Kezelések hatékonyságának értékelése védett területeken



Hasonló dokumentumok
Végső változat, 2010 Szeptember Integrált Irányítási Rendszer (IIR) a helyi és regionális szintű fenntartható fejlődésért

Indikátorok projekt modellhelyszínein. Domokos Tamás szeptember 13.

SZIJÁRTÓ ÁGNES DRS PROJEKTFINANSZÍROZÁSI KONFERENCIA NOVEMBER 12. BUDAPEST

PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK AZ EU LIFE PROGRAMJÁN BELÜL

LIFE Természet és biodiverzitás Többéves munkaprogram újdonságai

Natura 2000 erdőterületek finanszírozása ( )

A térségfejlesztés modellje

Az állami természetvédelem feladatai A Svájci-Magyar Együttműködési Program által támogatott projektek vonatkozásában

A Natura 2000 hálózat jelene, és szerepe az EU 2020-ig szóló biológiai sokféleség stratégiájában

Turizmuson túl: az élővilág meghatározó szerepe az életminőségben. Török Katalin MTA Ökológiai Kutatóközpont

A évi LIFE természetvédelmi témájú pályázati felhívások ismertetése

KÖRNYEZETVÉDELEM A LIFE

TERMÉSZTVÉDELMI ELVÁRÁSOK AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN - TERMÉSZETVÉDELMI SZAKMAPOLITIKAI KERETEK

MERRE TOVÁBB NATÚRPARKOK?

A LIFE Környezetvédelem alprogram évi hagyományos projektekre vonatkozó felhívása a Természet és Biodiverzitás témakörben

Élet az Erdőkben: lehetőségek és kihívások

Környezetvédelmi Főigazgatóság

A LIFE Környezetvédelem alprogram évi hagyományos projektekre vonatkozó felhívása a Természet és Biodiverzitás témakörben

A civil mozgalmak szerepe a biodiverzitás-védelmében BirdLife/MME biodiverzitás védelmi stratégiája különös tekintettel az erdőkre

A Natura 2000 Kilátásai

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)

E G Y Ü T T M Ű K Ö D É S I M E G Á L L A P O D Á S

A Legfőbb Ügyészség. Környezeti Fenntarthatósági. Szabályzata

EGY ÚTTÖRŐ PROJEKT A NATURA 2000 ERDŐKÉRT

15. cél A szárazföldi ökoszisztémák védelme

Natura 2000 finanszírozás az EU Kohéziós Politika és a LIFE program forrásaiból

Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv (Blueprint to Safeguard Europe's Water Resources) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek értékelése

LIFE természetvédelmi pályázatok értékelési szempontjai

Új szabvány a társadalmi felelősségvállalás fejlődéséért: ISO ÉMI-TÜV SÜD kerekasztal-beszélgetés

A természetvédelmi szempontok kezelése a Vidékfejlesztési Programban

IDEGENHONOS INVÁZIÓS FAJOK ELLENI FELLÉPÉS ÉS SZABÁLYOZÁSUK SZAKMAI NAP

Természetvédelem. Nagy Gábor. területi osztályvezető

A Víz Keretirányelv végrehajtása védett területeken

LIFE Az éghajlatváltozás mérséklése LIFE - Climate Change Mitigation

Norvég Civil Támogatási Alap pályázóinak értékelése. - összefoglaló -

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek I. Üzemtan

ZÖLDINFRASTRUKTÚRA A TERMÉSZETVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJÁBAN

LIFE Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz LIFE - Climate Change Adaptation

Környezeti elemek védelme II. Talajvédelem

A stratégiai célok közül egy tetszőlegesen kiválasztottnak a feldolgozása!

Natura 2000 területek bemutatása

A hazai biodiverzitás védelem. Dr. Rodics Katalin Vidékfejlesztési Minisztérium

Miért kell az erdők természetességével foglalkozni?

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT

Projekt címe: LIFE TreeCheck:

Vedd kezedbe a Földet! FENNTARTHATÓSÁGI TÉMAHÉT Szakmai konferencia április 22.

A Szabadság-sziget rehabilitációja. WWF Magyarország Siposs Viktória projektvezető

A HORIZONT 2020 ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

Természet és társadalom: egy új viszony kezdete a klímaváltozás árnyékában

Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítése Falu- és gazdafórum Mogyorós-hegy Litér, július 16.

Natura 2000 & Vidékfejlesztés Az EU as programozási időszakra szóló Vidékfejlesztési politikája

hazai természetvédelemben Érdiné dr. Szekeres Rozália főosztályvezető Természetmegőrzési főosztály

A Víz Keretirányelv végrehajtása

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM

Élőhelyvédelem. Kutatások

Horizontális szempontok: környezeti fenntarthatóság esélyegyenlőség

9645/17 ac/ms 1 DG E 1A

SEAP- Fenntartható Energetikai Akciótervek fontossága, szerepe a települési energiagazdálkodásban

Fejér megye területfejlesztési program környezeti értékelés tematika

A folyamatos erdőborítás igazgatási vonatkozásai Lapos Tamás erdészeti osztályvezető

A Ritka Betegség Regiszterek szerepe a klinikai kutatásban Magyarósi Szilvia (SE, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete)

A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila

Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv

Agrár-környezetvédelmi Modul Vízgazdálkodási ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOKKAL VALÓ FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁS A TISZA-TÚR KÖZÉBEN

Nemzetközi tanulói képességmérés. szövegértés

A KISPROJEKTEK KIVÁLASZTÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

Stratégia felülvizsgálat, szennyvíziszap hasznosítási és elhelyezési projektfejlesztési koncepció készítés című, KEOP- 7.9.

Natura 2000 területek bemutatása

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI

LIFE Természet és biodiverzitás hagyományos pályázatok várható ütemezése, prioritások


AZ ÖKOSZISZTÉMA- SZOLGÁLTATÁSOK ÉS JÓLLÉTÜNK KAPCSOLATA

Természetvédelmi tervezést támogató erdőállapot-felmérési program: célok, választott módszerek, minőségbiztosítás

Felmérés a Dialecte elméleti és gyakorlati oktatásban történő alkalmazásáról

Vezetői teljesítményértékelés értékelő és önértékelő kérdőív Készítették: a KISOSZ munkatársai

ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN

A munkahelyi biztonság és egészségvédelem beépítése az oktatásba

Kitöltési javaslat a szakmai közönség számára készítette : MME, WWF, MTVSZ. Lásd a mellékelt háttéranyagot is!

A környezetvédelem szerepe

TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI. Tervezet

A PROJEKTEK KIVÁLASZTÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

3. Ökoszisztéma szolgáltatások

A településfejlesztés eszköztára bár látszatra távol áll a politikától, mégis jól alkalmazható

Közlekedésfejlesztési aktualitások Magyarországon (a Kohéziós Politika tükrében ) Kovács-Nagy Rita

A VIZEK MINŐSÉGÉNEK HELYREÁLLÍTÁSA ÉS MEGŐRZÉSE. Dr. Perger László

SWOT analízis Tamási Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala 2009.

Katasztrófához vezethet a természeti sokféleség ilyen mértékű csökkenése

Szakmai tanácskozás. Szakmai továbbképzési rendszer fejlesztése. Salgótarján, 2008 december 16.

Az es szabvánnyal, illetve a törvényi elvárásokkal kapcsolatos felmérési, tervezési tevékenység

Bódis Pál WWF Magyarország A WWF ÉS A NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁGOK TEVÉKENYSÉGE AZ ÉLET AZ ERDŐBEN PROJEKTBEN

Az EU környezetvédelmi és éghajlat-politikai programja (LIFE)

KÖFOP VEKOP A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés

Az adatszolgáltatás technológiájának/algoritmusának vizsgálata, minőségi ajánlások

lépünk vagy Hibáinkból lépcsőt csinálunk

A duális képzés felsőoktatásban betöltött innovációs szerepe

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK a hazai felsőoktatásban (európai kitekintéssel)

1/2003. (K. Ért. 2.) KvVM utasítás. a nemzeti park igazgatóságok adatszolgáltatási kötelezettségéről

Átírás:

Kezelések hatékonyságának értékelése védett területeken Védegylet Budapest 2010. Támogatók:

A XX. század második felében biodiverzitás csökkenésének egyre látványosabb előretörését ellensúlyozandó jelentősen megnövekedett a védett területek száma. Ezzel együtt ugrásszerűen emelkedett a védelem alá vont területek nagysága is. Azonban a védett területek csak akkor lehetnek a biológiai sokféleség megőrzésének kulcs fontosságú tényezői, ha a védelem alá vont értékeiket a jövőben is képesek lesznek megőrizni (Leverington et al., 2008). A tudomány, a társadalom és a gazdaság szereplőinek is érdeke, hogy az ilyen irányú emberi és anyagi erőfeszítések hasznosságáról, hatékonyságáról tájékoztatást kapjanak. Az elmúlt évtizedek során több nemzetközi felmérés is bizonyította, hogy a védett területek kezelése sok esetben nem nyújt megfelelő védelmet a védeni kívánt értékek számára. E felismerés nyomán számos kezelés hatékonyság értékelő módszer alakult ki. A kezelés hatékonyság értékelés (MEE- management effectiveness evaluation) tulajdonképpen egy átfogó protokoll, amely annak értékelésében segít, hogy az adott kezelés milyen mértékben védi az értékeket és éri el a célkitűzéseket. Az IUCN-WCPA (World Commission on Protected Areas) (Természetvédelmi Világszervezet- Védett Területek Világtanácsa) 2000- ben kidolgozott egy keretrendszert, amely a kezelés hatékonyságát értékelő módszerek kialakításához nyújt segítséget. 2006-ban elkészült e keretrendszer módosított változata, mely szintén nem egy önálló kezelés hatékonyság értékelő módszer, hanem útmutatást ad az értékelések gyakorlati alkalmazásához illetve az értékelések fejlesztéséhez. A keretrendszer 6 elemből álló folyamatként értelmezi a védett területek kezelését. A kontextus meglévő értékek és veszélyek vizsgálatával foglalkozik. Hol vagyunk most, kérdésnek felel meg. A következő lépés a tervezés. Hová szeretnénk eljutni és hogyan? Ezután következnek az inputok, ez a források allokációját jelenti, és a mire van szükségünk kérdéssel írható le. A negyedik lépés maga a folyamat, ez gyakorlatilag a kezelés kivitelezését jelenti. Hogyan hajtjuk végre a kezelést? Az kimenetek arról számolnak be, hogy milyen termékek és szolgáltatások jöttek létre a kezelés során. Mit csináltunk és milyen termékek és szolgáltatások jöttek létre? Végül azt tekinti át, hogy milyen hatásokban, eredményekben nyilvánul a kezelés. Ez a lépés a mit értünk el kérdés formájában fogalmazható meg (Leverington et al., 2008). Kezelések hatékonyságának értékelése védett területeken címmel 2008-ban átfogó tanulmány jelent meg, mely megpróbál segítséget nyújtani abban, hogyan lehet a kezeléseket a leghatékonyabban, legcélravezetőbben értékelni. Rávilágít arra, hogy mik a kezelés hatékonyságát veszélyeztető illetve befolyásoló tényezők, ugyanakkor elemzi azokat az indikátorokat, amelyek a teljes hatékonyságot a legmegbízhatóbban jelzik. A jelentés alapját több mint 6300 védett területekre vonatkozó kezelés hatékonysági értékelés adja, a világ minden tájáról. A WDPA (World Database on Protected Areas- Védett Területek Adatbázisa) több mint 100 000 védett területet tart nyílván. A tanulmány tehát a védett területek körülbelül 6%-áról közölt adatokat, a jelentés készítői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy ez év végéig (2010) ezt az arányt 30%-ra növelik.

A következő táblázat tartalmazza azokat a tényezőket és indikátorokat, amelyek Leverington et al. (2008) szerint a kezelés hatékonyságát a befolyásolják és legjobban jellemzik: Kezelési elem Kontextus Tervezés Legfontosabb tényezők Természeti értékek és természetvédelmi jelentőség Veszélyek Támogató környezet Jogi helyzet/ földtulajdoni viszonyok Határok kijelölése A védett terület létrehozása Kezelési terv Legfontosabb indikátorok 1. A védett terület természetvédelmi jelentősége 2. Legfontosabb természeti értékek 3. A veszélyek erőssége és súlya 4. A veszélyek irányultsága 5. Legfontosabb veszélyforrások 6. A politikai vagy civil környezettől kapott támogatás vagy korlátozás 7. A legfontosabb kényszerítő tényezők amelyek a politikai vagy civil környezettől érkeznek 8. Védett terület kijelölése 8a. Birtokviszonyok 46. A védett területekre vonatkozó és más kapcsolódó jogszabályok 9. A területhatárok kijelölése, a kijelölések biztonsága 10. A tervezés menete 11. Kezelési terv Input Személyi feltételek 12. Szakértők Finanszírozás 1 3. Jelenlegi finanszírozás 14. A finanszírozás megbízhatósága, fenntarthatósága Folyamat Infrastuktúra, felszerelés Információ Kormányzás és kapacitás (beleértve a pénzügyi folyamatokat) Az infrastruktúra, felszerelések fenntartása Humánerőforrás Hatósági munka Helyi közösségek Látogatók 15. Infrastruktúra, felszerelés 16. Releváns és elérhető információ a kezelésekhez 17. A kormányzás és irányítás hatékonysága 18. Kormányzás jellege 19. Az adminisztráció hatékonysága beleértve a pénzügyi hatékonyságot 20. A kezelések hatékonyságának értékelése 21. Az infrastuktúra, felszerelések kiépítése, fenntartása 22. A személyzet képzési lehetőségei 23. A személyzet képzettsége, kapacitása 24. A humánerősforrás politika és kezelés 25. Személyzeti morál 26. Hatósági eszközök megfelelése 27. Hatósági eszközök felsorolása 28. Közösségek és érintettek bevonása 29. Kommunikációs program 30. Hatékony program a közösség bevonására, helyi előnyök felhasználására 31. Program a közösség bevonására, helyi előnyök felhasználására 33 Látogatók ellátása és a hatások kezelése 34. A látogatók számára biztosított lehetőségek és szolgáltatások 35. A látogatók száma

Természeti erőforrás kezelés Természeti értékek és veszélyek monitorozása és kutatása 32. Fenntartható erőforrás használat- kezelés és monitorozás 36. Természeti erőforrás és kulturális örökség védelmére tett intézkedések 37. Az intézkedések monitorozása, kutatás 45. Veszélyek monitorozása Kimenetek A munkaterv teljesítése 38. Az eltervezett munkaprogram teljesítése 39. Az eredmények és kimenetek Eredmények Kezelési terv céljainak teljesítése 40. Az eltervezett célok teljesítésének mértéke Állapotfelmérés (minden érték) 41. A megnevezett értékek megőrzése- trend 42. A megnevezett értékek megőrzése- állapot A park nettó hatása a helyi közösségre 43. A védett terület működésének hatása a helyi közösségre Leverington et al. (2008) alapján Kiegészítő jelentésként megjelent kötetben több mint 40 értékelési metodika olvasható (Leverington et al., 2008). Példaként megemlítek két igen elterjedt kezelés hatékonyság értékelő módszert. RAPPAM (Rapid Assessment and priorization of protected area management) Ezt a módszert egy nemzetközi munkacsoport dolgozta ki 1999-2002 között a WWF Forests for Life (Természetvédelmi Világalap - Erdők az Életért) programjának keretében. Segítségével meghatározhatóak a kezelések erős és gyenge pontjai; összehasonlíthatóvá válnak a kezelések során fellépő problémák, mind országos, mind nemzetközi szinten; felmérhetővé válik az aktuális terhelések és a potenciális veszélyek mértéke, tendenciája, kiterjedése, súlyossága és a hatás várható időtartama; az egyes területek védelméhez szükséges feladatok prioritása és azok sürgőssége szemléltethetővé válik. A kiértékelés eredménye jól hasznosítható a védett területek hatékonyabb védelme érdekében megvalósítandó további lépések során (Exner & Jávor, 2003). Több mint 40 országban alkalmazták már, 100-nál is több védett terület esetében, Európában, Ázsiában éppúgy, mint Afrikában, Dél-Amerikában, vagy a Karibiszigetvilágban. A másik módszer a Tracking Tool. Ezt a módszert a Világ Bank és a WWF közös projektjének kivitelezése során fejlesztették ki. A legfontosabb előnyei: képes összehangolt jelentésrendszereket nyújtani a védett terület értékeléséről, amely világszerte széles körben alkalmazható; megismételhető; konzisztens adatokat szolgáltat; lehetővé teszi az időbeli nyomon követést; egyszerű, akár a védett terület személyzete által is elvégezhető, ezért komolyabb anyagi és egyéb forrásokat nem igényel. A módszer gyengeségei közé tartozik, hogy az értékelések relatíve felszínesek, a kezelésnek korán sem fedik le minden aspektusát; időbeni változást dokumentál, térben nem összehasonlítható. Önálló értékelésként nem

alkalmazható, nem helyettesítheti más alaposabb értékelési módszerek alkalmazását. Már több mint 85 országban alkalmazták. A 2008-ban elkészült jelentésbe 2005 és 2008 között valóban a világ minden tájáról gyűjtöttek adatokat, azonban európai országoknak csak kevesebb, mint feléből érkeztek adatok. Az pedig külön elgondolkodtató, hogy több nagy területű európai országból (pl.: Franciaország, Németország, Norvégia) egyáltalán nem sikerült kezelés hatékonyság értékeléssel kapcsolatos információkat gyűjteni. A 2008-as Európai Védett Területek Kezelésének Hatékonysága elnevezésű workshop résztvevői kinyilvánították, hogy Európa védett területekkel kapcsolatos politikájának specifikus földrajzi és politikai kontextusa megkövetel egy sor olyan módszert, amit kifejezetten az európai védett területek kezelőinek és hivatalainak igényeire szabtak. Hazánkban is szükség van a védett területek kezelésének hatékonyságára kidogozni egy szempontrendszert, amely a kezelés hatékonyságának legfontosabb befolyásoló tényezőit és a hatékonyság jellemzésére szolgáló legfontosabb indikátorokat tartalmazza. Magyarországon a WWF és a Védegylet gondozásában megjelent Erdőfigyelő jelentés 2003. ad példát a védett területek kezelésének hatékonyság elemzésre. A RAPPAM módszer hazai alkalmazását mutatja be 4 különböző védett területen, ahol az erdőborítás a védett területek átlagához képest magas, de még így sem éri el a potenciális növénytakarónak megfelelő értéket. A vizsgálat feltárta a kiválasztott területekhez tartózó általános és súlyos problémákat, elemezte az aktuális terhelések és potenciális veszélyek körét. Majd tematikusan csoportosítva javaslatokkal igyekezett hozzájárulni a kezelések hatékonyságának későbbi tökéletesítéséhez. Hazánkban csupán néhány felmérés készült a kezelés hatékonyságát befolyásoló tényezőkről, és ezek a felmérések is csak kevés tényező hatását vizsgálták. A védett területeken történő kezelések hatékonyságának elemzéséhez nagyban hozzájárul a munkálatok kivitelezésében résztvevő csoportok (állami természetvédelmi szervezetek, kutatói bázis és a társadalmi szervezetek) közötti együttműködés milyensége, 1999-ban Standovár Tibor és munkatársai végeztek erről országos szintű kérdőíves felmérést. Egy szakmai- és egy együttműködési kérdőívet küldtek ki. Szakmai kérdőívekre adott válaszok alapján alábbi hiányosságok állapíthatóak meg a hazai természetvédelemben végrehajtott programokkal kapcsolatban: gyakran nincsenek elővizsgálatok, sokszor változnak az alkalmazott módszerek egy vizsgálat során, utómonitorozás gyakran nem valósul meg, alul dokumentáltság, különösen a publikációk hiánya. A legalapvetőbb probléma a kutatások alulfinanszírozottsága, amely nem teszi lehetővé a hosszú távú programok eredményes végrehajtását (Standovár, 2001). Együttműködési kérdőív a természetvédelemben szerepet játszó három csoport (az állami természetvédelmi szervezetek, kutatók, társadalmi szervezetek) közti együttműködés milyenségére, illetve a természetvédelmi tevékenységek feltételeinek értékelésére kérdezett rá.. A felmérés eredményei szerint a hazai természetvédelemben tevékenykedő csoportok között a kommunikáció és az együttműködés

általában közepes-jó, de még fejlesztendő. Mindhárom csoport szerint a legfontosabb feltételek között van: az egyenletes, kiszámítható finanszírozás, ennek hatékony felhasználása; a társadalmi szemlélet megváltozása; több elhivatott szakember, szakértői és korrekt minisztérium megléte, illetve a jogszabályok hatékony alkalmazása (Mihók & Standovár, 2001). A válaszadás aránya egyetlen esetben sem haladta meg a 25 %-ot az elküldött kérdőívek számához viszonyítva. A több mint egy évtizeddel ezelőtti felmérés eredményei zömmel még napjainkban is, változatlanok, valamint a következtetések és javaslatok című részben leírtak gyakorlatba való álvitele továbbra is várat magára. E kutatás megismétlése igen érdekes és hatékony ismereteket szolgáltathatna. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatási eredmények kommunikációja a különböző társadalmi csoportok irányába alapvető fontosságú. A biodiverzitás állapotára vonatkozó kommunikáció nagymértékben különbözik az egyéb tudomány-kommunikációtól. Ez esetben a cél nem csupán az ismeretterjesztés, hanem a hallgatóság hozzáállásának, viselkedésének megváltoztatása, cselekvésre késztetése. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a tanulásnak, a szemlélet elsajátításának és az érzelmi, erkölcsi meggyőzésnek is. A hatékony kommunikáció megváltoztathatja a társadalom viszonyulását a természethez és azokhoz a javakhoz, melyeket szolgáltat, segíti az emberek bekapcsolódását a természeti tőke megőrzésébe és rehabilitációjába. Azonban a megfelelő kommunikációt nehezíti, hogy a biodiverzitással foglalkozó kutatók általában nem ismerik a szükséges kommunikációs módszereket, és az esteket jelentős részében nem tartják fontosnak az ismeretterjesztés feladatát. Ugyanakkor a kommunikációs szakemberek rendszerint nem értik a biodiverzitással kapcsolatos összefüggéseket, nem látják a problémákat (Török, 2008).. Igen érdekes, ugyanakkor kissé lehangoló adatokat szolgáltat az a vizsgálat, amely hazai középhegységi nem védett, védett és fokozottan védett státuszú erdőrészleteink természetességét hasonlítja össze. A magyarországi erdők természetességének vizsgálata (TERMERD) című projekt teljes adatbázisából előre meghatározott feltételek mellett kiválasztottak 291 erdőállományt a Dunántúli- és az Északi-középhegység területéről. A kutatás alapkérdése az volt, hogy van-e mérhető hatása a természetvédelmi kezeléseknek a különböző státuszú erdőrészletekben? A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a védett erdőrészletek csak csekély mértékben természetesebbek a nem védett területekhez képest. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy a védett területek többségében egyszerre érvényesülnek a gazdasági célú fatermesztés és a természetvédelmi oltalom prioritásai (Kenderes et al., 2007). Fontos megemlíteni a mezőgazdasági művelés alá eső területeket, melyeknek jelentős része nem védett ugyan, de az itt található illetve ezekhez a területekhez kötődő élőlények drasztikus állománycsökkenése kiemelkedő jelentőségűvé tette ezeket a területeket természetvédelmi szempontból. Az agrárterületek közé tartoznak például a legelők, a szántóföldek melletti és közti fasorok, bokorsorok, csatornák, valamint a tanyák is. Magyarország 2/3-a mezőgazdasági művelés alatt áll (52% szántóföld, 12%gyep), európai viszonylatban ez az arány körülbelül 50%-ot tesz ki. Az agrár-környezetvédelmi szabályozás tulajdonképpen a mezőgazdasági területek természetvédelmi kezelésének tekinthető, amely

kulcsfontosságú eszköze lehet a mezőgazdasági területek élővilágának fenntartásában (Báldi et al., 2006). Ahhoz azonban, hogy az agrár-környezetvédelmi programokhoz kapcsoló a támogatásokat valóban a lehető leghatékonyabb módon lehessen felhasználni, ahhoz ismerni kell a mezőgazdasági területek élővilágának jellemző ökológiai mintázatait és kapcsolatrendszereit. Egy 2003-ban készült vizsgálatból kiderül, hogy 26 európai ország adatait figyelembe véve is csak 62 olyan tanulmányt találtak a szerzők, amelyekben a támogatások biodiverzitásra gyakorolt hatását vizsgálták. Ezen tanulmányoknak mindössze 54%-ában sikerült egyértelmű pozitív hatást kimutatni a vizsgált agrár-környezetvédelmi program és a biodiverzitás valamilyen összetevője között (Kleijn & Sutherland, 2003). Hazánkban ilyen jellegű kutatást extenzíven és intenzíven hasznosított legelők élővilágának összehasonlításával kapcsolatban végeztek. Az adott vizsgálat során azt az eredményt kapták, hogy a két legeltetési forma esetén nincs lényeges különbség. Hollandiában és Svájcban is végeztek ilyen vizsgálatokat, azonos mintavételi eljárással. Így a kapott adatok összevethetővé váltak a különböző országok között. Hollandiában sem találtak megalapozott különbséget a két kezelési típushoz tartozó területek diverzitásában. Ennek oka sajnos az, hogy Hollandiában túl intenzíven kezelik a gyepeket, ezért itt a környezet barátabbnak ítélt gazdálkodás sem valószínű, hogy növeli a fajgazdagságot. Magyarországon ugyanakkor azért nem találtak különbséget, mert hazánkban a gyepkezelés sokkal extenzívebb, mint a nyugateurópai országokban. Svájcban az extenzíven kezelt területek kimutathatóan diverzebbeknek bizonyultak az intenzív kezelésűekhez képest. (Batáry et al. 2007). Ez a projekt jól mutatja, hogy a különböző országok gyep kezelési intenzitásához kapcsolódó kutatások, hogyan segíthetik az agrár-környezetvédelmi támogatások várható hatékonyságának megítélését. A fent leírt cikkek rövid ismertetéséből is látható, hogy a védett területek megfelelő kezelésének kialakítása igen összetett feladat. Hazai viszonylatban is elengedhetetlen a célok meghatározása illetve a védendő értékek körének kijelölése. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy bármely védett terület kezelése csak akkor lehet hatékony és sikeres, ha annak társadalmi és gazdasági vonatkozásait is figyelembe vesszük. A hazai természetvédelem egyik legnagyobb problémája a kiszámítható, folyamatos, egyenletes, és hosszú távú finanszírozás hiánya. Számos szakember célorientált háttér intézmény létrehozását sürgeti, amelynek megfelelő anyagi és szakmai bázissal kell rendelkeznie. A legtöbb szomszédos országban már működik ilyen apparátus. Égető szükség lenne komplex, hosszú távú, jól finanszírozott, hatékonyan végrehajtott, alapos kutatásokra. Monitorozási munkálatokra továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel jól megtervezett folyamatos, hosszú távú monitorozás segítségével nagy mennyiségű informatív adathoz juthatunk. Ezt a feladatot sok esetben koordinátorok segítségével, akár önkéntesek is végezhetik. Egy komplex kutatáshoz viszonyítva gyorsan juthatunk nagy mennyiségű adathoz. Azonban az így nyert adatok feldolgozása, értelmezése, a gyakorlati természetvédelmi kezelés nyelvére történő lefordítása elengedhetetlen kritérium a hasznosulásuk érdekében. Sajnálatos módon hazánkban a megfelelően kezelt, jól használható, kutatók számára hozzáférhető adatbázisok száma nagyon kevés. Jelentős hiányosságok mutatkoznak a kommunikáció és információ áramlás terén is. A kutatások eredményeinek

ismertetése mind a szakmai közönség irányába, mind a döntéshozók felé alacsony szintű. A széles társadalmi rétegek számára hozzáférhető és érthető nyelvezetű, olvasmányos irodalom rendkívül hiányos. A tudományos ismeretterjesztés pedig a tudatformálás fontos eszköze. A széles körű társadalmi támogatottság elnyerésében szerepe vitathatatlan. Az állami természetvédelmi apparátusnak a lehetséges összes fórumon (internet, kiadványok, média, stb.) tájékoztatnia kellene az embereket a természet-, környezetvédelem fontosságáról, illetve az ezzel foglalkozó intézmények valós jelentőségéről. Különböző elméletek, megközelítések alapján érthetővé tenni, hogy miért fontos a fajokat, életközösségeket megőrizni. Például az egyik értelmezés alapján a természetvédelem az élővilág egészének érdekein keresztül védi az ember, mint az élővilág szerves, leválaszthatatlan részének érdekeit. Meg kell említenünk, hogy sok esetben sajnos maga a fejlődés is a veszélyezteti a természeti értékeket még a védett területeken is, például útépítések, források turisztikai célú kiépítése. Összefoglalva a legfontosabb befolyásoló tényezők és indikátorok, amelyek legnagyobb súllyal kell, hogy megjelenjenek a kezelések hatékonyságának értékelésében, a Leverington et al. (2008) által kidolgozott szempontrendszerben: I. Támogató környezet: 1. A politikai vagy civil környezettől kapott támogatás vagy korlátozás Hazánkban a természetvédelem társadalmi támogatottsága nem jelentős, a társadalom nagy része a természetvédelem intézkedéseit gazdasági korlátozásként fogja fel. A politikai akarat sincs meg a természetvédelem érdekeinek érvényesítésére a gazdasági szempontokkal szemben, ez a szakpolitikák szintjén és a szakpolitikák alkalmazása során is megjelenik. 2. A legfontosabb kényszerítő tényezők, amelyek a politikai vagy civil környezettől érkeznek A legfontosabb tényezők a társadalmi ellenállás és a gazdasági lobby érdekérvényesítése, mindkettő jelentős. II. Jogi helyzet/ földtulajdoni viszonyok 1. Birtokviszonyok A természetvédelem jelenlegi birtokviszonyai nagyban befolyásolják a kezelések hatékonyságát, a védett területek esetében az állami tulajdonban és a nemzeti parkok saját vagyonkezelésében lévő területeken a leghatékonyabb a kezelés. 2. A védett területekre vonatkozó és más kapcsolódó jogszabályok A kezelési tervek végrehajtására szolgáló szabályozás kevéssé alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, merev, végrehajtása nehézkes. III. A védett terület létrehozása 1. A tervezés menete A védett területek tervezése kizárólag természettudományos szempontok alapján történik, a helyi érintettek kizárásával, amely szintén hatással lehet a kezelés sikerére. A másik fontos probléma, hogy nem áll elegendő információ a tervezéshez rendelkezésre, nem történnek

IV. Kezelési terv A kezelési tervek készítése kizárólag természettudományos szempontok alapján történik, a helyi érintettek kizárásával, amely szintén hatással lehet a kezelés sikerére. V. Személyi feltételek Nem áll rendelkezésre elegendő, jól képzett természetvédelmi szakértő. VI. Finanszírozás 1. Jelenlegi finanszírozás A jelenlegi finanszírozás elégtelen, a finanszírozás csak a minimális humánerőforrás segítségével végzett alaptevékenységek, feladatok ellátására elegendő. Az elővizsgálatok, utómonitorozás, kutatások, a kommunikáció, az érintettekkel való kapcsolattartásra, a megfelelő képzettségű és létszámú stáb fenntartására és továbbképzésére nincsenek források. 2. A finanszírozás megbízhatósága, fenntarthatósága A finanszírozási struktúra megbízhatatlan és nem fenntartható. A nemzeti parkok mindössze költségvetésük 50 %-át kapják központi költségvetési forrásból, a további 50 %-ot maguk teremtik elő. Ez jelentős bizonytalansági tényezőt jelent a finanszírozottságukban. Emellett a költségvetésből kapott források megbízhatatlansága is jelentős. VII. Infrastruktúra, felszerelés Sokszor az alapvető feladatok ellátását akadályozza a megfelelő felszerelés hiánya, pl.: kevés gépkocsi áll a természetvédelmi őrök rendelkezésére és gyakran az üzemanyag is korlátozottan áll rendelkezésre. VIII. Releváns és elérhető információ a kezelésekhez Az elővizsgálatok és releváns kutatások hiánya, valamint a különböző adatbázisok korlátozott elérhetősége miatt gyakran nem áll rendelkezésre elegendő információ a kezelések készítésekor. A releváns kutatások hiánya a természetvédelem és konzervációbiológia közötti együttműködés elégtelen voltának is köszönhető. IX. Kormányzás és kapacitás (beleértve a pénzügyi folyamatokat) 1. A kormányzás és irányítás hatékonysága A kormányzásra és irányításra jellemző a nemzeti szint és a regionális irányítás közötti és a különböző természeti erőforrások kezelésében szerepet játszó horizontális szervekkel való (erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, mezőgazdaság) kapcsolat hiánya. A nemzeti szinten működő Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nagyfokú autonómiát biztosít a nemzeti parkok számára, úgy hogy ennek a financiális és humán erőforrás feltételei nincsenek meg.

2. Kormányzás jellege Az igazgatási struktúrára a government típusú kormányzás, a top-down jellegű, a formális intézmények és hatóságok dominanciáját jelentő felépítés jellemző. 3. Az adminisztráció hatékonysága beleértve a pénzügyi hatékonyságot 4. A kezelések hatékonyságának értékelése A kezelések hatékonyságának mérése nem jellemző. X. Humánerőforrás 1.A személyzet képzési lehetőségei A finanszírozási problémák miatt nem megoldott a személyzet továbbképzése. 2. A személyzet képzettsége, kapacitása A személyzet létszáma nem megfelelő és kevés a jól képzett természetvédelmi szakember. 3. A humánerősforrás politika és kezelés A humánerőforrás politika a természetvédelemben jártas szakemberek helyett a tudományos háttérrel és doktori címmel rendelkező munkatársak alkalmazását kapacitálja. XI. Hatósági munka 1.Hatósági eszközök megfelelése A hatósági feladatok nagy részét a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek látják el, míg a szabálysértési hatósági feladatok ellátása a Nemzeti Park Igazgatóságok feladata maradt. A felügyelőségek emberi erőforrás, terepi ismeretek és megfelelő információjának hiánya miatt az Igazgatóságok azonban sokszor részt vesznek véleményezőként a hatósági ügyekben. A hatósági határozatok végrehajtásának ellenőrzése is gyakran a nemzeti parkokra, ezen belül is a Természetvédelmi Őrszolgálatra marad, sok esetben anélkül, hogy ismernék a határozat pontos tartalmát. Ez külön terhet ró a Nemzeti Park Igazgatóságokra, anélkül hogy a finanszírozás kérdései tisztázva lennének. Mindezen túl a hagyományos hatósági eszközök hatékonysága önmagában is megkérdőjelezhető. XII. Helyi közösségek 1. Közösségek és érintettek bevonása A közösségek és érintettek bevonása nem jellemző. 2. Kommunikációs program Nincsenek kommunikációs programok. 3. Hatékony program a közösség bevonására, helyi előnyök felhasználására Nincsenek meg az intézményesített keretek a helyi közösségek bevonására, a helyi előnyök használatára. XIII. Természeti értékek és veszélyek monitorozása és kutatása A finanszírozási problémák miatt kis mértékben tud megvalósulni.

XV. Állapotfelmérés (minden érték) 1. A megnevezett értékek megőrzése- trend A financiális problémák miatt a rendszeres az utómonitorozás nem megoldott. 2. A megnevezett értékek megőrzése- állapot A financiális problémák miatt a rendszeres a monitorozás nem megoldott. Magyarország annak ellenére, hogy viszonylag kis ország, szerepe az európai természetvédelemben jelentős. Hazánk ugyanis biogeográfiai helyzeténél fogva kiemelkedő értékekkel bír, amit az Európai Unió is elismert azzal, hogy a kontinenst lefedő tíz régió közül az egyik, a legkisebb, a Pannon régió zömében országunk területén helyezkedik el. Nagyon fontos volna komolyan venni Magyarországon a biológiai sokféleség megőrzését, mely egyedi, és jelenleg még kiemelkedően gazdag (Báldi et al., 2006). Ehhez fontos tehát képet kapnunk arról, hogy a biodiverzitás megőrzéséért tett erőfeszítések mennyire működnek sikeresen ebben a komplex gazdasági-társadalmi rendszerben, hogy tudjuk milyen változtatásokat kell eszközölnünk, a természetvédelmi igazgatás működésének, a kezelések hatékonyságának javítására.

Irodalomjegyzék Báldi, A., Batáry, P., Erdős, S., Sárospataki, M. (2006): A biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei az agrár-környezetvédelemben. Magyar Tudomány, Budapest. 2006/6: 670. Batáry, P., Báldi, A. Erdős, S., Kisbenedek, T., Orci, K.M., Orosz, A., Podlussány, A., Rédei, D., Rédei, T., Rozner, I., Sárospataki, M., Szél, G. & Szűts, T. (2007): Tájszerkezet és legeltetés hatása alföldi gyepek biológiai sokféleségére. A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 341-348. Exner, T. & Jávor, B (2003): Erdőfigyelő jelentés 2003.A védett területek kezeléséről a WWF Magyarország felmérésének tükrében. WWF-füzetek 21. Budapest. Kenderes, K., Tímár, G., Ódor, P., Bartha, D., Standovár, T., Bodonczi, L., Bölöni, J., Szmorad, F., Aszalós, R. (2007): A természetvédelem hatása középhegységi erdeinkre. Természetvédelmi Közlemények 13: 69-80. Kleijn, D., Sutherland, W., J. (2003): How Effective Are European Agri-environment Schemes in Conserving and Promoting Biodiversity? Journal of Applied Ecology. 40, 947-969. Leverington, F., Hockings, M., Costa, K. L (2008): Management effectiveness evaluation in protected areas- a Global Study. The University of Queensland, Gatton, IUCN WCPA, TNC, WWF, Australia. Leverington, F., Hockings, M., Pavese, H., Costa, K. L. and Courrau, J. (2008): Management effectiveness evaluation in protected areas - a Global Study. Supplementary report No.1: Overview of approaches and methodologies. University of Queensland, TNC, WWF, IUCN- WCPA, Gatton, Australia. Mihók, B. & Standovár, T. (2001): Együttműködés a természetvédelemben-egy országos felmérés eredményei. - Természetvédelmi Közlemények 9:15-30. Standovár, T. (2001): A természetvédelmi biológia helyzete Magyarországon egy országos felmérés alapján. Természetvédelmi Közlemények 9: 1-14. Török, K. (2008): Biodiverzitással összefüggő kutatási eredmények kommunikációjáról és annak módszereiről. Természetvédelmi Közlemények 14: 135-153.