A romániai oktatás finanszírozása

Márton János A romániai oktatás finanszírozása Tanulmányom a romániai oktatás finanszírozását vizsgálja, és célja feltárni a magyar nyelvű oktatásnak az állami költségvetésből történő finanszírozásának különböző vetületeit is. A vizsgálat három részt ölel fel: I. egy elméleti részt, amelynek keretében ismertetem a romániai oktatás finanszírozására vonatkozó fontosabb jogszabályokat és a különböző finanszírozási módszertani rendelkezéseket, illetve kitérek a kisebbségi (magyar nyelvű) oktatás finanszírozására vonatkozó rendelkezésekre; II. egy statisztikai részt, amelyben a romániai oktatás finanszírozására vonatkozó statisztikai adatokat ismertetem; III. egy empirikus részt, amelyben egy magyar nyelvű iskola helyzetét elemezve, esettanulmány formájában bemutatom, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg az oktatás, azon belül pedig a kisebbségi oktatás finanszírozása. I. A romániai oktatás finanszírozásának jogi háttere A oktatás finanszírozásának kereteit, akárcsak az oktatás egészének működését Romániában az 1995/84-es számú, elfogadása óta többször is módosított oktatási törvény szabályozza. A törvény mind a közoktatás, mind a felsőoktatás működéséről rendelkezik. Az alábbiakban két különálló tanulmányrészben ismertetem a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozásának főbb elemeit az oktatási törvény és más jogszabályok, illetve módszertani dokumentumok tükrében. I.1. A romániai közoktatás finanszírozása A romániai közoktatás finanszírozása az utóbbi években szorosan öszszefügg az oktatás decentralizációjával. A decentralizáció az Európai Uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése után került előtérbe, az addig minden területen erősen centralizált Románia is kénytelen volt megbarátkozni az ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 417

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás EU-ban már hosszú ideje működő gyakorlattal, amelynek alapelvét a helyi közösségeket érintő döntéshozatalnak a legalsóbb szinteken történő megvalósítása jelentette. Az európai decentralizációs elvekhez való igazodás Romániában a kezdeti években csak a jogszabályozás szintjén történő megfelelést jelentette, a gyakorlatban ez kevésbé mutatkozott. Az utóbbi években azonban fokozatosan egyre több területen így az oktatásban is sor került a decentralizáció elvének alkalmazására. I.1.1. Az oktatás decentralizációja Romániában A romániai decentralizációt előbb a 2004/339-es számú törvény, 1 majd az ezt hatályon kívül helyező 2006/195-ös törvény 2 szabályozza. A kerettörvényként elfogadott jogszabály az alsóbb közigazgatási szintek által gyakorolható hatáskörök három típusát különbözteti meg: a kizárólagos hatáskörök, amelyeket vagy kizárólag a települési (municípiumi, városi és községi) közigazgatási hatóságok, vagy kizárólag a megyei közigazgatási hatóságok gyakorolnak; a megosztott hatáskörök azokra a feladatokra utalnak, amelyeket a települési vagy a megyei közigazgatási hatóságok a központi közigazgatási hatóságokkal közösen gyakorolnak; az átruházott hatásköröket a központi közigazgatási hatóságok ruházzák át a helyi közigazgatási hatóságokra. A második típusú, megosztott hatáskörök között találhatók a közoktatásra vonatkozóak. Eszerint a települési közigazgatási hatóságok a központi közigazgatással közösen gyakorolják az állami közoktatással kapcsolatos hatásköröket, kivéve a speciális oktatást. Ez utóbbi szintén a megosztott hatáskörök közé tartozik, viszont a megosztás nem a települési, hanem a megyei közigazgatási és a központi hatóságok között működik. Az oktatás decentralizációjára azonban nem csupán a decentralizációs kerettörvény fent ismertetett része vonatkozik, hanem a 2005 decemberében a kormány által elfogadott, 2007 márciusában véglegesített, A közoktatás decentralizációjának stratégiája címet viselő dokumentum is. 3 E stratégia szerint a közoktatás decentralizációja az alábbi területeket érinti: tanterv (curriculum), humán erőforrás, vezetés és igazgatás, valamint finanszírozás. Az alábbiakban az utóbbival foglalkozunk bővebben. A közoktatás-finanszírozás decentralizációjának alapjaként a dokumentum az alábbi négy elvet nevezi meg: átláthatóság, méltányosság, megfelelőség és előreláthatóság. E négy elv a stratégia szerint az alábbi cselekvési irányvonalak révén kerül megvalósításra: 418 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk i. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium nyilvánosan felelősséget vállal az oktatásért, mint nemzeti prioritásért. ii. Az oktatás finanszírozása egy finanszírozási képlet alapján történik: ennek kiindulópontjai a tanulók létszáma, az oktatási szint és típus, a diákok, iskolák, közösségek sajátos szükségletei, valamint a humán erőforrásra vonatkozó országos prioritások. iii. A pénzalapok kiutalását a döntéshozók minden szinten nyilvánosságra hozzák. iv. A pénzügyi mechanizmusok koherensek és stabilak lesznek oly módon, hogy az érdekelt tényezőknek lehetővé tegyék a költségvetés megtervezésében, végrehajtásában és monitorizálásában való részvételt. v. A pénzügyi kiutalásokat hivatalos és nyilvános statisztikai adatokra alapozzák. vi. Az oktatásra szánt pénzalapokat az állami költségvetésből oktatási támogatás (grant) formájában osztják szét. vii. Egy központi, 1%-os tartalékalapot hoznak létre az egyes pénzügyi sokkhatások elkerülése/enyhítése érdekében, amelyet az Oktatási és Kutatási Minisztérium javaslata szerint osztanak szét a minisztériumok közötti konzultációt követően. viii. A finanszírozási képletek változatainak szimulációja (tesztelése), az eredmények, hiányosságok és azok okainak ismertetése a 2006. év során, továbbá a nyilvános konzultáció a finanszírozási képlet véglegesítése céljából történik. A decentralizációs stratégia említést tesz a közoktatás finanszírozásának forrásairól és összetevőiről. Eszerint a közoktatás finanszírozása elsősorban az alábbi négy forrásból történik: állami költségvetés, a megyei önkormányzati költségvetés, a helyi (települési) önkormányzati költségvetés, valamint az oktatási intézmények saját jövedelmei. A közoktatás finanszírozási költségei az alábbi három költségtípusból tevődnek össze: 4 alapfinanszírozás; kiegészítő finanszírozás; kiegyenlítő finanszírozás. I.1.2. A közoktatás finanszírozásának jogi háttere Amint azt korábban említettük, a romániai oktatás működését beleértve a közoktatást is és ezáltal finanszírozásának alapvető kereteit is az 1995/84-es számú közoktatási törvény szabályozza. A törvényt elfogadása óta többször is módosították az oktatási reform célkitűzéseinek megfelelően. ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 419

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás Az egyik legjelentősebb módosítás-csomag a 2004/354-es számú törvény által került be az oktatási törvény szövegébe. A 2004/354-es számú törvény értelmében a közoktatási intézmények működésével kapcsolatban a következő módosításokra került sor: a 200 fő alatti diáklétszámmal rendelkező iskolák, valamint a 100 fő alatti létszámmal rendelkező óvodák megszűnnek önálló jogi személyként működni. Ezeket újjászervezik valamely, ugyanazon fenntartó hatóság (általában az önkormányzat) hatáskörében működő másik, önálló jogi személyként nyilvántartott oktatási intézmény keretében. Kivételes esetben az önkormányzatok az Oktatási és Kutatási Minisztérium jóváhagyásával elfogadhatják a 200/100 tanuló/óvodás alatti létszámmal működő intézmények önálló jogi státusát. A módosított oktatási törvény (170. szakasz 1. bekezdés) rendelkezik arról is, hogy az állami közpénzekből az oktatás számára a bruttó hazai össztermék (GDP) legkevesebb 4%-át kell biztosítani, továbbá biztosítani kell a költségvetési kiutalások mértékének évenkénti növelését is, oly módon, hogy ez 2007-re elérje a GDP legkevesebb 6%-át. Az oktatási törvény értelmében az állami közoktatási intézmények fő finanszírozási forrását az állami költségvetésből az önkormányzatok számára kiutalt pénzalapok jelentik. Ezekből a pénzalapokból gondoskodnak az önkormányzatok a területi-közigazgatási vonzáskörzetükbe tartozó közoktatási intézmények fenntartásáról. A törvény szerint a finanszírozás magában foglalja az alapfinanszírozást és a kiegészítő finanszírozást. 5 Az alábbiakban ismertetem a közoktatás költségvetését alkotó finanszírozási típusokat: Az alapfinanszírozás 6 a diáklétszámmal arányosan a standard költségeket és a megkülönböztető koefficiensek alapján kiutalt pénzösszegeket jelenti, amelyek fedezik a személyzeti kiadásokat, a napi dologi költségeket, valamint az eszközjellegű és a továbbképzési költségeket (kivéve közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozott programokat). Ez biztosítja a közoktatási folyamat normális keretek közötti, az országos szabványok szerinti működését. Az alapfinanszírozást a helyi önkormányzatok költségvetéséből biztosítják, amelynek fő forrásait az állami költségvetés és a helyi költségvetésből származó egyéb jövedelmek jelentik. Az oktatási alapfinanszírozás kiszámításához alapul az egy tanulóra/óvodásra eső standard költség szolgál. Ezt minden oktatási szint, szakirány és szakterület esetében a létező tisztségek/katedrák számától, az oktatás nyelvétől, az oktatási és szakképzési folyamat minőségétől, az intézményi menedzsmenttől, az oktatás sajátosságaitól és a működési környezettől (város/falu) függően állapítja meg a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa, 7 az Oktatási és Kutatási Minisztérium által kidolgozott és kormányhatározat- 420 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk tal jóváhagyott módszertanban szereplő mutatók alapján. A mutatókat a minisztérium a társadalmi partnerekkel és a helyi közigazgatási egységekkel konzultálva állapítja meg. Az alapfinanszírozáshoz szükséges pénzalapok kiszámításakor egy ún. finanszírozási képletet használnak, amely figyelembe veszi az egy tanulóra/óvodásra eső standard költség mellett az illető intézményben tanuló diákok/óvodások számát, valamint a különböző korrekciós tényezőket, amelyek az illető térség diáksűrűségétől, a különböző hátrányok súlyosságának mértékétől és más tényezőktől függnek. Az alapfinanszírozás természetesen annak az oktatási intézménynek jár, ahová az illető tanuló/óvodás be van iratkozva. A kiegészítő finanszírozás 8 pénzalapjait nem feltétlenül határozza meg a beiskolázott diákok száma; ezeket a szociális és az oktatási folyamathoz kapcsolódó más költségek jelentik. Ezt a helyi költségvetésből és különböző más forrásokból biztosítják; és a következő költségtípusokat tartalmazza: befektetések és általános javítások; az iskolai kollégiumok (bentlakások) és étkezdék támogatása; a diákok országos értékelésének és vizsgáinak költségei (kivéve az állami költségvetésből finanszírozott költségeket); a diákok ösztöndíjköltségei; a diákok számára nyújtandó szociális támogatások; a diákok szállításának költségei; az oktató- és kiegészítő-személyzet ingázási költségei, beleértve a törvény szerint évente hat alkalommal biztosítandó kedvezményes vasúti utazást; az oktatási intézmény alkalmazottai kötelező időszakos orvosi vizsgálatainak (ellenőrzésének) költségei (kivéve az állami költségvetésből finanszírozott költségeket); iskolai versenyek és oktatási, kulturális-művészeti, turisztikai tevékenységek költségei; nemzetközi finanszírozásból megvalósított országos programok társfinanszírozása. A kiegészítő finanszírozást a helyi költségvetésből utalják ki az oktatási intézmények számára, erre maguk az intézmények tesznek megalapozott javaslatot szükségleteik függvényében. A kiegyenlítő finanszírozás 9 pénzalapjait különböző programok alapján utalják ki, és ezek olyan forrásokat jelentenek, amelyek az alábbi tényezők által meghatározott pluszköltségeket hivatottak fedezni: ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 421

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok iskoláztatása; a rendszerből való korai kilépésre hajlamos diákoknak és fiataloknak a rendszerbe való bevonása és ott-tartása; a fogyatékkal élő és szociálisan hátrányos helyzetű diákok pluszköltségei; a különleges tanulási képességekkel rendelkező diákok ösztönzése; az egyes alternatív oktatási programokban (Waldorf, step-by-step stb.) részt vevő diákok iskoláztatása. Az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás összegét az oktatási intézmény igazgatója és a helyi közigazgatási egység polgármestere között megkötendő szerződés alapján folyósítják, amelyet legkevesebb 30 nappal a helyi költségvetés elfogadása után meg kell kötni. A két típusú finanszírozásnak megfelelő pénzösszegeknek szerepelniük kell a bejöveteli és kiadási költségvetésben, amit évente minden oktatási intézménynek el kell készítenie. Az iskolák szintjén a decentralizáció feltételezi a következő tényezőknek az átutalását az iskola vezetőségének hatáskörébe: a) a költségvetés megtervezése; b) a költségvetés végrehajtása, kivéve a beruházásokat, amelyek a helyi önkormányzat hatáskörében maradnak; c) a források bővítése az iskola saját jövedelmeiből, és ezek független felhasználása. Az oktatásfinanszírozás mechanizmusát az intézmények költségvetésének meglapozását, jóváhagyását és kiutalását sajátos törvények és módszertanok alapján valósítják meg, amelyeket az Oktatási és Kutatási Minisztérium és az alárendelt szakintézményei, valamint a Pénzügyi Minisztérium dolgoz ki. Amint azt korábban ismertettük, a romániai közoktatásnak négy fő finanszírozási forrása van. A legjelentősebb forrást az állami költségvetésből a helyi önkormányzatok által az iskolák számára kiutalt pénzalapok képezik, ebből finanszírozzák az oktatás működésének legfontosabb kiadásait. Emellett azonban vannak kizárólag az állami, illetve megyei költségvetésből finanszírozott tevékenységek és kiadások, illetve az iskolák is rendelkezhetnek saját bevételekkel. Az alábbiakban bővebben kitérünk ezekre a költségtípusokra. Az állami költségvetésből az Oktatási Minisztériumon keresztül kerülnek finanszírozásra a következő tevékenységek: a román kormány és nemzetközi intézmények által társfinanszírozott projektek önrésze, valamint az illető projekteknek megfelelő külső hitelek részletei; 422 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk a Moldva köztársaságbeli és más külföldi diákok ösztöndíjai, valamint a külföldön tanuló román állampolgárok ösztöndíjai; az országos értékelések és vizsgák költségei; az oktatók és a nemoktató-személyzet továbbképzési költségei, valamint az oktatói tisztségek betöltésére szervezett versenyvizsgák költségei; a kötelező oktatáshoz szükséges tankönyvek, valamint az anyagi nehézségekkel küzdő középiskolai tanulók tankönyveinek költségei; az egyéves vagy többéves, a kormány által jóváhagyott, befektetési, modernizálási és fejlesztési programok költségei, amelyek magukban foglalják az oktatási intézmények anyagi alapjainak fejlesztését, az iskolák rehabilitációját és felszerelését; az egyes országos szociális védelmi programok finanszírozási költségei; a diákok számára szervezett tantárgyversenyek és foglalkozási, műszaki-alkalmazott, tudományos, alkotó-, kulturális-művészeti versenyek és fesztiválok, iskolai sportbajnokságok és versenyek költségei, amelyek országos és nemzetközi részvétellel járnak, továbbá a nemzetközi tantárgyversenyek költségei. A felsoroltak mellett van néhány olyan költség, ami nem minden esetben közvetlenül az oktatási intézményekhez kapcsolódik, viszont finanszírozásuk szintén az állami költségvetésből az Oktatási és Kutatási Minisztérium közvetítésével valósul meg: az iskolai tanfelügyelőségek, a pedagógus-testületek házai, a gyermek és diákházak és klubok, a pszichopedagógiai központok és kabinetek, logopédiai központok, iskolai orvosi rendelők, sport és iskolai egyesületek működési költségei; a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa működési költségei. Szintén állami költségvetésből kerülnek finanszírozásra a diákok kedvezményes vasúti szállításából adódó költségek: ezt azonban egy másik, a Szállítási, Építkezési és Turisztikai Minisztérium költségvetéséből fedezik. A megyei önkormányzatok költségvetéséből elsősorban a speciális oktatás költségeit finanszírozzák, valamint a megyei tantárgyversenyek és iskolai versenyek megszervezéséhez szükséges költségeket. A megyei önkormányzatok a befizetett jövedelemadóból rendelkezésükre álló alapokból elkülönített to-vábbi pénzösszegeket utalhatnak ki az oktatási intézmények finanszírozására. A közoktatási intézmények saját jövedelemmel is rendelkezhetnek. Ez nem csökkenti az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás mértékét. A ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 423

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás saját jövedelmek mellett az intézmények más forrásokból is részesülhetnek: juttatások, adományok, szponzori támogatások és adók jogi vagy magánszemélyek részéről. A fenti forrásokból szerzett összegeket teljes mértékében az illető oktatási intézmény szintjén használják fel akár a fizetésalap növelésére is, anélkül, hogy ebből az állami vagy helyi költségvetésbe be kellene fizetni valamit, és anélkül, hogy ez befolyásolná a költségvetésből az iskolák részére kiutalandó összegeket. A felsorolt költségtípusok mellett a közoktatási intézmények és diákjaik más anyagi jellegű juttatásokban is részesülhetnek, éspedig: az óvodások és diákok ingyenes orvosi és pszichológiai ellátásban részesülnek az iskolai orvosi és pszichológiai rendelőkben, valamint az állami járóbeteg gondozókban és kórházi egységekben; a diákok 50%-os kedvezményben részesülnek a felszíni és földalatti helyi közlekedési eszközökön, valamint a belföldi közúti, vasúti és vízi szállítási eszközökön a naptári év teljes időszakában; az árva vagy intézetből származó gyerekek számára 100%-os a kedvezmény; a diákok 50%-os kedvezményben részesülnek múzeumokban, illetve az állami intézmények által szervezett koncerteken, színházi és operaelőadásokon, filmvetítéseken és más kulturális vagy sportrendezvényeken; az iskolán kívüli tudományos, technikai, kulturális-művészeti és sporttevékenységek, valamint a kiváló teljesítményre képes diákok tevékenységeit, illetve az alkotó-, sport- és pihenőtáborokat az országos költségvetésből finanszírozzák, az Oktatási és Kutatási Minisztérium által megállapított normák alapján. I.1.3. A közoktatás finanszírozásának módszertana A részletes elméleti, jogszabályi ismertetés után megpróbálom gyakorlati(bb) megközelítésből is feltárni a közoktatás finanszírozását. Ezt a különböző keret-jogszabályokon kívül jelenleg két dokumentum szabályozza: a 2001/538-as kormányhatározattal elfogadott Az állami közoktatás finanszírozásának módszertani előírásai, valamint a 2004/2192-es kormányhatározattal elfogadott Az állami közoktatási intézmények finanszírozásának és szervezésének módszertani előírásai nevűek. Az első dokumentum érvényes a közoktatási intézmények többségére, míg az utóbbit az ún. kísérleti megyék 10 közoktatási intézményei esetében alkalmazzák. A két említett normaszöveg mellett azonban létezik egy módszertani dokumentum is, amelyet a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa dolgozott ki: Standard költségek, a közoktatási intézmények finanszírozási pénzalapjainak elosztási képletei és mutatói. E három dokumentumot alapul véve az alábbiakban ismertetem a közoktatási finanszírozás jelenleg érvényben levő módszertani vetületeit. 424 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk A jelenleg érvényben levő rendelkezések mellett azonban kidolgozásra került egy új finanszírozási módszertan is, amelyet a decentralizációs stratégia szerint előbb a kísérleti megyékben, majd a többi megyében is alkalmaznak, ennek alapja pedig az ún. fejkvóta-rendszer, amelyről már korábban az oktatási törvény ismertetésekor is szó esett. Annak ellenére, hogy a finanszírozási módszertannak számos vitatott eleme van, és a benne foglalt mutatók, illetve azok értéke még egyeztetések tárgya lehet és változhat, ismertetését fontosnak tartom, ugyanis a most érvényben levő finanszírozási rendszerhez képest új koncepciót fog jelenteni, és alkalmazására valószínűleg a közeljövőben sor fog kerülni. A. A közoktatás finanszírozása a gyakorlatban a jelenleg érvényben levő módszertan a) Az első ismertetett dokumentum tehát a 2001/538-as kormányhatározattal 11 elfogadott Az állami közoktatás finanszírozásának módszertani előírásai címet viseli. A dokumentum szerint 2001-től kezdődően a közoktatási intézmények finanszírozása a helyi közigazgatási hatóságok költségvetéséből történik, kivéve azokat a költségtípusokat, amelyeket továbbra is az állami költségvetésből finanszíroznak. Ez utóbbiak: a román kormány által társfinanszírozott, 2000. december 31-én már folyamatban levő reformprojektek helyi összetevője; a Moldva köztársaságbeli diákok, és a külföldön tanuló romániai diákok ösztöndíjai; a vizsgák, versenyek és országos tantárgyversenyek megszervezése; a pedagógusok továbbképzési költségei; a diákklubok, -táborok, pedagógustestület házai és a tanfelügyelőségek költségei. Az alábbiakban az oktatási intézmények költségvetésének kidolgozásával, elfogadásával és alkalmazásával kapcsolatos módszertani előírásokat mutatjuk be. Az oktatási intézmények költségvetésének kidolgozása A módszertan szerint azoknak a közoktatási intézményeknek, amelyek önálló jogi személyek, kötelező kidolgozni a saját költségvetését. A falusi környezetben működő azon iskolák költségvetését, amelyek nem önálló jogi személyek, az ugyanazon területi-közigazgatási egységben működő önálló iskola költségvetésébe foglalják bele. A költségvetés alapját az alábbiak képezik: a diákok/óvodások számával arányos finanszírozás, amely magában foglalja a személyzeti, tankönyv- és ösztöndíjköltségek fedezését; ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 425

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás kiegészítő költségek, különböző anyagi és szolgáltatási kiadásokra, valamint felújításokra. Az iskola költségvetéséhez mellékletben szükséges csatolni a költségvetésen kívüli tevékenységek kiadásait, valamint a bentlakások és étkezdék kiadási és bevételi költségvetését. A költségvetést az oktatási intézmények vezetői dolgozzák ki különböző fizikai és értékmutatók alapján, amelyek tükrözik az iskola reális finanszírozási szükségleteit, és szem előtt tartják az intézmény létező anyagi bázisának maximális hatékonysággal történő kihasználását is. Ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk azt is, hogy a költségvetési év nem egyezik meg a tanév szerkezetével, hanem tartalmazza az egyik tanév utolsó néhány hónapját, a következő tanév első néhány hónapját és a szünidőket. Az egyes közoktatási intézmények költségvetését a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa (a továbbiakban CNFIP) 12 által előterjesztett, és az Oktatási és Kutatási Minisztérium elé terjesztett mutatók alapján dolgozzák ki. Szintén a CNFIP tesz javaslatot az egy diákra/óvodásra jutó évi átlagos irányadó költségek 13 nagyságára is oktatási szint, szakirány és szakterület függvényében. Miután ezeket az értékeket a minisztérium elfogadja, továbbítják őket a megyei tanfelügyelőségekhez. A tanfelügyelőségeken az oktatási intézmények évi átlagos költségvetésének megállapítására bizottságot hoznak létre, amely a megye területén működő összes állami közoktatási intézmény esetében elemzi a beszolgáltatott adatokat a diáklétszám, személyzeti, tankönyv és ösztöndíjkiadások szükségletei, majd objektív és megalapozott módon megállapítja az egy diákra/óvodásra eső éves irányadó költséget. Az oktatási intézményben a diáklétszámmal arányos finanszírozás költségvetésének kidolgozásakor a szükséges pénzösszegeket a diáklétszám, oktatási szakterület és az egy diákra/óvodásra eső évi átlagos irányadó költség alapján számolják ki. Minden intézmény a költségvetés kidolgozásának szakaszában az osztályok számát figyelembe vevő becsült diáklétszámmal dolgozik. A kiegészítő finanszírozást a közoktatási intézmény kiadási szükségletei alapján állapítják meg. Az intézmény indoklással megalapozott javaslatára a helyi önkormányzatok belefoglalják költségvetésükbe a dologi költségeket és a különböző szolgáltatások ellenértékének költségeit, valamint a felújítási költségeket. Az állami és helyi költségvetésből származó pénzforrásokon kívül az intézmények saját, ún. költségvetésen kívüli bevételekre is szert tehetnek. Ezek a következő tevékenységekből származhatnak: termelés (iskolai műhelyek és mezőgazdasági farmok stb.) és szolgáltatás (szakképzési tevékenységek, informatika és idegennyelv-tanfolyamok stb.); 426 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk természetes- és jogi személyektől igényelt illetékek (felvételi vizsga díja és más vizsgadíjak; oklevelek kibocsátásának díjai, amelyet a tanfelügyelőségekkel közösen állapítanak meg; magán- és jogi személyek által igényelt tanfolyamok részvételi díjai, amelyek legalább a tanfolyam megszervezésének költségeit kell fedezniük stb.); az iskolához tartozó ingatlanok felületeinek bérbeadása, amelyekhez kötelező módon hozzáadódnak ezek fenntartásának és a használt eszközöknek a költségei; a magán- és jogi személyek adományai; a szponzoroktól származó és más bevételek. A költségvetésen kívüli tevékenységek kiadásait szintén bele kell foglalni a tételesen lebontva a költségvetésbe. A költségvetésen kívüli tevékenységek bevételei és kiadásai közötti különbözetet az oktatási intézmények szükségleteiknek megfelelően használhatják fel más kiadásaik fedezésére. Az oktatási intézmények költségvetésének bemutatása és elfogadása Az költségvetést első szakaszban a helyi önkormányzati költségvetés, majd az állami költségvetés tervezési szakaszában fogadják el, végleges formáját az állami költségvetés elfogadásakor nyeri el, és a helyi költségvetés elfogadásakor kerül sor tényleges jóváhagyásra. Tehát az oktatási intézmény költségvetése oda-vissza megjárja ugyanazt az utat, a helyi önkormányzati költségvetéstől az állami költségvetésig, amíg végleges formájában elfogadásra kerül. Ugyanez a helyzet áll elő a költségvetés-kiigazítások esetében is. A közoktatási intézmények vezetői az általuk kidolgozott költségvetést a megfelelő indoklással bemutatják a helyi önkormányzatoknak a helyi és állami költségvetés-tervezet kidolgozásának szakaszában. Az állami költségvetés kidolgozása után a megyei önkormányzatok, a pénzügyi hatóságokkal és tanfelügyelőségekkel közösen szétosztják az egyes helyi önkormányzatoknak az állami költségvetésből számukra elkülönített pénzösszegeket, ezeken belül külön szerepelnek az oktatásfinanszírozásra jóváhagyott pénzösszegek. A helyi önkormányzatok a megyei önkormányzatokon keresztül a számukra leosztott pénzösszegek alapján a kiegészítő finanszírozáshoz szükséges pénzösszegek hozzáadása után, az oktatási intézmények tudomására hozzák az elfogadott költségvetést. A finanszírozás során felmerülő problémák megoldására az oktatási intézmények és a megyei tanfelügyelőségek a helyi önkormányzatokkal közösen próbálnak megoldást keresni. Az oktatási intézmények költségvetésének végrehajtása Az oktatási intézmények költségvetésének megvalósításához szükséges pénzösszegeket a helyi közpénzügyi hivatalokon keresztül folyósítják. Az iskolák vezetőinek minden hónap 20. napjáig le kell tenniük igénylésüket a ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 427

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás következő hónap költségvetési szükségleteinek fedezésére vonatkozó pénzösszegekről. A pénzek folyósítása az oktatási intézmények részére különböző törvényes dokumentumok (fizetési jegyzék, megrendelések, szerződések stb.) alapján történik. Az oktatási intézményeknek szemeszterenként és évente beszámolót kell készíteniük a költségvetés végrehajtásáról, emellett pedig a megyei tanfelügyelőségeket is tájékoztatniuk kell az illető szemeszterre/évre vonatkozóan a költségvetés végrehajtásának helyzetéről. A tanfelügyelőségek ezeket az adatokat összesítik és továbbítják a CNFIP-nek, amely egyrészt ellenőrzi a költségvetés végrehajtásának módját, másrészt pedig az egyes kockázati tényezőket és azok okait. Az elemzések alapján a CNFIP szemeszterenként/évente jelentést tesz az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak, amelyben javaslatokat fogalmaz meg a közoktatás finanszírozásának és a költségvetés végrehajtásának javítása érdekében. A fent ismertetett finanszírozási módszertan összefoglalásként a tanulmány 1. sz. mellékletében egy folyamatábrát ismertetek, amelyben az oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztását mutatom be a 2004/354-es törvénnyel szabályozott módosítások alapján. Ezt a módszert az ország legtöbb oktatási intézményében alkalmazzák. b) A második ismertetésre kerülő dokumentum a 2004/2192-es kormányhatározattal 14 elfogadott Az állami közoktatási intézmények finanszírozásának és szervezésének módszertani előírásai címet viselő módszertani szabályozás. A kormányhatározat szerint ezt a módszertani előírást a 2005. pénzügyi évtől kezdődően alkalmazzák a kísérleti megyék állami közoktatási intézményeiben. A korábban ismertetetett módszertani szabályhoz képest ez a módszertani előírás számos részletkérdést újradefiniál, kezdve az oktatási intézmények szervezési és működési keretétől a finanszírozás forrásokon keresztül a finanszírozási rendszer egészéig. Az alábbi néhány bekezdésben azokat a fontosabb részleteket mutatom be, amelyek az előzőleg ismertetett módszertanhoz képest új elemeket tartalmaznak. Az oktatási intézmények gazdasági-pénzügyi és igazgatási szervezése, a humánerőforrással és a személyzet bérezésével kapcsolatos politikák A módszertani előírások első szakaszában az állami közoktatási intézmény fogalmát tisztázzák: ez megegyezik az oktatási törvényben is ismertetett feltételek szerint szerveződő intézménnyel, amely csak akkor nyeri el az önálló jogi személyi státust, amennyiben rendelkezik 200 diákkal, illetve 100 óvodással. 15 Az intézmény vezetését a vezetőtanács látja el, amelynek elnöke az intézmény igazgatója, ő tölti be a végrehajtói vezetői tisztséget is. Az isko- 428 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk la vezetőtanácsának tagjai: az igazgató, az aligazgató, a helyi tanács képviselője, a polgármester képviselője, a szülők képviselője, 1 5 pedagógus, a helyi gazdasági társaságok képviselője és egy felső tagozatos diákképviselő. Ilyenképpen az intézmény nagyságától függően az igazgatótanács 9 15 tagú lehet. Az iskola vezetését összehangoló igazgató 4 éves menedzseri szerződés alapján végzi munkáját, amelyet a megyei tanfelügyelőség köt meg vele. Az iskola vezetőtanácsa több hatáskörrel rendelkezik. Ezek közül az alábbiak kapcsolódnak közvetlenül az iskola költségvetéséhez és finanszírozásához: az éves beiskolázási, álláskeret- és költségvetési tervek láttamozása; az iskolaigazgató által az éves költségvetés kiigazítására megfogalmazott javaslatok láttamozása; az éves költségvetés-kiigazítás során az alapfinanszírozásra kiutalt pénzösszegek kiadási tételek szerinti elosztásának jóváhagyása az igazgató javaslatára. A vezetőtanácshoz hasonlóan, az oktatási intézmény vezetője is rendelkezik az iskola finanszírozásával és költségvetésével kapcsolatos hatáskörökkel. Ezek a következők: kidolgozza az intézmény éves beiskolázási és költségvetési tervezeteit; biztosítja az iskola vagyonának védelmét és az azzal történő megfelelő gazdálkodást; javaslatot tesz az igazgatótanácsnak az év folyamán szükségessé váló költségvetési kiigazításokra, a globális arányos finanszírozás vagy a kiegészítő finanszírozás bevételeinek/kiadásainak csökkenése/növekedésének megfelelően; felel a fő hitelutalványozó 16 vagyis az iskola finanszírozását biztosító intézmények előtt az iskola költségvetésének végrehajtásáról. Mind a vezetőtanács, mind az iskolaigazgató többi általunk nem ismertetett hatáskörei általában igazgatási és humánerőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos kérdésekre vonatkoznak. Az iskola finanszírozásával szorosan összefüggő kérdés a pedagógusok és a nem oktató dolgozók bérezése. Ez képezi ugyanis az iskola költségvetésének legjelentősebb részét. Az oktatói és nem oktató dolgozók bérjegyzékét az intézmény aligazgatója állítja össze, az igazgató, illetve az igazgatótanács láttamozza, majd a megyei tanfelügyelőség feladata annak jóváhagyása. Az oktatószemélyzet alkalmazása az iskola vezetőtanácsának hatáskörébe tartozik, azonban a bérezést az 1997/128-as számú, módosított, az ok- ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 429

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás tatószemélyzet jogállásáról szóló törvény szabályozza, tehát központi szintű rendelkezésről van szó. Az oktatási intézmények finanszírozási forrásai, a finanszírozási rendszer és az elosztási mutatók, valamint a közoktatás finanszírozásában szerepet vállaló szaktanácsadó testületek Amint azt korábban már említettem, az oktatási intézmények két fő finanszírozási forrása az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok költségvetése. Emellett az oktatási intézményeknek lehetnek saját bevételi forrásai is. A két fő költségvetési forrásból finanszírozott tevékenységek eloszlása megegyezik az oktatási törvényben szabályozottakkal. Szintén az oktatási törvény megfelelő rendelkezéseinek ismertetésekor mutattam be, hogy a különböző forrásokból származó pénzösszegek mire költhetők el, illetve mely tevékenységek sorolandók az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás körébe. Ezek újbóli ismertetését nem tartom szükségesnek. Az alapfinanszírozásra kiutalt pénzösszegekkel az oktatási intézmény igazgatója gazdálkodik. Amennyiben az iskolának az alapfinanszírozási költségvetés egyes területein sikerül megtakarítani valamely összeget, ez az iskola vezetőtanácsa és a helyi önkormányzat jóváhagyásával az alapfinanszírozás más területeire is elkölthető. Ezek a megtakarítások nem befolyásolják az oktatási intézménynek jogosan járó többi költségvetési források kiutalását, tehát az iskola ilyen esetekben nem részesül kevesebb támogatásban. A kiegészítő finanszírozás az oktatási intézmények javaslatára, saját szükségleteiknek megfelelően történik, a szükséges pénzösszegeket igazoló dokumentumok alapján utalják ki a különböző finanszírozó intézmények: az állam, a helyi önkormányzat, gazdasági társaságok. A közoktatásnak szánt pénzalapok elosztása különböző mutatók alapján történik, amelyeket az egyes finanszírozási szinteken alkalmaznak. Három ilyen szintről beszélhetünk: i) Központi szint Ezen a szinten, a költségvetési törvény értelmében, az oktatás alapfinanszírozására a megyéknek elkülönített pénzösszegeket az alábbi mutatók szerint osztják el: diáklétszám oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint; egy városi gimnáziumi diákra eső standard költség; korrekciós koefficiensek oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint. ii) Megyei szint 430 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk A megyei tanácsok továbbosztják a helyi önkormányzatoknak az állami költségvetésből kiutalt pénzösszegeket, kiegészítve ezt a jövedelemadókból elkülönített egyéb pénzösszegekkel. Az elosztásnál alkalmazott mutatók, a három korábbi a központi szint esetében ismertetett mutatón kívül a következők: a törvény által előírt létszámnál kevesebb diákkal/óvodással működő intézmények hányada; a más nemzetiségekhez tartozó és az osztálylétszámot befolyásoló diákok/óvodások száma. A jövedelemadókból származó pénzösszegeket a hátrányos helyzetű vidékek önkormányzatai és/vagy azok az önkormányzatok kapják meg, amelyek vonzáskörzetében más településekről származó diákokat beiskoláztató középiskolák működnek. iii) Helyi szint A helyi tanácsok (önkormányzatok) a vonzáskörzetükben működő közoktatási intézmények finanszírozását szintén különböző mutatók alapján állapítják meg. Ezek közül az első három megegyezik a központi és megyei szint esetében is alkalmazott első három mutatóval, nyilván az intézmények szintjének függvényében. Emellett az alábbi mutatókat alkalmazzák: az egy osztály megalakítását lehetővé tevő diákok száma, amelynek kizárólag demográfiai okai vannak; az oktatási intézményben beiskolázott más nemzetiségű diákok száma; a helyi önkormányzatok saját bevételeinek mértéke és ebből az oktatásra kiutalható támogatások aránya. A felsorolt mutatók mellett a helyi önkormányzatok határozat révén jóváhagyott kiegészítő pénzalapokat juttathatnak olyan oktatási intézményeknek, amelyek speciális oktatásban részesülő diákokat iskoláztatnak, vagy kiemelkedő oktatási teljesítményt nyújtanak. A pénzalapoknak az oktatási intézmények közötti elosztásánál a helyi önkormányzat figyelembe veszi az intézmények által benyújtott költségvetési tervezetek nagyságát is. Az alapfinanszírozást alkotó, a felsorolt mutatók alapján kiszámított pénzösszegek mellett az önkormányzatoknak a kiegészítő finanszírozást is biztosítaniuk kell az intézmények számára. A közoktatási intézmények finanszírozását megalapozó döntésekben, az egyes szinteken különböző szaktestületek vesznek részt. Országos szinten a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa (CNFIP), amely az egy diákra eső standard költség estében alkalmazott finanszírozási mutató értékére tesz javaslatot az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak. Emellett megyei és helyi szinteken is léteznek ún. oktatás-finanszírozási bizottságok, amelyek feladata ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 431

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás az önkormányzatok, illetve az oktatási intézmények által benyújtott adatok elemzése, valamint javaslattétel a megyei és helyi szintű oktatásfinanszírozási mutatók értékére vonatkozóan. Az oktatási intézmények költségvetésének szerkezete és a költségek megalapozása Az oktatási intézmények költségvetésének összeállításakor több az előzőekben, az egyes finanszírozási szintek esetében már részben ismertetett mutatót szükséges figyelembe venni. Ezeket az alábbiak: diáklétszám oktatási szintenként és profilonként; egy városi gimnáziumi diákra eső standard költség; korrekciós koefficiensek oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint, ez utóbbi esetében figyelembe veszik, hogy hol működik az intézmény; az egy osztály megalakítását lehetővé tevő diákok száma, amelyet kizárólag demográfiai okok befolyásolnak; a más nemzetiségekhez tartozó diákok/óvodások hányada; az anyagi kiadások fedezésére szükséges pénzösszeg nagysága, amelyet az iskola anyagi bázisának sajátosságai alapján az iskolaépületek/oktatási felületek szórása és nagysága, történelmi műemlék stb. számolnak ki. Az oktatási intézmények vezetősége az iskola reális szükségleteit figyelembe véve, fizikai és értékmutatók alapján megindokolja az iskola költségigényeit. Az iskola költségvetésének kidolgozására a helyi és az állami költségvetés kidolgozásának szakaszában kerül sor, véglegessé azok elfogadása után válik. A költségvetés mellékleteiben fel kell tüntetni az iskola saját bevételeiből származó pénzösszegek nagyságát, valamint a bentlakások és étkezdék bevételi és kiadási költségeit. Az oktatási intézmények saját jövedelmei ugyanazokból a forrásokból származhatnak, mint amelyeket a 2001/538-as, korában ismertetett kormányhatározattal elfogadott módszertan is meghatározott, és felhasználásuk is hasonlóképpen történik. A közoktatási intézmények költségvetésének elfogadása és végrehajtása A költségvetés elfogadásának folyamata a kísérleti megyékben működő iskolák esetében is nagymértékben megegyezik a többi megyében működő intézmény költségvetésének elfogadásával. Itt is ugyanazt az utat járja végig a költségvetés elfogadtatására benyújtott dokumentáció: az oktatási intézményekből kiinduló javaslat a helyi és a megyei intézményeken keresztül jut el az állami költségvetést meghatározó intézményekig. Az intézmények végleges költségvetése tehát az állami költségvetésben az oktatás számára elkülönített pénzalapoknak a megyei szinten történő elosztásából amikhez hoz- 432 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk zájönnek még a jövedelemadókból származó pénzalapok, majd ezeknek a helyi tanács által történő elosztásából tevődik össze. Az oktatási intézmények költségvetését tehát a helyi tanácsok véglegesítik, és ezt hozzák az intézmények, valamint azon közpénzügyi hatóságok tudomására, amelyek hatáskörében működnek az intézmények. Elfogadása után az oktatási intézmény költségvetése jelenti azt a dokumentumot, amely alapján és az érvényben levő finanszírozási gyakorlatnak megfelelően biztosítják az intézmények különböző költségeinek fedezését. A költségvetés végrehajtása az a) pontban ismertetett módszertan gyakorlata alapján történik a kísérleti megyékben működő oktatási intézmények esetében is. Létezik viszont egy új rendelkezés, ami a korábbi módszertanban nem volt megtalálható; ez a pénzalapok felhasználásnak átláthatóságára vonatkozik. Eszerint az oktatási intézmények igazgatói kötelesek nyilvánosságra hozni az elfogadott költségvetést, egyértelművé téve az egyes finanszírozási forrásokból állami költségvetésből, helyi költségvetésből, saját bevételekből származó pénzösszegek bevételi mutatóinak mértékét, valamint a költségek rendeltetését. Hasonlóképpen az önkormányzatnak is kötelessége nyilvánosságra hozni a közpénzügyi hatóságoknak történő továbbítás után a helyi oktatás finanszírozásának szemeszterenkénti és éves helyzetjelentését. Az előző módszertani dokumentum ismertetéséhez hasonlóan, ezt a finanszírozási folyamatot is egy ábrában szeretném összegezni, amelyben a kísérleti megyékben működő oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztását mutatjuk be. Az ábra a 2. sz. mellékletben található. c) A harmadik dokumentum a CNFIP által kidolgozott Standard költségek, a közoktatási intézmények finanszírozási pénzalapjainak elosztási képletei és mutatói 17 címet viselő. A dokumentum két fejezetben tárgyalja a közoktatás finanszírozását: I. A standard költségek kiszámításának módszertana és nagysága, II. Az állami közoktatási intézmények finanszírozásához szükséges pénzalapok kiszámítási és elosztási modelljei. Az I. fejezet két bevezető alfejezetet tartalmaz, amelyekben a közoktatás finanszírozásának a különböző jogszabályokban elsősorban az oktatási törvényben szereplő rendelkezéseit foglalják össze, kiemelt hangsúlyt fordítva a finanszírozási forrásokra és a finanszírozási típusokra (alap- és kiegészítő finanszírozás). 18 A standard költség az alapfinanszírozáshoz szükséges pénzösszegek megalapozásához szolgáló mutató. Az egy diákra eső standard költség meghatározása a CNFIP hatásköre, melyet a minisztérium által kidolgozott módszertan alapján dolgoznak ki. A standard költség mértékét, valamint az alap- ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 433

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás finanszírozással járó különböző költségkategóriák mértékét a humán- és az anyagi erőforrások fizikai költségmutatói befolyásolják. Ezek a mutatók: az osztálylétszám, az egy osztályra jutó óraszám, a pedagógusok bérének mértéke, amit a villamos- és hőenergia költségnormái, valamint az oktatásinevelési folyamat megfelelő lebonyolításához szükséges anyagi és szolgáltatás-költségek befolyásolnak. Az egy diákra eső standard költség egy hiteles mintamérték (etalon) és egy városi vagy falusi környezetben működő iskola valamely oktatási szintjének valamely szakterületén tanuló diákra jutó arányos finanszírozáshoz szükséges pénzösszegre vonatkozik. 19 Ebből az alábbi megállapítások következnek: i) A standard költség oktatási kategória szerint változik, nagysága a következők függvényében különböző lehet: az oktatási szint: óvodai, elemi iskolai, gimnáziumi, líceumi/alsó középfokú, felső középfokú és technikumi (posztliceális); szakirányok: elméleti, műszaki, speciális hivatásokra felkészítő 20 ; szakterület: elméleti oktatás reál, humán; szakoktatás szolgáltatások, anyagi erőforrások és környezetvédelem, műszaki szakirány; speciális hivatásokra felkészítő oktatás művészeti, pedagógiai, testnevelés és sport, teológiai, katonai és közrendészeti szakirány. környezet: városi vagy falusi. ii) Az esetek többségében az egy diákra eső standard költség nem egyezik meg az egy oktatási intézményben a diákok alapfinanszírozására szükséges pénzösszeg nagyságával. Ezt legalább két ok befolyásolja: a standard költség egy adott diáklétszámmal, osztályszámmal és osztálylétszámmal, az egy diákra jutó adott felülettel rendelkező ún. mintaiskolára vonatkozik a valóságban pedig egy adott iskola a standardtól eltérő számú diáklétszámmal, különböző felületekkel és egy adott felszereltségi szinttel rendelkezhet; az egy diákra jutó személyzeti költségek eltérhetnek a standardtól, a pedagógusok képzettségi szintjétől, szolgálati idejétől és az egy pedagógusra jutó diákszámtól függően. iii) Az oktatási intézmények által a standard költség alapján kiszámolt pénzalapszükséglet nagyobb, egyenlő vagy kisebb lehet az állami és tanácsi költségvetésekből kiutalható összegeknél. Ez is több tényező függvénye: a GDP nagysága; az állami költségvetésbe és helyi költségvetésekbe befolyt jövedelmek nagysága; 434 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk a GDP-ből az oktatásra jutó százalék; az oktatásban alkalmazott bérezési és befektetési politikák; az egyes helyi közösségek gazdasági potenciálja közötti különbségek; külső erőforrások és gazdasági társaságok támogatásának bevonása az oktatás finanszírozásába. Az utóbbi években az állami és helyi költségvetések oktatás-finanszírozási lehetőségei kisebbek voltak a standard költség alapján meghatározott alapfinanszírozási szükségletnél. Ezt a különbséget a standard költség és az egy diákra jutó múltbeli költség közötti viszony igazolja: a CNFIP elemzései bebizonyították, hogy a múltbeli költségek mértéke szisztematikusan 15 25%-kal alacsonyabb volt az oktatási szinttől és intézmény szakirányától, az oktatási környezettől, a demográfiai tényezőktől, az oktatási intézmények szórásától függően. A fenti megállapítások alapján a CNFIP módszertani dokumentuma a következő következtetésekre jut az egy diákra jutó standard költség nevű mutató tartalmával és céljával kapcsolatosan: A standard költség nem egyedüli kritériuma az oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztásának. Az elosztás egy képlet alapján történik, amely a standard költség mellett figyelembe vesz más korrekciós tényezőket is, valamint az oktatási intézmények múltbeli költségeit és a helyi tanácsoktól az oktatásra kiutalt pénzösszegeket is. Az egy diákra jutó standard költség értékéhez viszonyított eltérés mértéke nagyon különbözik földrajzi és közigazgatási régiónként, de akár az egy településen belül működő oktatási intézmények esetében is. Ezekben az esetekben a standard költséghez mért korrekciókat nem lehet központilag meghatározott mutatók alapján elvégezni, hanem szükség van egy helyszínen végzett elemzésre, amely vagy a helyi, vagy a megyei önkormányzat feladata. A standard költség orientatív, viszonyítási alap. A standard költség értéke referenciamutató, amely az egyes oktatási intézmények számára nyújt viszonyítási alapot pénzszükségleteik meghatározásához. Ugyanakkor összehasonlító mutató valamely iskola reális költségszükséglete és múltbeli költségei között. Egy oktatási intézmény reális költségszükséglete és a standard költség közötti különbség releváns az iskolának a helyi költségvetésből történő finanszírozására és az önkormányzat oktatáspolitikájára nézve. Ugyanakkor ez a különbség rámutathat egy iskola intézményi alulfejlettségére is, valamint az oktatási felületek szétszórtságára, ezek alacsony kihasználtságára, nem megfelelő menedzsmentre stb. ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 435

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás Ezeknek a különbségeknek és kiváltó okaiknak elemzése a helyi tanácsok szintjén történhet a legnagyobb hatékonysággal, hiszen végső soron ők döntenek az oktatási intézményeknek kiutalandó pénzösszeg nagyságáról. A standard költség kiszámítására a következő képletet alkalmazzák: 21 Ahol: Chp Chms Chperf Cs Beiskolázott diákok száma Cs = az egy diákra eső standard költség; Chp = személyzeti költségek; Chms = dologi és szolgáltatásköltségek; CHperf = a személyzet továbbképzési költségei. A standard költséget külön képlettel határozzák meg az előző képletben szereplő három költségtípus mindegyike esetében. Elsőként következzék a személyzeti kiadásokra vonatkozó standard költség meghatározása: Ch p ch pd ch pnedid ch paux chv buget Beiskolázott diákok száma ch depl Ahol: chpd = a pedagógusok fizetése; chpnedid = a nem pedagógusok, a személyzet fizetése; chpaux = az oktatói segédszemélyzet fizetése; chvbuget = költségvetési pénzátutalások; ch depl = a személyzet utazási költségei; * = a tantervekben szereplő szakterületeknek megfelelően alkalmazott személyzet alapfizetése és annak különböző pótlékai; ** = az alkalmazott személyzet (pedagógus, nem pedagógus és oktatói segédszemélyzet) bérezési összkiadásaira alkalmazott 0,36%. A következő képlet a dologi és szolgáltatáskiadásokra vonatkozó standard költség kiszámítási módját szemlélteti: Ch ms chutilitati chams Beiskolázott diákok száma Ahol: chutilitati = közköltségek (fűtés, világítás, közművek, köztisztaság); chams = más dologi és szolgáltatásköltségek. Ezen belül a főbb szolgáltatások költségeinek képlete: Ch utilitati = Ch î + Ch il + Ch ac 436 ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008

Márton János: Romániai oktatásfinanszírozás III. Nyelvünkben élünk Ahol: Chî = fűtésköltségek; Chil = világítási költségek; Chac = víz- és csatornázási költségek. A fűtésköltségeket az oktatási intézményben beiskolázott diákok száma, az intézmény fűtési típusára és a fűtési időszakra (tél vagy nyár) minisztériumi rendelettel meghatározott fogyasztási normák, valamint a szóban forgó szolgáltatás aktuális árának szorzataként számolják ki. A világítási költségeket a beiskolázott diákok száma, a világításra meghatározott fogyasztási normák (az adott év munkanapjainak száma, az osztálytermek nagysága függvényében meghatározott fényerősség és az Egészségügy Minisztérium által rendeletben meghatározott lux-érték) és a szóban forgó szolgáltatás aktuális árának szorzataként számolják ki. A víz-, csatorna- és köztisztasági költségeket a beiskolázott diákok száma, a fogyasztás időszaka és a minisztériumi rendelettel megállapított fogyasztási norma szorzataként számolják ki. A főbb szolgáltatási költségek mellett léteznek más dologi és szolgáltatásköltségek is: postaköltségek, irodai fogyóanyagok, tisztítószerek, más funkcionális jellegű dologi és szolgáltatásköltségek, leltári tárgyak, napi javítások, könyvek és kiadványok stb. Ezek képlete a következő: Ch ams n Ch k i s i Ahol: ki különböző, a bérköltségekre vonatkoztatott százalékos értékeket vehet fel minden költségtípus esetében. A ki értékeit a fentebb felsorolt dologi és szolgáltatásköltségek mértékére és struktúrájára vonatkozó esettanulmányok alapján határozták meg. Végezetül következzék a standard költséget alkotó harmadik nagyobb költségtípus, a személyzet továbbképzési költségeinek kiszámítására vonatkozó képlet: Chp 1% Chperf Beiskolázott diákok száma A képletből leolvasható, hogy továbbképzésre a személyzeti kiadások egy százalékét költik. A dokumentum második fejezete az állami közoktatási intézmények finanszírozásához szükséges pénzalapok kiszámításának és elosztásának modelljeivel foglalkozik. Ennek alapjául egy brit szakértő, Martin Aldcroft elemzései és javaslatai szolgáltak. A bemutatott finanszírozási módszertan általá- ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2007 2008 437