Az EACH Charta összevetése a magyar jogrenddel Összeállította: dr. Scheiber Dóra A magyar Egészségügyi Törvénykönyvben nem szerepelnek a gyermekek és a serdülők kórházi ellátására vonatkozó jogai az EACH Charta-ban feltüntetett részletességgel. Az EACH ajánlásait csak részben érintik érvényes törvényeink. Így az Egészségügyi Törvény (Etv), az 1991-ben elfogadott LXIV. Törvény, mely Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény elfogadását szavatolja, valamint a Gyermekvédelmi törvény. A Gyermekjogi Egyezmény I. rész 1. cikk vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. Korlátozottan cselekvőképes beteg az Etv. fogalom meghatározása szerint az, akit a bíróság a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően általános jelleggel vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett, valamint az a kiskorú személy, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Az ilyen személy egészségügyi ellátással kapcsolatos jognyilatkozataira - ha törvény kivételt nem tesz - a Ptk.-ban foglalt szabályok irányadóak. A Gyermekjogi Egyezmény a 24. cikkében foglaltak alapján a részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint azt, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától.
Az EACH egyes célkitűzéseinek összevetése a hazai jogi gyakorlattal 1.cikk: Gyermek csak akkor kerüljön kórházba, ha olyan ellátásra van szüksége, amely otthon vagy nappali kórház keretein belül nem biztosítható. A fekvőbeteg ellátásba történő utalás szükségességének feltételeire az Etv. ilyen formán nem tér ki. Csupán magát a fekvőbeteg-szakellátást magát definiálja, valamint szabályozza, hogy kik jogosultak beutalásra, viszont külön törvényi szinten nem tér ki a beteg, különösképp pedig gyermek-, vagy serdülőbeteg speciális érdekeinek, valamint a szakmai ellátás szempontjainak figyelembe vételére. Az Etv 91. (1) szerint az általános fekvőbeteg-szakellátás a betegnek a lakóhelye közelében, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátása. Ennek igénybevétele a külön jogszabályba foglaltak szerint a beteg folyamatos ellátását végző orvos, a kezelőorvos vagy az arra feljogosított más személy beutalása, valamint a beteg jelentkezése alapján történik. (2) Az (1) bekezdés szerinti ellátás lehet a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett diagnosztikai, gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási idejű ellátásokat is, b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott napszakokban történő ellátás, c) olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozás, amelyet követően meghatározott idejű megfigyelés szükséges, illetve a megfigyelési idő alatt - szükség esetén - a további azonnali egészségügyi ellátás biztosított. 92. (1) a 91. szerinti ellátás mellett az egyes speciális diagnosztikai és terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett feladatok megoldását igénylő betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban foglaltak szerint - speciális fekvőbeteg-szakellátást kell működtetni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott speciális fekvőbeteg-szakellátás a) a járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között nyújtott szakellátást végző orvos, b) sürgős szükség fennállása esetén, illetőleg a területi ellátási kötelezettséggel összefüggésben a beteg ellátását végző orvos, illetve mentőorvos vagy mentőtiszt, c) a speciális ellátásra indokul szolgáló szakmai feltételek esetén a háziorvos beutalása alapján vehető igénybe. 2.cikk A gyermek joga, hogy szülei vagy a szüleit helyettesítő személyek vele lehessenek a kórházi tartózkodás egész ideje alatt. 3.cikk (1) Elhelyezést kell felajánlani minden szülőnek és ösztönözni kell ennek igénybevételét.
(2) Nem lehet a szülőket további kiadásokkal vagy a bevételeik csökkentésével terhelni. (3) A szülőket tájékoztatni kell az osztály napirendjéről, és biztatni kell őket az aktív részvételre. Az EACH Charta 2. és 3. pontjára az Etv. 11. a kapcsolattartás joga címszó alatt a (4) bekezdésben a következőképp tér ki: (4) A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon. A Gyermekjogi Egyezmény erre vonatkozó része a 9. cikk 1. pontjában szerepel: Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges 4.cikk (1) A gyermekeknek és szüleiknek egyaránt joguk van a koruknak és értelmüknek megfelelő tájékoztatáshoz. (2) A testi és lelki terhek csökkentése érdekében szükséges lépéseket tenni. A Etv. külön jogszabályban külön nem tér ki a bánásmód kor és értelem szintű lebontására, hanem azt általánosságban tárgyalja. 6. Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. 7. (1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. A betegjogi képviselő működésével kapcsolatban az Etv. 30. (5) bekezdésben viszont a kor és értelem szerinti differenciált bánásmód megfogalmazásra kerül: (5) A betegjogi képviselő különös figyelmet fordít az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévők betegjogi védelmére, valamint az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos panaszokra, meghatalmazás alapján
képviseli a beteget a követelmény megsértésének megállapítására irányuló hatósági eljárás során. 5.cikk (1) A gyermekek és szüleik joga, hogy kellő információ birtokában részt vehessenek minden, egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos döntésben. (2) Minden gyermeket óvni kell a felesleges vizsgálatoktól és kezelésektől. Az Etv. 3. (3) bekezdése az Egyén szerepe címszó alatt szabályozza a betegek tájékoztatását, mégpedig (3) Mindenkinek a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségei megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben, b) joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátások jellemzőiről, azok elérhetőségéről és az igénybevétel rendjéről, továbbá a betegeket megillető jogokról és azok érvényesíthetőségéről, A tájékoztatáshoz való jogra az ETV.13. paragrafusa a gyermekek esetében a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes betegek jogain belül nyilatkozik mégpedig a következőképpen: (5) A cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz. (8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak. 14. (1) A cselekvőképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes. (2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell. (3) A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének. A felesleges vizsgálatok és beavatkozások elkerülése szorosan kapcsolódik a Betegek önrendelkezési jogához, melyet az Etv. 15. tárgyal, valamint az Ellátás visszautasításának jogához, melyet pedig az Etv. 20. -a részletez: 15. (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. -ban előírt korlátozásokat. (3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja. (6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A gyermekekre vonatkozólag, az Etv. 15. cselekvőképtelen ill. korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó rendelkezések irányadóak: (5) Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekben a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteg véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni abban az esetben is, ha a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát a (2) bekezdés szerinti személy gyakorolja. (6) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött kiskorú személy esetén is alkalmazni kell. (7) A (4) bekezdés rendelkezéseit a korlátozottan cselekvőképes beteg törvényes képviselője, illetve a korlátozottan cselekvőképes beteg által a 16. (1) bekezdés a) pontja alapján megnevezett személy nyilatkozatára is alkalmazni kell. Az ellátás visszautasításának joga: 20. (1) A cselekvőképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. (2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. (3) A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki előírások betartásával történhet. Az ellátás visszautasításának kérdését a gyermekek, vagyis a cselekvőképtelen, ill. korlátozottan cselekvőképes betegek esetében a 21. tárgyalja, de csak meglehetősen leszűkített jogállás esetén, mikor az ellátás elmaradása az egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodással járna. 21. (1) Cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható vissza. (2) Amennyiben cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős
határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs szükség. 6.cikk (1) Gyermeket azonos szükségletekkel rendelkező gyermekekkel kell együtt ápolni és nem szabad őket felnőtt kórteremben elhelyezni. (2) Ne legyen a látogatók életkorára vonatkozó korlátozás. Az Etv. erre vonatkozó jogszabályokkal nem rendelkezik. 7.cikk A gyermeknek lehetőséget kell biztosítani az életkoruknak és állapotuknak megfelelő játékhoz, kikapcsolódáshoz és tanuláshoz, ehhez megfelelően tervezett, berendezett és felszerelt környezetre, és hozzáértő személyzetre van szükség. A Gyermekjogi Egyezmény 31. cikk általánosságban tárgyalja a gyermekek pihenésre való jogát, mégpedig úgy, hogy 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben. 2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és elősegítik a gyermek teljes mértékű részvételi jogát a kulturális és művészeti életben, és előmozdítják, az egyenlőség feltételeinek biztosítása mellett, a gyermek számára alkalmas szabadidőintézmények, szórakoztató, művészeti és kulturális tevékenységek megszervezését. 8.cikk Olyan speciálisan képzett személyzet foglalkozzon a gyermekekkel, akik tisztában vannak fizikai, érzelmi és fejlődési szükségleteikkel, és tudják hogyan viszonyuljanak hozzájuk és családjaikhoz. A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkében foglaltak szerint: Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban.
9.cikk A kezelés során biztosítani kell az állandóságot. Ezen körülményekre az Etv. nem tér ki. 10.cikk A gyermekeket tapintattal és megértéssel kell kezelni és a magánéletüket tiszteletben kell tartani. Az Etv. 10. szerint (1) tárgyalja az emberi méltósághoz való jogot, mely Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. Összefoglalás Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyermekek és a serdülők kórházi ellátását tekintve az EACH Charta célkitűzéseinek elfogadása a jelenlegi magyarországi gyakorlatban hézagpótló szerepet töltene be, mégpedig a meglévő jogszabályok kiterjesztése, illetve pontosabban körülírt formáján keresztül.