ÉLETÜK ÉS A GEODÉZIA

Általános és Felsőgeodézia Tanszék ÉLETÜK ÉS A GEODÉZIA Beszélgetések dr. Biró Péterrel, Blahó Imrével és dr. Lukács Tiborral Készítették: Paizs Zoltán IV. évf. és Rácz Zoltán IV. évf. mérnökhallgatók Konzulens: Noéh Ferenc egyetemi adjunktus; Általános- és Felsőgeodézia Tanszék 2004

Bevezetés A dolgozat egy sorozat részét képezi, amely Életük és a geodézia címmel indult el több, mint 30 évvel ezelőtt. A sorozat interjúi a magyar földmérés kiemelkedő személyiségeinek életútját és szakmai pályájukat mutatják be. Jelen dolgozat három életút bemutatását célozza meg. Riportalanyaink a geodézia meghatározó egyéniségei, akik kutatásaikkal, szakmai irányító tevékenységükkel és az oktatásban nyújtott teljesítményükkel emelkednek ki. Dr. Biró Péter a földtudományok terén ért el világszinten is kimagasló eredményeket. Több felsőoktatási intézmény és társaság, bizottság választotta be soraiba, és a Műegyetem valamint e társaságok nagy részének vezetőjeként is megállta a helyét. Blahó Imre a Topográfiában nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Munkáit kitűnő rajzkészsége révén mindenki csodálja a szépségéért, oktatóként pedig valamennyi diákja szerette sajátos előadói stílusa miatt. Topográfia jegyzete a mai napig a legjobb e tárgykörben. Dr. Lukács Tibor a Hadmérnöki Karon kezdte oktatói tevékenységét, majd óraadóként a Műegyetemen is tanított. Eleinte a földrajzi helymeghatározásról, majd a számítástechnika kialakulása után annak geodéziai célú hasznosítási lehetőségeiről szóltak kutatásai. A dolgozat tartalmazza életútjukat, a velük készített 1-2 órás beszélgetés szövegét, valamint ezidáig megjelent valamennyi publikációjuk jegyzékét. Az interjúk felölelik életútjukat gyermekkoruktól egészen napjainkig, de egyebek mellett kiterjednek a geodézia aktuális kérdéseire, és beszámolnak még kedvenc foglalatosságaikról is. A dolgozat öt fejezetből áll. Az első három rész tartalmazza a három beszélgetés szerkesztett szövegét, előttük a riportalany életrajzával, utánuk pedig publikációinak jegyzékével. A függelékben megadjuk a dolgozatban előforduló rövidítések magyarázatát, a munkánk során felhasznált irodalom jegyzékét, és a közölt életrajzok és publikációjegyzékek eredetének leírását. Külön mellékletben közöljük a beszélgetések eredeti szövegének a magnófelvételről készített eredeti, csonkítatlan gépelt változatát is.

Életrajzok Riportok Publikációk

Dr. Biró Péter

Dr. Biró Péter életrajza Dr. Biró Péter 1930. augusztus 8-án Budapesten született. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet, 1961-ben lett műszaki doktor, 1965- ben szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa, 1974-ben a műszaki tudomány doktora fokozatot. 1985-től az MTA levelező, 1990-től az MTA rendes tagja; az MTA Elnökségének 1996-99-ig tagja. Az egyetemi oklevél megszerzését követően Biró Péter tanársegéd volt a Geodézia Tanszéken, majd a műszaki doktori cím megszerzése után 1961-ben egyetemi adjunktusi kinevezést kapott. A műszaki tudomány kandidátusa fokozat odaítélését követően 1967-ben egyetemi docensi pályázaton eredményesen szerepelt. 1969-71 között a Földmérési Intézet tudományos igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. A műszaki tudomány doktora fokozat megszerzése feljogosította arra, hogy egyetemi tanári állás betöltésére nyújtson be pályázatot. 1976-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a Felsőgeodézia Tanszékre, ahol már 1971-től tanszékvezetői feladatokat látott el egészen 1995-ig. Közben 1987-1992 között a Geodéziai Intézet igazgatója volt. Tanítványai közül kiváló gyakorló mérnökök, egyetemi tanárok, akadémikusok kerültek ki. Az egyetem elvégzésétől kezdődő csaknem 50 éves folyamatos egyetemi oktatói pályája során szinte teljes életműve a Föld fizikai jellemzői legfőképpen nehézségi erőtere és a geodéziai helymeghatározások kapcsolatának kutatására összpontosult. Magyar és idegen nyelvű szakirodalmi műveinek száma mintegy 80. Számos előadást tartott hazai és külföldi nemzetközi rendezvényeken, illetve külföldi egyetemek, kutatóintézetek meghívására tudományos kollokviumokon vett részt. Első eredményei a földfelszíni, illetve a geoidi pontok magasság-meghatározása fizikai (gravimetriai) módszereinek kutatása során jelentkeztek (pl. Eine modifizierte Lösung der Raudwertaufgabe der geodätischen Gravimetria... (Studia Geoph. et Geod., Prága, 1965, A normálmagasság gyakorlati meghatározása (Geodézia és Kartográfia, 1962), On the needed density of gravimetric stations in geodetic nets (IUGG XIV. közgyűlése, Luzern, 1967 ), On the accuracy of the deflections of the vertical interpolated by gravimetric methods (Österreichische ZfV, Wien 1967). Kutatási eredményeivel szorgalmazta és segítette az Állami Földmérés felsőgeodéziai munkáiban a gravimetriai módszerek gyakorlati alkalmazását (pl. Geodéziai gravimetriai feladatok új háromszögelési hálózatunkban (Kutatási zárójelentés, 1962), A kéregmozgási szintezési hálózat gravitációs méréseinek egyes gyakorlati kérdései (Kutatási zárójelentés, 1968). A gravimetriai módszerek mellett figyelme a gradiometriai módszerek felé is kiterjedt. Eötvös Loránd ez irányú eredményeinek folytatása és továbbfejlesztése érdekében a BME Felsőgeodézia Tanszékén munkatársaival megindította azokat a ma is folyó kutatásokat, amelyek célja a torziósinga-mérések eredményeinek kiterjedt geodéziai alkalmazása, és ezzel a függővonal-elhajlás hálózat és geoidkép részleteinek finomítása (pl. Globális és helyi geoidvizsgálatok (OTKA - kutatás, 1988-1992), A geoidmeghatározás pontosságának továbbfejlesztése új típusú mérési adatok bevonásával (OTKA - kutatás, 1995-1998). Kutatásai során hamarosan szembesült azzal a felismeréssel, hogy sem Földünk felszínének geometriai alakja, sem Földünk nehézségi (gravitációs) erőtere a belsejében lejátszódó folyamatok következtében nem lehet egyszer és mindenkorra állandó. A geodéziai kéregmozgásvizsgálatok alapfeltevése az erőtér változatlansága volt, míg az erőtér változására vonatkozó geofizikai vizsgálatok alapvetően feltételezték, hogy a nehézségi mérések térbeli helye (a földfelszín alakja) változatlan. Ennek az 5

ellentmondásos helyzetnek a felismerése, a megoldás keresése és kidolgozása volt legjelentősebb és nemzetközileg is elismert műve. Első alkalommal az Erdkrustenbewegungen und Säkularvariationen des Erdschwerefeldes c. jelentésével vetette fel a témát az IUGG XV. közgyűlésén (Moszkva, 1970). Ettől kezdve folyamatosan számolt be a világszervezet közgyűlésein újabb és újabb eredményeiről. Kutatásai során először a magasságmeghatározások és a nehézségi erőtér időbeli változásainak összefüggéseit tárta fel a gyakorlati alkalmazásig terjedő részletességgel (pl. Der Einfluss von zeitlichen Änderungen des Erdschwerefeldes auf die Höhe von Nivellementsfestpunkten (Bonn, 1973), Dynamic aspects of repeated geodetic levelling and gravity observations (Periodica Polytechnica, Budapest, 1980) stb. Kutatási eredményeinek teljességét angol nyelvű könyvében foglalta össze, mely ebben a témakörben az első könyv a nemzetközi szakirodalomban, és amely meghozta a szerző nemzetközi elismerését ( Time Variation of Height and Gravity, Akadémiai Kiadó - H. Wichmann Verlag, Budapest-Karlsruhe, 1983). Ezt követően kiterjesztette vizsgálatait a kéreg-(felszín)mozgások vízszintes összetevőire is, vagyis a teljes geodéziai helymeghatározás geodinamikai kapcsolatainak feltárására (pl. The role of gravimetry in the geodynamic interpretation of geodetic observations (IUGG közgyűlése, Hamburg, 1984), Physikalische Interpretation der Messergebnisse von wiederholten geodätischen Beobachtungen (Vermessungstechnik, Berlin, 1984). A továbbiakban a Felsőgeodézia Tanszéken kialakított és általa irányított iskola részvételével számos kutatási eredménnyel járult hozzá a kérdéskörhöz kapcsolódó nemzetközi munkacsoport tevékenységéhez (pl. társszerzőkkel: Modelling of secular variations of gravity and geoidal undulations (Periodica Polytechnica, Budapest, 1986), Time variations in geopotential in spherical harmonics (Acta Geod., Geophys. et Montanistica Hungarica, 1986), Relative and true surface movements Journal of Geodynamics, 1987), stb.). Kutatásainak legszélesebb körű eredményeként (együttműködve külföldi kutatókkal is) teljes háromdimenziós megoldást sikerült kidolgoznia a geodéziai, geodinamikai, kozmikus geodéziai valamint gravimetriai mérési eredmények együttes feldolgozására ( On a new approach into the solution of the three-dimensional geodetic-geodynamic boundary value problem, Allgemeine Vermessungs Nachrichten, Int. Edition, Karlsruhe, 1986) és A nehézségi erőtér időbeli változásának geodéziai hatása (Akadémiai Kiadó, 1988). Kezdeményezése és javaslata alapján a Nemzetközi Geodéziai Szövetség 1987. évi közgyűlésén munkacsoportot szerveztek a nehézségi erőtér globális változásai geodinamikai hatásainak vizsgálatára, így az általa felvetett téma kutatása nemzetközi méretekben folyt, ami a kezdeményező tudományos elismertségét mutatja. Kutatásainak legutóbbi időszakában a nehézségi erőtér matematikai leírásának egyes elvi problémáival foglalkozott (pl. On the representation of the Earth s gravity field (Allgemeine Vermessungsnacrichten, International Edition, Karlsruhe, 1993). Életművével új, komplex földtudományi (földfizikai) szemléletet alapozott meg a geodéziai mozgásvizsgálatokban, eredményeik megbízható fizikai értelmezésében. Tudományszervezési tevékenysége keretében az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának 1981-90 között elnöke, a Földtudományok Osztályának pedig 6 éven (1990-96) keresztül elnökhelyettese volt. Tagja volt az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának is (1990-96). A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) Magyar Nemzeti Bizottságának (MNB) 1990-1994 között elnöke volt, jelenleg tagja. Korábban elnökként irányította a MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (GKE) geodéziai szakosztályának tevékenységét, majd 1990-től a GKE és ennek jogutódja a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság alelnöke, illetve társelnöke, 6

majd örökös tagja. Több szakmai folyóirat (az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica, az Allgemeine Vermessungs-Nachrichten, a Geodézia és Kartográfia, valamint a Periodica Polytechnica) szerkesztőbizottságának volt, illetve jelenleg tagja. A BME-n tanszék- és intézetvezetői működésén túlmenően elnökként irányította az Építőmérnöki Kar Tudományos Bizottságát. 1991-94 között a BME tudományos rektorhelyetteseként fontos szerepe volt a magas szintű oktató-utánpótlás és -kiválasztás tudományos és oktatói követelményrendszerének valamint a kiválasztást biztosító habilitációs és igényes szintű új doktori (PhD) tudományos fokozat megszerzését szabályozó egyetemi szabályzatok kidolgozásában és bevezetésében, továbbá az ehhez szükséges megfelelő egyetemi bizottságok megszervezésében és tényleges működésűk megindításában. Rektori tevékenységének (1994-97) célja nemcsak az egyetem működőképességének fenntartása, hanem a hagyományos értékek megőrzése mellett a kor társadalmi, gazdasági kihívásainak jobban megfelelő többkarú, nagyobb, szélesebb spektrumú egyetem kialakítása volt. Közben a Magyar Rektori Konferencia elnöke (1994-95), az Országos Akkreditációs Bizottság alelnöke (1994-97), a Budapesti Egyetemi Szövetség ügyvezető igazgatója (1992-93) és legutóbb elnöke (1996-97) volt. Tiszteletbeli tagja a karlsruhei egyetem szenátusának és a Nemzetközi Mérnök-pedagógiai Társaságnak. Biró Péter oktatói és tudományos munkásságát többször elismerték. Kitüntették a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Lázár deák érmével (1978), továbbá Eötvös Loránddíjat (1994), Széchenyi-díjat, a Földmérőmérnök-képzésért emlékérmet (1999) és Fasching Antal érmet valamint BME emlékérmet kapott (2000). A Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottság levelező tagja, a karlsruhei egyetem díszdoktora (Dr. Ing. E. h.). 7

Beszélgetés dr. Biró Péterrel 2004. június 17-én látogattuk meg dr. Biró Pétert munkahelyén, a Műegyetem Általánosés Felsőgeodézia Tanszékén, hogy interjút készítsünk vele munkásságának legfontosabb állomásairól. Beszélne a gyermekkoráról? Volt már akkor is valamilyen kapcsolata a földméréssel, illetve mi érdekelte akkor? Nagyon szép gyermekkorom volt. Kezdem azon, hogy nagyon harmonikus, kiegyensúlyozott családi környezetben nevelkedtem, és igen jó nevelést kaptam a szüleimtől. Édesanyám nagyon ügyesen vezetett rá az élet dolgaira, és ezért hálás vagyok neki egész életemben. Később is mindig a segítségüket élveztem, amikor már az én gyermekeimet nevelték, igazából sokszor énhelyettem is, feleségem helyett is. Mi építhettük a pályánkat, és eleget tehettünk az ottani követelményeknek. A Lónyay utcai Budapesti Református Gimnáziumba jártam. Kíváló tanárok kezébe kerültem. A geodéziával családon belül semmi kapcsolatom nem volt. Édesapám nem mérnökember volt. A kereskedelemben dolgozott, így tőle nem kaptam ilyen jellegű ismeretet vagy késztetést. Viszont a gimnáziumban már az osztályfőnököm előszeretettel hintette el bennünk a térképek iránti érdeklődést: megvásároltatta velünk az akkori katonai topográfiai térkép budapesti szelvényeit, és gyakoroltuk a térképolvasást. Ez nagymértékben hozzájárult a későbbiekben a pályafutásom alakulásához. Dr. Tarján Jenő volt, aki végigvitt bennünket az érettségiig, és nagyon sok jót tanultunk tőle. A másik ilyen lökést a matematika tanárom, Bárány Sándor adta. Amikor a koordináta-geometriát tanultuk, szerzett egy teodolitot, azzal kimentünk a Duna-partra, és előmetszéssel meghatároztuk a Műegyetem egyik tornyának csúcsát, kiszámoltuk a koordinátáit. Ez roppantul tetszett nekem. Még egy ilyen kapcsolat ez is iskolaidőbe esik, a gimnáziumi időkre, amikor is cserkészként foglalkoztam a térképekkel, természetjárással, és ott igazából nagyon megszerettem a térképekkel való munkát. Így aztán mikor érettségi táján pályaválasztásra került a sor, akkor tulajdonképpen két irány között gondolkodtam. Az egyik az egészségügy, az orvosi egyetem, mert az is érdekelt mellesleg; a másik a mérnöki pálya, ott, ahol a térképeket készítik; de hát erről sok fogalmam nem volt. Az utolsó lökést épp az a felvételi tájékoztató adta meg, amit az Építőmérnöki Kar akkor Mérnök Karnak hívták kiadott, és amelyben egyetlenegy fénykép volt, ahol a mérnökhallgatók mérőgyakorlaton éppen valamilyen geodéziai munkát végeznek. Hát, mondom, ez kell nekem, úgyhogy az orvosinak vége, megyek a Műegyetemre. És akkor milyen karra jelentkezett, és egyáltalán milyen karok voltak akkor az egyetemen? Az Építőmérnöki Karnak a Mérnöki Osztályára iratkoztam be. Az egyetem többi karai a Gépész- és Vegyészmérnöki valamint a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar csoportban voltak. (Ez utóbbi kar Erdőmérnöki Osztályán indult meg 1949-ben az önálló földmérőmérnök-képzés, amely később egy időre önálló karrá vált.) A 49-ben létrehozott Budapesti Műszaki Egyetem keretében a megmaradt korábbi osztályok önállósultak, és így tanulmányaimat a Mérnöki Karon folytattam. Ez '48-ban volt, amikor már a felsőoktatásnak a háború utáni reformját elkészítették. Akkorra már sok 8

más kart leválasztottak rólunk, de még József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek hívták az intézményt, amikor kezdtem. Ezen belül tulajdonképpen egységes képzés volt, egészen a harmadik évig, de akkor már szakot kellett választani. Három szakunk volt, Út-vasútépítő, Szerkezetépítő, Vízépítő mérnök. Nahát ugye az egységes alapképzés után, mikor választani kellett szakot, ebben az én esetemben egyetlen döntő momentum volt. Megnéztem a tantervben, melyik szakon adnak legalább egy félévvel több geodéziát, mint amit a többiek tanultak. Ez az Út-vasútépítő szak volt, úgyhogy ez eldöntötte a kérdést, és itt folytattam a tanulást, és szereztem meg a mérnöki oklevelet. Kik tanították ekkor Önt? Milyen viszonya volt a tanárokkal? Az első évben nem volt valami egészen zökkenőmentes a viszonyunk, mert akkor én a MEFESZ központi népi táncegyüttesében az hiszem több időt töltöttem el, mint a Műegyetemen. Ez megmutatkozott az egyes tantárgyakban mutatott előmenetelemben, de miután onnan kiváltam gyakorlatilag másodéves koromtól kezdve az egyetemen igyekeztem teljes mellszélességgel helytállni. Itt akkor a geodéziát Oltay professzor tanította, az ő előadásait hallgattuk, és számos külső meghívott gyakorlatvezető volt. Például Bartók Béla, az ifjabbik, a népzenegyűjtő és zeneszerző fia, Rácz András, Gabos György és még más kiváló kollégák. Kiváló mechanika tanárunk volt Sályi professzor személyében, aki később a Miskolci Egyetem rektora lett. Kiváló ember volt, nagyon megszerettette a mechanikát, jó előadó volt, gyönyörűen rajzolt a táblán. A matematikát Egerváry és Szentmártoni professzortól tanultuk. Tanárom volt még Mihailich Győző, aki a magyarországi vasbeton-építés atyja volt, Németh Endre, aki a Vízépítéstant tanította és Vásárhelyi Boldizsár az Út- és Vasútépítés tanára. Igyekeztem helytállni, és végül jó eredménnyel végeztem el az egyetemet. Közben már próbáltam az érdeklődésemet geodéziából is egy kicsit még kielégíteni. Bejártam a tanszékre, kértem irodalmat, könyvtárban is kerestem, mert érdekelt a téma. Negyedéves koromban akkor feltették a kérdést, hogy demonstrátorként nem akarnék-e bekapcsolódni a tanszék munkájába. És az utolsó évben így már eléggé elköteleződtem a geodézia iránt. Mit jelentett ez? Mit kellett tennie demonstrátorként? Nem sokat. Be kellett járnom a gyakorlatokra, de többnyire inkább csak nézni, tanulni, hogy hogyan megy a dolog. Dolgozatokat, zárthelyiket kaptam kijavításra, és egy kicsit kezdtem bekapcsolódni a tanszék életébe. 1960 után egyetemi adjunktus lett. Mit kellett azért tennie, hogy az egyetemen ilyen címet érdemelhessen ki? Milyen kutatásokat végzett? 1952-ben kaptam meg a mérnöki oklevelem, majd kilenc évig, 61-ig voltam tanársegéd, ezután lettem adjunktus. Ezalatt műszervizsgálatokat végeztem, szorgalmasan tanultam a felsőgeodéziát a későbbi Homoródi professzor akkori hadmérnök-kari jegyzetéből, és bújtam a külföldi szakirodalmat. A hatodik év után már körülbelül láttam, hogy ez másképp nem fog menni, megszerzem a háború után eltörölt és 57-ben visszaállított műszaki doktori címet, és akkor ez bizonyára lendületet ad a dolgoknak. Úgyhogy '59-ben beadtam a doktori értekezésemet a geoidmeghatározás témakörében, és akkor egy szerencsétlen helyzet alakult ki. Két évig nem tudtam 9

doktori szigorlatot tenni, mert akkoriban szabályozták, hogy az egyik szakmai tárgy helyett a marxizmus-leninizmus valamelyik tárgyából kell szigorlatozni. Csak éppen még azt nem tudták, hogy hogyan és miből, ezzel két év telt el, míg végre 61-ben megkaptam az egyetem 3. sorszámú műszaki doktori oklevelét. (A számozást a visszaállításkor újrakezdték.) A doktori cselekményeim kezdeményezője tulajdonképpen Rédey professzor volt, aki '56 után került ide a tanszékre, miután Oltay professzor 1955-ben meghalt. Oltay utódlása körül bonyodalmak voltak. Sokáig betöltetlen volt a tanszékvezetői állás, végül Rédey professzor a Hadmérnöki Kar feloszlatása, megszüntetése után idekerült. Neki szívügye volt a fiatal utánpótlás. Megadott minden ösztönzést, de követelt is. Kívánalma is volt, tenni kellett, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ezt belőlem kihozta (hogy ezt így mondjam). Ezzel elindított pályám emelkedő szakaszán. Akkor hány geodézia tanszék volt? 1959-ig a Mérnöki Karon egyetlen geodézia tanszék létezett. Ekkor helyezték át Budapestre a földmérőmérnök-képzést, és azzal a Felsőgeodézia Tanszéket, valamint a Fotogrammetria és Topográfia Tanszéket. Rédey professzor akkor látván az én érdeklődésemet, azt mondta, hogy ott van fiam a helyed a Felsőgeodézia Tanszéken, menjél Hazay professzor úrhoz. Így hozzájárult az áthelyezésemhez Hazay professzor úrhoz, ő pedig szívesen fogadott. 1962-63-ban a BGTV-nél dolgozott háromszögelő mérnökként. Ezen belül mit kellett tennie, mi volt a feladata? Én akkor ott szintén az érdeklődésemnek megfelelően a geodéziai osztályra kerültem. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag felsőgeodéziai munkák végzésébe kapcsolódtam bele. Ott akkor az aktuális feladat a keretláncolat harmadrendű kitöltése, a kitöltőhálózat készítése volt. Az észlelési és számítási munkákban vettem részt, azután mikor ez befejeződött, a következő munkafolyamat a negyedrendű háromszögelés volt, abban is dolgoztam, és közben földrajzi helymeghatározásban, csillagász csoportban is dolgoztam. Ezután visszajött az egyetemre, és tovább folytatta kutatásait a gravimetria, geoid meghatározás témájában. Milyen eredményei lettek ekkor? Tényleg a geoidmeghatározás volt az, ami akkor érdekelt, és annak a részletei, minden csínja-bínja. El akartam jutni odáig, hogy végre tisztán megértsem, mi a kapcsolat a nehézségi rendellenességek és a geoid magasságok között. Akkor volt ennek a korszerű legújabb elmélete, amit Mologyenszkij dolgozott ki már 1945-ben, igazából viszont ekkor publikálták angol nyelven is. Ekkor hozzáférhetővé vált az én számomra, aki az oroszban nem voltam annyira perfekt, hogy a szakirodalmat kellően tudtam volna tanulmányozni, de mivel megjelent angol fordításban is, hát ebbe dolgoztam bele magam, itt igyekeztem világosan látni a dolgokat, valamint ebből készítettem el azután a kandidátusi értekezésemet. Ez már 1965-ben volt. Ekkor kezdtek jönni az első elismerések. 10

Tulajdonképpen igen, ekkor már igyekeztem bekapcsolódni a szakmai életbe. Itt sokat köszönhetek az akkori Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek, mely mai nevén a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság. Bekapcsolódtam ott a szakmai közéletbe, előbb-utóbb szakosztályvezető lettem a Geodéziai Szakosztályban. Számos külföldi-belföldi szakmai rendezvénynek a szervezésében, lebonyolításában vettem részt. Ennek fejében viszont megkaptam azt a lehetőséget, hogy kijutottam szakmai konferenciákra, és tudtam a külföldi kollégákkal is kapcsolatokat kiépíteni. Ez abban az időben nagyon nagy szó volt, mert az egyetemnek nagyon szűkösek voltak az ilyen lehetőségei; nagyon nehéz volt külföldre kijutni, akár csak rövid időre is. Ezután az egyetemen docensi címet érdemelt ki. Tovább folytatta a geodinamikai vizsgálatokat, főleg a nehézségi rendellenességek körében. Ekkor már tisztázódott az, hogy végül is semmi sem állandó? Tanszékünk egyik feladata a Geofizika tárgynak az oktatása volt, amire kezdetben mi geodéták nemigen vállalkoztunk. Homoródi professzor úr egy időben felvállalta, de aztán inkább ő is más irányba hasznosította tudományos kapacitását, és meghívott előadóként Barta György kiváló geofizikus, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnek az osztályvezetője kapta ezt a feladatot. Az ő szakterülete a földmágnesesség volt. Neki volt egy elmélete: felismerte azt, hogy a földmágneses erőtérnek bizonyos periódusos változásai vannak. Ezt már Gauss is és más is tudta, a felismerés azonban, hogy ez esetleg a földmagnak egy excentrikus elhelyezkedésével függ össze, illetve, hogy ez a földmag időben áthelyeződik, ez az ő nevéhez kapcsolódik. Most innen jött a gondolat, hogy igen ám, de a földmagnak tömege is van, nemcsak mágneses erőtere, tehát tömegvonzása is van, ha pedig a mag áthelyeződik a Föld belsejében, akkor ez a Föld nehézségi erőtér-szerkezetében is kell, hogy jelentkezzék. Itt aztán több kérdés merült fel. Igen, ha ez jelentkezik, akkor tudjuk-e mi ezt mérni? Milyen más hatása is van; például a Föld rugalmas alakváltozása? Viszont ha a Föld alakja rugalmasan változik, akkor azt mérjük-e tényleg, ami a nehézségi erőtér időbeli változása? Ha az erőtér változik, akkor a szintfelületek helyzete is, de ha a szintfelületek változnak, akkor a pontok magassága és a helyi függőleges iránya is, és így tovább. Az egyik kérdés folyt a másik kérdésből, és hosszú éveken keresztül volt mit kutatni. Ezután '69-től 71-ig a FÖMI igazgatóhelyettesi állását töltötte be. Oda hogyan került, és mi volt ott a munkaköre? Akkor szervezték a Földmérési Intézetnek a mainál eggyel előbbi konstrukcióját, amiben kettős feladatot kapott az intézet. Az egyik az volt, hogy az államilag finanszírozott geodéziai alapmunkálatoknak látta el a beruházói szerepét, tehát adta ki a megbízásokat, szerződést kötött, és műszaki átvétellel utána átvette a munkákat, és elszámolt. Ez volt az egyik profil, de emellett ekkor hozták létre a kutatási főosztályt, hogy legyen az állami földmérésnek is egy tudományos kutatási bázisa, és ide kerestek vezetőt. Úgy adódott, hogy itt az egyetemen volt egy olyan előreláthatólag 1-2 éves időszak Hazay professzor úr aktív időszaka még, amíg ő vállalta azt, hogy a tanszéken nélkülöz engem. Én ezt elvállaltam, gondolván, hogy végül is nem lesz ez rossz gyakorlatszerzés, és ott igazgatóhelyettesi munkakörben elláttam a Tudományos Kutatási Főosztálynak a vezetését két évig. 11

A '70-es évektől folyamatosan számolt be különböző kongresszusokon az elért eredményeiről. Már akkor is sokat járt külföldre, viszont ott ugye nem magyarul kellett előadni. Ezek a nyelvi ismeretek honnan jöttek? Ugye németül és angolul is elég jól tud? Igen. Tulajdonképpen a németet már otthon, gyermekkoromban taníttatták a szüleim. Azután középiskolában is folytattam, külön órákban tanultam. Az 5. gimnáziumtól, tehát 14 éves koromtól az angol volt a második idegen nyelvünk. Kiváló angoltanár volt az osztályfőnököm, akit már említettem, Tarján Jenő tanár úr, úgyhogy végül is érettségire mi beszéltünk angolul, így megvolt az alap. Azután itt, amikor a tanszékre kerültem, hamarosan felismertem, hogy ha én itt valamit tanulni akarok ebben a felsőgeodéziában, akkor a külföldi szakirodalmat is elő kell venni, mert magyar nyelvű akkor még nagyon kevés volt. Ide akkor is, a legnehezebb időkben is jártak a német, angol nyelvű szaklapok, a tanszék könyvtárában megvoltak a fontos külföldi könyvek, onnan kezdtem el elsajátítani a szaknyelvet, és aztán volt egy kiváló vezető nyelvi lektorunk az egyetemen, Szalay György, aki vállalta, hogy az oktatókból szervezett 1-2-3 fős kis csoportokat: tanársegéd, adjunktus, docens kollegákat tanítson. Összeálltunk, és igyekeztünk a lehető legnagyobb óraszámban gyakorolni, fejleszteni a nyelvtudásunkat. Végül eljutottam mind a két nyelvből középfokú állami nyelvvizsgáig, de igazából nem azt hasznosítom, ami a nyelvvizsgán kellett, mert ott a múlt idő használatát kellett inkább tudni, viszont a szaknyelv az egészen más. Azt meg tényleg a nemzetközi kapcsolatok révén, külföldi kapcsolatok révén lehet megtanulni. Minden alkalmat kihasználtam, amikor külföldön voltam. Amennyit csak lehetett, beszélgettem a külföldi kollégákkal. Jártam az utcákat, néztem a kirakatokat, az árcédulákat, mert azon rajta volt a neve annak a cikknek, és így próbáltam a szókincsemet fejleszteni, a szakirodalmon kívül. És aztán előbb-utóbb elkezdtem én is írni és előadni. Sokat segített 10-10 hetes ösztöndíjas, majd vendégkutatói németországi tartózkodásom. 1974-ben a műszaki tudományok doktora címet nyerte el, '78-ban pedig Lázár deák érmet kapott. Immár jöttek a címek is az elismerések mellett. Mivel foglalkozott végül is, hogyan volt szabadideje a sok munka mellett? Be kell, hogy valljam: nem sok szabadidőm volt, mert tényleg szerettem a kutatómunkát. Ahhoz, hogy az ember ebben előre haladjon, cikket írjon, disszertációt készítsen, könyvet írjon, az tényleg nagyon nagy időbeli megkötöttség. Emellett szerettem az oktatást, jegyzetet írtam felsőgeodéziából, megkaptam a tanszék vezetését '71-ben. Dolgoztam az Egyesületben, dolgoztam az akadémiai bizottságban, tehát valóban az a helyzet, hogy szinte teljes lekötöttséggel járt ez, és említettem: édesanyámnak, szüleimnek köszönhettem, hogy átvették a gyermeknevelés gondját tőlünk, így mind a ketten, a feleségem és én is a tudományos pályán tudtunk előrehaladni, de sok szabadidőnk nem volt. Most igyekszem bepótolni. 1971-től vette át a Felsőgeodézia Tanszék vezetését. Milyen tárgyakat oktatott, és milyen feladatokkal jártak ezek? 1959-60 körül kerültem át a Felsőgeodézia Tanszékre, és '71-ig Hazay professzor úr vezetése alatt dolgoztam, aki Rédey professzor úr mellett a másik kiváló ember volt az életemben, és akinek a további pályafutásomat köszönhetem. Ő is az a típusú ember 12

volt, aki a fiataloknak az előrejutását fontos célnak tekintette, és minden körülmények között, minden eszközével segítette. Addigra, amíg ő nyugdíjas korú lett '71-re, úgy látszott, kialakul benne a kép az utódlását illetően, és szerencsés módon ezt a Kar dékánjával, a kari vezetéssel is el tudta fogadtatni, és így aztán amikor pályázat kiírására került sor, megkaptam a megbízást. Addig a Geofizika tárgyat tanítottam, miután Barta professzor úrtól átvettük saját kezelésbe. Hamarosan megkaptam Homoródi professzor úrtól a Felsőgeodézia tárgyat, mivel ő a Fotogrammetria Tanszékre ment át, és ott hasznosította tudását. Alapvetően ez a két tárgy volt, amiben dolgoztam, és később vettem át a Kozmikus Geodézia tárgy oktatását. Itt nyugdíjasokkal meg külső előadókkal ment a tanítás, és úgy nézett ki, hogy jobb lesz, ha ott is utódlásról gondoskodunk. Ezeket a tárgyakat magyar és angol nyelvű képzésben is oktattam. A felsőgeodéziának voltak háttérbe szorult ágai is? Mit tett annak érdekében, hogy ezek előtérbe kerüljenek? Igen, érzékeltem azt az addigiak során, hogy a felsőgeodéziának egyik része, a fizikai geodézia, Magyarországon Oltay professzor úr halála után igen háttérbe szorult. Az állami földmérés ezt a területet nem igazán vette gondjaiba. Az ezzel kapcsolatos méréseket, gravimetriai méréseket átengedte, átadta az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetnek, és ennek a geodéziai hasznosítása is igencsak háttérbe került. Így ezt felismerve, ez volt a másik lökés arra, hogy erre a területre álljak rá. A harmadik az, hogy ugyancsak a Geofizika tárggyal kapcsolatban láttam azt is, hogy az Eötvös ingaméréseknek a geodéziai alkalmazása szintén gyermekcipőben jár. Eötvös maga csinált erre példákat, azokat Oltay professzor úr csillagászati méréssel ellenőrizte, és aztán mintha elvágták volna, gyakorlatilag ezek az anyagok adattárba kerültek, és csak a geofizikában hasznosították őket. Mindezekből arra a következtetésre jutottam, hogy ha a tanszékünket fejleszteni akarjuk, és ebben előre akarunk menni, akkor ide fizikus vagy geofizikus végzettségű emberre van szükség. Így került Völgyesi tanár úr ide a tanszékre, miután elvégezte az egyetemet, és megszerezte a geofizikus oklevelét. Az volt az első kérdésem hozzá, hogyan áll a gömbfüggvénysorokkal, vállalja-e az abban való gyakorlati munkát, tevékenységet, a nehézségi erőtér kezelését számszerűen, és számítástechnikailag is. Azt mondta, igen. Én meg mondtam, akkor megegyeztünk, és attól kezdve aztán szorosan dolgoztunk együtt, majd teljesen át is vette az Eötvös ingamérések geodéziai hasznosítása témakört. Ebből készítette a doktori majd kandidátusi értekezését is. Később Tóth Gyula tanár úr is bekapcsolódott a téma kutatásába, és ma már nemzetközi szinten szereznek tekintélyt maguknak és a tanszéknek ezen területen. Mondana valamit a '80-as évek kutatási eredményeiről is; a vízszintes és a magassági helymeghatározásokkal kapcsolatos vizsgálatokról? A '80-as években hegyeződött ki az a kérdés, hogy ha a nehézségi erőtérnek időbeli változása van, akkor a helyi függőleges iránynak és a szintfelületeknek is változik a térbeli helyzete, és ezzel a pont szintfelületi koordinátái, valamint magassága. Akkor mentem rá erre, csináltunk modellszámításokat is, hogy milyen nagyságrendű lehet ez, hogyan működik. Aztán az a szerencsénk volt, hogy néhány diákkörös érdeklődő, akik ebbe bekapcsolódtak, segítettek; egyes részfeladatokat kiszámoltak diákköri dolgozatként, és jelentkezett egy kiváló vietnami hallgatónk is, hogy szeretne a tanszékre jönni, és doktori értekezést készíteni. 13

Én lettem a témavezetője, és ővele is egy kiváló munkatársat kaptam. N.C.Thông nagyon szépen csinálta, és sokat vitte előre a munkákat. Több közös cikkünk is jelent meg, amiben neki igen nagy szerepe volt. Végül is aztán így állt össze, és '83-ra jelent meg ebben a témában az az angol nyelvű könyv, amely az alapja tulajdonképpen az akadémiai doktori értekezésemnek. Tulajdonképpen ezzel ismertek meg külföldön is leginkább. Kérjük, beszéljen az egyetemen kívüli tevékenységéről is! Korábban említettem, hogy a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületben már egész korán, fiatal koromban végeztem munkát, és ez nagyon jó eszköz volt a saját fejlődésemhez is, amellett, hogy egy jó aktív társadalmi tevékenység is volt. Akkor ennek nagyobb súlya, nagyobb jelentősége volt, mint ma. Többen vettek ebben részt, aktívabb élet folyt ezen a vonalon. A Geodézia és Kartográfia című folyóirat szerkesztő-bizottságának is a tagja vagyok, és így élő a kapcsolat a lap alakításában is, és magam is, ha nem is túl sokat, de szerzőként is igyekeztem a lapban megjelenni. Aztán ahogy egy kicsit haladtam felfelé a szakmai elismertség lépcsőjén, bekerültem a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottságának a tagjai közé; előbb-utóbb titkára, majd utána elnöke lettem egy jó ideig. Ezután következett, hogy az Akadémia levelező tagjai közé választott. Ott Hazay professzor, és Barta professzor voltak az ajánlóim, így kerültem be oda. Ott elég gyorsan osztályelnök helyettessé váltam, és azóta is részt veszek az osztálynak a munkájában. Később aztán rendes tag lettem. A '90-es években még mindig elég sok feladata volt. Először rektorhelyettes, azután rektor lett, továbbra is oktatott tárgyakat itt, és külföldön is elég sok helyen. Ekkor jöttek a nemzetközi elismerések, címek. Akkor már ténylegesen ismerte mindenki. Beszélne most erről az időszakról is egy kicsit? A '90-es évek, tehát a politikai rendszerváltás az én életemben is komoly változást eredményezett, mert az az igazság, hogy a korábbi időkben nem tartoztam igazán azok közé, akiket különösen kedveltek. Odáig eljutottam, hogy tanszékvezető legyek; ilyen vezetői megbízást kaphattam, de utána dékánnak, vagy egyéb egyetemi vezetői feladatra nem voltam ilyen okból alkalmas. A rendszerváltás után az egyetemi vezetői tisztségek betöltése szavazásos jelölés alapján történt, és ekkor új rektort is kellett választani. Ez így tanszéktől, kartól alulról lépcsőzetesen felfelé haladó szavazási eljárással alakult ki, és így jelöltek akkor engem rektornak. Amikor aztán ténylegesen a választásra került a sor és a három jelölt között döntött az egyetemi tanács, akkor nem engem választottak. Viszont a megválasztott rektor feltette a kérdést, hogy mellette tudományos rektorhelyettesként volna-e kedvem dolgozni? Hát volt kedvem dolgozni, és bekapcsolódtam így ebbe a munkakörbe, és '94-ig tudományos rektorhelyettesként tevékenykedtem. Elég gyakran a rektor helyetteseként ténylegesen is, mert ő viszont szeretett külföldre járni, és ritkán volt itthon. Tulajdonképpen már beletanultam abba a munkába is, amikor aztán '94-ben akkor két pályázó közül rám esett az egyetemi tanács választása. Rektor lettem, és '97-ig csináltam, amikor is elértem azt a korhatárt, ameddig a felsőoktatási törvény értelmében vezetői megbízást lehet az egyetemen teljesíteni. Tovább már nem csinálhattam, megszűnt minden vezetői megbízásom itt az egyetemen, és azóta már könnyebb életet élek. 14

Azért a rektorság egy kegyetlen időszak volt, éjjel-nappali készenlétet jelentett. Sok új feladat is volt, amit meg kellett oldani. Azokban az években merült fel a felsőoktatásnak az integrációja, egyetemeknek az összevonása, új anyagi finanszírozási rend, egy csomó ilyen dolog. Akkor céloztuk meg a természettudományi és külön társadalomtudományi kar létesítését, valamint velük együtt az egyetem nevének bővítését. Akkor egy éven keresztül a Magyar Rektori Konferenciának voltam az elnöke, ott az egész felsőoktatást kellett képviselni. Akkor alakult meg a Magyar Akkreditációs Bizottság is, ebben alelnökként is dolgoztam; ott akkor tényleg sok olyan feladat volt, amit úgy éreztem, hogy úgy félkézből, félállásban vagy mellékfoglalkozásként nem lehet csinálni. Akkor kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy Ádám professzor urat sikerült megnyerni ide a tanszékre, amiről mi már vele régóta beszéltünk, és korábbi tervünk is ez volt, csak hát nagyon nehéz volt álláshelyet is kapni. Amikor idejött a tanszékre egyetemi tanárnak, át is vette a tanszéknek a vezetését, itt ő tehermentesített. Oktatási munkát is elég keveset tudtam vállalni, és bizony akkor a családomra is még kevesebb idő jutott, ez így igaz. Ezt igyekszem pótolni most gyerekeimnél, unokáimnál, feleségemnél. Az volt a szerencsém, hogy ő is hasonló cipőben járt, ő is egyetemi tanár, ő is rektorhelyettes volt ebben az időben, így nem volt egymásnak szemére vetni valónk Az is előfordult, hogy hivatalos minőségben találkoztunk egyes helyeken, csak ő az ő egyetemének, én az enyémnek a képviseletében, de nem vitatkoztunk, az igaz. A 90-es években is jöttek azért elismerések. Gondolok itt az Eötvös Loránd-díjra, a Földmérőmérnök-képzésért kitüntetésre, Fasching Antal éremre, a BME emlékéremre, a Széchenyi-díjra. Ezek már tulajdonképpen a 40-50 éves pályafutásnak az elismerései voltak különböző oldalakról. Legutóbb a karlsruhei egyetemtől kaptam tiszteletbeli doktori címet. Ezek már tényleg az életpályának az elismerései. Sok mindennel foglalkozott, ami a geodéziához kapcsolódik. Beszéljünk most egy kicsit a hobbyról, ami a vízzel kapcsolatos: evezésről, vitorlázásról. Ezekre mennyire jutott ideje, honnan ered ezeknek a szeretete? Ez is szüleimmel kezdődik. Gyermekkoromban, mikor talán még járni sem tudtam, édesanyám a Dunában úszott velem. Édesapám nagy vízi ember volt, és nagyon szerette járni a vizeket, vadvizeket, ő hintette el bennem a víz szeretetét. Ővele is sokat járkáltunk a Dunán. Azután, mikor cserkészkedni kezdtem, akkor hamarosan vízicserkész lettem, és ott is, akkor már vezetőként is, meg résztvevőként is ezt csináltam. Aztán ugyancsak a cserkészet szerettette meg velem a víznek a másik halmazállapotát, amikor hóként élvezhetjük. Akkor tanultam meg síelni Kárpátalján, és onnan hoztam ezt is, amit aztán még egyetemista koromban feleségemmel együtt is igyekeztünk ápolgatni. Hamarosan aztán, ahogy végeztem az egyetemmel, vettünk is egy kajakot magunknak, és azzal jártuk a Dunát, azzal túráztunk, de aztán beindult a tudományos élet, jöttek a gyerekek, akkor már egyre kevesebb idő jutott rá. Kicsit későbben kezdődött aztán, hogy a síelésbe visszakapcsolódtunk. Minden télen eljártunk egy csoporttal sítáborba. Nyáron, amennyire lehetett, akkor már a fiam kapcsolódott be a vízi sportba, és ővele jártuk a vizet kenuval, kajakkal; kis folyókat, nagy folyókat. Mikor mennyi időt tudtam erre fordítani, de azért ez végül is végigkísért az egész életemen. 15

Most már a fiamra helyeződött át a súlypont. A Balaton partján van egy kis nyaralónk, és a közelben a hajó, hogy vitorlázhassunk. Ma már az idő is megvan hozzá, csak legyen az időjárás is jó. Ha minden összejön, akkor most már többet tudok hódolni ennek az élvezetnek is. És a zene iránti szeretete honnan jön? Megint édesanyámra megy vissza, aki művészcsaládból származott. Nagyapám zongoraművész volt, anyám maga pedig színészetet tanult, és egy darabig, amíg én meg nem születtem, addig színészi pályán működött. Aztán ahogy én a családba kerültem, akkor nagyon hamarosan megpróbálkozott vele, hogy zongorát tanuljak én is, de ez nem jött be. Igazából aktívan zenélni nem tudtam soha sem megtanulni komolyan, viszont kicsi gyermekkorom óta elkezdett édesanyám az operába vinni és hangversenyekre, úgyhogy a szimfónikus zenét és az operákat, az opera műfajt élvezni, azt nagyon tudom, és ebben, mondjuk, eléggé jó iskolát kaptam. Wagner-rajongó vagyok; hát nem mindenki osztja ezt a nézetet, de én azt szeretem a legjobban. Wagner, Verdi, Puccini. És mondana valamit a diákságról; hogy látja Ön, hogyan változtak meg a diákok az 50 év alatt, amióta tanít? Én nem hiszem, hogy igazán megváltozott volna a diákság. Minden évben vannak olyanok, akikkel öröm foglalkozni, mert látszik, hogy a pályájukra készülnek, és szeretnék kihasználni a lehetőséget, hogy minél többet megtudjanak a szakmából; és minden évfolyamban vannak olyanok, akik a minimális munka elvét vallják, csak legyen meg a diploma. Nagy különbséget nem látok az eltelt idő alatt; ilyen is van, olyan is van mindig. Igazából azokkal öröm foglalkozni, akiknél az ember látja azt, hogy érdekli őket a szakma. Dehát feladatnak meg szép feladat az is, hogy azokkal megkedveltessük a pályát, akik mondjuk a minimális munka elvét vallják, de azért talán, ha az ember úgy tudja nekik tálalni az ismereteket, hogy látják azt, hogy nem ördöngösség az sem, akkor azért őket is meg lehet nyerni többé-kevésbé. Hogyan látja a földmérés jövőjét? Azt gondolom, hogy amíg a világ világ, a geodéziára vagy a földmérésre és a térinformatikára mindig szükség lesz. Az emberi társadalom fejlődése folyamatosan igényli helymeghatározási feladatok megoldását mind a Föld felszínén, mind pedig a Földön kívüli térség egyre távolabbi helyein. Erre képes szakemberek mindig kellenek majd. Eszközeink, módszereink biztosan egyre fejlődni fognak. A tisztán geometriai módszereket egyre nagyobb mértékben felváltják a különböző fizikai törvényszerűségeket hasznosító eszközök, megoldások, beleértve a mérés, adatfeldolgozás, megjelenítés és tárolás módszereit. A közeli jövőben egyre jobban elterjed a mesterséges holdak geodéziai észlelésére alapozott helymeghatározás mind az alappont-meghatározásban, mind a felmérésben, mind a kitűzésben, mind pedig a földfelszínen és a külső térben mozgó eszközök (járművek, űreszközök) irányításában (navigációjában). Mindezekhez elengedhetetlen a Föld (vagy más égitest) térbeli helyzetének (tájékozásának) egyre pontosabb, és külső nehézségi erőterének (a geoid alakját is beleértve) egyre részletesebb meghatározása. A Föld (vagy más égitest) felszíne részleteinek meghatározásában (felmérésében) elterjednek a különböző távérzékeléses technikák, a feldolgozásban a térinformatikai 16

módszerek. Helymeghatározási eredményeink megjelenítésében az analóg módszereket egyre jobban, (de nem teljesen) kiszorítják a digitális technikák (pl. a digitális terepmodellek). Az új technikák alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez mindig szükség lesz jól képzett mérnökökre. Köszönjük a riportot! 17

Dr. Biró Péter publikációi: Magyar nyelvű Folyóirat: 1. Biró Péter: A belső képállítólencse mozgatása által okozott irányvonal-ingadozások Geodézia és Kartográfia 1956. Vol 8. (pp. 142-149) 2. Biró Péter: A geoidundulációk meghatározása geometriai módszerrel ÉKME Tudományos Közleményei 1961. Vol 7. (pp. 3-45) 3. Biró Péter: A kvázigeoidról ÉKME Tudományos Közleményei 1961. Vol 7. (pp. 105-129) 4. Biró Péter: A normálmagasság gyakorlati meghatározása Geodézia és Kartográfia 1962. Vol 14. (pp. 1-6 és 84-89) 5. Biró Péter: A tudományos geodézia újabb irányai Geodézia és Kartográfia 1963. Vol 15. (pp. 42-47) 6. Biró Péter: A geodéziai gravimetria időszerű kérdései Geodézia és Kartográfia 1965. Vol 17. (pp. 178-185) 7. Biró Péter: A geodéziai gravimetria alapfeladatának megoldása a fizikai földfelszínre ÉKME Tudományos Közleményei 1966. Vol 12. (pp. 3-30) 8. Biró Péter: Az alapfelület meghatározásának tisztán fizikai módszere Geodézia és Kartográfia 1966. Vol 18. (pp. 256-262) 9. Biró Péter: A mesterséges holdak geodéziai alkalmazásának dinamikai módszerei Geodézia és Kartográfia 1967. Vol 19. (pp. 241-249) 10. Biró Péter: Eötvös Loránd kutatásainak geodéziai jelentősége Magyar Geofizika 1969. Vol 10. (pp. 177-179) 11. Biró Péter: A Föld alakja az újabb kutatások tükrében MTA X. Osztály Közleményei 1970. Vol 3. (pp. 295-309) 12. Biró Péter: A dinamikai szatellitageodézia újabb eredményei Felsőfokú Földmérési Technikum Tudományos Közleményei 1970. Vol 1. (pp. 9-13) 13. Biró Péter: A geodéziai alapfelületek Geodézia és Kartográfia 1972. Vol 24. (pp. 401-412) 14. Biró Péter: A földi nehézségi erőtér tanulmányozása a mesterséges holdak megfigyelése és a földfelszíni gravitációs mérések eredményeinek együttes felhasználásával Geodézia és Kartográfia 1973. Vol 25. (pp. 321-324) 15. Biró Péter, Halmos Ferenc, Joó István: A geodéziai tudomány helyzete hazánkban Geodézia és Kartográfia 1976. Vol 28. (pp. 237-248 és 334-341) 16. Biró Péter: A felszínmozgások vizsgálata és a Föld dinamikai folyamatai Geodézia és Kartográfia 1977. Vol 29. (pp. 9-18) 17. Biró Péter, Bernhard Heck: A szatellita-geodéziai állomáskoordináták változása és a valódi felszínmozgások Geodézia és Kartográfia 1986. Vol 38. (pp. 238-243) 18. Biró Péter: A hazai földmérőmérnök képzés helyzete Geodézia és Kartográfia 1989. Vol 41. (pp. 318-323) 19. Biró Péter: Hazay István jelentősége a magyar földmérésben Geodézia és Kartográfia 1991. Vol 43. (pp. 243-244) 18

20. Biró Péter: Dr. Rédey István szerepe a geodézia oktatásában, kutatásában Geodézia és Kartográfia 1999. Vol 51. Különszám (pp. 12-17) 21. Biró Péter: A földmérőmérnök-képzés 50 éve Geodézia és Kartográfia 1999. Vol 51. No. 12. (pp. 5-10) 22. Biró Péter: Hazay István Budapest, Magyar Tudományos Akadémia 2002. pp. 1-12 23. Biró Péter: Kozmikus geodéziai alapfogalmaink újragondolása Geomatikai Közlemények 2002. Vol. V. (pp. 7-24) 24. Biró Péter: A csillagászati geodézia helye a XXI. században Geodézia és Kartográfia 2004. Vol. 56. No.2. (pp. 3-11) Könyv, könyvrészlet, egyetemi jegyzet 1. Rédey István (szerk): Általános geodézia (Műszaki értelmező szótár 1. része) Budapest, Terra 1961. 2. Homoródi Lajos, Biró Péter: A geodézia korszerű irányai (Szakmérnöki jegyzet) Budapest, Tankönyvkiadó, 1966. 132 p. 3. Homoródi Lajos, Biró Péter: Geofizika (Egyetemi jegyzet) Budapest, Tankönyvkiadó, 1966. 226 p. 4. Műszaki Lexikon (geodéziai cikkei, társszerző: Hőnyi Ede) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974. 5. Biró Péter: Felsőgeodézia (Egyetemi jegyzet) Budapest, Tankönyvkiadó, 1985. 196 p. 6. Biró Péter: A nehézségi erőtér időbeli változásának geodéziai hatása Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 83 p. Scientific reports 1. Biró Péter: A felsőgeodézia fizikai modelljei A földtudományok és a változó világ továbbképző szeminárium előadásainak gyűjteménye, Sopron, 1990. pp. 22-31 Szemlék 1. Biró Péter: Újabb önműködő szintezőműszerek Geodézia és Kartográfia 1958. Vol 10. (pp. 301-303) 2. Biró Péter: A Drezdai Műszaki Egyetem II. Politechnikai értekezlete Geodézia és Kartográfia 1959. Vol 11. (pp. 143-144) 3. Biró Péter: Új megoldások a magassági kör indexlibellájának kiküszöbölésére Geodézia és Kartográfia 1960. Vol 12. (pp. 131) 4. Biró Péter: Háromszögelés hanghullámokkal az óceánokon keresztül Geodézia és Kartográfia 1960. Vol 12. (pp. 130) 5. Biró Péter: Rakéták irányításának geodéziai feladatairól Geodézia és Kartográfia 1960. Vol 12. (pp. 211-212) 6. Biró Péter: A heerbruggi alapvonal Geodézia és Kartográfia 1960. Vol 12. (pp. 292-295) 7. Biró Péter, Lukács Tibor: A Drezdai Műszaki Egyetem III. Politechnikai értekezlete Geodézia és Kartográfia 1961. Vol 13. (pp. 205-206) 19

8. Biró Péter: A geodéta szakmérnökképzésről Geodézia és Kartográfia 1965. Vol 17. (pp. 47-48) 9. Biró Péter: Tanácskozás a Föld alakjának és méreteinek meghatározásáról Prágában Geodézia és Kartográfia 1965. Vol 17. (pp. 51-53) 10. Biró Péter: A Hold egyensúlyi alakja Geodézia és Kartográfia 1966. Vol 18. (pp. 221-222) 11. Homoródi Lajos, Biró Péter: Földalak és refrakció szimpózium Bécsben Geodézia és Kartográfia 1967. Vol 19. (pp. 299-300) 12. Biró Péter: Az 1967. évi magyar geodéziai irodalom Geodézia és Kartográfia 1968. Vol 20. (pp. 460-461) 13. Biró Péter: A BME Tudományos Ülésszaka Geodézia és Kartográfia 1968. Vol 20. (pp. 68-69) 14. Biró Péter: Dr. Ódor Károly Geodézia és Kartográfia 2000. Vol. 52. No.2. (pp. 44-45) 15. Biró Péter: Dr. Hőnyi Ede Geodézia és Kartográfia 2000. Vol. 52. No.11. (pp. 29-31) 16. Biró Péter: 100 éve született Karl Ledersteger Geodézia és Kartográfia 2000. Vol. 52. No.12. (pp. 32-33) 17. Biró Péter: 50 éves a Német Geodéziai Bizottság Geodézia és Kartográfia 2003. Vol. 52. No.4. (pp.30-31) Egyebek 1. Biró Péter: Néhány korszerű eljárás a geodéziában ÉKME előadó-hetek kiadványai 1958. pp. 89-93 2. Biró Péter: Szputnyikokról geodéta szemmel Jövő Mérnöke 1959. Vol 6. 3. Biró Péter: Tudományos diákköri munka az ÉKME-n Jövő Mérnöke 1961. Vol 8. 4. Biró Péter: A hallgatók egyéni továbbképzése a tudományos diákkörökben Felsőoktatási Szemle 1962. pp. 284-289 5. Biró Péter: A földmérőmérnöki szak Jövő Mérnöke 1966. Vol 13. Idegen nyelvű Folyóirat 1. Biró, P.: Eine modifizierte Lösung der Randwertaufgabe der geodätischen Gravimetrie auf die Oberfläche der Erde Studia Geophysica et Geodaetica 1965. Vol 9. (pp. 119-123) 2. Biró, P.: Berechnung der mittleren Koordinatenfehler der Hauptpunkte IV. Ordnung ausgeglichen mittels elektronischer Rechenanlange ÉKME Tudományos Közleményei 1965. Vol 11. (pp. 3-15) 3. Biró, P.: On the accuracy of the deflection of the vertical interpolated by gravimetric methods Österreichische Zeitschrift für Vermessungswesen 1967. Sonderheft 25. (pp. 86-90) 20

4. Biró, P.: Die vertikalen Erdkrustenbewegungen und Sekularvariationen des Erdschwerefeldes Periodica Polytechnica Civil Engineering 1972. Vol 16. (pp. 4-9) 5. Biró, P.: Der Einfluß von zeitlichen Änderungen des Erdschwerefeldes auf die Höhe von Nivellementsfestpunkten Mitteilungen aus dem Institut für Theoretische Geodäsie der Universität Bonn, 1973. Vol 12. (pp. 1-12) 6. Biró, P.: The Earth's Shape as Shown by Modern Researches - Studies on the Material and Energy Flows of the Earth MTA X. osztály kiadványa 1973. (pp. 332-335) 7. Barta, G., Biró, P., Polhammer M.: Gravimetric Research in Hungary Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Acad. Sci. Hung. 1974. Tom 9. (pp. 177-182) 8. Biró, P.: Über einige Probleme der Höhenbestimmung im zeitlich variablen Schwerefeld Periodica Polytechnica Civil Engineering 1975. Vol 19. (pp. 25-32) 9. Biró, P.: Ergänzende Bemerkungen zur zeitlichen Änderungen von Schwere und Höhe Zeitschrift für Vermessungswesen 1977. Vol 102. (pp. 451) 10. Biró, P.: Geodynamische Aspekte der Geodäsie Periodica Polytechnica Civil Engineering 1977. Vol 21. (pp. 3-15) 11. Biró, P.: Zur Anwendung der Stokes'schen Formel für zeitliche Schwereänderungen Zeitschrift für Vermessungswesen 1981. Vol 106. (pp. 523-531) 12. Biró, P.: Dynamic aspects of repeated geodetic levellings and gravity observations Periodica Polytechnica Civil Engineering 1980. Vol 24. (pp. 3-12) 13. Biró, P.: Geodynamic Aspects of Repeated Geodetic Levellings and Gravity Observations Acta Geodaetica Geophysica et Montanistica Acad. Sci. Hung. 1981. Vol 16. (pp. 15-26) 14. Biró, P.: Physikalische Interpretation der Meßergebnisse von wiederholten geodätischen Beobachtungen Vermessungstechnik 1984. Vol 32. (pp. 48-49) 15. Biró, P., N.C.Thông, Weisz, E.: Modelling of secular variations in gravity and geoidal undulations Periodica Polytechnica Civil Engineering 1986. Vol 30. (pp. 22-36) 16. Biró, P., N.C.Thông: Time variation in geopotential in spherical harmonics Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Acad. Sci Hung. 1986. Vol 21. (pp. 31-40) 17. Biró, P., N.C.Thông: Relative and true surface movement Journal of Geodynamics 1987. Vol 8. (pp. 193-197) 18. Biró, P., N.C.Thông, Weisz, E.: On a new approach into the solution of the threedimensional geodetic-geodynamic boundary value problem Report to the joint meeting of SSG 3.84, 3.86 and 3.87 IAG, Paris 1985. Bulletin d'information Bureau Gravimetrique International 1985. Vol 57. (pp. 82-96) 19. Biró, P.: Physikalische Modelle der Erdmessung Jahresbericht 1988, Deutsche Geodätische Kommission, München 1989. (pp.242-249) 21