EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR FEJÉRDY ANDRÁS MAGYARORSZÁG ÉS A II. VATIKÁNI ZSINAT ( ) Doktori értekezés tézisei

Hasonló dokumentumok
BTK MAGYARORSZÁG KÜLKAPCSOLATAI, LEHETŐSÉGEI, DIPLOMATÁI 1945 UTÁN MEGHÍVÓ

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony között

A második nap előadásai az emlékezetépítés konkrét példáit elemezték egy-egy esettanulmányon keresztül. Csorba Dávid (PhD, főiskolai docens, SRTA,

Magyarország külpolitikája a XX. században

I. Országgyűlés Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala

EMBERI JOGOK A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉLETÉBEN ÉS JOGÁBAN. Szerkesztette Orosz András Lóránt OFM

5. Feltételek (ha vannak) 5.1 Az előadás lebonyolításának feltételei 5.2 A szeminárium / labor lebonyolításának feltételei

Középszint A magyarság helyzetének f bb jellemz i a szomszédos országokban.

Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola

Az önkéntességtől az aktív állampolgárságig Szakmai szeminárium szeptember 21.

Lét szemlélet cselekvés

A katolikus egyház Magyarországon a XX. században

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Meghívó Ne féljetek! PÁPA A VASFÜGGÖNYÖN TÚLRÓL

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár Tel.: (88)

Túlélés együttm ködés ellenállás

A katolikus egyház. Gulyás Csenge Pázmány Péter Katolikus Egyetem,

A, B, C, D, E a vállalat vizsgált termékei

KOLESZÁR ÁGNES A VÁLLALKOZÓ EGYETEM BELSŐ IRÁNYÍTÁSÁNAK PH.D. ÉRTEKEZÉS TÉZISEI MISKOLC MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

Összefoglaló munka a csehszlovákiai magyarság közötti történetéről

Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár 8200 Veszprém, Vár utca 18., tel: 88/ , fax: 88/

A szocialista tömb és a II. Vatikáni Zsinat

CSISZÁR CSILLA MARGIT A FOGYASZTÓVÉDELEM RENDSZERSZEMLÉLETŰ MEGKÖZELÍTÉSE ÉS INTÉZMÉNYI FELÉPÍTÉSE MAGYARORSZÁGON

Könyvvizsgálói jelentés

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI. Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében között (Őslakosok, fürdővendégek, nyaralók)

A TANTÁRGY ADATLAPJA

Karl Marx. [Tézisek Feuerbachról 1 ]

IZSÁK LAJOS: A polgári ellenzék kiszorítása a politikai életből Magyarországon História, 1981/3. szám

VÉLEMÉNY. HU Egyesülve a sokféleségben HU 2010/2311(INI) a Külügyi Bizottság részéről

KISVÁROSI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK LOKÁLIS HATÁSRENDSZERE AZ ALFÖLDÖN

11917/1/12 REV 1ADD 1 lj/lj/kk 1 DQPG

MÜTF ALUMNI SZAKMAI KÖZÖSSÉG ETIKAI KÓDEXE

Katolikus iskola a XX. század első felében avagy érdemes-e élni a Szabad témakör által nyújtott lehetőséggel?

TARTALOMJEGYZÉK. Ajánlás 13 Előszó a magyar kiadáshoz 17 Bevezetés 27

A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK FEJLESZTÉSI

A szombathelyi egyházmegye ( ) Grősz József szombathelyi egyházkormányzása

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA ( )

Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK A/221-es terme (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A., II. emelet)

2. A hitoktatás struktúrája

A macedónkérdés Bulgáriában magyar diplomaták szemével

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 30. (OR. en)

Településhálózati kapcsolatrendszerek

16878/12 ja/ac/agh 1 DG D 2A

Sebestyén Imre A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KONGRESSZUSA

AZ EGSZB ÉS A NYUGAT-BALKÁN

MISKOLCI MAGISTER GIMNÁZIUM ETIKA TANMENET

Program. Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola. Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület. 1.

FELHÍVÁS A PALLAS ATHÉNÉ GEOPOLITIKAI ALAPÍTVÁNY MUNKAKÖREINEK BETÖLTÉSÉRE

Sorsdöntő(?) PÁRBESZÉD A MEGÚJULÁSÉRT. Az EJB által vezetett folyamat mozzanatai

MAGYARORSZÁG KORMÁNYA

Felelősen, egészségesen, biztonságosan

A gyarmati hadseregtől a békefenntartó műveletek modern, professzionális haderejéig

Kritikai érzék és társadalmi felelősség

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM KÖZIGAZGATÁS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

E L Ő T E R J E S Z T É S

SZMSZ VIII. sz. melléklete. A kutatóközpontok szabályzatai

Előterjesztés A Bicske Város Sportjáért Közalapítvány évi beszámolójának elfogadásáról

EJB ágazati koncepciók szempontrendszere

PhD ÉRTEKEZÉS. Szabó Annamária Eszter

9.1 Az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása és következményei

Általános Iskola Hajdúdorog Petőfi tér 1.

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola

Képzés hatékonyságának növelése. felnőttképzést kiegészítő tevékenység. Tematikai vázlat - 16 óra

A KONZULTÁCIÓ FOLYAMATA. Konzultáció a segítésben WJLF ÁSZM

Települési ÉRtékközpont

A pedagógiai kutatás metodológiai alapjai. Dr. Nyéki Lajos 2015

A pedagógia mint tudomány. Dr. Nyéki Lajos 2015

BALATONBOGLÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE

Vélemények a magyarokról s a környező országok népeiről*

X X X X X. hatását a társadalom. szerkezetére, működésére! mutassa be az indiai vallások. ismeretei segítségével. 2. tétel: A források és

Üzleti jelentés 2009.

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kari Doktori és Habilitációs Tanácsának Ügyrendje

Vezetői számvitel / Controlling II. előadás. Controlling rendszer kialakítása Controlling részrendszerek A controller

Tisztelt Törvényszék!

Döntéshozatal, jogalkotás

BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI ÉS ÁLLAMIGAZGATÁSI EGYETEM

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA

ELŐTERJESZTÉS a HONVÉD Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár küldöttközgyűlésére május 25.

Csaplár-Degovics Krisztián A független Albánia létrejötte albán szemmel ( )

Különböző fúvástechnikák összehasonlító vizsgálata

Gergely okleveles posztulátor ismertetése Mindszenty József bíboros szenttéavatási eljárása jelenlegi állásáról. Mindjárt megjegyzem: hozzászólásom ne

9818 Jelentés az alapfokú oktatásra fordított pénzeszközök felhasználásának vizsgálatáról

Alkotmányügyi Bizottság JELENTÉSTERVEZET

Ha a a magasban SZABÓ CSABA. A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években a legújabb kutatások tükrében

I. TÉNYÁLLÁS. 2.3 A Batv. alapján továbbra is kötelező-e a befektetési alap éves beszámolójának könyvvizsgálata? A JOGKÉRDÉSEK

A magyar kommunista kormányzat hosszú

J a v a s l a t Ózd város közötti időszakra készült Környezetvédelmi Programjának elfogadására

Az Európai Unió regionális politikája a as időszakban

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kari Doktori és Habilitációs Tanácsának Ügyrendje

Anyaság akadálymentesítés nélkül Dr. Kálmán Zsófia

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola. Pedagógiatörténeti PhD-Program.

EIOPA-17/ október 4.

- VALLÁSOS TÁRSULATOK GYÖNGYÖSÖN A SZÁZADBAN

Kössünk békét! SZKA_210_11

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA. Brüsszel, február 19. (25.02) (OR. en) 6669/09 JEUN 12 EDUC 35 SOC 124 POLGEN 27

FÜGGETLEN KÖNYVVIZSGÁLÓI JELENTÉS. A HEVES MEGYEI VÍZMŰ ZÁRTKÖRŰEN MŰKÖDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (3300 Eger, Hadnagy u. 2.) TULAJDONOSAI RÉSZÉRE

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

REGIONÁLIS POLITIKA ÉS GAZDASÁGTAN DOKTORI ISKOLA

Független Könyvvizsgálói Jelentés. Az egyszerűsített éves beszámoló könyvvizsgálatáról készült jelentés

Átírás:

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR FEJÉRDY ANDRÁS MAGYARORSZÁG ÉS A II. VATIKÁNI ZSINAT (1959 1965) c. Doktori értekezés tézisei Történelemtudományok Doktori Iskola Művelődéstörténet Doktori Program Témavezető: Dr. Adriányi Gábor prof. emeritus Budapest, 2010

1. Az értekezés célja és módszere A II. Vatikáni Zsinat a Katolikus Egyház 20. századi történelmének talán legfontosabb eseménye. A nagy horderejű történés lehetséges megközelítési módjai közt az utóbbi években mind nagyobb teret kapnak azok a tanulmányok, amelyek az egyes országok püspökeinek és teológusainak részvételével, a zsinat munkájára tett hatásával foglalkoznak. Disszertációnkkal ebbe a kutatási folyamatba kapcsolódunk bele, amikor a II. Vatikáni Zsinaton való magyar jelenlét történetének feldolgozását tűzzük ki célul. Magyarország esetében mindazonáltal nem elegendő az egyházi részvételre összpontosítani, de szem előtt kell tartani azt is, hogy a szovjet blokk országainak politikai vezetése megkülönböztetett figyelemmel követte nyomon a zsinat eseményeit. Az egyházakra nehezedő erős (párt)állami kontroll által meghatározott körülmények elengedhetetlenné teszik, hogy magyar részvétel kérdését a zsinaton, továbbá a zsinati küldöttségek összetételét és az ülésszakokon végzett tevékenységét, és végül, de nem utolsósorban amennyire a terjedelmi keretek engedik a zsinat magyarországi recepcióját a korabeli (egyház)politika és a szentszéki magyar kapcsolatrendszer alakulásának összefüggésében vizsgáljuk. A magyar zsinati részvétel történetéről akkor kapunk reális képet, ha megkíséreljük a történés valamennyi szereplőjének motivációit és tevékenységét tisztázni. Mivel a zsinat alapvetően a katolikus egyház belső eseménye volt, mindenekelőtt a Szentszéknek és a zsinatot tartó világegyháznak szándékait kell megvizsgálnunk. Ebben a tekintetben elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogyan illeszkedett a zsinat a Szentszék XXIII. János pápasága alatt megkezdett új keleti politikájába: azaz mit tett Róma, hogy kieszközölje a vasfüggönyön túli egyházak püspökeinek részvételét; hogyan kívánta felhasználni a zsinat kínálta találkozások lehetőségét a kapcsolatfelvétel előkészítésére a szocialista kormányokkal, Magyarország esetében pedig a kétoldalú tárgyalások megkezdésére; valamint hogyan kívánta felhasználni a személyes találkozásokat a főpapokkal a magyar egyház megerősítésére? A keleti politika összefüggésében kívánjuk a fentieken kívül elemezni a zsinat részben társadalmi és politikai vonatkozású tanítását, a megfogalmazott új szempontok kihatásait, azaz a keleti politika gyakorlatának és a zsinaton kidolgozott elvi tanításnak a kölcsönhatását. A magyar részvétel kérdését és a zsinat lefolyását egyúttal a magyar kormányzat sőt tágabban az egész szovjet blokk (egyház)politikájának egészében is el kell helyeznünk. Válaszokat kell adnunk az alábbi kérdésekre: milyen megfontolások alapján döntöttek magyar küldöttség 1

részvételének engedélyezése mellett a Szentszékkel ellenséges viszonyban álló Magyar Népköztársaság vezetői? Milyen szempontok érvényesültek az egyes ülésszakokra elindított magyar zsinati küldöttségek összeállítása során? Hogyan használta fel zsinat a kínálta alkalmat a magyar (párt)állami vezetés a kapcsolatok felvételére, érdekeinek érvényesítésére a Szentszékkel? Végül milyen eszközökkel ellenőrizte, és milyen mértékben befolyásolta a hazai (katolikus) társadalom tájékozódását/ tájékoztatását a zsinati munkáról és a zsinat tanításának magyarországi recepcióját? A fenti két elem ismeretében értékelhetjük azután helyesen a harmadik tényező, tudniillik a kettős lojalitás feszültségében tevékenykedő magyar egyházi vezetők zsinati részvételét. Azt tehát, vajon a magyar főpapok a rendszer szócsövének bizonyultak-e, vagy az egyház érdekében megkísérelték a lehető legjobban kihasználni a magyar egyházpolitika által biztosított korlátozott szabadságot? Azt továbbá, vajon római tartózkodásuk csak a Szentszék és a magyar kormány közötti közvetítésre, a Szentszék informálására és egy magyarországi modus non moriendi előmozdítására korlátozódott-e, vagy tevékenységük érdemben is hozzájárult a zsinaton szereplő kérdések tisztázásához, a zsinat munkájához? A magyar egyház lehetőségeinek és tevékenységének sokoldalú és körültekintő, elemző megvilágítása a Szentszék és a budapesti állami vezetés igényeinek és szándékainak összefüggésében végül lehetőséget biztosít arra, hogy értékelni lehessen a magyar egyház életére és a szentszéki magyar kapcsolatok alakulására gyakorolt hatását, valamint magyar részvétel teológiai jelentőségét. 2. Források és szakirodalom A II. Vatikáni Zsinat jelentőségének megfelelően igen gazdag (egyház)történeti szakirodalommal rendelkezik. A 2000 előtti kutatás egyfajta összegzését jelenti a Giuseppe Alberigo vezette kutatócsoportnak 1995 2001 között megjelent Storia del concilio Vaticano II című több világnyelvre lefordított ötkötetes munkája, de évről évre azóta is nagyszámú publikáció jelenik meg a témáról. Disszertációnk tárgyához ezek közül közvetve vagy közvetlenül elsősorban azok a tanulmányok és monográfiák kapcsolódnak, amelyek a Szentszék és a szocialista államok közötti diplomáciai-politikai kapcsolatok történetével foglalkoznak, valamint az egyes kormányok és államok, illetve püspöki karok zsinathoz fűződő viszonyát dolgozzák fel, vagy éppenséggel a kommunizmusnak a zsinaton történt el/megítélésének a kérdését vizsgálják. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat kiterjedt szakirodalmában kifejezetten a magyar zsinati részvételt tárgyaló írások is találhatók, a magyar zsinati 2

jelenlét átfogó feldolgozására azonban eddig nem került sor. Elsőként az Aufbruch nemzetközi pasztorálteológiai kutatási program keretében a zsinat magyarországi recepcióját feldolgozó Máté-Tóth András foglalkozott a kérdéssel, de kutatásai során a vallásszociológiai felméréseken túl kizárólag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető, Canale objektum-dossziésorozatra támaszkodott. Ugyancsak ezt az egyetlen állambiztonsági forrást használta Kiszely Gábor meglehetősen egyoldalú és számos tévedést tartalmazó írásában, valamint Kahler Frigyes is a Canale dossziésorozatból fakszimile publikált forrásokhoz írt bevezető tanulmányában. A korábbi publikációk egyoldalúságán változtatott Szabó Csaba széleskörű kutatásokon alapuló forrásgyűjteménye, amely a II. Vatikáni Zsinatot a szentszéki magyar kapcsolatok összefüggésében helyezte el. Saját kutatásaink pedig a zsinat első ülésszakán részt vevő magyar küldöttség összeállításának hátterét és tevékenységét, illetve a szocialista tömb kormányainak a zsinattal kapcsolatos állásfoglalását tárták fel és összegezték. Az említett, elsődlegesen politikatörténeti megközelítésről tanúskodó írások mellett a zsinat kifejezetten egyháztörténeti vonatkozásaival a zsinat magyarországi recepcióját vizsgáló tanulmányok, továbbá a magyar püspökök zsinatra szánt javaslatait elemző írásaink foglalkoznak. A magyar zsinati jelenlét történetét feldolgozó szakirodalom szűkössége miatt mindazonáltal számos területen elengedhetetlennek bizonyult az elsősorban levéltári alapkutatások elvégzése. A lehetőségek azonban ezen a területen is korlátozottak: az egyházi levéltárak mindenekelőtt az Archivio Segreto Vaticano és a magyarországi egyházmegyei levéltárak anyagának a vizsgált időszakra vonatkozó része túlnyomórészt még nem kutatható. Így sem kell azonban teljes mértékben lemondani a nélkülözhetetlen egyházi forrásokról. A kutatók rendelkezésére áll ugyanis a II. Vatikáni Zsinat Levéltára (Archivio del Concilico Vaticano II), a zsinati előkészületek és ülésszakok dokumentumait pedig már publikálták kerültek. A kutatást segítik a Szentszék hivatalos állásfoglalásai, amelyeket rendszeresen közzétettek az Acta Apostolicae Sedis. c. közlönyben. Az egyes pápák megnyilatkozásait összegyűjtő kötetek pedig a nem hivatalos szentszéki álláspontnak minősülő szövegeket is tartalmazzák. Témánk szempontjából forradalmi jelentőségű, hogy a közelmúltban a pármai állami levéltárban (Archivio di Stato di Parma) kutathatóvá vált Agostino Casaroli bíboros hagyatéka. A gazdag forrásegyüttesből Giovanni Barberini által publikált dokumentumok alapján ugyanis már a Vatikáni Levéltár anyagának kutathatóvá válása előtt betekintést nyerhetünk a korabeli szentszéki döntéshozatal folyamatába. A 3

közelmúltban magyar egyházi viszonylatban is több új forráscsoport vált a kutatás számára hozzáférhetővé. Témánk szempontjából a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1949 1965 közötti tanácskozásainak Balogh Margit által közzétett dokumentumai a legjelentősebbek. A kutatás számára jól hasznosíthatók továbbá a magyar katolikus emigráció élén álló Zágon Józsefnek a római Szent István Alapítványnál lévő hagyatékában fellelhető kútfők, valamint az Egyesült Államok budapesti követségének Mindszentyvel kapcsolatos irat-együtteseiben található források. Mindazonáltal nemcsak a viszonylag korlátozott egyházi forrásadottságok indokolják, hogy a magyar zsinati részvétel történetének feldolgozása során elsődlegesen a magyar állami szervek által keletkeztetett a Magyar Országos Levéltárban, Budapest Főváros Levéltárában és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumokra támaszkodtunk. A magyar egyház életének és működésének szigorú ellenőrzése folytán a különböző párt- és állami szerveknél az MSZMP orgánumainál, az Állami Egyházügyi Hivatalban, a Külügyminisztériumban és az állambiztonsági szolgálatoknál igen nagy számú, az egyház belső ügyeire, az egyházi vezetés tevékenységére és felfogására vonatkozó információs anyag halmozódott fel. Szem előtt tartva azt a sajátos egyházképet, szemléletmódot és nyelvezetet, amely ezt a gazdag forrásanyagot meghatározza, a dokumentumok segítségével nemcsak a konkrét eseményeket, a politikai hatalom manipulációs tevékenységét, de a magyar egyház zsinathoz való viszonyulását, sőt számos esetben a Szentszék szándékait és cselekedeteit is rekonstruálni lehet. A párt- és állami szervek forrásait kritikusan elemezve, valamint egymással és a jelenleg is megismerhető többi kútfővel összevetve, már az iratok teljes hozzáférhetővé válása előtt is meglehetősen pontos képet kaphatunk a magyar részvétel körülményeiről, hátteréről és eredményeiről. Természetesen a később kutathatóvá váló (egyházi) források ezt a képet új szempontokkal és adatokkal egészíthetik ki, pontosíthatják vagy árnyalhatják. 3. Az értekezés felépítése Disszertációnk felépítését a magyar zsinati részvételt befolyásoló főbb tényezők vizsgálatának szándéka és a forrásadottságokból fakadó sajátosságok együttesen határozták meg. Az alapvető kronologikus szerkezet (a zsinat előkészítő szakasza, a zsinat időtartama és kitekintés a zsinat utáni periódusra) mellett érvényesülő tematikus szempont érzékelteti, hogy a történések alakulását a Szentszék, a magyar állam és kor- 4

mányzata és a magyar egyházi vezetés tevékenységének együttes eredője határozta meg. Az első részben először XXIII. János pápának a meghirdetett zsinattal kapcsolatos terveit, a Szentszék kommunista ideológiával szembeni álláspontjának, ezen belül a Vatikán Magyarországhoz és a magyar egyházhoz fűződő viszonyának az 1950 1960-as évek fordulóján tapasztalható változását, valamint Rómának a magyar zsinati részvétel biztosításáért tett erőfeszítéseit tekintjük át. Második lépésként a vatikáni változásokkal időben lényegében egybeeső magyar egyházpolitikai modellváltás folyamatát és ennek külpolitikai vonatkozásait vázoljuk, majd bemutatjuk, hogyan jutott el a magyar kommunista vezetés a magyar zsinati részvétel engedélyezéséhez. Az első egység végén rövid helyzetképet adunk arról, milyen állapotban érte a magyar katolikus egyházat az egyetemes zsinat meghirdetése, milyen elvárásokat fogalmaztak meg a magyar főpásztorok a készülő zsinattal szemben, és mit tettek annak érdekében, hogy eleget tehessenek részvételi kötelezettségüknek. A disszertáció központi részében előbb röviden összefoglaljuk a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott tanítás főbb elemeit, és áttekintjük a Szentszék formálódó új keleti politikájának elvi alapjait s területeit. Ezt követően behatóan elemezzük, milyen szerepet játszott a magyar zsinati részvétel a Szentszék és Magyarország közötti részleges megállapodáshoz vezető tárgyalásokban. Majd azt mutatjuk be, milyen eszközökkel kísérelte meg a budapesti kormány a zsinat időszakában fenntartani a magyar egyház teljes ellenőrzését, illetve milyen módon törekedett az (egyház)politika zsinati részvétel engedélyezésekor kitűzött céljainak megvalósítására. Végül azt vizsgáljuk meg, miképpen befolyásolta az erős állami kontrol a zsinati delegáció belső viszonyait és tevékenységét, mivel járultak hozzá a kiutazó magyar egyházi személyek a zsinat munkájához, illetve hogyan használták ki ők a zsinat kínálta közvetlen érintkezési lehetőséget a Szentszékkel folytatott megbeszélések során. A disszertációt záró rövid egységben előbb röviden áttekintjük, mi volt a II. Vatikáni Zsinat hozadéka a Szentszék keleti politikájában és a vatikáni magyar kapcsolatokban. Majd részletesen ismertetjük, hogyan értékelte a magyar (egyház)politikai vezetés a II. Vatikáni Zsinatot, és hogyan kívánta a zsinat tanításának magyarországi recepcióját érdekeinek megfelelően befolyásolni. Végül anélkül hogy a II. Vatikáni Zsinat recepciótörténetének átfogó és minden kérdésre kiterjedő elemzésére vállalkoznánk összefoglaljuk a kérdéssel kapcsolatos eddigi kutatási eredményeket és egyúttal felvázolunk néhány olyan témakört, amelyek irányadók lehetnek további kutatások számára. 5

4. A disszertáció eredményei 1. Disszertációnk eredményeit összegezve mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a magyar zsinati atyák utazását három tényező érdekeinek egybeesése tette lehetővé. A katalizátor szerepét az 1958-ban megválasztott XXIII. János pápa játszotta, aki halaszthatatlan feladatnak tekintette, hogy a Szentszék újra felvegye a vasfüggönyön túli egyházzal az 1940- es évek végén megszakadt kapcsolatokat. Az első sikertelen kísérletek után Roncalli erre egyre inkább a közeledő zsinatban látta a megfelelő alkalmat. Ezért a zsinat egyetemességének biztosítására vonatkozó igényen túl ez a szándéka állt annak hátterében, hogy kitartóan és akár engedményeket is vállalva munkálkodott a kelet-európai püspökök zsinati részvételéért. A másik oldalon a magyar zsinati részvétel lehetőségét az a pragmatikus egyházpolitikai fordulat teremtette meg, amely Magyarországon a zsinat előkészítésével egy időben ment végbe. A pártállam célja továbbra is a vallás teljes felszámolása maradt, de a(z egyház)politikai vezetés belátta, hogy ezt csak hosszútávon lehet elérni. Középtávon ezért az 1956- os forradalom bukása után immár célszerűbbnek tűnt a helyzet tartós fennmaradásával számoló egyházakat az ország belső konszolidációjának és külpolitikai elszigeteltségből való kitörésének szolgálatába állítani. Belpolitikai síkon nem ütközött akadályba az üldözendő klerikális reakció és a lojális egyházi struktúrák közötti elvi különbségtétel átültetése a politikai gyakorlatba. A Magyarországon bevált modell külpolitikai síkra történő kiterjesztése azonban nem volt magától értetődő. Ehhez egyrészt Moszkva jóváhagyására volt szükség, másrészt pedig fennállt annak kockázata, hogy a külföldi terepen az irányítás kicsúszik a budapesti kormány kezéből. A magyar zsinati részvételre vonatkozó pozitív döntés ezért csak az utolsó pillanatban, 1962 nyarán született meg, miután a szovjet álláspontot már nem az antikommunista keresztény egységfront létrehozásától való félelem határozta meg, hanem az a felismerés, hogy a zsinati részvétel akár a külpolitikai nyitást is szolgálhatja. Ennek a célnak az elérése érdekében a magyar (egyház)politikai vezetés is vállalhatónak tartotta a korlátozott számú zsinati küldöttség kiengedésével járó veszélyeket, amelyeket mindenesetre a kiutazó személyek kijelölésével és folyamatos ellenőrzésével igyekezett csökkenteni. 2. A II. Vatikáni Zsinat XXIII. János pápa által szándékolt pasztorális jellege alapvetően kizárta a közvetlen politikai implikációkat. Kutatási eredményeink mindazonáltal megerősítik azt, hogy a hozzá kötődő szentszéki és magyar (párt)állami érdekek következtében magyar vo- 6

natkozásban a II. Vatikáni Zsinat mégsem elsődlegesen belső egyházi esemény volt, hanem mindvégig szorosan kapcsolódott a szentszéki magyar tárgyalásokhoz. A püspökökkel való érintkezésekben és a (párt)állam képviselőivel folytatott tárgyalások során hangoztatott szentszéki álláspontok alapján arra lehet következtetni, hogy a Vatikán a magyar egyház Róma-hűségének és szabad egyházkormányzati-lelkipásztori működésének biztosítását tekintette a legfontosabb feladatnak. Az 1964. évi részleges megállapodásban a kitűzött célok közül mindazonáltal csupán az elsőt sikerült maradéktalanul elérni: a magyar kormány már tárgyalási készségével tanújelét adta annak, hogy a katolikus egyház belső ügyeiben elismeri Róma illetékességét. Ugyancsak előrelépésnek számított, hogy a hierarchia kiegészítésével biztosítani tudták a szentségek teljes körű kiszolgáltatásának és az egyházszervezet továbbélésének alapfeltételét. Az 1950 1960-as évek fordulóján azonban a Vatikánban reális veszélyként érzékelt magyar schizma kockázatának elhárításával egyidejűleg a Szentszéknek nem sikerült számottevően tágítania a magyar egyház belső mozgásterét. Csupán olyan szimbolikus jellegű eredményeket tudott elérni, mint például az egyházügyi megbízottaknak a püspöki aulákból történő kiköltözése. A zsinat második felében a Szentszék ezért különösképpen arra törekedett, hogy a kinevezett püspököket a meglévő szűkös keretek lehető legteljesebb kihasználására bátorítsa. A magyar tárgyalófél ezzel szemben csaknem maradéktalanul elérte céljait: a status quo elismertetését, és ezáltal a rendszer legitimitásának elfogadtatását, valamint nemzetközi tekintélyének erősítését. A zsinati részvétel és a Pápai Magyar Intézet magyar irányítás alá vonása egyúttal a Vatikán hírforrásaihoz történő csatlakozás lehetőségét is megteremtette. A sikerek elérésében fontos szerepet játszott, hogy a magyar fél tárgyalópozíciója volt kedvezőbb: miközben a Magyar Népköztársaság a tárgyalások megkezdésének tényével elérte legalapvetőbb célját, a tárgyalások napirendjén szereplő pontok túlnyomórészt a Szentszék a magyar egyház fennmaradása szempontjából számítottak kulcsfontosságúnak. A Vatikán ráadásul legfeljebb morális tekintélyével, és nemzetközi elszigeteléssel való fenyegetéssel tudott volna nyomást gyakorolni a magyar vezetésre. A tárgyalások titkosságának elfogadásával sőt szorgalmazásával azonban ezekről az eszközökről is lemondott. A kétoldalú tárgyalások eredményét és a szentszéki magyar kapcsolatok alakulását ezenfelül döntően a felek rendelkezésére álló információk pontossága befolyásolta. Nem véletlen tehát, hogy a zsinat mind a magyar vezetés, mind a Vatikán számára az információszerzés kitüntetett színterévé vált. Ennélfogva a magyar zsinati küldöttséggel szemben 7

egyik oldalról sem az volt az elsődleges elvárás, hogy aktívan részt vegyen a zsinat munkájában: az első ülésszakon feladatuk a közvetlen tárgyalások előkészítése, a későbbiekben pedig a folyamatos tájékoztatás és tanácsadás volt. A vizsgált dokumentumok azt mutatják, hogy a Magyarországra vonatkozó információk növekvő száma ellenére gyengítette a Szentszék tárgyalási pozícióját, hogy továbbra sem sikerült teljes körűen informálódni a magyar egyház helyzetéről. A rendszerrel szemben kritikus magyar egyházi álláspont ismeretének hiányában a Vatikánnak nem állt módjában a lojális, adott esetben akár állambiztonsági kapcsolatokkal rendelkező egyházi személyektől származó tájékoztatást ellenőrizni, aminek következtében a szentszéki politika kiszolgáltatottá vált a magyar dezinformációs és manipulációs kísérleteknek. A megnyíló új lehetőségek egyidejűleg lépéselőnyhöz juttatták a magyar felet, amely széles körben tudott információkat gyűjteni a Szentszék (magyar egyházzal kapcsolatos) terveiről. 3. Közvetítő, majd tanácsadó szerepüknél fogva a zsinat időszakában megnőtt a kiengedett magyar főpásztorok súlya. Aktivitásukra azonban fékezően hatott a kettős lojalitás követelményének megfelelés kényszere. A zsinati munka során csak vonakodva tettek eleget az állami elvárásoknak, és csak azokat a megbízatásokat igyekeztek teljesíteni, amelyeket valamilyen formában maguk is a magyar egyház érdekeit szolgálóknak tartottak. A viszonylag gyenge zsinati szereplés hátterében így legalább részben a meggyőződésükkel ellentétes álláspont képviselete előli kitérés szándékát feltételezhetjük. A magyar zsinati küldöttség energiájának jelentős részét azonban a zsinati aulán kívüli diplomáciai-politikai közvetítő és tájékoztató tevékenységre fordította. A delegációban részt vett magyar püspökök ennek során igyekeztek ugyan behatóan tájékoztatni a Szentszéket a magyar egyház helyzetéről, de az általuk sugallt megoldási javaslatokat erősen meghatározta, hogy azokkal részben saját lojális magatartásukat igazolták, részben pedig partikuláris vagy egyéni anyagi vagy karrier- érdekeket kívántak érvényesíteni. 4. Kutatási eredményeink arra is rávilágítanak, hogy míg a magyar zsinati részvétel és a szentszéki magyar tárgyalások között közvetlen összefüggés állt fenn, a II. Vatikáni Zsinat tanítása és az új vatikáni keleti politika elvi megalapozása között nem mutatható ki ilyen szoros kapcsolat. 8

Az új vatikáni keleti politika nem egy új elvi alapvetés következménye volt, hanem a szentszéki diplomácia évszázados hagyományának megfelelően, a tézis és hipotézis -elmélet gyakorlati alkalmazása. Az egyház szabadságának lehető legteljesebb biztosítására (tézis) törekvő XII. Piusszal szemben XXIII. János a tényleges helyzetet figyelembe véve (hipotézis) a részleges javulásért jelentős engedményekre is késznek mutatkozott. Az új, pragmatikus politikai gyakorlat behatóbb elvi megalapozására azonban csak utólag került sor: részben a Pacem in terris enciklikában, részben pedig a keleti politikát leginkább érintő kérdéseket tárgyaló zsinati dokumentumokban a vallásszabadságról szóló nyilatkozatban és a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúcióban. A II. Vatikáni Zsinat ugyanakkor nyitott atmoszférájával és a teológiát korábban meghatározó statikus-deduktív szemléletmódot kiegészítő dinamikus-induktív megközelítés bevezetésével közvetetten kezdettől fogva kedvező hátteret biztosított az új Ostpolitik számára, amennyiben az új teológiai szemlélet elfogadása erősítően hatott a hipotézis alapján álló, pragmatikus politikai gyakorlatra. A magyar példa vizsgálata arra utal: a keleti politika egyik fő hiányossága éppen abban rejlett, hogy megmaradt a hagyományos tézis és hipotézis -elmélet keretei között. Ez a libertas ecclesiae biztosítására összpontosító modell ugyanis már nem bizonyult elegendőnek az új magyar egyházpolitikai taktikával szemben, amely az egyház nyílt üldözése helyett a kifinomultabb vallás- és hitüldözést, a vallásos világnézet felszámolását tekintette elsődleges feladatának, miközben az egyházat a fennálló rendszer legitimációjának puszta eszközeként kezelte. Jóllehet a zsinat utáni időszakban a Dignitatis humanae nyilatkozatban megfogalmazott tanítás nyomán mind nagyobb szerepet kapott a libertas religionis szorgalmazása, a szocialista tömbből érkező II. János Pál pápa volt az, aki felismerte: a materialista világnézeti monopólium bevezetésére törekvő szocialista egyházpolitikával az emberi méltóságon alapuló vallásszabadság érvényesülésének követelményét kell szembeállítani. 5. A vatikáni reményekkel szemben a keleti politika hiányosságait a megerősített magyar hierarchia sem volt képes kellő mértékben ellensúlyozni. A II. Vatikáni Zsinat így nem válhatott rövid távon a magyar egyház belső megújulásának alapjává. Sőt, a püspökök szerepének a zsinati egyházkép folyományaként végbemenő felértékelődése inkább az állam pozícióin javított, mert a gyakorlati lelkipásztori munkát érintő decentralizáció számos ponton segítette az egyház életének és a zsinat recepciójának ellenőrzését és befolyásolását. 9

Annak beható vizsgálata, milyen szerepet játszott a magyar (katolikus) sajtó a zsinat recepciójában, meghaladta volna disszertációnk kereteit. Feltárt forrásaink mindazonáltal arra engednek következtetni: az előre kidolgozott állami tájékoztatáspolitika meghatározónak bizonyult abban, hogy a zsinat tanításának csak a rendszert stabilizáló, vagy legalábbis nem fenyegető elemeit engedték megvalósulni. A kútfők azt is sugallják, hogy a magyar (egyház)politika manipulációs szándékai tényleges érvényesülésének megítélésében különösen ígéretes lehet a sajtóban dolgozó ügynökök publikált írásainak, illetve ügynöki jelentéseinek az összevetése és körültekintő elemzése. 6. Disszertációnk eredményei végül a szovjet blokk egyházpolitikai munkamegosztásának feltárásához is hozzájárulnak, és egyúttal további komparatív vizsgálatokra ösztönöznek. A kérdéskört az teszi különösen érdekessé, hogy a katolikus egyházzal kapcsolatos teendőkre vonatkozó korábban egységes álláspontban a zsinat végére jelentős differenciálódás figyelhető meg a szovjet blokk államai között. A szovjet, a lengyel és a kelet-német vezetés a II. Vatikáni Zsinaton valamint az új keleti politikában manifesztálódó szentszéki nyitást a rendszerre veszélyes és elutasítandó taktikai lépésként értékelte. A csehszlovák és magyar egyházpolitika irányítói ellenben úgy látták, hogy a Szentszék részéről felkínált diplomáciai tárgyalásokat és ideológiai párbeszédet a rendszer szolgálatába lehet állítani. További kutatásoknak kell igazolniuk azt a feltételezésünket, miszerint az álláspont kialakításában az egyes országoknak engedélyezett önállóság azt jelentette, hogy Moszkva a sok szempontból hasonló egyházpolitikai adottságokkal rendelkező Csehszlovákiát és Magyarországot jelölte ki kísérleti terepnek. Mindenesetre a két ország Szentszékkel folytatott tárgyalásainak összehasonlító elemzésére és a vatikáni források kutathatására van szükség annak eldöntéséhez, vajon a Vatikán határozata nyomán, vagy szovjet utasításra vált-e végül egyedül Magyarország a keleti politika kísérleti laboratóriumává. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján azt valószínűsítjük, hogy ez inkább már a Szentszék döntése volt. A zsinat kezdetén a Vatikán ugyanis még valamennyi szocialista ország egyházával, és rajtuk keresztül érdekükben valamennyi állam vezetésével fel kívánta venni a kapcsolatot. Később, a csehszlovákiai és magyarországi párhuzamos tapasztalatok alapján a Prága részéről tanúsított merevebb álláspont vezethetett oda, hogy a Vatikánban Magyarországot kezdték megkülönböztetett módon kezelni és más szocialista államok számára is követendő példaként tekinteni. Miután az 1964. évi részleges megál- 10

lapodás nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket, éppen a kudarc vezethetett oda, hogy a magyar modellt csupán kísérletinek tartották és később a kétoldalú kapcsolatokban sokkal inkább a Jugoszláviával 1966- ban megkötött egyezményt tekintették irányadónak. 5. A témakörhöz kapcsolódó publikációk 1. A II. Vatikáni Zsinatra szánt magyar javaslatok sorsa. A pártállami egyházpolitika egy jellemző fejezete. Protestáns Szemle, 13 (2004) 3. sz. 131 138. 2. Presenza ungherese alla I a sessione del Concilio Vaticano II. Formazione ed attività della delegazione secondo le fonti statali ungheresi (1959 1962). Archivum Historiae Pontificiae, 42 (2004) 85 203. 3. A Szentszék kapcsolatfelvételi kísérlete a magyar katolikus püspökökkel 1959 tavaszán. Valóság, 49 (2006) 4. sz. 68 81. 4. König bíboros első találkozása Mindszenty Józseffel. A bécsi érsek látogatása az Egyesült Államok budapesti követségén (1963. április 18.). In: Isten szolgája. Emlékkonferencia Mindszenty József bíboros életéről és munkásságáról. Lakitelek, 2007. 79 108. 5. XII. Piusz és a magyar 1956. In: Magyar Katolikus Egyház, 1956. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007. Szerk. Szabó Csaba. Budapest 2007. 65 79. 6. A Szocialista tömb és a II. Vatikáni Zsinat. In: Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után Konfesie, cirkevná politika, identita na Slovensku a v Maďarsku po roku 1945. Szerk.: Balogh Margit. Budapest, 2008. 211 224. 7. Hontalanok. A római emigráns magyar papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti politikájának kezdetei. Történelmi Szemle, 51 (2009) 1. sz. 59 89. 8. Magyar javaslatok a II. Vatikáni Zsinatra. Vigilia, 74 (2009) 7. sz. 548 553. 9. A Szentszék új keleti politikája a II. Vatikáni Zsinat idején. Világtörténet, (2009. ősz-tél) 36 56. 11