BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI ISMERETEK JEGYZET ALAP- ÉS KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI ISMERETEK JEGYZET ALAP- ÉS KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja Budapest

AZ ÁLLAM ÉS A JOG KIALAKULÁSA 1. A jog kialakulása 5 1.1 Jog fogalma 5 1.2 A jogrendszer tagozódása 6 1.3 Érvényesség, hatályosság 6 2. Jogalkotás és jogalkalmazás 6 A BÜNTETŐJOG 1..A büntetőjogról 8 2. A büntetőjog fogalma 8 3. A büntetőjog forrásai 9 4. A Büntető Törvénykönyv 9 A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZE 1. A bűncselekmény 10 1.1. A bűncselekmény fogalma 10 1.2. A bűnösség 11 1.2.1 A szándékosság 11 1. 2.2 A gondatlanság 11 1.3. A bűncselekmény fajtái 12 1. 4. A szándékos bűncselekmény megvalósulási szakaszai 13 1. 4.1. A szándék kialakulása 13 1. 4. 2. Az előkészület 13 1. 4. 3. A kísérlet 14 1. 4. 4. A befejezett bűncselekmény 15 2. A bűncselekmény alanya 15 2.1. Az alannyá válás feltételei 15 2.2. A speciális alany 16 2.3. A bűncselekmény elkövetői 16 2.3. 1. A tettesség 17 2.3.1.1. A tettes (önálló tettes) 17 2.3.1.2. A közvetett tettesség 17 2.3.1.3. A társtettesség 18 2.3. 2. A részesség 19 2.3.2.1 A felbujtó 19 2.3.2.2. A bűnsegéd 20 3. A büntethetőségi akadályok 20 3. 1. A büntethetőséget kizáró okok 21 3.1.1. A jogos védelem 21 3.1.1.1. A jogtalan támadás 21 3. 2. A büntethetőséget megszüntető okok 22 4. A szankciórendszer 23 4.1. A büntetések 24 4.1.1. A szabadságvesztés 24 4.1. 2. A mellékbüntetés 26 4.2. Az intézkedések 27 A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV KÜLÖNÖS RÉSZ Egyes bűncselekmények 27 1. A Minősített adat és Nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények 27 1.1. Minősített adattal visszaélés 28 1.2. A Nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmények 29 1.3. A minősítésre jogosultak 30 2. Hivatali bűncselekmények 31 2.1. Bántalmazás hivatalos eljárásban 32 2.2. Kényszervallatás 33 2.3. Jogellenes fogvatartás 34 2.4. A hivatali visszaélés 35 3. A hivatalos személy elleni bűncselekmények 36 3.1. Hivatalos személy elleni erőszak 36 4. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények 38 4.1. Fogolyszökés 38 4.2. Fogolyzendülés 39 2

5. A korrupciós bűncselekmények 41 5.1. Hivatali vesztegetés 42 5.2. Hivatali vesztegetés elfogadása 42 6. A katonai bűncselekmények 44 6.1 A szolgálati bűncselekmények 45 6.1.1 Önkényes eltávozás 45 6.1.2. Kötelességszegés szolgálatban 46 6.1.3. Szolgálati feladat alóli kibúvás 46 6.1.4. Jelentési kötelezettség megszegése 48 6.2. A függelemsértő bűncselekmények 49 6.2.1. Parancs iránti engedetlenség 49 6.2.2. Szolgálati tekintély megsértése 50 6.3. Elöljárói bűncselekmények 51 6.3.1. Elöljárói hatalommal visszaélés 51 6.3.2. Ellenőrzés elmulasztása 52 BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG 1. A büntetés-végrehajtás feladata és célja 53 2. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása 54 2. 1. A szabadságvesztés végrehajtásának célja 54 2.2. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése 54 2.2.1. Az elítéltek befogadása 54 2.2.1.1. személyazonosság megállapítása 55 2.2.1.1.1. A befogadás alapjául szolgáló iratok 55 2.2.1.1.2. Az iratok vizsgálata, a személyazonosság megállapítása 55 2.2.1.1.3. A befogadás megtagadása 55 2.2.1.1.4. Ideiglenes befogadás 56 2.2.1.1.5. Befogadás megőrzésre 56 2.2.1.1.6. A bírósági felhívásra jelentkező elítélt 56 2.2.1.1.7. Befogadás elővezetési határozat és elfogató parancs alapján 57 2.2.1.1.8. Értesítések a befogadásról 57 2.2.1.1.9. A befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések és értesítések 58 2.2.1.2. Egészségügyi és orvosi befogadás 58 2.2.1.3. Letétezés, felszerelés 59 2.2.1.3.1. Az elítélteknél lévő tárgyak átvétele 59 2.2.1.3.2. Az elítélt felszerelése 59 2.2.1.4. Tájékoztatás 60 2.2.1.5. A Befogadási és Foglalkoztatási bizottság 60 2.2.1.6. Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer61 2. 3. A szabadságvesztés végrehajtási rendje 62 2.4. A fogva tartás rendje, házirend és napirend 65 2.5. A végrehajtási szabályok enyhítése, speciális rezsimszabályok 66 2.5.1. Az átmeneti csoport 66 2.5.2. Enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) 67 2.6. Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek 69 2.6.1. Hosszúidős speciális részleg (HSR) 69 2.6.2. Gyógyító-terápiás részleg 69 2.6.3. Drogprevenciós részleg 70 2.6.4. Az alacsonyabb biztonsági kockázatú részleg 70 2.7. Az elítélt jogi helyzete 71 2.7.1. A szabadságvesztés ideje alatt szünetelő jogok 72 2.7.2. A szabadságvesztés ideje alatt korlátozottan érvényesül vagy módosuló jogok 72 2.7.3. A szabadságvesztés ideje alatt korlátlanul érvényesülő jogok 73 2.7.4. Az elítélt jogosultságai 73 2.7.5. Az elítélt köteles 74 2.8. Elhelyezés 75 2.8. 1. Általános elhelyezési szabályok 75 2.8. 2. Az elítéltek elhelyezése 76 2.8.3. Egyéb helységek és létesítmények: 78 2.9. Közüzemi szolgáltatások 78 2.10. Élelmezés 79 3

2.11. Ruházati ellátás 80 2.12. Az elitélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása 81 2.13. Az intézet tisztántartása 82 2.14. Díjazás nélküli munkavégzés 82 2.15. szükségleti cikkek vásárlása 82 2.16. A fogvatartottak egészségügyi ellátása 83 2.17. Szabadítás szabályai 85 2.17.1. A szabadítás előkészítése 85 2.17.2. Eljárás szabadulás céljából történő átszállítás esetén 86 2.17.3. A szabadítás lebonyolítása 86 2.17.4. A szabadulási igazolás 86 2.17.5. Értesítés a szabadításról 87 2.17.5. Eljárás szabadulás esetén 87 3. Munkáltatás 87 3.1. A munkáltatás szabályai 88 3.2. A munkavégzési jog és kötelezettség 88 3.3. Munkaidő 90 3.4. Fizetett szabadság 91 3.5. A munka díjazása 91 3.6. Állásidő 92 16. A szabadságvesztés félbeszakítás 92 4.1 Félbeszakítás kérelemre 92 4.2. Félbeszakítás hivatalból 93 4.3. Értesítés a félbeszakításról 93 4.4. Megszüntetése 93 5. Fokozatváltás 94 6. Az előzetes letartóztatás 94 6.1. Az előzetes letartóztatás feltételei 94 6.2. A rendelkezési jogkör gyakorlója 95 6.3. A végrehajtás helye 95 6.4. Az előzetes letartóztatás határideje 96 6.5. Az előzetes letartóztatott elhelyezése 96 6.6. Az előzetesen letartóztatott jogi helyzete 96 6.6.1. Az előzetesen letartóztatott jogai 97 6.6.2. Az előzetes letartóztatott köteles 98 6.7. Előzetes letartóztatott ellátása 98 7. Az elzárás 99 7.1. Büntetőjogi elzárás 99 7. 2. Szabálysértési elzárás 99 7.3. A rendbírság helyébe lépő elzárás 100 7.4. Közös szabályok 101 7.4.1. Az elzárás végrehajtásának rendje 101 7.4.2. Az elzárásra ítélt jogai 102 7.3.3. Az elzárásra ítélt kötelességei 102 7.3.4. Az elzárás büntetés végrehajtásának félbeszakítása 103 8. A fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének végrehajtása 103 8.1. A fiatalkorúak meghatározása 103 8.2. A szabadságvesztés 104 8.3. A végrehajtás rendje 105 8.4. Átminősítés felnőtt fokozatra 105 8.5. Feltételes szabadságra bocsátás 106 9. A kényszergyógykezelés 106 9.1. A kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei 106 9.2. Az elrendelés feltételei 106 9.3. A kényszergyógykezelés végrehajtása 107 9.4. A kényszergyógykezelés feladata 107 9.5. A kényszergyógykezelés tartama 107 9.6. Adaptációs szabadság 108 9.7. Ideiglenes kényszergyógykezelés 108 Felkészülési kérdések 109 4

AZ ÁLLAM ÉS A JOG KIALAKULÁSA 1. A jog kialakulása Az emberiség életében az egyén magatartását mindig az adott társadalom együttélési szabályai befolyásolták a kor fejlettségi szintjének megfelelően. Már az ősi társadalomban is létezett olyan együttélési szabályrendszer, amely az egyén magatartását a közösségi célok alapján irányította. Az állammá szerveződött társadalom a központi irányítás és az irányítás által meghatározott együttélési követelményrendszer - normarendszer - szerint működik. A norma magatartási szabály, amely a társadalmilag elfogadott magatartási mintákat fogalmazza meg. Megjelenési formája a társadalmi norma, amely embernek emberhez való viszonyát, azaz társadalmi viszonyt szabályoz. Az adott társadalomban az irányítást megszerző, gyakorló erő vezető szerepe biztosítása érdekében létrehozta az államszervezetet és a hatalmát biztosító jogszabályokat, a jogot. A jog és az állam egymással szoros kapcsolatban van, funkciójukat (védő, szervező, szabályozó) egymás támogatásával valósítják meg. 1.1. A jog fogalma A jog történelmi kategória. Lényegét tekintve a jog az államhatalmi berendezkedésének megfelelően szabályozott társadalmi, együttélési norma, illetve alapkövetelmény-rendszer. Társadalmi normák: vallás erkölcs együttélési és viselkedési szabályok jog A jog az állami szervek által kibocsátott, olyan magatartási szabályok összessége, amelyeket általános érvényesség jellemez és megtartásuk végső soron az állami szervek által kikényszeríthető. A jogi normát ez a kikényszeríthetőség különbözteti meg más társadalmi normáktól. A jog az állam által kikényszeríthető, ez különbözteti meg a többi normától. Jogkövetkezmény a be nem tartás. Általános érvényű, vagyis mindenkire vonatkozik. 5

1.2. A jogrendszer és tagozódása Az állam által meghatározott magatartási szabályokat jogszabályoknak, összességüket jognak vagy jogi normarendszernek nevezzük. A jogrendszer egy adott időpontban, egy adott államban hatályban lévő jogszabályok összessége. A jogrendszer az államhatalmi berendezkedésének megfelelően védi, szabályozza a különböző életviszonyokat. A jogrendszer a társadalmi élet egyes területeinek megfelelően sajátos, összefüggő jogágakra tagozódik a jogszabályok jellegének, illetve a szabályozás tárgyának és módjának sajátosságai szerint. 1.3 Az érvényesség és hatályosság Az érvényességnek feltétele van: az arra feljogosított jogalkotó szervezet alkossa meg az adott jogi normát, a feljogosított szervezet az előírt eljárási szabályoknak megfelelően alkossa meg a jogi normát, a jogi normát az előírásoknak megfelelően hirdessék ki. Csak érvényes jogszabály lehet hatályos. A hatálynak négy formáját különböztetjük meg: időbeli, területi, személyi, tárgyi hatály. Időbeli hatály: azt az időbeli intervallumot jelöli, amelyben az adott norma alkalmazandó, követendő. Ez lehet a kihirdetés időpontja, de számos esetben későbbi időpontot jelölnek meg a hatálybalépésre, hogy a jogalanyoknak legyen idejük felkészülni a norma alkalmazására. Területi hatály: meghatározza azt a földrajzilag körülhatárolható területet, ahol a norma alkalmazandó.(a Magyarországon megalkotott törvények esetében Magyarország területén, az uniós jogszabályokat az Európai Unió területén, tagállamaiban kell alkalmazni.) Személyi hatály: a jogalanyok azon körét rögzíti, akikre nézve a norma jogokat, kötelezettségeket tartalmaz. (Bv. Kódex) Tárgyi hatály: azon jogviszonyokat jelenti, amelyeket az adott jogi norma átfog. A jogág az azonos nemű társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogi normák összessége, amelyek a többitől elválaszthatók. Jogág például: a polgári jog, a családjog, a munkajog, a büntetőjog. A büntető jog nem szabályozza a társadalmi viszonyokat, a más jogág által szabályozott társadalmi viszonyokat védi. 2. Jogalkotás és jogalkalmazás A jogalkotásra vonatkozó szabályokat az 2010. évi CXXX. törvény határozza meg. A jogalkotó szerveket és az általuk alkotható jogszabályokat az Alaptörvény tartalmazza. 6

E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Ezt nevezzük a jogforrások hierarchiájának. I. Országgyűlés II. Kormány Miniszterelnök Miniszterek MNB Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság (NMHH) Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH III Önkormányzat törvényt alkot rendeletet alkot rendeletet alkot A I. és II. kategóriába tartozó jogalkotói szervek által alkotott jogszabályok általános érvényűek és hatályúak. Az alacsonyabb szintű jogszabály nem tartalmazhat ellentétes rendelkezést a fentebb lévővel, és egyik sem lehet ellentétes Magyarország Alaptörvényéve. A jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei között a különbség az, hogy az utóbbiak nem rendelkeznek mindenkire általános érvényességgel. A jogszabályok jogalkalmazó szervek útján érvényesülnek. Ezek a büntető-igazságszolgáltatás területén a következők: nyomozó hatóságok, (rendőrség, NAV, Ügyészség) ügyészségek, bíróságok, büntetés-végrehajtási szervezet. 7

A BÜNTETŐJOG 1. A büntetőjogról A büntetőjogra - mint jogágra - ellentétben a többi jogággal az a jellemző, hogy a társadalmi viszonyokat közvetlenül nem szabályozza. A büntetőjog a más jogágak által szabályozott társadalmi viszonyokat védelmezi. Ezt tekintjük a büntetőjog feladatának. Mivel a jog - eszközrendszerének sajátosságainál fogva - csak az emberi gondolkodás és ezzel kapcsolatban az emberi magatartás befolyásolására alkalmas, ezért a büntetőjog védelmi jellege csak az emberi magatartásokkal szemben érvényesül. A büntetőjog védelmi szerepe olyan módon érvényesül, hogy a jogalkotó az emberi magatartások köréből kiemeli azokat a cselekményeket, amelyek a társadalomra veszélyesség bizonyos szintjét meghaladják, és ezeket büntetni rendeli. Minden más jogszabály akkor tekinthető megvalósultnak, ha címzettjei a benne körülírt magatartást tanúsítják. E magatartás tanúsítása felel meg a társadalom érdekeinek. A büntető jogszabályoknak ezzel szemben az a célja, hogy a bennük körülírt magatartást senki ne tanúsítsa. A büntetőjog fogalmának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a jogszabályok jellegéből, valamint az igazságszolgáltatási szervek funkcióinak a fejlődés során kialakult elkülönüléséből adódóan három összefüggő, egymásra épülő jogág alakult ki. Tehát a büntetőjog tágabb értelemben magába foglalja: az anyagi büntetőjogot, a büntetőeljárási jogot, valamint a büntetés-végrehajtási jogot. Szűkebb értelemben büntetőjogon csak az anyagi büntetőjogot, vagyis a Büntető Törvénykönyvet értjük. A büntetőeljárási jog meghatározza a büntetőeljárás feltételeit, az eljárásban résztvevő állampolgárok jogait és kötelességeit, továbbá az eljárásra jogosult szervek működését, az eljárás módját, formáit. A büntetés-végrehajtási jog a büntetőeljárás során jogerős ítéletben kiszabott jogkövetkezmény végrehajtását határozza meg. 2. A büntetőjog fogalma A büntetőjog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely emberi magatartások minősülnek bűncselekménynek, valamint azt, hogy e bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen jogkövetkezményeket lehet alkalmazni. A büntetőjog feladatának akkor tud megfelelni, ha a büntető jogszabályokban tükröződnek a társadalom fejlettségi szintjének megfelelő védelmi igények. Hozzá kell tenni azonban, hogy a büntetőjog mindig csak utólag tud reagálni a társadalmi viszonyok változásaira. (Pl., amíg a számítógépek alkalmazása nem vált általánossá és ahhoz kapcsolódó bűncselekmények nem történtek, addig a jogalkotó nem minősíthette bűncselekménynek a számítógépes csalást, erre 1994-ben került sor.) Ennek ellenére azonban törekedni kell arra, hogy a büntető- 8

jogszabályok pontosan fejezzék ki ezeket a változásokat. Ha ennek a követelménynek a jogalkotás eleget tud tenni, abban az esetben, a büntető jogszabály önmagában is nagy befolyást gyakorol az emberek gondolkodására. A társadalom tagjainak nagyobb hányada azonban nem azért tartózkodik a bűncselekmények elkövetésétől, mert a büntetéstől fél, hanem azért, mert erkölcsi értékrendjük kizárja azon magatartások tanúsítását, amelyek nem felelnek meg a társadalom elvárásainak. 3. A büntetőjog forrásai Jogforrás a törvényhozó akaratának meghatározott módon és formában való kifejezése. A büntetőjogban csak törvény lehet jogforrás! Ez a tétel megfelel a nullum crimen sine lege elvben megfogalmazott követelményeknek, és ezt a tételt rögzíti a Btk. is. Az írott jogforrások között nem találunk más jogszabályformát, amelynek a büntetőjogban jogforrási ereje lenne. Bizonyos közvetett szerepük azonban van mai büntetőjogunkban egyéb jogszabályoknak is. E jogszabályok lehetnek törvénynél alacsonyabb rendűek is: kormányrendelet, miniszteri rendelet, stb. Hatályos büntetőjogunk fontosabb jogforrásai: a 2012. évi C. törvény A Büntető Törvénykönyvről, az 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Bv. Kódex). 4. A Büntető Törvénykönyv A Btk. két-évszázados fejlődésének eredményeképpen Általános, Különös és Záró Részre tagozódik. Az általános részi rendelkezések a törvényesség elvét, a joghatóságára vonatkozó rendelkezéseket, a büntetőjogi felelősség feltételeit, módozataira, a bűncselekmény fogalmát, a büntethetőség általános feltételeit, a kiszabható büntetéseket és intézkedéseket, valamint a fiatalkorúakra és a katonákra vonatkozó eltérő sajátosságokat tartalmazzák, a. A különös részi rendelkezések meghatározzák az egyes bűncselekmények törvényi tényállásait, továbbá azt, hogy az elkövetőkkel szemben milyen jogkövetkezmények alkalmazhatók. A záró rész az értelmező rendelkezéseket és a hatályba lépésre vonatkozó rendelkezéseket tartlamazza. Az Általános és a Különös Rész is fejezetekre tagozódik. A Btk. összesen negyvenöt fejezetből áll. Az Általános Részt huszonkettő (I-XII.), a Különös Részt pedig huszonhárom (XIII-XLV.) fejezet alkotja. 9

A fejezeteken, illetve a címeken belül kisebb szerkezeti egység a szakasz (paragrafus). A szakaszon belül további tagolás végezhető. A szakasz állhat: bekezdésekből, fordulatokból, pontokból és alpontokból. A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZE 1. A bűncselekmény 1.1. A bűncselekmény fogalma A bűncselekmény fogalma a büntetőjog egyik központi eleme. A fogalom kialakulása a XIX. századra tehető. Ekkor jelentek meg a polgári fejlődés adott szintjét elért államok - koruknak megfelelően - modern szemléletű büntető kódexei. A XIX. század első és második harmadában a nullum crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül) elvét érvényesítő kódexek jelentek meg. A maga korában haladó jogelv, amely a nemesség és a polgárság jogegyenlőségének tükröződése, bűncselekményfogalomban való érvényesítése önmagában azonban nem hordoz tartalmi jegyeket. Hiszen ez az elv pusztán azt jelentette, hogy bűncselekmény az, amit a törvény annak nyilvánít. Klasszikus példa erre az 1878. évi V. törvény, a Csemegi kódex első szakasza, amely szerint: "Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít." A XIX. század utolsó harmadában a büntető jogtudomány fejlődésének eredményeképpen megjelentek a bűncselekmény-fogalomban a tartalmi elemek is. Fokozatosan levált a tényállásszerűségről a jogellenesség (a tényállásszerű cselekmény még nem biztos, hogy jogellenes is, pl. jogos védelem, végszükség), majd elkülönültek a szubjektív és objektív fogalmi elemek. Kialakult a bűnösség (szándékosság és gondatlanság) kategóriája is. Bár a századfordulón nem volt egységes bűncselekmény-fogalom, de a múlt század végére bűncselekményen lényegében azt a cselekményt értették, amely tényállásszerű, jogellenes és bűnös. E meghatározás hatásai mai bűncselekmény-fogalmunkon is érezhetőek. A hatályos Btk. a bűncselekményt a következő képen határozza meg: 4. (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Az idézett rendelkezésből megállapítható, hogy a jogalkotó a bűncselekményt a következő fogalmi elemekkel írja le: cselekmény (tevés vagy mulasztás; tevés pl lopás; mulasztás pl segítségnyújtás elmulasztása, tartás- feljelentés elmulasztása, cserbenhagyás) nincs meghatározva, hogy a bűncselekményt tevéssel vagy mulasztással valósítják-e meg, mert mindkettővel lehet (gondatlan emberölés pl ha valaki mérget tesz az üvegbe, de nem írja rá, valaki megissza és meghal; magánlaksértés esetén az elkövető bemegy a lakásba az tevés, marad a lakásban az mulasztás) 10

társadalomra veszélyesség (az a tevés vagy mulasztás, mely Magyarország Alaptörvényében meghatározott állami, társadalmi, gazdasági rendet, valamint mások személyét vagy jogait sérti, veszélyezteti) büntetendőség (amire a törvény büntetés kiszabást rendeli) bűnösség - szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett cselekmény (bizonyított, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el) 1.2. A bűnösség A bűnösség az általános törvényi tényállás szükséges eleme. Pszichológiai értelemben a beszámítási képességgel rendelkező ember akaratának meghatározott minőségét jelenti. Az akaratnak ez a minősége úgy jön létre, hogy a jogsértésre irányuló, és az attól visszatartó motívumok összeütközése során az előbbiek kerekednek felül. A Btk. A bűnösség két alakját szabályozza, a szándékosság és a gondatlanság. 1.2.1 A szándékosság A Btk. 7..-a szerint: 7. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A szándékosságot érzelmi és értelmi (tudati) oldalra bontva vizsgáljuk a szándékosság két formája között tesz különbséget: - az egyenes szándék és - az eshetőleges szándék. A szándékosság fogalmilag súlyosabb alakzatával, egyenes szándékkal követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja. A szándékosság fogalmilag enyhébb alakzatával, eshetőleges szándékkal követi el a bűncselekményt, aki tudja, hogy magatartása következtében társadalomra veszélyes, vagy nagyobb fokban veszélyes következmények is beállhatnak - e következményeket nem kívánja -, de bekövetkezésükbe belenyugszik, velük szemben közömbös. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek csak egyenes szándékkal követhetők el. (tényállásuk célzatot is tartalmaz pl.: a lopás) 1. 2.2 A gondatlanság A Btk.8..-a szerint: Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. 11

A gondatlanság a bűnösség enyhébb alakzata. Bűncselekménynek rendszerint csak a szándékos elkövetések minősülnek, így ha a jogalkotó a gondatlanságnak is jelentőséget tulajdonít, a gondatlanságból történő elkövetést kifejezetten büntetni rendeli. Az idézett törvényi rendelkezés alapján a gondatlanságnak két fajtáját különböztetjük meg: a tudatos gondatlanságot és a hanyag gondatlanságot. A tudatos gondatlanság magában foglalja a magatartás lehetséges következményeinek előrelátását (ez az értelmi oldal), illetve az e következmények elmaradásához fűződő könnyelmű bizakodást (ez az érzelmi oldal). Tudatos gondatlanság esetén az elkövető magatartásának lehetséges következményeit értelmileg nem fogadja el, hanem azok valószínű elmaradásának a tudatában cselekszik. Hanyag gondatlanság esetén az elkövetéskor hiányzik a bűncselekményhez fűződő aktuális pszichikus viszony. Sem az elkövető értelmi világa, sem az érzelmei nem fogják át a tárgyi oldal ismérveit. Aki nem látja előre magatartása lehetséges következményeit, ezekhez nem is tud érzelmileg viszonyulni. Ami nem jut eszünkbe, azt nem kívánhatjuk, nem nyugodhatunk bele, elmaradásában könnyelműen nem bizakodhatunk. Hanyag gondatlanság esetén hiányzik az értelmi és az érzelmi oldal is. Hanyag gondatlanság esetén az elkövető bűnössége abban áll, hogy a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja magatartása során. Ennek következtében nem is jelenhet meg semmilyen kép a tudatában, magatartásának - egyébként elkerülhető - lehetséges következményeiről. 1.3. A bűncselekmény fajtái A bűncselekményeket súlyuk - társadalomra való veszélyességük - szerint differenciálhatjuk. A Btk. bűntetteket és vétségeket különböztet meg. A Btk. 5. -a szerint: 5. "(1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség." Az idézetből látható, hogy az elhatárolás a bűncselekmény büntetési tétellel fenyegetettségén, illetve a bűnösség formáján alapul. Minél többre értékeli a jogalkotó egy magatartás társadalomra veszélyességét, az adott magatartás tanúsítóját, annál magasabb büntetési tétellel fenyegeti. A Btk. Különös Része minden esetben utal a bűntetti vagy vétségi formára. A fentieket összefoglalva: Vétségek: a kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmények, a gondatlan bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, tekintet nélkül a büntetési tételre, azok a szándékos bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, amelyek legfeljebb kétévi szabadságvesztéssel vagy enyhébb büntetéssel büntetendők. 12

Bűntettek: azok a szándékos bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, amelyek kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel büntetendők. Az elhatárolásnál az adott bűncselekmény - a törvényben meghatározott - büntetési tételének felső határa, nem pedig a kiszabott büntetés az irányadó. 1. 4. A szándékos bűncselekmény megvalósulási szakaszai A szándékos bűncselekmények kifejlődésének folyamata a következő szakaszokra bontható: a szándék kialakulása, az előkészület, a kísérlet és a befejezett bűncselekmény. A gondatlan bűncselekmények kizárólag befejezett bűncselekményként léteznek, tehát nincsenek megvalósulási szakaszai. 1. 4.1. A szándék kialakulása Minden szándékos bűncselekmény létrejöttének első szakasza a szándék kialakulása. Az emberi magatartás belső hajtóerő által motivált, meghatározott célok, szükségletek kielégítésére irányuló magatartás. Ezek a motívumok, szükségletek hozzák létre az elkövető tudatában a bűncselekmény elkövetésének szándékát. A szándék tehát tudati jelenség. Annyit jelent, hogy az elkövető tudatában megjelenik a tanúsítandó magatartás, annak következményei, s ezeket kívánja, illetve létrejöttükbe belenyugszik. A szándék azonban önmagában nem lehet bűncselekmény, amíg a külvilágban nem realizálódik valamilyen magatartás formájában. 1. 4. 2. Az előkészület A Btk. 11. (1) bekezdése szerint: "(1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik." A szándék kialakulását követően a bűncselekmény megvalósulásának második szakasza az előkészület. A bűncselekmény ezzel jelenik meg a külvilágban, büntetőjogilag értékelhető magatartás formájában. Ez a magatartás azonban még nem a bűncselekmény elkövetési magatartása, hanem az arra történő büntetőjogilag értékelt felkészülés. A magyar Btk. nem minden bűncselekmény előkészületét bünteti, hanem kiválasztja a legsúlyosabb bűncselekményeket, és csak ezeknél rendelkezik az előkészület büntetendőségéről. Tehát annak ellenére, hogy a legtöbb szándékos bűncselekménynél megtalálható az elkövetésre való felkészülés, szoros értelemben vett előkészületről csak akkor beszélhetünk, ha az adott bűncselekmény előkészületét a törvény külön büntetni rendeli. Az előkészület büntetendőségére vonatkozó külön rendelkezések a Különös Részben az egyes 13

bűncselekmények törvényi tényállásainál vannak megfogalmazva. Az is előfordul, hogy a törvény az előkészületi magatartást minősíti büncselekménnyé. 1. 4. 3. A kísérlet A Btk. 10. (1) bekezdése szerint: "Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be." A törvény idézett rendelkezése, amely meghatározza a kísérlet fogalmát, eligazítást ad abban, hogy hol húzódnak a kísérlet határai. E szerint a kísérlet a szándékos bűncselekmény elkövetésének megkezdésével veszi kezdetét. A gyakorlatban az egyes bűncselekmények elkövetési magatartásának pontos ismerete szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani az elkövetési magatartás kezdetét, és el tudjuk határolni az előkészületi magatartásokat a kísérlettől. Aktív magatartással megvalósított bűncselekményeknél (pl. a lopásnál) az elvétel, mint elkövetési magatartás megkezdésével lép a bűncselekmény a kísérlet szakaszába. Ez annyit jelent, hogy a tettes a lopásnál megkezdi azt a magatartást, amellyel az eredeti birtokos hatalmi köréből a dolgot kivonja. Azoknál a bűncselekményeknél, amelyeknél tényállási elem az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő elkövetés, a bűncselekmény az erőszak alkalmazásával, illetve a fenyegetés megkezdésével kísérleti szakaszba kerül (pl. a zsarolás). Többmozzanatú bűncselekményeknél az első magatartásmozzanat megkezdésével a kísérlet szakaszába jut a bűncselekmény (pl. a rablásnál az idegen dolog elvétele érdekében tanúsított erőszak alkalmazásának megkezdésével a kísérlet megállapítható). Összegezve megállapíthatjuk, hogy amíg az előkészület a védett jogi tárgy távoli, a kísérlet a közvetlen veszélyeztetését jelenti. A kísérlet a bűncselekmény befejezetté válásáig tart. A Btk. 10. (2) bekezdése szerint: "A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni." A Btk. a kísérleti szakaszban maradó bűncselekményekre nem határoz meg önálló büntetési tételeket, hanem a befejezett bűncselekmény büntetési tételének keretei alkalmazandók a kísérletre is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kísérletet feltétlenül úgy kell büntetni, mint a befejezett bűncselekményeket. A büntetési tétel keretein belül a bíróságnak mérlegelési lehetősége van, s a bírói gyakorlat általában enyhébb büntetéseket alkalmaz kísérlet esetén, összhangban a büntetés kiszabásának elveit meghatározó szabállyal. E szerint a büntetésnek a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez kell igazodnia, az pedig vitathatatlan, hogy a kísérlet kevésbé veszélyes a társadalomra, mint a befejezett bűncselekmény. 14

A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. 1. 4. 4. A befejezett bűncselekmény A bűncselekmény teljes megvalósulását, a Különös Részben megfogalmazott törvényi tényállás teljes kimerítését nevezzük befejezett bűncselekménynek. Gondatlan bűncselekmények esetén ez az egyetlen megvalósulási szakasz, a szándékos bűncselekmények kifejlődésének pedig ez az utolsó szakasza. 2. A bűncselekmény alanya Minden bűncselekmény szükségszerű eleme az alany. A Btk. által megfogalmazott elkövetői körbe tartozó személyek (tettesek és részesek) az általános törvényi tényállás rendszerében az alany kifejezéssel vannak jelölve. Vagyis az alany kifejezés nem azonosítható csupán a tettesekkel, hanem felöleli a részeseket is. Ezen okból az általános alannyá válás feltételeivel a bűncselekmény részeseinek is rendelkezniük kell. Alanynak nevezzük azt az elkövetőt, akit a bűncselekmény megvalósítása miatt felelősségre lehet vonni, akivel szemben büntetést is lehet alkalmazni. Alany tehát a büntethető elkövető. 2.1. Az alannyá válás feltételei Bűncselekmény alanya (tettese és részese) csak: a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltött legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező, (felismerési és cselekvési képesség) ha az elkövető az elkövetéskor rendelkezik a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel természetes személy (élő ember) lehet. A BTK 16. -a szerint: Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A BTK 105. -a szerint: Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetéskor 12. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem. Az elkövetéskor 14. életévét még be nem töltött személy még gyermekkorú. Vele szemben a gyámhatóság alkalmazhat védő-óvó intézkedést. 15

A fentiek alapján a főszabály az, hogy a fiatalkorú az az elkövető, aki a 14. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem. Emellett azonban a 12. életévét betöltött, de 14. életévét még el nem ért bűnlekövető büntetőjogi felelősségre vonásának feltételeit is megteremti a törvényt, ennek egyik feltétele az, hogy az általa elkövetett cselekmény a 16. -ban megjelölt bűncselekmények valamelyikét valósítsa meg, másik pedig az, hogy rendelkezzék a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges belátással. A belátási képességnek két egymást feltételező eleme van: a felismerési és az akarati képesség. Beszámítási képességgel rendelkezik az, aki képes arra, hogy a felismeréséhez viszonyítva akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Az elkövető több más feltétel megléte esetén is csak akkor büntethető, ha legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett az elkövetési magatartás tanúsításakor. A bűncselekmény elkövetője jogi személy nem lehet. A beszámítási képesség emberi, személyhez kötött képesség. Bűncselekmény természetesen jogi személy működésének keretei között is megvalósulhat (pl.: környezetkárosítás vagy természetkárosítás). Azonban ezekben az esetekben is a jogi személy kereteiben tevékenykedő természetes személyek tartoznak büntetőjogi felelősséggel. 2.2. A speciális alany A Btk. Különös Része a tettesre utalva többnyire az, "aki" kifejezést használja, amellyel egyben azt is jelzi, hogy az ilyen bűncselekmény tettese bárki lehet, aki megfelel az általános alannyá válás feltételeinek. Vannak olyan bűncselekmények is, amelyek tettese csak olyan személy lehet, aki az általános alannyá válás feltételein túl további követelményeknek, egyéb ismérveknek is megfelel. Az ilyen személyt speciális alanynak nevezzük. A speciális alanyiságot megállapító többletismérvek a következők lehetnek: állampolgárság (pl. hazaárulás), foglalkozás (pl. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés), állás-hivatás (pl. bántalmazás hivatalos eljárásban),fokozott büntetőjogi védelem és felelősség állapot (pl. fogolyszökés, fogolyzendülés) elkövető neme (az újszülött megölése az emberölés minősített esete, melyet csak az anya követhet el). 2.3. A bűncselekmény elkövetői A bűncselekmény elkövetőit gyűjtő fogalomként határozza meg a Btk. Elkövetők a tettesek és részesek, azaz mindazok a személyek, akik a bűncselekmények megvalósításában a magyar büntetőjog szerint közreműködhetnek. A Btk. 12. -a szerint: 16

Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek) 2.3. 1. A tettesség A tettesek képezik a társadalomra nagyobb veszélyességet jelentő kört, hiszen ők azok, akik a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítják. Tettesi magatartás hiányában bűncselekmény nem jöhet létre, a részesi magatartások mindig valamely tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak. A Btk. Különös Részében megfogalmazott egyes törvényi tényállások a tettesi magatartás fogalmazzák meg. A törvény a tettest általában az " aki" szóval jelöli, amely rendszerint az általános alannyal azonos. A Btk. a tettesek három csoportját határozza meg, úgymint az önálló tettes, a társtettes, és a közvetett tettes. 2.3.1.1. A tettes (önálló tettes) A Btk. 13. (1) bekezdése szerint: "Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja." Az önálló tettesség a leggyakrabban megvalósuló tettesi minőség. Gondatlan bűncselekményeknél az egyetlen tettesi minőség az önálló tettesség. Az önálló tettes a bűncselekmény törvényi tényállását - egészben vagy részben - maga valósítja meg. A bűncselekmény elkövetéséhez bármilyen eszközt használhat, ez az önálló tettességen nem változtat, az elkövetési magatartás megvalósításában azonban más személy nem vehet részt. Kivételesen egy bűncselekménynek több önálló tettese is lehet. Néhány bűncselekmény megvalósulásához eleve több személy együttműködése szükséges. Ezek jellegük folytán csak több személy által valósíthatók meg. Éppen ezért nincs helye e bűncselekményeknél társtettesi minőség megállapításának, minden tettes önálló tettesként felel. Ilyen bűncselekmény például: a fogolyzendülés is, amely több fogoly együttes cselekvését feltételezi, illetve követeli meg. 2.3.1.2. A közvetett tettesség a Btk 13. (2)bekezdése értelmében (2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg. A közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Eszerint közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, erőszak, fenyegetés miatt nem büntethető, vagy tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg. 17

A közvetett tettes bűnössége csak szándékos lehet, mert a nem büntethető személyt, mint eszközt használja fel. Tudatában tükröződnie kell a felhasznált személy magatartásának, annak lehetséges következményeivel együtt, ezeket kívánnia kell, de legalább belenyugodnia bekövetkezésükbe, valamint tisztában kell lennie azzal is, hogy saját magatartásának hatására jött létre a bűncselekmény. Közvetett tettesnek tekinthető az az elöljáró, akinek a parancsára a katona bűncselekményt követ el. A Btk. 130. (1-2) bekezdése szerint: (1) Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. (2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, egyébként a parancsot adó közvetett tettesként felel. Abban az esetben, amikor a katona nem tudja, hogy a parancsnak megfelelő magatartás tanúsításával bűncselekményt valósít meg - tehát tévedésben van - klasszikus közvetett tettességgel állunk szemben. Amikor azonban a katona maga is felel a parancsra végrehajtott cselekményért - mivel tudta, hogy a parancs bűncselekmény elkövetésére vonatkozott - sajátos helyzet áll elő. Mindkét személy büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az idézett törvényi rendelkezés szerint az elöljárót ez esetben is tettesként kell felelősségre vonni, holott magatartása sem az önálló, sem a közvetett tettesség feltételeinek nem felel meg. 2.3.1.3. A társtettesség A Btk. 13. (3) bekezdése szerint: "Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg." Társtettességről akkor beszélünk, ha legalább két, büntetőjogilag felelősségre vonható személy vesz részt az elkövetésben oly módon, hogy a bűncselekményt: közösen és szándékegységben valósítják meg. A társtettesség megállapításának fenti két feltétele a törvény szövegéből következik. A feltételek bármelyikének hiánya esetén nem jön létre társtettesség. A bűncselekmény közös megvalósítása, mint a társtettesség megállapíthatóságának objektív feltétele, az elkövetési magatartás tanúsításában való együttes részvételt jelenti. Nem jelenti azonban azt, hogy a társtettesek mindegyike teljes egészében fejtse ki az elkövetési magatartást, hanem csak annyit, hogy mindketten valósítsák meg annak egy-egy elemét, mozzanatát. A közös elkövetés a különböző bűncselekmény típusoknál eltérően alakulhat. Az elkövetési magatartásként tevékenységet meghatározó tényállásoknál szükséges az aktív magatartásban való részvétel. Többmozzanatú bűncselekményeknél például rablás, erőszakos közösülés, elegendő a társtettesség megállapításához, hogy az egyik elkövető az első, a másik pedig az elkövetési magatartás másik mozzanatát valósítsa meg, vagyis létrejöhet egyfajta "munkamegosztás". 18

A személy elleni erőszakos bűncselekmények, pl: tevéssel megvalósított emberölés esetében a társtettesi közreműködés minimuma, hogy a sértett testére az egyik tettestárs erőszakos ráhatást gyakoroljon, őt védekezésében fizikailag megakadályozza. 2.3. 2. A részesség Részeseknek azokat az elkövetőket nevezzük, akik tényálláson kívüli magatartás tanúsításával vesznek részt a bűncselekmény megvalósításában. Amíg tehát tettesi alapcselekmény hiányában nem jöhet létre bűncselekmény, addig a részesi közreműködés nem szükségképpeni feltétele a tényállások megvalósításának. Ennyiben a részesség általában kisebb társadalomra veszélyességű, mint a tettesség. A részesek: a felbujtó és bűnsegéd Mindkét részesi magatartást jellemzi: a járulékos jelleg, az azonos büntetési tétel a részesi magatartás tényálláson kívülisége és a csak szándékos bűncselekményhez való kapcsolat. A járulékosság lényege és alapja az, hogy részesi magatartás mindig csak tettesi alapcselekményhez járulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tettesi alapcselekmény feltétlenül büntethető kell, hogy legyen. Például: a hozzátartozó sérelmére elkövetett lopás bűntetténél a magánindítvány hiánya miatt a tettes nem büntethető, a részest azonban miután ő nem hozzátartozó büntetőjogi felelősség terheli. A részes általában osztja a tettes jogi sorsát, vagyis azonos bűncselekményért felel, mint a tettes. Azonos a törvény által kilátásba helyezett büntetési tétel is. A részesi magatartás mindig tényálláson kívüli magatartás. Eszerint a részes tényállási elemet nem valósíthat meg, az elkövetési magatartásban nem vehet részt, mert ez esetben társtettessé válna. 2.3.2.1 A felbujtó A Btk. 14. (1) szerint: " Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír." A felbujtó elkövetési magatartását a törvény a "rábír" kifejezéssel határozza meg. A rábírás megvalósulhat rábeszélés, meggyőzés, különféle előnyök, jutalom kilátásba helyezésével. Bármilyen konkrét formában valósul is meg a rábírás, tartalmilag azt jelenti, hogy: kialakítja a tettesben a bűncselekmény elkövetésének szándékát, vagy a formálódó tettesi szándék végleges kialakulásához a döntő indító okot szolgáltatja. Mindkét esetben közös vonás, hogy a felbujtó rábíró tevékenységének hiányában a tettesi szándék, ennek megfelelően a bűncselekmény nem jönne létre. 19

Általában a bűnözésre, bűnöző életmódra történő rábeszélés akkor sem tekinthető felbujtói magatartásnak, ha ennek hatására a tettes bűncselekményt követ el. Tehát, a felbujtó szándékának konkrét, meghatározott bűncselekmény elkövetésére kell irányulnia. A felbujtásnak eredményesnek kell lennie, ugyanis járulékos jellegéből következik, hogy a felbujtás csak akkor állapítható meg, ha ennek hatására a tettesi alapcselekményt legalább megkísérelték. A sikertelen felbujtás amennyiben az adott bűncselekmény előkészületét a törvény büntetni rendeli, előkészületként kell értékelni. 2.3.2.2. A bűnsegéd A Btk. 14. (2) bekezdése szerint: "Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt." A bűnsegéd elkövetési magatartása szándékos segítségnyújtás a bűncselekmény elkövetéséhez. Ebből a meghatározásból következik, hogy a bűnsegéd nem vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, az elkövetési magatartás megvalósításában, csak megkönnyíti, előmozdítja a tettes cselekményét. A segítségnyújtás természetének megfelelően kétféle formában nyilvánulhat meg, így a bűnsegély két formáját különböztethetjük meg: a fizikai és a pszichikai bűnsegélyt. A fizikai bűnsegély az elkövetéshez nyújtott tárgyi, fizikai segítség. Ez megnyilvánulhat valamely akadály leküzdésében, elhárításában való részvételben, valamilyen eszköz biztosítása a tettesnek az elkövetéshez, a helyszínen történő figyelés (falazás), stb. A fizikai bűnsegély általában aktív magatartást feltételez, de történhet mulasztással is (például: az üzletvezető a tettessel megbeszélve a lopás megkönnyítése érdekében nyitva hagyja a raktár ajtót.) A pszichikai segítségnyújtás lényegét tekintve hasonló a felbujtáshoz. A pszichikai bűnsegéd szándékerősítő hatást fejt ki a tettesre. Ez megnyilvánulhat tanácsadásban, bátorításban, a bűncselekmény utáni segítségnyújtás előzetes megígérésében, stb. 3. A büntethetőségi akadályok A tananyag előző részeiben foglalkoztunk azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valamely magatartás bűncselekménynek minősüljön. Láttuk, hogy a bűncselekmény létrejöttéhez az szükséges, hogy a cselekmény tényállásszerű legyen, ne forogjon fenn társadalomra veszélyességet kizáró ok és az elkövetőt bűnösség, terhelje. Ha a cselekmény társadalomra veszélyessége, vagy az elkövető bűnössége hiányzik, annak ellenére nem jön létre bűncselekmény, hogy a konkrét cselekmény formailag kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Most megismerjük azokat a büntethetőségi akadályokat, amelyeknek megléte esetén a törvényi tényállást megvalósító személyt nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni. Tekintettel arra, hogy a büntethetőségi akadályok jogi természete különböző, a törvény két csoportra osztja ezeket: a büntethetőséget kizáró és 20

a büntethetőséget megszüntető okokra. A Btk. az első csoportba sorolja azokat a körülményeket, amelyek jelentkezése esetén az elkövető cselekménye csak látszólag meríti ki valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ilyenkor ugyanis már a cselekmény megvalósításának pillanatában hiányzik a bűncselekmény fogalmi ismérveinek valamelyike, ezért nem is jön létre bűncselekmény. A bűncselekmény létrejöttét kizáró körülményeket, büntethetőséget kizáró okoknak nevezzük. A második csoportot, a büntethetőséget megszüntető okok alkotják. Ezeknél az elkövető cselekménye bűncselekménynek minősül, az elkövető azonban mégsem büntethető, mivel a büntethetőséget megszüntető okok az eredetileg létezett büntethetőséget utólag megszüntetik. A büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okok között az az alapvető különbség, hogy a kizáró okok esetén egyáltalán nem beszélhetünk bűncselekményről, míg a megszüntető okok jelentkezésekor a bűncselekmény létrejön ugyan, de az elkövető megbüntetésére nem kerülhet sor az elkövetés után felmerült körülmény (pl. az elkövető halála) miatt. 3. 1. A büntethetőséget kizáró okok A Btk. 15. Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, e) a jogos védelem, f) a végszükség, g) a jogszabály engedélye, h) a törvényben meghatározott egyéb ok. 3.1.1. A jogos védelem A Btk. 22. (1) bekezdései szerint: "Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet." 3.1.1.1. A jogtalan támadás A jogos védelem intézménye olyan támadások elhárítását szolgálja, amelyek embertől erednek. A támadás csak aktív, jogtalan emberi magatartással valósítható meg. (Az állat támadása és a természeti erők hatására, vagy az emberi mulasztás eredményeképpen kialakult veszélyhelyzet nem jogos védelmi helyzetet keletkeztet, hanem végszükséget eredményez.) 21

A jogos védelmi helyzet keletkeztetésére az a jogtalan támadás alkalmas, amely büntetőjogi értelemben véve jogtalan. A támadással tehát valamely bűncselekmény törvényi tényállását kell kimeríteni. A támadás irányulhat személyek és javak ellen. A jogtalan támadásnak e jogtárgyak ellen kell "intézettnek" lennie, vagy ezeket kell közvetlenül fenyegetnie. "Intézett támadásról" akkor beszélünk, ha a támadás már ténylegesen megkezdődött. A "közvetlenül fenyegető támadás" az jelenti, hogy a támadás megkezdésének nincs akadálya, azaz a támadás rövid időn belüli bekövetkezésétől kell tartani. Nem kívánja meg a törvény, hogy a megtámadott kivárja a támadást, azt azonban feltételül szabja, hogy a fenyegetés közvetlen legyen. Nincs jogos védelmi helyzetben, aki tévesen azt feltételezi, hogy meg akarják támadni. A vélt jogos védelmi helyzetben lévő magatartása nem a jogos védelem, hanem a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályai szerint bírálandó el. Amennyiben a támadó és a megtámadott is a jogtalanság talaján áll, egyikük sem hivatkozhat a jogos védelemre. Nem keletkeztet jogos védelmi helyzetet a kiprovokált támadás sem. 3. 2. A büntethetőséget megszüntető okok A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak második nagy csoportját, a büntethetőséget megszüntető okok alkotják. Ezek fennforgása esetén a cselekmény az elkövetéskor bűncselekménynek minősül, később azonban - az elkövetéstől az elbírálásig terjedő időben - olyan, a törvényben meghatározott körülmény áll be, amely miatt a büntethetőség utólag megszűnik. A Btk. 25. -a szerint: "A büntethetőséget megszünteti: a. az elkövető halála, b. az elévülés, c. a kegyelem, d. tevékeny megbánás e. a törvényben meghatározott egyéb ok." A büntetés végrehajtását kizáró okokat a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény tartalmazza: 27. (1) A büntetés végrehajtását kizárja: a) az elítélt halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) törvényben meghatározott egyéb ok. 22

4. A szankciórendszer A hatályos Btk. szankciórendszere dualista jellegű, büntetéseket és intézkedéseket tartalmaz. A kettősség elsősorban a büntetések és intézkedések eltérő tartalmi sajátosságaiban és alkalmazási elveiben nyilvánul meg. A büntetés célja a Btk. 79. -a szerint: "A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el." A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány, ami azt jelenti, hogy azzal a személlyel szemben kerül alkalmazásra, aki valamely bűncselekmény törvényi tényállását kimerítette. E meghatározás szerint a büntetés - tartalmát tekintve - joghátrányokozás. A bíróság a büntetés kiszabásával az elítéltet valamely "értékétől" (pl. szabadság, vagyon, állampolgári jogok) fosztja meg. A joghátrányokozás az elítélttel szemben nem öncélú, nem az elkövetett cselekmény megtorlását szolgálja. A büntetés célja az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése. A büntetés újabb cselekménytől visszatartó hatásának érvényesülnie kell a megbüntetett személlyel szemben (ez a speciális prevenció), de érvényesülnie kell a társadalom többi tagjával szemben is (ez a generális prevenció). A büntetések - alkalmazása elsősorban az elkövetett cselekmény súlyához és az elkövető bűnösségének fokához igazodik. Megkülönböztethetők: nevelő, gyógyító és a társadalom védelmét szolgáló intézkedések. Közös sajátosságuk, hogy elsősorban az elkövető személyére tekintettel kerül sor alkalmazásukra, az elkövető speciális személyi vonásai értékelésére szolgálnak. A Btk. egyes esetekben vagylagos büntetési tételeket ír elő. A jogalkotó egyes törvényi tényállások megvalósítása esetére nem egy büntetési nemet helyez kilátásba, hanem lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak több büntetési nem közti választásra (a szabadságvesztés büntetés mellett vagylagosan szerepel a közérdekű munka és a pénzbüntetés). A jogalkotó nemcsak a büntetés nemének, hanem mértékének meghatározása során is nagy szabadságot biztosít a jogalkalmazónak. A Btk. különös részében az egyes bűncselekmények megfogalmazásakor a cselekmény társadalomra veszélyességének értékelése alapján határozza meg a bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható büntetési nemeket, és az adott büntetési tétel legkisebb és legnagyobb mértékét. 23