A fiatalkorú elítéltek áldozati minőségének vizsgálata különös tekintettel a családon belüli erőszakra

A fiatalkorú elítéltek áldozati minőségének vizsgálata különös tekintettel a családon belüli erőszakra Készült az Országos Bűnmegelőzési Bizottság támogatásával A kutatás vezetője: Dr. Ligeti Katalin Résztvevő kutatók: Dr. Hollán Miklós Schmidt Andrea Dr. Végvári Réka Budapest 2008

A kiadvány címe: A fiatalkorú elítéltek áldozati minőségének vizsgálata különös tekintettel a családon belüli erőszakra Minden jog fenntartva. A kötet lezárva: 2009. január 19. Szerzők: Ligeti Katalin 1-2. fejezet (társszerző), 4. fejezet Hollán Miklós 1-2. fejezet (társszerző) 6. fejezet Schmidt Andrea 1-2. fejezet (társszerző), 3. fejezet Végvári Réka 1-2. fejezet (társszerző), 5. fejezet Szerkesztők: Ligeti Katalin, Hollán Miklós ISBN 978-963-06-7027-2

Tartalomjegyzék 1 Összefoglaló 5 1.1 Megállapítások...5 1.2 Következtetések és javaslatok...13 2 Bevezetés 14 3 A kutatás menete (Schmidt Andrea) 18 3.1 Az adatfelvétel eszköze és módja...18 3.2 A kiválasztott minta, és a mintaválasztás menetének leírása...20 3.3 A tényleges minta és a mintakeret eltérései - a minta súlyozása...22 3.4 Terepmunka...23 4 A vizsgált populáció szocio-demográfiai jellemzői (Ligeti Katalin) 26 4.1 Demográfiai változók...26 4.2 Családi háttér és szocio-ökonómiai státusz...28 4.2.1 Családi háttér 29 4.2.2 Iskolai előmenetel és képzettség 33 4.2.3 Kortárs csoport (baráti társaság) 40 4.2.4 A szabadidő eltöltése 41 4.2.5 Társas szabadidő 43 4.2.6 A lakókörnyezet és az életkörülmények 43 4.2.7 Foglalkoztatottság 48 4.2.8 Kisebbségi önbesorolás néhány jellemző mentén 51 4.3 Szexuális élet és pszichoaktív szerek használata...52 4.3.1 Szexuális élet 52 4.3.2 Pszichoaktív szerek használata 54 4.3.3 Pszichológus felkeresése 58 4.4 Összefoglalás...59

5 Az áldozatiság vizsgálata (Végvári Réka) 60 5.1 A sértetti minőség...60 5.2 Az erőszakos cselekmények sértettjei...62 5.3 A többszörös viktimizáció szerepe...64 5.4 A támadó személye...65 5.5 A vizsgált cselekmények észlelése...66 5.6 A sértetti és észlelői minőség szerepének összevetése...69 5.7 Összefoglalás...70 6 Az elkövetett bűncselekmények (Hollán Miklós) 72 6.1 Alapadatok...72 6.2 A sértetti minőség hatása az erőszakos cselekmények elkövetésére...78 6.3 A bűncselekmény észlelésének hatása az erőszakos cselekmények elkövetésére...81 6.4 Az erőszakos bűncselekményre kiható más tényezők...81 6.4.1 Nem 81 6.4.2 Házastárs (élettárs), gyermek 81 6.4.3 Testvérekkel való együttélés 82 6.4.4 Intézet, családotthon, állami gondozás 83 6.4.5 Szexuális élet 83 6.4.6 Pszichoaktív szerek 84 6.4.7 Pszichológus 87 6.4.8 Sportolás 88 7 Irodalom 89 8 Mellékletek 92 5. táblázat - Erőszakos bűncselekmények az ügyészségi besorolás alapján...98 8.1 Kérdőívek...98

1 Összefoglaló A kutatás célja annak elemzése volt, hogy a magyar fiatalkorú elítéltek esetében kimutatható-e az áldozati és az elkövetői minőség összekapcsolódása és amennyiben igen, milyen jellemzői vannak ennek az összefüggésnek. Kutatásunk tehát a fiatalkori bűnözés ismertté vált részére vonatkozott, de a kutatás kérdései nemcsak az elkövetővé és áldozattá válás jellemzőit kívánták feltárni, hanem a fiatalkorú elítéltek családi hátterét, iskolai előmenetelét és azokat az egyéb tényezőket, amelyek a szakirodalom alapján tipikusan közrehatnak abban, hogy valaki bűncselekmény elkövetőjévé és/vagy áldozatává váljon. 1.1 Megállapítások A kutatás során megkérdezett a bíróság által 2007-ben elmarasztalt fiatalkorúak kilenctizede férfi. Elítélés idején beöltött életkoruk 15 és 19 év között volt. A válaszadók 91,7 %-a vidéken, míg 8,3%-uk Budapesten lakik. A válaszadók családszerkezete kedvezőtlen. Csak felük él együtt édesapjával és édesanyjával is. Ha az egyik vér szerinti szülőjük nem él velük együtt, az általában az édesapa. Különösen magas, a válaszadók negyedét teszi ki azok aránya, akik egyik vér szerinti szülőjükkel sem élnek együtt. A válaszadókkal együtt élő vér szerinti szülők hiánya más nem elítélt mintán végzett felmérések adatival összevetve kriminogén faktorként értékelhető. A hasonló korú népességgel szemben szinte minden válaszadónak van testvére, illetve a testvérek száma magasabb az átlagosnál. A hasonló korú népességhez képest viszonylag magas azok aránya, akik már házastársukkal (élettársukkal) élnek együtt. Szintén magasabb azok aránya, akiknek van saját gyermeke, sőt azok életkora az általában megszokottnál korábbi gyermekvállalást feltételez. Igen alacsony az aránya a válaszadók között legalábbis önbevallásuk szerint a kriminogén szempontból egyértelműen kedvezőtlennek tekinthető lakókörnyezetnek, pl. cigánytelep, tanyás ingatlan, kolónia. A válaszadók családi lakóházának közművekkel való ellátottsága önmagában nézve nem kedvezőtlen, hiszen több mint háromnegyedük rendelkezik állandó melegvíz ellátással, illetve angol WC-vel. Mindazonáltal a válaszadók családjának életkörülményei feltehetően hátrányosabb anyagi helyzetükre visszavezethetően rosszabbak, mint a teljes népességé.

A kutatásunkban megkérdezett elítéltek családjainak anyagi helyzete összességében kedvezőtlenebb, mint a bűncselekmény miatt bíróság által el nem marasztalt fiataloké. Ennek jele az, hogy bizonyos tárgyakat (autó, számítógép) a népesség egészében jellemző szintnél kisebb arányban birtokolnak. A mindennapi élet fenntartását megkönnyítő háztartási gépekkel (hűtő), illetve szórakoztató elektronikai készülékekkel (Televízió) viszont az elítéltek családjai is más fiatalok családjához hasonló (igen magas) arányban rendelkeznek. A fiatalkorú elítélteket korosztályuk egészéhez képest az iskolarendszerből való kimaradás, illetve a tanórákról való indokolatlan távolmaradás jellemzi. A fiatalkorú elítéltek között ugyanis az iskolába járók aranya elmarad korosztályuk átlagától, a notórius iskolakerülőké viszont messze meghaladja azt. Az iskola nevelő funkciójának, illetve az iskolai közösségbe való integrálódásnak a hiánya nyilvánvalóan károsan hat szocializációjukra, csökkenti munkaerő-piaci elhelyezkedési lehetőségeiket, illetve mutathatja bizonyos a bűnözéstől visszatartó tényezők (elsősorban a családi ellenőrzés) hiányát is. A népességnél nagyobb arányban jellemzi a fiatalkorú elítélteket az iskolai kudarcélmények legsúlyosabbja az évismétlés, amelynek előfordulása a válaszadók több mint felét érintette. Az évismétlés és a válaszadó családjának anyagi helyzetét jellemző ismérvek közötti szignifikáns összefüggés alapján a kutatás alátámasztja azt a feltételezést, hogy az évismétlés sokszor az anyagi javak olyan mértékű hiányának jele, amely még az iskolai követelmények teljesítését is megnehezíti, egyúttal a reménytelenségből való kitörés eszközeként bűnözésre hajlamosít. A kutatásban válaszadó elítéltek között a magántanulók aránya jelentősen meghaladja a közoktatási átlagot. Igazolódott az a feltételezésünk is, hogy a vizsgált személyek között a magántanulói státusz az oktatási rendszerből való kivezetődés előszobája, ami igen kedvezőtlenül hat ki a továbbtanulás lehetőségére. A fiatalkorú elítéltek között az iskolával való konfliktus is igen gyakori, hiszen a válaszadók harmada iskolát váltott, amelynek okaként leggyakrabban a külső intézményi kényszert vagy javaslatot említik. Ezek körében az iskolai ajánlás vagy eltanácsolás magas aránya azt valószínűsíti, hogy az iskolaváltás és a bűnelkövetés mögött hasonló közös ok: a társadalmi beilleszkedés zavara állhat.

A munka világától való távolmaradás más fiatalok szüleihez képest sokkal komolyabban érinti a fiatalkorú elítéltek szüleit. A legsúlyosabb a válaszadók harmadát kitevő csoportnak a helyzete, ahol a családban egyik szülő sem dolgozik. A kutatási eredmények alátámasztották azt a magyarázatot, hogy a szülők munkaviszonyának hiánya nem közvetlenül, hanem a család anyagi helyzetén keresztül hathat ki kedvezőtlenül a gyermekek bűnelkövetésére, illetve azt az összefüggést is, hogy az eleve deprimált társadalmi státuszú személyek kisebb eséllyel kerülnek be a munka világába. A válaszadóknak lényegesen kisebb arányban van állandó baráti társasága, mint a bíróság által el nem marasztalt fiataloknak. Ez viszont olyan magyarázatot is alátámaszthat, hogy bizonyos elkövetők magukat magányosnak érezve, különböző laza csoportosulások között sodródva lépnek a bűnözés útjára. A válaszadók szabadidejüket a legtöbben tévénézéssel, zenehallgatással töltik, illetve a haverokkal lógnak, méghozzá mindhárom tevékenység tekintetében leggyakrabban heti négy órát vagy annál többet. Ehhez képest kisebb népszerűségnek örvend az újság és képregény olvasás, a lista vége felé elhelyezkedő könyvolvasásánál pedig még a házi feladat megírása is gyakoribb időtöltés. Ezek az adatok azonban nem térnek el olyan mértékben a nem elítéltekre vonatkozó önbevallásos felmérés adataihoz képest, hogy a szabadidő eltöltés bizonyos formáit vagy tevékenységre fordított időt kriminogén tényezőként értékelhessük. A válaszadók majdnem fele roma származásúnak tartja magát, amely aránya jelentősen meghaladja az etnikum a teljes hazai népesség hasonlóan fiatal korosztályán belüli arányát is. A válaszadók majdnem mindegyikének volt szexuális kapcsolata, ami magasabb a korosztályukban jellemző aránynál. A szexuális élet ilyen nagyarányú megkezdése tehát az elítéltek olyan személyiségvonásait (kockázatkeresés) is tükrözheti, ami a bűnözői aktivitásra is kihatással lehet. A rendszeres és nagymértékű alkohol, illetve az altatók (nyugtatók) fogyasztása elsősorban a szülők generációjában, addig a kábítószer használat a fiatalok között tekinthető legalábbis a válaszadók szerint gyakoribbnak. A fiatalkorúak magasabb arányban járnak pszichológushoz, mint családtagjaik, aminek oka éppúgy lehet a pszichés problémák nagyobb aránya, 7

mint az, hogy a szabadságvesztés (javítóintézeti nevelés, pártfogó felügyelet) körében találkoztak ezzel az ellátással. A válaszadóknak több mint kétharmada volt valamilyen vizsgált bűncselekmény vagy más cselekmény sértettje. A válaszadók kevesebb, mint fele lopás, negyede pedig testi sértés, illetve kiközösítés áldozatává vált. Ötödükkel szemben követtek el rablást, ehhez képest kevesebb, mint egy tizedük vált beavatási szertartás áldozatává. A vizsgált erőszakos cselekmények sértettjeinek aránya meghaladja a válaszadók felét. A kutatás adatai alapján bizonyos erőszakos bűncselekmények sértettjeinek aránya jóval magasabb az elítéltek között, mint a teljes fiatalkorú népességnél. A különbség hátterében tehát legalább részben a nemcsak bűnözéssel, hanem ezen belül erőszakkal is telített környezet állhat, ahol a szereposztás a bűncselekmény elkövetője és valamely erőszakos cselekmény áldozatává válás között gyakran csak a véletlen műve. Az erőszakos cselekmények összetétele a sértetti oldalon kedvezőtlen szerkezetet mutat, mivel a válaszadók körében az elszenvedett erőszak súlyosabb fajtáinak előfordulási aránya nagyobb, mint a fiatal népességen belül. A sértetté válás jellemző száma cselekménytípusonként eltérő, így rablás, testi sértés és beavatás esetén az egyszeres, míg faji alapú erőszak és kiközösítés esetén a háromszoros vagy annál is többszörös viktimizáció a jellemző. A kutatás alapján tehát nem lehetett igazolni azt a tételt, hogy a többszörös áldozattá válás általában véve az elítélt populáció jellegezettsége lenne. Amely esetekben ugyanis az elítéltek között jellemzően többszöri áldozattá válásról számoltak be (faji stb. erőszak vagy kiközösítés), ott ezt a cselekmény jellege megmagyarázza. A sértetté válás helye általában az iskola vagy a lakókörnyezet, illetve szórakozóhely, mégpedig olyan cselekményeknél is, mint a rablás vagy testi sértés. Egyedül a beavatás különbözik jellemző elkövetési helyében a többi cselekménytípustól, hiszen itt nyilvánvalóan magasabb a kollégium, diákotthon aránya. A támadó a beavatás és a kiközösítés kivételével általában idegen, de magas az iskolatársak, illetve a baráti társaság tagjainak aránya is. Igen kedvezőtlen tendencia a baráti kör tagja elleni cselekmények számottevő előfordulása olyan cselekményeknél (így rablásnál, illetve lopásnál), ahol ez nemcsak a társadalmi normákkal, hanem a betyárbecsülettel is ellentétes magatartást, így súlyosan anómiás állapotot jelez.

A családon belüli sértetté válásról viszont minden fajta cselekmény (így nemcsak rablás, hanem pl. testi sértés) esetén is igen alacsony arányban számoltak be a sértettek. A kutatás tehát itt is megerősítette azt a korábbi szakirodalmi álláspontot, hogy az önbevalláson alapuló kérdőívek érzékeny kérdések esetén nem feltétlenül képesek hasznosítható adatokat szolgáltatni. A válaszadóknak több mint kilenctizede volt valamilyen vizsgált erőszakos vagy nem erőszakos cselekmény észlelője. A válaszadók körülbelül fele számolt be arról, hogy más ellen irányuló testi sértésnek, lopásnak, illetve rablásnak valamint faji stb. alapú erőszaknak volt szemtanúja. Igen magas, a négyötödöt megközelítő az aránya azoknak, akik az iskolában szemtanúként tapasztaltak kiközösítést, ennél kisebb azoké, akik a baráti körben. A vizsgált cselekményeket a válaszadók jellemzően háromszor vagy többször észlelték, mégpedig cselekménytípusonként nem igazán eltérő arányban. Az észlelés helye általában az iskola vagy a lakókörnyezet, kivéve a beavatást, ahol az iskola mellett magasabb arányban van jelen a kollégium (diákotthon), a lakókörnyezeté pedig alacsonyabb. A támadók és az áldozatok a beavatás és a kiközösítés kivételével általában idegenek, de magas az iskolatárs, illetve a baráti társaság tagjainak aránya is, mégpedig nemcsak a testi sértés, hanem a lopás és rablás és faji erőszak esetén is. Az adatok tehát az iskolai környezet és a baráti társaság komoly kriminális fertőzöttségére engednek következtetni, ami önmagában igen kedvezőtlen tünet. Az adatok az észlelés tekintetében is megerősítik a baráti társaság tagja ellen irányuló lopás számottevő előfordulását. A sértettek és észlelők aránya leginkább azon bűncselekményeknél és más cselekményeknél tér el, ahol megjelenik az erőszak. Az eltérés feltételezésünk szerint gyakran azt tükrözi, hogy a válaszadó fiatalok az erőszakos cselekmény áldozatává válást titkolni való gyengeségnek, míg a lopás sértettjévé válást kivédhetetlen sorscsapásnak tartják. A válaszadók háromnegyede bevallása szerint elkövetett már valamilyen vizsgált cselekményt, így rongálást, lopást, betöréses lopást, viselt már fegyvert, verekedett csoportosan, rabolt vagy okozott testi sértést. A válaszadók körében leggyakrabban elkövetett bűncselekmény a csoportos verekedés, amelyben a válaszadók majdnem fele vett már részt. A válasz- 9

adók több mint harmada követett már el bevallása szerint rongálást, illetve lopást, egynegyedük betöréses lopást, míg egyharmaduk hordott fegyvert és egytizedük testi sértést vagy rablást. A bevallott bűncselekmények jellemző belépési életkora eltérő, így annak mediánja rongálás és lopás esetén 14 év, betöréses lopásnál, illetve fegyverviselésnél és csoportos verekedésnél 15 év, míg rablásnál és testi sértésnél 16 év. Szépen tükröződik tehát azon szakirodalomban megismert összefüggés, hogy a fiatalok elsőként nem személy elleni erőszakos bűncselekményeket követnek el, majd ezt követi a személy elleni erőszakos bűncselekmények megvalósítása. A csoportos verekedés mellett a rongálás és (betöréses) lopás tipikusan társas tevékenység, de a társas elkövetés aránya nem azonos, hiszen az előbbinél háromnegyed, míg az utóbbiaknál kétharmad. A rablás is jellemzően társas tevékenység, de e bűncselekmény esetén igen magas az egyedüli elkövetések aránya is. A bevallott bűncselekmények közül egyedül a fegyverviselés és a testi sértés tipikusan magányos tevékenység, amit a válaszadók körülbelül kétharmada egyedül követett el. A bevallott bűncselekmények jelentősen eltérnek abban a tekintetben, hogy milyen magas az adott cselekménynél a látencia. A fegyverviselés, a lopás, illetve a rongálás esetén a cselekmény elkövetője az esetek felében nem derül ki, csoportos verekedésnél és testi sértésnél azok harmadában, míg a rablás esetén csak ötödében. A bűncselekmények jelentősen különböznek abban, hogy a cselekmény elkövetése előtt a válaszadók milyen arányban fogyasztottak alkoholt. A rongálást megelőzően az elkövetők majdnem fele fogyasztott alkoholt, míg testi sértés esetén harmada, rablás esetén pedig negyede, a betöréses lopásnál és csoportos verekedésnél ötöde, míg lopásnál tizede. Látható, hogy az alkohol fogyasztásának aránya erős korrelációt mutat az elkövetett bűncselekmény erőszakos jellegével. Érdekes még annak kiemelése, hogy az alkoholfogyasztás a rongálás (azaz tipikusan öncélú dolog elleni erőszak) elkövetésével erősebb összefüggést mutat, mint a személy elleni erőszakkal vagy a dolog elleni erőszak más fajtáival. A bevallott bűncselekmények abban is jelentős mértékben különböznek, hogy a cselekmény elkövetése előtt a válaszadók milyen arányban fogyasztottak drogot. A drogfogyasztás jellemzi rablás elkövetőinek ötödét, míg a testi sértés és a betöréses lopásnál az elkövetők több mint egy tizedét, rongá- 10

lás és lopás esetén viszont csak kevesebb mint egy tizedét. A kábítószerek fogyasztásának aránya is erős korrelációt mutat tehát az elkövetett bűncselekmény erőszakos jellegével, és különösen magas a rablás esetén. Módszertanilag a későbbi kutatások számára is érdekes összefüggés, hogy egy kutatásban önbevallás alapján nyert adatok igazán jól egymással, nem pedig a hivatalos adatbázisok tartalmával keresztezhetők. Így az elítélés alapjául szolgáló erőszakos cselekményekre nézve egyetlen eset kivételével nem mutatható ki szignifikáns összefüggés azzal, hogy a válaszadó valamely vizsgált (erőszakos, családon belüli erőszakos) cselekmény áldozata volt. Ezen egyetlen esetben is egyébként a cselekmények erőszakos jellegének megállapítása részben önbevalláson alapult, és csak elkövetésük ténye eredt hivatalos adatbázisból. Ezzel szemben sokkal nagyobb számban sikerült szignifikáns összefüggést kimutatni az erőszakos cselekmények sértettjévé válással, ha az erőszakosnak minősülő bűncselekmények elkövetését (így jellegét is) a válaszadók önbevallása alapján állapítjuk meg. A kutatás alapján az önbevallásuk szerint testi sértést vagy csoportos verekedést elkövetők között nagyobb arányban vannak azok, akik valamilyen vizsgált cselekmény (ezen belül az erőszakos cselekmény) áldozatává váltak. Míg azonban a testi sértés elkövetése a nem erőszakos bűncselekmények (azaz a lopás) áldozatává válással is szignifikáns összefüggést mutat, addig a csoportos verekedésnél ilyen kapcsolat csak az erőszakos bűncselekmények (ezek között pl. a testi sértés) áldozatává válással mutatható ki. Ugyanakkor a testi sértés tekintetében is attól függően eltérő erősségű az összefüggés, hogy az elkövető lopás vagy erőszakos személy elleni bűncselekmény áldozatává vált. A kutatás adatai alapján nem lehet eldönteni, hogy a két tényező közötti összefüggés létrejöttében mekkora szerepe van a kauzális kapcsolatnak, azaz a trauma gátlásokat feloldó erejének vagy fordítva éppen annak, hogy az elkövető az erőszakos bűncselekmény elkövetésére tekintettel vagy azzal egyidejűleg viktimizálódik. Az sem határozható meg, hogy miként alakítják az összefüggést olyan közös okozó tényezők (pl. kockázat- vagy egyenesen konfliktuskereső személyiség), amelyek a sértetti és az áldozati minőségre egyaránt kihatnak. A magyarázatok erejének meghatározása csak egy további kvantitatív vagy kvalitatív felmérés kiértékelésének feladata lehet, amelyben a felveendő adatok körét jelenlegi kutatásunk eredményeire támaszkodva dolgozzuk ki. 11

A kis elemszám miatt nem sikerült összefüggést találni (sem cáfolni) abban a tekintetben, hogy szignifikánsan nagyobb (kisebb) arányban követnének el erőszakos bűncselekményt a családon belüli erőszak áldozatai. Az önbevallás alapján különböző vizsgált erőszakos bűncselekmények elkövetői között szignifikánsan nagyobb a vizsgált (erőszakos) cselekmények észlelőinek aránya, mint az összes válaszadó között. A szignifikáns összefüggések tekintetében megfelelően utalunk a sértetti minőség kapcsán tett megállapításainkra. Sőt az erőszakos cselekmény elkövetése olyan esetekben is szignifikáns kapcsolatban van a vizsgált cselekmények észlelésével, amikor annak sértettjévé válással nem. A válaszadók összességéhez képest az erőszakos bűncselekmények elkövetői között nagyobb a férfiak aránya, de kisebb arányban rendelkeznek velük együtt élő testvérrel. Jellemző rájuk, hogy nagyobb arányban élnek szexuális életet náluk idősebb személyekkel, illetve fogyasztanak rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt, illetve használnak drogot. Nagyobb arányban szednek altatót és nyugtatót, illetve járnak pszichológushoz. Magasabb köztük azok aránya is, akik heti több órát sportolnak. Az erőszakos elkövetés és a fenti bűnözésre hajlamosító vagy attól viszszatartó tényezők összefüggésének sokféle egymással is összeférő magyarázata lehet. Oksági jellegű magyarázat, hogy a saját vagy családtagok, barátok alkohol- vagy drogfogyasztása bizonyos mértékben növelheti az erőszakos bűncselekmény elkövetésének valószínűségét. Máskor a feltételezhető oksági összefüggés iránya nem határozható meg egyértelműen, hiszen a pszichológushoz járás e körben magasabb arányának lehet oka, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetői több esetben rendelkeznek pszichés zavarokkal, de az is, hogy éppen az erőszakos bűncselekmény elkövetésére tekintettel kapnak másoknál gyakrabban a büntető igazságszolgáltatás keretében pszichológusi segítséget. Természetesen bármely esetben bizonyos mértékben a tényezők korrelációját valamely harmadik tényező kihatása is előidézheti, hiszen lehet, hogy pl. bizonyos lelki defektusoknak az alkoholizmus kialakulásában és az erőszakos bűncselekmény elkövetésében egyaránt szerepük van. 12

1.2 Következtetések és javaslatok Noha pilot study jellegű kutatásunk célja elsősorban az volt, hogy a helyzet leírásával és értékelésével előkészítse további, a témakört érintő kutatások megtervezését, az eredmények és azok elemzése alapján már bizonyos, a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó javaslatok körvonalazhatók. Ezek közül a legfontosabbak a következők: A bűncselekmények megelőzése végett is erősíteni kell azokat az állami intézményeket, valamint támogatni kell azokat az egyházi és civil szervezeteket, amelyek szakértő segítséget biztosítanak a család felbomlásakor bekövetkező krízishelyzetekben. Az általános társadalompolitikai program kialakításánál szükséges annak hangsúlyozása és figyelembevétele, hogy a munkahelyteremtés komoly bűnmegelőzési hatással bírhat a fiatalkorúak és szüleik korosztálya tekintetében is. A bűnmegelőzés szempontjából is kedvező hatású a társadalmi kötődés erősítése, ebben különös szerepet játszik az iskolarendszer átalakítása, beleértve a kényszerű magántanulók számának csökkentését. Komplex programokat kell kidolgozni arra, hogy az erőszakot kiszorítsák azokról a területekről, így elsősorban az iskolákból és a szórakozóhelyekről, amelyek a fiatalok életvitelében központi jelentőségűek. További (elsősorban mélyinterjúkon alapuló) kutatások szükségesek a családon belüli erőszak és a fiatalkorú bűnelkövetés közötti összefüggések feltárására. Szintén további kutatások szükségesek egyrészt a kisebbségi önbesorolás, a társadalmi szegregáció és a bűnözés kapcsolatának feltérképezéséhez; másrészt a pszichoaktív szerek fogyasztásának az elkövetővé és áldozattá válásban betöltött szerepének a feltárásához. 13

2 Bevezetés Magyarországon a rendszerváltás óta csak nagyon kevés empirikus kutatás foglalkozott a fiatalkorú elkövetőkkel. Az OKRI 2004-ben lefolytatott a Fiatalkorú elkövetők gyermekkora az elkövetővé válás előzményei c. kutatása, valamint a 2008-ban lefolytatott Látens fiatalkori devianciák c. kutatása egyaránt jelezte, hogy a fiatalkori bűnözés sajátosságainak megismeréséhez további felmérések szükségesek. Jelen kutatásunk célja a fiatalkori bűnözés egy részaspektusának vizsgálatával annak elemzése volt, hogy a magyar fiatalkorú elkövetők esetében kimutatható-e az áldozati és az elkövetői minőség összekapcsolódása és amennyiben igen, milyen jellemzői vannak ennek az összefüggésnek. Kutatásunk tehát a fiatalkori bűnözés ismertté vált részére vonatkozott, de a kutatás kérdései nemcsak az elkövetővé és áldozattá válás jellemzőit kívánták feltárni, hanem a fiatalkorú elítéltek családi hátterét, iskolai előmenetelét és azokat az egyéb tényezőket, amelyek a szakirodalom alapján tipikusan közrehatnak abban, hogy valaki bűncselekmény elkövetőjévé és/vagy áldozatává váljon. Kutatásunk pilot study jellegű. Célunk tehát elsősorban az volt, hogy a helyzet leírásával és értékelésével előkészítse további, a témakört érintő kutatások megtervezését. A vizsgálódás tehát döntően leíró jellegű, azaz fókuszában a fennálló helyzet rögzítése, további kutatási területek megállapítása, a keletkezett adatok hasznosítási lépéseinek megfogalmazása állt. Ennek során azonban olyan összefüggések is napvilágra kerültek, illetőleg olyan mélységű elemzés is szükségessé vált, aminek az alapján már bizonyos, a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó javaslatok is körvonalazhatók. Ezek közül a legfontosabbakat a tanulmány összefoglalója tartalmazza. A kutatásban alkalmazott kérdések (a kérdőív a kutatási jelentés melléklete) négy csoportba oszthatóak. Az első csoportba tartozó kérdések annak megállapítását szolgálták, hogy a vizsgált személy mennyiben volt bűncselekmény (ezen belül és különösen erőszakos bűncselekmény) vagy más erőszak áldozata. A második csoportba tartozó kérdések azt mérték, hogy a vizsgált személy mennyiben volt erőszak vagy erőszakos bűncselekmény észlelője. A harmadik csoportba tartozó kérdések az egyéb, a bűnelkövetővé és az áldozattá válás szempontjából lényeges tényezőket kívánták feltérképezni. Az elszenvedett erőszak hatásmechanizmusa ugyanis 14

nem vizsgálható elszigetelten, hanem csak más kriminogén tényezőkkel együtthatásában (Baron and Hartnagel 1998, 167). A negyedik csoportba tartozó kérdések a vizsgált személy által elkövetett, nem feltétlenül csak az elítéléséhez vezető bűncselekmény jellemzőit kívánták leírni. A kutatás alapvető és a szakirodalomban (pl. Falshaw 2005) is általában osztott hipotézise az volt, hogy az áldozatává válás növeli annak esélyét, hogy valaki bűncselekmény elkövetőjévé váljon. A kérdőív tartalmilag, de terjedelmileg is leghangsúlyosabb feladata ezért azon adatok összegyűjtése volt, amelyek a vizsgált személy által elszenvedett erőszak részleteire vonatkoznak. A szakirodalom szerint ugyanis pl. az elszenvedett erőszak típusa fontos faktor a későbbi bűncselekmény jellegének kialakulásánál. A fizikai bántalmazás áldozatai inkább követnek el élet és testi épség elleni erőszakos bűncselekményeket (Dutton and Hart 1992). A kérdőív külön vizsgálta, hogy a vizsgált személy vált-e kortárs, rablási, vagy családon belüli erőszak áldozatává ( B kérdőív 1, 3, 5, 7, 9, 11, 13. kérdés). A korábbi kutatások eredményeire tekintettel a kutatás fő hipotézise feltételezte, hogy fontos összefüggés van fiatalkorúaknál a családon belül elszenvedett erőszak és a később tanúsított bűnöző magatartás között (Baron and Hartnagel 1998, 172., Elliot 1994, Siegal and Senna 1994, Fagan and Wexler 1987, Hartstone and Hansen 1984). A kérdőív ezért részletesen mérte a családon belüli erőszak különböző formáinak előfordulását ( B kérdőív 1, 3, 5, 7. kérdések megfelelő alpontjai). Közismert, hogy a fiatalok egyre korábban kezdenek nemi életet és bizonyos a kutatás szempontjából lényeges népcsoportoknál (romák) nem ritka ilyen életkorban sem az állandósuló partnerkapcsolat, illetve a házasság. A családon belüli erőszakra tehát nemcsak a gyermekkori élményként, hanem attól elkülönítve, a jelenre tekintettel is rá kellett kérdezni ( B kérdőív 17-18. kérdés). A szakirodalom szerint a kortárs erőszak szubkultúrája is lényeges kriminogén és viktimizációs tényezőként jelentkezik (Baron and Hartnagel 1998, 172.). A kutatás részletesen mérte azon erőszakos cselekmények jellemzőt, amelyek baráti csoporton belüli, illetve a rivális csoportok közötti konfliktusok során fordulnak elő. A kutatás a vizsgált csoport jellemezőire tekintettel különösen nagy hangsúlyt helyezett a zárt intézményeken (pl. nevelőintézeten, családotthonon) belüli erőszakra. 15

A szakirodalom szerint a többszörös áldozattá válás jelentékenyen növeli a későbbi elkövetővé válás esélyét (Boswell 1995). Különösen nagy a nyomatéka annak, ha az egyes cselekményeket más-más személy valósította meg (Hamilton, Falshaw and Browne 2002). A kutatás erre tekintettel minden fentebb felsorolt típusú de különösen a családon belüli erőszak esetén részletesen vizsgálta az áldozattá válás olyan jellemzőit, mint pl. a bántalmazás gyakorisága, illetve, hogy a több erőszakos cselekmény azonos vagy különböző személy(ek)től származik ( B kérdőív 1, 3, 5, 7. kérdések megfelelő alpontjai). A szakirodalomban a szociális tanuláselmélet (pl. Bandura 1973, Bandura 1977) alapján elfogadott tétel, hogy az erőszak észlelelése is erőszakot szül (Rosado 2000 19.). Különösen érvényesül ez az összefüggés a családon belüli erőszaknál, ahol a gyermekek ebben a vonatkozásban is példát vesznek szüleikről (Fagan Jones 1984, Farrington 1978), így az erőszak családon belüli látványa később náluk is újabb családon belüli erőszak elkövetésében manifesztálódik. A kutatás kérdései közül a második csoportba tartozó kérédések ezért részletes adatokat gyűjtöttek arról, hogy a vizsgált személy milyen kontextusban és milyen gyakran látott erőszakot családjában, baráti körében, az iskolában, a zárt intézetben stb ( B kérdőív 2, 4, 6, 8, 10. kérdések megfelelő alpontjai). A kutatás - ugyan az erőszakhoz képest kisebb részletességgel azt is feltérképezte, hogy milyen más tényezők (életkor, nem, etnikai helyzet, szegénység, elhanyagolás, szétesett családi viszonyok, szülői kontroll hiánya stb.) hathattak közre a bűncselekmény elkövetésében. A lehetséges faktorok nagy (szinte végtelen) száma miatt, különösen a következő a bűnözésre hajlamosító vagy attól visszatartó tényezőkre voltunk tekintettel: A szakirodalomban széles körben elismert, hogy a szegénység, különösen alulképzettség, munkanélküliség növeli a bűnelkövetés, de a viktimizáció esélyét is (Messner and Tardiff 1986, Blau and Blau 1982). Erre tekintettel a felmérés számos olyan kérdést tartalmazott, amellyel a vizsgált személy társadalmi státuszát, anyagi helyzetét tudtuk megragadni, különös tekintettel a lakókörnyezetére, foglalkozására, jövedelmére (pl. A kérdőív 9., 19-22. kérdés). A szakirodalomban elismert, hogy az alkohol- és a drogfogyasztás nagy mértékben növeli a kockázatát annak, hogy az illető bűncselekmény áldozata lesz (Baron and Hartnagel 1998, 172.), illetve általánosan elismert annak kriminogén hatása, különösen az erőszakos bűncselekmények vonatkozásában (Fagan 1990, Hartstone and Hansen 1984). 16

A szoros családi kötelék és a szülői kontroll csökkenti, az ellenőrzés hiánya viszont növeli annak esélyét, hogy a fiatalkorú bűnöző társaságba keveredjen, vagy áldozattá váljon (Cohen, Kleugel and Land 1981, Hindenlang, Gottferdson and Garofalo 1978). A felmérés erre tekintettel számos olyan kérdést tartalmazott, amely a család struktúrájára, a vizsgált személy ahhoz fűződő viszonyára kérdezett rá (vö. A kérdőív 3-7. kérdések). Az itt nyert adatokból elsősorban a család által gyakorolt társadalmi kontroll és a fiatalkori bűnözés közötti összefüggésekre vonhattunk le következtetéseket. A szakirodalom szerint az otthonról való megszökés növeli mind a viktimizáció, mind a megélhetési vagy konfliktusos bűncselekmény elkövetésének esélyét (Cohen, Kleugel and Land 1981, Hindenlang, Gottferdson and Garofalo 1978). Mások (Fagan, Piper and Cheng 1987) szerint viszont bizonyos védelmet is jelent az esetlegesen meglévő családon belüli erőszak ellen. A kutatás erre tekintettel igyekezett feltérképezni, hogy a vizsgált személy csavargó vagy hajléktalan volt-e a bűncselekmény elkövetése, illetve az erőszak különböző fajtáinak áldozatává válás idején (vö. A kérdőív 9. kérdés). Számos szerző szerint a nemek között nemcsak a bűnözési hajlandóság tekintetében, hanem az erőszakra adott válasz tekintetében is különbség van. A nők a kutatások szerint sokkal inkább önkárosításba, mint külső erőszakba menekülnek, ha bántalmazzák őket (Friedrich 1988, Summit 1983). Mások szerint viszont nők esetén az elszenvedett erőszak sokkal nagyobb eséllyel eredményez későbbi bűnelkövetést, mint a férfiak esetén (Widom 1991). A kutatás során ezért célunk volt a nemek és a fiatalkori bűnelkövetés közötti kapcsolat vizsgálata. A szakirodalom nagy hangsúlyt fektet annak kimunkálására, hogy az előzetesen elszenvedett erőszak hatása a később elkövetett bűncselekmény mely konkrétabb jellegzetességeiben tükröződik. Így pl. egyes kutatások szerint más faktorok dominálnak a rablás, mint a tömegverekedés résztvevői esetén (Baron és Hartnagel 1998), illetve más faktorok hatnak közre a szexuális visszaélés és a verekedés esetén (Bagley, Wood and Young, 1994; Ford and Linney, 1995, Dutton and Hart, 1992). A felmérés meghatározott kérdéseinek célja tehát a vizsgált személy által elkövetett bűncselekmény részleteinek feltérképezése volt, így külön gyűjtöttünk adatokat abban a vonatkozásban, hogy a deliktum vagyon elleni bűncselekmény, erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, családon belüli erőszak, kortárs csoporton belüli erőszak, utcai verekedés, rongálás stb. ( B kérdőív 22-28. kérdések megfelelő alpontjai). 17

18 3 A kutatás menete 3.1 Az adatfelvétel eszköze és módja A kvantitatív adatfelvételt kérdőívvel végeztük el. A kérdőívet a kutatás fentebb kifejtett céljaira, valamint a nemzetközi kutatások eredményei által nyújtott elemzési lehetőségekre tekintettel dolgoztuk ki. Ennek megfelelően a kutatás kérdőíve a következő kérdésköröket tartalmazta: A. Célváltozók: i. A fiatalkorú elítélt maga is (erőszakos, illetve nem erőszakos) bűncselekmény áldozata volt. ii. Az erőszakos bűncselekmény miatt elítélt fiatalkorú maga is (erőszakos, illetve nem erőszakos) bűncselekmény áldozata volt. B. Háttérváltozók: i. Egyéni szocio-ökonómiai változók (a fiatalkorú elítélt társadalmi státusza, neme, életkora, iskolai végzettsége). ii. A bűncselekmény elkövetése helyének bűnözési fertőzöttsége. Az alkalmazott kérdések és skálák kiválasztása során kiemelten fontos az adatok összehasonlíthatósága, ezért többségében olyan a nemzetközi szakirodalomban is ismert és sikerrel alkalmazott skálákat használtunk, amelyek lehetővé teszik a mért értékekből országos szintű megállapítások levonását. A kvantitatív adatfelvételt kérdezőbiztosok bevonásával, személyes megkereséssel végeztük. Az adatgyűjtés ún. kombinált technikával történt, amelynek során a szocio-ökonomiai háttérváltozók felvétele face to face technikával zajlott ( A kérdőív), a kutatás célváltozóit képező érzékeny/különleges adatokra (1992. évi LXIII törvény 2. 2. pontja) vonatkozó kérdések pedig egy külön kérdőívben szerepeltek, amelyet önkitöltős módszerrel válaszoltak meg a megkérdezettek ( B kérdőív). Az adatfelvételben egyetemisták és pártfogó felügyelők működtek közre kérdezőbiztosként. Az adatfelvételre pártfogó felügyelet alatt álló fiatalkorú elítélt esetében a pártfogói irodában vagy a fiatalkorú lakóhelyén, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú esetében a büntetés-végrehajtási intézetben, javító intézeti nevelésre ítéltek esetében pedig a javító intézetben személyes megkereséssel került sor. A terepmunka során a kérdezőbiztosok legalább háromszor kötelesek voltak felkeresni egy címet, vagyis kétszer kellett visszamenniük, ha feltételezhető volt, hogy a listán szereplő személy alkalmas a válaszadásra (elérhető). A mintaveszteség pótlására a mintával

azonos elvek szerint választott, az egyes rétegkategóriák mentén a főmintához illesztett pótmintát alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok az általános felkészítésen túl részt vettek a speciális populáció eléréséből adódó külön felkészítésen is. A kvantitatív adatok felvétele 2008. április 1. és június 30. között zajlott. Tekintettel arra, hogy a részvételi hajlandóságot, valamint a kérdőív megbízhatóságát befolyásolja a kérdezés időtartama, egy kérdőív hosszát 35 percben határoztuk meg. A teljes körű listák kezelése, a kiválasztott személyek felkeresése, illetve a körükben végzett adatgyűjtés a személyes adatok védelme szempontjából érzékeny terület, különösen a vizsgálat célcsoportjára tekintettel. Ezért a mintaválasztás és az adatfelvétel metodológiai hátterének kidolgozása során arra törekedtünk, hogy előbbiek eleget tegyenek az adatok megbízható gyűjtésével kapcsolatos követelmények mellett az adatvédelmi elvárásoknak is. A kutatás során az egyes alminták esetében a következők szerint biztosítottuk a megkérdezett fiatalok személyes adatainak védelmét. a. A teljes körű lista összeállítása során technikai kóddal ellátott azonosítási információt a kutatók számára nem tartalmazó listából történt a mintaválasztás. Az így kiválasztott személyek azonosítására csak az adatok kezelésére jogosult intézményeknek (pártfogóknak, büntetés-végrehajtási intézeteknek, illetve a javítóintézeteknek) volt lehetősége. b. A kiválasztott személyek elérhetőségi adatai csak azután kerültek a kutatók birtokába, miután az adatkezelő intézmények a kiválasztott fiataloktól és szüleiktől (ennek hiányában nevelőszüleitől, ill. gyámjától) erre engedélyt kértek és kaptak. c. A kiválasztottak számára a válaszadás önkéntességét biztosítottuk. A kutatásban résztvevő kérdezőbiztosok nyilatkoztatták a felkeresett fiatalokat arról, hogy vállalják-e a kutatásban való részvételt, biztosítva minden résztvevő számára a részvétel, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadás elutasításának lehetőségét. A felvett kérdőívek névtelenek, nem kerültek összepárosításra a felkeresést lehetővé tevő információkkal, és semmi olyan információt nem tartalmaznak, amellyel azonosítani lehet a megkérdezetteket. 19

3.2 A kiválasztott minta, és a mintaválasztás menetének leírása A vizsgálat célpopulációját a 2007-ben Magyarországon jogerősen elítéltélt fiatalkorúak képezték, akik büntetésüket büntetés-végrehajtási intézetben töltik, akikkel szemben javítóintézeti nevelést alkalmaztak, illetve feltételes szabadságra bocsátásra, felfüggesztett szabadságvesztésre, próbára bocsátásra, illetve a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás esetére tekintettel pártfogó felügyelet alatt állnak. Nem tartoznak a mintakeretbe azok, akiket 2007-ben pénzbüntetésre ítéltek, illetve akikkel szemben a bíróság vagy az ügyész megrovást alkalmazott, mivel az ő elérésük a rendelkezésre álló adatbázisok segítségével nem lett volna megoldható. Nem tartoznak továbbá a mintakeretbe azok a fiatalkorú elkövetők sem, akikkel szemben a vádemelést elhalasztották, mivel ezen elkövetők büntetőjogi felelősségét bíróság nem állapította meg, így azok az elítéltekkel egy csoportba nem sorolhatók. A mintakeretbe tartozó elmarasztaltak adatbázisát a Legfőbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Információs Főosztálya bocsátotta rendelkezésünkre. A 2007-ben elítélt, a mintakeretbe tartozó fiatalkorúak száma, azaz a kutatás keretébe tartozó populáció nagysága 6213 fő volt. Az adatfelvételt a kutatás hipotézisében szereplő összehasonlító populációkra (erőszakos bűncselekmény miatt elítélt, illetve nem erőszakos bűncselekmény miatt elítélt), valamint az adatok azonos megbízhatósági intervallumának biztosítására tekintettel az alapsokaság 10%-os mintáján végeztük el, ami a kvantitatív adatfelvétellel elérni tervezett személyek 621 fős mintáját jelentette. A kvantitatív adatfelvétel mintájának kiválasztása a kutatás céljainak elkövetett bűncselekmény erőszakos/nem erőszakos volta, területi és nemi különbségek megfelelően rétegzett véletlen mintavétellel történt. A rétegzés célja az alminta homogenitásának növelése volt. Az adatfelvétel mintájának kiválasztása a kutatás céljainak megfelelően rétegzett véletlen mintavétellel történt, amelynek során rétegzési szempontként az elítélt által elkövetett bűncselekmény jellege, az elítélt neme és az elítélés helyét kifejező kategoriális változó szerepelt. A bűncselekmény jellege alapján kettő (erőszakos/nem erőszakos), a bíróság székhelye alapján kettő (Budapest-vidék), a nem szerint kettő (fiú/lány) kategóriába soroltuk a fiatalkorúakat. Ennek következtében összesen 8 réteget hoztunk létre. (A mintakeretbe tartozó fiatalkorúak eloszlását lásd az 1. táblázatban.) 20