A kistérségi szintű relatív fejlettség meghatározása *

BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ A kistérségi szintű relatív fejlettség meghatározása * A vizsgálat módszere A kutatás első lépéseként összegyűjtöttük az elérhető gazdasági-demográfiai adatokat. Ezek: a KSH településstatisztikai adatbázisrendszere (T-STAR), a vállalati mérleg- és eredménykimutatások településenként aggregált értékei, az önkormányzati pénzforgalmi jelentések megfelelő értékei, az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ (OMMK) munkanélküliségi adatai, valamint az APEH szja-adatai települési szinten, illetve a társadalombiztosítás főbb mutatói. 1 Az elemzés első lépéseként a begyűjtött adatcsoportokból kiválasztottuk azokat a mutatókat, változókat, amelyeket a fejlettség általános mérőszámának számításához szakmailag relevánsak minősítettünk. A T-STAR mintegy 440 adatából így például csak 95-öt tartottunk meg. Ezekben a változócsoportokban összevonásokat is végeztünk, népességváltozási mutatót képeztünk, illetve települési jövedelmet számítottunk. Az adatcsoportokon belüli válogatást és összevonást követően fajlagos mutatókat és egyéb hányadosokat képeztünk a változókból. A fajlagosok képzését követően az adatokat és a képzett mutatókat jellegük szerint 6 csoportba soroltuk (demográfiai, életminőségi, gazdasági, infrastrukturális, jövedelmi és közigazgatási). A demográfiai adatok közé kerültek a KSH gyűjtötte népességi, iskolázottsági és az OMMK-tól származó munkanélküliségi adatok. Az életminőségi csoportba kerültek a kulturális, egészségügyi, vagyoni és fogyasztási (gáz-, vízfogyasztás) jellegű mutatók. A gazdasági mutatók csoportjába a vállalati mérleg- és eredménykimutatás adatai mellett a KSH turisztikai mutatói közül a forgalmi jellegű adatok kerültek (például az egy állandó lakosra jutó vendégéjszakák száma a turistaszállásokon, kempingekben, üdülőházakban). Az infrastrukturális csoportba elsődlegesen a kapacitás jellegű mutatókat soroltuk, tehát az egy lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, szállásférőhelyek számát, illetve a kommunális infrastruktúrára (például villamosenergiafogyasztók száma), valamint a hírközlési infrastruktúrára (egyéni és nyilvános telefonfővonalak) vonatkozó adatokat vettük ide. A jövedelmi mutatók közé kerültek az szjaadatok és a TB nyugdíj és járulék jellegű kifizetései, illetve az önkormányzat által nyújtott, rászorultságtól függő egyéb jövedelmek. A közigazgatási fejlettséget jelölő * Szerzőtársak: Adler Judit, Barta Judit, Müller Endre, Pichovszky Kristóf, Skultéty László. Készült a GKM 8556/2002. számú kutatás eredményei alapján. 1 Mint minden adatbázis-egyeztetésnek, ennek is megvannak a maga nehézségei. A munkanélküliségi adatokra például kétféle módszertan is létezik, az egyiket a KSH, a másikat az OMMK alkalmazza. A vállalati adatoknál a székhely és a telephely problémája merül fel, hiszen a mérleg- és eredménykimutatás általában a vállalat székhelye szerint készül el, s így is van regisztrálva, miközben a tevékenységét különböző telephelyeken folytathatja, ami erősen torzítja a kapott eredményeket. Vannak problémák a T-STAR adatbázisban is, a használható adatok kiszűrésénél azt is figyelembe kellett vennünk, hogy a mutatók köre milyen gyakran változik.

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 565 mutatók csoportjába kerültek az önkormányzatok pénzforgalmi kimutatásából származó bevételek és kiadások. Az összevonások és csoportosítások eredményeképpen a demográfiai csoportba 20, az életminőségibe 30, a gazdaságiba 22, az infrastrukturálisba 11, a jövedelmibe 31, a közigazgatási csoportba pedig 22 változó került (összesen 136). A csoportonkénti faktorelemzés a 136 mutatóból 107 esetében talált szignifikáns (legalább a 0,3 értéket meghaladó) kapcsolatot a faktorok és a változók között. Ebből a 107 változóból 8 infrastrukturális volt, ezért a komplex fejlettségi faktor számításához csak a maradék 99 változót vontuk egy adatbázisba, majd a faktorelemzést ezekre a még települési szintű változókra futtattuk le. Ennek eredményeként 13 1 sajátérték feletti faktort kaptunk, amelyek magyarázóerejével súlyozott faktorértékeinek lineáris kombinációjaként számítottuk a komplex fejlettségi faktort. Ezt követően a népességarányos súlyozás eredményeként jutottunk a kistérségi szintű komplex fejlettség értékeihez. A faktorelemzések eredményeként kapott faktorok közül azokat tekintettük meghatározónak azokat vontuk be az elemzésbe, amelyek sajátértéke legalább 1 volt, és amelyek a változók összvarianciájának legalább 5%-át magyarázták. A mutatószámokat úgy választottuk ki további elemzésre, hogy a meghatározó faktorokkal, illetve azok valamelyikével legalább 0,3-es korrelációt mutassanak. A következőkben az ismertetett módszerrel számított kistérségi szintű fejlettségben 1997-ről 2001-re bekövetkezett változások mértékét a kistérségi sorrendben bekövetkezett elmozdulásokat mutatjuk be. Az eredmények A gazdasági fejlettség A vállalati mérleg- és turisztikai adatokat tartalmazó változóhalmazban a településre bejegyzett, egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozások településenként aggregált adatai és a T-STAR-ban található turisztikai forgalmi adatok szerepeltek. 2 A nyers adatokból egy lakosra jutó fajlagosokat számítottunk, hiszen az eredeti adatok rendkívül erősen függtek volna a település méretétől, ami önmagában nem magyarázza a fejlettséget. A faktoranalízis előtt aggregáltuk az egyszeres és a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások adatait. 3 A fajlagos mérlegadatok mellett a vállalkozások fajlagos száma és más számított mutatószámok is szerepeltek az elemzésben. 4 2 A KSH által gyűjtött adatok struktúrája miatt jelenleg nem tudjuk kiküszöbölni a vállalatok által termelt érték keletkezésének helyére vonatkozó székhely telephely problémát. 3 Azokra a településekre, ahol külön-külön legfeljebb két egyszeres, illetve kettős könyvvitelt vezető vállalkozás van bejegyezve, az egyedi adatok védelmében a KSH a vállalkozások számán kívül más adatot (vagyis mérlegadatokat) nem adott át. Az elemzésben ezekre a településekre nullának vettük a mérlegtételeket, ami alacsonyabb a ténylegesnél, ugyanakkor legfeljebb két kettős könyvvitelt vezető és két egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás aggregáltan sem valószínű, hogy számottevő gazdasági tevékenységet végez. Az esetek többségében feltételezhetjük, hogy ahol ilyen kevés vállalkozás működik, ezek általában kis vállalkozások, hiszen ha már középvállalkozás működne, az akkora jövedelemkiáramlást jelentene, ami több vállalkozás megtelepedését vonná maga után. 4 Például a vállalkozások tulajdoni szerkezete, az árbevétel-arányos nyereség vagy a vevői követelés és a szállítói tartozás aránya.

566 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ Első lépésben 1997-re és 2001-re VARIMAX-rotálással végzett főkomponensanalízist hajtottunk végre, melynek eredményeképpen 5-5 faktor felelt meg az előzetesen a sajátértékre és a varianciára megfogalmazott követelményeknek. A faktorok az összvariancia 88,1 (1997), illetve 89,3%-át (2001) magyarázták. Ezután kiválasztottuk azokat a mutatószámokat, amelyek faktorokkal R>0,3 módon korreláltak, s ezeket szerepeltettük a komplex faktor számításánál. A gazdasági fejlettség mutatója elemzésünkben mindkét évben öt összetevőből (faktorból) áll, ezek a vállalati erő, a likviditás, az alsó kategóriájú és a minőségi turizmus, valamint a vállalkozói kedv. A vállalati erő mutatójában a legfontosabbak azok az összetevők, melyek a vállalat nagyságát és piaci lehetőségeit jellemzik. Bár 1997-ről 2001-re módosult az erős korrelációt mutató jellemzők összetétele, a befektetett eszközök és a követelések népességarányos állománya, valamint az elszámolt értékcsökkenés változói mindkét vizsgált évben erős pozitív kapcsolatot mutattak. A gazdasági fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között 1. ábra Megjegyzés: itt és a továbbiakban az intervallumok a kistérségi rangsorban (1997-ről 2001-re) bekövetkezett elmozdulások mértékét jelölik. A likviditás is a gazdasági fejlettség egyik komponense, és a vizsgált kistérségeken belüli vállalkozások finanszírozási képességét jellemzi. A faktor lényeges, mindkét vizsgált évben szoros korrelációt mutató összetevője az állandó népesség arányában számított pénzeszközök, céltartalékok, valamint a követelések állománya. A két turisztikai komponens egyaránt igen szoros összefüggést mutat a kereskedelmi szálláshelyeken a kül- és belföldiek által termelt vendégéjszakák egy állandó lakosra jutó

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 567 számával. Az alsó kategóriájú turizmus csoportja ezenkívül további erős pozitív korrelációt mutat a turistaszállásokon és kempingekben megtermelt vendégéjszakák egy állandó lakosra jutó számával is. A minőségi turizmus mint a gazdasági fejlettség egyik faktora ezzel szemben a magasabb kategóriájú idegenforgalmi létesítményekben felhalmozott vendégéjszakák számával van szorosabb kapcsolatban. A vállalkozói kedv faktora meghatározó összetevőiben a vizsgált két évben nem változott. Mindhárom erős korrelációt mutató változó az egyéni és társas vállalkozások egy állandó lakosra jutó számát méri. A gazdasági faktorok lineáris kombinációjával nyert gazdaság főfaktor szerinti fejlődést vizsgálva az látható, hogy az ország egészében a fejlődés nagyjából egyenletes. Csupán foltokban jelennek meg az országos átlagtól lényegesen eltérően fejlődő kistérségek. Kevésbé markáns eltérés, kisebb lemaradás tapasztalható a Dunántúl déli, az országhatár mentén elhelyezkedő kistérségeiben. Gazdasági fejlődésben az országos átlagtól elmaradtak a Dunaújvárostól délre, a Duna vonalán húzódó kistérségek is. Az ország keleti felében Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyékben szintén kismértékű gazdasági lemaradás volt tapasztalható. Az életminőségi fejlettség Az életminőség kategóriájába azokat a KSH-gyűjtésből származó adatokat vontuk be, amelyek a település életnívóját mutatják kulturális (színház- és mozilátogatások száma stb.), egészségügyi (kórházi ágyak, körzeti ápolók száma stb.), kommunális (szolgáltatott vezetékes gáz mennyisége, közcsatornába tisztítottan elvezetett összes szennyvíz mennyisége stb.) és jóléti (személygépkocsik száma) szempontból. Ezeket mutatókat a tisztán infrastrukturális változókkal ellentétben jobban befolyásolja a település mérete és közigazgatási szerepe. Az évenként futtatott, VARIMAX-rotálással végzett főkomponens-analízis eredménye 4-4 faktor lett a sajátérték (1 felett) és a variancia (legalább 5%) korlátai között. A faktorok az összvariancia 53,4 (1997), illetve 51,4%-át (2001) magyarázták. Ezután kiválasztottuk azokat a mutatószámokat, amelyek faktorokkal R>0,3 módon korreláltak, s ezeket szerepeltettük a komplex faktor számításánál. Az életminőséget mint a regionális fejlettséget jellemző hat mutató egyikét négy viszonylag jól definiálható összetevő (faktor) határozza meg: a víz- és szennyvízhálózat kiterjedtsége, a gázellátás sűrűsége, a vízszennyezettség, a kultúra és a szociális ellátások. Alapvetően tehát e négy kérdéskörbe csoportosíthatjuk azokat. 1997-ben és 2001-ben a külön megvizsgált, életminőségre jellemző négy összetevő a változók eltérő lineáris kombinációjából keletkezik. A víz- és szennyvízhálózat faktorában mindkét évben a legnagyobb szerepet a szennyvízcsatorna hálózatának hossza és a csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma mint változók játsszák. Ezenkívül az előbbieknél kisebb szerepet játszik ugyan, de a faktorral közepesen erősen korrelál az egy állandó lakosra jutó személygépkocsik száma is. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az átlagosnál hosszabb csatornahálózattal rendelkező kistérségek úthálózata is jobban kiépült, ami az ott lakók vagyoni helyzetét és igényeit is befolyásolja. Hasonló a

568 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ helyzet az egy állandó lakosra jutó mozilátogatások számával, ez a változó is a vagyoni helyzettel, illetve a népességszámmal függ össze (csak a nagyobb települések képesek mozi fenntartására). Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a KSH az adott település kulturális intézményeinek látogatottságát méri, így az adott településen más településen lakók látogatásai is megjelennek. A gázellátást jellemző faktor mindkét évben a gázfogyasztók számával, a háztartásoknak szolgáltatatott gáz mennyiségével és az egy lakosra jutó szolgáltatott vezetékes gázmennyiséggel mutat szoros kapcsolatot. A személygépkocsik száma bár a víz- és szennyvízhálózat faktoránál kisebb mértékben, de korrelációt mutat. A vízszennyezettséget mutató faktor az egy háztartásra jutó, háztartási és összes közcsatornán el nem vezetett szennyvíz mennyiségével szoros pozitív, a szennyvízhálózat hosszával pedig viszonylag szoros negatív korrelációt mutat. A kulturális és szociális ellátásokat jellemző ismérvek közül 1997-ben még nagy szerepet játszott a színházi és a múzeumi látogatók száma, valamint a gyermekorvosok száma. 2001-ben ez utóbbi mutató már lényegesen gyengébben korrelált a faktorral. Az életminőséget jellemző faktorokat összevontan is elemezni kívántuk. Ezért az egyes életminőség-faktorokat magyarázó erejük (varianciájuk) szerint súlyozva együttesen vettük figyelembe. Ennek alapján egyértelműen a Dunántúl északi részének kistérségeiben következett be a legnagyobb javulás. A Mosonmagyaróvártól Budapestig húzódó öv mentén egyértelműen az országos átlagnál gyorsabb javulás figyelhető meg. Az infrastrukturálisan és iparilag igen fejlett észak-dunántúli kistérségek vagyonosabbak, az itt működő önkormányzatok jobb anyagi helyzetben vannak. Az életminőségi fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között 2. ábra

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 569 Az életminőség tekintetében Somogy és Baranya, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár- Bereg kistérségei rontottak leginkább pozíciójukon az országos átlaghoz viszonyítva. Nem véletlen ez, hisz ezekben a megyékben térségek komoly gazdasági nehézségekkel küzdenek, miközben a csatorna-, a víz- és szennyvíz-, valamint a vezetékes gázközműhálózatot fejlesztő beruházások igen költségesek. A közigazgatási fejlettség A közigazgatás fejlettségét a települési önkormányzatok helyzetével jellemeztük. A közigazgatás ugyanis akkor járul hozzá egy település fejlettségéhez, ha fejleszti az infrastruktúrát (az úthálózatot, az intézményeket). A Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Államháztartási Hivatal által gyűjtött önkormányzati pénzforgalmi kimutatásokból mind a bevételi, mind a kiadási oldal sorainak részletes elemzésével lehetőségünk nyílt arra, hogy a helyi önkormányzatok adott évi gazdálkodásáról hű képet kaphassunk. A pénzügyi adatokból is egy lakosra jutó fajlagosokat számítottunk a méretbeli különbségek kiküszöbölése érdekében. A VARIMAX futtatása eredményeképpen évenként 6-6 faktort kaptunk, amelyek összességükben 73,2 (1997), illetve 72,6%-ot (2001) magyaráztak az összvarianciából. A kistérségek közigazgatási helyzetének elemzésére figyelembe vett mérési változókat hat csoportba (faktorba) tömörítettük. Az így létrehozott faktorstruktúra mérési változói együtt a változók összessége által generált variancia csaknem háromnegyedét magyarázzák ez azt jelenti, hogy a létrehozott rendszer a folyamatok statisztikailag megfelelő leírására alkalmas. A közigazgatás gyarapodó önkormányzati intézmények elnevezésű jellemzője a személyi juttatások, a társadalombiztosítási és munkaadói befizetések, a dologi és egyéb folyó kiadások, valamint az összes működési kiadás állandó népességre vetített változását méri. Ez a faktor tehát olyan változókat tömörít, melyek közvetlenül a működéssel vannak összefüggésben. A növekvő mértékben az állami apanázsból élő önkormányzatok mutatója az állami hozzájárulások és támogatások, ezen belül is a céltámogatások, a felhalmozási és tőke jellegű bevételek, valamint a hitel jellegű bevételek alakulásával volt mindkét évben szoros korrelációban. A központi kormányzat és a helyi közigazgatás finanszírozási kapcsolatát a visszaosztott személyi jövedelemadó elnevezésű faktor mutatja be. Ennek legfontosabb összetevői az átengedett bevételek és ezen belül is a személyi jövedelemadóból származó bevételek. A szegényedő önkormányzat szegényedő állampolgár faktor a működésképtelen önkormányzatok támogatására folyósított összegek, valamint a társadalom- és szociálpolitikai juttatások állandó lakosok számára vetített változását tömöríti. A vállalati szférától származó bevételek faktor a saját folyó bevételek, valamint az ezen belüli helyi adókból beszedett bevételek alakulását mutatják. A pályázati erő faktor egyetlen magas korrelációjú összetevője a központi kormányzattól címzett támogatásként a kistérségek önkormányzataihoz utalt támogatási összeg.

570 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ A közigazgatási fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között 1. ábra A közigazgatás faktorainak varianciával súlyozott lineáris kombinációja adja a közigazgatás főfaktorát. A közigazgatás főfaktor alapján rendkívül vegyes a kép. A Dunántúlon némileg több ugyan az átlagosnál gyorsabban fejlődő kistérség, ezek azonban nem rendeződnek egységes tömbökbe. Az ország keleti felében érzékelhetően több a közigazgatás szempontjából kedvezőtlen eredményt felmutató kistérség. Ezek tömbösödést nem mutatnak ugyan, de zömükben Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben találhatók. A demográfiai fejlettség A demográfiai fejlettséget meghatározó mutatók a település (a kistérség) fejlődési ellentmondásaira hívják fel a figyelmet. A demográfiai szempontból kedvező mutatókat produkáló kistérségek a gazdaságilag elmaradott térségekben találhatók. A helyzet kedvezőbbé tétele vagy a munkaképes korú népesség mobilitásának növelését igényelné, vagy a munkaalkalmak területileg egyenletesebb megoszlását kívánná. A tényleges megoldást feltehetőleg a két folyamat együttesen idézheti elő. A demográfiai folyamatok magyarázása szempontjából a népesség koreloszlása, a születési és halálozási ráták, valamint az iskolai végzettség és a munkanélküliség lehetnek jól használható mutatószámok. Az iskolai végzettségre vonatkozó adatok beszerzése nem volt kivitelezhető, ugyanakkor az óvodába járó, valamint az iskolás gyermekek számára vonatkozó adatok a T-STARban megtalálhatóak. Úgy hisszük, hogy egy-egy település fejlettségét mutatja az is, hogy

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 571 onnan, vagy oda vándorol inkább népesség, így az elemzésben az élveszületések és halálozások mellett a települési népességfogyás/népességbővülés számszerűsítésére szerepeltettük az oda- és az elvándorlás adatait is. A VARIMAX- elemzés mind 1997-ben, mind 2001-ben 5 olyan faktort eredményezett, amelyek sajátértéke nagyobb volt 1-nél, és legalább 5%-nyi varianciát magyarázott. A népesség demográfiai jellemzőinek kedvezőtlen alakulása elsősorban a nagyvárosokat sújtja, ezek közül is kiemelkedik a főváros, melyben öregszik és fogy a népesség, bár meg kell jegyezni, hogy az iskolai végzettség szempontjából melyet jelen vizsgálatunk során nem állt módunkban figyelembe venni kiemelkedően jók a mutatói. Az Egri, a Miskolci, a Salgótarjáni, a Kazincbarcikai kistérségekben továbbra sem sikerült megváltoztatni a korábban kialakult kedvezőtlen folyamatokat, amelyeket a fiatalok elvándorlása, ennek egyenes következményeként pedig a termékenység visszaesése határozott meg. Az 1997 2001 közötti időszakban tovább romlott e tekintetben a helyzet. Ez annak ellenére így van, hogy a kistérségek központját képező némelyik város legjellemzőbben Eger látványos gazdasági-társadalmi fejlődésen ment keresztül, de nem volt képes a kedvező folyamatokat kisugározni még mikrokörnyezetére sem. A demográfiai fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között 4. ábra A demográfiai nyereséget elkönyvelő kistérségeket gazdasági-társadalmi szempontból két csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok, ahol etnikai okok miatt, a gazdasági fejlődés alakulásától függetlenül alakultak a demográfiai folyamatok, például egyes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistérségek: a Baktalórántházai, a Mátészalkai, a Nagykállói. A kistérségek másik típusát alkotják a valamely nagyváros vagy gazdaságilag

572 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ fejlett térség holdudvarában lakóterületként funkcionáló körzetek, ilyennek tekintjük a Kisbéri, az Enyingi, a Sárbogárdi, a Zalaszentgróti és a Téti kistérséget. A jövedelmi fejlettség A jövedelmi fejlettséget a település lakosainak jövedelmére, a jövedelem szerkezetére vonatkozó adatokkal véltük leírhatónak. A mutatószámok egyik forrása az APEH volt, ahonnan a személyi jövedelemadó-bevallásban szereplő fontosabb tételek településenkénti összegeit kaptuk meg. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) az általa folyósított pénzbeli ellátások fajtánkénti és településenkénti összegeit, illetve az ellátottak számára vonatkozó adatokat, a KSH-tól pedig a helyi önkormányzatok által folyósított szociális támogatások összegét és a támogatottak számát szereztük be. A személyi jövedelemadó-bevallásokból az önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelmeket, az egyéni vállalkozói kivétet és az adót vettük be az elemzésbe. A bér az aktívak jövedelmének legnagyobb részét képezi, feltételezésünk szerint az önálló tevékenységből származó jövedelem pedig jól szór a települések között. Az OEP által folyósított pénzbeli ellátásokat összevontuk nyugdíj és járulék típusú járadékokra, és ilyen formában vettük be az elemzésbe. Az alapadatokból ebben az esetben is egy lakosra jutó fajlagosokat számítottunk. Első lépésben a hiányzó adatokat a települési sajátosságok és a nyugdíjaskorúak számával korrigált regressziós becsléssel pótoltuk. Második lépésben elvégeztük a VARIMAX főkomponens-elemzést, aminek évenként 3-3 faktor lett az eredménye. Az 1997-es adatokon végzett futtatások során 72, a 2001-eseken pedig 72,4%-ot magyaráztak a faktorok az összvarianciából. A jövedelmi fejlettség főfaktora három jövedelmi tényezőből, a keresetekhez és vállalkozói jövedelmekhez kapcsolódó, általunk aktív faktornak elnevezett tényezőtől, a szociális juttatásoktól és a TB-kifizetésektől függ. A következő térkép alapján a legfontosabb megállapítás az, hogy nem sok változás történt 1997 2001 között, azaz a kistérségek többsége megközelítően ugyanabban a rangsorban helyezkedik el a komplex jövedelmi szintet tekintve. Jelentős romlást csak egy kistérségnél lehet észlelni (a Tiszaújvárosinál), azonban itt a kistérség a középmezőny tetejéről a középmezőny aljára csúszott le. Három kistérségnél 25 helynél nagyobb előrelépés mutatható ki, ezek Kiskunmajsa, Várpalota és Tatabánya térsége. Míg Kiskunmajsánál az aktív jövedelem faktora és a nyugdíjak faktorában jelentkező előrelépés egyedi térségi jellemzőknek tulajdonítható, addig Várpalota és Tatabánya térségében a depressziót visszaszorító fejlesztési programok első lépéseinek hatása jelentkezik. A Dunántúl északi részén 4 kistérség érezhetőbb fejlődését az ipartelepítésnek és az autópálya közelségének tulajdoníthatjuk (Tét, Tata, Kisbér, Sümeg), s ezen a területen csak a soproni központú kistérségnél jelentkezett 10 helyet meghaladó sorrendmérséklődés. A Dunántúl déli részén valószínűleg a tömeges, alacsonyabb szintű turizmus visszaszorulása miatt a Dél- és Nyugat-Balaton kistérségeinél jelentkezett több mint 10 hellyel

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 573 való rangsormérséklődés, de itt a Tabi és a Tamási kistérségek több mint 10 hellyel javítottak a jövedelmirangsor-pozíciójukon. Észak-Magyarország legtöbb kistérségénél alig változott a jövedelmi sorrend, javulást csak Szécsény és Rétság kistérsége mutathat fel. Az Észak-Alföld egyértelmű vesztesei az igen rossz elérhetőségű Polgár és Tiszavasvári térsége (lehet, hogy Tiszaújváros térségének erős romlását is ez befolyásolta), ezzel szemben Nyíregyháza és Sárospatak kistérsége a rossz közlekedés ellenére javulást tudott felmutatni. A jövedelmi fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között 5. ábra A jövedelmi fejlettség faktor szerinti sorrend Közép- és Dél-Alföld kistérségeinél alig változott. A Kiskunmajsai kistérség nagy előrelépése mellett visszacsúszott a sorrendben a Bajai, a Bácsalmási, a Hódmezővásárhelyi és a Csongrádi kistérség. Az utóbbi két kistérségben vélhetően munkahelybezárások történtek, mivel az aktív jövedelem faktor és a szociális ellátás faktor szerinti sorrendváltozások erre utalnak. Az infrastrukturális fejlettség Az infrastrukturális fejlettség meghatározásánál olyan mérőszámot kívántunk létrehozni, amely független a települések jogállásától és méretétől, így azokat az intézményeket (felsőoktatási intézmény, kórház stb.), amelyek kizárólag vagy jellemzően a városokban vannak, kihagytuk az elemzésből. Az infrastrukturális fejlettséget a T-STAR-ban szereplő, a kommunális infrastruktúrára (például villamos energia), a szolgáltatásokra (kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, kereskedelmi szálláshelyek, turizmus),

574 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ valamint a hírközlési infrastruktúrára (például egyéni és nyilvános telefonfővonalak) vonatkozó adatokkal jellemeztük. Az elemzést megelőzően az alapadatokból fajlagosokat számítottunk. A VARIMAX-rotálással végzett főkomponens-elemzés mindkét évben két olyan faktort eredményezett, amelyek sajátértéke legalább 1, a magyarázott variancia aránya pedig legalább 5% volt. A faktorok az összvariancia 52,5 (1997), illetve 58,7%-át (2001) magyarázták. Ezután kiválasztottuk azokat a mutatószámokat, amelyek faktorokkal R>0,3 módon korreláltak, s ezeket szerepeltettük a komplex faktor számításánál. Az infrastrukturális fejlettség domináns változása nem köthető konkrét megyéhez, de még régióhoz sem. Összességében pozitív tendenciát láthatunk a relatív fejlődést mutató infrastrukturális tényezőkben. Az elmúlt évtizedekben jelentős lemaradást produkáló térségek (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld egyes területei) a számok tanúsága szerint 1997 és 2001 között megkezdték a felzárkózást. Ennek ellenére még mindig találhatók olyan összefüggő területek (például egyes dél-alföldi és délnyugatdunántúli határ menti kistérségek, illetve Tolna és Fejér megye), amelyek a vizsgált években a változók alapján felállított kistérségi infrastrukturális fejlettségi sorrendben hátrébb szorultak. 6. ábra Az infrastrukturális fejlettség faktor szerinti sorrend változása 1997 2001 között A infrastrukturális fejlettség mutatója évenként 2-2 faktorból áll, amelyeket a megfelelő változókkal való szoros korrelációk alapján turisztikai infrastruktúrának, illetve kiegészítő infrastruktúrának neveztünk el.

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 575 A kistérségi komplex fejlettség alakulása A részadatbázisokból a faktoranalízisekkel kiválasztott változókat egy adattáblába téve újrafuttattuk a fejlettségi elemzést, aminek eredményeképpen előállítottunk egy komplex faktort, amely a településeket ugyan egyetlen, de sokrétű és bonyolult információkat tömörítő értékkel jellemzi. Az egyenlő elemszám szerinti kategóriákban bekövetkezett elmozdulás regionális sajátosságait jól figyelemmel lehet követni a komplex faktor települési szinten ábrázolt térképein. A Dél-Alföld északi részén és az Alföld keleti térségeiben sokat léptek előre a fejlettség terén az egyes települések, de a nagyvárosok környékén, a vonzáskörzetekben is látványos javulás figyelhető meg. A közép-dunántúli régióban és a főváros környékén fekvő kistelepülésekre is nagyobb hatással voltak a fejlettségben korábban is élenjáró térségek. A Balaton környékének fejlődése is megállapítható a térképek vizsgálatával. A kategóriákban való előrelépés inkább az átlagos települési szintről következett be, semmint a legfejletlenebbnek értékelt észak-magyarországi, észak-alföldi és déldunántúli térségek szintjéről, hiszen azokban a térségekben nem számottevő a változás. Nógrád megye északi részén a négy év viszonylatában nagy fellendülés nem indult meg, sőt számos település vesztett is pozíciójából. Az 1997-es adatokra végzett futtatások eredményein is, de leginkább a 2001-es adatokon láthatók az autópályák körül a dominánsabb, magasabb fejlettségi kategóriaszintek. Komplex fejlettség, 1997 (kistérségi kategória) 7. ábra Megjegyzés: a települési kategóriák osztópontjai a 7. és a 8. ábrán egyenlő intervallumokat határoznak meg.

576 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ A települési faktorértékekből a korábbiakhoz hasonlóan most is a népességszámmal súlyozott átlaggal számítottuk a kistérségi értékeket. A települési csoportosulások ezen szintjén már ahogyan az majd a fejlettségi csoportképzésnél is látható lesz az egyes fejlettségi szintek kiolthatják egymást az aggregálás miatt. A kistérségek szintjén is határozottan körvonalazódik a közép-magyarországi régió és alapjában véve az észak-dunántúli térségek további fejlettségbeli növekedése (kategórialépése). Az egyenlő intervallumokkal meghatározott kategóriák szerinti fejlettségbeli sorrend alapján 1997-ben Győr, Veszprém, Pécs, Székesfehérvár, Budaörs és Szeged, 2001-ben pedig Székesfehérvár, Győr, Budaörs, Balatonfüred, Komárom alkották a legfejlettebb kistérségi kategóriát. A térképi kategóriák alapján a vizsgált évek között látszólag tovább nőtt a különbség a hazai térségek fejlettségbeli állapota között. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 2001-re már három, Bács-Kiskun megyében további egy kistérség került be a legalacsonyabb csoportba, ugyanakkor Pécs és Szeged is kikerült a legfejlettebbek közül. Ettől eltekintve Kelet-Magyarországon nagymértékű változás nem történt. Ezzel szemben mind az M1-es, mind az M7-es autópálya mentén jelentős kategóriaugrások figyelhetők meg. Komplex fejlettség, 2001 (kistérségi kategória) 8. ábra A kategóriák közötti előrelépést, illetve visszacsúszást az 1. táblázat is jelzi. A faktorértékek egyenlő intervallum szerinti osztályozása alapján 1997-ben az átlagos fejlettséget jelképező 3-as és 4-es klaszter összesen 112 kistérséget tartalmazott, míg 2001-ben mindössze 83-at. Az eltérés oka, hogy a kistérségek kisebb része visszaesett a rangsorban (21%), jelentősebb része (31%) azonban előrébb lépett. Ez számokban

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 577 kifejezve azt jelenti, hogy a kistérségek összesen 47 kategóriányit léptek feljebb és mindössze 31 kategóriányit vissza (egyenleg: +16). A táblázatból az is kiderül, hogy nehezebb volt elveszteni egy adott pozíciót, mint feljebb lépni. Egyik csoportból sem estek vissza a kistérségek 2 kategóriánál többet, ezzel szemben hármat vagy többet is sikerült feljebb lépnie már az első csoportból is egy kistérségnek, illetve további 1-1 kistérségnek a 2-es és 3-as kategóriából. 1. táblázat A komplex faktorértékek szerint számított kategóriákban való elmozdulás a vizsgált évekre vonatkozólag (egyenlő intervallum szerint) 1997 2001 1 2 3 4 5 6 Σ 1 1 1 2 2 3 13 4 2 1 23 3 1 15 32 19 8 1 76 4 1 6 18 11 36 5 2 5 7 6 3 3 6 Σ 5 29 42 41 28 5 150 Települési csoportok 9. ábra Jelmagyarázat: 1 depressziós kistelepülések; 2 fogyó népességű, elöregedő kisközségek; 3 hátrányos helyzetű, de kitörési lehetőségekkel rendelkező kistelepülések; 4 átlagos helyzetű községek és kisvárosok gyenge vállalkozói szférával; 5 átlagnál jobb helyzetben lévő, jelentős turisztikai potenciállal rendelkező kisvárosok, kerületek és nagyközségek; 6 központi szerepű települések; 7 aktív vállalkozó települések gyenge lobbyerővel; 8 dinamikus, fejlett turisztikai infrastruktúrával rendelkező közepes méretű városok, kerületek és kistelepülések; 9 fejlett települések erős vállalati szférával.

578 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ A települési szintű fejlettségi kategóriák A bemutatott fejlettségi faktorelemzés társadalmi, gazdasági mutatóit felhasználva klaszteranalízis segítségével településtipizálást végeztünk. Első lépésben hierarchikus klaszterelemzéssel megvizsgáltuk a csoportok optimális számát. Az analízis egy több mint 2000 települést magában foglaló nagy, továbbá számtalan apró klasztert eredményezett. Ezt követően K-means klaszteranalízis futtatásával a legnagyobb csoport elemeit vonva csak be az elemzésbe, tovább bontottuk/kategorizáltuk a településeket. A végső lépésben megvizsgáltuk a települések 5, 7, 9, illetve 11 klaszter kialakításának lehetőségét. A csoportok elemszámából, azok klaszterről klaszterre való változásából az elemzéshez legmegfelelőbb csoportnagyságnak a 9 csoportra bontást találtuk. Depressziós kistelepülések A települési kategóriák sorrendjében a legalacsonyabb szintre soroltuk a depressziós településeknek nevezett csoportot. Ez jelentős lemaradással küzd az ország összes többi településtípusával összehasonlítva. Ebbe a településkategóriába 759 község és 2 város tartozik, átlagosan 696 fős népességgel. Ezen települések legnagyobb arányban az észak-magyarországi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a kelet-alföldi térségben, a Dél-Dunántúlon és szórványosan az Alföld egész területén találhatók. Jellegzetességük, hogy az aktív munkavállalói korú lakosság körében átlag feletti a munkanélküliek aránya, és ezen belül még az általános iskolát el nem végzett munkanélküliek aránya is. A demográfiai adatokon belül országos átlagot meghaladó a népességcsökkenés aránya. Minden életminőségi (személygépkocsik száma, gázfogyasztás, csatornázottság stb.), gazdasági (befektetett eszközök, nettó árbevétel, idegenforgalom stb.) és jövedelmi (önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem, adózott jövedelem stb.) mutató tekintetében jóval átlag alatti értékekkel rendelkeznek. Az önkormányzatok helyzete is bizonytalan. Nagyon magas a jövedelempótló támogatásra kifizetett összegek (a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély stb.) egy lakosra jutó nagysága is. Az ebbe a csoportba tartozó önkormányzatok rászorultságuk miatt jelentősebb visszaosztott bevétellel is rendelkeznek. Átlag feletti mértékben részesülnek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő (ÖNHIKI) és a működésképtelen önkormányzatoknak járó támogatásokban. Fogyó népességű, elöregedő kisközségek A települési kategóriák fejlettségi sorrendben következő csoportját a fogyó népességű, elöregedő kisközségek alkotják. Itt 554 község található átlagosan 656 fős népességgel. Ezen települések legnagyobb arányban az észak-magyarországi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Dunántúlon pedig legfőképpen Baranya, Somogy, Zala és Vas megye területén találhatók.

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 579 Demográfiai szempontból ezen településeken átlag feletti a nyugdíjaskorúak aránya, és ezzel párhuzamosan átlag alatti az általános iskolai tanulók aránya az állandó népességből. A népességfogyásnak az előző csoportba tartozó településekhez hasonló átlag feletti mértéke is az elöregedésre utal. A depressziós településektől az különbözteti meg leginkább az ezen klaszterbe tartozó településeket, hogy a munkanélküliségi mutatók átlagosak, viszont a nyugdíjaskorúak magas aránya miatt a szociális és nyugdíj jellegű kifizetések mértéke jóval országos átlag feletti. A jövedelmi szempontból átlagosnak tekinthető kistelepülések önkormányzati és gazdasági szempontból átlag alattiaknak tekinthetők. Az önkormányzatok saját bevételei alacsonyak, átlag feletti az átengedett bevételek mértéke. Az önkormányzatok pénzforgalmában az alacsony bevételi oldallal szemben alacsony a kiadási oldal is. Hátrányos helyzetű, de kitörési lehetőségekkel rendelkező kistelepülések A települési kategóriák még átlag alatti fejlettségi szintjéhez tartozó csoportja a hátrányos helyzetű, de kitörési lehetőségekkel rendelkező kistelepülések klasztere. E településekről már elmondható, hogy bár jelentősen elmaradott térségek, rendelkeznek a fellendülést elősegítő gazdasági, turisztikai kapacitásokkal. Ebbe a településkategóriába összesen 195 község és 1 város esik, átlagosan 733 fős népességgel. Ezen települések legnagyobb arányban az észak-magyarországi régióban, leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Észak-Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, továbbá a Dél-Dunántúlon (Baranya, Somogy területén) találhatók. A csoportba tartozó településeken országos átlag alatti az aktívkorúak, ellenben átlag feletti a csecsemők és óvodáskorúak, illetve az általános iskolai tanulók aránya. Az alacsony arányú aktív népesség mellett országos átlag feletti az összes munkanélküli és az általános iskolát el nem végzett munkanélküliek aktív népességen belüli hányada. Alapvetően az elvándorlások miatt országos átlag feletti a népességfogyás mértéke is. Az életszínvonal-mutatók (személygépkocsi-ellátottság, csatornázottság, gázfogyasztás stb.) szintén jóval átlag alattiak, ami az alacsony gazdasági mutatókkal (vállalati befektetett eszközök, nettó árbevétel, pénzeszközök) párosul. A települési önkormányzatok sincsenek jó helyzetben. A magas társadalom- és szociálpolitikai kiadásokkal terhelt önkormányzati büdzsé az átlag feletti visszaosztott bevételekkel és az állami hozzájárulásokkal megtámogatva is nehéz helyzetben van. A csoport szempontjából a mutatók közül fontos kiemelni a turisztikai tényezőket, amelyek a kilábalást segíthetik ezen települések számára. Bár csak az alacsony kategóriájú turisztikai infrastruktúra esetében, de az adott településeken már az országos átlagot meghaladó a turistaszállások, kempingek egy állandó lakosra jutó forgalma. E települések speciálisan fejletlen helyzetét továbbá az adja, hogy távol esnek a fejlett nagyvárosoktól, és rossz infrastruktúrájuk miatt a vállalkozások számára kevésbé nyújtanak vonzó lehetőséget. A települési önkormányzatok jövedelmi és demográfiai adataiból kitűnik, hogy a lakosok nagy része jövedelmi helyzetének megoldását sok gyerek vállalására alapozza.

580 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ Átlagos helyzetű községek és kisvárosok, gyenge vállalkozói szféra Ebbe a klaszterbe összesen 558 község és 16 város esik, átlagosan 1983 fős népességgel. A kategóriába tartozó települések a térképen is láthatóan az ország egész területén egyenletesen megtalálhatók. Az átlagosnak tekinthető településeket országos átlag szerinti demográfiai mutatók jellemzik, egyedül az általános iskolai tanulók arányában mutatnak átlag feletti értéket. Ezeken a településeken az összes szolgáltatott és a közcsatornán elvezetett víz mennyiségének különbsége országos átlag feletti ami természetesen nem jelent egyben magas értéket is. Az életminőségi tényezők tekintetében is jórészt átlagos települések kerültek ebbe a klaszterbe, kivéve a gázfogyasztásra vonatkozó mutatókat, amelyek alapján átlag felettiek. Az idegenforgalom szempontjából is átlagosnak tekinthetőek ezek a települések, ellenben a vállalkozói befektetések és az árbevétel egy állandó lakosra jutó nagysága átlag alatti. A demográfiai adatokból következően alacsony a munkanélküli- és szociális támogatások aránya, ami az önkormányzati költségvetés kiadási oldalát is tehermentesíti. Az átlagos önkormányzati bevételek mellett átlag alatti a céltámogatások aránya, ami az átlagos helyzetben lévő településekre jellemző. A lakosság jövedelmi helyzete (adózott jövedelem, nyugdíj és járulék jellegű kifizetés) az országos átlaghoz közeli. Az átlagnál jobb helyzetben lévő, jelentős turisztikai potenciállal rendelkező kisvárosok, fővárosi kerületek és nagyközségek A klaszterek szerinti fejlettségi sorrendben a következő az átlagnál jobb helyzetben lévő, jelentős turisztikai potenciállal rendelkező kisvárosok, fővárosi kerületek és nagyközségek alkotta csoport. Az idetartozó települések közül 527 község, 93 város és kettő fővárosi kerület (a XIX. és a XX.) átlagosan 3681 fős népességgel. Az átlagos helyzetűeknél kissé dinamikusabban fejlődő térségek kategóriájába tartozó településeknek, hasonlóan a 4. klaszterben lévőkhöz, nincsen területi kötöttsége, az ország bármely szegletében megtalálhatók. A csoport kedvező demográfiai felépítését mutatja az aktív korú lakosság és az általános iskolai tanulók országos átlag feletti aránya. Az időskorúak és a munkanélküliek aránya nem kimagasló, ami kedvező. Ennek ellenére a vállalkozói intenzitás nem túl magas e csoportban, amire a vállalkozások száma, a nettó árbevétel és a vállalati pénzeszközök fajlagosainak átlagos nagysága is utal. Magas fejlettségi szintet jelez ugyanakkor, hogy ebben a települési csoportban mind az életminőségi (csatornázottság, gázfogyasztás stb.), mind a jövedelmi mutatók (nem önálló tevékenységből származó jövedelem, adózott jövedelem) átlag feletti értékűek. Az önkormányzatok ebben a klaszterben már jobb helyzetben vannak, amire az országos átlagnál magasabb saját folyó bevételek és ezen belül a helyi adók, illetve a gépjárműadó egy állandó lakosra jutó nagysága is utal. Kisebb terhet jelentenek a munkanélküliek jövedelempótló támogatására, a rendszeres szociális segélyre, illetve a rászorultságtól függő egyéb célra történő kifizetések.

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 581 A klaszter további jellegzetessége, hogy jó eredményeket mutat a külföldi vendégéjszakákat illetően is (magasabb kategóriájú idegenforgalmi mutatók). Központi szerepű települések A klaszterek 6. csoportját a gazdaságilag és/vagy közigazgatásilag központi szerepű települések alkotják. Ez a klaszter 144 községet, 50 várost, 7 megyei jogú várost és 3 fővárosi kerületet (XVI., XVII. és XVIII.) tartalmaz, átlagosan 9675 fős népességgel. Az idetartozó települések a közigazgatási szempontból fontos területeken helyezkednek el, aktív, vállalkozói tevékenységet vonzva, de önmaguk is vállalkozói központtá válhatnak. Rendszerint maguk is nagyobb települések, vagy nagyobb település mellett helyezkednek el. A központi szerepű települések demográfiai szempontból az átlagnál jobb helyzetben lévő településekre hasonlítanak: átlagosnál magasabb az aktívkorúak és az általános iskolai tanulók aránya. Emellett magas a középiskolai tanulók, és átlag alatti a nyugdíjaskorúak súlya. Ebben a csoportban az országos átlagnál már jóval magasabb az életszínvonal-mutatók értéke (mozilátogatások száma, személygépkocsik száma, csatornázottság, gázfogyasztás), és a vállalkozói aktivitás is átlag feletti. Magas az egy állandó lakosra jutó cégek és egyéni vállalkozások száma, és bár az egy főre jutó nettó árbevétel az országos átlagnak több mint kétszerese, ez a befektetések mértékében nem nyilvánul meg. Az idegenforgalom is jó mutatókat produkál a klaszterbe tartozó településeken: átlag feletti mind a szálláshelyeken produkált vendégéjszakák egy állandó lakosra vetített száma, mind a vendégek száma. A munkavállalásból, a más nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, a szellemi tevékenység és más önálló tevékenységből származó jövedelmek egy állandó lakosra jutó nagysága ebben a klaszterben mind országos átlag feletti. A jövedelmek mellett magas az adózók aránya, és a jövedelmi változókból számított települési jövedelem mutatója is a gazdagabb települések lakosaihoz sorolja az itt élőket. Az önkormányzatok gazdálkodása a központi szerep miatt már sokkal összetettebb. Bevételi oldalon a helyi adók egy lakosra jutó nagysága eléri az országos átlag kétszeresét, így a saját bevételek is jóval átlag feletti értéket mutatnak. A gépjárműadóból származó bevétel kiemelkedő. Ezek az önkormányzatok sikeresen pályáznak címzett támogatásra (az ebből származó pénzösszeg egy állandó lakosra jutó nagysága az országos átlag mintegy háromszorosa). A dologi kiadások és személyi juttatások magas értékét a helyi önkormányzat központi (gazdálkodói) szerepéből adódóan a felduzzadt közigazgatás, illetve az intézmények fenntartása okozza. Aktív vállalkozó települések gyenge lobbyerővel A 7. klaszterbe azok az aktív vállalkozói települések kerültek, amelyek gyakorlatilag gyenge lobbierővel rendelkeznek a központi támogatások megszerzéséhez (fejlesztésekhez, beruházásokhoz). Ezen klaszterbe 36 község, 15 város, 11 megyei jogú város és 4 fővárosi kerület (IV., XV., XXI. és XXIII.) tartozik, átlagosan 26 132 fős népességgel. Ebbe a csoportba rendszerint a nagyobb népességgel, erős vállalkozói aktivitással és magasabb életminőséggel rendelkező települések tartoznak.

582 BÍRÓ PÉTER DR. MOLNÁR LÁSZLÓ A fejlettebb települési csoportokra jellemzően az ezen klaszterbe tartozó városok, nagyközségek esetében az állandó népesség mintegy 60%-a aktív korú. Emellett magas a fiatalok (általános iskolai tanulók, középiskolai tanulók) aránya, és alacsony az aktív korú munkanélkülieké. Ebben a csoportban az életminőségi mutatók értéke, tehát a mozilátogatások, a személygépkocsik, a háztartási gázfogyasztók és a szolgáltatott vezetékes gáz aránya is átlag feletti. Országos átlagot meghaladó az egy állandó lakosra jutó cégek és egyéni vállalkozók száma, és közel ötszörös a vállalati nettó árbevétel fajlagosa. A vállalati mutatók esetében egyedül a befektetett eszközök országos átlag körüliek. A munkanélküli-járadék és a rendszeres szociális segély összege, illetve a nyugdíj és járulék jellegű kifizetések száma és összege nem éri el az országos átlagot. A települési jövedelem a klaszterek között itt rendelkezik a második legmagasabb értékkel, ezen belül is kimagasló a szja-bevallásokban szereplő jövedelmek és bevételek aránya. A csoportba tartozó települések és önkormányzataik abban különböznek lényegesen a 6. klaszterbe tartozó városoktól és községektől amellett, hogy majdnem minden mutató tekintetében egy kicsit jobbak, hogy állami forrásból csak ritka esetben jutnak címzett támogatáshoz, céltámogatáshoz. Az önkormányzatok kiadási tételeinek országos átlagot meghaladó nagysága hasonló okoknak tudható be, mint a központi szerepű települések esetében. Az idegenforgalom terén jó eredményeket értek el ezek a települések, főleg a magasabb kategóriájú szálláshelyek esetében (vendégéjszakák száma). Dinamikus, fejlett turisztikai infrastruktúrával rendelkező közepes méretű városok, kerületek és kistelepülések A fejlettségi sorrendben 2. helyen állnak azok a dinamikusan fejlődő közepes méretű városok, kerületek és kistelepülések, amelyeknek fejlett turisztikai infrastruktúrája van. A klaszter 115 községből, 11 városból és 4 kerületből (I., V., VI., XXII.) áll, átlagosan 3782 fős népességgel. Elhelyezkedésük erős regionális jellegzetességeket nem mutat, de a nyugat-magyarországi térségekben több ilyen település látható. Demográfiai szempontból az idetartozó települések teljesen átlagosnak tekinthetők. Az életminőségi mutatók alapján magasabb szintet érnek el az idetartozó települések azzal, hogy mind a kulturális, mind a kommunális tényezők tekintetében az országos átlagot meghaladó magas értékekkel rendelkeznek. Dinamikus vállalkozási tevékenységet jelez, hogy az országos átlagot több mint ötszörösen haladja meg a nettó árbevétel fajlagos nagysága, és magasnak számít a követelések, pénzeszközök és a céltartalék fajlagosainak értéke is. Ebben a településkategóriában a legnagyobb az egy állandó lakosra jutó vállalati befektetett eszközök nagysága is (mintegy hússzoros!). A turisztikai mutatók (vendégek száma, vendégéjszakák száma) többszörösen meghaladják az országos átlag értékeit. Az átlagos munkanélküliségi ráta és a nyugdíjaskorúak átlagos aránya miatt nem jellemző a szociális és munkanélküliségi segélyek fizetése. Az szjabevallások alapján a lakosság az országos átlag feletti jövedelemmel rendelkezik. A klaszterbe tartozó önkormányzatok rendelkeznek az egy állandó lakosra jutó legmagasabb saját bevétellel, az átlag közel négyszeresével, ami az intézményi tevékenységek bevételeinek, valamint a helyi adók egy lakosra jutó magas arányának köszönhető. Az állami támogatások terén is élenjárnak ezek az önkormányzatok, jelentős forrásokhoz

KISTÉRSÉG ÉS FEJLETTSÉG 583 juttatják a települést a fejlesztések, beruházások finanszírozásához. Emellett az önkormányzatoknak nagy a hitelfelvétele, ami könnyen hosszabb távú, komolyabb eladósodáshoz vezethet. Fejlett települések erős vállalati szférával Az általunk legfejlettebbnek értékelt települési csoportot az erős vállalati szférával rendelkező fejlett települések alkotják. A csoport 25 községből, 11 városból, 4 megyei jogú városból és 10 fővárosi kerületből (II., III., VII XIV.) áll, átlagosan 64 423 fős népességgel. Az idetartozó települések a Dunántúl északi részén, a központi régióban és annak vonzáskörzetében, illetve az Alföld északi térségében találhatók. Demográfiai szempontból ez a klaszter a legaktívabb településcsoportnak számít mind az aktívkorúak átlag feletti, mind pedig az aktívkorú munkanélküliek jóval átlag alatti arányát tekintve. Emellett magas a középiskolás tanulók részesedése is. Ez a klaszter már az életminőségbeli mutatók alapján is az átlagos személygépkocsi-ellátottságtól eltekintve a legfejlettebbnek mondható, és minden gazdasági mutató szerint az első helyen szerepelnek az idetartozó települések. Az egy állandó lakosra jutó cégek és egyéni vállalkozások száma ebben a csoportban a legmagasabb, s az országos átlagot többszörösen meghaladó a befektetett eszközök, a nettó árbevétel, a céltartalék és pénzeszközök nagysága is. Átlagon felüli a kereskedelmi szálláshelyek forgalma a magasabb kategóriát jelentő hotelekben és panziókban. A lakosság jövedelmi mutatói erős fejlettségre utalnak. A személyi jövedelemadó-bevallások alapján az egy állandó lakosra jutó jövedelmek, illetve a nyugdíjakkal, szociális segélyekkel, járadékokkal együtt számolt települési jövedelem ezen településcsoportban a legmagasabb. A nyugdíj- és járulékkifizetések a kedvező demográfiai adatok miatt országos átlag alattiak. Az önkormányzatok több mint háromszoros saját folyó bevétellel rendelkeznek az országos átlaghoz viszonyítva, és ezen belül mind az intézményi tevékenységek, mind a helyi adóbevételek jóval átlagon felüliek. A helyi önkormányzatok az állami támogatások terén is viszonylag jól állnak: a céltámogatás tekintetében a második legmagasabb értékkel ebben a klaszterben rendelkeznek az önkormányzatok. Emellett persze a kiadási oldalon átlagon felüli összegek szerepelnek, így a személyi, a dologi és a támogatási kiadások is magasabbak az átlagosnál. A kistérségi szintű fejlettségi kategóriák A kistérségi klaszterek kialakításánál a kistérséget alkotó települési csoportok sajátosságaiból indultunk ki. Mivel a hazai kistérségek alapvetően egy központi (jellemzően közigazgatási) szerepet ellátó településből és a hozzá funkcionálisan kapcsolódó vonzáskörzetből állnak, ezért a kistérségek csoportosításánál ezt a heterogenitást is megfelelően kellett kezelnünk. A népességarányt figyelembe véve az adott kistérségre leginkább jellemző 4 települési csoporttípus alapján 5 kistérségi klasztert alakítottunk ki. 5 5 Minden kistérséghez kigyűjtöttük az azt alkotó települések klaszterjellemzőit, majd a kistérségen belüli népességmegoszlás arányában a 4 legjellemzőbb klaszter azonosítójával kódoltuk. A kódok alapján a leginkább együvé tartozókat összevontuk, majd ezekből a települési sorrendnek megfelelően kistérségi fejlettségi sorrendet alkottunk.