A szakképzés Magyarországon ReferNet országjelentés 2012
Szerzők: Bükki Eszter, Domján Krisztina, Mártonfi György, Vinczéné Fekete Lídia Szerkesztés és lektorálás: Mártonfi György Szakmai vezető: Dr. Köpeczi Bócz Tamás A jelentés a ReferNet, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) információs és szakértői hálózatának tagjai által készített sorozat része, amely az Európai Unió tagállamai, valamint Norvégia és Izland szakképzési rendszerét mutatja be. A ReferNet jelentések egységes, a Cedefop által meghatározott szerkezetet követnek. A jelentésben megfogalmazott vélemények és állítások nem feltétlenül tükrözik a Cedefop álláspontját. A kézirat 2012. decemberében került lezárásra. A ReferNet hálózat jelentései letölthetők a Cedefop honlapjáról: http://www.cedefop.europa.eu/en/information-services/vet-in-europe-country-reports.aspx A jelentés részben az Európai Unió támogatásával készült. 2
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra A 9. évfolyamos tanulók megoszlása programtípus szerint, 1990-2012. 8 2. ábra A magyar oktatási rendszer, 2011/2012. 15 3. ábra A magyar oktatási rendszer 2013-tól 16 1. táblázat Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) felső-középfokú szinten, 2012. 21 2. táblázat A gimnáziumban és a szakmai alapképző programokban tanulók létszáma és megoszlása iskolatípus szerint, 20011/2012. 23 3. táblázat Szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók 31 4. táblázat Tanulószerződéses gyakorlati képzésben résztvevő tanulók száma 47 5. táblázat Szakiskolai ösztöndíjban részesülők száma, éves nettó kifizetés, 2010/2012. 53 3
TARTALOMJEGYZÉK Táblázatok és ábrák jegyzéke 3 Tartalomjegyzék 4 1. fejezet: Általános környezet, a szakképzést befolyásoló külső tényezők 5 1.1 Népesség és demográfia 5 1.2 Politikai és társadalmi-gazdasági környezet 6 1.3 A népesség iskolai végzettsége 7 1.4 Gazdasági és munkaerőpiaci mutatók 9 2. fejezet: Szakképzés az egész életen át tartó tanulás kontextusában 14 2.1 A magyarországi oktatási rendszer ábrája 14 2.2 Államilag szabályozott szakképzés 17 2.2.1 Iskolarendszerű szakképzés 17 2.2.2 Iskolarendszeren kívüli szakképzés felnőttek számára 33 2.3 Egyéb képzési formák 33 3. fejezet: A szakmai képesítési rendszer alakítása 41 3.1 A munkaerőpiac statisztikai leírása, folyamatainak elemzése 41 3.2 A munkaerőigény, a keresleti-kínálati viszonyok előrejelzése 41 3.3 A végzettek pályakövetése 42 3.4. A képesítési struktúra és tartalom alakítása és folyamatos fejlesztése 44 3.5 A képzési intézményrendszer és munkamegosztás átalakítása 46 3.6. A vizsgarendszer átalakítása 48 3.7 A gazdaság szereplőinek növekvő részvétele a teljes folyamatban 49 3.8 Ösztöndíjprogramok és egyéb ösztönzők 51 4. fejezet: A szakképzésben való részvétel ösztönzése 52 4.1 Pénzügyi ösztönzők 52 4.2 Szabályozási Eszközök 55 4.3 Pályaorientációs tanácsadási rendszer és szolgáltatások 56 4.4 Kampányok és versenyek 58 Bibliográfia 60 Hasznos weboldalak 69 Rövidítések jegyzéke 71 1. Melléklet: Táblázatok és ábrák 73 2. Melléklet: Szakkifejezések jegyzéke 82 3. Melléklet: Jogszabályok jegyzéke 86 4
1. fejezet: Általános környezet, a szakképzést befolyásoló külső tényezők 1.1 NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe 93 030 km2, népessége körülbelül 10 millió fő (lásd a melléklet 1. táblázatát). Az állampolgárok körülbelül 98%-nak magyar az anyanyelve, és túlnyomó többségük magyar nemzetiségű. A legnépesebb kisebbség a roma (körülbelül 600 000 fő, 6%), akiknek legtöbbje magyar nemzetiségűnek is vallja magát. A német, horvát, szlovák, román és egyéb nemzetiséghez tartozók a lakosság legfeljebb 2%-át teszik ki. Noha a roma népesség születési arányszámai az általános demográfiai trendekhez hasonlóan csökkenést mutatnak, a nem roma lakosság megfelelő mutatóihoz képest jelentősen magasabbak. A romák aránya az iskoláskorú gyerekek között magasabb, mint más korcsoportokban. Az európai tendenciákhoz hasonlóan Magyarország népessége öregszik Mind a 25 év alatti fiatalok, mind a munkaképes korú lakosság száma csökken, míg a 65 év felettiek száma emelkedőben van (lásd a melléklet 2. táblázatát). 1981 óta az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében csökken a népesség. Az időskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2030 között 24,22%-ról várhatóan 34,06%-ra emelkedik (EU: 38,04%, lásd a melléklet 3. táblázatát). Míg az aktív korú népességen belül nő az 50 éven felüliek aránya, az iskoláskorú korcsoportok létszáma csökken. Ez a szakmai alapképzésben (iskolarendszerű szakképzésben) tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és a felnőttkori tanulás egyéb formái iránti igények növekedését vetíti előre. A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétől részben ellentételezi a migrációs nyereség. A bevándorlók döntő többsége jól képzett, magyar anyanyelvű, a szomszédos országokból érkező állampolgár. Abszolút számuk és arányuk nemzetközi összehasonlításban alacsony, és (különösen Románia uniós csatlakozása óta) csökkenő tendenciát mutat. A fejlődő országokból való beáramlás csekély mértékű. Azonban a szakképzett mind a diplomás, mind a szakmunkás munkaerő elvándorlása Nyugat-Európába, a tartós válsághelyzet következtében, gyorsulóban van. 5
1.2 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfőbb törvényhozó szerve az Országgyűlés, amelynek 386 képviselőjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetőjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A 2010-ben választást nyert párt kétharmados parlamenti többséggel kormányoz; új alkotmányt fogadott el, az állami élet számos területét és alrendszereit, egyebek mellett az oktatást és a szakképzést is jelentős mértékben átalakítja. 2011 végén a korábbi közoktatási helyett új köznevelési törvényt és új szakképzési törvényt fogadtak el. A korábban erősen decentralizált oktatási rendszer nagymértékben centralizálttá válik. A szakképzésben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepe tovább erősödött, immár dominálja e képzési szektort, és jelentős a befolyása a közoktatásra és a felsőoktatásra is. A 19 megye és Budapest főváros a középszintű közigazgatás tradicionális egységei. Közigazgatásban játszott szerepük azonban kisebb, mint a több mint 3 000 területi helyi önkormányzaté, de 2013 januárjától ebben változás lesz. Az oktatás terén például mind a helyi, mind a középszintű választott testületek szerepe csökkenőben van, az állami szerepvállalás az iskolafenntartásban dominánssá válik 2013. januárjától, az állam vállalja például át a legnagyobb finanszírozási tételt, a pedagógusbéreket, és nevezi ki az igazgatókat. 1999 óta hét, tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintű régiót hoztak létre az EU követelményeinek megfelelően. Az egyes régiókon belül összesen 175 statisztikai kistérséget, a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A kistérségek új néven, mint járások 2013-tól jelentős adminisztratív szerepet is kapnak a megyéknél létrehozott kormányhivatalok mellett. Az elhúzódó válság következtében csökken a lakosság életszínvonala, különösen az alacsonyabb jövedelműek, de a közepes jövedelműek között is. 2006-2010 között a családok nettó átlagjövedelme 11,7%-kal nőtt, miközben a fogyasztói árindex változása 25,3% volt. A trend egyelőre folytatódik. 6
1.3 A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A tanulók döntő hányada (kb. 98-99%) 16 éves korára elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 1A-2A). Az 1990-es évek elején jelentős középiskolai expanzió kezdődött. Mozgatórugója elsősorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvő társadalmi igény volt, melynek kielégítése hamarosan az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitűzésévé vált. Jelentősen nőtt az érettségi bizonyítványt adó felsőközépfokú (ISCED 3A) iskolákba irányuló továbbtanulás, mivel az érettségi a felsőoktatásba történő belépés előfeltétele. A szakiskolák (ISCED 3C, ritkábban 2C) azonban nem adnak érettségit. Ezért, továbbá a szakiskolai végzettséggel megszerezhető alacsonyabb jövedelem és társadalmi státusz miatt a gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal szemben csökkent a szakiskolák presztízse és tanulóik száma egyaránt. Miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan emelkedik, arányuk az aktív korosztályon belül, különösen a 30-34 éves korcsoportban még mindig alacsonyabb, mint az EU-27-ekben 1, különösen, ami a férfiakat illeti. Ahogy az 1. Ábra mutatja, az általános iskola (ISCED 1-2) után a felső-középfokra belépők arányai a kilencvenes években nagyon gyorsan változtak, a két jellemző trend az érettségit adó képzések iránti igény növekedése és az érettségit nem adó szakiskolai képzés elkerülése. Ezek a trendek egymást erősítették. A kétezres évek elejére a helyzet stabilizálódott, az évtized végére pedig megfordult. A szakpolitikai törekvések hatására növekvőben van az összességében csökkenő beiskolázott létszám ellenére az érettségit nem adó szakképzésbe iratkozók aránya, de még a létszámuk is. 1 Az Eurostat adatai alapján 2011-ben 28.1% versus 34.6%; lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=t2020_41&plugi n=1 7
1. ábra A 9. évfolyamos nappali tagozatos tanulók megoszlása programtípus szerint, 1990-2012. (Pontos számokért lásd a melléklet 4. táblázatát). Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012. A korai iskolaelhagyók aránya alacsonyabb a 13,5%-os EU átlagnál (11,2%, lásd még a melléklet 5. táblázatát). A középiskolai expanzió mellett további magyarázatot kínál erre az is, hogy az első szakképesítés ingyen megszerezhető nappali tagozatos oktatásban. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az a tény sem, hogy a tanulók körülbelül 95%-a átmegy az érettségi 2, illetve a szakmai vizsgán. A többi keletközép-európai országhoz hasonlóan, a legalább felső-középfokú oktatást végzettek aránya a 20-24 éves korcsoportban az EU-átlagnál tartósan magasabb Magyarországon (lásd a melléklet 6. táblázatát). Sajnos a középfokú végzettségűek százalékos arányát nem sikerült emelni, és a korai iskolaelhagyók aránya is alig csökkent az elmúlt 8-10 évben. A kormányzat a korai iskolaelhagyás arányát 2020-ra 10%-ra kívánja csökkenteni. Mindazonáltal a lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent a szakiskolákban (ISCED 2/3C). Ahogy azt kutatási eredmények is megerősítik, a magyar oktatási rendszer rendkívül szelektívvé és polarizálttá vált. A hátrányos helyzetű diákok nagyobb valószínűséggel kerülnek szakiskolákba, amelyek nem képesek ellensúlyozni hátrányaikat, ami jelentős lemorzsolódási arányokat eredményez, s ezáltal hozzájárul az egyenlőtlenségek újratermelődéséhez. Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnőttképzésben való részvétel ösztönzését célzó intézkedést vezetett be. Ennek ellenére a részvételi arányok még mindig messze elmaradnak az EU átlagtól, 2004 óta pedig kifejezetten csökkennek (lásd a melléklet 7. táblázatát). A 2013-ra előirányzott célérték 8%, szemben az Unió 2 Balázs et al., 2011:170. 8
2010-re, illetve 2020-ra előirányzott 12,5%, illetve 15%-ával. Ami a nemek megoszlását illeti, a nők nagyobb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban, és ez a különbség jóval nagyobb, mint más országokban (lásd a melléklet 8. táblázatát). Az alacsony részvételi arányszámok egyik oka az, hogy a felnőttképzésben való részvétel a magasabban képzett és fiatalabb korosztályra koncentrálódik, akik jellemzően motiváltabbak arra, hogy képezzék magukat. 1.4 GAZDASÁGI ÉS MUNKAERŐPIACI MUTATÓK A magyar gazdaság az előző évtized közepéig folyamatos bővülést mutatott évi 4% feletti reál GDP növekedéssel (lásd a melléklet 8. táblázatát). Ennek eredményeként 2006-ra az egy főre eső GDP értéke az EU-átlag 63,6%-ára nőtt a 10 évvel korábbi 50%-ról. A növekvő költségvetési hiány és nemzeti adósság azonban, a kormányzat által 2006 óta bevezetett megszorító intézkedésekkel együtt, már a pénzügyi világválság előtt megakasztotta a gazdasági fejlődést. A 2009-es 6,8%-os csökkenést követően 2010-ben ismét nőtt a gazdaság az export jelentős fellendülésének köszönhetően. 2012-re a GDP 0-1%-os csökkenését jelzik a legfrissebb prognózisok, és 2013-ra is csak csekély növekedéssel kalkuláltak a költségvetésben. A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (94,7%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,4%, illetve 0,7%. E vállalkozások 2009-ben együttesen az alkalmazottak 71%-át foglalkoztatták, azonban a bruttó hozzáadott értéknek csupán a felét állították elő (lásd a melléklet 9. táblázatát). Ugyanakkor az 1997-2006 közötti gazdasági növekedéshez főleg a nagyvállalatok, elsősorban a külföldi tulajdonúak járultak hozzá, és a feldolgozóipar révén az ő hozzájárulásuk meghatározó az exportban is. 2010-ben a munkaerő legnagyobb arányban (28,0%) a közlekedési-szállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt követte a nem piaci szolgáltatások szektora (23,3%) és a feldolgozóipar (20,8%). Az elsődleges szektor és a közüzemek (7,0%), az építőipar (7,3%), valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások (13,5%) együttesen a foglalkoztatás 27,8%-át teszik ki (ld. a melléklet 10. táblázatát). Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemző tartós szakképzett munkaerőhiány, illetve a készségek nem megfelelő volta jelentősen gátolják a 9
gazdaság fejlődését. A szakmai továbbképzésben (felnőttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben függ a vállalatok méretétől. A magyarországi foglalkoztatási ráták rendkívül alacsonyak, különösen az alacsony képzettségűek, a hátrányos helyzetűek, a nők és az idősek körében. 2011- ben a 15-64 éves korosztálynak csupán 55,8%-a volt foglalkoztatott, messze elmaradva ezzel az EU-27-ek 64,3%-os átlagától (lásd a melléklet 11. táblázatát); ezen belül a férfiak foglalkoztatási rátája rendre mintegy 10%-kal meghaladja a nőkét. 2011-ben a legfiatalabbak (15-24 éves korosztály) foglalkoztatási aránya az EU-27 átlag felénél csupán picivel volt több, míg az 55-64 éveseknek is csak kevesebb mint fele dolgozott ugyanebben az időszakban, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az EU-27 átlaga a megfelelő korcsoportban. Az alacsony foglalkoztatási arányszámok kiugróan magas inaktivitási rátákkal járnak együtt, utóbbiak az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartoznak (lásd a melléklet 1. ábráját). Éppen ezért az egymást követő kormányok próbáltak olyan csoportokat is a munkaerőpiacra vonzani, munkavállalásra ösztönözni, amelyek számára előnyösebb volt korábban a távolmaradás. Különösen a 2010 óta hatalmon lévő kormányzat volt aktív ezen a téren. Így a korai (korengedményes) nyugdíj lehetősége majdhogynem megszűnt, az általános nyugdíjkorhatár is emelkedett, illetve sok kedvezményezett szakma speciális nyugdíjkorhatára is magasabb lett, és kedvezőtlenebbé vált a nyugdíjszámítás módja annak, aki korábban hagyja abba a munkaviszonyt. Nehezebb lett a rokkantnyugdíjba kerülés, és a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok a korábbinál szigorúbb felülvizsgálatra számíthatnak. Csökkent a munkanélkülivé váltak számára folyósított ún. álláskeresési támogatás (tkp. munkanélküli segély) mértéke és folyósítási ideje. Csökkent az álláskeresési támogatásra már nem jogosultak számára folyósítható szociális segély mértéke és kevesebbek számára ítélhetik meg. 2012 elején megváltoztatták a munka törvénykönyvét, amely a rugalmasabb felvételt és elbocsátást is lehetővé teszi, általában a rugalmasabb munkaerőpiac irányába mutató szabályozást tartalmaz. Mindezen intézkedéseknek a pangó gazdaság miatt alig van még eredménye. A magyarországi munkaerőpiacon foglalkoztatottak foglalkozási főcsoportonként való összetétele eltér az Unió egész területén tapasztalttól (ld. a melléklet 12. táblázatát). A főleg diplomát igénylő foglalkozásokban sokkal kisebb arányban dolgoznak, mint az EU egészében, de ez kizárólag a magasan képzett férfiak 10
alacsony számának tudható be, hiszen a képzettséget igénylő nem fizikai kategóriában dolgozó nők aránya tizedszázalékra megegyezik. Ennek párjaként jelentős az eltérés a képzettséget igénylő fizikai foglalkozási főcsoportban is. Itt a férfiak százalékos aránya 8%-kal, de még a nőké is 4%-kal meghaladja az uniós átlagértéket. Magyarországon tehát sokkal több szakmunkás dolgozik fizikai munkakörben. A munkaerőpiaci aktivitás és sikeresség Magyarországon még erősebb különbségeket mutat a képzés szintje szerint, mint a legtöbb fejlett országban. Az OECD országok közül Magyarországon a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye, átlagos jövedelmük az ISCED 3 és 4 végzettségűek átlagának 210%-a volt 2010-ben. Az OECD országokban az átlag 155% (lásd a melléklet 13. táblázatát). Az ISCED 0-2 végzettségűek jövedelmi hátránya ugyanakkor nem olyan kirívóan nagy, a 73%-os bérszint csak valamivel alacsonyabb, mint az OECD országokban mért átlagos 77%. A munkaerőpiacot összességében az jellemzi, hogy az iskolai végzettség szintjét nagyon magasan jutalmazza. Az érettségizetteknek jelentős a bérelőnye az érettségivel nem rendelkezőkhöz képest, és a diplomások bérelőnye kiemelkedően magas a csak érettségizettekéhez képest. A szakképzettségnek a bérre ennél jóval kisebb pozitív hatása van. Az érettségivel nem rendelkező szakmunkásoknak (ISCED 3) az érettségivel és szakképzettséggel sem rendelkezőkhöz (ISCED 0-2) képest kisebb a bérelőnye, mint az érettségivel rendelkező szakképzetteknek (ISCED 4) az érettségivel nem rendelkező szakképzettekhez (ISCED 3) képest. 3 A magyarországi munkaerőpiac tehát nem csak a szintek között, de az ISCED 3-4 szinten belül is erősebben és más szempontok szerint tagolt, mint a fejlett országok legtöbbjében. Az évezred első évtizedében ezek a különbségek nemzetközi összehasonlításban is növekedtek. 2000 és 2010 között az ISCED 0-2 végzettségű foglalkoztatottak bérhátránya még kicsit csökkent is (bérszintjük 71-ről 73%-ra nőtt) az ISCED 3-4 végzettségűekéhez képest, a felsőfokú végzettségűek bérelőnye viszont 16 százalékponttal nőtt, míg az OECD országok összességében csak 10%- kal (lásd a melléklet 14. táblázatát). A foglalkoztatottsági ráta erős összefüggést mutat az iskolai végzettség szintjével és az életkorral, és eltérő mintázatokat mutat, mint az Unió munkaerőpiacának 3 Kézdi et al., 2008. 11
egészében. Amíg a fiatal korosztályok foglalkoztatottsági rátája 16%-kal, az idősebbeké 10%-kal alacsonyabb, addig a 25-49 éves korcsoportban elmaradásunk lényegesen kisebb, 5% (ld. a melléklet 15. táblázatát), és ez a különbség is főleg az alacsonyan képzettek 16%-os elmaradásából adódik, mert a közepesen és magasan képzett középkorosztályúak hátránya csak 3-4%. Igen kedvezőtlen, hogy az elmúlt évtizedben relatív pozíciónk valamennyi korcsoportban romlott, sőt, maguk a ráták is csökkentek 50 éves kor alatt, csak a nyugdíj előtt álló korcsoportban emelkedtek, nyilván a nyugdíjkorhatár-emelés következtében. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek foglakoztatási rátája valamennyi korcsoportban jóval alacsonyabb, mint az Unió egészében, de egészen kirívó a 15-24 éves korosztályban, ahol csupán 5,4% (azaz minden huszadik képzetlen fiatal dolgozik), szemben az EU egészében mért 21,5%-kal (ld. a melléklet 15. táblázatát). Hasonló mintázat, de jóval kisebb elmaradás jelentkezik a középszintű és felsőfokú végzettségeknél is, kivéve, hogy a fiatal diplomások foglalkoztatási rátája teljesen megegyezik nálunk és az Unió egészében. A munkanélküliség emelkedett az elmúlt években. A munkanélküliségi ráta 2010- ben 11,2% volt a teljes 15-64 éves népesség körében (11,6% a férfiak, 10,8% a nők esetében), és szezonális ingadozással lényegében azóta is változatlan. Az ifjúsági munkanélküliség az EU átlagnál magasabb (2010-ben a 15-24 évesek 26,6%-a volt munkanélküli az EU-átlag 20,8%-kal szemben), és különösen magas a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (ISCED 0-2) között: 41,4%. Ez 14 százalékponttal magasabb, mint az EU-27 átlaga (ld. a melléklet 16. táblázatát). 2007 óta valamennyi végzettségi szintnél nőttek a munkanélküliségi ráták, a férfiaknál gyorsabban, mint a nőknél (lásd a melléklet 17. táblázatát). A szakképzetlenek munkanélküliségi rátája és a szakképzetteké, az alacsonyabban és magasabban képzetteké nagyjából arányosan nőtt. A regisztrált munkanélkülieken belül 2001 és 2010 között a jelentős felsőoktatási kibocsátás növekedés következtében majdnem kétszeresére nőtt a diplomások száma, de még így is csak 5%-ot tesznek ki az összes munkanélküli között. 4 Az alacsonyan képzettek aránya csökkent (42%-ról 39%-ra), amint a nem érettségizett szakmunkásoké is (ISCED 3: 34%-ról 31%-ra). 4 Fazekas Kézdi, 2011: 291. 12
A munkaviszonnyal nem rendelkezők és munkanélküli ellátásra már nem jogosultak szociális ellátásában is felülreprezentáltak az alacsonyabban képzettek. A diplomások aránya ebben a csoportban már csak 2%, az érettségizetteké 14%, az érettségivel nem rendelkező szakmunkásoké 27%. A többiek, minden második segélyezett a legalacsonyabb képzettségi kategóriából kerül ki, azaz csak 8 általános iskolai végzettséggel vagy még ennél is kevesebbel rendelkezik. A középfokú oktatásra (ISCED 2-4) fordított közkiadások részesedése a GDP-ből a közelmúltig az EU-27 átlagánál kissé magasabb volt Magyarországon (lásd a melléklet 18. táblázatát), de az ellentétes trendek miatt immár alacsonyabb. A felsőközépfokú oktatás esetében azonban az arányszám 2005 óta csökken, és hasonló trend érvényesül az egy tanulóra jutó ráfordítások adatait illetően is. 5 A csökkenő trend jelenleg is tart, és az oktatás alsóbb és felsőbb szintjeire is jellemző. 5 Balázs et al., 2011: 113-114. 13
2. fejezet: Szakképzés az egész életen át tartó tanulás kontextusában 2.1 A MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER ÁBRÁJA MEGJEGYZÉSEK A 2. ÁBRÁHOZ: A MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER 2011-2012-BEN 1. Az ábrában megjelölt életkor-szintek csak jelzésértékűek. Felnőttoktatási programok az oktatás minden szintjén elérhetőek az idősebb korosztályok számára is. 2. Az 1-2 éves felzárkóztató képzésben általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, 15. életévüket betöltött (az ábra nem teljesen pontos itt) tanulók vehetnek részt a szakképzés megkezdéséhez szükséges kompetenciák megszerzése céljából. Az általános iskola legalább 6 osztályát elvégzett tanulók felzárkóztató oktatásban való részvételéről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. 3. Az új duális típusú szakképzés általánosan a 2013/14-es tanévvel kerül bevezetésre, választható módon azonban néhány iskolában már 2012-ben is indultak ilyen programok. 4. Előrehozott szakiskolai képzés (ISCED 2C/3C), mely hároméves szakképzést kínál közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás befejezése után, 2010 és 2012 között indult. 5. A nyelvi előkészítő évvel induló kéttannyelvű szakközépiskolai programok (4 helyett) 5 évesek; hasonlóképpen a kéttannyelvű gimnáziumok képzési programjai 5/7/9 évig tartanak (4/6/8 helyett). 6. A felnőttképzés mellett a felnőttek számára nappali munkarend szerinti vagy részidős, ISCED 3C szintű középfokú általánosan képző programok is elérhetőek a felnőttoktatás keretében. A szakiskolát végzettek, akik egy 3 éves felnőttoktatási képzés végén érettségi bizonyítványt szereznek, magasabb szintű OKJ-s képesítést szerezhetnek a szakközépiskolák szakképző évfolyamain. MEGJEGYZÉSEK A 3. ÁBRÁHOZ: A MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER 2013-TÓL 1 Az ábrában megjelölt életkor-szintek csak jelzésértékűek. Felnőttoktatási programok az oktatás minden szintjén elérhetőek az idősebb korosztályok számára is. 2. A speciális szakiskolai képzés időtartamát nem szabályozza törvény; a szakképesítés vagy rész-szakképesítés megszerzéséhez szükséges évek számát az intézmény által elfogadott speciális kerettanterv határozza meg. 3. Híd II: Egyéves speciális felzárkóztató program az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező, de legalább hat általános iskolai évfolyamot sikeresen elvégzett, 15. életévüket betöltött tanulók számára. A program pályaorientációs feladatokat lát el és rész-szakképesítés (ISCED 2C) megszerzésére készít fel, ezáltal lehetővé teszi a tanulók szakképzésébe való bekapcsolódását. 4. Híd I: Egyéves felkészítő és pályaorientációs program a 8 általános iskolai évfolyamot sikeresen befejezett, de középfokú oktatási intézménybe felvételt nem nyert tanulók számára. A továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismeretek és kompetenciák pótlásával középfokon való továbbtanulásra készít fel. 5. A nyelvi előkészítő évvel induló kéttannyelvű szakközépiskolai programok (4 helyett) 5 évesek; hasonlóképpen a kéttannyelvű gimnáziumok képzési programjai 5/7/9 évig tartanak (4/6/8 helyett). 6. A posztszekunder képzés szakképző évfolyamainak száma több is lehet, a szakképesítés fajtájától és a korábbi tanulmányoktól függően. 7. A felnőttképzés mellett a felnőttek számára nappali munkarend szerinti vagy részidős, általánosan képző programok is elérhetőek a felnőttoktatás keretében. A szakiskolát végzettek kétéves program elvégzését követően szerezhetnek majd érettségi bizonyítványt. Ezt követően a szakközépiskolák szakképző évfolyamain posztszekunder szintű OKJ képesítést szerezhetnek. A szakképesítésüknek megfelelő ágazatban továbbá akkor is jelentkezhetnek majd posztszekunder képzésre, ha érettségi vizonyítványt ugyan nem szereztek, de mestervizsgát tettek és 5 év munkában eltöltött gyakorlatot tudnak igazolni. 14
2. ábra A magyar oktatási rendszer, 2011/2012. 15
3. ábra A magyar oktatási rendszer 2013-tól 16
2.2 ÁLLAMILAG SZABÁLYOZOTT SZAKKÉPZÉS 2.2.1 Iskolarendszerű szakképzés TÖRTÉNETI HÁTTÉR: REFORM ÉS ÁTALAKÍTÁS Az 1990-es évtized végéig a 8 éves általános iskola után gimnáziumban, a szintén 4 éves, felsőoktatási továbbtanulásra is jogosító, szakképesítést is adó szakközépiskolában vagy 3 éves szakmunkásképzőben tanulhattak tovább a fiatalok. A szakképző iskolák jelenlegi kifutóban lévő szerkezetét egy 1998-ban elindult jelentős reform alakította ki. Ekkortól a szakközépiskola 4 év alatt csak érettségit adott, szakképesítést a korábbi ISCED 3 helyett ISCED 4 szintűt ezt követően 1 vagy 2 éves program elvégzése után szerezhettek a fiatalok. A szakmunkásképzést felváltó szakiskolai képzés a korábbi 3 év helyett 4 (2+2) évig tartott 2 általános és szakmai orientációs, majd 2 szakképző évfolyammal, és később a szakképző évfolyamok számát a képzések mintegy felénél még egy évvel növelték (2+3). Azonban a szakképzés időtartamának egy-két évvel való meghosszabbítása nem eredményezett felkészültebb, a munkaerőpiaci elvárásoknak jobban megfelelni tudó fiatalokat. A szakiskolai lemorzsolódás aránya sem csökkent érdemben. Az utóbbi években előtérbe került új megközelítés a fiatalok oktatásban és képzésben tartását és a szakmunkás-utánpótlás biztosítását a szakképzés megkezdésének korábbra helyezésével látja megoldhatónak, a jelenlegi 16 év helyett 14 éves korban, mint 1998 előtt. Ennek megfelelően a meglévő szakképzési struktúrával párhuzamosan 2010-ben 86 szakmában bevezetésre került az ún. előrehozott szakiskolai képzés. A jelenlegi kormányzat a szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a munka alapú képzés arányát növelni kívánja, a vállalatoknál folyó képzés arányának növelésével egyfajta duális képzés irányába való elmozdulással (melyet olyan, erős tanoncképzéssel rendelkező országok ihlettek, mint Németország). E cél elérése érdekében Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke keretmegállapodást írt alá 2010 novemberében. Az MKIK kulcsszerepet fog játszani a jövőben, mivel az államtól szakképzéssel kapcsolatos feladatokat vesz át, amelyek finanszírozását az állami költségvetés biztosítja. 17
A jelenlegi szakiskolai 4-5 éves szakmunkásképző programok helyett egy, a 2010- ben bevezetett előrehozott szakiskolai képzéshez hasonló hároméves képzési program kerül bevezetése 2013-tól, amelyet a tanulók az alapfokú és az alsóközépfokú szint (az általános iskola 8. osztálya) elvégzése után kezdhetnek meg. A szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújt szakképzést, párhuzamosan a közismereti képzéssel, úgy, mint az 1998-as reform előtt. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös elemeinek tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást foglal magába. A tanulók ezután szakmai érettségit tesznek le, és olyan bizonyítványt kapnak kézhez, mely bizonyos munkakör betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelent. Az új szakközépiskolában érettségizettek viszont csak szakirányban tanulhatnak tovább. A stratégiai és jogszabályi feltételek már adottak. 2011. májusában a kormány Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására címmel új és részletes szakképzési koncepciót fogadott el. Ez a 2010. novemberében a miniszterelnök és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által közösen jegyzett keretmegállapodásban lefektetett alapelvekre támaszkodik, melyek a nemzetgazdasági miniszter és az MKIK elnöke által kötött megállapodásban kerültek részletes kibontásra. 2011-ben az országgyűlés új szakképzési és új köznevelési törvényt fogadott el; az új rendelkezések három szakaszban lépnek életbe (2012. szeptember 1., 2013. január 1., és 2013. szeptember 1. hatállyal). TANULÁSI UTAK A SZAKKÉPZÉSBEN Az alapfokú és alsó-középfokú oktatás elvégzését követően a tanulók három különböző felső-középfokú tanulási útvonal közül választhatnak. Kettő ezek közül felkészít a felsőoktatásba történő belépésre, a harmadik azonban nem 6 : (a) a gimnáziumi képzési programok (ISCED 3A) négyéves (a kéttannyelvűek esetében ötéves) általános képzést kínálnak, és érettségi bizonyítványt adnak, mely a felsőoktatásba való belépés előfeltétele; a végzősök a posztszekunder szakképzésbe is beléphetnek (lásd alább); 6 A fejezet végén található 1. Táblázat az iskolarendszerű szakképzés két fő típusát tartalmazza, még a 2012-es helyzetnek megfelelően. 18
A 2011-ben hozott új szakképzési és új köznevelési törvény fontos szerkezeti változásokat eredményez az iskolarendszerű szakképzés rendszerében. A jelenlegi képzési struktúra fokozatosan, kimenő rendszerben megszűnik; a 2013/14-es tanévtől már csak az új szakképzési programok indíthatóak. (b) a szakközépiskolai programok négyéves (a kéttannyelvűek ötéves) általános és szakmai alapozó képzést (ISCED 3A) kínálnak, mely az érettségi bizonyítvány megszerzésére készít fel; ezután a tanulók szabadon választhatnak, hogy részt vesznek-e a szakképesítést nyújtó 1-3 éves szakképzésben (ISCED 4C) vagy továbblépnek a felsőoktatásba. A szakképzési program időtartama a megszerezhető szakképesítéstől függ. A legtöbb tanuló számára a képzés egyéves, mivel a szakmai alapozó képzésben való részvételt beszámítják. 2013-tól a szakközépiskolai képzés megváltozik. Az 1998-as iskolaszerkezeti reformot megelőzőhöz hasonlóan, a szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújt szakképzést, a közismereti képzéssel párhuzamosan. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást jelent. A tanulók az első négy szakközépiskolai évfolyam (9-12) elvégzése után szakmai érettségit tesznek le. Ez annyiban különbözik a gimnáziumi tanulók vizsgájától, hogy az ötödik választahtó tantárgy helyett itt kötelezően az ágazat szerinti szakmai tárgyból kell vizsgázni. A vizsga letételével a tanulók olyan bizonyítványt szereznek, mely bizonyos munkakörök betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelent. Ezt követően a tanulók választhatnak, hogy munkába kívánnak állni, folytatják tanulmányaikat egy posztszekunder szintű szakképesítés megszerzéséért, vagy belépnek a felsőoktatásba. Mivel a szakközépiskola 9-12. évfolyamán elvégzett szakképzés beszámításra kerül, az ISCED 4C szintű posztszekunder szakképzés az adott ágazatban a tanulók többségének egy év alatt teljesíthető lesz. A kötelező szakmai tárgyból tett vizsga továbbá emelt szintű vizsgának számít, ami előnyt jelent a szakirányú felsőfokú továbbtanulásnál. (c) a szakiskolai képzés kifutóban levő rendszere általános és szakmai alapozó képzést nyújt az első két évben; ezt 1-3 éves OKJ szakképesítést adó szakképzés követi ISCED 3C szinten. A végzősök szakképzett munkaerőként beléphetnek a munkaerőpiacra. A felsőoktatásba történő továbbhaladáshoz azonban további képzésben kell részt venniük (lásd alább). Utoljára 2012. szeptemberében indulhattak ilyen típusú szakiskolai programok. 19
2010 szeptemberében vezették be a meglévő szakiskolai képzéssel párhuzamosan futó ún. előrehozott szakiskolai képzést, mely hároméves szakképzést kínál 14 éves kortól, közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás (általános iskola, ISCED 1A-2A) befejezése után. Az előrehozott szakiskolai képzésben résztvevő tanulók már 17 évesen szakképesítést szerezhetnek. A 2011-ben elfogadott új szakképzési törvény bevezette az ún. duális szakképzési modellt. A 2013/14-es tanévtől a szakiskolák már csak a duális rendszerben indíthatnak képzést, de néhány intézményben már 2012. szeptemberében elindult ez a fajta program. Az új, hároméves duális szakiskolai képzés már az első évfolyamtól egyszerre nyújt majd közismereti oktatást és szakképzést a tanulóknak. A gyakorlati képzés aránya a korábbi szakiskolai képzéshez képest lényegesen megnő, míg a szakmai elméleti és különösen a közismereti tárgyak óraszáma jelentősen csökkeni fog. A speciális szakiskolai és a készségfejlesztő speciális szakiskolai programok a sajátos nevelési igényű tanulók képzését hivatottak biztosítani. A végzettek ISCED 2C (ritkábban 3C) szintű OKJ-s szakképesítést szerezhetnek, vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeiket fejlesztik. A speciális szakiskolai programok legalább négyévesek, és opcionálisan kezdődhetnek két általános képző évfolyammal. Ahogy az 1. fejezetben található 1. ábra is mutatja, a három felső-középfokú programtípusban való részvétel az elmúlt évtized során lényegileg nem változott. 20
1. táblázat Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) felső-középfokú szinten, 2012. Képzési program típusa Fő gazdasági ágazatok ISCED szint Közismereti és szakmai tárgyak aránya Az iskolai ill. a munkahelyi képzés aránya Tanulmányok átlagos időtartama Más képzési útvonalak felé való át/továbblépési lehetőség Szakiskola ( a ) általánosan képző évfolyamok (9-10.) szakképző évfolyamok (11., 11-12., 11-13.) minden ágazat/okj-s szakmacsoport az üzleti szolgáltatások kivételével 3C 3C (or 2C) ( b ) közismereti képzés (min. 50%), szakmai alapozó képzés (max. 50%) elsősorban szakmai képzés iskolai képzés 2 év horizontális: szakközépiskola, gimnázium függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől 1-3 év szakképesítéstől függően ( c ) horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak hároméves teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után előrehozott szakiskolai képzés (9-11) ipar, építőipar, mezőgazdaság, üzleti és egyéb szolgáltatások 3C ( d ) a közismereti képzés a program 1/3-át teszi ki (kb. 1 000 óra) első év: iskolai, 10-11. évfolyam: döntően munkahelyi 3 év horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után 21
Képzési program típusa Fő gazdasági ágazatok ISCED szint Közismereti és szakmai tárgyak aránya Az iskolai ill. a munkahelyi képzés aránya Tanulmányok átlagos időtartama Más képzési útvonalak felé való át/továbblépési lehetőség Szakközépiskola ( e ) általánosan képző évfolyamok (9-12., 9-13. évfolyam) minden ágazat 3A elsősorban közismereti oktatás, a teljes óraszám max. 16-26%-ában szakmacsoportos szakmai alapozó oktatás iskolai képzés 4 év (5 év a kéttannyelvű iskolákban) horizontális: gimnázium, szakiskola, vagy (9-10. osztály végéig) más szakmacsoporthoz tartozó szakközépiskola továbblépés: szakközépiskola szakképző évfolyamai (ISCED 4C) vagy felsőoktatás (ISCED 5A/B) szakképző évfolyamok (13., 13-14., 13-15.) 4C szakmai képzés függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől 1-3 év, szakképesítéstől függően ( f ) horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés: ld. az általánosan képző évfolyamoknál ( a ) A művészeti szakiskolai programokban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan folyik és megkezdődhet már az 5. illetve 7. évfolyamon. ( b ) A speciális szakiskolák és készségfejlesztő speciális szakiskolák a mentális vagy egyéb fogyatékkal élő tanulók képzését hivatottak biztosítani. A végzettek ISCED 2C vagy 3C szintű OKJ-s szakképesítést szerezhetnek, vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeiket fejlesztik. ( c ) Jelenleg a tanulók többsége hároméves képzésben vesz részt. ( d ) A 2010-ben bevezetett előrehozott szakiskolai képzés hivatalosan még nem került besorolásra. ( e ) A művészeti szakközépiskolai programokban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan folyik és megkezdődhet már az 5., 7. illetve 9. évfolyamon. ( f ) Jellemzően egy év, mivel a 9-12. vagy 13. évfolyamot szakközépiskolában végzetteknél a szakmai alapozó képzés beszámításra kerül. 22
SZAKKÉPZÉS FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ ÉS POSZTSZEKUNDER SZINTEN 14 éves korban a tanulók eldönthetik, hogy tanulmányaikat a két szakképző iskolai programfajta valamelyikén folytatják-e. Amint azt a 2. táblázat mutatja, 2011/12-ben a felső-középfokon nappali oktatásban tanulók körülbelül kétharmada a két szakképző iskolai programon tanult. A programok szerkezetének megfelelően azonban az összes felső-középfokon tanuló csupán körülbelül 15%-a tanult a szakképző évfolyamokon, körülbelül 45%-uk a két szakképző iskolatípus szakmacsoportos alapozó képzést is magában foglaló általánosan képző évfolyamain. A szakközépiskola szakképző komponensének posztszekunder szintre emelésével az érettségi bizonyítvány és egy szakképesítés (ISCED 3A/4C) megszerzése 21 éves korig is eltarthat, de tipikusan 19 éves korig tart. 2. táblázat A gimnáziumban és a szakmai alapképző programokban tanulók létszáma és megoszlása iskolatípus szerint (20011/12) Létszám Teljes felsőközépfok %- ában általánosan képző évfolyamok (9-10) 42 311 9.12 szakiskola (a) szakképző évfolyamok (11, 11-12, 11-13) (b) 71 573 15.42 előrehozott szakiskolai képzés 15 556 3.35 összesen 129 440 27.89 általánosan képző évfolyamok (9-12/13) 164 991 35.55 szakközépiskola szakképző évfolyamok (posztszekunder nem felsőfokú szint) 54 709 összesen 219 700 gimnázium általános képzés (9-12/13. évfolyamok) 169 651 36.56 felső-középfokú szint összesen 464 082 100.0 összesen a posztszekunder szakképzéssel együtt 518 791 (a) A táblázat nem tartalmazza a speciális szakképző iskolák adatait. (b) Beleértve a szakiskolákban tanuló 245 felsőfokú szakképzési programban résztvevő tanulót is. Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012. A felnőttoktatás különböző képzési formákban elérhető, így nappali munkarend szerinti oktatásban, esti és levelező oktatásban, valamint egyéb módokon, pl. távoktatás formájában. Általában véve a felnőtteknek kínált képzési programok nem különböznek a nappali rendszerű képzéstől a célok, belépési követelmények, a tantervek fő vonásai, illetve az értékelés és a képző intézmény által kibocsátott, államilag elismert képesítés tekintetében. A legjellemzőbb közvetítési mód azonban az esti tagozat a szakképző programok mindkét típusában, s csak nagyon kevés 23
felnőtt vesz részt egyéb képzési formában kínált programokban. Mindazonáltal, amint azt az 1. melléklet 19. táblázata mutatja, a legfeljebb ISCED 0-2 képesítéssel rendelkező felnőttek közül csak nagyon kevesen vesznek részt iskolarendszerű oktatásban. Az alacsonyabb képzettségű, idősebb népesség számára az állam inkább a felnőttképzés keretében kínál speciális célprogramokat. FELVÉTEL A szakmai alapképzésbe (iskolarendszerű szakképzésbe) a tanulók az alapfokú és alsó-középfokú oktatás (általános iskola, ISCED 1A-2A) nyolc osztályának elvégzése után léphetnek be. Az iskolák további felvételi követelményeket is előírhatnak (a tanuló korábbi iskolai teljesítménye vagy felvételi vizsga alapján). Az alap- és alsó-középfokú végzettséggel nem rendelkező, 15-23 éves fiatalok a szakiskolákban szervezett ún. felzárkóztató képzésben vehetnek részt. A tanulók e programokban a (11. évfolyamon kezdődő) szakképző évfolyamokra való belépéshez szükséges kompetenciákat szerezhetik meg. 2011/2012-ben a szakiskolák 15,7%-a kínált felzárkóztató képzést mindösszesen 2 337 tanuló számára. 7 A 2011. évi köznevelési törvény a jelenleg futó felzárkóztató képzési programokat leváltó, új képzési útvonalat vezetett be Hídprogram néven. A cél hasonló, a program az általános iskolai tanulmányaikat gyenge eredménnyel vagy egyáltalán nem elvégző tanulókat kívánja felkészíteni szakiskolai képzésben való tanulmányaik folytatására. Azok a tanköteles korú tanulók, akik általános iskolai tanulmányaikat elvégezték de gyenge eredményeik miatt szakiskolába már nem nyertek felvételt, a Híd I. programban folytathatják tanulmányaikat. A Híd I. célja, hogy pótolja a továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismereteket és kompetenciákat. A Híd II. program azokat a tanköteles életkort már betöltő tanulókat célozza meg, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, de legalább 6 osztályt befejeztek, és további felkészítést igényelnek, hogy képesek legyenek felvételt nyerni valamely szakiskolai képzési programba. A Híd II. az ehhez szükséges motivációs fejlesztést biztosítja, továbbá fejleszti a jogszabályban meghatározott egyes szakmák sikeres elsajátításához szükséges készségeket és ismereteket, szakmacsoporton belüli pályaorientációs feladatokat lát el. 7 Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012. 24
Jelenleg a szakközépiskola szakképző évfolyamain az általános felvételi követelmény az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A); vagyis de facto e szakképző évfolyamok posztszekunder szintűek és a felső-középfokú általános képzésből (gimnázium, ISCED 3A) érkező tanulók számára is nyitva állnak. ÉRTÉKELÉS, KÉPESÍTÉSEK ÉS TOVÁBBLÉPÉS Mind a szakiskolákban, mind a szakközépiskolákban az OKJ-s szakképesítés a szakmai vizsgán szerezhető meg a szakképző évfolyamokat követően. A tanulók első OKJ-s szakképesítésüket ingyen szerezhetik meg nappali oktatásban (23 éves korig). Az OKJ-s képesítések az adott szakmai és vizsgakövetelményben (SZVK) meghatározott foglalkozás gyakorlására jogosítanak, de nem nyújtanak közvetlen belépési lehetőséget a további/magasabb szintű oktatásba. A szakiskolát végzetteknek ezért további három évet kell elvégezniük nappali vagy részidős formális általános képzésben, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt, ami a magasabb szintű tanulmányok folytatásának előfeltétele. A szakiskolát végzettek körülbelül egyharmada elvégzi e hároméves képzést és megszerzi az érettségi bizonyítványt. Az új, 2011. évi szakképzési törvény értelmében a szakiskolát végzettek az eddig három helyett két év alatt szerezhetnek szakmai érettségi bizonyítványt. Továbbá azok,, akik a szakiskola elvégzése után legalább öt éves gyakorlattal és az adott szakképesítésben tett mestervizsgával rendelkeznek, az érettségi bizonyítvány előzetes megszerzése nélkül is jogosultak lesznek szakképesítésüknek megfelelő ágazatban szakközépiskolai poszt-szekunder tanulmányok megkezdésére. A GYAKORLATI KÉPZÉS FORMÁI Az, hogy egy iskolarendszerű szakképzési program gyakorlati képzési része az iskolai tanműhelyben és/vagy egészben vagy részben egy gazdálkodó szervezetnél valósul-e meg, a külső képzési helyek elérhetőségétől, illetve a tanuló, valamint az iskola döntésétől függ. A 2000-es évek eleje óta az oktatáspolitika különféle ösztönzőket vezetett be azzal a céllal, hogy növelje a vállalatok hajlandóságát a gyakorlati képzésben való részvételre. 25
A törvény a gazdálkodónál folytatott gyakorlati képzés két lehetséges (jogi) formáját különbözteti meg. A törvény és az oktatáspolitika által előnyben részesített forma a tanulószerződés alapján folytatott egyfajta tanoncképzés. A tanulószerződést a gazdálkodó szervezet és a tanuló kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselőjének felügyelete alatt. A gazdálkodó köteles a tanuló részére gyakorlati képzést, továbbá rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni, az iskolai szünetek időtartamára is. Egyéb esetekben, bizonyos feltételek teljesülése esetén a szakképző iskola együttműködési megállapodást köthet egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulók számára gyakorlati képzést biztosít. Ez utóbbi esetben a tanulók nem állnak szerződéses viszonyban a munkáltatóval és nem is kapnak tanulói juttatást (csupán a nyári iskolai szünet alatti gyakorlat idejére). Az új szakképzési törvény értelmében a tanulók már az első szakképző évfolyamon, azaz 14 éves korukban (a korábbi 16 helyett) megkezdhetik a gyakorlati képzést tanulószerződéssel is. Az első évben azonban a gyakorlati képzés csak tanműhelyekben folyhat. Az elmúlt évtizedben számos pénzügyi ösztönzőt vezettek be különösen a fizikai szakmunkára felkészítő szakiskolai programok esetében azt elősegítendő, hogy a szakmai gyakorlati képzés először tanműhelyben történjen (az alapvető szakmai műveletek gyakorlása érdekében), majd a következő években munkahelyen folyjon. Jelenleg, míg a legtöbb szakközépiskolai tanuló továbbra is az iskolában kap gyakorlati képzést, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzésben vesz részt, általában tanulószerződés alapján. 2001 óta a tanulószerződések száma a négyszeresére nőtt. Tanulószerződéses képzés elméletileg bármely iskolarendszerű szakképző programban szervezhető. A tanulószerződések elérhetősége azonban ágazat/foglalkozás szerint változó. 2010-ben 279 szakmában folyt tanulószerződéses képzés; az így tanuló diákok 59%-a azonban csupán tíz ISCED 3C szintű szakképesítés egyikét kívánta megszerezni (lásd az 1. melléklet 20. táblázatát). 26
SZAKKÉPZÉS A FELSŐOKTATÁSBAN A felsőfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban indult érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulók számára. A felsőfokú szakképzettséget de felsőfokú végzettséget nem nyújtó ISCED 5B programok eredeti célja az volt, hogy rövidebb moduláris képzést kínáljon, mely a változó munkaerőpiaci igényekhez gyorsan képes alkalmazkodni. Az FSZ magas szintű szakmai munkára készíti fel a résztvevőket, ugyanakkor, a kreditátvitel lehetőségével segíti az átlépést a szakképzésből a felsőoktatásba. Felsőfokú szakképzést csak főiskolák és egyetemek szervezhetnek. A képzés azonban szakközépiskolában is folyhat és az esetek felében folyik is, egy felsőoktatási intézmény irányítása alatt, együttműködési megállapodás alapján. Így mind a résztvevők jogállása, mind a képzés irányítási és finanszírozási rendszere attól függően változik, hogy a képzés ténylegesen milyen típusú intézményben valósul meg. 2012 volt az utolsó év, amikor tanulók a jelenlegi formában felsőfokú szakképzési programon folyó képzést kezdhettek. 2013/14-től már csak felsőoktatási intézmények indíthatnak FSZ programokat, melyek a 2011. évi új felsőoktatási törvény szabályozása alá esnek. A képzés neve is megváltozik, felsőfokú szakképzésről felsőoktatási szakképzésre módosul. A SZAKKÉPZÉS IRÁNYÍTÁSA A szakképzés és felnőttképzés ágazati irányítása csakúgy mint a foglalkoztatáspolitika a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hatáskörébe tartozik. Az NGM felelős a szakképzés szabályozásáért. A kerettantervek és a szakképzés kimeneti követelményei, illetve az iskolarendszerű szakképzés szabályozása tekintetében az NGM felelősségét megosztva gyakorolja az egészségügyért, idegenforgalomért és a többi szakképzésben érintett ágazatért felelős minisztériummal, illetve az oktatásért és szociálpolitikáért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumával együtt. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ, ld. bővebben a 3. fejezetben) és más, képesítést érintő kérdések (szakmai követelménymodulok, vizsgaszabályzat, finanszírozás) szabályozása kormányhatározatokon keresztül történik. 27
2011. január 1-étől megyei (fővárosi) kormányhivatalok kezdték meg működésüket, melyek számos állami szerv, így az Oktatási Hivatal (OH) és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) korábbi regionális egységeiből alakultak ki. 2012-től a szak- és felnőttképzésért felelős minisztérium fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatósága (NMH SZFI) segíti. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az elmúlt évtizedben egyre fontosabb szerepet játszik a szakképzésben; a kormánnyal 2010-ben kötött megállapodás értelmében a kamara kulcsszerepet játszik a szakképzés-politika alakításában, és számos feladat ellátása is az MKIK hatáskörébe került. Az MKIK lett felelős 125 szakma, a szakképzettséget igénylő fizikai foglalkozások döntő hányada képesítési és vizsgakövetelményeinek kidolgozásáért. A kamarák a vizsgák szervezésében is részt vesznek az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködésben, valamint minőségbiztosítási feladatokat is ellátnak országos érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve az iskolarendszerű szakképzést illetően (tanulószerződés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenőrzése). A társadalmi partnerek is részt vesznek a szakképzést mind a szakmai alap-, mind a szakmai továbbképzést érintő politika-formáló és döntéshozó folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentősebb országos szintű tanácsadó testületek (ld. még a 3.8 szakaszt): a) Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT), a szakképzés stratégiai kérdéseinek többoldalú érdekegyeztető fóruma; b) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT), a nemzetgazdasági miniszternek a felelős minisztériumok és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló tanácsadó és döntéshozó testülete, mely részt vesz az OKJ fejlesztésében, illetve az NFA képzési alaprész forrásainak elosztásában; valamint c) az OKJ fejlesztésében közreműködő Nemzeti Képesítési Bizottság. A megyei/fővárosi (2012-ig regionális) fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB) szintén fontos tanácsadói-konzultációs szerepet töltenek be szakképzésfinanszírozási és fejlesztési ügyekben (ld. alább, ill. 3.5 és 3.8). 28