KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÓJA
-121-58 8 KJiKTUSZKf.eÍI,(ípZJÍKKÖR - K É Z I R A T K É N T - Kondér István oklevelm»ranydipiomá8 erdőmérnök, B.G.T.V. nyugdíja.s dolguzója, a Csili" Kaktuszkor elnöke. I.O.S. tag.
-122- Kondér Istrán 1897-1975 Búcsúzni, búcsúztatni mindég nehéz feladat. Pár sorban összefoglalni egy munkás életet szinte a lehetetlennel határos. Hosszú idö kell ahhoz, hogy Szakkörünk elnökének mindannyiunk által szeretve tisztelt Kondér István bátyánknak eddigi munkásságát felmérjük. Hirtelen távozott el körünkből, szinte hihetetlennek tűnik, hogy kedves, mindég mosolygó arcát többé nem látjuk közöttünk. Hogy mit jelentett személye a magyar kaktuszgyüjtés történetében mindannyian éreztük. Ötven éves gyűjtői tapasztalatának gazdag tárházából bőven és szívesen osztogatott a hozzá fordulóknak. Irodalmi munkássága, előadásainak színessége, magas szintű irodalmi ismerete, nemzetközi szinten is eusmert volt. Munkásságának megbecsülése képpen több külföldi egyesület választotta tiszteletbeli tagjává. így az los /International Organization for Succulent Plánt Study" az "UNESCO" elismert segítő szerve./ is elsőként választotta a magyar gyűjtők közül tagjai sorába. Tanulmányait a Soproni Egyetem Erdőmérnöki karán 1925-ben fejezte be. Ez évben kapta meg az aranydiplomáját. Biológiai ismerete, latin tudása a szép magyar beszédért folytatott harca közismert volt. Mély érzésű ember szeretete, csendes anekdotázó kedve önkéntelenül csodálójává tett mindenkit akivel kapcsolatba került. Az egész magyar kaktuszgyűjtés Pista bácsija volt. Ennél szebb, magasabb cimet nem is lehetett volna adni számára. Szakkörűnknek 1971 óta volt elnöke. Munkássága a Szakkörünk életében döntő jelentőségű eredményekre vezetett. Kis lapunk lektorálásával, cikkeinek közérthető stílusával sok örömet szerzett tagságunknak. Leik es örömmel vett részt minden jelentősebb kaktuszos eseményen. így augusztusban a debreceni kiállításon még sokan talállcozhattak Vele. Senki sem merte volna álmodni, hogy sajnos utoljára látja a kedvenc növényei, számtalan jóbarátja között. Halála, nemcsak Szakkörünknek, de az egész magyar kaktuszgyüjtó társadalom számára pótolhatatlan veszteség. Emlékét szivünkbe zárva őrizzük, s az általa megkezdett munkát az Ö szellemében igyekszünk tovább folytatni. BARTALIS IMRE
Kubai kaktusz-ritkaságok MEbOCACTUS MATANZANUS. LEÜN Cikkem elözö részének bevezetőjében arról irtam, hogy élnek Kubában kaktusznemzetségek, amelyek régen /talán több millió áwel ezelőtt/ a mainál sokkal nagyobb, összefüggő területeken élhet.ek. Ma már azonban csak szigetszerű maradvány-populációik vannak, melyek minde.i;yike önálló fajnak tekintriető. Ilyen az előző részben emiitett Leptocereus-nemzetség, ás ilyen a Melocactus-nemzetség is. Kuba területéről eddig négy Melocactus-fajt irtak le, elsőként 1912-ben Britton és Rose a M. harlowii-1. Több, mint husz év telt el ezután, mig 1934-ben León páter h'rom ujabb Melocjctus-fajt irt le. Ezek a következők: M. acunai, guitarti és matanzanus. Kuba Melocactus-fajai elterjedésük alapján h rom fajcsoportba sorolhatók, L Nyugati fajcsoport M. matanzanus. 2. Középső fajcsoport M, guitarti. 3. Keleti fajcsoport M. harlowii ás M. acunai. Az egyes fajcsoportok nemcsak elterjedésileg, hanem morfológiailag is jól elkülönülnek egymástól. A Keleti fejes port azonban - saját kutatásaink alapján - nagyon fajgazdagn.ak bizonyult, Ugy tűnik, Oriente déli tengerpartja a Melocactusok géncentrumának tekinthető, egymástól elkülönülten /egyes esetekben egymáshoz nagyon közel/ morfológiailag jól meghatározható fajok élnek itt. Az eredményről most még korai lenne beszámolni, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy sikerűit több, a tudományra uj fajt gyűjteni, s egészen bizonyos vagyok abban, ezzel még nincs felkutatva Oriente valamennyi Melocactus-faja. Ezen a helyen csak egy Melocactus-fajról szeretnék imi, ez pedig a Melocactus matanzanus León. Ez a legkisebb termetű kubai Melocactus, a Nyugati fajcs.jport jelenleg ismert egyetlen faja. Kistermetű, lapított pogácsaalaku növény; széjjel-görbülő világosszürke tüskézetével és r..élyen a cephalium-serták között ülő apró virágjával nagymértékben eltér Kuba többi Melocactus-fajától. Az, M, matanzanus a havannai.:atctus.,-gyűjtemények leggyalcraoban látott Melocactus-faj^., s a nemzetségnek ez az egyetlen f^ja, mely Havanna na^jyon cselcély s^^ámu virágüzletében i^.onként pénzért is megvásárolható. A forgalomban lévő növények biztosan ne kultur példányok, ez azt mutatja, hogy lelőhelyét ma is ismerik is a gyűjtök időnként felkeresct. Leirója, León 1934-ben igy.latárosta meg a M. matanzanus lelőhelyét: "En colonias a veces nunierosas, en el Cuabal de las Tres Cei'oe..-;, al norte de Corral Nuevo /Ma anzas/" - vagyis Matanzas te.rtomcnyban, Corral Nuevo nevű telepi-uéstöi és akra, a Cuabul de las Tres Ceibae nevű hegyen telepekben él, az egyes tele ékben gycj-:ran s ;émos növény van.
-124- Matanzas városa Havannától keleti irányban, mintegy loo km- re fekszik, a kát várost na gyon jó minösigü, kétszer két sávos autóút, a "Via Blanca" köti össze. Erről az útról ágazik el dali irányban az a bekötőút, mely Corral Nuevo- n is átmegy. Az már tárképről nyih/énvaló volt, hiogy a Cuabal de las 'J res Ceibiis nevű tiegyet valahol Corral Nuevo és a Via Blanca között kell keresnünk. Korábbi tapas^italataink alapján azonban nem akartunk magunk neki vágni az útnak, jróbáltunk keresni valakit, aici a helyet személyesen ismeri, mert egy kistermetű kaktuszt vaktában megtalálni egy hegyen nem sokkel könnyebb, mint tüt a szalmakazalban. Havanna és Matanzas között mintegy filuton egy fjilus-.:éli f rmon lakik keaves kc*ktuszgyujtő b^ríitunk, Carlos Estevez Montes de Oca, akinek hoss u neve barátok Icözött "Tio Carlos"- ra /Kó.roly bácsi/ rövidlil,0 valamik or régen személyesen is gyűjtötte a matanzanus-1, szívesen vállalkozott arra, hogy a veze.önk lesz. Lehe.öségeink összeegyezteíése után az utat 1975. március 2-re terveztük. Tio Carlos óvatos volt, beszervezte. egy havannai kaktuszos barátját is, aki nemrégiben gyűjtötte a növényt. Korán reggel a t-.lálkozási helyen Tio Carlost meg is találtuk, de a gyüjtőtársno.k nyomi\ veszett. Valahogy elkerülhettük egymást, mert amikor a lakásán kerestük, ott azt a választ ^captuk, hogy már elment. Nem baj - mondta Tio Carlos - ismer Havanna egyik peremvárosában egy kaktuszgyüjtőt /fiatal, onevü festőművész/, aki szintén nemrég gyűjtötte a matanr.anust, ő biztosan otthon lesz és szívesen eljön velünk. Irány tehát Cotorro. Itt sem volt szerencsénk, ő sem volt otthon. Vagy kétórás időveszteség után indultunk csak el Corral Nuevo felé, igy nem ccoda, hogy a legmelegebb déli órákban 11 óra Icörul ér'.ceztunk meg a f lub^-. Ott magunkkal vitt elemózsiánkból megreggeliztünk /vagy megebédeltünk/, majd az autót egy parasztház mellett hagyva csak minimális felszereléssel indultunk el a Cue^bai de las Tres Ceibas irányába vezető uton. A negy aljáig kb 5-6 km-t gyalogoltun!: egy rosszminaségü földúton; ha nem öreg Skodánkkal, nanem terepjáróval, mehettünk volna, ezt a gyaloglást elkerülhettük volna, A Cuabal de las Tres Ceibas nem egy hetiy, hanem inkátft) egy hegyvidék, kiterjedése ha nem is éri el pu Budai hegyekét, talán megközelíti. Anyaga nagyon érdekes, szür'cés-zöldes kőzetfajta: a sjeipentin. Ez a vulkáni eredetű anyag valaha a fenger szine alatt emelkedett ki és ere.etileg ott is szilárdult meg. Kuba legősibb talajai szerpentieen alakultak ki. A hegység növényzete száraz ritkás bokorórdő, tövises cserjék, törpe pálmák és Agavék /valószínűleg A. ekmanni, még senki nem határozt.. meg/ adják jellegzetes '.tápét. Azt tudtuk, hogy a malanzanu^t a legszáraz.íbb részeken, talán a gerinceken kell keresnünk, mert a Melocactusok árnyékban nem nőnek fel. Hogy jó uton járunk, a.i;t abból láttuk, hogy az ut mentén egy hegyi parasztház előtt /parasztházon itt pálmakunyhót kell érteni/ néhány s.;ép, konzervdobozba ül letett matanzanus-példány hivta fel magára a figyelmet. Elhal d- tunk a h'z előtt, s elég sokáig Icerestűnlí valamiféle ösvényt a hegy gerince felé. Tio Carlos.letven évét megna^udtoló f..,ri^eséggel lonolt előliünk hol fel-, hol lefelé, de nem jutottunk eredményre.
125- Vaktáb n nem mertünk nekivágni a tüskés sűrűségnek. Vágul is kb 1 órai keresgélés után visszamentünk az előbbi parasztházhoz megkérdezni a helyes utat. Ott egy öreg, szikkadt hegyilakó ráállt, hogy némi ellenszolgáltatás fejében elve.et minket a kivánt nelyre. A rekkenő hőségben tempónkat mérsékelve gyalogoltunk tovább, s közben az öreg elmesélte, hogy nagyon jól ismeri ezt a aktuszt /tudta a tudományos nevét is/, ő itt született a hegyen, s évtizedek óta ö vezeti a lelőhelyre az időnként /néhánv évenltént/ megjelenő idegeneket. Mintegy egyórás ut után megáll, az öreg. A keresett helyre értünk - jelentette ki - s azt tan csolta, hogy szétoszolva keressünk tovább. Alig néhány perc u'.án felharsant Tio Carlos örömteli hangja, ami a matanzanus megtalálását adta hirűl. A legsivárabb, legs:;áraz.?.bb kösivaiagos területeken, egymástól kb. 200 méternyire két helyen is találtunk elég nagy telepeket, az egyiken tucatjával nőttek az öreg pldányok, s körülöttük fiatal magoncok is lapultál; a kövek között. Örömünkben teljesen elfeledkeztünlt a fáradts gról és a szomjuságról, nekiláttunk fényképezni és gyűjteni. TkjCarlos megtöltött egy karto;.dobozt kaktuszokkal s mi is szedtünk jónéhányat, ügyelve arra, nehogy egy-egy foltot kiirtsunk. Visszafelé megpi.ientűnk al.;almi vezetőnk h zánál, ahol megszegve a.r.agyar kolónia orvosának egészségügyi elöir'sait, tikkidtan ittunk a kut vizéből, A tiáztól lefelé _zután Corral Nuevo-ig az ut sokked hosszabbnak tűnt, mint felfelé volt. Amikor megláttuk a Sko.ia kék szinét, már alig támolyogtunk. Másfél ór val icésőbb a farmján leraktuk Tio Carlost, s ujabb mr.sfál óra múlva már Havannában voltunk, azcal a jóleső tudattal, hogy ismét egy olyan kaktuszos-élménnyel lettünk gazdagabbak, amely ritkán jut osztályrészül európaiaknak. Mészáros Zoltán Telelt etési gondok Amit e rövid kis bevezetőben elmondok Önöknek bizonyára már többször hauották, mégis ugy gondolom, hogy az előadott anyag jobb Áttekintéséhez segíteni fog a régi ismeretek fel^jltása és főleg az összefüggések ismételt megvilágítása. Mint tudjuk, a magasabb rendű növényi élet alapfeltétele az elegendő fény, megfelelő hőmérséklet, megfelelő mennyiségű és minőségű víz, elegendő táplálék és megfelelő talaj. Ha az első négy közül bármelyik hiányzik a növény elpusztul. Ezdc az alapfeltételek egymásra kölcsönösen hatnak, bizonyos mennyiségi és minőségi egyensúly szükséges ahhoz, hogy a növény jól-rosszul megélliessen.
-126. A növényeknek, igy a kaktuszok nak is szükségük van vegetációs szünetre, pllienésre. Ez alatt az idö alatt készül fel a növény a következő nagy erőtes zltésre, a fajfenntartásra, amelynek látiiató jele a virág és a termés. Ez a vegetációs szünet azonban a kaktuszoknál nem hideg miatti pihenés, hanem száraz pihenés, hiszen hazájulcban ennek ideje a meleg évszak", mikor hónapokig nincs csapadék. A teleltetés az őszi előkészítéssel kezdődik. Általános szabály;^ sokat szellőztetni az öntözés fokozatos csökkentése mellett. + 8 C, hőmérsékletnél még bőségesen szellőztessünk, ennél hidegebb időben csak a levegőcsere ajánlatos, tehát Inkább gyakran, mint hosszasan. Az utolsó öntözést október végén, egyik szép napsütéses reggel végezzük, hogy növényeink naplementéig megszáradjanak. Ajánlatos kombinált növényvédőszert használni. Novemberben már ne öntözzünk, még szép időben sem. LehetneK ugyan langyos nappalok, de az éjszakák hidegek, a napsütés kevés és gyenge. Ilyenkor az öntözés után éjszakára is vizesen maradt növény majdnem biztosan berothad. Mi gyakorlati emberek vagyvuik-, tehát ne alkalmazkodjunk mereven a napt&rlioz, hanem a mindenkori időjáráshoz. Még a hőmérőre se bízzuk magunkat teljesen. Pld. csípős hűvös van + ^ C. de a nap ragyogóan süt. Ennek hatására az üvegházban 2 o - ra is felszökhet a hőmérséklet és ha ilyenkor nem szellőztetünk, bizony tavasszal néhány kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Hasznos útmutatásokat kaphatunk a Televíziótól minden pénteken 18 órakor, az 5 perc meteorológia c. adásból De ha figyelünk a természettől is kaphatunk Jelzéseket. Pld. a mult évben október 2o-án reggelre lehullottak a diófa levelei. A kintlévo kényes fajokat aznap behordtam az üvegházba, a s.zabadföldben levőket pedig éjszakára letakartam. És bizony O - s éjszaka következett. Néhány nap múlva cinegék Jelentek meg a kertben. Erre pánikszerűen kiástam a s.zabadfdldben levő kaktuszokat és fedél alá hordtam őket. Ez idejében történt, mert még takarás alatt is lett volna fagykár. A végleges téu beszáuásolást elő kell készíteni, ennek módja az elhelyezési lehetőségektől függ. Vannak azonban általános szabályok, mei> ek minden teleltetési formára érvényesek. Ilyenek: az optimális téli hőmérséklet +8 és 12 C között van. Ez azonban átlag, melytől a rövid ideig tartó és nem szélsőséges eltérések semmi bajt nem okoznak. A tielyiség feltétlenül száraz legyen és jó ha világos, de a felnőtt egészséges kaktusz egy sötét dobozban is áttelel. Lehetőleg minden növényünket vegyük szemügyre. Beteg példányokkal ilyenkor már többnyire reménytelen a kísérletezés, a többiek megóvása érdekében inkább semmisítsük meg. Az állati kártevőket azonnal elpusztítani, a növényt pedig további megfigyelésre tegyük külön. Ha a növényen nyílt seb van ezt gipszel bőven "lintsük be. Az oltványalanyokról a sarjakat távolítsuk el, a sebet ugyancsak gips^l szárítsuk.
-127- Es most vegyük sorra az egyes tartási módok szerint alaktiló teendőket. Szobai kultúránál. A pihentetést az elss fűtéssel együtt kezdjük. A cserepeket tisztítsuk meg. Legjobb teleltető hely a fűtetlen szoba, ahol a már emlitott hőmérsékletet tartani tudjuk. Ennek hiányában megfelel kamra vagy száraz, huzatmentes pince akkor is, ha sötét. Nyirkos pince a penész és rothadás melegágya. Gondoljunk arra is, hogy a patkány, egér, svábbogár ós pincebogár /hivatalos nevén ászka/ számára a kaktusz kivánatqs csemege. Végső szükség esetén a kaktuszok föld nélkül, újságpapírba csomagolva, vagy egymás mellé dobozba ralcva, de mindig gyökérrel lefelé állítva is áttelelnek. Balkon kertészetnél. Szabad tartás esetén a balkon fekvéséről /keleti, déli/ és szélvédettségétől függően, éjszakai letakairással, amig lehet hagyjuk kint növényinket. Kedvezőbb a helyzet, ha szabályozható fűtéssel ellátott üvegszekrényeink vannak. Éjszakára azonban ezeket is tak arjuk le. Téli elhelyezés mint a szo bák ulturánál Kerti hidegágy kultúra. Ha üveggel fedett, éjjeli takarással késő őszig kinn tarthatók a növények. Elektromos fűtő berendezéssel még kedvezőbb a helyzet A fóliával fedett ágy csak addig tartja a meleget amig a nap süt. Gyorsan lehűl, csak rövid ideig és gyenge fagy ellen véd. Ezért az éjszakai fagyok beálltával ne kockáztassunk. Szabadföldi kultúra. Így többnyire az oltásalanyokat vagy nagyságuk miatt másutt el nem helyezhető példányokat tartunk. Októ ber második felében ajánlatos a lédús Opuntiákat és a szintúgy le nem takartiató Cereus féléket behordani. Az Ecliinopsisok november elejéig kinn maradhatnak, ha éjjelre fóliával letakarjuk őket és erre lo-h cm. vastagon lehullott falevelet teritűnk. A szabadföldből kiásott növényekről a földet lerázzuk, majd fagytól és esőtől védett helyen néhány napig klteritva tartjuk, hogy a maradák főid és a gyökérsérülések megszáradjanak. Az Opuntlák és Cereusok ládában, vagy dobozban egymás mellett, a gyökerűkre állítva teleltethotök. A rövid Cereus csonkok és gombkaktus.'.ok papír, vagy jutazsákban ömlesztve baj nélkül tavas.zig eltarthatok. Fóliazsák nem jó, mert a növény télen is lélegzik. Mind a ládázott, mind a zsákolt növényeket ajánlatos poralaku rovarirtóval ünoman meghinteni. És végűi az üvegház. Aki üvegház építésére munkát és pénzt áldoz, az már többnyire régi és tapasztalt gyűjtő, aki tisztában van az adódó problémákkal és ismeri a megoldásokat is. Ha e- setleg volna valami megbeszélni való, amit tudok, szívesen átadom. Nem beszéltünk még a kis magoncok átteleltetéséről Ezekkel, ha zárt edényben keltek és a kultúra egészséges, tavaszig semmi teendő sincs. Egyaránt Jól megvannak fűtött, vagy fűtetlen szobában, de mindig a legvilágosabb helyen. A tálban vagy dobozban lévő apróságok azonban csak világos és hűvös helyen tarthatók. A teljes kiszáradástól megóvandó havonta egyszer langyos vízzel szívassuk meg őket, persze módjával.
-128- Komoly probléma; a téli veszteségek és mit tehetünk ellen. Hát bizony nem sokat, de azért egyókét dolgot mégis. Régi igazság: legjobb gyógyszer a megelőzés. Az öntözésről, a növényvédőszerekről, az elhelyezésről, a hőmérsékletről és a szellőzésről már beszéltünk. Néhány szót a talajról A nehéz, kötött talaj kiszáradáskor megrepedezik és elszakítja a gyökereket. A szervestrágyával dúsított, zsiros humuszos főid felhizlalja és deformálja a kaktuszokat. Tapasztalati tény, hogy ezek fogékonyak a betegségekre, rosszul bírják a téli szűkös hónapokat és rövid életűek. A pusztulások oka legritkább esetben a kiszáradás /bár fiatal egyedeknél ez is előfordul/ hiszen az egészséges növény 6 hónapot sőt egy évet Is kibír teljesen szárazon. Az ok rendszerint valami betegség, esetleg évek óta lappangó kórokozó, de ugyanígy lehet a gyökéren élősködő állati kártevő is. Ha a növény tenyészcsucsán szines vagy sötét foltosodás látható, finom szitával Pundazolt, Zinebet vagy Orthocidot puderszerűen hintsünk rá. Hogy honnan vegyünk Ilyen kis fátyolfinom szitát? Egy kis orvosságos üveg és kiselejtezett női harisnya darabkája kell hozzá. Gyakran a Cereus-félék oldalán felhólyagosodás szerű duzzanat keletkezik. Ezt szeszbe, akár den. szeszbe mártott kis puha e- csettel többször is kenjük be. Ha rothadást észlelünk, ez többnyire a gyökémyak betegsége, a növényt mindaddig faragni kell, amig az edénynyaláb vágási felülete tiszta és foltmentes. Ha a csonk elég nagy, a sebfelületet mártsuk gipszbe és felállítva hűvös helyen tartsuk tavaszig. Valószínűleg sikerül meggyökereztetnt Tetű, atka kilertására télen permetezést nem alkalmazhatunk, de nagyon jó porzószerek vannak, nálam igen bevált a Mala. A magoncok sem a kiszáradástól pusztulnak el, hiszen szukkulensek, hanem főleg az algáktól és másodsorban a penészgombáktól. Az algákkal szemben télen már tehetetlenek vagyunk, ezeket ártalmatlanná tenni csak savanyu talajjal, savanyitott öntözővízzel lehet Ha penészedést észlelünk, a fertőzött nyövénykéket csipesszel emeljük ki és utónna a környéküket de akár az egész tálat Pun. Zln. vagy Ortho.-val finoman szitáljuk be. Befejezésül: a vízhiány következtében beálló zsugorodás, ráncosodás természetes állapot és ha a növény egyébként egészséges, tavasszal az életműködés megindul. Reménytelenül múmiának látszó növényeket is sikerűit már melegfürdővel és táp sóoldattal életre kelteni. Részlet a szerző 1974, októberében tartott előadásából. Kemenes Ernő
-129- A nagy virágú Mamilláriákrói Mammillaria fiuelzowiana. /Werdermötnn/ Backbg. /Krainzia_guelzowiana/ Növénytesü 7 cm magas i's 4-6 cm 0 gömbölyű /nagyobb is lehet/ Középtövis: 1 db 8-10 mm hosszú, finom kampós, sárgás vagy vörösesbarna Peremtövis: 60-80 db több sorban, fehér, hajszeru, 1,5 cm hosszú. Virága: 5 cm hosszú és 6 cm 0 4-5 napig nyilik, sötétbibor. Termése: piros, hosszúkás Magja: 1,5 mm nagy fekete. Lelőhelye: Mexikó / Durango / Mammillaria longiflora /Br. & R./ Backbg. Növénytest: gömbölyű, vagy hengeres, 6 cm m;\gas és 5 cm 0 Középtövis: 4 db világossárgától a vörösbarnáig 2 cm hosszú. Peremtövis: 30 db 1-1,3 cm hosszú, fehér. Virága: 4,5 cm hosszú és 4 cm 0 bibörrózsaszinű. Termése: kicsi, mélyen űlő, hosszukáskerek. Magja: fekete, kicsi, a növényen hosszú ideig m^. rad. }ielöhelye: Mexikó /Durango/ Mammillaria napina. J.A. Purpus. Növénytest: félgömbölyü, 4-6 cm széles Középtövis: a típusnál hiányzik. Peremtövis: 10-12 db 8-9 mm hosszú, iveit űveg.vzerű fehér vagy sárgás, összefon- dott. Virága: harangszerű, 4 cm 0 sötétrózsa vagy világos vioiettrózso. Termése: piros, hosszúkás. Magja: fekete. Lelőhelye: Mexik ó /Puebla./
-130- Mainillaria nanina Mommillaria saboae. Glass. Növénytesti kicsi, egyes, vagy sarjadzik, 1^2 cm széies és magas. Középtövis; nincs Peremtövis: sok, 17-25 db nagyon rövid és finom, 2 mm hosszú, fehér vagy sárgásfehér. Virága: hosszucsövü, 4 cm hosszú és ugyanilyen 0 rózsa, a töve és a széle halványabb. Termése; a növénytestben marad. Magja: fekete, nagy, gödrös. Lelőhelye: Mexikó, /Dél nyugati Chihuahua/ Mammillaria tetrancistra. /Engelmann/ Br.icR. /Phellosperma tatrancistra/ Növénytest: egyes vagy sarjadzik, 30 cm magas. Középtövis: 1-4 db kampós, tuszaru cm hosszú sötétbarna vagy fekete. Peremtövis: 30-60 db finom tuszerii, fehér, barnás heggyel, 1 cm hosszúak. Virága: 4,5 cm hosszú és ugyanilyen f> hosszucsöves, biborrózsaszin
-131- Terméae: piros, hengeres, 3,5 cm hosszú Magja: fekete, hagy 2 mm Lelőhelye: USA /Arizona, Nevada, Kait- Kalifornia/ Mexikó /Alsókoliíornia./ Mammillaria theresae. Cutak. Növénytest: egyes vagy a tőnél sarjadzik, 2-4 cm hosszú és lomm Cf kicsi. Középtövis: Perem tövis: Virága: Termése: Magja: Lelőhelye: 22-30 db nagyon finom fésí-iszerüen állók, 3 mm hos SZU, áttetszően fehéres vagy sárgásfehér. hosszucsövü, 20 mm hosszú és 30 mm 0 violett-bibor. a növény testében marad. nagy fekete, gödrös, a hilum oldalt. Mexikó /Durango, Conelo Pass/ Mammillaria wrightii. Kuntze. Növénytest egyes, gömbölyű, sötétzöld, 4-8 cm (j) Középtövis: 2 db 1,2-2 cm hossz.i, az alsó kampós, sötétbarna vagy fekete, vékony tűszerű. Peremtövis: 12-14 db 9-12 mm hosszú nagyon finom, fe.iér, a hegye barnás. Virága: tölcséres, 2,5 cm hosszú ás 0 biborszinü. Termése: bíborvörös ováliskerek, 2,5 cm hossu. Magja: fekete, tojásalaku gyakran pontozott. Lelőhelye: Mexikó. /Chihuahua, a Santa Maria tónál/ USA /New-Mexikó és Texas, Anton Chico-nál és a Rio Pecosnál./ PF.I.HASZNÁLT IRODALOM. C. Backeberg: Die Cactaceae V, kötet R. T. Craia: The Mammillaria Handbook,
-132. Kakteen und andren Sukkulenten 1970-74 évfolyamtü Castaceas y Suculentas Mexcanas. 1965-69 évfolyamai, The Journal of Mammillaria Society 1974. 3. 1975. 1. W. P. Maddams: Interesting Newer Mammillarias Nagysurányi Miklós HydrO'kuliura mufény alatt 1974. április 26-án volt egy éve, hogy téglatörmeiék-homok 2:1 arányú keverékébe néhány kaktuszfaj magját vetettem el. Célul azt tűztem magam elé, hogy kipróbálom I. A Zalyetajeva módszerét, azaz napfénylámpák fénye alatt nevelni hosszabb időn át kaktuszmagoncokat és hogy megfelel e ez a módszer minaen kaktusznak, másodszor pedig, hogy bebizonyítsam, a legkényesebb kaktuszfajt is fel lehet nevelni magról felnőtt koráig mütalajon és ezzel eltörölni azt a hibás elgondolást, miszerint ilyen módon csak az epiphyta kaktuszokat /Ripsalis, Zygocactus, Epiphyllum/ lehet nevelni. Régebben már vetettem néhányszor az emiitett tégladara-homok keverékbe január-február hónapban müfény megvilágítás mellett, de az áttüzdelés után a magoncokat normális kaktuszföldbe ültettem. Egy év eltelte után már lehet az eredményt számbavenni. Céltudatosan vetettem mindenféle fajú magot, ne mondhassa senlcí, hogy csak kevésbé kényeseket vetettem, mert ezek mindenhol jól fejlődnek. Az alábbi magvakat vetettem: az Észak-Amerikaiakbób Astrophytum asteriast, capricornét, myriostigmát, ornatumot, Hamatocactus setispinust, és hamatacanthust, a Dél-Amerikaiak közül Pseudolobivíát, Echinopsis hybridet, Cereus jamacarut, Eriocereus pomanensist, Satiechinopsis mirabilist, Prailea castaneát és cataphractát, valamint Gymnocalycium mihanovictiiit. Amint látható, van közöttük minden tájról való, kényes is, nem kényes is. Az Astrophytumokat és Praileákat, mint kényes gyökérzetüeket oltani ajá nljuk. BTos milyenek lettek kaktuszaim egy év múlva? A kis szobai üvegszekrényemben volt 3 napfénylámpa /LDC- 20 tipusu, 20-20 W/ összesen 60 W. Pehéres égszínkék fényt árasztottak. A!;aktuszok eleinte a lámpáktól 2,5-3,0 cm-re voltak.
-133- Később azonban, mikor egy-egy faj, vagy nemzetség egyedei nem egyenletesen nőttek ugyanabban a tálban, a kaktuszokat kissé eltávolitotiam a lámpáktól, hogy tenyészcsucsuk ne perzselődjék meg. Igy a lámpáktól 3-6 cm-re kerültek. Most a Gymno. inihanovichii 2-3 eg/ede olyan, mint a normális talajban neveltek, és telepitettek, erőteljesek 2-2,5 cm átmérővel, bőrük szine barnás-lila, töviseik erősek. Ezek a kaktuszok a legszebbek, semmit nem dehormálódtak. Utánuk kell megemlíteni az Eriocereus pomanensiseket, jó formájúak lettek, 3-5 cm magasak, bőrük szine kissé lilás. A Cereus jamacaru 8-10 cm-re meg nőtt, kissé megnyultnak látszik ez a társaság. Az Astropnytumok közül az asterias, az asterias x capricorne, a tiszta capricorne és az ornatumok kissé megnyúltak. Ezek közül pusztultak el néhányan, noha nem kényesek, de nagyon sürüen nőttek egy-más mellett, érintkeztek és a locsolás után a testükön maradt a viz. Legalább is én igy gondolom. A myriostigmák eléggé megnyúltak, de egy- két teleltetés után megjavithatják alakjukat. Legjobban az Astroph. myriostigma v, nudumok nyúltak meg, valósággal cereus alakjuk lett, magasságuk 4-6 cm, vastagságuk 0,5-l,0 cm. Ezeknél már csak az átoltás, a "fejelés" segíthet. Eléggé megnyúltak a Pseudolobivíák és az Echinopsisok ís, de ez az utóbbiaknál nem híva, mert még könnyebben lehet reájuk oltani. Nem csodálkozom azon, hogy a fényigényesebbek megnyúltak, de azon igen, hogy miért nem nyúltak meg az asterisok és a capricornék, a Prailea castanea, és a cataphracta és miért nyúlt anynyíra a csupasz testű Astr. myriostigma v. nudum? A többiekkel együtt itt neveltem a Gymno. mihanovi^ii f. rubrát Myrtiüocactus geometrízans alanyon. Jól is fejlődött, két kis hajtást hozott. Erősen megnyúlt a Mam. saboae Epsís hybr. alanyon, de aaott 20 sarjacskát. Mikor a csúcsuk megközelítette a lámpát 1-2 cm-re, egészen szép alakúak lettek. Ilyen a Neochil. glaldrescens ís, a csúcsa egészen normális, éppen igy a Gymnocactus beguinii- és a Solisia pectínatáé is. A Neoporteria multicolor semmit nem deformálódott, az Echinomastus kakui kissé megnyúlt ugyan, de 3 hajtást hozott. Megnyúltak még a Mam. woodsii, meg a Neochilenia krausei. Néhány Paródia species azonban rendesen fejlődött. A kissé megnyúlt növényeket nem kell visszaoltaní, és gyökereztetni a csucsi részüket, mert 1-2 teleltetés után ők is visszak.apják normális alakjukat. Igy történt nálam a Reb. marsonerii^ veu Ennek az lehet a magyarázata, hogy télen a nedvességhiány miatt kaktuszaink összezsugorodnak, tavasszal viszont pedig, mikor újra vízhez jutnak, nem minc en sejt kaphatja vissza rendes formáját újra, mert a nyaki rész nem tud vastagodni. Ezért a kaktuszok télen kigömbölyödnek, lelapulnak, ezt vettem észre L A. Zalyetajevánál néhány Ariocarpuson. Az elsö évben olyanok voltak, mint egy- egy kis karácsonyfa, nagyon sajnálatra méltó alakjuk volt. Két teleltetés után mégis megkapták saját formájukat.
-134- Milyen tanáccsal szolgálhatnék vajon a leirt kísérletem alapján? Először is azt tanácsolhatom, hogy ilyen módon akármikor vethetünk, de legkiadósabb a vetés december^januárban, hogy tavaszig, illetve őszig erős magoncokat tudhassunk nevelni, melyek majd jól áuják ki a telet. Nyáron lehet őket szűrt napfény alatt tartani, de a kényesebbeket tegyük vissza, a napfénylámpák alá és ott tartsuk a jövő tavaszig. A virágzási idejük eltolódik, de azért sok csemetét sikerült megmenteni a "tavaszi haláljárványtól". Az ilyen módon nevelt magoncok gyökérzete igen dus, alig lahet őket szétválasztani. Ez is nagy előny az életükért való küzdelemben. Azt ajánlom, hogy lehet vetni minden nemzetséget, minden speciest, de mindet külön edénybe, mert az egyenetlen növekedés miatt nem lehet őket az optimális távolságra egyformán a lámpák alá helyezni, de ha külön-külön vannak, az elhelyezésük könnyű dolog. Es még valami : a nem fényigényes kaktuszokat jobban lehet müfény-megvilágítás alatt, jobban ís érzik magukat, hosszabb ideig is nevelni. Pontos receptet nem akarok, de nem is tudok adni, ehhez még sok kísérletet kell elvégezni. Csak fel akartam hívni magyar kaktuszos barátaim figyelmét ilyen abódszerre, hogy ilyen irányban együtt kísérletezzünk és tapasztalatainkat a "Csilí" Tájékoztatójában közöljük. Egy valami biztos, ez pedig az, hogy a korai téli magvetéshez és kényes magoncok átmentéséhez ez a mód felel meg leginkább, és aki még nem próbálta, próbálja meg - érdemes! A Csilí szakkör mult évi /l974/ kiállítására küldött fényképeimen lehet látni az én szobai üvegszekrényemet, bennük kis magoncaimmal a kazanyi kaktuszkiállitáson. Sok látogató nézegette és nem hitte, hogy ezek a Nap gyermekei olyan ái-vák, hogy még eridigi életükben nem élveztek napfényt sem, és mégis milyen jól fejlődnek. Minden érdeklődőnek szívesen adok felvilágosítást, akiknek pedig már van ilyen irányú tapasztalata, szeretnék tőle tanulni. Mert a müfény alatti kaktusznevelés problémáját csak igy együttesen lehetne teljesen felderíteni. Ezért vagyok bátor, minden kaktuszkedvelő kollégámnt megiiérni, próbáljuk ki, hogyan viselkednek majd őnáluk az egyes nemzetségek fajai, az eredményt pedig szíveskedjenek a tájékoztatóban leközölni. Zsupán Iván Joszifovits Kazány Szovjetunió
-135- GYÜJTEMÉNY LÁTOGATÁS HDK.-BAN ÉS CSEHSZLOVÁKIÁBAN. Még a mult év végén egy, számunkra nagyon kedves meg- Jvót kaptunk ND K- ból Mlchael Haude úrtól az "Am Stausse" Terlelö Szövetkezet kertészmérnökétől Jánkendoríba, A sokszor em- 3getett nagyüzemi kaktusztermelő Szövetkezet, valamint Haude ur lagángyüjteményének megtekintési lehetősége végül Is arra az ellatározásra késztetett, hogy élve a szíves meghívással július 7.-én 3-en utrakeltünk. Utitervünk összeállításánál figyelembe vettük a Csehszlovák aratóink egy részének meglátogatását Is. Igy bizony a meglehetően sűrített program erősen Igénybe vette a gépkocsit vezető gyüjítársalnkat. Bár minden gépkocsinál két vezető volt az ismeretlen utak az elénktáruts ujabb és ujabb látni valák komoly próba elé ót- Utották Öcet. A z indulás elsö izgdhián átesve Komáromnál léptük át a határt Irány Pozsony. A városon éppen csak áthaladtunk. Egy pillantást vetve a várra már Is tová bb robogtunk Brünn felé. Pozsonyban feltűrt a szocialista államokra jellemző nagyméretű építkezés. Brünn az első rövid pihenő állomásunk. Sajnos Zdenek Pleischer barátunk kórházban vob és Így a tervezett látogatása elmaradt S mivel az idö könyörtelenül sürgetett fájó szlwel indultunk tovább. Vissza-vissza tekintgetve erre a történelmi levegőt árosztó ősrégi városra. Hogy másfél óra muiva Prága Budapesthez hasonlóan felbontott elterelésekkel változatossá tett utcáin keressük meg a minket váró barátainkat /Prágában is most épül a MetróJ Végre, ha némi késés után is, de sikerült Mács Gyula barátunk iaiecböl kedves családjával együtt elénk Jött és virágcsokorral fogadva szeretettel köszöntötte a fáradt kis csoportot Bizony erősen alkonyodott mire a Prágától 80 km.-re levő falécbe a Gyula barátunk által számunkra lefoglalt szállásra érkeztünk. 580 km.- es ut után Jól esett ebben a középkori városban a fürdés és a vacsora. /A városi strandfürdőn kaptunk turista szállást./ Zatec a XVt században /korabeli fametszet/
-136- Másnap korán reggel Mács Gyula barátunk Javaslatára némi útvonal módosítást hajtottunk végre és a tervezett Drezda - - Görlitzi útvonal helyett Decin - Bad Schandau felé vettük az irányt. Megérte. A Vltava /Elba/ hegyek közé szorított csodálatosan szép völgyének filmszerű gyorsasággal változó képe örökre emlékezetes marad mindannyiunk számára. Alig nangzott el az NDK határőrök "Gute Pahren"-Je már is Postelwitz, Szász- Svájcra jellemző favázas házaiban gyönyörködünk. Bad Schandau kiemelkedő szikláin emeltedő vár visszahivóan integet a távolodó kocsijaink után. Hajmeresztő szerpentinek kedves hegyi patakok zöldelő bükk erdők után hagyjuk el Szász- Svájc festői táját Stolpen és Bis chofswerda után feltűnik a helységnév táblák, majd az üzletek két nyelvű felirata. Rövid ideig tűnődünk, vajon lengyel, vagy cseh nyelven Íródtak-e? Egyiken sem. Megérkeztünk az NDK egyik nemzetiségi területére, a Szorbok /Wendek/ sok történelmi vihart átélt földjére. Melynek hovatartozása gyakran változott az idők folyamán. Keresztül haladva Bautzenen /szorbul; Badyáir^ szemünkbe tűnik a város közepén emelkedő hegyen az 1200-as években épített Ortenburg vára, melyet töbh>szöri lerombolás után Mátyás király épitetett ujjá az 147o-es é- vekben. Emlékét ma is meglevő /s egyben leghitelesebb/ dombormű örzl Még a perceket számontartó átutazóknak is feltűnik a Postplatz egyik hatalmas épülete a "Szobrok Háza" /Haus der Sorben/ mely a kisebbség teljes egyenjogúságát, megbecsülését jelzi. Bautzent mögöttünk hagyva a Lőbauban egy pillanatra elénk vulan a szép barokk stuusu városháza. És rá térünk az utazásunk célját jelentő Niesky útra, /jánkendorf talán 25-30 házból, áiló fák közé bujt kedves kis falu, Görlltzbő'l kihelyezett Meaőgazdasági Szakisk olávol Hatalmas kertészetének egy kis részét cca. looo. m~ üvegfelűletű házát foglalja le a kaktuszkertészet Az asztalok on tízezer számban oltványok. szaporítás főleg sarjakról, oltással történik. Mindenki szabadon válogathat, önkiszolgáló rends^.er van. Bár előre megegyeztünk, hogy a következő napon is felkeressük ezt a kaktuszos "eldorádót" kevesen tudtak ellen állni a k inálkozó alkalomnak. Sok szép kis növénykét vásároltak. Mlchael Haude ur szíves házigazdaként kísérgetett a kis "birodalmában" és szeretettel gondoskodott a hosszú uton elfáradt gyűjtő társakon, ugyanis előzetes levélváltásunk során kértük, hogy szíveskedjen szállást biztosítani. Ami ezután következett több - olt mint meglepetés. Igaz ugyan, hogy Haude ur közölte velünk, hogy sem szállodában, sem motelban nem tudott számunkra helyet foglalni és igy a görutzi kaktuszgyi. jtők látnak vendégül. Tok intve, hogy ezideig semmií^éle kapcsolatunk nem volt velük, kissé félve gondoltunk rá, Görlitzb j;n beérkezve a helyi Kaktuszkedvelő Klub nevében először Klaus Wagner kertészmérnök köszöntött és közölte, hogy rövidesen itt lesznek a klub tagjai is, Wagner ur a helyi Termelő Szövetkezet kertészmérnöke. Nagyon szép magángyűjteménnyel rendelkezik. A kaktuszkedvelő Klub részére Is a T. Sz, biztosit állandó klubhelyiséget Hat óra körül elkezdtek gyülekezni a klubtagok. Bár ugy terveztük, hogy néhány diaképen bemutatjuk a magyar kaktuszgyüjtést, erre csak másnap nyilt alkalom.
-137- Wemer Stenczel ur a klub elnöke meglepetésünkre közölte, tiogy ez este számukra "családi ünnep". Előkerült egy tetalmas faszenes rostsütő és vagy lo kiló kolbász és be mutatták a görlitzi specialitásként készülő sörrel locsolt sültkolbász készítését. A Rádeberger sör mellé hamarosan előkerültek a magyar tokaji boros üvegek is. Majd a rtbgyaros Zsivány pecsenye, valamint a nyárson sült szalonna aratott osztatlan sikert. A hangulatos, baráti este éjjel 11 órakor ért véget. A hiányos nye Ivismereteinket áthidalta a közös "kaktuszos" nyelv. A növény szeretet. Következő napon Eberhard Zitza ur kalauzolásával G-örlitzzel ismerkedtünk. A több mint kilencszáz éves város gazdag történelmi múlttal rendel kezik. Épületeinek egy részét megkímélte a második világháború mindent elsöprő vihara. A város neve mellett büszkén viseli a Park város elnevezést. /Park Stadt./ És valóban joggal, m-.den kis tenyérnyi területen park, növény van. Lehetetlenséggel határos mind azt leimi amit szeretnénk kedves emlékként hosszú ideig megőrizni. A Péter templom gótikus tornyait /Göriitz legrégebbi építészeti műemléke a XII. században kezdték építeni./ A Városházát sajátos reneszánsz stílusával, hatvan méteres tornyának barokk kupolájával, A torony szabadon álló lépcsője felett számunkra érdekes történelmi emlék. Mátyás Király hollós cimere.
-138- Az apróbb vásárlások után sor került néhány gyűjtemény meglátogatására, igy kedves kiséró'nk Zitza ur valamint Stenzel ur nagyszerű növényeiben gyönyörködhettünk. Üvegházaik méretben a helyi körülményekhez alkalmazkodva kb. 5x3 méteresek. Növény anyaguk jól gondokott, sok szép ritkasággaa bűszkélkediietnek. Még egyszer felkerestük Haude urat, amikor is sor került magángyűjteményének részletes bemutatására. A gyűjtemény méreteiben faj gazdagságában megközelíti Farkas János barátunk Izsáki gyűjteményét. Fájó, de hálás sziwel búcsúztunk Haude úrtól. Valamint másnap a kedves görlitzi barátainktól Érezve azt, hogy a szl.rus kedvenceink egy életre szóló barátság elindítóivá v.'ltak. Mindég szeretettel gondolunk görlitzi barátainkra és várjuk látogatásukat. Negyedik napunkon Görlitzböl elindulva e a romjaiból újjászülető Drezdán át Dippoldiswalde érintésével értük el íinovecet, a Csehszlovák határt, s megegyszer visszapillantva Zinwald palatetős házaira mögöttünk hagytuk a Keleti Érchegységet, NDK-t. Gépkocsijaink Móst füstölgő gyárkéményei felé vették az irányt. Chomutovon keresztül ismét 5atecbe értünk, ahol már vártak a helyi kaktuszgyűjtők. Rövid kis beszélgetés után néhány diakép levetitésével ismertettük a magyar kaktuszgyüjtést. Másnap ismerkedtünk a várossal, közben egy-két gyűjteményt is megtekintettünk, valamint a városi kertészet jól gondott telepén szemléltük meg a különböző virágkulturákat. Sajnos az idő sürgetett, pedig szívesen töltöttünk volna még néhány napot ebben a középkori levegőt árasztó kedves kis városban. A búcsúzás mindég elérzékenyülést jelentő pillanataiban azonban éreztük, hogy hamarosan viszontlátjuk egymást Magyarországon. Külön köszönetet kell mondanunk Mács Gyula gyűjtőtársunknak a szíves fogadtatásért, baráti segítőkészségért. Bucsut véve iatec árkádos ódon utcáitól, még sokéig utánnunk néz a városháza vén óratornyán fénylő ötágú csillag. Prága, Brünn ismét csak átsuhanó emlék. Uticélunk Pozsony. Megérkezés után pár órás séta, vásárlás, rövid pihenő után meglátogattuk a Városi Kertészetet. Magasszintü dísznövény kultúrák mellett szép számmeu láttunk kaktuszokat is. Külön üvegházban őrizve a gyűjteményes részt. Ahol közel egy méteres telepet alkotó Mamillária parki nsonii ököl nagyságú fejei, 40-50 cm. átmérőjű Ferocactuszok, kb. 3o fejes Echinocactus grusonii, soha nem lí'tott méretű Astophytumok lélegzetelállító példányait tekinthettük meg. A virágzó Agavé victoriae regináé ötméteres virágszára csak ugy fért az üvegházba, hogy erre az időre féloldalra döntölték. Megköszönve a szíves kalauzolást a ritka kaktuszos élményt, Pozsonyt is mögöttünk hagytuk Következő uticélunk, Zólyom felé indultunk. Zólyomban az Internátusban várt a szállás. Alig fogleutunk el szobáinkat, már is ott termett szíves vendéglátónk Labancz György az Arborétum Borova Hora vezet.íje, hogy elvezessen az Ö külön kis világába.