Jöjj, itt az idő, hogy dicsérd! Jöjj, kapudat tárd az Úr felé! Jöjj, úgy ahogy vagy és dicsérd! Jöjj, menjünk együtt az Úr felé, Jöjj! Egyszer minden nyelv megvallja, hogy ő az Úr, És mindenki térdet hajt! Megtalálja a legnagyobb kincset, ki Őt választja ma!
356/1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!
356/2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!
356/3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!
356/4. A nap s a föld f s minden, mi él, Ma bút b örömmel felcserél, l, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többt bbé fel soha. Halléluja luja!
356/5. Mi is éljünk vigadva hát, h Daloljunk szép halléluj luját, Hadd zengje Krisztust énekünk, nk, Ki sírbs rból l feltámadt nekünk! nk! Halléluja luja!
Lk. 24,1-12 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Lent a Via Dolorosán, Jeruzsálemben történt; Egy férfi vitte súlyos keresztjét Körül állta Őt a nép, az embert, akit halálra ítélt. Jézus testén vérző sebek, korbács ütés nyomai, Koronája vétkeink tövisei. Minden lépéstértünk tett, így bűneinktől szabadított meg. Lent a Via Dolorosán, minden fájdalom útján Isten Fia feláldozta önmagát. Végtelen nagy szeretettel vállalta érted, értem, Lent a Via Dolorosán, a halált, ó a halált. Ő megtisztított, új lelket adott, vére által új életre hívott.
Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Félelmet és halált legyőző húsvéti örömhír. Jézus él!
Hogyan adhat ez nekem fellélegzést a napi terhek között? Mit változtat ez azon, hogy rendszeren hazudnak nekünk? Jobbá lett-e a világ? Halványan talán sejtjük, érezzük vagy tudjuk IGEN a helyes válasz. Hagy szóljon most szívünkhöz Istenünk és erősítse meg bennünk, ami már elhalványult, töltse meg lelkünk, buzdítson fel! Az első benyomás a történetet olvasva, hallva a megrendülés: találták, nem találták, tanácstalanul álltak, megrémülve a földre szegezték tekintetüket, Mikor szoktunk mi megrendülni, mikor a tükörbe nézünk.
Tükröm, tükröm mond meg nékem. Valóban értem kellett vinnie a keresztet. Mert én vagyok, aki elfordítom a fejem, ha a nyomort látnám, aki tovább adom a rosszhírt, aki nevetek a gonoszságon, aki sose felejt, aki csak utólag sejti mikor gázolt át a másikon Megrendült a tanítványok szíve, mikor Jézust a tengeren járni látták,
mikor betegeket láttak meggyógyulni, mikor megrendült a föld is Jézus halálakor. S megrendültek az asszonyok is mikor angyalok szavát hallották: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Nem kezdtek viaskodni magukba, hogy ez lehetetlen. Onnan még senki sem jött vissza. Feltámadt Lázár, Jairus lánya, a naini ifjú. Nem kételkedtek, hogy biztos az őrök lopták el, akik félelmükben elszaladtak, s csak úgy menthették meg életüket, ha később azt híresztelték, hogy a tanítványok lopták el a testet. Tudták, hogy Jézus valóban meghalt, s hogy most sem hallucinálnak. Ilyen megrendítő kellemes vagy kellemetlen események mindannyiunk életében szoktak történni. Nem tehet az ember mást, megy és elmondja. Az élet legcsodálatosabb, legmegrendítőbb eseménye, ha találkozunk az élő Úrral.
megrendül Agykutatók vizsgálják, milyen folyamatok játszódnak le ilyenkor, s miért keresik ezt az élményt újra és újra a szentek, mi. Valóban szinte begyakorolhatónak vélik, a rendszeres istenélmény elérését. Nincs itt, hanem feltámadt. Bejut az üzenet a fejbe s a szívig, hitetlenségből hitre jutunk, halálfélelemből a feltámadás bizonyosságára. üres fecsegésnek tartották, nem hittek, Hány olyan beteg van,
aki üres fecsegésnek tartja a gyógyulásáról szóló hírt, s újra-újra visszatér a rendelőbe. Hány gyászoló van, aki üres fecsegésnek tartja a feltámadás evangéliumát, s polgári szertartás után a pszichiátrián köt ki. Hányan elrontják és úgy adják tovább a gyerekeknek a legfontosabb üzenetet, hogy az üres fecsegésnek tűnik. S mennyit gyötrődik lelkész, hitoktató, hogy örömmel tudjuk az evangéliumot fogadni. Miért tűnik üres fecsegésnek? Aggódás, mi lesz velünk. Borúlátás, már csak rosszabb jöhet. Eltorlaszolják a szívük ajtaját. Nem ugyanígy van ez nálunk is. Belefásulunk a sok gondba.
Magunk körül forgunk, annyi a tenni valónk. Rutinból persze még tudjuk, hogy él a mi Urunk. De mit változtat ez azon, hogy hol tanuljak tovább, ki lesz az életem párja, leckét írjak, filmet nézzek vagy gyülekezetbe menjek. S Jézusról szóló szavunk is már üres fecsegésnek tűnik.
üres fecsegés Mert az, ha nincs mögötte hiteles élet, csak szó, szeretlen szó, zengő érc és pengő cimbalom. Szavaink aranyfedezete az életünk, a szeretet cselekedetei. Mert lehet jót tenni nem csak szeretetből. Kötelességből, dicsőségvágyból, bűntudatból, félelemből visszaemlékeztek, visszatértek, hírül adták, elmondták, Az asszonyok hittek a feltámadás örömhírének, s magukban sem tudták tartani. Ma is ez a döntő, enélkül nincs húsvét. Megtörténik a szívedben a csoda a megrendülés és megtapasztalod, vagy marad egy munkaszüneti nap. S hány embernek az? Ez a mi felelősségünk. Az asszonyok nem restellték: aki hisz őbenne, ha meghal is él. Hányan töltik most is úgy a húsvétot, mint egy natur hosszúhétvégét,
szégyellnéd, sajnálnád elmondani. A feltámadás hite a szívünkben mindent megváltoztat. Mennyivel jobban becsülnénk az életünket. Felelősek vagyunk a szavainkért, tetteinkért, nincs újra születés nagy bevásárlás, kert munka, későn kelés, egy kis feszült családi együttlét, és semmi több. Nincs köztük egy-két olyan, akit szeretsz, akit rád bízott Isten, akinek nem
Elmond s majd falvédőként helyrehozom, amit ma elrontottam. Mennyivel kevésbé félnénk a haláltól. Hajtanánk lassabban. Féltenénk szeretteinket. felkelt, elfutott, látta, elment, csodálkozott Péter azokhoz tartozott, akik üres fecsegésnek vélték az asszonyok örömhírét. DE.
Húsvéti cikk. Lefagyott ország, bosszú, sértettség, gyász fájdalma, hatalom féltése, ismeretlen út. Hajlandó a változásra. =él. Hospice tapasztalat: aki nem változik, már nem él. Kezdj el csodálkozni, vagy újra csodálkozni Isten dolgain, nyisd ki a Bibliát és olvasd, jöjj a gyülekezetbe az úrasztalához s megtalálod a húsvéti örömöt! felkel elmegy- Csodálkozik Elment a sírhoz. Lehet, hogy mindenki mást tett. Lehet, hogy le is szólták. Lehet, hogy ő is ugyanúgy kételkedett. Félt, de szerette volna megtapasztalni az élő Krisztus hatalmát, erejét, s elindult keresni. Hajlandó volt a változásra. Deák
Kenyered és borod táplál engem. Te gyógyítod szívem, hogyha fáj. Maradj velem úgy kérlek Jézus! Maradj velem, Tied vagyok, s neked élek már. Amíg veled járok én az úton, Minden gondom messze, messze száll. Leborulva hálát adok Néked, Ajkamról most hála dala száll.
A Te véred által menekül meg, földünk népe minden bűn alól! Maradj velem úgy kérlek Jézus! Maradj velem, Tied vagyok, s neked élek már. A Te tested éltessen bennünket, adjon nékünk lelki kenyeret! Leborulva imádlak én Téged, Szívembõl a hála dala száll.
185. Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott; Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja, Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Alleluja!