Iratok Jászi Oszkár 1915 16. évi szlovák, szerb és román kapcsolatairól 1. 1915 jan. 21

40 Iratok Jászi Oszkár 1915 16. évi szlovák, szerb és román kapcsolatairól 1 A 1915 jan. 21 Jakšić Zsarko nagykikindai szerb radikális politikus levele Jászi Oszkárhoz pápai internálásából a torontáli és bácskai szerb vezetők internálásáról OSZK Kézirattár, Jászi-fond 114/24 (Kézírásos eredeti irat) Nagyságos Jászi Oszkár Dr. úrnak, egyet. tanár. Igen tisztelt Szerkesztő Úr, felteszem, hogy érdekelni fogják az itt elmondandók. A mozgósítás első napján, múlt évi július 26-án ezerszámra történtek letartóztatások Torontálban és Bácskában. A nagykikindai proskribáltak száma eredetileg meghaladta a nyolcvanat. Ezek közül sokaknak sikerült jó közigazgatási protektorok segítségével kibújni, circa 30 embert azonban elfogtak. A letartóztatást foganatosító csendőrhadnagy kijelentette, hogy a letartóztatás a temesvári VII. hadtestparancsnokság parancsára történik és hogy az őrizet csak pár napig tart. A letartóztatottak közül másnap a katonakötelesek szabadonbocsájtva bevonultak. Nagybecskereken, megyénk székhelyén, a Kormánybiztos úr plakátok útján tétette közzé, hogy a VII. hadtestparancsnokság közbenjárása folytán letartóztatott megbízhatatlan egyének kezesekül (túszokul) fognak szolgálni e parancsnokságnak saját nemzetiségbelieikkel szemben. Úgy látszik, hogy pár napra rá meggondolták a dolgot: a huszárlaktanyából, ahol addig tartottak, néhány nap múlva a kir. törvényszék fogházába vittek és az eredetileg kezesekből egyszerre büntetettek lettünk. Az ügyészségek felségsértés, hűtlenség, izgatás stb. bűntettével meggyanúsítottak. Vádoltak, hogy a Narodna Odbrana tagjai vagyunk (ugyanannyi alappal azzal is meggyanúsíthattak volna, hogy apagyilkosságot követtünk el), egyeseknek közülünk bűnül tudták be azt, hogy a közismert máramarosszigeti per 1 védőügyvédi költségekre annak idején 5 5 K[t] adtunk. Igaz, hogy élő rutént életünkben nem láttunk, de az teljesen mindegy volt. Ezen első és egyszersmind utolsó kihallgatás, a szó szoros értelmezése szerint, 3 4 percig tartott. Abbeli törvényen alapuló kérelmünkre, hogy a vád jelöltessék meg közelebbről, azt a választ kaptuk, hogy egyelőre nincs kérdezni való. Ez az egyelőre a mai napig tart. Többrendbeli írásbeli kérvényünk elintézetlenül maradt. Az iratokba való betekintés jogát úgy tőlünk, mind védőinktől állandóan megtagadták, a főtárgyalás kitűzését célzó sürgetéseink sikertelenek maradtak. Az ügyész közben ismételten kijelentette, hogy letartóztatásunk a VII. hadtestparancsnokság kívánságára történt. Ennek dacára a polgári fogházban tartottak. A törvényszéki fogházban részben egyes cellákba, részben rablógyilkosokkal együtt elzártak, a fogházig és onnan az ügyészséghez feltűzött szuronyú csendőrök és börtönőrökkel kísértettek, stb. Ennek a sorsnak részesei voltak kívülem még két testvérem: 1 Az OSZK Kézirattárában található Jászi-gyűjtemény levelezésanyaga jórészt az első világháború éveire vonatkozik. Az itt közölt négy levél mellett Ján Mudroň, J. Perić, V. Jakšić, M. Milutinović levelei olvashatók. A Matica srpska újvidéki kézirattárában található két Jászi-levél tanúsága szerint Jászi kapcsolatban állt T. Ostojić-csal, a Matica srpska elnökével is. Az ugyancsak az OSZK őrizetében levő háborús Jászi-naplók és egyéb feljegyzések szerint Jászi többször találkozott S. Radić vezető horvát politikussal is, de kapcsolatuk csak a háború utolsó két évében vált politikai szempontból is jelentőssé. Jászi Oszkár nemzetiségi levelezéséből bőséges válogatást nyújt Litván György Szarka László: Duna-táji barátságok és viták. Jászi Oszkár közép-európai dossziéja. Bp. 1991, Gondolat. 1 Az 1914. évi rutén skizmapör, l. Iratok VI. köt. 11. sz. 295

Jaksits Milutin esperes-tanár, Jaksits Sztojan diaconus, néhány lateiner (ügyvéd, tanító, mérnök, pap), azután kereskedő, korcsmáros, földbirtokos. Összesen 23-an. Hét hetet töltöttünk a nagykikindai fogházban. Ekkor egyszerre és anélkül, hogy most is tudnók, miért, zsandárokkal a szegedi Csillag-börtönbe vittek minket. Három teljes hónapig ott tartottak. A vádhatóság sem senki más ezen egész idő alatt soha senkit ki nem kérdezett. Biztatást ellenben bőven kaptunk és mindig: hogy ügyünk pár nap alatt el fog dőlni. Közben híresztelték, hogy vádirat és főtárgyalás nem is lesz soha, de nekünk mégis fogva kell maradnunk. Egyszer előkelő helyről azt az üzenetet kaptuk: vajon nem gondolunk-e arra, hogy mindez, ami vélünk történik, magasabb állam raison -ból történik. November elején igen terjedelmes sürgönnyel fordultunk a miniszterelnök úrhoz. Választ nem kaptunk, sorsunk a régi maradt. Az ügyészség közben letartóztatásunk idejét ismételten meghosszabbította. Ez ellen a bíróságoknál kerestünk oltalmat, természetesen sikertelenül: úgy a törvényszék mint az ítélőtábla felfolyamodásunkat ismételten elutasították, holott speciálisan a háború idejére elkészített, 1914. július 27-ikén közzétett és életbeléptetett gyorsított bűnvádi eljárási szabályok betűje és szelleme szerint az ilyen eljárás teljesen lehetetlen és kizárt volna. Mindez magyar állampolgárokkal, Magyarországon történt. Állítólag magasabb államérdekből. De a dolognak itt még nincs vége. Ami tovább történt, arra nem mondották nekünk, hogy miért történik, lehet tehát, hogy az is magasabb államérdek címén ment. Megindult az existenciák anyagi tönkretétele. Az ügyvédeket közülünk az ügyészség 2 gyakorlatától felfüggesztették, az irodánkat gondnoki kezelés alá vették, irodáinkba gondnokokat ültettek, és a bíróságok ennek folyományaképp minden egyes perünkben végzéssel hívták fel a feleket, hogy most más ügyvédet kell vallaniok. A hivatalnokokat felfüggesztették és fizetésük egyharmadára szorították. A korcsmárosoktól megvonták az italmérési engedélyeket és korcsmáikat bezárták. Egyik társunk feleségétől vonták meg az italmérési engedélyt azzal az indokkal, hogy mert a férj bűntett gyanúja alatt áll, az asszony nem megbízható. November utolsó napján végre három nagykikindai magyar ügyvéd, Nagykikinda kormánypárti képviselőjének vezetésével kihallgatáson jelentek meg a miniszterelnök és az igazságügyminiszter előtt ez ügyben, sürgetve az elintézését. A miniszterelnök úr állítólag röviden azt válaszolta, hogy sajnálja az ártatlanok szenvedését és mindent meg fog tenni, azonban a hadsereg most oly áldozatokat hoz, hogy kívánságait respectálni kellett. Az igazságügyminiszter viszont azt mondotta volna, hogy ismeri az ügyet és pár napon belül intézkedni fog. Két hétig ezután nem történt semmi. December 12. napján a börtönből a szegedi rendőrkapitányságra vittek. Ott közölték velünk azt, hogy a miniszter rendeletéből internálva leszünk a Dunántúlra, három csoportba osztottak, az egyiket Balatonalmádira, a másikat Veszprémbe, a harmadikat Pápára vitték. Engem ez utóbbiba tettek. Azóta itt vagyok. Kávéházi kaszírnő módjára rendőri felügyelet alatt: a várost elhagyni nem szabad, naponkint a rendőrségen személyesen kell jelentkezni. A büntető eljárást azonban még most sem szüntették be ellenünk. Az tovább folyik. No igen: a politikai viszonyok alakulása szerint lehet talán még szükség reá. Hogy meddig fog ez még tartani nem tudjuk. Hogy miből éltek családjaink eddig, miből élünk jelenleg és miből fogunk még élni nem kérdezi senki. Előadtam röviden a való tényállást. Kommentárt nem fűzök hozzá. Az igazságnak és az Ön iránti bizalmamnak azonban tartozom annak a kijelentésével, hogy bár lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy a magyar nép ezen kínzásunktól távol áll, mégis amikor mindez a magyarság nevében történik, a kissé keserű érzéstől nem tudok szabadulni. Ön évek óta ismeri érzelmeinket, elveinket és tudja, hogy éppen mi demokraták voltunk azok, kik erős támadásokkal szembeszállva szakítottunk a kizárólagos nemzetiségi politikai szervezkedéssel és a magyar radikálisokkal igyekezvén kooperálni a közszabadságok kivívásában őszintén akartunk együttmunkálni a magyar néppel. A néppel, igen. De nem a különféle klikkekkel és talán ez volt a bűnünk. Egy társamnak mind a 2 É. az ügyvédség. 296

négy fia a harctéren küzd. A legfiatalabb mint tartalékos hadnagy a déli harctéren súlyos sebet kapott és amikor hazajött, megtudta, hogy apját azalatt bebörtönözték. Négy fiú a harctéren küzd, és apjuk hazaáruló! Ez nem egyedülálló eset. Testvéreink és fiaink a harcmezőkön véreznek, mi azalatt a börtönben és számkivetésben ülünk. Ahhoz, hogy valaki ma nálunk hónapokon keresztül üldöztethető legyen, teljesen elegendő, hogy ellenzéki érzelmű volt és szerbajkú. Más bűne nem kell hogy legyen. És nincs valamirevaló magyar ember, ki szavát hallatná ez ügyben. 3 Végzem soraimat bár még sokat beszélhetnék arról, hogy hogyan és miért történt mindez, milyen lelki tortúrákon kellett nekünk és családjainknak végigesnünk, hogy mi történt pld. a nagybecskerekiekkel, a pancsovavidékbeliekkel (Pop Csicsó képviselő úr levele szerint ez utóbbiak közül annak idején circa 170 lett az aradi várba szállítva és az ő közbenjárása folytán szabadonbocsájtva, itt jegyzem meg, hogy Dragicsevics dr. pancsovai orvos, a magyar radikális párt igazgatósági tagja, amikor augusztus első napjaiban katonai szolgálatra jelentkezett Nagykikindán, ott letartóztatták, velünk együtt pár napig a törvényszéki fogházban tartották és ezután valahova elszállították.) stb. De levelem úgyis túl hosszú és lehet, hogy máris sokat mondtam. Haboztam, vajon megírjam-e egyáltalán ezen levelemet, avagy nem. De ha már megírtam, súlyt helyezek arra, hogy kezébe kerüljön: elküldöm egy ismerősömnek, ki jelenleg mint tart. hadnagy ideiglenesen Budapesten tartózkodik azzal, hogy vagy adja át személyesen vagy küldje el postán ajánlottan. Fogadja kérem nagyrabecsülésem kifejezését. Kitűnő tisztelettel igaz híve Dr. Jaksits Zsarko Pápa, 1915. jan. 21. B 1915 márc. 23 ápr. 30 Dula Máténak, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének két magánlevele Jászi Oszkárhoz OSZK Kézirattár, Jászi-fond 114/19 (Kézírásos eredeti iratok) 1 Mélyen Tisztelt Uram! Tegnapi bölcs cikke 1 folytán legyen szabad tisztelettel tudatnom, hogy vidékünkön a soviniszta áramlat széleskörű, eddig nem tapasztalt méreteket ölt s az adminisztráció hallgató hozzájárulásával mind sűrűbben és sűrűbben veti mérges hullámait. Ami eddig soha meg nem történt, lejátszódott e hó 7.én Turócszentmártonban az akkor megtartott népfelkelők szemléjén. Az alkalmasak megesketése előtt Bauer, közös főhadnagy, felhívta 3 Egyedül a Népszava és a Világ (többek között maga Jászi Oszkár) közölt kritikus hangvételű írásokat a háború első hónapjaiban a dél-magyarországi szerbekkel szemben foganatosított hatósági intézkedésekről (vö. Iratok VI. köt. 27. I. sz.; Jászinak a világháború alatti publicisztikájából bő válogatást nyújt: Múlt és jövő határán. Bp. 1918). Mint azt a kötetünkben 9. és 10. sz. alatt közölt iratok is jelzik, am. kir. kormány igyekezett fellépni a katonai hatóságok túlkapásai ellen, bár tény, hogy maga Tisza is a kemény fellépés híve volt a szerb politikusok vonatkozásában. 1 Az említett cikk címe és lelőhelye: Vétkes hallgatás. Világ 1915. márc. 21; 80. sz. 1 3. l. Jászi Oszkár ebben a vezércikkében minden korábbi megnyilatkozásánál határozottabban foglal állást amellett, hogy a magyarországi poli- 297

* [Erdélyi Magyar Adatbank] azokat, akik magyarul akarnak esküdni, hogy menjenek a szomszédos szobába, a többiek pedig maradjanak helyükön. Az eskü letétel után a nevezett főhadnagy kiosztotta az ú.n. népfelkelési igazolványi lapokat s midőn Várnai István, Čajda Miklós s majd Paulinyi-Tóth Illés önkéntesekre került a sor, akik az esküt tót anyanyelvükön tették le, a főhadnagy hevesen kifakadt: Hát hogy esküdhetett tótul!? S midőn az önkéntes tiszta lelkiismerettel védekezett, hogy: talán mindegy az, vajon ugyanazt az esküt magyarul, vagy anyanyelvén teszi le, a főhadnagy fenyegető megjegyzésével: No, nálunk az nem mindegy, különösen az önkénteseknél azt nagyon szigorúan vesszük őt feljegyeztetni rendelte. A másik önkéntestől megkérdezte, vajon tiszti vizsgát is akar-e letenni s igenlő válaszára a főhadnagy megjegyezte: Majd gondom lesz rá! Másnap mind a három önkéntes Kőszeghy őrnagy által a sorozóbizottság elé lett hivatva s ott az esküt másodszor s most magyar nyelven kellett letenniök, mert a nevezett őrnagy állítása szerint annak, aki magyarul tud, a törvény értelmében az esküt magyar nyelven muszáj letennie. Szomorúbb eset történt meg Liptószentmiklóson. Ott a sorozó tiszt azzal a felszólítással fordult az alkalmasokhoz, hogy akik magyarok, azok lépjenek előre. Miután a besorozottak között magyar nemzetiségű nem volt, nem lépett előre senki. Emiatt a tót anyanyelvű önkéntesek számba öten 1 5 napra lecsukattak. Van közöttük olyan, aki arra hivatkozott, hogy magyarul nem ért s ezért magyarul nem esküdhetik. Talán ezt enyhítő körülménynek minősítették, mert őt csak egy napra zárták be. Ily körülmények között teljesen osztom és velem együtt valamennyi tót nemzetiségű elvtársam abbeli aggodalmait, hogy a felzavart nemzetiségi békés együttélés lehetővé tételére, háborúnk lefolyása semmi befolyással nem lesz. A sovén áramlat nőtten nő, a nemzetiségi szájkosár és üldözések hatása máris észlelhető az összes nemzetiségi perifériákon és mi lesz, ha testvéreink visszatérnek a lövészárokból és tudomást szereznek a keserű meghurcoltatásokról? Elvitézlünk, mert sem a magunk, sem a mások baján okulni nem tudunk. Fogadja mélyen tisztelt Uram nagyrabecsülésem nyilvánítását, mellyel maradtam Turócszentmártonban, 1915. március hó 23-án, kiváló tisztelettel: Dula Máté tikai demokrácia megteremtése és a nemzetiségi kérdés rendezése kölcsönösen feltételezi egymást. Hiába ígér Tisza István miniszterelnök engedményeket a hazafias nemzetiségeknek, különösen a románságnak, s hiába követel Károlyi Mihály politikai jogokat a rettenetes áldozatokat hozó magyar nép számára, a két egyaránt jogos törekvés ily módon: egymástól elkülönülve, sőt egymással szembeállítva nem valósítható meg. A miniszterelnök üzenete ugyan képes a nemzetiségi tábor egy részét hevíteni állapítja meg közel fél évvel a magyar román paktumtapogatózások kezdete után Jászi, de nemcsak a magyarság, hanem maguknak a nemzetiségeknek is fejlettebb csapata a szíve mélyéig bizalmatlan olyan nemzetiségi koncessziókkal szemben, melyeket nem kísér a politikai demokrácia, a népparlament levegője, sőt amely olykor kifejezetten a magyar népszabadság törekvései ellen játssza ki azokat. Másrészről viszont mindaddig, míg a nemzetiségi elnyomás bacilusait a magyar társadalom ki nem küszöböli, a politikai demokrácia is csak tökéletlen lehet, mert a nemzetiségi szájkosár és börtön bármikor az elégedetlen magyarság ellen is átfordítható. Ezt a dilemmát az immár nyolc hónapja folyó háború még jobban kiélezi: Nemzetiségi egyenjogúsítás politikai demokrácia nélkül, vagy politikai demokrácia nemzetiségi egyenjogúsítás nélkül a háború után még képtelenebb, még gyűlöletesebb félrendszabály lesz, mint ma, valami torz orvosszer, mely a szervezet egyik részét meggyógyítja, de úgy, hogy a másikat még jobban megmérgezi. Jászi Oszkárnak tehát ekkor az volt a meggyőződése, hogy szintézist kell kialakítani a Tisza-féle nemzetiségi és a Károlyi Mihály-féle választójogi program között, mivel a jogi demokrácia nyelvi és gazdasági demokrácia nélkül, a nyelvi és gazdasági pedig jogi nélkül üres formula, értéktelen papirosalkotmány (i. h. 2. l.). 298

2 Mélyen tisztelt Uram! Őszinte köszönetemmel vettem minapi levelemre adott válaszát. 2 Arról én is meg vagyok győződve, hogy a mindkettőnk által már most előrelátott csúnya sovén nacionalista reakció nem fog örökké tartani, s hogy az előbb-utóbb újult erővel előtérbe nyomulandó, demokratikus eszmék a magyarság és a nemzetiségek progresszív elemeit bensőbb viszonyba fogják összehozni. Reám és elvtársaimra csak az leverő, fájdalmas hatással van, hogy a nemzetiségek és a magyarság fiai által egyenlő lelkesedéssel és vitézséggel hazánk megvédése érdekében vívott véres harc eredményéhez szövött reményeinkben csalódtunk. Mi szentül hittük, hogy a gőgös lenézésnek, nemzetiségi üldözéseknek végére járunk a tömérdek áldozatokat megkívánt háborúval, s íme annak az ellenkezőjét tapasztaljuk. A tömlöceik tömve vannak tót emberekkel, minden tót érzelmű ember rendőri felügyelet alatt, félévi elzárással büntettetik, aki eldanolni merészelte a múlt század 30-as éveiben költött tót dalt Hej slováci ešte naša slovenská reč žije (Hej tótok él még tót nyelvünk)! A soviniszta őrület nem csak a tót intelligens osztályban, de főleg köznépünk széles rétegeiben oly nagymérvű elkeseredést okozott, hogy csak az Úristen megmondhatója annak, mikor fognak az ejtett sebek behegedni. Ez, mélyen tisztelt uram engem nagy aggodalmakkal tölt el. Tőlem telhetőt megtettem, hogy a múlt események miatt létezett bizalmatlanságot eloszlassam, hogy elvtársaimban egy szebb, jobb jövő reményét felköltsem ami most történik halomra dönti működésem eredményeit. 3 Rosszul, nagyon rosszul érzem magamat. Nem tehetek róla, én helyzetünket nagyon sötétnek, kilátástalannak találom. Fogadja mélyen tisztelt Uram nagyrabecsülésem nyilvánítását, mellyel maradtam őszinte tisztelője Ruttka, 1915. április 30. Dula Máté 2 Jászi válasza valószínűleg nem maradt fenn, ugyanis sem a pozsonyi, sem a turócszentmártoni Dula-gyűjteményben nem található. 3 Hasonló értelemben írt ekkortájt Dula prágai ismerőseinek is, bírálva Tiszát és a magyar kormányzati nemzetiségi politika kiváró taktikázását. 299

C 1916 szept. 15 Lupaş János erdélyi román politikus levele Jászi Oszkárhoz ruszti internálásából Nagyságos Dr. Jászi Oszkár úrnak OSZK Kézirattár, Jászi-fond 114/30 (Kézírásos eredeti irat) Egy 8 napig tartó 2 napon s 3 éjjelen át nyitott kocsiban, hideg és esős időben, azután pedig túlzsúfolt zárt kocsiban tett út fáradalmaitól teljesen kimerülve érkeztem Rusztra, a Fertő tó mellékére, ahol jelenleg a hazánk erdélyi határszéleire zúdult szerencsétlenség következtében internálva vagyok. Augusztus 28-án, éjnek idején lettem kiragadva szeretett családom, feleségem, özvegy anyám s 3 kiskorú gyermekem karjai közül és a bizonytalanság országútjára indítva, 1 most immár 3 hete, hogy semmiféle értesülést sem kaphatok családom állapotáról. Ez okból borzasztó lelki gyötrelmek között múlnak nagynehezen a napok. Anyagi helyzetem is túlnehéz. Teljesen váratlanul és készületlenül ért minket ez a nehéz csapás. A csendőrök nem adtak időt arra sem, hogy valamiképpen előkészülhessünk ezen nehéz és bizonytalan tartamú utazásra. Sem pénzt, sem kellő ruházatot nem vihettem magammal. Csak egy szál nyári ruhában s felöltőben kellett hazulról elindulnunk s itt a kietlen Fertő partján az őszi szelek kezdik immár fújni szomorú nótáikat s következik majd a tél a hideg, fagyos napokkal uram istenem, mi lesz velünk akkor? Hogy hazulról kapjak valami pénzt vagy ruhát, erre már nincs kilátás. Írtam haza többször, de minden eredmény nélkül. Próbáltam sürgönyözni is, de szintén eredménytelenül. Úgy látszik, Szelistye vidékén már nincs rendes postai közlekedés. Szomorú sejtelmek, emésztő gondok és lelket maró töprengések teszik itteni akaratlan tartózkodásomat annyira súlyossá és kietlenné. A szenvedések és nehézségek kavargó óceánján úszik az emberiség napjainkban. De higyje el, Jászi Úr, a nagy szenvedések között az internáltak lelki gyötrelmei és fizikai nélkülözései nem állnak utolsó helyen! Ismervén Jászi úrnak irántam több ízben tanúsított jó indulatát, s baráti érdeklődését, nagyon kérem értesíteni arról, hogy miképp volna lehetséges bármily kerülő úton családommal levelezni. Egyszersmind kérem ismert befolyásával odahatni, hogy a könyörületesség érzete terjedjen a magyar közvéleményben az internáltak nehéz s általuk meg nem érdemelt sorsával szemben. Végül arra kérem, hogy a Világból egy példányt részemre küldetni méltóztassék kezdve f. é. szeptember 10- ikével. Az előfizetési árt utólag fogom beküldeni, esetleg valami cikket vagy tanulmányt fogok a Világ hasábai számára rendelkezésre bocsátani. Becses válaszát várva, maradtam teljes tisztelettel szolgálatra kész híve: Dr. Lupás János 2 Ruszt, 1916. IX. 15. 1 A magyar kormányzat által az erdélyi román támadás esetére kidolgozott óvintézkedések részeként román közéleti személyiségek internálására is sor került (vö. 108. sz.). 2 Lupaş és Jászi kapcsolata a háború végső szakaszában ismét dokumentálható: Jászinak a Huszadik Század 1918. júniusi számában meghirdetett nemzetiségi ankétjára Zoch Sámuel szlovák politikus mellett egyedül Lupaş küldött érdemi választ, amelyet azután A nemzetiségi kérdés jelene és jövője (Bp. 1919.) c. kötetben is megjelentettek. 300

41 1916 szept. 15 A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának jelentése a magyarországi ezredek világháborús veszteségeinek nemzetiségek szerinti megoszlásáról 1 Ref. Zsinati Levéltár, Tisza-iratok 13:30/44 (Gépelt eredeti irat) Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Kegyelmes Uram! Bizalmas! Saját kezébe! Az 1 100. hivatalos veszteséglajstromok adatainak a m. kir. központi statisztikai hivatalban végzett összesítését, a magyarországi ezredeknek részletezésével, továbbá a veszteségeknek nemzetiségek szerint való megoszlására vonatkozó számításával van szerencsém Nagyméltóságodnak mély tisztelettel megküldeni. Nagyméltóságodat talán érdekelni fogja az az adat is, hogy a Magyarbirodalom, amelynek népessége a monarchia népességének (ideértve Bosznia-Hercegovinát is) 40,6 %-át teszi, a legénység halottjai közt 38,3, sebesültjei közt 39,2 %-kal szerepel. Valamivel tehát még most kedvezőbb a helyzetünk a veszteségek tekintetében, mint népességi arányunk. Már azonban, sajnos a Magyarbirodalmon belül a magyarság áldozatai egyre nagyobbak, s a népességi arányt meghaladók. 48,1 %-os magyarságunkra a halottak 50,4, a sebesültek 50,8 %-a esett. Fajunkon kívül még csak a hazai németségnek nagyobb a vesztesége eddig, mint ahogy a népességi arány szerint várni lehetne; legkedvezőbb pedig a románok és horvátok veszteségi aránya. Fogadja kérem Nagyméltóságod mély tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1915. évi január hó 23-án. Mudray László s. k. miniszteri tanácsos, igazgató Számítások veszteségünknek nemzetiségek szerint való megoszlásához 1 100. veszteségi lajstrom Veszteségünk nemzetiségek szerint való megoszlásának kiszámítása ezúttal kétféle alapon történt. A közös hadseregbeli gyalogezredek veszteségeit ezredenként oly kulcs szerint osztottuk meg, aminő az illető hadkiegészítő kerületben a polgári lakosság nemzetiség szerint való megoszlása. Természetesen csak a legénységi állományra kellett szorítkoznunk, mert a tisztikar nem szükségképpen az illető hadkiegészítő kerületből való. A honvédség veszteségét pedig oly kulcs szerint számítottuk, ahogy a honvédség békelétszáma 1910-ben nemzetiségek szerint tagozódott. A veszteségnek nemzetiségek szerint való kiszámítása azonban még ezen korlátozások után is elég jellemző, mert hiszen eddigi legénységi állománybeli veszteségünknek a sebesülteknél 88,7, a halottaknál pedig 84,2 %-a a közös hadseregbeli gyalogezredekre és a honvédségre esett. 1 Az Osztrák Magyar Monarchia I. világháborúbeli veszteségeinek véglegesített kimutatását l. Winkler, Wilhelm: Die Totenverluste der Österreich Ungarischen Monarchie nach Nationalitäten. Wien 1919. 301

E számítások alapján az 1 100. veszteséglajstromokban kimutatott magyarbirodalmi közös hadseregbeli gyalogezredek, továbbá a honvédség vesztesége így oszlik meg nemzetiségek szerint: Gyalogezredek Honvédség Együtt Népszámlálási Meghalt Megsérült Meghalt Megsérült Meghalt Megsérült arány % Magyar 46,9 47,9 60,5 60,5 50,4 50,8 48,1 Német 12,1 11,7 7,2 7,2 10,8 10,6 9,8 Tót 10,6 10,1 6,5 6,5 9,6 9,3 9,4 Román 13,4 13,7 11,7 11,7 13,0 13,2 14,1 Ruthén 2,8 2,6 1,0 1,0 2,4 2,3 2,3 Horvát 6,6 6,1 7,7 7,7 6,8 6,5 8,8 Szerb 5,2 5,5 4,6 4,6 5,0 5,3 5,3 Egyéb 2,4 2,4 0,8 0,8 2,0 2,0 2,2 42 Iratok Maniu Gyula és a budapesti román főkonzul nézeteiről Románia esetleges hadba lépéséről A [1915 jan. 27] Nicolae Russu román újságíró bizalmas jelentése budapesti beszélgetéséről Maniu Gyulával és Bilciurescu román főkonzullal Románia esetleges hadba lépése és a magyarországi románok helyzete tárgyában 1 Ref. Zsinati Levéltár, Tisza-iratok 4:16/48 (Eredeti német nyelvű gépírásos irat fordítása) Bizalmas jelentés a beszélgetésről dr. Maniu Juliuval és a román főkonzullal Dr. Maniu Gyula úr Balázsfalváról, Alvinc volt képviselője, aki valójában a román nemzeti párt vezetője, néhány napig Budapesten tartózkodott. Amikor megtudta, hogy Bukarestből jöttem, rögtön igyekezett velem találkozni, hogy felvilágosítást kapjon tőlem Románia hadi szándékai felől. Miután biztosítottam, hogy a román kormány erősen habozik, hogy háborús kalandba keveredjék és mégis komoly előkészületeket tett egy háborúra, dr. Maniu a következőket mondta nekem: Az a véleményem, hogy ha Románia nem kockáztat most a nemzeti kiegészülés ideáljáért soha többé nem lesz alkalma Nagy-Románia megvalósítására. És aminek még nagyobb a jelentősége: mihelyt Románia nem fejti ki azonnal a legnagyobb erőfeszítést Erdély annektálására 1 Hátán Tisza rájegyzése: János [é. Sándor János belügyminiszter] áthúzva NB Maniu-ról. Más kéz írásával: Belügyminisztérium küldötte I/27. A választóvonal utáni záróbekezdés idézés céljára piros ceruzával kapcsok közé foglalva (benne a német nyelvtani hibák ugyanígy javítva). 302

akkor a román népnek Magyarországon még rosszabb dolga lesz, mint eddig. Szilárdan meg vagyok győződve mondta dr. Maniu most még inkább, mint korábban, hogy a magyar kormány politikáját a románokkal szemben a külpolitika határozza meg, Románia és a monarchia viszonyának jellege. És mivel a jövőben nem remélhető többé, hogy az Ausztria Magyarország és Románia közötti viszony barátságosan fejlődjék így biztos tényként lehet feltenni, hogy a magyarországi románokkal még mostohábban fognak bánni és a román Nemzeti Párt teljesen tehetetlen lesz, hogy valamit is tegyen a románok kedvezőbb helyzetének megteremtése érdekében Magyarországon. Ezért nagy hiba volna Románia részéről, ha mindig semleges marad, és nem kísérli meg, hogy a nemzeti ideálok szellemében cselekedjék. Csak rontani a kapcsolatot Ausztria Magyarországgal anélkül, hogy a monarchia ellen megindulna ez Romániának nagy politikai hibája volna és ennek a hibának az áldozatai mi magyarországi románok leszünk. Mégis hiszem tette hozzá még dr. Maniu, hogy Románia háborúba lép. Dr. Vasile Lucaciu és Octavian Goga nem expatriáltak volna, ha nem lettek volna biztosak, ha nem tudták volna meg kompetens forrásból hogy Románia elhatározta Magyarország román területeinek háborúval Romániához való csatolását. Tegnap a román főkonzulnál, Bilciurescu úrnál voltam akit régebben ismerek. Nyíltan megmondta nekem, hogy véleménye szerint Románia nem fog háborút viselni. Bilciurescu úr a román karácsonykor Bukarestben volt, és alkalma volt politikai és diplomáciai körökkel kapcsolatban lenni. Azt a meggyőződést nyerte, hogy Románia nem akar és nem tud egyedül, Olaszország nélkül háborút viselni. A tárgyalásoknak Olaszországgal azonban nem volt kedvező eredményük. Olaszország semleges akar maradni; Románia egyedül csak akkor viselhetne háborút, hogyha a helyzet a hadszíntéren teljesen hátrányos volna Ausztria Magyarország és Németország részére. Most azonban nem ez a helyzet és Románia még nincs is tisztában Bulgária valódi szándékaival. Nikolaie Russu s. k. újságíró B [1915 márc.] 1 N. Russu román újságíró tájékoztató levele G. Bilciurescu budapesti román főkonzullal folytatott beszélgetéséről Ref. Zsinati Levéltár, Tisza-iratok 4:16/53 (Német nyelvű gépelt eredeti irat fordítása) A budapesti román főkonzul kijelentései (Bizalmas közlés) A napokban újabb látogatást tettem a budapesti román főkonzulnál, G. Bilciurescu úrnál, akivel barátságos viszonyban vagyok. Szó került Románia magatartására. Ekkor a következő fontos nyilatkozatot tette. Bár egy ilyen kényes kérdésben nem kapok tájékoztatást a román kormánytól, hiszen levélben ilyen időkben ezt nem lehet tenni, amikor a legnagyobb diszkrécióról van szó, de ma- 1 Keltezetlen; a Tisza-iratokból éve, a szövegből a hónap derül ki. 303

gáninformációim és azon közlések szerint, amelyeket külföldről Bukarestbe (és viszont) átutazóban Budapesten néhány órát tartózkodó román politikusoktól megtudtam, Románia külpolitikai helyzete igen kritikus és attól félek, hogy a jövő hónapban, húsvét után csomagolnom kell majd és Budapestet elhagynom. Románia teljesen fel van készülve a háborúra. Ami országunknak a háború elején katonai tekintetben nem volt meg, annak most tökéletesen birtokában van. Rudeanu ezredes azért volt három hónapig Olaszországban, hogy megkapja az olasz kormány beleegyezését a Metallurgica italiana livornói és a Gruppo industriale Torinese olasz gyáraktól muníció beszerzésére a tüzérség és a gyalogság számára. Ez a fontos ellátmány a román hadügyminisztérium számára részben már megérkezett Romániába, részben úton van Szalonikin keresztül. A másik misszió (Dr. Contakuzino, 2 Dr. Istrati, George Diamandy) gyakorlatilag gondoskodott pénzügyi szükségleteinkről. Ezek a delegátusok ugyanakkor voltak Párizsban, amikor az antant három pénzügyminisztere egy közös büdzsé létesítéséről tárgyalt, amelyből a háborúban álló vagy abba belépő kis államokat is támogatják. A Dardanellák-szoros elfoglalása is azt a célt szolgálná, hogy meggyorsítsa Románia intervencióját. Ha sikerül a Dardanellákat elnyerni, akkor Románia április havában biztosan a három szövetséges oldalán lesz. G. Bilciurescu főkonzul még egy kijelentést tett a magyar kormány, ill. a közoktatási miniszter legutóbbi rendeleteiről a nemzetiségi nyelvek használatára nézve a magyar népiskolákban. Ezt mondta ugyanis: Tulajdonképpen ezek volnának a nemzetiségi engedmények? Nevetséges! Mégis, Tisza gróf nagyon bölcsen cselekszik. Én az ő helyében semmit sem akarnék a románoknak adni. Miért is. Ha most szélesebb alapokon adnának is engedményeket, semmilyen befolyással nem lesznek Románia magatartására. A román közvélemény továbbra is ellenséges érzelmű marad Magyarországgal szemben. Nikolaie Russu s. k. 43 1915 jan. 30 febr. 6 Hermann Antal cikksorozata a Brassói Lapokban az egykorú magyar román viszonyról 1 Az északi és déli szlávság két tengerét két összefüggő sziget választja el egymástól. Ha ez a két sziget elmerül, összecsap Európa fölött a pánszláv óceán. Ez nagyobb veszedelem a nyugati kultúrára és az emberi műveltségre nézve, mint a hun és mongol, török és tatár invázió volt együttvéve. És rémesebb a sárga rémnél, mellyel az indogermán Európa rémítgette magát, és melyet most embertelenül és végzetesen felidéztek az áriái ú.n. elite-nemzetek. Ez a két sziget Magyarország és Románia. Magyarországot a Kárpátok sziklaerődje és a Duna várárka határolja észak, kelet és dél felé. Ezen kétezer kilométeres erődrendszernek legkinyúlóbb részén úgyszólván glacis-ja, előtere Románia. Az egykorú Dunafejedelemségek Magyarországból kaptak faji kultúrát, nemzeti erőt, politikai egyéniséget... A történelem és a földrajz megmásíthatatlan törvényei végzetszerűen egymásra utalták e két nemzetet a lét és nemlét kérdésében, az élet és halál fölötti döntő elhatározásokban. Tagadhatatlan 2 Helyesen: Cantacuzino. 1 A közlemény eredeti címe és lelőhelye: Románia, Magyarország és a világháború. (Klny. a Brassói Lapok 1915. jan. 30 febr. 6. számaiból. Brassó, 1915, Brassói Lapok ny. 14 l.) A cikk szerzője dr. Hermann Antal (1851 1926) néprajztudós, a kolozsvári egyetem magántanára, aki a Brassói Lapok szerkesztőségének a cikksorozathoz fűzött megjegyzése szerint 44 év óta foglalkozik szakszerűen Erdély nemzetiségi politikájával. 304

azonban, hogy vannak komoly érdekellentétek is, melyek versengenek egymással és kiegyenlítésre várnak. De ha két tőszomszéd telke körül árvíz vagy tűzvész dühöng, a gazdák nem fognak az elválasztó kerítéssel bíbelődni, nem fognak azzal törődni, melyikök tyúkja röppent át a másiknak udvarába, melyikök almafaága hajlik át a másiknak a kertjébe. Hanem közös erővel fognak küzdeni a közös veszély ellen. És mindegyik nemcsak a maga házát fogja védeni, hanem a szomszédjáét is. Történelmileg nekünk hasonlíthatatlanul több közünk van a mostani Románia területéhez, mely ismételten és huzamosan tartozott a Szent István koronája alá, mint Romániának Magyarország területéhez, melynek csak egy kis része jutott volt futólag, idegen hatalom kényéből oláh vajda kezére. De viszont igaz, hogy etnográfiái tekintetben Romániának több érdeke van nálunk, mint nekünk nála. És az államalkotó faj demográfiái viszonyai ott sokkal kedvezőbbek, mint itt. Az állam a nemzet ruhája. A magyar faj nem tölti be a maga államát a szegélyekig. Az ország rajta nem testhez álló atilla, hanem panyókás mente. A román faj pedig mindenfelé átduzzad országa szabásán. Mint ahogy a román parasztnak az alteste kilátszik a rövid inge alól. Míg tehát nálunk a terjeszkedés természetes iránya belterjes, a román nemzeté inkább külterjes. Mind a négy égtáj felé fajrokonokat érint, ha kinyújtja kezét. A legtöbbet és látszólag a legkívánatosabb területen az egykori Moldovától nyugatra. És mégsem ez a természetes iránya a román expanziónak... Részünkről haszontalan, sőt veszedelmes okoskodás volna tagadni a román irredentizmus jogosultságát. Ez különben nem a jog kérdése, hanem az erőé és a hatalomé. A román imperializmus, a román nemzetnek az a törekvése, hogy mindazon szomszédos területek, melyeken a románajkú népesség többségben van, egy nagy Romániába egyesüljenek, Románia részéről éppen olyan természetes, mint az olasz vagy a német egység megalkotása volt. De jelentősen rá kell mutatnunk arra, hogy a német birodalom megállott Ausztria határainál. Bölcsen tudta és előre látta, hogy az épségben tartott erős Ausztria Magyarország hű szövetsége sokkal többet ér a német hatalom számára, mintha Németország esetleg az osztrák német tartományokkal megbővült, a mi monarchiánk pedig ezekkel megcsonkult és tőle végleg elidegenedett volna. Némileg így van Románia is (si licet magnis componere parva 2 ). Erdély nélkül, de egy hatalmas Magyarország barátságára, sőt szövetségére támaszkodva, megvédheti és biztosíthatja állami és nemzeti létét Oroszországgal szemben. Ha pedig ős ellenségének, a muszkáknak önző kegyelméből (tegyük fel a lehetetlent) megkapná Erdélyt és ezzel segítene megtörni providenciális érdektársát, a magyar nemzetet, a csakhamar bekövetkezendő új leszámolásnál a korlátlan hatalmú moszkovita szörnyeteg biztosan elnyelné a rabszolgájává süllyedt Romániát szőröstől-bőröstől, Erdéllyel együtt. A cikkíró a továbbiakban Románia területi expanziójának lehetséges célpontjait veszi sorra, s a román terjeszkedés ésszerű irányát Macedónia és főleg Besszarábia felé jelöli ki. A dakoromanizmus régi és főábrándja azonban Erdély annexiója. Nézzük ezt a sarkalatos kérdést Románia és a románok szempontjából. Az erdélyi románságra nézve Erdélynek Romániába való bekebelezése nem felelne meg az irredentizmus szószerinti értelmének és ugyancsak nem jelentene megváltást, felszabadítást. Arról lehetne beszélni, hogy Magyarországon a nép általában némileg el van nyomva, de a nemzetiségek elnyomásáról nem lehet szó. Scotus Viator a világnak leghazugabb rágalmazója, ami különben jól fizetett mesterség lehet. A hazai románok az államnak a többi magyarokkal teljesen egyenjogú polgárai. Vannak az államtól bőségesen dotált nemzeti egyházaik, s annyi iskolájuk, amennyit csak fenntartani bírnak. Van korlátlanul szabad sajtójuk és nyelvhasználatuk, akadálytalanul fejleszthető irodalmuk és kultúrájuk, teljes politikai szabadságuk. Hogy ezzel összehasonlítva milyen a moldvai csángó-magyarok helyzete, azt ez alkalommal nem akarjuk rekriminálni. Igazi román polgári középosztály még nincs Romániában sem. Mind az intelligens, mind az őstermelő románok Magyarországon általában jobb és kedvezőbb kultúrai, gazdasági és szociális 2 Ha szabad a kicsiket a nagyokhoz hasonlítani (lat.). 305

helyzetben vannak, mint Romániában. Erdélyből indult ki a román egyház, kultúra, tudomány, irodalom, nemzeti élet és politika renaissance-a. A megújhodásnak ezen úgyszólván exterritoriális forrása elszikkadna Romániára nézve, ha beolvasztaná Erdélyt. Nemrég azt rebesgették, hogy egy pár erdélyi határmegyét átengedünk Romániának. Erőszakkal el lehetne venni az egész országot az előbb teljesen letört nemzettől, de önként és élve nem ajándékozzuk el a hazát rátánként, semmiféle alkusz-díj fejében. A természetes határnak e természetellenes széttépése különösen nem jelentene nagy erőgyarapodást Románia számára, de roppant nagy erőveszteséget a többi hazai románokra nézve. Ezek bizonyára maguk is a legerélyesebben tiltakoznának ilyetén szétforgácsolásuk ellen. Ezután a szerző nyilvánvaló propagandisztikus elfogultsággal és túlzással egy erdélyi nemzetiségi polgárháború rémképét idézi fel arra az esetre, ha Románia az antant oldalán való hadba lépése fejében Erdély területét kapná vérdíjul. De erre nem kerülhet sor, mivel A lengyelországi döntő győzelmek nemsokára arra fogják kényszeríteni az orosz hadvezetőséget, hogy kivonuljon elpusztított határainkból... Csakhamar mienk lesz a végső diadal. Köztudomású máris, hogy akkor Magyarország súlya, tekintélye és befolyása tetemesen gyarapodni fog, nemcsak a monarchiában, hanem a nemzetközi politikában is. Azt rebesgetik, hogy nemzetiségeinket, akikkel most nagyon szőrmentén bánunk, akkor szigorúan ráncba fogjuk szedni. Ennek éppen az ellenkezője áll. Egy erős és hatalmas Magyarország veszély és kockázat nélkül sokkal többet engedhet meg a különböző nem magyar ajkú hazai népelemnek, mint egy gyönge és elnyomott Magyarország, amelynek saját léte és presztízse védelmére kell folyton résen lenni és küzdeni. Hazánk népei, egyes áruló egyének kivételével mind teljes lojalitással, hűséggel és áldozatkészséggel vettek és vesznek részt a háború minden hazafias kötelességének teljesítésében, és ezzel fényesen igazolták honpolgári megbízhatóságukat. Nemzetiségeink méltók arra, hogy esetleg még több szabadságot élvezzenek a magyar alkotmányon belül, mint már eddig is biztosítottak számukra páratlanul liberális törvényeink. De nem kölcsönös alkudozások révén létrejött paktummal, hanem spontán alkotott és általános érvényű köztörvények erejénél fogva. Hitelesen konstatálták, hogy különösen a monarchiabeli románok kifogástalanul teljesítették a hadi és polgári kötelességeket. Egyes politikai őrültek vagy gonosztevők, pl. Lukaciu László 3 pópa, nemcsak magyar hazájukat árulták el a muszkának, hanem román fajukat és a román nemzetet is, s a román királyságot a moszkovita zsarnokság zsoldjába s aztán rabigájába akarják kergetni. Mindkét nemzet ki fogja dobni kebeléből a kettős Judásokat, akik végre is talán Petrográdban fognak méltó menedéket találni... Románia aktív kooperációja Oroszországnak megérne, pénzben kifejezve, mintegy tíz milliárdot. De Oroszország olcsóbban akarta megvásárolni Románia cinkosságát a szerb királygyilkosok védelmére és Magyarország letörésére. Az angol francia vérdíjból állítólag mintegy száz milliót költött román politikusok és zsurnaliszták megvesztegetésére. Ez nagy summa olyan kis országban, ahol a kalandorok többnyire szegény ördögök. Innen van Romániában az a szertelen russzofil és magyarfaló dühöngés az utcán és a revolversajtóban s az immár álarc- és egyáltalán arcnélküli kultúrligában. 4 És talán az a titkolt fegyverzörej is, amely újabban ismét magyarellenes tendenciát árul el. Kísértsük meg összegezni eddigi észrevételeink eredményeit és némi rendszerbe foglalni a témánkra vonatkozó lehetőségeket és eshetőségeket. Románia vagy végig semleges marad, vagy Oroszországhoz csatlakozik, vagy hozzánk. Ennek a hármas eventualitásnak mik lehetnek az eredményei Magyarországra, Romániára és a román fajra nézve? 3 É. Vasile Lucaciu g. kat. lelkész, politikus. 4 Liga Culturală: 1891-ben Bukarestben alapított szervezet a különböző országokban élő románok kulturális egyesítése céljából. Jelentős politikai propagandát fejtett ki; 1914-ben, nevét is megváltoztatva (Liga pentru unitatea românilor) a nemzeti egységtörekvések hirdetője és szervezője lett. Vö. Polónyi Nóra: A Liga Culturală és az erdélyi román nemzetiségi törekvések. Bp. 1939. 306

Leginkább valószínűnek látszik az, hogy Románia irtózva a véráldozattól és félve a kockázattól, ha csak lehet, végig megőrzi semlegességét. Ennek elég kedvező kimenetele lehet rá nézve, ha mi döntően győzünk. Ez esetben garantálhatjuk Románia számára a status quo-t... A mi győzelmünk esetére a semleges Románia állami és nemzeti léte bizonyosan érintetlen marad. És ezt tudja is a román kormány. Egészen másképpen alakul a helyzet, ha (amit azonban Románia nem tart valószínűnek) az oroszoké lenne a döntő győzelem. Mi csak semlegességet kívánunk Romániától, de Oroszország erélyesebb aktív kooperációt követel. Ha győz, a semleges Romániát is keményen meg fogja büntetni, amiért ez nem állott melléje. Egyelőre talán meghagyja a román államot, de ott a russzofil árulók és kalandorok fognak uralkodni. Kétséges lesz a német származású és rokonságú és határozottan németbarát dinasztia helyzete is... Valóságos öngyilkosságot követne el Románia, egyenesen belerohanna a szláv örvénybe, beleroskadna az önásta sírba, feltétlenül és végképpen el volna veszve, ha a megvesztegetett vagy megbomlott bujtogatok erőszakoskodó izgatásainak engedve, vagy a muszkák üres fenyegetéseitől megfélemlítve, illetőleg hazug ígéreteitől elkábulva fegyvert ragadna a mi monarchiánk ellen... Majdnem bizonyos, hogy az ellenünk támadó Románia erejének nagy részét Bulgária kötné le. Ezt jól tudják Romániában, s erre már jó ideje készülnek. Lázasan megerősítették Dobrudzsát Bulgária ellen. De az is bizonyosra vehető, hogy Bulgária csak azon esetben szállna síkra Románia ellen, az ez által elfoglalt bolgár területek 5 revindikálására, ha Románia ellenünk támadna. A Bulgária elleni fegyverkezés tehát közvetve és részben nekünk is szól. A román hadsereg többi részével a siker biztos kilátásával felvehetik a harcot erdélyi csapataink. Ámde Románia velünk szemben nem maradna magára, hanem meglehet, hogy a szövetséges Oroszország milliónyi hadseregei lepnék el Romániát. Ezek ott még pusztítóbban garázdálkodnának, mint ellenséges területen, pl. Galíciában. Mert ezt még megkímélték némileg, hiszen állítólag arra számítanak, hogy ez végképpen az ő birtokukban marad. Nem akarták teljesen feldúlni saját leendő tartományukat. De Romániát nem fogják kímélni, mert tudják, hogy onnan nemsokára ki kell vonulniok. Mint szabadítók fognak ott megjelenni, és a közös ellenség, érdek, akció és szükségletek ürügye alatt még a háború folyamában ki fogják szipolyozni, fel fogják prédálni az egész országot. A román katonaságot pedig ágyútölteléknek használnák, mint most a szerencsétlen besszarábiai románokat... Míg Erdélyt védnök és a Duna felől is támadnók az Oroszországgal szövetkezett Romániát, a bolgárok dél felől rohannák meg, a törökök pedig a tenger felől bombáznák a román partot. Ennyi támadás ellen Románia a muszka segítségével sem tudná magát megvédeni. Nagyon valószínű tehát, hogy döntően legyőzzük az oroszt akkor is, ha Románia hozzá szegődik. Ez esetben Románia megérdemelné, hogy Belgium sorsára jusson. Meglehet azonban, hogy a közép-európai szövetség megkegyelmez neki. De akkor nemcsak nem számíthat gyarapodásra, hanem elveszti a Balkán-háború révén könnyű szerrel szerzett vívmányait is. És meg kell elégednie azzal, hogy a centrális szövetségnek nem egyenrangú tagja lesz, hanem csak függeléke. Nem kedvezőbb azonban (a szerző szerint) az antanthoz csatlakozó Romániára nézve az ellenkező eshetőség, a központi hatalmak veresége sem. Ez esetben az erdélyi harcokban is kivérzett románság fölött összecsapna a pánszláv özönvíz. S akkor nemcsak a regés Dákoromániának volna örökre vége, hanem a létező és viruló román királyságnak is. Kétségtelen és minden vitán kívül álló tény és igazság, hogy ezt az egzisztenciát senki más nem fenyegeti, egyedül és kizárólagosan csak Oroszország. Legkevésbé azonban a mi monarchiánk, amelynek éppen Oroszországgal szemben egyenesen nagy szüksége van egy erős független Romániára. Elképzelhetetlen, hogy a világtörténelem, az európai államok konstellációja valaha még ilyen 5 Az 1913-ban Románia által megszerzett Dél-Dobrudzsa. 307

kedvező, ilyen természetes alkalmat kínálna Romániának arra, hogy végképpen vagy legalább belátható időre elhárítsa magáról a muszka hódoltság veszélyét, mint amilyen lehetőséget nyújt erre most a világháború, ha Románia teljes erejével csatlakozik a centrális hatalmakhoz és elszántan Oroszország ellen fordítja fegyverét... Közös győzelmünkből megbecsülhetetlen haszon és áldás háramlanék a velünk szövetséges Romániára. Feltétlenül megkapná Besszarábiát, és ezzel domináló pozíciót nyerne és biztosítana magának az Al-Dunán, a Fekete-tengeren és a Balkánon. Előnyös és méltányos módon tisztázná Bulgáriához való viszonyát, és rendezné a macedóniai oláhok ügyét. A Törökországgal való szövetség révén közvetlen nagy befolyáshoz jutna keleten, és ez óriási előnyöket nyújtana mind politikai, mind közgazdasági téren... Romániának velünk való őszinte és állandó szövetsége rendkívül kedvező hatással volna a magyarországi románok állapotára is. Ezeknek helyzete csakugyan régóta igen fonák. Teljesen zárkózott, exkluzív, szeparatisztikus, kiskörű életet élnek. A magyarok és a többi nemzetiségek politikai, társadalmi, kultúrai, gazdasági életétől egészen elkülönödnek. Politikai tevékenységük nagyrészt meddő passzivitásba vész, vagy magyarellenes izgatásokban merül ki. Szellemi fejlődésük vontatott. Az erdélyi románok által megteremtett romániai kultúrának hozzájuk szórványosan és hézagosan eljutó töredékein tengenek jórészt. Gazdasági haladásuk inkább csak pénzintézeteik gyarapodásában nyilvánul, és nem válik a nép összességének javára. A román nép sok jó tulajdonsága, sőt kiválósága jobbadán parlagon hever. Könnyen érthető, hogy a románok ezen idegenkedő magaviseletével szemben a magyarok és a többi hazai népelemek is retorzióval élnek. A románokat néhol szinte bojkottálják. A magyar intelligencia és közigazgatása tényleg néha rosszul bánik a románokkal. Mindegyikben hazaárulót szimatolnak. A másajkú paraszt is sokhelyt lenézi őket. Az oláh névnek kicsinylő értelmet adnak. 6 Romániával való utógondolat nélkül szoros szövetségünk itthon is megszüntetne magyarok és románok közt minden félreértést és bizalmatlanságot, minden viszályt és gyűlölködést. Be fogják kölcsönösen látni, amit dr. Papp János aradi román püspök olyan meggyőzően fejteget karácsonyi pásztorlevelében, hogy mindnyájan édes testvérek vagyunk, egyenjogú fiai a magyar hazának. Megérteni, szeretni fogják egymást. Románjaink nemcsak a törvény betűje szerint fogják tovább is teljesíteni honpolgári kötelességeiket, hanem igaz hazafias lélekkel fogják munkálni a közös haza javát. A magyar állam pedig, ha Románia segítségével végképpen biztosította nemzeti létét és politikai súlyát, és bízni tud a szövetség őszinteségében és állandóságában, ha egységes és erős, hatalmas és tekintélyes lesz; nagylelkűen és bőkezűen fog gondoskodni a hű román hazafiak szellemi, erkölcsi, anyagi jólétéről, faji egyéniségének szükségleteiről. A magyar románok műveltek és gazdagok lesznek, megelégedettek és boldogok. És ez jótékony hatással lesz romániai fajrokonaikra és az egész román fajra nézve is. Mindenesetre sokkal üdvösebb, mint ha a román segítséggel letört ellenséges magyarsággal a végkimerülésig kellene küzdenie Erdély bírásáért, hogy végtére mindketten menthetetlenül a világfelfaló muszka szörnyeteg könnyű prédája legyenek... Ezen egyszerű elmélkedéseket elsősorban természetesen a magyar haza érdekében írtam. De arra törekedtem, hogy a román szempontot is érvényesítve, annál elfogulatlanabbul és tárgyilagosabban tekintsem a mesterségesen bonyolított, égőén aktuális problémát. Erre nemcsak a román nemzet és faj iránti régi őszinte rokonszenvem indított, hanem főleg az a rendületlen és a mostani világrengésben még jobban megszilárdult meggyőződésem, hogy a magyar és román nemzet és faj sorsa végzetszerűen és elválaszthatatlanul össze van forrva egymással. Ennek kívántam kifejezést adni.... 6 Dr. Alexici tudós barátom [é. Alexics György (1864 1936) nyelvész, budapesti egyetemi tanár] éppen most mutatta ki újból, a Magyar Nyelvőr tavalyi utolsó füzetében, hogy az oláh szó teljesen jogosult, ebben nincs semmi lealázó és sértő, s ezzel el lehet kerülni azt a félreértést, amit a román szó tágabb értelmével szemben okozhat, amennyiben a francia, olasz, spanyol stb. is a román népek és nyelvek közé tartozik. [A szerző jegyzete.] 308

44 Iratok a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács 1915. február 16-i kiáltványáról A [1915 febr. 16] Hivatalos magyar fordítás a Csehszlovák Nemzeti Tanács kiáltványának a Svornosť című amerikai szlovák lapban közölt szövege alapján 1 Másolat a 2164/1915.B.M. res. számhoz. Fordítás tótból magyarra ŠOBA Nitra, Nž-Hž dôv. 1915 (Gépelt másolat) Örömhír A párisi nemzeti tanács lépése az osztrák császár és kormánya ellen. (A Svornostˮ Egyetértés postai jelentése szerint.) A cseh-tót nép békére szólíttatik, mivel önállóságát úgyis megkapja. Páris február 22. A cseh-tót községek Nemzeti tanácsának központi választmánya Páris székhellyel kiadta a következő kiáltványt: A bécsi és pesti kormányoktól függő sajtó segítségével állandóan csalják a nyilvánosságot azon állítással, hogy a cseh-tót nemzet minden ellenvetés nélkül, de nem lelkesedéssel fogadta a mostani háborút. Hogy elejét vegyük a nyilvánosság további félrevezetésének és minthogy a cseh királyság lakói, akik az osztrák-magyar hivatalok erőszaka alatt nyögnek, nem léphetnek fel a dolgok valódi állásának megvilágításával mi az osztrák-magyar rabigától szabad cseh-szlávok egyesülve a Cseh-szláv községek Nemzeti Tanácsában kötelességünket teljesítvén elnyomott nemzetünkkel szemben és a valóság és igazság érdekében konstatáljuk, hogy a cseh nemzet, amelyből százezrekkel élnek vissza, az ő ellenségei érdekében indított háborúban, nem egyszer tiltakozott a testvérgyilkos háború ellen, azonban minden tiltakozása véresen lett elnyomva és a nyilvánosság előtt eltitkolva. A Cseh-szláv községek nemzeti tanácsa, amely szervezetében több mint 2 millió cseh-tót kivándorlót egyesít, a szerbek és oroszok ellen indított háborút a legnagyobb gonosztettnek tekinti, amelyet a cseh-tót népen el lehetett követni. A szláv testvérnemzetek ellen való háború megüzenésével és testvérgyilkosságra nem vetemedő és a háború ellen tiltakozó legöntudatosabb embereink kivégzésével az osztrák császár aki eddig cseh királynak is neveztetett és az ő tanácsadói a gaztettek sorát követték el, amelyekért törvényes büntetést érdemelnek. A szlávság ellenségének, ártójának és árulójának jelentjük ki a Habsburg-Lothringeni házból való Ferenc Józsefet, érdemtelennek mondjuk ki a cseh királyi cím viselésére és azon fogunk fáradni, hogy őt és az egész Habsburg-Lothringen házat megfosszuk a cseh földekre való minden jogától és igényétől. A cseh és tót nemzet, amelynek akarata ellen kezdődött a háború és amelynek vére gaz úton ömlik lengyel, szerb és francia harctereken, a legsúlyosabb viszonyok között és évszázados elnyo- 1 Az irat dátumaként a kiáltvány dátumát tüntettük fel. 309

matás mellett is meg tudta védeni dicső elődjeinek örökét. Ő bízik a szövetségeseknek végső győzelmében, melyet a harcias németek és magyarok fölött aratnak. A cseh és tót nemzet, nevelődve saját történelmén, túl érett ahhoz, hogy a szláv érdekek ellenére ellenségeinek akarat nélküli rabszolgája legyen, vagy hogy árulást kövessen el az emberiesség, igazság és igazságosság gyönyörű ideái ellen. A cseh nemzet, amelyet a mai napig azon gondolat lelkesít, amelyért ötszáz év előtt Hus János életét áldozta, a nemzet nem tehet mást, csak megveti az áruló testvérgyilkosokat és ennek következtében feloldja a cseh-tót katonákat és állami hivatalnokokat a Habsburgoknak adott esküjök alól. Szláv katona! Tudd meg, hogy az orosz hősök oldalán nemcsak délszláv daliák küzdenek, hanem a lengyel légió és cseh csapatok. Egyiktek se engedje, hogy testvérei ellen és barátai ellen használják őt fel. Cseh-tót nép! Tudd meg, hogy Bécstől és Pesttől teljes függetlenséget kívánunk a cseh-tót nemzet számára és hogy függetlenségünk meg van ígérve az orosz hadsereg főparancsnoka által a cár nevében! Azonban maradj nyugton, csak nehézséget okozzunk ellenségeinknek. A bécsi és pesti kormány által kinevezett hivatalnokok már jogilag nem léteznek; abban a pillanatban, amikor cseh és tót területre lép a győztes orosz hadsereg, a hivatalnokoskodás már a cseh kormány nevében fog történni, melyet a mi és az orosz kormány bizalmasának báró Tucek L.V. husita társaság politikai vezérének meghallgatása után II. Miklós cár fog kijelölni, dicső seregeinek közös ellenségeink fölötti győzelméről meg vagyunk győződve. Hálásan az áldozatokért, amelyeket szabadságunk oltárán hoztak, szívből fogadjuk majd orosz testvéreinket a cseh és tót vidéken. Már most is széles e világon, ahol csak találkozik testvér testvérrel, a lélek mélyéből hangzik ez örömteljes hang. A vitéz orosz seregnek, az egész nemes orosz nemzetnek és szövetségeseinek dicsőség. Sok sikert! Központi választmány Párisban 1915. február 16. Egyetértek!! Le a magyar és német kutyákkal. B MAGYAR KIRÁLYI BELÜGYMINISZTER 2164 szám. res. 1915 máj. 14 Sándor János belügyminiszter leirata Nyitra vármegye főispánjához a kiáltvány terjesztésének megakadályozásáról ŠOBA Nitra, Nž-Hž dôv. 1915 (Gépírásos eredeti irat) Bizalmas! Saját kezéhez! 1915. évi 344 res. szám alatt, az állítólagos cseh-tót nemzeti tanács által kibocsájtott kiáltvány ügyében tett jelentését köszönettel tudomásul veszem, azzal a megjegyzéssel, hogy e kiáltvány illetőleg közlemény terjesztésének megakadályozása érdekéből a tótlakta vidékekre kiterjedőleg egyidejűleg intézkedtem. Budapest, 1915. évi május hó 14-én. Sándor s. k. 310

1915. február 23. Chiffre-távirat. 45 Gr. Tisza István miniszterelnöknek a romániai közhangulat formálása ügyében gr. Czernin Ottokár bukaresti követtel folytatott levelezéséből 1 A 1915 febr. 23 Gr. Tisza István miniszterelnök számjeles távirata gr. Czernin Ottokár bukaresti követhez a Pesti Hírlap 1915. febr. 20-i számában megjelent, a magyar román kapcsolatokat kedvezőtlenül érintő közlemény tárgyában, 1 melléklettel ME Félhiv. 51/1915 (Fordítás német nyelvű gépelés átütéses másolatáról) Gróf Czerninnek Az inkriminált kifejezés a Pesti Hírlapban egész közönséges baklövés volt, amilyen a sajtóban naponta előfordul. A lap maga visszatért a dologra, és mai számában kijelentette, eszébe sem jut a mi román állampolgárainkat másokért felelőssé tenni. Éppen a románok 1 részéről, akiknek sajtója szidalmakkal áraszt el bennünket, nevetséges ilyen teljesen jelentéktelen újságírói szamárságok által viharos felháborodásra indíttatni. Kívánságodra megjelentetek és Bukarestbe táviratoztatok egy megfelelő újsághírt, de nagyon kérnélek, világosítsd fel az ottani temperamentumos urakat., hogy először is ne olvassák ki Magyarország komoly embereinek nézeteit egy hevesen ellenzéki lap egyes kifejezéseiből, másodszor törődjenek kissé jobban a saját sajtójukkal. Tudomásom szerint az úgynevezett barátaink befolyása alatt álló közlönyökben sohasem szegültek szembe az irántunk ellenséges román sajtó legféktelenebb szitkainak, és például egyeden román lapban sem ítélték meg tisztességes irányzattal Strudza 2 szégyenletes akcióját ellened. Mégis nevetséges, hogy a maguk részéről így eljáró emberek merészelnek a legprepotensebb követelésekkel állni elénk egy magyar lapnak minden nekik nem tetsző kijelentésekor. Tisza 25/T elk. 1915 II/23 Farnik s. k. Külüggyel közlendő: megtörtént L[atinovits] s. k. 1 Az itt közölt iratok betekintést nyújtanak abba a bonyolult és kényes tevékenységbe, mellyel az Osztrák Magyar Monarchia külügyi szolgálata a romániai közhangulatot formáló sajtó Monarchia- és főként Magyarország-ellenes hangját mérsékelni és ellensúlyozni igyekezett. A felszított nacionalista légkörben esetenként a magyar sajtó megnyilvánulásai is az ellenséges érzelmű bukaresti lapok kezére játszottak (A irat). A bukaresti követ fő feladata a román politikusok megnyerése vagy legalábbis Monarchia-ellenes elszántságuk korlátozása volt. Ezt a célt szolgálták Tiszának a hadi helyzetre vonatkozó tájékoztatásai, melyeket felhasználva Czernin megpróbált nyomást gyakorolni bukaresti körökre. Czernin bukaresti működésére l. emlékiratát (O. Czernin: Im Weltkriege. Berlin-Wien 1919.) 1 Értsd: Bukarest részéről. 2 Helyesen: Sturdza. 311

Melléklet: 1915 febr. 23 Gr. Czernin Ottokár bukaresti követ távirata gr. Tisza István miniszterelnökhöz a Pesti Hírlap 1915. febr. 20-i számában megjelent román vonatkozású közlemény tárgyában ME Félhiv. 51/1915 (Gépelt másolat) Számjeles sürgöny Miniszterelnök Budapest. Érk. Bukarestből, 1915. évi február 23-án d.u. 2 ó. Feladatott: 1915. II/23 déli 12 ó. Aradi Romanul szerint 20-i (?) Pesti Hírlap cikket hoz, amelyben többek között kifejtik, hogy a románok Magyarországot túszként fogják kezelni a román birodalom érdekében ; itt felháborodott vihart keltett a brutális gondolat még hozzá olyan pillanatban, mint a mostani, hogy vegyes nemzetiségű monarchiánk népeinek egyikével túszként bánjanak a külföld érdekében. A baráti politikusok és lapok is fel vannak háborodva. Különösen hangsúlyozzák, hogy cenzúra lévén érvényben, mérvadó köröknek egyet kellett érteniök ezzel a felfogással. Lehetetlen haladni, ha a magyar sajtó újból semmivé tesz minden, oly nagy munka- és pénzáldozattal fáradságosan elért csekély előmenetelt. A legsürgősebben kérlek, gondoskodj erélyesen orvoslásról és cáfoltasd kategórikusan a Pesti Hírlapot a Távirati Iroda sürgönyével. Czernin B 1915 ápr. 7 Gr. Tisza István miniszterelnök levele gr. Czernin Ottokár bukaresti követhez a katonai helyzet -ről Ref. Zsinati Levéltár, Tisza-iratok 14:31/195 (Részletek fordítása német nyelvű gépelt irat átütéses másolatáról) 1 Kedves Barátom! Budapest, 1915. április 7-én. Sürgetőnek érzem közölni Veled véleményemet a katonai helyzetről. Tudtuk, hogy Przemysl csak február végéig van ellátva, és március 15-től kezdve naponta vártuk elestét. Az erőd pótlására gondosan előkészített offenzívát Munkács Verecke Stryj irányában, összekötve az ellenséges balszárny megkerülésével Nadvorna Dolina Stryj irányában, sajnos meghiúsították az elképzelhető legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok; lehetetlen volt a német hadsereg számára az áttörés a kárpáti hágókon keresztül Munkácsról Stryjre, és ennek következtében némileg vissza kellett vonni a legszélső jobbszárnyat, amely már majdnem elérte Dolinát. 1 A másolatra rágépelve: Másolat Czernin gr. Ő Exc.nak. Kívül (külön borítón) Tiszától s. k.: Levél Czerninnek (katonai helyzet). 312

Ezután következett egy kilátástalan offenzíva a Laborc völgyében, majd az orosz túlerő nagy erejű támadása az előző hóviharban kifáradt csapataink ellen, némi térnyerésükkel. Bár a helyzet semmiképp sem volt örvendetes, és Przemysl eleste miatt erős megrázkódtatás érvén a kedélyeket, bizonyos adag kishitűség mutatkozott, első pillanattól fogva az volt a véleményem, hogy ez az orosz támadás a legelőnyösebb, ami bennünket érhetett. Azt reméltem, hogy sikerülni fog visszavernünk a támadást; saját tapasztalatból tudtuk, milyen óriási áldozatokkal jár egy ilyen támadás. Minél tovább és minél szívósabban támadnak az oroszok, annál borzasztóbbak lesznek veszteségeik, úgyhogy ily módon átütőerejük lankadása várható, amit a mi offenzívánkkal nem lehetett volna elérni. Optimizmusa kezd indokolt lenni, többfelé részeredményeket értünk el, vagy csökkent a nyomás, a vezető személyiségek hangulata javult, az orosz áttörés meghiúsulása biztosan várható; végül szigorúan bizalmasan: az oroszok jelentései több ezer hadifogolyról a cseh és galíciai csapattestek erős demoralizációjával függenek össze, ezeket a frontról kivonták, tehát e jelenségek aligha ismétlődnek meg. Súlyt fektettem arra, hogy Téged a katonai helyzetről, amint azt én látom, pontosan tájékoztassalak és lehetővé tegyem számodra a nyugalom és bizakodás érzését, és hogy az egész magatartásodban megnyilvánuljon. Remélhetőleg néhány hét múlva szomszédainknál a közvélemény maga fogja belátni, hogy megtévesztették, és hogy mi képesek vagyunk felérni az oroszokkal. Addig azonban nehéz időszakon kell átesnünk. Przemysl eleste és az orosz támadásnak azt követően elért kis, de az antantsajtó által zseniálisan kihasznált részleges sikerei megint egyszer azt a meggyőződést keltették, hogy küszöbön áll teljes vereségünk. Ez érezhető Olaszországgal való tárgyalásainknál, amelyek sehogyse haladnak, és ahogyan román barátainkat ismerem, biztosra veszem, hogy újult tápot kap prédalesésük ellenünk. Feltétlenül szükséges éreztetni velük, hogy töretlenül állunk itt, amit szerény véleményem szerint csak képviselőink nyugodt, hidegvérű, minden nagyzolástól, éppígy minden kishitűségtől távol álló magatartása mozdíthat leginkább elő. Ha a katonai helyzet szóba kerül, akkor egyszerűen azt mondanám, hogy a küzdelem a Kárpátokban tovább folyik, ennek az óriási csatának eddigi epizódjai minden ilyen támadásnak természetszerű első stádiumait mutatják, emellett részeredményeink legalábbis felérnek az oroszokéival, és egyáltalában nincs ok aggodalomra. Bizonyára felesleges hangsúlyozni, hogy ez a levél annak a barátnak tisztán magántudósítása, aki a Ballplatz 2 esetleges utasításainak sem elébevágni nem akar, sem azokat nem károsíthatná. Nagyon hálás lennék, ha ezt a levelet vagy annak másolatát teljesen biztos úton továbbíthatnád Tarnowskynak 3 kizárólag személyes tájékoztatására. Szívélyes üdvözlettel őszinte híved Tisza s. k. 2 É. a Ballhausplatz, a cs. és kir. közös külügyminisztérium. 3 Tarnowski Adam gr., a Monarchia bulgáriai követe. 313

C 1915 máj. 22 Gr. Tisza István miniszterelnök tájékoztató távirata gr. Czernin Ottokár bukaresti osztrák magyar követhez a magyarországi román kérdést érintő újabb mozzanatok és lojalitási nyilatkozatok tárgyában ME Félhiv. 100 res./1915 (Német nyelvű eredeti kézírású irat fordítása) Osztrák Magyar Követség Bukarest Czernin grófnak. Bizalmas. Excellenciád tájékoztatására közlöm, hogy az utóbbi időben a következő lojalitási nyilatkozatokat táviratozták meg a Minerva, Bukarester Tagblatt, Moldava, Rumänischer Lloyd, La Politique, Indépendance Roumaine, Journal de Balkan és Zina [címére]: május 12. Temes megye közgyűlése, dr. Coste Gyula beszéde. Május 20. Máramaros vármegye közgyűlése, Balogh Mihály rutén és Bud Titus román lelkész beszéde. Május 21. volt bánáti határőrök nyilatkozata és 100.000 koronás hadikölcsön-jegyzése. Május 22. délelőtt Tordaaranyos megye közgyűlésén a román Guirgir [?] beszéde, délután román vezetők és lelkészek deputációjának megjelenése Szilágy megye főispánjánál. Tájékoztatást kérek, vajon nevezett lapok a fenti híreket felhasználták-e. Tisza. Tisza s. k. Bp. 915. V. 22. D[rasche] L[ázár] [Alfréd] s. k. Elk. 915 V/22 éj. 10 ó. 67/T. sz. a. Hollósy [Ferenc ir. főtiszt] Kampits [Antal ir. s.tiszt] D 1915 nov. 8 Gr. Czernin Ottokár bukaresti osztrák-magyar követ magánlevele gr. Tisza Istvánhoz állítólag újabban letartóztatott románok névjegyzéke tárgyában 1 Ref. Zsinati Levéltár, Tisza-iratok 4:16/56 (Sajátkezű német nyelvű levél fordítása) Kedves Barátom, 15. 11/8. a belügyminiszter magánúton átadta nekem az állítólag újabban bezárt románok mellékelt jegyzékét. 2 Ezt kedves, barátságos, hangsúlyozottan nemhivatalos módon tette, kérve, keresselek meg Téged, hogy lehetőleg enyhén járass el, mert itt az ellenzék az ilyen eljárásokból tőkét kovácsol. 1 Sietős írás rövidítésekkel; a követségi levélpapír felirata: Légation I[mpéria]le et R[oya]le d Autriche Hongrie en Roumanie. 2 A jelzett mellékletet az irat mellett nem találtuk. 314