MAGYARORSZÁG EGÉSZSÉGÜGYE ÉS SZOCIÁLIS RENDSZERE

MAGYARORSZÁG EGÉSZSÉGÜGYE ÉS SZOCIÁLIS RENDSZERE Készítette: Országos Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 2004. február

A kézirat lezárva: 2004. február 29.

Tartalomjegyzék 1. Általános tudnivalók...5 2. Demográfia...6 3. A lakosság egészségi állapota...10 3.1 Mortalitás... 10 3.2 Morbiditás... 19 3.2.1 Járványügyi helyzet... 21 4. Életmód...22 4.1 Táplálkozási szokások... 22 4.1.1 Túlsúly és elhízás... 23 4.2 Fizikai aktivitás... 23 4.3 Dohányzás... 23 4.4 Alkoholfogyasztás... 25 4.5 Kábítószer-fogyasztás... 26 5. Környezet és egészség...29 5.1 Élelmiszerbiztonság... 29 5.2 Levegőminőség... 29 5.3 Vízminőség, szennyvízkezelés... 30 5.4 Települési környezet, hulladékgazdálkodás... 31 5.5 Munkaegészségügy... 32 6. Az egészségügyi ellátás rendszere...34 6.1 Az egészségügyi ellátórendszer jogi - működési környezete... 34 6.2 Az egészségügyi rendszer irányítása... 37 6.2.1 Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium... 37 6.2.2 Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat... 37 6.2.3 A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és kezelőik... 38 6.2.4 Nemzeti Egészségügyi Tanács... 39 6.2.5 Egészségügyi Tudományos Tanács... 40 6.2.6 Kamarák... 41 6.2.7 Szakmai kollégiumok... 42 6.3 Az egészségügy dolgozói... 43 6.4 Az egészségügyi ellátórendszer és tulajdonviszonyai... 45 6.4.1 Alapellátás... 45 6.4.2 A járóbeteg-szakellátás... 49 6.4.3 Fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás... 52 6.5 Speciális egészségügyi szolgálatok... 58 6.5.1 Országos Mentőszolgálat... 58 6.5.2 Országos Vérellátó Szolgálat... 59 6.6 Gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás... 59 7. Szakmai és civil szervezetek...62 7.1 Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ)... 62 7.2 Civil szektor... 62 8. A nyugdíjrendszer...64 8.1 Az első pillér... 64 8.1.1 Saját jogú nyugellátások... 64 8.1.2 Hozzátartozói nyugellátások... 67 8.2 A második pillér... 68 8.3 Nyugellátások... 68 8.4 Nyugdíjszerű ellátások... 68 3

9. Az egészségügyi- és nyudíjrendszer költségei...69 9.1 A társadalombiztosítás bevételei a járulékok... 69 9.2 Egészségügyi kiadások... 69 9.3 Nyugdíjkiadások... 73 10. Az egészségügy reformja...75 10.1 Előzmények... 75 10.2 Reformok a rendszerváltozáskor... 75 10.3 További reformok... 76 10.4 Reformok a jelenlegi kormányzati ciklusban... 77 10.5 A népegészségügy fejlesztése... 77 11. A szociális rendszer...80 11.1 A szociális ellátórendszer... 80 11.2 A családok támogatásának rendszere... 102 11.3 A gyermekvédelmi rendszer... 107 12. Mellékletek...122 13. Függelékek...131 13.1 Módszertan, felhasznált források... 131 13.2 Hasznos címek... 135 4

1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az ország neve: Magyarország Államforma: köztársaság Terület: 93 000 km 2 Főváros: Budapest Közigazgatási beosztás: 19 megye és a főváros Hivatalos nyelv: magyar Magyarország 1948 és 1990 között a KGST és a Varsói Szerződés által meghatározott, Szovjetunió által vezetett szocialista tömbhöz tartozott. 1990-ben békés rendszerváltás történt, aminek kapcsán kiépült a független, demokratikus jogállam intézményrendszere, megvalósult a szabad választáson és többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia és a piacgazdaság gátjait lebontó jogi szabályozás. Mindehhez a kilencvenes években Magyarországon átmeneti, súlyos gazdasági visszaesés, munkanélküliség és társadalmi polarizáció társult. A kilencvenes évek végén a gazdasági fejlődés felgyorsult, esélyt adva az ország Nyugat- Európához való felzárkózásához. Magyarország jelenleg tagja többek között az ENSZ-nek, a WHO-nak, az Európa Tanácsnak, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (OECD), 1999-től a NATO-nak. 1994-ben benyújtotta tagfelvételi kérelmét az Európai Unióhoz, 2002. decemberében sikeresen lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. Az egy főre jutó GDP 1671 ezer Ft 6876 euró (2002). 1. táblázat: Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alakulása (folyó áron) Év Érték ezer Ft euró PPS* 1998 983 4077 9 710 1999 1113 4402 10 390 2000 1290 4961 11 230 2001 1458 5679 12 250 2002 1671 6876.. * A vásárlóerő-paritások alapján számolt, euróban kifejezett érték, amelynek jelölésére a PPS (purchasing power standard) szolgál. Forrás: www.ksh.hu 5

2. DEMOGRÁFIA Az ország lakosainak száma 10 millió 142 ezer fő (2003. január 1.). A népesség a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan csökken az egyre alacsonyabb születési arány és a magas halálozási arány következtében. 200 000 195 567 1. ábra: Élveszületés, halálozás, természetes szaporodás/fogyás 1950-2002 150 000 100 000 106 902 88 665 146 461 101 525 151 819 120 197 148 673 145 355 125 679 44 936 31 622 3 318 145 660 97 597-19 981 135 601 97 047-38 004 132 183 96 804-35 136 132 833 Élveszületés Halálozás fő 50 000 Természetes szaporodás, fogyás 0-36 029-50 000 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 évek Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet Magyarország férfi népessége 1980, női népessége pedig 1983 óta évről évre csökken. Az ország népessége 2003. január 1-jén több mint 560 ezer fővel volt kevesebb, mint 1980-ban. A magas halálozási és alacsony születési arányhoz viszonyítva a nemzetközi vándorlásnak a súlya nem volt jelentős az elmúlt évtizedekben. (Melléklet: 2. táblázat: Élveszületés, halálozás, természetes szaporodás/fogyás 1950-2002) Az Európai Unió országaiban és a csatlakozni kívánó országokban fellelhető népesedési problémákhoz képest is feltűnő a népességcsökkenésnek hazánkban tapasztalható aggasztóan folyamatos tendenciája. A 20. század második felében jelentkeztek a termékenység kedvezőtlen alakulásával kapcsolatos gondok. A születések számában mutatkozó tartós csökkenés a 20 évesnél fiatalabbak minden korcsoportjának létszámában fogyáshoz vezetett. Emellett a nemzetközi összehasonlítások azt jelezték, hogy az 1960 évek közepétől Magyarország egyre rosszabb értékeket mutatott az európai országok lakosságának egészségi állapotát kifejező halandósági indexekben. A természetes szaporodás mutatója 1979-ben alacsonyabb volt, mint az EU-átlag, sőt 1981-től elsőként vált negatív előjelűvé az európai országok között. 6

2. ábra: A népmozalom összehasonlító adatai Magyarország és az EU tagállamok átlaga, 1970-2002 évek 1000 lakosra 21 19 17 15 13 11 9 7 5 3 1-1 -3-5 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 Élveszületés Mo. Élveszületés EU átlag Halálozás Mo. Halálozás EU átlag Természetes szaporodás/fogyás Mo. Természetes szaporodás/fogyás EU átlag Forrás: magyar adatok KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online A teljes termékenységi arányszám folyamatosan csökken, 1950-ben 2,62; 1980-ban 1,92; 1990-ben 1,84 és 2002-ben 1,31 volt. A népesség öregedése az Európában általánosnak mondható jelenség hazánkban is megfigyelhető. Fokozatosan csökken a 0-14 éves gyermekek aránya, miközben a 65 évesek és idősebbek részaránya növekszik. A népesség kor és nem szerinti összetételét, öregedését a korfa szemlélteti a legjobban: Magyarország korfája fogyó jellegű, alapja egyre szűkül a születésszám jelentős csökkenése következtében. Az idősebb korosztályhoz tartozók számának és arányának növekedése a népesség elöregedésének folyamatát tükrözi. 7

3. ábra: Népesség száma nem, életkor és családi állapot szerint 2003. január 1. 95 90 85 80 75 70 65 60 Korév 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0 20 000 40 000 60 000 80 000 100 000 Férfi lakos Nő Özvegy Elvált Házas Nőtlen, hajadon Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002. 8

Az elmúlt két évtizedben Magyarországon jelentősen megváltozott a népesség családi állapot szerinti megoszlása. Fokozatosan csökkent a házasságban élők aránya, ezzel párhuzamosan jelentős mértékben emelkedett a nőtlen férfiak, illetve hajadon nők aránya. Míg 1980-ban mióta a csökkenés szinte állandósult 1000 lakosra 7,5 házasságkötés jutott, addig 2002-ben ez az arány 4,5-re csökkent. Ezzel szemben növekedett a válások száma: 1000 házasságkötésre 1980-ban 346, 2002- ben 554 válás jutott, 1980. évhez viszonyítva az elvált férfiak aránya mintegy kétszeresére, a nőké 1,8-szeresére emelkedett. 3. táblázat Házasságkötések, válások száma Év Házasságkötés Válás Házasságkötés Válás Ezer házasságkötésre jutó válások száma összesen ezer lakosra 1950 106 261 11 263 11,4 1,2 105,99 1960 88 566 16 590 8,9 1,7 187,32 1970 96 612 22 841 9,3 2,2 236,42 1980 80 331 27 797 7,5 2,6 346,03 1990 66 405 24 888 6,4 2,4 374,79 2000 48 110 23 987 4,7 2,3 498,59 2001 43 583 24 391 4,3 2,4 559,64 2002 46 008 25 506 4,5 2,5 554,38 Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet A természetes fogyás egyik igen fontos tényezője a potenciális családnagyság. Míg 1990-ben 100 szülőképes korú nőre 4,94 élveszületés jutott, addig 2002-ben 3,83. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett a házasságon kívüli élveszületések száma: 1970-ben 5,4%, 1990-ben 13,1% és 2002-ben 31,4% volt. Az ENSZ és a Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézetének (KSH, NKI) 2000. évi előrejelzése két alapvető folyamatot jelez Magyarországra vonatkozóan: a népességszám folyamatos és jelentős mértékű csökkenését, valamint az elöregedés újabb korszakának kialakulását. A közepes (vagy újabb elnevezéssel alap-) változatokban az ENSZ 7,5 millió főt, a KSH NKI 8,1 millió fős népességet jelez 2050-re. Az előrejelzések évről évre módosulnak, figyelembe véve az utolsó naptári év rendelkezésre álló élveszületési és halálozási adatait. 9

3. A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA A magyar lakosság egészségi állapotának mutatói több évtizede rendkívül kedvezőtlenül alakulnak. Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében az ország negatív értelemben kiemelkedő helyet foglal el a nemzetközi statisztikákban. A megbetegedési és halálozási viszonyok az elmúlt évtizedben sem mutattak számottevő javulást. A daganatos betegségek okozta halálozás a legmagasabb a világon. A krónikus, nem fertőző megbetegedések súlya meghatározó az idő előtti halálozásban és a megbetegedésekben. A születéskor várható átlagos élettartam messze elmarad az Európai Unió tagállamainak mutatóitól, és különösen kedvezőtlen a középkorú férfiak kimagasló halálozása. 3.1 Mortalitás A halálozási viszonyok Magyarországon a 20. század első kétharmadában javultak, utolsó harmadában ellentmondásosan alakultak. A századvég halandósága ezt az ellentmondásos demográfiaiepidemiológiai közelmúltat tükrözi. A II. világháborút követően a magyar népesség halandóságának története három jól elkülöníthető időszakra osztható: az 1960-as évek közepéig a halandóság csökkent, 1968 és 1993 között nőtt, 1994 óta pedig újra csökken. Az életkilátások lényegében követték a halandóság változásait: a várható élettartam 1949 és 1967 között emelkedett, 1968 és 1993 között valamelyest süllyedt, és az utóbbi években ismét emelkedik (2002-ben 72,4 év volt). A még néhány évtizeddel ezelőtt is az epidemiológiai viszonyok egyik legérzékenyebb mutatójának számító csecsemőhalálozás terén jelentős javulás történt. Magyarországon a csecsemők életesélyei, késéssel ugyan, de hasonlóképpen javultak, mint a fejlett nyugati országokban. Az ezer élveszülöttre jutó csecsemőhalálozás az 1970. évi 35,9-ről 1993-ban 12,5-re, 2000-ben 9,2-re és 2002-ben 7,2-re csökkent, azonban még így is meghaladja az EU-átlagot (2000-ben 4,7 ezrelék). 4. ábra: Csecsemőhalálozás Magyarország és EU átlag 1970-2002 1000 élveszülöttre jutó 1 éven aluli meghaltak 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Magyarország EU átlag Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002, CD melléklet, EU átlag: HFA online Korosztályonként vizsgálva megállapítható, hogy a halálozási viszonyok csak gyermek- és fiatal felnőttkorban javultak, míg 30, de még inkább 35 és 64 év között a férfi népességben mintegy három évtizeden keresztül igen nagy mértékben rosszabbodtak. Kisebb mértékű, átmeneti rosszabbodás volt tapasztalható az idős korú teljes populációban is. Így 1993-ban a halálozások száma elérte a 150 ezret és a halálozási arány a 14,6 ezreléket. A javulás erről a mélypontról indult el, és 1994-2002 között a halálozások számának 14 ezres, a gyakoriságnak 1,3 ezrelékes csökkenését eredményezte, a várható élettartam pedig 3,0 évvel hosszabbodott meg. (Melléklet: 10

4. táblázat: Meghaltak aránya nemenként és korcsoportonként, 1000 azonos korúra vetítve 1950-2002.) Összegezve elmondható, hogy az életesélyek a 35 évnél fiatalabb népességben soha nem voltak olyan jók, mint manapság, a 35 és 64 év között azonban a férfiak továbbélési valószínűsége nagymértékben rosszabbodott a legutóbbi három évtizedben. Az idő előtti halálozások száma és aránya igen nagy, az összes meghalt férfi 40%-a és a nők 20%-a 65 éven aluli (2002). Hazánkban az 1-64 éves lakosság halálozása az 1970-es évek elején mind a férfiak, mind a nők esetében a jelenlegi EU-tagországok halálozási átlagát alig haladta meg. A halálozás igen nagy mértékű növekedése következtében azonban elszakadásunk az EU-átlagtól egyre mélyült, annál inkább, mivel az EU tagországok korai halálozási mutatóiban töretlen javulás történt. Általában a korai halálozás magas mértékére vezethető vissza, hogy a 100 ezer főre jutó elvesztett potenciális életévek száma mind a férfiak, mind a nők esetében igen magas (2002-ben férfiak esetében 11 825 év, nők esetében 5280 év volt). Magyarországon a legtöbb életév elvesztésével járó halálokok a daganatok, a keringési rendszer betegségei, a külső okok (balesetek, mérgezések, erőszak) és az emésztőrendszer betegségei. Az elmúlt évtizedekben a daganatok és az emésztőrendszer betegségei következtében növekedett az elvesztett életévek száma. 5/a. ábra Százezer főre jutó elveszett életévek a potenciális 70 évből, halálokok szerint, 1970 3900 1630 Daganatok Keringési rendszer betegségei 2169 Emésztőrendszer betegségei Légzőrendszer betegségei Endokrin, táplálkozási- és anyagcsere betegségek Fertőző betegségek Külső okok 1956 434 80 786 368 Egyéb betegségek Forrás: KSH Demográfiai évkönyvek 1997-2002 11

5/b. ábra Százezer főre jutó elveszett életévek a potenciális 70 évből, halálokok szerint, 2002 2448 Daganatok Keringési rendszer betegségei 863 2077 Emésztőrendszer betegségei Légzőrendszer betegségei Endokrin, táplálkozási- és anyagcsere betegségek Fertőző betegségek Külső okok 1570 76 1092 Egyéb betegségek 116 245 Forrás: KSH Demográfiai évkönyvek 1997-2002 A potenciális 70 évből 100 ezer főre számított elvesztett életévek összege a gyakoribb betegségek miatt 1970-2002 között a következőképpen változott: - daganatok esetében 1630-ról 2448-ra és az emésztőrendszer betegségei esetében 368-ról 1092- re növekedett, - a keringési rendszer vonatkozásában 2169-ről 2077-re, a külső okok esetében 1956-ról 1570-re és a légzőrendszer betegségei esetében 786-ról 245-re csökkent. A születéskor várható átlagos élettartam az 1990. évi 69,3 évről 2002-ben 72,4 évre növekedett. Ez a legmagasabb érték a várható élettartamok csaknem százéves idősorában, nemzetközi összehasonlításban azonban alacsony. (A születéskor várható átlagos élettartam magyarországi értékei 1970-ben 2 évvel, 2000-ben pedig már 7,3 évvel maradtak el az EU-átlagtól.) 6. ábra: Születéskor várható átlagos élettartam, nemenként 1949-2002 90,00 80,00 70,00 60,00 63,40 59,28 70,10 65,89 66,31 72,08 65,45 72,70 65,13 73,71 67,11 75,59 76,46 76,56 68,15 68,26 életévek 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 Férfi Nő 0,00 1949 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 évek Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet 12

7. ábra: Születéskor várható átlagos élettartam nemek szerint Magyarország, EU átlag 1970-2002 életévek 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Magyarország, féfiak Magyarország, nők EU átlag, férfiak EU átlag, nők Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online Nemek szerinti bontásban a születéskor várható átlagos élettartam alakulása 1970 óta változó képet mutat. A férfiak mutatója 1970-1993 között csökkent, 1994 óta emelkedés tapasztalható (2002-ben 68,3 év). A nők mutatójában 1970-1993 között lassú növekedés, ezután erőteljesebb emelkedés figyelhető meg (2002-ben 76,6 év volt). A nemek közötti különbség 1980-ban 7,2, 1998-ban 9,0 és 2002-ben 8,3 év volt. (Melléklet: 5. táblázat : Születéskor és az egyes életkorokban még várható átlagos élettartam) Hazai szempontból különös jelentősége van a 40 éves korban még várható átlagos élettartam mutatójának, mivel leginkább a középkorú népesség, azon belül is a férfiak halandósága romlott az elmúlt évtizedekben. Az elmúlt 20 évben az EU tagországaiban a középkorú férfiak életkilátásai jelentősen javultak, ugyanakkor a hazai középkorú férfi lakosság életkilátásai romlottak. (Magyarországon 1960-hoz képest 2002-re a 40 éves korban várható élettartam a férfiak esetében 1,8 évvel csökkent.) A haláloki struktúrában a keringési rendszer betegségei, a daganatok, az emésztőrendszer és a légzőrendszer betegségei, valamint a balesetek, mérgezések és az erőszak szerepelnek, mint leggyakoribb halálokok (2002-ben együttes arányuk 90,3%). Az elmúlt évtizedek alatt a járványügyi intézkedéseknek köszönhetően lényegesen csökkent a fertőző betegségekből származó halálozás. 1949-ben a fertőző betegségekben közel 12 ezren haltak meg, 1990-ben a meghaltak száma 963 és 2002-ben 576 volt. Ezzel szemben mára a krónikus, nem fertőző betegségek gyakorisága meghatározóvá vált idő előtti halálozásban. 1949-2002 között a keringési rendszer betegségei okozta halálozás aránya 27%-ról 51%-ra, a daganatok miatti halálozás 12%- ról 25%-ra növekedett. 13

6. táblázat: Halálozások száma halálokonként Halálozások száma halálokonként 1949 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 Fertőző betegségek 11 801 4 509 2 771 1 523 963 659 611 576 Daganatok 12 238 17 390 22 639 27 937 31 221 33 679 33 757 33 537 Keringési rendszer betegségei 28 220 45 249 64 282 76 923 76 369 68 873 67 423 67 826 Emésztő- rendszer betegségei 5 913 3 551 4 553 7 038 9 015 10 047 9 548 9 189 Légzőrendszer betegségei 11 259 10 402 5 843 10 031 6 644 5 168 4 334 4 701 Külső okok 5 512 6 002 9 499 12 284 13 275 9 541 9 455 9 513 Egyéb halálokok 30 781 14 422 10 610 9 619 8 173 7 634 7 055 7 491 Összesen 105 718 101 525 120 197 145 355 145 660 135 601 132 183 132 833 Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002 7. táblázat: Halálozások arányszáma (százezer főre) Halálozások arányszám (százezer főre) 1949 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 Fertőző betegségek 128 45 27 14 9 7 6 6 Daganatok 132 174 219 261 301 336 331 330 Keringési rendszer betegségei 305 453 622 718 737 687 662 668 Emésztő- rendszer betegségei 64 36 44 66 87 100 94 90 Légzőrendszer betegségei 122 104 57 94 64 52 43 46 Külső okok 60 60 92 115 128 95 93 94 Egyéb halálokok 333 144 103 90 79 76 69 74 Összesen 1 143 1 017 1 163 1 357 1 405 1 353 1 297 1 308 Forrás: KSH Demográfiai évkönyv 2002 (Melléklet: 8. táblázat: Halálozások száma halálokonként és nemenként Melléklet: 9. táblázat: Halálozások arányszáma halálokonként és nemenként) 14

8/a. ábra: Az 1990. év férfi népességének kormegoszlásával standardizált halálozási index alakulása kiemelt halálokok szerint, 1991-2001 % 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Daganatos betegségek Keringési rendszer betegségei Emésztőrendszer betegségei Légzőrendszer betegségei Külső okok 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 évek 8/b. ábra: Az 1990. év női népességének kormegoszlásával standardizált halálozási index alakulása kiemelt halálokok szerint, 1991-2001 140 % 120 100 80 60 40 Daganatos betegségek Keringési rendszer betegségei Emésztőrendszer betegségei Légzőrendszer betegségei Külső okok 20 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 évek 8/c. ábra: Az 1990. év népességének kormegoszlásával standardizált halálozási index alakulása kiemelt halálokok szerint, 1991-2001 140 % 120 100 80 60 40 20 0 Daganatos betegségek Keringési rendszer betegségei Emésztőrendszer betegségei Légzőrendszer betegségei Külső okok 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 évek Forrás: KSH Adatok a haláloki struktúra változásáról Magyarországon 1991-2001 között 15

(Melléklet: 10. táblázat: Standardizált halálozási arányszám - 1990 népességének kormegoszlásával standardizálva; Melléklet: 11. táblázat: Standardizált halálozási index - 1990 népességének kormegoszlásával standardizálva) Magyarországon a halálozások több mint a fele a keringési betegségeknek tulajdonítható, melyből a koszorúér-betegség a legfőbb halálok. Amíg a nyugati országokban a táplálkozási szokásokban bekövetkezett változások, a testmozgás és a korszerű gyógyszeres kezelés hatására a keringési betegségek (koszorúér-betegség, agyérrendszeri történés, perifériás érbetegség, illetve aorta betegség együttvéve) mortalitása 1970 óta 20-30%-kal csökkent, addig Magyarországon a keringési betegségek halálozása az 1990-es évekig nőtt, majd lassú csökkenés indult meg. (Az 1990-es népesség korcsoportmegoszlásával standardizált halálozási index a keringési betegségek következtében 2001-ben 82 volt.) 2000-ben a keringési rendszer betegségei miatti halálozás Magyarországon duplája az EU átlagnak, ezen belül a 65 éven aluli lakosság esetében a halálozás háromszorosa a megfelelő EU-átlagnak. 800 9. ábra: Az európai népesség kormegoszlására standardizált halálozási arányszám alakulása keringési rendszer betegségei miatt 1970-2002 100.000 főre jutó halálozás 700 600 500 400 300 200 100 Magyarország EU átlag 0 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online A rosszindulatú daganatos betegségek okozta halálozás évtizedek óta rendkívül magas, ebben hazánk vezető helyet foglal el az európai régióban. Míg a fejlett országokban az utóbbi évtizedben csökken e halálok megjelenésének intenzitása, addig Magyarországon folyamatos emelkedést mutat. A haláloki sorrendben a második helyet foglalja el, 2002-ben 25,0%-os aránnyal. 2000-ben a daganatos betegségek okozta halálozás mintegy másfélszer, ezen belül a 65 éven aluli férfiaké kétszer olyan magas, mint az EU-átlag. 16

10. ábra: Az európai népesség kormegoszlására standardizált halálozási arányszám alakulása daganatok miatt, 1970-2002 300 100.000 főre jutó halálozás 250 200 150 100 50 Magyarország EU átlag 0 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online A daganat-lokalizációk közül legnagyobb a halálozási aránya a légcső, a hörgő és a tüdő rosszindulatú daganatainak. Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megnőtt az ajak, szájüreg és garat rosszindulatú daganatai okozta halálozás, a növekedés mindkét nem esetén tapasztalható, és egyre fiatalabb korban jelentkezik. A külső okok miatti halálozás legnagyobb részét a járműbalesetek és egyéb balesetek teszik ki, ezeket követik a halállal végződő öngyilkosságok (2002-ben a külső okokból bekövetkezett halálesetek együttesen 7,2%-ot tettek ki az összes halálozáson belül). 1990 óta a külső okok miatti halálozás fokozatosan csökkent minden korcsoportban mind a két nem esetében. Az 1990-es népesség korcsoportmegoszlásával standardizált halálozási index külső okok következtében 2001-ben 68 volt. Mióta a statisztika nyomon tudja követni, a magyarországi öngyilkossági arány nemzetközi összehasonlításban igen magas volt. 1990-es évek elejétől folyamatosan csökkent (1990-ben 39,8, 2002- ben 28 eset jutott százezer lakosra. Ugyanakkor a mutató értéke még mindig magas, egyike a világon legmagasabbaknak (2000-ben az OECD tagországok többségét figyelembe vevő átlag 12,3 haláleset volt százezer lakosra, korspecifikus standardizált adatok alapján). 17

11. ábra: Az európai népesség kormegoszlására standardizált halálozási arányszám alakulása külső okok miatt 1970-2002 140 100.000 főre jutó halálozás 120 100 80 60 40 20 Magyarország EU átlag 0 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozás az elmúlt két évtizedben igen jelentős mértékben növekedett. E főcsoport betegségei 1970-ben az összhalálozás 3,8%-át és 2002-ben 6,9%-át okozták. A növekedést alapvetően az alkoholos májbetegségek számának emelkedése okozta. Ez a betegség főleg a férfiakat érinti. Hazánkban azonban a nők körében is jelentősen megnőtt a májzsugorodás okozta halálozás. Feltételezhető, hogy ennek hátterében a rendszeres és nagymértékű alkoholfogyasztás áll. Az emésztőrendszer betegségei miatti halálozásban az európai országokhoz viszonyítva kedvezőtlen a helyzetünk. A standardizált halálozási mutatónk 2,5-szerese az EU átlagnak, a májzsugorodás és az idült májbetegségek miatti halálozás a férfiaknál 5,4-szer, a nőknél 4-szer nagyobb az EU átlagánál. 12. ábra: Az európai népesség kormegoszlására standardizált halálozási arányszám alakulása emésztőrendszer betegségei miatt 1970-2002 120 100.000 főre jutó halálozás 100 80 60 40 20 Magyarország EU átlag 0 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online A légzőrendszeri betegségek okozta halálozási arányok kedvezően alakultak az elmúlt két évtizedben, és nemzetközi összehasonlításban is kedvezőbb a helyzetünk. 1980 és 2002 között számottevő- 18

en javult ezeknek a betegségeknek a halálozása. A 100 ezer lakosra jutó halálozások aránya 1980- ban 94, 1990-ben 64, 2002-ben 46 volt. Az 1990-es népesség korcsoportmegoszlásával standardizált halálozási index a légzőrendszer betegségei következtében 2001-ben 61 volt. Nemzetközi összehasonlításban viszonylag jó a helyzetünk, a halálozási mutatónk több mint 38%-kal jobb, mint az EU átlag. 13. ábra: Az európai népesség kormegoszlására standardizált halálozási arányszám alakulása légzőrendszer betegségei miatt 1970-2002 120 100.000 lakosra jutó halálozás 100 80 60 40 20 0 Magyarország EU átlag 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 évek Forrás: magyar adatok: KSH Demográfiai évkönyv 2002 CD melléklet, EU átlag: HFA online 3.2 Morbiditás A morbiditásra vonatkozó adatok az ellátórendszer (háziorvosi nyilvántartás, gondozóintézeti nyilvántartás, fekvőbeteg szakellátás morbiditási adatai KSH, Gyógyinfok) valamint reprezentatív felmérések (2000-ben végzett reprezentatív Országos Lakossági Egészségfelmérés, OLEF2000, Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja hivatkozásai) adatain alapulnak. A morbiditási struktúrában a keringési rendszer betegségei jelentős helyet foglalnak el hazánkban. 2001-ben 439 ezer beteg került kórházi kezelésre e főcsoport betegségei miatt (a kórházi ápolási esetek több mint 15 %-a). A magasvérnyomás-betegség az egyik leggyakoribb népbetegség. A háziorvosok morbiditási jelentései szerint a magas vérnyomás gyakorisága a 19 éven felüli férfiak körében 19,3%, a nőknél pedig 24,6% (2001). A hipertónia szövődményei, az agyi érbetegségek és az ischaemiás szívbetegség (ISZB) előfordulása is magas, az utóbbi a magyarországi halálozás meghatározója. Az ISZB miatt kórházban ápolt 35 éven felüliek betegszáma 2001-ben 116 199 fő volt, arányuk 10 ezer lakosra 209,7. Minden korcsoportban a férfiak megbetegedési aránya a nagyobb. Az agyi érbetegség gyakori az idősebb lakosság körében, a háziorvosok nyilvántartása szerint a 65-74 éves korcsoportban a férfiak 9,2%-ában, a nők 6,3%-ában fordul elő. A fiatalabb (19-34 éves) életkorban jelentkező agyi érbetegségek a nők körében gyakoribbak, 35 éven felül azonban egyre növekszik a férfiak megbetegedési aránya. A háziorvosok és a házi gyermekorvosok nyilvántartásában 2001-ben több mint 470 ezer cukorbeteg szerepelt, azaz a lakosság 4,6%-át érinti ez a betegség, amelynek prevalenciája az életkor 19

előrehaladtával jelentősen növekszik. Népegészségügyi jelentőségét csak fokozzák a betegséghez társuló, és az idősebbek között egyre súlyosabb szövődmények. 1990 óta a gondozóintézetekben nyilvántartott nem tbc-s tüdőbetegek száma több mint kétszeresére emelkedett (1990-ben 1712 és 2002-ben 4591 beteg jutott 100 ezer lakosra). A leggyakoribb idült légzőszervi betegség a tüdőasztma, amely minden korosztályt érint, és kétharmad részben allergiás eredetű. A tüdőgondozókban 1990-ben 55,8 ezer, 2002-ben pedig 155,5 ezer tüdőasztmás beteget tartottak nyilván. Az új betegek száma háromszorosára nőtt (1990-ben 5,6 ezer, 2002-ben 17,9 ezer volt). Az asztmások két harmada allergiás típusú betegségben szenved. A nyilvántartott és az új betegek számának háromszoros növekedését valószínűleg az is magyarázza, hogy az ellátórendszer érdeklődése nem utolsósorban a diagnosztikai lehetőségek fejlődésével összefüggésben az utóbbi évtizedben fokozatosan e megbetegedés irányába fordult. A daganatos megbetegedések népegészségügyi szempontból alapvető betegségfőcsoport, évente mintegy 65 ezer új rosszindulatú daganatos beteget fedeznek fel a bejelentésre kötelezett egészségügyi intézményekben. A 19-54 éves korban a nők körében jelentősen gyakoribbak a daganatos betegségek (emlőrák, vastagbél, végbél daganatai, tüdő daganatok), 55 éves kor felett pedig a férfiak rákos megbetegedése a gyakoribb (főleg a tüdőrák miatt). Az emésztőrendszeri betegségek közül az egyik leggyakoribb a gyomor- és nyombélfekély, a háziorvosok adatai szerint 2001-ben a 19 éven felüli férfiak 3,4%-a, a nők 2,6%-a szenvedett ebben a kórban. A fekélybetegség, amely minden életkorban előfordulhat, a 45 éven felülieknél a leggyakoribb. A férfiak körében jóval gyakrabban fordul elő, mint a nőknél. A krónikus májbetegségek (főleg a cirrózis) miatti halálozás mellett, e betegségek előfordulási gyakorisága is magas. A háziorvosi statisztika alapján 2001-ben a 19 éven felüli férfiak körében a májbetegség előfordulása 10 ezer lakosra 319,3 fő, a nők körében 134,6 fő. A mozgásszervi megbetegedések a keresőképtelenség leggyakoribb okai. A mozgásszervi megbetegedések leggyakoribb kórképei a gerincbetegségek, az arthrosis (ízületi porckopás), a derékfájás és az osteoporosis. Ezen kórképek kiemelkedő jelentőségét nemcsak növekvő gyakoriságuk, hanem következményeik, így a rokkantságra, életminőségre és a halálozásra gyakorolt hatásuk adja. Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja adatai szerint a gyulladásos és degeneratív ízületi- és gerincbetegségek következtében a betegek mintegy 60%-a mások segítségére szorul, 30%-ának a betegség miatt megromlik a családi élete, és kétharmaduk anyagi helyzete is válságba jut. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2000. évi összesített adatai alapján a táppénzes állományban lévő betegek döntő többsége (189 054) gerincbetegsége miatt volt keresőképtelen az átlag körüli (25,19 nap) időtartamon át, az arthrosisos betegek száma 23 315 volt, átlagosan 30,25 nap keresőképtelenséggel. A mozgásszervi betegség következtében kialakult egyéni szenvedésen túlmenően a közvetlen és közvetett költségek hatalmas terhet rónak az egyénre, családjára és a társadalomra. Ugyancsak a Johan Béla program alapján 50 éves kor felett a csontritkulás mintegy 900 ezer betegnél, a reumás izületi gyulladás mintegy 100 ezer betegnél, fordul elő hazánkban. A mozgásszervi betegségek okozzák a 60 éven felüliek krónikus betegségeinek felét. A hazai lakosság csontsűrűség értékei Európában a legalacsonyabbak, a következményes csigolyatörések a legmagasabb értékek közé tartoznak. A csontritkulás okozta combnyaktörések utáni halálozás következtében hazánkban évente hozzávetőlegesen 2500 3000 beteget veszítünk el. A mentális betegségek vonatkozásában a lakosság morbiditási helyzetéről megközelítő képet adnak a pszichiátriai gondozók adatai. A tényleges morbiditási helyzetet nem tükrözhetik, mivel statisztikáikban csak azok a betegek szerepelnek, akik panaszaikkal a pszichiátriai gondozók szakorvosaihoz fordultak és gondozásba vették őket. 2002-ben 134 791 beteget tartottak nyilván, a gyermek és 20

ifjúsági pszichiátriai gondozók pedig 17 137 fő 19 év alatti fiatalt. A betegek nemek szerinti aránya állandónak mondható, a gondozottak közel kétharmada nő. A pszichiátriai gondozóintézetekben nyilvántartott betegségek közül leggyakoribbak a hangulatzavarok, affektív rendellenességek. A pszichiátriai gondozókban 2002-ben 37 022 beteget tartottak nyilván az előbbi kórkép miatt. Gyakori a skizofrénia, mely a 20-65 éves korúak körében fordul elő leginkább, és a nők megbetegedési aránya jóval nagyobb a férfiakénál. 2002-ben a pszichiátriai gondozókban összesen 27 206 beteget tartottak nyilván e betegség miatt. A betegek jelentős része depressziós betegek nem fordul orvoshoz, nem veszik őket gondozásba. Számuk a gondozóintézetekben nyilvántartott betegek számához képest lényegesen magasabb. A hazai adatok szerint a súlyos depressziós állapot a lakosság több mint 15%-ban fordul elő élete folyamán legalább egyszer. A betegek kétharmada nő, és leginkább a 35-64 évesek köréből kerül ki. A fejlett országokban a depressziós betegek mintegy fele-harmada áll kezelés alatt, hazánkban ez az arány jóval kisebb. Közismert, hogy a kezeletlen depresszió okozza a legtöbb társadalmi kárt az összes betegség közül. Ez a kár nagyobb, mint a kezelés költségei, hatalmasak a lelki egészségvédelem és a betegségek kezelése hiányából származó gazdasági károk. A morbiditási viszonyok leképezését tükrözi a rokkantosítás statisztikájában az új rokkantak betegségcsoportok szerinti megoszlása. Évek óta a legtöbb új rokkant a keringési rendszer betegségeiben szenved. Arányuk 32% körüli. A rokkantság okai között növekvők a daganatos betegségek, arányuk közel 17%. Jelentős arányú (15% körüli) a mentális és viselkedészavarok okozta rokkantosítás. (Melléklet: 12. táblázat: A I.-II. fokú orvosi bizottságok által megvizsgált új véleményezettek közül az új rokkantak száma betegségcsoportonként 1996-2002.) 3.2.1 Járványügyi helyzet Magyarországon a járványügyi helyzet összességében kedvező, európai viszonylatban is jónak mondható. A védőoltási rendszer keretében folyamatosan bevezetik a legújabb oltásokat, oltóanyagokat, a kötelező védőoltások teljesítése 99% feletti. A fertőző betegségek, és ezen belül a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek száma csökken. A stabilitást veszélyezteti: újonnan felbukkanó, vagy korábban már visszaszorított fertőző betegségek megjelenése, behurcolása, súlyos nosocomialis infekciók. A tbc incidenciája az 1970-es évektől egyenletesen csökkent az 1990-es évek elejéig. Ezt követően kicsi, de határozott emelkedés volt megfigyelhető, amely néhány éve megtorpant s a mutató értéke ismét csökken. 2002-ben a tüdőgondozókban nyilvántartott tbc incidencia 30/100 ezer lakos volt, több mint kétszerese az EU átlagnak. A HIV-fertőzések szempontjából Magyarország az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik. Hazánkban az első HIV fertőzéseket 1985-ben azonosították. 2002-ig a nyilvántartott HIV fertőzöttek száma 1041 fő volt. Elsősorban a homoszexuális terjedés a jellemző, de az utóbbi években nőtt a heteroszexuális fertőzések aránya, a fertőzések becsült száma mintegy 3000-re tehető. 1986-ban diagnosztizálták az első AIDS beteget, 2002-ig a bejelentett AIDS betegek száma 422 fő, közülük 2002-ig meghalt 247 fő. 1990 óta nem emelkedett számottevően a bejelentett AIDS-betegek száma, nemzetközi összehasonlításban kedvező a helyzetünk. 21

4. ÉLETMÓD 4.1 Táplálkozási szokások A táplálkozás komplex módon hat ki az egészségi állapotra. A kedvezően változó étkezési szokások jótékonyan járulnak hozzá az egészségmegőrzéshez, ugyanakkor a helytelen táplálkozás kockázati tényezőt is jelenthet. Hazánkban az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás 2001-ben 677,3 kg volt. Egy lakosra 70,4 kg hús és hal, 144,2 kg tej és tejtermék, 95,4 kg liszt és rizs, 211,6 kg zöldség, gyümölcs- fogyasztás jutott. Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás 1998-tól 2000-ig tartó növekedése 2001-ben megtorpant, 3,5%-kal volt kevesebb 2001-ben, mint az előző évben, csak a burgonya, tojás és cereáliafogyasztásban történt emelkedés. Figyelemre méltó, hogy 2001-ben az 1995-2000. évek átlagához és 2000-hez képest egyaránt erőteljesen csökkent a tej, a cukor és az egyéb növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása. A húsfogyasztás vonatkozásában elmondható, hogy a 90-es években csökkent a sertéshús, egyben növekedett a baromfihús-fogyasztás. A magyar lakosság táplálkozási viszonyaira összességében a túlzott energia-, zsír-, állati zsír-, koleszterin-, hozzáadott cukor és só-, valamint elégtelen élelmi rostbevitel, elégtelen zöldség-főzelékés gyümölcs-, továbbá a kívánatosnál kevesebb teljes kiőrlésű gabona-fogyasztás jellemző. Az OLEF 2000 reprezentatív lakossági egészségfelmérés szerint a megkérdezettek ¾-e olajjal, ¼-e zsírral főz. A napi átlagos energiabevitel a férfiaknál jóval meghaladja az optimális értéket, és ez különösen a fiatalabb korcsoportokba tartozókra jellemző. A nők energiabevitelénél, amely szintén magasabb a kívánatosnál, nincs különösebb korfüggőség. A táplálékhoz hozzáadott cukor aránya az összes energiabevitelben a vizsgálatok szerint 15,4%. A férfiak túlzott energiabeviteléhez az alkoholos italok fogyasztása is hozzájárul. A táplálkozásra visszavezethető betegségek jelentős része megelőzhető a helytelen étkezési szokások megváltoztatásával. Az egészséges táplálkozásra való áttérés révén a szív-érrendszeri halálozás és a daganatos betegségek 30-40%-a lenne megelőzhető, és kisebb arányban fordulnának elő olyan betegségek, mint a csontritkulás, a fogszuvasodás és a fogágy-betegségek. Magyarországon az egészséges táplálkozáshoz készült útmutatás az élelmezés- és táplálkozáspolitika elvein alapul, és ennek alprogramját képezi. Stratégiai irányai: - a lakosság étkezési szokásainak folyamatos monitorozása, az eredmények rendszeres elemzése, a lakosság táplálkozási jellemzőinek, tápláltsági fokának felmérése, - az egészséges táplálkozásra való nevelés, - a közétkeztetés ilyen szellemű fejlesztése, - a nemzeti táplálkozási prioritások megjelölése, - kedvezőbb összetételű élelmiszerek ismertetésének előtérbe helyezése és a fogyasztókat tájékoztató információk terméken történő feltüntetése. Az intézkedések révén javuló táplálkozási szokások eredményeként a szakemberek azt remélik, hogy a felnőtt lakosság körében az átlagos szérum koleszterin-szint 7-10%-kal csökken, a túlsúlyelhízás gyakorisága nem nő, a 2. típusú cukorbetegség incidenciája nem haladja meg a fejlett országokét, a táplálkozási hiánybetegségek száma ritkul és a táplálkozással összefüggő súlyos betegségekre visszavezethető halálozás 5%-kal csökken. Ezt hivatott szolgálni a más szakterületekkel (pl. 22

gyermekgyógyászat, gyermekfogászat, élelmiszeripar) való együttműködésre a tervek szerint támaszkodni kívánó nemzeti táplálkozáspolitika. 4.1.1 Túlsúly és elhízás A túlsúly és az elhízás számos betegség kockázati tényezője. Az elhízás Magyarországon is első számú népegészségügyi probléma, több mint 1,5 millió embert érint, további 2,7 millió ember pedig túlsúlyos. Az utóbbi években különösen az elhízottak aránya növekedett, főként a női lakosság körében. A túlsúly főleg a 40 éven aluli férfiak körében gyakoribb, az ilyen korú férfiaknak mintegy a fele túlsúlyos. 65 év fölött meredeken csökken az elhízottak aránya, de ez csak látszólag kedvező jelenség, mivel az elhízással kapcsolatos megbetegedéseknek tulajdoníthatóan, az elhízottak az idősebb kort ritkábban érik el, mint normál súlyú társaik. 4.2 Fizikai aktivitás A rendszeres testmozgás az egészséges életmód elengedhetetlen feltétele, a lakosság rossz egészségi állapotának egyik oka a testi edzettség hiánya. A következményesen kialakuló betegségek mint a magasvérnyomás, ischaemiás szívbetegség és a 2. típusú cukorbetegség mozgásban gazdagabb életmóddal megelőzhetők. A fizikai aktivitás egészségmegőrzésben való szerepét már fiatalkorban kellene tudatosítani, azonban nem kielégítő az egészségügy és a sport állami szervezetei közötti együttműködés. Elégtelenek az iskolán kívüli diáksport lehetőségei is. A magyar lakosság szabadidős fizikai aktivitása átlagosan nem haladja meg a napi tíz percet. A legkevesebben az aktív keresők közül mozognak, passzivitásuk szoros kapcsolatban áll életszínvonaltartásra visszavezethető szabadidőhiányukkal. Az iskolai végzettség és a tudatosan folytatott sporttevékenység között lineáris összefüggés mutatható ki. A kisvállalkozók és a mezőgazdasági dolgozók kímélik legkevésbé szervezetüket, így az ebben a szférában dolgozók, különösen a férfiak egészségi kockázatai a legnagyobbak. Felmérések adatai szerint Magyarországon a 15-64 éves korcsoportba tartozó férfiaknak csupán 21%-a, a hasonló korú nőknek pedig a 14%-a végez rendszeres testedzést. A fizikai aktivitásra vonatkozó arányszám értéke a korral rohamosan csökken. Míg a 20-29 évesek 25%-a jelezte, hogy rendszeresen edz, a 30-39 éveseknél már 15%-ra, az ennél idősebbeknél pedig 10%-ra esett vissza ez a mutató. A területre vonatkozó stratégiák szerint a politikai döntéshozók intézkedései mellett a médiának is nagyobb szerepet kell biztosítani a testkultúra szélesebb körű elterjesztésében. Ahhoz, hogy a rendszeres testmozgás lakossági méreteket öltsön interszektorális összefogásra, az oktatás, képzés bővítésére, az egészségügyi szakemberek ilyen irányú felkészítésére, valamint a lakosság fizikai teljesítőképességének nemzetközileg elfogadott módszerekkel történő monitorozására van szükség. 4.3 Dohányzás A dohányzás az elkerülhető és korai halálozás hátterében meghúzódó legjelentősebb kockázati tényező, melyet közegészségügyi szempontból indokolt súlyos népbetegségnek tekinteni. A dohányzás meghatározó szerepet játszik a szájüregi, nyelőcső-, gége-, tüdő-, hasnyálmirigy- és hólyagrák, a krónikus obstruktív tüdőbetegségek és más légzőszervi betegségek, a szív-érrendszeri betegségek kialakulásában s felelős számos krónikus tüdőbetegség keletkezéséért. A terhesség alatti dohányzás növeli a méhen belüli növekedési retardáció, az alacsony születési súly, a bölcsőhalál és egyes 23

gyermekkori légzőszervi betegségek kialakulásának valószínűségét. A dohányzás negatív hatása az un. passzív dohányosok körében is jelentkezik; növekszik a tüdőrák és a légzőszervi megbetegedések kockázata a dohányos környezetében élő nemdohányzók között. A Központi Statisztikai Hivatal szerint Magyarországon évente 28 ezer ember halála tulajdonítható a dohányzásnak (2002). A 90-es évek végén a 15-64 év közötti korcsoportba tartozók dohányzással összefüggésbe hozható halálozása közel 2,5-szerese volt az Európai Unió, és kétszerese az összes európai ország átlagának. Európában Magyarországon a legmagasabb a tüdőrák (a dohányzással leginkább összefüggésbe hozható betegség) okozta halálozás, s ez továbbra is emelkedik. A dohányzással összefüggésbe hozható halálozás országon belüli differenciálódása meglehetősen nagy. Az országos átlagnál szignifikánsan magasabb volt a halálozás (mindkét nem esetén) Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben. Budapesten a férfiak halandósága szignifikánsan alacsonyabb volt az országos átlagnál, míg nők esetén az országos átlag körül mozgott. A közegészségügyi szakemberek középtávon sem számítanak javulásra, mivel a felnőtt nők és a tizenévesek körében minden eddigi kormányzati és civil erőfeszítés ellenére növekszik a dohányzók aránya. Az OLEF2000 szerint Magyarországon a 18 éves és idősebb nők 26,3%-a, a férfiak 40,7%-a dohányzott, napi rendszerességű dohányzás a nők 23,0%-ára a férfiak 38,3%-ára jellemző. A nők dohányzása nem csak kisebb arányú, hanem kisebb mértékű is: míg a rendszeresen dohányzó férfiak 65,4%-a naponta legalább egy doboz (20 szál) cigarettát szív, nők esetén csak 37,6%-uk. Az összképet az idősek átlagnál kedvezőbb adatai jobbítják, amiben döntő szerepe a leszokásnak, valamint a dohányosok magasabb halandóságának van. A fiatal (18-34 év közötti korosztály) nők 29,0%-a, a férfiak 44,4%-a rendszeresen dohányzik, s a rendszeresen dohányzó nők 37,2%-a, a férfiak 56,3%-a erős dohányos (több mint egy doboz cigaretta naponta). A fiatalokhoz képest a középkorúaknál (35-64 év közötti korosztály) a rendszeresen dohányzók aránya csekély mértékben kisebb (28,2%, illetve 41,0%), viszont közülük az erős dohányosok aránya nagyobb (43,3%, illetve 73,9%). A dohányzás káros hatásai nem csupán a dohányzókat érintik, hanem azokat is, aki már leszoktak. A nemdohányzó nők 19,9%-a, a férfiak 44,6% valaha dohányzott. Soha nem dohányzott a nők 59,0%-a, a férfiak 32,9%-a. A jövő szempontjából ígéretesnek tekinthető, hogy a fiatal férfiak ennél nagyobb hányada soha nem dohányzott (41,4%), ami jelentős javulás a középkorúak átlagosnál rosszabb adatához képest (26,7%). A soha nem dohányzott fiatal és középkorú nők aránya gyakorlatilag változatlan (52,8%, illetve 51,1%). A dohányzás szociológia háttere napjainkban élesen körvonalazhatóvá vált. Ami a múltban a férfiak majdnem általános szokása volt, az a fiatalabb korosztályok esetén egyre inkább mindkét nemre jellemző lett, viszont az iskolázottsági szint különbsége szignifikánssá vált a dohányzók és nemdohányzók között (középkorúak és idősek esetén még nem ez a helyzet). A folyamatot kedvező és kedvezőtlen tendenciák érvényesülése együttesen jellemzi: nem csupán az történt, hogy a magasabban iskolázottak dohányzása visszaszorult, hanem az is, hogy az alacsonyabban iskolázottak esetén a dohányzás általánosabbá vált. Részben az iskolázottsággal, részben az anyagi helyzet javulásával csökken a dohányzás valószínűsége. A népesség legjobb anyagi helyzetben lévő ötöde 40%-kal kisebb valószínűséggel dohányos, mint a legalsó ötödbe tartozók. A nem mezőgazdasági betanított és segédmunkások közel kétszer akkora valószínűséggel dohányoznak, mint az értelmiségi foglalkozásúak. A hosszan idézhető adatok egyértelműen azt a vélekedést támasztják alá, hogy a népesség egészségi állapotának javítása nem szűken vett egészségügyi kérdés, hanem számos társadalompolitikai vonatkozással bír. 24

A népegészségügyi program egyik első számú beavatkozási területnek minősíti a dohányzás visszaszorítását, ezen belül kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy megelőzzék a fiatalok rászokását. A kitűzött cél a cigarettafogyasztás 8%-os csökkentése (1999-ben 2400 szál/év/fő, EU: 1600) 2005- ig, a rendszeresen dohányzók arányának 6%-kal történő csökkentése 2010-ig. A dohányzás elleni harc egyik eszköze a dohánytermékek magas jövedéki adótartama, melynek szintjét az Európai Unióban irányelv határozza meg. A Kormány 2009-ig haladékot kapott ennek eléréséhez. 4.4 Alkoholfogyasztás A mértéktelen alkoholfogyasztás, melyet régebben alkoholizmusnak, ma inkább a legelterjedtebb szenvedélybetegségek egyikének, alkoholbetegségnek mondanak, számos betegség kockázati tényezője, de következményeinek nem csupán egészségügyi, hanem társadalmi vonatkozásai is súlyosak, így jelentősen befolyásolja a társadalmi-családi kapcsolatokat, a munkaképességet, szerepe jelentős a balesetekben, valamint a bűnözésben és az áldozattá válásban egyaránt. Az alkoholizmus elleni kormányzati lépések akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha elsősorban a probléma társadalmi oldalára koncentrálnak. A mértéktelen alkoholfogyasztás szerepe a krónikus májbetegségek és májzsugor kialakulásában szinte kizárólagos, és jelentős egyes légzőszervi és agyérrendszeri megbetegedések, valamint a szájüreg és garat daganatai, a sérülések és mérgezések esetében, emeli a stroke (különösen a nők körében) és az emlőrák kockázatát, terhes nő alkoholbetegsége pedig veszélyezteti a születendő gyermek egészségét. Magyarország a kifejezetten sok alkoholt fogyasztó országok közé tartozik, ahol az alkoholizmus súlyos egészségügyi probléma. A mértéktelen alkoholfogyasztás miatti halálozás 2000-ben férfiak esetén több mint háromszorosa, nők esetén két és félszerese volt az Európai Unió átlagának. A nők halálozása a férfiak halálozásának felét sem érte el. Pozitívumnak tekinthető, hogy az alkoholfogyasztás miatti halálozás 1980-1995 közötti folyamatos emelkedését 1995 után szerény csökkenés követte. Az OLEF2000 adatai szerint a férfiak 19,2%-a, a nők 5,1%-a nagyivó, de módszertani okok miatt a tényleges adatok ennél valószínűleg magasabbak. A nagyívók aránya férfiak esetén a középkorúak, nők esetén a fiatalok között a legmagasabb, 21,6%, illetve 6,4%. Az absztinencia mindkét nem esetén csökken: míg a férfiak 10,1%-a, a nők 36,4%-a mondta azt, hogy soha nem ivott alkoholt, a fiatal férfiak esetén ez 8,2%-a, fiatal nők esetén 22,9%. Különösen jelentős az absztinencia csökkenése a nők körében. Az 1990-es évtized egészében a legveszélyeztetettebb korosztály az 50-59 évesek csoportja volt. Az évtized legjelentősebb pozitívuma, hogy 90-es évek második felében lényegesen csökkent a 30-39 évesek alkoholfogyasztása. Negatív jelenség viszont, hogy a középiskolások, különösen a lányok körében nőtt a fogyasztás. E jelenség nem magyar sajátosság. Nemzetközi összehasonlításban a középiskolások alkoholfogyasztása egyelőre nem számít magasnak. Negatív jelenség továbbá, hogy a problémás alkoholfogyasztás egyre fiatalabbakra jellemző. A legutóbbi kutatások alapján (2001) új jelenség látszik kibontakozni: az 1980-as évtizeddel szemben az alkoholfogyasztás ma kevésbé köthető egyértelműen a hátrányosabb társadalmi helyzetekhez. Egyre inkább jelen van minden társadalmi rétegekben, összefüggéseiben sokkal inkább a puhább szociológiai mutatókkal válik mérhetővé, így az élet egyéb területein megmutatkozó elégedetlenséggel, kielégítetlenséggel stb. Az alkoholfogyasztás egyik legfontosabb mérőszáma, az egy főre jutó mennyiség tekintetében (tiszta szeszre átszámítva) az 1980-as évtized adataihoz képest a 1990 után 2000-ig egyértelmű a javulás, de ez nagyon is viszonylagos. 2001-ben az abszolút literben mért szeszesital-fogyasztás az előző évihez képest 12%-kal nőtt, ami nagyobb részt a borfogyasztás, kisebb részben az égetett sze- 25