Minél több vagy épp elég szelektálás? A lakossági szelektív hulladékgyűjtés gazdasági vetülete Bartus Gábor Ph.D. egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtan Tanszék titkár, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Budapest, 2011. február 23.
EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét. Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani 2020-tól. Mit mondhatunk közgazdászként fenti célkitűzés értelméről, megvalósíthatóságáról?
Első előzetes megjegyzés A szelektív gyűjtés nem értelmezhető önmagában! 1) Hasznosítás = szelektív gyűjtési logisztika + feldolgozás + másodlagos alapanyag piaca 2) A hasznosítás csak egy eszköze a hulladékgazdálkodásnak, ne feledkezzeünk meg a megelőzésről, az égetésről és a lerakásról sem.
Második előzetes megjegyzés A közpolitikák tervezésekor nem elegendő a szelektív gyűjtés költségeit és hasznait figyelembe venni! Ha közpénzeket is használunk a hulladékgazdálkodásban: 1) A hasznosítás pozitív haszon-költség mérlege csak szükséges, de nem elégséges feltétel. 2) Nagyobb megtérülésűnek kell lennie, mint a kormányzati cselekvésekből éppen kiszoruló legjobb alternatívának.
Első közgazdasági szempont A hulladék nem hasznosítása költségeket okoz, ezért a hasznosítás ésszerű. A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel, tehát externális költségekkel jár. A természeti erőforrások kitermelése növeli a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek. DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)
Második közgazdasági szempont A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű. A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás logisztikai költségek A hasznosítási technológia működtetése technológiai költségek A hasznosított anyagnak vevőt kell találni tranzakciós költségek
Az első és második szempont következménye A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő kell legyen a határköltséggel. A társadalmi feladat tehát nem a minél több, hanem az éppen elég hasznosítás.
Az optimális eszközarány (Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK]) 140 000 120 000 Határköltség (Ft/t) 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0 0 100 000 200 000 300 000 400 000 500 000 Mennyiség (t/év) Papír Műanyag Fém Üveg Komposztálás Lerakás Égető (létező) Égető (új)
Harmadik közgazdasági szempont A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik. A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől. A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte. A primer nyersanyagok ára időben változó. Az ártalmatlanító műveletek környezetszennyező hatása csökken (pl. szigorú EU-s technológiai követelmények hatására). Stb. A hasznosítás költségei is változékonyak. A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az infrastruktúra sűrűségétől függnek. Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek meg. Stb.
A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után P költség MC(hasznosítás) MC(lerakás, régi+externália) MC(lerakás, új) MC(lerakás, régi) Q1 Q0 Q hulladék mennyiség
A harmadik szempont következménye Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása. A határhasznok és a határköltségek azaz az optimum lokálisan és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik. Az EU egységes hasznosítási célértékei garantálják a szuboptimális hasznosítási gyakorlatot. (Nem hatékony a szabályozás.)
Települési újrahasznosítás tervezése Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006): Egyes települések bevált rendszere nem vihető át automatikusan egy másikra az eltérő gazdaságitársadalmi körülmények miatt Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát
Választás a logisztika módjai között Nincs minden körülmények közötti győztes megoldás, a járdamenti ( házhozmenős ) vagy a gyűjtőszigetes egyaránt hatékony lehet. Mindez függ a településszerkezettől, a lakások típusaitól, népsűrűségtől, stb.
Negyedik tétel A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra). Az állami beavatkozás hatékonyságát a kormányzati kudarcok gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.
A szabályozás problémái: hatékonyság (1) Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997 A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon): 45$/t betétdíj (deposit/refund) 85$/t termékdíj (advance disposal fee) 98$/t támogatás (subsidy) A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi! A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet. A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.
A szabályozás problémái: hatékonyság (2) Példa: Calcott and Walls, 2005 A hatékony települési visszagyűjtés elemei betétdíjas rendszerrel: A betétdíj központi (ár)szabályozása kontraproduktív lehet. A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek. A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél. A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.
Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a piramis-elv helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök egyaránt tekintettel kell lenni a hasznokra és a költségekre A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése
Az ésszerűtlen hasznosítási szabályozásnak súlyos ára van Az 50%-os TSZH hasznosítás költsége: Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, a gyűjtési hatékonyság 50%-os javulása mellett, 2007-es árakon!). Ez az összeg a hulladékhasznosító ágazat éves forgalmának kb. negyede. (2007-es árakon)
Hivatkozások és ajánlott irodalom Bartus G. Kaderják P. Pál G. (1997) A hulladékelhelyezés megoldási lehetőségei és a lakosok fizetési hajlandósága, Budapest: Kézirat. Calcott, P. Walls, M. (2005) Waste, recycling, and Design for Environment : Roles for markets and policy instruments, Resource and Energy Economics, Vol. 27, 287-305. Department of Environment, Transport and Regions [DETR] (2001) Recovery and Recycling Targets for Packaging Waste in 2001 (Regulatory Impact Assessment). DETR, London. EEA (2009) Diverting waste from landfill, EEA Report No 7/2009, European Environment Agency, Copenhagen. Fullerton, D. Kinnaman, T.C. (1995) garbage, recycling and illicit burning or dumping, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 29, 78-91. Jenkins, R.R. Martinez, S.A. Palmer, K. Podolsky, M.J. (2003) The determinants of household recycling: a material-specific analysis of recycling program features and unit pricing, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 45, 294-318. Lavee, D. Regev, U. Zemel, A. (2009) The effect of recycling price uncertainty on municipal waste management choices, Journal of Environmental Management, Vol. 90, 3599-3606. OECD (2004) Addressing the Economics of Waste, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris. OECD (2007) Improving Recycling Markets, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris. Palmer, K. Sigman, H. Walls, M. (1997) The Cost of Reducing Municipal Solid Waste, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 33, 128-150. Palmer, K. Walls, M. (1997) Optimal policies for solid waste disposal Taxes, subsidies, and standards, Journal of Public Economics, Vol. 65, 193-205. Walls, M. Palmer, K. (2001) Upstream Pollution, Downstream Waste Disposal, and the Design of Comprehensive Environmental Policies, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 41, 94-108.
Köszönöm a figyelmet! Észrevételek, vélemények: bartus@eik.bme.hu