6. Bankműveletek és bankszolgáltatások

6. Bankműveletek és bankszolgáltatások A pénzügyi közvetítők fontos szerepet játszanak a modern társadalom életében. 1. Egyrészt hitelekkel látják el azon gazdasági szereplőket, melyeknek pénzre van szükségük elképzelésük megvalósításához. A hitelek révén nő a kereslet, a hitelekből megvalósuló beruházások növelik a termékek és szolgáltatások kínálatát. 2. Másrészt a pénzügyi közvetítők lehetővé teszik, hogy a pénzfelesleggel rendelkező megtakarítók bankbetéteik után kamatot kapjanak, így segítik megőrizni a vagyonuk reálértékét. 3. A pénzügyi közvetítők egy készpénz helyettesítő fizetési rendszert is működtetnek, melynek segítségével könnyen és gyorsan tudjuk fizetési kötelezettségeinket teljesíteni. 4. Mint ahogy a monetáris politika című részben láttuk, a gazdaságpolitika az irányadó kamatlábak segítségével a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül is befolyásolni tudja az árak alakulását és a gazdasági növekedést. 5. Végül a pénzügyi közvetítő rendszerből nyert adatszolgáltatások révén (kamatlábak alakulása, hitelállomány, betétállomány változása) képet kaphatunk a reálgazdaság működéséről is. A pénzügyi közvetítők azonban sajátos vállalkozások, melyek különösen érzékenyek tevékenységük kockázatára. Ennek a magyarázata az, hogy elsősorban mások pénzével gazdálkodnak. A másik különlegességüket pedig az adja, hogy életbevágó szerepet játszanak az előzőekben már említett funkcióik miatt a modern gazdaságban. Ezért a banküzem működésének egyik legfontosabb feltétele az ügyfelek bizalma, azaz az a hit, hogy a bank képes szerződéses kötelezettségeit teljesítve lejáratkor, illetve felszólításra a betétesek pénzét kiszolgáltatni. A banknak tehát mindig fizetőképesnek kell lennie, különben elveszíti ügyfeleinek azt a bizalmát, ami eddig képessé tette a pénzközvetítés lebonyolítására - a bank csődbe jut. A bankcsőd következménye, hogy a betétesek elveszítik vagyonukat, illetve a banknál folyószámlával rendelkező vállalkozások sem fognak tudni fizetni ők is csődbe kerülnek. A csődhullám aztán láncreakciószerűen az egész gazdaságot maga alá temetheti. A pénzügyi közvetítők különleges helyzete miatt különleges szabályok vonatkoznak rájuk mind az alapítás, mind a működés tekintetében. A bankoknak, mint minden más gazdálkodó szervnek, három fő elvet kell betartania gazdálkodása során. A jövedelmezőség elvét, azaz, hogy nyereségesen gazdálkodjon és tulajdonosainak osztalékot fizessen. A likviditás elvét, azaz a bank esetében a betétesek követelésére pénzüket vissza tudja szolgáltatni, fizetőképes legyen. A likviditást rövid és hosszútávon is szokták értelmezni. A rövid távú likviditás (más néven diszponibilitás) azt jelenti, hogy a banknak elegendő jegybankpénze van ahhoz, hogy betétesei és hitelfelvevői pénzigényét az adott pillanatban kielégíthesse. Ehhez megfelelő nagyságú likvid eszközzel kell rendelkeznie. A hosszú távú likviditás (más néven szolvencia) azt jelenti, hogy a bank követeléseinek értéke meghaladja a bank kötelezettségeinek értékét, azaz a banknak pozitív saját tőkéje 1

van. Végezetül a biztonság elvét kell betartania, ami azt jelenti, hogy a tevékenysége kockázatát alacsony szinten tartja. A magas idegen forrás arány miatt már az eszközök értékének kismértékű csökkenése is veszélyezteti a betétesek pénzét. Mivel a jövedelmezőségi elvet a tulajdonosok minden bizonnyal számon kérik a bank vezetésétől, a külső szabályozás elsősorban a másik két elvet, a biztonság és a likviditás elvét, igyekszik érvényre juttatni. A hitelintézeti törvényben gyakran találkozhatunk a prudens kifejezéssel. A szó latin eredetű, jelentése előreható, tudatos, valamihez értő. A törvényben a megfelelő banki működést jelenti, amely: 1. független - azaz a bank önállóan, pusztán az ügyfél hitelképességét mérlegelve hozza meg döntéseit; 2. óvatos - nem vállal olyan mértékű kockázatot, melyet a banküzem természete nem tesz lehetővé; 3. körültekintő - az ügylet értékelésénél minden fontos információt figyelembe vesz; 4. megbízható - a szerződéses feltételekhez a bank tartja magát. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások elkülönítése A pénzügyi közvetítőkről szóló legfontosabb jogszabály az 1996/CXII. Törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek. A törvény tartalmi része négy logikai részből áll. Az első rész meghatározza a szabályozandó pénzügyi szolgáltatásokat, illetve az ezen tevékenységgel foglalkozó szervezetek típusait. Erre azért van szükség, mivel a felsorolt szolgáltatásokkal csak arra feljogosított szervezet foglalkozhat. A pénzügyi szolgáltatásokat a következő fejezetrész mutatja be. A második rész a banküzem alapításával és működtetésével kapcsolatos feltételeket állapítja meg. A harmadik rész pedig e feltételek betartása felett őrködő állami szerv az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet működési szabályait és szervezeti felépítését és jogosítványait tartalmazza. A negyedik rész a kötelező Országos Betétvédelmi Alap - az OBA működéséről szól. A pénzügyi szolgáltatások végzése engedélyköteles tevékenység. Pénzügyi szolgáltatást ( a pénzügyi szolgáltatás közvetítése ügynöki tevékenység) kivételével csak pénzügyi intézmény végezhet. Pénzügyi intézmény az a jogi személyiséggel rendelkező társas vállalkozás, ami engedély alapján pénzügyi szolgáltatást, vagy pénzügyi szolgáltatások körét végezheti. A fenti állítás fordítva is igaz. Pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatásokon kívül csak nagyon korlátozott körben végezhet más tevékenységet. Ezek az értékpapír-kereskedelemmel kapcsolatos befektetési szolgáltatási tevékenységek és biztosítók, árutőzsde számára ügynöki tevékenység. A jogszabály által meghatározott tevékenységmegkötésnek több oka van, amelyek a banküzem fentebb már részletezett specialitásaival függenek össze. A magas tőkeáttétel miatt nem volna szerencsés, ha a bank közvetlenül folytatna vállalkozói tevékenységet. Mi ennek az oka? Mint már említettük a bankok túlnyomórészt ideiglenes forrásokkal gazdálkodnak, melyeket visszafizetési kötelezettség terhel. Ráadásul a betétek egy részénél azt sem lehet tudni, hogy mikor fogják őket felvenni. A betéteket továbbá akkor is vissza kell fizetni, ha a hitelek egy részét nem lehet behajtani, mivel a bank a saját nevében kötötte meg a 2

betétszerződést, a betétes pénzét tehát nem tarthatja vissza arra való hivatkozással, hogy neki sem fizettek. A bankok forrásai tehát igen kockázatosak, bizonytalanok. Mivel a bank forrásoldala bizonytalan, az eszközoldalának kell biztosnak lenni. Nem szabad megengedni, hogy nagy legyen annak valószínűsége, hogy eszközeinek értéke csökken. A gyűjtött forrásokat tehát nagy biztonsággal megtérülő eszközökbe kell fektetni, hogy a kockázatos forrásoldalt a biztos eszközoldal ellensúlyozza. A biztosítási tevékenységnek azonban más a jellege, mint a banki pénzközvetítésnek. A biztosító forrásait biztosítási díjakból szerzi, amelyet visszafizetési kötelezettség nem terhel. Forrásai tehát biztosak. Ennek terhére kockázatos kötelezettségeket vállal arra, hogy valamilyen káresemény bekövetkeztekor fizet. Tevékenysége tehát igen kockázatos. Látjuk, hogy a vállalkozás pénzügyi természete eltér a bankétól, hiszen míg a biztosító esetében a forrásoldal biztos és az eszközoldal bizonytalan, addig a bankok esetében ez fordítva igaz. A jogalkotóknak nemcsak az volt a céljuk, hogy megakadályozzák a banküzem normális menetétől eltérő kockázatú ügyletekben való részvételt, hanem az is, hogy megakadályozzák a bankok gazdasági életben való közvetlen részvételét. A banki és kereskedelmi élet egy szervezetben történő összekapcsolása monopóliumokat eredményezhet. Fennáll a veszélye annak, hogy a tulajdonosi összefonódás miatt az ipari és kereskedelmi tevékenységet a bank akkor is finanszírozza, ha azt egyébként nem tenné. Az ilyen jellegű összefonódások veszélyeztetik a betétesek pénzét. A pénzügyi szolgáltatásokat számos más európai ország gyakorlatához hasonlóan szinte kizárólag csak meghatározott, ezekre a tevékenységekre szakosodott szervezetek végezhetik. Ez fordítva is igaz. Azaz, ezen pénzintézetek csak a fentebb már meghatározott pénzügyi szolgáltatásokat végezhetik. A törvény nem kíván merev szabályokat meghatározni a pénzügyi intézményekre, hanem csak általános keretjellegű szabályokat állapít meg. Nem akarja ugyanis túlzott adminisztratív fékekkel és mesterséges monopóliumok teremtésével a pénzügyi intézmények közötti versenyt korlátozni. A hitelintézeti törvény által meghatározott pénzügyi intézmények főbb jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza: 3

1. Táblázat: A pénzügyi intézmények főbb jellemzői Pénzügyi intézmény Tevékenysége Szervezeti Alaptőkeneve formája követelménye Pénzügyi betét gyűjtésén és számlavezetésen kívül KFt vagy Rt 50 millió forint vállalkozás bármely, de korlátozott számú szolgáltatás ha készpénzátutalást vagy pénzügyi piacon ügynöki szolgáltatást végez, mást nem végezhet Pénzügyi holding Mindenféle pénzügyi piaci szolgáltatás Rt 2.000 milliárd forint Hitelintézetek Bank Szakosított hitelintézet Szövetkezeti hitelintézet Hitelszövetkezet minden pénzügyi szolgáltatást végezhet, de kötelező betétet gyűjtenie és számlát vezetnie nem kap jogot az összes pénzügyi szolgáltatásra pénzügyi szolgáltatások kivéve biztosítópénztár letétkezelés, bef. alap kezelés, vagyonkezelés Pénzügyi szolgáltatást csak tagjai részére végezhet Rt Rt 2.000 milliárd forint külön szabályok Szövetkezet 250 millió forint Szövetkezet nincs A hitelintézeti törvény a pénzügyi intézmények két fajtáját különbözteti meg: a hitelintézeteket és a pénzügyi vállalkozásokat. A pénzügyi vállalkozás a betétgyűjtésen, számlavezetésen és készpénz helyettesítő fizetőeszköz kibocsátásán kívül egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. A korlátozás azonban csak látszólag kismértékű. Ugyanis ha nem vezethet pénzforgalmi számlát a vállalkozás, nem nyújthat pénzteremtő hitelt sem. Az olcsó elszámolási betétszámlák hiánya miatt a hitelezésben sem konkurálhat a nagyobb bankokkal. A betétgyűjtés tilalma miatt a kihelyezhető hitelforrások is korlátozottak. Olyan tevékenységekre szakosodnak majd ezek tehát (például ügynöki tevékenység, lízingelés, faktorálás), ami speciális szakértelmet és nagy kockázatvállalást jelent, és a változó gazdasági környezet miatt nagy rugalmasságot igényel. A pénzügyi holding különböző pénzügyi piaci szolgáltatásokat végző vállalkozások (hitelintézetek, biztosítók, befektetési alapok, befektetési szolgáltatók) összessége. Ha vezető tagjuk hitelintézet, akkor bankcsoportnak nevezzük őket. A törvény szerint csak hitelintézet fogadhat el betéteket, vezethet pénzforgalmi számlát és ő bocsáthat ki készpénzhelyettesítő eszközöket. A törvény három hitelintézet-típust határoz meg: a bankot, a szakosított hitelintézetet és a szövetkezeti hitelintézetet. Bankok alatt olyan hitelintézetet értünk, melynek minimális alaptőkéje 2 milliárd forint, a pénzügyi szolgáltatások minden típusát végezheti és részvénytársaságként működik. A bankok esetében igen magas alaptőkét határoz meg a törvény. Ennek az az oka, hogy a bankok saját tőkéjükhöz mérten igen sok pénzt mozgatnak. A pénz mozgatása során különböző veszteségek érhetik a bankot, különböző kockázatokkal kell számolniuk, melyek 4

közül legjelentősebb a hitelezési kockázat, azaz, hogy adósaik a kihelyezett hitelt nem fizetik vissza. Az esetleges veszteségekre végső soron a bank alaptőkéje jelent fedezetet, ez indokolja az alaptőke magas összegét. Az alaptőke-követelményt minden pénzügyi vállalkozás esetében készpénzben kell letétbe helyezni egy olyan hitelintézetnél, amely az alapításban nem vesz részt. Új alaptőke-emelés is csak pénzbeni hozzájárulással történhet. Ez a szabály megszünteti azt a lehetőséget, hogy valamelyik alapító az előírt alaptőke-követelményeket kijátszva fiktív módon felértékelt apporttal teljesítse a banküzem biztonságát szolgáló előírást. A betétesek védelmét szolgálja a gazdálkodási forma előírása is. A pénzintézetek túlnyomó többségét kötelezően részvénytársasági formában kell megalapítani. Ha ugyanis a részvényesek az alaptőkét befizették, ez a pénzintézetből csak a pénzintézet megszüntetése esetén vonható ki. (Természetesen egyénileg a részvényesek eladhatják tulajdonrészüket más személyeknek, de ez a bankban levő alaptőkét már nem érinti, csak az alaptőkerész tulajdonosa változott.) Részvénytársaságot pedig csak úgy lehet megszüntetni, ha előzőleg az Rt. hitelezőit (a bank esetében a betéteseket) már kifizették. A részvénytársasági forma teszi lehetővé, hogy az alaptőke összege a tulajdonosok szeszélye miatt ne ingadozzon, ezáltal teremt stabil keretet a tevékenység végzéséhez. A legáltalánosabb, legtöbb pénzügyi szolgáltatást a bank végezheti. Ezért ezeket univerzális bankoknak is nevezik, akik mint egy pénzügyi szupermarket az ügyfél összes pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó igényét kielégíthetik. Az univerzális bankoknak van egy másik definíciójuk is, ami az angolszász országokban használatos. Ott azokat a bankokat nevezik univerzális bankoknak, melyek rövid és hosszú lejáratú pénzeket egyformán közvetítenek. Azaz egyben kereskedelem-finanszírozó és beruházási bankok is. A szakosított hitelintézet, mint neve is mutatja, általában egy pénzügyi szolgáltatás, vagy tevékenységcsoport végzésére szakosodott. A szakosított pénzintézetekre vonatkozó szabályokkal a hitelintézeti törvény nem foglalkozik. Ezen intézményekre külön törvényi szabályozás vonatkozik. A következő tevékenységekkel foglalkozó intézmények tartoznak ide: 1. Lakástakarékpénztárak - Az 1996/CXIII. törvény alapján végzik tevékenységüket. Kizárólag lakásokkal összefüggő ügyletek (építés, vásárlás, felújítás, bővítés) nyújtanak fix alacsony kamatozású hitelt, melyhez a forrásokat kizárólag lakáselőtakarékossági céllal lekötött, fix kamatozású betétekből szerzik. Csak azon személyek számára adnak hitelt, melyek az előtakarékossági szerződésben meghatározott pénzösszeget minimálisan 4 év alatt befizették. Mivel mind a hitel-, mind a betéti kamatláb jóval alacsonyabb a piaci kamatoknál, az állam támogatja az előtakarékoskodást, mégpedig szerződésenként évi maximálisan 36 ezer forinttal. A magyar szabályozás szerint alapításukhoz 2 milliárd forint alaptőke szükséges. 2. Jelzálog-hitelintézet a pénzintézet jelzáloggal fedezett hiteleket bocsát ki, melyet hitelezői jogot megtestesítő értékpapírok (jelzáloglevelek) kibocsátásával finanszíroz. A hiteleket elsősorban a lakosság lakásvásárlásainak, illetve a mezőgazdaság beruházásainak finanszírozására szokták igénybe venni. Jelzálog-hitelintézetet 3 milliárd forint alaptőke mellett lehet alapítani. 3. A szövetkezeti hitelintézet elnevezés a takarékszövetkezeteket és a hitelszövetkezeteket rejti. Ezek a szövetkezeti elv - az egy tag egy szavazat - miatt igényelnek eltérő 5

szabályozást. A lakosság számára végeznek pénzügyi szolgáltatásokat elsősorban vidéken, kisebb településeken, ahol nincs a kereskedelmi bankoknak fiókhálózatuk. A helyi lakosság és esetleg kisvállalkozók számára nyújtanak hiteleket, fogadják betéteiket és vezetik számláikat. Ezen kívül értékpapír forgalomba hozatallal, csekkvásárlással, hitelképesség-vizsgálattal, széfbérleti és pénzváltási tevékenységgel is foglalkozhatnak. A továbbiakban bemutatjuk a legalapvetőbb pénzügyi szolgáltatásokat:*** A kereskedelmi bankok hagyományos műveletei: hitelnyújtás, betétgyűjtés, a fizetési forgalom lebonyolítása A kereskedelmi bankok tevékenységét többféleképpen lehet csoportosítani. Az ügyfelek szerinti csoportosítás szerint vannak kiskereskedelmi ügyletek, melyek a lakossággal (és esetleg a kisvállalkozásokkal) kapcsolatban felmerülő szolgáltatásokat jelentik, nagykereskedelmi ügyletek, ahová a nagyvállalatok tartoznak, és elkülönült üzletágként szokták tekinteni a befektetési üzletágat és a bizományosi tevékenységet, amit magánügyleteknek (private banking) nevezünk. Ez a megközelítés elsősorban marketingszempontból megfelelő. Számviteli, pénzügyi szempontból a banki ügyleteket három csoportra osztjuk. Vannak aktív, passzív és semleges bankműveletek. A továbbiakban e meghatározás szerint fogjuk tárgyalni a banki tevékenységeket. Banki szempontból a legalapvetőbb aktív ügylet a hitelezés, legfontosabb passzív ügylet a betételhelyezés és a legfontosabb semleges bankügylet a fizetési forgalom lebonyolítása. Bankbetétek A bankbetétek fő típusai a látra szóló betét, a lekötött betét és a célbetétek. Látra szóló betétek A látra szóló betétek lényege, hogy az ügyfél kérésére a kívánt összeget a banknak azonnal ki kell szolgáltatnia. Az ügyfél tehát szabadon rendelkezhet a pénze felett. Ez a bankoknak nagyobb kockázatot jelent, hiszen mindig készen kell állniuk, hogy az ügyfelek igényeit kielégítsék. Eme nagyobb kockázat miatt vagy nem vagy jóval alacsonyabb (általában jelképes) kamaot fizetnek az ügyfeleknek. Az elszámolási betétszámlák leggyakrabban az ügyfelek pénzforgalmához kapcsolódnak. A vállalatok e számla segítségével bonyolítják le a gazdálkodásukat érintő kifizetéseket és pénzbevételeik is ide áramlanak. A bankok azonban megengedhetik egyes ügyfeleiknek, hogy bevételeiket meghaladó mértékben teljesítsenek kifizetéseket. Ekkor a számlának tartozik (negatív) egyenlege lesz, amit a bank hitelez meg a vállalat számára. Mivel ez aktív bankügylet, majd ott foglalkozunk vele. Lekötött betétek Az ügyfelek nemcsak tranzakcióik lebonyolítására helyezhetnek el pénzeszközöket a bankban, hanem befektetési céllal is. Egy időre lemondanak pénzük használati jogáról a bank javára, melyet a pénzintézet a látra szólónál magasabb kamat fizetésével honorál. Ezeket a betéteket lekötött betéteknek hívjuk, mivel egy meghatározott ideig a bank 6

rendelkezésére állnak. A lekötött betéteket tulajdonosaik alapján sokféleképpen lehet csoportosítani. A bank számára a legfontosabb az, hogy mekkora összegű betét mennyi időre áll a pénzintézet rendelkezésére. E szempontok alapján beszélhetünk a lekötött betéteken belül megtakarítási és befektetési számlákról. Pontos elhatárolás nincs a két fogalom között, de jellemző tulajdonságaik a következők: A megtakarítási számlákon elsősorban az ideiglenesen felesleges pénzeszközüket tartják az ügyfelek, melyet rövid időn belül fel akarnak használni. Lejáratuk ezért általában rövidebb, mint 1 év, összegük az ügyfél vagyonához képest kicsi. Kamatuk előre rögzített. A befektetési számlákon általában egy évnél tovább helyeznek el betéteket, a felhalmozott összeg a befektetők vagyonához képest jelentős lehet. Hozamuk előre nem garantált, általában valamilyen pénzügyi piaci terméktől függ. Megtakarítási számlák A lekötés időtartama szerint a következő fajtái vannak: 1. Azonnali elérésű számlák - Ez a forma a látra szóló és a lekötött betét közti hibrid forma. A számláról bármikor fel lehet venni pénzt, de magasabb kamatot csak akkor fizet, ha egy bizonyos összeg alá a számla egyenlege nem csökken. Időnként a pénzfelvételek számát is korlátozzák. 2. Lekötött betétek - A szűkebb értelemben vett lekötött betéteknek két fajtája ismert aszerint, hogy az ügyfél milyen formában mond le a pénz használati jogáról. Az európai kontinensen elfogadott gyakorlat szerint a betéteket határozott időre kötik le (ezek mértéke 1, 2, 3, 6, 9, 12) hónap lehet. Az ügyfél választhat, hogy a betét lejáratakor az összeg a látra szóló számlájára vagy kifizetésre kerüljön, ekkor beszélünk egyszeri lekötésű betétekről. A másik esetben a pénzintézet, ha az ügyfél intézkedése elmarad, a betét lejáratakor az akkor érvényes feltételek mellett hasonló időszakra újra befekteti a jóváírt kamattal megnövelt összeget. Ezeket folyamatos lekötésű betéteknek nevezzük. Az egyszeri lekötést általában olyan ügyfelek választják, akiknek határozott elképzelésük van pénzük további felhasználását és annak időzítését illetően, a folyamatos lekötést inkább azok választják, akik a választott lekötési időnél hosszabb távú megtakarítást szeretnének, de egyéb szempontok (felhasználás időpontjának bizonytalansága, jövőbeni kamatláb-alakulás, leértékelési várakozások stb.) miatt bizonyos időközönként kamatveszteség nélkül akarják visszakapni pénzük feletti rendelkezés jogát. A folyamatos lekötés esetében a lekötés időpontjának kiválasztása a hozamot is befolyásolja. 3. Értékpapírral gyűjtött források - A pénzintézetek értékpapírokat bocsátanak ki a nem monetáris szféra, a lakosság és a vállalatok számára. Az értékpapírokat (amelyeknek változatos és hangzatos neveik vannak, mint pénztárjegy, értékjegy, letéti jegy) a pénzintézetek fiókjaiban árusítják. Az értékpapírokat általában nem nyomtatják ki és letétként a hitelintézet őrzi meg őket. Az értékpapír nem forgalomképes, csak a banknál lehet visszaváltani és mindig névre szóló. Igazából nincs tartalmi különbség az értékpapír és a lekötött betétek között. 4. Takarékbetétkönyv - A takarékbetétkönyv egy már elavult sajátos betétszámla, melynek nyilvántartását az ügyfél tulajdonában levő könyvecskében végzik el. Ebben írják jóvá a befizetéseket és itt vonják le a kifizetéseket. A kamatfizetésre bizonyos állandó időközönként 7

(év, félév, negyedév) kerül sor. Népszerűségüket 2001 végéig indokolhatta, hogy takarékbetétkönyveket bemutatóra szólóan is lehetett nyitni. A pénzmosás elleni harc jegyében azonban az anonim betétek 2002-től megszűntek. Befektetési számlák Befektetési számlákat olyan ügyfelek nyitnak, akik valamilyen nagyobb vásárlás vagy magasabb hozam reményében hosszú távon lemondanak pénzük kezelési jogáról. A befektetési számlák másik jellemző vonása, hogy hozamuk általában nem rögzített, hanem változik valamilyen kamatláb, vállalati teljesítmény függvényében. Fajtái likviditás szerint a következők: 1. Tagi betét - A hitelszövetkezetek a tagok betéteit kölcsönzik tovább. A tagok azáltal, hogy betéteiket a szövetkezetben helyezték el, a szövetkezet tulajdonosaivá váltak. A betétek után kamatot kapnak és betéteiket kérésre a hitelszövetkezet vissza is adja, de mivel lényegében részesedést vásárolnak egy gazdálkodó egységben, ezeket a betéteket a befektetési számlákhoz soroljuk. 2. Befektetési jegy A befektetési jegy egy befektetési alap hozamából való részesedésre jogosít. A befektetési alap teljes eszközoldalának az idegen forrásokkal csökkentett értéke egy jegyre jutó részét nevezzük nettó eszközértéknek. A befektetési jegy lehet nyíltvégű. Ekkor a befektetési alapba bármikor be lehet fektetni és nettó eszközértéken bármikor ki is lehet vonni a pénzt. Zártvégű befektetési alapot meghatározott időre hoznak létre és a jegyzési időszakot követően az összegyűjtött pénzt befektetik. A zártvégű befektetési alap létezésének futamideje alatt hozamot is fizethet. A bankok mind nyíltvégű, mind zártvégű befektetési jegyet forgalmaznak, de rugalmasságuk miatt a nyíltvégűek a népszerűbbek. 3. Indexhez kapcsolt számlák - Ezek olyan befektetési konstrukciók, melyek hosszú távú lekötés ellenében kínálnak magas hozamot. A hozamot egy minimális kamatláb garantálása mellett, valamely pénzpiaci indikátor (pl. részvényindex, kötvényindex) alakulásához kötik. A termékek egy része olyan, hogy valaki hosszú évekig fizet be rendszeresen bizonyos összeget, melyet különböző alapokba fektetnek, majd lejáratkor kapja meg a teljes összeget kamatostól. A befektetés célja lehet nyugdíj-előtakarékosság, vagy lakásvásárlási hitel visszafizetése. 4. Nyugdíj-előtakarékosság - Azon állampolgárok számára, akik nem akarják, hogy öregségi ellátásuk színvonalát teljesen az állami ellátórendszerek határozzák meg, saját maguk is takarékoskodhatnak nyugdíjas éveikre. Erre egyre több konstrukciót kínálnak maguk a pénzintézetek is. Nálunk ezt a megtakarítást SzJA-kedvezmény is támogatja. 5. Életbiztosítással egybekötött betét - A banküzem újdonsága, hogy olyan termékeket is kínál a befektetőknek, amelyek biztosítási és befektetési elemeket is tartalmaznak. A leggyakoribbak az életbiztosítással kombinált befektetési lehetőségek. Az összekapcsolás érthető, hiszen a biztosításokat is felfoghatjuk befektetésként, csak ekkor nem a hozam, hanem a veszteség elkerülésének reményében takarékoskodunk. A biztosítást felfoghatjuk a befektetés egy hosszú távú formájának, ezért a velük egybekötött betétek is hosszú távúak. Ez a megtakarítási forma a magánlakások vásárlására felvett hitelek törlesztésénél játszik szerepet. A lakás-jelzáloghitelek törlesztésének az a legáltalánosabb módja, hogy az ügyfél csak a hitel kamatterheit törleszti, másrészt befizet egy életbiztosítással egybekötött befektetési konstrukcióba. Ha az ügyfél a hitel lejárata előtt meghal, a biztosító kifizeti a hitel összegét. A hitel lejáratakor a betétszámlán általában összegyűlik akkora pénzösszeg, ami 8

biztosítja a hitel visszafizetését. Azért csak valószínűleg, mivel ezen befektetések szintén nem garantálnak fix hozamot. A pénzek befektetési alapokhoz kerülnek, akik általában magas kockázatú, de nagy jövedelmezőségű értékpapírokba (részvényekbe, kötvényekbe) fektetik a pénzt. Egyéb célbetétek A megtakarítási és befektetési számlák mellett vannak olyan betétfajták, melyeknél az ügyfél szintén egy időre lemond a pénze feletti birtoklásról, ezt azonban nem pótlólagos hozamért, hanem valamilyen más indokból teszi. Ezek a bank számára szintén forrás jelentenek. Például a bank az ügyfél különböző aktív bankkapcsolatai fedezetére kérhet biztosítékként letétbe helyezett pénzösszeget. Leggyakoribb ilyen eset az akkreditív, mikor a bank fizetési ígéretet tesz az ügyfele javára, de megköveteli, hogy az import forintellenértékét az ügyfél egy elkülönített számlára fizesse be. Az ügyfél felvehet hitelt, melynek fedezeteként devizabetétet ajánl fel. Az E-hitel ígérvény egyik feltétele is a saját erő letétként való elhelyezése. A vállalati ügyfelek nemcsak előtakarékossági és hozamelvárások miatt különíthetnek el betéteket. Sok egyéb cél is elképzelhető. A betét elkülönítésének általában az a célja, hogy a bank számára biztosítsa valamilyen ügylet fedezetét, azaz a bank biztos lehessen abban, hogy ha fizetésre kerül a sor, az ügyfél képes teljesíteni a kötelezettségeit. 1. Befektetési célbetét - A bankok az egyes hitelnyújtások esetében - hosszú lejáratú hitelek esetében feltétlenül - a hitelfolyósítást bizonyos saját tőke-hozzájáruláshoz (saját erő) kötik. A bankok előírhatják ezen saját erő bemutatását annak érdekében, hogy a bank ellenőrizhesse, hogy a vállalat a hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően használja-e fel a pénzt. 2. Importfedezeti betét - A külkereskedelmi ügyletek egy részét akkreditív formában finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy az importőr bankja garanciát vállal arra, hogy ha a szállítást bizonyító okmányokat megkapja, fizetni fog az exportőrnek. A bankok leggyakrabban akkor adják ki ezt a garancialevelet, ha biztosak abban, hogy az ügyfél lejáratkor fizetni fog nekik. Ezért megkövetelik ügyfeleiktől, hogy az import ellenértékét illetve a lehetséges kedvezőtlen árfolyamváltozások miatt ennél valamivel többet helyezzenek el egy elkülönített számlán. Így mikor fizetésre kerül a sor, a bank átváltja a számlán lévő összeget devizára és a különbséget visszautalja a vállalat elszámolási betétszámlájára. 3. Váltófedezeti számla - A konstrukció hasonlóan működik az előzőekhez. Ha egy vállalat által kibocsátott váltót a bank elfogad, ezzel kötelezettséget vállal arra, hogy a váltón feltüntetett összeget a váltó lejáratakor kifizeti. Ahogy közeleg a váltó lejárata, a bank elkülönít egy bizonyos összeget a vállalat elszámolási betétszámlájáról, hogy amikor a váltót benyújtják, ki tudja fizetni a szükséges összeget, és ne alakuljon át a váltó garanciája kényszerhitellé. 4. Csekkfedezeti számla - A csekk fizetési felszólítást megtestesítő értékpapír. A bank vállalja, hogy a benyújtó kérésére a vállalat által kibocsátott csekket pénzre váltja. Ez történhet a vállalat elszámolási betétszámlájának terhére, de a vállalat külön számlát is nyithat, melynek terhére a bank csekket fogad el. 5. Letéti számla - Erre a számlára különféle okok miatt kerülhet pénz. Például az Egzisztencia-hitelek esetében a bank csak akkor adta ki a hitelnyújtási ígérvényt, ha a pályázó a rendeletben előírt saját erőt egy letéti számlán elhelyezte. Itt kerülnek elhelyezésre azok a 9

pénzösszegek is, amelyeket például értékpapírok jegyzése esetében fizetnek be, de csak a jegyzések lezárultával utalnak tovább a kibocsátónak. Hitelek A kereskedelmi bankok eszközeinek legnagyobb része valamilyen fajtájú hitel. De nemcsak a volumene a legjelentősebb, a legnagyobb bevételt is a hitelek hozzák a pénzintézetek számára. Ezen kívül a hitelezés során vállalják a bankok a legnagyobb kockázatot. A pénzintézetek csődje vagy fizetési nehézségei is leginkább a hitelportfólió problémáiból adódnak. A bank vezetésének tehát egyik leglényegesebb feladata a hitelek hozamának és kockázatának megfelelő kezelése. A hitelek esetében ugyanis a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás időben elválik egymástól. A hitelnek ez a legáltalánosabb definíciója. Most mi csak a pénzben nyújtott hitelekre koncentrálunk. A hitel pénzeszközök ideiglenes átengedése kamatfizetés ellenében. A modern üzleti élet nehezen képzelhető el hitel nélkül. Ha nem ismerné a gazdasági élet a hitelt, minden szállítás után azonnal fizetni kellene. Viszont a gazdálkodó szervezetek kiadásai és bevételei időben eltérnek egymástól. Hitel nélkül vagy nem tudnának a gazdálkodók termelni a bevételeik beérkezéséig, vagy olyan magas készpénzszintet kellene tartaniuk, ami a jövedelmezőségüket csökkentené. A termelés folyó finanszírozásánál még nagyobb gondot jelentene a beruházások kifizetése. Ez egyszeri nagyösszegű kifizetést jelent. Ha nem volna hitel, a vállalkozásoknak tartalékolniuk kellene, míg a szükséges összeg összegyűlik. Ez a beruházások elhalasztásához vezetne, fékezné a technikai haladást. Hitel nélkül a megtakarításokra a betétesek nem kapnának kamatot, hiszen nem lenne miből fizetni. Csökkenne a megtakarítási kedv. A hitel tehát lényeges gazdasági szerepet tölt be és a hitelkínálat fő hordozói a bankok. Az alábbiakban a bankok által kínált főbb hitelfajtákat tekintjük át. A hitelek csoportosításának lehetséges szempontjait mutatja a következő ábra: 1. Ábra - A hitelek csoportosítása Hitelek csoportosítása Fedezet szerint Lejárat szerint Technikai forma szerint Kamatláb szerint Devizanem szerint rövid folyószámla fix közép rulírozó változó hosszú készenléti diszkont eseti Lejárat szerint beszélhetünk rövid (1 évnél rövidebb), közép (1-5 évig) és hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb) hitelekről. A hitelek lejárata szoros kapcsolatban van azzal, hogy milyen 10

gazdasági tevékenységet akarnak a hitellel finanszírozni, azaz a hitel céljával. Az átmeneti forráshiányt általában rövid, a tartós forgóeszköz-szükségletet közép, míg a nagyobb beruházásokat hosszú lejáratú hitelek felvételével finanszírozzák. Különösen a kis tőkével, de nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásoknál merül fel az az igény, hogy beruházásaikat - mivel hosszú lejáratú forrásokhoz nem tudnak hozzáférni - rövidlejáratú bankhitelből fedezzék. A bankoknak ekkor nagy dilemmát kell megoldaniuk. A beruházás, bármilyen nagy jövedelmezőségű is legyen, nem valószínű, hogy a hitel lejáratáig elegendő jövedelmet termel a hitel visszafizetésére, így a hitelt vélhetően meg kell újítani, azaz a kihelyezés végül hosszú lejáratúvá válik. A banknak viszont nem biztos, hogy van megfelelő hosszú lejáratú forrása, így likviditási kockázatot vállal, továbbá hosszabb távon a finanszírozott tevékenység hozama is bizonytalan, azaz a hitelezési veszteség kockázata nő. Ezzel szemben, ha a bank megtagadja a hitelnyújtást elveszíthet egy jó ügyfelet. A probléma megoldása alapos mérlegelést igényel. A hitel technikai formája szerint ismerünk folyószámlahitelt, rulírozó hitelt, készenléti és eseti hitelt. Folyószámlahitelt akkor kap egy vállalat, ha a bank lehetővé teszi számára, hogy elszámolási betétszámlájáról több pénzt költsön, mint amennyi a számla egyenlege, azaz mínuszba menjen. A bank meghatároz egy keretet, amivel a vállalat többet költhet bevételénél, és amit a bank automatikusan megfinanszíroz. A folyószámlahitel jellegzetessége, hogy nem igényel elkülönített hitelszámlát. A forgalom továbbra is a vállalat elszámolási betétszámláján bonyolódik. Azt, hogy a vállalat betétesi, vagy adósi pozícióban van-e, a számla egyenlege mutatja. Ha a számlának tartozik egyenlege van, a vállalat hitelt vett fel, ha követel egyenlege van, akkor betétet helyezett el. A folyószámla nagy előnye a vállalat szempontjából, hogy rugalmas. Külön hitelbírálati folyamat nélkül és azonnal kap hitelt. Kényelmes is, hiszen nem kell egy másik számláról még átvezettetnie pénzét az elszámolási számlára, hanem rögtön utalhat. A bank is megtakaríthatja a gyakori hitelengedélyezési munkát. Nem véletlen, hogy a rövidlejáratú hitelezésnek ez a domináns eszköze. Mindazonáltal bevezetése technikai felkészülést igényel. A bank szempontjából a második probléma a folyószámlahitellel kapcsolatban az, hogy a hitel nagysága bizonytalan. Előre a bank nem látja, mennyi hitelt fog igénybe venni a vállalkozó. Ezért a folyószámlahitelezés kifinomult likviditáskezelést követel, aminek nemcsak a bank belső gazdálkodásában kell megteremteni a feltételeit, de szükséges hozzá olyan fejlett pénzpiac is, ahol a bank rövid távú forrásigényeit ki tudja elégíteni. Az eseti hitel a legegyszerűbb folyósítási fajta. A bank egy elkülönített hitelszámlát nyit, amelyet megterhel a hitel összegével, a másik oldalon pedig ezt az összeget jóváírja az adós elszámolási betétszámláján, amelyet az felhasználhat. Az eseti hitelt általában egy összegben, lejáratkor törleszti az adós, szintén az elszámolási betétszámlájáról. A hitelt általában átmeneti likviditási problémák fedezetére szokták igénybe venni, például munkabérfizetésre, készletvásárlásra, szállítói tartozás kiegyenlítésére. A rulírozó hitel nyilvántartásában az eseti hitelre hasonlít, közgazdasági tartalma azonban a folyószámlahitelével rokon. Annyiban hasonlít a folyószámla-hitelre, hogy itt is egy előre meghatározott időre a bank egy hitelkeretet bocsát az adós részére, amit az tetszése szerint vehet igénybe a futamidő folyamán. Azonban ellentétben a folyószámla-hitellel és hasonlóan az eseti hitelhez, a hitel nyilvántartására az elszámolási betétszámlától külön hitelszámlát 11

nyitnak. A rulírozó hitelt általában újból csak akkor lehet igénybe venni, ha az előző hitelt már teljes egészében törlesztették. A rulírozó hitelt akkor érdemes alkalmazni, ha a vállalkozás hitelképessége bizonytalan, vagy a hitelnyújtás az általánosnál magasabb kockázatú. A kihelyezést rulírozó hitel esetében jobban lehet ellenőrizni. A rulírozó hitelhez hasonlóan működik, de hosszabb lejáratra szól a roll-over (gördülő) hitel. Ebben az esetben a hitel lejáratakor a bank megvizsgálja a cég gazdálkodásának állapotát és ennek függvényében dönt a hitel megadásáról, illetve a hitelfeltételekről. A hitel tehát közgazdasági értelemben nem rövidlejáratú, mivel tartós finanszírozási szükségletet finanszíroz. A hitelek megújítása a bank kezében viszont igen hatásos eszköz, hogy a vállalatot adatszolgáltatásra és a bankkal való együttműködésre késztesse. A bank hitelezési kockázata is csökken, mivel csak az általa belátott, rövidebb gazdasági időszakra kötelezi el magát. A roll-over hitelezés beszüntetése a banknak azonban súlyos gondokat okozhat. A hiteleket ugyanis újabb hitelek terhére fizeti vissza a vállalat, ha a hitelt felmondják, nehezen talál újabb forrást. Ez már annál is inkább így van, mivel a finanszírozás felmondására általában az adós rossz gazdasági eredményei miatt kerül sor. A bank dilemmája itt az, hogy ha nem finanszírozza tovább a vállalatot, jelentős hitelezési veszteséget szenved. A fő kérdés az, hogy a gazdálkodás nehézségeit a bank ideiglenesnek vagy tartósnak ítéli-e meg. Tartós nehézségek esetében a hitelt fel kell mondani. A másik fontos kérdés (és ez minden hiteltípusra igaz), hogy a hitel kamatát az adós fizeti-e. Amíg az adós a kamatot fizeti, a bankot hitelezési veszteség nem éri, bár a bank számára a hitelek befagyása likviditási és tőkeellátási károkat okozhat. A kamatfizetés elmaradása azonban igen fontos figyelmeztető jelzés a bank számára. Az adósságállomány ugyanis ilyenkor már exponenciálisan növekedik, mivel a kamattartozásra is kamatot számolnak el. A készenléti (stand-by) hitel lényege az, hogy a hitel folyósítása és/vagy törlesztése több részletben történik. Beruházási hitelek esetében gyakori, hogy a beruházás pénzügyi ellenőrzését és a hitelcél megvalósulását a bank úgy végzi, hogy csak a teljesítés függvényében folyósítja a hitelt. A készenléti hitel tehát csak egy igérvény, amit meghatározott feltételek megvalósulása esetében folyósít a bank. A bank célja az, hogy a hitelt a hitelcél érdekében használják fel. Fedezet szerinti csoportosítás A bankok azáltal, hogy pénzt kölcsönöznek, egyben kockázatot is vállalnak. A hitelezési kockázat azt jelenti, hogy az ügyfél esedékességkor nem vagy csak késedelmesen fizeti vissza a hitel tőkerészét és/vagy a kamatát. A bankok a hitelezési kockázat ellen (lásd a későbbi fejezetben) elsősorban úgy védekeznek, hogy csak megfelelő fizetőképességgel rendelkező adósnak nyújtanak kölcsönt. A megfelelő adósok kiválasztását szolgálja az adósminősítés. 12

2. Ábra - A hitelek fedezet szerinti csoportosítása A pé nzinté zetek á ltal nyú jtott hitelek felajá nlott fedezet szerint Hitelek Szemé lyi hitelek Reá lhitelek Biankó hitelek Kezeshitelek Váltóleszámí tolási hitelek Lombardhitelek Cesszió s hitelek Jelzá loghitelek A hitelezési kockázat ellen azonban ez még nem nyújtana elfogadható védelmet. Ugyanis a gazdálkodási körülmények változása, vagy a nem megfelelő vezetés a jelenleg jó helyzetben levő, stabil vállalat fizetőképességét is veszélyeztetheti a jövőben. Ezért a bankok olyan vagyoni értéket vagy jogot keresnek, melyet pénzzé lehet tenni az adós fizetőképtelensége esetén, és fedezetet nyújt a várhatóan fennálló tőke- és kamattartozásra. Azt, hogy a vállalatok milyen fedezetet (biztosítékot) ajánlanak fel a hitelkérelmeik alátámasztására, általában függ attól a céltól is, amelyre kérik a hitelt, és ezért a fedezetek szerinti csoportosítás mondja el talán a legtöbbet a különböző hitelfajtákról. A fedezetek szerinti hitelfajták csoportosítását mutatja a fenti ábra. A személyi hitelek esetében a hitelnek vagy nincs külön fedezete, vagy a fedezet valamilyen más jogi vagy természetes személy kötelezettség-vállalása. Végső soron tehát nem egy külön vagyontárgy, hanem valamilyen személy ( az adós saját maga, vagy valaki más) fizetőképessége a hitel fedezete. Biankó hitelek esetében nincs kezes, a hitel fedezete az adós gazdálkodásának pénzárama. Jellemző példája a lakosság számára nyújtott személyi kölcsön, áruhitel. A kezeshitel esetében valamely, az adóstól különböző személy vállalja, hogy bizonyos feltételek bekövetkezte esetén (melyek közül a legfontosabb, ha az eredeti adós nem fizet) az illető személy kifizeti a tartozás egészét vagy egy részét. Váltóleszámítolási hitelt akkor nyújt a bank, ha egy vállalat váltót nyújt be a pénzintézetnek kérve a bankot, hogy a váltó átadása ellenében fizesse ki a váltó értékét. Ha a bank a kérésnek eleget tesz, és megveszi a váltót, követelése keletkezik a váltó kibocsátójával (saját váltó esetében) vagy címzettjével (idegen váltó esetében) szemben. Ha a váltót az eredeti adós nem fizeti vissza, a váltó névértékét és a késedelmi kamatot a váltót forgató (korábbi váltótulajdonos) személyektől is követelheti a bank. A reálhitelek esetében a hitel biztosítéka valamilyen vagyontárgy. Ha ez a vagyontárgy a bank birtokában lévő értékpapír, vagy más, a bank trezorjaiban elhelyezhető vagyontárgy, 13

vagy pénzletét, akkor lombardhitelről beszélünk, ha a vagyontárgy ingatlan, a hitel neve jelzáloghitel, fizetési kötelezettséget tanúsító okmány (számla) esetében pedig cessziós hitelről beszélünk. A lombardhitelt átmeneti likviditáshiány fedezetére szokták adni. Lejárata ritkán haladja meg a 3 hónapot. Ekkor a vállalatnak nem éri meg a tulajdonában lévő hosszú lejáratú értékpapírokat értékesíteni, vagy a devizát forintra átváltani, vagy esetleg az értéktárgyat (nemesfém, ékszer, festmény) eladni, mivel a készpénzzé tételnek nagyobbak lehetnek a költségei, mint a hitel kamata. A bank számára a lombardhitelezés a legkevésbé kockázatos, mivel nemfizetés esetében azonnal hozzájut a követeléséhez. Ezért a kereskedelmi bankok lombardhitelt a meghirdetett hitelkamatlábaknál alacsonyabb kamattal adnak. A cessziós hitelt olyan ügyfelek veszik igénybe, akiknek olyan neves, jó fizetőképességű vevőjük van, aki hosszú fizetési futamidőket alkalmaz. A vállalat ezen vevőjével szemben fennálló követelését előlegezi meg a cessziós hitel igénybevételével. A lombardhitellel ellentétben a jelzáloghitel inkább hosszabb lejáratra szól. Tipikusan jelzáloghitelek a lakásvásárlási hitelek, ahol a hitel fedezete a megvásárolt ház. A mezőgazdasági termelőknek az általuk művelt földterületre is adhat a pénzintézet a beruházás finanszírozására földjelzáloghitelt. De az ingatlan fedezetként való felajánlása a vállalatok hitelezésében is gyakori. A fizetési forgalom lebonyolítása A bankok egymás közötti elektronikus fizetési rendszere lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezetek és a lakosság készpénz igénybevétele nélkül legyenek képesek a fizetési kötelezettségeik teljesítésére. Készpénz nélküli fizetéshez mind a fizető, mind a kedvezményezett félnek bankszámlával kell rendelkeznie. A fizetés úgy történik, hogy a fizető fél bankszámláját megterhelik az összeggel, és a számlapénzt jóváírják a kedvezményezett bankszámláján. Ahhoz, hogy valaki igénybe vegye a készpénz nélküli fizetés lehetőségét, elszámolási betétszámlával kell rendelkeznie. Minden jogi és nem jogi személyiségű társaságnak, továbbá ÁFA-alany magánvállalkozásnak kötelező számlát nyitnia és pénzforgalmát, amennyire lehetséges, ezen a számlán keresztül bonyolítania. A bankon keresztüli számlaforgalom adózási szempontból könnyebben ellenőrizhető, mint a készpénzes fizetés. A bankközi készpénz nélküli fizetések rendszerét zsírónak nevezzük. A világszerte működő zsírók technikai szempontból különbözőképpen oldják meg feladatukat. Magyarországon kétféle zsíró működik. A Bankközi Zsíró Rendszer (továbbiakban BZSR) és a VIBER rendszer. A BZSR rendszert a tömeges, általában kisösszegű tételek mozgatására használják, míg a VIBER a gyors, nagyösszegű tételek kiegyenlítésének eszköze. A zsírórendszereket többféle szempontból lehet jellemezni. Az ügyviteli szemponton belül az első kérdés, hogy vajon kísérik-e az elektronikus adatátvitelt a fizetési okmányok, bizonylatok. A BZSR esetében a forgalom túlnyomó többségét adó átutalások esetében okmányok nem szükségesek, csak elektronikus úton feladott megbízások. Nem csoportos azonnali beszedés és akkreditív esetében az okmányok is utaznak, ez azonban a fizetési mód természetéből adódik. Ezen fizetési módok azonban ritkák, a fizetések zöme átutalás, illetve csoportos beszedési megbízás. A zsíró működését a forgalom nagysága után szedett 14

jutalékokból finanszírozzák, azaz a zsíró jutalékelvű. A VIBER csak átutalásokat bonyolít és szintén jutalékelvű. A BZSR kötegelt üzemmódban működik, azaz az egyes időszakban benyújtott tételeket az időszak végén könyvelik le, és az érkező tételekhez is csak szakaszosan juthatnak hozzá a fogadók. Ebben az időpontban vizsgálják meg, hogy a bank képes-e kifizetni az indított tételeket, a fedezetvizsgálat és a könyvelés egy elszámolási időszakon belül történik. A zsíró credit rendszerű, azaz a bankok csak saját számlájukat terhelhetik meg a műveletekkel, nincs lehetőség más bankok számláinak közvetlen terhelésére. A VIBER valós idejű, azaz a tételeket az indítás időpontjában könyvelik le, és a tételhez azonnal hozzájut a fogadó. Az indító félnek itt is igazolni kell, hogy van fedezete az átutalás elvégzéséhez. Se a BZSR, se a VIBER nem nyújt hitelt a benne résztvevőknek, csak a forgalom bonyolítását végzi. Ha egy banknak nincs fedezete a szükséges tételek indításához, a zsíró nem végzi el az átutalást. A zsíró szervezete a Magyar Nemzeti Banktól független, az alapító kereskedelmi bankok tulajdonában van. Monopol helyzetben van, azaz az országban csak egy zsíró működik. Öt készpénz nélküli fizetési módot ismerünk. A főbb jellegzetességeiket az alábbi táblázat mutatja. A készpénz nélküli fizetéseknél a megbízásokat is elektronikusan adják. Ritkább a bankfiókokon keresztül adott papírosalapú megbízás. Ebben az esetben a 3. oszlop tartalmazza a megbízás példányszámát. Táblázat: Készpénznélküli fizetési formák Neve Átfutási idő Példányszám Átvezetés 0-1 nap 2 Átutalás 1-2 nap 2 Azonnali inkasszó 1-2 nap 3 Határidős inkasszó min. 8 munkanap 3 Akkreditív megállapodás szerint - Az átvezetés egy számlatulajdonos két számlája közötti pénzmozgást jelent. Például, ha a vállalat elszámolási számlájáról telephelyének számlájára szeretne összeget küldeni, átvezetési megbízást tölt ki. Az átvezetést a pénzforgalmi rendelet külön nem szabályozza, ezért a bankok általában az átutalásnál használatos formanyomtatványt szokták használni, csak a formanyomtatványon feltüntetik az "átvezetés" szót. Az átutalás esetében a fizetésre kötelezett megbízza a számlavezető pénzintézetet, hogy bankszámlája terhére utaljon át a jogosult bankszámlája javára egy meghatározott összeget. Az átutalási megbízásnak alsó összeghatára nincs, azonban a megbízások összegét forintra kell kerekíteni. Kövessük most végig az átutalás sorsát a forgalom zömét adó BZSR zsírórendszeren! Mivel a zsíró forgalmának túlnyomó részét átutalás teszi ki, az átutalással megismerhetjük a tipikus készpénz nélküli fizetés útját. Az átutalási megbízást a fedezetvizsgálat után (megnézik, hogy van-e elegendő pénz a kötelezett számláján) a terhelést végző bankfiók rögzíti és a - helyi tételek kivételével - elektronikus úton indítja a kedvezményezett számláját vezető bankfiókhoz. A banki belső információs rendszer fejlettségétől függ, hogy a megbízás már a következő nap, vagy csak két nap múlva ér el a kedvezményezett számlájára. Maga a zsíró ugyanis egy nap alatt végzi el ezt a műveletet. 15

Mint már korábban említettem, a magyar Bankközi Zsíró Rendszer kötegelt, bruttó elszámolás-forgalmi rendszer. A bruttó elv azt jelenti, hogy minden pénzkifizetési megbízásnak a rendszerbe juttatása előtt meg kell arról győződni, hogy a fizető banknak megvan-e a szükséges pénzeszköze a fizetés megvalósításához. A zsírórendszeren fedezetlen tétel nem mehet át, csak azokat továbbítják, amelyekre a feladó bank fedezetet igazol. A kötegelt rendszer azt jelenti, hogy a fizetéseket nem folyamatosan, hanem szakaszosan, egymással összekapcsolva küldik, és az egyes indított kötegek fedezetét adja meg a bank. A BZSR rendszerben a bankoknak az üzleti nap elején kell gondoskodniuk a terhelendő tételek fedezetéről. A fedezetet a következő módokon lehet biztosítani: 1. bankközi hitelfelvétel útján, 2. a bank MNB-nél vezetett tartalékszámlája terhére, 3. a Központi Elszámolóház és Értéktár (továbbiakban KELER) Rt-nél zároltatott értékpapírok eladásával, 4. a bank számára jóváírt tételekből adódó pénzeszköz felhasználásával, 5. a bankok kvázi zsírószámla-egyenlegéből. A zsírószámla egyenlege a korábban jóváírt és az indított tételek különbsége. Ha ez nem elegendő a mostani indítások kifizetésére a bank kalkulálhat a számára adott napon jóváírandó tételekkel, de ha hibásan számol, és a jóváírások alatta maradnak a bank elképzeléseinek, az a bank kockázata. Ha a bank nem kockáztat, megbízza a KELER-t, hogy a szükséges összegnek megfelelő értékpapírt zárolja, és ha szükséges a kifizetésekhez, akkor adja el. A KELER-ben csak állami adósságot megtestesítő értékpapír köthető le a zsíró fedezeteként. A bank igénybe vehet összegeket az MNB-nél vezetett tartalékszámláról, azonban ügyelnie kell arra, hogy két hét átlagában megképezze a szükséges tartalékrátát. Azaz, ha egy nap több pénzeszközt használt fel, a hiányt más napok magasabb tartalékával kell ellensúlyoznia. Ha az elszámoló számláján sincs pénz, hitelt kell felvennie. Ha a bank szempontjából olyan nagy jelentőségű hitelfelvételre vagy betétfelmondásra kerül sor, melyre a banknak a fent felsorolt 2-5 forrásból nincs meg a fedezete, a készpénzigényre előre fel kell készülnie. A készpénz nélküli fizetések rendszere nem igényel bonyolult modellezést, mivel a készpénzigény a nap elején ismert, és a fedezetéhez szükséges pénzeszköz a fenti forrásokból gyorsan biztosítható. A likvid eszközök tartása miatt a bankot nagy veszteség nem éri, mivel: 1. A likvid eszközök tartása központi előíráson nyugszik 2. Mind az MNB elszámolási számlájára, mind az értékpapírokra a bank kamatot kap, így a likvid eszközök tartásának a vesztesége is kicsi 3. A fizetési igények ismertek a tételek indítása előtt, és elegendő az idő arra, hogy a bank pótlásról gondoskodjon. A Magyar Nemzeti Bank minden nap 14 órákor zárja le az egyes bankok számláit. A bankok ezután látják, mekkora keretük van, amelynek terhére az átutalásokat elindíthatják. A bank a várható jóváírandó tételek beszámításával meghatározza azt a pénzösszeget, amelyet a jegybanki tartalékából vagy a KELER-nél őrzött értékpapírjaiból zárol a kifizetések fedezetéül. A keretekről értesíti az MNB-t. Az MNB a bankok kialakított kereteit 16 óráig átadja a Giro Rt-nek, amely azokat bankokként rögzíti. A keret közlése nem jelenti ezen összeg átutalását, mivel a rendszer nem vezet számlát és nem könyvel. A bank pénzeszközei a jegybanknál vezetett számlán vagy a KELER-nél vezetett értékpapírszámlán maradnak. Az 16

indított tételeket 16 és másnap hajnali 4 óra között lehet a Giro Rt felé továbbítani. A Giro Rt 4 óra és 6 óra között feldolgozza a tételeket és létrehozza a bankok egymás közötti összesített forgalmát mutató IBI mátrixot. A mátrix sorai és oszlopai az egyes bankokat jelképezik, míg a mátrix mezőibe kerülnek a jóváírandó és terhelendő tételek. A mátrix oszlopa azt mutatja, hogy a kérdéses bank összesen mekkora összegű tételt indított, a sora pedig azt, hogy mekkora összeget fogadott. A kettő különbsége mutatja a bank finanszírozási igényét. A bankok az IBI mátrix őket érintő sorát és oszlopát 7 óráig kapják meg. Ha a megfelelő fedezetet biztosították, az átutalás már ekkor a fogadó banknál van. A fogadó bank belső könyvelési rendjétől, ügyrendjétől függ, hogy milyen gyorsan írja jóvá ügyfeleinek a fogadott tételeket. Ha a banknak maradtak fedezetlen tételei, a nap indulásakor pénzbeszerzésbe kezd annak érdekében, hogy ügyfelei megbízásait teljesíteni tudja. Erre a törvény is kötelezi, hiszen az ügyfele számláját már megterhelte a kérdéses összeggel, és azok indítására legkésőbb a következő napon köteles. Ha más banktól nem sikerül hitelt felvennie és nem rendelkezik felesleges likvid eszközzel, a jegybankkal köthet büntető kamattal repo ügyletet, ha értékpapír fedezettel rendelkezik. A Giro Rt. 11 óráig készíti el a második IBI mátrixot, melyet az MNB 13 óráig könyvel le. 14 órakor a számlákat az MNB lezárja és újraindul a körforgás. A csoportos átutalási megbízást akkor alkalmazzák, ha a fizetésre kötelezett ugyanolyan okból (mondjuk munkabérfizetés) több személynek is akar pénzt utalni a számlájára. Ekkor felesleges minden kedvezményezett részére külön átutalási megbízást kitölteni. Ebben az esetben az átutalási megbízáshoz egy listát csatolnak, amely tartalmazza a kedvezményezettek nevét, az utalandó összeget és a számlaszámukat. A beszedési megbízás esetében a jogosult bízza meg a bankot, hogy bankszámlája javára és a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az átutalással ellentétben ezt a megbízást tehát nem a fizetésre kötelezett, hanem a fizetés kedvezményezettje indítja. A beszedési megbízást a jogosultnak kell a bankszámláját vezető saját pénzintézetéhez eljuttatnia. A bírósági vagy közigazgatási eljárás szerint végrehajtóként eljáró szerv, valamint a társadalombiztosítási szerv, illetőleg az adóhatóság és a vámhatóság - a végrehajtás meggyorsítása érdekében - a beszedési megbízást a kötelezett bankszámláját vezető bankhoz közvetlenül is eljuttathatja. A beszedési megbízásnak két fajtája létezik: az azonnali és a csoportos beszedési megbízás. Azonnali beszedési megbízás (idegen neve prompt inkasszó) esetében a jogosult megbízását a bank a kötelezett hozzájárulása nélkül azonnal teljesíti. Alkalmazása akkor lehetséges, ha 1. jogszabály írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását (ez az eset a bíróság által jogerősen megítélt pénzösszegeknél). Ekkor a nyomtatványra rávezetik a Végrehajtás szót. 2. a kötelezett - a banknál bejelentett módon aláírt - felhatalmazó levélben bejelenti bankjának azoknak a számlatulajdonosoknak a nevét, akik jogosultak a bankszámlája terhére azonnali beszedési megbízást benyújtani. 3. a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt pénzintézetnél bemutatják. Ekkor a nyomtatványra rávezetik a Váltóbeszedés szót. Csoportos beszedési megbízást a közüzemi vállalatok szoktak alkalmazni követeléseik elektronikus úton történő beszedése érdekében. A beszedési megbízáshoz szerződést kell 17

kötni az ügyféllel, aminek egy példányát az ügyfél bankjához el kell juttatni. Az ügyfél számlavezető bankja e szerződés birtokában engedélyezi az ügyfél számlájához való hozzáférést. A csoportos beszedési megbízás esetében a kedvezményezettet elég egyszer kitölteni, e mellett meg kell adni a terhelendő számlaszámokat, a terhelés összegét és jogcímét. Az akkreditív főként a külkereskedelemben használatos fizetési forma, de a pénzforgalomról szóló törvény a belföldi fizetések esetében is engedélyezi használatát. Az akkreditívet okmányos meghitelezésnek is nevezik, de itt normális esetben nem történik hitelnyújtás. Az akkreditívet, mint fizetési módot csak röviden ismertetjük, és elsősorban a bank lehetséges szerepét emeljük ki. Az akkreditív a bank fizetési kötelezettségvállalását jelenti abban az esetben, ha az áruszállítást bizonyító okmányok hozzá megérkeznek. A fizetési kötelezettségvállalást a bank általában akkor adja ki, ha a vállalat egy számlán elkülöníti az importáru vételárát. Nem véletlen, hogy az okmányos meghitelezésnek elsősorban a külkereskedelem finanszírozásában van szerepe, hiszen itt a legnagyobb a bizalomhiány a két fél között. Az akkreditív tekinthető a legbiztonságosabb fizetési módnak, hiszen a vevő biztos lehet abban, hogy csak abban az esetben kell fizetnie, ha az áru rendben megérkezik, hiszen csak ekkor töltik ki az okmányokat. Másrészt a szállító is biztos lehet abban, hogy megkapja a pénzét, hiszen azt egy bank garantálja. A vevő és a szállító megköti a szállítási szerződést, amelyben kikötik, hogy a szállító abban az esetben fogja szállítani az árut, ha a vevő akkreditívet nyittat egy bankban. Ez a bank általában a vevő számlavezető bankja, de ha a szállító nem bízik a bank fizetőképességében, közbeiktatnak egy másik, nevesebb bankot. Az akkreditív nyitása általában úgy történik, hogy a vevő az import ellenértékét és egy biztonsági tartalékot a kedvezőtlen árfolyamváltozások fedezetére elkülönít egy számlán. A számlán lévő összeg a biztosíték arra, hogy a bank a fizetési kötelezettségvállalást megtegye. A bank nem minden esetben ragaszkodik az importösszeg elkülönítéséhez. Előfordulhat, hogy biztonsági fedezet nélkül adja ki a kötelezettségvállalást. Ebben az esetben a bank nyilvánvalóan kockázatot vállal, amiért magasabb díjat számol el. Az akkreditív nyitásáról, azaz a bank fizetési kötelezettségvállalásáról a bank értesíti a szállító bankját, aki ezt az értesítést továbbítja a szállítónak. A szállító erre feladja az árut. Az áruért cserébe megkapja a teljesítést igazoló okmányokat, melyet benyújt a bankjához. A számlavezető bankja fizet, hiszen biztos lehet benne, hogy megkapja a pénzét, mivel bízik a vevő bankjának fizetőképességében. A szorosabb kapcsolatban álló bankok egymásnál a külkereskedelem finanszírozására számlát nyithatnak. Ekkor a bank megterheli a vevő bankjának számláját és az összeget írja jóvá a szállítónak. A szállító bankja elküldi a szállítás megtörténtét bizonyító okmányokat a vevő bankjának, aki megterheli a vevő elkülönített importfedezeti számláját a szükséges összeggel és a maradékot visszautalja a vevő elszámolási betétszámlájára. Ha a vevő fedezetről nem gondoskodott, a bank fizet és a fizetendő összeg nagyságában a bank követeléssel lép fel a vevővel szemben, ami öltheti deviza- vagy forinthitel formáját is. Az akkreditívben megtestesülő banki kötelezettségvállalás váltóban is megtestesülhet. Ekkor az akkreditív neve rembours akkreditív. A szó francia eredetű. (reimburser=visszafizet) Ez 18

lényegében a nemzetközi kereskedelemben használt elfogadványhitel. A bank által aláírt idegen váltó tartalmazza a bank kötelezettségvállalását. A szállító általában csak olyan banktól fogad el akkreditívet, amelynek megbízik a fizetőképességében és a saját bankja levelezési kapcsolatban áll vele. Ha ezek nem teljesülnek, akkor a kereskedelmi partnerek keresnek egy olyan bankot, aki mind a szállító, mind a vevő bankjával levelezési kapcsolatban áll és fizetőképességéhez sem férhet kétség. Ekkor a fizetések ezen levelező bankon keresztül zajlanak le. Számlavezetéssel kapcsolatos egyéb szolgáltatások A fizetési megbízásokon felül a bank egyéb szolgáltatásokat is ellát a bankszámlákkal kapcsolatban. Negyedévente, amikor a bank jóváírja az elszámolási betétszámlára jutó kamatot, értesítést küld az ügyfélnek. Ehhez hasonlóan értesítést küld bizonyos időközönként az adott időszakra jutó forgalmi tételekről, a tételek jogcímeiről, a nyitó és a záró számlaegyenlegről. A bank e mellett az ügyfél kérésére számlaegyenlegéről külön fedezetigazolás-t is kiállíthat. A számlatulajdonos kérésére, saját könyvelése megkönnyítésére a bank tételsoros forgalmi kimutatást készíthet. Lehetséges azonban, hogy a postai költségek elkerülése érdekében az ügyfél hajlandó inkább a bankot felkeresni. A bankfiókok többségében a postafiókhoz hasonlóan lehet bérelni kis dobozokat, ahová az ügyfél bizonylatait elhelyezik. Lehetőség van már arra is, hogy a vállalatok saját számítógépeiken, elektronikus úton adják fel átutalási megbízásaikat. Ehhez az kell, hogy egy számítógépük hozzá legyen kötve a banki információs rendszerhez. A vállalat a terminálon keresztül információkat kaphat a banki szolgáltatások fajtáiról, leírásáról és árairól is, az u.n. kondíciós listá-ról. Lekérdezheti a banknál vezetett számláinak egyenlegét, a betéteinek lejáratát és hiteleinek esedékes törlesztőrészletét. Készpénz-helyettesítő fizetési formák: csekkek, bankkártyák A készpénz-helyettesítő fizetési módoknál a fizetés egy bankszámla terhére történik, de a pénzköltés formája a készpénzes fizetésekkel egyezik meg. A csekk írásbeli fizetési meghagyást megtestesítő értékpapír. A csekk kibocsátója utasítja a pénzintézetet, hogy fizessen a csekk bemutatójának. Mivel értékpapír, hasonlóan a váltóhoz, törvényes kellékei vannak, amelyek megléte esetében lehet csak a csekket érvényesnek tekinteni. Ezek a következők: 1. csekk megjelölés 2. feltétel nélküli fizetési meghagyás szerepeltetése a csekk szövegében 3. fizetésre kötelezett neve, számlaszáma 4. fizetés helye, ami azt a bankot, bankokat jelenti, ahol a csekket be lehet váltani 5. kiállítás helye, napja 6. kibocsátó aláírása. A csekkek az elektronikus bankszolgáltatások elterjedésével kiszorulóban vannak a piacról. A készpénz-helyettesítő fizetések esetében felváltja őket a bankkártya. A bankok által kibocsátott kártyáknak rendkívül sokfajta felhasználási területe létezik és igen változatos a bankok által kínált kártyatípusok feltételrendszere is. A kártyák tipizálása is nehézkes, mivel a 19

pénzügyi innovációnak a fő területe éppen a kártyapiac, így minden csoportosítást, mely megpróbálja a sokszínű kártyavilágot skatulyákba gyömöszölni, gyorsan túlhalad az élet. Ezért a mellékelt ábrán látható csoportosítási szempontrendszert fenntartásokkal kell kezelni. 3. Ábra: A plasztikkártyák típusai Plasztikká rtyá k csoportosí tá sa Terhelé s idõ pontja szerint Felhasználható ság szerint Érvé nyessé g szerint Kibocsá tó szerint elõre fizetett kártya betéti kártya terhelési kártya szigorí tott hitelká rtya hitelká rtya csekkgarantáló ATM kártya általános kártya vállalati kártya exkluzí v kártya utazá si é s szórakozási helyi orszá gos orszá gközi áruházláncok turisztikai é s szó rakoztató cég olajtá rsaságok légitársaságok távközlési vállalatok pé nzinté zetek A bankkártyák Nyugat-Európában a csekket, Magyarországon a készpénzt váltják fel a fizetési forgalomban. A kártyabirtokos kártyájával készpénzt vehet fel, vagy a kereskedőnél árukat és szolgáltatásokat vehet igénybe készpénzfizetés nélkül, pusztán a kártyája felmutatásával. A kártyák műszaki adatait, megjelenését szigorú nemzetközi szabályok írják elő. A fenti ábra a kártyák főbb csoportosítását tartalmazza. Vastag betűvel szedve találhatók meg a bankkártyákra legjellemzőbb besorolás. A bankkártya fő funkciója a készpénz nélküli fizetési lehetőség. Az ügyfelek azonban nem ingyen jutnak ehhez a lehetőséghez. A kártyával történő fizetéshez kapcsolódnia kell az ügyfél tényleges fizetésének. Az első csoportosítási szempont aszerint rendezi sorba a kártyákat, hogy a vásárlás időpontját mikor követi az ügyfél fizetése, vagy a számla terhelése. Az előre fizetett kártya lényege, hogy a kártyabirtokos valamely szolgáltatás igénybevételének vagy áru vásárlásának a lehetőségét kapja meg azzal, hogy a kártyát és a kártyában megtestesülő pénzösszeget kifizeti. Ott éri meg alkalmazni, ahol nagy tömegben kell kisösszegű fizetéseket teljesíteni, vagy a fizetések meghatározott címletekhez kapcsolódnak. A kártyán kódolják a kifizetett névértéket, ami a használat folyamán csökken. A legjellemzőbb példa az ilyen kártyákra a telefonkártya, amit esztétikai okokból is keresnek manapság a gyűjtők. De például néhány egyetemen hasonló elven működtetik a fénymásoló gépeket is. Az előre fizetett kártyának számos előnye van. A kibocsátó vállalat előre kapja meg a nem teljesített szolgáltatás árát, a pénzárama tehát javul, nem is szólva arról, hogy vannak kifizetett, de soha fel nem használt kártyák is. Nem kell gondoskodni az érmék begyűjtéséről és nem kell lopástól sem félni. Az ügyfél számára is kényelmesebb a használata. Azonban mivel a kártyák kibocsátása, árusítása nagy fix pénzkiadással jár, csak nagy volumenű forgalom esetében érdemes alkalmazni. A további kártyákat már csak számlavezetésre jogosult kereskedelmi bankok bocsáthatják ki. A kártyák kibocsátásával párhuzamosan a bank számlát nyit az ügyfél részére, amire az 20