BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás szak Nappali tagozat Minőségirányítási menedzser szakirány AZ ÉPÍTÉSÜGYI SZABVÁNYOSÍTÁS HARMONIZÁCIÓJA ÉS AZ ÜZEMI GYÁRTÁSELLENŐRZÉSI RENDSZER Készítette: Antal Ágnes Budapest, 2009

Tartalomjegyzék Bevezetés 5 I. A jogi szabályozás rendszere és kapcsolata a szabványosítással az Európai Unióban 6 1. A jogi szabályozási rendszer 7 1.1. Az Európai Unió jogszabályai és szabályozási elvei 8 1.2. Az új és a régi megközelítés 10 1.3. Az új megközelítésű direktívák felépítése 12 2. Szabványosítás 14 2.1. A szabvány fogalma, értelmezése 14 2.2. A szabványosítás céljai 15 2.3. A szabványosítás alapelvei 19 II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás 21 1. A szabványok és a jogszabályok közötti különbségek 21 2. A szabványok önkéntes alkalmazása 22 3. A szabványokra való hivatkozás módjai 23 3.1. A szabványokra való hivatkozás jogszabályokban 25 3.2. A szabványokra való hivatkozás szabványokban 26 4. A harmonizált európai szabványok 27 5. A nemzetközi és az európai szabványok kidolgozása 30 5.1. Az európai és a nemzeti szabványok kapcsolata 32 5.2. A nemzetközi szabványok bevezetése nemzeti szabványként 33 5.3. Az európai szabványok bevezetése nemzeti szabványként 34 6. Az európai szabványkiadványok kiemelt típusai 36 III. Építési Termék Irányelv (Construction Products Directive) 37 1. Az Építési Termék Irányelv összefüggései 37 2. Az Építési Termék Irányelv áttekintése 39 3. Az Építési Termék Irányelv felépítése 40 4. Az Építési Termék Irányelv értékelése 43 3

IV. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása, és a megfelelőségigazolási eljárás 45 1. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása 45 1.1. 1997. évi LXXVII. Törvény 45 1.2. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 46 1.3. 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 46 2. Az építési termék megfelelőségének igazolása 47 2.1. Az európai műszaki specifikációk ismérvei 47 2.2. A hazai műszaki specifikációk ismérvei 48 2.3. Az építési termék megfelelőségigazolási eljárás fajtái 49 2.4. A CE jelölés 51 V. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer (Factory Production Control) 54 1. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer ismeretetése 54 2. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer megfelelőségének igazolása 58 2.1. Szállítói nyilatkozat Megfelelőségi tanúsítvánnyal (1, 1+) 58 2.2. Megfelelőségi nyilatkozat a gyártó részéről (termék tanúsítvány nélkül) 59 3. A minőség-menedzsment fontossága az üzemi gyártásellenőrzési rendszer kialakítása és ellenőrzése során 61 3.1. A felső vezetés és a minőség-menedzsment szerepe 61 3.2. A munkatársak motiválása 62 4. STRABAG MML Kft. Paksi Főépítésvezetőség üzemi gyártásellenőrzési rendszerének, és kézikönyvének ismertetése 63 4.1. A STRABAG MML Kft. Paksi vasbeton előregyártó üzemének bemutatása 63 4.2. A Paksi vasbeton előregyártó üzem üzemi gyártásellenőrzési rendszerének és kézikönyvének bemutatása 65 Következtetések 72 Felhasznált irodalmi jegyzék 73 4

Bevezetés Szakdolgozatom felépítése egy elméleti és egy gyakorlati részből tevődik össze, összesen 5 fejezetből áll. Az elméleti rész célja, hogy bemutassa és értelmezze az általános és építésügyi szabványosítás jogharmonizációját, ezáltal érthetővé tegye a bonyolult szabályozásokat. Ismertetem a nemzetközi, az európai és a nemzeti szabványosítás kapcsolatát és sajátosságait. Az építési termékek megfelelőségigazolás tanúsításán keresztül bemutatom az üzemi gyártásellenőrzési rendszert. Ehhez a témához kapcsolódik szakdolgozatom gyakorlati része, melyben a STRABAG MML Kft. üzemi gyártásellenőrzési rendszer dokumentációját és kézikönyvét mutatom be, melynek kidolgozásában személyesen is részt vettem. A szakdolgozat I.-IV. fejezete öleli fel a szabványosítás jogharmonizációját a téma bonyolultsága és fontossága miatt. Az V. fejezet tartalmazza az üzemi gyártásellenőrzési rendszer bemutatását, melyet rendkívül érdekesnek, és az építőiparban nagyon fontosnak tartok. A szakdolgozat elkészítéséhez sok szakirodalmat használtam fel. Ezeket igyekeztem összehasonlítani, és a forrásadatokat elemezni, bemutatni. A gyakorlati részt a szakmai gyakorlati helyen kapott információkból és anyagokból állítottam össze. Kutatási munkám felépítése a következő: I. A jogi szabályozás rendszere és kapcsolata a szabványosítással az Európai Unióban II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás III. Építési Termék Irányelv (Construction Products Directive) IV. Az építési termékek követelményeinek hazai szabályozása, és a megfelelőségigazolási eljárás V. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer (Factory Production Control) 5

I. A jogi szabályozás rendszere és kapcsolata a szabványosítással az Európai Unióban Az Európai Gazdasági Közösség országai már a Római Szerződés megkötésekor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy olyan gazdasági integrációt hoznak létre, amely biztosítja az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását. Az Európai Unió ennek érdekében egységesíti mindazokat a jogszabályokat, amelyek ezt akadályozhatják. 1 Az 1980-as évek közepe óta az európai szabványosítás lehetővé tette egyrészt az ipari termékek szabad mozgását az Európai Közösségen belül, másrészt pedig a fogyasztók és a munkavállalók magas szintű védelmét, különösen a belső piaci jog területén. A három európai szabványügyi szervezet jegyzéke ma több, mint 15.000 európai szabványt és egyéb előírást tartalmaz, amelyekből több, mint 2500 a közösségi jogszabályokat elősegítendő született meg. E szabványosítási tevékenységgel az Unió elkerülheti a részletes szabályozást, ezért a szabványosítás hozzájárul a jogszabályok jelenlegi javítási erőfeszítéseihez. 2 Az egyes tagországok jogrendszeréből eredő különbségek áthidalását szolgálja az EU jog fölérendeltségének deklarálása. Ennek eredményeként az Unió olyan új jogrendet hoz létre a nemzetközi jogban, amelynek javára a tagjai bizonyos határok között korlátozták szuverén jogaikat. 3 Az első kormányrendelet Magyarországon 1988 novemberében jelent meg a minőség ügyében. A minőségügyet elsősorban az államnak kell felvállalnia, mindenképpen állami minőségpolitikai koncepció kell, hogy legyen. Az 1970-80-as években nagymértékben javult az építő- és építő-anyagipar termékeinek minősége, ennek ellenére az építési tevékenység és végterméke, valamint a szolgáltatások műszaki színvonala, annak minősége elmarad a fejlett országok hasonló termékeitől. Az 1990-es években és ma is nagy számban építettek külföldi vállalatok Magyarországon, magyar beszállítókkal és sok esetben magyar anyagokból. Az anyagminőség megfelelő, a késztermék kivitelezéséhez az építési folyamat viszont már nem biztosítja azt a minőséget, amit ők rövidebb idő alatt, hatékonyabban és megfelelő tőketámogatással létrehoznak. A helyzet oka a minőségszervezés, mely azt jelenti, hogy 1 Bálint Julianna Minőség Tanuljunk, tanítsuk és valósítsuk meg (TERC Kiadó, 2004.) 207. oldal 2 http://ec.europa.eu/enterprise/standards_policy/financing/doc/proposal_decision_com2005_377_hu.pdf (letöltés ideje: 2008. 10. 12.) 3 Haba Loidl Európa Minőség (IDTH Budapest, 1995.) 3. oldal 6

az építési vállalkozó képes megfelelő költségszinten, hatékonyan végrehajtani az építési munkát, a megrendelő igényeinek megfelelően. 4 Ennek megoldása lehet az üzemi gyártásellenőrzés bevezetése, mely magas minőséget követel meg az építési termékektől. 1. A jogi szabályozási rendszer 5 A jogszabályok, illetve a szabványok rendszerének összehangolása, továbbá a két rendszer közötti kapcsolat, meghatározó szerepet játszik az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósításában. Az Európai Unió egységes belső piaca megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását a tagországokban. A jogszabályok összehangolásában kitüntetett szerepük van az ún.: új megközelítésű irányelveknek. A szabványok összehangolása az európai szabványok rendszerén keresztül valósul meg. A jogszabályok, és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az Európai Tanács adja ki az irányelveket (direktívákat). Az irányelvek tartalmát csak a leglényegesebb, általános követelményekre korlátozzák, a műszaki részletek meghatározása nélkül. Ez a jogalkotási mód az új megközelítés. Ennek eredményeképp csökken a jogszabályok száma és terjedelme. Az új megközelítésű irányelvek nem egyes termékekkel, hanem termékek nagy csoportjával foglalkoznak. Csak a leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi követelményeket fogalmazzák meg általánosságban. A konkrétabb műszaki előírások megfogalmazásával az európai szabványügyi szervezeteket bízzák meg. Az egységes jogrend érdekében az Európai Unió Tanácsa által kibocsátott irányelveket az egyes tagországoknak bele kell építeniük nemzeti jogszabályaikba. A nemzeti jogszabályok összehangolása csak a lényeges követelményekre korlátozódik. A jogszabályok alkalmazása kötelező, ebből következően az irányelvekben rögzített alapvető követelmények is kötelezően érvényesülnek az egyes tagországokban, megteremtve a biztonság egységes szintjét. 4 MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya A minőség az európai integráció keretében (SZVT Baranya 1990. október 24-26.) 34-52., 252-259. oldal 5 Soltész Ilona dr. Szakács György Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 63-65. oldal 7

Az európai szabványügyi szervezetek az Európai Bizottságtól kapott megbízás alapján dolgozzák ki az irányelvekhez kapcsolódóan az ún. harmonizált szabványokat. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek. Az európai szabványokat (a harmonizált szabványokat is) a tagországoknak változtatás nélkül be kell vezetniük nemzeti szabványként, az ütköző nemzeti szabványokat pedig vissza kell vonniuk. A harmonizált szabványok alkalmazása ugyanúgy önkéntes, mint a többi szabványé. A nemzeti hatóságoknak vélelmezniük kell, hogy azok a termékek, amelyek megfelelnek a harmonizált szabványoknak, egyúttal kielégítik az irányelvben rögzített lényeges követelményeket is. Az Európai Unió egységes belső piacán csak azok a termékek forgalmazhatók, amelyek a vonatkozó irányelvben rögzített előírásoknak megfelelnek, a CE megfelelőségi jelölés igazolja, hogy a termék kielégíti a rá vonatkozó irányelvek követelményeit. A jogrend és a szabványosítás közötti kapcsolat az önkéntes szabványalkalmazáson keresztül jön létre, és úgy értékelhető, mint példaként való jogszabályi hivatkozás szabványra. 1.1. Az Európai Unió jogszabályai és szabályozási elvei 6 Az Európai Unió jogi rendszere különbözik egy nemzetállam és egy nemzetközi szervezet hagyományos jogrendszerétől. Az EGK-alapszerződés saját jogrendszert hívott lére, és a szerződés életbelépésével a közösségi jog elemeit a tagországok kötelesek beépíteni nemzeti jogrendjükbe. Deklarálták, hogy a közösségi jog előnyt élvez a nemzeti joggal szemben, azaz meg kell változtatni minden olyan nemzeti előírást, jogszabályt, amely a közösség jogszabályaival ellentétes. Az alapszerződés szolgáltatja a keretet a tagállamok szabályozási tevékenységéhez, ezért keretegyezménynek, illetve elsődleges jogszabálynak nevezik. Az egyik alapelv az áruk szabad mozgása (1957. március 25-i Római Szerződés 28. cikkelye rögzít). Mint minden polgárosodott ország, az Európai Unió tagországai is rendelkeztek hagyományos, nemzeti, műszaki tartalmú jogi szabályozási rendszerrel, jóllehet ezek nagyon különböztek egymástól mind az érintett termékkört illetően, mind a követelményekben. Érthető volt tehát az a szándék, hogy ezeket harmonizálják, hiszen 6 Soltész Ilona dr. Szakács György Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 65-68. oldal 8

az Európai Unió egyik alapelve az áruk szabad mozgása, amelyet az alapdokumentum, az 1957. március 25-i Római Szerződés rögzít. A szabad mozgásról szóló előírások azt a célt szolgálják, hogy a tagállamok között megteremtsék az egységes belső piacot, amely mindenféle belső kereskedelmi korlátozástól mentes. Az alapszerződés szolgáltatja a keretet a tagállamok szabályozási tevékenységéhez, ezért keretegyezménynek illetve elsődleges jogszabálynak nevezik. 7 Az Európai Unió illetékes szervei működési területük szabályozása céljából másodlagos jogi szabályokat dolgoznak ki és léptetnek hatályba. Azért másodlagosak, mert az alapszerződésben megfogalmazott célok elérését szolgálják. Ilyen jogszabályokat a Tanács és a Bizottság alkothat. A másodlagos jogszabályoknak három fajtája létezik: Rendelet: hatályba lépésekor automatikusan, külön jogi aktus nélkül minden egyes tagállamban hatályba lép. Határozat: egy-egy intézményre vagy tagállamra vonatkozó döntés, amely a címzettet felszólítja egy fajta eljárás követésére. Irányelv: a tagországok részére kötelezettséget ír elő, de a nemzeti jogalkotók számára választási lehetőséget ad a hatálybaléptetés formájára és módszerére vonatkozóan. A nemzeti jogrendszerre bízza az irányelv bevezetésének, honosításának módját. Az irányelv nemzeti jogrendszerben való bevezetésére általában az irányelvhez kapcsolódó határozat szab határidőt. A határidő lejárta után azonban az irányelv esetenként közvetlen hatállyal is bírhat, ha eleget tesz a közvetlen hatályosság kritériumainak. Ajánlás: a Bizottság nem kötelező erejű, szabályozási célokat rögzítő tanácsa. Egy tagállam dönthet elfogadásáról, bevezetéséről, de figyelmen kívül is hagyhatja. Értelmező dokumentum: a Bizottság közleményként megjelentetett speciális dokumentumai, amelyek konkrét formába öntik az irányelvben leírt alapvető követelményeket az alkalmazott terminológia és a műszaki alapfogalmak összehangolásával. Az ÉD összekötő láncszemnek tekinthető az irányelv általánosan megfogalmazott alapvető követelményei és egy termékre a szabványban előírt konkrét teljesítménykövetelmények között. 7 http://mek.oszk.hu/01400/01405/01405.rtf (letöltés ideje: 2008. 09. 10.) 9

Útmutató és magyarázó irat: egy irányelv által létrehozott állandó bizottság az irányelv alkalmazása során felmerült kérdéskörökben, annak értelmezésére tesz közzé útmutatót. Ezen kívül más, nem kötelező erejű szabályozási dokumentum születik, pl.: vezérfonal, irányadó irat, stb. amelyet szintén figyelembe vesznek. A jogszabályok hierarchiája a következő: elsődleges az alapszerződés, ezt követően a rendelet, majd az irányelv, a Bizottság határozatai, ajánlásai, az irányelv felhatalmazása alapján létrehozott állandó bizottság útmutatói, és más szervezetek működését segítő segédanyagok. Az azonos elbírálás elve az Unió tagállamaiban a termékek szabad forgalmának szabályozását jellemzi. Az Európai Unió belső piacán forgalomba hozott valamennyi termékre egyaránt vonatkoznak a műszaki tartalmú jogszabályokat összehangoló irányelvek, szabványok, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban vagy akár az Unión kívül országban készítették is. 1.2. Az új és a régi megközelítés 8 9 1985-ig a régi megközelítésű jogalkotás a nemzeti műszaki szabályozásból eredő korlátokat úgy akarta felszámolni, hogy megpróbálta egységesíteni a termékek részletes gyártási előírásait. A szabályozásnak ez a módja meglehetősen lassúnak bizonyult. A szabályozás nagyon technikai jellegűvé vált, hiszen az volt a célja, hogy minden egyes termékkategória egyedi követelményeit kielégítse. A műszaki harmonizáció direktíváinak elfogadásához a Tanács egyhangú döntésére volt szükség. A régi megközelítésű irányelvek jellemzően egy, vagy több szabványra szám szerint hivatkoznak, azok alkalmazását minden részletre kiterjedően előírták. Az új megközelítés értelmében az Európai Unió a műszaki harmonizációt oly módon valósítja meg, hogy a termékek megfelelő teljesítményszintjeit jogszabályokban rögzíti, és elősegíti a kapcsolódó szabványok kidolgozását. E program direktívái lényegesen eltérnek a korábban készült európai direktíváktól. Az új megközelítésű jogalkotás 1985-ig volt jellemző. Az új megközelítés pontosan azt jelenti, hogy a műszaki direktívák a jövőben csak a biztonság, az egészségvédelem, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem kérdéseivel fognak foglalkozni, mert csak 8 Soltész Ilona dr. Szakács György Közérthetően az építésügyi szabványosításról és az európai jogharmonizációról (KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005) 68-70. oldal 9 http://mg-gepesz.nyf.hu/min/ipar/i21.htm (letöltés ideje: 2008. 08. 02.) 10

ezekben a kérdésekben van szükség jogszabály útján végrehajtott rendezésre. Az új megközelítés elve alapján álló európai szabályozás szerint a nemzeti jogszabályok alapját képező európai irányelvek csak az alapvető biztonsági követelményeket írják elő, a megvalósítás módját az ún. harmonizált európai szabványokra bízzák. 10 A műszaki harmonizációra és szabványosításra bevezetett új módszer a következő alapelveket valósítja meg: -A törvényi harmonizáció csak azokra a lényeges követelményekre korlátozódik, amelyeket a közösségi piacra kerülő termékeknek ki kell elégíteniük, ha számukra szabad áramlást szeretnénk biztosítani a Közösség területén. -Azon termékek műszaki előírásait, amelyek eleget tesznek a direktívákban lefektetett lényeges követelményeknek, harmonizált szabványokban fogják rögzíteni. -A harmonizált vagy más szabványok alkalmazása önkéntes marad, és a gyártó mindig alkalmazhat más műszaki előírást, de ilyenkor a gyártónak kell bizonyítani, hogy a terméke megfelel a direktíva alapvető követelményeinek. -A harmonizált szabványoknak megfelelően legyártott termékekről fel kell tételezni, hogy megfelelnek a vonatkozó lényeges követelményeknek. Az új megközelítés működéséhez szükséges, hogy a harmonizált szabványok jelentsenek garanciát a direktívákban lefektetett szükséges követelményeknek teljesítésére. Továbbá, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtsák kötelezettségeiket a biztonság, és a direktívákban előírt egyéb feladatok teljesítése érdekében (piacfelügyelet létrehozása, működtetése, vizsgáló, tanúsító és ellenőrző intézetek kijelölése, stb.). Ezen túlmenően szükség van védzáradék eljárásra is, a termék megfelelőségének, illetve a harmonizált szabványok esetleges hibáinak vagy hiányosságainak ellenőrzésére. Az új megközelítést felváltó globális megközelítés (1989) lényegéről is néhány szót kell ejteni. A 90-es évek elejére kiderült, hogy a termékekkel szemben támasztott követelmények összehangolása mellett, a megfelelőségigazolási eljárásokban lévő különbségek is a kereskedelem műszaki akadályai lehetnek. Megfogalmazták ezen eljárások egységesítésének igényét, ezáltal a vizsgálat és a tanúsítás globális megközelítésének elvét. Kidolgozott egy modulrendszert, amely tartalmazta az új megközelítésű irányelveknél alkalmazott megfelelőségértékelési eljárások teljes variációját (az Európai Közösségek Tanácsa 93/465/EGK irányelve). Egy termékre 10 http://www.eoq.hu/mm/mm085a.pdf (letöltés ideje: 2008. 08. 23.) 11

vonatkozó irányelv ebből a modulrendszerből emel ki néhányat a termék veszélyességének függvényében, amelyből a gyártónak a saját felkészültsége alapján kell kiválasztania az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárást. A megfelelőségértékelési eljárás kiválasztásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: -A termék előállítási folyamatának melyik fázisáról van szó (tervezés vagy gyártás), -A megfelelőségértékelés melyik eljárást alkalmazzák, -Kinek a feladata a megfelelőségigazolás. A modulokat Magyarországon A megfelelőségértékelési eljárásokban alkalmazható modulok című MSZ 25051:1996 hivatkozási számú szabvány ismerteti: A-modul: gyártói megfelelőségigazolás megfelelőségi nyilatkozattal, B-modul: típusvizsgálat kijelölt szervezet által, C-modul: típusazonossági vizsgálat, D-modul: a gyártás minőségbiztosítása (EN ISO 9002 szerint), E-modul: a termék minőségbiztosítása (EN ISO 9003 szerint), F-modul: termékellenőrzés (mintavétellel vagy minden darab ellenőrzésével), G-modul: egyedi ellenőrzés (minden darabos ellenőrzés), H-modul: a gyártó teljes körű minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata (EN ISO 9001 szerint). Ez a modulrendszer is kezd elavulttá válni, különösen a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó EN ISO 9001 szabvány 2000. évi alapvető átdolgozását követően, hiszen már a D- és E-modul nem is alkalmazható. 1.3. Az új megközelítésű direktívák felépítése Az új megközelítésű direktívák felépítése, és az egyes részek funkciója nagyon hasonló: Alkalmazási terület (hatály): meghatározza az irányelv által lefedett termékek körét, vagy azon kockázatok természetét, amelyeket az irányelv elhárítani igyekszik. Az alkalmazási terület általában vonatkozhat egy termékhez kapcsolódó kockázatra, vagy egy jelenséghez kapcsolódó kockázatokra. Egy adott termékre több irányelv is vonatkozhat. Az irányelvek leglényegesebb előírása, hogy a tagállamok számára kötelező az áruk piacra vitelét és forgalomba hozatalát szabályozni úgy, hogy a termékek csak akkor 12

kerülhessenek piacra, ha a rendeltetésnek megfelelő használat esetén nem veszélyeztetik a személyek a személyek biztonságát. Alapvető követelmények: rendszerint a direktívák egyik mellékletében foglalják össze, és itt található minden szükséges információ ahhoz, hogy eleget lehessen tenni a direktíva célkitűzéseinek. A terméket csak úgy szabad piacra vinni, és üzembe helyezni, ha megfelelnek a lényeges követelményeknek. Áruk szabad áramlása: biztosítása érdekében a tagállamoknak fel kell tételezniük, hogy a CE jelölést viselő termékek megfelelnek a vonatkozó irányelvek valamennyi rendelkezésének. A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják, vagy akadályozhatják területükön a CE jelölést viselő termékek piacra vitelét és üzembe helyezését, ha a CE jelölésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazták. A harmonizált szabványok alapján gyártott termékeknek feltételezni kell a megfelelőségét. Védzáradék: itt szabályozzák, hogy a tagállamoknak kötelező meghozni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák vagy korlátozzák a CE jelzést viselő termékek piacra vitelét, illetve ezeket a piacról kivonják, amennyiben ezek rendeltetésszerű használat esetén veszélyeztethetik a személyek biztonságát. A tagállamoknak továbbá tájékoztatni kell a Bizottságot az ilyen intézkedésről. Megfelelőségértékelési eljárás: mielőtt a Közösség piacára kerülne valamilyen termék, a gyártónak alá kell vetnie egy ilyen eljárásnak, abból a célból, hogy fölhelyezhesse a CE jelölést. A gyártó bármely, a termékre kijelölt, notifikált szervezettel elvégeztetheti termékének megfelelőségértékelését, mert a tanúsítványokat kölcsönösen elismerik. A megfelelőség igazolása minden esetben a gyártó kötelezettsége. CE jelölés: a vonatkozó direktívák valamennyi rendelkezésének megfelelő termékeknek viselniük kell a jelölést. A CE jelölés nem a termék minőségére utaló jelzés, csak azt jelenti, hogy a termék megfelel az összes vonatkozó 13

direktíva lényeges követelményének, és a terméket alávetették egy megfelelőségértékelési eljárásnak a direktíva rendelkezéseinek alapján. 2. Szabványosítás 2.1. A szabvány fogalma, értelmezése 11 A gazdaság központi irányítása idején a termékek minőségét szabványokban kellett előírni, és ennek megvalósulását a szabványok kötelező jellege biztosította. A szabvány jellegénél fogva nem azt a célt szolgálja, hogy a minőséget biztosítsa. A szabványosítás az egységes megoldásokra való törekvésekből fejlődött ki. 12 A szabvány definícióját sok forrásban megtaláljuk: 1995. évi XXVIII. Törvényben: a szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. MSZ EN 45020: a szabvány közmegegyezéssel létrehozott és elismert testület által jóváhagyott dokumentum, amely tevékenységekre, vagy azok eredményeire vonatkozó általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia. Látható, hogy bár apróbb megfogalmazásbeli különbségek vannak a jogszabályban, illetve a szabványban található két definíció között, azok valójában nincsenek egymással ellentmondásban, mert lényegében ugyanazt értik szabvány alatt. Az első fontos megállapítás, hogy a szabvány egy olyan műszaki dokumentum, amely egyaránt vonatkozhat termékekre, eljárási szabályokra (technológiákra), vagy akár szolgáltatásokra. A szabványok jelentős része termékszabvány ugyan, de a szabványok köre ennél tágabban értelmezhető. A szabványnak vannak tartalmi és eljárásbeli jellemzői. Tartalmi jellemzők: -Ismételt alkalmazásra szolgál, 11 Dr. Szakács György Általános szabvány és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 5. oldal 12 Bálint Julianna Minőségirányítás az építőiparban (Műszaki ellenőr képzés anyaga, TERC Kiadó, 2005) 36. oldal 14

-Szabályokat, útmutatást vagy jellemzőket tartalmaz, -Optimális megoldást jelent. Kidolgozási eljárásának jellemzői: -Közmegegyezéssel készült, -Arra illetékes szerv jóváhagyta, -Közzétették. 2.2. A szabványosítás céljai 13 A szabványosítás konkrét céljai eltérőek lehetnek egy termék, egy eljárás, vagy egy szolgáltatás esetén. Attól függően is változhatnak, hogy kizárólag belföldi használatú, tisztán nemzeti szabványról van szó, vagy szélesebb körben felhasználandó, nemzetközi, illetve regionális szabványról. A legfontosabb célok a következők 14 15 : Gyártással kapcsolatos céljai: Gazdaságosság és hatékonyság: Ez egy olyan összefoglaló kategória, amely valójában három lényeges fogalmat is magába foglal: választékrendezést, csereszabatosságot és kompatibilitást. Mindezek együttes alkalmazása gazdaságos anyag-, energia-, és emberi erőforrás felhasználást, továbbá ipari méretű tömegtermelést és nemzetközi kereskedelmet tesz lehetővé. Választékrendezés: A választékrendezés a termékméretek vagy terméktípusok optimális számú változatának meghatározása, a leggyakoribb igények kielégítésére. Ennek eredményeképp a termékek változatainak száma optimálisan csökkenthető. A szervezett szabványosításnak ez a legrégebbi területe. Kezdetben az volt a cél, hogy az azonos rendeltetésű, de eltérő méretű termékből olyan méretsort alakítsanak ki, amely lefedi a leggyakoribb igényeket, ugyanakkor gazdaságos gyártást és kereskedelmet tesz lehetővé. A későbbiekben bővült a fogalom jelentéstartalma, és ma már a termékek mellett az eljárásokra és szolgáltatásokra is értelmezhető. Termékvédelem: Ez a kategória gyakorlatilag állagmegóvást jelent. A definíció szerint: a termék védelme klimatikus vagy egyéb káros hatásoktól, a termék használata, szállítása vagy 13 Dr. Szakács György Általános szabvány és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 6. oldal 14 Földesi Tamás Szabványosítás, minőség, tanúsítás (Műegyetemi Kiadó, 2000) 18-24. oldal 15 Dr. Anwar M. Dr. Barta T. - Minőség-menedzsment I. (Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004) 37. oldal 15

tárolása során. Ilyen célt szolgálnak például a szabványban szereplő előírások a termék csomagolására vonatkozóan. Fogyasztókkal kapcsolatos céljai: Rendeltetésre való alkalmasság: A szabvány egyik legfontosabb, alapvető funkciója. A termék, eljárás, szolgáltatás legyen alkalmas arra, hogy bizonyos körülmények között egy meghatározott célnak megfeleljen. A rendeltetésre való alkalmasságnak többféle szintje is lehetséges a körülményektől függően. A minőség szerinti összehasonlítás akkor jöhet szóba, ha azonos rendeltetésű, de különböző teljesítőképességű termékekről van szó. A szabványosításnak azonban közvetlenül nem a minőségvédelem a feladata, hanem az, hogy egyértelmű adatokkal tájékoztassa a felhasználót a különböző teljesítménykategóriákról és az ezekhez rendelhető termékjellemzőkről. A szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, a minőség minimális szintjét csak jogi eszközökkel lehet kikényszeríteni. A szabványosítás ehhez úgy kapcsolódik, hogy ez a jogi eszköz lehet szabványra való hivatkozás is, jogszabályban, vagy szerződésben. Az európai termékszabványok szóhasználatában általában osztályba sorolással találkozunk, nem pedig minőségi fokozattal. A szabványosításról szóló törvény módosítása során 2002. január 1-jétől törülté a nemzeti szabványosítás céljai közül a minőség védelmét. Biztonság (élet- és egészségvédelem, munkavédelem, stb.): Alapvető elvárás, hogy a termelési eszköz, vagy fogyasztási cikk, az eljárás, a szolgáltatás ne veszélyeztesse a felhasználó egészségét vagy személyi biztonságát, és az eszközök se károsodjanak. A fogalom meghatározás szerint, biztonság alatt a kár vagy ártalom elfogadhatatlan kockázatától való mentességet kell érteni. A szabványosításban a biztonság úgy értendő, hogy optimális egyensúly jön létre különböző tényezők között, ideértve a nem műszaki tényezőket is (pl.: emberi magatartás). Ennek értelmében a személyek egészségi ártalmának és a tárgyak károsodásának számításba vehető kockázatát elfogadható mértékűre lehet csökkenteni. Biztonság alatt tehát nem abszolút biztonságot kell érteni, hanem a biztonság szükséges szintjét, mert a kockázatot általában nem lehet teljes mértékben kizárni. A szabványok e funkciójánál meghatározó az optimumra való törekvés. Az Európai Unióban a leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi követelményeket általánosságban megfogalmazva jogszabályokba foglalják. A konkrét megoldásokat a 16

szabványosításra bízzák, azaz a szabványokban jelennek meg a részletes műszaki előírások arra vonatkozóan, hogy a jogszabály alapvető követelményeit hogyan lehet kielégíteni. Maga a biztonság csak jogi intézkedésekkel érvényesíthető, amelyekhez a szabványok hivatkozási alapul szolgálnak. Környezetvédelem: A környezetvédelem a biztonsághoz hasonlóan, optimumkeresésként értelmezhető, vagyis a termék, az eljárás, a szolgáltatás ne okozzon elfogadhatatlan károkat a természeti környezetben. A környezetvédelem területén még jelentősebb a jogszabályok szerepe, mint a biztonságnál. Gyakori az a megoldás, hogy a környezetvédelmi követelmények nem kerülnek be a szabványba, hanem azokat részletekbe menően jogszabályban rögzítik. Ebben az esetben a kapcsolódó szabványok tartalmazzák azokat a vizsgálati módszereket, amelyekkel ellenőrizhető, hogy teljesülne-e a jogszabályban előírt követelmények. Fogyasztói érdekvédelem érvényesítése: A fogyasztói érdekvédelem érvényesítésének közvetlen módja, hogy a szabványok kidolgozásában a fogyasztók képviselői, szervezetei is részt vesznek, pontosabban részt vehetnek, ha ezt igénylik. Ez következik a szabványosítási eljárás nyitottságából és a közmegegyezésre való törekvésből. A fogyasztók aktív részvételén inkább a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságokat kell érteni, nem pedig az önszerveződő civil fogyasztói képviseleteket. A szabványosítás a közvetlen fogyasztói részvételén túl, közvetett módon is tudja szolgálni a fogyasztói érdekeket. A szabványosításnak a minőség tekintetében az a fő feladata, hogy objektív tájékoztatással segítse a fogyasztókat a különböző tulajdonságú termékek közti tudatos választásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szabványokban részletesen meghatározzák, milyen adatokat kell a termékeken feltüntetni a fogyasztók minél tárgyszerűbb tájékoztatása érdekében. Az adatok egyértelműségét az egységesen használt fogalom meghatározások, szimbólumok, stb. biztosítják. Ezt az adatközlést címkézésnek nevezik. A termékjellemzők megállapításához szükséges vizsgálati módszereket is szabványosítani kell. Az igazán hatékony fogyasztóvédelmet elsősorban jogi előírásokkal lehet megvalósítani. Egyes esetekben jogszabály rögzíti, hogy milyen adatokat kell a terméken feltüntetni, a vizsgálati módszerek azonban többnyire a jogszabály által hivatkozott szabványokban találhatók meg. A jogilag nem szabályozott termékek körében a szabványok alkalmazását csak a piaci verseny kényszerítheti ki. 17

Csereszabatosság: A csereszabatos terméket, alkatrészt egy másik helyett alkalmazhatjuk, mert ugyanazoknak a követelményeknek fog megfelelni. Beszélhetünk méretbeli és funkcionális csereszabatosságról. Mindez tágabb értelemben az eljárásokra és szolgáltatásokra is vonatkoztatható. Kompatibilitás: A kompatibilitás révén különböző termékek egymáshoz vagy valamilyen hálózathoz csatlakoztathatók, illetve illeszthetők. Az együttes használat során is ki kell elégíteniük a rájuk vonatkozó követelményeket úgy, hogy eközben nem lépnek fel közöttük elfogadhatatlan kölcsönhatások. Kereskedelemmel kapcsolatos céljai: Megfelelő kommunikáció, kölcsönös megértés a gazdaság szereplői között: Ez a célkitűzés a fogalmak és jelek következetes, egyértelmű alkalmazásával, azonos mértékegységek használatával, és a műszaki követelmények azonos értelmezésével valósítható meg. Mindezek eredményeképp a kereskedelmi partnerek közötti kapcsolat megfelelően átlátható. Léteznek olyan szabványok, amelyek alapvetően ezt a célt szolgálják. Az ilyen speciális szabványokon túl, majdnem minden szabványban találunk fogalom meghatározásokat és vizsgálati módszereket. A szabványos fogalmak mellett különösen fontos a vizsgálati módszerrel együtt tekinthetők egyértelműen. A vizsgálatok bármely elemének megváltozatása befolyásolja a végeredményt és ily módon közvetetten enyhítheti vagy szigoríthatja a követelményt. Nemzetközi kereskedelem: A szabványosításnak ez a funkciója átfedésben van a kölcsönös megértéssel, és bővíti annak értelmezési körét. Megfelelő kommunikációra ugyanis nem csak egy adott országon belül, hanem különböző országok között is szükség van. A nemzetközi kereskedelem előtt a vámrendszer, a jogszabályok és a szabványok jelenthetnek akadályokat. A kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása szempontjából van jelentősége a szabványok összehangolásának. Ez a cél csak akkor valósítható meg, ha a szabványosítás kilép a nemzeti keretekből. Ennek érdekében jöttek létre a nemzetközi és a regionális szabványügyi szervezetek. Ezek érdekében jöttek létre a nemzetközi és a regionális szabványügyi szervezetek. Ezek tevékenységének eredményeképp megszüntethetők az egyes országok eltérő értelmezéséből és gyakorlatából adódó korlátok. 18

2.3. A szabványosítás alapelvei 16 A szabványosítás alapelveinek ismeretére nem csak a szabványalkotó szakembereknek, hanem a szabványalkalmazóknak is szükségük van, mert ezek összefüggésben vannak alkalmazási kérdésekkel is. A szabványosítás legfontosabb módszertani alapelvei a következők. Önkéntesség: Az egyik legfontosabb szabványosítási alapelv az önkéntesség, melynek kettős jelentése van. Egyrészt a szabványok kidolgozásában a részvétel nem kötelező, másrészt a szabványok alkalmazása önkéntes. Ez az alapelv csak 1994 óta érvényesül a hazai szabványosításban. Részben a több évtizedes más irányú korábbi beidegződések, részben a téma fontossága miatt, erre a kérdésre a későbbiekben külön fejezetben még visszatérünk. Nyilvánosság: A nyilvánosság azt jelenti, hogy a szabványosítással kapcsolatos információk a teljes folyamat alatt mindenki számára hozzáférhetők. A kész szabványnak pedig alapvető ismérve, hogy közzétették. Nyitottság: Minden érdekelt félnek joga van részt venni a szabvány kidolgozásában. Ez nemzeti szinten a különböző érdekcsoportokat jelenti, nemzetközi és regionális szinten pedig a tagországokat. A részvétel azonban önkéntes. Ezért ha valamely cég ebből a tevékenységből nem akar kimaradni, akkor magának kell kezdeményeznie a részvételt, és saját forrásokból kell biztosítania az ehhez szükséges személyi és anyagi feltételeket. Közmegegyezés: Olyan általános megegyezés, amelyet az jellemez, hogy a lényeges kérdésekben az érdekeltek egyetlen jelentős csoportjának sincs fenntartott ellenvéleménye. A közmegegyezéshez vezető eljárás során igyekeztek minden érdekelt véleményét figyelembe venni, és megoldást találni minden ütköző álláspontra. A közmegegyezés azonban nem jelent feltétlenül egyhangú véleményt. A szabványok alkalmazása önkéntes, érvényesülésüket az garantálja, hogy tartalmukról is önként egyeztek meg az érdekeltek. 16 Dr. Szakács György Általános szabvány és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 7. oldal 19

Tárgyszerűség: A szabványnak jól körülhatárolt területen lényegre törőnek és egyértelműnek kell lennie. Ellentmondás-mentesség és összefüggőség: Az ellentmondás-mentességet három szinten is biztosítani kell: adott szabványon belül, a szabvány és más szabványok között, valamint a szabvány és a jogszabályok között. A különböző szabványok közti ellentmondás-mentességet elősegíti, ha a szabványok tárgya világosan elkülönül egymástól. Az egymáshoz kapcsolódó szabványok illeszkedése érdekében kerülni kell az átfedéseket és az ismétléseket. Egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, és más szabványokban már csak hivatkozni kell rá. Alkalmazkodás a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményeihez: A tudomány és a technika élenjáró, legújabb eredményei többnyire csak szűk körben ismertek és használatosak, és újszerűségükből következően kevés a rájuk vonatkozó tapasztalat is. A szabványok ezért nem ez a szintet, hanem az olyan, széles körben elismert eredményeket tükrözik, amelyek már átmentek a gyakorlatba, és a gazdasági élet átlagos szereplőitől is megkövetelhetők. 20

II. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek, a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás 1. A szabványok és jogszabályok közötti különbségek 17 A szabványoknak és a jogszabályoknak eltérő szerepük van, ugyanakkor a szabványok alkalmazása számos esetben kapcsolódik jogszabályokhoz. Magyarországon 1994 előtt, hosszabb időszakon keresztül a szabványok kötelezőek voltak, ezért gyakorlatilag jogszabályként funkcionáltak. 1994 óta, igazodva az Európai Unió joggyakorlatához, a szabványok, és jogszabályok között határozott különbséget kell tenni. A szabványok és a jogszabályok között a fő különbségek a kidolgozás és az alkalmazás módjában vannak. A szabványok Magyarországon 1995 óta nem állami szervezet keretei között készülnek, hanem azokat önkéntes alapon működő magánjogi szervezet (szabványügyi szervezet) dolgozza ki. Ez önállóan gazdálkodó non-profit szervezet, amely alapvetően saját bevételeiből, nem pedig költségvetési forrásokból fedezi költségeit. A Kormánynak csak törvényességi felügyeleti jogköre van, a szervezet működésébe az állami hatóságok közvetlen irányítással, utasítással nem avatkozhatnak be. A szabványok kidolgozásában az összes érdekelt fél részt vehet a szabványügyi szervezet keretein belül, annak műszaki bizottságaiban. A jogszabályokat az állam jogalkotó szervei dolgozzák ki: a törvényhozó szerv törvényt alkot, a kormány és a miniszterek rendeleteket bocsátanak ki. A szabványok alkalmazásával kapcsolatban az egyik legfontosabb kulcskérdés az önkéntesség. A szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, azaz csak ajánlott. 18 A kidolgozók köre és a kidolgozási eljárás miatt azonban a gazdasági élet szereplőinek érdekében áll a szabvány alkalmazása, mivel annak tartalmáról egymással önként megegyeztek. 2002. január 1-je óta hazánkban a szabványokat már nem lehet jogszabállyal kötelezővé tenni. Bizonyos esetekben azonban a szabványokra hivatkozni lehet, ekkor viszont a szabványok gyakorlatilag kötelezővé válnak. A jogszabályok alkalmazása mindig kötelező. Sokan úgy gondolják, hogy most következmények nélkül mindenki azt tehet, amit csak jónak lát, holott ez különösen az építőiparban egyáltalán nem így van. 17 http://www.muszakiak.com/szabvanyugy/szabvanyugyi-alapismeretek.html (letöltés ideje: 2008. 07. 22.) 18 http://www.maut.hu/magyar/eloiras/magyar_0.html (letöltés ideje: 2008. 07. 18.) 21

2. A szabványok önkéntes alkalmazása A szabványok önkéntes alkalmazásának elve alapvetően abból a szándékból fakad, hogy a tudomány és technika fejlődését ne akadályozzák kötelező előírások. Ha egy gyártó műszaki fejlesztése révén jobb, újszerűbb megoldásokat, eljárásokat akar alkalmazni, mint amelyeket a szabványok elismernek, akkor ebben nem akadályozza kötelező érvényű szabályozás. A szabványok önkéntes alkalmazása egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szabványokban rögzített követelményektől negatív értelemben következmények nélkül el lehet térni. A szabványok, a műszaki gyakorlat olyan, széles körben elismert szabályait testesítik meg, amelyekkel kapcsolatban már elegendő tapasztalat áll rendelkezésre, átmentek a mindennapi gyakorlatba és a gazdasági élet szereplőitől is megkövetelhetők. A műszaki fejlesztés nem eredményezhet visszalépést, azaz például, nem csökkenhet a termékek rendeltetésre való alkalmassága vagy biztonsága. Lehetséges, hogy egy élenjáró technológia éppen újszerűsége miatt nem értelmezhető és nem vizsgálható a meglévő szabványok szerint. Ezért a kötelező szabványok akadályokat gördítenének az újszerű műszaki megoldások elterjedése elé. Mivel azonban a szabványok nem kötelezőek, nem kell kizárni ezeknek az új, még nem szabványosított eredményeknek a felhasználását. Az önkéntesen alkalmazandó szabványtól minden különösebb engedély nélkül el lehet ugyan térni, de a szabványostól eltérő termékeknek, eljárásnak, szolgáltatásnak legalább azt az eredményt kell nyújtania, mint amelyet a szabvány betartása biztosított volna. Bár főszabályként a szabványok alkalmazása önkéntes, ha a szabványokra kifejezetten hivatkoznak valahol, akkor alkalmazásuk gyakorlatilag szinte kötelezővé válik. Az olyan szabványok, amelyek minimális követelményeket rögzítenek, minden hivatkozás nélkül is gyakorlatilag kötelezően működnek. Ezektől eltérni ugyanis úgy lehet, ha a tényleges teljesítmények jobbak, mint a szabványban rögzített minimális követelmények. 22

3. A szabványokra való hivatkozás módjai 19 A jog és a szabványosítás között a hivatkozások révén alakíthatók ki a szükséges kapcsolatok, és mindez hatással van a szabványok önkéntes vagy kevésbé önkéntes alkalmazására is. Ezért fontos, hogy világosan megkülönböztessük egymástól a szabványokra való hivatkozás különböző módjait. A hivatkozás konkrétságától függően három lehetőség közül lehet választani: Dátummal ellátott hivatkozás: Ebben az esetben a szabvány teljes hivatkozási számát meg kell adni, amelyben a végén kettősponttal elválasztva ott van a szabvány kiadási éve (pl.: MSZ 20163:1985). Ha dátummal hivatkoznak egy szabványra, akkor a hivatkozás a szabványnak csak az évszámmal jelzett, meghatározott, konkrét kiadására vonatkozik. Ezt szokás merev hivatkozásnak is nevezni. Amennyiben ilyen szabványhivatkozás található egy jogszabályban, a szabvány korszerűsítése és újabb kiadása esetén a jogszabályt is módosítani kell, ha a jogalkotók szándéka az, hogy a hivatkozás a továbbiakban a szabvány korszerűsített változatára vonatkozzon. Dátum nélküli hivatkozás: A dátum nélküli hivatkozásban nem szerepel a szabvány kiadásának éve, azaz a szabványnak csak az azonosító jelzetét adják meg (pl.: MSZ 20163). Ekkor a hivatkozás mindig a szabvány legutolsó érvényes kiadására vonatkozik. Ezt szokás rugalmas hivatkozásnak is nevezni. Ez a hivatkozási mód kevésbé konkrét, mint a dátummal ellátott hivatkozás. Jogszabályban található rugalmas hivatkozás esetén, a szabvány korszerűsítése és új kiadása egyúttal automatikusan a jogszabály módosítását is eredményezi, mert a jogszabály ily módon, mindig a szabvány érvényes szögére hivatkozik. Ez burkoltan azt jelenti, hogy a jogalkotók e tekintetben, a szabványalkotók kezébe adják a jogszabály módosításának lehetőségét. A nyitottság elvének megfelelően azonban, a jogalkotók is részt vehetnek a szabványkidolgozásban, így időben informálódhatnak, és álláspontjukat kifejthetik a közmegegyezés kialakítása során. Általános hivatkozás: Általános hivatkozás esetén a szabványnak még a jelzetét sem adják meg, az általánosságban utalnak, például, az adott tárgykörben létező nemzeti szabványokra. Ez 19 Dr. Szakács György Általános szabvány és minőségügyi ismeretek (BME, 2002) 10. oldal 23

a legkevésbé konkrét hivatkozási mód. Az ilyen hivatkozási mód esetén lehet, hogy a szabványok köre nagyobb, mint ha listaszerűen sorolnak fel konkrét szabványokat, akár dátummal, akár dátum nélkül. A hivatkozott területre vonatkozó szabványok állománya folyamatosan változik mind a szabványok darabszámát, mind az egyes szabványok tartalmát tekintve. Általános hivatkozás alatt, a szakterület összes érvényes szabványának legutolsó szövegváltozatát kell érteni, a szabványalkalmazás időpontjában. Ezek meghatározása mindig a szabványalkalmazó feladata. Mindezek a körülmények több felelősséget és feladatot rónak a szabványalkalmazókra, mint merev vagy rugalmas hivatkozás esetén. Számítani kell arra, hogy az általános hivatkozási móddal egyre többször fogunk találkozni a hazai joggyakorlatban. A hivatkozás szigorúsága szerint, mindhárom hivatkozási módot elvileg kétféleképpen lehet alkalmazni: Kizárólagos hivatkozás: Az ilyen hivatkozás azt jelenti, hogy csak és kizárólag a hivatkozott szabványok szerinti megoldás fogadható el, például egy jogszabályban szereplő követelmény kielégítésére. Az ily módon hivatkozott szabványt nevezzük kötelező szabványnak. Példaként való hivatkozás: A hivatkozott szabvány szerinti megoldás, az egyik lehetséges módja a jogszabályban szereplő követelmény kielégítésének. Más megoldások is elfogadhatók. 1994 és 2001 között, majdnem 8 éven keresztül léteztek hazánkban jogszabállyal kötelezővé tett szabványok, és lehetőség volt a közjog területén a kizárólagos hivatkozásra, a szabványosításról szóló törvény módosításának hatályba lépésekor ez a helyzet megváltozott. 2002. január 1-je óta nem lehet szabványt jogszabállyal kötelezővé tenni, vagyis nem lehet szabványra kizárólagosan hivatkozni. A módosított törvény megengedi azonban a jogalkotásban a példaként való hivatkozást, és ezzel a hivatkozással egyre több hazai jogszabályban találkozhatunk is. 24

3.1. Szabványokra való hivatkozás jogszabályokban A szabványok önkéntes alkalmazását a 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet 20 tette először lehetővé, melyben az önkéntesség általánossá tétele mellett, megteremtette a szabványra való hivatkozás lehetőségét is, mégpedig kizárólagos módon. Ezzel bevezette a jogszabályi hivatkozással kötelezővé tett szabvány fogalmát. Az ilyen jogszabályok kiadására a szakmailag illetékes miniszterek kaptak felhatalmazását, akik szabványokat meghatározott időre, részben vagy egészben kötelezően alkalmazandónak nyilváníthatták. A jogszabály szerint a kötelezettség alól felmentés adható. A szabványok kibocsátása, módosítása, visszavonása a szabványügyi szervezet feladata, ebbe a hatóságok közvetlenül nem avatkozhatnak be. A 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet kb. egy évvel később felváltotta a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. Törvény 21, amely ezen a területen nem hozott lényegi változást. 2001 őszén jelent meg a Kormány 2283/2001 (X. 5.) számú határozata, a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásának megszüntetéséről. A Kormány annak érdekében, hogy a szabványosítás tekintetében az európai közösségi szabályozással való összhang megvalósuljon, és a magyar szabványügyi szervezet az európai szabványügyi szervezetekben elnyerje a teljes jogú tagságot, egyrészt meghatározta, hogy az érintett miniszterek intézkedjenek az általuk kötelezővé tett szabványok kötelező jellegének megszüntetéséről 2001 december 31-ig; másrészt a miniszterek feladatává tette, hogy olyan új miniszteri rendeletekkel gondoskodjanak az e téren szükséges szabályozásról, amelyekben a közösségi irányelveknek megfelelő módon hivatkoznak a nemzeti szabványokra. A 2001. évi CXII. törvény 22, mely 2002. január 1-jétől lépett hatályba, eredetileg azt mondta ki, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. A módosított törvény nem ismeri a jogszabállyal kötelezővé tett szabvány fogalmát, hanem csak azt rögzíti, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. Azonban továbbra is hivatkozhat jogszabály szabványra oly módon, hogy kimondja, meghatározott szabványok alkalmazása esetén a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Tehát a szabvány alkalmazása nem kötelező, maga a jogszabály és az abban foglalt követelmények azonban igen. Abból 20 42/1994. (III. 25.) Kormányrendelet - http://jogtar/jr/sf/defaultstart.html (letöltés ideje: 2008. 08. 12.) 21 1995. évi XXVIII. Törvény - http://jogtar/jr/ses/100807/es_1_99500028$btv 4 0.rtf (letöltés ideje: 2008.08.12) 22 2001. évi CXII. Törvény - http://www.complex.hu/kzldat/t0100112.htm/t0100112.htm (letöltés ideje: 2008.08.12.) 25

kell kiindulni, hogy a hivatkozott szabvány a jogszabály követelményeit kielégíti, és egyúttal kijelöli a megfelelőnek tekinthető teljesítményszintet. Míg korábban a törvény a jogszabályokban, a kizárólagos hivatkozást engedte meg, a módosítás után megszűnt ez a lehetőség, illetve megszűnt a jogszabállyal kötelezővé tett szabvány. A szabványok kötelezőségét elrendelő miniszteri rendeletek visszavonása, és a szabványosításról szóló törvény módosítása azt célozta, hogy teljesüljön a szabványok kötelezőségével kapcsolatos feltétel. A jogszabállyal kötelezővé tett szabványok számának csökkentése azonban úgy valósult meg, hogy ezt a hivatkozási lehetőséget teljes egészében megszüntették. Ez a megoldás ellentmondásokhoz vezetett. Az MSZ EN 45020:1999 hivatkozási számú magyar nemzeti szabvány tartalmazza a szabványosítással kapcsolatos fogalom meghatározásokat. Ennek az Európai Uniós szabványnak azonban nemzetközi vonatkozásai is vannak, mert az európai szabványügyi szervezetek a nemzetközi szabványügyi szervezetek által kiadott útmutató szövegét vették át európai szabványként. Ebben a szabványban viszont egyértelműen szerepel a kizárólagos hivatkozás és a kötelező szabvány fogalma, kifejezetten a jogszabályokban lévő hivatkozásokkal összefüggésben. A módosított törvény azonban nem ismeri el ezeket, a fogalmakat, ezért a törvény ellentmondásba került a regionális és nemzetközi szabványkiadványokkal. Az ellentmondás hazai viszonyok között is fennáll, de jogi szempontból úgy értékelhető, hogy a kötelező érvényű törvény erősebb, mint az önkéntes szabvány. 3.2. Szabványokra való hivatkozás szabványokban A kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak, hogy ne legyenek átfedése, ismétlések, ellentmondás-mentes és összefüggő legyen. Ha döntöttünk egy adott szabvány alkalmazása mellett, akkor feltétlenül használnunk kell az abban hivatkozott más szabványokat is. A szabványokban a dátumos és dátum nélküli hivatkozási módokkal találkozhatunk. 26