KODOLÁNYI JÁNOS FŐISKOLA PÁLYAKÖVETÉS 2012
Tartalomjegyzék Előszó... 3 Módszertan... 3 3. Részletes kiértékelés... 5 3.1. A végzett hallgatók (2007, 2009, 2011) elemzése... 5 3.2. Az aktív hallgatók elemzése (2012)... 33 4. Eredmények, összefoglalás... Hiba! A könyvjelző nem létezik.
Előszó A Kodolányi János Főiskolán 2007. óta zajlik Diplomás pályakövetéses vizsgálat, amelynek célja, hogy a végzett hallgatók visszajelzései alapján javítsuk az oktatás minőségét, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően aktualizáljuk, fejlesszük képzési kínálatunkat, programjainkat, valamint hallgatói szolgáltatásainkat. A 2013-as tavaszi felmérés időpontja központilag került meghatározásra, időpontja a 2013-as tavaszi szemeszter, a felmérést 2013. március 1. és június 30. között kellett elvégezni, a hallgatók és végzettek számára két külön központi kérdőívblokk készült. Az intézmények számára követelmény volt a teljes aktív hallgatói kör (beleértve a hagyományos egyetemi, főiskolai, az osztatlan, az alap és mesterképzések hallgatóit) megkeresése. A végzettek esetében a 2007-ben, 2009-ben illetve 2011 ben abszolutóriumot szerzettek teljes körének megkeresése (beleértve a hagyományos egyetemi, főiskolai, az osztatlan és az alap és mesterképzések végzettjeit) is kötelező volt. A kutatás menete A hallgatói címlista kiépítése A Kodolányi János Főiskola hallgatóinak adatait 2000 óta a Neptun-rendszerben tartja nyilván. Első lépésként ezért az alap populáció összes eleme elérhetőségének összegyűjtése történt meg a Neptun-rendszerből, egyszerű szűrés segítségével. Következő lépésként annak ellenőrzése történt meg, hogy teljes-e a címlista, abból a szempontból, hogy mindenki elérhető-e az e-mail segítségével. Végzett hallgatók esetében a hallgatók által a záróvizsgán kitöltött hozzájáruló nyilatkozat adatsorát használtuk. A mátrix a következő kvóta-adatokat tartalmazza: név, nem, Neptun-kód, szak, tagozat, finanszírozási forma, lakcím (irányítószám, település, utca házszám), telefon, e-mail-cím, diploma megszerzésének dátuma Módszertan A felmérés során önkitöltős kérdőívet használtunk. A kérdőívek kidolgozásában az Educatio Kht-vel szorosan együttműködő EvaSys felméréskészítő rendszert üzemeltető csapat (VSL Kft.) volt nagy segítségünkre. A TÁMOP pályázat keretében ők együtt kidolgoztak két kérdőívet, amelyet ajánlásul bocsátottak a felsőoktatást végző intézmények, egyetemek, főiskolák rendelkezésére. Az EvaSys rendszer nemcsak a kérdőívek webes megjelenítésében nyújt segítséget, hanem elsősorban magát a lekérdezést bonyolítja le; kezdve a hallgatókhoz/válaszadókhoz intézett felkérő levéltől, az e-mail címek alapján történő szétküldésen és többszöri figyelmeztető üzeneten át az adatok összegyűjtéséig, valamint egyszerűbb statisztikák elkészítéséig. A felmérésbe két célcsoportot vontunk be. Külön kérdéssor irányult a végzett és a jelenleg aktív hallgatóinkra, az eredményeket is külön-külön értékeltük a két célcsoport válaszai alapján.
A célcsoportoknak megfelelően két kérdőívet használtunk - kisebb módosításokkal- a végzett, és az aktív hallgatók lekérdezésére. A Végzett és Hallgatói kérdőívek a mellékletben megtekinthetők. A hallgatókhoz e-mail-ben juttattuk el a felkérést, amelyben szerepelt egy belépési kód, hogy felcsatlakozhassanak a kérdőívek kitöltését felügyelő szerverre. Természetesen anonim módon szolgáltatta mindenki az adatokat, a kódokat véletlenszerűen generálta a rendszer, az utólagos beazonosításra nem volt lehetőség. Kérdéseink témakörei a személyi, a tanulmányi és a munkahelyi információkra vonatkoztak. Nemcsak a végzettek körében volt értelmezhető a munkahely vizsgálata, az aktív hallgatók jelentős része is dolgozik a tanulmányai mellett. Rákérdeztünk többek között olyan területekre, hogy rendelkezik-e munkahellyel, mi a munkakör, beosztás, kapcsolódik-e a végzettséghez, elégedett-e a körülményekkel. Az aktív hallgatók esetében a tanulmányokon túl többek között annak esélyét kérdeztük, hogy talál-e a végzettségének megfelelő munkát, hol, milyen formában szeretne elhelyezkedni, a későbbiekben folytatná-e tanulmányait. Az elemzés során több esetben összevonásokat alkalmaztunk, hogy áttekinthetők legyenek a magyarázó táblázatok. A kiértékelés során a válaszadói létszámadatokat (fő) és a megoszlásokat (%) tüntettük fel. Az egyszerűség kedvéért a százalékos értékeket egészre kerekítettük, és ha valamilyen értékre 0 adódott, a cellát üresen hagytuk. A kereszttáblákban, ahol egyszerre több ismérv szerinti vizsgálatot alkalmaztunk, az együttes értékektől, az átlagoktól való legalább 10 százalékpontos eltérést tekintettük szignifikánsnak.
3. Részletes kiértékelés 3.1. A végzett hallgatók (2007, 2009, 2011) elemzése Mintavétel Elérési arány (%) Ismert e-mail Összes fő Válaszadási arány (%) Válaszok Megkeresések DPR 2012-Online (tavasz) lekérdezés 70,00% 11% Aktívak 91,97% 4607 5009 11,50% 530 4607 2007-ben végzettek 89,84% 875 974 16,80% 147 875 2009-ben végzettek 12,05% 147 1220 8,84% 13 147 2011-ben végzettek 28,10% 378 1345 6,08% 23 378 Ahogy a fenti összesítő alapján látszik, a felmérésbe bevont hallgatók száma összesen 6007 fő, ebből 4607 fő aktív, 1400 fő már a korábbi években végzett hallgató. A válaszadási hajlandóság átlagban 10 %-os volt. Végzett hallgatóink közül legtöbben a 2007. évben végzettek közül, legkevesebben a a 2009. évben végzettek közül válaszoltak. Mivel a 2009-ben és a 2011-ben végzettek közül 13 fő illetve 23 fő válaszolt, a nagyon alacsony válaszok száma ebből a két mintából nem ad megbízható következtetést, általánosítást, ezért a végzettek kérdőívei közül csak a 2007-ben végzettek válaszait elemezzük. Hogy a három végzős évfolyamot össze tudjuk hasonlítani, egy-egy érdekesebb kérdésben az együttes végzett mintát is elemezzük (183 fő). A 2007-ben végzett 147 fős minta megoszlása A végzett hallgatók megkérdezése során az első kérdéscsoport az intézményhez való kapcsolódás területét érintette.
A válaszadók egyharmada idegenforgalmi és szálloda szakon végzett. Számottevő a közgazdász és gazdálkodási volt hallgatók jelenléte a felmérésben. Az angol nyelv és irodalom, valamint a nemzetközi kapcsolatok hallgatói mutatnak még 10 százalékhoz közelítő arányt. A végzettek valamivel több, mint fele (52,4 %) levelező tagozaton szerzett diplomát; nem sokkal kevesebb (46,3 %) a nappalis. Az esti, illetve távoktatásban végzettek aránya elenyésző.
A képzési forma a vizsgált években a főiskolai, illetve utódja, a BA/BSc túlsúlyát mutatja; a szakirányú továbbképzés jelenléte csekély, 2009-ben a kevés válaszadóból nulla. A válaszadók kétharmada költségtérítéses finanszírozás mellett folytatta tanulmányait; egyharmaduk részesült állami támogatásban a vizsgált időszakban. A finanszírozási forma a vizsgált években egyharmad-kétharmad arányában nem mutat lényeges eltérést a három vizsgált évfolyam között. A viszonylag magas létszámú válaszadót tartalmazó 2007-es év képét követik a 2009., 2011. évi eredmények; a költségtérítés a jellemző. A végzettek több mint fele jó eredményről számolt be. A korrekt vizsgáztatást támasztja alá, hogy közel egyharmad kapott közepest. Elégséges eredmény alig született, de 15 % képes volt a jelesre.
A vizsgált éveket összehasonlítva nem látható kiugró eltérés; a többség stabilan a jó kategóriába hozta magát, függetlenül a nyilatkozók végzési évfolyamától. A válaszadók csaknem fele (48,6 %) úgy ítélte meg, hasonló teljesítményt nyújtott, mint társai. Jelentős azok aránya (41,8 %), akik úgy vélik, valamivel az átlag fölé emelkedtek. Majdnem tíz százalék (8,2 %) pedig úgy érzi, kimagaslóan teljesített. Kudarc élménynek szinte semmi nyoma.
Mindhárom vizsgált évben azok a hallgatók adják az elsöprő többséget, akik egy szintre, vagy némileg magasabbra helyezik magukat társaikhoz képest. 2009 látszik szélsőségesebbnek a magukat rosszabbul, vagy kiválóan teljesítőnek értékelők arányában, de ez mindössze 13 értékelhető válaszon alapul. A diploma megszerzése jelentős létszámú válaszadó esetében - közel egyharmad: 27,4 % -, elhúzódott az abszolutórium után. A 2007-ben végzett válaszadók több mint kétharmada (73 %) késlekedés nélkül megszerezte diplomáját; 2009-ben és 2011-ben a trend megfordult. Azonban e két év képe lényegesen kevesebb adaton alapszik. A diplomaszerzés kitolódására a 4-6 hónap a legjellemzőbb (30 %), de gyakori a 7-12 hónapos csúszás is (22,5 %). Magas a két évet vagy annál is többet halasztók aránya (akár az egyharmad közelében is lehet). A válaszadók 15 %-ának diplomaszerzése még kétséges. Figyelemre méltó, hogy a kérdésre csak 40 fő válaszolt a 147 fős mintából!
A 2007-es válaszadók körében megoszlik a késedelem mértéke. 2009-ben különösen, de 2011-ben is bár valamivel kevesebb adatból az látható, hogy az abszolválás után diplomát még nem szerzettek aránya drámaian megemelkedett. A legfőbb akadály 65 % esetében a nyelvvizsga hiánya. A 35 % egyéb ok például pénzügyi, családi, egészségi állapot, külföldön tartózkodás lehet vélhetően. A nyelvvizsga hiánya, mint késedelmi ok, 2007-hez képest radikálisan csökkent. Ezt azonban magyarázhatja részben az egyéb okok felerősödése. Erre a kérdésre sem válaszolt mindenki, például csupán 40 fő a 147 fős 2007. évi mintából.
A válaszadóktól kapott adatok azt mutatják, a túlnyomó többség diploma nélkül is kilép és boldogul a munkaerő-piacon az oklevél kézhez vétele nélkül. Ez több kérdést is felvethet: például mennyit ér a munkáltatók szemében a diploma, vagy mennyire fontos, hogy milyen vizsgákat tett le sikeresen a hallgató. A vizsgált három év azt tükrözi, hogy a diploma kézhez vétele előtt is egyre inkább érdemes kilépni a munkaerő-piacra, mert nem okvetlenül feltétele a munkavégzésnek. A válaszadók többségének (58,5 %) problémás a diploma hiánya a szakmai érvényesülésben, de csak csekély mértékben. Egyharmaduknak (34,1%) semmilyen gondot nem okoz a munkaerő-piacon. Mindössze 7,3 % érzi ezt komoly akadálynak.
A válaszadók véleménye szerint, mint látható, a diploma hiánya egyre kevesebb hátrányt jelent a munkaerő-piaci érvényesülésben. A vizsgált három év összesített eredménye szerint kismértékben visszahúzó tényező. Az alumni/öregdiák szervezet működéséről a válaszadók kétharmada tud, egyharmada nem. Az alumni/öregdiák szervezet működéséről 2007-ben és 2009-ben nagyjából minden második válaszadó tudott; 2011-ben az erről való tájékozottság erősen visszaesett, igaz, csak 38 fő véleményét mutatják a számok.
Az alumni/öregdiák szervezeti tagság a válaszadók között minimális, 1 %. A válaszadók többsége (78,8 %) nem rendelkezett korábban megszerzett felsőfokú végzettséggel, de jelentős számú hallgató a válaszolók 21,2 százaléka már szerzett valamilyen oklevelet, mielőtt a KJF-en folytatta tovább tanulmányait. A korábban felsőfokú végzettséget szerzők szinte kivétel nélkül felsőfokú szakképzést (50 %) vagy főiskolai hagyományos képzést (43,3 %) jelöltek meg előző képzési formaként. A 17 % igen azt mutatja, hogy viszonylag sok válaszadó vállalkozott arra, hogy több intézményben, formában képezze magát; ez az adat jó képességű hallgatókra utal, akik a KJFel álltak kapcsolatban.
A leggyakrabban választott képzési formák a válaszadók körében a felsőfokú szakképzés (28 %), a BA/BSc (20 %) és az MA/MSc (20 %). Tíz százalék feletti a befejezett hagyományos főiskolai képzés és az egyéb kiegészítő képzések aránya. A válaszadók döntő többsége (93,8 %) a lekérdezéskor nem vett részt felsőfokú képzésben. A felsőfokú képzésben részt vevők főként az MA/MSc (37,5 %) és a BA/BSc (25 %) területén aktívak. A válaszok száma mindössze 8 darab. 2.4. Szeretne továbbtanulni az elkövetkező 2-3 évben az alábbi képzések valamelyikén? A felsőfokú szakképzés iránt kismértékben mutattak a válaszadók érdeklődést, de ezt csak 4,3 % képzeli el a KJF-en, 10,4 % más felsőoktatási intézményben szeretné. Az alapképzés iránt mutattak a válaszadók még kevesebb érdeklődést, de ezt csak 1,9 % képzeli el a KJF-en, 8,3 % más felsőoktatási intézményben szeretné.
A mesterképzés csaknem a válaszadók egyharmadát érdekli, de ezt csak 10,4 % képzeli el a KJF-en, 18,3 % más felsőoktatási intézményben. A szakirányú továbbképzés, rezidensképzés iránt a válaszadók 17,1%-a mutatott érdeklődést, de ezt csak 6,3 % képzeli el a KJF-en, 10,8 % más felsőoktatási intézményben szeretné. A doktori képzésre tömeges igényt nem jeleztek a válaszadók, de akik szeretnének tovább tanulni, többen tennék ezt a KJF-en (2,8 %), mint akik más intézményt választanának (1,9 %). 2.5. Milyen szintű nyelvtudása van az alábbi idegen nyelvekből? Volt hallgatóink nyelvismerete angolból a legjobb, az átlag 3,33 az 1-5-ös skálán mérve a tudásszintet. Kiválónak minősíti az angol tudását a válaszadók kb. negyede (26,8%). Németből a második legjobb az eredmény, az átlag 2,74. Jól vagy kiválóan beszél németül a válaszadók kb. harmada. Franciául nem tudnak a volt hallgatóink. Az átlag 1,12. Olasz nyelvből kicsivel jobb az eredmény, mint franciából, de ez az eredmény is gyengének mondható. Az átlag 1,2. A spanyol nyelvhasználat az olasszal azonos szintű, 1,21-es átlag.
Oroszul kicsivel jobban beszélnek volt hallgatóink, mint spanyolul, olaszul vagy franciául. Itt az átlag 1,26. De ez sem üti meg még az elégséges szintet sem. Ha egy rendszerben ábrázoljuk a vizsgált nyelvek átlag eredményeit, jól látszik az angol nyelv vezető szerepe (3,33-as átlag), közel van ehhez még a német (2,74-es átlag), a többi viszont nagyon leszakad az első kettőtől. A válaszadók, ha nem is magas arányban (6,8%), de megpróbálkoztak a külföldi tanulással. A pozitív választ adók fele egyszer próbálkozott, de nem kevesen (20 %) kétszer is részt vettek egy szemeszter teljesítésében.
A válaszadók kétharmada nem tanult külföldön, és kevesebbet, mint egy szemesztert, egyharmaduk egy alkalommal. A külföldi tanulmányok finanszírozásában a Tempus/Erasmus ösztöndíj (30 %) és a saját/családi finanszírozás (30 %) látszik meghatározónak; az egyéb pályázatok, ösztöndíjak kevésbé jelentős források. A válaszadók túlnyomó többsége (90,5 %) részt vett tanulmányai alatt a kötelező szakmai gyakorlaton. A gyakorlati helyek alkalmazási hajlandósága a válaszadókra vetítve 39,1 %-os, tehát a hallgatók jelentős része munkához is jutott a szakmai gyakorlat megfelelő teljesítésével. 2.8. Végzettsége megszerzése előtt (felsőfokú tanulmányi közben vagy azelőtt)
A válaszadók több mint fele tanulmányai közben vagy korábban, kipróbálta magát a választott szakterületen. Kisebb részük (38,8 %) azonban nem szerzett ilyen tapasztalatot. A válaszadók több mint fele (55,9 %) tanulmányai közben vagy korábban, kipróbálta magát a munka világában. Kisebb részük (44,1 %) azonban nem szerzett ilyen tapasztalatot. A külföldi munkát megtapasztaltak aránya a válaszadók között 17,8 %, tehát minden ötödikhatodik hallgató megpróbálkozott ezzel. A hallgatók valamivel több, mint fele (54,1 %) elsősorban főfoglalkozású dolgozónak tekintette magát tanulmányai során; a többiek (45,9 %) inkább főfoglalkozású diáknak. Jelentős azon válaszadók száma (60,5 %), akik munkaviszonnyal (szolgálati jogviszonnyal) rendelkeztek az abszolutórium megszerzésekor.
A munkához jutás leghatékonyabb eszközének a személyes kapcsolatok (27 %) tűnnek. Emellett jelentős még az álláshirdetésre jelentkezés (25,8 %) és a korábbi munkakapcsolat (14,6 %) aránya is. Csaknem minden tízedik válaszadót (9%) a gyakorlati helyén alkalmazták. A válaszadók határozott többsége szerint (60,2 %) végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban. Jellemzően az állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszonyt részesítették előnyben a válaszadók, 95,5 % így dolgozott. Az abszolutóriumot megszerzők több mint fele (55,1%) nem szorult rá, hogy munkát keressen; sokaknak (41,5 %) ekkor jött el a nagy lehetőség, és azonnal éltek is vele. Az abszolutórium birtokában rendkívül sikeres elhelyezkedésről számoltak be a válaszadók: egy hónapnál rövidebb idő alatt 41%, egy hónapnál tovább tartó keresés után 50,8 % talált munkát tehát használható, piacképes tudást szereztek.
Válaszadóink esetében a leghatékonyabb eszközzé az álláshirdetésre jelentkezés vált (39,3 %) a munkához jutás terén. Nagy jelentőséggel bírtak a személyes ismeretségek is (30,4 %). Hasznosnak bizonyultak a gyakorlati helyek (10,7 %). A válaszadók többsége szerint (58,9 %) végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban. Jellemzően az állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszonyt részesítették előnyben a válaszadók (76,8 %), de jelentős arányban (21,4 %) egyeztek bele határozott idejű szerződésbe.
A válaszadók legtöbbje (46,2 %) az abszolutórium megszerzésekor illetve azt követően első munkahelyénél tartott munkaerő-piaci életútján, de nem jelentéktelen a második (26,2 %) és a harmadik (17,2 %) helyen boldogulni próbálók aránya sem. A válaszadók 38,8 %-a rövidebb-hosszabb ideig megtapasztalta a munkanélküliséget. Az 57 munkanélküliséget megélő válaszadó nagy része (71,9 %) volt regisztrált munkanélküli is. A külföldön történő továbbtanulás nem jellemző, de 6,8 %-a a válaszadóknak részt vett benne. A külföldi munkavállalási kedv a válaszok alapján érezhető, 17,9 % szánta rá magát végzettsége birtokában, hogy más országban próbálkozzon. Az adatokból azonban az is látszik, hogy a munka minden második esetben (51,9 %) csak részben, vagy egyáltalán nem (25,9%) kapcsolódott a felsőfokú végzettséghez. Csak a mintában szereplők 22,2 %-a nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben.
A válaszadók túlnyomó többsége (82,3 %) alkalmazott. A gyesen lévők aránya (6,8 %) és a munkanélkülieké (5,4 %) képez még kisebb csoportokat. A dolgozók legtöbbje (57,9 %) beosztott diplomás. A különböző szintű vezetők együttesen sem teszik ki a válaszadók egyharmadát, 14 % százalék pedig diplomához nem kötött foglalkozást végez. Ha munkanélküli, A magát munkanélkülinek valló 8 válaszadóból csak 62,5 % keres munkát. A kérdés munkanélküliek esetében nem értelmezhető, ezért nem is kaptunk választ a megkérdezettektől. A válaszadók túlnyomó többsége (92,1 %) dolgozott a felmérés időpontjában.
A válaszadók döntően állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszonyban dolgoztak (94,5 %). 3,9 % vállalkozott határozott idejű szerződésre, a megbízás jellegű munka elenyésző arányú (1,6 %). A válaszadók bő egyharmada köthető a közszférához, többségük (62,5 %) más helyen dolgozik. A válaszadók jelentős többségének (73 %) nincs alárendeltje, 9,5 % dolgozik tíz vagy több, 17,5 % kevesebb, mint tíz beosztottal. A KJF-en megszerzett tudást munkájuk során többnyire használják a válaszadók. A közepestől a teljes egyetértésig jelentkezik a válaszok több, mint kétharmada. A válaszadók többsége szerint (62,2 %) végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban.
A válaszadók nagy többsége (70,9 %) azt gondolja, munkájához a főiskolai diploma/ba/bsc képzettség a megfelelő, de 18,1 % úgy ítéli meg, munkája nem igényel felsőfokú végzettséget. A válaszadók nagyobb része (59,5 %) magántulajdonban lévő munkahelyen dolgozik. Egyharmaduk (33,3 %) állami vagy önkormányzati tulajdonú területen, ritkán (7,1 %) vegyes tulajdonviszonyok mellett. A munkahely tulajdonlását illetően a teljesen magyar vezet 64,6 %-kal, a tisztán külföldi negyedét teszi ki a válaszadók munkahelyeinek. A részben magyar tulajdonú jogállás nem meghatározó (9,4 %). A válaszadók fele (25,6+25,6 %) közepes (50-249 fős), vagy nagy létszámú (legalább 1000 fős) cégeknél dolgozik. Minden ötödik, 10-49 fős csoport tagja. Az önfoglalkoztatás ritka (1,6 %).
A legtöbb válaszadó a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (18,1 %), a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás (14,2 %); az oktatás (13,4 %) ágazatban dolgozik. Ugyancsak 13,4 % sorolta magát az egyéb kategóriába. 5.16.1. Mennyi volt az előző hónapban / az utolsó olyan hónapban, amikor jellemző normál fizetést kapott, a főállásból származó nettó (adózás utáni) keresete? (Nettó, Ezer Ft / hónap) Válaszadók (fő) Válaszol (fő) Nem válaszol (fő) Nettó átlagkereset (ezer Ft/hó) 2007 147 109 38 181 2009 13 7 6 169 2011 23 16 7 134 Együtt 183 131 52 175 A táblázat alapján jelentősen csökkent a vizsgált években a nettó átlagkereset, de ezt a képet torzíthatja, hogy 2009-ből és 2011-ből jóval kevesebb az adat, mint 2007-ből. A végzetteket együtt tekintve a nettó átlagkereset 175.000 Ft.
A diagram alapján a legjobb év a 2007-es, az ekkor végzettek havi nettó átlagkeresete 181.000 Ft, a leggyengébb év 2011, itt 134.000 Ft. A válaszadók tájékoztatása szerint minden tizedikük (11 %) külföldön végzi a munkáját. 5.17.3. Másodállásából / mellékállásából mennyi havi nettó keresete származott az előző hónapban? (Nettó, Ezer Ft / hónap) Válaszadók (fő) Válaszol (fő) Nem válaszol (fő) Nettó átlagkereset (ezer Ft/hó) 2007 147 8 139 53 2009 13-13 - 2011 23 1 22 30 Együtt 183 9 174 57 Ebben a kérdésben rendkívül kevés a tényleges válaszadó, így az eredmény értékelhetetlen. A 9 válaszoló másodállással rendelkező volt hallgatónk ebből havi nettó 57.000 Ft-ot visz haza.
A válaszadók többsége (65,7 %) heti 40-50 órát dolgozik. Nem ritka (15 %) az 50 óra feletti munkavégzés sem. A válaszadók közül csak kevesebb, mint minden tizedik (8,7 %) próbálkozik bevallottan kiegészíteni más munkával jövedelmét. A mellékállások tekintetében nincs nagy jelentősége, milyen szakterületen végzett tanulmányokkal rendelkezik valamelyik válaszadó. A képzettség szintjét már fontosabbnak tartják; 58,3 % szerint kell a főiskolai/ba/bsc végzettség, de 33,3 %-nak erre nincs szüksége mellékállású munkájához. (De ez is kis létszámú minta, 12 fős) Az 1-4-es skálán a főállású munkájának szakmai, tartalmi részével inkább elégedettek a válaszadók (csaknem 90%), az átlag 3,15. Az 1-4-es skálán a főállású munkájával az előmenetel szempontjából inkább elégedettek a válaszadók (kb. kétharmaduk), az átlag itt már csak 2,67.
Az 1-4-es skálán a főállású munkájával annak társadalmi elismertsége szempontjából inkább elégedettek a válaszadók (kb. kétharmaduk), az átlag itt már csak 2,76. Az 1-4-es skálán a főállású munkájának jövedelem aspektusával inkább elégedettek a válaszadók (kb. 60%), az átlag itt már csak 2,6. Az 1-4-es skálán a főállású munkájának személyi körülményeivel inkább elégedettek a válaszadók (kb. 85%), az átlag itt már csak 3,04. Az 1-4-es skálán a főállású munkájának tárgyi körülményeivel inkább elégedettek a válaszadók (kb. 85%), az átlag itt már csak 3,04. Az 1-4-es skálán a főállású munkájával összességében inkább elégedettek a válaszadók (kb. 85%), az átlag itt már csak 2,94. Ha közös viszonyítási rendszerben ábrázoljuk a főállású munkahely egyes jellemzőivel való elégedettséget, látható, hogy legkevésbé az anyagi javadalmazás felel meg a válaszadóknak (2,6-os átlag az 1-4-es skálán), míg legjobban a munka szakmai, tartalmi része (3,15-ös átlag az 1-4-es sklálán).
A válaszadók közül a nők aránya (83 %) magasan meghaladja a férfiakét (17 %). A válaszadók nagyobb része házas (39 %) vagy tartós kapcsolatban él (20,5 %), de magas az egyedülállók (37 %) és jóval alacsonyabb az elváltak (3,4 %) együttes aránya is. 18 évesnél fiatalabb gyermeke minden negyedik válaszadónak (26 %) van. 14 éves korában kevés válaszadó (3,5 %) lakott külföldi településen. A felmérés idején már majdnem minden tizedik válaszadó (8,9 %) élt külföldön. Az érettségi megszerzése döntően a hagyományos iskolaszerkezetben történt. A válaszadók 49,7 %-a 4 osztályos gimnázium, 39,3 % szakközépiskolában érettségizett.
A középiskolás korba lépés idején legtöbb válaszadó (34,7 %) édesapja szakmunkás végzettségű volt. Jelentős a szakközépiskolát, technikumot végzett apák száma is (24,3 %). Ha összeadjuk az értelmiségi indíttatást sugalló számokat (gimnázium 7,6%, főiskola 8,3 %, egyetem 16 %), a hallgatók közel egyharmadát fedi le. A középiskolás korba lépés idején a válaszadók édesanyja leggyakrabban szakközépiskolai, technikumi végzettséggel rendelkezett (29,9 %). Jelentős a gimnáziumot végzettek (20,8 %) és a szakmunkások (17,4 %) aránya is. A felsőfokú végzettségűeknél az anyáknál a főiskola egyetem fordítottja az apáknál látottaknak: 16 % végzett főiskolát, és 8,3 % egyetemet. Magasabb a legfeljebb 8 általánost végzettek aránya is, 7,6 %. A válaszadók fele (52,1 %) úgy emlékezik vissza, hogy átlagos körülmények között éltek. Ennél valamivel jobb helyzetről számolt be egynegyedük (24,3 %); a szélsőségesen jó vagy rossz minősítés nem jellemző.
Látható, hogy a válaszadók nagy többségénél (88,3 %) nem játszottak meghatározó szerepet a családi hagyományok a szakterület kiválasztásakor. Akik nem a végzettségüknek megfelelő munkahelyen helyezkedtek el, ezt leginkább anyagi, jövedelmi tényezőkre vezetik vissza (2,94-es átlag az 1-5-ös skálán), kevésbé számít a munkaidő hossza (2,5-ös átlag), a társadalmi megbecsültség (2,38-as átlag), vagy a szakmai gyakorlat során szerzett tapasztalat (1,95-ös átlag). Akik a szakmájukban helyezkedtek el, ők inkább az elméleti, mint a gyakorlati téren megszerzett tudást tartják használhatónak (3,73-as és 3,47-es átlagok az 1-5-ös skálán). Az átlagok közös grafikonjáról leolvasható, hogy a gyakorlati jellegű képzéseken van leginkább javítani való. Akár a szalmában, akár azon kívüli munkáról legyen is szó. Itt a legalacsonyabbak az átlagok.
3.2. Az aktív hallgatók elemzése (2012) Az aktív hallgatók közül 4607 fő részére küldtük ki a kérdőívet. Ez a létszám a teljes hallgatói létszám 92%-a. A megkeresésre 530 válasz érkezett, amely a megkérdezettek 11 %-a. Az első kérdéscsoport az intézményhez való kapcsolódás területét érintette. A válaszadók 22,5 %-a a turizmus-vendéglátás (BA/BSc) szakon tanul. Számottevő a gazdálkodási és menedzsment (BA/BSc) 15,3 %-os, valamint az andragógia (BA/BSc) 12,1
%-os jelenléte a felmérésben. A nemzetközi tanulmányok (BA/BSc) és a szociális munka (BA/BSc) hallgatói mutatnak még 10 százalékhoz közelítő arányt. A válaszadók csaknem fele (49,1 %) nappali, több mint egyharmada (34,7 %) levelező tagozaton tanul. Számottevő a távoktatás aránya is (16,2 %). A válaszadók több mint kétharmada (68,3 %) költségtérítéses, kevesebb mint egyharmada (31,7 %) államilag finanszírozott formában tanul. A válaszadók többsége (42,8 %) 2011-ben kezdte meg tanulmányait. Jelentős még a 2009-ben (26,4 %) és a 2010-ben (23 %) indulók jelenléte a felmérésben. A válaszadók jelentős többsége (55 %) jó eredménnyel végzi tanulmányait. Korrekt vizsgáztatásra utal, hogy közepes (25,3 %) és elégséges (0,8 %) osztályzatot is kaptak hallgatók. A kiválóságot is elismeri a főiskola (18,9 %).
A válaszadók több mint fele (54,9 %) úgy ítélte meg, hasonló teljesítményt nyújt, mint társai. Jelentős azok aránya (31,7 %), akik úgy vélik, valamivel az átlag fölé emelkednek. Leszakadónak vagy különösen kiemelkedőnek kevesen vallják magukat. 1.8. Szeretne továbbtanulni az elkövetkező 2-3 évben az alábbi képzések valamelyikén? A többség (74 %) felsőfokú szakképzésben nem tervez továbbtanulást a közeljövőben. Akik foglalkoznak a gondolattal, azok 17,7 %-a a KJF-en, 8,3 %-a más intézményben tenné. A többség (75,7 %) alapképzésben nem tervez továbbtanulást a közeljövőben. Akik foglalkoznak a gondolattal, azok 16,3 %-a a KJF-en, 8 %-a más intézményben tenné. A válaszadók kevesebb, mint fele (46,3 %) nem tervezi, hogy részt vesz mesterképzésben. A többség erre készül, 33,1 % a KJF-en, 20,6 % százalék más intézményben szeretné elvégezni. A többség (72,7 %) szakirányú továbbképzésben, rezidensképzésben nem tervez továbbtanulást a közeljövőben. Akik foglalkoznak a gondolattal, azok 19,5 %-a a KJF-en, 7,7 %-a más intézményben tenné. A túlnyomó többség (83,5 %) doktori képzésben nem tervez továbbtanulást a közeljövőben. Akik foglalkoznak a gondolattal, azok 8,1 %-a a KJF-en, 8,4 %-a más intézményben tenné.
Az egyéb szakon párhuzamosan tanulók aránya alacsony, mindössze 3,6 %. A képzési formák közül a BA/BSc a leggyakoribb (40,9 %) és a felsőfokú szakképzés (22,7 %). A válaszadók figyelemre méltó része (22 %) már rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A felsőfokú végzettségűek közül legtöbben (41,7 %) hagyományos főiskolai képzésben szereztek diplomát. Sokan (33 %) felsőfokú szakképzésben vettek részt. 10,4 % a BA/BSc, 9,6 % a hagyományos egyetemi végzettségűek aránya. 3.1. Milyen szintű nyelvtudása van az alábbi idegen nyelvekből? A 2012-ben aktív hallgatóink körében az angol nyelvtudás a legáltalánosabb. A válaszadók 90%-a valamilyen szinten beszél angolul. Az nyelvtudás átlaga 3,24 az 1-5-ös skálán.
A második legkedveltebb nyelv a német, ezt a hallgatók kétharmada beszéli többé-kevésbé, de az átlag már csak 2,38, gyengébb az angolnál. A francia, az orosz és az olasz nyelv ismertsége sajnos elenyésző, az átlagok közel azonosak: 1,27 és 1,26. Aktív hallgatóink a spanyol nyelvből mutatnak leggyengébb teljesítményt, 1,22 az átlag. A nyelvek ismertségének átlagait közös grafikonon ábrázolva látszik az angol nyelv fölénye (3,24), mérhető még a német (2,38), de a további nyelveket nem beszélik hallgatóink. A vizsgált hat nyelven kívül a válaszadók 9%-a beszél egyéb idegen nyelvet.
Ebből a további idegen nyelvből a tudásszint a 43 válaszadó kb. 60%-ánál középszintű, 16%- ánál felsőfokú, 23%-ánál alapfokú. Az átlag 2,47 az 1-4-es skálán (!). A válaszadók, ha nem is magas arányban (6,5 %), de megpróbálkoztak a külföldi tanulással. A pozitív választ adók több mint fele (61 %) egyszer próbálkozott, néhányan (7,3 %) kétszer is részt vettek egy szemeszter teljesítésében. 2,4 % nyolc alkalommal kóstolt bele a külföldi tanulásba. A válaszadók kétharmada nem tanult külföldön, ugyanakkor kevesebbet, mint egy szemesztert egyharmaduk, egy vagy két alkalommal.
A külföldi tanulmányok finanszírozásában a Tempus/Erasmus ösztöndíj (45,2 %) és a saját/családi finanszírozás (40,5 %) látszik meghatározónak és a párhuzamos külföldi munkavállalás (11,9 %); az egyéb pályázatok, ösztöndíjak kevésbé jelentős források. A válaszadók között viszonylag magas (17,6 %) azok aránya, akik dolgoztak már külföldön. Csak a válaszadók szűk egyharmada (30,8 %) nem tervez külföldi munkavállalást, a legtöbben (40,8 %) erre készülnek, és csaknem egyharmad (28,4 %) még nem döntött. A felmérés időpontjában a válaszadók valamivel kevesebb, mint kétharmada (62,8 %) dolgozott, több mint egyharmada (37,2 %), nem. A válaszadók által említett munkaviszony leggyakrabban (69,2 %) állandó jellegű és határozatlan időtartamú. Jelentős teret tölt be a diákmunka, gyakornoki munka (18,4 %). Az egyéb formák jóval kisebb arányban, de előfordulnak.
A válaszadók több mint háromnegyede (75,9%) főfoglalkozású dolgozónak tartja magát, aki tanul is; csaknem negyed részük (24,1 %) főfoglalkozású diáknak. A válaszadók többsége szerint (59,5 %), végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban. A válaszadók nagy többsége (18,3+62,8 %) bizakodó, hogy sikerül majd elhelyezkednie szakterületén belül. 4.3. Mennyire becsülné átlagosan az Ön szakján végzett frissdiplomások havi nettó átlagkeresetét? 1-3 évvel a diplomaszerzés után, Magyarországon, a szakterületen belül elhelyezkedettek körében (nettó, ezer Ft / hónap) A válaszadók a frissdiplomások havi nettó átlagkeresetét 148 ezer Ft ra becsülik, amennyiben a szakmájukban helyezkednek el (490 fő válaszai alapján). 4.4. Mi az a havi nettó átlagkereset, amellyel frissdiplomásként Ön személy szerint elégedett lenne? 1-3 évvel a diplomaszerzés után, Magyarországon, a szakterületen belül elhelyezkedettek körében (nettó, ezer Ft / hónap) A válaszadók a frissdiplomások havi nettó 267 ezer Ft-os átlagkeresettel lennének elégedettek, amennyiben a szakmájukban helyezkednek el (494 fő válaszai alapján). Tehát a hallgatók tisztában vannak azzal, hogy kikerülve a főiskoláról nem számíthatnak akkor jövedelemre, amire vágynának.
Ami a diplomaszerzés fő motivációját illeti, a válaszok összegzése szerint legfontosabb a szakmai, intellektuális fejlődés (50 %) és a magas jövedelem reménye (49,2 %). Fontos még a vezetői pozíció, karrier (30,2 %), a munkanélküliség elkerülése is (24 %), de a társadalmi megbecsülés már kevés jelentőséggel bír (16 %). Ennél a kérdésnél több válasz is megadható volt, ezért az arányok összege nem 100%-ot ad. A válaszadók közt a nők aránya (83,8 %) magasan meghaladja a férfiakét (16,2 %). 14 éves korában kevés válaszadó (2,7 %) lakott külföldi településen. Az érettségi megszerzése döntően a hagyományos iskolaszerkezetben történt; 47,3 % négy osztályos gimnázium, 38,8 % szakközépiskola arányban.
A középiskolás korba lépés idején legtöbb válaszadó (33 %) édesapja szakmunkás végzettségű volt. Jelentős a szakközépiskolát, technikumot végzett apák száma is (28,4 %). Ha összeadjuk az értelmiségi indíttatást sugalló számokat (gimnázium 5,7%, főiskola 10,7 %, egyetem 13,7 %), a hallgatók közel egyharmadát fedi le. A középiskolás korba lépés idején a válaszadók édesanyja leggyakrabban szakközépiskolai, technikumi végzettséggel rendelkezett (24,5 %). Jelentős a gimnáziumot végzettek (19 %) és a szakmunkások (18,3 %) aránya is. A felsőfokú végzettségűeknél az anyák az apákhoz képest gyakrabban (17,5 %) végeztek főiskolát, ritkábban egyetemet (8,9 %). Magasabb a legfeljebb 8 általánost kijártak aránya, 11 %. A válaszadók fele (50,9 %) úgy emlékezik vissza, hogy átlagos körülmények között éltek. Ennél valamivel jobb helyzetről számolt be egynegyedük (24 %); a szélsőségesen jó vagy rossz minősítés nem jellemző. Látható, hogy a válaszadók nagy többségénél (90,7 %) nem játszottak meghatározó szerepet a családi hagyományok a szakterület kiválasztásakor.
4. Eredmények... Eredmények, összegzés DPR, 2012 A 2012 évi DPR kutatás a 2007-ben, 2009-ben és 2011-ben végzett hallgatókat vizsgáló felmérése egy 183 fős mintán alapul, 12%-os válaszadási arány elérésével. A nemek, a tagozatok, a finanszírozási forma és a szakok létszámai nagyjából tükrözik a teljes populáció arányait. Többségben vannak a nők, a levelezősök, a költségtérítéses képzésben tanulók és a nagyobb létszámú Turizmus illetve Gazdász szakos hallgatók. A végzettek többsége jó tanulmányi eredménnyel rendelkezőnek vallja magát, 40%-uk a többi hallgatónál többre értékeli az átlagát. Ennek ellenére a válaszadók csaknem harmada nem szerezte meg a diplomáját közvetlenül az abszolválás után. A késés oka az esetek 65%-ában a nyelvvizsga hiánya volt. A többség azonban a diploma nélkül is kilép és boldogul a munkaerő-piacon (36%), és a válaszolók fele már tanulmányai alatt is dolgozott. Az alumni/öregdiák szervezet működéséről a válaszadók kétharmada tud, és csupán 1%-uk tagja ennek. Végzettség, tanulmányok. A kérdőívet kitöltők ötöde már rendelkezett felsőfokú végzettséggel, mielőtt megkezdte KJF-es tanulmányait, nagyjából fele-fele arányban felsőfokú szakképzésben, illetve főiskolai képzésben. Intézményünkben való végzés óta 17%- uk szerzett további felsőfokú képesítést, minden ötödik, mesterképzésben. Jelenleg is tanul a válaszadók 6%-a, harmaduk MA/MSc szinten. A következő 2-3 évben 15%-uk tervez továbbtanulást, de ezek kétharmada másik intézményben, nem a KJF-en, és csaknem 30%-uk mesterfokú tanulmányokat folytatna, de jellemző még a szakirányú továbbképzés iránya is. Volt hallgatóink nyelvismerete angolból a legjobb, az átlag 3,33 az 1-5-ös skálán mérve a tudásszintet. Németből a második legjobb az eredmény, az átlag 2,74. Franciául, olaszul, spanyolul nem tudnak a volt hallgatóink, az átlag csak 1,12. Oroszul kicsivel jobban beszélnek, itt az átlag 1,26. Kodolányis tanulmányaik alatt a válaszadók 7%-a tanult külföldön, minden második közülük 1 szemesztert, 1 alkalommal. A külföldi tanulmányok finanszírozásában a Tempus/Erasmus ösztöndíj (30 %) és a saját/családi finanszírozás (30%) a meghatározó. Munkát külföldön 18%-uk vállalt. A szakmai gyakorlatot a válaszadók túlnyomó többsége (91%) a tanulmányai alatt végezte, csaknem 40%-ukat a munkahely a későbbiekben alkalmazta is. Tanulmányai során a szakmájában dolgozott már a kérdőívet kitöltők 61%-a, amit jellemzően kapcsolatok útján (27%), vagy álláshirdetéssel szerzett (26%). A többség úgy véli (60%), hogy a végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban. Jellemzően az állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszonyt részesítették előnyben (96%). Az abszolutórium birtokában rendkívül sikeres elhelyezkedésről számoltak be a válaszadók: egy hónapnál rövidebb idő alatt 41%-uk, egy hónapnál tovább tartó keresés után 51%-uk talált munkát személyes ismeretség (30%) és álláshirdetés (40%) segítségével jellemzően - tehát használható, piacképes tudást szereztek. A többség véleménye szerint (60%) a végzett munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban. Leggyakoribb az állandó jellegű és határozatlan idejű munkaviszony (77%).
Az abszolutórium megszerzésekor illetve azt követően az első munkahelyén dolgozik 46%- uk, a másodikon 26%-uk és a harmadikon 17%-uk. A végzettség megszerzése óta a válaszadók csaknem 40%-a rövidebb-hosszabb ideig megtapasztalta a munkanélküliséget, háromnegyedük regisztrált munkanélküli volt. A végzés óta a külföldön történő továbbtanulás nem jellemző (7%), de a külföldi munkavállalási kedv inkább (18%). Ez a munka minden második esetben csak részben, és minden negyedik esetben egyáltalán nem kapcsolódott a felsőfokú végzettséghez. Csak a mintában szereplők 22%-a nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben. Munka. A jelenlegi munaerőpiaci helyzetet vizsgálva, a válaszadók 92% rendelkezik munkahellyel, a túlnyomó többségük (82%) alkalmazott, a munkanélküliek aránya 5%. A többség beosztott (58%), a felső vagy középvezetők együttes aránya 30%, ugyanakkor 14 százalékuk a diplomához nem kötött foglalkozást végez. A válaszadók bő egyharmada köthető a közszférához, többségük (62,5 %) más helyen dolgozik. A KJF-en megszerzett tudást munkájuk során többnyire használják a válaszadók (67%), 72% azt gondolja, munkájához a főiskolai diploma/ba/bsc képzettség a megfelelő, de 18% úgy ítéli meg, munkája nem igényel felsőfokú végzettséget. A válaszadók nagyobb része (60%) magántulajdonban lévő munkahelyen dolgozik, egyharmaduk állami vagy önkormányzatiban. A munkahely tulajdonlása teljesen magyar 65%-ban, a tisztán külföldi 25%-ban. A válaszadók fele közepes vagy nagyvállalatoknál dolgozik, csak ötödük kisvállalkozásnál, az önfoglalkoztatás ritka (2%). A munkahely ágazat főként a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (18%), a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás (14%) és az oktatás (13%). A végzetteket együtt tekintve a havi nettó átlagkereset 175.000 Ft. A legjobb év a 2007-es, az ekkor végzettek havi nettó átlagkeresete 181.000 Ft, de ebben szerepe van a munkahelyen eltöltött hosszabb időnek is. A válaszadók többsége (66%) heti 40-50 órát dolgozik, de nem ritka (15%) az 50 óra feletti munkavégzés sem. A főállású munkahely egyes jellemzőivel való elégedettséget vizsgálva legkevésbé az anyagi javadalmazás felel meg a válaszadóknak (2,6-os átlag az 1-4-es skálán), míg legjobban a munka szakmai, tartalmi része (3,15-ös átlag az 1-4-es skálán). Demográfiai jellemzők. A válaszadók közül a nők aránya 83%, a házasoké vagy tartós kapcsolatban élőké 60%, az egyedülállóké 37%. 18 évesnél fiatalabb gyermeke minden negyedik válaszadónak van. A felmérés idején majdnem minden tízedik válaszadó élt külföldön. Az érettségit hagyományos iskolaszerkezetben szerezte a többség: 50%-a 4 osztályos gimnáziumban, 39% szakközépiskolában. A válaszadók fele átlagos körülmények között élt ekkor, ennél valamivel jobb helyzetről számolt be egynegyedük. 88%-uknál nem játszottak meghatározó szerepet a családi hagyományok a szakterület kiválasztásakor. A KJF saját kérdései. Az 1-5-ös skálán a válaszadók többsége szerint jó elméleti oktatás folyt a KJF-en - az átlag 3,9 -, ugyanakkor a gyakorlati jellegű tárgyak jelenlétének nem ilyen jó a megítélése, az átlag 3,32. Az oktatás magas színvonalát elismerik a válaszadók, az átlag 3,81, és az órák megtartásával is elégedettek (4,56). Nagyra értékelik a KJF szakembergárdáját (4,23-as átlag), és publikációs tevékenységét (4,01-as átlag). Jónak ítélik meg a tanárok naprakész tudását (4,21-es átlag), pedagógiai érzékét (3,89-as átlag), és a számonkérést (3,86-as átlag az 1-5-ös skálán).
A végzett választ adók csaknem fele (49 %) gyorsan el tudott helyezkedni. Ritka, aki egy év után sem, de a megkérdezettek negyede nem nyilatkozott. A többség (57%) használja a diplomáját a munkája során, de egyharmaduk nem. Az 1-5-ös skálán munkakörükkel való elégedettség átlaga 3,71. A válaszadók többsége szerint a KJF-es diploma sokszínű és jól hasznosítható tudást ad (3,78-as illetve 3,64-es átlag), ugyanakkor nem tartják eléggé keresettnek a hazai munkaerőpiacon (2,9-es átlag az 1-5-ös skálán). A válaszadók több mint harmada támogatná egykori főiskoláját állásajánlatok, gyakorlati helyek felkínálásával, vagy személyes tanácsadással, míg anyagi támogatásra csak 7% vállalkozna. A 2012 évi DPR kutatás aktív hallgatókat vizsgáló felmérése egy 530 fős mintán alapul, 12%-os válaszadási arány elérésével. A válaszadók megoszlása nagyjából tükrözi a populációs nemenkénti, szakonkénti, és finanszírozási forma szerinti arányokat. Jelentős nőtöbblet, a gazdálkodástudomány képzési területi dominancia és kétharmados költségtérítéses hallgatói túlsúly valósul meg. Tanulmányok. A válaszadók több mint fel úgy véli, jó eredménnyel végzi tanulmányait, minden harmadik érzi iskolai átlagon felülinek a teljesítményét. A következő 2-3 évben minden második hallgató tervez továbbtanulást, legtöbben mesterképzésen és szakirányú továbbképzésen, jellemzően a Kodolányin. Minden ötödik válaszadó már rendelkezik felsőfokú végzettséggel, leginkább alapfokú diplomával, illetve FSZ oklevéllel. A 2012-ben aktív hallgatóink körében az angol nyelvtudás a legáltalánosabb. A válaszadók 90%-a valamilyen szinten beszél angolul (az átlag 3,24 az 1-5-ös skálán). A második legkedveltebb nyelv a német, ezt a hallgatók kétharmada beszéli többé-kevésbé, de az átlag már csak 2,38, gyengébb az angolnál. A francia, az orosz és az olasz nyelv ismertsége sajnos elenyésző, az átlagok közel azonosak (1,27 és 1,26), még gyengébb a spanyol (1,22). A válaszadók 7%-a próbálkozott a külföldi tanulással, a döntő többség egy szemesztert töltött kint, egy alkalommal. A külföldi tanulmányok finanszírozásában a Tempus/Erasmus ösztöndíj (45%) és a saját/családi finanszírozás (40%) a meghatározó. A külföldi munkavállalás már gyakoribb: 18%-uk már dolgozott, és a diploma megszerzése után minden harmadik hallgató tervez ezzel. Munka. A felmérés időpontjában a válaszadók csaknem kétharmada dolgozott, jellemzően állandó jelleggel és határozatlan időtartammal. Említésre méltó még a diák-, és gyakornoki munka. A válaszadók háromnegyede inkább főfoglalkozású dolgozónak tartja magát, aki tanul is. A többség úgy véli, munkájukhoz a saját és a kapcsolódó szakterületeken végzett tanulmányok felelnek meg legjobban, és 80%-uk bizakodó, hogy sikerül majd elhelyezkednie szakterületén belül. A válaszadók a frissdiplomások havi nettó átlagkeresetét 148 ezer Ft-ra becsülik, amennyiben a szakmájukban helyezkednek el, ugyanakkor 267 ezer Ft-os átlagkeresettel lennének elégedettek. A diplomaszerzés fő motivációi a szakmai, intellektuális fejlődés (50%), a magas jövedelem reménye (49%), a karrier (30%), és a munkanélküliség elkerülése is (24%).
Demográfiai jellemzők. A válaszadók közül a nők aránya 84%. Az érettségit hagyományos iskolaszerkezetben szerezte a többség: 47%-a 4 osztályos gimnáziumban, 39% szakközépiskolában. A válaszadók fele átlagos körülmények között élt ekkor, ennél valamivel jobb helyzetről számolt be egynegyedük. 91%-uknál nem játszottak meghatározó szerepet a családi hagyományok a szakterület kiválasztásakor.