Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam. 6. anyag 2006. február

Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam 6. anyag 2006. február

6/8 anyag, 2. oldal Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam TARTALOMJEGYZÉK Kedves levelező hallgatóink! Hatodik anyagunk végre kicsit szellősebb, kicsit kisebb anyagrészt ölel fel. Az anyagrész jelentősége viszont hajszálnyival sem kisebb mint a már tárgyalt témáknak, hiszen a környezetvédelem problémái, az ökológiai szemléletmód, alapismeretek és problémaelemzés napjaink legfontosabb problémái melyeknek megoldásához társadalmi összefogásra és tudatos viselkedésre van szükség. A most érettségizők a környezetvédelemmel nem mint államilag el nem ismert sőt néha üldözött tevékenységgel ismerkedhetnek meg, hanem egy tudatos és a fogyasztás folyamatait (pl.: környezeti terhelés, hulladékkezelés, munkaerő gazdálkodás) számításba vevő életmódot sajátíthatják el. Ki iszik PET palackos, cukros üdítőitalokat? Ki gyűjti szelektíven a PET palackokat? Ki kér a multinacionális áruházban 13 nejlonzacskót 15 vásárolt áru elszállításához? Ki visz ciki, anyagból lévő 3-4 évet is szolgáló szatyrot a vásárláshoz? Ki kapcsolja le az energiatakarékos izzót is ha kijön a szobából hosszabb időre? Ki hagyja bekapcsolva a számítógépet míg lemegy ebédelni, ki küldi készenlétbe? Sok kérdést tehetünk fel magunknak és környezetünknek, és a feladat pontosan ez! Legyenek alapvető ismereteink, ezek alapján a felismert problémákról tegyünk fel kérdéseket a környezetünknek, és ne féljünk azt gondolni, hogy az a legmenőbb az osztályunkban aki vacakol a szárazelemekkel, és az üdítődobozzal, netán teát hoz egy milliószor megtölthető kulacsban otthonról, és vászonszatyorban hordja a tornacuccát. A dolgozatok kijavítása után küldöm az javításokat, az eredmények jobbak a vártnál de nem adnak okot a teljes nyugalomra (c:. Egyre többen külditek vissza a megoldásokat ennek örülök és remélem a tanulási kedv is fokozódik az érettségi közeledtével! Figyelem!! A nyolcadik anyagban az általatok kért témák (kimaradt, nem tudtatok róla pontos információt szerezni, nem értitek, nem értitek, kevés volt az anyag...) fognak szerepelni ezért kérek mindenkit ÍRJA MEG A MEGOLDÁSOKKAL EGYÜTT KÉRDÉSEIT IS!! 1. A követelményrendszer aktuális fejezetei... 3 2. Egyed feletti szerveződési szintek... 7 2.1 Populáció... 7 2.1.1 Környezeti kölcsönhatások... 9 2.1.2 Kölcsönhatások... 10 2.2 Életközösségek (élőhelytípusok)... 11 2.2.1 Az életközösségek jellemzői... 11 2.2.2 Hazai életközösségek... 12 2.3 Bioszféra... 12 2.3.1 globális folyamatok... 15 2.4 5.4. Ökoszisztéma... 15 2.4.1 Anyagforgalom... 15 2.4.2 Energiaáramlás... 16 2.4.3 Biológiai sokféleség,... 17 2.5 Környezet- és természetvédelem... 17 2.5.1 Levegő... 21 2.5.2 Víz... 23 2.5.3 Energia, sugárzás... 23 2.5.4 Talaj... 23 2.5.5 Hulladék... 24 3. Feladatok... 26 A konzultáción úgy döntöttünk, tartunk az írásbeli érettségi után egy próba szóbelit, akit érdekel mindenképpen jöjjön el a következő konzultációra! Üdvözlettel: Dr. Maróti-Agóts Ákos

6/8 anyag, 3. oldal 1. A követelményrendszer aktuális fejezetei 5. Egyed feletti szerveződési szintek 5.1. Populáció Ismertesse a populáció ökológiai és genetikai értelmezését. Ismertesse a populáció egyedszámának korlátlan és korlátozott növekedési modelljeit, értelmezze a környezet eltartó képességének fogalmát. Mondjon példát hirtelen elszaporodó (gradáció) majd összeomló létszámú populációra. Ismertesse ezek mezőgazdasági szerepét (pl. sáskajárás), a védekezés módjait, a biológiai védekezés előnyeit. Értelmezzen emberi korfákat, vonjon le belőlük következtetéseket. 5.1.1 környezeti kölcsönhatások Ismertesse a környezet fogalmát (élettelen és élő), a környezet időbeli (periodikus és előrehaladó) és térbeli (horizontális, vertikális) változását. Értelmezzen tűrőképességi görbéket: minimum, maximum, optimum, szűk és tág tűrés. Hozza összefüggésbe az indikátor szervezetekkel. Esettanulmány alapján ismerjen fel összefüggéseket a környezet és az élőlény tűrőképessége között. 5.1.2. kölcsönhatások viselkedésbeli kölcsönhatások Példákkal igazolja, hogy az élettelen környezet legfontosabb tényezői a fény, a hő, a víz, a levegő és a talaj hogyan szabják meg az élőlények elterjedését. Ismertesse a talaj kialakulásának feltételeit. Ismertesse a trágyázás jelentőségét, a szakszerűtlen műtrágyázás lehetséges következményeit. Mutassa be példán, hogy egy faj elterjedését több környezeti tényező is befolyásolja. Magyarázza a peszticidek, mérgek felhalmozódását a táplálékláncban. Ismertesse a territórium, a rangsor, az önzetlen és az agreszszív magatartás, a rituális harc, a behódolás fogalmát, a társas kapcsolatok, párosodási rendszerek (csoportszerveződés) szaporodási viselkedés típusait Értelmezze a statisztikus megközelítés, a valószínűség, az előfordulási gyakoriság fogalmát. Ismertesse a populáció jellemzőit (egyedszám, egyedsűrűség, koreloszlás, térbeli eloszlás). Hozza összefüggésbe az r- és a K-stratégia fogalmát a környezet állandóságával, az élőlény élettartamával és testnagyságával. Magyarázza ezeket grafikus ábrán. Ismertesse a környezet kitettségtől függő változását. Értelmezze Liebig kísérleti eredményeit (minimum-elv). Ismertesse a niche fogalmát. Magyarázza az élettani és az ökológiai optimum, az élettani és ökológiai niche különbségét. Ismertesse és magyarázza a hasonló igényű populációk kizáródásának elvét (Gauze elv). Hozza összefüggésbe az elvet a biológiai sokféleséggel és az evolúciós folyamatokkal. Ismertesse a testtömeg, a testfelület és az élőhely átlag hőmérsékletének az összefüggését. Példákon keresztül mutassa be az állatok és az ember kommunikációja közötti különbségeket, az emberi nyelv sajátosságait. Ismertesse az agresszív és az önzetlen viselkedés kiala-

6/8 anyag, 4. oldal ökológiai kölcsönhatások 5.2. Életközösségek (élőhelytípusok) Tudjon ezekre példát hozni, illetve példákból ismerje fel ezeket. Ismertesse a szimbiózis, a versengés, az asztalközösség (kommenzalizmus,) az antibiózis, az élősködés és a táplálkozási kölcsönhatás (predáció) fogalmát, állati és növényi példákkal. 5.2.1 az életközösségek jellemzői Értelmezze a szintezettség kialakulásának okát. Magyarázza az életközösségek időbeni változásait. Értelmezze a változások természetes és ember által befolyásolt folyamatát, ismertesse a szennyezés csökkentésének lehetőségeit. kulásának csoportszelekciós és rokonszelekciós hipotézisét. Alkosson véleményt az emberi agresszivitás eredetéről, szerepéről, kiváltó okairól, megszüntethetőségéről. Hozza kapcsolatba a táplálkozási és élősködő kapcsolatokat a populációk létszámváltozásaival. Példákkal igazolja, hogy az egyes élőlénypopulációk közti kölcsönhatások sokrétűek. Ismertesse a mintázat kialakulásának okait, értelmezzen egy ökológiai mintázatot bemutató ábrát. Ismertesse a szukcesszió, az aszpektus, a kezdő (pionír), a zárótársulás és a leromlás (degradáció) fogalmát. Grafikonon vagy ábra segítségével értelmezze, hogyan változik az életközösség a szukcesszió folyamatában. Értse, hogy egy életközösség sokfélesége produktivitása és stabilitása összefügg. Értelmezze a szukcesszió tartós megszakadásának lehetséges okait (legeltetés, tavak kotrása). 5.2.2 hazai életközösségek Jellemezzen egy iskolájához vagy lakóhelyéhez közeli Hasonlítsa össze az alábbi élőhely típusokat: cserestölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös ligeterdő, nyáras- terület élővilágát (élőhelytípusok, környezeti tényezők, talaj, uralkodó állat- és növényfajok, szintezettség, időbeni változások)borókás. Ismertesse és értékelje az ember szerepét átalakításukban A fajok és életközösségek jellemzésére használja a növényismeret- (természetes erdők faültetvények, folyó- szabályozás, legeltetés). és állatismeret könyveket. Egy tó feltöltődésének folyamatán keresztül mutassa be az életközösségek előrehaladó változásait. Ismertesse a gyomnövény fogalmát, hozzon rá példát. Ismertesse a szikes puszták jellemzőit, a szikes talaj kialakulásának feltételeit, a másodlagos szikesedést Ismertesse a sziklagyepek előfordulásait, jellemző környezeti sajátságaikat, az itt élő fajok természetvédelmi jelentőségét. Sorolja fel a sziklagyepeket fenyegető fontosabb károsító hatásokat. Ismertesse a fontosabb gyomtársulás-típusokat (vetési, útszéli, vágástársulások), kialakulásuk okait, jellemző fajait. 5.3. Bioszféra

6/8 anyag, 5. oldal globális folyamatok Értelmezze a bioszférát ökoszisztémaként (Gaia). Soroljon fel és magyarázzon civilizációs ártalmakat (helytelen életmód, kábítószer-fogyasztás, túlzott gyógyszerfogyasztás, vegyszerek károsító hatásai.) Tudjon példát mondani a természetes növény- és állatvilágot pusztító és védő emberi beavatkozásokra (pl. az esőerdők irtása, a monokultúrák hatása, kőolajszennyezés, nemzeti parkok, nemzetközi egyezmények). Hozzon példát hazai lehetőségeinkre és felelősségünkre (pl. vásárlási szokások). Tudja, hogy a globális problémák között tartjuk számon a népességrobbanást, globális felmelegedést, hulladékproblémát, a savasodást, a tengerek-óceánok, édesvizek problémáit, az ózonpajzs csökkenését. Ismertesse, miért lehetnek ezek ökológiai válság tényezői. Magyarázza, hogyan függ össze az ökológiai válság társadalmi és gazdasági kérdésekkel. 5.4. Ökoszisztéma Ismertesse az ökoszisztéma fogalmát, értelmezze az életközösséget ökoszisztémaként 5.4.1 anyagforgalom Értelmezze, és példák segítségével mutassa be a termelők, a lebontók és a fogyasztók szerepét az életközösségek anyagforgalmában és energiaáramlásában. Fogalmazza meg a táplálkozási lánc és hálózat különbségét. Értelmezze a szén és az oxigén körforgásának útját: az autotróf és heterotróf lények szerepét, a humuszképződés lényegét, a szénhidrogén- és kőszénképződés okát, a karbonát-kőzetek keletkezését. Értelmezze az élőlények szerepét e folyamatokban. Ismertesse a városok ökológiai hatásait. Ismertesse a közlekedés (úthálózat) ökológiai hatásait. Tudja, hogy a mennyiségi növekedésnek a Földön anyagi- és energetikai korlátai vannak. Ismertesse a fenntartható fejlődés fogalmát. Értelmezze az ökoszisztéma tagjainak kölcsönös egymásra utaltságát, a ragadozók szerepét a társulás stabilitásának fenntartásában. Elemezzen táplálékhálózatot. Ismertesse a foszfor körforgásában a tengeri madarak szerepét, a biológiai ciklusból való kilépés lehetőségét (foszfátüledék). Ábra segítségével elemezze a lebontó szervezetek, a nitrogéngyűjtő, a nitrifikáló és a denitrifikáló baktériumok szerepét a nitrogén körforgásában. 5.4.2 energiaáramlás Hasonlítsa össze a produkció, biomassza és egyedszám fogalmát. Értelmezzen ökológiai produkció és energia piramist. Értelmezze a biomassza és a produkció függését a globális éghajlati tényezőktől. 5.4.3 biológiai sokféleség, Értelmezze a sokféleséget (diverzitást) a gének szintjén (pl. a heterozigótaság mértéke a populációban), a faj szintjén (pl. a fajok száma) és az ökoszisztéma szintjén (pl. a tápláléklánc szintjeinek száma).

6/8 anyag, 6. oldal 5.5.környezet- és természetvédelem Levegő Víz Energia, sugárzás Talaj Hulladék Ismertesse a természetvédelem fogalmát, a mellette szóló etikai, egészségügyi, kulturális és gazdasági érveket. Ismertesse a biológiai sokféleség megőrzésének etikai, jogi és gyakorlati szükségességét, a természetvédelem lehetőségeit. Tudja, hogyan csoportosítjuk a védett területeket példákkal (természetvédelmi terület tájvédelmi körzet, nemzeti park) Térképen ismerje fel hazánk nemzeti parkjait. Ismertesse a lakóhelyéhez legközelebb fekvő nemzeti parkot, ennek fontosabb értékeit. Ismertesse a környezetvédelem fogalmát, a kibocsátás és ülepedés, a határérték fogalmát. Tudja a fontosabb légszennyező anyagokat, ezek eredetét és károsító hatását (CO, CO 2, nitrogén-oxidok, ólom és ólomvegyületek, korom, por, halogénezett szénhidrogének). Ismertesse a savas esők okát és következményeit. Ismertesse az üvegházhatást, a hőszennyezést, a lehetséges következményeket. Foglaljon állást a teendőkről. Tudjon a teendőkről szmogriadó esetén. Értelmezze a vizek öntisztuló képességének magyarázatát, korlátait. Ismertesse a fontosabb vízszennyező anyagokat. Ismertesse az ivóvíz nyerésének módjait, az ezeket a forrásokat fenyegető veszélyeket. Értelmezze a közműolló fogalmát, a mechanikai és biológiai víztisztítás lényegét, lehetőségeit. Fogalmazza meg álláspontját a legfontosabb teendőkről. Ismertesse a hagyományos és az alternatív energiaforrásokat, a megújuló és a nem megújuló energia különbségét. Értelmezze az atomenergia felhasználásának lehetőségét és veszélyeit. Tudjon az energiatakarékosság lehetőségeiről. Fejtse ki álláspontját a hazai energiagazdálkodás lehetőségeiről. Magyarázza meg a talajerózió okait, csökkentésének lehetőségeit. Értelmezze a talaj romlásának, illetve javításának folyamatát. Ismertesse a hulladék típusait, kezelésük lehetséges módját. Lássa a szelektív gyűjtés előnyét, összefüggését a feldolgozással, újrahasznosítással. Tudjon a szennyezés csökkentését ösztönző főbb gazdasági és jogi lehetőségekről (adók, tiltás, határérték, bírság, polgári per). Fogalmazza meg véleményét ezek hatékonyságáról. Magyarázzon kísérletet a környezetszennyezés káros hatásai bizonyítására.

6/8 anyag, 7. oldal 2. Egyed feletti szerveződési szintek 2.1 Populáció Az adott helyen és időben együtt élő, egy fajba tartozó, egymással tényleges szaporodási közösséget alkotó élőlények összességét populációnak nevezzük. Genetikai értelemben a populáció azon egy fajba tartozó egyedek összessége, amelyeknek közös és jellemző génállományuk van, s egymással párosodhatnak. A populációk jellemzése történhet az egyedszámmal (abszolút), sűrűséggel (relatív), térbeli eloszlással (egyenletes, egyenlőtlen, felhalmozódó, szigetszerű) és a koreloszlással (öregedő, fiatalodó, stagnáló). A populációk változásait befolyásolja a születések és halálozások aránya, jellemezhetjük növekedésükkel (korlátlan, korlátozott), az életkorral, az ivarérett egyedek termékenységével. Megváltoztatják a populációk összetételét a ki- és bevándorlások. egyedek halálozása (mortalitás) egyedek vándorlása Niche -meghatározás Azt fejezi ki, hogy az adott élőcsoport hány %-a halálozik el A populáció nagyságát befolyásoló tényező, amely az egyedek el- vagy bevándorlásából származik súlyban lévő populáció nagyság - az életkor végső határát elérők - minden korosztályt egyenletesen érintő - nagy egyedszámú fiatal generációt érintő - elvándorlás (csökkentő) - bevándorlás (növelő) A populáció mint egyed feletti szerveződési szint szerkezeti jellemzői és változásának formái Összehasonlítási Fogalma Típusai szempontok egyedszám A populációk egyedeinek az összessége - abszolút egyedszám - relatív egyedszám sűrűség Egységnyi területen vagy egységnyi - élőlény méretétől függő térfogatban levő egyedek - élőlény táplálékigénytől száma - környezeti tényezőktől A populáció szerkezete A populáció változásai térbeli eloszlás koreloszlás születések, halálozások száma (időbeli eloszlás) szaporodóképesség populációk növekedése Az adott élőhelyen az egyedek eloszlása A populációk egyedeinek korát és az egyes korosztályok számszerű arányát mutatja meg A születések és halálozások aránya által meghatározott populáció összetétel és egyedszám A populáció egyedeinek termékenységi rátája a környezet eltartóképessége és a belső hatások meghatározottsága révén A populációk egyedszámának meghatározott időegység alatti változása - egyenletes - egyenlőtlen - felhalmozódó - szigetszeré - azonos korosztályú - különböző koreloszlású - stabil - öregedő - fiatalodó - egyensúlyban van - egyensúly felbomlik - csökkenő egyedszám - növekvő egyedszám - potenciális - reális - korlátlan - korlátozott - környezettel egyen- (franciául: fülke). Eredeti jelentésében az a kisebb tér (fülke), amelyet egy faj populációja funkcionálisan elfoglal. Ma már inkább azt a funkciót helyezik előtérbe, amelyet a populáció az ökoszisztéma anyag- és energiaforgalmában betölt. Eszerint egy ökoszisztéma a populációk által kialakított nicheek koordinált rendszerének tekinthető. Hasonlattal élve: egy populáció élőhelye ( biotópja) a "postacím", a niche pedig a populáció "foglalkozása", szerepköre, amit ott betölt. A nichet természetesen a környezet adottságai határozzák meg. Ha egy faj populációinak fennmaradását döntően például a biotóp hőmérséklete szabja meg, akkor egydimenziós nicheról beszélünk; ha e populáció tagjai kizárólag magevők, akkor a második dimenziót a növényi magvak jelentik, ha pedig a nőstények petéiket kizárólag a növény szárára rakják, akkor ez már háromdimenziós niche. Ha egyéb igények is meghatározó szerepet játszanak (és ez a leggyakoribb eset), akkor n-dimenziós nicheról beszélünk. Egyes ökológusok a trofikus kapcsolatokat tartják legfontosabb tényezőnek (trofrkus niche), mások a térbeli adottságokat helyezik előtérbe (térbeli niche); utóbbit főleg növénypopulációkra alkatinazzák. A populációk alkalmazkodnak a rendszer adottságaihoz, és így az evolúció útján fajspecifikussá vált környezeti igények létrehozzák a kihasználási mintázatát. Ennek fő jellemzői megszabják a niche kiterjedését, szélességét, ami a populáció tartós megélhetési lehetőségeit tükrözi egy adott rendszer keretein belül. A főbb igényeket nichetengelyekre szokták vetíteni. Különböző együtt élő populációk a nichetengely eltérő hosszúságú szakaszait veszik igénybe. A fajoknak igen különböző lehet az nicheük a táplálékkészlet kihasználása tekintetében aszerint, hogy táplálékspecialisták, vagy sokféle táplálékon élő generalisták. Utóbbiak a nichetengely teljes hosszát lefoglalják, jobban tudnak alkalmazkodni a változó viszonyokhoz is. Az emberi beavatkozás jelentősen befolyásolja a rendszer fajösszetételét; a telepített növényekkel és állatokkal csak akkor érhető el jó termelési eredmény, ha a faj (fajta) nicheének megfelelő körülményekről gondoskodunk. Az emberi tevékenység

6/8 anyag, 8. oldal miatt veszélyeztetett vadon élő fajok egyedsűrűsége azért csökkent le, mert a gépesítés, a kemizálás, a közlekedés stb. hatására megváltozott környezetben a faj populációi nem találják meg azokat a létfeltételeket, amelyeket a nicheük megkíván, s a megváltozott körülményekhez nem tudnak alkalmazkodni. Más fajok (pl. a balkáni gerle) viszont megfelelő, kellően ki nem használt nichet találtak Közép-Európa ökoszisztémáiban, és ezzel magyarázható a Balkán félszigetről napjainkban lezajló állatföldrajzi előrenyomulás. Zavartalan fészkelőhelyek, odvas fák hiánya (mint speciális nicheparaméter) számos ragadozó madár (pl, bagoly) létszámcsökkenését okozhatta. Teljesen azonos igénylő populációk nem élhetnek tartósan együtt, egy időben, egyazon biotópban ( koegzisztencia, kizárólagossági elv); a teljes nichefedést a térbeli vagy időbeli elkülönülés, a nicheszegregáció oldja fel, szünteti meg. Konkurrencia esetén a átfedés mértéke nő. A niche elkülönülése attól függ, hogy hány dimenzióban térnek el a populációk egymástól. A fűfélék között ismert tippanfajoknál pl. 2 dimenzió (a talaj szellőzöttsége és a bázisállapot) már elegendő a szeparáltság kimutatásához. A nichedimenziók között legtöbbször az abiotikus tényezőknek van kitüntetett szerepük. K-stratégia: Logisztikus növekedés oszcillácival A populáció túlnő az eltartóképességen, majd kis ingadozás után stabilizálódik. Hosszabb életű állatok benépesítési stratégiája, jellemzően szűkösebb körülményeket is elviselnek rövid ideig, testnagyságukból eredő tartalékoknak köszönhetően. Példa: Tasmániába betelepített juhok. A Tasmániába betelepített juhok száma logaritmikusan nő az eltartóképességig és egy kicsit a fölé is majd kicsit visszaesikalá, megint nfölé nő megint csökken és így tovább az eltartóképesség határán lévő egyedszám körül. A gradáció a sáskajárás példájában a sáskaraj kíméletlen pusztítással vándorol, minden zöldfelületet elpusztítva maga előtt. A védekezés hagyományosan nagyhatású rovarirtószerekkel(peszticideket) történhet, melyek veszélyesek lehetnek a többi élőlényre is. A biológiai védekezés során a sáskákat megbetegítő kórokozókat szaporítunk el és juttatunk a sáskarajba, így természetes ellenségeik pusztítják a sáskákat. Korfa: a populációt korcsoportokra bontva vizsgálja, megadva az egyes korcsoportok egyedszámát. Jelentősége a fiatalodó (alul széles) öregedő (felül széles) populációk és a populáció jövőjét meghatározó tények felismerésében van. Például egy öregedő populáció termékenysége csökken (állatok esetében) így az a populáció a jövőben várhatóan csökkenni fog. Növekedés eltartóképesség r-stratégia : növekedés, katasztrófa, növekedés Amint lehetősége van nagyon gyors ütemben elszaporodik, ezután az eltartóképesség határán kissé túlnövekedve ugyanilyen gyorsan fogyni kezd. Ez ciklikusan ismétlődik. (növekedés, katasztófa, növekedés.) Pl: A vízibolha (Daphnia magna) populáció kedevező körülmények között exponenciálisan növekedik, majd exponenciálisan fogy. Jellemzően rövid életű állatok gyors benépesítési stratégiája. A "vizibolha" a gyorsan változó élőhelyhez alkalmazkodott, a körülmények romlásakor (pl. a pocsolya kiszáradásakor) ellenálló petét termel, amelyet a szél új helyekre sodorhat. (feliratok: Number of animals: az állatok száma, Time (in days) az idő napokban megadva) Csongrád megye korfája 2000-ben: Látható, hogy a II. világháború utáni nagy születésszám mostanra érte el az 50 évesek korcsoportját. A születésszámok visszaesésének folyamatát csak a 70-es években bevezetett a kismamákat segítő intézkedések követ-

6/8 anyag, 9. oldal keztében megugrott születésszám állítja meg (20-24 évesek). A 20 év alatti korosztály egyre kisebb arányban van jelen a populációban, ez jól mutatja, hogy hazánk átlagához hasonlóan Csongrád megyében is csökkennek a születésszámok, fogy a népesség, és a korfán láthatóan öregedik a népesség. Érdekes elgondolkodnunk azon, hogy a születésszámot alapvetően befolyásolni lehet a gyermekvállalás feltételeit könnyítő kormányzati intézkedésekkel. 2.1.1 Környezeti kölcsönhatások Abiotikus környezeti tényezők A talaj A talaj kialakulásában a kőzetek fizikai mállását a kémiai mállás, átalakulás követi, melynek eredményeként új anyagok keletkeznek, kolloid méretű agyagrészecskék. A biológiai mállás eredményeként keletkezik a humusz. A talaj kémiai tulajdonságait a talajkolloidok jellemzői szabják meg. A talajkolloid felületén vizet illetve kationokat képes megkötni. A nátriumionok gátolják a talajkolloid kicsapódását, ezzel kötött, tömbös talaj alakul ki. A kalciumionok elősegítik a kicsapódást, ezzel kisebb szemcséjű, morzsalékos talaj kialakulását teszik lehetővé. A talajkolloid hidrátburkának vize a növények számára nem felvehető. Számukra a kapillárisvíz a fontos. A savas kémhatású talaj a gombáknak kedvez, míg a lúgos vagy semleges kémhatás a baktériumoknak. Az állatok számára a talaj fizikai jellemzői közül a hőmérséklete, levegő és víztartalma a fontos. Oxigéntartalma általában kisebb, széndioxidtartalma magasabb, mint a levegőé. A talajt jellemezhetjük a talajszelvénnyel is. A mezőgazdasági termelés során a talajt alkotó szerves és szervetlen anyagot mennyisége fogy, hiszen a termelt növények növekedéséhez felhasználódnak. Ezt a jelenséget hívjuk elhordásnak. A talajerő pótlására természetes és mesterséges-mű trágyákat használunk miatt építí bele a növény A fény A Földön egyedüli energiaforrás a Nap. A Napból érkező energia különböző hullámhosszú sugárzások formájában éri a Földet. A fény ennek a sugárzásnak kb. 50%-a. A szórt fény kedvezőbb, mert melegítő hatása kevesebb, és a fotoszintézishez is jobb. A fényviszonyokat befolyásolják: a földrajzi szélesség, a domborzat, tengerszint feletti magasság és mélység, a területet borító növényzet. A megvilágítási időtartam szerint vannak hosszúnappalos növények, a virágzáshoz 12-16 óra megvilágítás szükséges, (hideg öv és a mérsékelt öv növényei), valamint rövidnappalosak, a virágzáshoz 8-12 óra megvilágítás szükséges, (a forróövi tájak növényei). Az állatokra leginkább a nappalok és az éjszakák váltakozása a ható környezet: nappali, éjszakai állatok. Vannak a fényhiányhoz alkalmazkodott állatok is pl.: vakondok. A hőmérséklet A Napból a Földre érkező hősugarak először a földfelszínt melegítik fel, majd a felmelegedett felszín, hőátadással melegíti fel a levegőt. A hőmérsékleti viszonyokat befolyásolja: a földrajzi szélesség, a tengerszint feletti magasság és mélység, domborzati viszonyok. A nagyon magas hő kicsapja a fehérjéket, a nagy hidegben megfagyó víz pedig szétroncsolja a sejteket. A növények esetén a hőmérséklet emelkedésével intenzívebben fokozódik a légzésük, mint a fotoszintézis. A hideget sok növény átvészelő szervekkel: hagyma, gumó stb. vészeli át. A változó testhőmérsékletű állatok testhőmérséklete mindig a külső környezet hőmérsékletétől függ. Sok közülük téli nyugalomba vonul pl.: a békák. Az állandó testhőmérsékletű állatok testhőmérséklete a hőtermelés és a hőleadás függvénye. A hőtermelés a testtömeggel, a hőleadás a testfelülettel van kapcsolatban. A Bergmann-szabály kimondja, hogy a sarkok felé haladva az állandó testhőmérsékletű állatok testtömege nő --~ a relatív nagy hőtermelő tömeghez képest kicsi a hőleadó felület. Az Allen-szabály azt mondja ki, hogy a sarkok felé haladva az állandó testhőmérsékletű állatok kiálló testfelülete csökken -~ hőleadás csökken. A víz A víz valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen. Az alapvető életműködésekhez elengedhetetlen, a fajok elterjedését jelentősen befolyásoló környezeti tényező. A növények vízellátása a víz felvételétől, szállításától és leadásától, elpárologtatásától függ. A változó vízállapotú növények jó kiszáradástűrők. Ilyenek a mohák, zuzmók, sok moszat. Az állandó vízállapotú növények a környezet ingadozó víztartalma mellett is képesek egyenletes vízháztartást fenntartani. Ennek megfelelően igen sokféle formája alakul ki: a vízinövények keveset párologtatnak, szárazságtűrésük minimális (átokhínár, békalencse). a mocsári növények sok vizet vesznek fel és sokat párologtatnak (mocsári gólyahír). a közepes vízellátottságú növények szárazságtűrésük jó, de még sokat párologtatnak (erdei és termesztett növényeink). a szárazságtűrő növények párologtatása minimális, sok vizet képesek raktározni, lassú növekedésűek (kaktuszok, egyes fűfélék). A változó testhőmérsékletűek jól tűrik a kiszáradást. Az állandó testhőmérsékletűek számára már a 15-20%-os vízvesztés is halálos lehet. A tengerekben, édesvizekben élőknek életteret is jelent. A környezet és a tűrőképesség

6/8 anyag, 10. oldal Környezetnek nevezzük az élőlényre ténylegesen ható környezeti tényezők összességét. Az élőlény különböző fokon áll kapcsolatban élő, biogén, és élettelen, abiogén környezetével. Az ökológia az egyedek adott helyen történő együttélését, annak okait, mechanizmusát, a környezettel kialakított kapcsolatát vizsgálja, vagyis az egyed feletti szerveződéseket. A környezet változhat térben, időben. Az élőlénynek a környezet változásaira mutatott reagálását, tűrőképességgel jellemezzük. A tűrőképességi görbe alapján az élőlény lehet tágtűrésű: ha a minimum és a maximum érték egymástól távol van. Szűktűrésű, ha ezek az értékek egymáshoz közel vannak. Az optimum alapján lehet széles, és keskeny optimumú. Az optimum helyzete alapján az adott környezetet kedvelő és tűrő. (A rosszat tűrik az élőlények!) Fontos, hogy egy élőlény egy adott környezeti tényezőre lehet szűktűrésű (1), míg másra akár tágtűrésű (2) is! Például a zuzmók a környezeti szennyezésekre szűktűrésűek, ugyanakkor a Földön igen elterjedtek, a hőmérséklet szempontjából tágtűrésűek! 3. Hogyan változhatnak a környezeti tényezők? 1. napi ritmusban 2. éghajlati övek szerint 3. éves ritmusban 4. függőleges irányban a tengerszinthez viszonyítva 2.1.2 Kölcsönhatások Gauze-törvény, a kizárólagossági (exklúzió) elv Egy életközösségben tartósan nem élhetnek együtt azonos niche-t elfoglaló fajok populációi. Ezt előbb-utóbb lehetetlenné teszi a köztük kiéleződő konkurrencia. A természetben ilyen helyzet rendszerint niche-szegregációval oldódik fel ( niche). A legáltalánosabb elkülönülést (szegregációt) eredményező tényező az idő: a gyorsabb populációdinamikájú faj kizárja a lassúbb növekedésűeket. 2.1.2.1 Viselkedésbeli kölcsönhatások Ezt az anyagrészt a 3. csomagban részletesen tárgyaltuk kérek mindenkit, hogy onnan ismételje át a szükséges részeket. 2.1.2.2 Ökológiai kölcsönhatások A populációk kölcsönhatásait aszerint osztályozhatjuk, hogy az számukra kedvező (+), kedvezőtlen (-) vagy semleges (0). A LIEBIG-féle minimumtörvény azt mondja ki, hogy egy növény növekedését, fejlődését mindig a legkisebb mennyiségben jelenlévő környezeti tényező szabja meg. Jelöld meg az igaz állításokat 1. Melyik igaz a tágtűrési fajokra? 1. környezeti tényezők alig hatnak rájuk 2. általában sok helyen előfordulnak, elterjedtek 3. mindig egyszerre több tényező jelentős ingadozását kedvelik 4. széles határok között viselik el az adott környezeti tényezőt 2. Melyik érvényes a foltos maláriaszúnyogra? 1. kedveli a -30 - +30 C közötti napi hőingást 2. a 90%-os relatív vízgőztartalomnál kevesebbet egyáltalán nem tud elviselni 3. a fény nem befolyásolja 4. nagyon érzékeny a levegő vízgőztartalmára 1. Kommenzalizmus (0, +), asztalközösség: cápák és a kalauzhalak; oroszlánok és a hiénák, sakálok. 2. Szimbiózis (+, +) kölcsönösen előnyös együttélés: pillangósok és a nitrogéngyűjtő baktériumok; fenyőfélék és a gombák; termeszek és a beleikben élő cellulózbontó egysejtűek; gombatenyésztő levélnyíró hangyák. 3. Antibiózis (0, -): valamilyen anyagcseretermék egy másik faj számára kedvezőtlen: penicillint termelő ecsetpenész gombák. 4. Kompetíció (-, -), versengés: azonos környezeti igényű populációk között. Két papucsállatka faj, a trópusokon a liánok; fán lakó növények versengése a fényért. Kompetitív kizárás elve: két azonos környezeti igényű élőlény tartósan nem élhet meg együtt, közöttük versengés indul meg az életben maradáshoz szükséges környezeti tényező megszerzéséért. 5. Parazitizmus (+, -), élősködés: Növények teljes parazita - a háncsrészből kész szerves anyagokat szív el: peronoszpóra, lisztharmat. Félparazita - zöld színteltjeivel a farészből elszívott ásványi sókból képes autotróf asszimilációra: fagyöngy Állatok A gazdaszervezet anyagait szívja el, külső vagy belső élősködő. Táplálkozási kapcsolat a zsákmányszerzés. Típusai: növényevők, állatevők, mindenevők. Elhalt növény vagy állati hulladékkal táplálkoznak a szaprofiták.

6/8 anyag, 11. oldal 2.2 Életközösségek (élőhelytípusok) Az adott helyen és időben együttélő növény, és állatpopulációk közösségét társulásnak nevezzük. A növénytársulás a flóra, az állattársulás a fauna. Jellemzői Sokféleség, diverzitás: a fajok gyakoriságát fejezi ki Térbeli szerkezet: Szintezettség: a társulást alkotó populációk függőleges tagolódását fejezi ki. Elsősorban a fényért való küzdelem alakítja ki. Mintázat: a populációk vízszintes elrendeződése. Elsősorban a víz és a tápanyag megszerzéséért folyó verseny és szaporodási sajátosságok eredménye. Változásai Időbeli változások: Aszpektus: a környezeti tényezők periodikus változásainak megfelelő társulás megjelenése. (Pl. erdeink tavaszi, nyári, őszi, téli aszpektusai) Szukcesszió: egyszeri, előrehaladó változás, mely során egyre összetet tebb társulás alakul ki. (Pionír társulás, klimax társulás) 2.2.1 Az életközösségek jellemzői Biocönózis - társulás, (életközösség ) Olyan egyed feletti szerveződési szint, amelyben egyidejűleg mindig többféle populáció van jelen. Biotop: - azok a környezeti feltételek, amelyek között a biocönózisokat alkotó populációk élnek növényeknél: termőhelynek hívják állatoknál: élőhelynek Társulásban található növényi populációk: fitocönózis állat populációk: zoocönózis Társulások szerveződése a populációk táplálkozási kölcsönhatásaiban nyilvánul meg. Táplálékláncok, táplálék hálózatok alakulnak ki 1. termelők - zöld növényi populációk - autotrófok szerves anyag előállítása 2. fogyasztók - elsődleges: növényevők - másodlagos: állatevők - harmadlagos: állatevőt evők v. csúcsragadozók 3. lebontók - gombák, baktériumot Szárazföldi társulás pl. erdő: - leggazdagabb fajokban elsődleges fogyasztók táplálékspecialisták rovarok madarak ragadozók Vízi társulás pl. tó: - termelő: plankton, aljzat növények Táplálkozási láncok fajtái a. ragadozó tápl.lánc egyedszám csökken testméret nő b. parazita tápl.lánc egyedszám nő testméret csökken elsődleges fogyasztó: - egysejtűek, rákok, halak ragadozó halak: csuka, harcsa c. szaprofiton tápl.lánc / elhalt szerves anyaggal tápl. / elhalt szerves a. felaprózó és fogyasztó élőlénye lebontó baktériumok A táplálkozási láncok több ponton érintkeznek, összekapcsolódnak hálózatként működnek. Társulások jellemzői: - diverzitás: a társulást felépítő populációk változatossága minimális maximális minden egyed 1 minden egyed más fajhoz tartozik fajhoz tartozik természetes társulások diverzitás mértéke - fajösszetétel - jellemző (minél nagyobb, annál nagyobbaz esélye, hogy jobban elviselje a változásokat) - térbeli szerkezet 1. szintezettség - függőleges elrendeződés főleg a fényért való versengés eredménye 2. mintázat - vízszintes elrendeződés tápanyag felhasználásért folyó verseny - időbeli szerkezet: 1. aszpektus: periódikusan visszatérő változás - napi ritmus - évszakos vált. 2. szukcesszió: egyszeri előrehaladó folyamat (1 irányú) megváltizik a biocönózis belső rendje

6/8 anyag, 12. oldal átalakul más társulássá pl: állóvizek feltöltődése Társulás kialakulása: Nincs élőhely (pl: erdőtűz után) növények ritkán, kevés faj, nő a növény populációk száma, rovarfajok = pionír fajok - pionír társulás,nő a diverzitás, bonyolultabbá válik a társulás, legszervezettebb társulás: zárótársulás (hazai : erdő) klimax: ha a diverzitás csökken leromló állapot A társulásban minden pop. meghatározott szerepkört tölt be, a populációk felosztják egymás közt a biocönózist részekre, fülkékre ökológiai ( helyére, szerepére utaló ökológiai fogalom) niche: populációkat a társulásban betöltött szerepére utal egy társulásban nem élhet tartósan együtt 2 olyan populáció amelynek a niche-e megegyezik: kompetitív kizárás elve 2.2.2 Hazai életközösségek Hazai fás társulások Magyarország a lomberdők zónájába tartozik. Az emberi beavatkozás eredményeként (ma 20% körüli az erdő, s ennek is csak a fele eredeti, a többi telepített!). Az eredeti növénytakaró (85% erdőség) jelentós része ma mezőgazdasági terület. Klimazonális erdők Kialakulásukban legfontosabb környezeti tényező a terület éghajlati adottsága (csapadék-, hőmérsékletértékek). Az adott terület zárótársulásaként a legtöbb szerves anyagot termelik. Pusztai tölgyes erdő: Az állományalkotó kocsányos tölgy mellett a többi tölgyfaj is gyakori. Cserjeszintje gazdag. Az erdőfoltok között füves területek is lehetnek. Gyakori a gyöngyvirág. Területének jelentős része mezőgazdasági művelés alatt áll. A művelés alól kivont, felhagyott területek nehezen erdősülnek (Kiskunsági Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park). Cseres-tölgyes erdő: melegebb területeken, a középhegységekben és a dombvidéken alakul ki, 250-450 m magasságig. Állományalkotó csertötgy és a kocsánytalan tölgy. Cserjeszintje a kedvező fényviszonyok miatt gazdag: galagonya, kökény, som, vadrózsa. A gyepszint is szinte minden évszakban tele van virággal: tavaszi lednek, tüdőfű, harangvirág. Gyertyános-tölgyes erdő: 400-600 méternél magasabb fekvésű, hűvö sebb területek erdőségei. A lombkorona felső szintjét a tölgyek, alsó szintjeit a gyertyánok alkotják. A többszintű lombkorona miatt jóval kevesebb fény jut az alsó szintekre ~ cserjeszint fejletlenebb (fagyal, kecskerágó, som), a gyepszintre is a kora tavaszi, lombfakadás előtt virágzó fajok a jellemzőek (hóvirág, keltike, salátaboglárka). Bükkerdők: 600 m fölött, a hidegebb területeken, északi lejtőkön jellemzőek. Az alacsonyabb területeken keveredhet a gyertyánnal, a magasabb részeken állományalkotó a bükk. Zárt, fényt szinte át nem engedő lombkoronája -~ a cserjeszint gyakorlatilag hiányzik. A gyepszint is fajokban szegény, lombfakadás előtt virágzó fajokból tevődik össze (szagos müge, olocsány csillaghúr, erdei szélfű, borostyán, madársóska). Tűlevelű erdő: valójában sem éghajlati, sem domborzati viszonyok alapján nem jellemző hazánkban. Az Alpokalján, esetleg elegyesként jelentkezó típus. A lúc-, és feketefenyvesek (hazánkban csak ültettek) lombkoronája minden évszakban rendkívül zárt (még saját alsó ágai is elpusztulnak a fényhiány miatt). Mohák, zuzmók, néhány gomba képes a zord viszonyok elviselésére. Intrazonális erdők A zonális éghajlati tényezők mellett a kialakulást alapvetően befolyásolja az alapkőzet, az eltérő vízellátottság vagy a domborzat. A hazai fás társulások kisebb részét jelentik. A vízellátottság hatására kialakuló társulások Ligeterdők a folyók mentén alakulnak ki. A területet évente akár többször is tartósan víz boríthatja. A bokor füzeseket a magasabb részeken a fűz-nyár erdők váltják fel. Zárótársulás a tölgy-kőris ligeterdő. Láperdők a pangó vizes, lefolyástalan területeken alakulnak ki. A bokorfüzes társulás mellett az éger, esetleg a nyír alkot erdőtársulást. Mohák, páfrányok mellett itt élnek a rovaremésztő növények. Az alapkőzet hatására kialakuló társulások A homoki erdők talajfelszíne könnyen kiszárad, alul tartósan nedves marad. A felszíni buckák további mikroklimatikus hatások kiváltói. A szárazabb területeken a nyáras borókás, és a nyílt homoki tölgyes, a jobb vízellátású területeken zárt homoki tölgyes, mint zárótársulás. A kitettség hatására kialakuló társulások A molyhos-tölgyes erdők a középhegységeink déli lejtőin alakultak ki, ahol a meleg, száraz mikroklíma és a sziklás sekély talaj a jellemző. Uralkodó fafaja a molyhos tölgy, gazdag a cserjeszint (galagonya, som, cserszömörce) és lágyszárú szint. Hársas-kőrises társulások, az északi lejtők törmelékes, sziklás talaján alakultak ki. Fontosak a talajpusztulás megakadályozásában. A lombkoronaszint fái a hárs és a magas kőris, a cserjeszintben a mogyoró él. A lágyszárú szintben tömeges lehet a csalán, a vérehulló fecskefű. Állatvilág: elsődleges fogyasztók a növényevő szarvas, őz, dámvad, erdei pocok, erdei egér, mókus, pele, a mindenevő vaddisznó, a mag- és rügyevő madarak. A másodlagos fogyasztók zöme a rovarokat fogyasztó énekesmadarak, a ragadozó emlősök: borz, róka, vadmacska, nyuszt, denevérek, cickányok. A harmadlagos fogyasztók a ragadozó madarak: bagoly és sólyomalkatúak. A lebontók - férgek, rovarok, puhatestűek - a nedves avarszintben élnek. 2.3 Bioszféra A biomok pontos ismerete a kétszintű érettségi követelményrendszerében nem túlságosan hangsúlyosan van jelen. Ennek ellenére az alapvető tudás nélkül nehezen elképzelhető a sikeres biológia felvételi. A tenger élővilága

6/8 anyag, 13. oldal A fényviszonyokat elsősorban a mélység befolyásolja. 300-400 méteren már teljes a sötétség. A hőmérséklet kiegyenlített. A leghidegebb tenger 2 C-os, míg a legmelegebb tengerek +30 C. Döntő tényező a tápanyagtartalom, ami részben a szárazföldről mosódik be. A partközeli vizekbe a szárazföldi folyók nagy mennyiségű szervetlen és szerves tápanyagot hoznak magukkal. Az elpusztult élőlények sem vesznek el az anyagforgalom szempontjából. A mélytengerekben részben a fény hiánya, részben az alacsony hőmérséklet és nagy víznyomás a korlátozó tényező. A partközeli vizek élővilága Partközeli vizeken általában a 200 méter kontinentális talapzatig terjedő területet értjük. A tápanyagban dús vizekben az élővilág rendkívül fajgazdag. A környezet optimális a termelőknek: hínárok, tengeri füvek, zöld-, barna- és vörösmoszatok. A dús növényzet bőséges táplálékot és búvóhelyet jelent a fogyasztók számára: tengeri rákok, csigák, virágállatok, tengeri csillagok, a nyílt tengerek felől a ragadozó heringfajok, tőkehalak, valamint tengerparti madarak. Lebontók a szivacsok, tengeri férgek, kagylók, csigák. A nyílttengeri vizek élővilága A paritól távol eső, felső 200 méteres vízréteget jelenti. Legfontosabb környezeti tényező a hőmérséklet. A hideg sarki területeken a nagy mennyiségű oxigénnek köszönhetően óriási planktontömeg képes megélni. A melegebb területeken, a kevesebb oxigénnek köszönhetően már jóval kisebb a planktonsűrűség. A fő termelők ezek a planktonok. A fogyasztók a rákok, a csigaféle bálnaabrak, a lebegő medúzák, heringek, tonhalak, tőkehalak, cápák, melegebb vizeken a szardíniafélék. A legnagyobb fogyasztók a bálnák. A mélytengerek élővilága A teljes sötétség, az alacsony hőmérséklet és a nagy hidrosztatikai nyomás alapvetően megszabja az életfeltételeket. Termelők nincsenek, a fogyasztók a felszínről aláhulló tápanyagra alapozhatják életüket: mélytengeri szivacsok, csalánozók, tüskésbőrűek, mélytengeri halak, melyek egy része világítószervekkel is rendelkezik. A trópusi esőerdők élővilága Az Egyenlítő mentén elhelyezkedő területek. A környezeti tényezők nagyon kedvezőek mind a növények, mind az áltatok számára: egyenletes meleg, évi középhőmérséklet 20-25 C, az évi hőingás alig haladja meg az 1 C-ot. A csapadékmennyiség minimum évi 1500 mm, de van, ahol meghaladja az 5000 mm-t is. (10 m eső!) A levegő páratartalma rendkívül magas. A talaja gyakori esőzések és a gyors anyagforgalom miatt kilúgozódik, kicsi a tápanyag-tartalma, sokszor a vasoxid miatt vörös. A termőréteg igen vékony, a növények csak a felső rétegben gyökereznek sok faj támasztógyökereket fejleszt. Mindez a termelők igen magas biológiai produkcióját eredményezi. A erdőkben a felső lombkoronaszint eléri az 50-60 métert is. A középső lombkoronaszint 20-30 méter magasan, az alsó lombkoronaszint 10-15 méter magas fák együttesét jelentik. (Tipikusak: az ébenfa, mahagóni.) Mivel egy évszak, illetve évszaknélküliség van, a növényeken folyamatos a virágzás. Leveleiket is folyamatosan hullajtják. Rengeteg a fán lakó (ún. epifita) életmódot folytató növény (egy óriásfán 30-40 faj is!): liánok, orchideák, broméliák, páfrányok. A cserjeszintet az alacsony pálmafélék, a gyepszintet kifejezetten árnyéktűrő lágyszárúak képviselik. A mohák szinte mindegyik szinten előfordulnak. Rendkívüli a fajgazdagság. (A fajok egy részét még nem is ismerjük!) Termesztett növények: a kávé, kaucsukfa, kakaófa, banán, kókuszpálma, rizs, vanília. A gazdag termelői szint változatos állatvilágnak teremt életfeltételeket. Elsődleges fogyasztók: majmok, rendkívül színes rovar- és madárvilág (papagájok, kolibrik, paradicsommadarak). A másodlagos fogyasztókat főleg a hüllők, macskafélék jelentik. A környezet a lebontóknak: rovarok, gombák, baktériumok is kedvező, a lebontás gyors. A szavannák élővilága A csapadék mennyisége 250-1500 mm évenként. Az évi középhőmérséklet 20 C, az évi közepes hőingás 10 C is lehet. Száraz és nedves, esős időszak váltja egymást. A növények a kiszáradástól leveleik elvesztésével védekeznek. Trópusi lombhullató erdő Az esőerdőkkel közvetlenül határos területeken alakul ki. Lombkoronaszintjük alacsonyabb, egységesebb, kevesebb faj alkotja. A fán lakó növények száma is jóval kevesebb. Jellemző növények: Hátsó-Indiában a tikfa, Ausztráliában az eukaliptuszok, Afrikában a kutyatej-fajok és a liliomfélék, Brazliában a palack alakú fák. Erdős szavannák, füves szavannák A talaj meglehetősen rossz minőségű. Mivel nem alakul ki zárt erdőség, a bőséges fényen uralkodóak a pázsitfűfélék. A csapadékosabb helyeken az erdős-, szárazabb területeken, kisebb fákkal, pozsgásokkal, a száraz szavanna található. A facsoportok jellegzetes fái az akácfák, majomkenyérfák (Afrika). Az állatvilág változatos. Ilyenek Afrikában a zebrák, antilopfélék, a zsiráf, az afrikai elefánt, gnú, oroszlán, strucc. Ázsiában az indiai elefánt, a tigris. Dél-Amerikában a jaguár, puma, nandu. Ausztráliában a kengurufélék. A szerves hulladékok eltakarításában fontosak: sakálok, hiénák, keselyűfélék, termeszek. A szubtrópusi területek élővilága Sivatagok A térítők mentén alakulnak ki. Jellemző a szárazság, a csapadék menynyisége nem éri el a 250 mm-t sem. Nagy a napi hőingás. Az évi középhőmérséklet 20 C felett van. Ilyen feltételek mellett a növények lassú növekedésűek, gyorsan virágzanak, és hozzák a termést. Párologtató felületük erősen redukált, a fotoszintézist a szár végzi. A gázcserenyílásaik mélyen ülők. A gyökérzet a felszín alatt szétterülő, így azonnal fel tudja venni a csapadékot. Különféle vízraktározási módszerrel vészelik át a vízhiányos időszakokat. Talaj alig képződik. Tipikusak pl. az amerikai sivatagok kaktuszai, az afrikai sivatagokban a kutyatej-félék, dögvirág, mannazuzmó. Termesztett növények (oázisokban) a datolyapálma, a banán. A kevés növény kevés állatot tud eltartani: sivatagi róka, egyiptomi ugróegér.

6/8 anyag, 14. oldal Keménylombú erdők Ez a mediterrán, a Földközi tenger partvidékére jellemző. Jellemző a forró, száraz nyár, enyhe, esős tél. A kiszáradás ellen a párolgást csökkentő képződmények alakulnak ki a növényeken: a fák levelei fényesek, kemények, a levél fonákja erősen szőrös. Gazdag cserjeszintjét macchianak nevezik. Jellemzőek az olajfák, cédrus, ciprusok (Csontváry - Magányos cédrus), Kaliforniában a mamutfenyők, örökzöld tölgyfajok (paratölgy). Illatos cserjéi a levendula, jázmin, mirtusz, pisztácia. Termesztett fontosabb növények az olajfa, citrom, grape-fruit, mandarin, narancs. Babérlombú erdők Monszun éghajlatú területeken, esős, meleg nyarú területek. A klimatikus viszonyok sokkal kedvezőbbek a növényzet számára, dús erdők alakulnak ki. Jellemző növényei: (Európa) a babérfélék, örökzöld puszpáng, rododendronok, (Ázsia) az örökzöld tölgyfajok, magnólia-félék (Ausztrália) az Araucaria, (Amerika), (Mexikó) mocsári ciprus. A füves puszták élővilága A mérsékelt övi területeken, a kontinensek belsejében alakul ki. Eurázsiában a neve sztyepp, Észak-Amerikában a préri, Dél-Amerikában a pampa. Talaja csernozjom. Az elterjedést leginkább korlátozó tényező a csapadék. Az évi 200-500 mm csapadék mellett összefüggő fás növényzet nem tud kialakulni. A nyár meleg, száraz, a tél hideg. A növényeknek kettős nyugalmi időszaka alakul ki. Mivel a terület gabonatermesztésre és legeltetésre egyaránt kiváló, kevés az érintetlen terület. Csapadékosabb részeken a magasfüvű puszták, a kevés csapadékú területeken a törpefüvű puszták, az erdők felé az átmenetet az erdős puszták jelentik. Jellemzőek a pázsitfüvek, sásfajok, a korán virágzó boglárkafajok, liliomfélék. Állatok közül jellemzőek a rágcsálók (pocok, hörcsög), a nagy testű patások (bölény, vadlovak), ragadozók (farkas). A lomberdők élővilága A mérsékelt öv nedvesebb területein összefüggő erdőségek alakultak ki, az évi csapadék mennyisége meghaladja az 500 mm-t. Jellemző a nagy évi hőingadozás: a minimum fagypont alatt, a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete meghaladhatja a 10 Cot. Hazánk is erre a területre esik. Talaja barna erdőtalaj. A termelői szint jelentős részét a nevet is adó, lomberdők fái alkotják: tölgyesek, gyertyán, bükk (zárt lombkorona!), éger, kőris, juhar. A trópusokra jellemző fajgazdagsággal szemben, a lomberdőket egy, vagy egy uralkodó fafaj alkotja. A szintjeinek száma is jóval kevesebb: felső lombkoronaszint, 20-30 m-es összefüggő lombkorona; alsó lombkoronaszint kevésbé összefüggő, fiatal fák, a cserjeszintet 2-3 méteres fásszárúak alkotják. A gyepszintet az állandóan változó lágyszárúak (medvehagyma, hóvirág, keltikék), a nem összefüggő mohaszintet: mohák, zuzmók, moszatok együttese alkotja. A fogyasztók szintjei: a növényevő emlősök: gímszarvas, őz; ragadozók: róka, vadmacska, menyét; a mindenevő vaddisznó. Gazdag a madárvilág. Az énekesmadarak többsége télen melegebb vidékre költözik, más állatok téli álmot alszanak. A lebontóknak kedvezőek a környezeti feltételek humuszban és ásványi anyagokban gazdag talajt hoznak létre. Tűlevelű erdők élővilága Az északi félteke mérsékeltövi, hideg területein alakulnak ki. (A déli félteke ezen részét tenger borítja.) Az elterjedést leginkább befolyásoló környezeti tényező a hőmérséklet. Az év háromnegyedéig tartó tél rendkívül hideg. Az évi középhőmérséklet 0 C, a leghidegebb hónap középhőmérséklete elérheti a -50 C-ot is. A 2-3 hónapos nyarat rövid tavaszi és őszi átmenet határolja. A legmelegebb hónap a +20 C-os középhőmérsékletű. (A legnagyobb hőingás a Földön!) Az éves csapadék mennyisége 200-700 mm, nagy a hideg, a fagy miatt az év jelentős részében nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető ~ a növények levélfelületei redukáltak, (tűlevél) és különféle, a fagyáspontot csökkentő anyagokat választanak testnedveikbe. A termelők főleg a tűlevelű fajok: lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő (lombhullató!), a nyírfák. A lomberdővel határos területeken elegyes erdőt, északabbra a tajgaerdőt alkotják. A fenyőkre jellemző zárt lombkoronaszint miatt alig jut fény az alsóbb szintekre -~ a cserjeszint hiányzik, a gyepszint is igen hiányos. Igen fejlett a mohaszint, a vizesebb területeken a pangó lápokban jellemzőek a ' tőzegmohák, áfonyákkal, rovaremésztő harmatfűvel. Jellemző fogyasztók: a jávorszarvas, havasi nyúl, kistermetű rágcsálók, siketfajd, coboly, hiúz, farkas, medve. A tőzegmohalápok jó tenyészhelyei a szúnyogoknak. A lebontási folyamatok rendkívül lassúak, a tűlevél nagyon nehezen bontható (gyanta). A talaj humusztartalmát a víz kimossa. Sok helyütt jellemző a tőzegesedés. A sarkvidéki élővilág A hőmérséklet éves átlaga sok helyen 0 C alatt marad. Jellemző a nagyon hosszú és hideg tél és 2-3 hónapos, hűvös nyár. A csapadék évi mennyisége 200-400 mm, de van, ahol a 200 mm-t sem éri el, zöme hó formájában hullik. A még északibb területeken, a sarkvidék területein csak egy évszak, az állandóan fagyos tél a jellemző. Az évi középhőmérséklet elérheti a -30 C-ot is. A tajgaerdőkkel határos a tundra, az erdős tundra. Termelői az alacsony növésű törpecserjék, hidegtűrő lágyszárúak. A sarkok felé haladva már csak a földfelszín enged fel nyáron ~ a hősugarak felfogására párnanövényzet alakul ki. A zord életfeltételek miatt csak az évelő örökzöldek képesek megmaradni. Gyarapodásuk rendkívül lassú, évi 1-2 mm. A fogyasztókra jellemző a kis faj- és nagy egyedszám. Legjelentősebbek a tundrán: rénszarvas, hörcsögfélék, farkasok, sarki róka, hóbagoly. Az állandóan fagyos területeken, a sarkok területein, főleg a vándorló állatok a jellemzők. Tengerekben élnek a fókák, sokezres tömegben fordulnak elő a tengeri madarak, legismertebbek a pingvinek. (Allen- és Bergmannszabályok!)