Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya

A TARTALOMBÓL: Egy elfelejtett történelmi beszéd..........................................................2 A békeszerzõdés és az árvizek............................................................2 A tovább élõ benesi dekrétumok!.........................................................5 Aki szelet vet, vihart arat...............................................................8 Amputáltan, elnémítva................................................................18 A magyar jogállam és a globalizáció......................................................19 A trianoni ítélet három nemzedék távlatából...............................................22 Jaj, a legyõzöttnek!...................................................................24 Mennyiben felelõsek a zsidók Trianonért?.................................................29 Hogyan meszelték el a trianoni gyásznapot az OVB-ben?.....................................40 Tûzzük ismét napirendre a Trianon problémát!.............................................43 Az anyaország megszûnt, a megoldás a határon túl van.......................................48 Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Nekünk a jellemtelenség és megbízhatatlanság kell legyen a fegyverünk (Nicolae Iorga, Gyulafehérvár, 1918. december 1.) A Trianoni évforduló kapcsán, szeretném a tisztelt olvasókkal megismertetni azt a méltánytalanul elfeledett, lerövidített beszédet, melyet gr. Apponyi Albert, mint az 1920. június 4-i békekonferencia küldöttje mondott el a döntéshozó nagyhatalmak képviselõi elõtt. Ebbõl a beszédbõl az elmúlt 87 év során jóformán semmit sem idéztek írástudóink. Igen tisztelt Elnök Úr, Uraim! Nem titkolhatjuk el megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigora felett. A többi háborút viselt nemzettel: Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei minden esetre szigorúak, de közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére oly lényeges területi változtatásokat, mint azok, amelyet velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének, népességének majdnem kétharmad részét és, hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlõdés majdnem összes feltétele megvonassék. Mert az ország e szerencsétlen középsõ része elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén, érc és sóbányáinak legnagyobb részétõl, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétõl, alpesi legelõitõl, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középsõ rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlõdés minden forrásától és eszközétõl akkor, amikor azt kívánják tõle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és külön ös helyzet elõtt állva kérdezzük, hogy mely elvek és érdekek, mely szempontok váltották ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez? Önök Uraim, akiket a gyõzelem bírói székhez juttatott, kimondták egykori ellenségeik, a Központi Hatalmak bûnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelõsökre hárítják. Legyen úgy, de akkor azt hiszem, hogy a fokok megállapításánál a bûnösség fokának arányában kellene eljárni és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztetõ feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen Õ az, aki az összes nemzetek között a legbûnösebb. Uraim! Ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely a háború kitörésekor nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és mint azt az okmányok bizonyítják fel is használta arra, hogy helytelenítse a háborút elõidézõ eseményeket. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyekben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg;lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jelleggel bírjanak" Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint Magyarország Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye lenne ennek, melyet bátor leszek megemlíteni, hogy az a nemzeti hegemóniának átruházása volna olyanokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állnak. Talán akkor olyan szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi? Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és kikrõl feltehetõ, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai. A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy államot tartva fenn, megvédte Európát a Keletrõl fenyegetõ közvetlen veszedelmek elõl. Ezt a hivatást tíz évszázadon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége tette alkalmassá. Ez az ország oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Önök felhozhatják, mint döntõ tényezõt, a gyõzelmet és a gyõzõk jogait. Elismerjük ezeket Uraim! Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni, de ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve, az erõszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielõtt az építés befejezõdött volna? Európa jövõje igen szomorú lesz ebben az esetben! Nem hisszük Uraim, hogy a gyõztes hatalmaknak ez volna a mentalitása, ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, melyekben Önök megállapították azokat az eszményeket, amelyeknek gyõzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait. Engedjék meg Uraim, hogy azt tanácsoljam, ne veszélyeztessék Örökségüknek ezt a legjobb részét azt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van az erõszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, amíg amaz megmarad! Mindezen érvek és próbálkozások, amint tudjuk, mind hiábavalóak voltak. Sõt, a békeszerzõdési konferencia francia fõtitkára, J. Cambol, 1920-ban a következõket jelentette ki: Magyar nemzet egyáltalán nem létezik. Mindössze egy korona létezik és tizenötezer osztrákból kreált magyar nemes. Magyar nemzet nincs! Székely Zsolt Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya 1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján. Sokan emlékszünk 1998 novemberére is, amikor a híradások fõszereplõje a Tisza volt. A Felsõ-Tisza vízgyûjtõ területén az esõzések akkor az évszázad legnagyobb áradását okozták. A Felsõ-Tisza kárpátaljai szakaszán áttörte a gátat, és elárasztotta a partmenti települések jelentõs részét. Az áradásnak kilencen estek áldozatul, köztük két gyermek. Teljesen víz alá került 118 település, harmincezer embert kellett kitelepíteni. Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánította a Magyarországgal határos megyét, mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki. Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Romániában úgyszintén. A Tisza vízállása Máramaros északi részén egy méterrel haladja meg a veszélyesnek tartott szintet. Lakóházak százait, hidak sokaságát tette tönkre az áradás, és számos települést elzárt a külvilágtól. A Felsõ-Tisza magyarországi szakaszán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat. A szakemberek jogszabályra hívatkozva akkor azt javasolták, hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttõl egy méter magasan meg kell emelni a védõgátat. Azóta a védõgátak 2 jó ha figyelünk külföldre is

Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó, hatvan évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják, hogy az ERDÕSÍTÉS (az erdõállomány felsõ határának emelése) és az ÁRVÍZVÉDELEM egymástól elválaszthatatlan. Az árvízveszély mindaddig jelen van, amíg az erdõirtások folytatódnak. A híradások még ma is, a Kárpátok erdeinek tarravágásáról tudósítanak. megerõsítése és szintjének megemelése mellett a Vásárhelyi-tervben meghatározott, a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdõdõtt. FODOR ISTVÁN KUTATÁSAI Vajon elegendõek lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések? Megbízható választ csak az tud mondani, aki a gyakori árvizek okait vizsgálja. A kérdésre PROF. DR. FODOR ISTVÁN, a nemzetközi hírû, nagytekintélyû kárpátaljai magyar botanikus tudós akirõl 2007. május 10-én, születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében, Ungváron bekövetkezett halála elõtt már évtizedekkel korábban kereste és meg is találta a választ. Véleménye szerint, a Kárpátalján történt gyakori árvízek nem természeti csapás következményei. Fõ okuk a több, mint hetven éven át végzett rablógazdálkodásos fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet õsi rendjébe, és tudatlanságában megbontotta a kialakult egyensúlyt. Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggõ, szinte átjárhatatlan erdõségek borították... A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az ún. sztahanovista fakitermelõk itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntették az eddig szivacsként mûködõ növénytakaró víztároló képességét. Így az esõ akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzadva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket,s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdõgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elõ a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegõjének frissítését szolgáló erdõtelepítések vágását is elrendelte. nyilatkozta a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában. Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért. Az erdõállomány felsõ határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével amit az Ungvári Állami Egyetem és a Perecsenyi Erdõgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason bebizonyította, hogy a luc-, jegenye-, duglasz, cirbolya-, bükk-, juhar-, berkenye-csemetékbõl alakult új erdõk idõvel betöltik eredeti szerepüket: szivacsként magukba szívják a csapadékvizet, és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba. Ma már igazolt az az állítása is, amely szerint Ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt, hogy a havasokon a források, a csermelyek és a patakok kiszáradjanak, illetõleg azt, hogy a hóolvadás és a nagy esõzések után a folyók évrõl évre nagyobb árhullámokat szállítsanak. Ezzel egyidejûleg persze sok év alatt a kedvezõ mikroklimatikus változások hatására a tundrai jellegûvé vált havasi rétek is megjavulnak, bár a területük csökken. GAZDÁTLAN A KÁRPÁT-MEDENCE 1920 óta nincs gazdája pontosabban sok gazdája van! a Kárpát-medencének. A XX. századi békediktátumok következtében szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére végsõkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója. 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában aláírt békediktátum* folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentõsen megnõtt. A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelõsség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mezõ- és erdõgazdálkodás, a folyamszabályozás, és általában az egész vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszûnt. A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások, a mezõ-, erdõ- és vízgazdálkodás egységének felbomlása, valamint a felszíni vizek, a levegõ és a termõföld egyre növekvõ szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör egyértelmû felmelegedése miatt bekövetkezõ éghajlati változások, és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát. A KÁRPÁT-MEDENCE VÁLASZÚT ELÕTT ÁLL! Vajon képesek leszünk-e arra, hogy felismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását most elõször, igazán egymásra találjunk? Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politkusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tõkés társaságok szabad prédájává válik. Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is mint például a tiszai árvizek, majd pedig a 2000 januárjában történt ciánszennyezés vagy most, a verespataki aranybányászati program határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarravágásáról naponta érkezõ hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függõségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttmûködés sürgetõ szükségességére itt, a Kárpát-medencében. 87 év után, ma már mindenki számára világos, hogy a szubrégió természeti-, földrajzi- és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jõvõ nemzedékek jogosan elvárt életminõségét. Ezért a Kárpát-medencében élõ népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülõ szolidraitására és összefogására, a tudományágak együttmûködésére, a civil társadalom, a tudományos, politikai és kulturális élet képviselõinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgõs cselekvésre van szükség ahhoz, hogy megteremtsük és megõrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Századunk, a XXI. század egyik legnagyobb kihívását feladatát jelenti a végsõkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megõrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni. Csakis egy új, regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövõjét egy olyan Kárpát-medencéét, amely a béke forrása, nyitott a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttmûködésre, kész részt vállalni olyan együttmûködési módok keresésében és megvaló- jó ha figyelünk külföldre is 3

sításában, amely képes a történelemhez alkalmazkodni és az itt élõ népeknek, nemzeteknek közös otthont adni, ahol együtt keressük a válaszokat a jövõ kihívásaira. Ha ez megvalósulna, akkor 87 év után ismét visszaállna a harmonia, és megvalósulna a mai életnél minõségileg jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és akkor ez a térség Európa közepe lenne, nemcsak földrajzi értelemben. Az Európai Unió keleti és déli bõvítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a legszigorúbban tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetõségek ezekre épített felismerésére épülõ politikai döntések alapján történik. A feladat azonban nagyobb horderejû, és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál, semhogy a megoldás csak politikusokra bízhatnánk. Ezért az itt élõ népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniok egymással egy közös kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában. E gondolat jegyében és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan, a (kiskunfélegyházi székhelyû) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére, a 2006. november 17-18-án, Kiskunfélegyházán A Kárpát-medence környezetbiztonsága címmel megrendezett konferencia résztvevõi elfogadták a Kárpát-medencei feladatok a 21. századra elnevezésû program elõkészítésérõl szóló elõterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttmûködni mindazokkal a kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztõ intézeteivel és a felsõoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyre álljon az egyensúly. Ezért a programban elsõbbséget kap a(z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁ-nak is fontos részét képezõ KÁRPÁTI ERDÕVÉDELMI és ERDÕTELEPÍTÉSI PROGRAM. Kiskunfélegyháza, 2007. május 31. Kelemen József, fõtitkár KÖZÉP-EURÓPA KLUB * Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti környezetének, természeti értékeinek pusztítása 1920. június 4-én kezdõdött, amikor a nagyhatalmi gyõztes dicsõségvágy, ösztönök és érdekek vezérelte politikusok a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerzõdéssel természetellenesen és igazságtalanul, hamis okmányok alapján -ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismeretek nélkül! szétdarabolták, szétrombolták az addig egy központból igazgatott (irányított) természetes gazdaságföldrajzi egységet, a mezõ-, erdõ- és vízgazdálkodást, a közlekedést, az ipart, a kereskedelmet és az energiatermelést. A trianoni békeszerzõdés aláírásával azonban nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép tragédiája kezdõdött el. A Béketárgyalást Elõkészítõ Iroda vezetõje, Gróf Teleki Pál irányításával készült MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI TÉRKÉPEKBEN (Hatodik átdolgozott kiadás 75 térképpel és 6 grafikonnal, magyar és angol nyelvû szöveggel) / 1921. Pallas Nyomda, Budapest/ atlasz kiáltó mementója a gazdasági kapcsolatok szétrombolásának. Gróf Teleki Pál az atlasz Bevezetõjében a követekezõket írta 1921 júliusában: Ez az atlasz az u.n. békeconferentiára való elõkészülésünk kapcsán született meg. Úgy mint minden akkor végzett munkánk jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági, politikai és egyéb emlékiretok, térképek stb. nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a meghallgatásunk, de sõt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró ítéletet. A békeconferentia athmosphaerája más volt. Nem saját ítéletem, szemtanú foglalta össze a következõ, talán cynikusan hangzó szavakban annak mûködését: Összejöttek a gyõztes hatalmak politikusai, diploma tái s szakemberei és vártak. Várták Wilsonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdõdött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a mások tudatlanságába, s részben a saját magáéba. Fõleg a gazdasági kérdésekben volt ez így. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az ethnografusok papíron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közt gyorsan haladt s így lett az egyéb szempontok mellõzésével a döntés alapja. A mi argumentatiónk nem a mi hibánkból, hacsak a háború elõtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba késõn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna. Mi a jövõnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elõ nem adtuk. Másoké a felelõsség Európa jövõ nemzedékei elõtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, plaidieroztunk. Európa érdekét szolgálta munkánk, abban a felismerésben, hogy Európa jövõ békéjét és gazdasági felvirágzását csak olyan rendezés szolgálja, amely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetõségek erre épített helyes felismerésén épül föl. Ezt a célt kívántuk szolgálni, amikor minden tendentiát kiküszöböltünk munkáinkból. A legszigorúbb tudományos valóságot tártuk fel. ( ) Mi munkánkkal ha a jelentõl nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövõtõl. ( ) A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlõdés, változás, amelynek irányát az embernél erõsebb, állandóbb természeti tényezõk és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása, az ismeretek terjesztése feladatunk most. Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörõdés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyõzõdést, hogy így is jól van. Az õ szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szétrombolása melynek ez az atlasz kiáltó mementója nem fogja felvirágoztatni. Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz appellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetõségei." Gróf Teleki Pál szavaival egyezõen, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerzõdés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy Mindazok az okmányok, amelyek a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztõek voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk. (H. Pozzi: A háború visszatér 191. old. 2. bek. dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / 1994 HOGYF EDITIO / Reprint: Szegedi Nyomda). Francois Mitterand, Franciaország köztársasági elnöke (1981 1995) pedig egy nemzetközi konferencián kijelentette:...e század összes békeszerzõdései és különösen az 1914-1918-as háborút követõ békeszerzõdés, kezdve a versailles-i szerzõdéssel, és ideértve az 1945-ös szerzõdést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerzõdések voltak, amelyek hogy kielégítsék a gyõztes dicsõségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendõ háború drámája mindíg az elõzõ békerendezés keretei között íródott. 4 jó ha figyelünk külföldre is

A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban mondta ki a benesi dekrétumok érinthetetlenségét. Ezzel a kihívó határozatával egyértelmû politikai támogatást adott azoknak a gyilkos indulatú rendeleteknek, amelyek az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának minden pontját sértik. A Magyarok Világszövetsége 2001. június 13. és 2002. november 7. között Strasbourgban és Brüsszelben, az Európai Parlamentben hat alkalommal szervezett politikai rendezvényt /meghallgatás, nemzetközi sajtóértekezlet, szeminárium, vitafórum/, és tudatosította az európai döntéshozókban a Szlovákiában tovább élõ benesi dekrétumok veszélyét a bõvülõ EU-ra. A lobbizás döntõ pillanataiban az MVSZ kiadott egy angol, francia, német, olasz nyelvû fehér könyvet Benes Decrees, Taking Victims in 2002 /A benesi dekrétumok 2002-ben is szedik áldozataikat/ -, amelynek bemutatójára Brüsszelben, az EP épületében, több mint húsz EP képviselõ és a nemzetközi sajtó jelenlétében került sor. A kötetet még aznap kézbesítették az EP valamennyi több mint hatszáz képviselõjének. Ez érezhetõen nyomot hagyott az európai nagypolitikában, ám a magyar politikum, és a felvidéki magyar politikum felelõtlenül viszonyult az akkor felkínált történelmi lehetõséghez. A szlovák parlament mostani határoza ta fájdalmas válasz a magyar politikai osztály mulasztására. A tovább élõ, gyilkos szándékú benesi dekrétumok szemléltetésére alább és csatoltan, teljes terjedelmében újraközöljük a Magyarok Világszövetsége felvidéki országos tanácsának közgyûlésén 2002-ben elfogadott összefoglaló jelentést. MVSZ Sajtószolgálat B E N E S I D E K R É T U M O K EDVARD BENES, VOLT CSEH- SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK DEKRÉTUMAI A NÉMET ÉS MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉGÛ ÁLLAMPOLGÁROK ALAPVETÕ EMBERI JOGAI ELLEN I. Elõzmények Történelmi tény, hogy az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársaságnak a szlovákiai magyarság elleni politikai és gazdasági elnyomás egyik leghatékonyabb eszköze az ún. I. földreform volt. A földreformot szabályozó 215/1919 számú, 1919. április 16-án kelt törvény, mint kisajátítási törvény került a köztudatba, amelynek alapján minden 150 hektár feletti mezõgazdasági terület, illetve minden 250 hektárnál nagyobb egyéb földterület az állam tulajdonába került. Ezen agrárreform lebonyolítása egyrészt a magyar nemzetiségû birtokosréteg gazdasági erejének megtörése mellett egy folyamatos és nagyarányú etnikai-nemzetiségi átrendezõdést idézett elõ Szlovákia és Kárpátalja magyarok lakta vidékein. A gyakorlatban ez az átrendezõdés már az 1920 évek elején csehek, morvák és szlovákok betelepítésével létrehozott telepesfaluk kialakításával kezdõdött el. Az összefüggõ és zárt magyar etnikum településszerkezetének a megbontása leginkább a Csallóközben, Komárom, Ipolyság és Léva környékén, valamint Pozsony és Érsekújvár között történt. Jogi keretet a telepítéshez nélkülözhetetlen földhöz az 1920. január 30-én kelt 81/1920 számú törvénycikkely, az ún. k i u t a l á s i törvény adta meg, amely kategóriákba sorolta be a földkiutalásra jogosult személyek csoportját, különösképpen kiemelve a legionáriusok és a csehszlovák fegyveres erõk tagjait, azok leszármazottjait, valamint a háborúban elestek körét. A földek kiutalása az e célra létrehozott Állami Földhivatal hatáskörébe tartozott. Ma már bizonyítható tény, hogy a jelenlegi Szlovákia területén kiutalt földek hivatalosan megszabott árát a kedvezményezett telepesek jelentõs része sohasem fizette ki. Ezen állítást teljes mértékben igazolják a telekkönyvi birtoklapok, amelyekben még 1995-ben is sok esetben az eredeti magyar nagybirtosokat vezették és mutatták ki, mint tulajdonosokat. Az I. földreform keretében a csehszlovák állam által politikai célzattal létrehozott telepesfalvak megléte gazdaság-politikai és etnikumátrendezõ történelmi valóság, amely az ún. Benesi dekrétumokkal tetõzõdött. II. Benesi dekrétumok Benesi dekrétumok a gyûjtõneve mindazon elnöki rendeleteknek, amelyeket Dr. Edvard Benes, köztársasági elnök a II. világháború alatt, valamint 1945. májusa és októbere között bocsátott ki. Ezeket a dekrétumokat az 1945. október 28-án megalakult ún. Ideiglenes Nemzetgyûlés erõsítette meg, mégpedig az általa 1946. március 28-án jóváhagyott alkotmánytörvénnyel. III. Az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrehozásának diszkriminatív volta Az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrejötte kizárólagos etnikai alapon történt. Az 1945. augusztus 25-én kelt 48. számú kormányrendelet 6. cikkelye szerint mind a választók, mind a választhatóak kizárólag cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségû állampolgárok lehettek, és ezen jogszabály 7. cikkelye szerint a megválasztott képviselõk is. A német és a magyar nemzetiségû személyek nem választhattak és nem voltak választhatóak tekintettel arra a körülményre, hogy az 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú elnöki alkotmánydekrétum 1. paragrafusa alapján, minden német és magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgár 1945. augusztus 10. napjával elveszítette csehszlovák állampolgárságát. IV. A diszkrimináló dekrétumok A folyamatosan kibocsátott elnöki dekrétumok alapján megszûntetésre lettek ítélve a magyar és német iskolák, tilos volt magyar és német nyelven istentiszteletet szolgáltatni. A Benesi dekrétumok legsúlyosabb rendelkezéseit a német és magyar kisebbség egészére vonatkozó kollektív háborús bûnösökként történõ megbélyegzése, valamint e jogi alapállásból történõ mindennemû vagyoni javaik elkobzása jelentette. Mindezt egyértelmû megtorlási szándék motiválta, a német és a magyar kisebbségek gazdasági-politikiai likvidálásának hathatós eszközeként, amelyre alig van példa az újkori civilizáció történetében. A rendelkezés egyúttal retroaktív hatállyal, 1945. március 1-jével lépett életbe. Ugyanezen dekrétum alapján az elkobzott vagyon szétosztás alá esett etnikai alapon cseh, szlovák és más szláv nemzetiségû személyek javára. Ez a 108/1945 számú elnöki dekrétum, illetve Szlovákia területére vonatkoztatva a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú törvényerejû rendelete szolgáltatták a jogi keretet az ún. II. földreform végrehajtásához és újabb telepesfalvak létrehozásához az elkobzott magyar mezõgazdasági birtokokon. A magyaroktól elkobzott földbirtokokon az ún. II. földreform keretében létrehozott szlovák telepesfalvak további etnikai-nemzetiségi átrendezõdést idéztek elõ Dél-Szlovákiában. A kisemmizett német kisebbséget karhatalommal zavarták ki az országból, kötelezõen hátrahagyva minden vagyonát, ami megcáfolhatatlan történelmi tény. A vagyonától megfosztott, áttelepítésre ítélt, nagyságrendileg 100 000 magyar nemzetiségû személyt akarata ellenére áttelepítették Magyarországra, és Szlovákiában maradt vagyonába az arra jelentkezõ szlovákokat telepítették át Magyarországról. A munkakötelezettséget elrendelõ dekrétumra hivatkozva vagyontalan ill. szegény sorsú magyarokat 1945-1946 telén Csehországba deportálták ún. közhasznú munkára. Valójában karhatalommal tehervagonokba jó ha figyelünk külföldre is 5

terelték a kijelölt családokat, tekintet nélkül asszonyokra, gyermekekre, öregekre, csecsemõkre, és cseh valamint morva parasztokhoz vitték õket cselédeknek. A telepeseknek való földjuttatást az állam feltételekhez szabta, melyek nevezetesen a földhöz kötött állandó lakhely, a juttatási ár kifizetése, valamint a juttatott föld megmûvelése voltak. A mezõgazdaságban az 1949-1951-es években végrehajtott szocialista kollektivizáció eredményeképpen minden mezõgazdasági földterület kötelezõen közös, szövetkezeti használatba ment át. Ugyanígy az államra szállt át a politikai perzekúció elõl az emigrációba menekülõ személyek hátrahagyott tulajdona is. Az illetékes államigazgatási szervek az 1950-es évek végén határozattal megvonták a visszatelepült szlovák telepesektõl a juttatott földekhez való jogviszonyt. Ugyanis a földjuttatás ténye mint ingatlanszerzési jogi titulus az eredeti földjuttatási feltételek megszegése végett nem került telekkönyvezésre. Maga földelvonás ténye jogszerû volt az akkor érvényben levõ polgári jog, valamint a közigazgatási jog szerint is. V. Részleges kárpótlás és a Benesi dekrétumok máig tartó hatásai Az 1989-es politikai fordulat után a Csehszlovák parlament 1991 június 24-i hatállyal fogadta el a 229/1991 T.t. számú földtörvényt. Ezen jogszabály volt hivatott kárpótolni a diszkriminatív és emberi jogokat tipró Benesi dekrétumokat, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú elkobzási törvényrendeletét. A fentnevezett földtörvény úgy rendelkezett, hogy záros határidõn belül, Csehszlovákia területén állandó lakhellyel bíró állampolgárok a megszabott feltételek teljesítése mellett, visszaigényelhették az államra átszállt földtulajdonukat. A szóban forgó földtörvény azonban az idevonatkozó Benesi dekrétumokat nem hatálytalanította, csupán úgy rendelkezett, hogy a továbbiakban az I. földreformot szabályozó 215/1919 számú törvény, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú konfiskációs rendelete alapján már nem lehet eljárni. Ezen demokratikusnak nevezett földtörvény szerint az elkobzott földtulajdon csupán 50 hektár terjedelemben, míg minden más titulusból az államra átszállt földbirtok 250 hektár felsõ határig volt visszaadható. Mivel a vagyonelkobzás csak a német és a magyar kisebbséget érintette, a demokratikusnak deklarált földtörvény ismételten legalizálta az etnikai alapon történõ megkülönböztetést. Egyidejûleg felszínre került a Benesi dekrétumokkal életre keltett vita az elkobzott mezõgazdasági földtulajdon birtoklásáért, A kollektív bûnösség fogalmának atyja, a rengeteg kínt és szenvedést okozó Edvard Beneš ugyanis jogigénnyel léptek fel azon szlovák telepesek is, akik annak idején a juttatásról lemondtak és a kiutalt földeket elhagyva visszatelepültek eredeti lakhelyükre. Az állam, hatalmi szóval újból beavatkozott a földtulajdonlás elrendezésébe. A parlament a 93/1992 T.t. számú földtörvény-módosítással megszüntette a visszaigényelhetõ 250 hektáros felsõ határt és törvénybe iktatta a v é l t földtulajdonosi státuszt. A gyakorlatban ez a magyaroktól elkobzott és szlovák telepeseknek juttatott, majd általuk elhagyott és részükre sohasem telekkönyvezett földekhez való igényt emelte újból törvényerõre. Az eredeti földtörvényt még a Cseh és Szlovák Föderatív köztársaság parlamentje hozta meg. 1993. január 1-el önállóvá vált Szlovákia, melynek parlamentje által elfogadott és 1993. augusztus 26-val hatályba lépett 186/1993 T.t. számú újabb törvénymódosításával visszaállította a 250 hektárig visszaadható összterületet az addig rendezetlen restitúciós igények esetében. A Cseh köztársaság mind a mai napig a teljes elkobzott vagyonokat kárpótolja, területi korlátozás nélkül. Elvitathatatlan tény, hogy még 2002. februárjában is jelentõs az elkobzott vagyonok visszaállítását kérelmezõ, elbírálatlan igények száma. Azokat a 250 hektár feletti földterületek visszaigénylõit, akik jogigényérõl az illetékes földhivatalok 1992. február 18-a és 1993. augusztus 26-a között még nem hoztak döntést, állami diszkrimináció révén ismételten megfosztották az eredetileg elkobzott és a kárpótlásra jogosult földvagyon különbségével. A Szlovákiában meglevõ földtulajdonláshoz kapcsolható, nemzeti-politikai feszültség ellensúlyozására az állam újabb beavatkozást eszközölt. A Szlovák parlament 6 jó ha figyelünk külföldre is

általa meghozott 180/1995 T.t. számú törvényével jogi keretet biztosított az ún. vélt tulajdonosi viszony legalizálására. Elbirtoklás jogcímén és állami költségen a juttatott szlovák telepesek 50 évvel a Benesi dekrétumok kihirdetése után válnak az elkobzott földek tulajdonosaivá. Az idézett törvény kimondja, hogy az elbirtoklási igény csak akkor megalapozott, amennyiben a vitatott föld nem esik a 229/1991 számú földtörvény szerinti restitúciós eljárás alá. A magyar nemzetiségû állampolgárok restitúciós igényének gátolására az illetékes állami hivatalok más törvényellenes eszközhöz is folyamodnak. Megfellebbezhetetlen közigazgatási határozattal megszakítják a restitúciós folyamatot, miközben egy másik állami hivatal meghozza az elbirtoklási határozatot a juttatott telepesek javára. Az így megszerzett tulajdonjog kataszteri bejegyzésre kerül, és ez a joghelyzet azután már mint törvényes akadály meggátolja az eredetileg elkobzott földek tulajdonjogának a visszaállítását Az ilyen törvénysértõ eljárásnak az a következménye, hogy a magyar kisebbséget megfosztják és örökre elszakítják eredeti, õsi földterületeiktõl. Az illetékes közigazgatási szervek állandó jogi és metodikai támogatást élveznek az államhatalmi szervek részérõl. Az ilyen államhatalmi utasítások közül a legkirívóbb az 1996. június 6-án kelt jegyzõkönyv amely a Szlovák kormányhivatal, a Legfelsõbb bíróság, a Pozsonyi kerületi bíróság, a Pozsony-vidéke földhivatal, valamint a hivatalosan metodikai szerepet betöltõ Földügyi minisztérium képviselõinek a közös jogállására épül. Noha ez a jegyzõkönyv nem bír semmilyen jogerõvel, ugyanis sohasem volt kihirdetve a hivatalos törvénytárban mint érvényes jogszabály, a rá való hivatkozás alappillére a földhivatalok eljárási módozatának. Maga az egybegyûltek összessége nem egy törvény által létrehozott testület, tehát jegyzõkönyvezett véleménye legfeljebb szakmai jellegû értekezés. A jegyzõkönyv resumé-je, hogy a telepeseknek a juttatott földrõl való lemondás, ill. annak az 1950-es évek végén az állami szervek általi megvonása hatáskörbeli túllépés volt, s ezért érvénytelen. Jog államban viszont egy jogerõs, megfellebbezhetetlen döntés megszüntetése, amely vélhetõen ab ovo törvénysértõ, kizárólagosan bírósági hatáskörébe tartozik. A metodikai szerepet betöltõ földmûvelésügyi miniszter, Pavel Koncos, aki a szlovák kormány tagja, körlevelekben (pl. 1866/2001-100 számú, 2001.6.14-én kelt levele) instruálja a kerületi elöljárókat, hogy miként lehet és kell visszautasítani az elkobzott vagyonok visszaadására érvényesített restitúciós igényeket. Azok a volt csehszlovák állampolgárok, akik mindennemû vagyonukat hátrahagyva kényszerûségbõl hagyták el hazájukat és váltak más állam polgáraivá, semmiféle kárpótlásban nem részesülhetnek. Párkány, 2002. február 16-án A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának Közgyûlése Melléklet Edvard Benes dekrétumai a német és magyar etnikum emberi jogai ellen 1945. május 19-én kelt 5. számú dekrétuma az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségérõl, továbbá a németek, magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezelésérõl. 1945. június 21-én kelt 12. számú dekrétuma a németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezõgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgõs elosztásáról. 1945. június 19-én kelt 16. számú dekrétuma a náci bûnösök, az árulók és segítõik megbüntetésérõl, valamint a rendkívüli népbíróságokról. 1945. július 20-án kelt 28. számú dekrétuma a németek, a magyarok és az állam más ellenségei mezõgazdasági földjeinek cseh, szlovák és más szláv földmûvesekkel való betelepítésérõl. 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú alkotmánydekrétuma a német és a magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának rendezésérõl. / Ezen alkotmánydekrétum volt a jogalap a német és a magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának az elvonásához, elvesztéséhez./ 1945. augusztus 25-én kelt 47. számú dekrétuma az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrehozásáról 1945. szeptember 19-én kelt 71. számú dekrétuma azon személyek munkakötelezettségérõl, akiktõl megvonták csehszlovák állampolgárságukat. / A 3.cikkely utolsó mondata alapján a munkára való beosztásról szóló döntés végérvényes. tehát fellebbezhetetlen volt. 1945. szeptember 25-én kelt 81. számú dekrétuma az egyletekkel kapcsolatos némely intézkedések /Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar egyletek, társulások feloszlatása és vagyonának konfiskálása./ 1945. október 4-én kelt 105. számú dekrétuma a közalkalmazottak tevékenységét átvizsgáló megtisztító bizottságokról / A közalkalmazottak kizárólag cseh, szlovák vagy egyéb szláv nemzetiségûek lehettek és büntetendõ cselekedetnek számított, amennyiben német vagy a magyar nemzetiséghez tartozónak vallotta magát./ 1945. október 25-én kelt 108. számú dekrétuma az ellenséges vagyon elkobzásáról és a emzeti újjáépítési alapokról / Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar jogi és természetes személyek mindennemû vagyonának konfiskálása mint ellenség, kollektív bûnösök terhére. Továbbá ezen dekrétum alapján történt a konfiskált német és magyar vagyon szétosztása és az abba való betelepítés cseh, szlovák és a dekrétum szerint arra érdemes természetes valamint jogi személyek javára./ A Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia területére vonatkozó törvényerejû rendeletei 1944. szeptember 6-án kelt 6. számú törvényerejû rendelete a német és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és istentiszteleti nyelvének rendezésérõl / Megszûntek a német és a magyar iskolák. Tilos volt német és magyar nyelven istentiszteleteket tartani. / 1945. június 5-én kelt 50. számú törvényerejû rendelete a vagyon állami kezelés alá helyezésérõl / Az államilag megbízhatatlan személyek, nevezetesen a német és a magyar nemzetiségû személyek Szlovákia területén található mindennemû vagyona állami kezelésbe megy át, kivéve az ingó és az ingatlan mezõgazdasági vagyont, személyi ingóságokat./ 1945. augusztus 23-án kelt 104. számú törvényerejû rendelete a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezõgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról /Ezen rendelet alapján történt meg egyidejûleg a németek és a magyarok teljes mezõgazdasági vagyonának az elkobzása, annak szétosztása fõleg belsõ telepítés céljaira, valamint külföldrõl hazatelepülõ szlovákok számára. Így az ún. II. földreform következményeképpen további telepesfalvak jöttek létre az elkobzott magyar földeken. A juttatás feltételeihez tartozott a helyhez kötöttség, a juttatási ár kifizetése, valamint a földek megmûvelése./ A felsorolt dekrétumok és rendeletek csupán töredékét képezik azon jogszabálycsomagnak, melyet még ma is Benesi dekrétumok gyûjtõnév alatt ismer a világ. Az idézett dekrétum ill. rendelet megnevezése híven tükrözi annak szellemét, küldetését és végrehajtását, mind de iure, mind de facto. jó ha figyelünk külföldre is 7

I. Habsburg Lipót Vilmos fõherceg I. Habsburg Lipót császár: Faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam. (Magyarországot elõbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem. ) Aki szelet vet, vihart arat mondja a szólásmondás, s ez történt most a zsidó-keresztény egyházi körökben is. Az idén koratavasszal megszületett egy krisztiánus lapban egy magyargyalázó, agresszív, lélekromboló cikk, amelyre megírtam a választ. A válasz megjelent sok internetes fórumon, s amint arra számítani lehetett, hiszen az ördög nem alszik, meg is indult a gyalázkodás, a fenyegetõzés, a sakálordítás és varjúkárogás a római és protestáns ószövetségiek részérõl. Köszönöm nekik! Hatalmas mértékben megnövelték munkakedvemet, s egyben nagyban hozzájárultak az ó-magyar hitû keresztény-nemzeti arcvonal eljövendõ sikeréhez is, hiszen megerõsítettek hitûnkben, hogy jó úton járunk. Jahwétól bizton számíthatnak a jutalmukra. Figyelmûkbe ajánlom azonban, hogy az ördög, kivel Jahwet János evangéliumának tanúsága szerint maga Jézus azonosította, maga a gyûlölet, ki híveivel sem bánik kíméletesen. Jézus ti. imígyen beszélt az Öt lefattyúzó, élete ellen acsarkodó zsidókhoz: Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok.... A ti atyátok az ördög, tõle származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt az kezdettõl fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot mondja, a magáéból mondja, mert hazug ö, és a hazugság atyja. Jn.8.44-46.) Aztán a mi oldalunkról is megtörtént a tömeges válaszadás az ószövetségi gyalázkodásokra, hiszen tudomásom van róla, hogy több Keresztény Értelmiségi Közösség legutóbbi ülésén, mely szervezet ma már országos hálózattal rendelkezik, s melynek ideológiai lapja az Osztie Zoltán szerkesztette Jel c. szégyentelen folyóirat, a legutóbbi alkalommal a nevezett lapot senki nem vette fel, és sokan visszautasították az elõfizetését is. Szégyentelennek azért mondhatom nyugodt szívvel, mert szerkesztõi s laptulajdonosa a mai napig sem kértek töredelmesen bocsánatot a magyar nemzettõl az arcátlanságokért, melyeket ellene elkövettek, holott lett volna rá idejûk és lehetõségûk. Ez azt mutatja, hogy ez a gárda még ma is egyetért az említett számban megjelent aljas szennyirattal, mely Kovács Gábor tollából látott napvilágot. Hiába, madarat tolláról, s a fácán is madár, még ha balos is. Mi minden Habsburg-kor óta történt lealáztatás, lélekrombolás ellenére is, még mindig magyarok vagyunk, jóhiszemû, türelmes nép, de elkeseríteni, megtörni magunkat ma sem hagyjuk. Ezért miénk iránti csendes szeretettel, de az ellenséges erõkkel szemben acélkemény tudatossággal haladunk magyar sorsszerûségûnk útján elõre. Ez az elõre pedig pontosan azt jelenti, hogy fel- és meg kell szabadítanunk magunkat minden olyan tehertõl, melyek fölöslegesek, melyeknek súlya lealázó, s amelyek nem izmosítanak, csak fárasztanak, letörnek, elveszítenek. Ilyen teherré vált mára sokunk számára az a felsõ egyházszervezet is, s itt a szervezet kifejezéssel a vezetés szerepének jelentõségét emelemkierõsen,melyaii.vatikánizsinatóta (Mag F. Károly találó szavai szerint II. Vatizsálemi Zsinhedrion) mindent elkövet, hogy a keresztény tömegeket tudatuk befolyásolásával mint birkanyájat, beterelgesse az elkövetkezendõ világcsászárság hierarchiájának legalsó kasztjába. A cionista világhatalomnak ugyanis nem Jézusra van szûksége, Õt gyûlölik, s ha ma újra születne, emberi sorsa megismétlõdne, hanem a cionista-globális köröknek egyre inkább elkötelezett egyházi vezetõik által birkaként kezelt, lenézett, megalázott keresztény tömegekre (s el ne felejtsük, százmilliókról beszélünk), melyeket a Talmud útmutatásai alapján azért majd még- 8 jó ha figyelünk külföldre is

sem lehet száz százalékosan kiirtani, hiszen akkor nem lesz alattvalója, rabszolgája, eltartója a hatalmas világcsászárság fajilag pontosan definiálható uralkodó rétegének. Eme krisztiánus közösségek elõtt épp ma próbálják meg a Vatikán uralkodó köreiben fõpapok szégyenpír nélkül és arcátlanul Jézus árulóját, az egyetlen zsidó apostolt, a Júda törzsébõl származott Júdást rehabilitálni mondván, hogy Júdás szerepvállalása nélkül nincsen megváltás. Walter Brandmûller pûspök, aki a Vatikáni Történelmi Tudományok Pápai Bizottságát vezeti, így szólalt meg Júdásról:...nem is volt igazán sátáni lelkületû, gonosz ember, pusztán részt vett Isten tervében, amit a próféták megjövendöltek, s aminek feltétlenül be kellett következnie, hogy az emberiség üdvözülhessen. E nyilatkozata ellenére ez a szubjektum a mai napig XVI. Benedek római fõpüspök közeli baráti köréhez tartozik. Az ilyen nyilatkozatokkal maga az árulás ténye rehabilitálódhat, válhat szükségszerûsége alapján megmagyarázhatóvá, majd erénnyé az egyházban és az emberi társadalomban. Ily módon szent eszközzé emelkedhet pl. a feljelentések intézményesítése, melynek folytán egy spiclirendszerré süllyedhet a társadalom, s melynek következtében a családrombolás, a barátság és pl. a nemzettestvérség meggyalázása révén jobban elérhetõ a társadalom tagjainak atomizálása is. Ilyen titkolt célok eléréséért alakultak meg Magyarországon is országszerte természetesen a keresztényi szeretet és tolerancia nevében, de a jelek szerint nem annak szellemében a fentebb említett keresztény közösségek, melyeknek feladata lenne a magyar kereszténység civil szellemi elitjének tudatos átformálása az ószövetségi értékrend -re (ha ilyesmirõl egyáltalán beszélhetünk). Az urak odafent, az egyházi hierarchia csúcsain elbízták magukat, s kollaboráns talpnyalóik által folyamatosan támadják pl. a magyar nemzeti patriotizmus által produkált csodálatos szellemi eredményeket, melyek újjá építik az egykor volt dicsõség felépítményeit a magyar lélekben. S itt következett be a baj. Egy nyomorult kis cikkben egy önmagán uralkodni képtelen, nyomorult kis szellem túl nagy intenzitással szellentette el magát, amelynek illó üzenetére a természetes reakció a gyors ébredés és az undor lett, és ennek hatására emberek tömegesen fordulnak el most a gyalázkodók fórumaitól. Hja, uraim, aki szelet vet, vihart arat. De ne pazaroljuk szavainkat érdemtelenekre, s ne reagáljunk az internetes sakálüvöltésre sem, hiszen az elõttünk álló feladatok sokkal magasabb szférákba terelgetik figyelmûnket, hanem nézzünk a jövõbe, s keressünk együtt utat a magyar szellemi Pilis erdejében a hegyorom felé! Három nagyon fontos kérdés vetõdik ma fel ebben a helyzetben, melyekre feltétlenül választ kell adjunk. Az elsõ, az alapvetõ kérdés, hogy miként kell viselkednünk azokkal az egyházakkal kapcsolatban, melyekbe beleszülettünk, s melyeknek ünnepi hagyománya akaratlanul át-és átszövi életûnket. Másodsorban, hogy útkeresésûnkben milyen szellemi hagyományra támaszkodhatunk, s harmadszor pedig, hogy mire építhetjük fel vallási jövõnket, miután s nemcsak a jóslatok, hanem a konkrét jelek alapján is elérkeztünk egy hatalmas egyházszakadás korszakának elejére, amikor valóban elválik a kosok és a bárányok útja egymástól. Eme tanulmányomat tehát ennek a három kérdésnek az elemzésére, s azoknak a keresztény közösségeknek szánom, amelyek még nem látják tisztán, hogy merre kellene utat keresniük a kétségek közül. 1./ Milyen viszonyban állunk tehát azokkal az egyházakkal, melyekbe beleszülettünk? Öreg tanítónk mondta mindig: Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy a szüleitek, amikor családot alapítottak, titeket akartak a világra segíteni. Õk egy gyermeket akartak, de az Isten titeket küldött el nekik. Minden ember Istennek, a világ Teremtõjének személyes szándékára született e világra, s ezen belül egy nemzet, egy család, egy vallás tagjaként különleges feladattal indult el sorsában. Útravalóul e sorsra Isten az embert az õskáldeus szentiratok tanúsága szerint hatalomra és szabadságra küldte el. Beleoltotta szellemi igényét az igazság keresésére is. Rendjének lényege volt ez a három tartópillér, ezért az ember mindig gyûlölte azokat a feje fölé emelkedõ, nem isteni eredetû hatalmakat, melyek emberi méltóságába tapostak, rabságba hajtották, vagy hazugsággal megtévesztve letérítették a helyes útról. Ne feledjük ugyanakkor, hogy Isten a körülményeknek is Istene, és segítõ szeretete õrzi életûnket minden idõkben. Így az ember, s kiváltképp ha magyarul tudatosult, azaz a magyar történelmi múlt szellemi ivadékaként él, egyrészt táplálkozik az említett veleszületett istengyermeki, azaz királyi elõjogokból, ugyanakkor sorsszerû tápláléka Isten és az Istenanya, a Babba állandó segítsége is, mely eligazít a korlátok közé szorított emberi perspektívák keretei között. Mit tehetûnk tehát azzal az emberi életkörülménnyel, hogy egy egyházba is beleszülettünk a családi lét melléktermékeként? Szabad-e ezen változtatni? Egy egyházhoz tartozás vajon csak a családi hagyomány körébe tartozik, vagy van-e benne valamiféle sorsszerûség is, melyet nem szabad áthágnunk? Vajon bûn-e szembefordulni azzal az emberi szervezettel, melynek jelenléte reményt adott, s évtizedeken át táplálékot és védelmet nyújtott a számunkra a politikai elnyomatás idején? Ha távozásra kényszerülünk, el kell-e dobnunk az elhagyott szervezettel együtt a teljes, komplex tanítást és tradíciót is, vagy szabad-e, kell-e ezt-azt megõriznünk, átmentenünk belõle? Hány és hány százezer keresztény teszi fel ezeket a kérdéseket magának, amikor válaszútra érkezik, amikor érzi, hogy odabent forró a talpa alatt a talaj, de szakítani, menni még nincsen elég ereje. A valódi, lényeget érintõ kérdések azonban nem a fentiek, hanem a következõ: Lehetséges-e megmaradni egy olyan szervezet keretei között, egy olyan egyházvezetés fennhatóságában, amely a számunkra oly fontos, emberségûnkben és istengyermekségûnk tudatában megtartó nemzeti identitásunkat tönkre akarja tenni, amely megalázó módon alantasságunkról papol, mely példaként állít szelíd, bátor, jellemes és szeretetreméltó nemzeti lelkületünkkel szemben egy vadállati, torz, õskori nívón mozgó vallási jelenséget, mely hozzájárul történelmi lényûnk útjának meghamisításához, s amely az egykori védelem és tápláléknyújtás helyett ma ily módon agresszív gyorsasággal kihúzza magyarságunk szellemi talaját alólunk? Szabad-e megmaradni egy olyan szervezeti keretben, amely ma, amikor egy gyalázatos politikai világhatalom legfõbb törekvéseként a nemzetek öntudatának eltiprását tûzi ki céljául, ennek szolgálatába szegõdik, s amely vallási köntösben jelentkezik, de keményen világpolitikai és financiális hatalmak elkötelezettjévé vált? Aztán jogosnak tartok még e helyen feltenni két nagyon fontos kérdést: Hogyan lehetséges, hogy a római egyház immár évtizedek óta vállalja egykori halálos ellenségeivel, a protestáns egyházakkal az ún. ökumené -t, s most már a pápa gesztus értékû látogatást tett a zsidó és a muzulmán közösségekben is, velünk azonban, kik a kereszténység történetének elsõként megtért népe, az õskinyilatkoztatás, s a szent várakozás, az ádvent õsnépének egyenes ágú leszármazottja vagyunk, sem hosszú történelme folyamán, sem a mai napon nem hajlandó semmiféle, még csak egyfajta ködös testvériség vállalására sem. (Nem mintha a megtapasztaltak alapján ma ezt nagyon forszíroznánk!) Sõt, egy könnyedén behatárolható köre kifejezetten gyûlöl, ellenségnek tart minket, harcot indít ellenûnk, pedig nyilvánvaló, hogy a szkíta õskereszténység, mely Mani jézusi apostolságán, s a történelmi idõben Mani korától visszafelé haladva Jézus személyes tanítványainak, András, Péter, Jakab és Tamás apostoloknak a tanításán alapult, szigorú és szoros értelemben vett õskereszténység, az eredeti keleti kereszténység volt. A manicheus alapú szkíta õskereszténységhez képest a római vallás csupán szekta, mely az idõk folyamán tovább szektásodott. Elhajlás, mely ma teológiai alapot kovácsol a gyûlölet nemzetközi kõmûveseinek eljövendõ hatalmához. Hogy lehetséges mindez? Hát úgy, hogy a római egyházi beavatottak pontosan ismerik a magyar õsvallás teljes, több évezredes komplexumát, és hatalmi érdekeik nem engedik meg a tiszta magyar, s minden júdaiságtól mentes kereszténység elismeré- jó ha figyelünk külföldre is 9

sét. Ennek elismerése azonnal felvetné ugyanis a választottság definíciójának újra értelmezését, mely játszma nem a júdai térfél gólfölényével érne véget. Ez az egyház odáig fajult, hogy amint egyes júdeo-ateista körök ( a ma élõ zsidók nagy része ateista) Jézus személyének létét is kétségbe vonják, úgy vonják kétségbe õk a manicheus vallás, s ezen át a szkíta-magyar õskereszténység egykori létezésének tényét, illetve hogy ez a világ történelmének egyetlen autentikus, egyenes ági jézusi kereszténysége volt. Hallottam olyan római keresztény nyilatkozatot is, mely egy mondatában cáfolta, hogy ilyen vallás valaha is létezett volna, néhány gondolattal késõbb pedig úgy szidta a manicheus vallási tanítást, mint a bokrot. Miféle következetesség, miféle szeretetkultusz, és miféle római béke ez, uraim?! Ezt tanultátok Jézustól, Isten Fiától, az emberiség szabadítójától, aki még az ellenség szeretetére is buzdított?! Második kérdésem pedig az, miként lehetséges, hogy az az egyház, mely minden valódi, halálos ellenségével, még Jézus gyilkosaival szemben is meghirdette a krisztusi szeretet kultuszát, a római pûspök bocsánatot kért az egyetemes kereszténység nevében a zsidóktól a kétezer éves állítólagos üldöztetésért és kirekesztésért, ha rólunk hall, ajkai mindkét oldalán dõl a gyûlölet és a harag epéje? Hol van ilyenkor az a sokat emlegetett keresztény tolerancia, keresztény türelem, krisztusi békeáhítás, amirõl a Tanítás Ura beszél? Megengedhetõ-e tehát ilyen alapokon azonosulásunk a zsidókereszténységgel? A válasz egyértelmû NEM. Akkor hát hogyan tovább? Sokakban felmerült az igény, s ez teljesen logikus emberi válasz az elõzményekre, hogy meg kellene alapítani a magyar hagyományok alapján különálló egyházunkat. Ennek az alapításnak a módját is sokan keresik. Én most megpróbálok mindenkit óvni azonban a tévutaktól és az elhamarkodottságtól, s még akkor is, ha ez némelyeknek nem nagyon tetszik, hisz egyik sem vezet eredményre. A magyar bölcsesség azt mondja: Lassan járj, tovább érsz! Bölcsességre és tisztánlátásra van tehát szükségünk e nagy lépés elõtt. Mindenekelõtt gondoljuk el a következõket. Ha ma minden elõzmény nélkül, megfontolatlan hirtelenséggel kilépünk abból az egyházból, amelybe beleszülettünk, egy pillanat alatt elveszítünk egy meglehetõsen tágas teret, ahol hatásunkat kifejthetjük. Elveszítjük hitelünket egy igen nagy jelentõségû közösségben. Ha ugyanis valaki a régibõl el akar költözni, akkor elõször másik lakást kell keresnie magának, de olyant, amely minden tekintetben felülmúlja az eddigi minden minõségét. Legelõször is tisztáznunk kel egy alapvetést: Mi nem egyházak ellen harcolunk, mi nem gyûlölünk senkit, aki hivatását/küldetését teljesíti, mi nem haragszunk senkire, aki testvérének tart bennünket annak ellenére, hogy nem értûnk vele egyet. Mi a gyûlöletkeltõk, a rendbontók, a gyalázkodók, a nemzetrontók, azaz káros és kóros jelenségek, megnyilvánulások ellen harcolunk, s nem kívánjuk megengedni senkinek, hogy a béketûrõ, szeretetre nyitott keresztény közösségeket, s köztûk magyar fiataljaink tömegeit meghajló természetûk alapján olyan területre terelgessék, melyen kihasználhatják, meglophatják és kirabolhatják õket, melyen nem a becsület, a szeretet, a testvériség, hanem a becstelenség, a gyûlölet és az ellenség uralkodik. Mi nem akarunk bevált és tisztességes egyháztörténeti tradíciókat megbontani, emberek tömegeit elvonni valami hatalmas pozitívum megnyilvánulása elöl. Éppen ellentétben: meg akarjuk óvni õket, hogy elvegyék öntudatukat, nemzeti érzelmeikbõl gúnyt ûzzenek, erõtlenségre szoktassák és hazugságokkal tömjék a lelkûket, s mindezt egy álnok célokkal felvértezett fõpapi kör hatalmának álarany hátterével. Mi testvérûnknek mondunk minden Jézusban hívõ lelket, de ellenségnek tekintjük Jézus megszomorítóit, Isten egyházakba férkõzött ellenségeit, a gyónási titokkal visszaélõ III/III-as gazembereket, a tévtanítókat és hazugokat, akik õskori sivatagi prófétákat próbálnak példaként Isten kiválasztott szkíta-magyar népe elé állítani. Ezzel mi egy valódi, értékalapú törekvés keretében egy szeretetkultuszt hirdetünk, hisz a tisztánlátás erõs igénye a szeretet hatalmát erõsíti, de azzal a szerény melléklettel, hogy bolondnak lenni azért mégsem kell. Gondoljunk csak bele, mit tenne Jézusunk a helyûnkben! Õ bement a zsinagógába is, igaz, ott azonnal és gondolkozás nélkûl hatalmas botrányt csinált kinyilatkoztatásával, ti. hogy Õ a Szabadító, s emiatt agyon akarták verni. Elment a jeruzsálemi templomba is, de ott felborította a kufárok asztalait, és kimondta véleményét a farizeusi rend tagjairól: Festett koporsók vagytok. Ostorozta, megalázta õket, de ez csak és kizárólag a falakon belül fejtette ki a hatását. Ha ma elhagyjuk leendõ feladataink terét, amellett, hogy megfutamodunk, lelkeket veszítünk el, holott feladatunk lényege éppen a lélekmentés. Kedves magyar testvéreim, az a határozott érzésem, hogy sajnos meg kell várnunk, amíg kidobnak bennünket zsinagógáikból a zsidókereszténység törvényhozói, mert ez is meg fog történni. Belsõ fényûnket ugyanis nem rejthetjük véka alá. Szóból ért az ember. írta nekem Varga Csaba, õsnyelvûnk kutatója bíztatásképpen elõzõ megszólalásomra. Igaza van. Beszélnünk kell, ki kell nyissuk a szánkat, de egyelõre még odabent, az egyházi szervezetekben. Ehhez azonban fel kell vértezõdnünk érvek sokaságával, s nem nagyon engedhetünk meg magunknak hibákat, közhelyeket, félrebeszélést, ha ún. zsidó-keresztény körökben megnyilvánulunk. Szavainknak meggyõzõnek kell lenniük, hiszen az Igazság hirdetése szent kötelesség, s nem lehet mellébeszélni. Az emberekben rengeteg a kérdés. Már elõre meg kell felelnünk minden fölmerülõ lehetõségre, hogy ne álljunk ott szájtátva és mondandó nélkül, ha felkeresnek bennünket kérdéseikkel. Olyanná kell lennünk, mint a kovász, mely belülrõl dolgozik. Hogy aztán a fekete erõknek elkötelezett, szabadkõmûves, hatalomvágyó fõpapság erre hogyan reagál, az már nem a mi dolgunk. Ha kidobnak bennünket, mint zsidó elõdeik Jézust, akkor emelt fõvel távozhatunk, s az emberek szeretete és együttérzése követni fog. Akkor sokan tartanak majd velünk, civilek és papok egyaránt. De hídfõállásainkat rendületlenül védjük odabent, s nem adjuk fel semmi áron, hiszen ezekben a közösségekben végezhetjük el legszentebb feladatunkat: a nagytakarítást, s kényszeríthetjük térdre a gonoszt Jézusunk valódi arca elõtt. Új, hatástalan, néhány ezer fõs szektákra, kisvallásokra, éppen csak hogy vegetáló, elszigetelt vallási szervezetekre a világnak egyáltalán semmi szûksége nincsen. Ilyeneket akkor szoktak létrehozni, ha a vallási vezetõnek kikiáltott szélhámos gyorsan meg kíván gazdagodni, melyre sajnos ma is számos példával szolgálhatunk a saját köreinken belül is. Drága magyar véreim, higygyetek nekem: A türelem rózsát terem. A mi fajtánk hajlamos a forrófejûségre, a nagy fellángolások azonban hamar lehûlnek, ezért Jézus utasításának megfelelõen kell építkeznünk: Legyetek szelídek, mint a galambok, és ravaszak, mint a kígyó!. Ne mondhassa tevékenységûnkre senki azt, hogy Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Legyûnk mi a lassú víz, ami partot mos. Hallgassunk a régiek magyar bölcsességeire, mert õk már megtapasztalták ezek igazságait! Most az egyszer olyan tûzet kell raknunk, amelynél tényleg melegedhetnek az emberek. Jézus arra tanított bennünket, hogy senkit sem szabad gyûlölnünk. Ezt nem csupán azért tette, mert az eredeti, Istentõl elképzelt ember a Végtelen Szeretet szülötte, hanem elsõsorban azért, mert a gyûlölet nekünk magunknak árt a legtöbbet, szétszaggatja és tönkreteszi bensõnket, testileg és mentálisan is megbetegít és szétforgácsol, s legfõképpen elvonja a figyelmûnket a fontos feladatokról. Megjegyzem azonban, ha valaki eltapos egy csótányt, azt általában nem személyes gyûlöletbõl, anticsótányizmusból, hanem undorból teszi, s azért, hogy megakadályozza a fertõzéseket. Hatékonyan dolgozni ezt mindenki tudja csak nyugalomban és belsõ békével lehet. Arra azonban senki sem tanított minket, hogy a gyilkos támadót nem szabad visszaverni a kutyaólba, amelybõl kitört. Ha aljasul elle- 10 jó ha figyelünk külföldre is

ned törnek, nem gyakorolhatsz könyörületet. Fejûnkben kell tartani az õsi bölcsességet: Szeretet csak a szeretetre méltókat illeti meg, a gonoszokkal szemben a méltó válasz az igazságosság. Ez is a szeretet és a becsületes elbánás egyik jele. 2./ Milyen szellemi hagyományra hagyatkozhatunk az újjáépítésben? Szellemi táplálékunk a magyar és a magyari hagyomány. Miért különböztetem meg ily módon a két fogalmat? Mert mi magunk is rendelkezünk egy csodálatos kárpát-medencei szellemi hagyatékkal, melyet a mai napig összefoglaló módon még senki nem dolgozott fel. Magyar Adorján hihetetlen erõfeszítésén, az Õsmûveltségen kívül erre még magyar ember nem adta a fejét. Tanácsadóink olyan magyar tudós emberek legyenek, mint Papp Gábor, Molnár V. József, Szántai Lajos, Endrey Antal, Badiny Jós Feri bácsi, Varga Csaba, s még sokan mások, akik csak egyetlen elkötelezettséggel rendelkeznek, s ez nem más, mint magyarságuk. Új csillag is jelenik meg idõnként az égen, s akire most személy szerint gondolok, Bodnár Erika, alias Színia, akinek lenyûgözõ írásait minden magyar testvéremnek külön is figyelmébe ajánlom, hisz szép magyarsággal, egyszerûséggel és tiszta értelemmel ír számunkra létfontosságú dolgokról. Támaszkodunk ellenségeinkre is, õk rendkívül fontosak számunkra, akár egyházi emberek, akár világiak, hiszen tõlük tanulhatjuk meg, hogy milyennek nem szabad lennünk, s hogy az ember barommá válása útján milyen történelmi hibákat követhet el. Így ez a veszély már nem fenyeget bennünket. Figyeljük hát tevékenységüket árgus szemekkel! De kövessük nyomon a magyari népek, keleten maradt testvéreink még élõ hagyományát is, mely Mandzsúriában, Tuvában, a Takla Makán vidékén, s számos közeli és távoli helyen még élõ vérrel áterezett szokásrendszert tár elénk. Fel kell vennünk a kapcsolatot keleten maradt testvéreinkkel, melyek közt az ujgurokkal ez immár meg is történt. Szilágyi Gabriella nevû kedves magyar nõvérûnktõl tudtam meg, hogy idén július 4-e és 8-a között rendezik meg Magyarországon elsõ ízben a Magyar-Madjar Törzsi Találkozót, melynek során lebonyolítják a kazakisztáni madjar törzs és a kárpát-medencei magyarság elsõ törzsi nagygyûlését, melyet kurultaj -nak neveznek. Errõl bõvebbet a http://www.gportal.hu/ web-oldalon lehet megtudni. Ez irányú kutatásokat a mai hatalom népiségének indíttatásából nem támogat, így nekünk kell megszereznünk az ehhez szükséges anyagiakat és megszerveznünk azokat a nemzeti érzésû tudósainkat, akik kutató munkáját minden magyar embernek szent kötelessége anyagilag tehetsége szerint támogatni. Állammá kell lennünk az államban, szervezetnek a szervezetben. Feladatunk hasonlítható a rákfaló sejtekéhez. Legalapvetõbb forrásunk azonban a táltos hagyomány. A táltos Istentõl kiválasztott szent ember, aki megkülönböztetõ testi jeggyel, általában csonttöbblettel született. Elhívása éber álom útján történik, amit a keresztény terminológia látomásnak nevez. Elhívásának része a gonosz erõket megszemélyesítõ fekete bikával, fekete felleggel stb. való harc, próba, melyben a táltos gyõztes, fehér erõkkel vértezõdik fel. A táltos az ószövetségi próféta-utód keresztény papságtól lényegében abban különbözik, hogy Jézus küldésének minden elemét híven teljesíti. Miben szabta meg Jézus küldötteinek, apostolainak mûködését?: Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, ûzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát, se két felsõruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás az õ kenyerére. Sem a római, sem a protestáns papság nem teszi a kötelességét tehát, hisz nagyon kevés kivételtõl eltekintve nincs rá példa, hogy bármelyikûk is eleget tett volna a fenti utasításoknak. Igaza van Szántai Lajosnak, aki azt mondta: Nekem a pap ott kezdõdik, hogy kézrátétellel tud gyógyítani. Nekem is. Ezek a papok mára puszta hivatalnokokká vedlettek, szentséggel nem rendelkeznek, csak hatalommal, az arany és ezüst pénzekrõl az övekben ne is beszéljünk. Amit tesznek, az nagy többségében nem más, mint az evangéliumi tanítás erõltetett beszédekben való erõszakos összeszövögetése az ószövetségi tanokkal. Felkészületlen, rossz, irodalmiatlan stílusban megismétlik az evangéliumok szép szövegeit, s közhelyeket szajkóznak, miközben a hívõk serege egy tornaórán vesz részt: feláll, leül, letérdel, újból feláll. Kezûkben a vallás legjobb esetben is puszta folklórrá szegényesült, érdektelenség övezi, mert kiüresedett, s ennek következtében a templomok is lassan üressé válnak. Ezzel szemben a táltos a legszorosabb értelemben vett jézusi szegénységet vállalva, Isten teremtésének természetes közegében élve gyógyított, vigasztalt, ördögöt ûzött, s helyre tette mindazt, ami helyébõl kimozdult. Nem érdekelték sem különbözõ színû övek, süvegek, palástok, melyek a papi hatalom jelképeivé lettek a másik oldalon. Így a táltos behatárolta a mi tevékenységûnk kereteit is: Nem gyûlöletbõl, ahogy némely keresztény fõpapok, nem haragból, ahogy az egyházak vezetõi közt sokan teszik, hanem az igazság egyeduralma végett, mindent helyre kell igazítanunk, amit avatatlan kezek kimozdítottak onnan. Mi tudjuk, hogy az Isten igazsága és a történelmi tények igazsága mélyen összefügg, hiszen az IGAZSÁG egy és oszthatatlan. Ha valahol elvonnak belõle egy részecskét, az egész károsul, melynek következménye a ma tapasztalható, mindent átható hanyatlás, amikor már a földi természet alapjaiban rendül meg, s az Isten által felállított szellemi törvények károsodása egyéni és társadalmi katasztrófák sokaságában jelentkezik. Nem lehetünk valamennyien táltosok, hiszen azt nem lehet iskolában megtanulni. Ha ilyesmit hallunk, hogy táltos iskola, akkor joggal feltételezünk anyagi megfontolásokat a háttérben. Mindannyian lehetünk azonban igaz magyar módjára Jézus hû követõi, akik nem tûrik a hamisságot, az ártó szándékot és az ürességet magukban és maguk körül. A kutatás és a szellemi emelkedés mellett tehát legfõbb feladatunk hitûnk meggyõzõdéssé növelése, a hagyományok ápolása, a hagyaték feldolgozása és terjesztése. Természetesen folyamatosan meg kell alkotnunk mindemellett a magunk szellemi közösségeit, de ezeket egyelõre nem tekintjük államjogilag engedélyeztetendõ egyháznak, hanem szellemi alkotó mûhelyeknek. Ezeken belül ki kell alakítani azt a szûrõt, mely a hamis téglák beépítésének lehetõségét elhárítja. (Most szándékosan alkalmazom itt a szabadkõmûvesség terminológiáját.) Volt kommunistákat, szabadkõmûveseket, ferde hajlamúakat, a Scyentológia, a Hit Gyûlekezete, és egyéb embertelen szekták híveit, tehát trójai falovakat nem szabad magunk közé eresztenünk. Nem a mennyiség, hanem a minõség az elérendõ cél. Õseink tanítását nem engedjük tömegcikké alacsonyulni, Jézus utasítását követve nem szórhatjuk gyöngyeinket a disznók elé, mert széttapossák azokat. Nem kell feltétlenül mindenkinek közénk tartoznia, ezért nem térítünk, nem vitatkozunk, hanem tanítunk és befogadunk. Ha házat építünk, akkor is elõször hosszú hónapokig tervezünk, aztán az alapokat ássuk ki, majd rakjuk le, hogy lassan, megfontoltan és biztonságosan ezek fölé emelkedhessenek a falak, majd a tetõgerendák, a tetõ, aztán elkezdõdhet a vakolás, a festés stb. Lassú, sok türelmet igénylõ munka ez, s ha nem így van, akkor a minõséggel lesz elõbb-utóbb komoly baj. S hol van még a berendezkedés, a tér lelkiséggel való belakása, az otthon megteremtése. Egyiket a másik után, türelemmel és megfontoltan! Ez az alaprecept. Újak befogadásakor a meggyõzõdés mérésére alkalmas, megfelelõ lélektani módszereket kell alkalmaznunk. Meg kell teremtenünk azt a legfelsõbb fórumot, mely ezeket a kisközösségeket összefogja, s kapcsolatteremtési lehetõséget biztosít nekik. Ugyanakkor minden erõvel meg kell akadályozni, hogy egy csodálatos szervezet azonnal elkezdjen szektásodni önjelölt tanítók, küldetéstudatos jó ha figyelünk külföldre is 11

õrültek, túlfûtött, szájmenéses kényszerképzetesek, vagy grafomán félmûveltek, mániákus rajongók hatására. Aki magamagát nem veszi komolyan, abból mások is bohócot csinálnak elõbb-utóbb! Ezért le kell fektetnünk a szabályozókat, melyek minden vitás kérdésben eligazítást adnak azoknak, akikben felmerülnek ilyen nehézségek. El kell kerülnünk azonban ezek eldogmásodását, mert az élõ közösségekben a szabályozóknak kell az élet törvényeihez alkalmazkodniuk, s nem megfordítva. Ezért meg kell szerveznünk a magunk országjáró apostolait is, akik az egykori pártus felségterületeken, s annak kisugárzási körzetében egykor mûködõ apostolokhoz hasonlóan végigjárják idõnként közösségeinket, terjesztik a tanítást, erõsítik a közösségek lelkét. A legújabb kor technikai vívmányai is segítenek bennünket ebben, mégsem helyettesítik a személyes kisugárzást és jelenlétet. És ami a legfõbb: nem szabad eltûrnünk, hogy rivalizálás, szeretetlenség, versenyszellem alakuljon ki a tanítók között, amire sajnos már ma több megbotránkoztató példával rendelkezünk. Az ilyesmi a saul-páli önjelöltség következményeként már az õsegyházat is rombolta, de a kiválasztott apostolok között sosem voltak komoly nézeteltérések, mert mindnyájan értették a tanítás lényegi gondolatait, a tanítás hangnemének szellemiségét magától Istentõl tanulták el, s küldetéssel járták a világot. Ha a feladat nem felülrõl jön, akkor egyértelmûen alulról jön, s ilyesmire nincsen szükségünk. Sajnos ma még akadnak olyan nemzeti tudósaink, akik nem hajlandók egymással szóba állni, s még egy fórumon sem hajlandóak fellépni, de olyanokról is van tudomásom, hogy két szakértõnk nem engedi meg, hogy könyveiket ugyanaz a nemzeti könyvesbolt árulja. Az ilyesmi igaz magyarok között nem lehetséges! Ez szégyen! A mi legfõbb parancsunk a szeretet, ezt sosem szabad szem elõl téveszteni! Egyedül a szeretet az az erõ, amely megszûntetheti a belsõ széthúzást, ezért akarattal, ha máshogy nem megy, belsõ önkényszerrel kell törekedni a szeretetre! Közösségeinket ne az jellemezze, hogy ki mire vitte bennük, hanem hogy ki mennyit áldozott értûk. Isten magyar munkásai nem vagyonért, nem dicsõségért, nem nagy névért, hanem szeretettel és szeretetért dolgoznak. Adományokat el szabad fogadni, de követelni, vagy kérni nem illõ dolog. Ahol a pénz és a hatalom, a Sátán e két szélesre tát kapuja nem játszik szerepet, onnan maguktól is elmaradnak az igaztalanok és a hamisak. 3./ Mire építjük hát jövõnket? A magyar nemzeti érzésû ember Istenben hívõ ember. Útkeresése Isten keresése a saját sorsában s a nemzeti sorsban. Harcba azokkal keveredik, akik ebben az útketresésben támasztanak akadályokat, akik feltartóztatják õt, vagy nemzettársait haladása ütemében. A harc elõl nem térünk ki, s gyõzelmesen kerülünk ki belõle, hiszen Ha Isten velünk, ki ellenûnk?. Mindenféle internacionálénál, még a vallásinál is fontosabbnak tekintjük tehát magyarságunkat, sajátjainkat, magyar testvéreinket, különösen a rabságban élõ nemzetrészeinket (!), s nem hagyjuk magunkat megtéveszteni semmiféle mázas globalizációs maszlagtól, sem hatalomtól, sem anyagiakkal. Ez lelki-érzelmi alapunk, amely mindenben irányadó törvény a számunkra. De nem engedjük azt sem, hogy bármiféle megcsontosodott dogmatizmus legyen magyar életûnk mindent eligazító, mindenben ítélkezõ törvénytára. A magyar jellem természetes, szerves velejárója a törvénytisztelet, de a magyar jellem utál és elvet mindenfajta dogmatizmust, mely az elveket megcsontosítja, s a bennük rejlõ cselekvõ hatóerõt megöli. Isten élõ, ahogy szkíta-pártus Jézusunk is Élõ-ként szólította meg a keresztrõl. A dogmák sokasága halott közösségek halott törvénytára. Ilyenek voltak a marxizmus-leninizmusra épült rezsim ideológiájának dogmái, de nem különb a római egyház megcsontosodott alapigazságainak sokasága sem. Az élõ organizmus folyton változik, ami örök, csakis az Élet benne. Ennek ellentéteként, ami nem változik, az halott. Így Isten valódi egyházában is egyetlen változtathatatlan erõnek szabad csak hatnia: Istennek magának. Minden más változhat és alakulhat szinkronban az ember mûvelõdésével, okosodásával, tapasztalati útjának elõrehaladásával, lelki-szellemi fejlõdésével. Következõ alapállásunk, hogy a magyar sors fölött, minden történelmi elcsángálásaink ellenére ma is a Magyar Szent Korona, azaz Isten egyetlen hiteles képe gyakorolja a hatalmat. Miután a Regnum Mariánum nem megszûntethetõ, hanem valódi, élõ haza a magasban, testvéreinkkel együtt ma is ebben a hazában élûnk, s ezt nem befolyásolja az a tény, hogy egyes ördögi körök idõnként megpróbálnak pillanatnyi homokóra-létûkben különféle alkotmányosnak mondott szabályozókat érvényesíteni, akár valamiféle európai lázálomban tengõdnek, vagy megtébolyodva hódolnak a halott nyugati társadalmak festett szarkofágjainak frissen lakkozott szín kavalkádja elõtt. A Szent Korona jelenléte Isten személyes jelenléte a magyar életben. Ez élõ jogrendûnk alapvetése, mely mellett más jogrendet nem fogadunk el! Ez a szent személy adta alapját egy csodálatos, sugalmazott szertartás létrejöttéhez, mely eleddig még csak kis közösségekben, de mégiscsak elindította a magyar nemzeti megszentelõdés lassú, ám feltartóztathatatlan folyamatát. Ez pedig nem más, mint a 80-as évek vége felé elindított ún. Fény-Korona szertartások. Ezek a magyar történelmi-nemzeti szentség kidomborítói, s Isten személyes ajándékainak letéteményei lehetnek közösségeinkben. Csodálkozom, hogy a magyar nemzeti oldal nem vesz részt ezeken megközelítõleg olyan számban, mint pl. Csíksomlyó búcsúján. De legalább a búcsú idején válna ez a szertartás nemzeti hagyományunkká Csíksomlyón, hiszen ha a magyar nem jön el a szertartásra, akkor szelíd szeretettel, sosem erõszakosan, de nekünk kell elvinnünk a kultuszt oda, ahol sokan vannak. Fontos mindemellett azonban, hogy szervezeti keretûnk is legyen, mely összefog és védelmez, erõsít és megtart a magyar jövõnek. Ennek kultikus letéteményese ma nem más, mint a megéledõ magyar pálosság lehet. Gyöngyösi Gergely egykori pálos generális jegyezte fel, hogy a magyar nemzet a pálos renddel épül s hanyatlik. Már ebben az új évezredben történt, hogy Árva Vince pálos atyát a II. Józsefnek nevezett Habsburg gazember által betiltott, aztán Magyarországon kívüli központtal újra alapított, immár nem magyar pálos rend vezetõi eltávolították a rendbõl, s még fehér rendi öltözékét is elvették tõle. Ha a híreknek hinni lehet, õ újra alapította az õsi magyar pálos rendet, s immár vannak nemzeti elkötelezettségû papjaink, akik a táltosok fehér ruhájának színét viselik. Árva Vince atyánk már nagyon idõs, ezért mellé kell állnunk, segítenünk kell törekvéseiben, mert ha van pálos rend, akkor van Magyarország is. Menjünk el hozzá a Pilisbe, keressük meg, lelkesítsük, hisz a legáldottabb emberre is ráfér a dicséret és jól esik neki a szeretet és a ragaszkodás. Aki a nemzetért vállalja sorsát, annak köszönet és elismerés, tisztelet és szeretet jár. Isten éltesse még nagyon sokáig Árva Vince atyánkat, aki kellemetlenségeket vállalva kezébe vette nemzete sorsát! Nemzetûnk jövõjének nyitja most tehát ismét a Pilisben van, s bátran forduljunk Szántai Lajoshoz, Papp Gáborhoz, Herceg Ferenchez, Árva Vincéhez akik csodálatos módon elénk tárják túlélésûnk tudományának részleteit. Hallgassunk tanításukra, kövessük nyomdokaikat, s elõbb-utóbb kiérünk a sûrûbõl a napfényes tisztásra. Ez a tanítás, s a pálos jelenlét a világ szívében, a Pilisben vallásunk szervezeti alapját adja, melyre mindenkor nyugodt szívvel építkezhetünk. A pálos- és a táltos hagyomány ugyanis mélyen összefüggenek egymással. Ne keverjük hát össze a táltos és a sámán fogalmait, mert egészen másról van szó mindkét esetben. A sámán mai értelemben vett, valódi pogány hagyomány, mely keleten és fõként északon a természeti vallás irányába eltolódott, magára maradt emberi közösség válasza a belsõ, keresõ hívásra. A táltos kultusz Jézus elõtt õsnépûnk több évezredes adventi hagyománya, ha úgy tetszik ószövetsége volt, melyet Izrael elhurcolt törzseinek vallási vezetõi a Jézus elõtt 12 jó ha figyelünk külföldre is

587-ben történt ún. 70 éves babiloni fogság idején csentek el többek közt a Teremtés Könyvének eredetijével együtt a mezopotámiai mágus-hagyományból, s torzítottak el mentális igényeik szerint. Õutána pedig tiszta jézusi hagyomány ez, mely így tehát nem a haza érkezõ magyarsággal vette kezdetét, hanem jelen volt már a szumer kor elõtti kárpát-medencei õskorban is, de ugyanígy mint mágusi hagyomány és vallás élt a szumernek nevezett hung-ár ókorban is a közel-keleti Mezopotámiában. Táltosnak mondhatók a zsidókereszténység által jobb esetben is mágusként, azonban gyakran csak háromkirályokként említett ún. napkeleti bölcsek is, akik elsõnek ismerték fel a Világ Szabadítójának születését. Ha napvilágra kerülnének a British Museum-ban, a Vatikán titkos levéltáraiban, a Habsburgok titkos levéltárában, valamint magánygyûjteményekben õrzött õsi iratok, fóliánsok, agyagtáblák, könnyebb dolgunk lenne. Ezekbe egyébként elõbb- utóbb magyar kutatónak is be kell jutnia, mégpedig bármilyen áron, hisz ott rejtegetik elõlünk és a világ elõl legszentebb értékeinket. A magyar népi hagyomány, népmeséink sokasága azonban megõrizte a hihetetlen méretû anyagot. A Fény felszabadítása mint az emberélet célja sok népmesénk jelképi rendszerében jelenik meg, ott rejtezik õsvallásunk teljes kincsestára. Ezeknek alapos feldolgozása még nemzetszeretõ, elkötelezett néprajztudósainkra vár. A mi feladatunk ma este az, hogy gyermekeink kezébõl és könyvespolcairól szép finoman távolítsuk el a sátánista Harry Potter köteteket, az ostoba Hollywood még ostobább Donald kacsáit és foximaxijait, kapcsoljuk ki a tv-t, s olvassunk nekik a világfán a Fény felé törõ kiskondásról, aki bebizonyította, hogy a pásztorság legalsó kasztjából is el lehet érni a Fény-Fiúság legmagasabb fokára, s fel lehet szabadítani a sötétség-sárkány fogságából az elrabolt szõke Fény-királykisasszonyt. Vagy mondjunk nekik mesét õsi istenanyánknak, Tûndér Ilonának a csodálatos szimbólumok mögé rejtett történetével, kit a mezopotámiai ókor fény-népe Dingir-Il-Ama ( = Életadó Istenanya) néven említ. Teremtsük meg tudatukban a folyamatosságot az õsök szelleme és saját fejlõdésben álló személyûk között, s akkor egészséges testû-lelkû utódok támadnak belõlük. Nagyon fontos a nevelés, ami nem valami tudományos dolog, hanem következetesen végigvitt, tudatos irányítása a ránk bízott, kicsi lelkeknek. A történelmi érdeklõdés felkeltése apró korban mindig a mesével kezdõdik, de mindig igaz mesével, s nem a betegessé silányult emberi fantázia selejttermékeivel. Megvannak tehát lelki-, jogrendi- és szervezeti alapjaink, melyekre építenünk lehet. Most fontos dolog, hogy elérjük egymást, hogy legyen fogalmunk arról, mennyien vagyunk, akik ebbe a rendbe szívesen helyezõdünk bele. E célból jó lenne egy internetes fórum létrehozása, amelyen megszabott körülmények között feliratkozhatna bárki, aki egyetért mindazzal, amit célul tûzünk ki magunk elé. Kedves magyar testvéreim, itt van tehát elõttünk a szabad döntésûnk és az Istentõl kapott hatalmunk nagy lehetõsége. A történelmi szükségszerûséget, azaz Isten akaratát semmiféle földi hatalom sem képes feltartóztatni. Türelemmel és szervezkedõ szeretettel várunk tehát a holnapi napra, s ha az nem hoz még semmit a várva vártakból, akkor a holnap utánira. Az idõ nekünk dolgozik. Mindeközben mi pedig a jó idõk járásának feltételein dolgozzunk. Ki írással, ki elõadásokkal, ki lapkiadással, ki családján, baráti körén, munkahelyén belül nyílt, magyar szókimondással, megfontolt, bölcs szellemiséggel. Mindenkire várnak feladatok, mindenkire készül szerep, aki velünk tart. A jövõben megkíséreljük majd felvázolni a konkrét módszert, mely alapján megalapíthatjuk a Szabad Magyarok Szeretetközösségét, mely történelmi alapokra helyezi szellemiségûnket. Mindenkinek erõs kitartást és jó egészséget kívánok a munkához! Lajdi Tamás magyarságkutató Zsidók, miért nem hagytok bennünket békében? Amerikában megfogalmazott óhaj! Nincs rátok szükségünk ahhoz, hogy boldogok és gazdagok legyünk. Bárhol éltünk a Földön, mindenütt nagyon jól kijöttünk nélkületek. Nézzük csak meg a világ utolsó fehér foltját, a kis Izlandot, és rendet láttok, ahol szinte nincs bûnözés, mert a fontos pozíciókat nem zsidók foglalják el. A Föld összes többi fehér nemzete folyamatosan csúszik lefelé, mert az ott élõ zsidók olyan posztokat foglalnak el, melyekre semmi módon nem támaszthatnának igényt, sem fajuk, vallásuk, vagy kultúrájuk, sem tehetségük vagy jellemük miatt. Nincs szükségünk sztárjaitokra. A tévé határozottan jobb lenne olyan szereplõk nélkül, mint Seinfeld, Koppel, Wallace, Rivera, Larry King, Barbara Walters és végül de nem utolsósorban Jerry Springer. Még emlékszünk olyan idõkre, amikor zsidók jó filmeket és jó tévét csináltak, mert akkor a zsidó mozi és tévé stúdiótulajdonosoknak ügyelniük kellett arra, hogy ne sértsék meg az árja közönség érzéseit. Ma, hogy hatalmatok és befolyásotok szinte határtalan, azt hiszitek, nem kell minket többé figyelembe venni, így valódi ízlésetek és valódi szándékaitok mind nyíltabban vehetõk észre. (A Jerry Springerre való utalás váltja ki belõlem azt a megjegyzést, hogy az Egyesült Államokban senki nem testesíti meg jobban a zsidó mentalitást, mint ez a népszórakoztató : mindent jobban tudó, agresszív, mindig tetszésre és elismerésre vágyik, amellett messzemenõen bizonytalan, és nem utolsósorban mániákusan vonzza minden mocsok, melyben egy tisztességes ember sem mászna be önként.) Nincs szükségünk tudósaitokra, noha sok kitûnõ tudósotok van. Tény ugyanis, hogy a nyugati civilizáció legnagyobb tudósai, azok, akik tényleg lényeges fölfedezéseket csináltak és találtak föl, mind árják voltak: Leonardo da Vinci, Galileo, Newton,Kopernikus, Leibnitz, Kepler, Lilienthal, Oberth, hogy csak néhányat említsünk, mind északi emberek voltak. Itt jön föl a kérdés, hogy hány potenciálisan nagy felfedezõ és föltaláló fajunkból soha nem tudta képességeit kifejleszteni, mert túl sok zsidó, túl sok egyetemen foglalta el azokat a helyeket, melyekre nekik lett volna szükségük és joguk! Nincs szükségünk hadi embereitekre. Nincsenek nagy katonai hagyományaitok, nincsenek tábornokaitok, mint Nagy Frigyes, Napóleon, Wellington, Nelson, Robert E. Lee, Nimitz, stb... Követeléseitek, hogy nõk férfiakkal együtt harcoljanak a csatatéren, és hogy a homokosságot más nemi irányzat -ként tûrni kellene a hadseregben, a hadseregeket tönkreteszik. Nincs szükségünk pszichiátereitekre, pszichológusaitokra, iskolai tanácsadóitokra és vigasztalóitokra, magányos szívek számára. Népeink sokkal boldogabbak és egészségesebb lelkûek voltak tanácsaitok nélkül. Ha erkölcstelen, etikátlan, nihilista tévétekkel és rádiótokkal, nevelési programotokkal és sajtópropagandátokkal nem romboltátok volna le a tömegek egészséges értékeit, és ezzel nem ástátok volna alá a családot, mint a társadalom alapelemét, akkor ma senkinek sem lenne szüksége arra, hogy Ann Landersnek, Abigail van Burennek vagy Laura Schlesingernek kiöntse a szívét. Nincs szükségünk Spielbergjeitekre, Katzenbergjeitekre, Eisnerjeitekre, és más hasonlókra. Egyetlen rendezõtök sem jobb, mint David W. Griffith, Walt Disney vagy Leni Riefenstahl mûvészetileg, vagy tehetség terén. jó ha figyelünk külföldre is 13

Ne bombázzatok Iránt! AIPAC = Amerikai izraeli közügyek bizottsága (amerikai zsidó lobbi) Nincs szükségünk orvosaitokra és fogorvosaitokra sem, noha sokuk nemcsak elismert szakember, de emberbarát is, és mestere a modern orvosi technikai eszközök használatának. De egy árja, ha róluk beszél, föltétlenül Röntgenre, Behringre vagy Flemingre gondol és sok más árja tudósra, akik tanulhattak egyetemeinken, mert a numerus clausus megakadályozta a zsidók túltengését. (Hány tehetséges diákunk nem jut el ma az egyetemre, mert zsidók foglalják el helyét?) Nincs szükségünk a divatokra, melyeket kerülõ utakon ránk erõszakoltok. Büszkék vagytok rá, hogy ma ravasz agymosásotok eredményeként emberek milliárdjai, haladó ruhadarabokat, mint farmernadrágot hord, melyeket régen akkor vettek föl, amikor az ólat takarították vagy más piszkos munkát végeztek? Propagandátok eredményeképpen olyan emberek, akik különben az egyenruhát, mint a fensõbbséggel szembeni alázat jelképének ellenségei, nem szeretik, loncsos egyenruhába öltöznek, amely nem szabadságot és egyéni jogokat, hanem anarchiát és politikai korrektséget testesít meg. Nincs szükségünk filozófiátokra, és arra a hitre, hogy éppenséggel ti teszitek a világot jobbá, vagy ti alkotjátok meg a tökéletes világot. Nincs szükségünk politikusaitokra és politikai rendszeretekre, melyet arra találtatok ki, hogy érdekeiteket támogassa, és mely nekünk teljesen idegen, mert hazugságon és csaláson, korrupción, terroron és álszenteskedésen alapul. õseink, évszázadokon át kitûnõen elboldogultak nélkületek. Önmagukat kormányozták, és kormányzásuk megfelelt igényeiknek, kívánságaiknak és vágyaiknak. Nem kellenek háborús uszítóitok, mint pl. Walter Lippman, Samuel Untermeyer, Rabbi Stephen S. Wise, Ilja Ehrenburg és a többiek. Tudjuk, hogy arra kellettek nektek, hogy az amerikaiak, oroszok és más népek között háborús hisztériát keltsetek, ha ez céljaitokat szolgálta. Népeink biztosan jobban éltek volna, ha egyszerûen a valóságot ismerték volna. Csak a valóság tesz hosszú ideig tartó békét lehetõvé, de a valóság terjesztése nem áll érdeketekben vagy állt ez valaha is? Nincs szükségünk szakértõitekre, a tévében, rádióban és a sajtóban, akik a világ történetét zsidó szemmel mutatják be nekünk, és arra okítanak bennünket, hogy hogyan tehetjük életünket boldogabbá. Mielõtt tömegesen közénk furakodtatok volna, népeink Istent félõbbek (Istent szeretõk), boldogabbak és sokkal elégedettebbek voltak, mint ma. Nincs szükségünk fajkeveredést hirdetõ apostolaitokra, multikulti rajongóitokra, liberálisaitokra, integráció-propagálóitokra, szocialista ál-humanistáitokra, és a különbözõségért rajongó vándorpapjaitokra sem. Szervezeteitek, mint az ADL, a Simon Wiesenthal központ, az AJC és hasonlók, jól tennék, ha elõször saját soraikban hoznák létre a különféleséget, integrációt" és hasonlókat, mielõtt ezeket a nem zsidók nyakába akarják varrni, akiknek nem tetszik, hogy szerintetek mindenki másnak el kell szakadnia gyökereitõl, csak nektek nem. Nincs szükségünk gazdasági hatalmasságaitokra. Embereik százmillióinak menne jobban, ha nem lennének a zsidó pénzmágnások, mint a Baruchok, Schiffek, Greenspanok, Rubinok, Milkenek és mások, akik fõ célja nyilvánvalóan az, hogy a mások által létre hozott vagyonokat megcsapolják. Elképzelhetjük, ma mennyivel boldogabbak lennének Ázsia tömegei, ha George Soros, nyilvánvalóan fajtársai tevékeny segítségével, nem érezte volna a mohóságot még több kincs után, és nem rombolta volna le az Ázsiai és orosz pénznemeket. Nincs szükségünk emberbarátaitokra. Aki egy milliárdot lopott, annak könnyû százmilliót elajándékozni és magát az emberiség jó- 14 jó ha figyelünk külföldre is

tevõjeként dicsõíteni. Az emberiség tényleges jótevõi, mint például a katolikus nõvérek a kórházakban, a Vöröskeresztnél, a harcmezõkön, a gyerekek SOS falvainak dolgozói vagy az Üdvhadseregnél tevékenykedõk, kevés kivételtõl eltekintve, nem zsidók. Nincs szükségünk hitelcsalóitokra,gengsztereitekre, pornókirályaitokra, játékbarlang tulajdonosaitokra, selyemfiúitokra és kábítószer kereskedõitekre. Néhány országban az ilyen üzelmek még tiltottak, és tudjuk, hogy ott a bûnözés alacsonyabb. Igaz, hogy a szervezett bûnözés nélkül kevesebb munka adódik a zsidó bírók, ügyvédek és jogászprofesszorok számára, de errõl nagyon szívesen lemondunk. Nincs szükségünk korunk zsidó teremszentjeire, sem Albert Einsteinra, sem Siegmund Freudra, sem Karl Marxra. A kár, melyet többnyire az egész zsidóság szívélyes támogatásávalokoztak, mérhetetlen. Nekünk megvannak saját gondolkodóink, mint Luther, Kant, Schopenhauer, Nietzsche és Heidegger, hogy csak párat említsünk a sok közül. Nincs szükségünk mûkereskedõitekre, mûvészeti szakértõitekre és mûkritikusaitokra, akik olyan vadul próbálják néptömegeink ízlését meghamisítani, ösztönös képességét, a szép és csúnya közt különbséget tenni, megszüntetni. Ha fajtársaitok nem lennének a mûvészeti üzletben, gój mûvészek újra lehetõséget kapnának arra, hogy mestermûveket alkossanak, melyek évszázadokig és évezredekig fönnmaradnak. Nincs szükségünk minisztereitekre, hogy kormányozzanak bennünket, követeitekre, hogy képviseljenek bennünket, névtelen tisztviselõitekre, hogy elõírásokat hozzanak arról, hogy hogy viselkedjünk egy olyan országban, melyet fõleg angolszászok és németek kultiváltak. Politikusaitok, mint a Kissingerek, Albrightok, Achtenbergek, Rubinok, Holbrookok, Kornblumok és Lawrencek nem méltók arra sem, hogy tehetséges politikusainknak, mint George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, John Adamsnak és Benjamin Franklinnak, akár a cipõjét megpucolják. Nincs szükségünk nagykereskedõitekre. Jóval megjelenésetek elõtt már volt lengyel és ukrán gabona Nyugat-Európában, anélkül, hogy nagykereskedõitek azon nyerészkedtek volna, skót viszkit is szállítottak a világ minden zugába, amikor még senki sem hallott a Bronfmanokról. Nürnberg, Augsburg, Lipcse, Firenze, Velence és Milánó virágzó kereskedelmi központok voltak, jóval azelõtt, hogy Gimbel, Sachs, May és Bloomingdale megjelentek volna a színen. Nincs szükségünk zenétekre, sem Schönbergre, sem Mahlerre, sem Bernsteinra vagy más hegedûsökre a háztetõn. Még sokkal kevésbé van szükségünk a zenének hívott mocsokra, melyet fiatalságunknak kínáltok föl nap, mint nap, förtelmes, lélekgyilkos zajt, melyet rapnak vagy heavy metelnak neveztek. Ha Wagner, Tannhäuser, Beethoven Kilencedik szimfóniáját, Strauss Zarathustra beszélt, vagy Mozart muzsikáját halljátok, megértitek, mirõl beszélek. Egy zsidó sem lenne képes, akárcsak ennek a közelébe kerülni. Mendelsohn, egyik legnagyobbatok sem. Önmagáért beszél, hogy a zsidó zeneszerzõ és karmester, Leonard Bernstein, halála elõtti utolsó fellépésekor nem saját zenéteket játszatta, mondjuk Gustav Mahlert, hanem Beethoven Hetedik szimfóniáját. Nincs szükségünk festõitekre, szobrászaitokra és építészeitekre. Nézzétek meg a vackokat, amit vezéralakjaitok alkotnak, és propagálnak, ha a látványt el tudjátok viselni. Különös figyelemmel nézzétek meg beteges holokauszt- mûvészeteteket. Aztán hasonlítsátok össze ezt a régi görögök és rómaiak, Michelangelo, Rembrandt, Dürer, Tizian, Breker, Wren, Schinkel és más nagy árja mûvész alkotásaival, A különbség önmagáért beszél. Nincs szükségünk feltalálóitokra és találmányaitokra. MINDEN nagy találmány, mely mindennapi életünket megkönnyítette autó, repülõ, tévé, holdrakéta, számítógép, elektronmikroszkóp, hogy csak néhány példát említsünk árjáktól származik. A legszörnyûbb zsidó találmány az atombomba, amin valószínûleg el fogtok csúszni. Nincs szükségünk Hollywoodotokra és mindarra, ami ezzel kapcsolatban van. Mérhetetlen mennyiségû kárt okoztatok hollywoodi stílusban forgatott filmjeitekkel és tévéadásaitokkal, az árja lelkekben. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen károsak ezek a termékek fiatal nemzedékünk számára, különben miért csinálnátok tabut abból, hogy ma milyen sok fiatal lövi le tanárját vagy pajtását. Ennek nem a fegyverviselés az oka. Nincs szükségünk rabbijaitokra, akik nekünk testvériséget, toleranciát és megértést prédikálnak mások mássága iránt, míg maguk és ti- a világ legmerevebb és intoleránsabb lényei vagytok. Hány goj áll az ADL, az amerikai zsidókongresszus, a Wiesenthal Center vagy más zsidó szervezetek élén? Egyetlen egy sincs? Miért nincs egy sem? Hol van ilyenkor testvériségetek, toleranciátok és megértésetek a másság iránt? Nincs szükségünk professzoraitokra és tanáraitokra, akik fiatalságunkat olyan intenzíven agy mossák, hogy semmit sem tudnak már jó ha figyelünk külföldre is 15

saját múltunkról, ehelyett kedvelik az erkölcstelenséget, az arroganciát, a becstelenséget és a durvaságot. Egyesített erõitekkel úgy összezavarjátok fiataljainkat, hogy, noha az állítás hamis volta nyilvánvaló, szinte tényleg elhiszik, hogy nincsenek különbségek a fajok, népek, törzsek és egyének között eltekintve természetesen a zsidóktól, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy õk Isten kiválasztott népe, és nem tûrik az ellentmondást ezzel az állítással szemben. Nincs szükségünk magzatelhajtó orvosaitokra sem. Hány ártatlan fehér gyereket ölt meg holokausztotok, anyja testében? Egyetlen zsidó orvos, Dr. Morgenthaler, mellékesen holokauszt túlélõ, 1998 októberében bevallotta, hogy addig 65 ezer magzatelhajtást vitt véghez, és páciensei nagy része kétségkívül árja fehér nõ volt. Mi hajtja orvosaitokat csoportosan ehhez a szégyenletes iparághoz? Csak a könnyû anyagi nyereség kilátása, vagy élvezik minden egyes fõtusz meggyilkolását, mert ez megakadályozza, hogy abból a zsidók számára gyûlöletes felnõtt árja lesz? Nincs szükségünk hivatásszerû holokauszt túlélõitekre, mint Elie Wiesel és Simon Wiesenthal, akik Prof.Arthur Butz szavaival élve, a század csalását hozták létre. A tények és képzelet aljas keverése olyan mese létrejöttéhez vezetett, mely ideiglenes jellegû, de melyet a következõ századokban, a világot áthidaló sikeres propagandacsalás leglátványosabb példájaként lehet bemutatni. Nincs szükségünk bíróitokra, akik népünknek és ezekbõl áll ma az USA polgárainak többsége meg akarják tiltani, hogy a napot imádsággal kezdjék. Nem kell, hogy elõírják nekünk, hogy vakokat alkalmazzunk a számítógépek kezelésére, hogy lakásunkat homokosoknak adjuk bérbe, akik gyakorlatát mélyen megvetjük, vagy hogy a magzatelhajtást legálissá tegyük. Nincs szükségünk arra sem, hogy intelligens és nehéz felfogású gyerekeket, ugyanabban az osztályban oktassák, azzal az eredménnyel, hogy a tanár elsõsorban a tehetségtelenekkel foglalkozik. Nincs szükségünk törvényeitekre. Sok közülük élesen ellenkezik a természeti törvényekkel. Az, hogy gátlástalanul a múltra is érvényes törvényeket hoztok, és a bevált elévülési elv felrúgása számunkra visszataszító, akkor is, ha ti ezeket a trükköket állítólagos igazságossági törekvéseitekbe burkoljátok. Mielõtt sikerült volna nektek befolyásolni a jogot a nyugati félteke országaiban, nálunk soha nem üldöztek embereket olyan tettekért, melyeket ötven évvel ezelõtt, háborús idõkben követtek el. OSI- tok, ami zsidó követelésre alapított szervezet, állítólagos náci bûnök üldözésére, az egyik legvisszataszítóbb példája olyan jogtalan, ferde és eszement törvények alkalmazásának, melyeket kizárólag egy bizonyos népcsoport bosszúszomjának az oltására találtak ki. Nincs szükségünk számtalan szabályotokra és elõírásotokra, melyeket ránk kényszerítettetek és melyeket szinte törvény szintjére emeltetek: a kisebbségtámogató akciók, azaz származási kvóták felvételnél, Polgárjogok, Az egyház és állam különválasztása, Harmadik világbeli emberek bevándorlása, HIV- pozitív homokosok elõnyben részesítése, fegyver ellenõrzés, buszozás (fehér gyerekek szállítása kevertfajú iskolákba),- a példák végtelen számúak. Mindezek a rendelkezések egyetlen eredménye a polgár szabadságának további beszûkítése. A demokrácia mai formája a ti játékszeretek. Az adóemelések ellen pedig csak nagyon kevés zsidó képviselõ szavazott. Nincs szükségünk jogászaitokra, mindegy, hogy magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy a kormánynak dolgoznak. Ritka hivatáscsoport okozott annyi kárt a nemzetnek, mint a zsidó (vagy talmudi világnézettel fertõzött nem zsidó) jogászok az Egyesült Államoknak. Harvard, ma a zsidók fõ képzési helye, valaha sokkal jobb egyetem volt, mielõtt zsidó diákok és oktatók szállták volna meg. Jobb lett volna a régi bevált numerus clausust bevezetni ezek számára. Nincs szükségünk íróitokra. Szinte az egész angol nyelvû irodalom, megjelenésetek elõtt a mi embereink mûveibõl áll. Mivel a hirdetési szakemberek, a kiadók, az irodalomkritikusok és az újságok tulajdonosai, akik az utóbbiak kritikáit kinyomtatják, ma nagy részben fajotok tagjai, logikus, hogy a mai jól eladott könyvek nagy részét ti írjátok de vajon ennek akárcsak ellentétben nem léteznétek nélkülünk. Magatokra hagyva meghalnátok. Cionista mûvetek Közel-Keleten, a zsidó állam, Izrael, külsõ segítség nélkül, vagyis az Amerikától és Németországtól szedett sarc nélkül, egy évig sem lenne életképes, és ilyen nép akarja a világot gyógyítgatni? Viccelõdtök? Ettõl függetlenül bárki, aki arcátlan elképzelése szerint a világot akarja rendbehozni és földi tökéletességet akar létrehozni, csupán kis szentségtörõ. Nincs szükségünk a ti New York Timesotokra, Washington Postotokra, US News & World Reportotokra és a számtalan más, zsidó tulajdonú vagy zsidók által irányított újságra, melyek tömegeinknek a világ torzképét mutatják. Tényleg azt hiszitek, hogy tudásunk nõ és lelkileg egészségesebbeké válunk, mert nekünk, többségükben zsidó szerkesztõk, a világ történéseit saját szempontjukból kiindulva tálalják? Lenne ma a mi H.L. Menckenünknek és Oswald Spenglerünknek esélye, hogy gondolataikat egy nagy újság kinyomtassa? Mi jó okkal kételkedünk ebben! Nincs szükségünk arra, hogy ti, mások intoleranciájának önkinevezett örök áldozatai népünkbe bûntudatot csöpögtettek. Ami veletek a múltban történt, az többnyire aljas ármánykodásotokra történt vészreakció volt. Váljatok el tõlünk mi nem gátolunk benneteket ebben és aztán nem kell többet szenvednetek. Magatokra utalva, meglesz a lehetõségetek álmaitok földi paradicsomának megalkotására. Nincs szükségünk örök felhívásaitokra változásra, haladásra, reformra, növekedésre vagy forradalomra. Népeink elégedettebbek mindennapi életükkel, mint azt sokszor gondolnák, és állandó törekvéseitek, a meglevõ boldogságot a jövõbeni boldogságra való hivatkozással tönkretenni, nem eredményeznek mást, mint szerencsétlenséget és lelki békétlenséget. Készségesen elismerjük, hogy nagyszerû politikusok vagytok. Sokkal jobbak, mint mi valaha is voltunk vagy leszünk. Mindenkinél céltudatosabbak vagytok; politikai ügyessége- 16 jó ha figyelünk külföldre is

teket évezredek során tökéletesítettétek, és nagy elõnyötök, hogy nincs rossz lelkiismeretetek, mert mások szenvednek miattatok. Csodálatra méltó módon uszítjátok az egyik oldalt a másik ellen. Ezért életelemetek a demokrácia. Megvesztegetitek a politikusokat és bírókat, hazudtok a választóknak, jócskán kihasználjátok mások emberi gyöngeségeit, és feszültséget teremtetek ott, ahol azelõtt nem volt feszültség. A fiút az apa ellen uszítjátok, a lányt az anyja ellen, fivért a fivér ellen; törzseket, népeket, nemzetetek uszítotok egymásra. Aki benneteket és tetteiteket hosszabb ideig figyeli, elcsodálkozik azon, hogy milyen könnyedséggel hoztok létre hamis értékeket a semmibõl, és valódi értékeket addig szidtok, míg azok elvesztik értéküket. Nincs nálatok jobb szemfényvesztõ. Tehetségetek figyelemre méltó, ahogy a nem zsidó tömegek figyelmét elvonjátok, kis trükkjeitekkel az élet fontos kérdéseirõl. De ahogy tõzsdei alkuszaitok is csak a gazdagság képét festik elénk, vitathatatlan politikai ügyeskedésetek csak a szabadság látszatát hozza létre. Intelligenciátok és politikai ügyességetek az sugallja nektek, hogy jobb világot alkottok az emberiségnek, míg a valóságban tevékenységetek mindent elront, amit csak megérintetek. Sajnálunk benneteket. Végül: Nem veszitek észre, hogy megfojtotok bennünket? Ha körülöttünk vagytok, nem kapunk levegõt, alkotóképességünk jelentõsen csökken. Nem akarjuk a világot zsidó szemüvegen keresztül látni, de ma gyakorlatilag erre kényszerítenek bennünket. Abe Rosenthal, Charles Krauthammer és William Safire képvieslik fajotok ezreit, akik elõgondolkoznak számunkra, és megakadályozzák, hogy a legszükségesebbet is tegyük saját érdekünkben. Embereitek a ködösítés, a hazugság, a csalás és a becstelenség mesterei, mivel válogatott információkat szállítanak nekünk. Fáradozásotok, az árja lelket manipulációkkal megváltoztatni, csak békétlenséghez és harcokhoz vezet. Noha, olyan jól ismertek bennünket, megérteni nem tudtok mégsem, és mi soha nem fogunk benneteket igazán kiismerni, és ez veszélyes. Tudjuk, hogy magatokat a legjobb és legügyesebb embereknek tartjátok a Földön, és azt képzelitek, hogy életünket hihetetlenül gazdagabbá teszitek. Ha logikusan gondolkodunk, az egyiket szembe kell állítanunk a másikkal: Vitathatatlan tehetségeteket az egyik területen, a megsemmisítõ befolyással, melyet életünk minden területére gyakoroltok. A legsúlyosabb talán az, hogy sok szándékotok és célotok közvetlenül ellentmond elképzelésünknek, egy teljes és gazdag életrõl. Tudjuk, hogy bebeszélték nektek, hogy mi gyûlölünk benneteket, és legtöbben hisztek ebben. Ezért vitték keresztül fanatikus aktivistáitok, hogy alkotmányainkat úgynevezett törvényekkel a gyûlölet ellen, fölvizezzék, és csak azért hozták õket, hogy nektek elõjogokat biztosítsanak. Õszintén szólva: Nem gyûlölünk benneteket. Gyûlöljük hazugságaitokat és alapvetõ becstelenségeteket. Sok szégyenletes tevékenységeteket gyûlöljük. Gyûlöljük, ahogy egységesen, népi és vallási közösségként erkölcstelenségeteket akarjátok ránk kényszeríteni, gyûlöljük az etikai értékek nálatok tapasztalható teljes hiányát, furcsa, avítt világnézeteteket. Gyûlöljük, mikor munkánk gyümölcsén hizlaljátok magatokat, és azzal dicsekedtek, hogy mindez a ti munkátok eredménye. És egész különösen utáljuk, amit gyerekeinkkel tesztek. Ez mindennél jobban rombolja lelküket és ezzel jövõjüket. Ezért hadd mondjuk el nektek: Tûnjetek el az életünkbõl. Hagyjatok minket egész egyszerûen békén! Hiszen olyan intelligensek vagytok, magatokat toronymagasan fölöttünk állóknak hiszitek, és meg vagytok gyõzõdve arról, hogy Isten saját népe vagytok. Mutassátok hát meg, hogy mit tudtok, amikor önerõtökbõl életképes államot hoztok létre; az izraeli parazita állam nyilvánvalóan nem ilyen. Ha elvonultok, vigyétek magatokkal az aranyat és gyémántokat, melyeket olyan szorgalmasan összegyûjtöttetek. Nincs rájuk szükségünk. Cseréljük ki kulturális javainkat: Ti viszitek Picassoitokat, Oldenbourgjaitokat, Rothkoitokat, Warholjaitokat és Epsteinjaitokat és értük adjátok vissza Rembrandtjainkat, Tizianjainkat, Dürereinket, Holbeinjainkat és Michelangeloinkat. Korrekt üzlet! Ti visszakapjátok, amit kedveltek, és mi visszakapjuk, aminek szívünk örül, olyan mûremekek, melyek vágyainkat tükrözik és igényeinket kielégítik. Képzeljétek el, a tiétek lesz az egész nagyszerû absztrakt mûvészet, holokauszt emlékmûveitekkel együtt! Ez biztosan boldoggá tesz benneteket! õszinte jókívánságaink kísérnek benneteket, és szentül megígérjük, nem háborúzunk ellenetek, és nem kívánunk részt abból a jólétbõl, melyet remélhetõleg saját erõtökbõl teremtetek meg! FAREWELL -SHALOM Hans Schmidt, Florida [Forrás: Hans Schmidt] (www.nemenyi.net) jó ha figyelünk külföldre is 17

Trianonról egy szót se szóltak a köztévében az évfordulón Az egyik kereskedelmi televízióban zajló Trianonról szóló beszélgetésben a riporter közbevetette: megkérdezték a gyerekeket az iskolában, mit tudnak Trianonról? Triatlon...az egy sportág... A nyolcvanhét esztendõvel ezelõtti nemzetcsonkítás, amely a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága lassan-lassan elvész a magyarok tudatából. A közoktatás színvonalát méltóképpen jelzi, hogy hosszú idõn át a tanárok ki sem ejthették történelmünk legmegrendítõbb tragédiájának tényét s ma is csupán a történelemtanárok jó érzésén, politikai hovatartozásán múlik, beszél-e a diákoknak, méghozzá hitelesen, nem hamisítva az 1920. június 4-én, délután fél ötkor a Hotel Trianonban ránk kényszerített diktátumról. Mert bizony téves szerzõdésnek titulálni azt a drámai pillanatot. Barátaimmal váltva figyeltük: az adófizetõ polgárok pénzén fenntartott Magyar Televízió vajon egyáltalán megemlíti-e magát az eseménynek, az évfordulónak a nevét: Trianon. Nem tették meg! A köz-szolgálatiság vezérhajója, az ál-liberális s minden tekintetben a kormány által kézivezérelt szócsõ az MTV málén, cinkosan, butítva hallgatott a 87. évforduló napján a nemzetcsonkításról, amelynek során- amint az ismeretes- Magyarországtól lemészárolták területének kétharmadát! Milliók fájdalmáról ilyen szégyenteljesen hallgatni bûn! A Médiatörvénybe ütközõ súlyos cselekmény! A kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatási kötelezettség durva megsértése. Most, Csíksomlyó után! Ahová százezrek zarándokoltak Erdélybõl Székelyföldrõl, Csángóföldrõl a s kettõs állampolgársági népszavazás miatti bûntudattal terhelt anyaországból. Összesen legalább hat-hétszázezren emelték magasba a nemzeti színû, piros-fehér-zöld s a hosszú ideje gyalázott, rágalmazott piros-ezüstfehér színû Árpád sávos zászlókat; ámultan csodáltam a keresztalják gyönyörû hímzett lobogóit. Könnyezve néztem, a kamerán keresztül. Meg is kellett állítanom a felvételt. Ott álltam a Somlyó nyerge felé elszántan és boldogan igyekvõk között s döbbenten gondoltam arra a mérhetetlen gonoszságra, bûnre, amit velünk tettek, magyarokkal! Arra, hogy nemzettestvéreinken s magunkon is akár onnan származtunk el, akár nem milyen mély sebet, soha be nem gyógyuló sebet metszettek a nagyon is tudatos döntést hozó nyugati nagyhatalmak. Arra gondoltam, micsoda pompás és egyben fájdalmas színkavalkád tárul a szemem elé s hogy minden motívum a fájdalom görbületein-kanyarulatain túl egyben a nemzeti együvé tartozás jelképe is. Hallgattam a Boldog asszony anyám megindítóan szép dallamát és szövegét, miközben csángóföldiek fájdalmasan kifejezõ elõadásában szólt a magyar Himnusz. Miközben messze földrõl jönnek- napokon át a csángó-magyar testvérek a Csíksomlyói Szûz Anyához. Ott álltam közöttük, ebben az interferáló hangélményben, a tûzõ napsugárban, ég és föld között -százezrekkel együtt. Az énekek, a szépséges imák-zsoltárok teremtették meg számomra a kapcsolatot Istennel. A felemelõ pillanatban belémhasított a felismerés, míly közelségbe kerültem itt, a földön az éggel! Az égiekkel. Az is: akárhogy kerülgetjük, ez a nagy menet, ez a fenséges vonulás Trianontól, a nagy amputációtól nem választató el. Nem tagadható le! Nem hazudható másnak! Alattunk Csíkszereda, Csíksomlyó, mellettünk a Salvator kápolna. S szólt az ének: Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért! meg a Csíksomlyói Szûz Mária, könyörögj érettünk. A közszolgálati televízió meg néma! Büntetlenül, bûnösen és megbocsáthatatlanul s ez csak nem keresztényietlen gondolat- lapít a amputálva megcsonkított nemzettest mellett. A Magyar Televízió! Túl a könnyeken, a békéért-szeretetért s jóságért is szóló mise feloldozó hatásán, felrémlik bennem a Zenit Tv-ben lévõ Magyarok Világa címû mûsor, amit ezzel a gondolattal kezdek s fejezek be: Nekünk, sokat szenvedett magyaroknak egymást szeretve, féltve- óvva, szorosan átölelve kell szembe szállnunk azzal az elképesztõen gonosz, nagy-nagy erõvel, amely el akar bennünket sodorni ebbõl a világból. El bizony. Elnémítással, hazug tanok hamis-kommunista tanárai általi ránk szabadításával, Trianon visszafordíthatatlanságának szajkózásával. Itt tartunk. Miközben Triatlon jut szegény gyermek eszébe Trianonról! Másnap, igen rangos társasághoz szegõdve Gyimesbükkön, a Deáky András fogadójából gyalog vágunk neki az ezer éves határnak. Piros fehér zöld s az imént aposztrofált Árpás sávos zászlókkal közeledünk a Rákóczi vár- a végeken lévõ határõr rom felé. Magyar turisták megállítják autóbuszaikat s hangosan, hosszan tapsolnak a fiatalok által magasba emelt lobogók láttán s menetnek. A román helybéliek csendben néznek felénk. Odafönn, a várfokon, ahol oly féltõen õrizték ezer éven át a magyar határt, lágy szél lengedez. A zászlók fényesen s reményt keltve lobognak. A Gyimesi-szoros mindig fontos szerepet játszott: itt haladt át az út, amely Erdélyt összekötötte Moldvával. Az ezeréves magyar határ kövei ma is láthatók. 1626 táján Bethlen Gábor, Erdély fejedelme a szorosban várat építtetett, melyet I. Rákóczi György fejedelem újíttatott fel, ezért a gyimesiek Rákóczi-várnak nevezik. A várhoz 134 lépcsõfok, födött folyosó vezetett, oly meredek, hogy gyalog is nehéz feljutni, s mégis 1789-ben egy Lacz András nevû székely huszár fel- és lelovagolt rajta. 1782- ben a csíksomlyói Ferenc-rendi szerzetesek Gyimesbükkön a vámhivatal közelében római katolikus templomot alapítottak. A vár, a hajdani vámházak, a templom romjai ma is ott õrködnek Mögöttünk kanyarog a folyó, a Tatros, csodálatos a táj, a Gyimesek- az egykori magyar haza. S bennünk meg tompa fájdalom. Trianon bûnös tudata-ténye. Amely nem tûrhetõ sokáig. Nem, nem soha. M.Szabó Imre Magyarok Világa, mûsorvezetõ-szerkesztõ 18 jó ha figyelünk külföldre is

1. REGNUM MARIANUM Drábik János írja az Uzsoracivilizáció címû mûvében: A Magyarok Nagyasszonya és a Napbaöltözött Asszony a Babba Mária tulajdonképpen az õsi magyar vallási hagyományok és a kereszténység termékeny egymásra találását szimbolizálja. A Regnum Marianum, vagyis hogy István király Máriának, a Magyarok Nagy-boldogasszonyának ajánlotta fel királyságát, közjogi fogalommá vált. A XII. és a XIII. században a Szent Korona azonos volt az országgal. A Szentkorona-tan fokozatosan alakult ki és lényegében az állam és a társadalom felett álló JOG, azaz az alkotmány, az igazi alkotmány szerepét kapta. (...) Az állam felett álló JOG-ot nem lehet az állam akaratából levezetni. A JOG nem az állam akaratát fejezi ki, hanem az államot (is) kötelezõ szabályokat tartalmazza, amelyeket az állam nem szeghet meg, ha igényt tart arra, hogy jogállamnak tekintsék. 2. RÓZSADOMBI PAKTUM Mivel Magyarországnak ma nincs alkotmánya, azaz az állam felett álló és az állam által meg nem változtatható JOG-a, hanem csupán az állami akaratot kifejezõ és az állam által alkotott alaptörvénye, amellyel az állam az állampolgárait kötelezi, és önként vállal magára (minõsített parlamenti többséggel megváltoztatható) korlátozásokat, ezért indokolt a kérdés: joga volt-e egy önjelölt csoportnak és egy pártok által dominált parlamentnek (rózsadombi-, MDF- SZDSZ?!) paktum elfogadásával lemondani a jogfolytonosság helyreállításáról, a magyar állam feletti Szent Jog -ról, vagyis az ezeréves magyar nemzet legfontosabb szükségleteit, érdekeit és értékeit tartalmazó Szentkorona-tanról? A Szent Korona, mint a legfontosabb közösségi jogokat, privilégiumokat hordozó absztrakt jogi személy, a magyar nemzet szuverenitásának megtestesítõje. Errõl a torzított választás útján létrejött és korlátozott legitimációval rendelkezõ pártparlament nem jó ha figyelünk külföldre is 19

dönthet. Errõl csak egy igazi legitimáci óval bíró, azaz teljeskörû képviseleten nyugvó alkotmányozó nemzetgyûlés és/vagy népszavazás dönthet. A jogfolytonosság helyreállításának az elmaradása igazából alkotmányos szünetelést jelent. A Nyugat írott alkotmányaiból össze-ollózott, kölcsönzött elit alkotmány a frázis jellegû közhelyeivel nem képviseli a nemzetet. Ez nem JOG, hanem csak az elit akaratát állami akarattá átalakító alaptörvény. Nem áll az állam és a társadalom felett, hanem csupán bitorolja az igazi történelmi alkotmány, a Szent Korona és a Szentkorona-tanban kifejezett szakrális jogi személyiség felségjogait. 3. SACRA CORONA A magyar állam, a magyar nemzet jogi személyiségének a neve: Szent Korona. Ezek a Szent Koronát megilletõ felségjogok valójában a magyar nemzet szuverenitását fejezi ki. (...) A királyt (az államfõt) is megilleti a nemesség (vagy az elit) és a nép hûsége, ha Isten akaratát közvetíti. Ha azonban a király nem szakrális uralkodó, úgy a hûség a Szent Koronának, a szakrális jogi személynek szól, nem pedig a nem szakrális természetes személynek (mondjuk: privatizációt, eladósítást, európai úniós belépést levezénylõ kollaboráns miniszterelnöknek). 4. NEMESI (ELIT) LEGITIMÁCIÓ Nemesnek lenni annyit jelent, mint hûségesnek lenni, tehát a nemes a hûséges szinonimája. A hûbérúrnak való hûség nem azonos viszont az Istent megilletõ hûséggel. (...) A történelmi új kor farizeus királyai (államfõi, fekete nemessége, stb.) az állítják, hogy Isten kegyelmébõl uralkodnak, ezért követnek el mindent pl. a Priory of Sion révén, hogy a származásukat, a családfájukat egyenesen Jézustól (Meroving dinasztia) vezessék le. Ez a Grál-legendának is a lényege. 5. SZAKRÁLIS TEMPLOM A Szent Korona, mint szakrális jogi személy tökéletes lehet, méltó absztrakció Isten, és Isten akarata közvetítésére. (...) A Szent Korona jogi személyisége és tárgyi megjelenése a magyar nép szimbolikus temploma és szentélye. A költõ, Ady Endre (aki szabadkõmûves volt) panaszkodott, hogy a magyar népnek még temploma sincs. Ebben tévedett, mert a Szent Korona a magyar nép temploma, és ez ma is létezik, csak alvó állapotban van. A templom ma el van zárva a magyar nép elõl. A jelképe, a korona megtekinthetõ, de amit jelképez a korona: a templom nem elérhetõ. 6. AZ ÉLÕ ÉGI IGAZSÁG A Szent Korona misztériuma és az Evangélium központi kérdése az igazság és a szeretet erejében való hit. Az Élõ Égi Igazság az Isten akaratát érvényesítõ legnagyobb erõ, a legszilárdabb hatalom. (...) Magyarország keresztre feszítése (itt említsük meg legalább Mohit, Mohácsot és Trianont) és feltámadása, Jézus keresztre feszítése és feltámadása mintájára (analógiájára Cz. L.) teszi a magyar népet az isteni küldetés népévé, amely elhozhatja az üdvöt az emberiség számára, azaz az Isten országának a megvalósulását. Jézus errõl beszélt, hiszen a tanításának a lényege az Isten országa eljövetelének a hirdetése volt. Ilyen szemmel nézve a magyar történelembõl akár kiolvasható a magyar nemzet áldozati küldetése is." 7. AZ ILLEGITIM VILÁGÁLLAM A Magyarországon ma uralkodó hatalom tehát nem legitim, mert nem a Szentkorona-tan jogos, jogfolytonos folytatása. Ez a hatalom éppúgy illegitim, mint az éppen rászervezõdõ, készülõdõ világállam hiszen annak szerves része. Ez a hatalom mind elveiben, mind gyakorlatában teljesen elszakadt az eredeti, még egykor szakrális gyökerektõl, nem a népfelség elvén alapul; kisajátítja a JOG feletti uralmat is (!), illetve minden egyes ország és nép, minden ember vagyonát és szülõföldjét, valamint a kultúrát, a vallást és a hitet is. Ez a hatalom a megvalósult globális fasizmus, amelynek a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ (mondja Sándor András A történelem elmezavara címû könyvének Püski, 1997. 179. oldalán). 8. A NAGY MISZTÉRIUMJÁTÉK Kocsis István a már említett Magyarország Szent Koronája címû mûvének a 358. oldalán így foglalja össze azt, amit sejtünk, amit fel-tételezünk, és amit tudunk Trianonról: Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke... Nem az ész és nem az érzelem határozza meg tehát azoknak a magatartását sem, akikrõl feltételezi a szakirodalom: a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszû emberei közül... Mégis tönkreteszik, és akik tönkre-teszik, azok akármennyire hihetetlen pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevõi lennének... Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel korábban, az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak keresztre feszítését elõkészítõk. Igen, mintha semmi se lett volna fontosabb Trianonban, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása. Kocsis István szerint nem lehet sem észérvekkel, sem érzelmekkel (például a gyûlölettel) kellõen meg-indokolni, ami Trianonban történt. A szerzõ úgy véli, hogy Trianon tudatos szembefordulás Istennel, és nincs is hiteles magyarázata, ha ezt nem vesszük tekintetbe. 9. A LEGROSSZABB ÜZLET Lehet-e ésszerû magyarázata, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkévalóságot. Az egyetlen logikus magyarázat a szintén ebben a könyvben kifejtett hasonmmás -elmélet: ezek az emberek eladták halhatatlan lelküket az ördögnek, titkos vérszerzõdést kötöttek Luciferrel, miáltal elvesztették eredeti személyiségüket, s árnyékai hasonmásai lettek maguknak... 10. A HASONMÁSOK VILÁGURALMA Mindezen fejtegetéseket azért kellett elõrebocsátani, hogy érthetõvé váljék a szerzõnek az az álláspontja, miszerint az elsõ világháború és Trianon a kormányokban, valamint az azokat irányító háttérerõkben, elsõsorban a pénzvilágban hangadókká, vezetõkké vált hasonmások világtörténelem-formáló, összehangolt akciója volt. A trianoni béke-szerzõdés képtelenségeiben, a Masaryk-Wilson viszony ismeretében, a szabadkõmûvesség s más titkos szervezetek szerepének elemzésében továbbá annak a ténynek a tudatában, hogy Magyarországot, mint legártatlanabbat büntették meg, nem a magyarság bûneit tartva szem elõtt a hasonmások tevékeny közremûködését kell felismernünk. Ez igen misztikusan hangozhat, különösen az ilyen fejtegetésekhez nem szokott olvasók számára, mégis Kocsis úgy véli, hogy ez Trianon leg-sötétebb titka. Az általa is legfontosabbnak tartott megállapítása így szól: Az Evangélium arra figyelmeztet, és minden más hiteles szent könyv, és minden hiteles teológiai és filozófiai munka, és minden történelemkönyv ugyanarra hívja fel a figyelmünket: jaj az emberi világnak, ha vezetésében többségbe jutnak a megszállt hasonmások,... mint a XX. század elején...! Következmény: az elsõ világháború, Versailles- -Trianon, második világháború... És a többi... 11. ÖRÖKRE TITKOSÍTOTT DOKUMENTUMOK Mert ezt pedig már én tehetem hozzá: nácizmus, holokauszt, a szovjet kommunizmus fél-világbirodalma, a hidegháború évtizedei, Kennedy-gyilkosságok, Roswell és egyéb UFO-jelenségek, a repülõ csészealjak, hidrogén-és neutronbombák, szárnyas rakéták, ûrprogramok és azok rejtélyes leállítása, a Warren-bizottsági és a 20 jó ha figyelünk külföldre is