Fordította Sillár Emőke
Lara Adrian Az éjfél árnyai Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012 Csak Könyvek http://torteneteim.ucoz.hu
A fordítás alapjául szolgáló mű: Lara Adrian: Shades of Midnight A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: A vámpír csókja A vámpír ölelése A vámpír vére A vámpír éjjele A vámpír bosszúja A vámpír sírja Előkészületben Az éjfél fogságában Copyright 2010 by Lara Adrian, LLC Hungarian translation Sillár Emőke, 2012 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012 ISBN 978 963 254 507 3 3
Az Emerald Isle elbűvölő és szellemes, teljességgel feledhetetlen Miss Eithne O Hanlonjának, amiért ilyen csodálatos szószólója a sorozatnak, és amiért ilyen sok kuncogást és ekkora felfordulást tud előidézni az üzenőtábláknál. Köszönöm, hogy az vagy, aki vagy! 4
PROLÓGUS A télsötét alaszkai égbolt alatt egy farkas dala szállt élesen és fenségesen az éjszakában. Az üvöltés, a tiszta vad szépség hangja hosszan elnyúlt, áthatolt a zord fenyőerdő sűrű lombján, és felkúszott a Koyukuk folyó jeges partjain emelkedő szaggatott, hóborította sziklafalakon. Amikor a farkas ismét kieresztette hátborzongató hívását, fülsértő nevetés hurrogta le, majd egy részeg hang válaszolt rá egy apró tábortűz lángjai fölött. Aú-aú-aúúúúú! Aúúúúú! A három fickó egyike, akik kijöttek ma este erre az isten háta mögötti helyre partizni, kesztyűs kezéből tölcsért formált a szája előtt, és újabb idegtépő választ vonított a távolban közben elnémult farkasnak. Halljátok? Kommunikálunk egy kicsit egymással. Amikor odaért hozzá a kis társaságban körben járó whiskysüveg, megragadta. Mondtam már, hogy folyékonyan beszélek farkasul, Annabeth? A tábortűz túloldaláról halk nevetés bugyborékolt fel a lány csuklyás anorákjának mélyéből gomolygó párafelhőben. Nekem inkább úgy tűnt, mintha leszúrt disznóul beszélnél folyékonyan. Ó, ez durva volt, drágám. Piszok durva. A férfi nagyot húzott az üvegből, és továbbadta a Jack Danielst a soron következőnek. Talán egyszer kedved szottyan rá, hogy egy kis bemutatót tartsak neked az orális képességeimből. Állíthatom, hogy rendkívül tehetséges vagyok ezen a téren. Akkora seggfej vagy, Chad Bishop! A lánynak igaza volt, ám a hanghordozása azt sugallta, hogy nem gondolja komolyan, amit mond. Ismét elnevette magát, lágyan flörtölő, nőies hangon, amitől Teddy Toms lába köze megduzzadt és felforrósodott. A fiú fészkelődni kezdett az ülőhelyévé választott sziklán, próbálta leplezni szemmel látható érdeklődését, miközben Chad közölte, hogy pisilnie kell, és Annabeth meg a vele lévő másik lány csevegni kezdett egymással. Éles könyök mélyedt Teddy jobb bordái közé. Csak nem akarsz egész éjjel itt ülni, a nyáladat csorgatva? Kelj fel arról a tyúkszaros valagadról, és mondj neki valamit, az isten szerelmére! Teddy gyors pillantást vetett a magas, csontos fickóra, aki mellette ült a sziklán, és megrázta a fejét. Gyerünk, ne légy már ilyen anyámasszony katonája! Hiszen te is ezt akarod. Nem fog megharapni. Kivéve persze, ha szeretnéd. Skeeter Arnold hozta el Teddyt erre a bulira. És ő szállította a whiskyt is, amit Teddy, tizenkilenc éves kora ellenére, még csak egyszer kóstolt életében. Az alkohol törvényen kívülinek számított apja házában igazság szerint törvényen kívülinek számított az egész hattagú településen, ahol a fiú élt. Ma este Teddy már több mint tízszer emelte ajkához az üveget. Nem látta, mi rossz rejlik benne. Tulajdonképpen tetszett neki az érzés, amelyet az ital okozott, egész belsője felforrósodott és ellazult. Felnőttnek, férfinak hitte magát. Férfinak, akinek egyetlen vágya volt, hogy felálljon, és elmondja Annabeth Jablonskynak, mit érez iránta. Skeeter átnyújtotta Teddynek a szinte üres üveget, és figyelte, ahogy a fiú lenyeli az utolsó kortyot. Azt hiszem, van még valamim, amit csípni fogsz, faszikám. Lehúzta a kesztyűjét, és benyúlt az anorákja zsebébe. Teddy nem tudta, mije van, és pillanatnyilag fütyült is rá. Megbabonázta Annabeth, aki levette a csuklyáját, hogy megmutassa barátnőjének az új piercingeket, amelyek végigkúsztak 5
finom kis fülkagylóján. Haját, egy élénk rózsaszín csíkot leszámítva, jégfehérre festette, bár Teddy emlékezett rá, hogy természettől fogva barna. Tudta, hiszen látta őt tavasszal, amikor egy stripklubban táncolt Fairbanksben, ahol Annabeth Jablonskyt inkább Amber Joy néven ismerték. Teddy arca lángolni kezdett a gondolatra, és a merevedés, amelyről próbált nem tudomást venni, most teljes erővel rátört. Nesze! mondta Skeeter, és a kezébe nyomott valamit, hogy elterelje a gondolatait, miközben Annabeth és a barátnője felkelt a tábortűz mellől, és lesétált a folyó fagyos partjára. Szívd meg, faszikám. Teddy elvette a kis fémpipát, és közel emelte orrához a parázsló fejet. Halvány, krétaszerű rög égett benne, valami ocsmány vegyszer bűzét árasztotta, amely felkúszott a fiú orrlyukaiba. Teddy összerezzent, és kétkedő pillantást vetett Skeeterre. Mm-m-mi ez? Skeeter vigyorgott, keskeny ajka felhúzódott összevissza álló fogairól. Csak egy kis adag bátorság. Rajta, kóstold meg. Ízleni fog. Teddy ajkához emelte a pipát, és beszívta a keserédes füstöt. Épp csak egy kicsit köhögött, úgyhogy fújt egy nagyot, és újra megszívta a pipát. Jó, igaz? Skeeter figyelte egy darabig, aztán odanyúlt, hogy elvegye tőle az élvezet forrását. Lassan a testtel, haver, nekünk is hagyj valamit. Tudod, hogy szerezhetek többet is ebből, ha akarod meg piát is. Jó árért minden szart megszerzek neked, ami csak tetszik. Ha dugni szeretnél, tudod, hova fordulhatsz, igaz? Teddy bólintott. Az emberek még a lakatlan vidékek legtávolabbi részein is ismerték Skeeter Arnold nevét és bizniszét. Teddy apja gyűlölte a férfit. Megtiltotta fiának, hogy vele lógjon, és ha tudta volna, hogy lelécelt ma este otthonról különösen, hogy holnap reggelre élelmiszerszállítmányt vártak, Barrow-ig rugdosta volna Teddy seggét. Fogd ezt! mondta most Skeeter, és újra odanyújtotta a pipát a fiúnak. Menj, és kínáld meg vele a hölgyeket, és add át nekik a bókjaimat. Teddy eltátotta a száját. Azt akarod mondani, hogy v-vigyem oda A-a-Anna-beth-nek? Nem, te idióta. Vidd az anyjának! Teddy idegesen nevetett saját esetlenségén. Skeeter mosolya szélesebbre terült, ami még a szokásosnál is poloska-szerűbbé tette keskeny arcát és hosszú, borotvaéles kampós orrát. Nehogy azt állítsd, hogy soha nem tettem neked szívességet! mondta. Teddy tenyerébe fogta a meleg pipát, és egy pillantást vetett oda, ahol Annabeth és a barátnője állt és csevegett egymással a befagyott folyó mellett. Hiszen már eddig is folyton azon törte a fejét, hogyan kezdhetne beszélgetést a lánnyal, nem igaz? Most itt a kiváló alkalom. Ennél jobb alkalom talán soha nem adódik. Skeeter halk kuncogása követte Teddyt, amint a fiú elindult a lányok felé. A talajt egyenetlennek érezte a talpa alatt. Lába mintha gumiból lett volna, nem tudott teljesen uralkodni rajta. De a lelkében repült, érezte, hogy a szíve hevesen ver, és a vér száguld az ereiben. A két lány meghallotta, hogy közeledik, mivel a jég és a kövek ropogtak a lába alatt. Megfordultak, hogy szembenézzenek vele, és Teddy tátott szájjal bámulta vágyai tárgyát, majd megveszett, hogy eszébe jusson valami pofás szöveg, amivel megnyerheti magának a szívszerelmét. Nyilván jó sokáig álldogált ott a szemét meresztve, mert mindkét lány kacagni kezdett. Mi van? szólította meg Annabeth, kérdő tekintettel az arcán. Te vagy Teddy, ugye? Láttalak már néhányszor, de ma estig még nem igazán volt alkalmunk beszélgetni. Szoktál Pete kocsmájába járni Harmonyban? A fiú sután megrázta a fejét, keményen járt az agya, hogy feldolgozza a gondolatot, miszerint Annabeth épp most mondta, hogy már a mai este előtt is észrevette őt. 6
Be kéne jönnöd valamikor, Teddy tette hozzá Annabeth vidáman. Ha én dolgozom a bárban, nem fogok belépőt kérni tőled. Hangjának és nevének csengése az ajkán majdnem kikészítette Teddyt azon a szent helyen. Annabeth rámosolygott, kivillantva két, kissé egymásra nőtt első fogát, amit Teddy végtelenül imádnivalónak tartott. Hm, tessék. Odatartotta a pipát a lánynak, és egy lépést hátrált. Szeretett volna valami dögöset mondani. Szeretett volna valamit bármit mondani, amitől a lány másképp néz majd rá, mint egy suttyó bennszülött kölyökre, akinek fingja sincs a való világról. Pedig tud ő egy s mást. Sok mindent tud. Tudja, hogy Annabeth rendes lány, hogy a lelke mélyén tisztességes és kedves. Tudja, hogy ő boldogan tenné kockára érte még az életét is. A lány jobb, mint a híre, és jobb, mint bármelyik lúzer, akivel ma este kavar. Talán még magánál Teddynél is jobb. Egy angyal, egy tiszta és bűbájos angyal, csak kéne neki valaki, aki felhívja erre a figyelmét. Oké, hát, kösz szólalt meg most Annabeth, és gyorsan beleszívott a pipába. Aztán odaadta a barátnőjének, és a páros kezdett elfordulni Teddytől, mintegy elbocsátva a fiút. Várj! bukott ki a fiúból. Beszívta a levegőt, amikor a lány megállt, és visszanézett rá. Én, öö, szeretném, ha tudnád, hogy én én szerintem igazán gyönyörű vagy. A barátnő, miközben Teddy beszélt, elnyomott egy mosolyt kesztyűs keze mögött. Annabeth azonban nem. Ő nem nevetett. Szó nélkül, szemrebbenés nélkül meredt a fiúra. Lágy fény ragyogott a szemében talán zavar. Barátnője most hangosan felhorkant, de Annabeth még mindig figyelt, egyáltalán nem gúnyolta a fiút. Szerintem te vagy a legkáprázatosabb lány, akit valaha láttam. Te te káprázatos vagy. Komolyan gondolom. Káprázatos minden tekintetben. Basszus, ismétli önmagát, de kit izgat? Teddyt megdöbbentette saját hangja: most nem dadogott, pedig emiatt máskor gyűlölt még megszólalni is. Nyelt egy nagyot, és vett egy megerősítő lélegzetet, készen arra, hogy mindent kitálaljon a lánynak mindent, ami azóta járt a fejében, amióta táncolni látta azon a rosszul megvilágított, lepukkant színpadon a városban. Szerintem tökéletes vagy, Annabeth. Megérdemled, hogy tiszteljenek és és becsüljenek, tudod? Különleges lány vagy. Egy angyal, és megérdemled, hogy valaki ezért megjutalmazzon. Egy férfi, aki vigyáz majd rád és védelmez és és szeret A levegő megmozdult mellette, whisky és Chad Bishop letaglózó kölnijének bűzét hozta. Cs-cs-csókolj meg, Amber Joy! K-k-kérlek! Hadd m-m-markoljam meg a t-t-tökéletes d- d-dudáidat! gúnyolta Chad. Teddy érezte, hogy minden vér kiszalad a fejéből, amikor a fickó odabaktatott Annabethhez, és birtokosi mozdulattal átfogta a vállát. Megalázottsága százszorosára nőtt, ahogy végignézte Chad Annabeth szájára nyomott lucskos, nehezen forgó nyelvű csókját egy csókot, amelyet a lány nem utasított el, bár látszott rajta, hogy legkevésbé sem örül neki. Amikor Chad végül elengedte, Annabeth Teddyre pillantott, aztán a tenyerével erőtlenül taszított egyet Chad mellén. Elmebeteg vagy, ugye, tudod? Te pedig olyan r-r-rohadtul izgató vagy, hogy a f-f-farkam Fogd be! A szavak elhagyták Teddy száját, mielőtt megállíthatta volna őket. F-fogd be, a kurva életbe! Ne Ne merészelj így beszélni v-v-vele! Chad szeme összeszűkült. Tudom, hogy nem hozzám pofázol, seggfej. M-m-m-mondd, hogy nem azért állsz ott, hogy megkérj, r-r-rúgjam szét a bánatos segged, T-T-Teddy T-T-T-Toms! Amikor kezdett előrelendülni, Annabeth elé állt. Hagyd békén azt a szegény srácot! Nem tehet róla, hogy dadog. 7
Teddy azt kívánta, bárcsak a föld nyelné el. Minden magabiztossága, amit egy perccel azelőtt a lány jelenlétében érzett, eltűnt Chad Bishop megalázó szavaitól és Annabeth megsebző szánalmától. Hallotta, hogy Skeeter és Annabeth barátnője a közelben Chad pártját fogja. Most mindnyájan rajta nevettek. Mind a dadogásán gúnyolódtak, hangjuk egymásba ütközött, a fülében csengett. Teddy megfordult és elrohant. Felugrott a motoros szánjára, és megrántotta az indítót. Abban a másodpercben, amint az öreg motor életre köhögte magát, kinyitotta a szelepet. Gázt adott, és kétségbeesetten és dühödten eltépett az összejövetelről. Nem lett volna szabad elmennie Skeeterrel ma este. Nem lett volna szabad meginnia azt a whiskyt és elszívnia azt a szart Skeeter pipájában. Otthon kellett volna maradnia, apjára kellett volna hallgatnia. Megbánása csak fokozódott, ahogy a mérföldek a háta mögött maradtak, és ő közeledett az otthonához. Mintegy ötszáz méterre a kézzel ácsolt kunyhók csoportjától, amelyben a családja nagy része már generációk óta élt, Teddy haragját és megalázottságát a hideg rémület görcse váltotta fel. Apja még ébren van. A lámpa égett a nappaliban, a lefüggönyzött ablak fénye reflektorként vágta át a környező sötétséget. Ha az apja fent van, tudnia kell, hogy ő nincs otthon. És amint belép a házba, látni fogja, hogy partizott. Ami azt jelenti, hogy ugyancsak nagy szarban van. Az issten v-verje meg! motyogta. Kikapcsolta a motoros szán fényszóróját, aztán lekanyarodott a fő csapásról, és leállította a motort. Lekászálódott, és állt ott egy percig, a házat bámulta, közben részeg lábát szoktatta, hogy egyenesen tartsa a testét. Semmit nem mondhat, ami kirántaná a bajból. Ennek ellenére próbált valami ésszerű magyarázatot fabrikálni, hogy hol volt és mit csinált az elmúlt néhány órában. Végül is már felnőtt férfi. Igaz, felelősséggel tartozik az apjának, hogy ott segítsen, ahol tud, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lehet saját élete a településen kívül. Ha az apja lecseszné emiatt, Teddy egyszerűen kénytelen lesz őt helyre tenni. De ahogy közeledett a házhoz, kezdte elhagyni a bátorsága. Minden óvatosan megtett lépése hangosan ropogott a hóban, a zajt fölerősítette a levegőben úszó végtelen csend. A hideg besöpört az anorákja gallérja alá, és még jobban megdermesztette már amúgy is reszkető gerincét. Élénk fuvallat gördült át a házcsoporton, és ahogy a jeges szél arcul csapta, Teddy olyan szörnyű félelmet érzett, hogy a szőr égnek meredt a tarkóján. Megállt, körbepillantott. Nem látott mást, csak a holdfényben úszó havat és az erdő sötét sziluettjét. Folytatta útját, elhaladt apja rönkkunyhó üzlete mellett, amely a családot és a környező vidéken szétszórt maroknyi népséget látta el élelmiszerrel. Előremeresztette a szemét, megpróbálta eldönteni, találhat-e valami módot arra, hogy észrevétlenül beslisszoljon a házba. Lélegzete fűrészelve járt kibe a tüdejében, semmi más hangot nem hallott. Minden olyan csendesnek tűnt. Élettelenül, természetellenesen csendesnek. Ekkor történt, hogy Teddy megállt, és a lábára pillantott. A hó a csizmája alatt már nem fehér, hanem sötét, szinte fekete volt a holdfényben egyetlen hatalmas, rémisztő folt. Vér. Több kiontott vér, mint amennyit valaha látott. És még annál is több sötétlett néhány méterrel arrébb. Rengeteg vér. Aztán észrevette a testet. Tőle jobbra feküdt, egészen közel a fák vonalához. Ismerte azt a hatalmas alakot. Ismerte azt az erőteljes, széles vállat a termál alsóing alatt, amely cafatokban lógott, és tocsogott a vértől. Apa! Teddy odarontott az apjához, és letérdelt, hogy segítsen neki. De már nem tudott mit tenni. Apja halott volt, torka és melle darabokra szaggatva. Ó, nem! Apa! Ó, istenem, ne! 8
Rémület és bánat fojtogatta a mellét. Feltápászkodott, hogy megkeresse nagybátyját és két unokabátyját. Hogyhogy nem tudják, mi történt itt? Hogy lehet az, hogy így megtámadták az apját, és otthagyták, hogy elvérezzen a hóban? Segítség! Teddy sikított, elszorult a torka. Odarohant a legközelebbi ajtóhoz, ököllel verte a félfát, hívta a nagybátyját, hogy ébredjen fel. De csak a csend felelt. Csend honolt minden kunyhóban és melléképületben, amelyek ezen a csöppnyi földdarabon megbújtak. V-va-laki! Bárki! Segítsen, k-k-könyörgök! Teddy, akit elvakítottak a könnyek, felemelte az öklét, hogy dörömböljön az ajtón, és újra segítségért kiáltson, de jéggé dermedt a mozdulat közben, amikor az ajtó magától kinyílt. Odabent feküdt a nagybátyja, éppoly véresen és szétmarcangolva, mint az apja. Teddy belebámult a sötétbe, és meglátta nagynénje és két unokafivére kificamodott alakját. Nem mozdultak. Őket is megölték. Mindenki, akit ismert mindenki, akit szeretett eltávozott. Mi az ördög történhetett itt? Ki vagy mi tehette ezt, az isten szerelmére? Megbénult, és nem akart hinni a szemének. A település közepére botorkált. Nem létezik, hogy ez történt. Nem létezik, hogy ez igaz lehet. A másodperc törtrészéig arra gondolt, talán attól a szartól hallucinál, amit Skeeter szívatott el vele. Talán utazik, és olyasmit lát, ami nem a valóság. Ám ez kétségbeesett, röpke reménynek bizonyult. A vér valóságos volt. Szaga sűrű olajként vonta be az orrcimpáit és a nyelve tövét, amitől öklendeznie kellett. Az őt mindenhonnan körülvevő halál valóságos volt. Teddy térdre borult a hóban. Zokogott, képtelen volt uralkodni a döbbenetén és bánatán. Vonított, és a fagyott földet püfölte, elöntötte a kétségbeesés. Nem hallotta a közelgő lépteket. Túl könnyűek voltak, lopakodók, mint egy macskáé. De a következő pillanatban Teddy már tudta, hogy nincs egyedül. És tudta, mielőtt még megfordította volna a fejét, és meglátta volna egy ragadozó vad szemének égő fényét, hogy ő is csatlakozni fog a rokonaihoz a halálban. Teddy Toms sikított, de a hang már nem hagyta el a torkát. 9
ELSŐ FEJEZET Ezer méterrel a piros egymotoros de Havilland Beaver szárnyai alatt a befagyott Koyukuk folyó széles csíkja mint egy tört gyémánttal kirakott szalag csillogott a reggeli holdfényben. Alexandra Maguire északnak fordult a kisvárosból, Harmonyból, és követte a jégtorlaszos, kristályos víz hosszan elnyúló sávját; gépe csomagtere dugig volt az aznapi kőrútjához szükséges árucikkekkel, amelyeket a mélyen az ország belsejében fészkelő maroknyi településre szállított. Mellette, a pilótafülke utasülésében Luna trónolt, a legjobb másodpilóta, akivel valaha dolga akadt, mármint az apját leszámítva; mindent, amit Alex a repülésről tudott, apja tanított meg neki. A szürkésfehér farkaskutya vagy két éve lépett Hank Maguire helyébe: akkor kezdett az Alzheimer-kór véglegesen elhatalmasodni a férfin. Alex nehezen tudta elhinni, hogy apja már hat hónapja eltávozott, bár gyakran volt olyan érzése, hogy ennél sokkal régebben elveszítette őt. A betegség, amely lassanként felfalta Hank agyát és emlékeit, legalább a fájdalmának is véget vetett, és ezzel némi könyörületességet gyakorolt. Most csak Luna és a lány lakott az öreg házban Harmonyban, és ők vitték a szállítmányokat a Hank rövid névsorán szereplő vadonbeli kuncsaftoknak. Luna peckesen ült Alex mellett, fülét vidáman előrecsapta, éles kék szeme fáradhatatlanul pásztázta a Brooks Range hegyes vidékét, amelynek sötét, kuporgó tömege betöltötte az északnyugati láthatárt. Amikor áthaladtak az északi sarkkörön, a kutya fészkelődni kezdett az ülésében, és halk, lelkes hangú vinynyogást hallatott. Csak nem akarod azt mondani, hogy már innen érzed Pop Toms szárított jávorszarvas csemegéjének a szagát? szólt rá Alex, és odanyúlt, hogy összeborzolja a nagy szőrös fejet, miközben folytatták útjukat észak felé a Koyukuk Középső Villája mentén, maguk mögött hagyva két kis falut, Bettiest és Evansville-t. Még legalább húszpercnyire van a reggeli, barátnőm. Számíts inkább harminc percet, ha az a fekete viharfelhő ott az Anaktuvuk-hágó fölött úgy dönt, hogy keresztezi az utunkat. Alex az óriási sötét felhőgomolyt vizsgálgatta, amely néhány mérfölddel a repülési útvonaluk fölött tornyosult. Újabb havazást jeleztek, ami persze egyáltalán nem szokatlan a novemberi Alaszkában, viszont nem lehetett éppen ideális körülménynek nevezni a mai áruszállításhoz. Alex megeresztett egy szitkot, amikor a hegyekről lezúduló szél felgyorsult és átszáguldott a folyó völgyén, ami csak fokozta a már amúgy is rázós út élvezetét. Épp túljutottak a legrosszabbján, amikor a lány mobilja csiripelni kezdett az anorákja zsebében. Előásta a telefont, és beleszólt, semmi szüksége nem volt rá, hogy megnézze, ki van a vonal túlsó végén. Szia, Jenna. Legjobb barátnője házának hátteréből hallotta, hogy a Forest Service rádió változó időjárási viszonyokról és a jeges szél okozta kellemetlen hidegérzetről fecseg. A vihar két óra múlva utolér, Alex. Már a földön vagy? Nem egészen. Wiseman városához közeledve átrepült egy újabb hepehupás szakaszon, majd ráfordította a gépet az útvonalra, amely elviszi a napi szállítási menetrend első állomására. Talán tízpercnyire lehetek Tomsék településétől. Utána jön három megálló, darabja nem tarthat egy óránál tovább, még a szembeszéllel sem, amellyel épp most küszködöm. Szerintem a vihar addigra már messze jár. Ez a kijelentés inkább reményt, mint szakszerű számítást tükrözött, inkább fejezett ki együttérzést a barátnője aggodalmaiért, mint elővigyázatosságot a saját biztonságát illetően. Alex jó vadonpilóta volt, és Hank Maguire túl alaposan kiképezte ahhoz, hogy bármilyen vakmerő kalandba bocsátkozzék, de az volt a helyzet, hogy az áru, amelyet a rakterében vitt, 10
már így is egy hetet késett a rossz idő miatt. Egye meg a fene, ha néhány hópehely vagy viharos fuvallat eltántoríthatja attól, hogy leszállítsa a cuccokat az ország távoli vidékein élő népeknek, akik tőle várják az élelmüket és a tüzelőjüket. Minden rendben a vonalnak ezen a végén, Jenna. Tudod, hogy óvatos vagyok. Ez igaz hangzott a válasz. De balesetek azért előfordulnak, nem? Alex mondhatta volna Jennának, hogy ne aggódjon, ám ezzel úgysem ment volna semmire. Barátnője éppolyan jól tudta, mint bárki más talán jobban, mint a legtöbben, hogy a vadonpilóták nem hivatalos krédója nagyjából ugyanaz, mint a rendőröké: Kimenni muszáj, viszszajönni nem. Jenna Tucker-Darrow, aki Alaszka államot szolgáló rendőrök hosszú sorából származott, és korábban maga is állami rendőr no meg egy ilyen özvegye volt, hosszan hallgatott. Alex tudta, hogy a barátnője gondolatai minden bizonnyal sötét úton járnak, megpróbálta hát csevegéssel kitölteni a csendet. Figyelj, amikor Pop Tomsszal beszéltem tegnap, azt mondta, hogy épp most füstölt fel egy nagy darab jávorszarvashúst. Szeretnéd, ha megpróbálnék addig smúzolni neki, amíg egy neked szánt extra adag szárított finomsággal küld vissza? Jenna nevetett, ám a hangja olyan volt, mintha a gondolatai fényévekre járnának. Hát persze. Ha szerinted Luna hagyja, hogy elhozd a húst, akkor igen, szeretném. Rendben. Csupán két dolog létezik, ami jobb Pop szárított jávorszarvasánál: a süteménye és a mártása. Szerencsémre mindkettőből kapni szoktam. A Pop Toms házában elfogyasztott reggeli, cserében a félhavonkénti élelmiszerszállítmányért, olyan hagyomány volt, amelyet még Alex apja kezdett el. Egyike volt a tradícióknak, amelyeket a lány örömmel folytatott, bár a repülés üzemanyag-költségei messze meghaladták Pop egyszerű ételeinek az árát. De Alex kedvelte az öreg fickót és a családját. Tisztességes, egyszerű emberek voltak, akik hiteles életet folytattak ugyanazon a durva földdarabon, amely tántoríthatatlan fajtájuk generációit eltartotta már. A gondolattól, hogy leülhet egy forró, házilag elkészített reggeli mellé, és Pop Tomsszal megtárgyalhatja a hét eseményeit, Alex úgy érezte, hogy a távoli településre vezető repülőút minden buckája és légörvénye megéri. Miközben áthaladt az utolsó hegygerinc fölött, és megkezdte az ereszkedést a Pop boltja mögötti leszállópálya-tákolmány felé, elképzelte a füstölt hús és az írós keksz sós-édes illatát, amely ott melegszik majd a fafűtéses tűzhelyen, amikor megérkezik. Figyelj, jobb, ha most megyek mondta Jennának. Mindkét kezemre szükségem lesz, hogy letegyem ezt a vacakot, és Torkára forrtak a szavak. Valami furcsa ragadta meg a szemét lent a földön. A téli reggel sötétjében nem tudta pontosan kivenni a település központjában heverő nagy darab, hóval borított formát, de bármi volt is az, bizseregni kezdett tőle a tarkóján a haj. Alex? Először nem tudott válaszolni, teljes figyelme az alatta látszó furcsa tárgyra összpontosult. Rettenet kúszott föl a gerincén, olyan fagyos, mint a szélvédőt csapkodó szél. Alex, ott vagy még? Igen, hú itt vagyok. Mi folyik ott? Nem tudom biztosan. Pop települését látom magam előtt, de valami nincs rendben odalent. Hogy érted ezt? Nem tudom pontosan megmondani. Alex kibámult a pilótafülke ablakán, miközben közelebb vitte a gépet, leszállásra készülődve. Valami van a hóban. Nem mozdul. Ó, szentséges isten azt hiszem, egy ember. Biztos vagy benne? 11
Nem tudom mormolta Alex a mobiltelefonba, de abból, ahogy a pulzusa száguldani kezdett, kétsége sem maradt, hogy egy emberi lényt lát, akit friss hóréteg borít. Egy halott emberi lényt, és bárki is az, csak néhány órája fekhet ott észrevétlenül ebben a csontig hatoló hidegben. De hát hogy lehet ez? Már majdnem reggel kilenc óra volt. Bár a nappali világosság csak nem sokkal dél előtt köszönt be ilyen messze északon, Popnak mostanra már órák óta ébren kellene lennie. A többiek a településen Pop húga és az asszony családja nyilván vakok, ha nem vették észre, hogy egyikük hiányzik, ráadásul ott hever egy fagyos halomban közvetlenül az ajtajuk előtt. Beszélj hozzám, Alex! mondta most Jenna a zsaruhangján, azon, amely engedelmességet követel. Mondd el, mi történik. Miközben Alex lejjebb ereszkedett, hogy megkezdje a leszállást, egy újabb aggodalmat keltő alakot vett észre a földön Pop Toms háza és a környező erdő szélső fái közt. A havat a test körül vér áztatta, sötét foltok szivárogtak át a friss fehér takarón rémisztő intenzitással. Ó, Jézus! sziszegte Alex halkan. Ez szörnyű, Jenna. Valami rettenetes dolog történt itt. Nem is csak egy ember van ott. Valahogy megtámadták őket. Megtámadták, vagyis megsebesültek? Halottak motyogta Alex, akinek a szája hirtelen kiszáradt a bizonyosságtól, hogy mit lát. Ó, istenem, Jenna, vér borít mindent! Rengeteg vér. A francba! suttogta Jenna. Oké, figyelj rám, Alex. Azt akarom, hogy itt maradj velem a telefonban. Fordulj meg, és gyere vissza a városba. Felhívom Zachet rádión, miközben te a vonalban vagy. Rendben? Bármi történt is, Zachnek kell kezelnie a dolgot. Nehogy közel merészkedj Nem hagyhatom magukra őket! tört ki Alexből. Embereket bántottak ott lent. Lehet, hogy segítségre van szükségük. Nem fordulhatok csak úgy el, nem hagyhatom itt őket. Ó, édes istenem! Le kell mennem, meg kell néznem, hátha tehetek valamit. Alex, a francba, nehogy Mennem kell mondta a lány. Rögtön leszállok. Alex, mit sem törődve Jenna pergő utasításaival, hogy hagyja a szituáció kezelését Zach Tuckerre, Jenna bátyjára és az egyetlen rendőrre egy százmérföldes sugarú körön belül, megszakította a beszélgetést, és letette a gépet a sítalpaira a rövid leszállópályán. Hirtelen megállásra késztette a Beavert a friss porhóban, ami ha nem is a legelegánsabb, de elég tisztességes leszállás volt ahhoz képest, hogy testének minden idegszála sikoltozott az egyre növekvő pániktól. Leállította a motort, és amint kinyitotta a pilótafülke ajtaját, Luna átugrott az ölén, kirontott a repülőgépből, és a házcsoport központja felé vetette magát. Luna! Alex kiáltása visszhangot vert a hely hátborzongató csendjében. De a farkaskutya már eltűnt a szeme elől. Alex kikászálódott a gépből, és újra hívni kezdte Lunát, ám csak a némaság felelt. Senki nem jött ki a közeli házakból, hogy üdvözölje. Nyoma sem volt Pop Tomsnak a mindössze harminc méterre álló rönkkunyhó boltnál. Nyoma sem volt Teddynek, aki látszólagos kamaszos nemtörődömsége ellenére épp úgy imádta Lunát, ahogy a kutya szerette őt. Nyoma sem volt Pop húgának, Ruthanne-nek, sem a férjének és felnőtt fiainak, akik általában már jóval a novemberben későn beköszöntő napfelkelte előtt talpon voltak, és tettek-vettek a település körül. Az egész hely mozdulatlan és hangtalan, kimondhatatlanul élettelen volt. A rohadt francba! suttogta Alex, miközben a szíve mint egy légkalapács vert a mellében. Mi a fene történt itt? Miféle veszélyes helyzetbe sétált bele, amikor kiszállt a repülőgépéből? Ahogy visszanyúlt a raktérbe, hogy kivegye a töltött puskáját, agya a legriasztóbb lehetőségre kapcsolt. Nem volt szokatlan eset, hogy a tél közepén az ország belsejében valaki be- 12
csavarodott, és rátámadt a szomszédjára, vagy súlyosan megsebesítette magát, vagy mindkettőt elkövette, röpke egymásutánban. Alex nem akart erre gondolni senkiről nem tudta elképzelni ebben az összetartó embercsoportban, hogy így bekattan, még a mogorva Teddyről sem, aki miatt Pop sokat aggódott mostanában, mert szerinte rossz társaságba keveredett. Alex, készenlétben tartva a puskáját, kimászott a gépből, és megindult abba az irányba, amerre Luna elszaladt. Az elmúlt éjszaka friss hótakarója púderpuhán süppedt be a csizmája alatt, elnyelte a léptei zaját, ahogy óvatosan Pop boltja felé közeledett. A hátsó ajtó nem volt bereteszelve, mintegy tizenöt centire kiékelte a hó, amely átfújt a küszöbön, és kezdett halomba gyűlni odabent. Senki nem járt itt kint, minimum órák óta, hogy ellenőrizze a helyet. Alex lenyelte a rémület gombócát, amely egyre csak duzzadt a torkában. Nem mert senkinek sem kiáltani. Még lélegzetet is alig mert venni, miközben elhaladt a bolt mellett a kunyhók csoportja felé. Luna ugatásától nagyot ugrott. A farkaskutya több méterrel arrébb ült. Lábánál az egyik élettelen alak hevert, amelyet Alex a levegőből látott. Luna ismét felugatott, aztán böködni kezdte orrával a testet, mintha mozgásra próbálná ösztökélni. Ó, Jézus hogy lehetséges ez? suttogta Alex, miközben újra körbepillantott a településen, és sikerült szorosabbra markolnia a fegyverét. Lába helyén mintha ólomsúly húzta volna, ahogy Luna és a földön fekvő, mozdulatlan, hóval fedett kupac felé közeledett. Jó kislány! Már itt is vagyok. Hadd nézzem meg! Isten a megmondhatója, nem kellett nagyon közel mennie, hogy lássa, Teddy fekszik ott. A kamasz kedvenc fekete-vörös flanelinge kilógott vastag anorákja szétszaggatott, csupa vér cafatjai közül. Sötétbarna haját jég borította, ahol az arcához és a szemöldökéhez tapadt, olajos bőre megfagyott, viaszossá vált és kékre színeződött, ahol nem festette téglapirosra a gégéje helyén tátongó, felszakított sebből kifolyt alvadt vér. Alex, amint a látvány valósága lesújtott rá, hátragördült a sarkán, és zihálva beszívott egy hatalmas adag levegőt. Teddy halott. Csak egy kölyök, az isten szerelmére, s valaki megölte és otthagyta, mint egy állatot! Ám nem ő volt az egyetlen, akinek ezt a sorsot kellett elszenvednie ebben a távol eső családi fészekben. Döbbenet és félelem mart a lányba, hátralépett Teddy holttestétől, és körbeforgatta a fejét, hogy végigvizslassa a környező területet és a házakat. Szemben vele egy ajtó fityegett a zsanérjairól leszakítva. Arrébb egy újabb mozdulatlan halom feküdt az egyik kunyhó előtt. Aztán még egy, közvetlenül egy kisteherautó nyitott ajtaja alatt, amely egy öreg, raktárnak használt fafészer mellett parkolt. Ó, istenem ne! És aztán ott volt a test, amelyet leszállás közben látott, az, amelyik annyira hasonlított Pop Tomsra, holtan és véresen az erdő szélén, a férfi háza mögött. Alex hevesebben szorította a fegyverét, bár kételkedett, hogy a gyilkos vagy gyilkosok, tekintetbe véve a szörnyű mészárlást ott maradt volna a közelben. Érezte, hogy lába a fák szélénél vöröslő skarlát hófolt felé viszi, Luna a sarkában baktatott. Szíve és gyomra minden szörnyű lépéssel jobban összerándult. Nem akarta így látni Popot, egyetlen szeretett lényt sem akart megkínozva és széttépve és véresen látni soha többé. Ám éppúgy nem tudta megakadályozni a lábát abban, hogy odavigye, mint ahogy nem tudta visszatartani magát attól, hogy letérdeljen annak a férfinak a rémisztő, arcra bukott hullája mellé, aki mindig mosolyogva és hatalmas, meleg mackós öleléssel üdvözölte. Alex letette a fegyverét maga mellé a vöröslő hóba. Hangtalan sírás fojtogatta a torkát, miközben kinyúlt, és óvatosan átfordította a nagydarab férfi vállát. A rábámuló szétroncsolt, világtalan arctól megfagyott ereiben a vér. Az arc kifejezése maga volt a megtestesült rettenet, amely rádermedt a valaha oly joviális vonásokra. Alex bele se mert gondolni, mennyire rémisztő lehetett, amit a férfi a halála előtti pillanatban látott. És mégis 13
A régi emlék rávetette magát a múltja sötét, elzárt sarkából. Alex érezte éles harapását, hallotta a sikoltásokat, amelyek szétszaggatták az éjszakát és az életét örökre. Nem! Nem akarta újra átélni azt a fájdalmat. Nem akart arra az éjszakára gondolni, legfőképpen most nem. Nem, amikor ennyi halál veszi körül. Nem, amikor ilyen félelmetesen egyedül van. Nem tudta elviselni, hogy előkaparja a múltat, amelyet tizennyolc évvel és több ezer mérfölddel a háta mögött hagyott. Ám az visszakúszott a gondolataiba, mintha csak tegnap lett volna. Mintha mindaz újra megtörténne, a lányt elfogta a lerázhatatlan érzés, hogy ugyanaz a rettenet, amelyet ő és az apja oly régen átélt Floridában, most felbukkant valahogy, felkereste ezt az ártatlan családot Alaszka elzárt vadonjában. Alex visszafojtotta fájdalmas zokogását, eldörzsölte a könnyeket, amelyek égették az arcát, miközben ráfagytak a bőrére. Luna halk morgása betört a gondolataiba. A kutya a havat ásta a holttest mellett, pofája elmerült a porhóban. Aztán előrelendült, megérzett egy szagot, amely a fák felé vezette. Alex felállt, hogy megnézze, mit talált Luna. Először nem vette észre, aztán amikor meglátta, nem állt össze róla értelmes magyarázat az agyában. Egy lábnyom volt, vér festette meg, és részben eltűnt a frissen esett hóban. Egy emberi láb nyoma, amely egy ötvenes vagy egy még nagyobb csizmába illett volna. És a lény, amely a nyomot hagyta, mezítláb volt több mint valószínűtlen ebben a dermesztő hidegben: egyszerűen lehetetlen. Mi az ördög?! Alex rémülten megragadta Lunát a nyakszőrénél fogva, és szorosan maga mellé húzta, mielőtt a kutya tovább követhette volna a felfedezését. Aztán arrafelé nézett, ahol a nyomok egyre láthatatlanabbá váltak, majd egyszerűen belevesztek az elemekbe. A környező világ valóságában, ahogyan a lány látni akarta, teljesen értelmetlennek tűnt az egész. Hallotta a repülőgépe irányából, hogy cseng a mobilja. A hangot a Beaver rádiójának recsegése kísérte, amelyben egy izgatott férfihang rikoltozott neki, hogy jelentkezzen. Alex, a rohadt életbe! Vételen vagy? Alex! Alex örült, hogy valami eltereli a gondolatait, felkapta a puskáját, és visszarohant a géphez. Luna lépést tartott vele az oldalánál, mint egy igazi kutyatestőr hiszen az is volt. Alex! Zach Tucker újra a lány nevét ordította a levegő hullámain. Ha hallasz, most azonnal vedd fel! Alex behajolt az ülésen keresztül, és megragadta a rádiót. Itt vagyok! mondta elfúló hangon, reszketve. Itt vagyok, Zach, és mind meghaltak. Pop Toms. Teddy. Mindenki. Zach megeresztett egy elsuttogott durva káromkodást. És veled mi van? Jól vagy? Igen motyogta a lány. Ó, szentséges isten! Zach, hogy történhetett ez? Majd én foglalkozom vele! szólt a férfi. Most viszont el kell mondanod nekem mindent, amit tudsz, arról, amit látsz, oké? Észrevettél bármilyen fegyvert, bármilyen magyarázatot arra, hogy mi folyhatott ott kint? Alex boldogtalan pillantást vetett a lemészárolt településre. Az életekre, amelyeket ilyen kegyetlenül megszakítottak. A vérre, amelynek érezte az ízét a jeges szélben. Alex? Van valami elképzelésed, hogyan ölhették meg ezeket az embereket? Alex szorosan összezárta a szemét, hogy visszaverje az emlékek támadását anyja és kisöccse sikításait, apja gyötrelmes kiáltozását, miközben karjába kapta a kilencéves Alexet, és kimenekült vele az éjszakába, mielőtt a szörnyetegek mindnyájukat megölhették volna. 14
Alex megrázta a fejét, kétségbeesetten próbálta elűzni azt a szörnyű emléket és letagadni magának, hogy az elmúlt éjszaka itt elkövetett gyilkosságokra ugyanaz az elképzelhetetlen rettenet nyomta rá a bélyegét. Beszélj, Alex! biztatta Zach. Segíts nekem, ha tudsz, hogy megértsem, mi történhetett. Ám Alexnek nem akartak nyelvére jönni a szavak. Ott maradtak csapdába ejtve a torkában, elnyelte őket a jéghideg félelem, amely befészkelte magát a mellkasa közepébe. Nem tudom nyögte ki végül, hangja távolian és érzéketlenül csengett az üres, fagyos vadonban. Nem tudom megmondani, mi követhette ezt el. Képtelen vagyok Semmi baj, Alex. Biztosan ki vagy borulva. Most gyere haza. Már hívtam Roger Bemist a leszállópályánál. Egy óra múlva elrepít oda, és mi majd gondoskodunk Tomsékról, jó? Oké mormolta Alex. Most már minden rendben lesz, ígérem neked. Oké ismételte meg a lány, és érezte, hogy egy újabb könnycsepp gördül le jéghideg arcán. Apja ugyanezeket a szavakat mondta neki annyi évvel ezelőtt ígéretet tett, hogy minden rendben lesz. Alex nem hitt neki. Azok után, amit ma itt látott, az érzés után, hogy ismét valami gonosz tör rá, azon tűnődött, létezik-e egyáltalán bármi az életben, ami igazán rendben lehet. Skeeter Arnold mélyet szippantott a vastag marihuánás cigarettából, és visszahanyatlott a rozzant babakék bársonyfotelba, amely a legszebb bútordarabot jelentette az anyja házának hátsó traktusában lévő trágyadombszerű lakásában Harmonyban. Hosszan a tüdejében tartotta a füstöt, lehunyta a szemét, és a konyhapulton álló rövidhullámú rádió ugatását hallgatta. Skeeter úgy vélte, hogy tekintve vállalkozásának mibenlétét, jó üzleti érzékre vall, ha nemcsak az állami rendőröket, hanem a helyi bunkókat is lehallgatja, akik túl hülyék ahhoz, hogy távol tartsák a seggüket a bajtól. Hát igen, részben azért is szerette a rendőri jelentéseket hallgatni, mert hihetetlen perverz élvezetet lelt más emberek bajában. Jólesett neki, ha néha eszébe idézték, hogy nem ő a legnagyobb lúzer egész Alaszka államban, függetlenül attól, mit hajtogat állandóan az a kurva anyja. Skeeter lassan kifújta a gomolygó füstöt, majd elmotyogott egy káromkodást, amikor meghallotta az öreg padlódeszkák nyikorgását és nyögését, ahogy az örökös púp a hátán a szobája felé trappolt a folyosón. Stanley, nem hallottad, hogy hívlak? Egész rohadt nap ott benn akarsz dögölni? Anyja néhányszor keményen rávert az ajtóra, aztán erősen, de hatástalanul megrántotta a bezárt kilincset. Nem megmondtam, hogy első dolgod legyen ma reggel rizsér' meg konzervbabér' rohanni? Mi a francra vársz, talán tapsra? Kelj fel arról a rusnya seggedről, és csinálj valami hasznosat a változatosság kedvéér'! Skeeter nem fárasztotta magát a válasszal. Csak terpeszkedett a székében, meg se rezzent, miközben anyja tovább dúlt-fúlt és verte az ajtót. Lustán újra beleszívott a jointba, és ízlelgette a zsizsegést, tudván, hogy a szobája előtt randalírozó bosszúság végül úgyis megunja, hogy ő tudomást sem vesz róla, és visszasunnyog a hárpiák szokásos helyére, a tévé elé. Hogy addig is beléfojtsa a szót, Skeeter odanyúlt a közelében álló rádióért, és felcsavarta a hangerőt. Harmony egyetlen és kizárólagos rendfenntartója, Zachary Tucker rendőr úgy beszélt, mintha valami igazán nagy guzmiba akadt volna ma. Stanley Arnold, ne merd azt hinni, hogy csak úgy túlharsoghatsz, te nyomorult anyaszomorító! Az asszony ismét rácsapott az ajtóra, aztán elviharzott, de lepcses szája megállás nélkül járt, amíg végigment a folyosón. Éppolyan vagy, mint az apád! Soha nem értél szart se, és nem is fogsz! 15
Skeeter felkelt a fotelből, és közelebb lépett a rádióhoz, miközben Tucker, aki az állami fiúknak jelentett Fairbanksben, eldarálta egy nyilvánvalóan többszörös haláleset helyszínének koordinátáit talán gyilkosság történt, mondta, mintegy negyven kilométerre kint a vadonban. Tucker arra várt, hogy Harmony két rezidens pilótája közül az egyik odarepítse. Arról tájékoztatott, hogy a másik, Alex Maguire volt az, aki felfedezte a holttesteket a szokásos szállító körútján, és már útban van vissza a városba. Skeetert izgalom fogta el, miközben a jelentést hallgatta. Kiválóan ismerte a kérdéses környéket. Ördögbe is, épp tegnap éjjel járt ott kint Chad Bishoppal és néhány más haverral. Drogoztak és ittak a folyónál mielőtt elkezdték kínozni Teddy Tomst. Igazság szerint úgy hangzott, hogy a település, amelyről a zsaruk beszéltek, csakis a kölyök családjának lakhelye lehet. Basszus! suttogta Skeeter, és azon tűnődött, vajon tényleg igaza van-e ebben. Csak hogy megbizonyosodjék, tenyerére firkálta a koordinátákat, aztán beletúrt egy kifizetetlen számlákból és más szemétből álló halomba, amíg megtalálta a környék sörfoltos térképét, amelyet tányéralátétként használt az elmúlt években. Beháromszögelte a pontot a térképen, mire hitetlenség és valami beteges csodálat futott át az érzékein. Szentséges szar! motyogta, és hosszan beleszívott a jointjába, aztán elnyomta az összevissza égetett műanyag pulton, hogy a maradék zsizsegést megőrizze későbbre. Túl izgatott volt ahhoz, hogy most végigszívja. Túlságosan feltuningolta a morbid kíváncsiság, kezdett megszállottan fel-alá rohangálni a zsúfolt szobában. Pop Toms vagy az öregember sógora harapott fűbe? Vagy Teddy volt az, aki végül elszakította a pórázát? Talán hazament a kölyök, és elvesztette a fejét, miután ő és a többiek könnyek közt elkergették a folyótól tegnap este? Mindezt hamarosan megtudja, gondolta Skeeter. Mindig szeretett volna közelről látni egy halott embert. Talán tesz egy kis kitérőt útban az üzletbe azért a babért meg rizsért, amit az anyja akar. Na ja, vagy talán kihagyja ezt a kifutófiús lószart, és egyszer azt csinálja, amit ő akar, a változatosság kedvéért. Felkapta a mobilját azt a cuki új ketyerét a videofelvevővel és azzal a kúl halálfejes bőrtokkal. Aztán kihalászta a Yamaha szánja kulcsát a konyhapulton tornyosuló rendetlenségből. Nem vette a fáradságot, hogy megmondja az anyjának, hová megy, egyszerűen magára kapta a téli szerkóját, és kilépett a vérpezsdítő hidegbe. 16
MÁSODIK FEJEZET Forróság csapott ki a Range Rover műszerfalának nyílásaiból, amikor Brock néhány fokkal feljebb csavarta a fűtést. A francba, hideg van ma éjjel. A nagydarab detroiti férfi szájához emelte a kezét, és a tenyerébe lehelt. Gyűlölöm a telet, faszikám. Olyan érzése van az embernek, mintha az a nyavalyás Szibéria vacogtatna odakint. Messze van ez attól válaszolta Kade, a parkoló terepjáró kormánykereke mögül. Tekintete a lepukkant barna téglás épületre tapadt, amelyet már két órája figyeltek. A hely még az éjfél utáni sötétségben, még a mindent elrejtő makulátlan, friss fehér hótakaró alatt is totál fosnak tűnt kívülről. Nem mintha ez számított volna. Bármit árultak odabent drogot, szexet vagy a kettő kombinációját, szinte szakadatlan emberáradatot csalt az ajtóhoz. Kade figyelte, ahogy egy egyetemi színeket viselő haveri trió és két alaposan bebugyolált fiatal nő kikászálódik egy szinte roncs Impalából, és bemegy. Ha ez Szibéria volna tette hozzá Kade, amikor az utca újra elcsendesedett, a golyóink csilingelnének, mint a száncsengők, és jégkockákat pisálnánk. Boston kész nászmenet novemberben. Mondja a vámpír, aki egy kibaszott alaszkai gleccseren született morogta Brock a fejét rázva, és sötét kezét a légkondi nyílásai elé tartotta, hogy megpróbálja kidörzsölni belőle a fagyot. Mit gondolsz, meddig kell még itt kint szobroznunk, mire az emberünk úgy dönt, hogy megmutatja az ocsmány pofáját? Meg kell mozdulnom, mielőtt a seggem odafagy ehhez az üléshez. Kade inkább röffentett, mint kuncogott. Ugyanolyan türelmetlen volt, mint a társa ezen a ma esti járőrözésen. Nem az emberi lények vonzották őket erre a címre Boston egyik legdurvább környékére, hanem az a személy, akit az illegális tevékenység mögött sejtettek. És ha a kémjelentés nem téved hogy a vámpír, aki ezt a helyet működteti, másféle tiltott áruval is kereskedik, akkor az éjszaka roppant kellemetlen, talán véres véget ér. Kade már alig várta. Hát itt van mondta, amikor egy reflektorpár villant fel a sarkon túlról, és egy aranydíszítéssel és aranyozott dísztárcsákkal kicsicsázott fekete Mercedes gördült a járda mellé. Te hülyéskedsz velem! vigyorogott Brock, miközben figyelte a színjátékot. Zene dübörgött a szedánból, a ritmikus basszus és az orrba vágó szöveg elképzelhetetlen hangerővel lüktetett, amikor a sofőr kiszállt, és megkerülte a kocsit, hogy kinyissa a jobb oldali hátsó ajtót. Először két, pórázra fogott fehér pitbull ugrott ki az autóból, majd a gazdájuk, egy magas fajbéli vámpír követte őket, aki keményen próbált tökös csávónak tűnni, miközben hosszú rókabundában pompázott, és az elfogadható mennyiségnél legalább öt kilóval több csingilingit és sminket rakott magára. Felejtsd el azt a szart, amit Gideon ásott elő erről a segglyukról szólalt meg Kade. Akkor is igazunk volna, ha pusztán azért kinyírnánk, mert képes ilyen cuccokban megjelenni a nyilvánosság előtt. Brock vigyorgott, kivillantva agyarai hegyét. Ha engem kérdezel, szerintem már azért ki kéne nyírnunk, mert lefagytak miatta a golyóink, miközben idekint vártuk. A járdán a vámpír durván megrántotta a kutyái kivert pórázát, amiért merészeltek egy lépéssel elé kerülni. Belerúgott a hozzá közelebb eső állatba, miközben a barna téglás épület felé lépdelt, és kuncogott, amikor a kutya élesen felugatott fájdalmában. Amint ő és a sofőrje meg a két vérebe mind eltűntek az ajtó mögött, Kade leállította a Rover segédmotorját, és kinyitotta az ajtót. 17
Gyere! mondta. Keressünk valami hátsó bejáratot, amíg Rosszfiú a hatásos megjelenésével van elfoglalva. Az épület háta mögé kerültek, és kiszúrtak egy ablakot a járda szintjén, amelyet a hó és az utca szemete félig eltakart. Kade leguggolt, elsöpörte a jeget és az összefagyott koszt, aztán felemelte a zsanérokon lógó üveglapot, és benézett a másik oldalon tátongó sötétségbe. Szétrohadt matracokkal, használt kondomokkal, törött injekciós tűkkel teleszórt téglapincét látott, húgy, hányás és más kibocsátott testnedvek bűze keveredett benne, ami úgy hatott Kade kifinomult érzékeire, mintha légkalapáccsal sújtottak volna a koponyájára. Jézus Krisztus! sziszegte, és ajka felhúzódott a fogáról és az agyaráról. Ezek szerint Rosszfiú házvezetőnője ki van rúgva. Becsusszant, és hangtalanul földet ért a durva betonpadlón. Brock követte, a 140 kilónál is nehezebb, állig felfegyverzett vámpír olyan csendesen huppant mellé, mint egy macska. Kade a padlót borító gyomorforgató szenny mellett egy koromsötét sarok felé intett, ahol egy rövid lánc és egy pár bilincs hevert. Egy csík ezüst szigetelőszalagot is elhajítottak a közelben, amelyhez több hosszú, világosszőke hajszál tapadt. Brock találkozott Kade kemény pillantásával a sötétben. Mély hangja inkább morgásnak, mint szavaknak tűnt. Bőrkereskedő. Kade sötéten bólintott, felfordult a gyomra a szörnyűségek bizonyítékától, amelyek ebben a nyirkos, sötét alagsori börtönben történhettek. Már éppen indult, hogy felmenjen a lépcsőn, és hívatlan vendégként betoppanjon a partira, amikor Brock halk káromkodása megállította. Nem egyedül vagyunk idelent, pajtás. Egy lezárt ajtóra mutatott, amelyet szinte teljesen elrejtettek az árnyak és egy túl gondosan nekitámasztott rugós ágybetét rozsdás csontváza. Emberi lények mondta. Nők, annak az ajtónak a túloldalán. Kade, aki most már hallotta a csendes, megtört légzést, és érezte a büdös levegő hullámán áradó fájdalmat és szenvedést, elindult Brockkal a pince sötét zuga felé. Félrelökték a régi ágybetétet, aztán Kade felemelte a súlyos fémrudat, amely kívülről elzárta az ajtót. Szentséges ég suttogta Brock a sötétségbe. Belépett a csöpp szobába, ahol három fiatal nő ült összebújva a sarokban, reszketve és halálra rémülten. Amikor az egyikük sikítani kezdett, Brock gyorsabban cselekedett, mint azt bármelyik elkábított emberi lény szemmel követni tudta volna. Lenyúlt, végigsimított a nő szemöldökén, és érintésével csendes révületbe ejtette őt. Semmi baj. Biztonságban vagytok. Nem fogunk bántani benneteket. Ittak valamelyik véréből? kérdezte Kade, miközben figyelte, ahogy Brock a másik két foglyot is hasonlóan nyugodt állapotba hozza a gondolatai erejével. Megverték őket mostanában, úgyhogy tele vannak kék-zöld foltokkal. De harapott sebet nem látok. És a kiválasztottak jegyeit sem látom rajtuk tette hozzá. Gyorsan végigpásztázta a nők bőrét és végtagjait, a könnycsepp és félhold alakú anyajegyet kereste, amely a halandó nőneműeket megkülönbözteti genetikailag kivételesebb testvéreiktől. Brock gyengéden elengedte a halvány kart, amelyet tartott, aztán felállt. Legalábbis ebből a háromból egy sem kiválasztott. Kis szerencse, de aligha menti föl azt a vámpír szemétládát, aki abból csinál üzletet, hogy nőket ad el a legmagasabb árat kínálónak. Egy perc, és kitörlöm az emlékezetükből, hogy min mentek keresztül, aztán biztonságban kimenekítem innen őket mondta Brock. Rögtön utolérlek. Kade feszesen felé bólintott, és megvillantotta az agyarát. Ezalatt én felmegyek, és egy kis magáncsevegést folytatok Rosszfiúval. 18
Az agresszió savként égette az ereit, miközben felosont a lépcsőn az épület zajos földszintjére, és elhaladt a kábítószer felhőben, utazós indusztriális zenében és villódzó diszkófényben zajló orgia mellett. A folyosó végéről, egy hátsó irodából hallotta a gennyláda halk neszezését. Őt kereste. Hozd ide nekem a nőt, aki nemrég jött be azzal a két Ivy League lúzerrel nem, nem a szőkét, a másikat! Ha természetes vörös, kétszer annyit kapok érte. Kade vigyorgott, amikor Rosszfiú tagbaszakadt sofőr testőre kilépett az irodából, és meglátta őt a folyosón ácsorogni. A férfi is fajbéli volt, és most, hogy ott tornyosult előtte a veszedelem, borostyánfényű fenyegetés villant az íriszében. Csitt! szólt rá Kade kedvesen, de keze már a tőrét markolta, készen arra, hogy elrepítse. Abban a percben, amikor a sofőr a saját fegyvere után kapott, Kade elhajította a pengét, és átszúrta vele a hatalmas vámpír torkát. A terjedelmes test a földre rogyott. A súlyos puffanást még az előcsarnokból felkavargó üvöltő zenén és nyögéseken túl is hallani lehetett. Kade egy ugrással megkerülte a hullát, és ott termett Rosszfiú irodájának nyitott ajtajában. A fehér pitbull pár gyorsabban támadt, mint ahogy a gazdájuk abban a röhejes szőrmekabátban reagálni tudott volna. Vicsorogva és a fogukat csattogtatva Kade-re vetették magukat. Ő azonban egy tapodtat sem hátrált; nem volt rá oka. Parancsoló tekintetét rezzenetlenül az állatok vad szemébe mélyesztette, amitől mindkettő hirtelen lecövekelt a szőnyegpadlón a bakancsa előtt. A faj minden tagja kivételes képességekkel esetenként átkokkal jön a világra, ami az egész fajra jellemző vonások: a hosszú élet, az erő és a vérszomj mellett jut osztályrészükül. Kade tehetsége abban állt, hogy pszichikai kapcsolatot tudott létesíteni ragadozó állatokkal, és tudta a cselekedeteiket egy egyszerű gondolattal irányítani. Ezt a képességét a fagyos alaszkai vadonban töltött gyerekkora óta gyilkos tökéletességig fejlesztette, ráadásul ezeknél a vérebeknél sokkal veszélyesebb állatokkal. Maradj! mondta nyugodtan a kutyáknak, aztán felpillantott a fajbéli hímre, aki a kis szoba túlsó végéből bámult rá tátott szájjal. Te is maradj! Mi a Ki a lófasz vagy te? Pánik és düh mélyítette el a vonásokat a vámpír szája körül, miközben végigmérte Kade külsejét, tüskés hajának sötét színéhez jól illő fekete terepruhájától és katonai bakancsától a pengék és félautomata fegyverek lenyűgöző arzenáljáig, amelyeket a csípőjén és a combjához erősített szíjakon viselt. Harcos vett mély levegőt, láthatóan azért nem olyan arrogánsan vagy ostobán, mint aki egyáltalán nem tart ettől a bejelentés nélküli látogatástól. Vajon mit akarhat tőlem a Rend? Információt válaszolta Kade. Egy lépést tett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót, közben megállt, hogy megvakarja az egyik immár kezes bárány pitbull fülét. Nyugtalanító híreket hallottunk erről a te itteni bizniszedről. Többet akarunk tudni róla. A vámpír felhúzta a vállát, és egy tessék-lássék kísérletet tett, hogy zavartnak tűnjön. Mit kéne elmondanom? Különféle vállalkozásokban kontárkodom. Hát ezt észrevettem. Bűbájos kis vállalkozás például, amelyet odalent ennek a trágyadombnak az alagsorában folytatsz. Mióta kereskedsz nőkkel? Fogalmam sincs, miről beszélsz. Tudod, nem elegáns dolog rákényszerítened, hogy önmagamat ismételjem. Kade leguggolt, és maga mellé intette a két pitbullt. Azok leültek a lábánál, mint két kuporgó vízköpő, korábbi gazdájukra meresztették a szemüket, és engedelmesen várták Kade parancsát, egyszerűen azért, mert a harcos ezt kívánta tőlük. Fogadok, ha azt kívánnám ezektől a kutyáktól, hogy tépjék szét a torkodat, nem kellene kétszer mondanom nekik. Mit gondolsz? Kipróbáljuk? Rosszfiú nagyot nyelt. 19
Én-én ezt csak nemrégen csinálom. Nem egészen egy éve, azt hiszem. Drogokkal és kurvákkal indítottam, aztán kezdtem bizonyos kéréseket kapni. Idegesen babrált az ujjain csillogó számtalan aranygyűrű egyikével. Tudod, kéréseket, amelyek állandóbb természetű szolgáltatásokra vonatkoztak. És a kuncsaftjaid? vetette közbe Kade, miközben teljes kétméteres magasságában kiegyenesedett. Ők kicsodák? Elsősorban emberi lények. Nem vezetek pontos nyilvántartást. De ilyen szolgáltatásokat sziszegte Kade a szavakat az agyarai közt a vámpír faj tagjainak is nyújtasz. Ez nem kérdésként hangzott, és Rosszfiú tudta is ezt. Ismét megrántotta a vállát, rókabundája gallérja hozzádörzsölődött gyémántokkal felcicomázott fülcimpájához. Készpénzes üzlet, egyszerű kereslet-kínálat alapon. Fajbéli vagy ember, a pénz ugyanaz. És jól megy az üzlet vélte Kade. Elboldogulok. Egyébként miért érdekli a Rendet annyira, hogy mivel foglalkozom? Szeletet akartok a tortából? simliskedett olyan mosollyal, amely alig volt több, mint egy undorító nyílás az ajkán. Bevehetem Lucant, ha erre megy ki a játék. Végül is üzletember vagyok. Egy szarcsimbók vagy! jelentette ki Kade, akit feltüzelt, de nem lepett meg, hogy egy ilyen aljas pióca azt merészeli gondolni, hogy ő vagy bármelyik rendbéli társa megvásárolható. És ha befújnám Lucannek, hogy mit mondtál, az álladtól a golyóidig felhasítana. Tudod mit? Picsába vele! Megkímélem őt ettől a macerától Várj! Rosszfiú feltartotta a kezét. Várj. Mondd el, hogy mit akarsz tudni. Oké. Kezdjük ezzel. Hány kiválasztott volt a nők között, akiket bezártál abba a pincébe és eladtál? Hosszúra nyúlt az émelyítő csend, közben a vámpír azt mérlegelte, mi volna a legjobb válasz. Még ennek az utolsó gennyládának is tudnia kellett, hogy azokat a ritka nőket, akik a kiválasztottak anyajegyét viselik, az egész vámpír faj tiszteli és nagyra becsüli. Aki árt egy kiválasztottnak, árt az egész vámpírfajnak, mivel rajtuk kívül nincs olyan nő a földön, aki ki tudná hordani egy fajbéli kicsinyét a méhében. Tudatosan hasznot húzni egy kiválasztott fájdalmából, vagy bármilyen előnyhöz jutni a halála révén, nagyjából ez volt a legförtelmesebb bűn, amelyet Kade fajtája elkövethetett. A harcos úgy figyelte a másik vámpírt, mint egy üveg alá szorult rovart, és igazság szerint még annál is kevesebbre értékelte ennek a fajbéli hímnek az életét. Hány volt, te undorító köcsög? Több mint egy? Egy tucat? Húsz? Küszködnie kellett, hogy visszafogja a vicsorgását. Tudtodon kívül adtad el őket, vagy a különlegességük miatt még nagyobb profitot szakítottál a szenvedésükből? Válaszolj a rohadt kérdésemre! Kade kitörésével egy időben a pitbullok felemelkedtek, tömör izmaik megfeszültek, mindkettő fenyegetően morgott. A kutyák épp úgy ráhangolódtak Kade dühére, ahogy ő rájuk hangolódott. Csupán az önfegyelme hajszálvékony fonalán függött, hogy a harcos visszatartotta a kutyákat, mivel tudta: ha az előtte lapuló vámpírnak bármilyen értékes információja van, kötelessége kicsikarni belőle. Utána már megölheti tiszta lelkiismerettel. Kinek adtál el kiválasztottakat? Felelj a kibaszott kérdésre! Nem fogok egész éjszaka várni, hogy kiköhögd az igazságot. Én-én nem tudom dadogott a másik. Ez az igazság. Nem tudom. De elismered, hogy ezt tetted! Egek, hogy szerette volna megnyuvasztani ezt a szarcsimbókot! Valld be, kinek árultad őket, mielőtt letépem azt a rusnya fejedet! Esküszöm nem tudom, ki akarta megvenni őket! Kade azonban nem volt hajlandó annyiban hagyni a dolgot. Több személy is eljött hozzád a nőkért? Mit szólsz a Dragos névhez ismerősen hangzik? 20