A sziklai illatosmoha igaz története Papp Beáta Növénytár Mohagyűjtemény
A sziklai illatosmoha (Mannia triandra) egy telepes májmoha. Ellentétben közeli rokonával, a közönséges illatosmohával, amiről ez a nemzetség a nevét kapta, a sziklai májmoha nem illatos. Telepágai 2-3 mm szélesek, 0,5-1 cm hosszúak, kékeszöldek. A telep felszíne nagy kamrákra osztott. A növekvő telepágak alja a légkamrák tetejének beszakadása révén felhasad vagy szivacsszerűvé válik.
A nőnemű ivarszervtartó az illatosmohákra jellemzően hosszú nyélen ül, gömb alakú, 3-4 rekeszre osztott, és ebben fejlődnek a spóratokok és bennük a spórák. A kezdeményeit láthatjuk a képen zöld gömböcskék formájában. A faj telepei általában kora tavasszal, március-áprilisban jelennek meg. A telepeken néhány hét alatt ivarszervtartók jelennek meg, majd spóraképzés kezdődik. Később, a nyári szárazság beköszöntével a telepek szétesnek, elpusztulnak és a kedvezőtlen időszakot a növény spóra alakban vészeli át.
A sziklai illatosmoha egy szubarktikus, szubalpin elem. Többnyire magashegyekben, az Alpokban, Kárpátokban fordul elő. Nálunk északi kitettségű, nagy mészkő- vagy dolomitsziklafalak alján talajon illetve sziklarepedésekben, vagy sziklatörmelékes lejtőkön, fák felszíni gyökerei közt felgyülemlett dolomittörmelékes talajon él. Ez az élőhely igen sérülékeny; érzékeny a vadtaposásra, a körülötte lévő erdők kivágása megváltoztatja a mikroklímát.
A sziklai illatosmoha hazánkban védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Szerepel az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelveinek fajlistáján, így ennek a fajnak a természetvédelmi helyzetéről hat évente jelentést kell készítenünk az Európai Uniónak. Ellenőrizni kell a régi előfordulásait és nyomon követni a meglévő populációk állapotát, hiszen csak akkor tudjuk megvédeni, ha tudjuk, hol él. És a történet elkezdődik A sziklai illatosmohát 1978-ban találták meg nálunk először a Bükkben Ómassánál egy konferencia kirándulása során. Külföldi mohász kollégák azonosították. (Ez a példány sajnos nincs a gyűjteményünkben.) Ezután hosszú szünet következett.
Vissza a Bükkbe. Ómassánál többször kerestük, de nem találtuk. 2005-ben aztán egyszer felmásztunk a Szinva-völgyben egy sziklás oldalon, nem messze Ómassától, Lillafürednél. Egy másik ritka mohát kerestünk. Hirtelen vihar jött és gyors menekülésként lecsúsztunk egy meredélyen. Ez volt a lejtő, ahol most süt a nap. És a görgeteg alján beleültünk valamibe.
De a történet nem ér véget. Két éve telepes májmohapéldányokat hozott egy kollégánk a Vértes és Bakony északi kitettségű sziklái alól. És ezek is sziklai illatosmohának bizonyultak. A mikroszkópos vizsgálathoz keresztmetszetet készítettünk a telepről. Már biztosak lehettünk benne, hogy a sziklai illatosmoha egy gyepjét szedtük fel. Egy évvel később a közelben egy újabb helyen is megtaláltuk. Így Magyarországon már 11 jelenlegi lelőhelye ismert ( ). De hogyan lehet, hogy korábban nem került elő ezekről a helyekről?
És a történet folytatódik. Megindul a nyomozás. A sziklai illatosmoha gyakran más telepes májmohákkal él együtt a vértesi és bakonyi lelőhelyein. Ilyenek pl. a félgömbös májmoha (Reboulia hemisphaerica), a négyszögletes májmoha (Pressia quadrata) vagy a sallangosszélű májmoha (Athalamia hyalina). A Mohagyűjteményben ellenőriztük csaknem 100 másik májmoha példányát és végül sikerrel jártunk. Boros Ádám, neves korábbi mohakutatónk egyik 1931- ben gyűjtött félgömbös májmoha-mintájában megtaláltuk a sziklai illatosmohát is. Így most ez az egyik kedvenc gyűjteményi példányom.
sziklai illatosmoha Boros Ádám 1931-es gyűjteményi példánya belül félgömbös májmoha
E történetnek több tanulsága is van. Most már tudjuk, hogy a sziklai illatosmoha több mint 80 éve ott él a vértesi Fáni-völgyben (ahol most is jelen van), csak elkerülte a korábbi kutatók figyelmét. Ezen a példán azt is láthatjuk, hogy milyen fontosak a múzeumban elhelyezett gyűjteményi példányok, milyen jól használhatók kérdéseink megválaszolására. Azt is bemutattuk, hogy a jelenlegi terepmunka, gyűjtés és a korábbi herbáriumi példányok vizsgálata kiegészítik egymást és csak így adhatunk helytálló természetvédelmi értékelést egy fajról, hogy végül elérjük, hogy a sziklai illatosmoha sokáig éljen hazánkban!
Források A fotókat a szerző készítette