparancsnok, illetve zászlóaljparancsnokai készítettek el és terjesztettek fel. A továbbiakban ezek alapján próbáljuk meg rekonstruálni az ezred harcait. SzAbó, 1994. 176 177. 23 HL. 2. hadsereg iratai. 10. fasc. 2. hadsereg-parancsnokság naplója 1943. jan. 1. ápr. 30. 132. sz. naplómelléklet.

Nyíri bakák a Donnál 1943. január 14-én a jobb szomszéd 12. könnyű hadosztálynál igen erős tüzérségi előkészítéssel az ellenség a délelőtti órákban áttört. (A scsucsjei áttörésről van szó B. J.) Az ellenség nyomása az ezred Nyikolszkijtól keletre a Don könyöknél lévő jobb szárnyára e nap 20 órakor olyannyira éreztette hatását, hogy a jobb küzdő zászlóaljam, a 12/II. zászlóalj jobb szárnya a 10. könnyű hadosztály-parancsnokság parancsára a szomszéd hadosztályhoz tartozó 8/III. zászlóaljjal együtt 23 óra körül Gemüsebau elé kanyarodott le, míg a zászlóalj két százada az eredeti Don menti védőállását tovább tartotta. Ugyanekkor a 10. könnyű hadosztály-parancsnokság a melogorjei vasútállomáson lévő ezredtartalék 12/7. századot a jobb szárny megtámasztására Gemüsebauba rendelte írta Muzsay Ferenc ezredes. 4 E nap eseményeit így örökítette meg Ilonkay József alezredes: Január 14-én 6 órától kezdve 7.30-ig erős ellenséges tüzérségi tűzelőkészítés a tőlünk jobbra lévő zászlóaljtól jobbra. Ellenséges támadás egész napon keresztül. A délelőtt folyamán az ellenség betört a jobb szomszéd 8/III. zászlóalj jobb szárnyán is. Zászlóaljparancsnoka értesített, hogy az összeköttetés az elöljáró hadosztályparancsnokkal megszűnt, ezért a 12/II. zászlóalj távbeszélő központján keresztül a 10. könnyű hadosztály parancsnokának tesz jelentést. Kért repülő és páncélos támogatást. Bár erre ígéretet kapott, kérését több ízben megismételte, saját repülő vagy páncélos támogatás azonban nem érkezett. Napközben több ízben felhívtam a századparancsnokokat, többszöri jelentéstételt kértem tőlük, azonban az ellenség védőállásommal szemben teljesen csendben volt, sehol sem mutatkozott. Szórványosan lőtt csak az 5. századra [...] A sötétség beállta után értesült a 8/III. zászlóaljparancsnok, hogy az ellenség a harcálláspontja felé támad, s közel van már. Úgy döntött ezért, hogy harcálláspontját Gemüsebauba teszi át [...] Kb. 20 órakor az ezredparancsnok távbeszélőn az alábbi parancsot adta:»zászlóaljad jobb szárnyát be kell kanyarítani, mert az ellenség betört a jobb szomszéd 8/III. zászlóaljnál is. Az 5. és 4. század marad védőállásban, a 6. század keleti arcvonallal bekanyarodik, sarokpont Nyikolszkij, a 4. század jobb szárnya. A zászlóalj-parancsnokság harcálláspontja Gemüsebautól másfél kilométerrel hátrább, nyugati irányban az útvillához települ.«azon jelentésemre, hogy a helyzet szerint ezt még nem tartom szükségesnek, az ezredparancsnok úr azt parancsolta, hogy ez felsőbb parancs. A 6. század parancsnoka felé intézkedtem az előző parancs értelmében a reteszállás elfoglalására, majd a 4. és 5. század parancsnokait is tájékoztattam erről. 21.40-kor a 10. könnyű hadosztályparancsnok parancsát az ezredsegédtiszt távmondatban közölte:»a 12/II. zászlóalj jobb szárnya Gemüsebaura támaszkodjék, a Keserű zászlóalj bal szárnya Gemüsebaunál, jobb szárnya Kolomejcevo K-től északkeletre egy hegyoldalháton véd. Ehhez csatlakozik jobbra a Pallay zászlóalj. 26 A Pallay zászlóalj jobb szárnya bekanyarodik Kolomejcevo D-re. 10. könnyű hadosztály-parancsnokság.«a sötétség beálltával [...] a szintén megjelenő 8/III. zászlóaljparancsnokkal is beszéltem, s meglevő egységeit a harcálláspontomtól keletre húzódó védőállásba rendeltem. 4 HL. 2. hadsereg iratai. 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12. gyalogezred harctudósítása. MuzSAy Ferenc ezredes. Solymossy Ulászló vezérőrnagy, a szekszárdi 12. könnyű hadosztály parancsnoka B. J. 26 Pallay Jenő alezredes, a 6/I. zászlóalj parancsnoka B. J. 3

Bene János A 12. gyalogezred helyzete 1943. január 14-én este 4

Nyíri bakák a Donnál Egyben kirendeltem a zászlóaljtörzs embereit a visszaözönlő 8/III. zászlóalj embereinek feltartóztatására és a reteszállásba való irányítására. 27 A továbbiakban a beérkező alakulatokat Ilonkay alezredes személyesen vezette fel a reteszállásba, parancsot adva, hogy ezen a helyen ki kell tartani, majd éjfélkor a parancs szerinti új harcálláspontjára távozott. A hadosztálytartalékban lévő 12/III. zászlóaljat éjjel negyed 12-kor riadóztatta a parancsnokság, egyelőre konkrét intézkedés nélkül. Másnap, 1943. január 15-én hajnalban Kolomejcevo irányába fokozódott a szovjet erők nyomása, s ezzel egy időben az ezred jobb szárnya ellen felgöngyölítő támadás indult, melynek során a 12/II. zászlóalj két századparancsnoka hősi halált halt, a katonák pedig Szalusnojéra vonultak vissza. Ekkor a 12/5. század még tartotta magát. Kora délután Muzsay ezredes a 12/4. és a 12/6. századot a Szalusnojétól délre húzódó oldalhát birtokbavételére támadásra indította, de a szovjet ellentámadás nemcsak őket, hanem a 12/5. századot is kivetette eredeti állásából. A visszavonuló részeket az ezredparancsnokság a Melogorje felé vezető vasúti töltésen gyülekeztette, majd a még az eredeti állásban védekező 6/II. zászlóalj jobb oldalának és hátának fedezésére rendelte. Este 5 óra tájban a Liszki D-ről és Szalusnoje irányából meginduló orosz támadás elsöpörte a vasúti töltés mellett védekező 12/II. zászlóalj részeit is és a 6/II. zászlóalj hátába jutott, s felmorzsolta annak századait is. A két zászlóalj töredékei a szomszédos, szintén a 10. hadosztályhoz tartozó 36. gyalogezred védőkörletében gyülekeztek. Késő estére a 12. gyalogezred-parancsnokságnak minden összeköttetése megszűnt alosztályaival. Ekkor Muzsay ezredes a 36. gyalogezred parancsnokának, Krisanich Andor ezredesnek harcálláspontjára ment, hogy tájékoztassa. Közben a visszavonuló legénységet egy újabb orosz támadás megakadályozására tüzelőállásba rendelte. A harcállásponton tájékoztatta a 10. könnyű hadosztály parancsnokát, Molnár László ezredest, majd éjfél körül kapta azt a parancsot, hogy január 16-án hajnalban a 12. gyalogezred maradékával, mintegy három századnyi erővel vegye birtokba a melogorjei vasútállomást. Ilonkay alezredes január 15-én hajnali háromnegyed ötkor érkezett meg a Szalusnoje és Kolomejcevo közötti új harcálláspontjára, az útvillához, mely a havon, minden fedezék nélkül, teljesen nyílt, az ellenség által jól belátható terepen volt. Ugyanekkor ért oda a 12/7. puskásszázad, az ezredtartalék, melynek a parancs szerint a 8/III. zászlóaljat kellett megerősítenie. Reggel 7 órától kezdték a szovjet csapatok mind erősebben támadni a 12/6. század előző este bekanyarított, reteszállásba rendelt részeit. 8 és 9 óra körül a 12/4. század felől is erős harci zaj hallatszott. Az ellenség előregyülekezését és a harckocsik előremozgását is jól meg lehetett igyelni. Előrenyomulásuk célja Kolomejcevo volt. 11 óra körül a 8/III. zászlóalj parancs nélkül önkényesen visszavonult Svedovoba, s ezzel kinyitotta a 10. hadosztály jobb szárnyát az ellenség előtt. 28 A 12/II. zászlóalj jobb szárnya és háta így védtelenné vált. 27 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonkay JózSeF alezredes. 28 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztályparancsnokság 6. számú harctudósítása. 1943. jan. febr.

Bene János Ugyanakkor már a 12/5. század is jelentette az ellenséges előretörést. Délutánra már nem maradt más választása Ilonkay alezredesnek, mint a visszavonulás, a bekerítésből való kitörés. A zászlóaljvonatot Kolomejcevon át Kovalevora rendelte, a csapatokkal pedig a nehezen járható terepen átvágva Liszki déli szegélyénél rátért a Svedovoba vezető útra. Közben orosz tűzrajtaütéseket kaptak. Oszlopom nagy része védekezett a tűzrajtaütés ellen. Járőröket rendeltem ki, de azok eredménytelenül tértek vissza. A továbbmenet alatt kerültük az utakat, állandóan a terepen mentünk a mély hóban, mely minden lépésnél beszakadt a lábunk alatt, fagyos felülete a terhet nem bírta. A horhosokon keresztül menet közben többen elestek, de mindig volt valaki, aki vitte, biztatta a kimerülteket. Nagyon nagy lelkierő kellett a továbbmenetelhez írta Ilonkay alezredes. 9 A riadókészültségben lévő 12/III. zászlóaljat január 16-án déltájban indították el Puhovora, hogy ott a visszavonuló 6. és 36. gyalogezredek alosztályaiból szervezett Pallay csoportból harcképes egységet szervezzenek erélyes tisztek kirendelésével. Menetrend: 12/8. század, géppuskás század, ütközetvonat. A zászlóaljvonat Kovalevon maradt. 14 óra 15 perc. A Pallay csoport emberei rendezetlen tömegben vonulnak vissza. A 12/III. zászlóaljparancsnok törzsének emberei segítségével és géppisztolyának tüzével a tömeget a község szélén feltartóztatja. A községen és a község szegélyén erős aknavető tűz. Veszteség egy fő [...] Legénység a Pallay csoporttól 100 150 fő. A rendezetlen csoport szervezését a zászlóaljparancsnok megkezdte olvasható a 12/III. zászlóalj harctudósításában. 30 Délután 3 órakor három ellenséges harckocsi a vasútvonal mellett húzódó fedett részből támadást indított Puhovo ellen. A visszavonult, fáradt és leharcolt csapatoknál a harckocsik láttán pánik tört ki, s a falu szélén lévő horhosokba futottak, magukkal rántva a 12/III. zászlóaljat is. Ismét csak nagy eréllyel lehetett az újból összegyűjtött 200 250 emberből és két géppuskából támpontokat szervezni azonban az esti újabb szovjet támadás alkalmával ezek is szétfutottak. Ekkor határozta el magát Léczfalvy százados a Kovalevon át Krinyicára való visszavonulásra, ahová az éjszaka be is érkezett és jelentkezett a hadosztály-parancsnokságon. 1943. január 16-án reggel fél hétkor Melogorjén kb. 150 fő jelentkezett Muzsay ezredesnél a vasútállomás visszafoglalására. Az állomást megközelítő alegységeket azonban mintegy két századnyi orosz gyalogság és harckocsik ellentámadása terepszakaszonkénti visszavonulásra kényszerítette. E halogató harcok kora délutánig elhúzódtak, amikor a hadosztály-parancsnokság újabb védőállást jelölt ki az alakulatoknak, melynek megszemlélésére 14.30-kor indult el Muzsay ezredes. Krinyica keleti részén azonban már ott voltak az oroszok, sőt a településtől délre fekvő Dolsikot is megszállták. A teljes bekerítés elől így csak az Osztrogozsszk felé vezető úton vonulhattak vissza a magyar alakulatok, bár ezt az utat is ellenséges sícsapatok többször is elzárták, jelentős veszteségeket okozva az áttörő alegységeknek. Molnár lászló ezredes. 9 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonkay JózSeF alezredes. 30 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10 könnyű hadosztály. 12/III. zászlóalj harctudósítása. léczfalvy AlFonz százados.

Nyíri bakák a Donnál 1943. január 16-án 4 órakor érkeztünk be Krinyicára. Holtfáradt mindenki, én is. Járni alig bírok, ehhez még hozzájárul az is, hogy január 12. óta teljesen be vagyok rekedve. Kb. 3 órai pihenés után riadó. Megtudtam, hogy az állomásparancsnok, Pallay alezredes Krinyicán van. Elindultam megkeresni, hogy jelentkezzek nála. Közben megállapíttattam a zászlóalj létszámát. Géppuskás század 130 fő, zászlóaljtörzs, távbeszélő szakasz és lövészszázadok együtt 128 fő, összesen 258 fő a hadilétszámú zászlóaljból [...] Feltűnő, hogy az ellenség a támadás két napja alatt egy ízben sem kísérelt meg arctámadást a védőállások ellen. A 12. könnyű hadosztálynál történt sikeres áttörés után a résen beözönlő ellenséges tömeg oldalról felsodorta és hátba támadta a csapatokat. Védőállásainknak mélysége nem volt, a hátsó, vagy a reteszállásokat nem építették ki. Egy védővonal volt, ez is sok helyen mellig ért. A futóárkok alig kiépítetten, teli jéggel is sok helyen csak térdig értek. Bár akadályként aknamezőt telepítettek a védőállások előtt, ennek már hatása az ellenség támadásakor a magas hó és a nagy hideg miatt alig lehetett. Ezenkívül volt egy egysoros drótakadály értékelte a helyzetet Ilonkay alezredes. 31 Krinyicán volt a 12/III. zászlóalj is, s egy ellenséges repülőtámadás utáni pánikot a két zászlóaljparancsnok erélyes fellépése akadályozott meg. Itt azonban már teljesen összekeveredtek a kötelékek, s így Krinyicáról a 12/II. töredékei és a 12/III. zászlóalj együtt vonult el a délután folyamán Osztrogozsszkba, majd még aznap túl a városon nyugati irányba. Osztrogozsszkban csatlakozott Ilonkay alezredes csoportjához az ezredtörzs vonatrésze is. Az ezredtől elvezényelt, s a 19. könnyű hadosztály mögé Markiba beérkezett 12/I. zászlóalj 1943. január 14-én 6.40-kor a kapta a riadókészültségi parancsot, 8 órakor pedig a riadóparancsot. 9 órakor már menetparancs érkezett, hogy a zászlóalj vonuljon Jekatyerinovkába. A szervezetszerű fegyverlétszámából hiányzott 3 géppuska, 2 aknavető, 2 nehézpuska és 1 páncéltörő ágyú. A lovak teljesen legyengült állapotban voltak. A zászlóalj fél tízkor indult és délben érkezett Jekatyerinovkába. Itt az 54/ II. zászlóalj elhelyezési körletét foglalták el, ezen idő alatt csak szórványos tűz alatt állt a helység. Ekkor még az 54/II. zászlóalj északi irányban a Március 8. kolhoznál támadásban volt. Mögötte kellett a 12/I. zászlóaljnak, melyet még egy aknavető szakasszal és egy kocsizó géppuskás szakasszal is megerősítettek, védőállást foglalni és január 15-én délig ott kitartani. Fél négyre a zászlóalj elfoglalta az állást, a beásást is megkezdték, de az a nagy hideg és a hosszúnyelű szerszámok hiánya miatt csak lassan haladt előre. Közben az 54/II. zászlóalj már visszafelé özönlött. Este 5 óra körül kapta a parancsot Nyáry Rezső alezredes, hogy a Petrovszkaja észak-északkeleti részén lévő saját alakulatokkal az összeköttetést vegye fel. A kiküldött járőr azonban ott már senkit sem talált, amit a zászlóaljparancsnok azonnal jelentett feljebbvalóinak, eredménytelenül. Éjjel 9 órától aztán a szovjet járőrtevékenység megélénkült a zászlóalj jobb szárnya előtt, amelyik még mindeddig a levegőben lógott, de az állások közelébe befészkelődött járőröket a kiküldött magyar harcjárőrök megsemmisítették. Ez egész éjszaka így folyt, az orosz csapatok a Március 8. kolhoz magasságából nem mozdultak, bár végig állandó motorzúgást lehetett hallani. 31 HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonkay JózSeF alezredes.

Bene János Virradattól kezdve azonban a zászlóalj a Március 8. kolhoz felől Petrovszkaja felé harckocsikat, kocsioszlopot és egy zászlóalj erejű ellenséges erő mozgását észlelte. Tüzérségi tüzet kértek, ám azt többszöri sürgetésre sem kapták meg, úgyhogy a zászlóaljparancsnok a saját nehézfegyvereiből, géppuskákkal és aknavetőkkel lövetett rájuk. A zászlóalj bal szárnya mellett álló 54/II. zászlóalj reggel 7 óra körül a Jekatyerinovkától délnyugatra kb. 2 kilométerre fekvő 198. háromszögelési pont területére húzódott és ott védelemhez csoportosult. Így a 12/I. zászlóalj bal szárnya fedezetlenül maradt, melyet Nyáry alezredes a tartalék század egy szakaszával és a bal védő század egy szakaszával észak-déli irányban egy horhos mentén lezárt. Nyolc óra körül a szovjet gyalogság szivárgásszerűen megindult a Március 8. kolhoztól a Jekatyerinovkába vezető út mindkét oldalán, akiket hamarosan saját repülők támadtak és eredményesen bombáztak, lassítva ezzel előnyomulásukat. Fél tízkor Nyáry alezredes az elöljáró miskolci 13. gyalogezred parancsnokától, Pálos Ferenc ezredestől azt a parancsot kapta, hogy védőállását délután 3 óráig szélesítse ki. Ekkor azonban már igen erős ellenséges tűz feküdt a zászlóalj jobb szárnyán, s hamarosan megindult a szovjet támadás is, melyet azonban a zászlóalj eredményes tűzcsapása megállított. Ugyanekkor a zászlóaljtól keletre harcoló 13. gyalogezred árkászszázada visszavonult, majd kikapcsolt a 13. gyalogezred hírközpontja is, így negyed tizenegytől Nyáry alezredesnek elöljáró parancsnokával nem volt összeköttetése. Jekatyerinovka egész területe pedig ekkor már erős tüzérségi- és aknavető tűz alatt állott, s a falutól északkeletre mintegy 2,5 km-re egy hegyhátoldalról 4 harckocsi lőtte Jekatyerinovka keleti területét. Fél tizenegykor a zászlóaljparancsnok a tartalék 1. század 3 szakaszával megerősítette a falu északkeleti részén harcoló jobb védő századot (12/2. század) és a mozgókonyhát Markiba rendelte hátra. 11.45-kor ellenséges harckocsitámadás indult meg. Három harckocsi Petrovszkaja keletről, négy harckocsi a Marta kolhoz 32 Jekatyerinovka nyugati út mentén, öt harckocsi a Marta kolhoz Jekatyerinovka keleti út mentén támadott. A harckocsitámadással egyidejűleg igen erős aknatűz feküdt Jekatyerinovka nyugati területén. A harckocsitámadást közöltem a német páncélvadászokkal. 33 A harckocsik időnként megálltak tüzelés végett a gyalogság támadásának biztosítására. 11.45-kor jelentette az 1. század parancsnoka, hogy Jekatyerinovka északi és északkeleti részét elérte, ugyanakkor Jekatyerinovka kelettől 2 km-re 4 harckocsi támadása indult meg. Ugyanakkor a német páncélvadászok parancsnoka, egy főhadnagy megjelent harcálláspontomon és közölte, hogy parancsa van a páncélvadászokkal Marki völgybe visszamenni, annak lezárására és anélkül, hogy a német páncélvadászok a támadó harckocsikra egyetlen lövést is leadtak volna, visszavonultak. A páncélvadászokat vissza akartam tartani, azonban sikertelenül, mert a főhadnagy ragaszkodott parancsához olvasható a zászlóalj harctudósításában. 34 Ekkor már azt is észrevette Nyáry alezredes, hogy a Petrovszkaja kelet felől támadó három harckocsi a 198. magassági pont felé tart, s onnan a zászlóalj bal 32 A Március 8. kolhoz B. J. 33 Petrovszkaja védelmére még 1943. január 14-én rendelték ki a német 559/1. páncélvadász századot 8 db önjáró páncéltörő löveggel. 34 HL. 2. hadsereg iratai 27. fasc. 19. könnyű hadosztály A 12/I. zászlóalj harctudósítása. nyáry Rezső alezredes. 8

Nyíri bakák a Donnál szárnyának hátába kerülve Jekatyerinovka területére tüzel. Hiába rendelt oda egy páncéltörő ágyút, a harckocsik a balszárnyat felgöngyölítették. Látva a túlerőt, s azt, hogy a túl sok harckocsival szemben kevés és hatástalan páncéltörő fegyvere van (2 db. 47 mm-es belga páncéltörő ágyú) és a 198. háromszögelési pont területén már nincs ellenállás a bekerítő harckocsik ellen, a zászlóalj teljes megsemmisítését elkerülendő Nyáry alezredes kiadta a visszavonulási parancsot. Rendelkezése értelmében a 12/3. századnak egy szakasza Jekatyerinovka nyugaton, a 12/2. század Jekatyerinovka északon, a 12/1. századtól pedig egy szakasz a páncéltörő ágyúkkal Jekatyerinovka keleten fedezte a zászlóalj visszavonulását a Koskitól északra fekvő magaslatokra. Ott kellett a 3. századnak az úttól nyugatra, az 1. századnak pedig keletre állást foglalni, s a fedező részeknek pedig legalább eddig kitartani. Amire a parancs kiment a harckocsikon szállított orosz gyalogság már betört Jekatyerinovkába, akiket azonban még sikerült leküzdeni. A 12/1. és 3. század állásváltoztatása azonban lehetetlenné vált, mert a 198. háromszögelési pont irányába előretört harckocsik a visszavonuló részek elé vágtak, a faluban lévő harckocsik pedig ágyú- és géppuskatűzzel árasztották el a visszavonulók hátát. Így a zászlóalj csak a horhosokon át tudott Koskin keresztül a Marki dombra jutni, közben elvesztette a 12/3. század fedező szakaszát. A 12/2. század visszavonulási útját pedig a harckocsik elvágták. Az ellenséges tűzhatás alatt a zászlóalj nehézfegyverei részben megsemmisültek, részben a visszavonulás alatt semmisíttette meg a zászlóaljparancsnok, mert a lovak gyenge erőállapota és a magas hó miatt vontatásuk lehetetlenné vált. A 12/I. zászlóalj délután 3 óra körül érte el Marki dombot, ahol a parancsnok jelentkezett Zendy Károly ezredesnél, aki egy harccsoport élén, melyet hadtesttartalékként alkalmaztak, s amelybe a 12/I. zászlóalj is tartozott, ugyanitt egy melegedő háznál ütötte fel harcálláspontját. Itt azt a parancsot kapta Nyáry alezredes, hogy a melegedő háztól keletre menjen reteszállásba és tekintet nélkül arra, hogy a jelenlévő legénység melyik alakulathoz tartozik, azonnal szervezze meg és vigye állásba. Így Nyáry alezredes három századot szervezett, melyből egyet tettek ki a 12/I. zászlóalj maradékai. Harcálláspontját Nyáry alezredes a 164. magassági pont területére helyezte, ahonnan összeköttetése volt Zendy ezredessel. Ezt az állást erősítette két 50 mmes páncéltörő ágyú, egy kocsizó géppuskás szakasz és egy német páncélvadász. Az este és az éjjel csendesen telt el az állásokban. A zászlóalj legénységéből a már eddig a szabadban eltöltött 36 óra alatt igen sokan súlyos fagysérüléseket szenvedtek, ami csak növekedett az újból kinn eltöltött 24 órában írta Nyáry Rezső alezredes. 35 Másnap már virradattól észlelhető volt az ellenséges harckocsik és gyalogság mozgása, melyet a saját tüzérség ugyan lőtt, de a nagy távközök miatt kevés eredménnyel. A délelőtt folyamán Koskiban már 19 harckocsit számoltak meg, melyek a 164. magassági pont felé kapaszkodtak. Ezeket a magyar páncéltörő ágyúk és a tüzérség eredménytelenül lőtték. Az előnyomulás támogatására a 164. magassági pontot igen erős aknavető-, harckocsi- és géppuskatűzzel árasztotta el az ellenség. Az állásokat végül 3 harckocsi és kb. két század erejű orosz gyalogság támadta. Délután háromnegyed egykor a harckocsik láttán a magassági pontot tartó védők visszafutottak, bár ekkor még az odaküldött tisztek az állásokba 35 HL. 2. hadsereg iratai 27. fasc.19. könnyű hadosztály A 12/I. zászlóalj harctudósítása. NyáRy Rezső alezredes.

Bene János visszarendelték őket. Egy óra után azonban, miután a harckocsik mind a páncéltörő ágyút, mind pedig a gyalogságra tüzelő két kocsizó géppuskát is kilőtték, az alakulatok a völgybe leszivárogtak, s végül a 164. magassági pontot csak Nyáry alezredes tartotta 5 tiszttel és 30 főnyi legénységgel fél kettőig, amikor ő is visszavonult Markiba. Délután már utcai harcok bontakoztak ki a faluban lévő magyar alakulatok és a település déli részén a házak közé beszivárgott oroszok között. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a csekély erővel Markit nem lehet tartani, alkonyatkor a 12/I. zászlóalj töredékei Drusnyij felé visszavonultak. Ott Asztalossy Aladár vezérőrnagy, a 19. könnyű hadosztály parancsnoka Sztugyinokba, a 43. gyalogezred gyülekező helyére irányította Nyáry alezredest, aki oda beérkezve tudta meg, hogy zászlóaljának többi része Jugyinoban van. E két sorsdöntő napon a bekerítésből való kitörés, a visszavonulás és a halogató harcok alatt a 12. gyalogezred mindhárom zászlóalja igen súlyos veszteségeket szenvedett és különböző utakon, más és más harccsoportokban vonult vissza. Január 18-án Sztreleckojénél Bugyennijtől keletre az ezred töredékei és egyéb alárendelt egységek, melyek együtt Muzsay-csoport néven szerepeltek, utóvédállásba mentek és lezárták az Osztrogozsszk Bugyennij utat. Január 21-én a csoport Bugyennijen át a Verho Szosznára betört ellenség kivetésére menetelt. Ezt követően a 10. könnyű hadosztály parancsnokának rádióparancsára Novij Oszkolba vonult. Páncéltörő ágyú Osztrogozsszk kijáratánál 1943. január 18-án 0