Vázlatok a türjei láprétek növényzetéről írta : Domokosné Nagy Éva, Budapest A Délnyugat Dunántúl korszerű florisztikai és növénycönológiai feldolgozására alakult munkaközösség egyik tagjaként 1953, és 1954-ben Kemenesháton és Kemenesalján végeztem terepkutatást. Alábbiakban e munka néhány eredményéről szeretnék beszámolni, elsősorban vázlatos képet kívánok adni a terület egyik jellemző részének, a türjei lápvidéknek növényzetéről. Zólyomi Bálint akadémikus hívta fel figyelmemet erre az alig ismert lápterületre, ahol Jávorka Sándor akadémikussal 1939 áprilisában jártak. K i t a i b e 1 Pál, Horvátország felé utaztában (1802 május) áthaladt Türjén, s útinaplójában a türjei erdők Asphodelus-ait is megemlíti, de a türjei és batyki határban fekvő láprétekről nem ír, jóllehet útját Batyk és Zalabér felé folytatta. (G o m b o c z : 9.) Az irodalomban csak Gáyer Gyula említi a türjei lápréteket a Cirsium oleraceum elterjedésével kapcsolatban (Vasvármegyei Múzeum Évkönyve, 1925, p. 16). 1953-ban öt, 1954-ben egy alkalommal kerestem fel ezt a területet. A terület földrajzi és éghajlati jellemzése Tűrje a Zala-kapturánál fekszik, ahol a Zala folyó DNy ÉK irányú folyását hirtelen megváltoztatja, és jellegzetes meridionális árkában folytatja útját tovább a zalai dombok között. Kéz Andor (17) után a következőkben vázolom a terület földrajzi jellegét: A jégkorszakban, valószínűleg a Mindel-eljegesedés folyamán bifurkált a Zala. Régi ága ÉK felé tartott továbbra is, de új ága D-nek fordult a Dráva irányába. A Balaton medencéjének az újpleisztocénban történt besüllyedésekor a D-i ág»lefejezte«a felső ág vízvidékét, s a Zala ettől az időtől kezdve e terület vizeit a Balatonba szállítja. A Zala alluviális síkja Batyk határától Tüskeszentpéterig kiszélesedik. Ennek oka kisebb arányú besüllyedés is lehet, amely a Balaton medencéjének besüllyedésével egyidőben keletkezhetett. Ezen a szakaszon a Zala legfiatalabb I, számú óholocén terrasza fejlett, szélessége az 1 km-t is eléri. Ma a Zala bevágódik feltöltött síkjába. I. számú terrasza az egész folyó mentén végighúzódik, és a mi területünkön is uralkodó jellegű, ahol kb. 3 méter magasan a középvízszint felett található. Növényföldrajzi szempontból igen jelentős, mert ezen a térszínen találjuk az igazi lápréteket. A II. számú terraszt a későbbi nagyarányú holocénkori feltöltődés eltakarja, ez a mai ártér alatt húzódik. A Zala III. számú, középpleisztocén terrasza kevésbé jelentős. Tüskeszentpéter felé bukkan csak fel, és az I. számú terrasz szintjénél 2 méterrel magasabban fekszik. Növénytársulásai már általában szárazabb jellegűek és homogénebbek. A IV. számú ópleisztocén terrasz kavicsos felszíne, amely körülbelül 30 m-rel fekszik magasabban a Zala középvízszintje felett, összefüggően húzódik Batyktól Türjéig. Egyhangú akácosok és szántóföldek fedik. Az igazi síkláp, a népiesen»batyki berek«-nek nevezett tőzegmedence, az I. számú terrasz felszínén található. A terraszkavicsra rakódott tőzeg vastagsága azonban nem jelentős. A tőzeg felett meszes réti agyag képződött, ezért a rét bazofil jellegű. Horváth Károly (15) dolgozatában olvashatjuk, hogy itt régebben nagyobb ingovány volt, amelyet csak néhány évvel 1908 előtt csapoltak le, s ezzel a láp optimális életfeltételeit megszüntették. A kiszárítás azonban nem sikerült, s hogy a század elején jelzett szikesedés nem haladt előre jelentősebben, ez részben a Ny-Dunántúl-i csapadékos, atlantikus vonásokat mutató éghajlatnak tudható be.
Tűrje és környéke éghajlati jellemzésénél nagy előnyt jelent, hogy Türjén csapadékmérő-állomás működik. (150 m tengerszintfeletti magasságban.) A csapadék évi átlagos mennyisége 711 mm. (H a j ó s y F. : 11.) A nyári hónapok a legcsapadékosabbak, június-júliusaugusztus. A csapadék maximumát augusztusban éri el. (83 mm.) Érdekes, hogy a közeli, de mégis nyugatabbra fekvő Zalaszentgrót és Csehimindszent állomásai már magasabb értékeket mutatnak. Havi és évi csapadékmennyiségek. 1901 1940. Állomások I. il. in. IV. v. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Évi Csehimindszent 33 35 47 66 79 81 85 93 75 62 54 47 757 Tűrje 35 33 44 57 73 76 76 83 74 61 54 45 711 Zalaszentgrót 38 35 48 61 79 82 82 90 80 66 53 48 767 A hőmérsékleti izotermák futása a csapadéktáblázat adataihoz hasonlóan a makroklíma kiegyensúlyozottságát, atlantikusabb jellegét mutatja. Az évi középhőmérséklet 9 10 C között van. (30 évi átlag.) A terület télen enyhe éghajlatú. A 0 C -os izoterma tőle keletebbre húzódik, tehát a hőmérséklet téli átlaga 0 C -nál magasabb. A tavaszi 10 C -os izoterma a Zala-könyök alatt fut el, és így területünket 9 10 C G -os átlagával a Ny-Dunántul-i vidékekhez kapcsolhatjuk. A nyári 19 C -os izoterma pontosan a Zala meridionális völgyén fut végig, tehát ismét a hűvösebb nyarú 18 19 C átlagú Ny-i területekhez kapcsolódik. Az őszi 10 C -os izoterma megint a Zala völgyén húzódik végig, tehát a tavaszihoz hasonlóan 9 10 C az őszi hőmérséklet átlaga. (Bacsó N. : 1.) A növényzet jellemzése A türjei láprét növénytársulásai a talajvízszint váltakozásának megfelelően kis területeken is változatos komplexumba egyesülnek. Megjelenésükben és uralkodó növényeikben sokfélék lehetnek. Csak azokat a társulásokat kívánom ismertetni, amelyek kiterjedésük és érdekességük folytán a táj jellemzésénél számbajöhetnek, fgy a kis forrásokat, a rétek közül az elterjedtebb Juncetum subnodulosi, Caricetum davallianae és a szárazabb Molinietum coeruleae társulásokat ; a lápréttől az égeres felé átmenetet jelentő Salicetum cinereae-t, és az égerlápot, Cariceto elongatae-alnetumot. Források A IV. számú terrasz lábánál, a tőzeges láprét szélén több helyen forrás bukkan fel. A laza terraszanyag csapadékvízzel telítődik, a terrasz alatti impermeábilis homokkőpadon őssze?yűlt talajvíz a terrasz tövénél tör felszínre. A források kis nyílt víztükrén elszórtan Lemna trisulca-t találhatunk. Kifolyójukban a Nasturtium officinale (2 A D értékkel), és Sium erectum (A D 2) a legjellegzetesebb. A kifolyókat legtöbbször, aránylag kis területen Glyceria max/ma-társulás övezi. Összetétele nagyon hasonlít U j v á r o s i M. (33.) Kehidáról közölt társulásaihoz. Egy ilyen Glyceria maxima-társulás jellemző összetétele Türjén a következő (csupasz nevek + A D értékkel) : Glyceria maxima A D 3, Glyceria plicata 2, Juncus articulatus 2 3, Mentha aquatica 2, Equisetum palustre 1 2, Phragmites communis 1, Caltha laeta, Ranunculus acer, Epilobium parviflorum, Myosotis palustris, Alisma plant ago-aquatica, Carex elata, Carex acutiformis, Scirpus silvaticus, Holcus lanatus. Mohái : Bryum ventricosum, Mnium Seligeri, Cratoneurum filicinum, Calliergon cuspidatum stb. A Glyceriaetumot nagyobb kiterjedésű Juncetum subnodulosi társulás veszi körül, sok Eriophorum-maX, Carex flava-va\, Myosotis palustris-sal
A Nasturtium officinale-t hasonló társulásban, T ü s k e s z e n t p é t e r közelében, az egyik levezető á r o k b a n is m e g t a l á l t a m. Legközelebbi ismert lelőhelyei egyéb k é n t : Lesenceistvánd ( S o ó - J á v o r k a : 32.) és P e t ő h e n y e ( K á r o l y i P ó c s : 16.) Juncus subnodulosus-asszocláció A türjei lápréteken, a többi zalai láprétekhez hasonlóan nagy területeket b o r í t a Juncus subnodulosus társulása. E társulás bő és oxigénben dús talajvizet k í v á n. W. K o c h (18.) szerint az oxigéngazdag talajvíz és az intenzív talaj szel lőzés a minden i r á n y b a n elágazó rizomák révén megakadályozza az erősebb tőzeglerakodást. A társulásra különben jellemző, hogy r i t k á b b növények nem igen fordul nak elő benne. Alábbi felvételemből kitűnik, hogy gyakran a Juncus subnodulosus összefüggő felső szintje alatt a Carex davalliana is alkothat második gyepszin tet. W. K o c h (18.) e társulás jellemző fajaként a Crepis paludosa-t jelöli meg. A Crepis paludosa ezzel szemben Türjén az égerláp jellegzetes n ö v é n y e. Juncus subnodulosus-társu\ás (16 m -ren, a»batyki berek«bejáratánál, 100%-os borítással, a talaj m é s z t a r t a l m a : 35,4%, a felvétel i d ő p o n t j a : 1954 j ú n i u s 3.) : 2 Juncus subnodulosus 4 5, Eriophorurn latifolium 2, a l s ó s z i n t : Carex davalliana 4 5, Equisetum palustre 3, Carex panicea 2, Carex flava 1 2, Prunella vulgaris 2, Ranunculus repens 1 2, Ranunculus acer 1, Galium palustre 1, Mentha aquatica 1, Epilobium parviflorum, Valeriana dioica, Succisa pratensis, Scorzonera humilis v a r. angastifolia, Taraxacum officinale ssp. palustre, Briza media. Carex davalliana-asszociáció Az év nagy részében álló vízzel elöntött területeken üde láprét-társuláso kat t a l á l u n k. A társulások mozaik-komplexként helyezkednek el. A Carex davalliana társulása a Balaton-vidékétől csaknem összefüggően jelentkezik a zalai É D-i irányú völgyekig. Míg azonban a türjei Carex daval liana-?, rétek, hasonlóan a Balaton-környékéhez, Schoenus nigricans-sal, sőt Sesleria coerulea-val keveredve t a l á l h a t ó k ( S o ó : 31), addig a Zala-völgyekben a Schoenus és a Sesleria már elmarad, és egy helyen Equisetum variegatum jelent kezik. (P ó c s szóbeli közlése.) A türjei lápréten a Sesleria coerulea egy folton a Molinietum és a Caricetum davallianae á t m e n e t i területén t a l á l h a t ó. A Carex flava t ö b b helyen alkot faciest, melytől a Schoenetum nigricans sötét foltjaival jól elválik. A Schoenus nigricans jó tőzegképző növény, s a türjei lápmedence tőzegét valószínűleg a régebben nagyobb kiterjedésű Schoenetumoktól kapta. Ez is bizo nyítja, hogy a Schoenus nigricans és a Carex davalliana társulása a lápon ősi, mely az emberi b e a v a t k o z á s h a t á s á r a szorul mindjobban vissza. Minden szerző megemlíti ennek a társulásnak nagyszerűen fejlett moha szintjét. Türjén ez azért is érdekes, mert a Drepanocladus lycopodioides (Schwaegr.) Warnst, nagy összefüggő területeket borít. Ezt a Magyarországra új és feltűnő h a b i t u s ú m o h á t m á r első utamon b e g y ű j t ö t t e m. (1953 április 11.) A Drepanocladus lycopodioides Európa É-i hűvösebb klímájú területeinek meszes lápjaiban él ; nyugat felé Grönlandig, kelet felé Szibériáig terjed. (Lásd a térképet.)^ Legközelebbi előfordulásai : Bécs mellett Margarethen am Moos ( B o r o s A. és a N ö v é n y t á r herb.), a K á r p á t o k b a n pedig Zsolna közelében Sulov (Z. P i I o u s : 26), a Vág és az Árva találkozásánál Stankovan ( J. S m a r d a : 30), Hoverla (G. K o z i j : 19), Rezinar (F. S c h u r : 29), Gyulafehérvár
(C. P a p : 22), és Gyulafehérvár közelében Igenpataka, Celna, K i r á l y p a t a k a, (C. P a p p : 23) a M a g a s t á t r a - i adatok kétesek. ( ]. V i I h e 1 m : 34), ( H a z s l i n s z k y F. : 12). Zólyomi B á l i n t (37) a Szászhermány-i l á p b a n a Schoenetum össze függő mohaszintjében uralkodó m o h a k é n t a Drepanocladus vernicosus-t és a Chrysohypnum stellatum-ot jelöli meg. A Drepanocladus vernicosus-t is megtalál tuk Türjén, a jégkorszaki reliktum jellegű Drepanocladus Sendtneri-vtl. Mind k e t t ő szórványosan szerepel flóránkban. A l á b b i a k b a n a jellegzetes Schoenus nigricans és Carex davalliana állomány felvételét adom. (Felvétel nagysága : 16 m. Helye :»batyki berek«. B o n t á s foka: 100%. Mésztartalom : felszínen 34,1-3 8, 4 %, 5 cm mélyen 23,4 19,4%. Felvétel ideje : 1954 j ú n i u s 3.) : 2 Schoenus nigricans 4, Carex davalliana 3 4, Carex flava (ssp. lepidiocarpa is) 3, Carex panicea 2, Carex hosíiana 1, Potentilla erecta 1, Galium uliginosum-palustre 1, Valeriana dioica 1, Linum caíharíicum 1, Mentha aquatica 1, Euphrasia rostkoviana,!, Leontodon autumnalis 1, Scorzonera Jiumilis var. angustifolia 1, Molinia coerulea 1, Ranunculus acer, Parnassia palustris, Epilobium parviflorum, Pedicularis palustris, Cirsium rivulare, Juncus alpinus v a r. fuscoater, Epipactis helleborine, Eriophorum latifolium, Eleocharis palustris ssp. mamillata (Phragmites communis s a r j a k ). A m o h a s z i n t 100%-os b o r í t á s ú : Drepanocladus lycopodioides és Chryso hypnum stellatum. I t t j e g y z e m meg, hogy m e g f i g y e l é s e m szerint a Schoenus nigricans tisztább á l l o m á n y a i a l á i n k á b b a Chrysohypnum stellatum t e l e p ü l. Molinia coerulea-asszociáció Az előbbi két társulásnál s z á r a z a b b a k a Molinia coerulea állományai. Tavasszal jellegzetesek i t t a különféle orchideák, az Orchis incarnata, 0. incar nata var. straminae és var. macrophylla, 0. palustris, 0. coryophora és a Gymnadenia conopea. A nedvesebb részeken i n k á b b Carex-ek, a szárazabb helyeken pedig a Holcus lanatus és az Arrhenatherion növényei dominálnak a Molinia coerulea növényei mellett. A rendszeres kaszálás u t á n ősszel ismét felújul a rét, következő felvételem ilyen őszi jellegzetes állapotot mutat be. (Felvétel helye :»batyki rét«. Felvétel nagysága : 16 m.) Borítás foka : 100%. A talaj m é s z t a r t a l m a : a felszínen 27,3%, 5 cm mélyen 19,6%. Felvétel ideje: 1953 szeptember 9.) : 2 Molinia coerulea 4 5, Carex panicea 3, Carex davalliana 2, Sanguisorba officinale 2, Galium boréale 2, Succisa pratensis 2, Ranunculus repens 1, Potentilla erecta 1, Galium verrum 1, Serratulatinctoria 1, Leontodon hispidus-leontodon autumnalis 1, Equisetum palustre, Parnassia palustris, Tetragonolobus siliquosus, Polygala amarella, Valeriana dioica, Linum catharticum, Gentiana pneumonanthe, Senecio erraticus ssp. barbareifolius, Centaurea jacea, Scorzonera humilis v a r. angustifolia, Cirsium rivulare, Salix rosmarinifolia, Iris sibirica. Mohaszint 8 0 % b o r í t á s ú : Fissidens adiantoides, Mnium Seligeri, Climacium dendroides, Chrysohypnum stellatum, Calliergon cuspidatum, Ctenidium molluscum. (A f e l v é t e l m e l l e t t i keskeny l e v e z e t ő á r o k b a n Fontinalis antipyretica is v o l t. ) Salicetum cinereae A láprét és az égererdő között fűzláp, Salicetum cinereae társulást t a l á l u n k. Ahol ez nagyobb kiterjedésben jelentkezik, ott a Phragmites communis-sal alkot szegényes társulást. É r d e k e s e b b növénye a Ranunculus lingua. Kisebb bokrosai ba a környező magas-sásos társulások és a Molinion növényei h ú z ó d n a k be. A kaszálástól megmenekedve i t t t a l á l t a m rá viritó Iris sibirica-k között a ma m á r ritka Hemerocallis lilio-asphodelus-ra (Hava). A fűzláp és az első égercsoport között egy m é l y e b b vizű részt találunk. I t t a Carex paradoxa a Carex elata-val alkot állományt. A júniusban még teljesen
elárasztott szakaszok partján a Carex-ek tövében és a Menyanthes semlyékekben él tömegesen a Meesea triquetra (L.) Angstr., Bryum neodamense Itzig., (Bryum venir icosum-mzx), Calliergon giganteum, (Schimp.) Kindb., Calliergon cordifolium (Hedw.) Kindb. moha. A Bryum neodamense, Drepanocladus lycopodioides, Meesea triquetra elterjedése Európában. Jelmagyarázat: 1. Mindhárom faj gyakoribb; 2. Mindhárom faj szórványos; 3. Drepanocladus lycopodioides ; 4. Meesea triquetra; 5. Bryum neodamense; 6. Meesea triquetra és Bryum neodamense együtt ; 7. Meesea iriquetra és ^Drepanocladus lycopodioides együtt ; Mindhárom faj együtt. A Meesea triquetra-t és a Bryum neodamense-t Boros Ádám mai és Vajda L á s z 1 ó val tett közös utunkon találta Boros Ádám. A Meesea triquetra nemcsak új faj, de új nem is hazánkban. Szórványosan fordul elő az északi földgömb mérsékelt övén ; inkább a nedves tundrákon él, ezenkívül a subartikus vidékeken. Az Alpokban 2000 méterig felhatol. A tundrákon Paludella és Meesea»reteket«említenek, de tömeges még Szibériában a Jenyiszej jeges áradásos vidékén is. Th. Herzog (13) szerint szubartikus glaciális flóraelem, a diluviális jégárak kiterjedésének köszönheti elterjedését. Reliktum moha az Alpesek előhegyein és az északnémet alföldön, főleg a glaciális kavics-lerakódások táján. (Lásd a térképet.)
A Meesea triquetra legközelebbi előfordulásai : a Vend-vidéken a Nagy ;Kerka forrásvidéke ( B o r o s 2), Bihar hegységben : Valea Szkorcsiercsi szortyogóiban. (P é t e r f i M. : 24), Árpás ( L. H e u f 1 e r : 14), Bucsecs (E. P o p : 28), Paring (P é t e r f i M. : 25), Gyergyóremete ( B o r o s Á. : 3), Kelemen havasok ( Z ó l y o m i B. : 39), Kosna és Nagyilva között ( B o r o s Á : 5), T á t r a, Lersch-villa (G y ő r f f y : 10), Magas T á t r a, Késmárki erdő (G. W a h l e n b e r g : 36), T á t r a, Mlynica völgye (V. K r a j i n a : 20). A Bryum neodamense szintén az északi magasabb szélességek lápi mohája, a nedves t u n d r á k o n, az Aulacomnium»úszó m o h a p á r n á i b a n «a Bryum ventricosü/72-mal e g y ü t t él. Szórványos elterjedésű, az Alpokban 3000 méterig is fel hatol. Egyetlen eddig ismert magyarországi lelőhelye Győr megyéből P a t a h á z a mellett»mestersegesen létrehozott gödörben keletkezett mocsarban«volt. (P o 1g á r, 27). Legközelebbi lelőhelyei : a Magas T á t r á b a n Kis-Tarpataki völgy (var. ovatum, Bo r o s Á. herb. 1938.), Vel ebitben : Divoselo(cca 560 m, D e g e n Á. : 6). A Calliergon giganteum ritka moha h a z á n k b a n. A Sátorhegységben Kemence patak völgyéből, t o v á b b á a Veresegyházi tó mellől ismert. (Egykor Római fürdőnél és Rákos-Isaszegnél is volt.)* Cariceto elongatae-alnetum Az égererdőt kisebb-nagyobb csoportokra bontja a beékelődött Caricetum elaiae asszociáció. Z ó l y o m i B á l i n t (38) hansági dolgozatában kitűnően jellemzi ezt a t á r s u l á s t :»A legősibb részeken, az égererdő két élesen elváló, de mozaik-komplex-szerűen egyesült részre különül : az éger közti mélyebb, raagas-sásos részekre (Carex Hudsonii-acutiformis szociáció) és a kiemelkedő t á masztó gyökeres, páfrányos égertönkökre (Nephrodium thelypteris szociáció). Ez a jellegzetes fiziognómia a kiszárítás folytán ma m á r a legtöbb helyen meg lehetősen elmosódott, vagy el is t ű n t, és ezért az aljnövényzet homogenebb.«türjén a fent jellemzett ősi állapotot találjuk még. A l á b b i a k b a n egy felvételt közlök : (égerláp-felvétel helye :»batyki berek«. Felvétel nagysága : 100 m. Borítás foka : lombkoronaszintben, 60%, cserjeszintben 30%, gyepszintben 100%. Talaj m é s z t a r t a l m a : felszinen 34,8% 35,2%, 5 cm mélységben 37,4%, 32%. F a m a g a s s á g : 10 12 m. F a v a s t a g s á g : 25 cm. Felvétel ideje: 1954 június. 3.) : 2 0 L o m b k o r c n a s z i n t : Alnus glutinosa A D 4, Fraxinus excelsior. Cserjeszint: Rubus caesitis 1, Frangula alnus, Sambucus nigra, Viburnum opulus. G y e p s z i n t : ( A - s z i n t ) Crepis paludosa 3 4, Cirsium rivulare 3, Caltha laeta 2 3, Nephrodium thelypteris 2, Filipendula ulmaria 2, Knautia drymeia 2, Eauisetum fluviatile 1, Angelica silvestris 1, Cirsium oleraceum 1, Paris quadrifolia 1, Poa triviális 1, Equisetum palustre, Athyrium filix-femina, Galium mollugo. Valeriana dioica, Geranium robertianum, Calystegia sepium, Symphytum officinale, Myosotis scorpioides. Lamium galeobdolon, Lychnis flos-cuculi, Veratrum album. ( B - s z i n t ) Asarum europaeum 3, Ajuga reptans 3, Ranunculus repens 2, Lysimachia nummularia 1 2, Mentha sp., Taraxacum officinale ssp. palustre. F e l v é t e l e m e t összehasonlítottam J. E g g 1 e r (7) Grác mellől közölt Alnetum felvételeivel. E g g 1 e r huszonnyolc konstans faja közül tizenhat szerepel a türjei felvételben. A türjei égeresben is a»támasztó gyökeres kiemelkedő éger-tönköket«a Dryopteris thelypteris és a Crepis paludosa növi be. E g g 1 e r a Crepis paludosa-t, * A Phitonotis calcarea, Türjéró'l, K o v á c s M a r g i t a meszes f o r r á s l á p o k egyik jellegzetes m o h á j a a s p i r á n s 1954. évi g y ű j t é s é b ő l. is előkerült
a Filipendula ulmaria-t, a Caltha palustris-t és a Chaerophyllum cicutaria-i tekinti karakterisztikusnak. (A Chaerophyllum cicutaria yz Alnus incana-s társulás jellemzője, nálunk csak Kőszeg környékén jelentkezik.) P ó c s T a m á s (16) szerint Zalában az égeres Caltha laeta-s t í p u s á b a n h e l y e n k é n t tömeges az Equisetum fluviatile var. limosum. Az Equisetum fluviatile var. limosum egy kisebb csoportját Türjén is m e g t a l á l t a m. Megemlítem, hogy az égeresben két r i t k á b b fatörzslakó m o h á t t a l á l t a m még : a Plagiothecium laetumot, és a Pl. silesiacum-ot. Boros Ádám g} űjtéséből a Pl. Ruthei is előkerült. Végezetül köszönetet mondok J á v o r ka S á n d o r a k a d é m i k u s n a k jegyzetei rendelkezésemre bocsátásáért, valamint Boros Á d á m professzornak és Vajda L á s z l ó k u t a t ó n a k, a k i k nagy s e g í t s é g e t n y ú j t o t t a k az á l t a l a m g y ű j t ö t t m o h á k m e g h a t á r o z á s á b a n, és i r o d a l m i a d a t a i k k a l t é r k é p e m ö s s z e á l l í t á s á b a n. Irodalom: 1. B a c s ó, N. : A h ő m é r s é k l e t e l o s z l á s a M a g y a r o r s z á g o n 1901 1930 ( B u d a p e s t, 1848, p p. 1 3 0 ). 2. B o r o s, Á. : A d a t o k a v e n d - v i d é k i erdei fenyvesek és t ő z e g m o h a l á p o k n ö v é n y z e t é n e k i s m e r e t é h e z ( B o t a n i k a i K ö z i., 41, 1944, p. 1 0 0 ). 3. B o r o s, Á. : A z E v o n v m m nana M a g v a r o r s z á g f l ó r á j á b a n ( B o t. K ö z i., 39, 1942, p. 645). 4. B o r o s, Á. : A T h u i d i u m l a n a t u m M a g y a r o r s z á g o n ( B o t. K ö z i., 39, 1942, p. 645). 6. D e g e n, Á. : F l o r a V e l e b i t i c a I I I. ( B u d a p e s t, 1938, p p. 598, spec. 430). 7. E g g 1 e r, J. : Die Pflanzen gesellschaften der U m g e b u n g v o n Graz ( R e p e r t ó r i u m specierum n o v a r u m r e g n i vegetabilis, 73, 1933, p p. 216). 8. G a m s, H. : K l e i n e K r v p t o g a m e n f l o r a v o n M i t t e l e u r o p a I. ( lena, 1950, p p. 186). 9. G o m b o c z, E. : D i a r i a I t i n e r u m P a u l i K i t a i b e l i I L (Budapest, 1945, p p. 1005, spec. 6 1 2 ). 10. G y ő r f f y, I. : A» B r y o p h y t a regni H u n g á r i á é e x s i c c a t a «r é s z é r e b e g y ű j t ö t t és K o l o z s v á r o t t rekedt fajok j e g v z é k e (Folia K r y p t., I, 1924, p. 3 3 ). 11. H a j ó s y F. : M a g y a r o r s z á g c s a p a d é k v i s z o n y a i 1901 1940 ( B u d a p e s t, 1952, p p. 1 5 7 ). 12. H a z s1 i n s z k y, F. : B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der K a r p a t h e n - F l o r a. V I I. L a u b m o o s e. ( V e r h a n d l. d. z o o l - b o t. Gesellschaft in W i e n, 1855, p. 774). 13. H e r z o g, T h. : Geographie der Moose (Jena, 1926, p p. 439). 14. H e u f 1 e r, L. : Specimen F l o r a e C r y p t o g a m a e vallis A r p a s c h C a r p a t h a e T r a n s s i l v a n i ( W i e n, 1853, p. 5 6 ). 15. H o r v á t h, K. : A Zala t e l e p ü l é s f ö l d r a j z a F ö l d r. K ö z i., 36, 1908, p. 5 0 7 0 ). 16. K á r o 1 v i, Á. & P ó c s, T. : A d a t o k D N y - D u n á n t ú l n ö v é n y f ö l d r a j z á h o z ( B o t. K ö z i. 45, 1954, p. 257 267). 17. K é z, A. : U j a b b teraszm e g f i g y e l é s e k a Zala m e n t é n ( F ö l d r. K ö z L, 71, 1943, p. 1 1 8 ). 18. K o c h, W. : Die V e g e t a t i o n s e i n h e i t e n der L i n t h e b e n e (St. Gallen, 1926, p p. 1 7 4 ). 19. K o z i j, G. : S t a t v g r a p h i e der T o r f - M o o r e u n d M o o r w i e s e n t y p e n der P o k u t i s c h e n K a r p a t h e n ( P a m i e t n i k panstw o w e g o inst. gosp. wiejskiego w P u l a w a c h, 15, 1934, p. 199). 20. K r a j i n a, V. : D i e Pflanzengesellschaften des M l y n i c a - T a l e s i n den V y s o k é T a t r y ( B e i h. z. B o t. Z e n t r a l b l a t t, 51, 1933, p. 6 2 6 4 ). 2 1. M o c n k e m e y e r, W. : D i e Laubmoose E u r o p a s. E r g a n g z u n g s b a n d z u R a b e n h o r s t ' s K r y p t o g a m e n f l o r a. ( L e i p z i g, 1927, p p. 960). 22. P a p p, C. C o n t r i b u t i o n a la connaisance de la flore b r y o p h y t e d u d i s t r i c t alba ( R e v i s t a S t i i n t i f i c a V. A d a m a c h i, 30, 1944, p. 238). 23. P a p p, C. : Considerations sur la v e g e t a t i c n b r y o p h y t e d u d i s t r i c t e alba ( B u l e t i n u l de I n f o r m a t i i al G r a d i n i i B o t a n i c e si al M u z e u l u i B o t a n i c d e l à U n i v e r s i t a t e a d i n C l u j, 25, 1945, p. 160). 24. P é t e r f i, M. : A d a t o k a B i h a r - h e g v s é g m o h a f l ó r á j á n a k i s m e r e t é h e z ( M a t h. T e r m. T u d. K ö z L, 30, 1908, p. 3 1 ). 25. P é t e r f i. M. : H u n y a d m e g y e l o m b o s m o h á i ( H u n y a d m e g y e t ö r t. és r é g. T á r s. É v k ö n y v e, 14, 1903, p. 1 0 1 ). 26. P i 1 o u s, Z. : E i n B e i t r a g zur briologischen D u r c h f o r s c h u n g K a l k k o n g l o m e r a t f e l s e n v o n S u l o v bei Z i l i n a in der Slowakei ( S b o r n i k M u z e á l. Slov. Spolecnosti, T u r c. Sveti M a r t i n, 30, 1930, p. 130.) 27. P o 1 g á r, S.: G y ő r m e g y e flórája ( B o t. K ö z i., 38, 1941, p. 201 352). 28. P o p, E. : A n a l i z e de Polen i n T ú r b a d i n Bucegi si Ceahlau ( B u l e t i n d u J a r d i n, 13, 1933, p. 2 ). 29. S c h u r, F. : E r u m e r a t i o p l a n t a r u m T r a n s s i l v s n i e ( V i n d o b o n a e, 1866, p. 8 5 6 ). 30. S m a r d a, J. : P r v i d o p l n e k k» M e c h u m S l o v e n s k a «(Casopis M o r a v s k é h o Musea v. B r n o, 37, 1952, p. 121). 3 1. S o ó, R. : A d a t o k a B a l a t o n v i d é k v e g e t á c i ó j á n a k i s m e r e t é h e z. I I. ( A M a g y. B i o l. I n t. M u n k á i, T i h a n y, 1930, p. 1 6 9 1 8 5 ). 32. S o ó, R. & J á v o r k a, S. : A m a g y a r n ö v é n y v i l á g k é z i k ö n y v e I I I (Budapest, 1951, p p. 1120). 33. U j v á r o s i, M.: Recherches sociologiques sur les p r é s a u x bords de la r i v i e r e Zala p r é s K e h i d a ( H o n g r i e ) ( A c t. G e o b. H u n g., 6, I f a s c, 1947, p. 9 3 1 0 3 ). 34. V i 1 h e 1 m, J. : D é c o u v e r t e s remarquables de B r y o p h y t e s p r o v e n a n t des B i e l s k é et V y s o k é et T a t r y ( V é s t n i k K r á l o v s k é c e s k é spolecnosti n a u k, t r. m a t. p f i r o d. P r a h a, 1927, p. 9). 35. W a g n e r, H. : Das M o l i n i e t u m coeruleae (Pfeifengraswiese) i n W i e n e r Becken ( V e g e t a t i o A c t a Geobotanica, 2, 1950, p. 1 2 8 1 6 5 ). 3 6. W a h 1 e n b e r g, G. : F l o r a C a r p a t o r u m p r i n c i p a l i u m ( G ö t t i n g a, 1814, p p. C X V I 4 0 8 ).
37. Z ó 1 y o m i, B. : A Drosera anglica Huds. új erdélyi termőhelye (Bot. Közi., 36, 1939, p. 154 156). 38. Z ö 1 y o m i, B. : A Hanság növényszövetkezetei. (Összefoglalás.) (Vasi Szemle, 7, 1934, p. 146 174). 39. Z ól vomi, B.": A Paludella squarosa a Kelemen havason (Bot. Közi., 40, 1943, p. 130). Beiträge über die Flachmoorwiesenvegetation von Türje Von É. Domokos Nagy, Budapest Die Verfasserin behandelt in ihrem Aufsatz die nordwestlich vom Balaton (Plattensee), am Knie des Flusses Zala gelegenen Flachmoorwiesen von Türje. Sie gibt in kurzen Umrissen ein Bild der Vegetation und erörtert das Vorkommen der in der ungarischen Flora neuen Moose : Meesea triquetra und Drepanocladus lycopodioides die in Gesellschaft von Bryum neodamense, Calliergon giganteum, C. cordifolium, Drepanocladus Sendtneri, D. vernicosus gefunden wurden.