1 A Semmelweis Egyetem T a n á c s á n a k 6/2002. (I.31.) ET. számú h a t á r o z a t a az egyetemi intézetek és klinikák holttestekkel kapcsolatos eljárásának rendjéről A tetemek, tetemmaradványok, illetőleg az ezekből készült preparátumok tárolásának, kezelésének és elhelyezésének rendjéről különös tekintettel azok tudományos és tancélú felhasználására, valamint az elhunytakat megillető kegyeleti jogokra, a vonatkozó jogszabályokkal egységes szerkezetben az Egyetemi Tanács az alábbi SZABÁLYZAT-ot alkotja. I. A TETEMEK ÁTADÁSA ÉS ÁTVÉTELE Eütv. 217. (1) A halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal (a továbbiakban: halottvizsgálat) kell megállapítani. A halottvizsgálatot az egészségügyi intézménynek a halál bekövetkezésének helye szerint illetékes orvosa végzi. (2) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani. 145/1999. (X.1.) Korm.r. 42.. (1) Halottat vagy halva született magzatot csak a halál bekövetkezésének tényét és módját megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat, hatósági boncolás, temetés, illetve elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.
2 (4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni külön megjelölve az űrlapon -, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg. 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM együttes rendelet 1. (1) A halottvizsgálatot a 2.. szerinti orvos végzi, a halál bekövetkezésének tényét mentőtiszt is megállapíthatja. A halál bekövetkezését vagy a magzat halva születését elsőként észlelő személy, illetőleg az általa értesített rendőri vagy egészségügyi szerv köteles a halálesetet a 2. -ban foglaltak szerint illetékes orvossal haladéktalanul közölni. (2) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak mielőbb, de legkésőbb a halálesetről való értesülésétől számított 6 órán, a 2. (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben, valamint közterületen történt halál esetén 2 órán belül kell elvégeznie. (3) A halottvizsgálat keretében a C. 3110-49/V/új nyomtatvány számú halottvizsgálati bizonyítvány, ill. halva született magzat vagy élve született, de a szülést követő 168 órán belül elhalálozott gyermek esetében a C. 3110-52/V/új nyomtatvány számú perinatális halottvizsgálati bizonyítvány (a továbbiakban együtt: halottvizsgálati bizonyítvány) megfelelő részeinek kitöltését kell elvégezni, és intézkedni kell a halott elszállításáról. (4) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a vizsgálat során rendkívüli halál esetét észleli [Eütv. 218. (3) bekezdés], köteles erről a külön jogszabályban meghatározott hatóságot (továbbiakban: hatóság) azonnal értesíteni, és intézkedni, hogy a holttest és környezete a hatóság megérkezéséig érintetlenül maradjon. A halottvizsgálatot végző orvos amennyiben a hatóság felkéri részt vesz a szemlén, a szemlejegyzőkönyv orvosi részét kitölti, aláírja és orvosi bélyegzője lenyomatával látja el.
3 (5) Ha a helyszínen a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, és a szemle megtartását egyéb körülmény nem indokolja, a megállapításairól készített feljegyzést a halottvizsgálat végzésére illetékes orvosnak átadja, aki gondoskodik a halottvizsgálat további teendőinek ellátásáról. (6) A halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálat során két példányban kiállítja az elhunyt azonosítására szolgáló űrlapot [ lábcédula ] amely vízzel lemoshatatlanul tartalmazza az elhunyt nevét, születési dátumát, halála helyét és idejét, és azt a halott két végtagjára rögzíti. A halottvizsgálatot végző orvos biztosítja az űrlapot, amit az esetleges kórbonctani vizsgálat során sem szabad eltávolítani. 2. (1) Ha a halál a) egészségügyi intézményben vagy egészségügyi intézménybe (intézményből) történő szállítás közben következett be, a halottvizsgálatot a beteget ellátó vagy felvételére illetékes, illetőleg a beteget elbocsátó fekvőbetegosztály, vagy járóbeteg-ellátó egység orvosa, vagy az intézet vezetője által e feladattal megbízott orvos, ügyeleti időben az ügyeleti szolgálatot ellátó orvos; b) mentőszolgáltató mentőfeladatot teljesítő járművén következett be, a halál bekövetkezésének tényét a mentőegység orvosa vagy a mentőtiszt állapítja meg, a halottvizsgálat további teendőit a mentőorvos, ennek hiányában a mentőtiszt döntése szerint a halál helye szerint illetékes háziorvos, ill. ezen szolgálat ügyeletes orvosa vagy a halál helyéhez legközelebb eső, patológiai osztállyal rendelkező fekvőbeteg-gyógyintézet orvosa végzi; 4. (2) Halva születettnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halva születés meghatározásának alapja a magzat 500 grammot elérő testtömege vagy 30 cm-t elérő testhossza.
4 (3) Vetélést (korai, illetve középidős magzati halált) kell megállapítani, ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és 24 hétig vagy annál rövidebb ideig volt az anya méhében, illetve ha a magzat kora nem állapítható meg, és testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem érte el. Ilyen esetben halottvizsgálati bizonyítványt nem kell kiállítani. (4) Ikerszülés esetén nem lehet vetélést megállapítani, ha legalább az egyik magzat élve született. Sz. 1. Az egyetemi klinikákon elhunytak holttestének átszállítását a patológiai intézetekbe, illetőleg az Igazságügyi Orvostani Intézetbe az osztályos orvos vagy az ügyeletes orvos a halál beálltát követően késedelem nélkül elrendeli. Az átszállítás rendjére és feltételeire a VII. fejezetben foglaltak irányadók. Sz. 2. Az átszállítást a halál beálltának megállapításától számítva leghamarabb 2 óra, legkésőbb 6 óra múlva végre kell hajtani, tekintet nélkül arra, hogy később sor kerül-e a holttest boncolására. Sz. 3. Az átszállítás előkészítése és megrendelése iránt a klinika igazgatójának rendelkezése szerint az osztályvezető vagy ügyeletvezető orvos, illetőleg az osztályos főnővér vagy a klinika gazdasági vezetője, az előbbiek akadályoztatása esetén a klinikaigazgató által megbízott és erre vonatkozó utasításokkal ellátott személy intézkedik. Sz. 4. Az elszállítás előtt a tetem két végtagjára azonosító űrlapot (lábcédulát) kell rögzíteni. Erről a halottvizsgálatot végző (halál beálltát megállapító) orvos gondoskodik. A lábcédulán vízzel eltávolíthatatlan módon, olvashatóan fel kell tüntetni az elhunyt nevét, születésének dátumát (év, hó, nap) halálának pontos időpontját (év, hónap, nap, óra, perc) és a halál pontos helyét (klinika, osztály, kórterem). Sz. 5. Az elhunyt értéktárgyait és esetleges aranyfogait (sárga fém megnevezéssel) elszállítás előtt a klinikai osztályon az osztályos nővérnek jegyzék szerint nyilvántartásba kell vennie. Az értéktárgyakat az osztály őrzi meg és adja át a Polgári Törvénykönyv 685. b) pontja szerinti hozzátartozónak. [l. 7. sz. melléklet] Az átadás-átvételről jegyzőkönyvet kell felvenni.
5 Sz. 6. A klinikáról átszállított holttestekről külön e célra rendszeresített füzetben nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás tartalmára a Szabályzat 1. számú mellékletében foglaltak irányadók. Sz. 7. A tetemek átvételére a patológiai intézetekben a boncmester vagy az intézet igazgatója által kijelölt és megbízott személy jogosult. Sz. 8. A tetemszállító, a tetemet munkaidőn belül az előző pont szerint átvételre jogosult személynek adja át. Munkaidőn kívül a tetemet az intézet hűtött tetemtárolójába helyezi és az Sz. 9. pont szerinti űrlapot megfelelően kitöltve a tetemtároló előtti asztalon hagyja. Az ezt követő munkanapon az átvételre jogosult (boncmester vagy más megbízott személy) a beérkezett tetemeket azonosítja. Sz. 9. Az átvételről az e szabályzat 2. számú melléklete szerinti űrlap megfelelő kitöltésével és aláírásával 3 példányban jegyzőkönyvet kell felvenni, melynek 1-1 példánya a klinikát, az intézetet és a szállítót illeti meg. A jegyzőkönyv eljuttatásáról az intézet gondoskodik. Sz. 10. Az átvett holttestekről a patológiai intézetekben a szabályzat 3. számú mellékletében ismertetett módszertani ajánlásban foglaltak alapján összeállított, 4. sz. melléklet szerinti nyilvántartást kell vezetni. Sz. 11. A hiánytalanul kitöltött nyilvántartó lap eredeti példányát időrendi sorrendben regisztrálva a patológiai intézet vezetője által megbízott személy őrzi, egy másolati példányát pedig az átadó klinika vagy kórház betegfelvételi osztályára kell megküldeni. Sz. 12. Az elhunyt aranyfogait az arra jogosult kérésére, a kegyeleti szempontok szigorú betartása mellett a patológiai intézet köteles eltávolítani, és a temetésre az 1999. évi XLIII. törvény 20. (1) bekezdése szerint kötelezett hozzátartozó írásban benyújtott kérelmére, részére vagy az általa erre írásban feljogosított temetkezési vállalkozó, illetőleg annak alkalmazottja részére elismervény ellenében köteles kiadni. Egyébként azokat kivenni és értékesíteni büntetőjogi felelősség terhe mellett szigorúan tilos.
6 II. A TETEMEK TÁROLÁSA Sz. 13. A klinikáról még el nem szállított holttestet a halál beálltának megállapítását követően hűtőberendezéssel ellátott hűtőszobában, illetve e célra rendszeresített hűtőberendezésben kell tárolni, vagy gondoskodni kell átszállításáról az illetékes patológiai intézetbe. Sz. 14. Az átvett tetemek tárolása a patológiai intézetekben csak a tetemhűtőben történhet. Sz. 15. A tetemhűtő hőmérsékletét (+2) és (+4) ºC közötti hőmérsékletre kell beállítani annak érdekében, hogy abban a tetemek ne fagyjanak meg, ugyanakkor a bomlási folyamat igen lassú legyen. Sz. 16. A hűtés költségeinek viselésére a X. fejezetben foglaltak irányadók. III. A TETEMEK VIZSGÁLATA Sz. 17. Az elhunytak tetemeinek vizsgálata történhet a) kórbonctani vizsgálattal, vagy b) hatósági boncolással, vagy c) igazságügyi boncolással. III./A A KÓRBONCTANI VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK Eütv.219. (1) Az elhunyt személyt függetlenül attól, hogy fekvőbeteg- -gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, ha a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható, b) perinatális halál esetén, c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense volt, d) az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben,
7 e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékű műszert vagy eszközt ültettek amennyiben az nem képezi az elhunyt tulajdonát kivéve, ha a műszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani vizsgálatát, f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van, g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3) bekezdés szerinti rendelkezéseket, h) az Eütv. 16. (1) (2) bekezdése szerinti személy ezt kéri. (2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén: a) a halál oka egyértelműen megállapítható, b) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható. c) a kezelőorvos és a patológus szakorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek, d) az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését. (3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén az (1) bekezdés f-g) pontjai szerinti esetben is el lehet tekinteni. Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte. (4) A kórbonctani vizsgálat mellőzéséről fekvőbeteg- -gyógyintézetben elhunyt személy esetében a fekvőbeteg- -gyógyintézet (egyetemi klinika) orvos igazgatója, egyéb esetekben az egészségügyi hatóság írásban dönt.
8 Sz. 18. A boncolás mellőzését a temetésre kötelezett hozzátartozó írásban kérelmezheti a halál beálltát követő 24 órán belül. A kérelem érdemben csak akkor bírálható el, ha a kérelmező a) nyilatkozik arról, hogy az elhunyt klinikai kezelésével, valamint a halál okával és körülményeivel kapcsolatosan mindenre kiterjedő tájékoztatást kapott, b) az a) pont szerinti tájékoztatás tartalmával kapcsolatosan semmiféle észrevétele, kételye vagy kifogása nincs, c) tudomásul veszi, hogy a boncolás mellőzése kizárja minden, eddig elő nem terjesztett kártérítési igény érvényesítésének lehetőségét, és kijelenti, hogy a lehetséges jogosultak részéről a halálesettel összefüggésben kártérítési igény nem áll fenn. Sz. 19. A kórbonctani vizsgálat mellőzése iránti kérelmet az arra jogosult az 5. melléklet szerinti űrlap megfelelő kitöltésével és olvasható aláírásával terjeszti elő. Az ehhez szükséges űrlapot az a klinika bocsátja a hozzátartozó rendelkezésére, amelynél az elhalálozás bekövetkezett. Sz. 20. A kórbonctani vizsgálat mellőzéséről az előző pontokban előterjesztett kérelem és az elhunyt kezelésére vonatkozó dokumentumok alapján az illetékes klinika igazgatója vagy megbízottja és a patológiai intézet igazgatója vagy megbízottja a kérelem előterjesztésére rendszeresített nyomtatvány megfelelő rovatának kitöltésével és aláírásával foglal állást. A boncolás mellőzésére csak egybehangzóan pozitív vélemények esetén van lehetőség. Amennyiben egyik vagy mindkét állásfoglalás nemleges, a boncolás mellőzésének nincs helye. Eütv. 219. (5) A kórbonctani vizsgálat célja a) a halál bekövetkezését megelőzően kialakult valamennyi kóros állapot részletes vizsgálata és a betegség megállapítása, b) a népesség megbetegedési és halálozási okainak feltárása, c) az egészségügyi ellátás során alkalmazott diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának ellenőrzése,
9 d) az orvosi és gyógyszerészeti tudomány fejlődésének elősegítése. Eütv.221. (1) A 219. (1) bekezdés h) pontja, illetve (2) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. (2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai követelményeitől el lehet tekinteni, ha a beteg fekvőbeteg- -gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvőbeteg-gyógyintézet írásba foglal. 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet 6. (1) A kórbonctani vizsgálat elvégzésére az Eütv. 219. -a alapján a halottvizsgálatot végző orvos vagy az elhunyt személy kezelőorvosa tesz javaslatot. (2) Ha a kórbonctani vizsgálatra a kezelőorvos tesz javaslatot, valamennyi korábbi orvosi dokumentáció összegyűjtése és értékelése alapján összefoglalja a teljes kórtörténetet. A kórtörténetben feltünteti a) a korábbi gyógykezelés alapjául szolgáló betegségeket, b) a rendelkezésre álló adatokból következtethető vagy megállapítható betegségeket, c) a halál közvetlen okát és az arra vezető, azt előidéző okot, d) a halál alapjául szolgáló betegségre, valamint az egyéb (kísérő) betegségre vonatkozó feltételezett véleményét. A kezelőorvos a dokumentációt és a kóresetnek a kórtörténet alapján történő megítélését (epikrízis) legkésőbb a halál bekövetkezését követő első munkanapon a kórbonctani vizsgálatot végző intézmény részére megküldi.
10 Sz. 21. A kórbonctani vizsgálatot az elhunyt eltemettetésére kötelezett hozzátartozója is kezdeményezheti. A 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM számú együttes rendelet 6. (2) bekezdés a)-d) pontjaiban előírtakat mind az (1) bekezdés szerint hivatalból, mind a hozzátartozó által kezdeményezett boncolás esetén alkalmazni kell. Sz. 22. A dokumentációnak tartalmaznia kell a megállapítások alapjául szolgáló bizonylatokat (pl. leleteket stb.) is. Sz. 23. A dokumentáció és az epikrízis átküldésére kivételesen indokolt esetben (pl. ha az elhunyt szerv- vagy szövetátültetés donora lehet) az érintett klinika igazgatója és a kórbonctani vizsgálatot végző patológiai intézet igazgatója ilyen helyzetre szóló megállapodásban a jogszabályban foglaltaknál rövidebb határidőt is előírhatnak. 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet 7. A kórbonctani vizsgálatot a halál helye szerint illetékes patológiai osztállyal rendelkező fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény kórboncnok orvosa végzi. 8. (1) A kórbonctani vizsgálatot a kezelőorvos által rendelkezésre bocsátott kórtörténet ismeretében, a holttestnek a boncoló helyiségbe szállítását követően meg lehet kezdeni. Ha a kórbonctani vizsgálat megkezdése előtt rendkívüli halál gyanúja merül fel, a 1. (4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. (2) A kórbonctani vizsgálatot a halál bekövetkezését követő első munkanapon, legkésőbb a halottvizsgálattól számított három munka napon belül kell elvégezni. A boncolás időpontjáról a kórbonctani vizsgálatot kérő kezelőorvost, műtét (szülés) esetén a műtétet végző (szülést levezető) orvost értesíteni kell. Fekvőbeteg-ellátó osztály betegeként elhunyt boncolása esetén a kezelőorvosnak, a műtétet végző (szülést levezető) orvosnak, vagy az osztályvezető által megbízott másik orvosnak a vizsgálatnál jelen kell lennie. Sz. 24. A boncoláson jelenlévő klinikusok és más (pl. oktatási) célból jelenlévők nevét a boncolási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
11 (3) A kórbonctani vizsgálatról az erre vonatkozó szakmai-módszertani irányelvek szerint jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza a kórlefolyást, a halál közvetlen okát, az arra vezető okot, a halál alapjául szolgáló betegséget és az egyéb lényeges (kísérő) betegségeket is. A jegyzőkönyvet epikrízissel kell lezárni, melyben össze kell hasonlítani a kezelőorvos által megjelölt és a kórbonctani vizsgálat során megállapított haláloki diagnózisokat. Eltérés esetén meg kell jelölni annak lehetséges okait is. (4) A holttestből történő szerv-, szövetkivétel tényét és annak célját a boncolási jegyzőkönyvben rögzíteni kell. (5) Ha a kórbonctani vizsgálat olyan betegséget állapít meg, amelyre külön jogszabály bejelentési kötelezettséget ír elő, a bejelentést annak előírásai szerint meg kell tenni. (6) A boncolási jegyzőkönyv egy példányát a patológiai osztály az elhunyt kezelőorvosának megküldi. III/B. A HATÓSÁGI BONCOLÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK Eütv.218. (1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni. (2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése körülményeinek tisztázása. (3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így a) bekövetkezésének körülményei bűncselekmény elkövetésére utalnak, b) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl
12 c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelősség vizsgálata, d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra utalnak, e) az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül föl, f) bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál bekövetkeztének körülményeire, g) fogvatartott elhalálozása esetén (4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetén követendő eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen. (5) A rendkívüli halál esetén követendő eljárásra és hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály [34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM számú együttes rendelet] állapítja meg. 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet 9. (1) Ha a holttest kórbonctani vizsgálata során rendkívüli halál gyanúja merül fel, a boncolást végző orvos köteles a kórbonctani vizsgálatot azonnal félbeszakítani és a külön jogszabályban meghatározott hatóságot értesíteni. (2) Kórbonctani vizsgálatot végző orvos a) gondoskodik arról, hogy a hatóság intézkedéséig a holttesten változás ne történjen, és azt további vizsgálatra alkalmas maradjon,
13 b) az eddig elvégzett vizsgálatokról részletes jegyzőkönyvet készít, és azt a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció másolatával, valamint a vizsgálat során vett mintákkal és készített metszetekkel együtt a hatóságnak átadja. (3) Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, a megállapításairól készített feljegyzést a boncolást végző orvosnak átadja, aki befejezi a kórbonctani vizsgálatot. 12. (1) A boncolásnál a beteg kezelőorvosa a hatósági boncolást elrendelő engedélyével lehet jelen. A boncolási jegyzőkönyvben a 8. (3) bekezdésében foglaltakon túl fel kell tüntetni a boncoláson jelen lévő kezelőorvos nevét, illetve ha a hatóság a kezelőorvos részvételéhez nem járul hozzá, ezt a körülményt is. (4) Az igazságügyi boncolást kell elvégezni, ha a vizsgálatok során bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú merül fel. 13. (1) A hatósági boncolást végző orvos, ha a boncolás megkezdése után a bonclelet vagy egyéb szakvizsgálati adatok alapján bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú merül fel, a boncolást félbeszakítja, és a nyomozó hatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében azonnal értesíti. Ilyen esetben a boncolást csak a nyomozó hatóság intézkedése után lehet lefolytatni. (2) A nyomozó hatóságnak az (1) bekezdés szerinti intézkedését a boncolásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. (3) A hatósági boncolásról készített jegyzőkönyvet a véleményi résszel együtt két példányban meg kell küldeni a boncolást elrendelő hatóságnak. A kezelőorvos a vélemény készítésénél nem lehet jelen. Amennyiben az eljárás érdekét nem sérti, a hatóság a jegyzőkönyv egy példányát a kezelőorvos részére megküldi. Sz. 25. A boncolás közben a tetemről a lábcédulát levenni nem szabad.
14 Sz. 26. A boncolásnál úgy kell eljárni, hogy titoktartásra nem kötelezett egyének a tetemmel kapcsolatba ne kerülhessenek. A vizsgálatot személytelenné kell tenni (pl. fényképezés esetén halott arcát vagy szemét le kell takarni), kivéve ha az igazságügyi orvostani gyakorlatban az arcon keletkezett sérülések vizsgálata és rögzítése ettől eltérést indokol. Sz. 27. A holttesten a kórbonctani vizsgálat során a patológiai intézet igazgatójának előzetes írásbeli hozzájárulásával oktatás, továbbképzés és tudományos kutatás céljából is szabad orvosi beavatkozást végezni. Az ilyen beavatkozás végrehajtásának tényét a boncolásról felvett jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Sz. 28. A tetemből kivett szervből készített oktatási preparátumot úgy kell megjelölni, hogy azt titoktartásra nem kötelezett egyén ne azonosíthassa. Sz. 29. Oktatás, továbbképzés és tudományos kutatás, valamint az Eütv. 211-214. szerinti átültetés céljain kívül a tetem szerveit, részeit eltávolítani vagy felhasználni büntetőjogi felelősségre vonás terhe mellett tilos. Sz. 30. A boncolásról készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni azt is, hogy a holttestből milyen szervet, szervrészletet vagy újra használható gyógyászati segédeszközt távolítanak el. Rögzíteni kell továbbá a holttestből kivett és a holttestben hagyott aranyfogak számát. Eütv.220. (4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani. Sz. 31. A helyreállítás során a tetem szerveit lehetőleg vissza kell helyezni, a beavatkozás nyomait el kell tüntetni, a metszéseket össze kell varrni, a vért le kell mosni. Más egyén szerveit, ill. egyéb dolgokat a holttestbe helyezni tilos!
15 IV. A HOLTTESTEK FELHASZNÁLÁSA OKTATÁSI ÉS KUTATÁSI CÉLRA Eütv. 222. (1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását. (2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadható azon személy holtteste, aki életében a) ehhez kifejezett beleegyezését adta, vagy b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére kötelezett hozzátartozója amennyiben van ilyen a halált követően 30 napon belül írásban beleegyezett. (3) Az átadás csak ingyenes lehet. 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM sz. együttes rendelet 14. (5) Az orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadott holttest elszállításáról az orvostudományi egyetem gondoskodik. Sz. 32. Az anatómiai oktatás céljából átvett holttesteket azonosító jelzéssel (lábcédula) kell ellátni. Sz. 33. Az átvett tetemekről az e célra rendszeresített tetemnyilvántartó könyvben nyilvántartást kell vezetni, és ebben fel kell tüntetni a tetemre, valamint átvételére, illetve később az intézetből való elszállításra vonatkozó adatokat. Sz. 34. Az anatómiai oktatás céljából átvett tetemeket ún. fixáló oldatban, illetéktelenek számára hozzáférhetetlen helyen kell tárolni. A tetemek oktatás céljára csak a fixálást követő 6 hónapon túl használhatók fel. 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM sz. együttes rendelet 11. (1) Kórbonctani vizsgálat során a holttesten oktatás, továbbképzés és külön jogszabály szerint engedélyezett tudományos kutatás céljából szabad beavatkozást végezni.
16 (2) A holttesten végzett orvostudományi kutatás esetében az emberen végzett orvostudományi kutatás (orvosbiológiai és klinikai kutatás) szabályait értelemszerűen kell alkalmazni. Nem végezhető a holttesten orvostudományi kutatás, amennyiben az elhunyt azt életében kizárta. (3) A kórbonctani vizsgálaton oktatási célból az intézményvezető engedélyével orvos, orvostanhallgató, más egészségügyi szakképzésben vagy egyéb képzésben részesülő személy is jelen lehet, ha a vizsgálaton való részvétel a tananyag részét képezi. 12. (2) A hatósági és az igazságügyi boncoláson oktatási célból az elrendelő hatóság engedélyével egészségügyi szakképzésben vagy más képzésben részesülő személy is jelen lehet, ha a boncoláson való részvétel a tananyag részét képezi. Sz. 35. A boncolás során tudomásukra jutott adatokkal kapcsolatos titoktartási kötelezettségre mind az anatómiai, mind a kórbonctani, hatósági és az igazságügyi boncoláson részt vevők figyelmét előzetesen is fel kell hívni. V. SZERV (SZÖVET) KIVÉTELE HOLTTESTBŐL ÉLŐ SZEMÉLY TESTÉBE TÖRTÉNŐ ÁTÜLTETÉS CÉLJÁBÓL Eütv. 211. (1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.
17 (2) A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat. (3) Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni. (4) Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó nyilatkozat nem lelhető fel, a szerv-, szöveteltávolítás csak akkor kezdhető meg, ha ahhoz törvényes képviselője írásban hozzájárult. 212. (1) A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhető meg, ha egy háromtagú orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) tagjai véleményüket egymástól függetlenül kialakítva egybehangzóan, az egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott módon megállapították az agyhalál beálltát. (2) A bizottság tagjai az egészségügyi intézmény vezetője által erre a feladatra kijelölt, kellő gyakorlattal rendelkező és erre irányuló továbbképzésben részt vett szakorvosok. (3) A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv, szövet kivételében, átültetésében vagy a recipiens gyógykezelésében részt vesz. (4) A bizottság jegyzőkönyvben rögzíti a klinikai és eszközös vizsgálatok eredményét és a halál valószínű okát. (5) Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés, valamint a szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak abban az esetben indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó szervek, illetve szövetek működőképességének megtartása érdekében végzik. 213. A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem használt szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni. 214. Szerv- és szövetátültetés céljára jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, a 211. -ban foglalt keretek között
18 bűncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz előzetesen írásban hozzájárulását adta. Ebben az esetben a beavatkozás során okozott elváltozásokat részletesen dokumentálni kell. 220. (1) Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv-, illetve szövet a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek megállapítása, b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem tiltakozott, oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás, valamint átültetés érdekében távolítható el. 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM sz. együttes rendelet 17. A holttestből szervnek (szövetnek) élő személy testébe történő átültetés céljából való kivételére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály tartalmazza. VI. A TETEMEK KEZELÉSE 145/1999. (X.1.) Korm.sz. rendelet 48. (1) Az egészségügyi intézményben végzett halottkezelés (öltöztetés, mosdatás, borotválás, hűtés) nem része a temetkezési szolgáltatásnak. (2) A halottkezeléssel kapcsolatos szolgáltatás feltételeit, a megrendelt szolgáltatás teljesítésének módját és a díjfizetés rendjét az egészségügyi intézmény állapítja meg és érvényesíti. A díjakról előzetesen tájékoztatni kell a közeli hozzátartozót.
19 Sz. 36. A patológiai intézet által nyújtott szolgáltatások körét, azok feltételeit és teljesítési módját, valamint díjtételeit a társintézetek vezetőivel egyeztetve az intézet igazgatója állapítja meg. Sz. 37. A patológiai intézetek által nyújtott szolgáltatásokról, azok díjtételeiről és a díjak megfizetésének módjáról az intézetben a hozzátartozók számára jól látható helyen részletes és pontos tájékoztatást kell közzétenni. VII. A TETEMEK SZÁLLÍTÁSA 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM. sz. együttes rendelet 10. A kórbonctani vizsgálat befejezését követően haladéktalanul ki kell állítani és ki kell adni a halottvizsgálati bizonyítványt, valamint a holttest elszállíthatóságáról a temetésre kötelezettet értesíteni kell. 1999. évi XLIII. törvény 35. (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet. (2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön jogszabály rendelkezik. 36. (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.
20 Sz. 38. A holttestek szállítását a klinikáról a kórbonctani intézetbe, továbbá a kórbonctani intézetből a temetés helyére az arra jogosult szolgáltatók (temetkezési vállalatok, illetve vállalkozók) végzik. Sz. 39. A tetemszállítást végző szolgáltatókkal az Egyetem az e szabályzatban foglaltak betartásával szerződést köt, melyben kellő részletességgel szabályozni kell a tetemszállítás technikai feltételeit, rendjét és az ezzel összefüggő nyilvántartási és adminisztrációs kötelezettségeket, valamint felelősségi kérdéseket. Sz. 40. Az Egyetem a tetemek szállítása kapcsán történő átadás-átvételhez a szolgáltatónak átadja az ehhez szükséges jelen szabályzat mellékletei szerinti iratmintákat, és a szolgáltató gondoskodik arról, hogy a szükséges űrlapok minden egyes szállítás esetén elegendő példányban rendelkezésre álljanak. Sz. 41. A szolgáltatók nevét, értesítési címét és állandó elérhetőségük adatait a klinikák rendelkezésére kell bocsátani. Sz. 42. Holttestet csak lefedhető hordozótállal ellátott halottszállító kocsival lehet szállítani. Sz. 43. A tetemet az Egyetem területéről munkaidőben kell elszállítani. Sz. 44. Munkaidőn kívül az Egyetem területéről tetemet elszállítani csak rendkívül indokolt esetben, a patológiai intézet igazgatójának előzetes írásbeli engedélyével és az Egyetemen működő biztonsági szervezet portaszolgálatot ellátó őrének ellenjegyzése mellett lehet. Sz. 45. A tetem elszállításáról a 6. számú melléklet szerinti űrlap alkalmazásával igazolást kell kiállítani. Az igazolásnak tartalmaznia kell: a) a halott nevét és születési adatait, b) a halál helyét és időpontját, c) az elszállítást végző cég nevét, címét és bélyegzőlenyomatát, d) az átvétel időpontját, e) annak a temetőnek vagy hamvasztónak a megnevezését, ahová a holttestet szállítják, f) az átadó és átvevő olvasható aláírását. Az űrlapot a szállítást követő első munkanapon reggel 8 óráig kell az érdekelt feleknek aláírásukkal igazolni. Sz. 46. Az igazolást 3 példányban kell kiállítani. Ezekből egy-egy példány a klinikát, a patológiai intézetet és az elszállítót illeti meg.
21 Sz. 47. A halottvizsgálati bizonyítványt vagy annak fénymásolatát minden esetben a holttesttel együtt kell szállítani a temetőig vagy a hamvasztó helyig. Sz. 48. Törekedni kell arra, hogy a boncolás befejezésétől számított 48 órán túl, de 72 órán belül a tetemnek az intézetből való elszállítása megtörténjen, kivéve ha: a) a halottvizsgálatot végző orvos az ettől való eltérést a halottvizsgálatra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések alapján írásban engedélyezte, b) a holttest hűtésére a későbbi eltemetésig lehetőség van, c) jogszabály az eltérést szükségessé vagy lehetővé teszi. (pl. hatósági boncolások). VIII. A TETEMEK ÉS TETEMRÉSZEK ELTEMETÉSE 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM sz. együttes rendelet 14. (6) A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal temethető. Rendkívüli halál esetén az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. 1999. évi XLIII. törvény 20. (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni: a) aki a temetést szerződésben vállalta, b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez, c) végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele élő házastársa, d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. b) pontja] a törvényes öröklés rendje szerint.
22 (2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) jogszabályban meghatározott határidőn belül gondoskodik. 1993. évi III. törvény 48. (1) A haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzatnak kell gondoskodnia annak a vagyontalan személynek közköltségen történő eltemettetéséről, akinek nincs vagy nem lelhető fel tartásra köteles és képes hozzátartozója. Sz. 49. Amennyiben a patológiai intézet tetemtárolójában lévő holttest eltemetéséről az előírt időn belül a jogszabály szerint arra kötelezett személyek egyike sem gondoskodik, az intézet vezetője vagy az általa ezzel megbízott személy hivatalosan értesíti az elhalálozás helye szerint illetékes települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzatot. 1999. évi XLIII. törvény 2. (4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben ha jogszabály másként nem rendelkezik e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
23 4. (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik. 145/1999. (X.1.) Korm.sz. rendelet 12. (6) A temető tulajdonosa (üzemeltető) a mesterséges vagy spontán abortusz folyamán távozó magzat, csonkolt testrész, emberi szerv, szervmaradvány eltemetésére külön sírtáblát jelöl ki. 14. (2) A halva született magzat sírhelyét jelzőtáblával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni. (3) Ha a halva született magzat eltemetéséről kérésére közeli hozzátartozója gondoskodott, a sírhelyen kereszt vagy fejfa is elhelyezhető, és azon utónevet is fel lehet tüntetni. 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM sz. együttes rendelet 14. (7) A halva született magzat eltemettetéséről az egészségügyi intézmény intézkedik, kivéve ha arról kérelme alapján más személy kíván gondoskodni.
24 Sz. 50. Anatómiai boncolásnál tovább nem használható tetemek, illetőleg az oktatási, tudományos kutatási célra kivett és tovább nem használt tetemrészek eltemetéséről az érintett intézet gondoskodik. Sz. 51. Az oktatási, továbbképzési, tudományos kutatási vagy kórismézési célzattal a kórboncolás során eltávolított, ill. a kórszövettani vizsgálat során vizsgált szerveket, szöveteket, ha a felsorolt célokból tovább szükség rájuk nincsen, ill. ha nem esnek a jogszabályban előírt archiválási kötelezettségek hatálya alá, külön kell eltemetni. Eltemetésükről az Egyetem gondoskodik. Sz. 52. Az egyetemi temetés előkészítéséért és lebonyolításáért az érintett intézet igazgatója által e feladattal megbízott személy felelős. Sz. 53. A tetem(rész)eket az arra rendszeresített ún. gratis-ládába kell helyezni és a temető erre kijelölt részébe kell eltemetni vagy elhamvasztani. Sz. 54. Az ún. gratis-ládába kell elhelyezni: a) a tetemből eltávolított vagy kórszövettani vizsgálat során keletkezett anyagokat, b) minden egyéb boncolt tetemrészt, c) a halva született és nem anyakönyvezett újszülött tetemét, ha eltemetéséről hozzátartozója nem kíván gondoskodni, d) az abortumot. Sz. 55. Egyetemi temetés keretében kell eltemetni annak az újszülöttnek a holttestét is, akit a születési anyakönyvbe bejegyeztek, és a legközelebbi hozzátartozó nem tart igényt rá. Ennek lebonyolítását az a patológiai intézet végzi, amelyhez az újszülött holttestét átszállították. 1999. évi XLIII. törvény 27. (2) Egészségügyi intézményben az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem
25 befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által. (3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló háromszavas megjegyzést ( Teljes körű szolgáltatás ) a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni. IX. A KEGYELETI JOGOK TISZTELETBEN TARTÁSA 1999. évi XLIII. törvény 1. (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.
26 145/1999. (X.1.) Korm.sz. rendelet 27. Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történő eltemetés, külföldre szállítás előtt az eltemettető kérésére és költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhető el. Sz. 56. A kórbonctani vizsgálatok személytelenségének és a tetem integritásának biztosítása érdekében az Sz. 26. és az Sz. 31. pontokban foglaltakat szigorúan be kell tartani. Sz. 57. Az oktató és a muzeális preparátumokat név nélkül, számmal ellátva kell tárolni és használni. Sz. 58. Az egyetemi temetési szertartáson az orvostanhallgatók és az oktatók képviseltetik magukat. Sz. 59. Mindazon elhunytak nevét, akiknek teteme az orvosképzést szolgálta, az eltemetéskor az e célra rendszeresített külön könyvben kell regisztrálni az anatómiai intézetekben. Sz. 60. Az Sz. 59. pontban említett elhunytak tiszteletére az Egyetem gránit emlékoszlopot állít, ahol az oktatók és hallgatók évente egy alkalommal megemlékezés keretében koszorút helyeznek el. X. A KÖLTSÉGEK VISELÉSE Sz. 61. A holttestnek a klinikáról a patológiai intézetbe történő szállításának költségeit az Egyetem viseli. Sz. 62. A holttestek hűtésének költségeit az Egyetem általában a boncolás befejezéséig, legfeljebb az azt követő 48 óráig viseli. Sz. 63. Ismeretlen személyazonosságú holttest hűtésének költségeit az Egyetem legfeljebb 30 napig viseli. Sz. 64. A temetéssel kapcsolatos intézkedések és azok költségei minden más esetben az eltemetésre kötelezett személyt vagy hatósági szervet terhelik.
27 Sz. 65. Az 1993. évi III. törvény 48. (1) bekezdésének hatálya alá tartozó holttest hűtési költségeinek megtérítését az Egyetem a haláleset helye szerint illetékes önkormányzattól igényli. [Az igény jogalapja az a körülmény, hogy az ilyen személyek eltemetése közköltségen történik és a felmerült költség része a szükséges hűtés költsége is.] Sz. 66. Az előző bekezdéseken kívüli esetekben, illetőleg az ott megjelölt időtartamon túli tetemhűtés költségeit a temetkezési vállalkozó téríti meg az Egyetemnek. [E költségeket jogosult a temetési költségekkel együtt felszámolni, és azok megfizetését az eltemetésre kötelezett személytől (hozzátartozótól), szervtől vagy önkormányzattól igényelni.] Sz. 67. A holttestek azonosításával kapcsolatos költségeket az egyéb temetési költségekkel (pl. halottvizsgálati bizonyítványok űrlapjai, a bizonyítványok fénymásolata, lábcédulák, stb.) együtt kell felszámítani. Sz. 68. A 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM sz. rendelet 14. (5) bekezdése alapján egyetemi anatómiai oktatás céljára átadott holttestek elszállításáról az Egyetem gondoskodik és viseli ennek költségét, melynek fedezetét az intézetek éves költségvetésében kell betervezni. Sz. 69. Az oktatási célra használt tetemek eltemetésével kapcsolatos költségeket (ide értve a szükséges kellékek beszerzésének fedezetét is) az érintett intézetek költségvetésében kell előirányozni. Sz. 70. Az Sz. 61. pont szerinti átszállítás, az Sz. 62. és 63. pontok szerinti hűtés, továbbá az Sz. 53. pontban említett ún. gratis-ládák költségfedezetét az érdekelt intézetek számára az egészségbiztosítási finanszírozás keretében nyújtott térítés belső elosztása során kell biztosítani. Eütv. 220. (3) Az átültetés kivételével egyéb gyógyító célú felhasználás érdekében történő szerv vagy szövet kivételével járó költségek megtérítését a fekvőbeteg-gyógyintézet kérheti a szervet vagy szövetet felhasználótól.
28 XI. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Sz. 71. A szabályzat hatálya kiterjed: a) az Egyetem klinikáin elhunytak holttesteivel összefüggő eljárásra, b) az Egyetem intézeteibe kórboncolás vagy igazságügyi boncolás végett beszállított holttestekkel összefüggő eljárásra, c) az oktatási és kutatási célú tetemhasználatra. Sz. 72. A szabályzat rendelkezéseinek betartásáért fegyelmi, súlyosabb esetekben büntetőjogi vagy polgári jogi felelősséggel tartoznak beosztásukra tekintet nélkül az Egyetem mindazon alkalmazottai (orvosok, ápolók, asszisztensek, boncmesterek, stb.) és hallgatói, akiknek tevékenysége a holttestekkel kapcsolatos eljárást érinti. Sz. 73. A tetemszállítást végző szolgáltatókkal megkötendő szerződésben [Sz. 39.-40.] megfelelő garanciák és szankciók kikötésével biztosítani kell, hogy a szabályzat őket érintő rendelkezéseit polgári jogi és büntetőjogi felelősség terhe mellett betartsák. Sz. 74. Ez a szabályzat 2002. március 1-jén lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsának 121/1995-96. (IV.25.) ET. számú határozatával megalkotott szabályzat. Sz. 75. A szabályzat tárgyával kapcsolatos legfontosabb jogszabályok címjegyzékét a 7. számú melléklet tartalmazza.