Új Magyarország Vidékfejlesztési Program. Budapest, 2007. szeptember. (nem lektorált)

Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Budapest, 2007. szeptember (nem lektorált) 1

Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Budapest, 2007. szeptember 2

TARTALOM 1. A VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM CÍME... 10 2. TAGÁLLAM ÉS KÖZIGAZGATÁSI RÉGIÓ... 11 2.1. A program által érintett földrajzi térség... 11 2.2. A Konvergencia célkitűzés alá sorolt régiók... 11 3. HELYZETELEMZÉS AZ ERŐSSÉGEK ÉS GYENGÉK SZEMPONTJÁBÓL, AZ ELÉRÉSÜKHÖZ VÁLASZTOTT STRATÉGIA, ELŐZETES ÉRTÉKELÉS... 13 3.1. Általános helyzetelemzés, erősségek, gyengeségek... 13 3.1.1. A földrajzi terület általános társadalmi-gazdasági háttere és jellemzői... 13 3.1.2. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az élelmiszer-feldolgozás teljesítménye... 19 3.1.3. Környezetgazdálkodás és földhasználat... 38 3.1.4. A vidéki gazdaság és az életminőség... 52 3.1.5. LEADER... 69 3.2. Az erősségek és gyengeségek kezelésére kiválasztott stratégia... 73 3.2.1. Nemzeti prioritások és fő intézkedések... 76 3.2.2. Az intézkedéscsoportok közötti indikatív forrásmegosztás... 83 3.3. Előzetes értékelés és a Stratégiai Környezeti Vizsgálat... 86 3.3.1. Az előzetes értékelés... 86 3.3.2. Stratégiai Környezeti Vizsgálat... 88 3.4. A korábbi programozási időszak hatása és egyéb információk:... 90 3.4.1. A PHARE-program... 90 3.4.2. A SAPARD program... 94 3.4.3 Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP)... 95 3.4.4. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT)... 103 4. A KIVÁLASZTOTT PRIORITÁSOK INDOKOLÁSA AZ UNIÓS STRATÉGIAI IRÁNYMUTATÁSOK ÉS A NEMZETI STRATÉGIA SZEMPONTJÁBÓL, VALAMINT AZ ELŐZETES ÉRTÉKELÉS SZERINTI VÁRT HATÁS... 110 4.1. A kiválasztott prioritások indoklása az uniós stratégiai iránymutatások és a nemzeti stratégia szempontjából... 110 4.1.1. Mezőgazdaság, erdészet és élelmiszer-feldolgozás... 113 4.1.2. Környezeti adottságok;... 117 4.1.3. Vidéki gazdaság;... 120 5. INFORMÁCIÓ AZ INTÉZKEDÉSCSOPORTOKRÓL (TENGELYEKRŐL), AZ ALÁJUK TARTOZÓ INTÉZKEDÉSEKRŐL, VALAMINT EZEK LEÍRÁSA... 122 5.1. Általános követelmények... 122 5.2. Az összes vagy több intézkedésre vonatkozó követelmények... 129 5.2.1. Az előző időszakból folytatott műveletek... 129 5.2.2. Kompatibilitás az állami támogatásokra vonatkozó eljárásokkal és kritériumokkal... 130 5.2.3. A keresztmegfeleléssel kapcsolatos előírások megerősítése... 132 5.2.4. A beruházási intézkedések támogatási céljai... 132 3

5.2.5. Annak biztosítása, hogy a vidékfejlesztési támogatásból támogatott műveletek nem kapnak támogatást a KAP egyéb vonatkozó eszközeiből... 133 5.2.6. A számítások következetessége és elfogadhatósága... 134 5.2.7. Pénzügyi tervezési akciók... 135 5.3. Az intézkedéscsoportokra és az egyes intézkedésekre vonatkozóan szükséges információk... 136 5.3.1. I. intézkedéscsoport: A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása... 136 5.3.1.1. Az ismeretek előmozdítását és az emberi potenciál fejlesztését célzó intézkedések... 141 5.3.1.1.1. Szakképzési és tájékoztatási tevékenységek... 141 5.3.1.1.2. A fiatal mezőgazdasági termelők elindítása... 148 5.3.1.1.3. A mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása (korai nyugdíjba vonulás)... 152 5.3.1.2. A fizikai erőforrások szerkezetváltását és fejlesztését célzó intézkedések és az innováció elősegítése... 161 5.3.1.2.1. A mezőgazdasági üzemek korszerűsítése... 161 5.3.1.2.2. Az erdők gazdasági értékének javítása... 178 5.3.1.2.3. A mezőgazdasági termékek értéknövelése... 181 5.3.1.2.5. A mezőgazdaság és az erdészet fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez kapcsolódó infrastruktúra... 193 5.3.1.4. Átmeneti intézkedések... 200 5.3.1.4.1. A félig önellátó mezőgazdasági üzemek támogatása... 200 5.3.1.4.2. Termelői csoportok létrehozásának támogatása... 204 5.3.2. II. intézkedéscsoport: A környezet és a vidék fejlesztése... 208 5.3.2.1. A mezőgazdasági területek fenntartható használatára irányuló intézkedések... 208 5.3.2.1.2. A hegyvidéki területeken kívüli hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek nyújtott kifizetések... 209 5.3.2.1.3. Natura 2000 kifizetések mezőgazdasági területeken... 215 5.3.2.1.4.A. Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések... 222 5.3.2.1.4.B. Őshonos és veszélyeztetettmezőgazdasági állatfajták genetikai állományának tenyésztésben történő megőrzése... 245 5.3.2.1.4.C. Genetikai erőforrások megőrzése... 252 5.3.2.1.6. Nem termelő beruházásoknak nyújtott támogatás... 261 5.3.2.2. Az erdősített területek fenntartható használatára irányuló intézkedések... 269 5.3.2.2.1. A mezőgazdasági földterület első erdősítése... 269 5.3.2.2.2. Agrár-erdészeti rendszerek első kialakítása mezőgazdasági földterületeken... 280 5.3.2.2.3. Nem mezőgazdasági földterület első erdősítése... 286 5.3.2.2.5. Erdő-környezetvédelmi kifizetések... 294 5.3.2.2.6. Az erdészeti potenciál helyreállítása és megelőző intézkedések bevezetése... 317 5.3.2.2.7. Erdőterületeket érintő, nem termelő jellegű beruházások... 324 5.3.3. III. intézkedéscsoport: A vidéki élet minősége és a vidéki gazdaság diverzifikálása... 335 5.3.3.1. A vidéki gazdaság diverzifikálására irányuló intézkedések... 335 5.3.3.1.1. A nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálás... 335 5.3.3.1.2. Vállalkozás-létrehozási és -fejlesztési támogatás... 341 5.3.3.1.3. A turisztikai tevékenységek ösztönzése... 347 5.3.3.2. A vidéki területek életminőségének javítására irányuló intézkedések... 354 5.3.3.2.1. Alapszolgáltatások a gazdaság és a vidéki lakosság részére... 354 5.3.3.2.2. Falumegújítás és -fejlesztés... 361 5.3.3.2.3. A vidéki örökség megőrzése és fenntartható fejlesztése... 365 5.3.3.2.3.A A kulturális örökség megőrzése... 365 5.3.3.2.3.B. Natura 2000 fenntartási/fejlesztési tervek készítése... 369 5.3.3.3. Képzés és tájékoztatás... 373 5.3.3.4. Készségek elsajátítása, ösztönzés és végrehajtás... 378 5.3.4. A LEADER-megközelítés megvalósítása... 387 5.3.4.1. A helyi fejlesztési stratégiák megvalósítása... 387 5.3.4.2. Területközi és nemzetközi térségek közötti együttműködés... 394 5.3.4.3. A helyi akciócsoport működtetése, készségek elsajátítása, a térség felélénkítése... 398 6. FINANSZÍROZÁSI TERV... 402 6.1. Az EMVA-ból való éves hozzájárulás (euróban)... 402 4

6.2. Pénzügyi terv intézkedéscsoportonként (euróban teljes időszakra)... 402 7. INDIKATÍV BONTÁS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSENKÉNT (FORINTBAN A TELJES IDŐSZAKRA)... 406 8. INTÉZKEDÉSCSOPORTONKÉNTI KIEGÉSZÍTŐ NEMZETI FINANSZÍROZÁS... 409 9. A VERSENYSZABÁLYOK SZERINTI ÉRTÉKELÉSHEZ SZÜKSÉGES ELEMEK ÉS ADOTT ESETBEN A SZERZŐDÉS 87., 88. ÉS 89. CIKKE SZERINT ENGEDÉLYEZETT, A PROGRAMOK VÉGREHAJTÁSÁHOZ ALKALMAZANDÓ TÁMOGATÁSI RENDSZEREK FELSOROLÁSA... 410 10. INFORMÁCIÓK A MÁS KÖZÖS AGRÁRPOLITIKAI ESZKÖZÖK, A KOHÉZIÓS POLITIKA, VALAMINT AZ EURÓPAI HALÁSZATI ALAP ÁLTAL FINANSZÍROZOTT INTÉZKEDÉSEKKEL VALÓ KOMPLEMENTARITÁSRÓL... 412 10.1. Kapcsolat a közösségi politikákkal és prioritásokkal... 412 10.2. Lehatárolási kritériumok azon intézkedésekre vonatkozóan, melyek más közösségi támogatási eszközből, különösen a strukturális alapokból és a Halászati Alapból támogatásban részesülhetnek... 424 10. 3. Lehatárolási kritériumok a helyi fejlesztési stratégiákra vonatkozóan, melyek a IV. intézkedéscsoport hatálya alá tartoznak az EHA keretében a Csoportok által támogatott helyi fejlesztési stratégiákkal és az Együttműködési Alapoknak a Strukturális Alapok keretében való együttműködésével kapcsolatban...425 10.4. Információk a más közösségi pénzügyi eszközökkel meglévő kapcsolatról... 425 11. A HATÁSKÖRREL RENDELKEZŐ HATÓSÁGOK ÉS SZERVEK KIJELÖLÉSE... 426 11.1. Az Igazoló Szerv... 426 11.2. Az Irányító Hatóság... 426 11.3. A Kifizető Ügynökség... 431 12. A MONITORING- ÉS ÉRTÉKELÉSI RENDSZEREK LEÍRÁSA, VALAMINT A MONITORING BIZOTTSÁG TERVEZETT ÖSSZETÉTELE... 436 12.1. A monitoring és értékelési rendszer, illetve a kapcsolódó tevékenységek leírása... 437 12.1.1. Monitoring... 437 12.1.2. Értékelés... 442 12.1.3. Monitoring- és értékelő jelentések rendszere... 443 12.2. Az ÚMVP Monitoring Bizottság tervezett összetétele... 444 13. A PROGRAM NYILVÁNOSSÁGÁT BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK... 448 5

13.1. Információ nyújtása potenciális kedvezményezetteknek, szakmai szervezeteknek, gazdasági és szociális partnereknek, az egyenlő bánásmód előmozdításában közreműködő testületeknek és az érintett, nem kormányzati szervezeteknek a program által kínált lehetőségekről és a támogatásokhoz való hozzájutás szabályairól... 449 A kedvezményezettek tájékoztatása a Közösségi hozzájárulásról... 450 13.3 A közvélemény tájékoztatása a Közösség a programokban betöltött szerepéről és a programok eredményéről... 451 13. 4 A kommunikáció főbb szakaszai... 453 13.5. Az információs és tájékoztató tevékenység műszaki jellemzői... 455 13.6. A kommunikáció végrehajtásáért felelős szervezetek... 455 13.7. Az információnyújtás hatékonyságának és hatásának értékeléséhez a nyilvánosság, a vidékfejlesztési programok ismertsége és a Közösség szerepe szempontjából az alábbi kritériumok figyelembevétele szükséges... 456 14. A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS PARTNEREK KIJELÖLÉSE ÉS A PARTNEREKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYE... 460 14.1. A társadalmi egyeztetésben résztvevő szervezetek... 460 14.1.1. Alapelvek... 460 14.1.2. A társadalmi egyeztetés folyamata... 461 14.2. A konzultáció eredményei... 473 Javaslatok intézkedéscsoportok szerint... 474 15. EGYENLŐSÉG FÉRFIAK ÉS NŐK KÖZÖTT, A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA... 477 15.1. A férfiak és nők közötti egyenlőség elősegítése, valamint a program megvalósításának horizontális szempontjai a különböző fázisokban... 477 15.2. A megkülönböztetés megakadályozása a program végrehajtásának különböző szakaszaiban... 479 16. TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI MŰVELETEK... 480 16.1. A programok támogatásának a technikai segítségnyújtásból finanszírozott előkészítési, vezetési, monitoring-, értékelési, tájékoztatási és ellenőrzési tevékenységeinek ismertetése... 480 16.2. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) létrehozása... 484 6

AKI AKR MVH FÖVÉT AVF AVOP BAT KAP CMEF KA EMVA EEA EMGA EMOGA EK KEOP EiC EMVA ÉTT ESZA EUME EU AK GDP MTA KSH MTvSZ MNVH MTÉT HUF IIER ICT VKSZI HACS LEADER KAT MePAR HVK Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI), Agrár-környezetgazdálkodási Rendszer Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanács Agrár-vidékfejlesztési Főosztály Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program Elérhető Legjobb Technológia (Best Available Technology) Közös Agrárpolitika Közös Monitoring és Értékelési Keret Kohéziós Alap Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap Európai Környezetvédelmi Ügynökség Európai Mezőgazdasági Garancia Alap Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Európai Közösség Környezet és Energia Operatív Program Env-in-Cent Környezetvédelmi Tanácsadó Iroda Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap Érzékeny Természeti Terület Európai Szociális Alap Európai Méretegység Európai Unió Aranykorona Bruttó Hazai Termék Magyar Tudományos Akadémia Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Természetvédők Szövetsége Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Magas Természeti Értékű Területek magyar forint Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer Infokommunikációs Technológia (IT) Vidékfejlesztési Képzési és Szaktanácsadási Intézet Helyi akciócsoport LEADER-program a vidéki gazdaság fejlődése érdekében tett intézkedések összekapcsolása Kedvezőtlen adottságú területek Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer Helyi Vidékfejlesztési Közösség 7

HVI ÁE IH FVM KvVM MB NAKP NAKVP NFT NFÜ OFK OKT NKP II NEA NGO ÚMFT ÚMVP ÚMVST OKTVF OTK NVT MTvSz OHT TSZ TÉSZ BÉSZ PWC K+F ROP AVHGA VKSZI SAPARD SKV SKV SA KKV SPS SRC TÁMOP Helyi Vidékfejlesztési Iroda Állategység Irányító hatóság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Monitoring Bizottság Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program Nemzeti Fejlesztési Terv I Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció Országos Környezetvédelmi Tanács Második Nemzeti Környezetvédelmi Program Országos Erdészeti Adatbázis civil szervezetek, Új Magyarország Fejlesztési Terv Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség Országos Területfejlesztési Koncepció Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Magyar Természetvédők Szövetsége, Országos Hulladékgazdálkodási Terv Termelői szerveződések Termelői Értékesítő Szervezet Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet Pricewaterhouse Coopers Könyvvizsgáló és Gazdasági Tanácsadó Kft. Kutatás fejlesztés Regionális Operatív Program Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány Vidékfejlesztési, Képzési lés Szaktanácsadási Intézet Különleges Segélyprogram a Mezőgazdaság és Vidékfejlesztés Számára Stratégiai Környezeti Vizsgálat Stratégiai Környezeti Vizsgálat Strukturális Alapok Kis és Középvállakozás Egyszerűsített Közvetlen Kifizetések rövid vágásfordulójú ültetvények Társadalmi Megújulás Operatív Program 8

TIOP TS MTÉT ERFA VÁTI VTT VKI Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Technikai Segítségnyújtás Magas Természeti Értékű Mezőgazdasági Területek Európai Regionális Fejlesztési Alap Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Víz Keretirányelv Az egyes Operatív Programok elnevezése KDOP KMOP EKOP GOP KEOP VOP ÉMOP ÉAOP DAOP TIOP TÁMOP TÁMOP DDOP KÖZOP NYDOP Közép-dunántúli Operatív Program Közép-magyarországi Operatív Program Elektronikus Közigazgatás Operatív Program Gazdaságfejlesztés Operatív Program Környezet és Energia Operatív Program Végrehajtás Operatív Program Észak-magyarországi Operatív Program Észak-alföldi Operatív Program Dél-alföldi Operatív Program Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Társadalmi Megújulás Operatív Program Államreform Operatív Program Dél-dunántúli Operatív Program Közlekedés Operatív Program Nyugat-dunántúli Operatív Program 9

1. A Vidékfejlesztési Program címe A Vidékfejlesztési Program címe Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, 2007-2013. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a 2007-2013-as időszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Program, mely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott vidékfejlesztési támogatásokról szóló 1698/2005/EK Tanácsi Rendelet 15. (1) bekezdése alapján készült, s melyet Magyarország a Kormány jóváhagyását követően hivatalosan benyújt az Európai Bizottság részére. 10

2. Tagállam és közigazgatási régió 2.1. A program által érintett földrajzi térség Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007 2013 -t (a továbbiakban a Program ) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a 1698/2005. sz. Tanácsi Rendelet 15. cikk (2.) Bekezdésével összhangban, Magyarországra vonatkozó, átfogó programként készítette el úgy, hogy az az ország teljes területére vonatkozik, azaz a NUTS 2 szintjén mind a 7 adminisztratív régiót lefedi. 2.2. A Konvergencia célkitűzés alá sorolt régiók A 2006/595/EK sz. Bizottsági Határozat értelmében a Konvergencia célkitűzés keretében a 2007 2013-as időszakban finanszírozásra jogosult régiók az alábbiak: Közép-Dunántúl, HU21, 2.) Nyugat-Dunántúl, HU22, 3.) Dél-Dunántúl, HU23, 4.) Észak-Magyarország, HU31, 5.) Észak-Alföld, HU32, 6.) Dél-Alföld, HU33, 7.) Közép-Magyarország, HU11, 1 A Közép-Magyarország, HU11 1. régió, mely meghaladja az EU-25-ök GDP-jének 75%-át a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés hatálya alá esik, és a 2006/597/EK sz. Bizottsági Határozatnak megfelelően átmeneti és egyedi alapon ( bevezető időszak) jogosult támogatásra. 11

12

3. Helyzetelemzés az erősségek és gyengék szempontjából, az elérésükhöz választott stratégia, előzetes értékelés 3.1. Általános helyzetelemzés, erősségek, gyengeségek 3.1.1. A földrajzi terület általános társadalmi-gazdasági háttere és jellemzői Fizikai jellemzők és a vidéki területek lehatárolása Magyarország területe 93.030 km 2, népessége tartós csökkenést mutatva 2005. január 1-én 10096 ezer fő, 2006 hasonló időpontjában pedig, 10077 ezer fő volt. A népesség létszáma 2000-2006 között 146 ezer fővel lett kevesebb. 2006-ban az átlagos népsűrűség 108,5 fő/km 2 volt. Magyarország éghajlata mérsékelt, és földrajzi fekvésének valamint elhanyagolható szintbeli különbségeinek köszönhetően mentes minden időjárási szélsőségtől. Az ország területének több, mint felét alföldek alkotják. A csapadékmennyiség a vízigény mérsékelt kielégítését teszi lehetővé. Az éves csapadékmennyiség 600-700 mm, melynek zöme a nyári hónapokban hullik le. A napsütéses órák száma viszonylag magas, 1900-2300 óra. Az ország topográfiai kitettség jellemzői nagyon kedveznek a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, és pozitív hatással vannak a termékek ízére, aromájára és különleges minőségére. Ezek a jellemzők kedvező körülményeket biztosítanak a mezőgazdaság számára. A vidéki térségek korábbi programokban is alkalmazott lehatárolási kritériumai szerint (kedvezőtlen demográfiai helyzet és korstruktúra, gazdasági- infrastrukturális elmaradottság) 2004-ban Magyarország területének 88%-a vidéki térségnek minősült, ahol a települések 96%-ához tartozóan a népesség 47%-a él. A korábbi vidékfejlesztési programok megvalósítása során nyert tapasztalatok alapján a lehatárolás javult. 2007-2013 között a 120 fő/km2 népsűrűséget meg nem haladó, vagy 10.000-nél kevesebb lakosú településeket tekintik vidéki területnek, kivéve a Budapest agglomerátum településeit, de beleértve a nem vidéki települések külterületeit, ha a teljes népesség több mint 2%-a él a külterületeken. Ez az ország településeinek 95%- át, területének 87%-át és a népesség 45%-át fedi le A vidéki térségek azt a sajátos térségtípust foglalják magukba, ahol alacsonyabb a népsűrűség, jellemző a mezőgazdasági tájhasználat, valamint általános a nem urbánus jellegű (falusi, kisvárosi, egyes régiókban pedig, a tanyás) településszerkezet. A vidéki térségek magukban foglalják azon jelentős lélekszámú, ezért nem jogosult települések külterületeit is, ahol a külterületek lakossága meghaladja a település lélekszámának 2%-át. Összesen 33 ilyen település van, a külterületi térségekben 71 ezer lakossal. A vidéki területek lehatárolása a III. intézkedéscsoport egyes intézkedései esetében, a specifikus célcsoportok, illetve intézkedések jellegzetességeinek megfelelően változik. 13

A helyzetelemzés kiinduló adatai és a kitűzött célok, valamint hatások megfelelnek a IV. intézkedéscsoport tágabb vidékitérség-fogalmának. Mind a Vidékfejlesztési Alap, mind pedig a Strukturális Alapok beavatkoznak a térségekben. Demográfiai helyzet A vidéki térségek demográfiai viszonyaira régiónként eltérő mértékben alacsony népszaporulat, és a népesség igen kedvezőtlen, elöregedést jelző korösszetétele jellemző. A fiatalabb korcsoportok csökkenő mérete és aránya és a várható élettartam - egyébként örvendetes növekedése - a szociális rendszerek finanszírozásában kiegyensúlyozatlanságot eredményezett. A nemek közti kiegyensúlyozatlanság szintén állandóvá válik, a 40-45 év alatti korcsoportban még a férfiak, az ennél idősebb korcsoportokban már a nők vannak többségben. Az utóbbi évtizedben egyre intenzívebb a vidéki területekről történő elvándorlás. Az önfenntartási lehetőségek hiányában a legtöbb ember feltehetően munkahely és egy jobb élet reményében távozik. Pozitív változás csak a közép- magyarországi, valamint a közép- és nyugat-dunántúli régiókban történt, az észak-magyarországi és az északalföldi régióban a legkedvezőtlenebb a vándorlási egyenleg. A jelenlegi tendenciák változatlansága esetén Magyarországon valamennyi régióban a népesség korösszetételének kedvezőtlen alakulására, az aktív korú népesség létszámának folyamatos csökkenésére és ezzel az inaktívak arányának növekedésére kell számítani. Gazdasági hajtóerők, termelékenység és növekedés A gazdasági teljesítményt jelző GDP (bruttó hazai termék) változásában a nemzetgazdasági ágak között jelentős különbség figyelhető meg. Az ipar és a szolgáltatási szektor gazdasági teljesítménye meghaladja a nemzetgazdaság átlagában mérhető növekedési ütemet, a mezőgazdaság GDP termelése viszont arányaiban és a változás irányát tekintve is elmarad attól. Ennek eredményeként a GDP növekedés ágazati szinten tükrözi a mezőgazdaság fokozatos elmozdulásával jellemzett gazdasági átszerveződést. Továbbá a fejlődés földrajzilag nem volt egyenletes, és elsősorban a dinamikus régiókra és régióközpontokra összpontosult. Ez az elsősorban mezőgazdaságon alapuló vidéki területek hátrányához vezetett. A vidéki területek gazdaságának szerkezetében jellegzetes különbség a nemzeti átlaghoz viszonyítva, hogy a mezőgazdaságnak, beleértve az erdészetet, vad- és halgazdaságokat jelentősen nagyobb az aránya. Bár a mezőgazdaságban működik a legkevesebb vállalkozás, ugyanakkor a mezőgazdaság ennél nagyobb súlyt képvisel a vidéki lakosság megélhetésében, sőt sok településen a megélhetés szinte egyetlen lehetőségének tekinthető. A mezőgazdasági tevékenység vidéki térségekben mérhető, érzékelhető gazdasági-társadalmi-szociális súlya jelentősebb, mint a bruttó hazai termékkel mérhető gazdasági teljesítménye. Itt a vállalkozás-sűrűség elmarad az országos átlagtól. A vidéki de különösen a hátrányos helyzetű térségekben magas a kényszervállalkozások aránya is, ami a szűk foglalkoztatási lehetőségekre utal. A vidéki térségek hátránya, rajzolódik ki a vidéki lakosság vállalkozási készsége, valamint a vidéki települések vállalkozás-, és tőke- vonzó képessége tekintetében is. A 14

szolgáltatások az országos adatokhoz képest mintegy 10 százalékponttal kisebb arányt képviselnek a vidéki térségekben. A mezőgazdaság szerepének csökkenésével tehát nem tartott lépést a tercier szektor térnyerése, ami jelentős jövedelmi és foglalkoztatási problémát okoz. A gazdasági szerkezet változása folytatódik a vidéki területeken, de lassan, a hagyományos termelési ágazatok ipar és mezőgazdaság megtartották fontosságukat, bár ez lassan csökken. A nem-mezőgazdasági tevékenységek terjedése a vidéki területeken viszonylag lassú. Munkaerőpiaci tendenciák A mezőgazdaság, mint fő foglalkoztatási forrás szerepvesztése minden régióban megfigyelhető. Minél kevesebb egy falu népessége, annál szűkebbek a helyi munkalehetőségek. Az 500-1000 lakosnál kisebb falvakban a szociális vagy családtámogatásra szoruló inaktív lakosok aránya gyakran több, mint a helyi lakosság 70%-a. Vannak viszont olyan területek, ahol a mezőgazdasági termelés a kedvező adottságok, a termelési hagyományok és a viszonylagos gazdasági előnyök miatt még napjainkban is jelentős. Mezőgazdasági szempontból ezek a területek a Dél-Alföldet, Dél-Dunántúlt és az Észak-Alföldet foglalják magukba, ahol a megyék általában a mérsékelt iparosodás nagyon eltérő mértékét mutatják. A gazdasági szempontból hátrányos helyzetű észak-magyarországi térségekben a kritikus foglalkoztatási helyzet és a munkahelyek hiánya miatt a mezőgazdasági termelésnek az önellátó jellege, illetve szociális szerepe is felértékelődik. Összességében a falvak kapcsolódása a mezőgazdasághoz háromszor vagy négyszer erősebb, mint a városi területeké. A népesség megélhetéséért a mezőgazdaságra támaszkodó részét két csoportra lehet osztani, melyek nagysága és összetétele jelentősen eltér. Az egyik csoportot a termeléshez lazábban, igen változatos céllal kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységet végző népesség alkotja. A másik sokkal kisebb csoportot az ágazat valódi munkavállalói alkotják, akik élethivatásszerűen foglalkoznak a mezőgazdasággal. A mezőgazdasághoz különböző céllal kötődő népesség aránya 1991-2005 között több mint a felére csökkent. Mezőgazdasági termeléssel 2003-ban a (15 éven felüli) népesség 15,7%-a (1,34 millió fő) foglalkozott, arányuk 1991-ben még 32,8% (2,7 millió fő) volt. A mezőgazdasági tevékenységet végző népesség 2000-2005 között jelentősen (1,98 millióról 1,34 millió főre), mintegy 32%-kal csökkent. A főhivatású mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya 2005 évi adatokat figyelembe véve az utóbbi évtizedben 9,0 %-ról 5,0 %-ra csökkent. A gazdasági szerkezetváltás egyik fő akadálya, hogy a gazdaság igényei és a képzés, szakképzés szerkezete nem esnek egybe. A vidéki térségekben, döntően az elvándorlás miatt kevés a prosperáló gazdasági ágakhoz szükséges végzettséggel, szaktudással rendelkező munkaerő. A vidéki térségekben lényegesen kevesebb az egyetemi és főiskolai végzettséggel, de még a középiskolai érettségivel rendelkező munkavállaló, és ennek megfelelően több a szakmunkás végzettségű vagy az általános iskolát végzett munkaerő. 15

Földhasználat és a földtulajdon szerkezete A mezőgazdasági termelés adottságai (földminőség, éghajlati és domborzati viszonyok) nemzetközi összehasonlításban is kedvezőek. A talaj termékenységétől függően az ország területének 89%-a, durván 9,3 millió hektár alkalmas különböző mezőgazdasági és erdészeti használatra. Ezért a megművelhető föld életvágóan fontos forrást képvisel az országban és így a termelés egyik alapvető tényezője. Az ország összes területének 2006-ben 62,5%-a mezőgazdasági hasznosítású, 48,5%-a szántó, 10,9%-a gyep, 3,1%-a pedig kert, szőlő, és gyümölcsös. Az ország területének 21,4 %-a (1,98 millió hektár) erdészeti hasznosítású, ebből a tényleges erdősültség 19,1% (2005 millió hektár). A földhasználat módjában, a művelési ágak szerkezetében 2000-2005. között lényeges változás nem történt. A mezőgazdaságra és erdészetre használt területek megoszlása jelentősen különbözik a régiókban. Az Északés Dél-Alföldön a legnagyobb arányú a mezőgazdasági területek aránya (22-23%), míg ez az arány csak 7% Közép Magyarországon. Az elmúlt tizenöt év legszembetűnőbb változása a privatizáció és kárpótlás eredményeként az, hogy a magántulajdonú mezőgazdasági földek aránya nagyobb lett (83%) 2005-re, míg az állami és szövetkezeti földtulajdonlás (és földhasználat) jelentősen csökkent. A földprivatizációt követően egy birtoktest átlagos mérete 2,3 hektár, amely ültetvény, vagy intenzív kertészet kivételével nem nyújt fedezetet egy család biztonságos megélhetéséhez. A magyarországi gazdasági-szociális változások után a mezőgazdaságban vannak nagyobb és kisméretű gazdaságok, azonban a középméretű gazdaságok száma és aránya elmarad a kívánatostól. A földbirtokos gazdaságok között a gazdasági szervezetek (több részvényessel rendelkező vállalkozások) tipikusan nagy mennyiségű földet birtokolnak, bár átlagos méretük csökkent 2000-2005 között, az egyszemélyes gazdaságok pedig általában kisebb, elaprózott és földrajzilag független földdarabokból állnak. 2005-ben a gazdasági szervezetek átlagos területe 486 hektár volt, ami 2000- hez képest 35%-os csökkenést jelent. Az egyes gazdaságok által használt mezőgazdasági földek átlagos területe több mint hétszeresére nőtt Magyarországon 1991 és 2005 között (0,5 hektárról 3,4 hektárra). Az ország összes gazdaságát véve alapul a mezőgazdasági földek átlagos mérete 8,6 hektár. Könnyen belátható, hogy az egyes gazdaságok nagy többsége kiegészítő bevételi forrásként szolgál, a földhasználat további koncentrálása szükséges a gazdaságilag kifizetődő termeléshez. A földszerkezet jellemző megjelenése a bipoláris gazdasági szerkezet. Az egyedi gazdaságok nagy többsége (93.4%)10 hektár alatti, és ezek adják a megművelt földek negyedét. A 10 hektár alatti gazdaságok csoportjában a gazdaságok többsége (70%) egy hektár alatti. A gazdasági szervezetek méret szerinti megoszlása (a gazdaságok számár véve figyelembe) kiegyensúlyozottabb, azonban a földhasználat aránya szélsőséges. Ebben az ágazatban a 100 hektár feletti gazdaságok használták az ebbe a csoportba tartozó földek 96,6%-át 2005-ben. A 100-300 hektár közötti és 300 hektár feletti nagy gazdaságok együttesen az összes terület 72,2%-át használják, míg mindössze a gazdaságok egy százalékát jelentik. 16

A földek megoszlása a gazdaságok mérete szerint, 2005 54,5% 10,1% 13,1% 7,6% 10 ha alatti 10-50 ha 50-100 ha 100-300 ha 300 ha felett 14,7% A gazdaság-szerkezet egyenlőtlen eloszlását a gazdasági szerkezet felmérésének gazdasági teljesítmény (EUME) szerinti felosztása is tükrözi. A gazdaságok többsége a 2 EUME alatti méretcsoportba tartozik, 9,5% mezőgazdasági földdel, a nagyméretű gazdaságok (40 EUME felett) viszont az összes gazdaság 0,6%-át jelentik, és a mezőgazdasági földek több mint felét (55,1%) használják. Az agrárvállalkozások 82,4%-a (mintegy 6000 cég) a 4 EUME-s küszöb felett található. A magánvállalkozások 6%-a (mintegy 43 000 cég) van a 4 EUME-s szint felett. Ez azt jelenti, hogy az összes birtok 6,6%-a van a 4 EUME-s szint felett, amely a teljes mezőgazdasági terület 84,6%-a. A növénytermesztésre specializálódott mezőgazdasági vállalkozások 83,8%-a a 4 EUME-s küszöb felett van, 41,2%-a a 40 EUME-s küszöböt is meghaladja. Az állattenyésztésre specializálódott mezőgazdasági vállalkozások 74%-a a 4 EUME-s küszöb felett van, míg a vegyes jellegű mezőgazdasági vállalkozások 89,6%-a haladja meg a 4 EUME-s küszöböt. A növénytermesztésre specializálódott magánbirtokok 13,2%-a a 4 EUME-s szint felett van. Az állattenyésztésre specializálódott magánbirtokok 2,2%-a a 4 EUME-s küszöb felett van. A vegyes gazdálkodási tevékenységet folytató magánbirtokok 2,9%- a van a 4 EUME-s szint felett. A birtokszerkezetről részletesebb adatok és információk az 1. függelékben találhatók. A gazdaság kulcságazatainak bevételtermelő képessége jelentős (mint fent, bipoláris) különbséget mutat minden gazdálkodási módszer esetében. A gazdasági szervezetek többsége minden ágazatban a gazdaságos méret felső határához közelebbi tartományban van. A növénytermesztő gazdaságok háromnegyede (74,8%) a középső (8-40 EUME) és nagy (40 EUME feletti) méretkategóriába tartozik. A tejtermelő és takarmány-fogyasztó fajok (sertés, baromfi) tenyésztésével foglalkozó gazdasági szervezetek nagy többsége (85-90%) szintén közepes vagy 17

nagyméretű. Az egyedi gazdaságok elaprózottságát és nagyobbrészt mérsékelt vivőképességét tükrözi a tény, hogy az ilyen gazdaságok 88,8%-ának gazdasági teljesítménye 2 EUME alatti, és egytizedük a kis kategóriába sorolható. Világosan látható, hogy majdnem minden állattartással foglalkozó egyéni gazdaság gazdasági teljesítménye 2 EUME alatt marad, tekintet nélkül az állatfajra. Az egyetlen kivétel a tejtermelés, ahol a szakosodott gazdaságok 57,1%-a 2-8 EUME között van. A szélsőségek ellenére a gazdaságok átszervezésére 2000-2005 között a nagyobb gazdaságok fokozatos előretörése volt jellemző. Az elaprózott földtulajdonlási szerkezet következményeként leginkább a magángazdaságokban nehéz versenyképes gazdaság-méretet elérni, a korszerű agrártechnológia alkalmazásának és a termelési kapacitás teljes kihasználásának lehetőségei szintén korlátozottak. Az egyedi gazdaságok száma 2000-2005 között folyamatosan csökkent, 26,2 százalékponttal, és a működő egyéni gazdaságok száma 706.891 volt 2005-ben. Az egyéni gazdaságok termelési célja szintén kissé megváltozott ez alatt az öt év alatt. 2000-2003 között a gazdaságok 60%-a kizárólag saját fogyasztásra termelt, míg ez a szám 9 százalékponttal csökkent 2005-re. Az elsősorban eladásra termelő gazdaságok aránya 8%-ról 16%-ra nőtt 2000-21005 között, míg a saját fogyasztáson felüli termékeket értékesítő gazdaságok száma csak kis mértékben nőtt meg, mindössze 1,5%-kal 2005-re. Magyarországon a mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban még mindig jelentős, a teljes gazdaságban való részesedésének csökkenése ellenére. Ez főként a vidéki életforma részeként is jelenlévő mezőgazdasági termelés átlagosnál jóval kedvezőbb adottságaira, a termelési hagyományokra, valamint az ágazat EU átlagot jóval meghaladó arányaira vezethető vissza (a mezőgazdasági hasznosítású terület aránya, a kedvező éghajlati viszonyok és a mezőgazdasági tevékenységet végzők száma miatt). Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági tevékenység nem ritkán a megélhetés szinte egyetlen forrásaként a kritikus gazdasági helyzetű térségekben is mindinkább felértékelődik. Ez a jelenség a vidék, és ezen belül a mezőgazdasági tevékenység eddig döntően termelésközpontú szerepét, jelentőségét alapvetően átértékeli, és multifunkcionális jellegét erősíti. A 2003. évi Gazdaságszerkezeti összeírás szerint mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó népességnek közel 45%-a vesz részt, különböző mértékben a piacon megjelenő mezőgazdasági termékek előállításában. A nagyobb csoport (750 ezer ember), a termelők 55,7%-a csak a saját szükségleteire termel. Az önellátáson felüli felesleget értékesítő termelők aránya 31,2%, a kifejezetten árutermeléssel a családi munkaerő 13,1%-a foglalkozik. A főként árutermeléssel foglalkozó családi munkaerő létszáma 177 ezer fő, akik mintegy 90 ezer gazdaságban tevékenykednek. A gazdasági szolgáltatást végző gazdaságok és a hozzájuk tartozó családi munkaerő aránya nem számottevő (0,1%). Pozitív irányú változás, hogy a főként árutermeléssel foglalkozó gazdaságok száma és munkaerő-lekötése növekedett, miközben a többi gazdaságcsoport adataiban visszaesés figyelhető meg. Az önellátásra termelő családi munkaerő, igen népes (750 ezer fős) csoportja lazán kötődik a mezőgazdasághoz, jelentős részük a vidéki életforma részeként, a termelés hagyományai, kiadást kímélő önellátás, kiegészítő jövedelemszerzés miatt foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A mezőgazdasági termelők jellemtőinek (gazdaság mérete, koreloszlás, mezőgazdasági képzettség) elemzései arra a következtetésre vezetnek, hogy a félig önellátó 18

gazdaságok száma melyek a támogatás eredményeként árutermelővé fejleszthetők 2400 gazdaságra tehető. 3.1.2. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az élelmiszerfeldolgozás teljesítménye Gazdasági súly és a fejlődés legfőbb tendenciái A nemzetközi tendenciákkal egyezően az agrárágazat nemzetgazdasági szerepe, teljesítményének számszerű aránya hazánkban is mérséklődik. Az ágazat hozzájárulása a bruttó nemzeti termékhez (GDP) és szerepe az exportban és a foglalkoztatásban csökkent 2000-2005 között. Az ágazat részesedése a bruttó nemzeti termékből (GDP) 4,6%-ról 3,7%-ra esett, a foglalkoztatásban (az élelmiszeripar kivételével) 6,6%-ról 5,0%-ra esett, és az export, beleértve az élelmiszeripart is 8,4%- ról 7,2%-ra esett. A mérsékelt és időleges növekedés egyetlen jelét a befektetések mezőgazdasági formája mutatta, ami 2,9%-ról 6,2%-ra nőtt 1995-2003 között, főképp a műszaki fejlődésnek és a gépészeti befektetésnek köszönhetően, de 2005-re 4,4%-ra esett. Azonban a befektetés időleges növekedése az ágazat elavult gazdaságokban nem vezetett jelentős javuláshoz a műszaki és gépesítési fejlettségi állapotában. A tartósan pozitív bár csökkenő export mérleg reményre ad okot. A Magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek fokozatosan növekvő mértékben vannak jelen az Európai Unió piacán. A mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek majdnem fele a régi EU tagállamok piacán jelenik meg. Kedvezőtlen, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok jelentik az export nagyobb részét (66,2%) csökkentve a hozzáadott érték növelésének lehetőségét. A mezőgazdaság szerepvesztése a foglalkoztatás fő forrásai között szembetűnőbb lett (káros hatás a vidékfejlesztésre és a vidéki népesség megtartására). A mezőgazdaságban foglalkoztatott emberek száma 2005-ben 194 ezer volt, ami az 1994-ben foglalkoztatott 327,6 ezer embernek csak 59,2%-a. 19

A mezőgazdasági ágazat részesedése a GDP-ből 25000 20000 billió HUF 15000 10000 v Bruttó hazai termék Bruttó Hazai Termék (GDP), (GDP), billió billió Ft Ft 5000 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 % A mezőgazdaság részesedése a(z) 2000 2001 2002 2003 2004 2005 exportból* beruházásokból foglalkoztatásból Megjegyzés: *az élelmiszeriparral együtt 20

Foglalkoztatás a mezőgazdaságban, az erdészetben és az élelmiszeriparban 450 munkavállalók száma (1000 fő) 400 350 300 250 200 150 100 50 M Agriculture Forestry Food industry Total 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Termelési szerkezet A mezőgazdasági bruttó termelési érték két fő ágazatcsoport közötti megoszlása a növénytermelés (ezen belül is a gabonatermelés) növekvő, egyre kedvezőtlenebb következményű fölényét mutatja. A növénytermelés bruttó kibocsátásból való részesedése 2005-ben 55% volt, míg az állattenyésztés tartósan csökkenő részaránya alig haladta meg a kibocsátás egyharmadát (36,6%). Magyarországon a szántóföldi növénytermelés aránytalan növekedése termőhelyi adottságokból, a szántóterület nemzetközi összehasonlításban is magas (48,5%) arányából, a hozamok ingadozó, de az utóbbi évek átlagában kiemelkedően magas alakulásából, valamint az állattenyésztés méretének elsősorban az abrakfogyasztó állatfajokat érintő jelentős csökkenéséből adódik. A magyar mezőgazdasági termelés átszervezése és a két fő ágazat kiegyensúlyozása elkerülhetetlen. Az átszervezés első fázisában lassú változás, az állattenyésztés szerepének mérsékelt növekedése várható, és a nem-mezőgazdasági tevékenységeket elsősorban a szolgáltatást nyújtó tevékenységek felé irányítják. A mezőgazdaság bruttó kibocsátása fő tevékenységek szerint Megnevezés Bruttó kibocsátás folyó áron (Mrd Ft) Bruttó kibocsátás megoszlása (%) 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Szántóföldi termesztés 619,5 683,1 683,8 700,8 967,9 835,8 48,5 46,2 46,2 49,5 58,4 55,0 Állattenyésztés 544,7 660,9 660,2 587,3 541,7 556,9 42,6 44,7 44,6 41,5 32,7 36,6 Nem 50,9 57,6 53,5 51,9 50,5 39,9 4,0 3,9 3,6 3,7 3,0 2,6 21

mezőgazdasági tevékenység Mezőgazdasági szolgáltatások 63,3 78,1 82,8 76,7 96,4 87,8 5,0 5,3 5,6 5,4 5,8 5,8 Teljes kibocsátás 1278,4 1479,7 1480,2 1416,8 1656,6 1520,3 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2005, KSH 2006 100, 0 A KAP bevezetésének hatásai Az EU-ba történt belépés óta a KAP-ból finanszírozott közvetlen támogatások évről évre fokozatosan nőnek, és 2013-ra elérik a régi tagállamok szintjét. Magyarország lehetőséget kapott, hogy nemzeti forrásokból kiegészítse az EU támogatást, így a támogatások szintje 2010-re kiegyenlítődik. A közvetlen EU-támogatás kifizetésére Magyarország egy területalapú rendszer bevezetése mellett döntött (SAPS, Single Area Payment Scheme, egységes, területalapú támogatás), és figyelembe véve a mezőgazdaság ágazati különbségeit, Magyarország külön eljárást alakított ki a tagállami forrásból való kipótlásra (top up). 2004 és 2006 közt Magyarország 318 milliárd forintot fizetett ki közvetlen EUtámogatások formájában, ebből 252 milliárdot a SAPS keretében, 66 milliárdot pedig piaci intervenciós támogatásként. A támogatás teljes összege (közvetlen EU-kifizetés, top up és egyéb tagállami támogatások) 756 milliárd forint volt, a birtokok jövedelme (adózás előtti nyeresége) ugyanebben az időszakban 370 milliárd forintra rúgott. Tehát a közvetlen EU-támogatások (SAPS és piaci) aránya az összes támogatás 42%-át, illetve a gazdaságok jövedelmének 86%-át tette ki. Körülbelül 210 ezer gazdaság részesült KAP-támogatásban. A KAP alkalmazásának kedvező és kedvezőtlen hatásai egyaránt észlelhetők ma már, ám még korai lenne következtetéseket levonni. A negatív hatások nagyrészt amiatt merülnek fel, mert a magyar termelőkben nem tudatosult még az a tény, hogy a verseny külföldön és belföldön is növekszik, és a külföldi versenytársak jobban szervezettek, elsősorban a termelői szervezeteiknek köszönhetően. Az észrevehető hatások a következők. A viszonylag nagyobb méretű és szervezettebb gazdaságok több támogatást kapnak, mint korábban, a termelésük növekedett, a jövedelmi helyzetük is javult. A nagyobb termelőgazdaságok komoly összegeket fordítanak a termelés modernizációjára. Kb. 10%-uk részesült vidékfejlesztési (modernizációs) támogatásban. A támogatásban nem részesülő, főleg részmunkaidős gazdaságok egyre komolyabb nehézségekkel kénytelenek szembenézni a piacon. A közvetlen támogatási intézkedések főként a növénytermelő, illetve a vegyes tevékenységet folytató gazdaságok helyzetét javították, az állattenyésztéssel (elsősorban sertéssel és baromfival) foglalkozó gazdaságok helyzetét nem. 22

A főbb ágazati egyenetlenségek miatt (az állattenyésztés takarmányigénye sokkal alacsonyabb, mint az előállított takarmány) nagy mennyiségű felesleges gabonát állítottak elő, amelyet sikeres intervenciós felvásárlással kompenzáltak. Megkezdődött a növénytermelés átszervezése (a nem élelmiszer célú és a nem takarmány célú termékek bővítése) és a termelés diverzifikálása (megújítható energia). A termelői szervezeteknek nyújtott támogatás nem hozott komoly javulást a komoly kétkezi munkát igénylő ágazatokban, ami különösen fontos a vidéki foglalkoztatási helyzet szempontjából (elsősorban: zöldség- és gyümölcstermelés, szőlőtermelés, borászat). A gazdálkodók érdeklődnek a környezettudatosabb termelés iránt, kevésbé terhelik a környezetet. A magyar termelőket váratlanul érte a verseny jelentős erősödése. Az unión belüli versenytársak szervezettebbek, mint a hazai gazdálkodók, jobb infrastruktúrával rendelkeznek, és gyakran olyan mellékterméket gyártanak, így jelentős részt uralnak a hazai piacból. Ennek eredményeképpen a fizetési mérleg a korábbi 1,5-1,6 milliárd euróról 1 milliárd euró alá csökkent. Magyarország időközben sertéshús-, gyümölcs- és tejtermék-importőrré vált. Növénytermesztés A növénytermelés szerkezete lényegében változatlan maradt az elmúlt tíz évben, míg részesedése a kibocsátásban jelentősen megnőtt. Hasonlóan az elmúlt évtizedekhez, a gabonanövények aránya a szántóföld szerkezeten belül jelentős, majdnem 70%. A 2004. és 2005. évi adatok a kalászos gabonák és kukorica esetében 2-3%-os vetésterület növekedést és kiugróan magas hozamot jeleznek (a búza termésátlaga 2003-2004 között megduplázódott, de 2005-ben is 1,7-szerese a 2003. évinek). Hasonló hozamnövekedés következett be a kukoricatermelésben is, a 2005. évi termésmennyiség a 2003. évinél 90,9%-kal volt magasabb. Ez a jelentős túltermelés piaci problémákat eredményezett, majd komoly tárolási gondokat. A szántóföldi gazdálkodásnövekvő kibocsátásának majdnem fele a gabonatermelés eredménye volt 2000-2005 között (47,8%). A gabonatermelés két vezető növénye közül a kukorica bruttó kibocsátása nőtt a búza rovására (26,5%-os részesedéssel 2005-ben). A termesztett gabona több mint felét itthon hasznosították (54%) 2005-ben, és az export aránya a teljes használathoz képest átlagosan 15% körüli. (A gabona aránya az exportban 15,3%, míg a napraforgóé 37,0%.) Vetésterület tekintetében a gabonafélék után a második legnagyobb csoport az ipari növények csoportja (cukorrépa, dohány, napraforgó repce), melyek a területek 18,7%-át foglalták el 2005-ben. Az ipari növények előretörése a lassan növekvő napraforgó termelésnek és a repce 1994-hez viszonyított jelentős területnövekedésének (2,5-szörös) köszönhető. 2005-ben az ipari növények bruttó kibocsátása (16,9%) 23

majdnem azonos az ültetési területük arányával. Az elmúlt fél évtizedben az ipari növények aránya a bruttó kibocsátásban kétszeresére nőtt (9,8%-ról 16,9%-ra). Napraforgó esetében a learatott termelés 55%-át itthon használják fel, 37%-ot exportálnak. Burgonya, cukorrépa, egyes zöldségek és szőlők esetében a hazai felhasználás a learatott termények több mint 90%-át teszi ki. Az állatok különösen azon fajok, melyek nagy mennyiségű takarmányt fogyasztanak száma jelentős csökkenésének köszönhetően a szükséges takarmányt kisebb területen is meg lehet termelni. 1994-ben takarmánynövényeket a megművelt földek 13,4%-án termesztettek, és arányuk 6%-ra esett vissza 2004-2005-re. A két legfontosabb szántóföldi takarmánynövény a lucerna (3,5%) és a siló kukorica (2,3%). A takarmány termelésre használt területek csökkenése nem változtatott a 4% körüli 2004-2005 közötti teljes kibocsátáson. A gabonanövények, ipari növények és takarmánynövények foglalják el a megművelhető földek jelentős részét (92,7% 2005-ben). A szántóföldi gazdálkodást egyszerűsített, majdnem teljesen automatizált termelési szerkezet jellemzi, mely leginkább tömegárut termel. Sem a tulajdoni viszonyok és gazdálkodási módszerek jelentős átszervezése, sem a kis gazdasági területen történő egyéni gazdálkodás növekedése nem tudta megváltoztatni ezt a jelenséget. A termelés és a földviszonyok és gazdálkodási méretek összehangolásának hiánya kedvezőtlen hatású volt. A tömegáruk nagyüzemi és automatizált termelését gabonák, kukorica, repce, napraforgó előnyben részesítik a gazdasági szervezetek és az egyéni gazdálkodók is, tekintet nélkül a fennálló körülményekre. A tőkehiánynak, a még használható nagy ültetvényező gépeknek, a szakmai tudás és a piacorientáltság hiányának köszönhetően egy előző termelési szerkezet maradt fenn. Mindazonáltal e tekintetben enyhe elmozdulás tapasztalható, az egyéni gazdaságok fokozatos növekedést mutatnak az úgynevezett háztáji termékek termelése terén. A kertészeti termények és gyümölcsök aránya a bruttó kibocsátásban 2000 és 2005 között minden évben csökkent. A kertészeti termékek a bruttó kibocsátás egyhatodát, míg a gyümölcsök csak egytizedét adják. A növénytermesztés Magyarországon az Észak- és Dél-Alföldre összpontosul. Ez a két terület együtt a kalászos gabona és olajos növények szántóföldi termelésének 40%- át adják, a Dél-Dunántúl a második ezen a téren. Állattenyésztés Az állatállomány mérete és tartása az 1990-es adatok 60-65%-ára csökkent. Az állatállomány csökkenése jelentős különbségeket mutat az egyes fajoknál. Az állatfajok közül a szarvasmarha állomány folyamatosan csökkent 1994 és 2005 között. Ez az esés riasztó, tekintetbe véve az állomány drasztikus csökkenését (42%) 1990-1994 között. 1994 óta a szarvasmarha állomány további 22,2%-kal csökkent. A sertésállomány jelentősen ingadozott 1994 és 2005 között, változó trendekkel, bár az elmúlt éveket egyértelmű csökkenés jellemezte. A nem egészen 4 milliós 24

sertésállomány 2005-ben 1994-hez viszonyítva 11,5%-os csökkenést jelent. Azonban a kocák száma ezen időszak alatt 33%-kal csökkent. Ezzel ellentétben a juhállomány 1994. óta jelentősen (48,4%-kal) gyarapodott. Ez által növekedett a kérődzők állományon belüli aránya, amely a mással nem hasznosítható gyepterületek kulturállapotának megőrzését teszi lehetővé. A tyúkfélék létszáma a kedvezőtlen értékesítés, az alacsony és ingadozó jövedelmezőség ellenére a kilencvenes évtizedben gyarapodott. Ez a tendencia 2004- ben megfordult, a tyúkfélék létszáma 1994-ről 2005-re 5%-kal, a tojóállományé pedig közel 12,3%-kal esett vissza. Az állatsűrűség a 100 ha mezőgazdasági területre jutó állatlétszám a szarvasmarha és a sertés esetében, 1994-2005 között csökkent. A mutató értéke csak a juh ágazatban növekedett. Az állattenyésztés aránya a bruttó mezőgazdasági kibocsátásban jelentős csökkenést mutat 2000-2005 között. Az ágazat méretének és teljesítményének mélypontja 2004-ben következett be, amikor részaránya nem érte el a 33%-ot sem. A helyzet az elmúlt évben valamelyest javult, az állattenyésztés aránya 36,6%-ot ért el, ami még mindig nagyon alacsony érték. Az állatállomány adja az állattenyésztés teljes bruttó kibocsátásának 66,7%-át. Az állatállomány kibocsátás terén a sertés (45,7%) és a baromfi (38,8%) aránya a legnagyobb. Az állati termékek között a legfontosabb a tejtermelés, melynek csaknem 70% a résesedése. A vágósertés, a vágóbaromfi és a vágómarha termelés főként a két alföldi régióban koncentrálódik, a vágómarha-termelésben jelentős szerepe van a nyugat-dunántúli régiónak is. A juhászat a két alföldi régió mellett Észak-Magyarországnak is jellemző ágazata. A tejhasznú szarvasmarhatartás szintén az alföldi és dunántúli régiókban jelentős, míg a tojástermelésben Közép-Dunántúl játszik kiemelkedő szerepet. Regionális jellemzők a mezőgazdaság szerepében A mezőgazdasági termelés térbeli fontosságát és különbözőségeit több tényező tükrözi (a bruttó hozzájárulás a hozzáadott értékhez, a fold elérhetősége, munkafelvétel és foglalkoztatási arány): Ezek a számok leginkább az ágazat gazdasági jelentőségének csökkenését jelzik, de ugyanakkor világosan megjelölik azokat a régiókat, ahol a mezőgazdasági tevékenységek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható, hanem igen jelentős. A mezőgazdaság bruttó hozzáadott értékének több mint 40%-át a két alföldi régió (Dél-Alföld 22,2% és Észak-Alföld 19,2% 2004-ben) állítja elő, ezt követi Dél-Dunántúl 13,7%-os részesedéssel, az ágazati teljesítmény fennmaradó hányada pedig, közel azonos arányban, a többi területi egység között oszlik meg. A fent említett régiók 2-2,5-szeresen meghaladják a mezőgazdaság átlagos hozzájárulását a bruttó hozzáadott értékhez. A befektetések aránya, valamint a bejegyzett mezőgazdasági vállalkozások száma a Dél- és Észak-Alföldi Régiókban a legmagasabb. Nagy különbségek vannak a teljes idejű mezőgazdasági dolgozók és a mezőgazdasági tevékenységekben aktív (15 év feletti) népesség arányában. Az említett három régióban a mezőgazdasági foglalkoztatás aránya 1,2-2-szer magasabb a nemzeti 25

átlagnál (5,0% 2005-ben), míg ez a szám más régiókban az átlag körüli (Közép- Magyarországon csak 1,3%). A mezőgazdasági termelésben résztvevő népesség aránya egy régióban nagyrészt a következő tényezőktől függ: a mezőgazdasági földek tulajdona, a régió mezőgazdasági jellemzői, termelési hagyományok és a nemzetgazdaság más ágazatainak munkafelvétele és munkáltatási részesedése. A mezőgazdasággal foglalkozó emberek száma szintén erősen függ a nemzetgazdaság más ágazataiból érkező munkanélküli és inaktív emberek számától és a munkanélküliségi problémák súlyosságától. Kétszeres különbség van a régiók között (kivéve a Közép-magyarországi régiót) a mezőgazdasággal foglalkozó népesség arányának tekintetében is. Az Észak- és Dél- Alföldön a legmagasabb azok aránya, akik foglalkoznak mezőgazdasággal (körülbelül 25-25%), ez a szám 20% a Dél-Dunántúlon. A mezőgazdasághoz különböző intenzitással kötődő népesség aránya néhány százalékponttal alacsonyabb, és közelebb van a nemzeti átlaghoz (15,9%). Ezek a régiónként változó arányok felhívják a figyelmet a mezőgazdasági termelés és tevékenységek differenciált fejlesztésének fontosságára, ami nagyszámú lehetőséget és esélyt feltételezve a tájmegőrző, környezettudatos gazdálkodástól az áruk versenyképes termeléséig terjedhet. A különböző településtípusok mezőgazdasági foglalkoztatásbeli eltérései szintén szembeötlőek. A népesség megélhetéséért a mezőgazdaságra támaszkodó részét két csoportra lehet osztani, melyek nagysága és összetétele jelentősen eltér. Az ágazat a foglalkoztatásban és önellátásban betöltött szerepe alapvetően más az ország egyes régióiban. A gyengébb mezőgazdasági jellemzőkkel bíró, de iparnak és szolgáltatásnak jobban megfelelő régiókban (Közép-Magyarország és Közép- és Nyugat-Dunántúl) a mezőgazdaság szerepének további csökkenése várható, míg az Alföldön és a Dél-Dunántúli régióban, ahol a mezőgazdasági hagyományok a nagyon is alkalmas adottságokkal együtt vannak jelen, a mezőgazdasági tevékenység fontos gazdasági tényező marad, különösen a kisebb településeken. A gazdasági szempontból hátrányos helyzetű észak-magyarországi térségekben a kritikus foglalkoztatási helyzet és a munkahelyek hiánya miatt a mezőgazdasági termelésnek az önellátó jellege, illetve szociális szerepe is felértékelődik. A termelési struktúra egyensúlytalanságának mérséklése A gabona túltermelés fokozatos levezetésének lehetőségei az alábbiak: A gabonafélék túltermelése által okozott piaci feszültségek enyhítése érdekében a szerkezet-átalakítást ötféle módon lehet elősegíteni: A bioenergia előállítása két irányból jelenthet megoldást a túltermelésre. A termelés oldaláról a gyorsan növekvő fajták ültetése csökkenti a gabonatermeléshez használt földterületet, míg a piac oldaláról a gabonafélék bioetanol gyártására való felhasználása csökkenti a megtermelt többletet. Az állattenyésztésben eszközölt befektetések is csökkentik a gabonák termelési többletét, mivel azokat az állatok takarmányozására használják fel. Ez számottevően növeli a hozzáadott érték megteremtését a termékláncban. 26