Verebics János: Az információ jogi védelme az új magyar Btk.-ban

Verebics János: Az információ jogi védelme az új magyar Btk.-ban

2 Tartalom I. AZ INFORMÁCIÓS BÜNTETŐJOG FOGALMÁHOZ ÉS RENDSZERÉHEZ... 5 1. Az információ, az információ jogi oltalma és az információs jog... 5 2. Az információ magyar büntetőjogi védelmének történetéhez... 5 II. ÁLTALÁNOS RÉSZI PROBLÉMÁK... 7 1. Áttekintés; az információs mozzanat keresése... 7 2. A tárgyalás rendszere... 11 III. KÜLÖNÖS RÉSZI TÉNYÁLLÁSOK... 13 1. Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények... 13 2. Az információ biztonsága, bizalmassága és hitelessége elleni bűncselekmények... 15 3. Elektronikus fizetések... 18 4. Szellemi tulajdon elleni bűncselekmények... 19 FÜGGELÉK AZ EGYES TÉNYÁLLÁSOK... 21 I. Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények... 21 I.1 A tiltott tartalom közzétételével, az információ tiltott átadásával megvalósuló bűncselekmények... 21 A.) Közvádas bűncselekmények... 21 Gyermekpornográfia (Btk. 204. )... 21 Háborús uszítás (Btk. 331. )... 21 Közösség ellen uszítás (Btk. 332. )... 22 A nemzeti szocialista vagy kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. )... 22 Nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. )... 22 Önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. )... 22 Hatósági rendelkezés elleni uszítás (Btk. 336. )... 22 Rémhírterjesztés (Btk. 337. )... 22 Közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338. ).... 22 Pénzhamisítás elősegítése (Btk. 390. )... 23 B.) Magánvádas bűncselekmények... 23 Zaklatás (Btk. 222. )... 23 Rágalmazás (Btk. 226. )... 23 Becsületsértés (Btk. 227. )... 23 Kegyeletsértés (Btk. 228. )... 24 A valóság bizonyítása... 24 Magánindítvány... 24 I.2 Az információval való célzatos visszaélés... 24 A.) Az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélés.. 24 Akotmányos rend elleni szervezkedés (Btk. 255. ).... 24

3 B.) Az információval valamely haszonszerzési, gazdasági cél érdekében való visszaélés 24 Kábítószer-kereskedelem (Btk. 176. )... 24 Új pszichoaktív anyaggal való visszaélés (Btk. 184. )... 25 Teljesítményfokozó szerrel való visszaélés (Btk. 185. )... 26 Egészségügyi termék hamisítása (Btk. 186. )... 26 Tiltott állatviadal szervezése (Btk. 247. )... 27 Tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 360. )... 27 Piramisjáték szervezése (Btk. 412. )... 27 I.3 Tiltott meggyőzés és befolyásolás... 27 Tiltott toborzás (Btk. 146. )... 27 Öngyilkosságban közreműködés (Btk. 162. )... 28 Kóros szenvedélykeltés (Btk.181. )... 28 Kényszerítés (Btk.195. )... 28 Szexuális kényszerítés (Btk. 196. )... 28 Szexuális visszaélés (Btk. 198. )... 29 Kerítés (Btk. 200. )... 29 Prostitúció elősegítése (Btk. 201. )... 29 Gyermekprostitúció kihasználása (Btk. 203. )... 30 Magánindítvány... 30 Közösség tagja elleni erőszak (Btk. 216. )... 30 Kiszolgáltatott személy megalázása (Btk. 225. )... 30 Terrorcselekmény (Btk. 314. )... 30 Zsarolás (Btk. 367. )... 32 Önbíráskodás (Btk. 368. )... 32 I.4 Csalás... 32 Csalás (Btk. 373. )... 32 Gazdasági csalás (Btk. 374. )... 33 Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. )... 33 Magánindítvány... 34 Tőkebefektetési csalás (Btk. 411. )... 34 I.5 Tájékoztatási kötelezettség elmulasztása... 34 Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása (Btk. 409. )... 34 II. Az információ biztonsága, bizalmassága és hitelessége elleni bűncselekmények... 35 II.1 Az információs hálózatok elleni bűncselekmények... 35 A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (Btk. 232. )... 35 Értelmező rendelkezés (Btk. 459. /1/ bek 21. pont)... 36 II.2 Adat- és titokvédelmi bűncselekmények... 36 Személyes adattal való visszaélés (Btk. 219. )... 36 Közérdekű adatokkal való visszaélés (Btk. 220. )... 36 Magántitok megsértése (Btk. 223. )... 36 Levéltitok megsértése (Btk. 224. )... 37 Minősített adattal való visszaélés (Btk. 265. )... 37 A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény (Btk. 267. )... 38 Az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés (Btk. 280. )... 38 Zártörés (Btk. 287. )... 38 Jogosultalan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés (Btk. 307. )... 38 Jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése (Btk. 308. )... 39 A választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 350. )... 39

4 Gazdasági titok megsértése (Btk. 413. )... 39 Üzleti titok megsértése (Btk. 418. )... 40 II.3 Az információ hitelessége elleni bűncselekmények... 40 Közokirat-hamisítás (Btk. 342. )... 40 Biztonsági okmány hamisítása (Btk. 344. )... 40 Hamis magánokirat felhasználása (Btk. 345. )... 40 Okirattal való visszaélés (Btk. 346. )... 41 Fogyasztók megtévesztése (Btk. 417. )... 41 II.3 Klasszikus számítógépes bűncselekmények... 41 Zártörés (Btk. 287. )... 41 Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. )... 42 Pénzhamisítás elősegítése (Btk. 390. )... 42 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (Btk. 394. )... 42 Tiltott adatszerzés (Btk. 422. )... 43 Információs rendszer vagy adat megsértése (Btk. 423. )... 43 Információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 424. ). 43 III. Elektronikus fizetések... 44 Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. )... 44 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk. 392. )... 44 Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés (Btk. 393. )... 45 Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (Btk. 394. )... 45 Értelmező rendelkezés (Btk. 459. /1/ bek. 19-20. pont)... 45 IV. Szellemi tulajdon elleni bűncselekmények... 45 Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 385. )... 45 Védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 386. )... 46 Jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 387. )... 46 Iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. )... 46 Egyes bűncselekmények értékhatára és szabálysértési alakzata (Btk. 462. )... 47

5 I. AZ INFORMÁCIÓS BÜNTETŐJOG FOGALMÁHOZ ÉS RENDSZERÉHEZ 1. Az információ, az információ jogi oltalma és az információs jog Amit ma információként (adat, hír, legáltalánosabban: ismeret) nevesítünk, s a társadalom legújabb fejlődési szakaszát megkülönböztető jelzőként oly természetességgel használunk, az emberi együttélés legkorábbi idejétől számítva jelen van; ám csak a legutóbbi évtizedek fejleményei tették lehetővé, hogy felfedezzük, s speciális vizsgálódásaink tárgyává tegyük. Az információ nem anyag és nem energia, de egyiktől sem választható el: ahhoz, hogy az ismeret közölhető legyen, azaz információvá váljék, anyagi hordozón való megjelenítésre, ahhoz, hogy eljusson a címzetthez, energiára van szüksége. A jogi oltalom sem közvetlenül az információt és annak hordozóját, technikai értelemben vett továbbítóját illeti meg, hanem (csakúgy, mint a materiális javak, vagy az energia esetében) a társadalom, a gazdaság számára jelentett értékét és hasznosságát visszatükrözve az ember és az információ kapcsolatát. Az ember az információt létre hozza, rendszerezi, tárolja, közli, (meghatározott címzettek felé) továbbítja, vagy hozzáférhetővé teszi, illetőleg meghatározott személyi kör vonatkozásában bizalmasnak, titkosnak, a hozzáférésben korlátozottnak nyilváníthatja (aktív információs szerep), a más által létrehozott információt megismeri, értékeli, feldolgozza; fogyasztja (passzív információs szerep), de akár változatlan formában másokkal is megoszthatja (közvetítői információs szerep). A birtokába jutott információ saját cselekedeteit is befolyásolja: tevékenysége, gondolkodása eredményeként új információ jön létre, mely aztán az információáramlás végtelen körforgásába jut. A mai információs jog bonyolult szövedéke arra törekszik, hogy az információs kapcsolatrendszert leképezve a társadalom életébe úgy az ismeretek indokolt bizalmasságának megőrzése, mint hozzáférhetővé tétele és megosztása kérdéseiben is rendezettséget, biztonságot, kiszámíthatóságot és kontroll-lehetőséget vigyen; a mögöttes, társadalmilag elismert értékeknek minden irányban jogi oltalmat biztosítson. Ezen belül a büntetőjog információ-központú megközelítése olyan sajátosságokkal rendelkezik, melyek egy önálló tárgyalási mód létjogosultságát igazolni tudják. E tárgyalási mód alapvetően (a hordozott, közölt, megosztott, vagy épp bizalmasságában oltalmazni kívánt) információval összefüggő jogellenes és bűnös magatartásformák sajátos megvalósítási módját és irányultságát, s nem a büntetőjogi értelemben véve oltalmazni kívánt érdekek hagyományos dogmatikai rendszerét követi: e felfogásból adódóan a bűncselekmény tárgyi elemeire összpontosít. Reményeink szerint e megközelítési mód alkalmas arra, hogy úgy az elkövetés módja, mint eredménye vonatkozásában az infokommunikációs technológiák felhasználásával, igénybe vételével megvalósuló, társadalomra veszélyes új cselekményformákat felismerését segítse, vagy a már bűncselekménnyé nyilvánított magatartásformák körében mutasson ki elektronikus úton, távollévők között, tiltott joghatás kifejtésére, vagy az információban megtestesülő, oltalmazni kívánt társadalmi-gazdasági érdekek sérelmének előidézésére alkalmas magatartási formákat, módozatokat. 2. Az információ magyar büntetőjogi védelmének történetéhez Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a Btk. a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyesnek az cselekmény, tevékenység vagy mulasztás minősül, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvénye szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti (Btk. 4. /1/-/2/ bek.).

6 A büntetőjog egyik lényeges - alapelvi szinten is megjelenő - funkciója a társadalom védelme - ezt a társadalomra veszélyes cselekmények bűncselekménnyé nyilvánításával és büntetni rendelésével éri el. A büntetőjog tehát szükségszerűen kell, hogy kövesse a társadalmi-gazdasági fejlődés fejleményeit: egyes, a társadalomra már veszélyt nem jelentő cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása, büntetése többé már a védelmi alapelvvel összhangban nem indokolt, a büntető törvény más cselekmények bűncselekménnyé, így büntetendővé nyilvánítása viszont folyamatos igényként jelentkezik. A személynek, személyösszességnek titka megőrzéséhez való jogának elismerése és az információtovábbítás és hozzáférhetővé tétel új formáit lehetővé tevő technikai-technológiai fejlődés követelményei nyomán egyes cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása már a Csemegi-kódexben megtörtént (XXIII. Fejezet: A levél- és sürgönytitok megsértése magánszemélyek által 1, XXXIX. Fejezet: Vaspályák, hajók, távirdák megrongálása és egyéb közveszélyű cselekmények 2 ). Egyes cselekmények vonatkozásában a jogalkotás Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségvállalásait követve állapított meg büntető rendelkezéseket 3. A két háború közötti magyar büntetőjog a Btk.-ban szabályozott alapvető információs-titokvédelmi büntetőjogi tényállások (Btk. 327, 329. ) mellett ismerte és büntetni rendelte a tárgyalási titok megsértését (1897. évi XXXIV. tc. 20., 1912. évi XXXIII. tc. 263-264., 1912. évi LIV. tc. 96., 1913. évi VII. tc. 13. ), a szavazás titkának megsértését (1925. évi XXVI. tc. 160. ), az üzleti vagy üzemi titok megsértését (1923. évi V. tc. 21. ), kihágásként pedig a biztosítási titok bizonyos esetei is nevesítésre kerültek (a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. évi XXI. tc. 210. -a, az öregségi biztosításról szóló 1928. évi IL. tc. 184. -a). A hivatali, üzleti titokvédelem sajátos, alapvető szabályai a háborús években, illetőleg a baloldali hatalomátvétel éveiben további szigorodáson mentek keresztül 4. A szerzői jog megsértésének szankcióit az 1921. évi LIV. tc. állapította meg. A negyvenes évek második felében még hatályban volt, 1948-ban novellált Csemegi-kódexet felváltó jogalkotás (1950. évi II. tv, 1955. évi 17. sz. tvr., majd az első szocialista büntetőjogi kódex, az 1961. évi V. tv., illetőleg az 1971. évi 28. sz. tvr. és az 1974. évi 9. sz. tvr.) a kor politikai szándékait is visszatükrözve közeledett az információ megosztásának s a kommunikációnak problémájához. E korszakra egy részről az állam - és az állami gazdálkodás - információs érdekeinek nagyon kemény büntetőjogi eszközökkel való oltalma, más részről a magánszemélyek törvényben biztosított információs-titokvédelmi jogainak gyakorlati érvényesíthetetlensége volt jellemző. Mindez a technikai információközlési, továbbítási- és információvételi eszközök használatának korlátosságával (telefonhálózat elmaradottsága) és korlátozottságával (sokszorosítási lehetőségek igen szigorú ellenőrzése, külföldi rádióadások zavarása stb.). járt együtt. Az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: RBtk.)alapvető információvédelmi, titokvédelmi rendszere napjainkig nem változott: a személy elleni bűncselekmények körében szabályozta a 1 327. A ki másnak szóló levelet, lepecsételt iratot vagy távsürgönyt, tudva jogositlanul felbont; úgyszintén a ki másnak szóló, - habár be nem pecsételt levél vagy távsürgöny birtokába helyezi magát a végett, hogy annak tartalmát megtudja, vagy azt hasonló czélból másnak jogtalanul átadja: vétséget követ el, és nyolcz napig terjedhető fogházzal, és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A ki pedig a fentebbi módon tudomására jutott titkot közzéteszi, vagy azt a levél, távirat vagy távsürgöny küldőjének vagy a czimzettnek kárositására használja fel: három hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A bűnvádi eljárás csak a sértett fél inditványára inditható meg. 2 439. A ki a távirdát, vagy annak valamely tartozékát szándékosan megrongálja, vagy szándékosan oly cselekményt vagy mulasztást követ el, mely által a távirda használhatósága félbeszakittatik vagy gátoltatik: vétséget követ el, és két évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 440. Vétséget követ el, és három hónapig terjedhető fogházzal és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki gondatlanságból követ el oly cselekményt vagy mulasztást, mely által a távirda használhatósága félbeszakittatik. 441. A távirdai vagy távirászattal megbizott hivatalnok, a felügyelő vagy a szolgaszemélyzet azon tagja, a ki a távirda használhatóságának félbeszakitását szolgálati kötelességének megszegése által okozta: hat hónapig terjedhető fogházzal, és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 442. A 438. és 441. -ban megjelölt személyek, a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott büntető cselekmények miatt megállapitott büntetéseken fölül, egyszersmind hivataluktól, illetőleg szolgálatuktól való elmozditásra itélendők. 3 Pl. a tenger alatti kábelek védelme iránti büntető határozatok tárgyában hozott 1888. évi XXII. tc. 4 A magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló 1940 évi XVIII. tc. 4., illetőleg a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről szóló 1948. évi XLVIII. tc. 46-47.

7 magántitok, levéltitok megsértését (RBtk. 177-178. ), az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében az államtitoksértést és a szolgálati titoksértést (RBtk. 221-224. ), a közrend elleni bűncselekmények körében pedig a távközlési hálózatok oltalmát (közérdekű üzem működésének megzavarása, RBtk. 260. ). A szellemi alkotások - (szerzői jogi védelem alatt álló irodalmi, művészet stb. alkotások - a találmány, a szabadalmazott találmány, az újítás, az ipari minta) büntetőjogi védelmét a bitorlás törvényi tényállása (RBtk. 329. ), a védjegy, a márka, az üzletjelző oltalmát pedig a hamis termékjelzés (RBtk. 296. ) törvényi tényállása biztosította. A - tipikusan még csak nyomtatott formában tömegesen a sajtórendészet igazgatási szabályai szerint hozzáférhetővé tehető - információ meg nem engedett közzétételét, terjesztését a sajtórendészeti vétség (RBtk. 213. ) törvényi tényállása nyilvánította bűncselekménnyé. Az újabb társadalmi-technikai fejlődés eredményeit figyelembe véve a társadalom védelmének megfelelni kívánó későbbi jogalkotás e dogmatikai rendszerbe igyekezett újabb tényállásokat bevezetni, elhelyezni. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény az 1979-es hatályba lépése óta több mint száz alkalommal módosult, és tíznél több alkotmánybírósági határozat érintette. Ezek a változások 2012 elejéig több mint ezerhatszáz rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések. Az új Btk. megalkotásáról már 2001-ben döntés született, s bár előkészítését egy kodifikációs bizottság irányítása alatt jelentős tudományos munka alapozta meg, 2010-ig nem került sor annak az Országgyűlés elé terjesztésére. 2010 novemberében kormányzati munkacsoport keretei között kezdődött meg a parlament által végül 2012 júniusában elfogadott 2012. éci C. törvény kidolgozása. Az új Btk. 2013. július 1-én lép hatályba. II. ÁLTALÁNOS RÉSZI PROBLÉMÁK 1. Áttekintés; az információs mozzanat keresése Az (anyagi) büntetőjog fogalmát - BLASKÓ BÉLA nyomán - úgy határozhatjuk meg, mint azoknak a jogszabályoknak összességét, amelyek meghatározzák, hogy mely emberi magatartások bűncselekmények és azt, hogy a bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen jogkövetkezményeket lehet alkalmazni 5. A büntetőjog általános része a minden bűncselekményre vonatkozó általános rendelkezéseket foglalja magában; három központi jelensége a bűncselekmény, a bűnelkövető és a büntetés, a szankció. A büntetőjog tudománya az általános rész körében önálló dogmatikai egységekként a bevezető tanokat (fogalmi alapvetés, történeti fejlődés, alapelvek), a jogszabálytant (a büntető törvény rendszere, szerkezete, hatálya, a nemzetközi együttműködés intézményei), a bűncselekménytant (a bűncselekmény fogalma, megvalósulási szakaszai, elkövetői, az egység és többség tana), a büntetőjogi jogkövetkezmények tanát (szankció, a büntetés elmélete, a főés mellékbüntetések, a büntetés kiszabása, a büntetés végrehajtását kizáró okok, mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, intézkedések) és a fiatalkorúakra, katonákra vonatkozó sajátos kérdéseket. p. 65 5 Blaskó Béla: Magyar büntetőjog, Általános rész, Rendőrtiszti Főiskola-Rejtjel Kiadó, Budapest, 2002,

8 A büntetőjog általános része körében az információs bűncselekményekkel kapcsolatosan felmerülő értelmezési kérdések elsősorban az adott cselekmény elkövetésével kapcsolatban jelentkeznek. Döntően nem az információs mozzanat teszi bűncselekménnyé az adott, jogellenes, bűnös és büntetni rendelt cselekmény, de az elkövetés folyamatában jelen van, valamely tényállási elem ennek révén valósul meg. Az információs mozzanatot középpontba állítani kívánó szemléletmód az általános részi problémákat tehát szükségszerűen a bűncselekménytan irányából közelíti meg: megfontolásaink a cselekmény és az információ, a tett és az ismeret viszonya körében tárhatják fel a releváns elemeket. Az általános törvényi tényállás elemeit a következő táblázat mutatja be áttekintően 6 : Objektív elemek Szubjektív elemek Szükséges elemek a.) Jogi tárgy: - közvetlen - különös - általános Nem szükséges elemek Tárgy Tárgyi oldal Alany Alanyi oldal c.) Elkövetési g.) Bűnösség: magatartás: - szándékosság - tevés - gondatlanság - mulasztás b.) Elkövetési tárgy: - személy (passzív alany) - dolog d.) Eredményokozati összefüggés Szituációs ismérvek: hely, idő, mód, eszköz e.) Általános alannyá válás feltételei - elkövetéskor 14. életév - legalább korlátozott beszámítási képesség - természetes személy f.) Speciális alany: pl. - katona - hivatalos személy h.) Motívum, célzat a.) A jogi tárgy a társadalmi viszonyokban kifejezésre jutó érdek vagy érték, amelyet a bűncselekmény sért vagy veszélyeztet. A közvetlen jogi tárgy az adott bűncselekmény által legkonkrétabban támadott érdek vagy érték. Az egymással rokon, közvetlen jogi tárgyak gyűjtőfogalma a különös jogi tárgy: a Btk. fejezetei és címei az egyes bűncselekményeket a különös jogi tárgy alapján rendezik csoportokba. Valamely, nyilvánosságra hozott vagy közölt információ sérthet személyiségi jogokat (pl. becsületsértés, rágalmazás), megzavarhatja a köznyugalmat (pl. közveszéllyel fenyegetés), sértheti az egyén vagy a szervezet titokvédelemhez fűződő jogát stb. Az információ jogellenes eltitkolása, bejelentési, tájékoztatási kötelezettség elmulasztása sértheti az állampolgár közérdekű információhoz való jutási jogát vagy épp az igazságszolgáltatást, a gazdálkodás rendjét stb. b.) Az elkövetési tárgy az a fizikai értelemben vett dolog, személy (passzív alany) amelyre, vagy akire nézve a bűncselekmény elkövetése irányul. Az általános törvényi tényállás nem szükséges eleme, nem szerepel minden tényállásban. Az információ nem tárgy, nem dolog, az információ hordozója, továbbításának, feldolgozásának, tárolásának eszköze azonban már dologiasul, elkövetési tárggyá válhat. Az információs bűncselekmények esetében azonban a passzív alannyá válás sajátos kérdést vet fel. Az ilyen bűncselekmény sértettje bárki, egy meghatározott alanyi kör (pl. hivatalos személy, közfeladatot ellátó személy) lehet, s egyes bűncselekményeknek fogalmilag nem is lehet sértettje (nem valamely adott személy ellen irányulnak). 6 Magyar József (szerk): Büntetőjog, Általános rész I. Rejtjel kiadó, Budapest, 1996, p. 136

9 c.) A tárgyi oldalon az elkövetési magatartás az általános törvényi tényállásnak ugyancsak szükséges eleme; tevéssel, mulasztással egyaránt megvalósulhat. A büntetőjog tudomány azonban e komplex, szubjektív és objektív alkotóelemek ötvözetéből álló cselekvést, magatartást mesterségesen kettéválasztja E kettéválasztás eredményeként a cselekvést, magatartást irányító belső (tudati, érzelmi) összetevőket az általános törvényi tényállás alanyai oldalára helyezve, mint szubjektív elemeket bűnösségként, célzatként illetve motívumként vizsgálja 7. TOKAJI GÉZA és NAGY FERENC szerint egy, valamennyi bűncselekményre érvényes, a természetes cselekmény-fogalomhoz képest a büntetőjog szükségleteinek megfelelően redukált cselekményfogalom értelmében a cselekmény szubjektív és objektív mozzanatok egysége: tárgyi oldala az (objektíve) hatóképesség, alanyi oldala az akarat tartalmától megfosztott akarati forma, a (szubjektív) akaratlagosság 8. Az információs bűncselekmények igen nagy része infokommunikációs eszközök, a technológia igénybe vételével követhető el. A gondolatot, tettet az igénybe vett technológia közvetíti - ám e technológia már olyan bonyolultságot érhet el, olyan funkciókat biztosít, melynek szakszerű kezeléséhez nagyfokú szakismeret kellhet. Az ilyen információs bűncselekmények körében némileg relativizálódik a szubjektivitás és objektivitás kategóriája, s új formában merülhet fel a hatóképesség és az akaratlagosság kérdése is. d.) A tárgyi oldal nem szükségszerű elemei az eredmény az okozati összefüggés és a szituációs ismérvek. Az eredmény lehet sértő, a fizikai világban ténylegesen megjelenő (biológiai, vagyoni-gazdasági, társadalmi típusú) és veszélyeztető (a közvetlen sérelemlehetőség bekövetkezte, mint eredmény, s a távoli, absztrakt, időben térbeli és távoli veszélyhelyzet). Az egyes elkövetési magatartások az eredmény tükrében minősíthetők tisztán tevéssel elkövethető bűncselekményeknek (csak tevéssel elkövethető materiális delictum, tiszta tevékenységi bűncselekmény) és kizárólag mulasztással elkövethető bűncselekményeknek (csak mulasztással elkövethető materiális delictum, tiszta mulasztásos bűncselekmény). Az eredménybűncselekmények vonatkozásában lényeges az elkövető cselekménye és a tényállásszerű eredmény közötti objektív kapcsolat feltárása, az okozati összefüggés kimutatása, mely a felelősség megállapításának elengedhetetlen feltétele. Az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze nem szükségképpen tényállási elem, ám egyes bűncselekmények esetében - akár az alaptényállás elemeként, akár minősítő körülményként - nagy, vagy éppen meghatározó jelentőséggel bírhatnak. da.) Az információs bűncselekmények biológiai eredményt legtöbbször csak közvetett módon válthatnak ki, vagyoni-gazdasági és társadalmi típusú eredmény kiváltására azonban szinte mindig közvetlenül is alkalmasak (pl. adatok meg nem engedett törlése, megváltoztatása). db.) Az ok-okozati összefüggés láncolatában sokszor jelenik meg az infokommunikációs (információtovábbítási) elem, s ezzel összefüggésben a bizonyíthatóság kérdése. Valamely bűncselekményt mindig egy, fizikai értelemben létező személy követ el: amennyiben ehhez mobiltelefont, kommunikátort, számítógépet, számítógépes hálózatokat stb. vesz igénybe, a nyomozás, a felderítés során - az elektronikus világban hagyott nyomok alapján - az elkövetetéshez használt számítógéphez nagy valószínűséggel el lehet jutni (azonosítani lehet). Az azonban, hogy a technikai eszközt ténylegesen ki használta az adott cselekmény elkövetéséhez, sok esetben csak igen nehezen, vagy sehogy sem állapítható meg teljes bizonyossággal: holott ez a büntetőjogi felelősség megállapításának, a felelősségre vonás alapja, az anyagi büntetőjog érvényesíthetőségének előfeltétele. A Be. 13. b.) pontja a bűncselekmény bizonyítottságának hiányát eljárási akadályként határozza meg [nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, illetve az, hogy a bűncselekményt a terhelt (a feljelentett személy) követte el]. 7 Blaskó, im. p. 150 8 Tokaji-Nagy, im. p.106

10 dc.) Az elkövetés helye a távolsági bűncselekmények esetében bírhat különös jelentőséggel: a jogellenes magatartás és a magatartás nyomán bekövetkező eredmény szétválnak, a kettő közötti kapcsolatot a gyakran technikai eszköz igénybe vételével közvetített információ teremti meg. E körben sokszor merül fel annak a kérdése, hogy valamely hálózati bűncselekmény esetében a magyar törvény egyáltalán alkalmazható-e? Általánosan elterjedt tévhit, hogy a külföldi szerveren, portálon megjelenő jogellenes tartalomért az elkövető magyar jog szerinti felelőssége nem állapítható meg, ezekben az esetekben a szerver üzemeltetőjének, a portál fenntartójának tényleges földrajzi helyzete szerinti jog lesz irányadó. A távolsági bűncselekmények esetében az elkövetési magatartás és az eredmény elválik egymástól. Ha mindkét mozzanat belföldön valósul meg, úgy a Btk. 3. (1) bekezdése értelmében természetesen a magyar jog lesz alkalmazandó. A büntetőjogi cselekményegység elmélet 9 szerint a bűncselekmény ott és akkor van elkövetve, ahol és amikor a törvényes fogalmához tartozó bármelyik eleme (az elkövetési magatartás, az okfolyamat megindulása, illetőleg az eredmény bekövetkezése) megvalósult. Amennyiben a az elkövetési magatartás Magyarországon valósul meg, s az eredmény Magyarországon jelentkezik (pl. a budapesti elkövető egy külföldi szerveren elérhető portálon a közösség ellen uszítás /Btk. 332. / bűncselekményét megvalósító közlést helyez el, s a portál Magyarországról is elérhető, mindkét mozzanat belföldön valósul meg s, annak, hogy a szerver ténylegesen hol van, a magyar jog szempontjából nincs jelentősége. Ha az elkövetési magatartás és az eredmény más-más országban jelentkezik (pl. a budapesti elkövető információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás /Btk. 375. / egy ténylegesen az Egyesült Államok területén található számítógépen adatainak megváltoztatásával valósul meg), a Btk. 3. /1/ bek. c. pontja alapján (aktív személyi elv) ugyancsak a magyar törvény alkalmazandó. e.)-f.) A bűncselekmény alanya (tettese és részese) a tényállás szükséges, szubjektív eleme. Általános alany az a természetes személy lehet, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét betöltötte, és legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik. A speciális alanynak az alannyá válás e törvényi feltételein túl további (állampolgárságával, állami szolgálatával, hivatalos megbízásával, foglalkozásával, állásával vagy valamely állapottal összefüggő) követelményeknek is meg kell felelnie. Az információs bűncselekmények körében gyakran a büntetőjogi felelősségre vonás akadályának épp az általános alannyá válás alapvető feltétele hiányzik: a betöltött 14. életév. Egyes információs bűncselekményeket csak speciális alany követhet el (pl. jogosulatlan titkos információgyűjtés, értékpapírtitok megsértése, gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése stb.). g.) Az általános törvényi tényállás alanyi oldala azokat a mozzanatokat értékeli, melyek az alany gondolati világában, tudatában jelennek meg, így a külvilág számára - önmagukban - nem érzékelhetőek 10. Szükségszerű tényállási elem a bűnösség (szándékosság, gondatlanság), nem szükségszerű elem a h.) motívum és a célzat. A bűnösség az elkövető tudata és társadalomra veszélyes cselekménye között, szándékosság (magatartásának következményeit kívánva, vagy e következményekbe belenyugodva) vagy gondatlanság (magatartásának lehetséges következményeit előre látva, de azok elmaradásában könnyelműen bizakodva, vagy a következmények lehetőségeit a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés elmulasztására visszavezethetően előre nem látva) formájában megnyilvánuló, aktuális pszichikai viszony. Az információs bűncselekmények körében a szándékosság megállapításához az elkövető tudatának át kell fognia, hogy az információ továbbításával, közzétételével, visszatartásával, címzett célba juttatásával valamely, társadalom rosszalló értékítéletével találkozó cselekmény 9 Tokaji-Nagy, im. p. 75 ill. 78. 10 Blaskó, im. p. 163

11 megvalósításának valamely mozzanatát hajtja végre. A tudatos gondatlansággal (luxuria) eljáró elkövető előre látja ugyan magatartása következményeit, de könnyelműen bízva azok elmaradásában a következményeket elutasítja - a hanyag gondatlansággal (negligentia) bűncselekményt elkövetőnél az ilyen előrelátás hiányzik, ám felmerül a kérdés, hogy adott volt e számára az előrelátás lehetősége, eleget tett-e gondossági kötelességének. E problémák az információs bűncselekmény adott körében (szellemi tulajdon elleni bűncselekmények, titokvédelem, információ közzétételével megvalósuló egyes bűncselekmények) különös súllyal jelentkeznek. Az általános törvényi tényállás elemeinek vizsgálata az egyes különös részi bűncselekmények esetében lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk az információs mozzanatot - s hogy néhány további rendező elv segítségével a rendszeres tárgyalást segítő rendszert állítsunk fel. a.) A Btk. 13. (1) bekezdése értelmében tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. A tettessé válás feltétele egyrészt, hogy az illető büntetőjogi értelemben jogalany legyen, másrészt, hogy valamely, a Btk. különös részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállás elemeit részben vagy egészben kimerítse. Az önálló (közvetlen) tettes ezt saját tevékenységével valósítja meg, melyhez azonban valamilyen tárgyi eszközt vagy technikai segédletet (pl. számítógép, távközlő hálózat) is igénybe vehet. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg (Btk. 13. /3/ bekezdés). Az információs mozzanat minden emberi cselekvésben, minden bűncselekményben jelen van. A bűncselekmény elkövetőjének tudatában lejátszódó pszichikai folyamatokat a rendelkezésére álló információ befolyásolja, alakítja. Az információt a külvilágból kapja, cselekményéhez más személyek magatartása, a részükről történő információátadás kapcsolódhat. Ha ez a kapcsolódás tényálláson kívüli cselekménnyel (részesi magatartás) valósul meg, a tettes a bűncselekményért önálló tettesként felel. Számos bűncselekmény esetében azonban részesi magatartásokat önálló tettesi magatartásként határoz meg (sui generis felbujtói és bűnsegédi magatartás). Az információs büntetőjog diszciplináris megközelítésének első lényeges alapeleme, hogy vizsgálódásait azokra a bűncselekményekre korlátozza, melyekben az információs mozzanat a tettesi illetve társtettesi elkövetési magatartásban van jelen, vagy a sui generis felbujtói és bűnsegédi magatartást a Btk. önálló tettesi magatartásként fogalmazza meg. b.) Második lényeges alapelemünk az információ szubjektív és objektív jellegű elkülönítése. Az ember képes arra, hogy új információt, ismeretet hozzon létre. Amíg a gondolkodással születő új ismeret csak e belső dialógus része, a jog szempontjából irreleváns kategóriaként kezeljük: ezt tekintjük szubjekítv jellegű információnak. Ha már - közléssel, megosztással - a külvilágban megjelenik, szóban vagy tettben tárgyiasul, objektivizálódik már képes eredményt, joghatást kiváltani - s e joghatás tükrében válnak büntetőjogilag (az általános törvényi tényállás alanyi oldalán vizsgálva) értékelhetővé. c.) A harmadik vizsgálódási irányunk - s egyben a tárgyalás fő rendező elve is - az információs cselekmény irányultságából adódó s a jogsérelemhez vezető dinamikus elemek kimutatása. Bűncselekmény az információ jogilag meg nem engedett megismerésével, közzé tételével és megosztásával, bizalmasságának megsértésével, jogszabály által előírt megosztásának elmulasztásával valósulhat meg. Munkánk e logikát követve, s az információ input-output jellegére koncentrálva próbál a büntetőjogi törvényi tényállások vizsgálatával megkülönböztetéseket tenni, azonosságokat kimutatni, s azokat rendszerbe foglalni. 2. A tárgyalás rendszere Az információs büntetőjogi megközelítés a veszély egy adott válfaja irányából közelít: az egyes, különös részi büntetőjogi tényállásokat a szerint vizsgálja, hogy azokban valamely, az

12 információ létrehozására, bizalmas és biztonságos továbbítására, megosztására, integritásának megőrzésére, vonatkozó, a törvény által oltalmazott valamely érdeket sértő cselekmény milyen formában, mely mozzanatban jelenik meg. A büntetőjog különös részének e szempontok szerinti áttekintése nyomán, a vázolt rendezési elvnek megfelelően négy fő bűncselekmény-csoportot képezhetünk: ezek 1.) az információs tartalom tiltott közzététele és megosztása útján megvalósuló, 2.) az információ és információtovábbítás biztonságosságát és hitelességét sértő 3.) a számítógépes és 4.) a szellemi tulajdon elleni bűncselekmények. 1.) Az első - legtágabb - csoportba lényegében azok a bűncselekmény tartozhatnak, ahol a cselekmény tényállási elemei felölelik információ valamely - jogellenes - közzé tételét, továbbítását, megosztását, az információ, mint politikai, gazdasági szervezési eszköz jogellenes felhasználását. Közös jellemzőjük, hogy a büntetőjog által is elismert, oltalmazandónak minősülő társadalmi érdek sérelme az információ tényleges tartalma révén (annak közzétételével, továbbításával, más részére történő hozzáférhetővé tételével, az információ megismerésével kiváltott hatások révén) sérül. Az Internettel foglalkozó német információs büntetőjog e cselekményeket kommunikációs bűncselekmények (Kommunikationsdelikte) fogalom alatt foglalja össze, a francia terminológiában ugyane kör jellemzésére a tiltott tartalom kifejezést (les contenus prohibés) használják, az angol Internetjog azonban (a jogi hagyományoknak megfelelően) külön tárgyalja a tartalomért való büntetőjogi felelősség (criminal liability for content) és a rágalmazás (defamation) kérdéseit. Mint azonban igazolni törekszünk majd, e bűncselekmények nem csak számítógépek, illetve a számítógépes világháló útján követhetők el: lényegében minden olyan infokommunikációs eszköz igénybe vételével megvalósíthatók, mely alkalmas információ elektronikus úton való közzé tételére és megosztására. 2.) A második az információ-továbbítás és tárolás biztonságossága és bizalmassága, az információ hitelessége (egységességének és megváltozatlanságának megőrzése) elleni bűncselekmények köre. Ennek egy alcsoportját képezik az ún. klasszikus informatikai, vagy számítógépes bűncselekmények köre (computer crimes, les délits informatiques, Computerdelikte), mely természetesen fogadta be a speciális hálózati bűncselekmények (vírusok terjesztése, hacking) újabb és újabb megnyilvánulási formáit is. Itt kell azonban tárgyalni az adatvédelmi, titokvédelmi bűncselekményeket is; s álláspontunk szerint itt helyes elhelyezni az információs hálózatok társadalmi-gazdasági fontosságát elismerő, ennek okáért számukra fokozott jogvédelmet biztosítani kívánó tényállásokat is. 3.) A pénzt eszmei módon helyettesítő bankkártyák, hitelkártyák és elektronikus fizetések problémája, mint lehetséges harmadik csoport körében a közvetlen információs mozzanat ugyan felfedezhető (a bankkártya, mint sajátos információ-hordozó hamisításának tilalma, a visszaélésszerű felhasználás tilalma), a jogvédelem büntetőjogi indoka azonban elsődlegesen az elektronikus fizetések, elektronikus pénz hagyományos pénzre való átválthatósága biztosíthatóságához és a fizetési lehetőséget biztosító készpénzhelyettesítő eszközökben ( eszmei pénz ) megtestesült, vagyoni értékkel bíró információ hitelességéhez köthető. Túl ezen, az elektronikus fizetési tranzakciók rendkívül gyors elterjedése és folyamatosan növekvő száma és az információs társadalomban betöltött szerepe is indokolja, hogy tárgyalásukra e súlyt elismerően sajátos jellegük megőrzésére alkalmas módon kerüljön sor. 4.) Negyedszerre - hasonló indokból, amit az oltalmazott jogtárgy homogenitása is erősít - képezhetnek önálló csoportot a szellemi tulajdon (szerzői és szomszédos jogok, iparjogvédelmi oltalmak) ellen elkövetett bűncselekmények is. A nemzetközi jogirodalomban elsődlegesen a szerzői jogi sérelem-lehetőségek kerültek kibontásra, az újabb feldolgozások azonban már (különösen a domain-nevek használatával kapcsolatos jogviták tükrében) egyre nagyobb teret szentelnek az iparjogvédelem és a kereskedelmi névoltalom kérdéseinek. A szellemi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények sajátosságát az jelenti, hogy a bűncselekmény tényállása egy mögöttes, magánjogi jellegű, a technikai és jogi fejlődéssel

13 egyre bővülő kört érintő jogszabályba ütköző cselekménnyel valósul meg, a Btk. pedig e jogsértéssel arányban állapít meg büntetőjogi következményeket. III. KÜLÖNÖS RÉSZI TÉNYÁLLÁSOK 1. Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények esetében az információs mozzanat valamely információs tartalom tiltott közzététele és megosztása révén van jelen, egyes, társadalomra való veszélyessége miatt különösen indokolt esetekben azonban már maga az információ birtoklása is bűncselekménynek számít. Esetköreit a.) a tiltott tartalom közzétételével, megosztásával, b.) az információval való (politikai vagy gazdasági természetű) visszaéléssel c.) a tiltott meggyőzéssel és befolyásolással és d.) a csalás jelentik. a.) Az információ közzé tételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmény első alcsoportjába a tiltott tartalom közzétételével, az információ tiltott átadásával megvalósuló bűncselekmények sorolhatok. Ilyenek a gyermekpornográfia (Btk. 204. ), a háborús uszítás (Btk. 331. ), a közösség ellen uszítás (Btk. 332. ), a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. ), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. ), az önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. ), a hatósági rendelkezés elleni uszítás (Btk. 336. ), a rémhírterjesztés (Btk. 337. ), a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338. ) és pénzhamisítás elősegítése (gyártási terv, műszaki leírás vagy számítástechnikai program készítése, megosztása, Btk. 390. ). E bűncselekmények esetében valamely elismert társadalmi vagy egyéni érdekből a jogalkotó alkotmányos alapjogot, a gondolatközlés, véleménynyilvánítás szabadságát más alapjogok védelmében korlátozza. Mint korábban utaltunk rá, a gyermekpornográfia Be. 158/D. (1) bekezdése szerint a bíróság köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére, a többi esetben ez csak lehetőség. Dogmatikailag ide tartozik a zaklatás (Btk. 222. ), a rágalmazás (Btk. 226. ), a becsületsértés (Btk. 227. ) és a kegyeletsértés (Btk. 228. ) is 11. A Btk. 459. 22. pontja értelmében nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell: ennek megfelelően tehát - adott esetben - telefon, mobiltelefon, telefax, Internet, elektronikus posta stb. igénybe vételével elkövetett cselekmények nagy nyilvánosság előtt elkövetett cselekményeknek minősülnek. A nagy nyilvánosság előtti elkövetési módot a törvényhozó részben az alaptényállásban (a cselekmény csak abban az esetben minősül bűncselekménynek, ha azt a törvényi tényállásban meghatározott módon, jelen esetben tehát a nagy nyilvánosság előtt követik el) értékeli. Másrészt pedig azzal, hogy a más módon is elkövethető bűncselekmények esetén a minősített módon megvalósuló elkövetést súlyosabban büntetendőnek nyilvánítja, elismerve, hogy a nagy nyilvánosság előtti elkövetés nagyobb jogsérelem-lehetőséget, társadalomra veszélyességet hordoz. A köznyugalom elleni bűncselekmények közül több például (Btk. XXII. Fejezet) csak akkor minősülnek bűncselekménynek, ha azokat nagy nyilvánosság előtt követik el (közösség elleni izgatás, a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, nemzeti jelkép megsértése, hatósági rendelkezés elleni uszítás, rémhírterjesztés), ill. 11 E bűncselekmények a Btk. 231. (2) bekezdése értelmében magánindítványra üldözendők, azaz esetükben a Be. 158/B. (2) bekezdése alapján az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel nem rendelhető el.

14 a nagy nyilvánosság előtti elkövetés vagylagos elkövetési mód (önkényuralmi jelkép használata), a rágalmazás (Btk. 226. ) esetében azonban a jogalkotó ezt az elkövetési módot már súlyosabb szankcióval fenyegeti. b.) A második alcsoport az információval való visszaélés lehetőségeit fogja át. Attól függően, hogy a visszaélés milyen természetű (milyen társadalmi kapcsolatokkal van szoros összefüggésben) beszélhetünk az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélésről, az információval, mint szervezési, forgalomba hozatali és haszonszerzési lehetőséggel való gazdasági visszaélésről, tiltott meggyőzésről és befolyásolásról, valamely, jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásáról és az információ csalárd felhasználásának legáltalánosabb esetéről, a csalásról. ba.) Az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélés az alkotmányos rend elleni szervezkedés (Btk. 255. ). Állam elleni bűncselekmény, tehát esetében a Be. 158/D. (1) bekezdés b. pontja alapján az intézkedést kötelező elrendelni. bb.) Az információs társadalom gazdaságában az információ azonban közvetlen termelőerővé lép elő: szervezési, üzletkötési, forgalomba hozatali, értékesítési és haszonszerzési lehetőséget jelent. E lehetőségekkel azonban vissza is lehet élni: a visszaélés három jellemző magatartási forma révén valósulhat meg. Az első az információcsere valamilyen szervezési, toborzási módjához kötődik, a második a forgalomba hozatal jogszabályi előírásaival ellentétes kommunikációhoz (ami épp e kötelezettségszegés révén válik a társadalomra nézve oly veszélyessé, hogy a magatartásformát a jogalkotó büntetni rendeli) és magához a forgalomba hozatalhoz (mely jelentheti az értékesítésre való felajánlást, de egyes esetekben magát valamely jogszerűen nem forgalmazható, tiltott cikk, szolgáltatás értékesítést is), a harmadik pedig valamilyen jogszerűen megismert információ jogellenes felhasználási módozatához. E lehetőségeket közös elemként a haszonra, gazdasági előnyre való meg nem engedett törekvés kapcsolja egymáshoz. Az információval valamely haszonszerzési, gazdasági cél érdekében visszaélő bűncselekményi körbe a kábítószer-kereskedelem (Btk. 176. ), az új pszichoaktív anyaggal való visszaélés (Btk. 184. ), a teljesítményfokozó szerrel való visszaélés (Btk. 185. ), az egészségügyi termék hamisítása (Btk. 186. ), a tiltott állatviadal szervezése (Btk. 247. ) és a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 360. ) és a piramisjáték szervezése (Btk. 412. ) tartozik. c.) Az információ, a kommunikáció - ismeretközlés, ismeretcsere. Ismeretek közlésével mások magatartását, gondolkodását, véleményét befolyásolni tudjuk. A meggyőzés és a befolyásolás lehet társadalmilag elfogadott, kívánatos és támogatott (amit a jog a jogszerűségben ismer el), de lehet visszaélésszerű, az információ címzettjének jogait és érdekeit sértő is. Az információs mozzanat sok esetben fenyegetés, megtévesztés vagy rábírásra törekvés formájában van jelen. A fenyegetés az infokommunikációs eszközök, különösen a mobiltelefonok elterjedésével immár nem csak a közvetlenül, fizikai értelemben véve is jelen levő elkövető és sértett között fejthet ki hatást, a megtévesztő információközlés elektronikus úton is megvalósulhat, csakúgy, mint a rábírás, vagy rábírásra törekvés fogalmi körébe tartozó kommunikáció. A tiltott meggyőzés és befolyásolás körébe tartozik a tiltott toborzás (Btk. 146. ), az öngyilkosságban közreműködés (Btk. 162. ), a kóros szenvedélykeltés (Btk.181. ), a kényszerítés (Btk.195. ), a szexuális kényszerítés (Btk.196. ), a szexuális visszaélés (Btk.198. ), a kerítés (Btk.200. ), a prostitúció elősegítése (Btk.201. ), a gyermekprostitúció kihasználása (Btk.203. ), a közösség tagja elleni erőszak (Btk.216. ), a kiszolgáltatott személy megalázása (Btk.225. ), a terrorcselekmény (Btk. 314. ), a zsarolás (Btk. 367. ) és az önbíráskodás (Btk. 368. ). A terrorcselekmény esetében a Be. 158/D. (1) bekezdés b. pontja alapján kötelező elrendelni az intézkedést, egyéb esetekben ez csak lehetőség. d.) A csalás az információval való visszaélés talán legáltalánosabb formája. Lényege a tévedésbe ejtés: a valótlanság valóságként való feltüntetése, a tévedésben tartás valamely, az

15 elkövető magatartásától függetlenül létező tévedés el nem oszlatása, megerősítése. Az előbbi passzív, az utóbbi aktív magatartást feltételez. Úgy a tévedésbe ejtő, mint a tévedésben tartó elkövető visszaél az információval, s e visszaéléssel okoz kárt. Az új Btk. előtti büntetőjog dogmatikai rendszere a csalást a vagyon elleni bűncselekmények körében, a csalás egyes különös formáit (hitelezési csalás, adó- és társadalombiztosítási csalás) pedig a gazdasági bűncselekmények körében helyezte el. Az új Btk. a csalást (Btk. 373. ), a színlelt gazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági csalást (Btk. 374. ) és az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást (Btk. 375. ) szabályozza a vagyon elleni bűncselekmények között, míg a tőkebefektetési csalást (Btk. 411. ) a gazdaság rendjét sértő bűncselekmények (XLI. Fejezet) szabályozza. e.) A társadalom, a gazdaság intézményei, a szereplői felé jogszabály információközlési kötelezettséget írhat elő. A kötelezettség elmulasztása - attól függően, hogy a jogviszonyok milyen körét érinti - szankciót von maga után. A Ptk. 205. (4) bekezdése alapján például a feleket a szerződés megkötése során együttműködési kötelezettség terheli: már a szerződéskötést megelőzően tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Elmulasztása esetén a sérelmet szenvedett fél, ha már létrejött a szerződés, a Ptk. 318. és 339. -a alapján, ha a szerződés meghiúsul, a Ptk. 339. -a, az általános deliktuális felelősség alapján kártérítést követelhet. Ha a bejelentési, tájékoztatási kötelezettséget valamely közigazgatási jogszabály írja elő, a szankció anyagi vagy eljárásjogi lehet. Az eljárásjogi szankció - pl. a bírság - célja az anyagi jogszabályok alkalmazását és érvényesítését szolgáló eljárások zavartalanságának biztosítása. A bejelentési, tájékoztatási kötelezettség köthető valamely tény, esemény bekövetkeztéhez, változásához, elmúltához. A kötelezettség teljesítésére a jogszabály általában határidőt szab, ennek elmulasztása akár önállóan is szankcionálható. Információs, tájékoztatás kötelezettség az állampolgárt, természetes személyt éppúgy terhelheti, mint a gazdálkodó szervezetet, a jogi személyiséggel bíró, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező személyösszességeket, szervezeteket. Egyes esetekben a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásában rejlő társadalomra veszélyesség már eléri azt a fokot, hogy a jogalkotó a mulasztáshoz büntetőjogi jogkövetkezményeket is fűzzön. Büntetőjogi szankció - ha a mulasztás társadalomra veszélyessége ezt megköveteli - bármilyen típusú jogi normához köthető: a legkirívóbb cselekmények esetében azonban maga a büntetőjog ír elő a hatóságok felé speciális tájékoztatási kötelezettséget, s ennek elmulasztását is büntetni rendeli. A leggyakrabban előforduló ilyen bűncselekmény a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása (Btk. 409. ), de ide sorolhatjuk törvényben előírt feljelentési kötelezettség vagy értesítési kötelezettség (pl. kábítószer prekurzorral való visszaélés, Btk. 183. /2/ bekezdés) teljesítésének elmulasztását is. 2. Az információ biztonsága, bizalmassága és hitelessége elleni bűncselekmények Az információ és információtovábbítás biztonságosságához és hitelességéhez fűződő egyéni és csoportérdek jogi és technikai eszközökkel való oltalma az információs társadalomban különös jelentőségre tesz szert. Az információs bűncselekmények e csoportjába a.) a közérdekű információs hálózatok elleni, b.) az adat- és titokvédelmi és c.) az információ hitelessége elleni cselekményeket sorolhatjuk. a.) A magánjellegű vagy közcélú információ közlése, továbbítása igen gyakran információs rendszerek, jelzőrendszerek, hálózatok révén történik. Hétköznapjainkban nagy természetességgel vannak jelen az ilyen, mindenki számára iránymutatásul szolgáló rendszerek, segítik eligazodásunkat (pl. utcanevek, az utcanévtábla a házszámok növekedésére vonatkozó mutatója, közlekedési táblák és burkolatjelek, forgalomirányító