művészet ipar és kereskedelem AZ ORSZ. MAOY. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT F. ÉVI MÁJUS HÓ 6-ÁN TARTOTT FELOLVASTA NAGY SÁNDOR

művészet ipar és kereskedelem AZ ORSZ. MAOY. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT F. ÉVI MÁJUS HÓ 6-ÁN TARTOTT FELOLVASTA NAGY SÁNDOR KÖZGYŰLÉSÉN lyan váratlan kapcsolatok és viszonyok idejét éljük, hogy a csodálkozás és ámulat valósággal műveletlen indulatkitöréssé lettek. Korszerű és szándékolt a furfangosan keresett és leghihetetlenebb ellentétek egymás mellé állítása. A normális járatú logika haját tépve szaladgálhat, olyan összeállításokra akadhat lépten-nyomon. Talán éppen ez a hőmérője az idők hevének. Ebben a gyorsított égésben került egymás mellé művészet, ipar és kereskedelem. A többi között szinte törvényszerűen hat, hogy egymás mellé kerültek, pedig ha ismétlem őket, úgy hangzik, mint a piros-fehér-zöld, hogy szinte fölsziszszenek belé, olyan furcsa összeállításnak tűnik föl. Szerelem, ártatlanság és remény, ugyan mit keresnek ezek együtt? És mégis ott leng ezer ablakban és hány millió gyűrött sipkán. így a művészet, ipar és kereskedelem is. Szinte már úgy mondhatjuk, hogy kereskedelmi iparművészet. És még ezen se ijedünk meg, hanem sietünk hozzáalkalmazkodni. Pedig ne felejtsük, hogy nem is olyan régen volt sőt közöttünk is vannak, akik még emlékeznek erre az időre, amikor ilyen par excellence művészettel foglalkozó társaságban e három fogalmat együtt emlegetni olyan illemsértő bűncselekmény lett volna, amiért a legjobb esetben csak kidobták volna a vakmerőt. De még vissza se kell gondolnunk, egy sárga, közvetlen kocsin hamar azon a téren van az ember, ahova odahallatszik az állatkert őslármája, s itt egy soha el nem készülő műalkotás közelében van egy kórház, amiben még a félrebeszélő lázbetegeknek is tilos az előkelően hangzó grand art-on túl egyéb profán kifejezést a szájukra venni. Ágyastól kivetnék a városligeti tóba azt a szerencsétlent, aki ipart, kereskedelmet vagy morált káromolna a művészet mellé. Az ilyen makacs meggyőződésre vagy előítéletre, vagy még helyesebben : ítélethiányra, ugyancsak rácáfolt az idő. Azt a gőgös várurat, aki a látogatóba jött Gobelint a cselédszobába küldte, az üvegablakoknak ajtót mutatott, azt a kemény sors most kilakoltatta. És most örülhet, ha halálhörgés közt rámosolyog egy-egy ápolónőcske, akinek eszébe jutnak a zenélő kiállítási esték. A kiállítások művészetére ráesett az idők súlya, mert túlélte önmagát. Mint egy tönkrement nagy úr, aki a kereskedőjével hajdan csak IPAR ÉS lóhátról tárgyalt, be nem vallott őszinteség- KERESKEgel egy-egy kiállítás eredményét a bevételek DELEM szerint mérlegeli. Hova lett a tölgylevél erkölcsi értékel A grand art csúnya ellentmondásba került önönmagával ; pénzre váltotta az ideált, nem a kereskedelem, hanem a kufárok és üzérek kezébe került. Az idejét mult tekintélyt ő maga tépte széjjel, s a babérkoszorút csendes megadással levelenként bablevesbe főzheti, hogy értékéhez jusson. Ezért az összetorlódott ezer ellentét közül nincs más mód a kimenekülésre, mint hogy meg kell találnunk, meg kell értenünk az összetartozást és egységet. Nem kényszerű megalkuvást keresünk, hanem a dolgok törvényét és rendjét akarjuk megérteni. Nem keressük a rossznak és sötétnek a jogosultságát, nem kutatjuk a háború megnyugtató magyarázatát, mert azt úgy se találjuk meg. Hanem keressük és találjuk meg az összes ellentéteknek Istenben való egységét és harmóniáját. A legnagyobb ellentéteket az életben az egy anyától-apától lett vérbeli testvérek produkálják és úgy szertemennek a világba, mintha sohase látták volna egymást. A grand art összes irányai mint testvérek egymásra törtek. Legádázabb verekedésüket a kiállítások falain űzik. Ott szedik ki egymás színét és szemét. Lássuk, nem ölelkeznek-e majd össze a művészet, mesterség és a kereskedelem közös sátra alatt. A kor szelleme ezt a három ellentétesnek látszó fogalmat terelte össze. De a művészet sohase állt egyedül. Történelmi fejlődése folyamán olyan hányt-veteít kapcsolatokon ment át, mint Szép Helena. Már legkezdetlegesebb állapotában, amikor a vadművész a barlang falára karcolta a bölényt, már akkor kuruzsló földöntúliságnak tisztelték és magához karolta s önmagával eggyé tette a vallás azt, aki újra teremti az emberek és állatok képét. Vagy mit is mondok, nem lehetett az a teremtett fétis más, mint valami isten. Az meg, aki isteneket teremt, méltó, hogy a szentelt sátorban lakjék, ahova Baál benyelte szörnyű torkán az aranygyapjas kost, a szűzlányt, a fehér galambokat, prédájául a sátorlakóknak. Ez ősi frigyben élte ki a művészet legnagyobb hatalmát, köz- 177 MŰVÉSZET, Magyar Iparművészet. 1

xrq»,11: m n 'in 1 m m ruri xi MAGYÄRKIRP MŰVÉSZÉT, IPAR ÉS KERESKE- DELEM 178 A postabélyegek rajzaira hirdetett pályázat pályaművei : 1. Haranghy Jenőnek 300 kor. díjjal jutalmazott pályaműve. 2. Pethely Gyula és Irsal Albert 300 kor. díjjal jutalmazott pályaműve. 3. Haranghy Jenő rajza. vcllen a világfúvó Egynek templomában. Talán erre a múltjára gondolt a grand art, mikor oly gőgösen begombolkozott? A vallással való kapcsolatával legszebb kora, mikor varázsló mennybéliséggel úgy ábrázol, hogy kettős értelmet ad, vagyis megteremti a szimbólumokat. Kívül ember, állat, növény, virág, belül lelki tulajdonság, teljesen elvont fogalom, amelyet fejletlen ész még felfogni képek nélkül nem tud. Ilyen viszonylatban a művészet megint együtt él a vallással ennek mennybéli tiszteletében, tömjén- és mirrhafüstben, valami folytonos apoteózisszerű magaslatban lebeg. Még a legutolsó ilyen kapcsolatában, ha a német nazarenusiskolára és a preraffaelitákra gondolunk is, látjuk, megkülönböztetett tisztelettel adózunk a művészetnek az etikával való kapcsolatában. Itt úgy tűnik föl, mintha a legmagasabb etika és legmagasabb művészet egymással elválaszthatatlan egyet képeznének. E kapcsolatban a művész, aki a benső élet projektora, inkább ember, az isten embere, mintsem művész. És mivel a vallás, az etika magában viseli az önfeláldozást, a maga megsemmisítését, a legmagasztosabb eszmébe való átvetülést, ahogy Komjátynk írta : Elöntőm lelkemet a végtelenben Munkálni láthatatlan mint a szellem, Mely a vizek fölött lebeg. Hogy lakhassam minden parányban S élhessek örök tisztaságban, Magamtól mindent elvetek... azért nem gondolnám, hogy a gőgös grand art, akiről az előbb szóltunk, erre a korszakára gondolt volna az utóbbi időben. Ez a korszak akkora erőket köt le, annyi formát pazarol el, hogy hosszabb epokán át 3 Konkurrenz zur Erlangung von EntwUrfe zu Postmarken: 1. E. Haranghy. Ein 300 Kronenpreis. 2. J. Pethely und A. Irsai. Ein 300 Kronenpreis. 3. Entwurf des E. Haranghy. nem bírja ki, formailag megsemmisülne. Azért, hogy ismét formai erőkhöz jusson, új kapcsolatot keres. Egy különösen gyönyörű kapcsolatát mutatja a művészetnek a görög mitológia. Gondoljuk csak el, hogy ez a mithosz, amelyet éppen maga a művészet alkotott, amely minden egyes elvont fogalomnak talált egy istenvágy félistenformát, gondolják csak el, a grand art-nak nem juttatott olyan értelemben, ahogy várnók még csak egy negyedistenkét se. Mi úgye egy Apollóval, a költészettel, egy Athénével, a tudományokkal egyenrangú istent várnánk, mi grand art. S ehelyett, mintegy kettészakadva találjuk meg azt a művészetet, amelyet keresünk. Oh szegény grand artl Amikor a mithosz műalkotásról, bármilyen irányúról, bármilyen anyagúról, beszél, ha szép, azt mind Hephaistos, ez a sánta kovács készíti, ez a valódi mesterember, a legvalódibb, aki cseppet se hasonlít egy grand art művészhez* Ennek a lángtól barnult mesterembernek az izzadt üstökében van a komponáló erő, a nagy, erős markában meg a kivitelező erő, a megvalósító. Itt nincs művész, itt mester van a szó legteljesebb értelmében, mesterember. Igaz, hogy Apolló ikerhuga Artemis egy a mesterembert kiegészítő másik alakja a művésznek, amely formáról manap nem igen tudunk. Pedig a csak gyakorlatin produkáló mesterembernek ez a leglogikusabb kísérője. Az a formája az ipari nagyművészetnek, amely nem produkál, csak impressziókat gyűjt, felhajszolja a természet minden jelenségét, * Hiszen már a születése is fonák. Mikor Pallas Athéné kipattant anya nélkul Zeus fejéből, Hera határtalan féltékenységében addig erőlködött, míg világraszülte apa nélkül Hephaistost, de mert apátlan, azért lett önálló.

MŰVÉSZÉT, IPAR ÉS KERESKE- DELEM 1KSMRKIRP05 A postabélyegek rajzaira hirdetett pályázat pályaművei : 1. Rokkant jeligés rajz. 2. Kovács Erzsébet megvásárolt pályaműve. 5. Tóth Gyula megvásárol! pályaműve. vadászva járja az erdőket, berkeket, ez az igazi l'art pour l'art : vadászik benyomásokra, színi, mozgást, minden impressziót összegyűjt. Az impresszió-gyűjtés a művészetnek a természettel való kapcsolata, amely időszak előkészülés a produkálásra. Ez az Artemisszerű kapcsolata most is megvolt a művészetnek, de milyen formában! Sőt a grand art azt is akkreditálta, de annyira eltorzult a korszerűségben, hogy alig lehet ráismerni. Ez a benyomásgyüjtés ugyanis annyira egyéni és benső ügye minden művésznek, hogy nem igen bízza profán szemekre. Artemis szarvassá varázsolta és a saját kutyáival tépette össze a kíváncsi Akteont, aki rálesett. No a modern impresszionistákban, ha feltételezünk minden erényt, de már a szemérem, az hiányzott belőlük. Mert ők nemcsak hogy vadásztak, de egyúttal vadkereskedést is űztek. Mutat még a művészet története apróbb, rövidke liézonokat, futó ismeretségeket, időszaki barátkozásokat poézissel, tudományokkal, respektive a történelemmel is kacérkodott (lásd a Piloty-iskolát stb.), de mindezek nem tartós frigyei. Hiszen most látjuk karöltve sétálni a lövészárkok mögött zsurnalisztákkal és hadfiakkal is. De mind e kapcsolatok csak rövid időre szólnak és lényegtelenek. Amely kapcsolódások fejlődésében előrevitték és termékenyen hatottak rá, az csak az említett három : a morál, a mesterség és a természet. A mesterség teljesen födi azt a fogalmat, amelyet a magyar nyelv oly nagyszerűen fejez ki. A mester mestere munkájának. Ahol dolgozik az mű"-hely s ami kikerül kezemunkájából, azok művek. Nincs a föld hátán értékes anyag, aminek ne volna Konkurrenz zur Erlangung von Entwürfe zu Postmarken : 1. Motto: Rokkant". 2. E. Kovács: Angekauft. 3. J. Tóth : Angekauft. meg a mestere. Mily szép és fölemelő ez~a kultúrában! És minden elképzelhető szükséges és szükségtelen tárgyra a legkisebbtől a monumentálisig mindenre rátette mesterkezét a mesterség. Most még végzetes kárnak látszik, hogy amikor elérte a mesterség egy bizonyos tökélyét, hogy akkor a gyár, a tőkének ez a förtelmes pénzverő-pokla, belerontott. Elcsapta tisztes nevét, hogy ne emlékeztessen a hiányára s helyébe hozta ezt a szót, hogy ipar. Amilyen kifejező volt a mesterség, olyan semmitmondó ez. Utána is kerestem, honnét származik. De, sajnos, a nyelvtörténeti szótár még csak a Cs-nél tart. Budenz finn-ugor szótára pedig úgy tudja, hogy az eredeti tő ige : iparol. Belőle helytelenül névszónak véve az iparl-t, ebből került az iparlkod és iparkodik. Ettől nem lettem okosabb. Végtére is nem a szón múlik! Ugyan szebb volna : művészi mesterségek, mint iparművészet, dehát hagyján, ebben már benne vagyunk. És mintha ez a fogalom jobban kapcsolna a kereskedelemhez. Aki gyáriparos, talán onnét vette a nevét, hogy a kereskedelemmel való szoros kapcsolatában iparkodnék mind a kettőnek megfelelni: lenne mester is, de arra nem ér rá a kereskedés miatt, lenne kereskedő is, de azt meg a mesterségvágya nem engedi, így leit hát a kettő közt iparkodó iparos. No és a művészet a mi időnkben evvel az iparral talált kapcsolatot. Kényes téma ez most így kettesében is, de most még itt van a kereskedelem is harmadikul. Már a jó kereskedőre megint van egy istenem az Olimposzon. Hermes (a görög és nem a római Mercur, a bankok istene) ideálja, netovábbja, a legmagasabb tökélye annak, hogy milyen legyen a kereskedő. Már az a 179 í*

MŰVÉSZET, IPAR ÉS KERESKE- DELEM hely, ahol születik, egészen tipikus. Az édesanyja Maja, ez a lágy édesség volt, a földtartó Atlasznak, tehát a népnek, leánya. A barlangban, ahol lakott, minden gazdagság föl volt halmozva. Tele volt az fényes lriponokkal, vázákkal, blborszövetekkel és hófehér leplekkel, arany és ezüst tárgyak, ételtartók tele ambróziával és nektárral. Az ember egy gazdagon felszerelt műkereskedést lát, olvasva a történetét és azt hiszi, minden tárgyon rajt az ára. Ebbe a nekivaló milieu-be született bele Hermes. De csak alig volt ideje megszületni, annyi dolog várt reá. Nem is késett egy pillanatig se. Amint Maja lecsukta fáradt szemeit, már kimászott a bölcsőből s rohant az üzlet után. A barlang előtt egy teknősbéka iparolt valamerre. Te kellesz nekem, te színfoltos játékszer." Egy-kettőre kikészítette azt a varázsos hangszert, aminek a hangjától a vevő nem azt veszi meg, amire szüksége van, hanem amit el akarnak neki adni. Aztán leveleságakat köt a talpára, s hátrafelé ment, hogy utána ne mehessenek. Elhajtja aztán Apolló ökreit, de azoknak is megforgatja a csülkét. Vagyis az emberi tudás értékét azonnal beváltja anyagba. Ez a kereskedő. Minden kapun-ajtón benéz, fent és lent, istenek és kofák között. Minden hírt tud, minden családi titkot, minden pletykát. Ő az, aki minden dolog, tárgy és anyag hovatartozandóságának ismeretét a születésével hozza. Már egy meghatározott üzleti programmal születik. Tudja hogyan lehet az anyagokat odaterelni, ahol felhasználhatják. Ismeri az utakat, a lehetőségeket, ismeri a határzárak nyitját, ismeri az emberi gyengeségeket. íme, a művész rajzának a megfordítottja. A művész semmit se ismer, mindenen elbámészkodik, elörül, elcsodálkozik. Bent feledkeznék a bölcsőben egy kis gyertyafényért s a tengerparton elhunyorgatná az egész életét. Ennek a két ellentétnek a jövőben együttes szerepe van és kell hogy legyen. Most értem tehát ahhoz a kemény dióhoz, aminek a feltörésére kértem szót. Ez a mesedió Norinbergából került hozzám, az öreg Drosszelmayer küldte, úgy hívják latinul, hogy Krakatukdió. Norinbergában ugyanis egy vásáros embernek a diószsákjain átvágtatott egy teherautó, tele munícióval. Minden dió összetört, de ezen az egyen csak átzökkent a municiós autó. Nem is lehet ezt feltörni, ahogy Drosszelmayer írja, hanem csak egy olyan valaki haraphatja ketté, akinek a lábán még nem volt lábbeli és soha nem borotválkozott. Ha ez a különös valaki kettéharapta, akkor a belét neki adja az undokul förtelmes csúnyára átvarázsolt királykisasszonynak, akinek megbotlás nélkül hetet kell hátra lépni s aztán megint olyan tündérszép lesz, mint amilyen volt* így szól a mese a Krakatukdióról. A megfejtése kézenfekvő. A kereskedelem az a királykisasszony, akit az utolsó évek, évtizedek undokul eltorzítottak. E varázslatból a soha nem borotválkozott, mezítlábas morál szabadíthatja fel. Legalább hetet kell a kereskedelemnek visszalépni, mire megint olyan arca lesz, amilyennek a Memling-, Holbein-, Dürer-képekről ismerjük. Ide az etika és művészet vissza varázsolhatják. Nyilvánvaló tehát, hogy az a hármas összeállítás, aminek a jegyében a művészetnek egy szebb jövőt jósolhatunk : művészet, mesterség és kereskedelem, ez így kevés is, sok is. A negyedik faktor nélkül akár ne is mozduljon. Eddig ezt tapasztaltuk : a mesterségek a kereskedelemmel együtt gyáriparrá züllöttek. A művészet mind a kettőn lendített, de maga belepusztulna. A művészet a kereskedelemmel egy felborult mérleg lenne, egy olyan viszony, amely a büntetőtörvény előtt érne véget. Ha mi a jövőben a jövőt látni, nem egy felhigííott multat, hanem egy olyan életet, amelyben bizalommal és örömmel akarunk elhelyezkedni s az alkonyára ért grand art-tot új lendületre akarjuk hozni ; ha a hüvelygyártásban kifáradt, hogy ne mondjam megzüllött ipart újra mesterséggé óhajtjuk tenni ; ha végre a bögyét arannyal feliszívott, undokra elkuruzsolt kereskedelmet, Mercurt, megint Hermes vidám frisseségére akarjuk varázsolni, akkor a csontos kezű, soha nem borotvált, mezítlábas morál kérlelhetetlen igazságát be kell olyan szorosra kapcsolnunk, hogy e négyes összetételben a vezetés az övé legyen. Etika, művészet, mesterségek és kereskedelem : ez legyen az új paizson. Végezetül engedjék meg, hogy definiáljam a morált. A morál az, ami a legszubtilisabb gondolattól az utolsó karéj kenyérig mindenből hiányzik, de mivel ma ezt a hiányt mindnyájan érezzük, tehát teszünk róla, hogy legyen és lesz is! * Ha megbotlik, örök életére csúf diótörővé lesz, ama híres Nussknackerré. 180 Az O. M. Kir. Ipar- Vignette. Graphimüvészeti Iskola sehe Abteilung der grafikai osztályé- k. Kunstgewerbenak munkáiból. schule.

a díszítő művészet újabb irányáról IRTA FIEBER HENRIK III. MODERNSÉG ÉS TÖRTÉNETI SZELLEM z utolsó félszázad alatt ismét a konstruktív gondolkozás jutott diadalra és a modern művészet neve alatt lelkes barátokat és elkeseredett ellenségeket szerzeit magának. A XIX. század ötvenes éveitől fel a nyolcvanasokig a kimerült művészi szellem a régi stílusok felmelegített formáiból éldegélt. Siralmas tengődés volt ez, amely iskolás másolásokkal akarta pótolni az eredeti teremtő szellemet. Hogy mennyire nem jogosult irányzat volt, mutatja, hogy csak külsőségeken rágódott, mert hiszen szerkezeti, térkialakítási megoldásait ma már tűrhetetleneknek találjuk. Soha oly rossz lakásbeosztások lépcsőházak, udvarok, soha oly használhatatlan Iabirintos középületek, soha oly rossz világítású belsőségek nem teremtődtek, mint a XIX. század eklektikus iskolájában. A szerkezeti elemek merőben díszítő jelleget nyernek: oszlopok, amelyek semmit sem hordanak ; álboltozatok, amelyeknek nincs feszítőerejük; kupolák, amelyek alatt nincsenek belterek csak padlások ; tornyok, amelyekből nem szól sem harangszó, sem az őr intő szózata; márványok, amelyek olajfestékből vannak mázolva ; szobrok, amelyek gipszből öntettek ; cink szobrászati alkotások, amelyek követ mímelnek ; selymet, bőrt imitáló tapéták ; fafaragást hazudozó préselések. Se szeri, se száma a művészeti hazugságoknak, a talmi anyagoknak, de mindez makarti pazarlásban. Az eklektikus iskola ugyanis egészen félreismerte népének pszichológiáját, a művészi fejlődés törvényszerű irányát, tehát a Werdegangot. A déli népek dekoratív szelleme megengedheti magának ezt a salto mortalef, mert nála zsenialitásánál és vérmérsékleténél fogva salto vitale lesz, hogy az új stílust nem a szerkezetben keresi, hanem a dekoratív irányban. Az északi szellem előbb mindig szerkeszt; majd a díszítést is mindig a szerkezetből fejleszti ki, míg az alkalmazott díszek, a ráaggatott dekoráció már-már sután hatnak. Ehhez nincs meg a déliek finom választékossága. A modern művészet, mely a festészettől eltekintve, specifikusan germán művészet. Amerikából indul ki és Anglián keresztül, kis belga és francia látogatás után, Németországban telepszik meg; oda járnak az északi germán törzsek atyafiságos látogatásba, mi nemkülönben. Ez a beállítás természetesen hallatlan újdonságszámba megy, mert hiszen sokak szemében a modernség betegsége a szajnaparti Babilon fertőjében született. A modern építészetnek és iparművészetnek lényegében semmi köze a francia szellemhez. Ott mindvégig kitartottak a Lajosok stílusa mellett s az a kevés, amit belga befolyás alatt a bútor és ékszer terén stilizált virágindákból és meglehetősen naturalisztikus virágokból összeróttak, nem sok vizet zavart az általános művészeti ízlésben. Majdnem azt mondhatnók, hogy amit a Louvre Pavillon de Marsanja egy teremben magában foglal, egyúttal az egész modern kísérletezés összege és pedig szerencsétlen eredményű képe. A francia éppen nem tudott konstruktive gondolkozni, azért nem is teremthetett új stílust. Más a festészet és szobrászat, amely természeténei fogva máris dekoráció. Amerikában egészen új szükségletek támadtak és hiányzott minden művészeti mult, így tehát ősprimitív alapon indulhattak stíluskeresésre az anyag, eszköz és cél irányában. Meg is találták, de csak ős elemeit. Angliában figyelmessé lettek e törekvésekre, mert ott is hasonló kívánságok nyugtalanították a kedélyeket. Megelégelték a történelmi stílusok előkelő gazdagságát és töménytelen díszítését. Közben az angol társadalom is átalakult, törtető, lázasan dolgozó kereskedővilággá lett, amely nem ér rá rizsporos parókájára és csipkefodraira vigyázni, hanem kényelmes, erős munkát nem akadályozó ruhát, irodát, üzletet és otthont kívánt. Tehát kapóra jött az amerikánizmus, amit az angol öröklött szépségérzete művészivé tudott tenni. Ruskinék agitációja, bármennyire is középkorias zamatú, végeredményében mégis a modernség irányítója és tüzelője lett, mert ott kapcsolódott be a műtörténelemben, ahol leginkább megbecsülték az anyagot, tisztában voltak a céllal és polgári igényeknek szolgáltak az iparművészettel : a gótikába. Az asztalos erősen szemügyre vette, mi a bútor rendeltetése; tisztában volt vele, hogy mesterségének semmi köze az építészethez, tehát a bútorból kiküszöbölt minden építészeti elemet és szekrényeiben nem épített fából kőpalotát vagy homlokzatot, mint a reneszánsz és követői. Mesteremberi szerelme megsze- A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL 181

A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy. rette az anyagbeli szépséget s azért nem rárakott dísszel, hanem az anyagban levő szépségek kiemelésével igyekezett hatást elérni. Stílusa tehát mindenképpen szerkezeti és mondjuk síkművészet. A különböző anyagokat, ha díszítés kedvéért él velük, nem engedi önálló életre, hanem az alapanyag síkjába mélyeszti. Ezzel felette finom, előkelő, választékos művészetet teremt. Bár polgári művészet, mégsem a nyárspolgárság számára való, mert az szegényesnek fogja tartani. Innét van, hogy a vásáros bódék csillámos díszéhez szokott nyárspolgárok között annyi elkeseredett ellensége akadt, de meg azért is, mert az élelmes kufárok hamarosan rávetették magukat az új irányzatra és divatot csináltak belőle. A nagyközönség könnyen zavarba esett, mert tekintélyes esztétikusok bizonykodása ellenére átlag mindenütt csak siralmas, visszataszító pőreségre akadt. Ma már nyugodtan kimondhatjuk, hogy Budapesten alig épült tíz jó modern épület, ellenben az ordító ízléstelenség valóságos orgiákat ül utcáinkon. Lechner az egyetlen, aki művészi tehetségével sziklatömbként emelkedik ki a modernség áldatlan áradatából, de ő sem volt az a tehetség, aki végleges eredményekig tudott volna eljutni. Igaz magyar vér, aki inkább dekorál, mint szerkeszt, s azért új stílus alakítására nem termett. Munkáinak bámulói és kedvelői mindig csak a kiválasztásra képes szellemek között fognak akadni, akik tükördarabokban is meglátják a nagy zsenit. Szerencsésebbek voltunk a bútor és egyéb iparművészet terén, ahol igen sok maradandó becsű alkotásunk maradt meg. Maradt vagyis az egész törekvés már a múlté. És ezt elégült örömmel hirdetik az eklektikus iskola megmaradt tagjai. A változást természetesen saját javukra kijózanodásra magyarázzák, amely őket igazolta. Az emberiség végre is megelégelte a modern 182 hóbortot és visszatér a régi kipróbált stílu- sokhoz, mert hiszen elvégeztetett, hogy az ember már semmi új művészi formát nem teremthet, csak az ősök örökségén rágódhatik, tengődhet. Tekintélyes írók és művészeti katedrákon ülő mesterek szólnak imígyen. Csakhogy az a baj, hogy sem a műtörténelmet alapjában soha meg nem értették, sem filozófiai és pszichológiai nyomozások iránt nem volt érzékük, minthogy egész neveltetésünk és kapkodó gondolkodásunk főhibája, hogy bölcseleti fegyelmezeltségünk hiánya egyenesen égbekiáltó, Azért van a jelszavaknak oly népszerűségük. Az eddigi fejlődés és a műtörténelem pszichológiája szerint ennek a változásnak be kellett következnie. A konstruktív gondolkozás ideje lejárt, a dekoratív vágyak korszaka megérkezett. Sajnos, a nagyközönség értelmetlensége miatt a szerkezeti gondolkozás főtényezője, az építészet nem fejlődhetett ki kellően és nem összegeződhetett egységes stílussá. Hiába voltak a nagy építészeti tehetségek, midőn a maradiság szelleme béklyót kötött lábukra és bilincseket rakott kezükre. Nem csoda, alig-alig jutottak egy-egy megbízatáshoz. Az iparművészet jobban boldogult, mert kockázata nem oly nagy, a művész önmaga viselheti munkájának költségeit vagy hamarább talál vállalkozót, aki kis összeg befektetésével kísérli meg szerencséjét. Ott is volt kezdetben sok szertelenség, de a kísérletezés lehetősége csakhamar megtisztította a zavaros helyzetet s a modernség ádáz ellenségei is elismerik, hogy az iparművészet terén maradandó értékű alkotásokat hozott létre. Tehát nem az irányon, az új művészeti elveken, nem a modernek tehetségén múlott, hogy a modern művészet minden irányban nem érvényesítette képességeit, a konstruktív modernség több maradandó emlékét nem bírjuk. Bár Németország nem oly szegény ebben a tekintetben sem. Jelige: TUnde". Motto: Tünde".

'i n» u i» i 'a in ii ih u n m ii* m m i i» i ai m o i ii u o i i tili an»m > Most azonban, fuimus Troies. Ezt nem úgy értjük, mintha az utolsó idők modern törekvéseinek minden eredménye hitelét vesztette volna. Szó sincs róla. Kiváló elvei annyira vérré váltak, hogy ma már a régiségre esküvők is öntudatlanul belőle élnek és halálosan fertőzve vannak tőle. Nem utolsó komédia volna ezt a felemás reakciós világot részletesen leleplezni. De erre most nincs időnk. A leszerelés csak a végletekig menő konstruktív gondolkozást érinti. A virágot hintő új korszak itt van. Minden egyéb októl eltekintve a művészi érzés pszichológiája folytán a modernségben is erőre kapott volna a díszítő kedv. De vannak egyéb okok is, amelyek ezt a természetes fejlődési folyamatot elősegítik és erősítik. A modernségnek vezérei részben időelőtt kidőltek, részben az eklektikus iskola hivatalos nyomása alatt nem tudván érvényesülni, ifjabb erőket nem avathattak be irányzatukba. A mi építészeink például hivatalosan soha modern művészetről oktatást nem kaptak. Építészeti iskolánk görcsösen ragaszkodik a régi stílusok szolgai utánzásához; legfeljebb modern technikai vívmányokat ismer el, de stílusbeli újítástól idegesen berzenkedik. A kikerült ifjúság ösztönénél fogva kívánja a modernt, de kellő előkészület nélkül csak szertelenséget teremthet. így Budapest és az ország építészeti szörnyűségei miatt építészeti oktatásunk felelős. Voltak kripto-modern művészek is, akik jól fizető divatnak képzelték a modernséget s miután látták, hogy az dicsőséget ugyan nyújthat, de sarokpaloták tulajdonosaivá nem avat, hűtlenül elhagyták s most ismét kenetteljesen szónokolnak tradícióról, a nagy hagyományok megbecsüléséről, a fejlődés folyamatosságáról, míg valójában minden munkájuk : konvenció. Ezek is az ifjúság megrontói. A modernség erőteljesebb kifejlődését súlyosan akadályozta az utóbbi évek gazdasági depressziója. A modernség pár- Haranghy Jenőnek 300 kor. dfjjal Jutalmazott pályaműve. E. Haranghy. Ein 300 Kronenpreis. Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy. tolói ugyanis nem a multimilliomosok köréből kerülnek ki, akik részben neveltetésük és régi környezetük folytán érzéketlenek minden újabb szellemi megerőltetésre, részben parvenü allűrök miatt az őket környező művészettel nem palástolhatják el tegnapi eredetüket. A modernség hívei ritka kivétellel születési előítéletektől ment új erők, akik rendszerint szellemi kiválóságuk folytán emelkedtek fel s társadalom elitjévé, de nem vagyonok boldog birlalóivá. Ezek csak lelkesedésükkel, megértésükkel és kis tárcájukkal támogathatják a friss erőket. Pedig elsősorban ezek érezték meg leginkább az utóbbi évek pangását, tehát a modernségnek is kellett erőben veszítenie. Most pedig az ifjú- és férfikorabeli művészek a tűzvonalban küzdenek és esnek el a hazáért. Az itthon maradt korosabb művészek az eklektikus iskola hívei és maradványai, akik ma ellenkezés nélkül hirdethetik régi elveiket és zavartalanul érvényesíthetik mindenképpen már hitelvesztett művészetüket. Bizonyos, hogy ismét erőre fognak kapni és az ifjabb generáció kidőltével hosszú időre vezető tekintélyt fognak élvezni. A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB Ennek a mindenképpen ádáz háborúnak a művészetre szomorú következménye lesz : visszavetődik ismét a félszázad előtti áldatlan imitáló, eklektikus irányzatba. Máris erősen benne vagyunk. Az első jelenség, amit öntudatosan még nem vettek észre, de már erősen érvényesül, a barok-kornak szertelen imádása lesz. A dekoratív érzés mint hatalmas fenékhullám emeli a magasba és nemsokára el fog árasztani minden művészi teremtést. A múzeumokon és szakembereken máris érezhető. A hivatalos gyűjtemények vezetői eddig alig vetettek ügyet a barokkor emlékeire, nem is szólva a nagyközönségről, amely fagyos hidegséggel áll vele szembe. A műtörténészek irataiban még nem is oly régen a bárok mint szertelenség és ízlésbeli elfajulás szerepelt; ma a másik véglet felé 235 IRÁNYÁRÓL

A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET új ABB IRÁNYÁRÓL eveznek. Máris hallatszanak hangok, amelyek minden egyebet lebecsülnek, s az előbb istenített reneszánszban nem látnak egyebet, mint technikai és művészeti kísérletezést, fapogatódzást, amely a barokban virágzott ki, nyert tökéletes kifejlődést és befejezést. íme ismét szakemberi elfogultság és túlzás. De jönni fog, mert jönnie kell a pszichológia törvénye szerint a dekoratív érzés diadalmas előtörletésével. Sokan azzal magyarázzák e jelenséget, hogy a régibb korok minden emléke bizfos kezekben van, tehát nem gyűjthető ; a múzeumok emberei pedig gyűjtők is, nemcsak őrök; ambíciójuk a gyűjtemények gazdagítása. Van abban is valamelyes igazság, hogy a műtörténelem nagyjában már kimerítette a román, csúcsíves és reneszánsz világát; kissé rá is unt a félszázados munkára és új ingereket keres. Ám az igazi ok mégis a díszítő erő megérzése, amely maholnap divatot fog teremteni, népszerűséget és érdeklődést nyújt. Igen érdekes jelenség, hogy a modernség megingathatatlan hívei is mily előszeretettel visznek be lakásaikba egyes barok-rokokó műtárgyakat. Egyelőre még nem bútorokat, hanem csak képeket, tükröket, dísztárgyakat; s így míg mondjuk a talaj még modern konstruktív nyugalomban szunnyad a bútorok, szőnyegek között, a falakon új élet ingerkedik. A dekoratív szellem belopódzott a modern ízlésbe, s minthogy ez még nem nyújt elegendőt, régivel pótolják és elégítik ki a díszítő szomjúságot. Mindez kapóra jön az eklektikus iskola itfhonrekedf tagjainak. Diadalmas örömmel vezetik be a baroknak minden formaelemét. Nálunk a németeket majmolják, akik kezdetben a hazai népies barokban találtak igen érdekes tovafejleszfési anyagot, de az ifjabbak eltűntével egészen a gyűlölt francia és angol befolyás alá kerültek. Mert bármily erőteljes hangon is énekeljék kedves szövetségeseink : ich hasse England", az eklektikus művészek annál melegebben ölelik keblükre az angol és francia művészeti formákat. Soha Németországban, s így természetesen nálunk is, nem volt oly népszerűsége a Louis-stílusoknak, a Chippendale-, Adam-, Sheraton-bútoroknak, mint manapság. Hiábavaló a német festő-író Nissen ízléstelen és teljes tudatlan támadása a francia művészet ellen, Németország soha oly megalázó francia-angol szolgaságban nem nyögött, mint diadalmas harcainak napjaiban. Németország talán öszszes művészeit hadbíróság elé lehetne állítani franco-anglománia miatt. Nálunk az utóbbi évek építkezései és bútorpályázatai hasonszőrű szellemről tanúskodnak. S legyünk meggyőződve, hogy a háború után ez az áradat még erősödni fog. A fellángoló dekoratív érzés nem talál hazai és modern formagazdagságra, tehát a Magazine de Louvreba fog járni bevásárlásra. De nemcsak a nagyközönség, hanem a művészvilág is. Nálunk a veszedelem mind nagyobb, mert dekoratív természetű nép vagyunk. A szertelenség dudvái vígan fognak szárba szökni. 184 Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy.

183 184 185 Szemelvények a póstabélyegek rajzaira hirdetett pályázat pályaműveiből. Jeligék : 183. Ősmagyar. 184. Griff. 185. Ősmagyar. 186. Hada. 187. Limanova. 188. Attila. 189. Fekete Oszkár és Szege Sándor 300 koronás díjjal jutalmazott pályaműve. 190. Bendegúz. Konkurrenz zur Erlangung von Entwürfe zu Postmarken. 184. Wurde angekauft. 189. Erhielt einen Preis von 300 Kronen. 185 Magyar Iparművészei.

KAESZ GYULA 191 192. Pályázat festett fabútorokra. Kaesz Gyula 191 192. Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel.., Hálószobaberendezés részlete. 400 kor. díj. J. Kaesz: Teil einer Schlafzimmereinrichtung. Prämiiert mit 400 Kronen.

193 194. Pályázat festett fabútorokra. Kaesz Gyula 193 194. Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel. Hálószobaberendezés reszlete. 400 kor. dlj J. Kaesz : Teil einer Schlafzimmereinrichtung. Prämiiert mit 400 Kronen. 187 2*

195 196. Pályázat festett fabútorokra. Kocsis Tivadar Ebédlőberendezés részlete. 400 kor. díj. 195 196. Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel. Th. Kocsis : Teil einer Speisezimmereinrichfung. Prämiiert mit 400 Kronen.

197 198. Pályázat festett fabútorokra. Ebédló'berendezés részlete. Kaesz Gyulának megvásárolt pályaműve. 197 198. Wettbewerb fur Entwürfe von bemalte Möbel. J. Kaesz : Teil einer Speisezimmereinrichtung.

TÓTH GYULA 200 190 Feslett bútorok rajzaira hirdetett pályázat. 199 2Ô0. Tóth Gyula : 400 koronás díjjal jutalmazott pályaművének két lapja. 199 200. J. Tóth : (Teil einer Speisezimmereinrichtung. Mit 400 Kronen prämiiert anlässlich des Wettbewerbes flir Entwürfe bemalter Zimmereinrichtungen.

AZ IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA TANÍTVÁNYAI- NAK MUNKÁI 202 201 202. Szemelvények az O. M. kir. Iparművészeti Iskola 201 202. Schülerarbeiten der Abteilung; für Innentanítványainak ezidei munkáiból. Lakásberendezési szak- dekoration der'königl. Kunstgewerbeschule in Budapest, osztály. Tanár : Györgyi Dénes. Prof.: D. Györgyi. 191

AZ IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA TEXTILOSZ- TÁLYÁNAK MUNKÁI 203 204 205 206 203 206. Szemelvények az 1 Iparművészeti Iskola textilosztályának munkáiból. Tanár : Mihalik Gyula. Kalaptanfolyam vezetője: Brett Sarolta. 203 206. Schülerarbeiten der Textilklasse der königl. Kunstgewerbeschule in Budapest. Prof. : J. Mihalik. Leiterin des Hutmacherkurses : Ch. Brett.

NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ÍRTA MARGITAY ERNŐ z Iparművészeti Múzeum üvegtetejű csarnokában a magyar nép művészetének kiállítása nyilt meg. Vitrinákban, állványokon és falakon a nemzet lelkének, játékos kedvének válogatott remekei, a művészi teremtőerő, fantázia és tudás finomvirágú alkotásai pompáznak, amelyekhez érdemes az elzarándoklás. Az Iparművészeti Társulat végtelenül gazdag gyűjteményének egyrésze kerül most a közönség szeme elé, hogy a szépség, a munka becsülete jogán felköltse lelkében az önmagunk iránt való köteles szeretetet, hogy megmutassa : mi minden kincs rejtőzik széles e hazában. Soha jobbkor nem jöhetett ez a kiállítás mint most, amikor vérözönön, megpróbáltatások tengerén keresztül óhajtjuk a magyarságunkat és féltő gonddal számláljuk eddig elhanyagolt, mégis meglévő értékeinket.... Népművészet... Ahogy előttünk van, tudjuk, hogy több, mint amit néprajzi kuriózumnak neveznek. Nemcsak múzeumokba való holtanyag, amelyek üvegkoporsóiból nincs feltámadás. Nem gyökerét vesztett, életeszakadt emlékek tömege, de a díszítőelemek kimeríthetetlen kincsesbányája, amely iparművészetünk nemzetivé tételénél, szakoktatásunk gazdagításánál eléggé meg sem becsülhető. A Társulat vezetősége ezt érezte, amikor a gyűjtést évekkel ezelőtt megindította, ezért vállalkozott a munkálkodásába szorosan nem illeszkedő feladatra. S az Iparművészeti Iskola népművészeti programjával karöltve, ezért bízta meg a növendékek egész seregét avval, hogy széjjelmenvén az országban, az ón, a toll, az ecset vonalával, színével megörökítsék a föld népének művészi munkásságát, elhozzák erdélyi és felvidéki fatemplomok, lábas, tornácos, üstökös házak, galambbúgos kapuk, hímes, színpompás kapuzábék, festett, faragott bútorok, használati eszközök képét, csillagos, buzogányos, virágos, [selyemlobogós kopjafák po- Postabélyegpályázat: Fekete gány ősökre emlékez-! zk * r é s.? á n d o '?. «.., i, kor. díjjal jutalmazott tető minden hangulatát, pályaműve. Azért vásárolt és vásároltatott velük tengersok szépséges holmit, mert tudta, hogy idők múlásán eltűnik egyszer nyomtalanul minden, s az egyetemes magyar kultúra szegényebb lesz egy hosszúhosszú, dicsőséges fejezettel. Hogy mennyire igaza volt a Társulatnak, elég, ha a vásárolni szándékozó amatőrök ajánlataira utalok, akik a beszerzési ár sokszorosát kínálják a gyűjtemény darabjaiért. Az pedig nem eladó. Egyrészük a Néprajzi, másrészük az Iparművészeti Múzeumba kerül, kisebb kollekciók mint eddig, ezután is iskolák tanítási anyagául osztódnak szét. Sok helyre elkerülnek, hogy a jövő nemzedék szívébe lopják a magyar szépségért való rajongást, hogy magyar munkára sarkalják őket... íme, a csendes, zajtalan, hatásában fel sem mérhető, a magunk művelődéséért folytatott értékes munka. M AGYKIRP 0 STA A kiállítás rendezésénél úgy látszik az volt az elv, hogy a közönség figyelme ne fáradjon el a tárgyak özöne közepette, hanem a legtökéletesebb művészi termés választott példányain gyönyörködjék a vonal, a szín, a kompozíció mesteri voltában. Gyűjtemények bemutatásánál ez az egyedüli helyes eljárás. Az emberi agy felvevőképessége nem végtelen, s a túlzsúfoltság nyomán beálló szellemi kimerültség semmivé teszi az óhajtott célt: az okulást, tanulást, művészi élvezetet. Bebizonyítom, amit mondok. Ha egyetlen helyiségben raktárszerüen halmozódik össze bár tudományos szempontból teljesen kifogástalan, szigorú rendszerrel száz és száz textil, bőr, agyag, faművészeti alkotás, amelyek egymástól a formának csupán rejtettebb részletében, a színnek egyetlen árnyalatában, az ornamensnektaláncsak más elhelyezésében különböznek, elvész az egyedek kellő hangsúlya, szükséges jelentősége. Nincs annak semmi igaz oka, hogy tömegekkel imponáljunk akkor, amikor igazi művészetet nyujtunk, amikor mindenki csak a kvalitásra, az értékre kíváncsi. A rendezés erre is gondolt s megkönnyítette vele valamenynyiünk Konkurrenz zur Erlangung dolgát, von Entwürfe zu Briefmar- Ami ez Úton a SZeken. O. Fekete und A. Szege. Ein 300 Kronenpreis. munk elé kerül.a hozzá- NÉPMŰVÉ- SZETI KIÁLLÍTÁS A n n Magyar Iparművészet. 3

ii il h il il w il il it il ti m h h h I h > m mu > Ii» il a m n m n ^ n n m m m m m m fi NÉPMŰVÉ- SZETI KIÁLLÍTÁS Rokkant Jeligés pályamű. Motto : Rokkant". értőknek a díszítőművészet nyelvén elmondja a magyarság egész históriáját. Látjuk eleinket, akik lobogós kopjákkal a Sasszanidák szomszédságából, hosszú rajokban a Kaspi-tó környékének steppéin lovagolnak Etelköz felé. Látjuk a Bizánccal való érintkezést, a besenyőkkel való öldöklő tülekedést, a honfoglalás harcait, a rabszolgák végeszakadatlan seregét. Figyelhetjük német és velencés barátok munkásságát, sváb ritterek és asszonyaik házatáját, keleti kalmárok ponyvás kordéinak karavánját, a betelepülő kunokat, Anjouk nyomán hozzánk származó talián kereskedőket. Megérezzük az idegen, városi lakosság, a céhek, a reneszánsz csodás virágzásának, a török hódoltságnak hatását, Erdély aranykorát, a nyugati kultúra beszivárgását. A magyar barokot és Himfy korát. Megismerjük a robotos jobbágy szerszámait összetörető földesúr kezenyomáf, amelynek súlya elől egyetlen ablak megé, eresz alá menekül a misera plebs glebae adstricta, hogy minden idegen áramlás ellen lelkében, művészetében földimádónak és magyarnak maradva, a természet jelenségeit mondja el a tű, a rokka, az osztováta, a szekerce, faragókés, véső, a korong nyelvén. Egyetlen egy dologgal marad a kiállítás adósunk. Szerencsére nem mutatja a modern idők pusztításának hatását. Nincs rá szükség. A pusztulást ismerjük a háziiparrá idomított, úgynevezett népművészet" házalóbatyuiból....csipkék, hímzések, szőttesek, varrottasok, ólmos és faragott famunkák, cseréptálak, korsókkal tele szekrények előtt elnémul, mert el kell némuljon a kritika. Kiforrott művészet szól hozzánk, amelynek alig van esztétikusa. A kalotaszegi, torockói, egyéb erdélyi textilek : darázsolások, írott varrottasok, szálán varrottak szedeftesek, vagdalásosak és szőttesek, régi keleti fajanszokhoz hasonló csillogású, színhatású bokályok, tá- 194 nyérok, köcsögök, a somogy-buzsáki ingvállak, párnahéjak, dunántúli pásztorfaragások, Veszprém, Tolna, Baranya, az ormánság szövő-, varróművészete, a sárközi gabócák, bíborvégek, jegykendők, parittya-főkötők feketén fehér híméi, a Felvidék ingvállai, vállkendői, Nyitra, Pozsony, a bányavárosok selymes, bársonyos, aranyos, ezüstös főkötői, minden részről való magyarok ködmönei, szűrei, subái, fazekasmunkái, a Szepességnek falán kerek e világon legszebb csipkefátylai, templomi kendői, oltárterítő-szegélyei, hímzései s Mezőkövesd immár lehanyatlott, koldussá válott, régi pazar pompájú minden dicsősége... Elgondolnunk is ijesztő, hogy ami csak környékez bennünket, elpusztulhatott, eltűnhetett volna valahány. Hogy pedig a még található valódi értéket fel ne szívja a homok, a Társulat nem hagyhatja abban a gyűjtést. Nem térhet le arról az útról, amelyre a magyar művészet szeretete nevében lépett. Rengeteg feltáratlan terület van még az országban, ahol néprajzi tudósok mind jártak ugyan, de nem kutattak szépségek után művészek. S nekünk elsősorban a népnek művészetében megnyilvánuló lélek a fontos. Az etnografia szempontjaival szemben a népművészeti gyűjtésnek a különböző anyagokkal, az anyagok feldolgozásának határaival, a megmunkálás mikéntjével, a díszítőmotivumok, az ornamens kutatásával, a díszítés elhelyezésének kérdésével kell foglalkoznia. És foglalkoznia úgy kell, hogy amikor mentőmunkát végez és a magyar művészi oktatás céljaira gyűjteményeket állít össze, lehetővé tegye a nemzeti művészettel foglalkozó jövő generációnak a helyszínen való tanulást. Minden elméletnél, minden könyvnél többet ér ezen a téren a tapasztalás, a közvetlen szemlélet. A művésznövendékek egész serege foglalkozhatik szünidőben evvel a gyönyörű feladattal, legyen akár építész, akár festő, akár öfvös, szobrász vagy grafikus, hogy a textilekkel foglalkozókról és a keramikusokról ne is beszéljek. S itt utalnom kell az Iparművészeti Iskola ama növendékeinek munkáira, akik a Társulat és az Iskola megbízásából népművészeti gyűjtést végeztek. A sajtó osztatlan elismeréssel fogadta a szünidei munkák kiállítását s hangsúlyozottan kiemelte a gyűjtők tevékenységének fontosságát. Ebben a bevált irányban haladva gazdag tőkével ajándékozzuk meg a jövő magyar művészeit, amely sokkal többet ér, mintha nagy összegű ösztöndíjakkal külföldre küldjük őket. Határaink között magyarabbá, komolyabbá válik mindenki, mintha gyenge kritikával, ingadozó esztétikai érzékkel, fegyelmezetlen fogékonysággal idegen, meg nem értett kultúrának lesz a korán letört proletárja, legjobb esetben is lelketlen másolója.

T^S IT-^^ c^d c^m^j j caj A genius loci egyáltalán nem közhely, a faji, a nemzeti erő és lélek sem az. Az européerségről a szónak művészeti értelmében ugyanezt nem merném állítani. Az eljövendő békés, munkás korszakban minden nemzet annyit ér majd, amennyire át tudja szőni kultúrmunkáját fajiságával, nemzeti egyéniségével. Ez kisebb mértékben eddig is így volt. Emlékezzünk a nemzetközi kiállítások eredményeire. Minden sikerünk titka magyarságunkban, másoktól való erős különbözőségünkben rejlett. Utánzásra, ugyanegy úton való hátulkullogásra senkise kíváncsi... S ha odakint rövid időre magyarok tudtunk lenni, miért legyünk a házunk táján idegenek?... Ez a mostani kiállítás arra tanít meg mindenkit: tanítót, tanulót, mestert és tanítványt, közönséget egyaránt, hogy van miből alkotnunk, van hová fordulnunk díszítő elemekért. Hogy lehetünk bátran erősek és magyarok. Olyanok, mint annak a művészetnek névtelen megalkotói, akiknek csak a művészi Földes Imre megvásárolt pályaműve. E. Földes. Angekauft, szépségért őrzött munkásságát most mutatja be a Társulat.... Mert nálunk nem lehet úri művészet, parasztművészet. Művészet csak egy van: a nemzeti. Az pedig idebent ne legyen más csupán magyar... RÉGI PESTI EZÜST- TÁRGYAKRÓL RÉGI PESTI EZÜSTTÁRGYAKRÓL IRTA DR. KREMMER DEZSŐ szemünk láttára, szinte fogékony pillanatokban egész benső világunkhoz napról-napra dőlnek romba a régi Pest-Buda patinás, a multat, mint az efajta emléktárgyak, amikről tudjuk, hogy elődeink mindennapi éle- történeti levegőt tébe kapcsolódtak belé, azokat használták, lehelő ódon házai, keserű forgatták, mutogatták, szinte velük együtt megaláztatások, diadalmas éllek. Külön szuggesztív értéket nyernek ezek : forró napok, nagy hozzájuk, köréjük álmodjuk az embereket, a ^vívódások tanúi. Emitt lakószobát, azt az egész nagy hangulategységet, egy udvarház kapuzatának naivan elnagyolt kőszentje, amott bassoreliefmaradványok ami az emlékezések nyomán, a törté- neti távolság szelíden sápadt félhomályán át, omlanak a porzó tégla- énünkben kialakul. törmelék, vakolathulladék közé. Egy-egy érdekes házzal együtt tűnik el rendszerint vaérzéssel becsülték meg az ablakban álló vagy Amikor még benső, szinte ludatalatti meglami jellegzetes, odakapcsolódó hangulat is, almáriom szélére tett cserépvirágot, amikor a felső udvari szobák mélyén volt régi, kisvárosiasan intim berendezés, ócskaságukban artisztikus megoldásokról, formakeresésről, még nem beszéltek céltudatos lakásdíszítésről, is kedves bútorok, szobrocskák, porcellánok, hanem csak úgy ösztönösen díszítették az ezüstök. otthont, az igazi családi fészket, akkor a Amit meg lehet menteni, annak tekintélyes szelid vonalú üvegszekrénykék mögé bujtatott része jut múzeumaink s amatőrök gyűjteményeibe porcellánholmik, ezüstfélék, használati vagy és várják új életrekelésüket, amikor a díszezüstök elsősorban a család gyönyörű- késő utódok megilletődött lelkéből váltják ki ségére voltak. így jutott benső kapcsolatba az elborongó emlékezés kristályos érzéseit. a régiek napi életével azoknak valamennyi És lassanként gyűlnek, gyűlnek a régmúlt emléktárgya. idők fennmaradt ereklyetárgyai, porcellánok, Az elmúlt évszázad húszas és harmincas ezüstök, használati eszközök s fel-fellebbentik éveiből a látszólag új virágzásnak induló a Biedermeyer-kor, a nagy Palatínus kora, a pest-budai ötvösség néhány híres mesterének nemes Széchenyi kora fátyolát. Halkszavú egy-két darabját mutatjuk itt be. Az országos meséket mesélnek minekünk kisszerű, de meleg ragyogású régi budai meg pesti polgárpétery József mestert, kinek egy finomrajzú, hírű kassai öfvöscéh adta minekünk Szentéletről, a nagyanyáink meghitt, kicsi világáról. diszkréten mintázott teáskannája s egy gyertyatartója ismeretes. A jónevű Prandtner Semmisem hozza oly közel az emlékezésre és 19ö 5*

RÉGI PESTI EZÜST- TÁRGYAKRÓL GicrgI mester remekbe késztilt ezüstjei a negyvenes években különösen nagy kelendőségűek voltak. Prandtner szeretett klasszikus motívumokat is alkalmazni s még a régi, XVII. századbeli német, tiszta stílusú mintakönyvek nyomán dolgozott. A főúri körökben kedvelt GiergI mester pedig inkább a filigrán formákat alkalmazta s nem egy új ötletes megoldási módot vitt bele rajongásig szeretett művészetébe. Egyik legszebb munkája az itt bemutatott porcukorfartója, gazdag mívű, sodronyos levél- és virágdíszítésekkel halmozva. Böhm József mester háromlábú kis ezüstserpenyője végtelen sok finomságot lehelő peremdíszével emelkedik ki s a század elején uralkodó empire-ízlés jellegzetes modorát hirdeti. Ezeknek mestere a híres nevezetes Böhm József, kinek szél-utcai műhelyéből még sok szép ezüstmunka kerülhetett ki, de sajátságosjnódon alig bukkanunk gyűjteményeinkben az ő mesterjegyére. Az ötvösség virágzása nálunk a negyvenes évekkel szűnik meg. De ebből a korból is tudunk mutatni azért egy-két nemesebb stílusú ötvösmunkát, mint késői virágát a korhadó fának. Ilyen a GiergI mester alkotfa szelence, amely a pesti lóversenydíjak egyike volt, mint vésete is mutatja. Szegélye rózsamotívumokból stilizált peremdísszel van ékítve, oldalai ugyané motívumok változataival, mélyített vonalakkal. Aztán elcsöndesedett nálunk is minden. A negyvenes évek végén viharok száguldanak át a vén Európán. Országunk s a főváros méltó módon veszi ki részét a küzdelmekből s szenvedésekből egyaránt. S mikor elült a mi viharunk, a visszatérő írók, művészek érezték, hogy más, új világ forgatagába kerültek. Hát még a csöndes fényűzés szerény mesterei, az ötvösök! Magunk elé varázsoljuk azokat a kisméretű műhelyeket, melyek a régi Pest görbe utcasikátoraiban, rendszerint udvarok mélyén húzódtak meg, hihetetlenül elhagyatott környezetben. Talán csak az Arnót átölelő ponte vecchio ezüstboltocskái érik el ezeket méreteikkel. S itt, e homályos kis műhelyekben pattant ki igen sok nemes forma, díszítő vonal, mely hirdeti a magyar öfvösművesség formanyelvének gazdagságát, szinte kimeríthetetlen erejét. A krisztinavárosi öreg temető árnyas fái alatt tizenegy pestbudai ötvösmesfer alussza örök álmát. Szorgos kezeik fáradságos alkotásai széfszórva a világ négy táján. Ma gépek, prések helyettesítik e kezeket. S a gyárak búgását vájjon hallják-e odalenn, a tizenegy pest-budai öreg mesterek? 196 Az~0. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztályából. Tanár: Helbing Ferenc. Entwurf eines Schülers der Abteilung für Graphik der Königl. Kunstgewerbeschule Budapest.

wm MI, MI MI n IMN> MI INI,n I n I HÜI'H w m a c m a g ' w t f g i p g í j m a w t f f l i j j ' i i n m m. i i i,, n m m i u m i á, m n > HÁZIIPARI TELEPEK IRTA ÁCS LIPÓT z ország sok olyan helyén, ahol bizonyos háziipari tradicio volt, élelmes emberek, vállalatok háziipari telepeket létesítettek. Ha ezek műhelyébe bepillantunk, azt látjuk, hogy az ott folyó munkának majdnem kizárólagosan kereskedelmij szempontjai vannak. Főelv : minél^alacsonyabb árak mellett dolgoztatni, hogy a vállalkozó minél jobban meghízlalhassa zsebeit. Vájjon az ilyen feltételek mellett folyó munkába beleviheti-e a munkás azt a lelkes szeretetet, azt a bensőséges odaadást, amely a nemes művészet éltetője? Vájjon miben különbözik az előrajzolt minta után, megállapított színű fonállal dolgozó varróasszony munkája a testet-lelket ölő gyárimunkás munkájától? Azután ki adja a mintát, ki készíti ezt, ki választja a színeket? Talán hozzáér fő művészember? A forgalomban levő munkák megadják a választ e kérdésekre. Ha az egyes telepekről kikerülő munkákat közelebbről megvizsgáljuk, nem egyszer meglepetéssel látjuk, hogy a legmagyarabb vidéken levő háziipari műhelyből pl. felvidéki tót mintájú munka került ki, vagy a dunántúlról származó munka mezőkövesdi minta után készült stb. Az illető vidék fradicióitól annyira elütő vonalmenefek és folthafások, tehát teljesen idegen elemek leköthefik-e vájjon az őket meg nem érfő munkás lelkét? És ha a munkás a rajzot meg nem érti, a színt át nem érzi, lehet-e az a munka művészi? Ezek megállapítása után lássuk, miképp lehetne kereskedelmi szempont folytonos figyelembevétele mellett e kérdés művészi részét is jobban megoldani. Bocsánatot kérek hölgyeink lelkes és nemes gárdájától, de a tapasztalafok azt mutatják, hogy eddig egyetlen egy helyen sem sikerült a háziipar itt érintett feladatait megfelelően megoldaniok. Hiszen épp Kalotaszegen egy rendkívül lelkes, nemes érzésű hölgy valóságos apostoli munkával igyekezett e pusztulást megállítani. Hát Mezőkövesd szépséges dolgaiból nem hölgyek csinálták-e ezt a mai csiri-csári, szörnyű ízléstelenséget? De ma nem igen lehet kísérletezni, tétovázni. Azok a rendkívül fontos gazdasági és erkölcsi okok, amelyek e kérdéshez kapcsolódnak, céltudatos megoldást parancsolnak, határozott kézzel, tétovázás nélkül való segítést. A most dúló világrengés alatt szövetségeseink átvonuló csapatai megismerték országunk természeti és kulturális szépségeit. Érdeklődésük, figyelmük fel van ébresztve. Hogy pl. a háziipar szempontjából mit jelent ez az érdeklődés, a legkiálfóbban bizonyítják a már sok ezer koronára rúgó vásárlások és rendelések. Bizonyos, hogy ezt az érdeklődést elsősorban az a speciális nemzeti jelleg ébresztette fel, amely ez alkotások sajátsága. Nemzetgazdasági szempontból nagyon fonfos, hogy ezt az érdeklődést állandóan ébren tartsuk. Ez azonban csakis úgy lehetséges, ha a háziipar művészi továbbfejlesztését folyton felszínen tartjuk. Ez elsősorban állami feladat. Csak az állam vihet e kérdés ideális részének a megoldásába anyagi áldozatot. Az állam feladata, hogy minden olyan helyen, ahol népművészeti, háziipari tradíció még van, vagy pedig nyomai még feltalálhatók, az elemi iskola kézimunka- és rajztanítását ehhez alkalmaztassa. Össze kell gyűjteni az illető helyen még található régi mintákat s ezeket.kell a gyermekekkel utánoztafni. Ily módon megóvnók a tradíciót, a gyermekek lelkét megtelífenők szűkebb hazájuk művészetével és megismertetnők az ottani technikával. Mikor azután a kötelező iskola elvégzése után az ismétlőbe járnak, 12 15 éves korukban, a féli hónapokban a lehető legintenzívebb rajzi és háziipari munkát végezhetnék. Bizonyos, hogy ilyen vezetés mellett akadna a leányok közötf akárhány, aki a községben levő vagy létesítendő háziipari telepen a régi alkotások modorában igazán szép, művészi munkát végezne. A rajz és kézimunkának ilyen szempontból való vezetésére az ily irányú kiképzést nyert tanítónőket kellene alkalmazni. Ezek a tanítónők elláthatnák több községben is ezt a tanítást és esetleg kezelnék a háziipari telepeket is. Az egész szervezet vezetése pedig egy központból indulna ki, amely abszolút hozzáértéssel rendelkező egyénekkel a legszorgosabb felügyeletet gyakoroltatná. Az értékesítés kereskedelmi kérdés lévén, egyáltalán nem okoz gondof. Kalotaszeg sorsa egész háziiparunkkal közös, azért egy általános akciót kell megindítani. Hölgyeinknek marad a propagálás nemes munkája. HÁZIIPARI TELEPEK Csakis egy viszonylag fejlett művészet vállán emelkedő művészet lehet igazán magasrendű és nemes, Georg Hirth. 197