Szemfény-vesztõk
Bús Anikó Szemfény-vesztõk DUNA INTERNATIONAL
A könyv megjelenését támogatta: Symbol Budapest ISBN 978 963 9919 49 5 Minden jog fenntartva. A szerzõ engedélye nélkül tilos a könyv bármilyen módon történõ másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is. Kiadja a DUNA International Könyvkiadó Kft. 1106 Budapest, Keresztúri út 8/A Telefon: (1) 264 4555, fax: (1) 264 4551 E-mail: kiado@dunakiado.hu Felelõs kiadó: a kft. ügyvezetõje Kiadóvezetõ: Baráz Miklós Szerkesztette: Ság Zoltán Borítóterv: Lázár Metta Mûvészeti tanácsadó: Baráz Klára Mûszaki vezetõ: Marton Éva A kötetet gondozta: Sipos Attila Beltipográfia és nyomdai elõkészítés: Kiss Tamás Készült a Kinizsi nyomdában Felelõs vezetõ: Bördõs János
Lányaimnak Eszternek, Sárának, Dórának szeretettel Elõszó Szereplõim körülöttünk vagy bennünk élnek, történeteik megeshettek épp így, vagy kicsit másképp, vagy lehetnek a fantázia szülöttei. Útkeresõk, mint ahogyan mindannyian azok vagyunk. Utunk során, ami nem más, mint maga az életünk, ragyogást gyújtunk vagy fényt oltunk ki mások szemében, míg a saját szemünkbe is fényt gyújtanak mások, s megint mások miatt kialszik szemünkbõl a fény. A gyújtás és kioltás, a ragyogás vagy vesztés úgy váltakozik létünk során, ahogy lépünk egyik szerepünkbõl, egyik kapcsolatunkból a másikba, ahogy változik korunk, lelkületünk, szellemiségünk. Szemfényvesztõk és szemfény-vesztõk vagyunk mindannyian. Bús Anikó
A lista vége A lista végére ért. Maga elé terítette a fontos teendõk sorát, s az utolsó mögé is oda kanyarította a teljesítést jelölõ jellegzetes pipát. Végtelen fájdalmat érzett. Mellkasában a hányingerig feszült a bánat, szorított, görcsölt. A mosdó fölé hajolt, de nem volt már mit kihánynia, a lista megírása óta alig evett. A fojtó, szorító érzés nem akart engedni, s végül valami keserû szörnyûség bugyborékolt a hófehér mosdókagylóba. Nem könnyebbült meg, maradt még keserûség elég belül. Egy hónapja írta meg a listát, de mintha ezer évet öregedett volna azóta. Sorra vette a történéseket, a lista pontjait, rettegve gondolva arra, hogy talán kifelejtett valami fontosat. Hogy elrendezetlenül maradhatnak a dolgai, hogy elvarratlan szálak maradhatnak utána. Temetés az elsõ a sorban. Az idõ kereke visszacsikordul, s õ ott áll egy sír mellett, közel ötvenévesen, egy felnõtt férfi anyjaként, elárvulva, elveszítve immár az egyetlen lényt, akire bármikor, bármiben számíthatott, aki számára õ volt a legfontosabb, az Édesanyját. Senki nem 6
lehet elég idõs és erõs ehhez a veszteséghez. A koporsó mellett, a sok ember között még inkább elborította az elveszettség és az egyedüllét fájdalma. Mindenki megy majd a maga útján, mindenki számára fontos valaki más, s õ már senkinek sem a legfontosabb. Nincs társ, nincs barát, aki pótolná azt a biztonságot, amelyet az anya képes láthatatlan és elszakíthatatlan kötelékeivel egy életen át a gyermek köré varázsolni, mindig és minden korban. A lista elsõ feladatát teljesítette. Ügyvéd ehhez a ponthoz sok-sok részfeladat tartozott. Az ügyvéd, a régi barát látta az elszántságot, érezte a tapintható, mélységes szomorúságot. Nem volt helye és értelme ellenérveknek. Megbízólevél házának eladására, rendelkezések az összegrõl: fele a fiának átadandó, másik fele egy számlaszámra utalandó a saját részére. A bizalom és barátság ellenére úti célja titok maradt. Azt övezheti örökké titok, amit csak egy ember tud. Nem tehette titkai súlyát senki vállára. Levelek egy távoli világba, ahol hátralévõ tevékeny életét tervezte, s a jelenlegi munkahelyére, ahol meghatározatlan idõre fizetés nélküli szabadságot kért, és a barátoknak, amelyeket indulása napján ad majd fel. 7
Csomagolás ez volt a legfárasztóbb és az egyik legszomorúbb feladat. A berendezés minden darabja eladandó a házzal együtt. Sok száz könyvét bedobozolta és egy kis vidéki iskola könyvtárának címezve halmozta fel a ház egyik helyiségébe. A ruháit, cipõit zsákokba rakta és egy szeretetszolgálat számára címkézte fel. A küldemények megfelelõ címre juttatása is az ügyvéd barát feladata lesz. Repülõjegy-rendelése is készen volt már. Egy kis bõrönd és egy kézitáska állt a bejárati ajtó mellett, egy váltás ruhával, személyes iratokkal és egy hordozható számítógéppel hiszen valakivel beszélgetnie kell majd. A benne élõ történeteket egy szerkezet memóriájába rejti majd. Egy hónapja volt mindenre. A barátoktól megértést kért, egy hónap elvonulást. Nem avatott be senkit. Mérhetetlenül sok dolga volt. Egy életet kellett lezárnia. A tevékeny nappalok során enyhülést hozott a feladatok megoldására szánt figyelem és erõ, az éjszakákat egyre erõsebb altatók kábultságában gyötrõdte át. Az emberek nem szoktak minden hidat felégetni, ha meghal az édesanyjuk. Sírnak, gyászolnak, s a könyörületesen mûködõ idõ segítsé- 8
gével belekapaszkodnak az életbe, óriási fájdalommal és ûrrel a szívükben, már senki számára sem a legfontosabbként, de tovább járják az útjukat. Õ ezt nem tehette, nem bírta, nem akarta. Még egy utolsó feladat volt csak hátra, mielõtt bezárja régi otthona színterét, mielõtt a postaládába csúsztatja a kulcsait. Egy óriási doboz várt sorsára az asztal közepén. Fényképek voltak benne szép és emlékezetes pillanatokról. Esküvõ, születésnapok, gyermekszületés, egy család hajdanvolt életének papírra varázsolt emlékei. Egy kis fiúcska története képekben a születésétõl felnõtt koráig. Egy imádott, drága és fájdalmasan idegenné vált arc rezdülései. Kezeit belefúrta a mély dobozba, s mint egy óriási kártyacsomót, úgy terítette szét a képeket. Összekeveredtek arcok és idõk, s a lehunyt szemek mögött megelevenedett egy régi csodás világ. Az emlékképek úgy váltották egymást, mint a vetítõben automatikusan cserélt diák, felvillanva, majd helyet adva a következõnek, a feltoluló, mindent elborító képek sorának. A pillanat gyönyörûsége, amely anyát varázsol a nõbõl, az elsõ felismerést jelentõ mosoly, az 9
elsõ ölelés, az elsõ szavak. Számtalan, a gyermekkor és felnövekvés éveiben megélt csoda, a lélek és a szellem nyiladozása, a bizalom megingathatatlannak hitt szépséges birodalma. S a szeretet minden belsõ és külsõ csodája. A csillogó, szeretõ tekintet, a simogatások, az ölelések, a túláradó szeretet idõnként elsöprõ megnyilvánulásai. Csodás anyaság volt, a legszebb, amelyet nõ álmodhat. Képek egy család ünnepeibõl és hétköznapjaiból. Arcok, helyszínek, élmények, az életük. Most sorra porladnak hamuvá a kandalló fémrácsain, egyik pillanatról a másikra, mint az öszszetartozás. Hirtelen lett vége. Tizenöt éves volt a fiú, s jött az elsõ szerelem. A lány, a családja, a testvérei. S a távolság egye nõtt. Az imádott szülõk varázsa darabokra törött a másik családnak való megfelelés vágyában. Már csak õk voltak fontosak. Csak az volt jó, ahogyan a másik család élt. Bántó összehasonlíttatás és érthetetlen megítéltetés maradt az apának és az anyának egyaránt. Már nem volt jó otthon sem a kedvenc étel, és a legkedvesebb közös idõtöltés sem. Valami öszszetört, s csak görcsös erõlködés, kapaszkodás és koldulás maradt a szeretetért. 10