FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1 A közegészségügyi kutatások függetlenségét fenyegető veszélyek Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; környezet-egészségügy; kutatás; dohányzás; lobbi; ólomterhelés; szabályozás; egészségvédelem. A kutatások függetlenségét veszélyeztető tényezők A XX. században a foglalkozás- és környezet-egészségügy jelentős szerepet játszott a környezeti és foglalkozási eredetű ártalmakra visszavezethető betegségek elleni védekezésben, mind a megelőzés, mind a gyógyítás terén. Ám más tudományos területekhez hasonlóan a foglalkozás- és környezet-egészségügyi kutatások finanszírozásában is egyre nő a magánszektor szerepe, márpedig az ipar által támogatott kutatásokra nem mindig vonatkoznak az államilag finanszírozott kutatások irányelvei. Az ipar által szponzorált kutatásoknál visszatérően problémák merülnek fel etikai kérdésekben, a szellemi tulajdonra vonatkozóan és mindenekelőtt a függetlenség kérdésében, mivel az ipari támogatók és a tudományos kutatók céljai és eszközei sokszor eltérőek. Így a foglalkozás- és környezet-egészségügyi tudományos kutatások eredményeinek megbízhatóságát is egyre nagyobb nyomás fenyegeti egyes iparági lobbik, sőt néha még kormányzati szervek részéről is. Ez a nyomás nemcsak a megbetegedések megelőzésének lehetőségeit veszélyezteti, hanem a közegészségügy mint tudomány szavahihetőségét is aláássa. Az ipar által támogatott kutatások növekvő szerepe ezért a kétségtelen eredmények ellenére súlyos aggodalmakat is kelt. Szélsőséges esetben előfordulnak olyan intézmények is, amelyek kutatásait egy iparág kifejezetten azért támogatja, hogy szembehelyezkedjen a nyilvánvaló tudományos tényekkel. A másik veszély az lehet, ha a tudományos eredmények nyilvánosságra kerülését akadályozzák, vagy megpróbálják azokat hitelteleníteni.
Közismert Irving Selikoff esete, akinek az azbeszt veszélyeiről szóló publikációit évtizedeken át támadták, miközben az azbeszt okozta rákban milliók haltak meg. Végül ennek az anyagnak az alkalmazását az egész világon betiltották, de a késedelem óriási károkat okozott. Az anyagi érdekek és összefonódások alapvető problémát jelentenek a foglalkozás- és környezet-egészségügyi kutatásoknál, mivel árthatnak a kutatások tudományos hitelességének a kutatási eredmények késleltetése vagy visszatartása, illetve tartalmuk közvetett vagy közvetlen befolyásolása révén. Fontos ezért tisztázni azokat a fő kérdéseket, amelyek aláaknázhatják a kutatás megbízhatóságát, mindenekelőtt ismerni kell, hogy ki végzi és ki finanszírozza a kutatást, valamint a folyamat szereplői közötti érdekviszonyokat. Az alábbiakban példákon keresztül mutatjuk be az üzleti szféra és az iparági lobbik részéről jelentkező veszélyeket, kiemelten tárgyalva a dohányzás elleni küzdelem területét. A dohányzás és az egészség A rákban meghaltak egyharmadának betegsége a dohányzásra vezethető vissza. A dohányosok 50%-a valamilyen nikotinnal összefüggő betegségben veszíti el életét. Ezeknek az elhunytaknak a fele középkorú, tehát életük legalább 15 20 évvel megrövidült. A dohányzás gyors elterjedése sok fejlődő országban pusztító következményekkel fog járni, a becslések szerint 2030-ra a fejlődő országokban évente 7 millióan halnak majd meg a dohányzás miatt. A dohányipar évtizedek óta ismeri termékeinek az egészségre gyakorolt káros hatását, de el kívánja rejteni a nyilvánvaló tényt a fogyasztók elől, ezért következetesen és cinikusan elutasítja a tudományos kutatások eredményeit. Felelőtlenül és agresszív módon reklámozza termékeit a fiatal nők és a szegény rétegek körében, különösen a fejlődő országokban. Mindez az egészségre nézve súlyos következményekkel jár. Köztudomású, hogy az Egyesült Államokban a halálokok között a dohányzás vezet. Évente többen veszítik el életüket a dohányzás miatt, mint az AIDS, az alkohol, a kokain, a heroin, a gyilkosságok, az öngyilkosságok, az autóbalesetek és a tűzesetek miatt együttvéve. A dohányzás csökkentésére irányuló erőfeszítések ellenére, az Egyesült Államokban a lakosságnak még mindig több mint 20%-a dohányzik, és ez a részarány csak lassan csökken. Bár a dohányosok 70%-a le szeretne szokni, és ezzel 34% meg is próbálkozik, ez utóbbiaknak mindössze 10%-a nem szokott vissza egy éven belül a dohányzásra.
Ha a leszokás nem megy A dohányzás elleni küzdelem elkötelezett hívei az eddigi erőfeszítések mellett a cigaretta összetételének megváltoztatásával is szeretnék mérsékelni a nikotin okozta ártalmakat. Az USA Egészségügyi Kutatóintézete (Institute of Medicine) átfogó tanulmányt készített arról, hogyan lehetne visszaszorítani a dohányzás rovására írható ártalmakat, haláleseteket és megbetegedéseket anélkül, hogy teljesen le kellene mondani a dohány élvezetéről. Az Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association) viszont a cigaretta nikotintartalmának csökkentése mellett száll síkra, hogy emiatt kevesebben szokjanak rá a dohányzásra. A nikotin ártalmainak csökkentése nem új keletű gondolat, bár a legtöbb ilyen irányú korábbi erőfeszítés inkább csak kozmetikázta, mint javította a helyzetet. Az 50-es években bevezetett alacsony kátránytartalmú cigaretták biztonságosabb termék benyomását keltették, de valójában nem voltak sokkal veszélytelenebbek az eredeti változatnál. A kutatók azt javasolták, hogy legalább az ártalmas adalékanyagokat például a nikotinfüggőséget növelő acetaldehidet és piridint vonják ki a cigarettából. Emellett kivonható vagy csökkenthető néhány nagyobb rákkeltő anyagcsoport, mint például a nitrozaminok, az aldehidek, a többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH) és a nyomokban található nehézfémek. Ha kevesebb a mérgező anyag, az ártalmak is enyhébbek, bár jelenleg erre még nincs közvetlen tudományos bizonyíték. A szabályozás problémái Több kutató javasolta, hogy az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) a cigarettára is terjessze ki a megengedett expozíciós határérték előírását. A cigaretta ismert rákkeltő anyagokat tartalmaz. Ha ezek valahol máshol a környezetben hasonló mennyiségben előfordulnának, akkor azt a jelenleg érvényes EPA szabványok megsértésének tekintenék. Hiszen már egyetlen füstszűrő nélküli cigaretta formaldehid-, arzénés acetaldehid-tartalma is jelentősen túllépi ezeknek a vegyi anyagoknak az engedélyezett napi mennyiségét. A passzív dohányzás veszélyei is egyre ismertebbek: a dohányfüstös levegőben több mint 3800 különböző gáznemű és szilárd részecske található, ezek közül több, mint 50 rákkeltő és 100 mérgező vegyi anyag. A dohányfüstös levegőt szívó passzív dohányosok körében sokan kaptak tüdőrákot, valamint szív- és érrendszeri betegségeket.
Becslések szerint az Egyesült Államokban a dohányfüstös munkahelyi környezet miatt évente 2 3000 nemdohányzó hal meg szív- és érrendszeri betegségben. Az EU korábbi 15 országában 7,5 millióan, ezen belül Nagy-Britanniában 1,3 millióan dohányfüstös munkahelyen töltik munkaidejüknek legalább 75%-át. Sokan közülük a vendéglátásban dolgoznak, amelynek egyes üzemeiben bárokban, kocsmákban, éttermekben, szállodákban különösen nagy a dohányfüst koncentrációja. Nagy-Britanniában az Egészségügyi és Munkavédelmi Bizottság (HSC) évente bocsát ki foglalkozási expozíciós szabványokat, és közli a szennyező anyagok megengedett felső határát. A veszélyes anyagokra vonatkozó 2002. évi szabályozás kimondja, hogy a munkaadóknak el kell kerülniük, hogy alkalmazottaikat egészségre káros anyagok hatása érje, vagy ha ez ésszerűen nem lehetséges, biztosítaniuk kell az expozíció megfelelő mérséklését, pl. a veszélyforrás elkülönítésével, helyi szellőztetéssel vagy végső esetben a füst belégzésének kivédésével. A munkahelyi dohányfüstre azonban nincs szabvány, holott a füst több összetevőjére létezik érvényes szabvány és mennyiségi korlátozás is. Az a tény, hogy a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a közelmúltban a passzív dohányzást az I. kategóriájú rákkeltő okok közé sorolta, talán ösztönzőleg hat arra, hogy a munkahelyi passzív dohányzásról is szabványt adjanak ki. A csökkentett nikotintartalmú cigaretta csapdája A kevesebb mérgező anyagot tartalmazó cigarettákkal kapcsolatban az a veszély merül fel, hogy azokat a lakosság biztonságosabbnak tartja, ezért többet fog szívni belőlük. A füstszűrős és a csökkentett kátránytartalmú cigaretták esetében a tapasztalat azt mutatta, hogy a lakosság a veszélytelenebb terméket szeretné fogyasztani, ahelyett, hogy a dohányzásról teljesen leszokna. Mindazonáltal az a cigaretta, amelyik valóban veszélytelenebb, és nem csupán a híre az, ténylegesen elősegítheti, hogy a továbbra is dohányzók és a passzív dohányosok körében a dohány okozta halálesetek és megbetegedések száma alacsonyabb legyen. A nikotinfüggőség csökkentését kitűző megközelítésnél a végső cél a dohányzás elterjedtségének, a dohányosok számának a visszaszorítása. A nikotin függőséget okoz. Ha csökkentik a cigaretta nikotintartalmát, akkor a dohányosoknál kevésbé alakul ki függőség, így az alacsonyabb nikotintartalom miatt sok dohányos leszokhat a cigarettáról.
A tudományos kísérletek azonban azt mutatták, hogy a megmaradó dohányosok ezután több cigarettát szívnak, vagy azt jobban végigszívják, hogy pótolják a nikotinveszteséget. Ez utóbbi dohányzási szokás oda vezethet, hogy a dohányos többet szív be a cigarettafüstben lévő káros anyagokból, és ez leronthatja a lakosság egészségének a kevesebb dohányzás eredményeként bekövetkezett javulását. A nikotintartalom csökkentésének másik nem kívánatos következménye az lehet, hogy ösztönzőleg hat a magasabb nikotintartalmú cigaretták csempészésére. Vannak ugyan eszközök a csempészet visszaszorítására, de a feketepiacot soha nem lehet teljesen megszüntetni. Márpedig, ha a magasabb nikotintartalmú cigaretták továbbra is hozzáférhetők, akkor a már jelzett problémák mellett kevésbé fog érvényesülni a nikotintartalom csökkentésének amúgy egyértelmű kedvező hatása is. Azok a politikák, amelyek a lakosság egészségének védelmében módosítani kívánják a cigaretta összetételét, csökkenthetik az abban lévő mérgező anyagokat, kivonhatják a nikotint, vagy kombinálhatják a két módszert. A különböző változatok azonban egymásra kölcsönhatást gyakorolnak. Az ártalmas anyagok csökkentése esetén növekedhet a nikotinfüggő dohányosok száma, mert a megközelítés azt sugallhatja, hogy a cigaretta ártalmatlan. A nikotinfüggőség csökkentését célul kitűző módszer viszont a nikotint kompenzáló dohányzási szokásokat ösztönözheti, ami még több kárt okoz azoknak, akik az alacsonyabb nikotintartalom ellenére továbbra is cigarettáznak. Az ellentétes hatások miatt ezért érdemes lenne vizsgálni, milyen hatást váltana ki, ha mindkét módszert párhuzamosan alkalmaznák. A dohánylobbi nyomása a kutatókra A dohányipar anyagilag közvetlenül érdekelt abban, hogy megkérdőjelezze a dohányzás korlátozásának tudományos alapját, és tudósok tucatjait fizette meg azért, hogy a veszélyt elbagatellizálják, és megoldásként a szellőztetést ajánlják. A dohányipar világszerte pénzelt olyan tanácsadó programokat, amelyek célja a dohányfüstös környezettel foglalkozó tudományos kutatások aláásása volt. Miért olyan fontos ez a dohányipar számára? Azért, mert a tilalmak terjedésével egyre kevesebb lehetőség nyílik a dohányzásra. A munkahelyi dohányzás megtiltása miatt a dohányosok egy része leszokik a cigarettáról vagy lényegesen kevesebbet szív. A munkahelyi tilalom min-
den más stratégiánál nagyobb mértékben, 29%-kal is csökkentheti a dohánytermékek értékesítését, ami a dohányiparnak több százmillió dollár veszteséget okoz. Bár a dohányzás okozta megbetegedések és halálesetek száma világszerte növekszik, a dohányipar mégis különböző stratégiákat alkalmaz termékeinek reklámozására, és nyereségének növelésére. Ilyen elítélendő módszerek a következők: Kísérletek neves tudósok manipulálására Dr. Ernst Wynder hozta létre az Amerikai Egészségügyi Alapítványt (American Health Foundation), és jórészt az ő erőfeszítésének köszönhető, hogy a dohányzást az amerikai közegészségügy szempontjából kiemelt kérdésként kezdték kezelni. Nemrég azonban kiderült, hogy a Philipp Morris dohányipari cég 1955 és 1995 között rendszeres támogatásaival befolyásolta Wyndert annak érdekében, hogy a cég érdekeinek megfelelően módosítsa publikációinak tartalmát. A Philipp Morris támogatta Wynder erőfeszítéseit a kevésbé ártalmas csökkentett veszélyesanyag-tartalmú cigaretták propagálásában, ő pedig segített olyan színben beállítani a céget, mint amely szívén viseli a fogyasztók problémáit és egészségét. Ezért a Philipp Morris cég több mint 30 éven át hitelekkel és adományokkal támogatta Wyndert, aki tudományos tekintélyének révén el tudta érni, hogy a sajtóban ne jelenjenek meg a cég számára elfogadhatatlan anyagok. A neves tudós érdemei és eredményei vitathatatlanok a dohányzás okozta elhalálozások és megbetegedések csökkentéséért szervezett közegészségügyi akciókban, illetve a probléma súlyának tudatosításában a társadalom széles rétegeiben. Azt is felismerte, milyen veszélyekkel jár a dohányipari kutatások ipari támogatása, de következetesen tagadta, hogy ő maga is szövetségben áll a dohányiparral. A dohányipar jövedelméből részesedő kormányok, vállalatok és egyetemek befolyásolása Sok kormány élvez adójövedelmet a dohány értékesítése után. A fejlődő országokban a dohányipar gyakran szponzorál kiemelkedő sportés kulturális rendezvényeket is, ezért ezeknek a rendezvényeknek a szervezői a dohányiparral vállvetve harcolnak a szponzorálás korlátozása ellen.
Az is előfordul, hogy egyetemek és egészségügyi intézmények a dohányiparnak és leányvállalatainak támogatásától függnek. Az ilyen támogatás érdekellentétet okozhat, hiszen ezeknek az intézményeknek a feladatához tartozik a dohányzás káros hatásainak, valamint a dohányipar szerepének kutatása és nyilvánosságra hozatala. Jellemző példa, hogy az amerikai orvosi tanintézeteknek több mint a fele ismerte el, hogy kutatásaikat az 1990-es évek elején a dohányipar is szponzorálta, az Egyesült Királyságban pedig 1988 és 1994 között csak egyetlen egészségügyi tanintézet nem kapott a dohányipartól támogatást. A kockázat leplezése és a tudományos eljárások félremagyarázása A dohányipar közvetlenül vagy közvetve számos csoportot és tanácsadót pénzel azért, hogy nyilatkozatok, jelentések és egyéb kiadványok formájában vértezzék fel bőséges anyaggal a dohányzással kapcsolatos politika és szabályozás elleni harchoz. Egy oknyomozó riport a közelmúltban világított rá a dohányiparnak azokra az erőfeszítéseire, hogy félremagyarázzák a Nemzetközi Rákkutató Ügynökségnek a passzív dohányzásról készített tanulmányát. Nyilvánvaló, hogy a dohányipar ilyen erőfeszítései aláássák a tudományba vetett bizalmat. Nemrég új bizonyíték került napvilágra arról is, hogy a dohányipar túl nagy befolyással rendelkezik egyes újságok kiadóhivatalánál, és adott esetben beleszól a lapok szerkesztésébe is. Óriási a tét Az 1990-ben a világon elhunyt felnőtt korúak közül minden tizedik halála a dohányzás rovására írható. 2030-ra ez az arány 15%-ra nőhet, ami abszolút számban háromszoros növekedést jelent. A halálozásokért nemcsak a dohányipar a felelős, hanem sok aktív és passzív szövetségesük is a kormányokban, valamint azok a lefizetett szakértők, akik segítséget nyújtanak a tudományos eredmények eltorzításához és manipulálásához. A fejlett országokban sok egyetem és kutatóintézet már nem fogad el pénzt a dohányipartól. Célszerű lenne, ha a dohányipar továbbra is finanszírozná a kutatást, de nem közvetlenül, hanem független szervezetek közvetítésével.
Egy további példa: az ólomterhelés hatása az értelmi fejlődésre 1979-ben dr. Herbert Needleman cikket jelentetett meg a környezetben előforduló ólomnak a gyermekek értelmi fejlődésére gyakorolt hatásáról. Rámutatott arra, hogy a festékekből és a benzinből származó ólom súlyos és kiterjedt károkat okoz az érintettek egészségi állapotában. Akkor a Nemzetközi Ólom- és Cinkkutató Szervezet (ILZRO) tudósok tucatjait bérelte fel, hogy cáfolják meg Needleman munkáját. 1982-ben az ILZRO megvádolta Needlemant azzal, hogy tanulmányában az értelmi képességek és a viselkedés vizsgálatakor nem vette figyelembe a társadalmi helyzet szerepét és a mérési hibák lehetséges hatását. Ezért az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) megvizsgálta a tanulmány állításait, de mindössze csekély statisztikai hibákat talált. Tíz évvel később ismét bevádolta Needlemant tudományosan meg nem alapozott viselkedésért egy pszichológus, akiről akkor még nem tudták, hogy mögötte az ólomipar áll. Needlemant újra tisztázták a vádak alól, de erre ráment 15 éve és sok ezer dollárja. Needleman 1993-ban a Pediatrics című újságban a következőket írta: Az ólomipar az 1920-as évek óta harcol a tudomány ellen. Annak érdekében, hogy legitimálják az ólomadalékok használatának fenntartását a festékekben, már akkor egy tudományosnak tűnő állításra támaszkodott az ipar, amelyet a 20-as évek közepén jelentetett meg egy olyan harvardi orvos, akinek a kutatásait az érdekelt cégek támogatták. Az orvos azt állította, hogy egy gyerek, aki ólomadalékkal szennyezett chipset evett és ezért értelmi fejlődése lelassult, már születése óta fogyatékos volt Hetven évvel később az ipar még mindig ezeket a taktikákat alkalmazza. Egy-két tudós tönkretételével, szavahihetőségük és megbízhatóságuk támadásával az ipar elég ködöt teremtett ahhoz, hogy elleplezze az igazságot. Needleman végül átvészelte a személyes támadásokat, és kutatásait sok más tanulmány is alátámasztotta. Sok környezetvédőre azonban erős hatást gyakorolt az ipari lobbik nyomása. Az érdekellentétek kezelése Nehezen őrizhető meg a tudományos szavahihetőség, ha egy anyagilag jelentősen érdekelt cég közvetlenül fizeti a tudóst, hogy tanulmányozza termékeinek előnyeit és mellékhatásait. Ahhoz, hogy tárgyilagosabb következtetéseket kapjunk, első lépésként a tudósoknak fel kell fedniük, hogy milyen forrásból finanszírozzák azokat a kutatásokat, ame-
lyekről beszámolnak. Bár ez a követelmény eléggé nyilvánvaló, a múltban nem nagyon követték ezt a gyakorlatot. Egy friss felmérés szerint 48 tudományos és orvosi folyóirat közül mindössze 20 állította, hogy üzletpolitikája előírja az érdekellentétek feltárását. A tudósok szakmai felelőssége megkívánja, hogy magántőke igénybevétele esetén őrködjenek a kutatók és a kutatás megbízhatósága felett. Ezenkívül a foglalkozás- és környezet-egészségügyi kutatások magánfinanszírozására vonatkozóan jó gyakorlati irányelvekre is szükség van. Mivel a közvetlen finanszírozás a szponzor és a szponzorált között mindig bizonyos függőséget teremt, valamilyen közvetítő szervezet révén el kell különíteni a tudósokat az ipari támogatóktól. Ilyen közvetítő lehetne egy egészségügyi kutatási tanács, amely a közegészségügyi kutatás kizárólagos finanszírozója lenne, függetlenül attól, hogy a pénz magán vagy állami forrásból származik. Ez nemcsak lazábbá tenné a szponzor és a támogatott közötti kapcsolatot, hanem a forrásokért minőségi szempontok alapján egészséges versenyt is teremtene. Fontos lenne egy ilyen rendszer, ha a kutatás olyan közegészségügyi kérdéseket érint, amelyek cégek vagy iparágak anyagi érdekeibe ütközhetnek. Néha nehéz megvédeni a tudósokat a politikai nyomástól. Olyan járványok, mint az AIDS vagy a madárinfluenza sok szempontból nagy hatást gyakorolnak a politikára és a gazdaságra. Egyes iparágak és kormányok részéről nagy nyomás nehezedhet a tudósokra, hogy késve tájékoztassák a lakosságot az egészséget fenyegető vélt vagy valódi veszélyről. Szükség van tehát törvényi védelemre és a szakmai társaságok támogatására. A kormányok felelőssége A kutatások hitelességét jelentős mértékben meghatározza, hogy a kutató mennyire független. Bár a tudomány állásfoglalása csak egyike a figyelembe vett tényezőknek, a tudományos megalapozottság egyre nagyobb súllyal esik latba a kormányzati döntéseknél ezért annak feltétlenül tárgyilagosnak és részrehajlástól mentesnek kell lennie. A Nemzetközi Foglalkozás-egészségügyi Bizottság (ICOH) például jelentős szerepet játszott a foglalkozás-egészségügyi kutatás egyes területein. Problémák merültek fel azonban a szervezeten belül, mert sok tagja ipari trösztök alkalmazottjaként vagy tanácsadójaként a multinacionális vállalatok érdekeinek megfelelően befolyásolta a közegészségügyi
politikát egy szakmai, tudományos szervezet égisze alatt. Az ICOH hírnevének árt, hogy a szervezetre rányomja bélyegét tagjainak a közegészségüggyel ellentétes érdeke. Az Egyesült Államokban ma már több mint 5000 azoknak a tudósoknak köztük 48 Nobel díjasnak a száma, akik követelik ezeknek a praktikáknak és összefonódásoknak a megszüntetését és a tudomány szavahihetőségének visszaállítását. Rámutattak arra, hogy ha a tudományos eredmények ellentétben állnak a politikai célokkal, akkor a kormány is gyakran manipulálja azt a folyamatot, amelynek révén a tudomány a döntést befolyásolhatná. Így például a kormány sokszor szakmailag képzetlen embereket delegál tudományos tanácsadó bizottságokba, vagy olyanokat, akik elkötelezettek valamely érdekcsoport mellett. A kormányzat cenzúrázza és eltitkolja a kellemetlen független jelentéseket; egyszerűen nem kér a független tudományos tanácsadásból. A kormány olyan politikákat követ, amelyek tudományos szempontból nem állják meg a helyüket, olykor félremagyarázza a tudományos eredményeket, és félrevezeti a lakosságot politikai szándékait illetően. Az Aggódó Tudósok Szövetsége a tudományos állásfoglalások szavahihetőségének helyreállítására a következő intézkedéseket javasolja: kiemelt védelmet kell biztosítani a tudósoknak; vissza kell állítani a független tudományos tanácsadást a Kongresszus részére; nagyobb betekintési hatáskört kell biztosítani a Tudományos és Technológiapolitikai Irodának; szigorúbban be kell tartani a Szövetségi Tanácsadó Bizottsági Törvényt, átláthatóbbá kell tenni a tanácsadó bizottságok összetételét és tevékenységét; teljes hozzáférést kell biztosítani mindazokhoz az állami megrendelésre készült tudományos elemzésekhez, amelyeket a törvény nemzetbiztonsági okból nem titkosít. Sok polgárt aggodalommal töltene el, ha megtudná, hogy például az általános felmelegedés kutatásával kapcsolatos amerikai állásfoglalást inkább a politikai irányítja, mint a tudomány. Ám nem csupán az Egyesült Államokban merülnek fel ilyen problémák. Kína például gyorsan fejlődik, de nagy gazdasági ereje és a tudományra fordított tetemes kiadásai ellenére tudományos potenciálja még nem érte el a megfelelő szintet. Ebben jelentősen közrejátszik, hogy a
döntéshozatal nem a tudományon, hanem a politikán alapul, nem megfelelő a finanszírozást ellenőrző eljárás, és nincs dinamikus kutatási környezet. Ennek következtében nem csupán a tudományos profil alacsony, hanem Kína azt a lehetőséget is elveszti, hogy más országok tudományos és technológiai eredményeit hasznosítsa, és így gazdaságát és a lakosság életszínvonalát javítsa. Összefoglalás Bár a foglalkozás- és környezet-egészségügy kiemelkedő szerepet játszik a lakosság egészségének védelmében és javításában, az erre vonatkozó adatok megbízhatóságát egyre jobban veszélyezteti egyes iparágak és kormányok nyomása. A dohányipar például neves tudósokat vett rá arra, hogy megerősítsék szakmai állításait, felelőtlenül hamis képet festett a kockázatokról, önkényesen megváltoztatta a tudományos eljárásokat és támogatásával sok szervezetet befolyásolt. Számos hangadó környezetvédőt perbe fogtak és személyükben támadtak. Egyes országokban a kormányszervek politikai okokból háttérbe szorították és eltorzították a tudományos adatokat, a tudományos tanácsadó bizottságokat pedig manipulálták. A foglalkozás- és környezet-egészségügyi szakemberek és szervezeteik számára súlyos kihívást jelent, hogyan reagáljanak ezekre a fenyegetésekre. Célszerű lenne, ha a szakmai szervezetek etikai kódexet fogadnának el, amely nyíltságot követelne meg a közegészségügyi szakemberektől. A kódex előírná, hogy legalább a közegészséget érintő problémák tárgyában ne végezzenek olyan kutatásokat, illetve ne használjanak olyan adatokat, amelyek esetében a kutatási eredmények nem közölhetők teljességükben szabadon, hanem csak előzetes jóváhagyással; tárjanak fel minden lehetséges érdekkonfliktust; eredményeik igazsága ne szenvedjen sérelmet; kutatásaik függetlensége pedig élvezzen szakmai és jogi védelmet. Javasolt továbbá, hogy a közegészséget érintő kutatások esetében az iparágak ne közvetlenül a kutatót finanszírozzák. Független közvetítő finanszírozási rendszert kell kialakítani annak biztosítása érdekében, hogy nyomás gyakorlásával ne akadályozhassák meg az adatok jóhiszemű elemzését és az eredmények hű közlését. Egy ilyen finanszírozási rendszer egyenlő versenyfeltételeket is teremtene a tőkét igénylők számára, és lehetővé tenné a szabvány szerinti tudományos feltételeknek leginkább megfelelő ajánlatok kiválasztását.
Bíztató jel, hogy a Nemzetközi Járványügyi Szövetség számára a járványügyi kutatások helyes gyakorlatáról készített javaslat ezeknek az intézkedéseknek egy részét már tartalmazza. A javaslat elfogadása és következetes alkalmazása a foglalkozás- és környezet-egészségügyben növelni fogja a tudományba vetett bizalmat. Összeállította: Szabó Ildikó Tong, S.; Olsen, J.: The threat to scientific integrity in environmental and occupational medicine. = Occupational and Environmental Medicine, 62. k. 2005. 12. sz. p. 843 646. Ahmad, S.; Billimek, J.: Estimating the health impacts of tobacco harm reduction policies: A simulation modeling approach. = Risk Analysis, 25. k. 4. sz. 2005. aug. p. 801 812. Chapman, S.: Half-pregnant occupational health policy on environmental tobacco smoke. = Occupational and Environmental Medicine, 61. k. 5. sz. 2004. p. 383 384. Csak a módszerek változtak, a probléma ugyanaz maradt BME OMIKK ÜZEMFENNTARTÁS KARBANTARTÁS Havonta a karbantartásról, hogy a szakismeretét is karbantarthassa