A HRMCE tanulmánya a benesi dekrétumokról

A HRMCE tanulmánya a benesi dekrétumokról A Human Rights for Minorities in Central Europe (HRMCE) Vancouver Society 606-Esquimalt Avenue, West Vancouver, BC, V7V 1R6, Canada engedélyével, közöljük a Benes Dekrétumok címû tanulmányt Az elôadás magyar magyarul elôször a november 28-december 2 között az Magyarok Világszövetségének Kárpátmedencei Régiója, az MVSZ Szlovákiai Országos Elnöksége valamint az Interconfessió Társaság által szervezett Magyar nemzeti esélyek a XXI században címmel tartott nemzetstratégiai konferencián hangzott el. Az angol szöveg megtalálható a: http://www.hungary.com/corvinus, és a http://www.intergate.ca/personal/ huffist. Mindkét honlapon: Ethnic Cleansing in post World War II Czechoslovakia, 1945-1948 betét alatt hozzácsatolva a dekrétumok listáját is. A benesi dekrétumok A Közép-Európai Kisebbségek Emberi Jogaiért Vancouver Társulat - elfogadta a meghivást a mai tanulmánynapokon való részvételre, amelyet a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa hivott össze az ú.n. benesi dekrétumok megvitatására, amely az Eduard Benes köztársasági elnök, a csehszlovák parlament, az egyes prágai minisztériumok és a pozsonyi megbizottak hivatala által 1945. és 1948. között kiadott 89 magyar és németellenes rendeletek és törvények gyûjtôneve, amelyek még ma is érvényben vannak egy, a 33/1945 számú elnöki rendelet kivételével. Ámbár ma mi 2001-ben vitatjuk meg ezt a problémát, amikor a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság tárgyalásokat folytat az Európai Unióba történô felvételre, a probléma eredete visszanyúl az entente hatalmak döntésére és a Versaillesban, Saint- Germain-en-Layeben és a Trianonban kötött békeszerzôdésekre. A békediktátumok nem egy igazi békekonferencia tárgyalásainak az eredményei voltak, amelyen a legyôzötteknek is alkalma nyilt volna kinyilvánitani az elfogadható békefeltételek hatrárát. 1918-ban az újonnan megalakitott Csehszlovák Köztársaságot teljes egészében az Osztrák-Magyar Monarchiából vágták ki az entente hatalmak hihetetlenül egyoldalú határozatával. Ennek következtében az ezeréves Magyar Királyság elveszitette területe 71.5%-át és lakossága 63.6%-át. Magyaroszág tragédiáját az illusztrálja a legjobban, ha azt összehasonlitjuk Franciaország kisebb veszteségével Németország javára 1871-ben, amelyben Franciország területe 2.6%-át és lakossága 4.1%-át adta fel. A trianoni békeszerzôdés 3 és fél millió magyart kényszeritett akarata ellenére Csehszlovákiához, a Szerb, Horvát és Szlovén Királysághoz és Romániához egy tollhúzással. A nemzetek önrendelkezési jogát, amelyet Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontjában megigért, nyilván elfelejtették. Az elsô Csehszlovák Köztársaság (1918-1938), a visszaállitott második Csehszlovák Köztársaság (1945-1992) és a másodszor elkülönült második Szlovák Köztársaság (1993-) mind tökéletesen bebizonyitották, hogy képtelenek olyan kormányformát alakitani, amely biztositja a szabadságot, prosperitást, békét és egyenlô jogokat az állam minden polgára részére. Az ôslakos magyar nép következetes elnyomása 1918-ban kezdôdött, amelyet arra itéltek, hogy az el?z? Csehszlovákiában vagy a mai Szlovákiában éljen. 19l8-ban a csehszlovák kormány beleegyezett a nemzeti kisebbségek jogainak szavatolásába a Genfben székelô Népszövetség tanácsának védelme alatt. Ezt a kötelezettséget azonban Csehszlovákia sohasem tartotta be. A prágai kormány visszavette a szerzett községi illetôségi jogot, amivel millió és millió magyart és németet idegenné nyilvnitott?sei hazájában. A csehszlovák kormány magyar és német földtulajdonosok földjét kártérités nélkül elkobozta és azokat szétosztotta szintiszta magyar és német vidékre betelepitett cseh és szlovák telepesek között, amivel megváltoztatta a vidékek évszázadok óta ismert népességi összetételét az 1784-ben végzett elsô népszámlálás óta II. József uralkodása alatt. Egy új adót vezettek be vagyondézsma elnevezéssel ingó és ingatlan vagyonra 30% erejéig. Földreform égisze alatt a nem megválasztott forradalmi csehszlovák nemzetgyûlés 1919-ben Földhivatalt létesitett, amely Szlovákiában a magyaroktól 1,836,137.05 hold földet kobzott el. A földtulajdonosk sohasem kaptak teljes kártéritést az elkobzott földért. Több mint 2,000 szlovák és morva telepet létesitettek a magyarlakta határzónában egyedül csak Szlovákiában. Ez az erôszakos intézkedés 50,000 magyar mez?gazdasági munkást fosztott

meg életlehetôségétôl. A 239/1924 számú banktörvény az állami kincstárból segélyezte a cseh és szlovák bankokat és tiz év leforgása alatt a magyar bankok számát Szlovákiában 126-tól 15-re csökkentette. A csehszlovák hatóságok megszüntették vagy felfüggesztették a nyugdijfizetést magyarok részére az állampolgárság kérvényezése vagy különleges nyomozás ürügyén. Ezeket a nyugdijasokat özvegyeikkel és árváikkal együtt nyomorra itélték. A Csehszlokák Köztársaság elsô három éve alatt Szlovákiában a magyartannyelvû elemi iskolákat 3,298-ról 727-re csökkentették. A müvelôdés terén azzal is bántalmás érte a magyarságot, hogy csak 137,000 magyar lakosra engedélyeztek egy középiskolát, amig 48,000 cseh lakos kapott egy középiskolát. Magyarnyelvû egyetem nem létezett Csehszlovákiában, sem a mai Szlovákiában. A népszámlálási adatok meghamisitása volt a kisebbség létszámának egyik leggyorsabb módja a statisztikai adatok részére. A csehek a mozaik állam lakossága 43%-at alkották és türelmetlenségükkel politikai problélmákat okoztak saját maguknak. Még a kormánypartner szlovákok is elégedetlenek voltak saját republikájukban a cseh uralommal. A 3.5 millió szudétanémet alkotta a legnagyobb kisebbségi csoportot Csehszlovákiában és kapcsolatot keresett a Szlovák Néppárttal valamint a magyar és lengyel kisebbséggel egy autonomista front alakitására a csehek ellen. A csehszlovákiai belpolitikai helyzet aggasztotta az ország alapitóit, a francia és az angol kormányt és egy közvetitôt küldtek Prágába egy tárgyalásokon elfogadott kisebbségi egyezmény megkötése céljából. Megegyezés hiányában a csehszlovák kormány kérésére összeült a négyhatalmi, angol, francia, olasz és német, konferencia Münchenben, amely 1938. szeptember 29-én meghozta a döntést. A müncheni egyezmény a szudétanémet kerületeket Németországhoz csatolta. Ez a politikai esemény lemondásra kényszeritette Benes Eduard elnököt (1935-1938), a Hradzsin bukott bûvészét. Benes 1938. október 5.-én lemondott hivataláról és Románián át több millió dollár értékû arannyal és dollárral Angliába menekült. A müncheni egyezményhez csatolt négyhatalmi nyilatkozat életfontosságú volt a magyar kisebbségre nézve. A négy kormányfô kijelentette, hogy ismét összeül, ha a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbség kérdése három hónapon belül nem nyerne rendezést. Néhány hét múlva, megegyezés hiányában, Prága kérésére a kéthatalmi, olasz és német, döntôbiráskodás 1938. november 2-án Bécsben visszaadta Magyaroszágnak a Trianonban elcsatolt területe egy részét. Az angol és francia kormány el?re kimentette magát a bécsi döntésbôl. A Népszövetség alapokmányának XIX. cikkelye elismerte a határok békés megváltoztatását Mint München egyik következménye, 1939. március 15-én Hitler elrendelte a két tartomány, Cseh- és Morvaország német katonai megszállását, amely a II. világháború végéig Német Protektorátus néven német uralom alatt maradt. Elôzô berlini tárgyalások eredményeként, 1939. március 14-én Msgr. Jozef Tiso, a Szlovák Népárt elnöke Hitler támogatásával kikáltotta a szlovák tartomány, mint Szlovák Köztársaság önállóságát. Az elsô Szlovák Köztársaság (1939-1945), egypárt rendszerû, totalitáriánus állam, Németország hûséges szövetségese lett. Az alig hathónapos Szlovákia 1939. szeptember 4-én, három nappal a háború kezdete után, megtámadta Lengyelországot és német katonai csatlós maradt a 2. világháború végéig. Szlovákia háborús szerepét elfelejtették és máig nem irtak alá békeszerzôdést Szlovákiával, ámbár a szlovák hadügyminisztérium kiadott egy 222-oldals illusztrált könyvet Od Tatier po Kaukaz cimmel (Von der Tatra bis zum Kaukazus Dalle Tatra al Caucaso), amely leirja a szlovák hadsereg hadmûveleteit 1941-1942-ben a Szovjetunió ellen német szövetségben. Egy képen látható Msgr. Jozef Tiso államelnök Kievben a szlovák hadsereg szemléjén. Ezzel szemben Eduard Benes, ex-elnök, közvetlenül a háboró kitörése után londoni számkivetésében 1939. szeptemberében megalakitotta a Csehszlovák Nemzeti Bizottmányt. Amikor Franciaország 1940-ben német megszállás alá került, az angol kormány elismerte a Benes-csoportot ideiglenes számûzött kormánynak és Benest mint elnököt az angol kormány finanzirozásával egy leendô csehszlovák kormány számlájának a terhére. A német szovjetorosz háború kitörése után Moszkva diplomáciai viszonyba lépett Benes politikai ügynökeivel Londonban és kölcsönös segélynyújtási szerzôdést kötött velük Németország ellen. A Szovjeunió elismerte a München-elôtti Csehszlovákia határát és késôbb 1942-ben a Müncheni egyezményt a két korábbi aláirója, Anglia és Franciaország semmisnek és érvénytelennek nyilvánitotta. Amint a háborús

szerencse a Szovjetunió felé kezdett fordulni, Benes az orosz segitségre kezdte alapozni politikai jövôjét. (A Szovjetunió 1945-ben elszakitotta Ruthéniát Csehszlovákiától.) Az orosz elönymulással Közép-Európába Benes ördögi terve a német és magyar lakosság kiûzésére közelebb került a megvalósuláshoz. Az angol kormány tanácsa ellenére a Benes-csoport Londonból Moszkvába utazott, ahonnan a német haderôt üldözô szovjetorosz csapatokat követte nyugat felé. 1945. április 5-én Kassán kikiáltotta a hirhedt csehszlovák kormányprogramot a visszaállitott Csehszkovákia nemcseh, nem-szlovák, nem-szláv és nem-szövetséges lakossága barbár elnyomására és kiûzésére. Közvetlenül a kassai kormányprogram kikáltása után az újonnan alakult Csehszlovákia magyar és német lakosságát különbozô fromájú üldözés alá vették magában foglalva kiûzést, elhurcolást, internálást, népbirósági eljárást, állampolgárság visszavonását, birtok elkobzást, kényszermunkára itélést, akaratlan nemzetiségváltoztatást, az ú.n. reszlovakizációt és teljhatalmú gondnokok kinevezését magyar és német birtokban lévô üzletekbe és üzemekbe. Még londoni tartózkodása idején 1945. februárjában Benes felhtalmazta magát törvényhozói hatalommal. Az önmagát kinevezô elnök, akit csak 1946. május 11-én választottak meg újra, azonnal Prágába érkezésekor megkezdte a kegyetlen rendeletek kiadását 3.5 millió német és 800,000 magyar ellen, akiket a XX. században másodszor dobtak cseh és szlovák uralom alá. A törvényesség látszata alatt nem-választott hivatalos közegek önkényes, erôszakos cselekedeteket hajtottak végre, amelyek ártatlan emberek könyötelen üldözéséhez vezettek. 1945 és 1948 között 89 brutális német és magyarellenes rendeletet és törvényt hirdettek ki a köztársasági elnök, a prágai parlament,a prágai kormány és a pozsonyi megbizottak hivatala révén. Ma, 2001. november 29-én, egy kivételével, még mindig 88 rendelet és törvény van érvényben azok folytatólagos eltôrésével a Cseh és a Szlovák Köztársaságban. A 33/1945. sz. törvényt vonták csak vissza, amely a magyaroktól és a németektôl vonta meg az állampolgárságot. Ez a két utódállam nem hajlandó visszavonni az embertelen törvényeket és visszadni az az emberi jogokat az üldözött lakosságnak. Sôt Szlovákia 1991-ben még tovább is ment a benesi rendeletek megôrzésében új rendeeletek kiadásával. A diszkriminációs rendeletek és törvények felsorolása azok végrehajtási utsitásaival együtt több száz oldalt venne igénybe, ezért azok tartalmáról egy listát készitettünk betekintésre. Az Európai Unió tanácsa, az Európai Parlament a NATO titkárságával egyetemben kellene, hogy megvizsgálja a még érvényben lévô benesi dekrétumokat most a csatlakozási tárgyalások ideje alatt, mert azok az EU törványeivel és koppenhágai kritériumokkal a kisebbségek védelmére nem egyeztethetôk össze. A NATO f?titkára Lord Robertson szerint a NATO nemcsak védelmi, hanem politikai szer-vezet is. Figyelmét a demokrácia, az emberi jogok és a jog uralmára forditja és új tagok felvételekor meg fogja vizsgálni az új tagállamok jogrendjét. A Vancouver Társulat hálás lenne az EU.-nak és a NATO-nak, ha Szlovákia felvétele elôtt támogatná a benesi rendeletek viszszavonását. Mi bizunk abban, hogy egy részletes felülviszgálat elitélné a benesi rendeleteket, amelyek sértik a koppenhágai határozatokat és a büntetôjog szerint diszkriminálnak a nemzeti kisebbségekkel szemben. Szlovákia felvétele a NATO-ba a 2002 novembrére Prágában tervezett konferencia ügyrendjén fog szerepelni. Szlovákia jelölése ellen a mai napig egy NATO külügyminiszter sem tiltakozott. Mi szeretnénk Szlovákiát a NATO-ban látni, de nem az érvényes benesi rendeletekkel a törvénykönyben. Az igaz, hogy a Csek Köztársaság NATO tag lett ugyanazokkal az érvényes benesi rendeletekkel és senki sem kifogásolta felvételét. A Cseh Köztársaságnak volt egy jó pártfogója Madelein Albright asszony (szül. Korbelova), US külügyi államtitkár személyében és senki sem kérdôjelezte meg a cseh jogrendet. Egy viszavont rendelet Benes második három évi elnöksége végén. Benes kórosan, könyörtelenül és kegyetlenül üldözte politikai ellenfeleit, ami a Csehszlovák Kommunista Párt által 1948 februárjában szervezett államcsinnyel és hivatalából történt elmozditásával ért véget. Benes négy hónappal késôbb, 1948 júniusában csehországi birtokán háziörizetben belehalt megszégyenitésébe. A csehszlovák-magyar ellenszenv zavarba hozta Moszkvát a szocializmus épitése jelszava miatt és Benest el kellett távolitani a hatalomból. Benes eltüntével a politikai szintérrôl a csehszlovák kormány 1948. április 13-án kiadta a 76/1948.sz. rendeletet, amely visszaállitotta a Csehszlovákia területén maradt németeknek és magyaroknak a csehszlovák állampolgárságot Benes 33/1945. sz. rendelete visszavonásával. A szlovák belügyi megbizott szintén visszavonta ezt az elnöki rendeletet a 287/ 1948. sz. rendeletével. A következô évben a magyaroknak megengedték, hogy gyermekeiket magyar iskolába küldjék, amelyeket 1945-ben zártak be.

Benes még külföldi tatózkodási ideje alatt 1945-ben felhatalmazta magát rendeletek kibocsátására. A német nemzetiségû állampolgárok kiûzése Csehszlovákiából és az ezzel kapcsolatos kegyetlenségek feltárása, ami 150,000 halálos esettel végzôdött, számos publikációból jól ismert. A németországi és ausztriai szudétanémet bajtársi egyesületek évi találkozóikon követelik, hogy a Cseh és Szlovák Köztársaság felvételének az Európai Unióba az 1945-1948-as rendeletek és törvények visszavonása és a károsultak kártalanitása legyen a feltétele. A német lakosság hazájából történt erôszakos, brutális eltávolitása közben a prágai kormány magyarellenes rendeletekkel és törvényekkel felkészülve tárgyalásokat kezdeményzett szovjetorosz segédlettel és a szovjetorosz csapatok által elfoglalt Magyarországgal lakosságcserére. 1946-ban és 1947- ben 76,616 magyart, jómódú üzletembereket, kereskedôket, földmûveseket és értelmiségieket ûztek ki marhavagonokban Magyarországra. Ugyanakkor 60,237 fôleg szegénysorsú magyarországi szlovák jelentkezett önként áttalepülésre Csehszlovákiába. Ezen kivül 1945-ben körülbelül 10,000 magyar menekült el Magyarországra, hogy elkerülje a cseh és szlovák részrôl történô üldözést. A hatóságok további 39,000 magyart utasítottak ki Magyarországra. Mindez nem volt elegendô Benes számára. 1945. október 1-én kiadta a 88/1945. sz. rendeletet: - dél-szlovákiai magyar családok erôszakos elhurcolására kényszermunkára Csehországba - a következésképpen kiûzött 3.5 millió szuudétanémet üresen hagyott helyére. - Férfiakat 16-55 és nôket 18-45 év között jelöltek ki kényszermunkára mondd rabszolgamunkára. - 1946. november 19. és 1947. február 25. kközött 44,129 magyart deportáltak kényszermunkára a cseh tartományokba Szlovákiából 50 kg-os személyi poggyásszal - és minden ingó és ingatlan vagyonukat az állam elkobozta. Német források 68,407-re becsülik az elhurcoltak számát, a szlovák források pedig 73,000-re. A Szlovák Nemzeti Tanács adatai szerint - 570,000 hektár termékeny földet kobbzott el az elkobzó bizottság. - Ha ehhez hozzáteszük azt a 7,587,4888 hold földet, amelyet ellenszolgáltatás nélkül kobzott el a magyaroktól 1919-ben a csehszlovák nemzetgyûlés, akkor jobban megértjük, milyen kárt okozott a Csehszlovák Köztársaság a magyarszármazású polgároknak. - 1945 után további igazságtalanságokat és károkat szenvedtek a magyarok bútorok, házak, üzletek, gyárak, bányák, stb. elkobzásával. Abban az esetben, ha a szerencsétlen magyar deportáltak közül valakinek sikerült megszökni Csehországból, nem mehetett vissza othonába, mert azonnal beköltöztetett szlovák telepeseket a betelepitô bizottság a 108/1945. sz. elnöki rendelet (1945.október 25.) és a Szlovák Nemzeti Tanács 4/ 1945. sz. (1945. február 27.), az 50/1945. sz (1945.június 5.) és a 104/ 1945 sz. (1945. augusztus 23.) rendeletei alapján. Ezek az elkobzó bizottságok több ezer esetben koboztak el birtokokat 1945-1948 között. A magyarok kiûzésével és szétszórásával nem ért véget a magyarirtás a csehszlovák fajta demokráciában. 1946. június 17-én a szlovák belügyi megbizott kiadta a 20,000-1946. sz. renddeletet reszlovakizáció elnevezéssel. Ezzel ú.n. reszlovakizációs bizottságokat állitottak fel DélSzlovákia magyarlakta vidékén azzal a céllal, hogy hajtsák végre a szlovák nemzetiség elfogadását, több esetben csend?ri segitséggel, a kiszemelt áldozatok akarata ellenére. 1947. decemberéig 326,000 magyart sorolt be és ismert el szlovák nemzetiség?nek a Reszlovakizációs Bizottság. A megfenyegetett és megfélelemlitett magyarok kényszer alatt abban a reményben adták be kérvényüket a bizottságnak, hogy megmentsék birtokukat vagy állásukat. Azt akarták elkerülni, hogy kitelepitsék?ket Magyarországra 24 órai határidôn belül. A rendelet-kiadási tevékenység nem volt csak egyedül Benes találmánya volt. A szlovákok megelõzték õt ebben még az els? Szlovák Köztársaság idején 1944-ben és tovább folytatták fél századdal tovább a mai napig dekrétumok kiadásával rabolni a magyar nemzetiségûeket. 1944 ôszén az elsô Szlovák Köztársaság kormánya még hatalmon volt a keleti frontról hátráló német hadsereg segitségével, amikor a titkos politikai ellenzék a kommunisták vezetésével már készültek a

hatalom átvételére a vörös hadsereg megérkezésekor. A keletszlovákiai hegyekben bukjkáló Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptemebr 6-án kiadta a 6/1944. sz.. törvényerejû rendeletet a német és magyar kisebbség tanitási és istentiszteleti nyelvének a szabályozására. E rendelet szerint a német és magyar kisebbség összes iskolája megszünik azoknak az elemi iskoláknak a kivételével, amelyek 1938. október 6- a elõtt léteztek. Tilos volt istentiszteleteket tartani azoknak az elismert vallásfelekezeteknek, amelyeket 1938. október 6 után vezettek be. A törvény betrtásának a visszautasitása hat hónapig tartó elzárással és 100,000 korona pénzbirsággal büntethetõ. A belügyi megbizott és a Szlovák Nemzeti Tanács együtt felelôs a törvény végrehajtásáért. Ma a Szlovák Köztársaság alkotmánya diszkrimináló és szelektiv. Különbséget tesz a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban az állam polgárai között káros hatással a nemzeti kisebbségekre. Benes 1945. június 21-én kelt 12/1945 rendelete elkobozta a németek és magyarok földbirtokát kizárólag a nemzeti hovátartozás alapján. A 229/1991. és a 330/ 1991.sz. törvény a mai Szlovákiában kizárja a magyarokat az elkobzott földtulajdon visszadásából a régi tulajdonosoknak vagy leszármazottaiknak. Ezen törvények alapján való kizárást megerôsítette az 1999. március 19-én kelt 126/1999-740 sz. körlevelével Szlovákia legfelsõ birósága. Ezek a törvények felújítják a benesi rendeleteket és azokra a magyarokra is vonatkoznak, akiket az 1945. szeptember 19-én kelt 71/1945. sz. benesi rendelettel Cseh- és Morvaországba hurcoltak kényszermunkára és vagyonukat elkobozták. Csehszlovákia viszszaállitása a második világháború után egy óriási politikai hiba volt. A fenti törvények két külön csoportba tartozó állampolgárokat létesitettek: az egyik kiválasztható a vagyon visszaszerzésére, a másik vagyonvesztésre van itélve. A szlovákiai igazságszolgáltatás politikiai befolyás alatt van a benesi rendeletek óta és ennek következtében megvesztegethetô. Addig, amig ezek a rendeletek és törvények érvényben maardnak, a szlovákiai magyarok nem igényelhetik vissza elkobzott javaikat. Csáky Pál helyettes miniszterelnök hiába vitatkozik Pavol Koncos földmûvelésügyi mimiszterrel a mai szlovák kaliciós kormányban a magyarok elkobzott földjeinek a visszadásáról, a mai szlovák törvények, mint benesi örökség, azt nem engedik meg. Volt magyar földtulajdont pedig ugyanakkor szlovákoknak juttat a magyarlakta vidéken a mai koaliciós kormány. A Szlovák Nemzeti Tanács 4/1945. számú, valamint a prágai komány 104/1945. sz. rendelete szétosztotta a magyaroktól elkobzott ingatlanokat kormányhû szlovákok között. 1999-ben és 2000-ben szlovák koaliciós kormány, amelynek a Magyar Koalició Pártja is tagja, több ezer hektár mûvelhetô földet vett el magyar önkormányzatoktól birósági itélet nélkül az állam tulajdonába, hogy azt szétosztja kiválasz-tott szlovák hivei között. A magyar koaliciós partner semmit sem tehetett, mert a benesi rendeletek még mindig érvényben vannak. 2001-ben eljött a legfôbb ideje annak, hogy a kormánypartner Magyar Koalició Pártja követelje a benesi rendeletek azonnali visszavonását. A többi koaliciós partner nem tartotta be az 1998-as egyezményt a következ? 4 évi kormányzási idôszakra, ennek következtében a MKP-ot sem kötelezi igérete a benesi rendeletek ideiglenes megtûrésére. A szlovákiai magyarok részére a 2001. június 4-én megszavazott közigazgatási refromtörvény, amely az országot kulturális és földrajzi szempontból teljesen illogikus egységekre osztotta fel, teljesen elfogadhatalan. A törvény célja az, hogy biztositsa a magyarok számaránya lecsökkentését 20% alá minden észak-déli irányban felszeletelt közigzgatási egységben, keverve azokat szlovák vidékekkel, hogy ne használhassák anyanyelvüket a hatóságokkal és biróságokkal való érintkezésben. Ez ellentétben van az Európai Unió törvényeivel Az új szlovákiai közigazgatási felosztás nyiltan magyarellenes. Az Európai Parlament sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az adminisztrációs egységek megszavazásánál nem vették tekintetbe a magyar kisebbség kivánalmait. Az EP megörökítette jegyzôkönyvileg, kezdve a 175/1993-as határozati javaslattal, azt a felhivását a prágai kormányhoz, hogy vonja vissza a német- és magyarellenes rendeleteket és törvényeket. Annak ellenére, hogy a prágai és pozsonyi kormány vonakodik érvénytelenné nyilvánitani az 1945-1948-ban kiadott embertelen rendeleteket és törvényeket, 1994-ben Rudolf Dreithaler, szudétanémet eredetû cseh állampolgár, libereci (Reichenberg) lakosnak sikerült rést ütnie a benesi rendeleteken. A 108/1945. sz. elnöki rendelet elkobozta a Dreithaler családi házat a Szudétavidéken Csehszlovákiában. 1994. júniusában Rudolf Dreithaler keresletet adott be az ô házrészére az elkobzó rendelet ellen az alkotmánybirósághoz a telekkönyvi hivatal által elkövetett hiba miatt. Az 1930-as években a ház egy részét Rudolf örökölte mint vagylagos örökös Dreithaler Júlia halála esetén. Júlia 1945. október 7-én halt meg, azonban a 108-1945 sz. dekrétum csak 1945. október 30-án lépett életbe. Júlia halála után a hagyatéki biróság nem kobozta el az ingatlant és Rudolf lett a házrész törvényes örököse. A cseh alkotmány-biróság késôbbi itélete Dreithaler javára 1997. novemberében meglepte a cseh kormányt, amely reméli, hogy az itélet nem fogja veszélyeztetni a a benesi rendeletek érvényességét.

A ki?zött németeknek és magyaroknak valamint a mai Cseh és Szlovák Köztársaságban élôk részére lehetségesen nagyjelentôségû fordulópontot okozhat az alkotmánybiróság döntése. Az azt jelenti, hogy alkalmas pillanatban az érintett személyek kárpótlást kereshetnek elkobzott vagyonukért. A nemzetközi jog nem ismeri el a lakosság erôszakos kiûzését otthonából. A cseh és hasonlóképen a szlovák alkotmánybiróság hatáskörébe tartozna az alkotmányellenes diszkriminációs rendeletek és törvények semmissé nyilvánitása. Rudolf Dreithaler volt az elsô személy a Cseh Köztársaságban, aki kérte négy 1945-1948-as benesi rendelet megsemmisitését. Hosszú várakozás után 1997. novemberében a cseh alkotmánybiróság itélete kinyitotta az ajtót a kifosztott szudétanémetek és magyarok jogorvoslatára. Az Európai Parlament néhány tagja irásban érdeklôdött az Európai Bizottság b?vitési biztosánál a benesi dekrétumok érvényességérôl még mind a mai napig a Cseh Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban és a magyar kisebbség panaszairól Szlovákiában. Sajnos, a két biztos kitérô választ, mellébeszélést próbált alkalmazni, amikor azt a választ adta a parlamenti képviselôknek és a Vancouveri Társaság hasonló tartalmú levelére is, hogy a Bizottság nagyon éberen figyeli az Európa Tanács 1991-ben Koppenhágában elfogadott kritériumai betartását a tagjelölt országok részérôl. Ezek a kritériumok magukban foglalják a kisebbségek védelmét, az emberi jogokat, beleértve az egyének szabad mozgását is. A Vancouver Társulat véleménye szerint a jelenlegi tanulmánynapoknak létre kellene hozni egy bizottságot, amely különbözô európai intézményeket beadványokban tájékoztatná a szlovákiai magyarok helyzetérôl. Az Európai Bizottság másik téves álláspontja az volt, hogy válászában az 1957-es római szerzôdés vagyonjogi záradékára hivatkozott, amelyet hatálytalanitott at 1993-as maastrichti szerzôdés. Az 1945-1948. embertelen cseh és szlovák rendeletek és törvények hivatalos visszahivását több éven ét kérte Helmut Kohl német kancellár, az osztrák kormány és néhány német állam és a szudétanémet bajtársi szervezetek évi közgyûlései Németországban és Ausztriában. A Cseh Távirati Iroda jelentette Brüsszelb?l 1999. április 19-én, hogy az Európai Parlament az Európai Bizottság jelentésére a Cseh Köztársasággal való EU csatlakozási tárgyalásokról határozati javaslatban kérte a cseh kormányt a benesi dekrétumok eltörlésére. Ugyancsak az EP 2000. október 4-én üdvözölte a cseh kormány készségét azok alapos felülvizsgálására. A politikai akarat hiányzik a Cseh Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban is a benesi dekrétumok visszavonásának a kezdeményezésére. Milos Zeman cseh miniszterelnök 1998. augusztus 7-én kijelentette, hogy a Cseh Köztársaság nem fog hozzányúlni a benesi rendeletekhez. A szlovák külügyminisztérium szószólója hozzátette, hogy a szlovák kormánynak nincs szándékában megváltoztatni a benesi rendeleteket. Milan Tokar szerint a szlovák jogrendszer összeesnék, ha változások történének a benesi rendeletekben. 1998. augusztus 28-án a volt szlovák miniszterelnök, Vladimir Meciar egy sajtókonferencián megtámadta Rudolf Schuster államelnököt, volt politikai ellenfelét, amiért ez utóbbi a benesi dekrétumok felülvizsgálását kérte. A Radio Free Europenak adott interview szerint 1999. április 28-án Eduard Kukan szlovák külügyminiszter kijelentette, hogy a szlovák kormány nem fog foglalkozni a benesi dekrétumok problémájával az elkövetkezô három és fél év alatt, hacsak a prágai kormány vagy az EU nem fogja kezdeményezni. Václav Havel cseh köztársasági elnök a 2001. évi nyári bécsi látogatásakor azt mondta, hogy a benesi rendeletek képezik a Cseh Köztársaság alapját és azokat nem lehet visszavonni anélkül, hogy ne okoznának komoly kárt az államnak. A cseh republika gyenge alapokon áll ha gyilkos tettekre alapozták. Talán a szudétanémetek 180 billió dolláros követelésétõl fél. Szlovákia már hivatalosan bocsánatot kért a zsidók és a kárpát-németek üldözéséért a második világháború alatt, de a magyar lakosság bántalmazását még nem ismerte el. 2001. Április 4-én a HTML Observer idézte Pavol Hamzik helyettes miniszterelnököt és EU bôvitési biztost mondván, hogy a benesi dekrétumok nem okoznak akadályt Szlovákia tárgyalási folyamatában az EU felé. Azok a dekrétumok csak a Cseh Köztársaságot nyugtalanitják, mert Németországnak elvárásai vannak Prágával szemben. Hozzátette, hogy nem lenne kivánatos, ha a csehek kihasználnák azt, hogy egyszer közös államban éltek.

Pavol Hamzik elfelejtette megemliteni, 1945-ben, a második világháborúban viselt hadviselése a német szövetségben és fasiszta kormányformája miatt az elsô Szlovák Köztársaság a csehszlovakizmus köntöse alá bújt, hogy elkerülje a büntetést a békeszerz?désben viselt dolgai miatt. Ez a történelmi tény és Szlovákia (1939-1945) háború alatti bel- és külpolitikáját vizsgálat alá kellene venni és a mai Szlovák Köztársaság déli határait is felül kellene vizsgálni. Az egy abszurdum és a társadalmi rend elleni támadás, hogy Szlovákia gyôzelmesen került ki a második világháborúból, csatlakozott a csehekhez a brutális népi tisztogatásban. Az 1945-ös Helsinki Egyzmény elismeri a határok békés megváltoztatását. Az 1918-ban Szlovákiában megkezdett magyarirtásnak, lopásnak, fosztogatásnak és az alapvet? emberi jogok megtagadásának a kisebbségi magyarság részére véget kell vetni nemzetközi ellen?rzés alatt. A benesi rendeletek az emberiség ellen elkövetett bûnök csoportjába tartoznak. A közel múltban, 2001. május 23-án, Habsburg Otto, a Pán-Európai Unió elnöke és az EP volt tagja, egy konferencia utáni sajtóértekezleten Pozsonyban felszólitotta a szovák kormányt a benesi rendeletek hivatalos visszvonására. Hasonlóképen Christa Stosová a Csehországi, Morvaországi és Sziléziai Németek Szövetségének az alelnöke 2001. május 19-én Bécsben egy szudétanémet fórumon követelte a Cseh Köztársaságtól a benesi rendeletek visszavonását. A szudétanémet szervezetek Németországban és Ausztriában az évente tartott közgy?léseken immár fél évszázad óta követlnek jogorvoslatot a prágai és pozsonyi kormány által szervezett szörnyû üldözésekért a második világháború végeztével. A Magyar Koalició Pártja, egy a mai szlovák kormány koaliciós partnerei közül, azzal a feltétellel léphetett be a kormányba, 1998-2002, hogy lemond a benesi rendeletek visszvonásának a követelésér?l. A másik három koaliciós partner nem tartotta ba a koaliciós szerzôdést, sôt az ellenzékkel szövetkezett a MKP ellen az ország mai adminisztrativ beosztása megszazásakor a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ilyen körülmények között a MKP nem képviseli a a szlovákia magyarok érdekeit és nem mondhat le kormánypartnerség kedvéért a benesi rendeletek hivatalos visszavonásának a követelésérôl. A szlovákiai magyarság életének nélkülözhetetlen feltétele a törvény elôtti egyenlôség és az állampolgári és tulajdonjog visszaállitása. A magyar kisebbség igazságtalan kezelését nemezetközi kivizsgálás elé kell terjeszteni. A Human Rights for Minorities in Central Europe (HRMCE) Vancouver Society 606-Esquimalt Avenue, West Vancouver, BC, V7V 1R6, Canada engedélyével, közöljük a Benes Dekrétumok címû tanulmányt