Vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése

Vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése OKTATÁSI SEGÉDANYAG SZERKESZTETTE AZ ATALANTA OKTATÓI MUNKAKÖZÖSSÉG 2007

T A R T A L OMJEGYZÉ K I. Rész... 8 Vállalkozási ismeretek... 8 1. VÁLLALKOZÓ, VÁLLALKOZÁS, VÁLLALAT... 9 1.1 Fogalom... 9 1.2 Az üzleti vállalkozás főbb jellemzői, szereplői, tevékenységi körei... 11 1.3 A vállalat érintettjei és céljai... 14 1.3.1 Belső érintettek... 14 1.3.2 Külső érintettek... 14 1.3.3 A vállalat társadalmi felelőssége... 17 1.4 Ellenőrző kérdések... 18 2. PRIVATIZÁCIÓ... 19 2.1 A privatizáció népgazdasági háttere... 19 2.2 A privatizációról általában... 22 2.3 A privatizáció folyamata Magyarországon... 22 2.4 Az előprivatizációs törvény... 24 2.5 A privatizációt akadályozó tényezők... 25 2.6 A privatizáció hazánkban... 25 2.7 A mai privatizációs gyakorlat... 26 2.8 Ellenőrző kérdések... 26 3. A vállalkozások tipizálása... 27 3.1 Tulajdonforma alapján... 27 3.2 Jogi formák szerinti csoportosítás... 28 3.2.1 Egyéni vállalkozás... 28 3.2.2 A szövetkezet... 29 3.2.3 Gazdasági társaságok... 30 3.3 A végzett tevékenység szerinti csoportosítás... 37 3.4 A vállalatok méret szerinti megkülönböztetése... 39 3.5 A vállalatok működési terület szerinti eltérései... 41 3.6 A vállalatok célkitűzése szerinti csoportosítás... 43 3.7 A jogi formák közötti választás főbb gazdálkodási szempontja... 47 3.7.1 Az induláshoz szükséges tőke nagysága... 47 3.7.2 A vállalkozás kötelezettségeiért vállalt anyagi felelősség mértéke... 49 3.7.3 A vállalkozás irányításában való részvétel lehetősége vagy kényszere... 50 3.7.4 Finanszírozási lehetőségek... 51 3.7.5 Adózási szabályok... 53 2

3.7.6 A külső ellenőrzés mértéke... 53 3.7.7 A befektetési cél... 53 3.7.8 Alapítási költségek, illetve a jogi formához kötődő költségek... 54 3.7.9 A tőkekivonás lehetősége... 54 3.8 A vállalkozások gyakorlati teendői... 55 3.9 Ellenőrző kérdések... 56 4. vállalkozások reálszférája... 57 4.1 Általános fogalomrendszer... 57 4.2 A beszerzés... 59 4.3 Termelés... 62 4.4 A készletezés... 64 4.4.1 Összegezhetjük tehát a készletek fogalmát, szerepét... 67 4.4.2 A készletek nagyságát meghatározó tényezők:... 67 4.5 Értékesítés, minőség-ellenőrzés,ellenőrzés... 68 4.5.1 A kereskedelem helye a gazdaságban... 69 4.5.2 A kereskedelem szervezete... 70 4.5.3 Az Európai Unió kereskedelme:... 71 4.5.4 A kereskedelemben alkalmazott értékesítési módok... 71 4.5.5 Fizikai áruelosztási rendszerek/disztribúciós logisztika... 81 4.5.6 Minőségellenőrzés... 82 4.5.7 Controlling... 83 4.6 Ellenőrző kérdések... 85 5. A vállalkozás működtetéséhez szükséges tárgyi feltételek... 86 5.1 A tartósan befektetett tárgyi eszközök... 87 5.2 A forgóeszközök... 93 6. A vállalkozás működtetésének személyi feltételei, emberi erőforrások... 97 6.1 A vállalat munkaügyi tevékenysége... 97 6.2 Gyakorlati teendők a személyi feltételek biztosításával kapcsolatban... 99 6.3 A kompenzáció módjai, bérezési formák... 102 7. A vállalkozások válsága és megszüntetése... 108 7.1 A válságmenedzsment... 108 7.2 A válságkezelés jogi és intézményi feltételrendszere... 113 7.2.1 A válságkezelés feltételei... 113 7.2.2 Csődtörvény... 114 7.2.3 A csődeljárás... 116 7.3 A felszámolási eljárás... 119 7.4 A végelszámolás... 121 7.5 A hazai csődök és felszámolási eljárások tapasztalatai... 123 3

7.6 Ellenőrző kérdések... 125 II. Rész... 126 Vállalkozások gazdálkodása... 126 8. Kereskedelmi vállalkozások erőforrásai és vagyona... 127 8.1 Az erőforrásokról általában... 127 8.2 A tartósan befektetett tárgyi eszközök... 130 8.3 A forgóeszközök... 131 8.4 Az emberi tényező... 132 8.5 Az információ... 132 8.6 Az immateriális javak... 133 8.7 Ellenőrző kérdések... 136 9. Az ár fogalma, szerepe és szabályozása... 137 9.1 Az ár makro- és mikrofunkciói... 137 9.2 Az ár fogalma, szerepe... 140 9.3 A vállalati ármagatartást befolyásoló külső és belső tényezők:... 142 9.4 Az árkialakítás és ármagatartás jogi szabályozása... 143 9.4.1 Az ártörvény... 144 9.4.2 Versenytörvény... 145 9.5 Az árképzés... 147 9.5.1 Az importbekerülési ár... 147 9.5.2 Az általános forgalmi adó (áfa) kezelése az árkialakításnál... 148 9.5.3 Az áfa működése... 150 9.6 Ellenőrző kérdések... 152 10. ADÓZÁSI ISMERETEK... 153 10.1 Az adóról általában... 153 10.2 Az adók csoportosítása... 155 10.3 A jelenlegi adórendszer... 156 10.3.1 Általános forgalmi adó (áfa)... 157 10.3.2 Társasági adó és osztalékadó... 160 10.3.3 Személyi jövedelemadó (SzJA)... 162 10.3.4 Egyszerűsített vállalkozói adó... 165 10.3.5 Egyéb adók... 166 10.3.6 Helyi adók... 167 10.4 Ellenőrző kérdések... 170 11.Költséggazdálkodás és kalkuláció... 171 11.1 Költségekről általában... 171 11.1.1 A költséggazdálkodás jelentősége... 172 4

11.1.2 A költségalakulás mutatói:... 173 11.2 A költségek csoportosítása... 173 11.3 A költségek nagyságát meghatározó tényezők... 176 11.4 Kalkulációs módszerek... 177 11.4.1 Az ipari termelők árkalkulációja... 177 11.4.2 A kereskedők árkalkulációja... 178 11.5 Költségkorlátok érvényesítése a vállalatoknál... 180 11.6 Ellenőrző kérdések... 187 12.VÁLLALATI JÖVEDELEMSZABÁLYOZÁS... 188 12.1 Vállalati jövedelemszabályozás fogalma... 188 12.2 Felhasználásának területei:... 188 12.3 A jövedelemszabályozással szemben támasztott követelmények... 189 12.4 Jövedelemszabályozás részei... 191 12.5 Jövedelem, ill. nyereség... 192 12.6 Az amortizációs és a készletértékelési módszerek hatása a vállalkozás és nyereség képzésére... 193 12.7 Ellenőrző kérdések... 194 13.Pénzügyi kimutatások elemzése... 195 13.1 Pénzügyi kimutatások... 195 13.1.1 A mérlegegyenleg... 196 13.2 Pénzügyi mutatószámok:... 198 13.2.1 Adóssági arányszám... 198 13.2.2 Hatékonysági mutatók:... 199 13.2.3 Jövedelmezőségi mutatók... 200 13.3 A pénzügyi mutatók korlátai... 200 13.4 Ellenőrző kérdések... 202 14. Befektetés és finanszírozás... 203 14.1 A befektetés és finanszírozás kapcsolata a vállalat gazdálkodásában... 203 14.2 A befektetés, beruházás fogalma... 204 14.3 A beruházások fajtái... 206 14.4 A befektetési döntések alapelvei... 208 14.5 Beruházás-gazdaságos módszerek... 208 14.5.1 A megtérülési idő módszer... 209 14.5.2 A befektetés átlagos jövedelmezősége-módszer... 209 14.5.3 A pénz időérték-elve:... 209 14.6 A beruházások előkészítésének, megvalósításának folyamata... 210 14.7 A rövid távú finanszírozás... 211 5

14.8 A hosszú távú finanszírozás... 211 14.9 A vállalkozások finanszírozási lehetőségei... 212 14.9.1 A belső finanszírozás lehetőségei... 212 14.9.2 A külső finanszírozás lehetőségei... 213 14.10 Ellenőrző kérdések... 214 15.VAGYON ÉS VÁLLALATÉRTÉKELÉS... 215 15.1 A vállalati vagyon fogalma... 215 15.1.1 A vállalati vagyon szűkebb értelmezése... 215 15.1.2 A tágabb értelmezés... 216 15.2 A vagyonértékeléssel kapcsolatos kérdések... 216 15.2.1 Vagyonértékelés - vállalatértékelés... 216 15.2.2 A vagyonértékelés időszerűsége... 217 15.2.3 A vállalati vagyonértékelés szükségszerűsége... 218 15.3 A vagyonértékelés menete... 219 15.3.1 Az értékelési cél meghatározása... 219 15.3.2 Információgyűjtés az értékeléshez... 219 15.3.3 Az alkalmazható módszerek közül a feladathoz legjobban igazodó módszer kiválasztása, az értékelés elvégzése... 220 15.4 A vagyonértékelés módszerei... 221 15.4.1 A vagyonleltár alapján történő értékelés... 222 15.4.2 A tőke jövőbeni hozadéka alapján történő értékelés... 222 15.4.3 Egyéb kiegészítő módszerek... 222 15.4.4 A vagyonmérleg készítésénél az egyes vagyoncsoportok értékelési elvei 223 15.5 Az egyes eszközcsoportok értékelésének elvei, módszerei... 224 15.5.1 A tárgyi eszközök értékelésének módszerei... 224 15.5.2 Az immateriális javak értékelése... 224 15.5.3 A készletek értékelése... 225 15.5.4 A követelések és a kötelezettségek értékelése... 225 15.5.5 Egyéb pénzügyi eszközök értékelése... 226 15.6 Ellenőrző kérdések... 227 16. Üzleti terv... 228 16.1 Mi az üzleti terv?... 228 16.2 Az üzleti terv céljai... 229 16.3 A telephely kiválasztása... 230 16.4 Az üzleti terv felépítése... 231 16.4.1 Összefoglalás... 232 16.4.2 A vállalkozás általános leírása... 233 16.4.3 A vállalkozás kulcsemberei és szervezete... 234 16.4.4 Piacelemzés és forgalmi előrejelzés... 234 16.4.5 Marketingterv... 235 16.4.6 Termelési terv... 237 16.4.7 K ockázatbecslés... 237 16.4.8 Pénzügyi terv... 238 6

16.4.9 Üzletpolitika... 241 16.5 Ellenőrző kérdések... 242 MELLÉKLETEK,FELADATOK... 243 ESETTANULMÁNYOK AZ ÜZLETI TERVHEZ... 266 PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK... 276 PÉLDÁK A VÁLLALKOZÁS REÁLSZFÉRÁJÁHOZ... 281 7

I. R É S Z VÁLLALKOZÁSI ISMERET EK

Megjegyzés 1. f e j ezet 1. VÁLLALKOZÓ, VÁLLAL K O Z Á S, VÁLLALAT 1. 1 Fogalo m A gazdasági cselekvés két alaptípusa (Max Weber): a háztartás: olyan gazdálkodás, amelynek célja a saját szükséglet kielégítése (egy egyén vagy az állam szintjén) a vállalkozás: nyereséggel járó cserelehetőségekre irányul. A vállalkozás: valamely társadalmi vagy egyéni szükséglet kielégítésére irányuló tevékenység, nyereség realizálása céljából. A vállalkozás létrehozása ma Magyarországon különböző szinteken valósulhat meg: 1. Az állam, a központi irányítószervek szintjén. (Ezek hozzák létre az állami vállalatokat, köztük a kisvállalatokat.) 2. A vállalatok, szervezetek szintjén. (Ezek újabb vállalatokat: leányvállalatokat, közös vállalatokat stb. és úgynevezett belső vállalkozásokat hozhatnak létre.) 3. Emberek csoportjai szintjén: szövetkezetek, kisvállalkozások létrehozása. 4. Egyének szintjén: magánkisipar, magánkereskedelem. A jogi szabályozás alapján a vállalkozások két alapvető fajtája: a jogi személyiséggel rendelkező vállalatok és szövetkezetek és a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások. Ez utóbbi csoportba tartozik a kisvállalkozások fogalomkörébe sorolt vállalkozások többsége. A vállalkozói magatartás kibontakozásához az alábbi feltételeket tartjuk szükségesnek: 1. Valóságos piac léte, amely bővebben azt jelenti, hogy az áru, a tőke és a munkaerő mozgását alapvetően a piaci viszonyok határozzák meg. 2. A teljesítmények piaci versenyviszonyok közötti értékelődése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eredményesség az árakban tükröződjön. 9

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ Az árak sajnos ma még nem eléggé arányosak a teljesítményekkel. A fejletlen piaci viszonyok lehetővé teszik az árak emelését változatlan vagy rosszabbodó teljesítmények mellett is. 3. Szervezeti és működésbeli autonómia. Az autonómia sohasem lehet korlátlan, de a vállalkozói magatartás kialakulásához egy bizonyos mértéket el kell érnie. A szervezeti önállóság megteremtésében az utóbbi években elég sokat jutottunk előre, bár ez az előrelépés sem volt teljesen ellentmondásmentes (lásd a vállalati tanácsok működésének problémáit). 4. A vállalkozó elért nyereségével - ésszerű szabályok között, elviselhető és elvszerű adózás mellett - szabadon rendelkezhessék. 5. A vagyonérdekeltség megteremtése. Az utóbbi esztendők közgazdasági szakirodalmának sokat vitatott kérdései közé tartozik. A probléma megoldását egyrészt a privatizáció, másrészt a szabályzórendszer változása adhatja meg. 6. Normativitás a gazdasági szabályozókban. Ezt a követelményt, mint a racionális vállalati gazdálkodás feltételét hosszú évek óta megfogalmazzuk. Megvalósítani azonban mindeddig nem tudtuk. A hatékonyság növelése azonban csak normatív szabályok egységes alkalmazása mellett képzelhető el (beleértve a szanálási és csődeljárásra vonatkozó szabályokat is). 7. A gazdasági szabályozók viszonylagos stabilitása. A gazdasági szabályozók stabilitásának hiánya több szempontból is gondot jelent. A bizonytalanság érzése nem ösztönzi, hanem inkább fékezi a vállalkozást, továbbá gátolja a hosszú távú gondolkodás kialakulását is. A bizonytalanság érzése mérsékli a tartalékok feltárására irányuló törekvéseket, sőt sokszor rejtett tartalékok létrehozására ösztönöz, amelyek nem mindig racionálisak még vállalati szempontból sem. 10

Megjegyzés 1. 2 Az üzleti válla l kozá s fő b b j e l l e mző i, s zereplői, tevékenység i körei A piacgazdaságra való áttérés egyik legfontosabb hajtóereje a vállalkozás. Mi a vállalkozás? Kiből lesz vállalkozó? Hogyan alakul a vállalkozó haszna? Ezekre a kérdésekre kíván választ adni ez a fejezet. Az üzleti vállalkozás az egyéni és társadalmi szükséglet kielégítésére irányuló tevékenység profit realizálása céljából. Ez a definíció egyfelől a társadalmi szükséglet fontosságára, másfelől a vállalkozónak arra az igényére utal, hogy a bevételeknek hosszabb távon meg kell haladniuk a kiadásokat. Ahhoz, hogy az üzleti vállalkozás létrejöhessen négy előfeltételnek kell teljesülnie: A vállalkozásnak önállónak, autonómnak kell lennie, nem függhet sem az államtól, sem más vállalkozásoktól, szervezetektől, személyektől stb. (Természetesen ez az önállóság viszonylagos, hiszen számos olyan tényező van, ami befolyásolja a vállalkozást és a vállalkozó hatókörén kívül esik.) A vállalkozásnak profitorientáltnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a kiadások a bevételek alatt maradjanak, de nem zárja ki, hogy a vállalkozás életútjában átmeneti visszaesések, veszteségek is előfordulhatnak. Azt sem jelenti azonban, hogy a profitszerzés mellett különböző időszakokban egyéb célok nem jutnának prioritáshoz. A vállalkozásnak kockázatot kell vállalnia. A vállalkozás erőforrásokat fektet be, és az a cél motiválja, hogy a megtérülés hasznot hozzon. A megtérülés egy bizonytalan 11

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ közegben megy végbe, előfordulhat, hogy számításai nem jönnek be és így nem jut haszonhoz, sőt elveszítheti a befektetett erőforrásokat is. A vállalkozásnak hatékony piacon kell működnie. Az üzleti vállalkozás szervezeti kerete a vállalat. A két fogalmat többnyire szinonimaként használjuk, ha a tevékenységet hangsúlyozzuk, akkor a vállalkozás, ha a menedzsmentet, akkor a vállalat kifejezés kerül előtérbe. A vállalkozó az, aki tőkét fektet be és kockázatot vállal. Kockázata többféle lehet: pénzügyi, mivel tőkét (vagyon) előlegez, fektet be; pszichikai, hiszen a folyamatosan változó piaci környezetben döntéseket kell hoznia (a kockázati tőke megszerzése, az értékesítési nehézségek áthidalása, a konkurencia elleni védekezés módszerének megtalálása stb.); társadalmi, azaz az esetleges bukás vagy siker befolyásolja pozícióját a munkaerőpiacon. A vállalkozáshoz mint már láttuk, első közelítésben tőkére és valamilyen ötletre van szükség. Részletesebben azonban a vállalkozáshoz kell: tőke vagyis tulajdonos, kockázatvállaló vagyis vállalkozó, irányító menedzser, végrehajtó azaz alkalmazott. Az üzleti vállalkozás négy szereplője nem elkülönült személyeket jelent, esetenként ezek integrálódnak (egy személyben lehet valaki tulajdonos, vállalkozó és menedzser) vagy tovább differenciálódnak, amennyiben a tőkekezelő is belép önálló személyként. A tőkekezelő a tulajdonosoktól gyűjti össze a tőkét és fekteti be valamilyen már működő vállalkozásba, illetve kezeli a holding tőkéjét. A vállalkozáshoz szükséges tőkéből a vállalkozó erőforrásokat vásárol és azokat összekapcsolva folytatja vállalkozó tevékenységét. 12

Megjegyzés Az erőforrások összekapcsolása ANYAG EMBER PÉNZ INFORMÁCIÓ KÉSZTERMÉK VÁLLALKOZÁS A vállalkozás három alaptípusa: termelő, kereskedő és szolgáltató. A termelő vállalkozás különböző anyagokból állít elő termékeket (pl. gépkocsi, szalámi). A kereskedő vállalkozás továbbértékesítő céllal vásárol (pl. kiskereskedő, ügynök). A szolgáltató vállalkozás tevékenységet biztosít (pl. hajvágás, jogi tanácsadás). A vállalkozás a fogyasztónak, vagy a felhasználónak adja el vállalkozói tevékenységének eredményét. A fogyasztó saját személyes szükségletére vásárol, a felhasználó az általa képviselt szervezet (vállalat, egyéni vállalkozó, költségvetési intézmény stb.) igényeit elégíti ki vásárlásaival. A vállalkozás működése során tevékenységéért pénzt kap cserébe. A pénznek azonban fedezni kell az üzletmenet folyamán felmerülő különböző költségeket is. Ha az értékesítési bevételek meghaladják a költségeket, akkor az üzletmenet nyereséges, ellenkező esetben veszteséges. A vállalkozás nyeresége a tulajdonos vagyonát gyarapítja. A nyereség a tulajdonos haszna tulajdonának kockáztatása miatt. A tulajdonos nyeresége az üzletmenet sikerétől függ, az pedig attól, hogy a vállalat (vállalkozás) főbb tevekénységi köreit mennyire hatékonyan végzi. 13

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ 1. 3 A válla la t é r intettjei és céljai A vállalat érintettjei azok a szereplők, akik az üzleti vállalkozással valamilyen módon kapcsoltba kerülnek. Az érintettek két nagy csoportba sorolhatók: 1. belső érintettek 2. külső érintettek 1.3.1 Belső érintettek tulajdonosok menedzserek alkalmazottak 1.3.2 Külső érintettek fogyasztók (felhasználók) szállítók versenytársak együttműködő partnerek állami intézmények helyi és önkéntes állampolgári közösségek (szerveződések) A belső érintettek többnyire tartós kapcsolatban állnak a vállalkozással, a szervezet részei, s így érdekeik a vállalati célokban is tükröződnek. A tulajdonos célja, hogy befektetett tőkéjének értékét növelje. Ha a tulajdonos egy személyben menedzser is, célját közvetlenül meg tudja valósítani. Ha azonban a funkciók elkülönülnek, a tulajdonos közvetve meghatalmazottjain keresztül éri el célját. A képviselet azonban azt is jelzi, hogy a belső érintettek különböző csoportjai eltérő célokat fogalmaznak meg, és ezek esetenként konfliktusba kerülhetnek a tulajdonosok céljaival. Ebben az összefüggésben tehát a tulajdonosok feladata, hogy jól válasszák ki a menedzsmentet és jó munkafeltételeket biztosítsanak. 14

Megjegyzés A menedzser céljai, szorosan kötődnek a vállalat működéséhez, növekedéséhez, sikeréhez, hiszen személyes jövedelmének többnyire ez az előfeltétele. A menedzser ismeri legjobban a vállalatot, (erőforrásait, piaci esélyeit, versenyképességet stb.) és így az információs asszimetria következtében, a profitmaximalizálástól eltérő cél is vezérelheti. A tulajdonosok a menedzsereket többnyire a hosszútávú tőkemegtérülés szolgálatába állítják, és ehhez kifinomult eszköztárral rendelkeznek (elbocsátástól az értékpapírban adott plusz jövedelemig). A munkavállaló céljai legkevésbé kötődnek a szervezeti célokhoz, személyes jövedelmének növekedésében érdekelt, amit az önmegvalósítás lehetősége, a társas kapcsolatok iránti igény és az értelmes munkavégzésből származó öröm motivál. Az alkalmazottaknak és a menedzsereknek kifizetett bér (jövedelem) a tulajdonos számára költség, ami a profitot csökkenti, és egyúttal konfliktust idézhet elő a belső érintettek körében. A belső érintettek törekvései, céljai jelentik a vállalati célhierarchia egyik síkját. A külső érintettek tartós vagy átmeneti kapcsolatba kerülnek a vállalkozással, közülük az első négy szereplő (fogyasztó, szállító, versenytárs, együttműködő partner) maga a piac. A fogyasztó (felhasználó) a vállalat mozgásterének legfontosabb része, hiszen a fogyasztói igények kielégítése céljából jön létre a vállalkozás, és így az igény kielégítés mikéntje egyúttal a vállalat referenciája. A fogyasztói igények folyamatos figyelemmel kísérése és az azokhoz való aktív alkalmazkodás tehát a vállalat sikerének egyik kulcsa. A versenytársak ugyanazért a fogyasztóért (fogyasztói jövedelemért) indulnak harcba, és így az adott piacon eszközökkel növelhetik versenyképességüket, és eközben kényszerítik egymást az innovációra, a technikai fejlesztésre. A piaci verseny - azaz az előnyszerzés céljából folytatott piaci magatartás - egyúttal a fejlődés motorja is. A szállító biztosítja a vállalkozás számára az erőforrásokat, függ a vevőitől és versenyben áll a többi szállítóval. A szállító 15

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ versenyképességének főbb tényezői, a jó minőség, kedvező fizetési feltételek, a szállítási határidő betartása és a jó vevőszolgálat. Az együttműködő partner vagy hosszabb távon, vagy rövidebb időre, tartós, vagy átmeneti érdekszövetséget hoz létre pótlólagos profitszerzés céljából. A profiton természetesen osztoznak. Az együttműködés széles skálája ismert a bérmunkától kezdve a franchise-n keresztül a stratégiai koalícióig. (Az utóbbi a versenytársak közötti alkalmi társulást jelenti, amikor az együttműködés egy harmadik piac közös meghódítását célozza.) Az állami intézmények és a vállalatok között sajátos kapcsolat áll fenn: egyfelől az intézmények korlátozzák, befolyásolják a vállalat mozgásterét (pl. kamatláb rögzítés, adórendszer) másfelől a vállalatok befolyásolják, korlátozzák az intézmények mozgásterét. Az intézmények helyzete ugyanis attól függ, hogy mennyi adót fizetnek a vállalatok, hogy szívják el a munkaerőt a munkaerő-piacon, mennyire vállalják át a társadalmi szociálpolitikai feladatokat stb. A helyi és önkéntes állampolgári közösségek alatt az önkormányzati közigazgatást és azokat a társadalmi csoportosulásokat értjük, amelyek valamilyen módon hatást gyakorolnak a vállalatokra. A helyi társadalom különös jelentőségét az adja, hogy az egyúttal a vállalkozás lokális piaca. A társadalmi szerveződéseknek (vallási, környezetvédő, szakmai stb.) a vállalatra gyakorolt hatása növekvő tendenciájú. A külső érintettek céljai a vállalat működési terét korlátozzák s egyúttal a vállalat céljait is befolyásolják. A vállalat célkitűzései egy összetett célrendszerben fogalmazhatók meg, ahol hierarchikusan egymásra épülnek és ahol különböző keresztmetszetben jelennek meg a fő, ill. részcélok. A legfelső cél a hosszú távú profitmaximalizálás, amit térben és időben más típusú célok kereszteznek. Ez a felső cél a vállalat vezetése által megfogalmazott és a küldetéshez kapcsolódik. Ezt többnyire nem mértékegységben fogalmazzák meg. A legfelső célt konkretizálják az alsó (szub)célok, amelyeket az egyes funkciók vagy részlegek fogalmaznak meg. 16

Megjegyzés 1.3.3 A vállalat társadalmi felelőssége A vállalakozás (vállalat) nemcsak a gazdálkodás alapegysége, hanem egyúttal a társadalmi struktúra több dimenziójában is szerepet játszik. Az üzleti tevékenységnek hatása van a társadalomra és ezt a befolyást figyelembe kell venni a döntéshozatalnál. A társadalmi felelősség pénzbe kerül, de jó üzlet is lehet. A fogyasztók felismerik, hogy melyik vállalat viselkedik felelősen és ezt vásárlásaikkal is kifejezik. A vállalat felelőséggel tartozik nemcsak a tulajdonosokkal szemben, hanem a fogyasztókkal, az alkalmazottakkal, a szállítókkal és az általános nyilvánossággal szemben is. Ez a négy terület jelenti a társadalmi felelősség "terepét". A fejlett piacgazdaságban a fogyasztónak joga van a biztonsághoz, az informáltsághoz, a választáshoz és a meghallgatáshoz. A jog a biztonsághoz azt jelenti, hogy a megvásárolt terméknek biztonságosnak kell lennie, részletes és egyértelmű használati utasítást kell tartalmaznia, a gyártónak előzetesen tesztelnie kell a termék minőségét és megbízhatóságát. A jog az informáltsághoz azt jelenti, hogy a fogyasztót részletesen informálni kell a termékről, az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokról mielőtt megvásárolná azt. Jelezni kell továbbá azokat a potenciális veszélyeket is, amelyek a termék fogyasztásánál (alkalmazásánál) fellelhetők. A jog a választáshoz azt is jelenti, hogy a fogyasztó szükséglete kielégítéséhez a különböző gyártók és kereskedők által kínált termékek közül választhat. A jog a meghallgatáshoz azt jelenti, hogy a fogyasztók panaszait valaki meghallgatja és a gondokat orvosolja. A fogyasztóvédelem nem kizárólagosan a vállalatok feladata, van benne kormányzati felelősség is, de a domináns szerep a vállalatra hárul. 17

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ A társadalmilag felelősen gondolkozó vállalat sokat tesz az alkalmazottak kezelésében is. Ez mindenekelőtt a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének a kizárását, a női- és férfimunka egyforma bérezését jelenti. Sok vállalat a tartósan munkanélküliek segítésének és átképzésének feladatát is magára vállalja, s ezzel azt a hiedelmet terjeszti el a környezetben, hogy az alkalmazottairól gondoskodó vállalat termékei is csak jók lehetnek. A társadalmilag felelős vezetők mindent megtesznek a környezet megóvása, a víz, a levegő, a talajszennyezés, a zajártalom, azaz a környezetszennyezés csökkentése érdekében. A versenytársakkal és együttműködő partnerekkel szemben a vállalat társadalmi felelőssége az üzleti etikában teljesedik ki. Az etikus magatartás normái a megbízhatóságot, a megvesztegethetetlenséget, a pontosságot, a toleranciát és olyan viselkedési kultúrát írnak elő, amelyben az üzletemberek személyes erkölcsi normái is magasak. 1. 4 Ellenőrző kérdések 1. Mit nevezünk vállalatnak és vállalkozásnak? 2. Melyek a vállalkozások létrejöttének feltételei? 3. Kik a vállalkozás érintettjei? 18

Megjegyzés 2. f e j ezet 2. PRIVATIZÁCIÓ 2. 1 A privatizá c ió n é pgazdasági h á t t e r e 1945 után a gazdasági élet minden területén - így a kereskedelemben is - gyors centralizációs folyamat indul meg. Kereskedelmi nagyvállalatok jönnek létre mind a nagykereskedelem, mind a kiskereskedelem szférájában. Ez a centralizációs folyamat zajlik le a fogyasztási szövetkezetek életében is. Több lépcsőben történő összevonások következtében nőttek óriásszövetkezetekké. E centralizáció következtében rendkívül nagy mértékben növekedett a bürokrácia, a túlszabályozottság, s ezzel egyenes arányban csökkent az egyes kereskedelmi egységek önállósága. A dolgozók anyagi érdekeltségének hiánya, az ellenőrizhetőség korlátozott volta a kereskedelem színvonalának csökkenéséhez, visszaélésekhez vezetett. Népgazdasági szinten óriási problémákat jelentett a monopolhelyzetek nagy száma, a piaci verseny korlátozott volta, a nagyüzemek érzéketlensége bizonyos piaci változásokkal szemben, ezért bizonyos termékeknél kielégítetlen kereslet jelentkezett. Az árakban nem tükröződött a reálérték. Az alapvető fogyasztási cikkek ára jelentősen alulmaradt a reálértéknek - mivel az állam dotációval fedezte ezek 19

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ előállítási költségének lényeges részét, míg a luxuscikkek forgalmazására forgalmi adót rótt ki. Ezek az intézkedések a valós piaci értékek és a társadalmi hasznosság megítélése szempontjából torzulásokhoz vezettek. A termelésben is hiányzott az ösztönző erő, a piac valós, reális értékítélete, így a termékszerkezet, az áru korszerűsítése, a termelési eszközök modernizálása elmaradt. Az érdektelenség tükröződött a termelékenységben is. Egyes közgazdászok számításai szerint a szocialista országokban 30%-kal alacsonyabb volt, mint a kapitalista országokban. Összefoglalva: Ezen tényezők jelentősen közrejátszottak abban, hogy a `70-es évek végén megbomlott az ország külkereskedelmi egyensúlya és fizetési mérlege, megnövekedett az adósságállomány. Vezetőink, látva a fenyegető helyzetet, megpróbáltak új gazdasági szabályozók létrehozásával orvosolni a bajokat. Ekkor elindult egy nagyon lassú decentralizációs folyamat, mely a kereskedelmet csak a `80-as években érte el, de igazán csak az évtized végén tudott kibontakozni. Előrelépést jelentett a vállalati önállóság kibővítése is. Az első fordulat: már 1968, az indirekt gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a vállalatok elvben szabadon dönthettek gazdálkodási koncepciójukról, üzletpolitikájukról, önállóan alakíthatták ki piaci kapcsolataikat. Ezeket a jogokat az 1977. évi vállalati törvény szentesítette. Az önállóságot azonban még hosszú ideig korlátozták bizonyos adminisztratív tényezők, mint pl. az export és import engedélyezés. Szintén korlátozó tényező volt a piaci lehetőségek behatárolt volta. A `80-as évek kezdetén már tapasztalható volt egy határozottabb törekvés a vállalkozói szemlélet, magatartás 20

Megjegyzés kialakítása érdekében. Az egyéni, ill. magánvállalkozások feltétel rendszerének javítása érdekében időről-időre új rendelkezések láttak napvilágot. A kereskedelemben a szerződéses, bérleti és jövedelemérdekeltségű üzemeltetési formákkal teremtettek meg egy bizonyos fokú korlátozott vállalkozási lehetőséget. Azáltal, hogy az üzletek vezetőit érdekeltté tették az eredmények alakulásában és ehhez a korábbiaknál jóval nagyobb önállóságot biztosítottak számukra, az eredmények lényegesen meghaladták az előző évek eredményeit. Nehezítette a tervezést az energiaárak állandó növekedése. Az 1988-as év volt a mélypont a jövedelemérdekeltségi rendszerben működő boltok életében. A személyi jövedelemadó bevezetése miatt ugyanis rendkívül nagy mértékben csökkent az eredmények után megkapott prémiumok összege. Így a későbbi években egyre kevésbé volt népszerű ez a konstrukció. Az új üzemelési formák tapasztalatai is egyre világosabbá tették, hogy a kereskedelem és vendéglátás az a terület, ahol nincs szükség a vállalati központokra, ahol kisvállalkozások formájában sokkal gazdaságosabban lehet a tevékenységet végezni. A döntés 1990-ben született meg, amikor a Kormány a "A Nemzeti Megújhodás Programjá -ban meghirdette az előprivatizációt, amit a Parlament törvényerőre emelt. Az 1990. évi LXXIV. törvényt az 1990. szeptember 18.-i ülésen fogadta el a Parlament, amely a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és a fogyasztói szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról, értékesítéséről és hasznosításáról rendelkezik. 21

Megjegyzés Atalanta Távoktatási Központ 2. 2 A p r i vatizá c ió r ól általában Mit jelent a privatizáció? A privatizáció egy olyan tulajdon-átrendeződési folyamat, amelynek következménye az állami tulajdon terjedelmének csökkentése. Szűkebb értelemben az állami tulajdon magántulajdonba kerülését jelenti. Miért van szükség privatizálásra? Már az előző fejezetben is utaltunk rá, hogy a gazdaság túlzott centralizálása milyen következményekkel jár. A nagyfokú bürokrácia lelassítja a gazdasági folyamatokat. Monopolhelyzetek jönnek létre. Ha az állam szabályozókkal túlzottan beavatkozik a gazdasági életbe, úgy nem tudnak érvényesülni a piaci mechanizmusok, torzulnak az értékek. Az anyagi érdekeltség hiányában csökken a termelékenység is. Tulajdonképpen egy végtelen hosszú, bonyolult láncolaton keresztül kialakul egy olyan gazdasági csődhelyzet, amely nálunk is kialakult a `70-es '80-as években. A gazdaság talpra állításának egyik legfontosabb eszköze a tulajdonviszonyok átalakítása, az anyagi érdekeltség növelése. 2. 3 A p r i vatizá c ió f olyama t a M agyaro rszá gon Az átfogó tulajdonreform egy nemzetgazdaságban filozófiai változást jelent, mégpedig úgy, hogy az állam a működéshez szükséges feltételeket nem az általa működtetett vállalkozásokból, hanem az egész gazdaság eredményéből teremti elő. Az átfogó tulajdonreform megvalósítása több éves folyamat, melynek első lépése az ún. elő-privatizáció. Az előprivatizáció feltételei a kiskereskedelemben, a vendéglátóiparban, a szállodaiparban és a fogyasztási szolgáltatások körében teljesülnek. Ezek a feltételek: az elmúlt években már kiépült egy vállalkozói magatartás az új üzemeltetési formák (bérletes, szerződéses, jövedelem érdekeltségű) keretében, nem szükséges a vállalati irányítás, 22