A termohelyi adottságokhoz igazodó agrárstruktúra-váltás lehetoségei A VTT I. ütemében érintett 13 kistérségben Budapest, 2005. október 20.
A tanulmány a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében, az OVIBER Kft. Megbízásából, szakmai konzultációk céljából készült. Összeállította: VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. VÁTI Kht. szakértoi: Czene Zsolt Földesi Petra Magócs Krisztina Sain Mátyás VÁTI Kht. által bevont szakértok: E-Misszió Egyesület Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Cötkény Térségfejleszto Szövetség WWF Magyarország A térképeket szerkesztette: Staub Ferenc, VÁTI Kht. Térségi Tervezési Iroda Molnár Géza, E-Misszió Egyesület (optimális tájhasználat) A tanulmány összeállításakor felhasználtuk: 1) A VÁTI Kht. Térségi Tervezési Iroda által az érintett kistérségekre készített kistérségi integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programokat, 2) A Bokartisz Kht. ártéri tájgazdálkodásra és a bodrogközi mintaterületre vonatkozó tanulmányait, 3) Az érintett kistérségek agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjait. Budapest, 2005. október 20. 2
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...4 2. AGRÁRSZERKEZET-ÁTALAKÍTÁS ÉS TÁJHASZNÁLAT-VÁLTÁS AZ UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON...6 2.1. AZ AGRÁRSZERKEZET-VÁLTÁS, A KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS FONTOSSÁGA ÉS INDOKAI... 6 2.2. EURÓPAI UNIÓS TRENDEK... 7 3. KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS A TISZA MENTÉN...15 3.1. A JELENLEGI TÁJHASZNÁLAT PROBLÉMÁI A TISZA MENTÉN... 15 3.2. A TÁJHASZNÁLAT-VÁLTÁS SZEMPONTJAI A TISZA TÉRSÉGBEN... 16 3.3. A TÁJGAZDÁLKODÁS SPECIFIKUMAI A TISZA TÉRSÉGBEN... 18 3.3.1. Ártéri tájgazdálkodás és ártéri erdok rehabilitációja...18 3.3.2. Az ártéri tájgazdálkodás haszonvételei...18 3.3.3. Agrár-környezetvédelem a Tisza-mentén...18 3.3.4. A hullámtéren folytatható gazdálkodás...19 3.4. A VÁSÁRHELYI TERV TOVÁBBFEJLESZTÉSE ÉS AZ AGRÁRSTRUKTÚRA-VÁLTÁS... 19 4. TERÜLETHASZNÁLATI ALKALMASSÁG KISTÉRSÉGENKÉNT...20 5. PÉLDÁK AZ ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁSRA ÉS TÁJHASZNÁLAT-VÁLTÁSRA...20 5.1. ÁRTÉRI TÁJGAZDÁLKODÁS, KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS: MODELLPROGRAMOK A TISZA MENTÉN... 20 5.1.1. WWF Magyarország programjai: Nagyköru, Szamos-Kraszna...20 5.1.1.1. Nagykörui mintaterület... 20 5.1.1.2. Ecsedi láp... 23 5.1.2. Gyakorlati tapasztalatok az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatban: a Borsodi Mezoség Mezocsáti Kistérség komplex vidékfejlesztési gyakorlata...24 5.2. A TÁJHASZNÁLAT-VÁLTÁS GAZDASÁGOSSÁGÁNAK MODELLEZÉSE A BODROGKÖZBEN... 28 5.2.1. A gazdaságossági modellszámítás jelentosége...28 5.2.2. A modell felépítése...30 6. TÁMOGATÁSI LEHETOSÉGEK...36 6.1. IGÉNYBE VEHETO TÁMOGATÁSI LEHETOSÉGEK... 36 6.2. A TÁMOGATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉNEK FELTÉTELEI... 40 6.3. TÁMOGATÁSI LEHETOSÉGEK A 2007 2013 IDOSZAKBAN... 40 3
1. Bevezetés A tanulmány célja, célcsoportja Jelen tanulmány célja, hogy felkészítse a helyi szakembereket a termohelyi adottságoknak megfelelo agrárstruktúra-váltással kapcsolatos kérdésekre és feladatokra a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) I. ütemben érintett kistérségekben. A felkészítés fontos eleme az eddig elkészült szakirodalom feldolgozása mellett a térség érintett szakértoinek részvételével megvalósuló szakmai konzultációk során feltárt problémák és lehetséges megoldások elemzo összefoglalása és javaslatok megfogalmazása a VTT tervezési és végrehajtási folyamatának szereploi számára. A VTT I. üteme 13 kistérséget érint: a bodrogközi, vásárosnaményi, fehérgyarmati, mátészalkai, tiszafüredi, törökszentmiklósi, szolnoki, jászberényi, hevesi, csongrádi, szentesi, kisteleki és hódmezovásárhelyi kistérségeket. A felkészítést a VTT program integrált szemlélete teszi szükségessé. A VTT program ugyanis nemcsak árvízvédelmi-vízügyi program, hanem a Tisza-térség társadalmi-gazdasági megújulására irányuló terület- és vidékfejlesztési program is. Legmagasabb szintu jogszabálya a 2004. évi LXVII. törvény, mely indoklásában a következoképpen fogalmaz: Az érintett Tisza-völgyi, nagyobbrészt agrártérség fejlodésének nincsen valódi esélye táj- és vízhasználat-váltás nélkül. A projekt által érintett térség súlyos társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetben lévo, leszakadó vidéki lakossága az árvízvédelmi biztonság fokozása mellett esélyt kap az életlehetoségeinek továbbfejlesztésére, az árvízvédelmi fejlesztéshez folyamatosan és szervesen kapcsolódó terület- és vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási program megvalósításával. Ez egyúttal új típusú táj-, föld- és vízhasználat-váltást készít elo. 1 Jelen tanulmány ezen új típusú táj- és földhasználat-váltás szempontjait, lehetoségeit kívánja bemutatni azzal a céllal, hogy az ehhez szükséges szemléletváltást elosegítse, továbbá a megvalósításhoz vezeto lépéseket elindítsa. A tanulmány egyaránt szól ezért a helyi közigazgatási szakembereknek, a kistérségi vidékfejlesztési menedzsereknek, a mezogazdaság- és vidékfejlesztési, a környezetvédelmi és vízügyi, az erdészeti és a természetvédelmi szervek szakembereinek, az agrárium szakmai szervezetei munkatársainak és a falugazdászoknak. Röviden a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésérol A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésérol (VTT) a kormány a 2003. októberében döntött. A program új szemléletet tükröz: egyszerre tartalmazza a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését szolgáló infrastrukturális és tájgazdálkodási beavatkozásokat, valamint a megélhetési, leszakadási problémák megoldására irányuló terület- és vidékfejlesztési intézkedéseket. A VTT I. ütem 2007-ig hat árapasztó tározó megépítését tartalmazza a Felsoés a Közép-Tisza mentén, melyek összes területe 240 km 2, teljes térfogatuk egyenként 25 és 300 km 3 között lesz. 2 A kijelölt területeken az esetleges elárasztás miatt tájhasználat-váltásra van szükség, melynek kikísérletezésére mintaterületeket hoznak létre, például a cigándtiszakarádi és a nagykörüi tározók térségében. A program meghatározó része tehát az árvízvédelem mellett az ökológiai alapú tájgazdálkodás, mely árvízvédelmi, természet- és 1 2004. évi LXVII. törvény a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekuségérol és megvalósításáról 2 A hat tározó: Szamos-Kraszna köze, Cigánd-Tiszakarád, Hany-Tiszasüly, Nagykunság, Tiszaroff, Nagykörü. 4
környezetvédelmi és vidékfejlesztési célokat is szolgál. Ennek megfeleloen a program tervezési és végrehajtási feladatai kettosek: egyik eleme az árapasztó tározókhoz és a vízügyi létesítményekhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások tervezése és kivitelezése, másik eleme a tájgazdálkodást is magába foglaló integrált terület- és vidékfejlesztési programok tervezése és végrehajtása. Ez utóbbiak közül legfontosabbak a VÁTI Kht. által összeállított programok: A Tisza-mente integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási koncepciója és programja (2004) A Tisza-térség területrendezési tanulmányterve (2005) A Tisza-mente integrált programjának kistérségi továbbtervezése a VTT I. ütem 13 kistérségében: a 13 kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programjának összeállítása. (2004-tol folyamatosan). E tanulmány közvetlenül támaszkodik ezekre a dokumentumokra, továbbá azokra a szakmai elokészíto anyagokra, amelyek e tervdokumentumok készítésének megalapozására, háttértanulmányként készültek. A projekt elozményei és szakmai tartalma A VTT I. ütem kistérségeihez tartozó térségi szakemberek és helyi önkormányzati szakértok felkészítése a termohelyi adottságoknak megfelelo agrárstruktúra kialakítására projekt egyike a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében végzett szakmai feladatoknak. A VÁTI Kht. a feladat teljesítésére az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Foigazgatóság megbízásából a Vásárhelyi Konzorcium nevében az Országos Vízügyi Beruházási Mérnöki Konzulens és Tervezo Kft. (OVIBER Kft.) által lebonyolított közbeszerzési eljárás keretében nyerte el a megbízást. Az OVIBER Kft. által adott megbízás szakmai anyagok összeállítását és térségi konzultációk lefolytatását irányozza elo. A tanulmány az agrárstruktúra váltás témakörét dolgozza fel, hat szakmai fejezetben: Agrárszerkezet-átalakítás és tájhasználat-váltás az Unióban és Magyarországon. A fejezet a tájhasználat-váltás fontosságát és indokait és ennek Európai Uniós hátterét, kereteit, folyamatát mutatja be. A környezet- és tájgazdálkodás a Tisza mentén. A fejezet a környezet- és tájgazdálkodás céljait, elveit, szempontjait és módszereit összegzi, kiemelve a Tiszatérségre vonatkoztatható sajátosságokat. Agráralkalmasság az érintett kistérségekben. A fejezet kistérségenként dolgozza fel a termohelyi adottságok, a jelenlegi, valamint az optimális területhasználat összefüggéseit, ez utóbbi kapcsán javaslatokat fogalmaz meg az agrárstruktúra- és területhasználatra vonatkozóan, térképekkel szemléltetve. Kistérségi modellszámítás. Az agrárszerkezet- és tájhasználat-váltás gazdaság megvalósíthatóságának bemutatása a bodrogközi mintatérség példáján. Támogatási eszközök. Az agrárszerkezet- és területhasználat-váltáshoz a gazdálkodók által rendelkezésre álló támogatási lehetoségek bemutatása, kitekintéssel a 2007-13-as idoszakra várható változásokkal. A térségi konzultációk célja a helyi szakértok tájékoztatása és felkészítése e témakörökben, egyúttal a javaslatok megvitatása, a megvalósítást akadályozó problémák feltárása, s ez alapján további javaslatok megfogalmazása a partnerek felé. 5
Célunk, hogy a helyi szakemberek a projekt révén olyan szélesköru tájékoztatást kapjanak, mellyel segíteni tudnak a helyi gazdálkodók ésszeru tájhasználat-váltásának a kialakításában. A projekt ezáltal segíthet egy biztonságosabb, jobb megélhetés és életkörülményeket biztosító gazdálkodási struktúra kialakításához. 2. Agrárszerkezet-átalakítás és tájhasználat-váltás az Unióban és Magyarországon 2.1. Az agrárszerkezet-váltás, a környezet- és tájgazdálkodás fontossága és indokai A tájhasználat-váltás a mezogazdálkodás környezetgazdálkodási felfogásához kapcsolódik, amelynek kialakulása alapvetoen két szempontra, folyamatra vezetheto vissza. Az egyik a fenntartható fejlodés gondolatában gyökerezik, vagyis abból indul ki, hogy a természeti eroforrások, így a mezogazdaság által használt talaj, víz mint ökológiai rendszer teljesítoképessége és önfenntartó képessége határokkal rendelkezik, s az emberi gazdálkodás és tevékenység ezt a képességet, vele az ökoszféra stabilitását, egyensúlyát veszélyezteti. A mezogazdaság esetében a környezeti szempont két aspektusban is felmerül. Az egyik a táj- és földhasználat, amely szerint az iparszeru nagyüzemi mezogazdálkodás homogenizálja a tájat, míg a fenntartható mezogazdálkodás, a környezetgazdálkodás megtartja, sot alakítja a táj sokszínuségét. Ez utóbbi mezogazdálkodási felfogás a tájra nemcsak mint termelési tényezore tekint, amelyet a mezogazdasági termeléssel kiaknáz, hanem figyelemmel van annak (környezet)védelmi funkciójú elemeire is, tehát az erdofoltokra, a mezovédo erdosávokra, az extenzív hasznosítású gyepekre, vizes élohelyekre. A másik szempontot a mezogazdasággal kapcsolatban az alkalmazott agrotechnikai módszerek jelentik, amely a technológia intenzivitásától függoen szennyezhetik a környezetet (kemikáliák) vagy rombolhatják a talajt (helytelen talajmuvelés). A mezogazdaság szerepét, fontosságát tehát a környezetgazdálkodási nézet sem kérdojelezi meg, hanem a módszerekben javasol változtatást annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség, a tájak változatossága, a talaj és a mezogazdasági területek termoképessége és természetes regenerálódó képessége megmaradjon, vagyis a mezogazdaság tájfenntartó szerepe erosödjön tájhasználó szerepével szemben. A másik folyamat, amely a környezet- és tájgazdálkodást elotérbe állította, a mezogazdaság gazdasági és foglalkoztatási szerepének folyamatos csökkenése, amely Európában és az 1990- es évektol Magyarországon is megfigyelheto. E folyamat sok oka és összetevoje közül kettot érdemes kiemelni: egyrészt a technológia intenzivitásának növekedése az élomunka feleslegessé tételével sok embert szorít ki a termelésbol, miáltal az ágazatban foglalkoztatottak száma csökken, másrészt a termelés jövedelmezosége az agrártámogatások ellenére Magyarországon tartósan elmarad a prosperáló gazdasági ágakban elérheto jövedelemtol, vagyis az ágazat egyre kevesebb embert tud megfelelo életszínvonalon eltartani, így sokan alacsony jövedelmezosége miatt hagyják el a mezogazdaságot. 6
Mindemellett az EU szintjén jellemzo a mezogazdasági tömegtermékek túltermelése, ami jelentos feszültséget és bizonytalanságot okoz az egységes agrárpiacon. Piaci oldalról is szükségszeru tehát a termék- és a termelési szerkezet átalakítása abból a szempontból, hogy a nehezen értékesítheto átlagos, vagy rossz minoségu tömegtermék-eloállítást felváltsa a minoségi, esetlegesen közösségi vagy nemzeti élelmiszerminoségi rendszerekben/programokban regisztrált termékek eloállítása. A cél a termék vagy a termelési folyamat minoségének szavatolása a fogyasztók számára, a mezogazdasági elsodleges termékek értéknövelése, és a piaci lehetoségek javítása. Mivel az ilyen rendszerekben való részvétel a piac által teljesen meg nem térített többletköltségekhez és kötelezettségekhez vezethet, a mezogazdasági termeloknek ösztönzo támogatás áll rendelkezésre az ilyen rendszerekben való részvételre. A mezogazdaságból felszabaduló munkaero vagy legalábbis annak jelentos része megfelelo munkalehetoségek hiánya miatt nem tud elhelyezkedni, így növekvo munkaeropiaci és szociális problémát jelent. Mindez a vidéki térségek hátrányának egyik jelentos tényezoje, ami elvándorlást, munkanélküliséget, romló életkörülményeket, és más vidéki problémákkal összeadódva a vidéki térségek hátrányának fokozódását okozza. E gazdasági jellegu folyamatokat mérsékelheti, kiegyenlítheti a környezet- és tájgazdálkodás azáltal, hogy az intenzív muvelésre kevésbé alkalmas területeken is kompenzációs támogatások kifizetésével fenntartja a termohelyi adottságokhoz igazodó gazdálkodást, ezáltal biztosítva megélhetést, illetve az extenzív muvelést is alkalmazó agrotechnika alkalmazásával több élomunkát igényel, így több embert foglalkoztat. A környezet- és tájgazdálkodás így két nagyon fontos szempontot kapcsol össze: a termohelyi adottságokhoz igazodó, az ökológiai rendszerbe illeszkedo termelést és a megélhetést. A 2.2 illetve a 6. fejezet részletezi azokat a külso lehetoségeket (trendeket és támogatási konstrukciókat), amelyek jelenleg, illetve a 2007-2013-as idoszakban figyelembe és igénybe vehetok egy térség vagy egy gazdaság termohelyi adottságokhoz és a környezet megorzésének szempontjaihoz igazodó szerkezetváltása érdekében. A sikeres váltáshoz azonban nem elég néhány gazdálkodó szemléletváltása. Meg kell teremteni a tájhasználat váltásból adódó termékszerkezet váltás mögé a teljes hátteret, amelybe beleértendo a háttér infrastruktúra megteremtése, a szakmai tanácsadó szolgálat muködtetése, a termékek és a termelési folyamatok minoségbiztosítása, a beszerzést és értékesítést végzo szervezetek létrehozása és muködtetése, a megfelelo promóció stb. A külso lehetoségek és a belso eroforrások maximális kihasználásához feltétlenül szükséges a fenti feltételek kialakítása, amelynek alapja a térségi szakemberek együttmuködésén alapuló közös tervezés és megvalósítás. 2.2. Európai Uniós trendek A vidékfejlesztési politika fejlodési irányai Az EU vidékfejlesztési politikája a Közös Agrárpolitika (továbbiakban: KAP) részeként alakult ki, amely által a mezogazdaság szerkezeti problémáira irányuló agrárpolitikából egy olyan szakpolitika jött létre, amely a gazdálkodást többfunkciós, a vidéki társadalomban összetett szerepet betölto ágazatnak tekinti és a mezogazdaságot szélesebb vidéki kontextusba helyezi. A KAP eredeti célja a háború után az élelmiszer ellátás biztosítása mellett a piacok stabilizálása, a termelékenység növelése és méltányos életszínvonal biztosítása a mezogazdaságban dolgozóknak, amely célokat az intervenciós rendszer, a magas import vámok és az exporttámogatások bevezetésével érte el. 7
A KAP támogatási mechanizmusára jellemzo, hogy nem rászorultság alapon osztotta szét a szubvenciókat, hanem a termelés támogatása által azokra a területekre juttatott többletforrásokat, ahol a kedvezo termelési adottságok egyébként is jól jövedelmezo gazdálkodásra adtak lehetoséget, ezáltal jelentosen növelte a területi egyenlotlenségeket. Ugyanakkor épp a termelés ösztönzésével intenzív, környezetre és egészségre káros gazdálkodást ösztönzött. A KAP piaci támogatásokat tartalmazó komponense a 90-es évek elején ment át az elso jelentosebb változtatáson. Ekkorra a termelés ösztönzése elérte határait. Jelentos eladhatatlan fölöslegek alakultak ki a fo mezogazdasági termékekbol, amely többlet külso piacokon történo értékesítése, valamint a belso piac védelme jelentos anyagi terheket rótt az EK költségvetésére. A piaci intézkedések 1992-es reformját 3 egészítette ki három új/megújított strukturális természetu intézkedés bevezetése: a korai nyugdíjazás, az agrárkörnyezetvédelemi konstrukciók 4 és a mezogazdasági területek erdosítésének támogatása. A 90-es évek végére egyre eroteljesebben jelentkezett egy átfogó vidékfejlesztési politika megalkotásának igénye, amely a mezogazdaság szerkezetátalakításán túl elotérbe helyezi a környezeti megfontolásokat, valamint a vidéki térségekben élok szélesebb értelemben vett gazdasági és társadalmi igényeit. A Bizottság 1997-ben közzétett dokumentuma, az Agenda 2000, amely a 2000-tol kezdodo új költségvetési idoszakhoz kapcsolódóan fogalmazza meg többek között Strukturális Alapok, a KAP és azon belül a vidékfejlesztési politika reformjának alapelveit és tovább hangsúlyozza a vidékfejlesztés fontosságát. Az Agenda 2000, majd az 1999. március 24-25-i berlini Európai Tanács döntése alapján jóváhagyott 1257/99 EK Tanácsi rendelet, az ún. vidékfejlesztési rendelet hívta életre a Közösség elso átfogó vidékfejlesztési politikáját. Ezzel a vidékfejlesztés hivatalosan is a KAP második pillérévé vált, valamint 1. célterületeken 5 továbbra is a Strukturális Alapok támogatási rendszerének integráns része maradt. Minden eddigi agrárszerkezet váltást szolgáló intézkedés ezáltal egy egységes jogi keretbe került, amelynek alapja a több évre szóló vidékfejlesztési programokon (pl. AVOP) keresztül történo támogatás. Az új vidékfejlesztési politika alapelve többek között az Agenda 2000 alapján a mezogazdaság multifunkcionális jellegének, az élelmiszertermelésben és a vidéki gazdaság és környezet alakításában betöltött változatos szerepének további erosítése. Ez magában foglalja a gazdák társadalom számára nyújtott szolgáltatásainak elismerését és támogatását, valamint a vidék gazdaságának integrált és ágazatokat átfogó megközelítését. Ugyanakkor a vidékfejlesztés pénzügyi aránya a reformcsomag bevezetése után sem haladta meg a KAP költségvetésének 10%-át. A mezogazdasági miniszterek tanácsa 2003. szeptemberében újabb fontos döntéseket hozott az agrárpolitika 1. pillérének további reformjával kapcsolatosan. A változtatások összhangban 3 A reformcsomag tartalmazta többek között a mennyiségi korlátozások bevezetését, a piaci árak csökkentését és közvetlen kifizetésekkel történo kompenzációját, a kötelezo területpihentetést stb. 4 5 éves vállalások formájában történo támogatás. A Nitrát irányelv, Élohely irányelv, NATURA 2000, biotermelési rendeletek megjelenése. Környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele a területpihentetésben. Extenzív gazdálkodás ösztönzése. Környezetvédelmi beruházások és ESA területek kiemelt támogatása 5 A 2004 2006-os tervezési idoszakban Magyarország teljes területe 1. célterületbe tartozik. Az Agenda 2000 alapján a Strukturális Alapok célterületeinek módosított rendszere a következo: 1) a gazdasági fejlodésben elmaradott régiók szerkezeti alkalmazkodásának és felzárkózásának elosegítése (maradt a régi). 2) a strukturális nehézségekkel küzdo területek gazdasági és szociális átalakulásának elosegítése, 3) az oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek és politikák modernizálásának és adaptációjának elosegítése. 8
állnak az Agenda 2000 reformjaival, tovább erosítik a vidékfejlesztés jelentoségét a KAP-on belül és csökkentik a két pillér közötti pénzügyi egyensúlytalanságot a második pillér javára. A reformintézkedéseket 2005-tol foganatosítják, amelynek kulcseleme többek között a termelés környezetbarát és biztonságos élelmiszert eloállító jellegének erosítése (crosscompliance) azáltal, hogy az SAP kifizetések folyósításának feltételévé tették a kötelezo környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állatjóléti, köz-, növény- és állategészségügyi követelmények betartását (18 követelmény), és a termoterületek helyes mezogazdasági és környezeti állapotban tartását (abban az esetben is ha nem folyik rajtuk termelo tevékenység). A második lényeges újítása a második pillér pénzügyi erosítése (moduláció) azáltal, hogy az évi 5000 eurónál nagyobb területalapú kifizetésre jogosult gazdaságok esetén a jogosult összeg 2005-ben 3, 2006-ban 4, 2007-ben pedig 5%-kal csökken és átcsoportosíthatóvá válik a második pillér intézkedéseire (1,2 mrd euró/év). A 2007-2013 idoszakra vonatkozó vidékfejlesztési rendelet A napokban fogadta el az Európai Unió Tanácsa a vidékfejlesztés alapjául szolgáló keretjogszabályt. Jelenleg folynak az egyeztetések az új vidékfejlesztési rendelet végrehajtási szabályainak, az EU egységes vidékfejlesztési stratégiájának, illetve a 2007-2013-as idoszak részletes, tagállamokra lebontott költségvetésének kialakításával kapcsolatosan. A 2006 utáni vidékfejlesztési politika alakulásának alapját képezo Bizottsági javaslat tartalmát alapvetoen két fo forrás befolyásolta: a jelenleg futó vidékfejlesztés programok félidos értékelésének elemzése, valamint a salzburgi vidékfejlesztési konferencia következtetései. Ezeket alapul véve a Bizottság a jövo vidékfejlesztési politikájának fo beavatkozási területeit a következo célkituzések mentén határozta meg: a mezogazdaság és az erdészet versenyképességének javítása a szerkezetátalakítás, a fejlesztés és az innováció támogatása révén, a környezet és a táj minoségének javítása a megfelelo földhasználat támogatása révén; az életminoség javítása a vidéki területeken és a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának ösztönzése. Az egyes fejlesztési tengelyek tartalma a következokben foglalható össze: Az 1. tengely célja a mezogazdaság és erdészet versenyképességének növelése a KAP reformjával összhangban álló szerkezetátalakítás támogatásával, különös tekintettel az új tagállamokra. A versenyképesség növelését a termelési költségek csökkentésével, innovatív fejlesztésekkel és a piac igényeihez jobban igazodó termékstruktúra kialakításának támogatásával kívánják elérni. Ezzel egyidoben elengedhetetlen feltétel a mezogazdasági üzemek gazdasági életképessége, a környezeti szempontok és a vidékfejlesztés szociális dimenziói közötti egyensúly megteremtése. Az 1. tengelybe tartoznak a mezogazdaság és élelmiszer-feldolgozás fizikai beruházásaira, az emberi eroforrás fejlesztésére és az élelmiszerminoség javítására irányuló intézkedések. A versenyképesség fokozásához az EU-s javaslat alapján figyelembe kell venni a gazdasági tevékenységek diverzifikációja, a fogyasztói igényeknek megfelelo minoségi, magas hozzáadott értékkel rendelkezo termékstruktúra, a biomassza eloállítás, és a tisztább, környezetbarát termelési technológiák alkalmazása által kínált lehetoségeket is. A fejlesztések tehát egyrészt a mezogazdaság kedvezo adottságainak hatékonyabb kihasználását, a termelési színvonal emelését, a minoség 9
fokozását másrészt, pedig a szerényebb versenyképességu tevékenységekrol való átállítást, a diverzifikációt szolgálják. A versenyképesség tengely keretén belül megvalósul: az agrárgazdaság (mezogazdaság, erdo- és vadgazdálkodás, halászat és élelmiszeripar) termelési potenciáljának, muszaki-technikai megújításának, infrastruktúrájának, üzemi rendszerének, termelési szerkezetének korszerusítése, a termelési érték (hozzáadott érték) növelése, foként a mezogazdasági termelés szempontjából kedvezo adottságú területeken. Az agrártermelés diverzifikálása, a termelés szerkezetének átállítása, extenzifikálása, a mezogazdasági termelés szempontjából kedvezotlen adottságú területeken. A mezogazdasági termelés és termékek minoségének javítását célzó intézkedések elsosorban a kis-és középvállalkozásokban (technológia-korszerusítés, a kapacitások ésszerubb területi eloszlása, logisztika és minoségjavítás, élelmiszerminoségi rendszerekhez való csatlakozás és promóció). A humán feltételek javítása (a termelok kor- és szakképzettségi összetételének, új körülményekhez való alkalmazkodó képességének javítása, a termeloi együttmuködések ösztönzése, szaktanácsadás és helyettesíto szolgálatok megszervezése, támogatása). A 2. tengely célja a környezet állapotának javítása és a vidéki táj megorzésének, gondozásának biztosítása a mezogazdaság és erdészet, mint a legjelentosebb földhasználónak juttatott támogatásokon keresztül (beleértve a Natura 2000 területekkel összefüggo tevékenységek támogatását). A 2. tengely kifizetései a mezogazdaság környezetvédelmi szolgáltatásainak megvalósulását biztosítják. Ezek a tevékenységek hozzájárulnak a mezogazdasági területek fenntartható fejlesztéséhez azáltal, hogy arra ösztönzik a mezo- és erdogazdálkodókat, hogy az alkalmazott környezetbarát földhasználattal orizzék és fejlesszék a természeti értékeket, és a kedvezotlen termohelyi adottságokkal rendelkezo, vagy környezetvédelmi megszorítások alá eso területeken a kompenzációs kifizetések révén fenntartsák a gazdálkodást. Az agrár-környezetgazdálkodás az egyetlen intézkedés, melynek alkalmazása kötelezo minden Tagállam számára. Az tengely intézkedései elsosorban az intenzív mezogazdasági termelésbol kikerülo területek fenntartható hasznosítását, illetve környezetvédelmi beruházások, fejlesztések ösztönzését, az intenzív mezogazdasági termelést felhagyása miatt kieso jövedelmek kompenzálását, a többletköltségek részbeni átvállalását célozzák. Kiemelt fejlesztési terület az állatjólét uniós normáinak, követelményeinek megteremtése, minél szélesebb köru elterjedésének ösztönzése. Fontos a mezogazdasági hasznosítású földterületek erdosítésének, agrár-és erdészeti rendszerek kialakításának támogatása, az erdészet termelési potenciáljának helyreállítás és növelése. A 3. tengely célja a vidéki élet minoségének javítása és a vidéki gazdaság diverzifikációjának ösztönzése olyan intézkedések megvalósításával, amelyek a mezogazdaságon kívül a vidéki népesség szélesebb körét is célcsoportnak tekintik, segítenek megorizni az EU vidéki térségeinek sokszínuségébol és gazdag épített és kulturális örökségébol eredo vonzerejét, erosítik a kapcsolatot a mezogazdaság, erdészet és a helyi gazdaság többi szektora között. A tengely fo célja az élo vidék megteremtése, az egészséges gazdaság és társadalomszerkezet megorzése és fejlesztése, foként a távol eso (remote) és a rurbanizációval fenyegetett (peri-urban) térségekben. Az életminoség javítása az élhetobb környezet kialakítása az alapveto szolgáltatásokhoz és infrastruktúrához való hozzáférés 10
fejlesztésével, továbbá a falumegújítással, a vidék épített és szellemi örökségének védelmével. A vidéki térségek vonzeronövelésének alapfeltétele a munkahelyteremtés. A gazdálkodók mezogazdaságon kívüli tevékenységeinek fejlesztése, a nem mezogazdasági mikrovállalkozások, és a falusi turizmus fejlesztése úgyszintén fontos szerepet játszik a tengely céljának elérésében. LEADER (4. tengely): A 2006. utáni vidékfejlesztési gyakorlat jelentos újítása, hogy beintegrálja a korábban különálló programként kísérleti jelleggel muködo LEADER Közösségi Kezdeményezést az ún. fosodorvonalba tartozó vidékfejlesztési intézkedések közé. Az integrációnak két megvalósítási módját tartalmazza a vidékfejlesztési rendelet. Az egyik a 3. prioritás intézkedéseinek megvalósítására vonatkozó javaslat, amely szerint ezeket az intézkedéseket helyi vidékfejlesztési stratégiákba ágyazottan, a LEADER végrehajtási mechanizmusnak megfeleloen preferált megvalósítani. A másik módja, hogy minden vidékfejlesztési program kötelezo jelleggel tartalmazza a LEADER tengelyt, melynek keretén belül a következo tevékenységek finanszírozhatók: 1) a helyi akciócsoportok által készített, a három másik tematikus tengely céljait megvalósító helyi vidékfejlesztési stratégiák LEADERszeru (helyi pályáztatás útján történo) megvalósítása, 2) a helyi akciócsoportok muködése, 3) a helyi akciócsoportok közös fejlesztései, 4) a helyi akciócsoportok kapacitásépítése és a stratégiák elkészítéséhez és megvalósításához szükséges animációs tevékenységek. A javasolt intézkedések tengelyek közötti csoportosítását az alábbi táblázat szemlélteti. Az EU 2007-2013 idoszakra javasolt vidékfejlesztési szakpolitikája 1. tengely versenyképesség Célrendszer intézkedések A tengely forrásokból való részesedése EU társfinanszírozási arány EU vidékfejlesztési stratégia Nemzeti vidékfejlesztési stratégia Vidékfejlesztési programok Emberi eroforrás: Szakképzés és tájékoztatási tevékenységek, beleértve a tudományos ismeretek és az innovatív gyakorlat terjesztését a mezogazdasági, élelmiszer és erdészeti ágazatban dolgozó személyek számára, A fiatal gazdák kezdo támogatása, A mezogazdasági termelok és a mezogazdasági dolgozók korengedményes nyugdíjazása, Tanácsadási szolgáltatások mezogazdasági termelok és erdotulajdonosok általi igénybevétele, Gazdaságirányítási, gazdaság tehermentesítési és gazdálkodási tanácsadási szolgáltatások, valamint erdészeti tanácsadási szolgáltatások létrehozása, Fizikai eroforrás: A mezogazdasági üzemek korszerusítése Az erdok gazdasági értékének növelése, A mezogazdasági és erdészeti termékek értéknövelése, Új termékek, eljárások és technológiák fejlesztésére irányuló együttmuködés a mezogazdasági és élelmiszer ágazatban, A mezogazdaság és erdészet fejlesztésével és szerkezetkiigazításával összefüggo infrastruktúra javítása és fejlesztése, A természeti katasztrófák által károsított mezogazdasági termelési potenciál helyreállítása és megfelelo megelozo intézkedések bevezetése; A mezogazdasági termelés és termékek minosége (KAP 2003-as reformja): A mezogazdasági termelok segítése a közösségi jo gszabályokon alapuló, magas követelményeket támasztó eloírásoknak való megfelelésben, Az élelmiszerminoségi rendszerekben résztvevo mezogazdasági termelok támogatása, Termeloi csoportok támogatása az élelmiszerminoségi rendszerek keretébe tartozó termékekre vonatkozó tájékoztatási és promóciós tevékenységek terén; Átmeneti intézkedések: A szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása Termeloi csoportok felállításának támogatása minimum 10 % maximum 50/75 % 11
2. tengely földhasználat Célrendszer intézkedések A tengely forrásokból való részesedése EU társfinanszírozási arány EU vidékfejlesztési stratégia Nemzeti vidékfejlesztési stratégia Vidékfejlesztési programok A mezogazdasági földterület fenntartható használata: Hegyvidéki területek Egyéb kedvezotlen adottságú területek Natura 2000 területek Agrár-környezetgazdálkodás és állatjólét (kötelezo) Állat jólét, Nem termelo beruházások támogatása Az erdészeti földterület fenntartható használata: A mezogazdasági földterület elso erdosítése, Agrár-erdészeti rendszerek elso létrehozása mezogazdasági földterületeken, Nem mezogazdasági földterület elso erdosítése, Natura 2000 erdoterületek, Erdészeti környezetvédelem, Az erdészeti termeloi potenciál fenntartása és megelozo tevékenységek bevezetése, Nem termelo beruházások támogatása. minimum 25 % maximum 55/80 % 3. tengely tágabb vidékfejlesztés LEADER tengely intézkedések Megvalósítás A tengely forrásokból való részesedése EU társfinanszírozási arány Területi jogosultság Megvalósítás A tengely forrásokból való részesedése EU társfinanszírozási arány Az életminoség javítása: Alapveto szolgáltatások a vidéki gazdaság és népesség számára (létrehozás és infrastruktúra) Falumegújítás és fejlesztés, A vidéki örökség megorzése Képzés és kapacitásfejlesztés Kapacitásfejlesztés helyi fejlesztési stratégiák készítése érdekében A vidéki gazdaság diverzifikációja: A mezogazdaságon kívüli jövedelem-források támogatása Mikrovállalkozások támogatása Turisztikai tevékenységek ösztönzése lehetoleg helyi fejlesztési stratégiákon keresztül minimum 10 % maximum 50/75 % valamennyi vidéki térség LEADER megközelítés a kiválasztott térségekben a 3 tematikus tengely mentén minimum 5 % maximum 55/80 % Forrás: Európai Bizottság: Elnökségi kompromisszumos szöveg 2005.4.27. Javaslat a Tanács rendelete az Európai Mezogazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról Víz Keretirányelv A 2000. december 22-én életbe lépett EU Víz Keretirányelv (Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK irányelve) az állam- és országhatárokon túlnyúló, vízgyujtokön való koordinált vízgazdálkodás keretében a vízvédelem harmonizálását és a vizek terhelésének csökkentését célozza. Egy eroteljesebben ökológiai szemléletu és egységesebb vízvédelem kialakítása érdekében jogi és anyagi természetu végrehajtási kötelezettségeket ró a tagországokra. A Víz Keretirányelvet át kellett venni a nemzeti jogrendszerbe, és a hatálybalépése utáni 15 éven 12
belül el kell érni a vizek és a hozzájuk kapcsolódó vizes élohelyek jó ökológiai állapotát Európában. A VKI általános célkituzései: a vízi ökoszisztémák, és - tekintettel azok vízszükségletére - a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függo szárazföldi ökoszisztémák és vizes élohelyek állapotának javítása és védelme; a vízkészletek fenntartható használatának elosegítése; a különösen veszélyes anyagok vizekbe való bevezetésének fokozatos csökkentése és megszüntetése; a felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése; az áradások és aszályok hatásainak mérséklése. Környezeti célkituzések a felszíni vizekkel kapcsolatban: el kell érni a víztestek jó ökológiai állapotát 15 év alatt; el kell érni az erosen módosított és mesterséges víztestek jó potenciálját és jó kémiai állapotát 15 év alatt; meg kell akadályozni a felszíni vizek állapotának romlását. A felszín alatti vizekre vonatkozóan: el kell érni a jó mennyiségi és minoségi állapotot 15 év alatt; vissza kell fordítani a jelentos terhelési trendeket; meg kell akadályozni, illetve korlátozni kell a káros anyagok vizekbe történo bejutását; meg kell akadályozni a felszín alatti vizek állapotának romlását. A feladatok végrehajtásának felelossége a tagországoké. A legfontosabb feladatok a következok: állapotfelvétel (jelenlegi állapot), a célok meghatározása (az elérendo állapot), intézkedések meghatározása a célok eléréséhez. Legfontosabb részfeladatok: vízgyujto egységek meghatározása, nemzetközi vízgyujto egységekhez való besorolás, a vizek jellemzoinek elemzése a vízgyujtokön, a felszíni víztípusok megállapítása, referenciafeltételek és mérohelyek megállapítása, a felszín alatti vizek leírása, az emberi tevékenységek hatásainak vizsgálata, jellemzési kritériumok kidolgozása, felügyeleti módok megállapítása, a vizek állapotának értékelése, gazdasági elemzések elvégzése, a költség-visszatérülés elvének átültetése, az intézkedési programok meghatározása. Speciális intézkedési területek a Víz Keretirányelvben: Jogharmonizáció: ennek eredménye a 221/2004. (VII.21.) Korm. rendelet. Vízgazdálkodás és koordináció a vízgyujtokön: A Víz Keretirányelv 3. cikkében meghatározott vízgyujtokön koordinált vízgazdálkodásra (vízgyujto alapú egységes vízgazdálkodás) a magyar vízgazdálkodásnak fel kell készülnie. Emellett a nemzetközi vízgyujtok esetében az érintett országok koordinációja is szükséges. A nemzeti és nemzetközi vízgyujto egységeken egyetlen vízgyujto-gazdálkodási tervet kell készíteni. Nemzeti vízgyujto-gazdálkodási terv elkészítése csak abban az esetben jöhet szóba, ha a koordináció végrehajtása nem járt sikerrel. A vízgyujto gazdálkodási terveket 2009 végéig kell jóváhagyatni, s elotte 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban biztosítani kell a társadalom számára a konzultációt és a részvételt a tervezési folyamatban. A Víz Keretirányelv alapján a vízgyujto-gazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell többek között: a vízgyujto általános leírását, beleértve a felszín alatti vizeket is, minden jelentosebb terhelés és emberi tevékenység vizekre való hatásainak összefoglalását, a védett területek és a megfigyelési hálózat leírását, a vizekre vonatkozó környezeti célkituzések listáját, a gazdasági elemzés, valamint minden intézkedés és intézkedési program összefoglalását, az illetékes hatóságok felsorolását, továbbá a tájékoztatásra tett intézkedések és a vízgyujto-gazdálkodási terv készítése során végzett társadalom bevonási tevékenység összefoglalását. 13
A társadalom tájékoztatása és bevonása: a Keretirányelv megköveteli minden érdekelt aktív bevonását a Víz Keretirányelv által eloírt tervezési folyamatba és az intézkedések végrehajtásába. Kutatások A vízgyujto gazdálkodási tervezés kulcskérdései a VKI alapján: a vízgyujto gazdálkodási tervezés integrálása a kapcsolódó tervezési rendszerekkel, megfelelo és hatékony konzultáció és részvétel lehetoségének biztosítása a társadalom számára a tervezési folyamatban, megfelelo igazgatási és egyéb szervezet biztosítása a hatékony vízgyujto gazdálkodási tervezéshez, a vízgyujto gazdálkodási tervek készítésének elosegítéséhez szükséges részletesebb tervek tartalmának meghatározása és a kiválasztásuk módszerének kidolgozása, a bevonandó hatáskörrel rendelkezo különbözo hatóságok szerepének meghatározása, a határokon átnyúló részvízgyujtok tervének készítéséhez szükséges intézkedések meghatározása. 2001. májusában az Európai Bizottság és a Tagállamok megállapodtak a Víz Keretirányelv ún. Közös Megvalósítási Stratégiájában. A stratégia fo célja, hogy segítséget nyújtson a VKI megvalósításához azáltal, hogy az irányelv fo elemeihez útmutatókat dolgoz ki és tesztel, így segíti a VKI közös megértését és közös alapokon történo megvalósítását. A kísérleti vízgyujto hálózat keretén belül integrált vízgyujto gazdálkodási tervek megvalósításával tesztelik a stratégia egyes elemeinek gyakorlati megvalósíthatóságát. Ilyen kísérleti program a Sheldt folyó vízgyujtojére készített Scaldit program. Az árvízvédelmet és -megelozést nem lehet a mezogazdasági földhasználattól és erdészeti tevékenységtol elszigetelten kezelni, hiszen a földhasználat jelentosen befolyásolja a talajok vízvisszatartó képességét. A CAP 2003-as reformja a kifizetések termeléstol történo elválasztásával (decoupling) és a termelés környezetbarát és élelmiszer-biztonsági jellegének erosítésével (cross-compliance) pozitív hatással van mind az árvízvédelmi, mind a vízminoség javítását célzó tevékenységekre. Eszerint a gazdálkodók elveszíthetik a közvetlen támogatás egy részét vagy egészét abban az esetben ha nem felelnek meg a jogszabályokban eloírt környezetvédelmi kritériumoknak. Azok az intézkedések, amelyek az árvizek kialakulását részben okozó klimatikus változások ellen hatnak, pl. az energetikai célú biomassza termelés, vagy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése (a stocking rates csökkentése által), mind közvetlen hatással vannak az árvízvédelemre. A CAP 2003-as reformja jelentosen megemeli a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket. Ez az erdosítés mellett olyan intézkedések nagyobb súlyú támogatását teszi lehetové, mint pl a természeti katasztrófával sújtott (beleértve árvíz) mezogazdasági és erdoterületek helyreállítása. A nem megfelelo vízelvezetés a talajvízszint csökkenését, a talajok szikesedését eredményezi, valamint a vizes élohelyek pusztulását, amelyek fontos védett fajok élohelyéül szolgálnak. Az intenzív mezogazdasági tevékenységeknek jelentos környezetkárosító hatásuk lehet. A mezogazdaság és a vízgazdálkodás gyakran egymás versenytársaként jelentkeznek a földhasználat terén. A Víz Keretirányelv teljesítése gyakran földhasználat, -kezelés-váltást követel meg a mezogazdaságtól. Így a felszíni vizek megfelelo hidromorfológiai állapota elérésének jelentos területigénye van, a vizes élohelyek védelme is területet von el a mezogazdaságtól. A szántó legelo konverzió, a szükséges erdosítés, extrém esetben a terület mezogazdasági muvelésbol történo kivonása csökkenti az intenzív muvelés alá vont területek nagyságát. Ez a jövedelmezoség szempontjából jelentos nyomást gyakorol a mezogazdasági 14
ágazatra, a kérdéses területek használóira, amit kompenzálni kell. A KAP-nak megvannak az eszközei ezeknek a problémáknak a kezeléséra. Nagyobb gondot jelent viszont azoknak a területeknek a kompenzálása, amelyek nem állnak mezogazdasági muvelés alatt, vagy ki kell vonni oket a muvelés alól, így kiesnek a KAP jogosult területeibol. Ugyanakkor a mezogazdaság pozitív szerepet is játszhat a vízi eroforrások és a kapcsolódó ökoszisztémák megorzésében így pl. az eróziót és a gyors vízlefolyást akadályozó, talajszerkezetet javító, a vizes élohelyek és egyéb víztol jelentosen függo szárazföldi ökoszisztémák megorzését szolgáló muvelési módok alkalmazása által. A VKI-hez igazodva a Tagállamoknak vízgyujto gazdálkodási terveik keretén belül intézkedéseket kell kidolgozniuk, amelyeket a vízügyi hatóságok koordinálnak (VKI 11. cikk). Az alapintézkedések, amelyek a Közösségi jogszabályok alapján a vízgyujto területen alkalmazandó minimum feltételeket tartalmazzák és kapcsolódnak a mezogazdasághoz, pl a jó mezogazdasági gyakorlat feltételrendszerét érinto intézkedések. Ezen kívül az alapintézkedések kategóriájába tartozik pl. a hatékony és fenntartható vízi eroforrás használat támogatása, vízgazdálkodási szolgáltatások költségeinek visszatérítése, a vizek jó ökológiai állapotához szükséges hidromorfológiai állapot biztosítása, vizek szórt forrásból történo szennyezésének megakadályozása, stb. A kiegészíto (alkalmazásuk az egyes Tagállamok választása), de a VKI megvalósítása szempontjából nem kevésbé fontos intézkedések közé tartoznak a következo intézkedések (a lista korántsem teljes) : földterület kezelését és használatát érinto intézkedések, úgymint korábbi folyómeder (folyásirány) helyreállítása, puffer sávok kialakítása a vizes élohelyek helyreállítására, kutatás, fejlesztés, képzés, magasabb követelmények a mezogazdasági muveléssel szemben, stb. Miután az intézkedéseket a Tagállam bevezette, azok kötelezo hatállyal bírnak a gazdálkodókra is. Természetesen a szigorúbb kötelezettségeknek magasabb kompenzációval kell együtt járni. 3. Környezet- és tájgazdálkodás a Tisza mentén 3.1. A jelenlegi tájhasználat problémái a Tisza mentén Az utóbbi években a Tisza-mente nagy részét aszály, árvíz és belvíz együtt sújtja. A nem megfelelo vízháztartás, a szélsoséges vízjárás, a magasabb szintu árvizek gyakoribbá válása, az éghajlatváltozás egyre nagyobb problémát jelent mind társadalmi, mind gazdasági szempontból. Mivel mindez a közvetlen árvízveszélyen túl a mezogazdasági termelés feltételeire is kihat, jelentosen nehezítve, gátolva a mezogazdálkodást, akár gazdálkodásra alkalmatlanná téve egyes területeket, ennek agrárgazdasági jelentosége is van. Tehát a vízgazdálkodás és a terület agráralkalmassága közvetlenül összefügg, ezáltal ez nemcsak vízügyi probléma, hanem a vízgazdálkodással összefüggo tájgazdálkodási kérdés is. A tájgazdálkodás ugyanis lényegében tájfenntartó gazdálkodás, amely megorzi a táj lényegi elemeit, s természetesen a táji adottságokhoz (domborzat, talaj, vízjárás, éghajlat) alkalmazkodik. Vagyis adott területen olyan kultúrát muvel, ami adott feltételek mellett oda való, és olyan agrotechnikával, hogy azzal a termohely adottságait megorzi, akár javítja. 15
A jelenlegi tájhasználat azonban nincs tekintettel az eltéro termohelyi adottságú területekre, mivel a gazdálkodás során lényegében mindenhol azonos technológiákat, módszereket alkalmaznak. Ez foként a kedvezotlenebb, intenzív muvelésre nem alkalmas területeken probléma, ugyanis ott ezzel a típusú tájhasználattal nagyon csekély a termelés jövedelmezosége, így a gazdaságosság. A Tisza mentén sokfelé még ott is szántóföldi gazdálkodást folytatnak, ahol a talajok vízháztartása szélsoségekre hajlamos (pl. belvíz, aszály). Ráadásul a mezogazdaságot tekintve az EU-ban jelenleg is túltermelés van, így a piaci eladhatóság nem indokolja a nagy volumenu például az arra kevésbé alkalmas területeken is történo intenzív muvelést. Ha a mai tájhasználat állandósul, az a piac telítodését és a túltermelést vonja maga után, amit külön agrárpiaci intézkedésekkel lehet csak kezelni. A termohelyi adottságokhoz igazodó gazdálkodás, a környezeti szempontok és a piaci viszonyok ezért egyaránt szükségessé teszik a Tisza mentén a tájhasználat-váltást. A Tisza-mente térségi fejlodésének érdekében egy olyan társadalmi konszenzusnak kell megszületnie, amely a gazdálkodókat érdekeltté teszi az integrált víz- és tájgazdálkodásban, mert jelenleg a tájhasználat-váltásban csak egy költséges, termés/hozam kiesést jelento folyamatot látnak az érintettek. Fontos ezért azt is hangsúlyozni, hogy a tájgazdálkodás és az ahhoz szükséges agrárszerkezetváltás nemcsak azt jelenti, hogy kevésbé intenzív gazdálkodást folytatunk, vagy netán természetvédelmi okból egyáltalán nem termelünk, hanem olyan gazdálkodást, amelynél szintén alapveto cél a gazdaságosság és a jövedelmezoség, de mindezt nem monokultúrával, hanem a táj mozaikszeru élohelyeinek rendszerbe szervezésével éri el. A Tisza mentén mindebben külön hangsúlyt kap a Tisza, tehát a folyóval való gazdálkodás és a folyóhoz mint ökológiai rendszerhez való viszony. 3.2. A tájhasználat-váltás szempontjai a Tisza térségben A tájgazdálkodási felfogás szerint nincs kimondottan rossz termohelyi adottságú terület, hanem megfelelo agrotechnikával minden terület alkalmas gazdálkodásra. Továbbá a táj- és természetvédelem, illetve a mezogazdálkodás nem áll ellentétben egymással, hanem szükséges az emberi beavatkozás a terület kultúrállapotának megtartása és az élohelyek fenntartása miatt. A Tisza mentén mindennek lényegi eleme, hogy a folyó és a folyó menti területek gazdálkodása sincs ellentétben egymással, vagyis a víz nemcsak probléma, nemcsak árvízveszély, hanem a gazdálkodást meghatározó, adott esetben egyes gazdálkodási formáknál, haszonvételeknél segíto tényezo. Magyarországon a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének megvalósítása révén az ártéri tájgazdálkodás megvalósításának elsodleges célterülete lehet a Tisza mente. Az ártéri tájgazdálkodási rendszerek tehermentesítik az ártéri rendszert és feltöltik stratégiai jelentoségu vízkészleteinket. Az ártéri térségek tájhasználat-váltása figyelembe veszi az árvízés belvízvédelmi, vízháztartás javítási és talajvédelmi szempontokat is. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése során lehetoség nyílik az ártér szabályozott vízkivezetéssel történo reaktiválására, tehát bizonyos területekre elore meghatározott mennyiségu vizet vezethetnek, mely majd az idoszakos tározást követoen a folyó medrébe visszaeresztheto. Amennyiben tehát a Tisza mentén tájhasználat-váltást javaslunk, annak lényeges eleme a vízzel való kapcsolat. Olyan gazdálkodási rendszert célszeru kialakítani, melynek alapja a táj vízellátottságának kihasználása, a víz megtartása, szétterítése, illetve ehhez kapcsolódva az élohelyek rehabilitációja lehet. Ez az ártéri tájgazdálkodás lényege. 16
A folyó hullámterén, árterén és a tározó területeken, tehát az idoszakos vízborítású, vízjárta földeken ezért olyan tájhasználat-váltás szükséges, amely az idoszakos elöntésekhez alkalmazkodó, egyben gazdaságos, megélhetést nyújtó gazdálkodást, valamint az ártér természetes rendszereinek helyreállításával a természeti értékek, ökológiai és gazdasági potenciál növelését valósítja meg. Ez a fajta gazdálkodás tehát nem a víz minél gyorsabban történo elvezetésére, hanem eroforrásként való használatára törekszik, s ahhoz igazodó haszonvételeket alakít ki. Ennek megvalósíthatóságának vizsgálata folyik a bodrogközi és a nagykörüi mintaterületeken. Mindezek mellett az Alföld mezogazdaságilag muvelt területeinek nagyobb részét belvíz fenyegeti, ezért ezeken a területeken a gazdálkodás nem csak kockázatos, hanem költséges is. Az aszály szintén jelentos problémákat okoz a térségben. Az éghajlat-változási tendenciákat is figyelembe véve olyan agrár szerkezetváltás indokolt a Tisza-térségben, mely alkalmazkodik a természeti sajátosságokhoz, illetve hosszú távon eleget tesz a fenntartható gazdálkodás feltételeinek, javítva ezáltal a térségben élok életkörülményeit. A tájhasználat-váltás megkezdése elott nélkülözhetetlen a terület ökológiai adottságainak pontos, részletes felmérése. A Tisza mentén ennek nagyon fontos eleme a vízzel való borítottságot, boríthatóságot, így az ártéri gazdálkodásra való alkalmasságot meghatározó domborzat, a változó térszintekhez való igazodás. Emellett természetesen a talajadottságok alakítják a gazdálkodást. Általánosságban elmondható, hogy az ártér magasabb, kedvezobb agráradottságú területei továbbra is a hosszú távú piaci versenykategóriás mezogazdaság elsodleges célterületeit képezhetik. A közepes adottságú területeken a szántóföldi muvelés kevésbé intenzív rendszereit, illetve egyéb muvelési ágakat célszeru elterjeszteni. Míg a gyenge termohelyi adottságú területeken mindenképpen a környezet- és természetvédelem szempontjait célszeru szem elott tartani, valamint egyéb földhasználati ágakat hasznosítani. 17
3.3. A tájgazdálkodás specifikumai a Tisza térségben A Tisza mentén a tájgazdálkodás három területi aspektusban merül fel: a folyó hullámterén, az ártéren, e két esetben elsoként a kijelölt tározóterületeken, továbbá azokon a területeken, amelyek a folyótól távolabb helyezkednek el. A hullámtér és az ártér esetében az ártéri tájgazdálkodás keretében olyan tájgazdálkodás a cél, amely az idoszakos elöntéshez igazodik annak megfelelo haszonvételekkel. A nem ártéri területek esetében a talajadottságokhoz, valamint a természetes tájszerkezethez, ökológiai rendszerhez igazodó környezet- és tájgazdálkodás indokolt, de a megfelelo adottságú területeken továbbra is az intenzív mezogazdálkodás célszeru, természetesen a tájszerkezeti és környezeti szempontokra figyelemmel. 3.3.1. Ártéri tájgazdálkodás és ártéri erdok rehabilitációja Ártéri tájgazdálkodásra csak ott van lehetoség, ahol elegendo mennyiségu pótolható víz áll rendelkezésünkre. Így tehát megvalósítható a folyók mélyebb árterein, a nagyobb nyílt ártereken, részleteiben megvalósítható a folyók hullámterein, nagyobb tavak, illetve holtágak mentén. Fontos, hogy e gazdálkodási forma keretén belül egyes élohely-típusok fenntartása, illetve környezetkímélo, termohelyi adottságokhoz igazodó mezogazdálkodási technikák alkalmazása kerüljön elotérbe. Az ártéri erdok helyreállítása és fenntartása szintén e tájgazdálkodási formán belül juthat nagyobb szerephez, mivel az ártéren az erdok regenerációja feltehetoen gyorsabban megy végbe, mint más területeken. Az erdok a fenntarthatóság elvét követve nemcsak a táj mikroés makrostruktúrájának a kialakításában játszanak fontos szerepet, de a gazdasági és társadalmi hatásuk is jelentos. A tájhasználat-váltás során a szántó muvelési ágból kivont területeket az erdok megfelelo módon helyettesíthetik igazodva a környezeti meghatározottságú területek feltételeihez. 3.3.2. Az ártéri tájgazdálkodás haszonvételei Az ártéri gazdálkodás haszonvételeit az élohelyek fenntartásához kell igazítani. Az árterek térszintjei alapján megkülönböztetünk mélyárteret, alacsony árteret, magas árteret és ármentes szintet. A különbözo térszintekhez élohelyhez kötheto és élohelyhez nem kötheto haszonvételek sorolhatók. A mélyárterek haszonvételi formái közül elsosorban az ártéri halászat (pl. kubik gödrök alkalmazása), réti halászat, illetve nádasok, gyékényesek hasznosítása emelheto ki. Az alacsony árterek élohelyei az üde rétek, rétlápok, puhafa ligetek, ezért haszonvételei foleg a legeltetés, szálalás, erdogazdálkodás során érvényesülnek. A magas ártér területeit tartós vízborítás nem fenyegeti, haszonvételei lehetoségei közé a legeltetést, valamint a gyümölcsészetet és a keményfa-ligetek termékeit sorolhatjuk. 3.3.3. Agrár-környezetvédelem a Tisza-mentén A VTT-rol szóló 1022/2003. (III. 27.) Kormányhatározat, illetve a 2004. évi LXVII. Vásárhelyi Törvény olyan agrár-környezetvédelmi programcsomagok (komplex tájgazdálkodási rendszer kialakítás céllal) kidolgozását írta elo, mely elosegíti a tájhasználat racionalizálását mind a tározóban, mind a tározóval érintett belvízi vagy árvízvédelmi öblözet területén. Ezek a zonális vagy térségi célprogramok a térségek adottságaihoz illeszkedo 18
gazdálkodási formák elterjedését, a tájgazdálkodás kialakítását, illetve a természeti értékek megorzését segítik elo a környezet- és természetvédelmi szempontú mezogazdasági földhasználat elveit követve. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (továbbiakban: NVT) agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedésére vonatkozóan módosító javaslat készült a VTT keretén belül kijelölt ártéri tározók területén folytatott gazdálkodási módok támogatására, mely 2006- tól kerül érvényesítésre. Az agrár-környezetgazdálkodási célprogramba a következo VTT célprogramok beépítését hagyták jóvá: vizes élohelyek kezelése célprogram, hosszú távú területpihentetési célprogram, érzékeny természeti területek zonális gyepgazdálkodási célprogramok, nádgazdálkodási célprogram, tanyás gazdálkodás és füves mezsgye célprogram. Azokat a VTT célprogramokat, amelyek olyan speciális földhasználati módokat támogatnak, amelyeket a jelenlegi NVT nem tartalmaz, új célprogramok formájában a 2007-2013 idoszakra vonatkozó vidékfejlesztési tervezésben szükséges figyelembe venni. 3.3.4. A hullámtéren folytatható gazdálkodás 6 A hazai hullámterek 66 százaléka a Tisza völgyében található (forrás: AKII, 2004). A hullámtér a folyó partvonala és az árvízvédelmi töltés közötti területet foglalja magában, tehát a folyók ártereinek azon része, amely nincs mentesítve az árvízi elöntésektol. Az árvízszintek tapasztalható emelkedésének egyik oka az árvízi meder változása, a hullámtér feliszapolódása. A hullámtér használói a hullámtéren mezogazdasági muvelést, erdogazdálkodást vagy bármilyen más tevékenységet kizárólag saját kockázatukra, a környezetvédelmi, természetvédelmi eloírások betartásával és az árvizek levezetésének akadályozása nélkül folytathatnak. A hullámtéren foleg erdogazdálkodásra, de mezogazdálkodásra is alkalmas jó termohelyek találhatók, azonban gazdasági hasznosítása során mind az árvízvédelmi, mind a természetvédelmi szempontból kevés kivételtol eltekintve az erdomuvelés a legkedvezobb területhasználat, bizonyos esetekben a keskeny hullámtereken a gyep, rét, legelo gazdálkodás. 3.4. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése és az agrárstruktúra-váltás Az elmúlt években a tiszai árvizek és a ciánszennyezés a figyelmet a folyó ökológiai állapotára, illetve a térség problémáira irányították. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) kiindulásában elsodlegesen a Tisza-völgy vízgazdálkodási problémáinak rendezésére irányult. A Tisza térségében elhelyezkedo települések kedvezotlen társadalmi, gazdasági, infrastrukturális helyzete miatt azonban komplex területi tervezéssé szélesedett, mely a vízgazdálkodás mellett a környezetgazdálkodást, valamint a terület- és vidékfejlesztést is integrálta. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének (VTT) célja egy olyan fenntartható tájgazdálkodási rendszer létrehozása, amely az árvízvédelmi biztonság megteremtésén túl javítja a lakosság életfeltételeit és hozzájárul a térség ökológiai állapotának javulásához. A VTT egyik hangsúlyos területe tehát a vízgazdálkodás, a mezogazdaság és a jövedelemtermelés, megélhetés szempontját együttesen érvényesíteni képes tájgazdálkodás kialakítása, az ahhoz szükséges tájhasználat- és agrárszerkezet-váltás ösztönzése. A Tisza-menti térségben továbbá egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hagyományos agrártermelés mellett a vidéki gazdaság diverzitása, valamint a környezet- és tájvédelem szintén kiemelten szerepeljenek. 6 Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKI) által vezetett szakmai konzorcium végzi a hullámtérre vonatkozó tanulmányok és programcsomagok kidolgozását. 19
4. Területhasználati alkalmasság kistérségenként Az egyes kistérségek területhasználati alkalmasságát önálló dokumentumok mutatják be. 5. Példák az ártéri tájgazdálkodásra és tájhasználat-váltásra 5.1. Ártéri tájgazdálkodás, környezetgazdálkodás: modellprogramok a Tisza mentén 5.1.1. WWF Magyarország programjai: Nagyköru, Szamos-Kraszna 7 5.1.1.1. Nagykörui mintaterület A program célja: A Tisza menti térségben a táj adottságaira alapozott tájhasználat bevezetése, az iparszeru mezogazdaság átalakítása extenzív, ártéri gazdálkodássá. Cél a természeti értékek és eroforrások védelmével és fenntartható használatával a falusi lakosság jövedelemszerzése, a táj és az ember harmonikus együttélése. A program háttere: A Tisza mentén a folyószabályozás és a mezogazdasági területhasználat következtében a természetes adottságok jelentosen átalakultak. A drasztikus emberi beavatkozások kedvezotlen hatásai mára megmutatkoznak már a mezogazdaságban is. Az egykor gazdag folyóparti települések ma már a szegény, kiszolgáltatottak közé tartoznak. Helyszín: Nagyköru község külterülete (a település a Tisza partján, Szolnoktól felfelé 25 km-re fekszik). Eredmények: A program keretében több mintaterületen történt élohelyrehabilitáció, mely lehetové tette a természetes folyamatok érvényesülését, valamint az adottságoknak megfelelo gazdálkodási forma bevezetését. A különbözo élohelyeken javult az ökológiai állapot, mely a természeti értékek gazdagodásában és az eroforrások gyarapodásában mutatkozik meg, s ezzel párhuzamosan nyílik lehetoség a hasznosításra, a jövedelemszerzésre. Az ökológiai állapot javulása és a gazdálkodás kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra, ezáltal biztos alap teremtodik a hosszú távon fenntartható emberi létre. Tevékenységek: A kiválasztott mintaterületeken vízügyi muszaki beavatkozásokkal és agrár szerkezetváltással a természetes adottságok és folyamatok elotérbe helyezése. Az újra bevezetett gazdálkodási formák nem csak a táj ökológiai állapotának helyrehozásában játszanak kulcsszerepet, hanem a gazdálkodás, tájhasználat számára is kedvezobb lehetoségeket teremtenek. 7 Forrás: WWF Magyarország, Siposs Viktória Tisza programvezeto. További információ a www.wwf.hu honlapon. 20