MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG

MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XXXIII. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉS Szombathely 2015. július 1-3. A Keleti-főcsatorna üzemrendjének sajátosságai szélsőséges vízgazdálkodási helyzetekben Készítette: Radácsi Gábor, TIVIZIG 2015. Debrecen 1

Tartalom 1. Bevezetés 4. 2. A Keleti-főcsatorna története.4. 3. A Keleti-főcsatorna érintettsége árvíz-, belvízvédekezés és vízminőségi kárelhárítás esetén.10. 3.1. Árvízvédekezés.10. 3.2. Belvízvédekezés...11. 3.2.1. A 09.04 belvízvédelmi szakasz bemutatása a KFCS vonatkozásában.13. 3.2.2. A térség 2006. évi belvizes helyzete 15. 3.2.3. A 2010-2011. évi belvízhelyzet 16. 3.3. Vízminőségi kárelhárítás..18. 3.3.1. A 2000-es év eseménye: a tiszai cián és a nehézfém szennyezés 19. 3.3.2. Folyamatos uszadék probléma a Tiszavasvári zsilip felvízénél...20. 3.3.3. Az elburjánzó vízinövényzet 22. 4. A TIKEVIR rekonstrukció részprojekt feladatainak bemutatása...23. 4.1. A Keleti-főcsatorna rekonstrukciója alprojekt elemei.23. 4.1.1. Keleti-főcsatorna torkolati szakasz feliszapoltság megszüntetése...26. 4.1.2. Keleti-főcsatorna torkolati szakasz hordalék és uszadék terelés......26. 4.1.3. Keleti-főcsatorna Tiszavasvári beeresztő zsilip rekonstrukciója.27. 4.1.4. Keleti-főcsatorna Balmazújvárosi bukó rekonstrukciója.28. 4.1.5. Keleti-főcsatorna Hajdúszoboszlói bukó átépítése..28. 4.1.6. Keleti-főcsatorna Bakonszegi vízleadó átépítése.29. 4.1.7. Tiszalöki öntözőrendszer vízleadó csatorna (K-VII-Kösely vízleadó) rekonstrukciója...30. 5. Összegzés, értékelés.31. 6. Irodalomjegyzék...33. 7. Kép- és ábrajegyzék.34. 2

1. ábra A Tiszalöki Öntözőrendszer helyszínrajza 3

1. Bevezetés Ott a délibáb! A szemhatáron végtelen kiterjedésű víz csillan és finoman fodrozódik, remeg az átforrósult föld felett. Csalóka ábrándkép, megfoghatatlan tünemény ez, mely csábítja az eltikkadt embert és állatot, de ha közelítik - minduntalan tovalebben. Lebben-e? - jól nézzük meg, mert úgy tűnik, hogy helyben marad... Hagyja magát megközelíteni, mint az óvatlan mezei madár. Nem mozdul a látomás, hanem mintha tündér érintené aranyos pálcával - egyszeriben valósággá válik, s máris félezer holdon elterülő tó szélén állunk. Lenyűgöző valóság ez és nem soványka tündér varázsolta ide, hanem az Ember akarata. Gépóriások vasfogai marták fel a kovakővé keményedett sziket és kialakult nyomukban a vízben szegény Tiszántúl öntözési rendszerének képe. Végéhez közeledik a nagy munka, rövidesen eléri a Berettyót a Keleti Főcsatorna. Máris 26 ezer holdon folyik az öntözés és ha teljesen kiépülnek az úgynevezett fürtök, a mellékágak, 200 ezer holdnyi szomjas szik nyelheti a vizet. S ez már nem természeti tünemény, mely hátrább-hátrább húzódik a ködös jövendőbe, nem ábrándkép, hanem valóság. Megfogtuk a délibábot és a hortobágyi szikre szegeztük... Megcsapoltuk fenn a Tiszát és most folyik a vize az Alföldre... Sokak számára természetes dolog a "Keleti", horgásznak benne, napoznak a partján, fürödnek a vizében. Két partja mentén mintegy 1700 bérleményen vannak horgásztanyák, hétvégi házak. Ezzel szemben sokan nem ismerik e 98 km hosszú mesterséges, emberi és gépi erővel megépített csatorna előéletét, funkcióját sem. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területén elhelyezkedő Keleti-főcsatorna térségi vízelosztó nagylétesítmény. A Tisza-Körösvölgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer részeként a Tiszából történő vízátvezetéssel a vízhiányos térségek vízkészletét pótolja, mezőgazdasági-, ipari-, ökológiai vízigények kielégítését szolgálja, kiemelt fontosságú ivóvízbázis. Ezen funkciók ellátását szolgáló normál üzemrend biztosítása is jelentős feladat a vízügyi szolgálat számára. A szélsőséges, rendkívüli vízgazdálkodási helyzetekben alkalmazott üzemrendet és ezt befolyásoló műszaki problémákat mutatom be dolgozatomban. 2. A Keleti-főcsatorna története A törökök kiűzése után alig néhány évvel már foglalkozni kezdtek egy tiszántúli csatorna megépítésének lehetőségével. 1727-ben a Magyar Királyi Kamara megbízást adott Ternyey János nevű főintézőjének, hogy készítsen tanulmányokat egy Tiszadobnál 4

kiinduló, a Méhes-ér, a Vörösnádasfok és Mélyvölgy nevű vízereken a Debrecen melletti Szepes pusztán húzódó és a Berettyón át a Sárrétig haladó hajózható csatorna megvalósítására. Bár a területet felmérték, sőt a rajzokat is elkészítették, a csatorna megvalósítására nem került sor. 1764-ben ismét felvetődött egy csatorna megépítésének gondolata, ennek érdekében a Tisza árvizeinek lefolyási útjáról a hortobágyi gulyásokat is megkérdezték, de a csatorna akkor is csak elképzelés maradt. Ezek a csatornák elsősorban a só szállítás érdekében, tehát közlekedési célból épültek volna. Az 1863. évi aszályt követő kétségbeejtő helyzet hatására a kormány elrendelte egy tiszántúli öntözőcsatorna tervezését. A terv elkészítésével Herrich Károly miniszteri osztálytanácsost bízták meg, aki három tervet is készített, a csatorna kiinduló pontja mindhárom esetben Tiszalöknél lett volna, az alsó torkolat viszont Öcsödnél, Mezőtúrnál és Gyománál. A terveket Lecher Gyula értékelte, és javasolta a mély fekvésű csatorna helyett a Hortobágy medence peremén két magas vezetésű csatorna építését a gravitációs öntözés érdekében. A Herrich féle terv legfőbb hibája az volt, hogy nem állandósította a Tisza vízszintjét. Az öntözést viszont csak akkor lehet az igényeknek megfelelően biztosítani, ha a Tisza vízállása az öntözési idény alatt megfelelő magasságú. Ez pedig éppen a nyári szárazság idején nem következik be. James Abernethy angol mérnök ennek a hiánynak a kiküszöbölésére 1866-ban az öntözőcsatornán már a szükséges vízmennyiség biztosítása érdekében a Tiszán duzzasztóművet tervezett, melynek koronáját a tokaji 0 vízszint fölé 3,8 m-rel magasabbra kívánta építeni. 1867-ben Benedek Pál az Alsó-Szabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi főmérnöke ugyancsak duzzasztómű megépítését javasolta, mely a vizet 2,5-3,2 m-re emelte volna a tokaji 0 pont fölé. Az 1860-as száraz éveket azonban csapadékosabb évtizedek követték, s az öntözőcsatorna megépítésének gondolata hosszú ideig fel sem merült. Ezt bizonyítja, hogy az első világháborúig mindössze a Földművelésügyi Minisztérium Csatornázási Osztálya készített tervet a Tiszántúl öntözésére. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum kritikus helyzet elé állította a csonka országot. Az eddig aránylag biztos gabonatermést biztosító Bácska és Bánát elveszett, s egy Alföldet sújtó aszály éhínséggel fenyegette az országot. Gondoskodni kellett tehát az ilyen tragédia megelőzéséről, s ezt csak az Alföld gabonatermő területeinek öntözése által lehetett elhárítani. A tiszántúli öntözési tervet készítő csoport, - mely két kinevezett mérnökből, nyolc napidíjas mérnökből és egy rajzolóból állt - 1935. október 20-án kezdte meg munkáját. A terv három változatot tartalmazott. A B. változat szerint - mely később alapja lett a Tiszalöki 5

öntözőrendszernek - Tiszalök felett duzzasztóművet és hajózsilipet terveztek, s itt ágazott ki az I. sz. főcsatorna a Tiszából. A tervezett nyomvonal Bűdszentmihály, Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és Földes határában haladt a Kék-Kálló felé, s a betorkolás Bakonszegnél volt előirányozva. De tartalmazta a terv a II. sz. főcsatornát is, amely Bűdszentmihálynál ágazott ki az I. sz. főcsatornából, s a Hortobágy völgyében Nagyivánnál a halastavakat érintve - a Kunkápolnás mocsarak helyén - tározóban végződött volna. A főcsatorna hossza 102 km, a szállított vízmennyiség 60 m³/s. Az öntözőrendszerben négy tározót terveztek: a Tiszalöki duzzasztómű fölött a mederben és a hullámtéren, Bűdszentmihályon két tározóban, a balmazújvárosiban, a nagyivániban összesen 220 millió köbméter tározó térfogattal. Sajnos ezeknek a tározóknak a töredéke épült meg. A tervezést 1948-ig az Öntözési Hivatal, 1950-től a Mélyépítési Tervező Vállalat, 1954-től a Vízügyi Tervező Vállalat végezte. A részlettervek elkészítése után - még a második világháború alatt megkezdődött a Keleti-főcsatorna (KFCS) építése. 1. kép A munka elkezdődött 6

1941. augusztus 8-án megkezdték a főcsatorna 21,1-44,9 km közötti szelvényeinek építését. 1944. október elején elkészült fél szelvénnyel a 20,3-44,9 km közötti szakasz. Amikor a második világháború vihara elérte hazánkat, a munkákat abbahagyták és a főcsatorna építését csak 1951-ben folytatták. A főcsatorna földmunkáját egy sínen járó, merítékkotrós UM-2 kotrógép végezte. 2. kép A KFCS medrének fölmunkáját végző kotrógép A földmunka teljesen gépesített volt. Szkréperek, lépkedő kotrók, vonóköteles forgófelsővázas kotrógépek, valamint dózerek, dömperek és egyéb segédgépek komplex géplánca dolgozott. A főcsatorna teljes hosszában kereken 9 millió köbméter földet kellett megmozgatni. A duzzasztómű építését egy évvel korábban, 1950 tavaszán a Tisza 524,2 km szelvényében kezdték. A vízlépcső a Rázompusztai kanyarulat 2-4 km hosszú átvágásában létesült. Az átmetszés elkészítése után a régi Tisza-medret a duzzasztási szint magasságáig kettős mederzáró gáttal lezárták. A vízlépcső három fő részből áll: a duzzasztómű, a hajózsilip és a vízerőtelep. A vízlépcső létesítményeit 1000-1500 politikai fogoly, internáltak és kevés polgári alkalmazott építette, de a korábbitól eltérő formában és felfogásban, az akkori körülmények között, az Államvédelmi Hatóság szigorúan zárt szervezetében. A Keleti-főcsatorna építését 19517

től 1956-ig folyamatosan végezték, kivitelezője a Vízügyi Építő Vállalat volt. A tiszavasvári hajózsilip a főcsatorna 4+699 szelvényében épült, nyílása 12 m. 3. kép Elkészült a Tiszavasvári zsilip A Bakonszegi leeresztő zsilip a 98+325 km szelvényében 1956 júliusára készült el, s 1956. július 14-én itt ünnepelték a főcsatorna befejezését. A Keleti-főcsatornát Erdei Ferenc, a minisztertanács elnökhelyettese avatta fel. 8

4. kép A Keleti-főcsatorna avató ünnepsége, Bakonszegi zsilip, 1956. Az eredetileg hajózó és öntöző főcsatornának tervezett Keleti-főcsatorna csak öntöző főcsatorna maradt. Pedig 1956-ra a főcsatorna mellett a hajózható utat is kiépítették. Viszont nem épültek meg a hajózsilipek, s ezért a három bögére osztott Keletifőcsatornán hajózni nem lehet. Az 1970-es években ugyan megépült a balmazújvárosi hajózsilipen a felső fő, ami Tiszalökig lehetővé tette a hajózást, de ennek a szakasznak a hasznosítása jelentéktelen. Megépültek viszont a Keleti-főcsatornát keresztező belvizes vízfolyások bújtatói - 10 db - a főcsatorna medre alatt. Ugyancsak megépült 9 db mellékcsatorna vízkivételi műtárgya, s kisebb hiányosságokkal a depónia. 1967 után épült a Nyugati-főcsatorna beeresztő zsilip Tiszavasvárinál, a főcsatorna 4+234 km szelvényében. A Keleti-főcsatorna mellett elterülő öntözőfürtök vízellátását minden öntöző-főcsatorna kiágazásánál vízkivételi zsilipek biztosították. Összesen 12 fürt főcsatornát terveztek kiépíteni úgy, hogy nagy részén kihajózás is legyen, ezért a vízkivételi zsilipek egyúttal kishajók átzsilipelésére is alkalmasak voltak. A Keletifőcsatornán át lebonyolódó forgalom biztosítása érdekében 20 db vasbeton vonókábeles közúti ívhíd is megépült. A hidak fesztávolsága 45-60 méter között változott. 9

3. A Keleti-főcsatorna érintettsége árvíz-, belvízvédekezés és vízminőségi kárelhárítás esetén A Keleti-főcsatorna a kiemelt fontosságú ivóvízbázisok közé tartozik, 1974-től - a balmazújvárosi vízkivételi művön keresztül - részben innen kapja ivóvizét, valamint ipari- és öntözővízét az ország második legnagyobb városa, Debrecen és jó néhány környékbeli kisebb település. Keleti-főcsatornának a vízminősége I. osztályú. A regionális rendszer üzemeltetője a vízminőségért ugyan nem tartozik felelősséggel, de a vízkormányzó zsilipkezelő ellenőrzésük során /figyelőszolgálat alkalmával/ az esetleges vízminőség romlásról/habzás, színváltozás, olajfolt, szag stb./ viszont köteles vezetőjének jelentést adni a gyors intézkedés megtétele érdekében. A különböző védekezési formák a Keleti-főcsatorna vonatkozásában kategorikusan nem különíthetőek el. Mind árvíz- és belvízvédekezés vonatkozásában vízminőségi problémák jelentkeznek, melyek a szokásos védekezési feladatokon túl beavatkozásokat igényelnek. Árvizes szituáció konkrétan a Tiszavasvári beeresztő zsilipet érinti. A belvízvédekezés összetett feladat, minden esetben vízminőség-védelmi feladatokkal párosul. Csak vízminőségi problémáról havaria szerű szennyezés esetén beszélhetünk, mely ritkán fordulhat elő 3.1. Árvízvédekezés Keleti-főcsatorna a Tiszalöki duzzasztó felett, a Tisza folyó 520,150 fkm. szelvényében, a bal parton ágazik ki a Tisza főmedréből. Torkolati szakasza a 0+000-tól a 4+677 szelvényig, a Tiszavasvári beeresztő műtárgyig tart. A műtárgy része a Tisza balparti védtöltéséhez kapcsolódó árvízszakasznak. Árvízlevonulás időszakában a műtárgy üzemeltetésére vonatkozóan kizárólag TIVIZIG illetékes szakágazata, vagy védelemvezetője adhat ki utasítást. A készültség elrendelésétől a lemondásig az üzemeltetés elsősorban az árvízbiztonsági szempontok figyelembe vételével történhet, figyelembe véve a közben jelentkező öntöző, ivóvíz, ipari víz igényeknek a biztosítását. Árvízkor az emelőkapu mozgatása tilos, azt lezárva kell tartani. A kapu tehermentesítésére a felvízi oldalon a megadott, várható árvízszintnek megfelelően betétgerendákat kell berakni. A lezárásra 13 db záró- és 1 db kiemelő gerenda szolgál. A betétgerendák behelyezésének biztosítása érdekében búvármunka igénybevétele szükséges. A vízigények biztosítását elsősorban az oldaltiltók működtetésével kell 10

biztosítani. Az oldaltiltók teljesítményét meghaladó vízhozamot a betétgerendán történő átbuktatással és az emelőkapu részleges nyitásával lehet átengedni. 5. kép A Tiszavasvári zsilip betétgerendáinak tárolója 3.2. Belvízvédekezés Öntözési idényben jelentkező belvízi illetve árvízi kárelhárítási feladatok végrehajtása a vízkárelhárítási szervezeti beosztás szerint történik. Mértékadó belvízi helyzet esetén a vízkárelháritás érdekében szükséges belvíz beemelések /K-V-3 tározóba, Keletifőcsatorna III.bögéjébe/ engedélyezése távmondati úton történhet. Belviz, illetve árvíz levonulást követő vízminőség vizsgálati eredmény függvényében kell a szükséges átmosatásról gondoskodni. A regionális főművek vízminősége két kategóriába tartozik: a Keleti- és Nyugati-főcsatorna I. osztályú, míg a Hortobágy és Kösely csatornák II-III. osztályú. Vízminőség vizsgálat kétfé1e hasznositási céllal történik: halastavi valamint öntözési minősítéssel. Belvízvédekezés alatti vízhasznosítási műbe, tározóba történő beemelés előtti, alatti vizsgálatra az első alkalommal a Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség (TIKTF), a további alkalommal az igazgatóság részéről történő mintavétellel, folyamatos adatszolgáltatással, szükséges higítóvíz arány 11

megállapítással történik. Havária esetén a soronkívüli vizsgálatok a TIVIZIG jelzése alapján a havária megszünésének időpontjáig a szükséges gyakorisággal az észlelt adatok soronkívüli szolgáltatásával, vízkormányzással, vízhasználat korlátozással kapcsolatos javaslat megadásával történik. Védekezéssel kapcsolatos információ átadás távmondati úton történik. A Keleti főcsatornába a debreceni ivóvíz védelme érdekében az 56+000 szelvényig belvíz/szennyvíz nem engedhető be csak mértékadó helyzetben a Fürjéri-, Vidiéri-, Brassóéri-bujtatókná1. A KFCS III. bögéjében a Kösely hajdúszováti átmetszésen keresztűl /belvíz csúcskor/ lehet a Kösely belvízeit a KFCS-be beengedni. A Kösely-főcsatorna a Kondoros és a Tócó csatornákon keresztül Debrecen város csapadék- és szenyvízelvezetését is szolgálja. Ma már a szennyvíz többnyire tisztított, de a korábbi vízminőségi állapotok miatt a kösely medre el lett szennyezve. Belvízelvezetés szempontjából ez azért is fontos, mert a Kösely vízgyűjtőjéről érkező mértékadó belvíztömeg levezetése, mértékadó belvízszint mellett akkor lehet, ha a Hajdúszovát feletti vízgyüjtőről érkező belvizeket közvetlenül a Keleti-főcsatornába vezetjük a 48+500 szelvényben kiágazó Kösely hajdúszováti átmetszésen keresztül. A KFCS-be történő belvízbevezetést elsősorban a belvíz minősége határozza meg és csak a védelmi törzs utasítására kezdhető meg. Így történt többek között a 2006., 2013. évi belvízvédekezés során. 6. kép A 15 m³-es műtárgy részleges nyitása, 2006. 12

A Kösely belvízi helyzetének függvényében a szakaszvédelem-vezető adhat javaslatot a csatorna tehermentesítésére. A Kösely KFCS-be való bevezetésére az OMIT is adhat utasítást, ha a Hortobágy-Berettyó tehermentesítése szükséges, árvízvédelmi okok miatt. A bevezetéskor mindenkor figyelemmel kell lenni a vízminőségi adatokra és következményeire! Belvízvédekezés időszakában, - tekintattel arra, hogy a KFCS 56+000 szelvénye alatt több ponton lehetséges beemelés - többlet víz leadására van szükség a főcsatorna élővilágának és vízminőségének megőrzése édekében. Belvíz beemelési pontok: K-VI. övárki szivattyútelep KFCS 55+770 j.p. kapacitás: 0,05 m³/s Pece-éri szivattyútelep KFCS 58+180 b.p. kapacitás: 0,3 m³/s Tilalmasi szivattyútelep KFCS 73+420 j.p. kapacitás: 1,0 m³/s Kaba-Aranyosi szivattyútelep KFCS 78+345 b.p. kapacitás: 0,7 m³/s KFCS-Hamvasi szivattyútelep KFCS 87+084 b.p. kapacitás: 0,9 m³/s Pálfoki szivattyútelep kapacitás: 0,1 m³/s KFCS 96+765 b.p. Ürmös-éri sztp. Kösely-Hajdúszováti átmetszés 6+280 j.p. kapacitás: 1,32 m³/s 3.2.1. A 09.04 belvízvédelmi szakasz bemutatása a KFCS vonatkozásában A Fürj-éri vízgyűjtő környékén mely a Hajdúsági löszhát legészakibb része az első vízrendezési beavatkozások a XX. század elején kezdődtek. 1940 körül épültek ki a befogadót jelentő főcsatornák, a Hortobágy és a Kadarcs. A térség számára jelentős változást jelentett a Keleti-főcsatorna 1950-60 közötti megépítése, mivel a magasvezetésű csatorna az addig egységes vízgyűjtőket kettéválasztotta. A belvizes csatornák (pl. Hortobágy, Vidi-ér, Brassó-ér, Pece-ér, stb.) KFCS-vel való keresztezésének nagy részénél bújtatókat építettek, az akkori méretezési módszereknek és előírásoknak megfelelően. A bújtatók zömét közepes vizek átvezetésére méretezték. A nagyvizek elvezetését a belvízcsatornák visszatöltésezésével és a KFCS felhasználásával tervezték megoldani. A Fürj-éren, és attól északra, a Hortobágyfőcsatornáig elhelyezkedő vízgyűjtőről érkező belvizeket kizárólag a KFCS fogadta. 13

A belvízbevezetésből eredő vízminőségi problémát kiélezte a KFCS mellett az 1974ben megépített felszíni vízkivételi mű, amely Debrecen és Nagyhegyes ivóvízellátását is szolgálja. A felszínen összegyülekező vizek elég szennyezettek. Az állattartó telepek csurgalékvizei, a mezőgazdasági tevékenységből származó egyéb szennyeződések több esetben okoztak problémát a Keleti-főcsatorna hatásterületén. Így egyre sürgetőbbé vált a belvízbevezetések megszüntetése. 1981-ben a TIVIZIG elkészített egy vizsgálati anyagot, melyben több változatban vizsgálta a Fürj-ér KFCS-ről való leválasztásának, és a Vidi-ér, valamint Brassó-ér nagyvizei kezelésének lehetőségét. Az 1980-as évek elején jelentkező belvizes időszakok ismételten felvetették a Fürj-ér belvíz elvezetési problémáját. Ennek kapcsán a Hajdú-Bihar Megyei Tanács és az OVH közötti levélváltás tanúsága szerint 1983-ban az OVF ígéretet tett arra, hogy a VII. ötéves terv első felében a Fürj-éri főcsatorna lekapcsolásának munkáit be fogjuk indítani. (Az azonnali beavatkozástól a megvalósítás magas költségére való hivatkozással tekintettek el.) Az 1980-as évek második felében beindult Észak- Hajdúsági Mezőgazdasági Egyesülés (ÉME) térségi meliorációs fejlesztéséhez kapcsolódóan elkészült a főműfejlesztések beruházási programja. Ez többek között tartalmazta a Fürj-ér KFCSről való leválasztását is. Így elkészült a Fürj-ér- Vidi-ér és a Vidi-ér- Brassó-ér összekötő csatorna, valamint az új Brassó-éri bújtató kiviteli terve. Megvalósításuk esetén a Fürj-ér vizeit le lehetett volna vezetni a K-V-3 tározóba, valamint a Vidi-ér és a Brassó-ér nagyvizeinek elhelyezése is megoldást nyert volna. Forráshiány miatt azonban a beruházási program célkitűzései nem valósultak meg. A programból kivitelezésre került 1993-ban a Fürj-ér Vidi-ér összekötő csatorna, de csak 1 m³/s-os vízszállító képességgel. Ez azonban a Fürj-ér 1,9 m³/s-os torkolati mértékadó vízhozamát figyelembe véve, csak a kis- és közepes vízhozamok levezetésére elegendő. Így a mértékadó belvíztömeg levezetéséhez hosszabb időre van szükség, és a Fürj-ér problémáját csak részben oldotta meg. 1994-ben készült el a Thesis Kft. Módszertani és tartalmi irányelvek síkvidéki víz-rendezési főműfejlesztési tervtanulmányok kidolgozásához c. munkája. Ennek gyakorlati kipróbálására a TIKÖVIZIG a Fürj-éri öblözetet jelölte meg. Így készítette el a Thesis Kft. 1995-ben A Fürj-éri öblözet főműfejlesztési tervtanulmánya -t. A ta-nulmány a Fürj-ér 1 m³/s-nál nagyobb mértékadó vizei elvezetésének, elhelyezésének lehetőségét vizsgálja, és foglalkozik a Fürj-éri öblözetnek azon területével is, amely nem kapcsolódik közvetlenül a Fürj-éri csatornához. A megvalósításra javasolt változatban - a mértékadó belvizek kezelésére - 14

3 db tározó kialakítását irányozta elő. Két tározó a Fürj-ér völgyében, egy pedig a Hajdúnánási tápcsatorna alatt létesült volna. 3.2.2. A térség 2006. évi belvizes helyzete A 2006. évi belvízi helyzet kialakulását a 2005-ös hidrológiai év alapozta meg, mivel az elmúlt hidrológiai évben a TIKÖVIZIG működési területén az összesített csapadékátlag 707 mm volt, a sokéves 551 mm-rel szemben. Ez 156 mm többletet jelentett, így már az őszi időszakban is magas talajvízszinttel és vízzel telített talajokkal indultunk. Ezt követően a 2006-os naptári évben a havi csapadékátlagok rendre meghaladták a sokéves átlagot. Így februárban 107 %-kal, márciusban 91 %-kal, áprilisban 44 %-kal, májusban 51 %-kal és júniusban 21 %-kal jelentkezett több csapadék, mint a sokéves átlag. Június végéig a halmozott csapadékösszeg elérte a 463 mm-t, ami alig (14-31 mm-el) marad el a kiemelkedően belvizes éveknek számító 1999, 1966-os évek hasonló időszakának csapadékosságától. A TIKÖVIZIG működési területén több térségben elérte, illetve meghaladta az eddig lehullott csapadékmennyiség a hidrológiai év egészében számított sokéves átlagot. Hajdúnánáson a csapadék mennyisége június végén már elérte a hidrológiai év egészének 96 %-át. A 2006. január 2-ától tartó belvíz védekezési időszakban, a TIKÖVIZIG működési területén a belvízzel egyidejűleg elöntött területek nagysága 2006. március 14-én érte el a legnagyobb értéket, amikor 38500 hektáron volt vízborítás. Ez, az 1963 óta nyilvántartott elöntések sorában a negyedik legnagyobb. Azonban nemcsak az elöntések nagysága, hanem a tartóssága is kiemelkedő, mivel az egymást követő csapadékhullámok az elöntéseket sok helyen tartósították, akadályozva a mezőgazdasági munkákat, illetve tönkretéve a vetéseket, valamint a nagy intenzitású csapadékok lakott területeket is veszélyeztettek. Meg kell jegyezni, hogy a Fürj-éri öblözet vízelvezetési hiányosságai hozzájárultak az ottani belvizes problémák kialakulásához, de a rendkívüli csapadékosságnak ennél is döntőbb szerepe volt. A Fürjér torkolati vízmércéjén több időszakban is tartósan meghaladta a vízállás a mértékadó belvízszintet. A Földművelésügyi Minisztérium Hajdú-Bihar Megyei Földművelésügyi Hivatal vagyonkezelésében levő Fürj-érrel kapcsolatban tett panaszbejelentések nyomán, a hivatal kezdeményezte 2006 márciusában a TIKÖVIZIG-nél, a Fürj-ér bevezetésének engedélyezését a KFCS-be. A Fürj-ér vízjogi üzemeltetési engedélyében foglaltak szerint: 15

Mértékadó vízhozam: 1,9 m³/s. A Fürj-ér befogadója a Fürj-ér- Vidi-ér összekötő csatorna, melynek 1,0 m³/s a kiépítettsége, ezért csak a kis és a közepes belvizeket tudja levezetni. Az 1,0 m³/s fölött érkező vizeket a Fürj-ér völgyében ideiglenes vízvisszatartásokban lehet elhelyezni. A Keleti-főcsatornába való bevezetés lehetősége is megvan. A bevezetés csak megelőző vízminőségi vizsgálat után, megfelelő vízmi-nőség esetén lehetséges, a TIVIZIG Védelmi Törzs és a Keleti-főcsatorna üzemeltetőjének az engedélye alapján. A bevezetésre 1999-ben már sor került, a Megyei Védelmi Bizottság jóváhagyásával, szigorú vízminőségi vizsgálatok mellett. 2006-ban a TIKTF vízminőségi vizsgálatai alapján, a Fürj-ér KFCS-be történő be-vezetésére nem kerülhetett sor. A TIKTF véleménye röviden: A Fürj-ér vizének beemelése a Keletifőcsatornába a jelenlegi vízminőségek, valamint a kialakult terhelések mellett, a jogszabályban megfogalmazott környezetvédelmi érdekekkel ellentétes. 3.2.3. A 2010-2011. évi belvízhelyzet A 2010-es hidrológiai évben (előző év november 1-től október végéig) összegzett csapadék a megye területén átlagban 914 mm volt (sokéves átlag 167 %-a). Hajdúnánáson 896 mm-t, Balmazújvároson 1053 mm-t mértek. A sokéves átlag ebben a térségben 550 mm. Hajdúnánáson novemberben 56 mm, december elején 60 mm, Hajdúböszörményben 72 mm, Balmazújvároson 74 mm csapadék hullott. A 2010. évi rendkívüli csapadékok hatására a talajok teljesen telítődtek, a beszivárgás gyakorlatilag megszűnt. Ennek következtében a megyében a talajvízszint átlagosan 132 cm-rel emelkedett 1 év alatt. Hajdúböszörmény és Balmazújváros határában ez elérte a 200 cm-t. Hajdú-Bihar megyében kb. 60000 hektár volt víz alatt, s ezen felül mintegy 100.000 hektár mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Hajdúnánás-Hajdúböszörmény környéki belvízhelyzet: A megyében kialakult ár- és belvízhelyzet miatt 2010. 12. 12-én ülésezett a Hajdú-Bihar Megyei Védelmi Bizottság. MVB 9/2010. (XII.11.) számú határozat alapján, Hajdúnánás és Hajdúböszörmény térsége belvízhelyzetének enyhítésére, elsősorban lakott tanyák védelme érdekében a TIKÖVIZIG a következő beavatkozásokat végezte el: 16

- Brassó-éri bujtatóhoz kapcsolódóan KFCS Brassó-ér bal É-i övárok kotrása 1200 m hosszban (2010.12.12-13) és 1 db 200 l/s teljesítményű szivattyú telepítése és üzemeltetése (2010.12.15-28) az övárokhoz csatlakozó terület mentesítésére. - Vidi-éri bujatóhoz kapcsolódóan KFCS Vidi-ér bal D-i övárok depóniájának megemelése (2010.12.11.) és 1 db 500 l/s teljesítményű szivattyú telepítése és üzemeltetése (2010.12.13-28) az övárok vízszintjének csökkentése érdekében, valamint a Vidi-éri I. és Vidi-éri II. tározókban a belvíz visszatartása a terhelések csökkentése érdekében. 7. kép Szivattyú telepítése, KFCS Vidi-ér bal déli övárok, 2010. A szivattyúzást a bujtatónál megemelkedett vízszint miatt át kellett telepíteni a KFCS bal déli övárok 1+500-as szelvénybe. A Vidi-ér mellett, a Hajdúnánás-Balmazújvárosi út keresztezésénél elhelyezkedő Jóna tanya belvízmentesítése érdekében nyúlgát építése a tanya köré (2010.12.30-2011.01.02). A Fürj-éren történő ideiglenes vízvisszatartás lehetősége a TIKÖVIZIG-nél 2010. 12. 12-én megtartott egyeztetetésen elvetésre került. A belvízzel veszélyeztetett tanya 17

mentesítése érdekében a Hortobágymenti VGT a Fürj-ér 5+370 6+500 szelvénye közötti szakasz kotrását elvégezte. Keleti-főcsatorna igénybevétele belvízelvezetésre: Rendkívüli belvízhelyzetekben felmerül a Keleti-főcsatorna, mint belvízelvezető útvonal igénybevétele. Erre legutóbb 1999-ben került sor. A 2006-os súlyos belvizes helyzetben vízminőségi okok miatt a Hajdú-Bihar megyei Védelmi Bizottság a bevezetést nem engedélyezte. A rendkívüli belvizes körülmények között újra felmerült a KFCS igénybevétele belvízelvezetésre, mely elsősorban Hajdúnánás és Hajdúböszörmény térségében fogalmazódott meg. A KFCS akkori vízleadási lehetőségeit figyelembe véve, a következő belvíz-bevezetési lehetőségek voltak: -Fürj-ér torkolati zsilipen keresztül gravitációsan 1,9 m³/s (Hajdúnánás térsége). -Vidi-éri bujtatónál szivattyúsan 1,5 m³/s (Hajdúböszörmény térsége). A belvízbevezetések elsősorban külterületek (tanyák és mezőgazdasági területek) védelmét szolgálnák. 2011.01.11-én a Fürj-ér torkolatánál a vízállás 417 cm, mely 2010.12.11-óta alig változott (414 cm). 2006-ban a maximális vízállás 429 cm volt. Az akkori időszakban Vidi-éri bújtatónál a maximális vízszint 355 cm volt, mely a bujtató vízszállításának növelése érdekében tett beavatkozás (életvédelmi gereb eltávolítása) hatására lecsökkent 349 cm-re (2011.01.11). 2011. január 11-re a területen a hó és a jég elolvadt. Az elöntött területek nagysága lényegesen nem növekedett. Az elkövetkezendő napokban a meteorológiai előrejelzések szerint jelentősebb csapadék nem volt várható. A belvízhelyzet lényeges romlása nem volt valószínűsíthető, tartós csapadékmentes időjárás esetén lassú javulás volt prognosztizálható. A főcsatornába belvíz bevezetésre vagy beemelésre végül ismét nem került sor. 3.3. Vízminőségi kárelhárítás A vízminőségi kárelhárítással kapcsolatos védekezési feladatot a TIVIZIG látja el a rendelkezésére álló technikai eszközökkel és fizikai létszámmal. A készültséget a TIVIZIG védelemvezetője rendeli el. 18

Vízszennyezés észle1ését a TIVIZIG a TIKTF felé azonnal távmondatban jelzi. A szükséges vízminőség vizsgálatot a TIKÖTEFE végzi, annak adatairól a TIVIZIG-et folyamatosan tájékoztatja. A vízminőség javítási célú vízleadás mértékére a TIKTF ad javaslatot, melyről távmondati úton értesíti a regionális főmű üzemeltetőjét. 3.3.1. A 2000-es év eseménye: a tiszai cianid és a nehézfém szennyezés A romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében egy bányavállalat ülepítő tavának gátja 2000. január 30-án kb. 22 órakor, mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, ily módon 100-120 ezer m3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta. Sajnos az eseményről csak akkor tudtunk, amikor már haltetemek jelezték a szennyezést. Így a védekezésre sem lehetett időben felkészülni. Ezen oknál fogva a szennyezés egy része bejutott a Keleti-főcsatornába is. Az igazgatóság irányításával zsilipek lezárásával, vízkormányzással és szivattyúzással igyekeztek megoldani a további veszélyek elhárítását. A csatorna felső szakaszát a Nyugati főcsatornán keresztül Tiszakeszinél vezették vissza a Tiszába. Ezután március 12-én jött az újabb havaria, nehézfém szennyezés történt, a cianid szennyezéshez hasonló módon. Az egyik sokkot még ki sem heverte a folyó, jött egy újabb durva hatású szennyezés. A Keleti-főcsatorna kitorkolása Tiszalök mellett a vízlépcsőtől nem messze van. A Keleti-főcsatorna halastavak friss vizének, ipari létesítmények technológiai vizének és Debrecen város ivóvízének a forrása. Így rendkívül fontos volt a szennyezés főcsatornába való bejutásának megakadályozása. A tiszai torkolatnál kellett elzárni a főcsatornát. A feladatot a TIVIZIG Műszaki biztonsági szolgálata kapta. Az MBSZ rendelkezik olyan szádlemezverő technikával, amely alkalmas ennek a feladatnak a megoldására. A szükséges szállítási és daruzási munkákat külső vállalkozókkal illetve a RÓNA-Ipari és mélyépítő Kft. segítségével oldották meg. A vállalkozási munkák során nagy rutinra szert tett árvizes verőcsapatnak nem jelentett gondot a művelet gyors, szakszerű végrehajtása. A főcsatorna medrének rézsűjébe vert szádlemezek nem lettek kihúzva, hasonló esetben lehetővé teszik a gyorsabb beavatkozást. Reméljük ilyen vagy hasonló okból nem lesz rá szükség. 19

8. kép Készül az elzárás a Keleti-főcsatorna torkolatánál, 2000. 3.3.2. Folyamatos uszadék probléma a Tiszavasvári zsilip felvízénél 9. kép Felgyülemlett uszadék, Tiszavasvári zsilip felvíz, 2010. 20

Alapvető probléma, hogy, hogy keleti szomszédainknál sok szemét kerül a Tisza hullámterébe. A rosszul elhelyezett szemét egy részét árhullámok idején a Tisza magával ragadja. Egy része fennakad a hullámterekben, egy része a mederben sodródik, így a Keleti-főcsatornába is bejut. Az uszadék bejutásának mérséklése érdekében a KFCS torkolatnál, a Tisza folyó partvonalához csatlakozva uszadékterelő került kiépítésre. Ez a terelőmű normál vízállásnál is csak részben látja el funkcióját. A terelőmű árvízkor és jégzajlás idején ki van emelve, ezért az uszadék akadály nélkül be tud jutni a Keleti- és Nyugati beeresztő zsilipekhez. A felgyülemlett uszadékot a zsilipeken átengedni tilos. A felgyülemlett uszadék eltávolítása és elhelyezése rendkívül költséges. 10. kép Uszadék kiszedés úszó-kotró és uszály segítségével, 2006. Korrábi gyakorlat volt, hogy úszóművön elhelyezett kotróval a kiszedett uszadékot uszályok szállították el. Az utóbbi években ez már nem valósítható meg. Magas vízállásnál az úszókotró nem fér el a Tiszalöki vasúti és közúti hidak alatt. Normál vízállásnál-árhullámmentes időszakban- a torkolati jelentős feliszapolódottság miatt szintén nem hajózható a csatorna. Emiatt más megoldásra volt szükség. 21

11. kép Uszadék kiszedés búvármunka, csörlő és kotrógép segítségével, 2010. Időben jobban elhúzódó, viszont nem költségesebb megoldást jelentett a búvármunka igénybevétele. A felszínen úszó uszadékot csónak segítségével, a víz alatt összegyült uszadékot pedig vasmacska és csörlő segítségével a parton álló kotrógép elé kell összegyűjteni. A búvárok ellenőzik az oldaltiltók és a főtábla előtti terület uszadékmentességét. A kirakott uszadék szelektálás után kerül a megfelelő helyre elhelyezésre. 3.3.3. Az elburjánzó vízinövényzet A vízátvezetési problémék miatti kisebb vízmozgás hatására jelentős a vízinövényzet túlszaporodása. A vízmozgás csökkenése miatt nagy mennyiségú hordalék rakodik le, továbbá az évről-évre elpusztuló vízinövényzet is feliszapolódást okoz. Amennyiben a Keleti-főcsatornán vízminőségi okokból a vízinövényzet elszaporodott, annak továbbvezetését, illetve a leadási kötelezettséget össze kell hangolni úgy, hogy a túlfolyó vízszint vízhozama és a vizleadó műtárgy vízhozama együtt max. 6,0 m³/s legyen. A műtárgy előtt feltorlódott vízinövény továbbengedhető időnkénti teljes nyitással is, mely csak rövid ideig végezhető. 22

4. A TIKEVIR rekonstrukció részprojekt feladatainak bemutatása A Tisza-Körösvölgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) Európa egyik jelentős összefüggő vízgazdálkodási rendszere, aminek célja, hogy a Tiszából történő vízátvezetésekkel a vízhiányos térségek vízkészletét pótolja, az üzemeltetési, vízkormányzási tevékenységgel az Alföldre jellernző időjárási szélsőségek vízkészletekben mutatkozó hatását csökkentse. Országunk alapvető érdeke, hogy a Tisza-Körös völgy vízgazdálkodását, termelésbiztonságát és ökológiai sokszínűségét, és mikroklímáját elősegítő rendszer üzembiztonságát biztosítsa. Ez akkor teljesül, ha a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) is működőképes. A rendszer Magyarország legszárazabb, keleti részén helyezkedik el, kiterjedése 15000 km². A TIKEVIR kulcseleme a Tisza vízkészlete, mert innen történik a vízpótlás, amely a Tisza duzzasztott teréből, a Keleti- és a Nyugatifőcsatornába juttat vízkészletet. A vízrendszer műszaki színvonalának romlása, a szabályozási körülrnényeinek változása, a Víz Keretirányelv szempontrendszerének figyelembe vétele, a vízrajzi és minőségi monitoringgal kapcsolatos fejlesztési igények, a TIKEVIR és a vízgyűjtő gazdálkodás tervezés összhangjának biztosítása miatt időszerűvé vált a rendszer felülvizsgálata. A 2006-ban készült előkészítő tanulrnány egyértelműen feltárta, hogy a rendszer rekonstrukciója halaszthatatlan. A részprojekt fő elemei: Keleti-főcsatorna rekonstrukciója Nagykunsági-főcsatorna részleges rekonstrukciója Körös-völgyi vízszétosztó és vízkormányzó létesítmények rekonstrukciója Üzemirányító- és monitoring rendszer fejlesztése 4.1. A Keleti-főcsatorna rekonstrukciója alprojekt elemei A TIVIZIG működési területén a projekttel érintett létesítmények a magyar állam tulajdonában, a TIVIZIG vagyonkezelésében és üzemeltetésében vannak. A Tisza 520,150 fkm szelvényből kiágazó 98 fkm hosszú Keleti-főcsatorna (KFCS) a Körösvölgyi vízpótlás meghatározó létesítménye, melynek vízszállító képessége engedély 23

szerint 60 m³/s-10 m³/s között változik. A főcsatornán 4 nagy zsilip van (Tiszavasvári, Balmazújvárosi, Hajdúszoboszlói, Bakonszegi). A főcsatornából 7 db fürtfőcsatorna, 3 db tározó és 10 db belvízvédelmi kettős működésű csatorna ágazik ki. A KFCS I. sz. bögéje Debrecen és a környező települések felszíni ivóvíz bázisa, emiatt itt a vízszennyezés lehetőségét meg kell akadályozni. Vízminőségi, mennyiségi és ökológiai változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a vízhasználatok feltételei javuljanak és az ökológiai állapot fenntartható legyen. Ennek biztosítása érdekében rekonstrukcióra van szükség, mellyel biztosítani lehetne a Körös-völgy felé a vízleadási kötelezettséget, ezzel a vízhasználatok feltételének javulását és az ökológiai állapot fenntarthatóságát. A rekonstrukció elemei: 1. A Keleti-főcsatorna torkolati szakasz feliszapoltság megszüntetése 2. A Keleti-főcsatorna torkolati szakasz hordalék és uszadék terelés 3. A Keleti-főcsatorna Tiszavasvári beeresztő műtárgy rekonstrukciója : 4. A Keleti-főcsatorna Balmazújvárosi bukó rekonstrukciója 5. A Keleti-főcsatorna Hajdúszoboszlói bukó átépítése 6. A Keleti-főcsatorna Bakonszegi vizleadó átépítese 7. Tiszalöki öntözőrendszer vízleadó, (K-VII-Kösely vízleadó útvonal) rekonstrukciója 24

2. ábra. A TIKEVIR részprojekthez kapcsolódó kotrási munkák a Keletifőcsatornán és a K-VII-Kösely csatornán 3. ábra. A TIKEVIR részprojekthez kapcsolódó műtárgy rekonstrukciós munkák a Keleti-főcsatornán 25

4.1.1. Keleti-főcsatorna torkolati szakasz feliszapoltság megsziintetése A Keleti-főcsatorna (KFCS) torkolati szakasza (0+000 szelvénytől a Tiszavasvári beeresztő zsilipig) az 50 éves üzem alatt elsősorban árvízi hordalékoktól erősen feliszapolódott. Többször került már sor helyi feliszapolódások megszüntetésére, azonban teljes felújításra még nem adódott lehetőség. Ennek eredményeként a meder jelentős, feliszapolódása következett be, több helyen mederszűkületek jöttek létre. Az 1999. évi felmérés szerint mintegy 145 ezer m³ iszap halmozódott fel ezen a szakaszon. A Keleti-főcsatorna vízszállítása a 0+000-4+677 szelvények között jelenleg 40 m³/s, mely alig haladja meg a tervezési kapacitás 60%-át. Ezen vízszállítás rnellett csak részben lehet biztosítani a Körös-völgy vízellátását. Ugyanakkor a TIVIZIG területén az öntözésfejlesztési igények kielegítése is veszélybe került. Cél a főcsatorna vízjogilag engedélyezett 60 m³/s-os vízszállítási kapacitásának helyreállítása. A fenékszintet átlagosan a 90,00 mbf szintre kell helyreállítani. A kotrási anyag eltávolítása történhet: 1. kitermelés kotróhajóval és elszállítás a Tisza folyó kijelölt szakaszára 2. kitermelés kotróhajóval, elhelyezés a kétoldali partra deponálva és elrendezve 3. az 1-2. változat együttes alkalrnazásával és a meglévő zagyvezeték igénybevételével 4.1.2 Keleti-főcsatorna torkolati szakasz hordalék és uszadék terelés Az 1950-es évek elején épült Keleti-főcsatorna a Tiszalöki vízlépcső felett, a Tisza folyó 520,150 fkm. szelvényében, bal parti oldalról ágazik ki a Tisza főmedréből. A főcsatorna feladata vízhasznosítási és ökológiai célú vízellátás biztosíáasa a Tiszalöki Öntöző Rendszerbe, valamint térségi vízátvezetés a TIKEVIR részére. A főcsatorna kedvezőtlen torkolati kialakítása következtében fokozott hordalék lerakódás figyelhető meg a torkolat és a Tiszavasvári beeresztő zsilip közötti szakaszon. Az uszadék bejutásának mérséklése érdekében a KFCS torkolattól kb. 100 m-re, a Tisza folyó partvonalához csatlakozva, uszadék terelőmű került kiépítésre. A 80-as években elhelyezett terelőmű csak részben látja el funkcióját. A terelőmű árvízkor és jégzajlás idején ki van emelve, ezért az uszadék akadály nélkül be tud jutni a Keleti- és Nyugati beeresztő zsilipekhez. A főcsatornába bekerülő uszadék elhelyezése és ártalmatlanítása 26

rendkívül költséges, ezért a hatékony kizárás fontos üzemeltetői érdek. 2000. év folyamán a Tisza folyón két alkalommal súlyos, havaria jellegű vízszennyeződés történt (2000. év februárjában cianid, márciusban nehézfém szennyezés). A szennyeződések kizárására a főcsatornát kezelő TIKÖVIZIG ideiglenes elzárást készített. A hasonló veszélyhelyzetek kezelésére biztosítani kell a főcsatorna gyors lezárásanak lehetőségét. A KFCS első 45 km-es szakasza II. kategóriás belvízi hajóút, ezért a tervezett létesítménynek meg kell felelni a hajózási előírásoknak is, mértékadó vízhozam: 93,83 mbf szinten 60 m³/s. Az érkező uszadék kizárására olyan mű beépítésére van szükség, ami árvízi szintek levonulása mellett is üzemel, ugyanakkor a hajózást nem akadályozza, jeges árnak (úszó jégtáblák) is ellenáll. Cél: a Tiszán érkező hordalék és uszadék Keleti-főcsatornába történő bejutásának megakadályozása, szükség esetén az érkező szennyezések hatékony kizárása. 4.1.3. Keleti-főcsatorna Tiszavasvári beeresztő zsilip rekonstrukciója A Tiszavasvári beeresztő zsilipet az 1950-es évek közepén helyezték üzernbe. A műtárgy a főcsatorna 4+677 szelvényében létesült. Az elmúlt időszakban jelentős rekonstrukciókra került sor, azonban a végleges befejezés pénzügyi forrás hiányában rnég várat magára. Rekonstrukcióra szorul többek között a főelzáró táblát mozgató gépészeti berendezés, az ellensúlyakna az ellensúllyal, az alvízi tiltókat működtető gépészeti berendezés, a kezelőépület (külső és belső felújítás), valamint a biztonságos üzemelést garantáló gépészeti, irányítástechnikai és elektromos berendezés. A létesítrnényt üzemeltető TIKÖVIZIG 2001-2002. években elkészíttette a teljes rekonstrukcio kiviteli és tender terveit. A rekonstrukció az elmúlt években a rendelkezésre álló források mértékéig ezen tervdokumentációk szerint került kivitelezésre. Cél: a nagyműtárgyaknál előírt kötelező felújítás teljesítése, a biztonságos üzemelési állapot helyreállítása 27

4.1.4. Keleti-főcsatorna Balmazújvárosi bukó rekonstrukciója A műtárgy - a jelenlegi kialakítással - a KFCS 45+000 szelvényében épült az 1960-as évek közepén. Műszaki állapota nagymértékben leromlott. A vízszinttartás zavartalansága miatt szükség van a gépészeti berendezések rekonstrukciójára, 1 db tartalék hidraulika beépítésére a baloldalon. Cél: A nagyműtárgyaknál előírt kötelező felújítás teljesítése a biztonságos üzemelés érdekében, tartalék hidraulika beépítése 4.1.5. Keleti-főcsatorna Hajdúszoboszlói bukó átépítése Szerkezeti kialakítása és műszaki állapota miatt vízszinttartásra alkalmatlan a KFCS 2. bukója, ezért évek óta ki van iktatva az üzemelésből. Duzzasztás hiánya miatt nem biztosított a 3. bögében a szükséges vízszint és vízhozam, valamint az igényelt felvízszint a vízleadó műtárgyak részére. 12.kép A Hajdúszoboszlói bukó Cél: A jelenleg működésképtelen műtárgy helyére egy új, korszerű vízszinttartó műtárgy építése. 28

4.1.6. Keleti-főcsatorna Bakonszegi vízleadó átépítése A Bakonszegi vízleadó zsilip az 1950-es évek közepén épült a KFCS végszelvényében (98+156 sz.) ideiglenes jelleggel. 13. kép A Bakonszegi zsilip az alvízi oldalról A műtárgyon szerkezeti károsodások jelentkeztek, ezért jelenleg csak 2,0 m³/s-ot képes leadni a szükséges 10 m³/s-al szemben. A szükséges vízszinttartás sem biztosított a 3. bögében, ezért üzemelési gondok vannak több vízellátó csatorna felé. Elzáró szerkezete alsó átfolyású elektro-hidraulikus működésű zsiliptábla. A Bakonszegi vízleadó zsilip üzemrendjénél két eset lehetséges: -Amennyiben a zsilipen vízleadás nincs, vagy csak minimális van, akkor a Bakonszegi zsilip felvízszintjét kell tartani, azaz a 91,58 mbf, illetve télen 91,13 mbf szintet. -Körös-völgyi vízleadás (tervezett max. 10,0 m³/s.) Cél: A jelenleg -erős fenékszivárgás miatt- csökkentett kapacitással üzemelő műtárgy helyére új zsilipes műtárgy építése. 29

4.1.7. Tiszalöki öntözőrendszer vízleadó csatorna (K-VII-Kösely vízleadó) rekonstrukciója A K-VII-Kösely vízleadó útvonal a 70-es illetve a '80-as évek elején volt felújítva, azóta jelentős feliszapolódás következett be. A 0+100 2+360 szelvények között mindkét oldali rézsű állékonysága problémás, valamint több helyen a töltés magassági hiányai figyelhetők meg. A jelenlegi 2, maximum 4 m³/s-os vízátvezetést az engedélyezett vízszállításra szükséges emelni. A főcsatorna 2+ 360 szelvényben lévő vízleadó műtárgy szintén felújításra szorul, mivel a műtárgy hidraulikus mozgató szerkezete megrongálódott, hiányos, jelenleg a billenő táblája működésképtelen, vízszintet nem tud tartani. Jelen állapotában betétgerendákkal történik a vízszint szabályozása. 14. kép A K-VII. főcsatorna vízszinttartó műtárgya Cél: a K-VII Kösely vízleadó útvonalon a vízjogilag engedélyezett vízszállítás helyreállítása, a Körös-völgyi vízleadás biztosítása. 30

5. Összefoglalás A Tisza-Körös-völgyi vízgazdálkodási rendszer esetében 2006-ban a vízkészlet megosztási előírások újabb felülvizsgálata történt meg egy tanulmány keretében, mely egyértelműen feltárta, hogy a rendszer a teljesítőképessége határán van. A kapacitása a megépítése óta csökkent, a művek elhasználódtak, ezért rekonstrukció nélkül a további működésre csak a kapacitás csökkentésével lesz lehetőség, a későbbiekben pedig a rendszer teljes leállása fenyeget. A TIKEVIR területén a megváltozott szabályozási körülmények, és a rendszer teljesítőképességének és kapacitásának csökkenése miatti új készletmegosztási rend kiadása amelyre 2006. évben került sor már most sem tud teljes mértékben megfelelni a terület gazdasági igényeinek. A rekonstrukció nélkül aszály esetén a vízkorlátozások elrendelésére több esetben sor fog kerülni (a szélsőséges idő- és vízjárási események gyakoriságának növekedésével és rendszer további teljesítőképességének csökkenésével kell számolnunk). A TIKEVIR műtárgyainak állapotromlása veszélyezteti a rendszer vízkészlet-gazdálkodási feladatának ellátását. A csatornák feliszapolódása jelentősen csökkenti a medrek keresztmetszetét és vízszállító képességét. A mezőgazdaság mai szabályozásai és lehetősége i- gondolva itt az EU fejlesztési forrásokra és a vízszolgáltatási díjak szabályozására- egyre növekvő igényt jelentenek. Tovább fokozza a problémát a normál vízszolgáltatási üzemen túli védekezési üzemállapot. Dolgozatomban részletesen kifejtettem a belvíz bevezetés/beemelés, vagy egy havaria szerű szennyezés esetén szükséges üzemrendet. Ilyen helyzetekben az alapvető funkcióit sem tudja betölteni a Keleti-főcsatorna. Árvízmentes időszakban nem jut megfelelő mennyiségű víz a Tiszavasvári beeresztő műtárgyhoz, ha rendelkezésre áll a megfelelő vízmennyiség, a műtárgyat eltömítő nagy mennyiségű uszadék miatt nem engedhető be a csatornába. A mezőgazdasági és ipari vízszolgáltatáson túli higítóvíz mennyiség nehezen biztosítható. A legnagyobb problémát a Bakonszegi vízleadó műtárgy jelenti. A zsilip 1956 júliusára készült el, ideiglenes jelleggel. Azóta jelentős felújítása nem történt. Szerkezeti állapota jelentősen leromlott. Biztonságosan a szükséges 10 m³/s helyett 2 m³/s vízleadás történhet rajta. A Keleti-főcsatorna átöblítése és védekezési szükséghelyzetekben maximálisan 4 m³/s vízleadás rövidebb időszakra, kiemelt figyelem és ellenőrzés mellett lehetséges. A 2013. évi rendkívüli belvízvédekezés során március 30-án a KFCS-6, a Pece-éri, a Kaba-Aranyosi úti és a Pálfoki szivattyútelep folyamatos 24 órás üzemelés mellett 0,7 31

m³/s belvizet emelt be a Keleti-főcsatornába. A Bakonszegi zsilipen a vízleadás ekkor 2,21 m³/s volt, ami elegendő volt a vízminőség vizsgálati eredmények alapján előírt háromszoros hígításhoz. Ekkor bekövetkezett a legkevésbé várt esemény. A Kösely-főcsatorna szintje a hajdúszováti 5 m³ -es műtárgynál 7 cm-re megközelítette az addigi LNV-t. A belterület védelme érdekében és mivel a Kösely-hajdúszováti átmetszés KFCS torkolata alatt ekkor mezőgazdasági-, ipari- és ökológiai vízleadás nem volt, 03.30-án 19 órakor a 15 m³-es műtárgy részleges -kb 2 m³/s átbukó vízhozammalmegnyitásával a Kösely vizének a KFCS-be történő bevezetését meg kellett kezdeni. Emiatt az a KFCS teljes üzemrendjét meg kellett változtatni. A helyzet súlyosságát mi sem igazolta jobban, mint a védelemvezető, szavai a műtárgy nyitás engedélyezésekor: Nagyon nagy figyelemmel történjen minden, nehogy a projekt megkezdése előtt beborítsuk a Bakonszegi zsilipet a Kállóba! Azonnal csökkenteni kellett a Balmazújvárosi bukó és Tiszavasvári zsilip alvízét -ezzel az átadott vízmennyiséget-, valamint a Bakonszegi zsilipnél szakaszos nyitásnöveléssel növeltük a leadott vízmennyiséget. 03.31-én a Köselyből további átvezetés vált szükségessé, összesen kb. 3 m³/s átbukó vízhozammal. Ez a szivattyútelepekkel összesen 3,7 m³/s. A zsilipekkel történt üzemrend változtatások annyira sikeresek voltak, hogy a Bakonszegi vízleadás nem haladta meg a 4,08 m³/s-ot. A szivattyúzások és az átvezetés, csökkenő kapacitással, április végéig tartott. Hosszú időn keresztül a Keleti-főcsatorna e szakaszán kizárólag bel- és szennyvíz folyt. Hígító víz biztosításáról a Bakonszegi műtárgy állapota miatt szó sem lehetett. A védekezés befejezése után a vízminőség visszaállítása érdekében a csatorna átöblítése történt, két hónapon keresztül kellett a Bakonszegi-zsilipet a kritikus szinten üzemeltetni. Egyértelmű, hogy a rendszer rekonstrukciója halaszthatatlan. A kivitelezés végrehajtására mai információink szerint 2015-16-ban sor kerül, jelentősen növelve a Keleti-főcsatorna rendszerének üzembiztonságát. 32

6. Irodalomjegyzék Dávid László: A Tiszalöki öntözőrendszer üzeme Vízügyi közlemények (1965/2.) Dr. Dunka Sándor-Fejér László-Dr. Papp Ferenc A Közép-Tiszántúl vízi története Vízügyi Történeti Füzetek 16. Vízügyi Múzeum (Budapest, 2003) Fejér László-Dr. Szlávik Lajos: 111 Vízi emlék Magyarországon Közlekedési dokumentációs Kft. (2008) Potyók Áron: A TIKÖVIZIG MBSZ története, Kézirat (Baja, 2010) TIKÖVIZIG: Hajdúnánási belvízgondok- Kóthay László igazgató, Kézirat (Debrecen, 2006) TIKÖVIZIG: Hajdúnánás-Hajdúböszörmény környéki belvízvédelmi helyzet javítása ügyében elvégzett intézkedések Bara Sándor igazgató, Kézirat (Debrecen, 2010) TIKÖVIZIG: Belvízvédelmi helyzet Hajdú-Bihar megyében, belvízelvezetés a Keleti-főcsatorna térségében Bara Sándor igazgató, Kézirat ( Debrecen, 2011) TIVIZIG: Tiszaköki Öntözőrendszer Főműveinek Üzemelési Szabályzata Összefoglaló Jóváhagyta: Nagy István igazgató (Debrecen, 1987) TIVIZIG: Kezelési és karbantartási utasítás Keleti-főcsatorna vízbeeresztő hajózsilip Készítette: Oláh Benjámin (Debrecen, 1991) Körös Aqua Tervezési, Beruházási és Kereskedelmi Kft.: Műszaki leírás a TIKEVIR Keleti-főcsatorna rekonstrukció engedélyezési tervéhez - Fabó István vezető tervező (Békésszentandrás, 2010) BioAqua Pro Kft.: A Komplex Tisza-tó projekt c. KEOP 2.2.1/1F-2008-0003 sz. pályázat keretében tervezett beavatkozások előzetes vizsgálati dokumentációja (Debrecen, 2009) http://www.origo.hu/archivum/20060626keleti.html http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=57236&aid=23423 http://biharite.hu/latnivalok/index.php?title=keleti-f%c5%91csatorna 33