PEST MEGYEI MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG 1.M.407/2007/15 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által képviselt felperesnek által képviselt Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (1139 Budapest, Teve u. 4-6.) alperes ellen nyomozói pótlék megállapítása iránt indított perében meghozta a következő í t é l e t e t: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Az illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon kell benyújtani a Pest Megyei Bírósághoz címezve. Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, amennyiben az ítéletet a Pp. 251. -ában, illetve 252 (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni; a fellebbezés csak a meg nem fizetett illeték viselésére vonatkozik; az ítélet indokolása ellen irányul; a felek azt kérték; valamint a másodfokú bíróság megítélése szerint tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve ellenkérelemben foglaltakra az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges. I n d o k o l á s: A bíróság a tárgyalás anyaga alapján a következő tényállást állapította meg. A felperes az alperes hivatásos állományú tagja. Az alperes vezetője a 313/1801. számú parancsával, 2002. október 1-jei hatállyal kinevezte a felperest a Szentendrei Rendőrkapitányság Hivatala betöltetlen I/IV-es besorolású ügyeletesi státusz terhére II/III-as besorolású körzeti
megbízottnak, egyben vezényelte a Hivatal állományába ügyeletesi feladatok ellátására. Az alperes vezetője a 313/397. számú parancsával, 2006. március 16-ai hatállyal kinevezte a felperest a Szentendrei Rendőrkapitányság Hivatala állományába, I/IV-es besorolású ügyeletes beosztásba. Ügyeletesként a felperes alapvető feladatai közé tartozott az állampolgári és egyéb bejelentések, feljelentések, panaszok fogadása, írásban rögzítése, ellenőrzése, tájékoztatás adás; a ROBOTZSARU program teljes körű alkalmazása; határozott és gyors intézkedések megtétele a helyszínes bűncselekmények biztosítása érdekében; a szemlebizottság kiértesítése, útba indítása; az egyes halaszthatatlan nyomozati cselekmények elrendelése, foganatosítása; az előállított személyek elszámoltatása; előzetes engedély alapján bűnügyi őrizetbe vétel alkalmazása; fogdákba történő befogadás rendezése, szállítás megszervezésében való részvétel; átkísérés végrehajtása; minden olyan jelentés pontos és határidőre történő elkészítése és továbbítása, amit az alperes Hivatalvezetője az ügyeleti szolgálat részére elrendelt. A felperes 2007. január 4-én szolgálati panaszt nyújtott be a rendőrkapitányság vezetőjéhez, amelyben nyomozói pótlék megállapítását és folyósítását kérte. Az alperes vezetője a 2007. február 27-én kelt, 440-325/2/2007. P számú határozatával a szolgálati panaszt elutasította. A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a 2004. január 4. és 2007. január 4. közötti időszakban jogosult volt a nyomozói pótlékra, és kötelezze az alperest 450.240 Ft elmaradt nyomozói pótlék és kamatai megfizetésére. A felperes álláspontja szerint ügyeletesi szolgálata során, mint szolgálati elöljáró ténylegesen és folyamatosan látott el bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatokat, ezért megillette volna a nyomozói pótlék. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Indokolásul előadta, hogy a 20/1997. (III.19.) BM rendelet 2. számú melléklete pontosan meghatározza a nyomozói pótlékra jogosító beosztásokat, amelyek között az ügyeletes beosztás nem szerepel. Az alperes vitatta, hogy a felperes a BM rendeletben meghatározott beosztást betöltők esetében ügyeletesként ténylegesen szolgálati elöljárónak minősült volna,
továbbá vitatta azt is, hogy ügyeletesként a felperes bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatokat ellátott volna. A felperes keresete alaptalan az alábbiak szerint. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 254. ( ) bekezdése szerint a 104. -ban meghatározott pótlékokon felül a hivatásos állomány tagját az illetményalap százalékában pótlékok illetik meg. A pótlék mértéke egy hónapra számítva a nyomozói pótlék tekintetében 2005. december 31-éig 20 %, 2006. január 1-jétől 65 %. A Hszt. végrehajtására kiadott 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 54. (1) bekezdése alapján nyomozói pótlékra az jogosult, aki beosztása ellátása során bűnügyi megelőző és felderítő tevékenységet folytat. A ( ) bekezdése értelmében a nyomozói pótlékra jogosító beosztásokat miniszteri rendelet tartalmazza. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III.19.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. számú melléklete határozza meg a nyomozói pótlékra jogosító beosztásokat. A III. pont szerint a rendőrségnél előadó (megelőzési), főelőadó (megelőzési), kiemelt főelőadó (megelőzési), technikus (bűnügyi), főtechnikus (bűnügyi), kiemelt főtechnikus (bűnügyi), nyomozó, főnyomozó, kiemelt főnyomozó, vizsgáló, fővizsgáló, kiemelt fővizsgáló, katonai vétségek nyomozását végző fegyelmi előadó, főelőadó, kiemelt főelőadó, helyszínelő és balesetvizsgáló, helyszínelő, körzeti megbízott, segédtechnikus beosztást betöltők jogosultak ezen a jogcímen pótlékra, valamint a felsoroltak szolgálati elöljárói osztályvezető szintig, amennyiben bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatot ténylegesen ellátnak. Ahhoz, hogy a hivatásos állomány tagja a BM rendelet 2. számú melléklete III. pontjának 18. francia bekezdése alapján részesülhessen nyomozói pótlékban, két feltételnek kell együttesen megfelelnie. Egyrészt bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatokat kell ténylegesen ellátnia, másrészt az 1-17. francia bekezdésben felsoroltak mindegyike tekintetében fenn kell állnia a szolgálati elöljárói minőségének.
A bíróságnak ezért a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes esetében megállapítható volt-e mindkét feltétel fennállta. A felperes a perben állította, hogy ügyeletesként ténylegesen végzett bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatokat. Ezt az alperes vitatta. E körben a bíróság a felperes álláspontjával ért egyet. A felperes munkaköri leírása szerint az ügyeletesnek több olyan feladatot is el kellett látnia, amely megegyezett egy nyomozói pótlékra jogosult kiemelt főnyomozó munkaköri feladataival. (Például: az ügyeletes feladata a halaszthatatlan nyomozati cselekmények elrendelése, míg a kiemelt főnyomozóé annak a végrehajtása.) A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet 62. -a szerint az őrizetbe vétel elrendelésére hivatali időn kívül az ügyelet vezetője, illetve az ügyeletes tiszt jogosult. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezetében, a kényszerintézkedések között szabályozott őrizetbe vétel nem vitásan olyan feladat, amely beletartozik a nyomozói pótlékra jogosító feladatkörbe. A felperes álláspontja szerint a BM rendelet 2. számú mellékletének III. pontjában felsoroltak szolgálati elöljárója volt, és szolgálati elöljárói minősége két szempontból is megállapítható volt. Egyrészt a Rendőrség Szolgálati Szabályzata alapján, melynek értelmében az ügyeletes hivatali időn kívül a rendőrkapitányság vezetőjének jogkörében eljárva a kapitányság teljes személyi állományának a szolgálati elöljárója, másrészt a Hszt. 2. d) pontja alapján, mivel az I/IV-es besorolásával magasabb szolgálati beosztást töltött be, mint a rendőrkapitányság nyomozói és vizsgálói állománya általában. A szolgálati elöljárói minőség tekintetében a bíróság nem osztotta a felperes álláspontját. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III.1.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 92. (1) bekezdése szerint elöljáró az, akinek a rendőr szolgálati beosztás, külön parancs vagy utasítás alapján, akár ideiglenes jelleggel is alá van rendelve, és akinek az alárendelt részére parancsadási, utasítási joga van. A 78. (2) bekezdése akként rendelkezik,
hogy az ügyeleti szolgálatot ellátó (ügyeletes) a hivatali munkaidőn kívül, külön rendelkezésben meghatározott körben, a szerv vezetőjének jogkörét gyakorolja. A Szolgálati Szabályzat ezen rendelkezései alapján a felperes ügyeletesként hivatali időn kívül valóban a rendőrkapitányság állományának szolgálati elöljárója volt. Tévedett azonban a felperes abban, hogy a keresetét részben a Szolgálati Szabályzatra alapította. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. (1) bekezdésének e) pontja szerinti felhatalmazás alapján kiadott Szolgálati Szabályzat hatálya a hivatásos állományú rendőr szolgálati tevékenységére, valamint a rendőrségi szervek működésére terjed ki, annak rendelkezései a hivatásos állományba tartozók szolgálati jogviszonyára nem alkalmazhatók. A hivatásos állományba tartozók szolgálati jogviszonyára ezen belül a részükre megállapítható juttatásokra is a Hszt. és annak végrehajtási rendeletei az irányadóak. A Hszt. 2. d) pontja értelmében e törvény alkalmazásában szolgálati elöljáró a hivatásos állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy. A magasabb beosztás az s) pontban foglalt magyarázat szerint nagyobb felelősséggel, szélesebb hatáskörrel és ennek megfelelően magasabb rendfokozattal és illetménnyel járó státusz. A felperes munkaköre 2002. október 1-jétől II/III-as, 2006. március 16-ától I/IV-es besorolású ügyeletes volt, ugyanakkor a Szentendrei Rendőrkapitányság állománytáblája szerint a rendőrkapitányság állományában 2006. március 15-éig a felperesnél csak magasabb (I/V-ös besorolású kiemelt főnyomozó, kiemelt fővizsgáló, I/IV-es besorolású főnyomozó, fővizsgáló, főtechnikus, valamint a II/IV-es besorolású nyomozó, vizsgáló, helyszínelő és b alesetvizsgáló, technikus), majd 2006. március 16-ától a felperesnél magasabb, I/V-ös besorolású kiemelt főnyomozó és kiemelt fővizsgáló, valamint a felperessel azonos, I/IV-es besorolású főnyomozó, fővizsgáló és főtechnikus is teljesített szolgálatot. A Hszt. 2. d) és s) pontjának rendelkezéseire figyelemmel a felperes ügyeletesként az állomány ezen tagjainak nem volt szolgálati elöljárója. Tekintettel arra, hogy a felperes ügyeletes munkaköre bár a felperes ténylegesen látott el bűnügyi megelőző, felderítő és vizsgálati feladatokat
nem szerepel a BM rendelet szerinti taxatív felsorolásban, és a felperes a Hszt. szempontjából nem minősült valamennyi beosztás tekintetében szolgálati elöljárónak, a bíróság megállapította, hogy a felperes ügyeletesként nem volt jogosult a nyomozói pótlékra, ezért a keresetet elutasította. Mellőzte a bíróság a felperes által indítványozott és valamint az alperes által indítványozott. tanúkénti meghallgatását, tekintve, hogy a tanúvallomásoknak sem a tényállás, sem jogi megítélés tekintetében nem volt relevanciája. Az eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. (3) bekezdése értelmében az állam viseli. Budapest, 2008. február 19. Az aláírásban akadályozott Cseri Imre és Kiskúti Péter ülnökök helyett is A kiadmány hiteléül: Dr. Székely Katalin sk. a tanács elnöke