Társulás fogalma Egy adott helyen egy időben létező, együtt élő és összehangoltan működő növény- és állatpopulációk együttese. Az életközösségek többféle növény- és többféle állatpopulációból állnak. A társulást alkotó populációk nem véletlen csoportosulások.
Egy élőhelyen azok a populációk élhetnek egymás mellett, amelyeknek hasonlóak a környezeti igényeik. A populációk elterjedését alapvetően az éghajlati tényezők: a hőmérsékleti és a csapadékviszonyok határozzák meg.
A trópusi esőerdők társulásait például melegkedvelő és nagy vízigényű populációk alkotják, amelyek legtöbbször szűk tűrésűek ezekre a környezeti tényezőkre. Az éghajlati tényezők mellett a társulás kialakulásában fontos szerepe lehet a talajnak is.
Társulás felépítése A diverzitás egyszerre veszi figyelembe a fajok számát, valamit az egyes fajok egyedszámát is a társulásban. Minél sokfélébb, diverzebb egy közösség, annál több faj építi fel, azonban az alkotó fajok egyedszámának mind jelentőssebb eltérése, a diverzitás mértékét csökkenti.
Társulás felépítése 2 A társulások nem állandóak, egy további fontos jellemzőjük, a szerkezetük, állandó változásban van. Rövid idejű, periódikusan ismétlődő változás a társulások szerkezetébe az élőlényeinek napi ritmusa, azaz aktivitásuk időbeli különbözősége.
SZUKCESSZIÓ A szukcesszió a biocönózisban végbemenő egyirányú változások sorozata, nem megfordítható folyamat, melynek során a társulást alkotó populációk részben vagy teljes egészében kicserélődnek. A változó élőhelyi feltételekhez igazodva egyes fajok eltűnnek, mások viszont megjelennek és benépesítik a rendelkezésre álló élőhelyet.
Szukcesszió Minden szukcessziós stádiumnak jellemző szerkezete van: a korai stádiumok fajai, a pionír fajok, általában gyors növekedésűek, kis termetűek, nagy területre képesek szaporítóképleteiket eljuttatni (r-stratégisták).
Szukcesszió2 A késői szukcessziós fajok ezzel szemben kisebb területre tudják csak elterjeszteni szaporítóképleteiket, lassan lassabb növekedésűek, nagyobb testméretűek és hosszabb életűek (k-stratégisták).
Szukcesszió típusai: Primer szukcesszió: olyan felszíneken megy végbe, amelyeket nem borított növényzet. Az, hogy milyen életformájúak lehetnek az első kolonizációk, az újonnan keletkető felszín tulajdonságai határozzák meg, de bizonyos, hogy még nem találnak organikus komponensekben gazdag talajt.
Szukcesszió típusai 2 Szekunder szukcesszió: az eredeti vegetáció a fellépő zavarás vagy egy oda nem illő, mesterséges vegetáció fenntartása következtében eltűnt. E hatások megszűnte után a talajban nyugvó magvak, vegetatív szaporítóképletek elindítják a szukcesszió folyamatát.
Időbeni változások Más-más élőlények aktívak nappal és éjjel. Más növények virágzanak és fejlődnek a hónapok változásával.
Aszpektus A társulás pillanatnyi képe, amely nagyobb periódusú, ciklikus változások eredménye.
A társulások időbeni változása mellett azok térbeli kiterjedése is fontos jellemző, melynek két típusát, a szintezettséget és a mintázatot különböztetjük meg. A szintezettség a társulásokat alkotó populációk függőleges (vertikális) irányú megjelentését jelenti. Példaként említhető egy mérsékeltövi hegyvidéki lomberdőben élő növénytársulások szintezettsége, aminek a kialakulása döntően a fényért való versengés eredménye.
Egy élőhelyen talajszint (ezen belül gyökérszint), mohaszint, avarszint, gyepszint, cserjeszint, valamint a lombkoronaszint különíthető el. Az utóbbi a fák magasságától függően még további szintekre tagolódhat, hazánkban egy vagy két lombkoronaszintet lehet megkülönböztetni, de egy fajokban és egyedekben is gazdagabb trópusi esőerdőben akár több lombkoronaszint is kialakulhat.
A növénytársulások ilyen jellegű térbeli kiterjedéséhez általában az állatok, gombák, mikroorganizmusok is alkalmazkodnak. Szemléletes példát szolgáltatnak erre az erdőlakó fészkelő madarak, megkülönböztethetünk koronaszintben költő, fatörzsszintben költő, cserjeszintben költő és talajszinten költő fajokat.
A mintázat, a szintezettséggel szemben, a társulás tagjainak vízszintes (horizontális) irányú megjelenését jelenti, amely növény- és állattársulásokra egyaránt jellemző lehet. A vízszintes elrendeződés oka a kedvező környezeti tényezőkért vívott küzdelem, aminek következménye a társulás mintázata
Példaként említhető a növények fényért folytatott versengése, ami a mintázat esetén nem az egymást magasságukban túlnőni igyekvő fák versenyét, hanem az erdő belsejétől az erdőszélek felé haladva, az eltérő fényigényű növények megjelenését jelenti.