Településüzemeltetés Dr. Bártfai, Zoltán

Településüzemeltetés Dr. Bártfai, Zoltán

Településüzemeltetés Dr. Bártfai, Zoltán Publication date 2011 Szerzői jog 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

Tartalom Bevezetés... iv 1. Település alapismeretek... 1 1. 1.1. A településsel kapcsolatos tudományterületek, fogalmak... 1 2. 1.2. A hazai települések kialakulásának és fejlődésének története... 4 3. 1.3. A településfejlődés meghatározó tényezői... 8 4. 1.4. Településhierarchia. Tanya, falu, város... 11 2. A települési közszolgáltatások rendszere... 17 1. 2.1. Tanulási egység A településügy alappillérei... 17 2. 2.2. A helyi közszolgáltatások feladatrendszere... 19 3. 2.3. A közszolgáltatások szervezésének gazdasági alapjai... 24 3. Az önkormányzati kötelező közszolgáltatások köre az 1990. évi LXV. törvény alapján... 27 1. 3.1. Egészséges ivóvíz ellátás... 27 2. 3.2. Óvodai ellátással, az általános iskolai oktatással kapcsolatos feladatok... 29 3. 3.3. Az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos feladatok... 32 4. 3.4. Közvilágítás... 33 5. 3.5. Nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak biztosítása, egyéb feladatok... 36 4. A települési infrastruktúra üzemeltetése... 39 1. 4.1. A települési infrastruktúra felosztása... 39 2. 4.2. Ingatlannal, lakásállománnyal kapcsolatos feladatok... 41 3. 4.3. Települési energiaellátással kapcsolatos feladatok... 42 4. 4.4. Közutakkal, helyi közlekedéssel, parkolással kapcsolatos feladatok... 45 5. 4.5. Közparkok, közterületek fejlesztése, fenntartása... 50 6. 4.6. Köztemetőkkel kapcsolatos feladatok... 53 7. 4.7. Települési hulladékgazdálkodás... 55 8. 4.8. Kéményseprő ipari szolgáltatás... 58 5. A településüzemeltetés jogszabályi háttere... 60 1. 5.1. A településüzemeltetés szabályozásának alapelvei... 60 2. 5.2. Az Önkormányzatok feladatai a településüzemeltetésben... 61 6. A településüzemeltetés szervezetei, helyszínei és azok formái... 65 1. 6.1. A településüzemeltetés szervezetei... 65 2. 6.2. Az anyagi közszolgáltatások munkaszervezetei... 66 3. 6.3. A közszolgáltató szervezetek tulajdonjogi alapjai... 67 7. A településüzemeltetés formái különböző típusú és méretű településeken... 70 1. 7.1. A településüzemeltetés formái... 70 2. 7.2. Esettanulmány: Gödöllő településüzemeltetése... 71 8. A településüzemeltetés felelőssége és kommunikációja... 78 1. 8.1. Kommunikáció a településüzemeltetésben... 78 2. 8.2. Alkalmazott kommunikációs módszerek... 80 9. Példák a településüzemeltetés kapcsolódó és periférikus területeire... 85 1. 9.1. A gyepmesteri tevékenység... 85 2. 9.2. Hulladékkal kapcsolatos egyéb járulékos feladatok... 89 10. A településüzemeltetés géprendszerének műszaki kiszolgálási alapjai... 93 1. 10.1. A műszaki kiszolgálás rendszere... 93 2. 10.2. Karbantartási stratégiák, módszerek, eszközök... 95 Ajánlott irodalom... ciii iii

Bevezetés A Településüzemeltetés c. tananyagunk elkészítéséhez a TÁMOP-4.1.2/A/2-10/1-2010-0019 pályázati projekt adott lehetőséget. Elkészítése egyben hiánypótlás, elsősorban a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar Településüzemeltető szakirányú továbbképzési szakán kívánjuk felhasználni tananyagként. A képzési tervhez és a gyakorlati hasznosítás által megkövetelt igényekhez is igazodni kívántunk, amikor a főbb tartalmi kereteket kijelöltük. Érezzük, hogy a tárgyalásba még számos fontos, említésre méltó témát be kellett volna vonnunk, vagy még részletesebben kellet volna ismertetnünk, bár a településüzemeltetés nagyon széleskörű ismeretanyagát ez esetben is csak a teljesség igénye nélkül tudtuk volna bemutatni. Munkánkat leginkább rendszerező áttekintésnek szántuk, reményeink szerint segít eligazodni a településüzemeltetés feladatrendszerének megismeréséhez, a tudományterületi kapcsolódások feltárásához. Bízunk abban, hogy további ismeretszerzésre ösztönöz, amelyhez igyekeztünk hasznos, értékes szakirodalmat ajánlani. Megjegyezzük, hogy jegyzetünk elkészítésekor 2011-ben az 1990. évi LXV. törvény szabályozta az önkormányzatok feladatrendszerét, így alapvetően erre támaszkodtunk az önkormányzati kötelezően és választhatóan elvégzendő illetve elvégezhető feladatok rendszerezésénél és bemutatásánál. Időközben formálódott és megszületett a 2011. évi CLXXXIX. törvény - Magyarország helyi önkormányzatairól-, amely 2012. január 1-jén életbe lépett. Anyagunkban a megírás idején érvényes feladatkörökre fókuszáltunk, de a jegyzet 2012 januári ellenőrzésekor és lezárásakor igyekeztünk az új szabályozásokból eredő fontosabb tudnivalókra is felhívni a figyelmet. Miután a tématerület folyamatosan formálódik, változik, az ismeretek naprakészen tartása érdekében javasoljuk a vonatkozó szabályozókat folyamatosan figyelemmel kísérni. iv

1. fejezet - Település alapismeretek Ebben a fejezetben Ön megismeri a településekkel kapcsolatos alapfogalmakat, a települések osztályozását, a jellemző településtípusokat. Képet kap a települések fejlődését meghatározó tényezőkről, a településfejlesztés, alapismereteiről, amelyek segíthetik a településüzemeltetés egyéb vonatkozásainak, feladatrendszerének, tágabb környezetbe illeszkedésének megértését. A fejezet célja: megismerni a települési alapfogalmakat, a településtudomány főbb területeit, megismerni a települések osztályozási elvét, képet alkotni hazai települések kialakulásának és fejlődésének történetéről, megismerni az egyes településtípusok megkülönböztetésének főbb rendezőelveit. A fejezet tananyagának elsajátításával Ön képes lesz: ismertetni a településsel kapcsolatos alapfogalmakat, csoportosítani a települések műszaki infrastruktúra rendszerét, osztályozni a településeket, vázolni a hazai települések kialakulásának és fejlődésének története, ismertetni településfejlődés meghatározó tényezői, bemutatni az egyes településtípusokat főbb jellemzőik alapján. 1. 1.1. A településsel kapcsolatos tudományterületek, fogalmak Tudományterületi kapcsolódás A településtudomány speciális területe a közigazgatási urbanisztika, amely további két fő területre bontható: Településtan Településüzemeltetés A településtan többek között a település fogalomkörével, a települések kialakulásával és azok fejlődésével foglalkozik, kiemeli az önkormányzati munkával összefüggésben jelentkező főbb feladatokat (pl. településfejlesztés, településrendezés, urbanizáció, településmarketing). A településüzemeltetés, mint a későbbi fejezetekben látni fogjuk a települések mindennapi működtetésével kapcsolatos szolgáltatások bonyolításával, szervezésével, irányításával, a kapcsolódó műszaki, ökonómiai feladatokkal, tevékenységekkel foglalkozik. A településtan tudományterületi hovatartozását az alábbiakban ismertetjük. A település a társadalom élettere, a társadalom tevékenységének keretet szabó igazgatási tevékenység helyszíne. A településtan a közigazgatás-tudomány része, a települések törvényszerűségeivel, fejlődésével és működtetésével foglalkozik. Mint tudományterület a társadalomföldrajz egyik ágából, a településföldrajzból alakult ki, de ezen túlmenően a jogtudomány, építéstudomány, szociológia, szociográfia, matematika, történelem, sőt a marketing vonatkozó ismereteire is épít. Szorosan kapcsolódik a népességföldrajzhoz is. A településföldrajz kapcsolódó területe a településszociológia, amely a települési társadalom rétegződésével, a belső társadalmi jelenségek vizsgálatával foglalkozik. A települések vizsgálatához, illetve mindennapi 1

Település alapismeretek működtetéséhez szorosan kapcsolható az építészettudomány, amely az építészeti, esztétikai jellemzők feltárásában, meghatározásában ad segítséget. A településtan más, jól ismert megnevezése az urbanisztika, amely a fenti tudományterületek ismereteit rendszerezetten, szintetizáló jelleggel a településekre leképezve foglalja magában. A településsel kapcsolatos fogalmak A település fogalmának meghatározására több megközelítés létezik. Ehleiter (2007) nyomán a település az emberi társadalom létformája, a természeti feltéttelek és adottságok, a társadalmi gazdasági jelenségek és folyamatok, valamint a műszaki-építészeti elemek együttesének és egymásra kölcsönösen ható tényezőinek történeti és térbeli koncentrációja. A település a lakosság csoportos elhelyezkedése, a társas együttélés által létrejött földrajzi, gazdasági és közigazgatási kategória. A település minden esetben a környezetében vizsgálandó. A települési környezet az emberi tartózkodásra szolgáló területet befolyásoló, rá hatást gyakorló természetes és mesterséges tényezők összessége. Kötetlenebb megfogalmazásban a település olyan ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó-, és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (pl. közművek) áll. Tózsa (2011) további fontos vonásokat is kiemelve rámutat, hogy a település kiszolgálja lakóinak fizikai és szellemi igényeit, lenyomata és hordozója a közösség múltjának és jelenének, tükrözője a társadalmi-gazdasági berendezkedésnek és a helyi társadalom kultúrájának. Az ott élő emberek közössége okán egyfajta társadalmi jelenség is. A települések műszaki infrastruktúra rendszere Az infrastruktúra a közgazdaságtan tudományterületéhez tartozó latin eredetű szó. A fogalom alatt a társadalmi, gazdasági tevékenység hátteréül szolgáló, a termelés zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények rendszerét (lakás, közművelődés, közlekedés, közművek, hírközlés és kommunikáció, egészségügy kereskedelem stb.) értjük. (Forrás: Idegen szavak és kifejezések szótára, 2002) Pataky és tsa (1994) jól érthető rendszerező áttekintést ad az infrastruktúrával kapcsolatosan. Az infrastruktúra a szociális és műszaki rendeltetésű, jellegű létesítményeknek, intézményeknek, és a hozzájuk tartozó szervezeteknek olyan összefüggő rendszere, amely: a településen zajló anyagi javak termelésének nélkülözhetetlen feltétele, a települések működésének és fejlődésének elsődleges eleme, az ott élők életfeltételeinek, életminőségének döntő befolyásoló feltétele A települési műszaki infrastruktúra jellegét tekintve az alábbi csoportokba sorolható: Az első csoportba a szociális vagy humán elnevezéssel is illethető infrastruktúra sorolható, amelynek elemei: lakás célú épületek és közösségi intézmények hálózata A második csoportba azok a műszaki jellegű és rendeltetésű rendszerek tartoznak, amelyek a lakosság részére anyagi szolgáltatásként biztosítják: a település közműellátását a településen belüli, vagy abba irányuló, azon átmenő közlekedési, szállítási szükségletek kielégítését a kommunális és ipari hulladék gyűjtését, szállítását, kezelését és a településtisztasági feladatok ellátását. A harmadik csoportba sorolható a környezetvédelemmel, környezetgazdálkodással kapcsolatos rendszerek összessége. 2

Település alapismeretek Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a termelési folyamatokban, de közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét. Az infrastruktúra fontosabb jellemzői: a. Műszaki szempontok: hosszú létesítési időtartam, hosszú élettartam, így tehát egy köztes vizsgálati időpontban nagy befejezetlen beruházási állomány, osztatlanság. Bár az építőipari technológiák, az alkalmazott anyagok ma már jelentős mértékben lerövidítették az építőipari beruházások kivitelezési időtartamát, példaként egy lakóépület megfelelő minőségű elkészítése mérettől, bonyolultságtól függően mégis hónapokat vehet igénybe. Élettartama több évtized. Az oszthatatlanságra jó példa, hogy egy több szintes épület egy szintje több szempontból nem függetleníthető az épület többi részétől. Egy települési csatornahálózat egy szakasza sem választható le a teljes hálózatról úgy, hogy az ne okozzon működési fennakadást. b. Gazdasági szempontok: nagy összegű beruházás, szolgáltatásai társadalmi közös fogyasztás jellegűek, a szolgáltatások általában nem piac útján, hanem közvetlenül jutnak a fogyasztóhoz, lassú közvetlen megtérülés, közvetett hatékonyság. c. Szervezeti szempontok: közhasznú, gyakran kommunális jellegű, általában fedezeti elv alapján működő, gyakorta dotációs üzemeltetés. Települések osztályozása A települések osztályozása sokféle szempont szerint lehetséges. 1.) A hasznosítás módja szerint állandó és ideiglenes (vagy mozgó) településeket ismerünk. Ez utóbbi típus (pl. sátortábor) alapján a földrajzi kötöttség vagy stabilitás is meghatározó. A két említett településtípus közötti átmenet pl. az üdülőtelep, amely jellemzően csak szezonálisan lakott. 2.) Földrajzi fekvés szerint hegy-, domb-, és síkvidéki települések vannak. 3.) A lakóépületek mennyisége de természetesen ezzel összefüggésben a lélekszám, így tehát közvetve a település mérete -alapján néhány épületből álló ún. szorványtelepülést (tanya), illetve több épülettel, így nagyobb lélekszámmal jellemezhető csoportos települést (falu, város) különböztetünk meg. Átmeneti típusok ebben a csoportban is léteznek, a 10-100 fő lélekszám közötti, közigazgatásilag nem önálló törpefalvak. Ezek jellegzetes hazai példája az ún tanyabokor A bokortanyák sajátos szerkezetük folytán is a különleges tanyatípusok közé tartoznak. A hagyományosan egy nagyobb tér, a tanyaköze " köré szerveződő szerkezet átalakulóban van. Néhány öreg tanya még őrzi ezt a képet. Az egykor egységes tanyán élők életmódja megváltozott, de alapvetően ma is a gazdálkodás jellemző a tanyai életmódra. Azok a tanyák, amelyek a főútvonalak közelében helyezkednek el, falusias településsé alakulnak, megfigyelhetjük ezt például Vajda-bokorban. A jó közlekedési lehetőségek miatt az emberek a városba járnak dolgozni, és elsősorban nem a mezőgazdaságból élnek, alvófalu jelleget vett fel. Kiépült az alapinfrastruktúra, üzletek, hivatalok jelennek meg. Sok tanya részben vagy egészében megőrizte gazdasági szerepét. Az életképes, fejlődésnek induló tanyákon a lakófunkció mellett vállalkozások indultak és a hétvégi házas hasznosítás is megfigyelhető A bokortanyák ősi formája a szállásföld. E föld a faluban lakó gazdák tulajdona volt. Az uradalom földjét elsősorban az állattartó és csak azután a földművelő nép között szétosztották, s erre a földre az egyes gazda ideiglenes hajlékot, szállást, istállót épített. Eleinte birtokközösségben éltek, a szállásra csak dolgozni jártak, és ott csak cselédek laktak. A rokonfamíliák együtt kapták ki földjüket. Tehát az ilyen ideiglenes tanyacsoportokból, szállásokból alakultak ki a bokortanyák. A bokor elnevezés újabb keletű ráadás, régebben csak a szállás szó járta. Minden szálláscsoportnak az ott legjobban elterjedt, vagy legősibb településű család adta meg a nevét. A tanyabokrok mintegy 100 éven keresztül tartozéktelepülésként működtek, kettős szálláselv szerint, időszakosan használt településegységei voltak a városnak. Fenntartásuk a földművelés és állattenyésztés érdekeit szolgálta. (Forrás: Pristyák: A bokortanyák morfológiai képének változása - átalakuló tanyaszerkezet, www.sulinet.hu) 4.) Alaprajz szerint ősi, szabálytalan elrendezésű illetve szabályos alaprajzú települések vannak. A település alaprajzát a közúti utcahálózat adja meg, amely a település szerkezetének legfontosabb eleme. Az utcahálózaton 3

Település alapismeretek kívül a település szerkezetét képviselő vonalas műszaki infrastruktúra a vasúthálózat, a közmű vonalas létesítményei (telefon, kábel Tv, informatikai világháló vezetékrendszere, elektromos hálózat, víz-, szennyvíz, gáz, távhőrendszer). ide sorolhatók még az élővizes csatornák. 5.) Gazdasági jellegüket tekintve a falvak elsősorban a mezőgazdasági tevékenységgel jellemezhetők, míg a városok inkább ipari és szolgáltató tevékenység mentén működnek. Ez persze sok esetben ennyire elvágólagosan nem mondható ki, egyes településeken a tisztán mezőgazdasági vagy ipari profil nem, inkább a vegyes szerkezet jellemző (pl. Kecskemét mezőgazdasági és a betelepült ipari létesítménykomplexum mixtúrája). 6.) Feladatkör vagy szerepkör szerint szervező, irányító funkcióval nem bíró, alapfunkcióval rendelkező kis települések, jellemzően falvak (alapfunkció az alapvető élelmiszer ellátás, egészségügyi ellátás, illetve oktatás). Központi funkcióval bíró, a környező kisebb települések ellátására is képes város, amely az adott régióban meghatározóvá teszi, befolyásolja vonzáskörzetét így a településhierarchiában elfoglalt helyét. Korábban ennél részletesebb besorolás is létezett: országos központ, felsőfokú központ, középfokú központ, alsó fokú központ meghatározással. 7.) Méret alapján, a lélekszám szerint: törpefalu: 200 fő alatt aprófalu: 200-500 fő kisfalu: 500-2000 fő nagyfalu: 2000-5000 fő óriásfalu. 5000-10000 fő kisváros: 10000-20000 fő közepes város. 20000-100000 fő nagyváros: 100 ezer-500 ezer fő regionális nagyváros: 500 ezer-1 millió fő metropolisz: 1millió-10 millió fő megapolisz. 10 millió fő felett 2. 1.2. A hazai települések kialakulásának és fejlődésének története A Kárpát-medencét nem a népvándorlás körüli törzsek, hanem az ősember lakta először. Nem véletlenül, hiszen hatalmas mészkőhegységeink barlangjai-országunk első lakóhelyei-azokban az időkben menedéket nyújtottak neki, amikor a síkságot még tavak sőt tenger borította. Barlanglakó elődeink lakóhelyeinek emlékei: tűzhelyei, kő-, majd csonteszközei is fennmaradtak. Első településeink a bronz-, és a vaskorból ismertek. A nagy népvándorlások évezredeiben az egymást követő törzsek leggyakrabban a terepi adottságokat kihasználó első földvárak védelmében telepedtek meg. A vaskor elején megjelenő szkítákat a kelták váltják fel, akiket azután a Dunántúlon a Pannónia Erdélyben a Dácia tartományt létrehozó római hódítás szorít ki. A mai Alföldet benépesítő Szarmaták építhették az Alföld északi részének híres népvándorlás kori emlékét, a nagyobb területet védő Csörsz-árkot. Hazánk településfejlődésének vonulatát a honfoglalástól napjainkig Kőszegfalvi és Loydl munkájában (1998) alapos részletességgel mutatja be. Tanulmányukra támaszkodva ezen időszak településeinek kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban összefoglaló jelleggel az alábbiakat emeljük ki. 4

Település alapismeretek A magyarság Kárpát medencében történt megtelepedése előtt az akkor itt élő, vagy e térségben vándorló népek már alapítottak településeket. Az ősmagyarok letelepedését megelőző időkből a rómaiak településfejlesztő, illetve városalapító, városfejlesztő tevékenysége kiemelt jelentőségű. A rómaiak az általuk lakott dunántúli térségben, -Pannónia tartományban-városokat alapítottak. Ezek ma is meghatározó elemei Magyarország településhálózatának (pl. Sopron, Szombathely, Győr, Pécs, Keszthely.) Az akkori települések sorában kiemelt szerepe volt Aquincumnak. 1.1. ábra Aquincum légi felvételen (Forrás: Wikipedia) A rómaiak alapította települések kialakulásában, fejlődésében különféle hatótényezők szerepe érvényesült. Ezek között említhető a védelem, a kereskedelem, a tartomány irányításával összefüggő funkciók. A rómaiak elvonulása, illetve a Kr. utáni ötödik században bekövetkezett földrengések hatására és következményeként az általuk alapított települések nagyrészt elpusztultak. A városalapító, településfejlesztő tevékenység Szent Istvánhoz fűződik. A királyi hatalom székhelyeiként alakult ki és fejlődött Esztergom és Székesfehérvár, majd később Buda. Az első királyunk által alapított katolikus püspökségek székhelyei a hazai városhálózat alapjait is megvetették: ezek az említett két városon kívül Veszprém, Pécs, Győr, Vác, Eger, Kalocsa. A vidéki táj természeti képe az Árpád-korban a maitól elsősorban a kiterjedt árterek meglétében tér el. Az árterek és a körülöttük lévő magasabb szintek téli-nyári váltógazdálkodása illetve a hozzá kapcsolódó földművelés tekinthető a falvak kialakulásának mozgatójaként. A lakóházakat szérűskertek és a kertek alján ún telkek övezik. A településhálózatra a védelemre való berendezkedés nyomja rá a bélyegét. A határ őrzéséért a legkülső, lakatlan, ún. gyepü határőr települések felelnek. Később a vármegyék létrejötte után a földvárakkal, őrtelepekkel megerősített határvármegyék, az ún. marchiák. (Forrás: Pannon Enciklopédia, 1993). A korai Árpád-kor jellegzetes lakóépülete a veremház. A veremházépítés ismeretét őseink feltehetőleg magukkal hozták a Kárpát-medencébe. 5

Település alapismeretek 1.2. ábra Árpád kori veremház (forrás: Újra divatba jöttek az Árpád kori veremházak) A várispánságok székhelyei révén gazdagodott a települések hálózata, fokozatosan kialakultak, erősödtek a települések közötti kapcsolatok. Kialakult a falvak sűrű, kis lélekszámú, gyakran csak néhány család lakta hálózata. A falvak közötti különbségek megjelenésében mely a későbbiekben a faluhálózat differenciálódását eredményezte, majd erősítette az egyik meghatározó tényező volt Szent István azon rendelkezése, mely minden tízedik falut templomos falunak jelölt ki. A XII. századtól kezdődően kibontakozott a kedvező földrajzi fekvésű, nagyobb lélekszámú falvak közül a később mezővárosoknak nevezett települések kiemelkedésének, fejlődésének folyamata, szinte az egész ország területén (Kecskemét, Szeged, Debrecen, Ozora, Simontornya, Siklós). A településfejlődés szerves folyamatát megszakította a tatárjárás, és annak súlyos következményei. A legsúlyosabb veszteség a települések népessége nagy részének, helyenként egészének pusztulása volt. A települések alacsony színvonalú épületállománya viszonylag kis értéket képviselt (falaik sárból készültek, fű, szalma, helyenként nád fedte tetejüket). A tatárok által történt felgyújtásuk, elpusztításuk viszonylag kisebb anyagi károkat jelentett az ország népességét ért súlyos vérveszteségekhez képest. A tatárjárás utáni helyreállítás nagyrészt IV. Béla városépítő tevékenységének eredménye. Rendeleteire elindult a városok, nagyobb települések kőfallal történő körülkerítése, a várak kőből történő építése. A tatárjárás után a török megszállásig terjedő időszak a középkori települési rend és települési viszonyok megerősödésének időszaka volt. Buda központi szerepet kapott az ország településrendszerében. A városhálózatban jelentős szervező és irányító szerepet töltött be Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Esztergom, Vác, Kalocsa, Szeged, Eger, Veszprém. Kialakult a mezővárosok hálózata, amelyek funkcionálisan hozzájárultak a népesség települési, ellátási viszonyainak alakításához, a gazdasági és kulturális kapcsolatok szervezéséhez, az egyes országrészek közötti kereskedelem, árucsere lebonyolításához. A XIV XV. században a felgyorsult társadalmi-gazdasági fejlődés a városok fejlődésével járt együtt. A folyamatot támogatta a városfejlesztést preferáló politika, ennek különféle intézkedései. Kiemelést érdemel e vonatkozásban Nagy Lajos, Zsigmond, illetve Hunyadi Mátyás szerepe, az általuk hozott törvények, rendelkezések hatása. Kőszegfalvi és Loydl rámutat, hogy a késő középkor településfejlődését különféle hatótényezők ösztönözték: kereskedelem, árumegállító-vásártartó jogokkal való felruházottság, világi, egyházi, katonai irányítási funkciók. A falvak mellett a városok fejlődésében is meghatározó szerepe volt a mezőgazdaságnak. A bányakincsek lelőhelyeinek térségeiben bányásztelepülések, városok épültek (például Telkibánya, Nagybörzsöny említhetők a mai Magyarország területén). Néhány város fejlődésében meghatározó szerepe volt a művelődésnek és az oktatásnak (Pécsett 1367-ben Nagy Lajos alapította az ország első egyetemét; Esztergomban, Egerben). 6

Település alapismeretek A 150 éves török megszállás alatt a társadalom szétesése, a gazdaság pusztulása együttjárt a városok, települések elpusztulásával, népességük nagyobb részének elmenekülésével. Az Alföld és a Dunántúl jelentős részén a korábbi sűrű faluhálózat elpusztult. Csupán néhány nagyobb mezővárosnak sikerült többé-kevésbé átvészelnie a megszállás súlyos évtizedeit: mint például Kecskemétnek, Ceglédnek, vagy Nagykörösnek. Ezek a városok közvetlenül a szultánnak adóztak, így megőrizhették belső autonómiájukat, magyarul folyt azokban az oktatás, az igazságszolgáltatás és az egyházi élet vitele. A másfél évszázados török megszállás és súlyos következményeinek hatására másodszor szakadt meg a magyarországi településfejlődés szerves, organikus folyamata. A törökök hódoltság után lassan indult meg az élet a korábban megszállt területeken. A társadalmi, gazdasági fejlődés megindításának alapkérdése volt a területek benépesítése. Az ország más térségeiből visszatelepült, illetve ide telepített magyarajkú népesség mellett nagy számban érkeztek más nemzetiségűek is németek, szlovákok az Alföld és a Dunántúl déli, délkeleti területeire. A korábban elpusztult városok, falvak a magyarok és betelepültek összefogásával újratelepültek (pl. Törökszentmiklós, Szarvas, Nyíregyháza). A középkori sűrű faluhálózat a korábban megszállt területek nagyobbik korábbi állapotának megfelelően már nem állt helyre. Helyette egy sajátos nagymértékben hazánkra jellemző települési szerkezet, a mezővárosoktanyák kettőse alakult ki. A tanyai gazdálkodás és a tanyás településmód széleskörű elterjedése döntő ösztönző tényezője volt nemcsak az Alföld, hanem az itt fekvő mezővárosok gazdasági fejlődésének, a mezővárosi társadalom lassú polgárosodásának. A 19. század elején végbement város/településfejlődés kedvező folyamatokat mutatott. Felgyorsult a városok népességszámának gyarapodása, a fejlődés különféle hatótényezőinek összetett hatása érvényesült (kereskedelem, agrárium, kézműipar, világi-egyházi igazgatás, kultúra-oktatás). Külföldi példák nyomán nálunk is felerősödtek a tudatos városfejlesztést-városrendezést szorgalmazó törekvések. 1805-ben Hild János építész kidolgozta Pest városrendezési tervét, majd 1808-ban Szépítő Bizottság alakult a városrendezési tervben foglaltak végrehajtására. A század harmincas éveitől lelkesen szorgalmazta Széchenyi István Buda-Pest- Óbuda egyesítését, az első állandó Duna-híd megépítését, a Duna-part rendezését, a pesti oldal fásítását. Városaink, településeink életében, fejlődésében a nagy, kedvező irányú és jellegű változások a század második felében, különösen annak utolsó harmadában következtek be, és átíveltek az első világháborúig. E kor leglátványosabb fejlődését Budapest mutatta. 1873-ban a három város egyesítésével létrejött főváros a kedvező földrajzi adottságok hasznosításával a századfordulóra milliós nagyságú metropolis, a Kárpát medence centruma lett. Népességszámának, iparának gyors fejlődése együtt járt az ország szellemi-kulturális életében, kereskedelmében betöltött szerepének széleskörű érvényesülésével. Ezekben az évtizedekben alakult ki a főváros infrastruktúrája, amely alapjaiban ma is meghatározója települési szerkezetének, beépítésének, terület felhasználásának, építészeti-térbeni megjelenésének. A főváros mellett különösen gyors volt az ipar koncentrálódásának térségeiben fekvő városok, a megyeszékhelyek, a történelmi kereskedelmi centrumok fejlődése (Miskolc, Győr, Pécs, Sátoraljaújhely, Szombathely stb.). A városok fejlődését, modernizálódását nagymértékben meghatározta, ösztönözte a vasúthálózat kiépülése. 1879 tavaszán az árvíz elpusztította Szeged városát. Helyreállítása, újjáépítése Lechner Lajos mérnök széleskörű európai elismerésben részesített terve alapján jelentős külföldi adományokból is a korszerű hazai városrendezés-városépítés kiemelkedő példája volt. Felgyorsult a falvak átalakulása, korszerűsödése, különösen a főváros, a nagyvárosok és a megyeszékhelyek közvetlen szomszédságában. Ugyanakkor jelentős regionális különbségek alakultak ki a faluhálózatban, melyet alapjaiban a mezőgazdasági termelés eltérő termőhelyi adottságai határoztak meg. Az első világháború majd annak elvesztése után ránk erőszakolt trianoni békeszerződés megszakította ezt a folyamatot. Hazánk településrendszerének szerves, organikus fejlődése ekkor szakadt meg harmadszor. A megcsonkított ország területén kitűntek a településállomány aránytalanságai. Az új államhatárok között a főváros földrajzi elhelyezkedése különösen az északi és a déli területek között aránytalan lett. Nagy összefüggő határmenti térségek városnélküli területek voltak: kedvezőtlen gazdasági adottságaikból következően felgyorsult lemaradásuk, majd jelentős mértékben leszakadásuk az ország más térségeihez képest. A hazai területfejlesztés legbonyolultabb feladatait jelenleg is ezen térségek elmaradottságának mérséklése jelenti. Az új országhatárok korábban jól működő, a kiegyensúlyozott területi fejlődés egyik meghatározó feltételét jelentő vasúti kapcsolatokat vágtak ketté, szüntettek meg. A húszas évek végének, a harmincas évek első éveinek súlyos gazdasági válsága, majd később a háborús készülődések azonban nagymértékben korlátozták a kiegyensúlyozott területi és településfejlődés 7

Település alapismeretek lehetőségeit és feltételeit. Az ország településállományának átfogó fejlesztésére a harmincas években különféle szakemberek részéről több javaslat is készült, az anyagi erőforrások korlátozottsága, hiánya azonban nem adott lehetőséget ezek megvalósítására. A második világháború pusztításai miatt több város, különösen a főváros súlyos károkat szenvedett, újjáépítése hosszú folyamat volt és jelentős gazdasági ráfordítást igényelt. Az ötvenes évek első felében a gazdaságpolitika kiemelt célja a nehézipar intenzív fejlesztése volt. Ennek érdekében gyors ütemben fejlesztették a szénbányászatot. A településfejlesztést az ipari térségekre összpontosították. Ezekben a meglévő városok, települések jelentős fejlesztése mellett (Ajka, Tatabánya, Salgótarján, Miskolc, stb.), új városokat is építettek (Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Komló stb.). Budapesten is jelentősen fejlődött az ipar, amely a népességszám jelentős növekedését eredményezte. A főváros lakás viszonyainak fejlesztése ezzel nem tartott lépést, s következményeiben az infrastruktúrában nagy feszültségek alakultak ki, halmozódtak fel. Az ország más térségeiben a települések fejlesztése anyagi eszközök hiánya, vagy szűkössége miatt igen kismérvű volt. A falusi térségekből jelentős számú népesség vándorolt el, s ez következményeiben igen kedvezőtlenül érintette a falusi települések helyzetét, fejlődésük feltételeit. A hatvanas évek elejétől a korábban iparilag fejletlen térségekben (Alföld, dél-dunántúli térség) is telepítettek ipari üzemeket, elősegítve a foglalkoztatási lehetőségeket. A mezőgazdaság szerepe a települések túlnyomó többségében a fejlődés egyik meghatározó tényezőjeként érvényesült. A településrendszer átfogó fejlesztését szolgálta az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK), mely mintegy másfél évtizedig a településpolitikai döntések alapjául szolgált. Ez alatt az időszak alatt mérsékeltebb lett a főváros fejlődése, megerősödött az ország nagyváros hálózata (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr). Jelentősen fejlődtek a megyeszékhelyek és az ipari centrumok. Fejlődésüket elősegítette, hogy ebben az időszakban az építési tevékenység gyorsan és átfogó jelleggel korszerűsödött, tömegesen alkalmaztak ipari építési eljárásokat, technológiai megoldásokat (előgyártás, nagyelemes építési technológia, új módszerek a közműhálózatok építésében). A közép- és kisvárosok nem kielégítő mértékben és színvonalon fejlődtek. Ez súlyos feszültségforrásokat teremtett a településrendszerben. Joggal bírálták a koncepciót, illetve az arra alapozott településpolitikát a falvak nagy többsége fejlesztésének elhanyagolásáért. A nyolcvanas évek derekán egyértelmű lett az a felismerés, hogy a korábbi célok és annak megfelelően követett fejlesztési gyakorlat nem alkalmas a településrendszer átfogó és arányos fejlesztésére, korszerűsítésére, az új társadalmi-gazdasági kihívásokhoz alkalmazkodó településpolitikai magatartás érvényesítésére. Új elveket fogalmaztak meg. Ezek megvalósításához a nyolcvanas évek második felében kibontakozott gazdasági válság következtében a szükséges eszközök nem álltak rendelkezésre. A rendszerváltás alapvetően új helyzetet, új feltételeket jelentett a településrendszer és a települések fejlesztésében is. (Forrás: Kőszegfalvi-Loydl, 1998) 3. 1.3. A településfejlődés meghatározó tényezői Az előző fejezetben áttekintettük a települések kialakulásának és fejlődésének főbb jellegzetességeit az elmúlt század végéig. Napjaink társadalmi, gazdasági viszonyai településeket is új kihívások elé állítják. Több településkutató egybehangzó véleménye szerint a további fejlődés főbb tényezői közül az alábbiak emelhetők ki: A nemzetközi tőkeáramlás útvonalaiba való bekapcsolódás lehetősége. A belföldi és nemzetközi logisztikai útvonalakba való bekapcsolódás lehetősége (közúti, légi, vizi útvonalak közelsége, pl. jó minőségű út, autópálya, repülőtés közelsége). Az információ áramlásba való bekapcsolódás lehetősége (infokommunikációs rendszerek fejlettsége). A szolgáltató (tercier) szektor erőssége, a tudományos, innovációs kutatómunkába (kvaterner szektor) való bekapcsolódás lehetősége. A gazdasági szektorok a gazdaság szereplőiből álló olyan csoportok, amelyeknek a céljai és gazdasági döntései, illetve a rendelkezésükre álló erőforrások hasonlóak. A gazdasági szektorok leírására a makroökonómia a zárt gazdaságok négyszektoros modelljéből indul ki. A modell a nemzetgazdaságban betöltött szerepük alapján négy szektort különít el: a háztartásokat, a vállalkozásokat, az államot és a bankrendszert. Nyitott gazdaság esetében a 8

Település alapismeretek külfölddel való kapcsolat is fontos, ezért a külföld figyelembevételével válik teljessé a kép. A földrajztudományban a négyes elkülönítés az alábbi: primer szektor (mezőgazdaság), szekunder szektor (ipar), tercier szektor (szolgáltatások), kvaterner szektor (kutatás-fejlesztés-innováció, K+F+I). A foglalkoztatáspolitika használ még a fentiektől eltérő osztályozást: első gazdaság (állami szféra szektora), második gazdaság (profitorientált vagy magánszféra szektora), illetve harmadik gazdaság (nonprofit-civil és nem profitorientált állami vagy magán szektor).(forrás: Wikipedia) Magyarországon sajátos gazdasági viszonyaink okán a működő tőke koncentráció az ország középső részére tehető. Ilyen típusú eloszlásra a nemzetközi gyakorlatból több példa említhető. Nemcsak a hazai-, de a nemzetközi tőkebeáramlásból adódóan is előállhat ilyen regionálisan heterogén helyzet. Portugáliában Lisszabonban és környékén található a külföldi beruházások 80, Spanyolországban pedig Madridban közel 70 százaléka. Ez egyfajtamód meghatározza az ország településeinek fejlesztési lehetőségeit is. A gazdasági fejlettség regionális mutatói és a működőtőke-befektetések állománya között általában kimutatható a kapcsolat, a külföldi beruházások gazdasági térformáló tényezővé váltak. A magyar gazdaságpolitika érdeke a nemzetközi működőtőke-áramlás hatékony multilaterális szabályozására irányuló kezdeményezések támogatása. A külföldi működő tőke alapvetően korlátozásoktól mentes magyarországi beáramlását a hazai jogszabályokon túl nemzetközi kötelezettségvállalások is garantálják. Az ország ezekkel összhangban kedvező feltételeket igyekszik biztosítani a külföldi működő tőke folyamatos beáramlásához és tartós jelenlétéhez, valamint segíti a külföldre elsősorban a közép- és kelet-európai, valamint a balkáni térségbe irányuló magyar működőtőke-befektetéseket, amelyek erősítik az ország gazdasági potenciálját. A külföldi tőke beáramlása illetve a hazai tőke fejlesztési célú felhasználása az adott régió, és azon belül egy-egy város gazdasági megerősödésének alapját adhatja. Jó példa erre a hazánkban megtelepülő autógyárak esete, ebből adódóan a környékbeli város fejlődési lehetőségének pozitív változása. Győr az AUDI, Kecskemét a MERCEDES gyártóvállalatának letelepedésével a korábbi lehetőségeihez képest sok szempontból új távlatokat nyert (a helyi munkaerő elhelyezkedése, a város bevételeinek gyarapodása, a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztések egyéb hatásai stb. Antalóczy és tsa (2005) a működőtőke regionális hatásainak vizsgálatát célzó munkájában kimutatja, hogy a működőtőke-befektetések jelentősen hozzájárulnak a regionális különbségek növekedéséhez úgy, hogy a telephelyül választott régiókban erőteljesebbé teszik a gazdasági növekedést, növelik a beruházásokat, az értékesítést valamint az exportot, csökkentik a munkanélküliséget, és javítják a jövedelmi viszonyokat. Magyarország külpolitikai stratégiájában megfogalmazottak szerint az ország fejlődésének tudás- és technológia-intenzív húzóágazatai magas hozzáadott értéket képviselnek. Ilyen a modern, innovatív ipar (elektrotechnika, környezettechnológia, autóipar, gyógyszeripar, biotechnológia, bioenergia, infokommunikáció), az üzleti-kereskedelmi szolgáltatás (európai közlekedési hálózatok és a rájuk épülő pénzügyilogisztikai központok, regionális üzleti-szolgáltató központok), és az idegenforgalom (főként az egészség-, kulturális és kongresszusi turizmus). Komoly lehetőségeket rejt a környezetvédelmi iparág exportteljesítményének növelése, a befektetések elősegítése e téren. Az említett iparágak eredményes működése a környező település fejlődését jelentékenyen tudja támogatni. Az információs társadalomban fontos erőforrás a tudás, az ismeretek áramlásának legfőbb közvetítő eszköze az internet. Mint korábban említettük a településfejlődés meghatározó tényezője a kvaterner szektor, a tudás ipar és annak kikerülő eredményei illetve azok hasznosítása. Jó példa erre talán a kaliforniai Szilicium völgy, amely a kutatott hightech technológiák okán a tudományos világ központja, ennek okán a környező településhálózat a világ talán legfejletteb és gazdaságilag is legerősebb településeit adja. Kőszegfalvi és tsa munkájában (1998) a települések helyzetét, fejlődésük feltételeit meghatározó hatótényezőket a fentiekhez képest tágabban értelmezte. megállapítja, hogy a hatótényezők különféle jellegűek, szerepük összetetten érvényesül. A települések helyzetét, fejlődésük feltételeit vizsgálva megkülönböztet: természeti, gazdasági, társadalmi, műszaki, ökológiai, 9

Település alapismeretek strukturális (szerkezeti) és irányítási hatótényezőket. A hatótényezők szerepe, jelentősége változó; különböző történeti periódusokban más és más hatótényezők szerepe ismerhető fel a települések fejlődésében. Korábban meghatározó jelentőségű hatótényezők szerepe mérséklődik, háttérbe szorul, átrendeződik, netán megszűnik, majd új hatótényezők érvényesülnek. A hatótényezők szerepe, jelentősége azonban nemcsak az egyes települések vonatkozásában érvényesül: településcsoportok, nagyobb térségek, országra kiterjedő településrendszerek helyzetét, fejlődési feltételeit is alapvetően befolyásolják, meghatározzák. A települések fejlődése szempontjából fontos földrajzi tényezők két csoportra oszthatók: Helyzeti energiák Helyi energiák Helyzeti energia alatt a földrajzi elhelyezkedésből adódó előnyöket, míg a helyi energiának a helyben rendelkezésre álló, a település fejlődését elősegítő természeti adottságok összességét értjük. Az eltérő természetföldrajzi tájak (pl. síkság-hegyvidék, szárazföld-tenger, folyóvölgy-sivatag) találkozásánál történelmileg alakultak ki az ún vásárvárosvonalak, miután a különböző területeken élő népek különböző, árucikké tehető termékeket állítottak elő, amelyek kereskedelmére így ezen területeken központok alakulhattak ki. A helyzeti energiát jelent és ennek egykori kihasználásával jöttek létre egyes nagytájakon olyan központi városok, mint pl. Budapest a Kárpát-medence központjában, amely az adott régió földrajzi központja. Az áruszállítás szempontjából fontos, hogy az adott területen van-e olyan természeti képződmény, földtani formáció (pl. tenger szoros, öböl, hegyi hágó), vagy mesterséges létesítmény (pl. híd, határátkelőhely), amely a kereskedelem logisztikai folyamatait segíti. Ha igen, ez is az érintett illetve a környező települések helyzeti energiáját erősíti. A helyi energiák olyan adottságok egy adott földrajzi helyen, így a ráépült településen, amelyek a társadalmi, politikai helyzettől függetlenül rendelkezésre állnak, bár kihasználásuk, hasznosíthatóságuk az említett tényezőkkel összefüggésben lehet. Ez tehát befolyással bír arra, hogy ott egy település megjelenik-e. Így tehát egy kedvező földrajzi adottságú hely társadalmi igény hatására könnyen településsé válhat. A helyi energiák főbb megjelenési formái az alábbiak: domborzat víz, termálvíz, ásványkincsek, kőzetek, energiahordozók, Jelentős helyzeti energia lehet a települést környező táj szépsége, esztétikai értéke, és az üdülésre, sportolásra való alkalmassága. Ilyenek pl. a nemzeti parkok, üdülő-, kiránduló központok, síparadicsomok. Így pl. a hévizi tó termálvize a település helyi energiáját adja, a ráépülő szolgáltatások a turizmus és a gazdaság potenciálját növelik. 10

Település alapismeretek 1.3 ábra A hévízi Panoráma hotel 1.4. Ábra A hévizi tófürdő 4. 1.4. Településhierarchia. Tanya, falu, város Egy korábbi tanulási egységben bemutattuk, milyen rendezőelvek szerint osztályozhatók a települések. Minden település rendelkezik olyan alapfunkciókkal, amely az ott élő lakosság számára az élhetőség feltételeit megteremti. Ezek jellemzően a közszolgáltatások körét alkotják (pl. vízellátás, elektromos energia szolgáltatás, alapfokú oktatás, egészségügyi ellátás, de ilyen az élelmiszer ellátás is). A különböző típusú települések általában településhálózatot alkotnak, -kivéve, ha ez valamilyen oknál fogva, pl. történelmileg nem alakult kiamelyek sorában egyesek kiemelkednek, mivel az alapfunkciónál több szolgáltatást tudnak nyújtani, rendelkeznek ún. központi funkciókkal. A központi funkciók megléte, vagy közeli elérhetősége tehát a rendezőelv abban a tekintetben, hogy a település városi ranggal bír-e vagy sem. A központi funkciókat jellegüknél fogva az alábbi főbb csoportokba sorolhatjuk (Tózsa, 2011): munkahely, kereskedelem, egyéb gazdasági szolgáltatások, közigazgatás, egészségügy, 11

Település alapismeretek oktatás, kultúra A központi funkció jellemzője, hogy nem csak a helyi lakosság tudja az ebből adódó szolgáltatásokat igénybe venni, hanem bizonyos elérhetőségen belül a várost környező települések lakossága is (pl. mozival, színházzal is rendelkező hipermarket, vagy repülőtér). A szolgáltatások más településeken élők által is történő igénybevétele okán kialakul a város vonzáskörzete. A városi rang további kritériuma, hogy a település többszintes, zárt beépítésű központi maggal rendelkezzen. Ennek részleteit később tárgyaljuk. Tanya Az adott nagyságú területen elhelyezkedő lakó és egyéb célú épületek száma vonatkozásában megkülönböztetünk magányos, vagy szórvány településeket illetve csoportos településeket. A magányos települések lehetnek falusias illetve városias magányos települések. A városias magányos településekre jellemző, hogy bár állandó lakosainak száma csekély lehet, azonban munkahelyül többeknek szolgálhat (pl. sportrepülőtér az épületeivel, kutatóállomás). A szórvány települések jelentős része a falusias magányos települések közé tartozik, amelyek mezőgazdasági tevékenységre épülnek. Jellemző megjelenési formájuk Magyarországon a tanya. Amennyiben a tanyák nem szétszórtan, hanem csoportosan helyezkednek el, úgy sortanyának, vagy bokortanyának is nevezik azokat. 1.5. ábra. Jellegzetes tanya víznyerőhellyel (gémeskút) Napjainkban a tanya a mezőgazdasági termék előállításból, feldolgozásból történő megélhetésen kívül egyéb tevékenységre is szakosodhat. Így hazánkban is egyre több a lovas tanya, a turizmusra, falusi turizmusra, néphagyományőrzésre, vendéglátásra, vagy a wellness és rekreációs szolgáltatásokra, illetve akár ezek kombinációjára újonnan létrehozott, vagy egy meglévőből átalakított esztétikus megjelenésű, korszerű belső műszaki infrastruktúrával kialakított tanya. 12

Település alapismeretek 1.6 ábra Lovas tanya Falu Falunak nevezzük azokat a kisebb lélekszámú nem zárt településeket, amelyek. nem rendelkeznek központi funkcióval, elrendezésükre jellemző a földszintes beépítés, a népsűrűségük általában nem éri el a 200 fő/km 2 értéket, kommunális és infrastrukturális ellátottságuk a városokénál szerényebb. Alaprajzuk, szerkezetük szerint a következő típusokba tartozhatnak: egyutcás vagy szalag falu: az országút két oldalán elhelyezkedő szalagtelkekből áll; orsós alaprajzú falu: szintén egyutcás, de a település közepén térré szélesedik; körfalu: központi főtér körül helyezkednek el a telkek; sakktábla-alaprajzú falu: szabályos alaprajz, párhuzamos utcák jellemzik; halmazfalu: szabálytalan alaprajzú széttördelt falu: a házak utak mentén, egymástól távolabb állnak Tipikus hazai szalagfalu Hollókő. A falun áthaladó út két oldalán szalagszerűen felfűzve sorakoznak a házak. Az 1909-es tűzvészt követően keskeny parcellákat kaptak a családok, ezért a telkeken további építkezések csak hátrafelé, a hátsó kert irányába valósulhattak meg (1.7. ábra). 13

Település alapismeretek 1.7. ábra Hollókő, tipikus szalagfalu Város A város fogalmának meghatározásakor alapvetően két koncepcionális megközelítés létezik, ezeket szemléletes példákkal is bemutatja Tózsa (2011) a településtannal foglalkozó munkájában. Az egyik, a mennyiségi megközelítés szerint a város a településhálózat nagyobb lélekszámú tagja, a városi jogállás ezek alapján a népességszámhoz köthető. Ebben a tekintetben nehéz lenne besorolni a Föld különböző országaiban a településeket a város kategóriába, hiszen egyes országokban relatíve nagy népességű települések sem városok (pl. Kínában), míg másutt (pl. USA) akár egy magyarországi kisfalu lakos számának megfelelő népességgel is város lehet egy település (pl. Goodnews Bay, Alaszka 231 lakossal). (hasznos link:http://www.city-data.com) A másik az ún. funkcionális megközelítés, amely szerint a már korábban említett központi funkciók megléte alapján lehet város egy település. 1.8. ábra Várossá nyilvánított települések száma és átlagos népességük 1986-2007. A korábban bemutatottak összefoglalásaként elmondható, hogy városnak tekinthető a településhálózat nagyobb népességű, központi funkciókkal rendelkező, kiemelt jogállású tagjai. A városok aktív keresőinek többsége jellemzően nem a primer gazdaságban, hanem inkább az iparban, a szolgáltató szektorban és az egyre feltörekvő tudásiparban (kvaternerben) dolgozik. A városok megjelenésükben is eltérnek a falvaktól a zártsorú, emeletes beépítéssel. A népsűrűségük jellemzően nagyobb mint 200 fő/km 2. 14

Település alapismeretek Magyarország mintegy 3200 településéből 327 város (2009-es adat). A szám folyamatosan emelkedett az elmúlt száz évben. A lakosságszám szerinti rangsorolás egyértelműen azt mutatja, hogy minél kisebb egy település, annál kevésbé városias, ez alól csak néhány kivétel van. Ezek között szerepel Hévíz, ahol ugyan kevesebb, mint ötezer ember él, az infrastruktúra fejlettsége vagy például az egészségügyi ellátás színvonala. Történeti összehasonlításban a legvárosiasabbak azok a települések, amelyek már 1900 előtt is városok voltak, míg az 1990 után városi rangot kapott települések átlaga csak 70 százalék körül van. A megyeszékhelyek és a megyei jogú városok általában kiemelkedően jó mutatóval rendelkeznek. (Forrás: http://mta.hu/tudomany_hirei/varosiatlan-varosok-sokasaga, kovácsiné Nagy Katalin felmérése alapján). A várossá nyilvánítás folyamata Az alábbiakban összefoglaló jelleggel bemutatjuk a várossá nyilvánítás folyamatát. Maga a bírálat két fázisban történik. A teljességére vonatkozó törvényességi vizsgálatok után először egy előkészítő bizottság vizsgálja meg a benyújtott dokumentációt. A vizsgálat a legapróbb részletekre is kiterjed, a település múltját, fejlettségét, társadalmát, a munkahelyek számát, kereskedelmi ellátottságát, az oktatási, nevelési, művelődési intézményeket, az egészségügyi, szociális ellátást, az infrastruktúrát, a rendőrség jelenlétét, a településszerkezetet, a megjelenést, a településhálózatban elfoglalt helyét mutatja be részletesen anélkül, hogy bármilyen ítéletet fogalmazna meg. Különböző paramétereket is felállítanak, amelyek segítségével mód van az országos helyzettel történő összehasonlításra is. Érdemes ezek közül néhányat megemlíteni: lakónépesség, kormegoszlás, a népesség változása 1990-től, a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya, a helyben foglalkoztatottak aránya, munkanélküliségi adatok, az éjszakai és nappali népesség aránya, általános iskolai tanulók száma, egy házi és gyermekorvosra jutó lakosok száma, működő vállalkozások száma, kereskedelmi egységek száma, személygépkocsik száma, 1990 óta épített lakások száma, az összkomfortos lakások aránya, közüzemi víz, szennyvízcsatorna kiépítettsége, hulladékszállítás, szilárd burkolatú utak aránya, jövedelmi viszonyokra jellemző adatok. A második fázisban a bíráló bizottság a bemutatott adatok alapján tesz javaslatot a pályázók csoportosításával (ajánlott, feltételesen ajánlott, nem ajánlott). A bírálóbizottságban helyet kapnak a tudomány, a közigazgatás és az önkormányzati szövetségek szakértői, a véleményük inkább szakmai, mint egyéb megfontolás alapján fogalmazódnak meg. A véleményeket az önkormányzati miniszter formálja javaslattá, és teszi az államelnök asztalára, aki a végső döntést meghozza. (Forrás: Fábián, http://www.magyarpolgarmester.hu) A 2011 évi önkormányzati törvényben a várossá nyilvánítás az alábbiaknak megfelelően kerül megfogalmazásra: 104. (1) Városi cím adható annak a községi önkormányzatnak, amely térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet. (2) Ha a miniszter a várossá nyilvánítási kezdeményezést nem támogatja, erről tájékoztatja az érintett önkormányzat képviselő-testületét azzal, hogy milyen fejlesztések szükségesek az előterjesztéshez. Ha a képviselő-testület fenntartja a kezdeményezését, az eredmények elérését követő év január 31-ig - az önkormányzati választás évének kivételével - a korábbi felterjesztésének kiegészítésével ismételheti meg a kezdeményezését. Összefoglalás Ebben a fejezetben áttekintettük a főbb települési alapfogalmakat, a településtudomány főbb területeit. a tananyag alapos tanulmányozásával Ön megismerhette a települések osztályozási elvét. Áttekintést kapott a hazai településszerkezet kialakulásával, a történeti vonatkozásokkal kapcsolatosan. Megismerhette a főbb településtípusokat. Önellenőrző kérdések 1. Sorolja fel az infrastruktúra fontosabb jellemzőit! 15

Település alapismeretek.szempontok.szempontok.szempontok 2. Egészítse ki az alábbi meghatározást a hiányzó kifejezésekkel! A település az emberi társadalom létformája, a feltéttelek és adottságok, a jelenségek és folyamatok, valamint a.. elemek együttesének és egymásra kölcsönösen ható tényezőinek történeti és térbeli koncentrációja. 3. Határozza meg az alábbi települések népességét a jellemző lakosságszám beírásával! a) kisfalu:...-..fő b) nagyfalu:...-.fő c) kisváros:...-.fő d) nagyváros:...-.ezer fő e) metropolisz:...-.fő 4. Párosítsa a megfelelő fogalmakat! I) Egy település helyzeti energiáját adja: II) Egy település helyi energiáját adja: a) a helyben rendelkezésre álló, a település fejlődését elősegítő természeti adottságok összessége b) a földrajzi elhelyezkedésből adódó előnyök. 5. Válassza ki az alábbiak közül az igaz állítást! a) Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a termelési folyamatokban, de közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét. b) Az infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelési folyamatokban, és közvetve befolyásolják a termelés fejleszthetőségét. 6. Egészítse ki az alábbi meghatározást! A településtan.-tudomány része. 7. Melyik a hamis állítás? Falunak nevezzük azokat a kisebb lélekszámú nem zárt településeket, amelyek. a) rendelkeznek központi funkcióval, b) elrendezésükre jellemző a földszintes beépítés, a népsűrűségük általában nem éri el a 200 fő/km2 értéket, c) kommunális és infrastrukturális ellátottságuk a városokénál szerényebb. 16