DR. BALOGH IMRE EMLÉKPÁLYÁZAT

DR. BALOGH IMRE EMLÉKPÁLYÁZAT 2007 ÖNKÉNTES TŐZOLTÓ EGYESÜLETEK, TŐZOLTÓSÁGOK FEJLİDÉSE, JELENLEGI HELYZETE ÉS LEHETSÉGES JÖVİBENI SZEREPÜK BEMUTATÁSA A TŐZOLTÁS MENTÉS TERÜLETÉN MAGYARORSZÁGON Készítette: Balog László Jászkisér

Bevezetés Jászkiséren születtem, és azóta is folyamatosan itt élek. Általános iskolás koromban gyermektőzoltóként ismertem meg az önkéntes tőzoltók munkáját. 1996-ban alpolgármesterként szembesültem azzal, hogy a korábban erısnek és szervezettnek hitt közösség mennyire sebezhetı. Mint oly sok önkéntes tőzoltó egyesület az országban a jászkiséri is megszőnés közeli állapotba került. Szerencsére a helyi közösség elsısorban az önkormányzat nem hagyta magára, és elindult egy megújulási folyamat, aminek részese voltam, vagyok. A pályázati dolgozat témájául azért választottam az önkéntes tőzoltó egyesületek helyzetének bemutatását, mert a személyes, helyi tapasztalatokon túl, megismertem az országos mozgalom történetét, hagyományait, eredményeit és nehézségeit egyaránt. A több mint száz éves múltra visszatekintı önkéntes tőzoltó mozgalom célkitőzései minden bizonnyal a következı száz vagy akár több száz év múlva is aktuálisak lesznek. Az összefogás az élet és vagyon védelmére olyan cél, ami látszólag kézenfekvı, egyértelmő, mégsem könnyő megvalósítani. Ennek elsıdleges oka, a személyes érdekek feltétlen alárendelése a köz érdekeinek. Kifejezi ezt a Gr. Széchenyi Ödön által írt elsı magyar tőzoltó szakkönyv címoldalán olvasható jelmondat is, (1. számú melléklet) mely így hangzik: EGY MINDNYÁJUNKÉRT, ÉS MINDNYÁJUNK EGYÉRT. A fejlıdés íve nem volt töretlen, jó és rossz idıszakok egyaránt voltak az eltelt több mint 135 év során. A mőködést befolyásoló feltételek, a jövıbeni feladatok átfogó elemzése és meghatározása még várat magára. Egymással párhuzamosan egyének és szőkebb, tágabb szakmai csoportok dolgoznak ezen. A pályázati dolgozat benyújtásával szeretnék hozzájárulni a tőzoltóságok helyzetének javításához. Bízom benne, hogy Magyarországon is hamarosan egy törvényileg megalapozott, szakmailag egymásra épülı rendszer részeként fognak az önkéntes tőzoltók dolgozni.

I. Az ember és a tőz I.1 Barátunk és ellenségünk A tőz ısidık óta az emberiség melegítı, hasznos jó barátja, segítıje, de egyben legádázabb ellensége, ha kiszabadul a szabályozott keretek közül. Jótevınk akkor, mikor barátságossá teszi, melegíti otthonunkat, megfızi ételünket, főti gépeinket, de képes elpusztítani értékeinket, akár életünket is. Az ısember munkára fogta a véletlenül keletkezett (villámcsapás okozta) tüzet, majd eszközök használatával megtanult tüzet gyújtani, de ezzel együtt meg kellett tanulnia azt is, hogyan tartsa kordában, hogyan semmisítse meg, oltsa el, ha a nem kívánt helyen és módon tört fel a vörös kakas. A történelem során számtalan leírás örökítette meg, hogy az emberek nem csak békés célokra, hanem szándékos pusztításra is felhasználták a tüzet. Sajnos a pusztításra legalább annyi új megoldás született, mint a békés hasznosításra vagy a tőz elleni védekezésre. I.2 A tőz elleni védekezés fejlıdése A történelem folyamán kialakultak azok az együttmőködési módok, ahogyan a tőz ellen egy-egy közösség védekezett. Ezek elıször spontán szervezıdések voltak, majd egyre szabályozottabb módon, tudatosan történtek. A leghíresebb tőzoltó Flórián, a római légió katonája volt, aki élete kockáztatásával szállt szembe a tőzzel, hogy megmentse katonáit. Késıbb mártírhalált halt, történetébıl legenda lett. İ a tőzoltók védıszentje. (2.számú melléklet, Szent Flórián története) A honfoglalás utáni Magyarországon a lakosság nádból,

fából és igen ritkán kıbıl épített házakban lakott. A tetıket is legtöbb helyen zsúpszalmával, náddal borították. Ilyen körülmények között egy, a szél által támogatott tőz könnyen egész falvakat, városokat pusztított el. A tőzmegelızés területén fontos írásos emlékünk I. (Szent) István király elsı törvénykönyve, amiben ez áll: A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnaponként mindenki a templomba menjen, apraja-nagyja, öregek és fiatalok, férfiak és nık, kivéve azokat, akik a tüzet ırzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tőz-) ırzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le. 1 A törvényesség megjelenésével egy idıben születtek meg azok a szigorú törvények is, melyek a szándékos gyújtogatást halállal és teljes vagyonelkobzással büntették. Több száz éven keresztül a tőz elleni védekezés általában szükség esetén, alkalomszerően szervezıdött, és minden épkézláb ember erkölcsi kötelessége volt. Ha valahol tőz ütött ki mindenki igyekezett azt oltani, a bajba jutottakon segíteni. Sajnos megfelelı eszközök és tudás nélkül ennek hatékonysága korlátozott volt. Nagyon sok helytörténeti munkában szerepel, hogy mely városrészek váltak a tőz martalékává. Az emberek már korán felismerték, hogy jobb a tőz kialakulását megelızni, ezért szabályokat hoztak errıl. Árpádházi királyaink uralkodása idején, és fıleg a tatárjárást követıen, igen sok idegen nemzetiségő ember telepedett le Magyarországon, közöttük iparosok, akik magukkal hozták a céh-szellemet 2 és a tőzvédelemre vonatkozó, a külföldön már levont tapasztalatokat. 1 Dr. Szilágyi János Dr. Szabó Károly: A tőzrendészet fejlıdése az ıskortól a modern idıkig. BM Könyvkiadó, 1986.49.o. 2 A céh ipari szervezet, melyben egy város, vagy késıbb egy körzet kisiparos mesterei az illetı iparág, vagy eleinte iparos csoport viszonyainak szabályozására tömörültek. Eredetileg magántársulatok voltak, késıbb azonban bizonyos közhatósági szerepet is kaptak. Irodalom: Révai Nagy Lexikona, 1912. Budapest

Pozsonyban 1446-ban a kitört tőz irányát nappal piros zászlóval, éjjel piros lámpával kellett a toronyból jelezni. Ugyancsak e században a város elrendelte a konyhák és tüzelı helyek rendszeres vizsgálatát. Trencsén vármegye 1476-ban kimondotta, hogy az esküdtek kötelesek a tőzhelyekre felvigyázni. Egervár-nak 1490-ben már réz fecskendıje van, 1498-ban Eperjes a tőzıröket díjazza. 3 A városok vezetıségei (tanácsai) a XVI. századtól hoztak részletes tőzrendészeti szabályrendeletet, (1549-ben Sopronban, 1550-ben Pozsonyban), melyek már a megelızı tőzrendészettel is foglalkoztak. Tilos volt a dohányzás, szeles idıben való kenyérsütés, a hamunak és parázsnak az utcára és szemétdombra való kiöntése, az utcán puskával való lövöldözés, a kutakat tisztán kellett tartani, 4 A céhek tőzoltásban való részvételét is szabályozták. A mesterek a tőzeseteknél a legényeikkel együtt voltak kötelesek megjelenni, a mészárosok, ácsok, pintérek fejszéket, szekercéket vittek a tőzhöz; a csizmadiák, vargák, tímárok, fazekasok kannákat, bır- és szalmavedreket; az asztalosok üvegesek, tetıfedık, kımővesek létrákat; a fuvarosok, serfızık, szappanosok a lovaikat, fogatjaikat voltak kötelesek rendelkezésre bocsátani. Hogy a városnak céhekbe nem tömörült lakosai milyen teendıket lássanak el a tőzesetek alkalmával, arra vonatkozóan a helyszínen a bíró, valamely tanácsbeli, vagy fertálymester, tízházgazda, stb. intézkedett, aki a tőz oltásának vezetésével volt megbízva. 5 A céhek legényei mellett a tanulásban kiváltságos, gazdag ifjak is járták a világot, külföldi egyetemeken tanultak, és ık is sok hasznos tapasztalatot hoztak magukkal. A kereskedelem szintén segítette a különbözı újdonságok elterjedését. 3 Megelızı tőzrendészet Dr. Roncsik Jenı 1932. Budapest. IN: Tőzrendészet II. 4 Vissi Zsuzsanna: Esztergom város tőzrendészetének története. 1976. IN: Tőzoltó Múzeum Évkönyve 1984. 126.o. 5 Dr. Szilágyi János Dr. Szabó Károly: A tőzrendészet fejlıdése az ıskortól a modern idıkig. Bp. 1986.

Fejlıdött a tőzoltás technikája is. 1439-ben Frankfurt városa 11 darab vízipuskát szerzett be Nürnbergben. Tíz évvel késıbbi adattal rendelkezünk arról, hogy a nürnbergi városi tőzikönyv szerint minden malomtulajdonosnak legalább két fém vízipuskát kellett készenlétben tartania Gyulaváron 1528-ból van hasonló feljegyzés, Végles vár 1555. évi leltárában pedig így szerepel: egy ércszerszám, melybıl tőzvész idején a vizet kifújni vagy kiszórni szokták 6 Magyarországon Mária Terézia és fia II. József uralkodása idején számtalan kísérlet történt az állami mőködés megreformálására, de a legtöbb a magyar nemes urak ellenállásán megbukott. II. József 1788-ban adta ki híres tőzrendészeti pátensét, de ezt késıbb a következı császár a többi rendeletével együtt visszavonta. II. Önkéntes tőzoltó egyletek létrejötte és fejlıdése II.1. A civil szervezetek születése Az önkéntes tőzoltó egyletek sorát az aradi nyitotta meg 1835-ben. Egész Európában az elsık között volt. 1835. augusztus 27-én Arad fıterén Bujanovics kereskedı háza kigyulladt. A ház padlásán hét mázsa puskapor volt, aminek felrobbanása veszélybe dönthette volna az egész várost. Ritt József kalaposmester bátor társaival biztonságos helyre hordta a puskaport és meggátolta a katasztrófát. A tőz után tizenharmad magával megbeszélést tartottak. Elhatározták, hogy külön tőzoltói szervezetet létesítenek és jobban ellátják a tőzoltói szolgálatot mint a céhek. Küldöttséget menesztettek a városi tanácshoz és a tervezett egyesület felállításához támogatást kértek. A tanács 1835. szeptember 7-i ülésén elfogadta a felajánlott szolgálatot és a tőzoltókat a városi kapitány parancsnoksága alá helyezte. Alapszabályukat a nagyváradi 6 Minárovics János: A vízemelı gépektıl a tőzoltófecskendıkig, IN: Tőzoltó Múzeum Évkönyve III. 1986 1987.

Császári Királyi Helytartósági Osztály 1837. július 10-én 11.987 szám alatt hagyta jóvá. Addig a tanács engedélye alapján mőködtek. 7 A szabadságharc alatt nem igen volt alkalma mőködni, késıbb pedig be is tiltották, és csak a kiegyezés után kezdhette újra mőködését. A szabadságharc utáni önkényuralom a tőz elleni védekezés terén is a megtorpanás éveit hozta. Pedig egyre több város és község részérıl merült fel az igény, hogy kellıen kiképzett és korszerő felszerelésekkel rendelkezı önkéntes tőzoltóságokat hozzanak létre. A császári udvart azonban rettegéssel töltötte el az a gondolat, hogy a fegyverként is használható felszerelésekkel rendelkezı, katonai szervezető tőzoltó egyletek alakuljanak. Ezért gróf Pállfy helytartó még 1864-ben is a következı utasítást adta ki: Elıször is a tőzoltó egyletekre vonatkozóan azt akarom, hogy egyet se engedélyezzenek. 8 Továbbra is a diákokra, a céhekre és a lakosságra hárult a tőzoltás feladata, pedig ennek hátrányait sok helyen megállapították. 1859-ben a soproni városi tanács értékelte a polgárok tőzoltói tevékenységét, és a következıket állapította meg: Tőz esetén sok önkéntes segítı győlik össze, de mindegyik azt tesz amit akar és többen parancsolnak a kelleténél.. A magisztrátus Torna és Tőzoltó Egylet alakítását határozta el, de végül csak 1866-ban kaptak Helytartótanácsi jóváhagyást. 7 II.2. A kiegyezés után Az 1867-es kiegyezéssel béke és fejlıdés köszöntött az országra. Habsburg Ottó mondta, egy beszédében 2003-ban, hogy korábban soha nem látott fejlıdést hozott az országnak a kiegyezés, mert politikai béke lett, és az emberek minden energiájukkal az alkotást tudták szolgálni. Érdemes az akkori történések tanulságait szem elıtt tartani, és úgy készülni a közelgı Európai Uniós csatlakozásra, hogy azzal a mai Magyarországon is hasonló feltételeket lehessen 7 Tarján Rezsı és Minárovics János: Az önkéntes tőzoltóság történetébıl. 1968. 8 Dr. Szabó Károly: Pécs tőzvédelmének kialakulása és fejlıdése a régebbi idıktıl az önkéntes tőzoltóság megalakulásáig, IN: Tőzoltó Múzeum Évkönyve II. 1985. 61. o.

teremteni, mint egykoron elıdeink tették Eddigi uniós létünkrıl megállapítható, hogy lenne mit megszívlelni az idıs, nemzetközi hírő politikus intelmeibıl, és ebben a civil öntudat, az egyéni alkotó szerepvállalás terén is kellene fejlıdnünk. A dualizmus kora Magyarország ipari, technikai és kulturális fejlıdésének kiemelkedı idıszaka A XIX. század utolsó harmada és fıleg annak legutolsó évtizede Magyarországon az ipar, technikai- és kulturális fejlıdés kiemelkedı idıszaka volt. A céhrendszer eltörlése (1872) után, a gyáripar fejlıdése volt az egyik mozgatórugója a mindinkább elszaporodó iparegyletek alapításának. Kuti Éva (1998) szerint, ezek a szervezetek dualizmus kori történetét némi jóindulattal a modernizációs fejlıdés speciális formájának is tekinthetjük. Azonban ez a modernizáció nem alulról jövı kezdeményezések nyomán, hanem kormányzati nyomás eredményeként zajlott le. Ennek megfelelıen az egyesületi szféra növekedésének és szerkezeti átalakulásának addigi spontán folyamatait is új, mesterséges hatások kezdték módosítani, a jogi szabályozás változásai az egyesületek fejlıdésének fontos befolyásoló tényezıjévé váltak." Az egyik "felülrıl jövı kezdeményezés" éppen a céhekkel kapcsolatos volt: a régi céhek ugyanis a korábbi kézmőiparosokat alapul vevı, de új kisiparosokat is befogadó ipartársulatokká szervezıdtek, s ez a csoport kétségkívül a korabeli civil szervezetek jelentıs hányadát képezte, fıleg a kezdeti idıszakban. A XIX. század végétıl azonban igen sok, ténylegesen helyi szervezıdéső, a legkülönfélébb tevékenységi körben ténykedı szervezet alakult, jótékonykodó szervezetek ("filléregylet", jótékony nıegylet, stb), énekegyletek, dalárdák, zenekarok, sportegyesületek, tőzoltóegyletek, különbözı kulturális egyletek. II.3. Gróf Széchényi Ödön a magyar tőzoltóság megalapítója

A korra jellemzı volt, hogy elıkelı származású, jó módú emberek álltak egyegy nemes ügy mellé, vagy kezdeményezıi voltak a köz számára hasznos cselekedeteknek. Gyakran magánvagyonuk egy részét ilyen célra áldozták. A magyar tőzoltóság létrehozásában, saját elhatározásából, kiemelkedı szerepet vállalt gróf Széchenyi Ödön, a magyar és török tőzoltóság megalapítója (1839-1922) 3. számú melléklet, Gróf Széchenyi Ödön élettörténete III. A Magyar Tőzoltó Szövetség története A Magyar Tőzoltó Szövetség (MTSZ) elıdje a Magyar Országos Tőzoltó Szövetség (MOTSZ) 1870. december 5-én alakult meg azzal a céllal, hogy a rendszeres tőzoltóság terjesztését, tökéletesítését és egységessé alakítását végezze. Késıbb céljait részletesebben is kifejtették a tőzrendészetnek, a tőzoltó- és mentı-ügynek országos és lehetıleg egyenlı elvek szerint való szervezését, fejlesztését, tökéletesítését, tőzoltóságok alakításának elımozdítását, a szervezésben és fejlesztésben való támogatását, segítését és irányítását végezze. Továbbá a tőzvédelmi intézmények így tőzoltóságok és vármegyei tőzoltószövetségek szervezése, ezeknek egymással és az országos központtal való összekapcsolása valamint a bajtársi szellem ápolása is feladatát képezte. E célok elérésére kialakította sajátos szervezetét. Szervei voltak: a nagygyőlés; az országos választmány és az elnökség. Ekkor még az önkéntes tőzoltótestületek és a kis számban, nagyvárosokban létrehozott hivatásos tőzırségek egymást kiegészítve dolgoztak. A soproni tőzoltók vetették fel a szövetség megalakításának eszméjét, erre 1870. december 5-én került sor.

A Nemzeti Torna- és Tőzoltóegylet meghívására 17 egylet képviselıje jelent meg. Alapszabály tervezetüket felterjesztették a Belügyminisztériumnak, és azt 1871. szeptember 12-én látták el a jóváhagyási záradékkal. Jogilag ekkor jött létre a Szövetség. A Magyar Országos Tőzoltó Szövetség elsı elnökének gróf Széchenyi Ödön budapesti tőzoltó fıparancsnokot választották meg. Rösch Frigyes a választmány tagja lett. A gróf 1870-tıl 1875-ig töltötte be ezt a tisztet. İt báró Bánhidy Béla (1876 1881) majd gróf Cziráky Béla (1882 1893) követték. 1896-tólb 1902-ig Dr. Kék Lajos utána pedig gróf Széchenyi Viktor (1902 1931) álltak a szövetség élén. 1931-tıl ismét egy Széchenyi gróf (József) következett, majd 1935 1936-ban Marinovits Imre dr. volt a szövetség elnöke, akit dr. Szilágyi Lajos (1936 1939) váltott fel ezen a poszton. Ügyvezetı elnökként Hirling Gyula (1938 1940) elızte meg Dr.vitéz Kiss Lajos székesfıvárosi tőzoltó fıparancsnokot (1940 1944), aki hívatalból lett a MOTSZ elnöke is. A Horthy rendszerben utolsóként Dr. Benedek Mihály (1944 1945) tett pontot a MOTSZ elnökeinek sorára. 9 Az elnökök nevét megırizték az utókornak. Ebbıl is látszik, hogy az Országos Szövetség addig folyamatos mőködése 1945-ben megszakadt. Az újbóli megalakulásra csak 1990-ben került sor. IV. Jászkiséri Önkéntes Tőzoltótestület megalakítása és mőködése 10 A Jászkiséri Önkéntes Tőzoltótestület az ország más tőzoltótestületeihez hasonlóan a korábban megalakult testületek példáját követte, azok tapasztalatait felhasználta. Általában jellemzı volt, hogy a felismert veszély elleni védekezés szándéka volt a fı motiváció. 9 Magyar Tőzoltó Szövetség internetes honlapja www.mtsz-firefa.hu, a történet cím alatt 2006.09.15. 10 Gyıri János helytörténész, Jászkisér díszpolgára, nyugdíjas tanár a megalakulástól 1978-ig dolgozta fel az ÖTE történetét, fıleg visszaemlékezések alapján. Írását lektorálva és kiegészítve napjainkig az ÖTE jelentette meg 2005. november elején a KISÉR Újság különszámában. A felelıs kiadó én voltam.

1940-1945 A község felettes hatóságai (fıszolgabíró, alispán) a Belügyminisztérium kezdeményezésére már az 1920-as években is szorgalmazták az önkéntes tőzoltóság megalakítását. Ekkor az országban, általános megelégedésre már nagyon sok helyen mőködött önkéntes tőzoltóság, lettek volna követhetı példák. A község vezetıinek azonban az volt a véleménye, hogy nincs itt szükség az önkéntes tőzoltóság megalakítására, mert tőz esetén minden épkézláb ember önkéntes tőzoltó. Ha valahol kitör a tőz, mindenki a legnagyobb gyorsasággal igyekszik az oltásban részt venni. Ilyen szempontból vizsgálva a dolgot, a község elöljáróságának elutasító magatartása nem volt teljesen alaptalan. Helyben nagyon sokan tudnak arról, hogy közel száz évvel azelıtt a község tekintélyes része a tőz martaléka lett a felvégen. Az akkori hatalmas tőzvész után az emberek egymás iránti segítıkészsége olyan mély gyökeret vert a szívükben, hogy késıbb, ha bárki bajba jutott közülük legyen az, barát vagy ellenség határtalan igyekezettel mentek, hogy segítsenek. Elég volt a harangokat megkongatni, hogy ki-ki nappal vagy éjszaka felragadja a keze ügyébe kerülı rocskát (vizesvödröt), kannát, villát vagy gereblyét, és rohant segíteni. Ez a segítıkészség spontán együttmőködést eredményezett, hiányzott belıle az elırelátás és a tudatosság. Ennek ellenére a község elöljárói azt feltételezték, hogy ha lesz a községben tőzoltóság, akkor a közönség segítıkészsége alábbhagy - mondván, menjenek oltani a tőzoltók akik önmagukban nem lesznek képesek a tőzzel eredményesen szembeszállni és ez még rosszabb helyzetet eredményez majd. Tudták, hogy a tőzoltóság a lakosság bevonása nélkül mőködéséhez olyan mőszaki és egyéb feltételek biztosítása szükséges, ami akkoriban csak a nagyvárosi tőzoltóságoknak állt rendelkezésére. (motoros fecskendı, motoros lajt, olyan jó minıségő utak, amelyeken esıs, sáros idıben is közlekedni tudnak ezek az eszközök, stb.) Az eszközök azonban önmagukban semmit sem érnek,

ha nincsenek képzett személyek, akik a tőzoltó munkát vállalják. Ilyen adottságok biztosításáról olyan nagyságú településeken, mint Jászkisér, szó sem lehetett. Ilyen elızmények után került sor az önkéntes tőzoltóság megalakítására. Az elöljárók ekkor már nem ellenezték, sıt a háború miatt támogatták a tőzoltóság megszervezését. Az elöljárók tudták, hogy ehhez olyan személyre van szükség, aki a tőzrendészeti és tőzoltási mőszaki ismeretek birtokában van. A szakismeretek megszerzésére a Debreceni Hivatásos Tőzoltóság tanfolyamán volt lehetıség. A választás Szeremi Ferencre esett, aki a községi hivatal alkalmazottja volt. A tanfolyam költségeit a község magára vállalta, így került 1940-ben a tőzoltótanfolyamra. A tanfolyam célja a községi tőzoltóságok vezetıinek képzése volt. Abban az idıben a Debreceni Hivatásos Tőzoltóság a kor követelményeinek megfelelı eszközökkel volt felszerelve, és országos hírő tőzoltótisztek dolgoztak ott. İk írták a tankönyveket és oktatták a tőzoltótanfolyam résztvevıit is. Szeremi Ferenc a tanfolyam végén sikeres vizsgát tett, és már mint képzett tőzoltó látott hozzá az önkéntes tőzoltóság megszervezéséhez Jászkiséren. Ebben a munkában hamarosan lelkes támogatói akadtak, akik maguk is fontosnak tartották a tőzoltóság létrehozását. A szervezésnél foglalkozásra való tekintet nélkül szívesen vették minden jóravaló, becsületes ember jelentkezését, de törekedtek arra, hogy a tőzoltóság tagjai elsısorban az iparosok közül kerüljenek ki. Ennek oka a célszerőség volt. Jászkisér mezıgazdasági jellegő község volt, egyéni gazdálkodókkal, akik nagyon sokszor a határban dolgoztak, így tőz esetén nem mindig lehetett volna rájuk számítani. Az iparosok a község különbözı pontjain dolgoztak, így ık munkájukat megszakítva, hamarabb érhettek a tőz helyszínére. A lelkes szervezık munkájának köszönhetıen 1940. novemberében 27 fıvel megalakult a Jászkiséri Önkéntes Tőzoltótestület.

Az alapítókról készült fénykép ma is megtekinthetı a tőzoltólaktanyában Önkéntes tőzoltók a szertár elıtt, felszereléseikkel 1956-ban. Jászkiséren még akkor is a lóvontatású fecskendı volt a legkomolyabb tőzoltási technika. V. A civil szervezetek helyzete 1945 után Magyarországon A II. világháború a nonprofit szervezeteknek is sok kárt okozott. Az ország elvesztette az aktív korú férfiak, s ezzel az egyesületek tagságának és vezetıinek jelentıs részét. A háborús törekvések vagy a náci szervezetek támogatása miatt számos öntevékeny csoport és mozgalom kompromittálódott, ezeket az 529/1945-ös kormányrendelet rögtön a németek távozása után feloszlatta. A többi egyesület és alapítvány felszámolása sokkal hosszabb és fájdalmasabb folyamat volt. A kommunista kormány természetesen nem törekedett az önkéntes szervezetek felszámolásának és az egyesülési szabadság

korlátozásának írásos dokumentálására. A mindennapokban tapasztalt megszorító intézkedések a hivatalos szabályozásban csak leplezett formában, vagy egyáltalán nem jelentek meg. A jogi alapelvek és a gyakorlat közötti ellentmondás azonban mindinkább nyilvánvalóvá válik. Az 1946. évi I. törvény garantálta" ugyan az egyesülési szabadságot, a 1946. évi X. törvény pedig még azt is kimondta, hogy az emberi jogokat megsértı tisztviselık akár börtönbüntetéssel is sújthatók, ám mégis megkezdıdött a szektor lassú felszámolása. Az autonóm szervezetektıl a hatalom szabadulni igyekezett. Az egyesületek többségét feloszlatták, a betiltásokat túlélı szervezeteket pedig teljes párt- és állami ellenırzés alá vonták. Az új öntevékeny szervezetek létrejöttét hatalmi eszközökkel akadályozták, helyettük inkább mővi úton hoztak létre felülrıl irányított, úgynevezett társadalmi szervezeteket. Az Országos Tőzoltó Szövetség gyakorlatilag nem létezett, a tőz és katasztrófa elleni védekezést az állam szervezte. A helyi önkéntes tőzoltó egyesületek a városi és községi tanácsok irányítása alatt mőködtek. A tanács biztosította a mőködéshez szükséges pénzügyi forrásokat, és a tanács bízta meg az elnököt és nevezte ki a tőzoltó parancsnokot. Ennek ellenére, mivel olyan ügyrıl (élet és vagyon védelmérıl) volt szó, amit fontosnak ítélt a hatalom, szakmailag és társadalmi befolyásukat tekintve fejlıdtek a tőzoltóságok. A Jászkiséri Önkéntes Tőzoltó Egyesülethez hasonló módon mőködött szinte minden kisebb településen a tőzoltóság, a városi tőzoltóságok térségi feladatokat is elláttak, sıt a jelentısebb ipari üzemekben üzemi tőzoltóságokat hoztak létre. VI. Jászkiséri ÖTE története 1945-tıl 1989-ig 1948-tól az országos vezetés kezdeményezésére minden évben felmenı rendszerben járási, megyei és országos tőzoltó versenyeket rendeztek. A

jászkiséri tőzoltók számtalan oklevelet, serleget és emléktárgyat nyertek a különbözı versenyeken. Legsikeresebb idıszak az 1967-1977 közötti tíz év volt, amikor összesen háromszor volt a férfi csapat második, a többi versenyt mind megnyerték. Az 1950-es évek közepétıl ifjúsági tőzoltó csapatokat is szerveztek. Külön fiú és lány csapat volt, akik kiképzés és gyakorlás után nagyon sok versenyen szerepeltek eredményesen. A csapatokon kívül a parancsnokok és tőzoltók munkáját is elismerték a járási és megyei vezetık. Parancsnokok és beosztott tőzoltók közül többen kaptak Tőzbiztonsági Érem kitüntetést. Bokor Mihályt Jászkiséren mindenki úgy ismerte, hogy szívvel-lélekkel dolgozott az itt élık biztonságáért, hosszú ideig volt lelkiismeretes, jól képzett parancsnoka a tőzoltóknak. Az 1970-es évek végén, 80-as évek elején az önkéntes tőzoltó egyesület munkájában már nem a helyi iparosok, hanem a helyben dolgozó alkalmazottak játszották a fıszerepet. A községen belül mőködı tőzoltóság mellett mőködtek az üzemeken belüli tőzoltó csoportok, melyek közül a MÁV Gépjavító Üzemben mőködı volt a legnagyobb létszámú és legszervezettebb. A község tőzoltói aratási idıszakban ügyeletet tartottak a tőzoltószertárban. Nem múlt el mozi vetítés, bál vagy más nagyrendezvény a kultúrházban úgy, hogy ne lett volna ott egyenruhás önkéntes tőzoltó, aki felügyelt a tőzrendészeti szabályok betartására. Az egyenruhás tőzoltók jelenléte hozzájárult a résztvevık kulturált magatartásához, és biztosította a tőzoltók és a lakosság jó kapcsolatát. A mőködés fı támogatója a Nagyközségi Tanács volt, de szerényebb összeggel támogatták a mőködést a helyi gazdasági egységek is. Minden év augusztus 20- án tőzoltóbált rendezett az egyesület, melynek bevételét a mőködési feltételek javítására fordították. 1983-ban készült jegyzıkönyv szerint az egyesület vezetıi és tagjai és a vendégként jelen lévı Jászberény Város tőzoltóparancsnoka egyetértettek abban,

hogy fiatalokat is fel kellene venni az egyesületbe, mert e nélkül az egyesület nem tartható fenn. A változó körülmények között is sikerült a tőzoltóság folyamatos mőködését biztosítani. A tőzoltók munkáját a község vezetése nem csak támogatta, hanem el is ismerte, 1987-ben a Nagyközségi Tanácstól megkapták a Jászkisér Nagyközségért Díjat. A jászkiséri születéső Dr.Bendı Mihály, aki több évtizeden át a BM Tőzoltó Kiképzı Központ tanára, majd parancsnoka volt Budapesten, mindig nagy figyelemmel kísérte és segítette a helyi önkéntesek munkáját. A tőzoltók munkáját segítı eszközök központi beszerzésbıl jutottak el az egyesületekhez. Nagy lépés volt az NDK gyártmányú 800 liter/perc teljesítményő szivattyúk megjelenése, melyeket a hagyományos vizes szereléső tőzoltóversenyeken még mindig használnak a Jászságban. 1989-ben Jászárokszállásról érkezett az akkor 20 éves IKARUS-CSEPEL 344- es gépjármőfecskendı, melyet egészen 2003-ig használtak a tőzoltók tőzoltásra vagy vízszállításra. A gépjármőpark megújult, de korszerő egyéni védıfelszereléseket nem sikerült beszerezni és az önkéntes tőzoltók a kor követelményeinek megfelelı képzése sem volt biztosítva. A szakmai munka változó intenzitással folyt, több egyesület csak az évi tőzoltóversenyen való felkészülést vállalta. 1989-ben az 1989.évi II. törvény (Egyesülési Törvény) alapján egyesületet, a Megyei Tőzoltó Parancsnokság kezdeményezésére, hivatalosan bírósági nyilvántartásba vették, 29 taggal. VII. Rendszerváltás 1990. civil szemmel Új lehetıségek, illúziók, konfliktusok és hullámzó fejlıdés 1988 szeptemberétıl novemberéig, hihetetlenül rövid idı alatt kialakult/visszaállt (megítélés kérdése) hazánkban a többpártrendszer. Az elsı szabadon választott parlamentben igen sok olyan képviselı volt, akiket korában a civil szféra ismert aktivistájaként ismerhettek meg az emberek. (pl. kiemelt

szerepet játszott a Duna-Kör, és más környezetvédelmi szervezetek) Ez a folyamat azzal is járt, hogy a pártpolitika és a civil világ több területen szembe került egymással. Világossá vált, hogy a nagypolitika szintje és a civil társadalom szintje között jelentıs különbség van Ennek felismerése egy csendes, ám igen széleskörő fejlıdést eredményezett a civil szektorban Magyarországon. Ez az idıszak a civil szektor burjánzásának idıszaka: az évtized közepére a szektor szervezeteinek száma elıbb elérte a 40.000-t, majd az évtized második felére túllépte az 50.000-t, közel 3 millió magyar állampolgárt tömörítve. VIII. Magyar Tőzoltók Szövetsége újjászületése 1990 A fentebb vázolt általános folyamat hatással volt az 1990. december 7-én nyilvántartásba vett Magyar Tőzoltó Szövetségre is amely megalakulásakor kinyilvánította, hogy az 1870-ben alakult Magyar Országos Tőzoltó Szövetség jogutódjának tartja magát. Az elızmény nélküli újjá alakulás nem ment zökkenımentesen, a gyakori elnök váltás együtt járt a különbözı szakmai koncepciók bevezetésével, melynek a tagszervezetek sokszor csak szemlélıi, és nem formálói voltak. A magyarországi tőzvédelem stabilitásához szükséges átfogó törvényi szabályozás csak részben történt meg, ezért a vélt vagy sugallt elvárásoknak való megfelelés kényszere nagyon erıteljesen van jelen a hivatásos és önkéntes tőzoltó szervezeteket egyaránt tömörítı Szövetség életében. A Magyar Tőzoltó Szövetség egy országos hálózattal rendelkezı, a tőzoltóságok érdekében tevékenykedı szervezet, mely elsısorban anyagilag nagymértékben függ a mindenkori kormánytól. Minden megyében mőködik Megyei Tőzoltó Szövetség, melynek tagszervezetei a hivatásos, a köztestületi, a létesítményi tőzoltóságok és az önkéntes tőzoltó egyesületek. A Magyar Tőzoltó Szövetség (MTSZ) mellett, de annak tagszervezeteiként mőködik Hivatásos Önkormányzati Tőzoltóságok Országos Szövetsége (HÖTOSZ), a Létesítményi és Önkéntes Tőzoltóságok Országos Szövetsége

(LÖTOSZ), melyek az általános érdekek megjelenítésén túl, speciális szakmai érdekvédelmi feladatokat látnak el. 2006. augusztusában megalakult az MTSZ Önkéntes Tagozata, mely az önkéntes tőzoltó egyesületek érdekvédelmét hivatott erısíteni. Erre nagy szükség lenne, mert sem jogilag, sem anyagilag nincsenek megfelelıen támogatva az önkéntes tőzoltók. Ennek egyik példája, hogy a három-négy évvel ezelıtti, az önkéntes egyesületeknél végzett ügyészségi vizsgálatok után felszólították a néhol több mint száz éves múlttal rendelkezı önkéntes tőzoltó egyesületeket arra, hogy töröljék a nevükbıl az önkéntes szót. Indoklásul az ügyészek azt írták, hogy 1996-ban elfogadott törvény rendelkezik a köztestületi tőzoltóságokról, melyben a jogalkotó az ilyen típusú tőzoltóságokat Önkéntes Tőzoltóságnak nevezi, és ez megtévesztı a közvélemény számára. Természetesen az önkéntes egyesületek (mint valóban az önkéntes tőzoltókat tömörítı szervezetek) nem tettek eleget a felszólításnak. Az ügy jelenleg az agyonhallgatottság állapotában van. Az ügyészség nem tud és már nem is akar érvényt szerezni korábbi döntésének, de az 1996-os törvény megváltoztatására tett ígéretet sem teljesítették. IX. Jászkiséri Önkéntes Tőzoltó Egyesület mőködése 1990 után 1990 1996 1990-ben a Nagyközségi Tanács helyébe az Önkormányzat lépett, mely továbbra is minden évben biztosított anyagi forrást az ÖTE fenntartásához. Az 1990-es évek elején az országban, így megyénkben is nagyon sok tőzoltó egyesület megszőnt, (4.sz. melléklet) átmenetileg a jászkiséri is válságba került. Az idısebb tőzoltók közül többen elhaláloztak vagy egészségi okokból már nem

tudták ellátni a feladatot, mások csak vidéken kaptak munkát, vagy munkanélküliek lettek, ezért nem vállalták az önkéntes tevékenységet. A korábban támogatást adó gazdasági egységek maguk is nehéz anyagi helyzetbe kerültek, egy részük megszőnt, így az egyedüli támogató az önkormányzat maradt. A szertár épülete, a technikai felszerelések elavultak, korszerő egyéni védıeszközökkel az egyesület nem rendelkezett, a vonuló képességet nehezen lehetett biztosítani. 1996 elejére, az erıfeszítések ellenére a tőzoltó egyesület nehéz helyzetbe került, a vezetıség lemondott, felmerült a megszüntetés gondolata is. 1996 2005 1996-ban az egyesület még megmaradt tagjai kezdeményezték az ÖTE mőködésének megújítását. Szükségesnek tartották a tagság fiatalítását, új tagok bevonását a kárelhárító munkába, mert ettıl remélték a hosszú távú fennmaradást. Decemberben az egyesület új vezetıséget választott. Akkor alpolgármester voltam, és az idısebb önkéntes tőzoltók felkérését, jelölését elfogadtam, megválasztottak az egyesület elnökének. Parancsnoknak egy önkormányzat alkalmazásában álló önkéntes tőzoltót választottak, számára biztosították, hogy kellı idıt tudjon az önkéntes tőzoltói tevékenységre fordítani. Kitartó munkával sikerült új fiatal tagokat bevonni az ÖTE tevékenységébe. Az 1995-ben létrejött Települési Gyermekönkormányzat, az 1997-ben alapított Ifjúsági Egyesület és a szintén 1997-ben a Jászkisér Gyermekeiért Alapítvány által megnyitott Teleház megmozgatta, összefogta a helyi fiatalokat, akik az önkéntes tőzoltó tevékenység iránt is egyre nagyobb érdeklıdést mutattak. A fiatalok vállalták, hogy szabadidejükben különbözı tanfolyamokat végezzenek, elsajátították a legmodernebb technikai eszközök használatát. A Megyei Tőzoltók Szövetsége és a Jászberényi HÖT 40 órás tőzoltó tanfolyamok szervezését segítette. Többen a költségek felét magukra vállalva C kategóriás gépjármővezetıi engedélyt szereztek.

1998-ban jelentıs elırelépést hozott, hogy a németországi Warthausenbıl egy Mercedes tőzoltóautót kapott Jászkisér adományként. Ez volt az elsı igazi, korszerő tőzoltóautó Jászkiséren Az önkéntes tőzoltók rendszeresen gyakorlatokat szerveztek, és 1998-tól folyamatosan biztosították, hogy a riasztástól számítva 15 percen belül kivonultak a káresemény helyszínére. 1996-tól az egyesület tagjai közül az önkéntes tőzoltói tevékenységért senki nem kapott anyagi juttatást, fizetést vagy tiszteletdíjat. Veszélyes munkánkat az önzetlen segítı szándék vezérelte. Pályázati pénzekbıl sikerült a kor követelményeinek megfelelı egyéni védıeszközöket vásárolni, a sisakok, a csizmák és a légzıkészülékek már olyanok voltak, mint a hivatásos tőzoltóké. 1999-tıl szervezeti és gazdasági önállóság 1999. januárban a közgyőlési döntés alapján bejelentkeztünk az APEH-nél, adószámot kaptunk, és önálló bankszámlát nyitottunk a helyi Takarékszövetkezetben. Ettıl kezdve az ÖTE közgyőlése az Önkormányzattól függetlenül dönt a vezetı tisztségviselık megválasztásáról, és gazdálkodásunk is teljes egészében önállóvá vált, az önkormányzati támogatás felhasználásáról a következı év elején számolunk be a képviselı-testületnek.