Ha szeretné meghallgatni az éjféli harangszót, kattintson ide: http://kilitiek.hu/ujevi_harang.php Kilitin járt a Mikulás Lucanap és advent az óvodában A kilitiek Lujzi nénije Kilitiek hőstette a jeges Balatonon Fotó: Herczegné Csomai Lívia II. Évfolyam, 1.szám, 2011. Február Kiliti Évszakok
Impresszum Kiliti Évszakok megjelenik évente 4 alkalommal Szerkeszti: Dudás Ádám Design: Szigony Design and Computer Kft. Munkatársak: Dr. Dudás Károly Herczegné Csomai Lívia TARTALOM 2. Tartalom 3. Kilitin járt a Mikulás 4. Luca napi hagyomány 5. Luca nap és adventi készülődés az óvodában 7. Téli pillanatok 8. Pásztorjáték 10. Mozaikok a kiliti reformátusok életéből 12. Kiliti tevékeny és alkotó emberek - Fehér Istvánné Takács Kati - Horváth Gyuláné Szőke Erzsébet 15. A kilitiek Lujzi nénije 17. Balatonkilitiek hőstette a jeges Balatonon 20. Kilitiek tollából - Dóczi Imréné - Villányi Mária: Hol van Kiliti? - Dudás Károly: Hoci bácsi kiflije - Dudás Károly: Hegynek neki bukfenc - Kónya Sándorné: Régi karácsonyok - Gébel Vali: Rekviem egy szederfához 31. In Memoriam - Vass Lacira emlékezve Hirdetés: Dudás Ádám Tel.: 30/990-7815 marketing@szigony-design.hu A magazin elsősorban elektronikus formában jelenik meg, a www.kilitiek.hu weboldalon. A tartalom módosítása nélkül szabadon nyomtatható, vagy felhasználható. 6. 15. A lapunkban megjelent kép- és szöveganyagok bármilyen formában és médiában csak a Szigony Design and Computer Kft., vagy a jogtulajdonos írásos engedélyével hozhatók nyilvánosságra. www.szigony-design.hu 2. 23.
Kilitin járt a Mikulás Mikulásnak idén is nagyon sok a dolga. Tévedés arra gondolni, hogy az ő munkája az év egyetlen napjából ami ráadásul a neve napja is áll. Szegény öreg, nagyszakállú egész évben, éjt nappallá téve, szabadnapokat sem ismerve csak ajándékokat készített, csomagolt, és a jó gyerekek lakcímét kutatta, hogy amire elérkezik a várva-várt össznemzeti cipőpucolás estéje, mindenkihez eljusson. A kiliti gyerekek vagy talán a felnőttek? idén gondoltak egy merészet: a névnapja előtt két nappal meghívják a Mikulást a Somogyi József Általános Iskola impozáns tornacsarnokába, és rendhagyó módon a kedves öreg tiszteletére rendeznek egy névnapi műsort, és most az egyszer nem a Mikulástól várják az ajándékokat, hanem ezen a délutánon ők kedveskednek a kedves lappföldinek. Nagy készülődés előzte meg a nem mindennapi műsort. A Kilitiért Egyesület - Nagyné Ili és Ujvári István csapata részéről - Herczegné Csomai Lívia tartotta kezében a felkészülés szálait, amelyhez a Balatonkiliti Somogyi József Általános Iskola és a Kiliti Pillangó Óvoda pedagógusai, dolgozói hathatós segítsége társult (Simkó Dorottya, Szalainé Meszlényi Erika, Vaskóné Csák Erika, Gorjanácz Lászlóné személyében). A SIOK Pillangó Óvoda Méhecske csoportja mesejátékkal kedveskedett Mikulásnak és a közönségnek, a Somogyi József Ált. Iskola elsősei pedig versekkel és dalokkal fokozták a hangulatot. A Siófoki Polgármesteri Hivatal munkatársa Kozma Ani Hó tündérnek öltözött és Manócskákkal, Tündérekkel valamint Ódor István öreg manóval és Szalainé Erika Manó anyóval együtt, egy remekbe szabott műsort mutattak be, a piros köpenyes Mikulásnak, és a nagyérdemű, nagy számban megjelent közönségnek. Bilák Karolina segítségével, dallal vártákés hívták - a Mikulást. Ilyen műsort Kilitin - még nem látott a jóságos Öreg, egy igazi MESEVILÁG ragadta magával nemcsak őt, de a felnőtteket és a gyerekeket is! A felállított színpadot, a díszleteket, valamint az előadás színvonalát sok nagyváros is megirigyelhetné. Az előadás befejeztével, amikor Télapó megköszönte a Kilitiek figyelmességét, került sorra a korábban a gyerekeknek kiírt rajzpályát elbírálása és az eredményhirdetés. Egészen komoly alkotások is születtek, büszkék voltunk iskolánk és óvodánk kicsiny művészeire. Ezek után változott át Télapó ünnepeltből, ismét a hivatását ismerő Mikulássá: kiosztotta mélységes puttonyából a ajándékokat, lelkes segítőivel, a kis Manókkal. A délután színvonalát emelte a Koneválné Takács Katalin és Fehérné Bakos Katalin kézimunkáiból összeállított bemutató, amelyek között nagyon szép adventot és karácsonyt idéző munkák is voltak. Nagy sikert aratott a horgolt Betlehem és több karácsonyi témájú Patchwork kép és terítő. A gyerekek szórakoztatását szolgálta a csarnokban felállított ingyenes légvár, valamint a terülj-terülj asztalkám, amelyről minden gyerek annyi narancsot és édességet vehetett el, amennyi a kezébe fért. Nagy sikere volt a gyerekek által készített mézes kalácsoknak, amit nagy odaadással díszítettek. A Kilitiért Egyesület tagjai pedig kemencében sült fahéjas almával, forralt borral, teával és zsíros kenyérrel kínálták a vendégeket. A csodásra sikerült műsort, a Brumi Bandi Band ünnepet váró, tisztán csengő ének és zeneszámai zárták. Kilitin járt a Mikulás. Szeretetet, békességet hozott... szeretetet látott, és tőlünk, mint ahogy nálunk szokás, szeretettel a szívében távozott. 3.
Luca napi hagyomány Kilitin - apáink korában Sajnos népszokásaink, népi játékaink lassan-lassan feledésbe merülnek. Annak idején, amikor még nem a TV és a számítógép volt az emberek szórakoztatásának legfontosabb eszköze, az emberek közösségi játékokkal, közös mulatságokkal, vígasságokkal szórakoztatták magukat és a falu lakóit. Ezek között az egyik érdekes esemény volt a Luca napi kotyolás. Ez a kedves népi ünnep, vagy inkább népi játék sajnos ma már lassacskán feledésbe merül. Milyen is volt valamikor hajdanán a Luca nap falunkban? Gróf Antal, a ma Siófokon élő, 85 éves egykori Kiliti lakós így emlékszik vissza. A szüleink korában eljártak Luca napján családokat köszönteni. Mi is eljártunk gyermekkorunkban. Sajnos ma már csak hallunk róla, hogy valamikor ilyen is volt. A Luca köszöntés úgy történik, hogy testvérek, vagy jó barátok 3-4 fő, együtt mennek házrólházra, mindegyiknél van egy furkósbot, amelyre egy darab lánc van felerősítve, és ahogy mondják a köszöntőverset, közben a bot végét ütemesen ütögetik a földhöz, ami kopog, de inkább zuhog, a lánc meg zörög. A köszöntő vers így szólt: Luca- Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szólnak a kakasok a góréba. Ha nem adnak diót, Elviszem a hízót! (Megint Luca-Luca strófa) Most egy jókívánság: Kentek lányának akkora csöcse legyen, mint egy dori korsó. (Ismét a Luca-Luca strófa), majd egy vicces fenyegetés: Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát. Mindig adnak valamit, mert ha nem, akkor a népszokás szerint rosszkívánságot kell bekiabálni. A rosszkívánság pedig így szól: Egy kotlósa legyen, Az is tetves legyen! A csutak szalmából, meg ami a kezünkben volt, a lakás ajtótól a kisajtóig el kellett szórni egy kis részt. Így a szomszédok hallhatták, a korai járókelők pedig láthatták, hogy: na, ezek nem adtak a köszöntőknek semmit. Ma már sajnos a Luca köszöntést nem is lehetne megoldani, mert az utcai kisajtók kulcsra vannak zárva. A kerítés, vagy kapu tetején pedig tilos bemászni. Akkoriban meg dicsérendő volt. Persze más világ volt akkor, és más világ van most. Így hát ezt a hagyományt nem igen lehet átmenteni, megőrizni utódaink részére. Ennyivel is szegényebb lesz a kultúránk. Tóni bácsi visszaemlékezéséhez azonban kívánkozik egy megjegyzés, egy örömteli kie- 4. gészítés: Balatonkilitin a Luca napi népszokást a Balatonkiliti Pillangó Óvoda felébresztette Csipke Rózsika álmából, leporolta, és a kis kiliti ovisokkal ez év december 13-án a mi kis gyerekeinkkel, unokáinkkal az Asztalos utcai Óvodában bemutattak egy kotyolós jelenetet. Az apróságok, szívvel-lélekkel tanulták be szövegeiket, nagy örömmel öltöztek be a maskarákba. Mindez még időben, a huszonnegyedik órában történt, akkor, amikor még a régi idők tanúi, akik szívvel lélekkel átadják a hagyományok tűzének lángját, itt élnek köztünk.
Luca nap és adventi készülődés az óvodában A Karácsony-várás mindenkinek más élményt jelent. A készülődés meghittsége, a várakozás izgalma és végül Kis Jézus megszületése emeli a keresztény világ egyik legszebb ünnepévé az advent időszakát. Óvodánkban már évek óta a gyerekekkel együtt várjuk a Karácsonyt, mivel a hagyományőrzés szerves része az óvoda nevelési programjának. Az előkészületekhez tartozik, hogy a kicsik saját készítésű ajándékot visznek haza családjuknak. Ez lehet egy ragasztott kép, egy gipszből készült mécses-tartó, vagy saját készítésű gyertya, amit az óvónénik irányításával készítenek nagy örömmel a gyerekek. Az adventi időszakban van Luca napja, december 13. Ezen a napon kis poharakba Luca-búzát vetettünk. Régen így jósolták meg a következő évi várható termést. A somogyi legenda szerint Szent Luca nem akart férjhez menni, holott sok gazdag kérője akadt. Luca napja időjóslással, a tyúkok megvarázsolásával, kotyolásával kapcsolatos dologtiltó nap: a nőknek tilos volt fon- ni, varrni (mert bevarrják a tyúkok fenekét, nem lesznek jó tojósok). A Luca napi kotyolásra a fiúk láncos botokkal, fatuskóval, szalmával indultak kora hajnalban még sötétben. Tréfás rigmusokat kántáltak, annak reményében, hogy kapnak valamit (almát, diót, szalonnát, kolbászt, aprópénzt). Ahol kaptak valamit, ott sok jókívánságot mondtak, ahol nem, ott főleg átkozódtak, esetleg ellopták a kiskaput. Akadt olyan hely, ahol egymásra hordták a kiskapukat, s napközben válogathatta a falu népe a saját kiskapuját.(nagy szégyen volt, akinek reggelre hiányzott a kiskapuja). Óvodánkban sok-sok éve hagyománya van a Luca-napi népszokások felelevenítésének. Kora reggel a fiúk bundássapkát húznak, kis szőrmekabátba bújnak (bekecs), láncos botot, szalmát vesznek a kezükbe, a lányok fehér lepedőbe burkolóznak (fehérboszorkák), s elindulnak a szomszéd csoportokba kotyolni. Már az ajtón kívül rákezdik: Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty Majd hajnal lesz, majd megvirrad, majd reggel lesz, Szólnak a kakasok a góréba, Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, Megverem a Böskét. Ha nem adnak gyümölcsöt, Levágom az üstököt. Ha nem adnak kóbászt, Megverem a Jóskát Ha nem adnak almát, Elviszem a macskát Akkora szalonnája legyen a kendtek disznajának, Mint az ajtó, ajtó. A kendtek tikjainak annyi csibéje legyen, Mint égen a csillag, csillag. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty. Galagonya kettő, Nekem is van kettő. 5.
Ezek elmondása után mindegyik csoportban megkínálták őket aprósüteményekkel, gyümölcslével. Ezen a héten várt még ránk a mézeskalács-készítés is. A tésztát az óvónők gyúrták be, majd a gyermekekkel közösen szaggatták ki a karácsonyi figurákat. Díszítés után kisütöttük (szülői segítséggel), majd falatoztunk belőle. Mondanom sem kell, nincs a világon finomabb sütemény, mint amit a gyermekeink készítenek, így el is fogyott gyorsan. Elérkezett a közös karácsonyi ünneplés ideje is. A tornateremben a feldíszített fa alatt sok játék várta az apróságokat. Az ajándékok bontása előtt még egy nagyon kedves meglepetés műsort néztünk meg 6. együtt, amit a SÜNI csoport gyermekei adtak elő a Kis vakond karácsonya címmel. Délután ugyanezek a gyerekek a szüleiknek is bemutatták nagy szorgalommal tanult meséjüket és betlehemes műsorukat. Nekünk, felnőtteknek az is varázslatossá teszi a készülődés napjait, hogy látjuk a gyerekek tekintetében a csillogást, az őszinte örömöt és boldogságot. Micimackó csoport SIOK Pillangó Óvoda
Téli pillanatok 7.
Pásztorjáték Magyarország több tájegységén elterjedt népi szokás volt karácsony előestéjén (karácsony viliáján) a pásztorjáték. Egy-egy csoport fiú összeállt, és verses-tréfás játékkal vitte a hírt házról-házra a kis Jézus megszületéséről. Többnyire már délután útnak indultak és az előre megbeszélt házaknál várták őket. Néhol nem csak a család, hanem szomszédok, rokonok, barátok is összegyűltek, hogy megnézzék a fiatalok játékát, akiknek minden házhoz nem lett volna idejük elmenni. Nem véletlen az elnevezés. A pásztorjátékban a szereplők: - a nyájukat őrző betlehemi pásztorok, - a hírt hozó angyalok, - valamint a szent család, jelképesen. Az angyal szerepét játszók előre elkészített betlehemet vittek magukkal. Ez templomra, vagy istállóra hasonlító kis építmény volt, az oldalán persellyel, ide tehette a házigazda a szereplőknek szánt jutalmat. Sötétedés után a templomba mentek és ott is végigjátszották a szerepet. Területtől és kialakult szokásoktól függően vagy az esti harangszó után, vagy az éjféli mise előtt. Ezt a régi szokást felelevenítve készült 2010. decemberében egy kiliti gyermekcsapat arra a pásztorjátékra, amelyet a katolikus templomban adtak elő 24-én délután. Akik kedden és csütörtökön hűségesen jártak az esti misére, eleinte csodálkozva, később mosolyogva figyelték a gyerekek próbáját a mise előtti órában. Ezúttal fiúk és lányok is szerepeltek. Délután kettőkor kezdődött a műsor: a hittanra járó kisgyermekek verseket mondtak, a karácsony, az ünnepvárás, a tél örömei jelentek meg képzeletünkben a verssorok hallatán. Ezt követte a rendhagyó pásztorjáték. Most nem házról-házra járva értek el a gyerekek a templomba, hanem két másik helyszínen: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Idősek Otthonában, valamint a Fogyatékkal Élők Napközi Otthonában léptek fel, örömöt csempészve az ott élők életébe. A szövegről érdemes tudni, hogy az észak-keleti országrészből származik, az I. világháború után írta versbe szedve egy katonapap. Az angyalok többnyire énekelve mondják el Jézus születésének hírét, a pásztorok szövegében pedig megjelenik a hazaszeretet és az Istenbe vetett bizalom érzése. A műsort a hittanos gyermekek közös éneke zárta. Reméljük, hogy aki ott volt akkor és részese lehetett nézőként, vagy résztvevőként, olyan lelki ajándékkal távozott, amelyre szívesen gondol vissza. A verseket és a záróéneket tanította: Zsámbokiné Garamvölgyi Erika, hitoktató. A pásztorjátékot betanította: Takácsné Orosz Marianna, drámatanár. Szereplők: Pásztorok Öreg Angyalok 8. - Takács Attila Péter - Nagy Richárd - Varga Kristóf - Somogyi Dániel - Matatics Ágnes - Sallai Alexandra - Árvai Anna - Árvai Réka - Takács Örs
Az összes fotó megtekinthető: https://picasaweb.google.com/csanadihajnalka/dropbox# 9.
Mozaikok a kiliti reformátusok életéből - November 13-án egész napos ökumenikus gyülekezeti buszkiránduláson vehettek részt Kiliti hívei. Elsőként az ócsai, XIII. században épült (s a XVI. század végén reformátussá lett) román stílusú kereszthajós templomot tekintették meg. Ezt követően a pusztavacsi Ország Közepe Jeltornyot keresték fel, majd a lajosmizsei kun Pusztatemplom maradványaihoz tettek kiruccanást. Az ottani római katolikus és református templomok látnivalói után egy Pazar, Márton napi libaspecialitásokból készült estebéddel mulatatták az időt az Öreg Tanyacsárdában - November 14-én, a Tolerancia Nemzetközi Napjához közeli vasárnapon mint évek óta mindig - a reformátusok istentiszteletének aktív közreműködői voltak a kistérség fogyatékkal élő fiataljai, valamint egy felekezeti sokszínűségéről híres vendégkórus, a Hidasi Hangutánzók. - Adventi fények címmel került sor ez évben is az alkonyi Úrvárás ökumenikus alkalmaira - vendég igehirdetők szolgálatával. - December 5-én Miklós püspök ünnepének előestéjén zenés Mikulás-várással egybekötött gyermekpüspök-választás történt a református templomban évről-évre felelevenítve e régi szép hagyományt. Hittanosaink titkos szavazással maguk közül választották ki a legméltóbbat, akit az érkező Mikulás nagy kiváltságban részesített túl azon, hogy a püspöki székbe ülhetett, egy méretes virgáccsal végigsimogathatta katechumen-társait A krampuszok elűzésében a Siófoki Művészeti Iskola gordonka tanszakos diákjainak álltak helyt derekasan. - Decemberben két ízben is ünnepi hangversenyeknek szolgált helyszínéül városrészünk református temploma: a Siófoki Férfi Dalkör Egylet, valamint a kiliti székhelyű APPASSIONATO Művészeti Egyesület szervezésében. - Minden évben advent IV. vasárnapján kerül sor a református egyházközség hittanosai által előadott gyermekek karácsonyára, ahol a jelenlévők együtt készülhettek karácsony csodájára óvodás és iskoláskorú hittanosok, valamint ifjak és fogyatékkal élő fiatalok közreműködésével. Amint a gyülekezet idősebb hívei, úgy a gyermekek is átvehették az eklézsia karácsonyi ajándékcsomagjait. Ezt követte a hittanosok és szeretteik, valamint a gyülekezet pedagógusai által készített ajándéktárgyakból álló karácsonyi vásár - a templom udvarán. A komfortos hangulatot hivatott biztosítani a forralt bor és a zsíros kenyér - Nem csupán a karácsonyi ünnepkörben, hanem az egyházi liturgikus év minden jelesebb eseményében kivette részét és közöttünk szolgált a Balatonkiliti Református Egyházközség I. évfolyamos teológushallgatója, Balogh Dávid tiszteletes úr. Örömmel hallgathattuk szolgálatait; Isten áldja tanulmányaiban! 10.
11.
Kiliti tevékeny és alkotó emberek 12.
Fehér Istvánné Bakos Kati 1957 október18 án Siófokon születtem. Balatonkilitin, a Vadvirág u. 5. szám alatt lakom családommal. Férjem, fehér István, Siófok egyik pékségében dolgozik. Két felnőtt lányunk van: Mónika már férjhez ment, mi pedig kétszeres boldog nagyszülők lettünk, két kis unokánk a mi szemünk fénye. Kati lányunk velünk lakik. Jómag a m p o r tásként dolgozom. Gyerekkoromtól vonzott a kézimunka, mindig is érdekelt új, m á s o k a t i s gyönyörködtető tárgyak alkotása. Már kislány koromban szerettem horgolni, elvarázsolt a színes cérnák, és az abból horgolható formák, alakzatok világa. Egyúttal nagyon szeretem a virágokat is. Kedvenceim: a pipacs, búzavirág, margaréta és a tölcsérvirág. Horgolt alkotásaimban is ezek a virágok fordulnak elő gyakrabban. Ha egymás mellé raknám eddigi horgolásaimat, egy színes kert jelenne meg előttünk. Természetesen az elkészült műveknek csak egy része maradt nálam, mert többségüket elajándékoztam a lányaimnak, rokonaimnak és ismerőseimnek. Nyolc éve már, hogy hobbim és szenvedélyem lett a tárgyak horgolása, amely jócskán eltér a terítők, szalvéták horgolásától, ugyanis a tárgyak elkészítéséhez mivel azok térbeli alakzatok más, újabb ismeretekre van szükség. Ahhoz, hogy a tárgyak ilyen módon történő készítésébe belekezdjen valaki, feltétlen ismernie kell a hurkolás, horgolás alapfogásait, tehát előbb a horgolótű kisebb lapocskákat, majd terítőket, stb. hurkoljon, aztán, amikor már érezzük, hogy ez a folyamat megy és ami még nagyon fontos szenvedéllyé válik csak akkor próbálkozzunk, a bonyolultabb, térbeli figurák készítésével. Csipkéket továbbra is készítek, mert a csipkék sokféle mintája felüdíti az emberek lelkét. Olyan, mintha kicsit meseországban lennénk. Talán így jutottam el a mécses tartóktól, a karácsonyfadíszeken át a kis angyalkákig, amelyek az idei karácsonyra és ez nem lehet véletlen részei annak a Betlehemnek, amit valóra váltva régi álmomat elkészítettem, és templomunkban mindenki előtt látható lesz. Nincs az a szó, amellyel kifejezhetném azt az örömöt, amit éreztem egy-egy szereplő elkészítésekor. Hároméves kis unokámmal együtt puszilgattuk az angyalkákat, és kijöttek a könnyeim, amikor a Mária és Jézuska alakját meghorgoltam. Vannak terveim a jövőt illetően. Szeretném továbbfolytatni a megkezdett munkát, termékeimet egyre nagyobb körben kívánom bemutatni. Kilitin az elmúlt évben a Kilitiért Egyesület műsorai keretében három alkalommal kapott plénumot tevékenységem népszerűsítése. Szükségét érzem egy szakkör létrehozásának, ahol a hasonló érdeklődésű emberek tapasztalataikat meg tudnák osztani egymással. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy van rá igény. 13.
Horváth Gyuláné Szőke Erzsébet 1951-ben születtem Balatonkilitin. Gyermekkoromban az átlagosnál jobban rajzoltam, és festettem, de nem voltam kiemelkedő tehetség. Talán, ha képzőművészeti iskolába tudtam volna tanulni! A 60-as években rendes foglalkozást kellet tanulni, ezért a közgazdaság területe volt az, amit választottam a gimnázium után. A képzőművészet iránt csak felnőttként kezdtem el érdeklődni, amikor először eljutottam a Szépművészeti Múzeumba. Az ott látott festmények, szobrok mélyen megérintettek, és utána rögtön könyveket vásároltam. A könyvekből próbáltam meg néhány technikát elsajátítani, de számomra a vászon és az olajfesték maradt a kedvenc. Témáim változóak, a Balaton, a virág, az absztrakt egyaránt érdekel. A képeket saját lakásom díszítésére, valamint ajándékként készítem. Talán nyugdíjas éveimben több időt szentelhetek a festészetnek, amely reményeim szerint nemsokára eljön. 14.
Lujzi néni AKilitiek Lujzi nénije 1952-ben, özvegyasszonyként került falunkba hétéves kislányával, Irénkével. Szinte nincs olyan család, aki közvetlen vagy közvetve ne került volna kapcsolatba ezzel a kedves, csallóközi tájszólással beszélő asszonnyal. Sokunk számára ő volt az első ember, akivel életünk során találkoztunk: ő volt sok-sok éven át a bábaasszony. Fekete Alojzia 1926-ban született a ma Szlovákiához tartozó Naszvadon. 1947-ben, az akkori kegyetlen politikai döntés értelmében a többi magyarral együtt el kellett hagyni szülőföldjét, és az anyaországba költöztek. 1952 tavaszán került Balatonkilitire, ahol a falu elismert és megbecsült lakója lett. Kinevezték körzeti bábaasszonynak, ahogy akkoriban a szülésznőket nevezték. Hozzá tartozott Kiliti, Papkuta és Töreki. Abban az időben sok anya otthon a lakásán szülte meg gyermekét. Ahogy mondani szokták: amikor megérett a baba körme, eljön a szülés ideje - és lehetett akár éjszaka, nappal, hóvihar, szakadó eső a szülésznő fogta táskáját, rohant a kismamához, és együtt örültek, amikor felhangzott Kiliti legújabb polgárának sírása. Az utat gyalog tette meg, vagy biciklivel, néha lovas kocsival szállították a szülő anya házához, autóval csak azokban az esetekben, amikor Tiborcz doktor úr is vele tartott. Komplikáltabb esetekben kellett mentőt hívni a szüléshez. Ilyenkor ő maga is elkísérte a kismamát a kórházba, ami akkoriban legközelebb Székesfehérváron volt. Több anya és kisgyerek életét mentette meg a gyors döntéseivel, szakszerű beavatkozásával. 1952 szeptemberében történt, amikor egy fiatalasszonyhoz hívták, akihez azonnal mentőt hívott, mert az otthoni szülés során veszélybe került az anyuka és a kisbaba élete. A mentő nem tudott bemenni a szakadó eső miatt a felázott Rákóczi utcába, ezért az Új sorra a Vásártéri kereszthez lovas kocsival vitték ki a szülőfélben lévő anyát. Lujzi néni saját esőkabátját is a kismama fölé tartotta, nem törődve azzal, hogy ő bőrig ázik. - Nem számít, majd megszáradok a mentőben, - mondta, és amikor a mentős kijelentette, hogy őt nem vihetik el Székesfehérvárra, csak annyit mondott: - Azt szeretném én látni! és Lujzi néni három napig, a kisgyerek megszületéséig ott volt a kórházban. Tudta, hogy rá az úton nagy szükség van. Ha azon a szeptemberi napon nem kíséri el a mentősöket, a kisbaba nem marad életben és most nem lenne, aki ezt a visszaemlékezést leírná. Lujzi néni a Siófoki Szülőotthonban dolgozott, majd 1969-től 1983 ig a Siófoki Kórház szülészetén. Többször kapott elismerést, többek között 2001-ben Siófok Város Polgármestere oklevelét. A nyolcvanas években hat éven át Bírósági Ülnöki teendőket is ellátott. Egyszer elmesélt egy érdekes esetet. Válóperes tárgyaláson vett részt, és amint meglátta a két válni készülő fiatalt, azonnal rájött, hogy mindkettő 15.
gyerek születésénél ő segédkezett, szüleikkel ezt követően is jó kapcsolatban voltak. Így emlékezett vissza arra a keserű napra: - Nem tudtam visszatartani a könnyeimet és ott a teremben hajszálon múlott, hogy nem kezdtem el hangosan zokogni. Minden általam világra segített emberkét valamennyire a saját gyerekemnek is tekintettem. Nagyon fájt, hogy elváltak. Ez a nagyszerű asszony nem csak kiváló szülésznő, hanem példás családanya, nagymama is. 1953-ban kötött házasságot Ábrahám Józseffel, aki ettől az évtől 1973-ig körzeti megbízott rendőrként teljesített szolgálatot szintén Balatonkilitin. 1989ben hunyt el. Házasságukból 1955-ben ikerlányok születtek: Edit és Judit. Judit fodrász, Edit azonban 16. az édesanyja foglalkozását követve szülésznő lett, igaz később pályát módosított. Nagyobbik lánya Irénke - Németországba ment férjhez, Berlinben él. Nagy ünnep a családban, amikor egyszerre látogatja meg a három lány, az öt unoka és a négy dédunoka. Edit féltve őriz egy megsárgult lapokból álló, öreg füzetet, egy igazi kortörténeti dokumentumot, egy nagy kincset. Ebben a füzetben a Lujzi néni által világra segített gyerekek neve és születésük időpontja van feljegyezve. A mi lelki füzetünkben pedig örökre bejegyezve egy név: Ábrahám Józsefné, Lujzi néni, akinek egy kicsit gyermekei is vagyunk.
Balatonkilitiek hőstette a jeges Balatonon Egy régi újság megsárgult lapjai hevernek az asztalon. Fáradt papír, kifakult betűkkel, aztán egyszeriben a lomha irásjelek mintha megelevenednének, emberi sorsokat, emberek hősies cselekedetét tárják elénk a múltból, olyan emberekét, akik itt éltek, élnek köztünk. Az idősebbek még emlékeznek arra az 1962-es janár ötödikére, amikor a napi újságok megírták azt a nem mindennapi hőstettet, amelyet a Folyamszabályozó balatoni hajósai vittek véghez, a jeges tavon. Mónos Lajos és Sági Gyula neve ismerősen cseng a faluban. Ez a két embertár- saival - akkor, 1962 zord telén megmutatta a világnak, hogy az emberi teljesítőképesség határát szinte a végletekig lehet növelni. Mónos Lajos sajnos már nem él. Azt mondják, hogy az emberek, a mennybekerülésük után őrangyallá válnak, szeretteik védelmezőjévé. Lajos bácsi, pedig fentről vigyázza a jeges Balatonra kihajózó matrózokat is. Elevenítsük fel ezt a megható történetet, a korabeli Somogyi Hírlap hasábjairól. 17.
18.
19.
Kilitiek tollából 20.
Dóczi Imréné - Villányi Mária Hol van Kiliti? Óriási hópelyhek kavarognak, letelepednek a kertem kört formázó puszpángsövényére. Szép. Szeretem. Magam vágtam az ágacskáit a kiliti kertben, gyökereztettem, ültettem, nyesegettem évek hosszú során át. Kör? Soha nem gondoltam még így rá. Az önmagába visszatérő vonal. A kiindulás és a megérkezés. A kezdet és a vég. És köztük egy élet. Az egyre sűrűsödő hó függönyön át már ennek a sövénynek az őse, a régi-régi kiliti bokor áll előttem. Mi, kisgyerekek, remegve várjuk, hogy kirohanhassunk hozzá húsvét reggelén: jaj, mit hozott a nyuszi? A meglepetés öröme, Apa erős karja Anya vállán, fekete kendős, botra támaszkodó, hajlott hátú nagyanyám megértő mosolya... Sok évvel később már szülőként örülünk öcsémmel ugyanennél a bokornál a gyerekeink örömének. Képek, hangulatok, illatok, színek... Ott van Kiliti? Újabb idősík, sok évvel később, 90 kilométerrel távolabb: a puszpáng utódja alatt az én utódaim lesik boldogan az ő utódaik kacagását egy-egy megtalált hímes tojásnál. Itt van Kiliti? Fiaim örülnek, mint ahogy a mi szüleink is örültek akkor velünk, amikor a húsvéti délutánokon a falu apraja-nagyjával a Csőri-hegyen gurguláztunk. Vagy ugyanez a domb télen: hatalmas hó csaták, piros orrok, kékké fagyott kezek, száguldás szánkóval a dombról - és a nevetés a Sióig visszhangzik... Tágra nyílt szemekkel hallgatják az unokáim. Hol van Kiliti? Halkan csikordul a kaposvári temető kapuja - feketerigó füttye felel rá: hívójele a régi képnek: Rajzóra a kiliti temetőben. Tájábrázolás a dombtetőről: színek, formák, perspektíva... A tavaszi nap fé- nyében tombol az élet: madárcsicsergés, szikrázó mezők, a távolban felcsillanó Balaton tükre, a kékben úszó túlpart hegyei...de félig nyitva a ravatalozó ajtaja! Odasettenkedünk...Mozdulatlanul fekvő test,hideg, merev, élettelen... Meg kell érintenem! Az első találkozás a halállal. Ez is Kiliti? Nem is gondolok rá, mégis mindenhol ott van. Drogéria? Elsős kislányok lakkozzák körmüket az alsó iskola udvarán álló vén szilfa termésének nedvével... Buszcsikorgás? Béla nevetése, amint az utolsó pillanatban, lélekszakadva ugrok fel, hogy el ne késsek a gimiből... Kenyérbolt? A kiliti pékség semmihez sem hasonlítható illata, ahogy a kenyerek a fonott kosarakba kerülnek és a forró langalló fele már hazáig elfogy.. Lovas kocsi? Hencz Lajos bácsi ebédidőben kifogja a lovat Papkután, hogy kipróbálhassam a lovaglás örömét... Tornaterem? Végre kész az új tornaszoba! Az első tömegsporton eltörik a kezem... Görögdinnye? Versenyezve faljuk Magdival, könyökünkön folyik a leve... Hinta a játszótéren? Kiliti búcsú, ringlis, céllövölde.. Korcsolya? Az egész utca a tanácsház fekete-fehér TV-je előtt szorongva drukkol Almássy Zsuzsinak... Varjú? Ede bácsi módszerei, diaképei orosz órán. Talán ettől lettem nyelvtanár. Hosszan-hosszan sorolhatnám így, fél évszázad eltelte után is. Hol van Kiliti? Itt él bennünk. 21.
Dudás Károly Hoci bácsi kiflije Azt a friss, ropogós, forró kiflit nem tudom elfelejteni, amíg élek, de azt az embert se, akitől kaptam. Akkoriban a tél gyakran változtatta északi sarkká a kiliti tájat. Amerre a szem ellátott, mindent beborított a nyikorgó, vakítóan fehér hó. A falu lakói házaikba menekültek. A hosszú, téli estéket a falusiak igyekeztek kellemessé, emlékezetessé tenni. Gyakori volt a kukoricafosztás, a tollfosztás, és minden olyan tevékenység, ami közös asztalhoz ültette az embereket. Ilyenkor folyt a mesélés, régi történetek felidézése. Az utcára itt-ott kiszűrődött a 20-as és 40-es villanyégők, akkoriban hatalmas fényözönnek számító pislákolása. Volt már villany a faluban, de a falakra akasztott petróleumlámpákban még a kormos végű, eredeti lámpabél ázott a megsárgult üvegben. Aztán, amikor az utolsó mese is elhangzott, hamarosan kialudtak a sápadt fények a kis falusi házakban, és a jóemberek hazatértek. Másnap reggel felébredtek az udvarok, sorra jöttek a jelzések az állatoktól, és a dolgos parasztemberek tették a dolgukat az istállók, ólak környékén Az édesanyák pedig útba indították gyerekeiket az iskolába. Az első osztályt, 1959 telén az Alsó Iskolában jártam. Lakásunkról a legegyszerűbb útvonal a suliig, a mai Csalogány utcán át, vezetett, de a Tiszttartó közön át is meg lehetett közelíteni elég nagy kerülővel. Ezt a kerülő utat főleg tanítás után, hazafelé menet választottuk, mint azon az emlékezetes napon is. Amikor az utolsó óráról is kicsöngettek, az udvaron sorakoztunk és elindultunk haza. Ezúttal, néhányan az Újsoron és az Új telepen lakó gyerekek közül, a másik irányt választottuk. Az addig nekem ismeretlen világra, a falu központjára, a volt Nagy utcára voltam kíváncsi. Alig haladtunk pár métert, valakinek eszébe jutott, hogy hóembert kellene építeni. Gurítottuk a havat, ahogy a nagyobbaktól láttuk, de csak egy szabálytalan formát tudtunk összehengergetni. Csicseregtünk, mint a madarak, hógolyóztunk egy darabig, és folytattuk utunkat néhányan a Tiszttartóköz irányába. Ekkor már nagyon fázott a kezem, zsebre tenni nem tudtam, mert a hógolyózás közben hátitáskám szíja leszakadt és azt kénytelen voltam kézben cipelni, kötött kesztyűm meg úgy átázott, hogy semmit sem értem vele. Kis társaimnak először nem mertem beismerni, hogy fázik a kezem, talán attól tartottam, hogy kicsúfolnak, ballagtam hát mellettük aztán már csak mögöttük, egyre jobban lemaradva a többiektől. Odaérkeztem egy helyhez, az épületre, ha nem lett volna kitéve a felirat, akkor is rájöttem volna, hogy itt ezen a helyen sütik a kenyeret, mert az a semmi máshoz nem hasonlítható csodálatos illat, a friss kenyér illata itt, ezen a helyen emberivé varázsolta a kietlen téli tájat. A pékség előtt a kékké fagyott kezem már nagyon fájt és szégyen ide, szégyen oda, de eltörött a mécses. Ujjaim annyira meggémberedtek, hogy már táskám leszakadt szíját is csak kínnal tudtam megfogni, ezért azt letettem magam mellé a járda hótól letakarított részére és kabátom oldalzsebeibe tettem kezeimet. A fájdalom nem szűnt meg, és hangosan zokogtam. Nem vettem észre, hogy a pékség udvaráról kijött egy ismeretlen ember, mögötte egy, nálam egy-két évvel idősebb gyereklánnyal. - Mi a baj kisfiam?- kérdezte a bácsi, és én sírva, vacogva panaszkodtam el szenvedésemet. A bácsi bekísért a pékség egy helyiségébe és odaszólt a kislánynak: - Ilikém, hozz be légy szíves egy lavórban hideg vizet, meggyógyítjuk a kezét ennek a kisgyereknek. - Már hozom is, mondta a kislány,- és valóban a lavór víz máris ott volt egy hokedlin. -Vesd le a kabátodat,- mondta a bácsi, akinek ez idáig még a nevét se tudtam. - Nem tudom kigombolni,- válaszoltam, és mutattam elgémberedett ujjaimat. Levetették rólam a kabátot, és a bácsi belemártotta a kezeimet a hideg vízbe. Érdekes, hogy a víz hőmérsékletét nem éreztem, ezek szerint a kezem hidegebb volt a friss kúti víznél. Eltelt egy kis idő és a fájdalmam lassacskán megszűnt, a kesztyűm is megszáradt a kemence mellett. - Köszönöm szépen, hogy segítettek,- mondtam, és egy olyan érzéssel indultam utamra, mintha nem csak a kezem lett volna felmelegítve, hanem ebből a melegségből jutott jócskán a lelkem minden zugába is. Kiléptem az ajtón, már az utcán jártam, amikor a kislány utánam szaladt és két, frissen kisült, ropogós forró kiflit nyomott, még kissé pirosló kezembe. 22.